Pride and Prejudice

by Jane Austen

Aligned by: András Farkas (fully reviewed)


English

French

Hungarian

Source: Project Gutenberg
Audiobook available here
Source: ebooksgratuits.com
Translation: V. Leconte & Ch. Pressoir
Source: mek.oszk.hu
Translation: Szenczi Miklós
Audiobook available here
Pride and PrejudiceOrgueil et préjugés - les cinq filles de Mrs BennetBüszkeség és balítélet
Jane AustenJane AustenJane Austen
Chapter 1II. KÖNYV 1. FEJEZET
It is a truth universally acknowledged, that a single man in possession of a good fortune, must be in want of a wife. However little known the feelings or views of such a man may be on his first entering a neighbourhood, this truth is so well fixed in the minds of the surrounding families, that he is considered the rightful property of some one or other of their daughters.C’est une vérité universellement reconnue qu’un célibataire pourvu d’une belle fortune doit avoir envie de se marier, et, si peu que l’on sache de son sentiment a cet égard, lorsqu’il arrive dans une nouvelle résidence, cette idée est si bien fixée dans l’esprit de ses voisins qu’ils le considerent sur-le-champ comme la propriété légitime de l’une ou l’autre de leurs filles.Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.
"My dear Mr. Bennet," said his lady to him one day, "have you heard that Netherfield Park is let at last?"– Savez-vous, mon cher ami, dit un jour Mrs. Bennet a son mari, que Netherfield Park est enfin loué ?Kedves Bennet - mondta Mrs. Bennet férjének egy napon -, hallotta már, hogy Netherfield Park végre bérlőre talált?
Mr. Bennet replied that he had not.Mr. Bennet répondit qu’il l’ignorait.Mr. Bennet azt válaszolta, hogy erről nem tud.
"But it is," returned she; "for Mrs. Long has just been here, and she told me all about it."– Eh bien, c’est chose faite. Je le tiens de Mrs. Long qui sort d’ici.Pedig így van - erősködött az asszony. - Mrs. Long az imént járt itt, és mindent elmesélt.
Mr. Bennet made no answer.Mr. Bennet garda le silence.Mr. Bennet nem felelt.
"Do you not want to know who has taken it?" cried his wife impatiently.– Vous n’avez donc pas envie de savoir qui s’y installe ! s’écria sa femme impatientée.Nem is kíváncsi, hogy ki a bérlő?! - kiáltotta az asszony türelmetlenül.
"_You_ want to tell me, and I have no objection to hearing it."– Vous brulez de me le dire et je ne vois aucun inconvénient a l’apprendre.Úgyis tudom, hogy el akarja mondani, halljuk hát, nem bánom.
This was invitation enough.Mrs. Bennet n’en demandait pas davantage.Az asszonynak nem kellett több biztatás.
"Why, my dear, you must know, Mrs. Long says that Netherfield is taken by a young man of large fortune from the north of England; that he came down on Monday in a chaise and four to see the place, and was so much delighted with it, that he agreed with Mr. Morris immediately; that he is to take possession before Michaelmas, and some of his servants are to be in the house by the end of next week."– Eh bien, mon ami, a ce que dit Mrs. Long, le nouveau locataire de Netherfield serait un jeune homme tres riche du nord de l’Angleterre. Il est venu lundi dernier en chaise de poste pour visiter la propriété et l’a trouvée tellement a son gout qu’il s’est immédiatement entendu avec Mr. Morris. Il doit s’y installer avant la Saint-Michel et plusieurs domestiques arrivent des la fin de la semaine prochaine afin de mettre la maison en état.Nos, kedvesem, ha mindenáron tudni akarja: Mrs. Long azt a hírt hozta, hogy Netherfieldet egy vagyonos fiatalember bérelte ki Észak-Angliából; négylovas hintón jött le hétfőn megnézni a birtokot, s annyira megtetszett neki, hogy tüstént megegyezett Mr. Morisszal; Szent Mihály napjáig beköltözik, a cselédség egy része pedig már a jövő hét végén a kastélyban lesz.
"What is his name?"– Comment s’appelle-t-il ?Mi a neve?
"Bingley."– Bingley.Bingley.
"Is he married or single?"– Marié ou célibataire ?Házasember? Nőtlen?
"Oh! Single, my dear, to be sure! A single man of large fortune; four or five thousand a year. What a fine thing for our girls!"– Oh ! mon ami, célibataire ! célibataire et tres riche ! Quatre ou cinq mille livres de rente ! Quelle chance pour nos filles !Nőtlen, drágám, persze hogy az! Nőtlen ember, méghozzá vagyonos; négy-ötezer font az évi jövedelme. Mit szól, milyen szerencse ez a mi lányainknak!
"How so? How can it affect them?"– Nos filles ? En quoi cela les touche-t-il ?Hogy érti ezt? Mi köze van ennek a lányokhoz?
"My dear Mr. Bennet," replied his wife, "how can you be so tiresome! You must know that I am thinking of his marrying one of them."– Que vous etes donc agaçant, mon ami ! Je pense, vous le devinez bien, qu’il pourrait etre un parti pour l’une d’elles.Drága Bennet - felelte az asszony -, ne legyen ilyen tuskó! Természetesen arra gondolok, hogy egyik lányunkat feleségül veszi.
"Is that his design in settling here?"– Est-ce dans cette intention qu’il vient s’installer ici ?Talán ezzel a szándékkal telepszik itt le?
"Design! Nonsense, how can you talk so! But it is very likely that he _may_ fall in love with one of them, and therefore you must visit him as soon as he comes."– Dans cette intention ! Quelle plaisanterie ! Comment pouvez-vous parler ainsi ?… Tout de meme, il n’y aurait rien d’invraisemblable a ce qu’il s’éprenne de l’une d’elles. C’est pourquoi vous ferez bien d’aller lui rendre visite des son arrivée.Ezzel a szándékkal! Hogy mondhat ilyen sületlenséget! De egyikükbe feltétlen beleszeret, s ezért rögtön meg kell látogatnia, mihelyt ideérkezik.
"I see no occasion for that. You and the girls may go, or you may send them by themselves, which perhaps will be still better, for as you are as handsome as any of them, Mr. Bingley may like you the best of the party."– Je n’en vois pas l’utilité. Vous pouvez y aller vous-meme avec vos filles, ou vous pouvez les envoyer seules, ce qui serait peut-etre encore préférable, car vous etes si bien conservée que Mr. Bingley pourrait se tromper et égarer sur vous sa préférence.Eszem ágában sincs. Maga és a lányok elmehetnek; talán még jobb, ha egyedül küldi el őket, mert maga van olyan csinos, mint akármelyik lánya, és Mr. Bingleynek esetleg maga tetszene legjobban az egész társaságban.
"My dear, you flatter me. I certainly _have_ had my share of beauty, but I do not pretend to be anything extraordinary now. When a woman has five grown-up daughters, she ought to give over thinking of her own beauty."– Vous me flattez, mon cher. J’ai certainement eu ma part de beauté jadis, mais aujourd’hui j’ai abdiqué toute prétention. Lorsqu’une femme a cinq filles en âge de se marier elle doit cesser de songer a ses propres charmes.Drágám, ne hízelegjen! Nem mondom, voltam én is csinos, de most már nem tartom magam különös szépségnek. Ha egy asszonynak öt eladó lánya van, ne törődjék többet a szépségével.
"In such cases, a woman has not often much beauty to think of."– D’autant que, dans ce cas, il est rare qu’il lui en reste beaucoup.Ilyen esetben hiába is törődik vele már.
"But, my dear, you must indeed go and see Mr. Bingley when he comes into the neighbourhood."– Enfin, mon ami, il faut absolument que vous alliez voir Mr. Bingley des qu’il sera notre voisin.De kedvesem, igazán meg kell látogatnia Mr. Bingleyt, mihelyt letelepszik a szomszédságunkban.
"It is more than I engage for, I assure you."– Je ne m’y engage nullement.Ez több, mint amit megígérhetek, higgye el.
"But consider your daughters. Only think what an establishment it would be for one of them. Sir William and Lady Lucas are determined to go, merely on that account, for in general, you know, they visit no newcomers. Indeed you must go, for it will be impossible for _us_ to visit him if you do not."– Mais pensez un peu a vos enfants, a ce que serait pour l’une d’elles un tel établissement ! Sir William et lady Lucas ont résolu d’y aller uniquement pour cette raison, car vous savez que, d’ordinaire, ils ne font jamais visite aux nouveaux venus. Je vous le répete. Il est indispensable que vous alliez a Netherfield, sans quoi nous ne pourrions y aller nous-memes.Gondoljon a lányaira. Gondolja meg, milyen szerencse lenne ez egyiküknek. Sir William és Lady Lucas már eltökélték, hogy meglátogatják; nekik is csak ez foroghat az eszükben, mert máskülönben, mint maga is tudja, nem keresnek fel jövevényeket. Ennyit megtehet, mert hogy néz ki, ha mi csak úgy beállítunk.
"You are over-scrupulous, surely. I dare say Mr. Bingley will be very glad to see you; and I will send a few lines by you to assure him of my hearty consent to his marrying whichever he chooses of the girls; though I must throw in a good word for my little Lizzy."– Vous avez vraiment trop de scrupules, ma chere. Je suis persuadé que Mr. Bingley serait enchanté de vous voir, et je pourrais vous confier quelques lignes pour l’assurer de mon chaleureux consentement a son mariage avec celle de mes filles qu’il voudra bien choisir. Je crois, toutefois, que je mettrai un mot en faveur de ma petite Lizzy.Mire valók az ilyen aggályok? Mr. Bingley bizonyára nagyon szívesen látja magukat; majd átadnak neki néhány sort, amelyben atyai áldásomat adom, ha a lányok bármelyikét feleségül akarja venni - noha a magam részéről a kis Lizzy mellett emelnék szót.
"I desire you will do no such thing. Lizzy is not a bit better than the others; and I am sure she is not half so handsome as Jane, nor half so good-humoured as Lydia. But you are always giving _her_ the preference."– Quelle idée ! Lizzy n’a rien de plus que les autres ; elle est beaucoup moins jolie que Jane et n’a pas la vivacité de Lydia.Ilyesmi ne is jusson az eszébe. Lizzy semmivel sem különb a többinél; közel sem olyan szép, mint Jane, és közel sem olyan jó kedélyű, mint Lydia. Persze magának mindig Lizzy volt a kedvence.
"They have none of them much to recommend them," replied he; "they are all silly and ignorant like other girls; but Lizzy has something more of quickness than her sisters."– Certes, elles n’ont pas grand’chose pour les recommander les unes ni les autres, elles sont sottes et ignorantes comme toutes les jeunes filles. Lizzy, pourtant, a un peu plus d’esprit que ses sours.Egyikről sem lehet valami sok jót mondani - jegyezte meg az apjuk -, mind csacska, üresfejű teremtés, mint a lányok általában; de Lizzynek fürgébb az észjárása, mint a nővéreinek.
"Mr. Bennet, how _can_ you abuse your own children in such a way? You take delight in vexing me. You have no compassion for my poor nerves."– Oh ! Mr. Bennet, parler ainsi de ses propres filles !… Mais vous prenez toujours plaisir a me vexer ; vous n’avez aucune pitié pour mes pauvres nerfs !Mondja, Bennet, miért rágalmazza meg így tulajdon gyermekeit? Abban leli örömét, hogy engem gyötör. Semmi tekintettel sincs az idegeimre.
"You mistake me, my dear. I have a high respect for your nerves. They are my old friends. I have heard you mention them with consideration these last twenty years at least."– Vous vous trompez, ma chere ! J’ai pour vos nerfs le plus grand respect. Ce sont de vieux amis : voila plus de vingt ans que je vous entends parler d’eux avec considération.Téved, drágám; nagyon is tisztelem az idegeit. Hiszen régi ismerőseim: legalább húsz év óta állandóan rájuk hivatkozik.
"Ah, you do not know what I suffer."– Ah ! vous ne vous rendez pas compte de ce que je souffre !Ó, ha tudná, mit szenvedek!
"But I hope you will get over it, and live to see many young men of four thousand a year come into the neighbourhood."– J’espere, cependant, que vous prendrez le dessus et que vous vivrez assez longtemps pour voir de nombreux jeunes gens pourvus de quatre mille livres de rente venir s’installer dans le voisinage.Remélem, túléli, és megéri még, hogy sok fiatalember költözik erre a környékre, akinek négyezer font az évi jövedelme.
"It will be no use to us, if twenty such should come, since you will not visit them."– Et quand il en viendrait vingt, a quoi cela servirait-il, puisque vous refusez de faire leur connaissance ?Hiába jönnének húszan is ide, ha nem akarja őket meglátogatni.
"Depend upon it, my dear, that when there are twenty, I will visit them all."– Soyez sure, ma chere, que lorsqu’ils atteindront ce nombre, j’irai leur faire visite a tous.Szentül ígérem, hogy valamennyiüket végiglátogatom, persze ha már mind a húsz itt lesz.
Mr. Bennet was so odd a mixture of quick parts, sarcastic humour, reserve, and caprice, that the experience of three-and-twenty years had been insufficient to make his wife understand his character. _Her_ mind was less difficult to develop. She was a woman of mean understanding, little information, and uncertain temper. When she was discontented, she fancied herself nervous. The business of her life was to get her daughters married; its solace was visiting and news.Mr. Bennet était un si curieux mélange de vivacité, d’humeur sarcastique, de fantaisie et de réserve qu’une expérience de vingt-trois années n’avait pas suffi a sa femme pour lui faire comprendre son caractere. Mrs. Bennet elle-meme avait une nature moins compliquée : d’intelligence médiocre, peu cultivée et de caractere inégal, chaque fois qu’elle était de mauvaise humeur elle s’imaginait éprouver des malaises nerveux. Son grand souci dans l’existence était de marier ses filles et sa distraction la plus chere, les visites et les potins.Mr. Bennet alkatában oly különös módon keveredett a fürge elme, a gunyoros modor, a tartózkodás és a szeszély, hogy felesége huszonhárom évi tapasztalat után sem értette meg jellemét. Mrs. Bennetet könnyebb volt kiismerni: gyarló eszű, csekély tudású, hullámzó kedélyű asszony volt. Mikor elégedetlenség kínozta, idegesnek képzelte magát. Élete feladatának azt tartotta, hogy férjhez adja leányait, vigaszt a látogatásokban és a pletykákban talált.
Chapter 2II2. FEJEZET
Mr. Bennet was among the earliest of those who waited on Mr. Bingley. He had always intended to visit him, though to the last always assuring his wife that he should not go; and till the evening after the visit was paid she had no knowledge of it. It was then disclosed in the following manner. Observing his second daughter employed in trimming a hat, he suddenly addressed her with:Mr. Bennet fut des premiers a se présenter chez Mr. Bingley. Il avait toujours eu l’intention d’y aller, tout en affirmant a sa femme jusqu’au dernier moment qu’il ne s’en souciait pas, et ce fut seulement le soir qui suivit cette visite que Mrs. Bennet en eut connaissance. Voici comment elle l’apprit : Mr. Bennet, qui regardait sa seconde fille occupée a garnir un chapeau, lui dit subitement :Mr. Bennet az elsők között tette tiszteletét Mr. Bingleynél. Mindjárt kezdetben úgy döntött, hogy meglátogatja, bár feleségének az utolsó pillanatig azt hajtogatta, hogy nem keresi fel, s az asszony a látogatásról csak a következő este szerzett tudomást. A dolog a következőképpen derült ki. Mr. Bennet a második leányát figyelte, aki éppen kalapot díszített, majd hirtelen e szavakkal fordult hozzá:
"I hope Mr. Bingley will like it, Lizzy."– J’espere, Lizzy, que Mr. Bingley le trouvera de son gout.Remélem, Lizzy, a kalap tetszeni fog Mr. Bingleynek is.
"We are not in a way to know _what_ Mr. Bingley likes," said her mother resentfully, "since we are not to visit."– Nous ne prenons pas le chemin de connaître les gouts de Mr. Bingley, répliqua la mere avec amertume, puisque nous n’aurons aucune relation avec lui.Nem áll módunkban megtudni, mi tetszik Mr. Bingleynek - mondta Mrs. Bennet szemrehányóan -, hiszen nem látogatjuk meg.
"But you forget, mamma," said Elizabeth, "that we shall meet him at the assemblies, and that Mrs. Long promised to introduce him."– Vous oubliez, maman, dit Elizabeth, que nous le rencontrerons en soirée et que Mrs. Long a promis de nous le présenter.De arról megfeledkezik, mama - mondta Elizabeth -, hogy találkozni fogunk vele társaságban, s Mrs. Long megígérte, hogy bemutatja nekünk.
"I do not believe Mrs. Long will do any such thing. She has two nieces of her own. She is a selfish, hypocritical woman, and I have no opinion of her."– Mrs. Long n’en fera rien ; elle-meme a deux nieces a caser. C’est une femme égoiste et hypocrite. Je n’attends rien d’elle.Csak nem képzeled, hogy Mrs. Long ezt megtenné? Neki magának is két unokahúga van. Önző, képmutató nőszemély, nem várok tőle semmi jót.
"No more have I," said Mr. Bennet; "and I am glad to find that you do not depend on her serving you."– Moi non plus, dit Mr. Bennet, et je suis bien aise de penser que vous n’aurez pas besoin de ses services.Én sem - tette hozzá Mr. Bennet -, s ezért örülök, hogy nem szorulunk a szolgálataira.
Mrs. Bennet deigned not to make any reply, but, unable to contain herself, began scolding one of her daughters.Mrs. Bennet ne daigna pas répondre ; mais, incapable de se maîtriser, elle se mit a gourmander une de ses filles :Mrs. Bennet nem méltatta férjét válaszra, de mivel nem tudott magán uralkodni, egyik lányába kötött bele:
"Don't keep coughing so, Kitty, for Heaven's sake! Have a little compassion on my nerves. You tear them to pieces."– Kitty, pour l’amour de Dieu, ne toussez donc pas ainsi. Ayez un peu pitié de mes nerfs.Ne köhögj már annyit, Kitty, az isten szerelmére! Kíméld kissé az idegeimet, tönkremennek belé.
"Kitty has no discretion in her coughs," said her father; "she times them ill."– Kitty manque d’a-propos, dit le pere, elle ne choisit pas le bon moment pour tousser.Kitty meggondolatlanul szokott köhögni - jegyezte meg az apja -, nem a kellő időben.
"I do not cough for my own amusement," replied Kitty fretfully. "When is your next ball to be, Lizzy?"– Je ne tousse pas pour mon plaisir, répliqua Kitty avec humeur. Quand doit avoir lieu votre prochain bal, Lizzy ?Nem szórakozásból köhögök - felelte Kitty durcásan. - Mikor lesz a következő bál, Lizzy?
"To-morrow fortnight."– De demain en quinze.Holnaphoz két hétre.
"Aye, so it is," cried her mother, "and Mrs. Long does not come back till the day before; so it will be impossible for her to introduce him, for she will not know him herself."– Justement ! s’écria sa mere. Et Mrs. Long qui est absente ne rentre que la veille. Il lui sera donc impossible de nous présenter Mr. Bingley puisqu’elle-meme n’aura pas eu le temps de faire sa connaissance.Igen, akkor! - kiáltott Mrs. Bennet. - Mr. Long pedig csak előtte levő nap érkezik vissza; így hát be sem mutathatja Mr. Bingleyt, mert ő maga sem ismeri még akkor.
"Then, my dear, you may have the advantage of your friend, and introduce Mr. Bingley to _her_."– Eh bien, chere amie, vous aurez cet avantage sur Mrs. Long : c’est vous qui le lui présenterez.Így hát, drágám, lefőzheti a barátnőjét, mert maga mutathatja be neki Mr. Bingleyt.
"Impossible, Mr. Bennet, impossible, when I am not acquainted with him myself; how can you be so teasing?"– Impossible, Mr. Bennet, impossible, puisque je ne le connaîtrai pas. Quel plaisir trouvez-vous a me taquiner ainsi ?Lehetetlen, Bennet, lehetetlen, hiszen magam sem ismerem. Miért kínoz ennyire?
"I honour your circumspection. A fortnight's acquaintance is certainly very little. One cannot know what a man really is by the end of a fortnight. But if _we_ do not venture somebody else will; and after all, Mrs. Long and her daughters must stand their chance; and, therefore, as she will think it an act of kindness, if you decline the office, I will take it on myself."– J’admire votre réserve ; évidemment, des relations qui ne datent que de quinze jours sont peu de chose, mais si nous ne prenons pas cette initiative, d’autres la prendront a notre place. Mrs. Long sera certainement touchée de notre amabilité et si vous ne voulez pas faire la présentation, c’est moi qui m’en chargerai.Lám, ez megfontolt beszéd. Kétheti ismeretség valóban igen rövid - ennyi idő alatt nem lehet egy embert kiismerni. De ha mi nem vállaljuk, lesz más, aki vállalja. Elvégre Mrs. Longot és unokahúgait sem lehet megfosztani az esélytől; ő bizonyára szívességnek fogja ezt tekinteni, s ha maga nem hajlandó erre a szolgálatra, én vállalom.
The girls stared at their father. Mrs. Bennet said only, "Nonsense, nonsense!"Les jeunes filles regardaient leur pere avec surprise. Mrs. Bennet dit seulement : – Sottises que tout cela.A leányok apjukra bámultak. Mrs. Bennet csak ennyit mondott: - Ostobaság, merő ostobaság!
"What can be the meaning of that emphatic exclamation?" cried he. "Do you consider the forms of introduction, and the stress that is laid on them, as nonsense? I cannot quite agree with you _there_. What say you, Mary? For you are a young lady of deep reflection, I know, and read great books and make extracts."– Quel est le sens de cette énergique exclamation ? s’écria son mari, vise-t-elle les formes protocolaires de la présentation ? Si oui, je ne suis pas tout a fait de votre avis. Qu’en dites-vous, Mary ? vous qui etes une jeune personne réfléchie, toujours plongée dans de gros livres ?Miért e heves tiltakozás? - kérdezte Mr. Bennet. - Talán ostobaságnak tartja a bemutatkozás formaságait és jelentőségét? Ebben nem értek egyet teljesen magával. Mi a véleményed, Mary? Tudom, hogy a kisasszony sokat töpreng, komoly könyveket olvas, és kivonatot készít belőlük.
Mary wished to say something sensible, but knew not how.Mary aurait aimé faire une réflexion profonde, mais ne trouva rien a dire.Mary valami nagyon okosat akart felelni, de nem tudta, mit.
"While Mary is adjusting her ideas," he continued, "let us return to Mr. Bingley."– Pendant que Mary rassemble ses idées, continua-t-il, retournons a Mr. Bingley.Amíg Mary a gondolatait rendezi - folytatta az apja -, térjünk vissza Mr. Bingleyre.
"I am sick of Mr. Bingley," cried his wife.– Je ne veux plus entendre parler de Mr. Bingley ! déclara Mrs. Bennet.Mr. Bingleyvel már torkig vagyok! - csattant fel az asszony.
"I am sorry to hear _that_; but why did not you tell me that before? If I had known as much this morning I certainly would not have called on him. It is very unlucky; but as I have actually paid the visit, we cannot escape the acquaintance now."– J’en suis bien fâché ; pourquoi ne pas me l’avoir dit plus tôt ? Si je l’avais su ce matin je me serais certainement dispensé d’aller lui rendre visite. C’est tres regrettable, mais maintenant que la démarche est faite, nous ne pouvons plus esquiver les relations.Ezt igazán sajnálom; de miért nem szólt nekem előbb? Ha délelőtt tudtam volna, semmi esetre sem látogatom meg. Kár, hogy így történt; de mivel már tiszteletemet tettem nála, nem zárkózhatunk el az ismeretség elől.
The astonishment of the ladies was just what he wished; that of Mrs. Bennet perhaps surpassing the rest; though, when the first tumult of joy was over, she began to declare that it was what she had expected all the while.La stupéfaction de ces dames a cette déclaration fut aussi complete que Mr. Bennet pouvait le souhaiter, celle de sa femme surtout, bien que, la premiere explosion de joie calmée, elle assurât qu’elle n’était nullement étonnée.A hölgyek meglepődtek - Mr. Bennet éppen ezt akarta elérni -; felesége talán a leányain is túltett, bár amikor az első örömkitörés lecsendesedett, kijelentette, hogy kezdettől fogva ezt várta.
"How good it was in you, my dear Mr. Bennet! But I knew I should persuade you at last. I was sure you loved your girls too well to neglect such an acquaintance. Well, how pleased I am! and it is such a good joke, too, that you should have gone this morning and never said a word about it till now."– Que vous etes bon, mon cher ami ! Je savais bien que je finirais par vous persuader. Vous aimez trop vos enfants pour négliger une telle relation. Mon Dieu, que je suis contente ! Et quelle bonne plaisanterie aussi, d’avoir fait cette visite ce matin et de ne nous en avoir rien dit jusqu’a présent !Milyen kedves magától, drága Bennet! Tudtam, hogy végül enged a rábeszélésnek. Tudtam, jobban szereti maga a lányait, semhogy ilyen ismeretséget elszalasszon. Ó, milyen boldog vagyok! És hogy megtréfált bennünket! Még délelőtt meglátogatta, de nekünk eddig egy szót sem szólt.
"Now, Kitty, you may cough as much as you choose," said Mr. Bennet; and, as he spoke, he left the room, fatigued with the raptures of his wife.– Maintenant, Kitty, vous pouvez tousser tant que vous voudrez, déclara Mr. Bennet. Et il se retira, un peu fatigué des transports de sa femme.Most aztán köhöghetsz, Kitty, amennyi jólesik - mondta Mr. Bennet, s közben kiment a szobából, mert már unta felesége elragadtatását.
"What an excellent father you have, girls!" said she, when the door was shut. "I do not know how you will ever make him amends for his kindness; or me, either, for that matter. At our time of life it is not so pleasant, I can tell you, to be making new acquaintances every day; but for your sakes, we would do anything. Lydia, my love, though you _are_ the youngest, I dare say Mr. Bingley will dance with you at the next ball."– Quel excellent pere vous avez, mes enfants ! poursuivit celle-ci, lorsque la porte se fut refermée. – Je ne sais comment vous pourrez jamais vous acquitter envers lui. A notre âge, je peux bien vous l’avouer, on ne trouve pas grand plaisir a faire sans cesse de nouvelles connaissances. Mais pour vous, que ne ferions-nous pas !… Lydia, ma chérie, je suis sure que Mr. Bingley dansera avec vous au prochain bal, bien que vous soyez la plus jeune.Milyen nagyszerű apátok van, lányok - szólalt meg Mrs. Bennet, mihelyt az ajtó becsukódott. - Nem tudom, valaha is meghálálhatjátok-e a jóságát - vagy akár az enyémet is. Mondhatom, a mi korunkban nem nagy öröm mindennap új ismerősöket szerezni; de a ti kedvetekért mindent megteszünk. Lydia, szívem, bár te vagy a legfiatalabb, biztosra veszem, hogy Mr. Bingley felkér táncra a következő bálon.
"Oh!" said Lydia stoutly, "I am not afraid; for though I _am_ the youngest, I'm the tallest."– Oh ! dit Lydia d’un ton décidé, je ne crains rien ; je suis la plus jeune, c’est vrai, mais c’est moi qui suis la plus grande.Ó, egy cseppet sem félek! - jegyezte meg Lydia öntelten. - Igaz, én vagyok a legfiatalabb, de a legmagasabb is.
The rest of the evening was spent in conjecturing how soon he would return Mr. Bennet's visit, and determining when they should ask him to dinner.Le reste de la soirée se passa en conjectures ; ces dames se demandaient quand Mr. Bingley rendrait la visite de Mr. Bennet, et quel jour on pourrait l’inviter a dîner.Egész este találgatták, mikor fogja Mr. Bingley visszaadni a látogatást, és már azon tűnődtek, mikorra hívják meg vacsorára.
Chapter 3III3. FEJEZET
Not all that Mrs. Bennet, however, with the assistance of her five daughters, could ask on the subject, was sufficient to draw from her husband any satisfactory description of Mr. Bingley. They attacked him in various ways--with barefaced questions, ingenious suppositions, and distant surmises; but he eluded the skill of them all, and they were at last obliged to accept the second-hand intelligence of their neighbour, Lady Lucas. Her report was highly favourable. Sir William had been delighted with him. He was quite young, wonderfully handsome, extremely agreeable, and, to crown the whole, he meant to be at the next assembly with a large party. Nothing could be more delightful! To be fond of dancing was a certain step towards falling in love; and very lively hopes of Mr. Bingley's heart were entertained.Malgré toutes les questions dont Mrs. Bennet, aidée de ses filles, accabla son mari au sujet de Mr. Bingley, elle ne put obtenir de lui un portrait qui satisfît sa curiosité. Ces dames livrerent l’assaut avec une tactique variée : questions directes, suppositions ingénieuses, lointaines conjectures. Mais Mr. Bennet se déroba aux manouvres les plus habiles, et elles furent réduites finalement a se contenter des renseignements de seconde main fournis par leur voisine, lady Lucas. Le rapport qu’elle leur fit était hautement favorable : sir William, son mari, avait été enchanté du nouveau voisin. Celui-ci était tres jeune, fort joli garçon, et, ce qui achevait de le rendre sympathique, il se proposait d’assister au prochain bal et d’y amener tout un groupe d’amis. Que pouvait-on rever de mieux ? Le gout de la danse mene tout droit a l’amour ; on pouvait espérer beaucoup du cour de Mr. Bingley.Mrs. Bennet hiába kíváncsiskodott: öt leánya segítségével sem bírta férjét rávenni, hogy megfelelő leírást adjon Mr. Bingleyről. Különféle módon ostromolták: leplezetlen kérdésekkel, agyafúrt feltevésekkel, távoli célzásokkal - de Mr. Bennet valamennyiük ügyességét kijátszotta, s végül kénytelenek voltak szomszédnőjük, Lady Lucas közvetett értesüléseivel megelégedni. Lady Lucas igen kedvező véleményt adott. Férje, Sir William el volt ragadtatva Mr. Bingleytől; egészen ifjú, feltűnően jóképű, rendkívül kellemes fiatalember, s ami a legfontosabb, a következő bálon nagy társasággal fog megjelenni. Ki várhatna ennél többet? Aki a táncot szereti, legjobb úton van a szerelem felé; így hát vérmes reményeket tápláltak Mr. Bingley szívét illetően.
"If I can but see one of my daughters happily settled at Netherfield," said Mrs. Bennet to her husband, "and all the others equally well married, I shall have nothing to wish for."– Si je pouvais voir une de mes filles heureusement établie a Netherfield et toutes les autres aussi bien mariées, répétait Mrs. Bennet a son mari, je n’aurais plus rien a désirer.Ha az egyik lányom révbe jut Netherfieldben - mondta Mrs. Bennet férjének -, és a többiek is mind jó férjet találnak, akkor más kívánságom nincsen.
In a few days Mr. Bingley returned Mr. Bennet's visit, and sat about ten minutes with him in his library. He had entertained hopes of being admitted to a sight of the young ladies, of whose beauty he had heard much; but he saw only the father. The ladies were somewhat more fortunate, for they had the advantage of ascertaining from an upper window that he wore a blue coat, and rode a black horse.Au bout de quelques jours, Mr. Bingley rendit sa visite a Mr. Bennet, et resta avec lui une dizaine de minutes dans la bibliotheque. Il avait espéré entrevoir les jeunes filles dont on lui avait beaucoup vanté le charme, mais il ne vit que le pere. Ces dames furent plus favorisées car, d’une fenetre de l’étage supérieur, elles eurent l’avantage de constater qu’il portait un habit bleu et montait un cheval noir.Mr. Bingley néhány nap múlva viszonozta Mr. Bennet látogatását, és körülbelül tíz percet töltött vele a könyvtárszobában. Abban reménykedett, hogy a fiatal hölgyeket is üdvözölheti, mert sokat hallott a szépségükről, de csak apjukkal találkozott. A hölgyek valamivel szerencsésebbek voltak, mert egy emeleti ablakból megállapíthatták, hogy Mr. Bingley kék kabátot visel, és fekete lovon érkezett.
An invitation to dinner was soon afterwards dispatched; and already had Mrs. Bennet planned the courses that were to do credit to her housekeeping, when an answer arrived which deferred it all. Mr. Bingley was obliged to be in town the following day, and, consequently, unable to accept the honour of their invitation, etc. Mrs. Bennet was quite disconcerted. She could not imagine what business he could have in town so soon after his arrival in Hertfordshire; and she began to fear that he might be always flying about from one place to another, and never settled at Netherfield as he ought to be. Lady Lucas quieted her fears a little by starting the idea of his being gone to London only to get a large party for the ball; and a report soon followed that Mr. Bingley was to bring twelve ladies and seven gentlemen with him to the assembly. The girls grieved over such a number of ladies, but were comforted the day before the ball by hearing, that instead of twelve he brought only six with him from London--his five sisters and a cousin. And when the party entered the assembly room it consisted of only five altogether--Mr. Bingley, his two sisters, the husband of the eldest, and another young man.Une invitation a dîner lui fut envoyée peu apres et, déja, Mrs. Bennet composait un menu qui ferait honneur a ses qualités de maîtresse de maison quand la réponse de Mr. Bingley vint tout suspendre : « Il était obligé de partir pour Londres le jour suivant, et ne pouvait, par conséquent, avoir l’honneur d’accepter… etc.… » Mrs. Bennet en fut toute décontenancée. Elle n’arrivait pas a imaginer quelle affaire pouvait appeler Mr. Bingley a Londres si tôt apres son arrivée en Hertfordshire. Allait-il, par hasard, passer son temps a se promener d’un endroit a un autre au lieu de s’installer convenablement a Netherfield comme c’était son devoir ?… Lady Lucas calma un peu ses craintes en suggérant qu’il était sans doute allé a Londres pour chercher les amis qu’il devait amener au prochain bal. Et bientôt se répandit la nouvelle que Mr. Bingley amenerait avec lui douze dames et sept messieurs. Les jeunes filles gémissaient devant un nombre aussi exagéré de danseuses, mais, la veille du bal, elles eurent la consolation d’apprendre que Mr. Bingley n’avait ramené de Londres que ses cinq sours et un cousin. Finalement, lorsque le contingent de Netherfield fit son entrée dans la salle du bal, il ne comptait en tout que cinq personnes : Mr. Bingley, ses deux sours, le mari de l’aînée et un autre jeune homme.Nem sokkal ezután meghívták vacsorára. Mrs. Bennet már összeállította a fogásokat, amelyekkel háziasszonyként kívánt tündökölni, de Mr. Bingley válasza az utolsó pillanatban az egész dolgot elhalasztotta. Közölte, hogy másnap a városba kell utaznia, ezért nem fogadhatja el megtisztelő meghívásukat stb. Mrs. Bennetet egészen lesújtotta a válasz. El sem tudta képzelni, milyen elfoglaltsága lehet Londonban ilyen rövid idővel azután, hogy Hertfordshire-be érkezett; már-már attól tartott, hogy Mr. Bingley állandóan ide-oda utazik, s nem telepszik meg Netherfieldben, ahogy tőle elvárta. Lady Lucas kissé csillapította aggodalmait, mert úgy vélte, hogy a fiatalember nagy társaságot akar összegyűjteni a bálra, s ezért utazott Londonba. Hamarosan híre ment, hogy Mr. Bingley tizenkét hölgyet és hét urat hoz magával. A leányokat lehangolta a hölgyek nagy száma; a bál előtti napon azonban megnyugodtak, mert értesültek, hogy Mr. Bingley tizenkét hölgy helyett csak hatot hozott magával Londonból, öt nővérét és egy unokanővérét. Mikor pedig a társaság belépett a bálterembe, kiderült, hogy csak öten vannak. Mr. Bingley, két nővére, az idősebbik nővér férje és még egy fiatalember.
Mr. Bingley was good-looking and gentlemanlike; he had a pleasant countenance, and easy, unaffected manners. His sisters were fine women, with an air of decided fashion. His brother-in-law, Mr. Hurst, merely looked the gentleman; but his friend Mr. Darcy soon drew the attention of the room by his fine, tall person, handsome features, noble mien, and the report which was in general circulation within five minutes after his entrance, of his having ten thousand a year. The gentlemen pronounced him to be a fine figure of a man, the ladies declared he was much handsomer than Mr. Bingley, and he was looked at with great admiration for about half the evening, till his manners gave a disgust which turned the tide of his popularity; for he was discovered to be proud; to be above his company, and above being pleased; and not all his large estate in Derbyshire could then save him from having a most forbidding, disagreeable countenance, and being unworthy to be compared with his friend.Mr. Bingley plaisait des l’abord par un extérieur agréable, une allure distinguée, un air avenant et des manieres pleines d’aisance et de naturel. Ses sours étaient de belles personnes d’une élégance incontestable, et son beau-frere, Mr. Hurst, avait l’air d’un gentleman, sans plus ; mais la haute taille, la belle physionomie, le grand air de son ami, Mr. Darcy, aidés de la rumeur qui cinq minutes apres son arrivée, circulait dans tous les groupes, qu’il possédait dix mille livres de rente, attirerent bientôt sur celui-ci l’attention de toute la salle. Le sexe fort le jugea tres bel homme, les dames affirmerent qu’il était beaucoup mieux que Mr. Bingley, et, pendant toute une partie de la soirée, on le considéra avec la plus vive admiration. Peu a peu, cependant, le désappointement causé par son attitude vint modifier cette impression favorable. On s’aperçut bientôt qu’il était fier, qu’il regardait tout le monde de haut et ne daignait pas exprimer la moindre satisfaction. Du coup, toute son immense propriété du Derbyshire ne put empecher qu’on le déclarât antipathique et tout le contraire de son ami.Mr. Bingley jóképű, kellemes arckifejezésű és könnyed, természetes modorú úriember volt. Csinos, elegáns nővérein azonban meglátszott, hogy társaságbeli hölgyek. Sógorán, Mr. Hurstön meg csak annyi látszott, hogy úriember; barátja, Mr. Darcy azonban hamarosan magára vonta a terem figyelmét magas, előkelő alakjával, finom arcvonásaival és nemes tekintetével; öt perccel belépése után már körbejárt a hír, hogy évi tízezer font jövedelme van. Az urak jóvágású férfinak minősítették, a hölgyek kijelentették, hogy sokkal csinosabb, mint Mr. Bingley. Az este első felében nagy csodálattal figyelték, amíg a modora visszatetszést nem keltett, és a hangulat ellene nem fordult: felfedezték ugyanis, hogy büszke, lenézi a társaságot, és méltóságán alulinak tartja, hogy köztük jól érezze magát. Akkor aztán hatalmas derbyshire-i birtokai ellenére is úgy döntöttek, hogy barátságtalan, kellemetlen a viselkedése, és össze sem lehet hasonlítani barátjával.
Mr. Bingley had soon made himself acquainted with all the principal people in the room; he was lively and unreserved, danced every dance, was angry that the ball closed so early, and talked of giving one himself at Netherfield. Such amiable qualities must speak for themselves. What a contrast between him and his friend! Mr. Darcy danced only once with Mrs. Hurst and once with Miss Bingley, declined being introduced to any other lady, and spent the rest of the evening in walking about the room, speaking occasionally to one of his own party. His character was decided. He was the proudest, most disagreeable man in the world, and everybody hoped that he would never come there again. Amongst the most violent against him was Mrs. Bennet, whose dislike of his general behaviour was sharpened into particular resentment by his having slighted one of her daughters.Mr. Bingley, lui, avait eu vite fait de se mettre en rapport avec les personnes les plus en vue de l’assemblée. Il se montra ouvert, plein d’entrain, prit part a toutes les danses, déplora de voir le bal se terminer de si bonne heure, et parla d’en donner un lui-meme a Netherfield. Des manieres si parfaites se recommandent d’elles-memes. Quel contraste avec son ami !… Mr. Darcy dansa seulement une fois avec Mrs. Hurst et une fois avec miss Bingley. Il passa le reste du temps a se promener dans la salle, n’adressant la parole qu’aux personnes de son groupe et refusant de se laisser présenter aux autres. Aussi fut-il vite jugé. C’était l’homme le plus désagréable et le plus hautain que la terre eut jamais porté, et l’on espérait bien qu’il ne reparaîtrait a aucune autre réunion. Parmi les personnes empressées a le condamner se trouvait Mrs. Bennet. L’antipathie générale tournait chez elle en rancune personnelle, Mr. Darcy ayant fait affront a l’une de ses filles.Mr. Bingley csakhamar megismerkedett minden jelentős személlyel a bálteremben; élénk volt és közvetlen, minden táncot végigtáncolt, haragudott, hogy a bálnak olyan hamar vége van, s megemlítette, maga is rendez házibált Netherfieldben. Az ilyen szeretetre méltó tulajdonságok önmagukért beszélnek. Mennyire más volt a barátja! Mr. Darcy csak egy fordulót táncolt Mrs. Hursttel, egyet Miss Bingleyvel, kitért az elől, hogy más hölgyeknek is bemutassák, és aztán egész este fel-alá járkált a teremben, csak néha szólt egy-egy szót saját társaságához. Jelleméről kialakult az ítélet: a legbüszkébb, legkellemetlenebb ember a világon, s mindenki azt remélte, hogy soha többé nem teszi be ide a lábát. Leghevesebb ellenségei közé tartozott Mrs. Bennet, akinek általában nem tetszett Mr. Darcy viselkedése, de ellenszenve személyes haraggá fokozódott, mert a fiatalember megsértette egyik leányát.
Elizabeth Bennet had been obliged, by the scarcity of gentlemen, to sit down for two dances; and during part of that time, Mr. Darcy had been standing near enough for her to hear a conversation between him and Mr. Bingley, who came from the dance for a few minutes, to press his friend to join it.Par suite du nombre restreint des cavaliers, Elizabeth Bennet avait du rester sur sa chaise l’espace de deux danses, et, pendant un moment, Mr. Darcy s’était tenu debout assez pres d’elle pour qu’elle put entendre les paroles qu’il échangeait avec Mr. Bingley venu pour le presser de se joindre aux danseurs.Mivel kevés volt a férfi, Elizabeth Bennet két táncot kénytelen volt végigülni; Mr. Darcy egy ideig elég közel állt hozzá, úgyhogy Miss Bennet végighallgatta Mr. Bingleyvel folytatott beszélgetését, aki pár percre odament a táncolóktól barátjához, és őt is táncba hívta.
"Come, Darcy," said he, "I must have you dance. I hate to see you standing about by yourself in this stupid manner. You had much better dance."– Allons, Darcy, venez danser. Je suis agacé de vous voir vous promener seul. C’est tout a fait ridicule. Faites comme tout le monde et dansez.Gyere, Darcy - mondta Mr. Bingley -, ne húzódozz a tánctól. Rossz nézni, ahogy így egyedül, sután álldogálsz. Sokkal jobban teszed, ha táncolsz.
"I certainly shall not. You know how I detest it, unless I am particularly acquainted with my partner. At such an assembly as this it would be insupportable. Your sisters are engaged, and there is not another woman in the room whom it would not be a punishment to me to stand up with."– Non, merci ! La danse est pour moi sans charmes a moins que je ne connaisse particulierement une danseuse. Je n’y prendrais aucun plaisir dans une réunion de ce genre. Vos sours ne sont pas libres et ce serait pour moi une pénitence que d’inviter quelqu’un d’autre.Semmi kedvem sincs hozzá. Tudod, mennyire utálom a táncot, ha nem ismerem jól a páromat. Ilyen társaságban egyszerűen képtelen volnék rá. A nővéreid el vannak foglalva, a teremben pedig nincs még egy nő, akit felkérni nem volna számomra büntetés.
"I would not be so fastidious as you are," cried Mr. Bingley, "for a kingdom! Upon my honour, I never met with so many pleasant girls in my life as I have this evening; and there are several of them you see uncommonly pretty."– Vous etes vraiment difficile ! s’écria Bingley. Je déclare que je n’ai jamais vu dans une soirée tant de jeunes filles aimables. Quelques-unes meme, vous en conviendrez, sont remarquablement jolies.Hitemre, én nem lennék ilyen kényes! - kiáltott Bingley. - Becsületszavamra mondom, soha életemben nem találkoztam ennyi kedves leánnyal, mint ma este; van köztük néhány rendkívül csinos.
"_You_ are dancing with the only handsome girl in the room," said Mr. Darcy, looking at the eldest Miss Bennet.– Votre danseuse est la seule jolie personne de la réunion, dit Mr. Darcy en désignant du regard l’aînée des demoiselles Bennet.Az egyetlen csinos lány a teremben az, akivel te táncolsz - mondta Mr. Darcy, a legidősebb Miss Bennetre pillantva.
"Oh! She is the most beautiful creature I ever beheld! But there is one of her sisters sitting down just behind you, who is very pretty, and I dare say very agreeable. Do let me ask my partner to introduce you."– Oh ! c’est la plus charmante créature que j’aie jamais rencontrée ; mais il y a une de ses sours assise derriere vous qui est aussi fort agréable. Laissez-moi demander a ma danseuse de vous présenter.Ó! A legszebb teremtés, akit életemben láttam! De ott ül mögötted az egyik húga, nagyon csinos, s bizonyára igen kellemes leány. Hadd kérem meg a páromat, mutasson be téged.
"Which do you mean?" and turning round he looked for a moment at Elizabeth, till catching her eye, he withdrew his own and coldly said: "She is tolerable, but not handsome enough to tempt _me_; I am in no humour at present to give consequence to young ladies who are slighted by other men. You had better return to your partner and enjoy her smiles, for you are wasting your time with me."– De qui voulez-vous parler ? – Mr. Darcy se retourna et considéra un instant Elizabeth. Rencontrant son regard, il détourna le sien et déclara froidement. – Elle est passable, mais pas assez jolie pour me décider a l’inviter. Du reste je ne me sens pas en humeur, ce soir, de m’occuper des demoiselles qui font tapisserie. Retournez vite a votre souriante partenaire, vous perdez votre temps avec moi.Melyikre gondolsz? - kérdezte Darcy; megfordult, s egy pillanatra Elizabethre nézett; mikor azonban tekintetük találkozott, elfordította szemét, és hidegen ennyit mondott: - Megjárja; de nem elég csinos ahhoz, hogy engem kísértésbe ejtsen; olyan hangulatban pedig jelenleg nem vagyok, hogy a mellőzött fiatal hölgyeket felkaroljam. Legjobban teszed, ha visszatérsz a párodhoz, és mosolyaiban sütkérezel, mert rám hiába pazarolod az idődet.
Mr. Bingley followed his advice. Mr. Darcy walked off; and Elizabeth remained with no very cordial feelings toward him. She told the story, however, with great spirit among her friends; for she had a lively, playful disposition, which delighted in anything ridiculous.Mr. Bingley suivit ce conseil et Mr. Darcy s’éloigna, laissant Elizabeth animée a son égard de sentiments tres peu cordiaux. Néanmoins elle raconta l’histoire a ses amies avec beaucoup de verve, car elle avait l’esprit fin et un sens tres vif de l’humour.Mr. Bingley megfogadta a tanácsot, Mr. Darcy pedig továbbsétált. Elizabeth a helyén maradt, s nem mondhatni, hogy túlságosan barátságos érzéseket táplált iránta. De a történetet később jókedvűen, mosolyogva mesélte el barátnőinek, mert élénk, játékos kedélye volt, és minden nevetséges eset mulattatta.
The evening altogether passed off pleasantly to the whole family. Mrs. Bennet had seen her eldest daughter much admired by the Netherfield party. Mr. Bingley had danced with her twice, and she had been distinguished by his sisters. Jane was as much gratified by this as her mother could be, though in a quieter way. Elizabeth felt Jane's pleasure. Mary had heard herself mentioned to Miss Bingley as the most accomplished girl in the neighbourhood; and Catherine and Lydia had been fortunate enough never to be without partners, which was all that they had yet learnt to care for at a ball. They returned, therefore, in good spirits to Longbourn, the village where they lived, and of which they were the principal inhabitants. They found Mr. Bennet still up. With a book he was regardless of time; and on the present occasion he had a good deal of curiosity as to the event of an evening which had raised such splendid expectations. He had rather hoped that his wife's views on the stranger would be disappointed; but he soon found out that he had a different story to hear.Malgré tout, ce fut, dans l’ensemble, une agréable soirée pour tout le monde. Le cour de Mrs. Bennet était tout réjoui de voir sa fille aînée distinguée par les habitants de Netherfield. Mr. Bingley avait dansé deux fois avec elle et ses sours lui avaient fait des avances. Jane était aussi satisfaite que sa mere, mais avec plus de calme. Elizabeth était contente du plaisir de Jane ; Mary était fiere d’avoir été présentée a miss Bingley comme la jeune fille la plus cultivée du pays, et Catherine et Lydia n’avaient pas manqué une seule danse, ce qui, a leur âge, suffisait a combler tous leurs voux. Elles revinrent donc toutes de tres bonne humeur a Longbourn, le petit village dont les Bennet étaient les principaux habitants. Mr. Bennet était encore debout ; avec un livre il ne sentait jamais le temps passer et, pour une fois, il était assez curieux d’entendre le compte rendu d’une soirée qui, a l’avance, avait fait naître tant de magnifiques espérances. Il s’attendait un peu a voir sa femme revenir désappointée, mais il s’aperçut vite qu’il n’en était rien.Az egész család általában kellemesen töltötte az estét. Mrs. Bennet örömmel látta, hogy a netherfieldi társaság el van ragadtatva legidősebb leányától. Mr. Bingley kétszer is felkérte táncra, és a nővérei megkülönböztetett figyelemmel tüntették ki. Jane éppúgy örült ennek, mint az édesanyja, de a maga nyugodt módján. Elizabeth együtt örült Jane-nel. Mary hallotta, hogy úgy emlegetik Miss Bingleynek, mint a legműveltebb lányt a környéken; Catherine és Lydia pedig soha nem maradt táncos nélkül - az ő korukban még ezt tartották egyedül fontosnak a bálon. Ezért jó hangulatban tértek vissza Longbournba - ebben a faluban éltek, mint a helység legtekintélyesebb lakosai. Mr. Bennet még ébren volt. Ha jó könyv volt a kezében, megfeledkezett az időről; ez alkalommal kíváncsian várta az este sikerét is, amelyhez annyi vérmes várakozás fűződött. Magában azt remélte, hogy felesége csalódni fog az idegenben; de hamarosan rájött, hogy egészen más történetet kell végighallgatnia.
"Oh! my dear Mr. Bennet," as she entered the room, "we have had a most delightful evening, a most excellent ball. I wish you had been there. Jane was so admired, nothing could be like it. Everybody said how well she looked; and Mr. Bingley thought her quite beautiful, and danced with her twice! Only think of _that_, my dear; he actually danced with her twice! and she was the only creature in the room that he asked a second time. First of all, he asked Miss Lucas. I was so vexed to see him stand up with her! But, however, he did not admire her at all; indeed, nobody can, you know; and he seemed quite struck with Jane as she was going down the dance. So he inquired who she was, and got introduced, and asked her for the two next. Then the two third he danced with Miss King, and the two fourth with Maria Lucas, and the two fifth with Jane again, and the two sixth with Lizzy, and the _Boulanger_--"– Oh ! mon cher Mr. Bennet, s’écria-t-elle en entrant dans la piece, quelle agréable soirée, quel bal réussi ! J’aurais voulu que vous fussiez la… Jane a eu tant de succes ! tout le monde m’en a fait compliment. Mr. Bingley l’a trouvée tout a fait charmante. Il a dansé deux fois avec elle ; oui, mon ami, deux fois ! Et elle est la seule qu’il ait invitée une seconde fois. Sa premiere invitation a été pour miss Lucas, – j’en étais assez vexée, – mais il n’a point paru l’admirer beaucoup, ce qui n’a rien de surprenant. Puis, en voyant danser Jane, il a eu l’air charmé, a demandé qui elle était et, s’étant fait présenter, l’a invitée pour les deux danses suivantes. Apres quoi il en a dansé deux avec miss King, encore deux autres avec Jane, la suivante avec Lizzy, la « boulangere » avec…Ó, drága Bennet! - nyitott be a felesége az ajtón. - Pompás esténk volt, nagyszerű volt a bál. Bárcsak maga is ott lett volna. Jane olyan tetszést aratott, hogy szinte hihetetlen. Mindenki el volt tőle ragadtatva; Mr. Bingley is nagyon szépnek találta, kétszer is táncolt vele! Ő volt az egyetlen a teremben, akit másodszor is felkért. Először Miss Lucast kérte fel. Hogy bosszankodtam, mikor táncba indultak, de Charlotte egyáltalán nem tetszett neki kinek is tetszhet az a lány? Mikor azonban Jane beállt a táncba, Mr. Bingley szeme rögtön megakadt rajta. Érdeklődött iránta, bemutattatta magát, és felkérte a következő két fordulóra. A harmadik tánc két fordulójában Miss King volt a párja, a két negyedik fordulóban Maria Lucas, a két ötödikben megint Jane, a két hatodikban Lizzy, ami pedig a Boulanger...
"If he had had any compassion for _me_," cried her husband impatiently, "he would not have danced half so much! For God's sake, say no more of his partners. Oh that he had sprained his ankle in the first dance!"– Pour l’amour du ciel, arretez cette énumération, s’écria son mari impatienté. S’il avait eu pitié de moi il n’aurait pas dansé moitié autant. Que ne s’est-il tordu le pied a la premiere danse !Ha rám is tekintettel lett volna - kiáltott fel Mr. Bennet türelmetlenül -, akkor feleannyit sem táncol! Az isten szerelmére, ne beszéljen többet Bingley táncosairól. Bárcsak már az első fordulónál kificamította volna a bokáját!
"Oh! my dear, I am quite delighted with him. He is so excessively handsome! And his sisters are charming women. I never in my life saw anything more elegant than their dresses. I dare say the lace upon Mrs. Hurst's gown--"– Oh ! mon ami, continuait Mrs. Bennet, il m’a tout a fait conquise. Physiquement, il est tres bien et ses sours sont des femmes charmantes. Je n’ai rien vu d’aussi élégant que leurs toilettes. La dentelle sur la robe de Mrs. Hurst…Ó, szívem - folytatta Mrs. Bennet -, egészen el vagyok tőle ragadtatva. Milyen rendkívül csinos férfi! S milyen bájosak a nővérei! Életemben senkin sem láttam még ilyen elegáns ruhákat. Mondhatom, Mrs. Hurst csipkegallérja...
Here she was interrupted again. Mr. Bennet protested against any description of finery. She was therefore obliged to seek another branch of the subject, and related, with much bitterness of spirit and some exaggeration, the shocking rudeness of Mr. Darcy.Ici, nouvelle interruption, Mr. Bennet ne voulant écouter aucune description de chiffons. Sa femme fut donc obligée de changer de sujet et raconta avec beaucoup d’amertume et quelque exagération l’incident ou Mr. Darcy avait montré une si choquante grossiereté.Mr. Bennet ismét közbeszólt, s tiltakozott mindenféle divatbeszámoló ellen. Felesége kénytelen volt más tárgyra térni; sok keserűséggel és némileg túlozva adta elő Mr. Darcy felháborító udvariatlanságát.
"But I can assure you," she added, "that Lizzy does not lose much by not suiting _his_ fancy; for he is a most disagreeable, horrid man, not at all worth pleasing. So high and so conceited that there was no enduring him! He walked here, and he walked there, fancying himself so very great! Not handsome enough to dance with! I wish you had been there, my dear, to have given him one of your set-downs. I quite detest the man."– Mais je vous assure, conclut-elle, qu’on ne perd pas grand’chose a ne pas etre appréciée par ce monsieur ! C’est un homme horriblement désagréable qui ne mérite pas qu’on cherche a lui plaire. Hautain et dédaigneux, il se promenait de droite et de gauche dans la salle avec l’air de se croire un personnage extraordinaire. J’aurais aimé que vous fussiez la pour lui dire son fait, comme vous savez le faire ! Non, en vérité, je ne puis pas le sentir.De biztosíthatom - tette hozzá -, Lizzy nem sokat veszít azzal, hogy nem nyerte meg Mr. Darcy tetszését: végtelenül kellemetlen, szörnyű ember, nem érdemes a kedvében járni. Hihetetlenül öntelt, magasan hordja az orrát! Pöffeszkedve járt-kelt, mintha tudja isten, ki volna! Az én lányom nem elég csinos, hogy vele táncoljon? Bár maga is ott lett volna, drágám, jól megadta volna neki! Ki nem állhatom azt az embert!
Chapter 4IV4. FEJEZET
When Jane and Elizabeth were alone, the former, who had been cautious in her praise of Mr. Bingley before, expressed to her sister just how very much she admired him.Lorsque Jane et Elizabeth se trouverent seules, Jane qui, jusque-la, avait mis beaucoup de réserve dans ses louanges sur Mr. Bingley, laissa voir a sa sour la sympathie qu’il lui inspirait.Jane eddig csak óvatosan dicsérte Mr. Bingleyt, de amikor négyszemközt maradt húgával, bevallotta, mennyire tetszik neki.
"He is just what a young man ought to be," said she, "sensible, good-humoured, lively; and I never saw such happy manners!--so much ease, with such perfect good breeding!"– Il a toutes les qualités qu’on apprécie chez un jeune homme, dit-elle. Il est plein de sens, de bonne humeur et d’entrain. Je n’ai jamais vu a d’autres jeunes gens des manieres aussi agréables, tant d’aisance unie a une si bonne éducation.Minden fiatalember példát vehetne róla - mondta -, olyan értelmes, jókedvű, élénk. Senkiben sem láttam még ilyen vonzó modort, ilyen könnyed, tökéletes jólneveltséget!
"He is also handsome," replied Elizabeth, "which a young man ought likewise to be, if he possibly can. His character is thereby complete."– Et, de plus, ajouta Elizabeth, il est tres joli garçon, ce qui ne gâte rien. On peut donc le déclarer parfait.Hozzá még csinos is - jegyezte meg Elizabeth. - Egy fiatalembertől ezt is elvárjuk, már amennyire tőle telik, a jellemére ez teszi fel a koronát.
"I was very much flattered by his asking me to dance a second time. I did not expect such a compliment."– J’ai été tres flattée qu’il m’invite une seconde fois ; je ne m’attendais pas a un tel hommage.Nagyon hízelgő volt rám nézve, hogy másodszor is felkért. Ilyen figyelmességre nem számítottam.
"Did not you? I did for you. But that is one great difference between us. Compliments always take _you_ by surprise, and _me_ never. What could be more natural than his asking you again? He could not help seeing that you were about five times as pretty as every other woman in the room. No thanks to his gallantry for that. Well, he certainly is very agreeable, and I give you leave to like him. You have liked many a stupider person."– Moi, je n’en ai pas été surprise. C’était tres naturel. Pouvait-il ne pas s’apercevoir que vous étiez infiniment plus jolie que toutes les autres danseuses ?… Il n’y a pas lieu de lui en etre reconnaissante. Ceci dit, il est certainement tres agréable et je vous autorise a lui accorder votre sympathie. Vous l’avez donnée a bien d’autres qui ne le valaient pas.Te nem, de annál jobban számítottam rá én, a te nevedben. De éppen ez az egyik nagy különbség köztünk. Téged mindig meglep a bók és a figyelmesség, engem soha. Mi sem természetesebb, mint hogy újból felkért. Gondolod, nem látta, hogy legalább ötször olyan szép vagy, mint bármely más nő a teremben? Nincs semmi okod, hogy udvariasságáért hálás légy. Annyi bizonyos, hogy nagyon kellemes fiatalember. Neked adom. Tetszettek neked már ostobább emberek is.
"Dear Lizzy!"– Ma chere Lizzy !De kedves Lizzy!
"Oh! you are a great deal too apt, you know, to like people in general. You never see a fault in anybody. All the world are good and agreeable in your eyes. I never heard you speak ill of a human being in your life."– La vérité c’est que vous etes portée a juger tout le monde avec trop de bienveillance : vous ne voyez jamais de défaut a personne. De ma vie, je ne vous ai entendue critiquer qui que ce soit.Tudod, te túlságosan hajlasz arra, hogy általában szeresd az embereket. Senkiben sem látsz hibát, az egész világ jó és kellemes a te szemedben. Soha életemben nem hallottam, hogy valakiről is rosszat mondtál volna.
"I would not wish to be hasty in censuring anyone; but I always speak what I think."– Je ne veux juger personne trop précipitamment, mais je dis toujours ce que je pense.Nem akarok senkit sem elhamarkodva megítélni; de mindig csak azt mondom, amit gondolok.
"I know you do; and it is _that_ which makes the wonder. With _your_ good sense, to be so honestly blind to the follies and nonsense of others! Affectation of candour is common enough--one meets with it everywhere. But to be candid without ostentation or design--to take the good of everybody's character and make it still better, and say nothing of the bad--belongs to you alone. And so you like this man's sisters, too, do you? Their manners are not equal to his."– Je le sais, et c’est ce qui m’étonne. Comment, avec votre bon sens, pouvez-vous etre aussi loyalement aveuglée sur la sottise d’autrui ? Il n’y a que vous qui ayez assez de candeur pour ne voir jamais chez les gens que leur bon côté… Alors, les sours de ce jeune homme vous plaisent aussi ? Elles sont pourtant beaucoup moins sympathiques que lui.Tudom, hogy így van, s éppen ezen csodálkozom. Benned annyi a józan ész - hogyan lehetsz hát ilyen őszintén vak mások ostobaságával, dőreségével szemben? A színlelt őszinteség elég gyakori, lépten-nyomon találkozunk vele. De őszintének lenni hivalkodás és minden mellékgondolat nélkül, meglátni a jót mindenki jellemében, és még jobbnak feltüntetni, elhallgatni a rosszat - ezt csak te tudod. Neked persze Mr. Bingley nővérei is tetszenek, pedig a modoruk nem olyan kellemes, mint a fivérüké.
"Certainly not--at first. But they are very pleasing women when you converse with them. Miss Bingley is to live with her brother, and keep his house; and I am much mistaken if we shall not find a very charming neighbour in her."– Oui, au premier abord, mais quand on cause avec elles on s’aperçoit qu’elles sont fort aimables. Miss Bingley va venir habiter avec son frere, et je serais fort surprise si nous ne trouvions en elle une agréable voisine.Elsőre nem; de ha az ember beszélgetni kezd velük, rögtön felfedezi, milyen kedvesek. Miss Bingley az öccsénél fog lakni, ő vezeti majd a házat. Nagyon tévednék, ha nem bizonyulna igen bájos és kellemes szomszédnak.
Elizabeth listened in silence, but was not convinced; their behaviour at the assembly had not been calculated to please in general; and with more quickness of observation and less pliancy of temper than her sister, and with a judgement too unassailed by any attention to herself, she was very little disposed to approve them. They were in fact very fine ladies; not deficient in good humour when they were pleased, nor in the power of making themselves agreeable when they chose it, but proud and conceited. They were rather handsome, had been educated in one of the first private seminaries in town, had a fortune of twenty thousand pounds, were in the habit of spending more than they ought, and of associating with people of rank, and were therefore in every respect entitled to think well of themselves, and meanly of others. They were of a respectable family in the north of England; a circumstance more deeply impressed on their memories than that their brother's fortune and their own had been acquired by trade.Elizabeth ne répondit pas, mais elle n’était pas convaincue. L’attitude des sours de Mr. Bingley au bal ne lui avait pas révélé chez elles le désir de se rendre agréables a tout le monde. D’un esprit plus observateur et d’une nature moins simple que celle de Jane, n’étant pas, de plus, influencée par les attentions de ces dames, Elizabeth était moins disposée a les juger favorablement. Elle voyait en elles d’élégantes personnes, capables de se mettre en frais pour qui leur plaisait, mais, somme toute, fieres et affectées. Mrs. Hurst et miss Bingley étaient assez jolies, elles avaient été élevées dans un des meilleurs pensionnats de Londres et possédaient une fortune de vingt mille livres, mais l’habitude de dépenser sans compter et de fréquenter la haute société les portait a avoir d’elles-memes une excellente opinion et a juger leur prochain avec quelque dédain. Elles appartenaient a une tres bonne famille du nord de l’Angleterre, chose dont elles se souvenaient plus volontiers que de l’origine de leur fortune qui avait été faite dans le commerce.Elizabeth csendben hallgatta nővérét, pedig más volt a meggyőződése. A két Bingley nővér viselkedése a bálon nem arra vallott, hogy súlyt vetnek mások tetszésére. Elizabeth élesebb szemű volt, mint Jane, s kevésbé alkalmazkodó természetű. Nem is halmozták el annyi figyelmességgel, ami elhomályosíthatta volna ítéletét, s ezért nem tudott osztozni nővére kedvező véleményében. A Bingley nővérek igazi társaságbeli hölgyek voltak - élénkek és jókedvűek, ha úgy esett nekik jól, barátságosak azokkal, akikkel akartak -, de valójában gőgös, öntelt teremtések. Elég csinosak voltak, az egyik londoni magánintézetben nevelkedtek, vagyonuk húszezer fontra rúgott, de megszokták, hogy jövedelmükön felül költekezzenek, és csak előkelő emberek társaságát keresték; így hát véleményük szerint minden joguk megvolt arra, hogy fenn hordják az orrukat, másokat pedig lenézzenek. Tekintélyes észak-angliai családból származtak, s ez a körülmény mélyebb nyomot hagyott emlékezetükben, mint az, hogy öccsük vagyona, s az övék is, kereskedésből eredt.
Mr. Bingley inherited property to the amount of nearly a hundred thousand pounds from his father, who had intended to purchase an estate, but did not live to do it. Mr. Bingley intended it likewise, and sometimes made choice of his county; but as he was now provided with a good house and the liberty of a manor, it was doubtful to many of those who best knew the easiness of his temper, whether he might not spend the remainder of his days at Netherfield, and leave the next generation to purchase.Mr. Bingley avait hérité d’environ cent mille livres de son pere. Celui-ci qui souhaitait acheter un domaine n’avait pas vécu assez longtemps pour exécuter son projet. Mr. Bingley avait la meme intention et ses sours désiraient vivement la lui voir réaliser.Mr. Bingley majd százezer font vagyont örökölt apjától, aki földbirtokot akart szerezni, de nem érhette meg terve megvalósulását. Fiának ugyanez volt a szándéka, néha körül is nézett egyik-másik grófságban. Most azonban, hogy szép kastélyhoz jutott és vadászati jogot is szerzett, sokan úgy vélték - már akik ismerték Mr. Bingley kényelmes természetét -, hogy egész életét Netherfieldben fogja leélni, s a birtokvásárlást a következő nemzedékre hagyja.
His sisters were anxious for his having an estate of his own; but, though he was now only established as a tenant, Miss Bingley was by no means unwilling to preside at his table--nor was Mrs. Hurst, who had married a man of more fashion than fortune, less disposed to consider his house as her home when it suited her. Mr. Bingley had not been of age two years, when he was tempted by an accidental recommendation to look at Netherfield House. He did look at it, and into it for half-an-hour--was pleased with the situation and the principal rooms, satisfied with what the owner said in its praise, and took it immediately.Bien qu’il n’eut fait que louer Netherfield, miss Bingley était toute prete a diriger sa maison, et Mrs. Hurst, qui avait épousé un homme plus fashionable que fortuné, n’était pas moins disposée a considérer la demeure de son frere comme la sienne. Il y avait a peine deux ans que Mr. Bingley avait atteint sa majorité, lorsque, par un effet du hasard, il avait entendu parler du domaine de Netherfield. Il était allé le visiter, l’avait parcouru en une demi-heure, et, le site et la maison lui plaisant, s’était décidé a louer sur-le-champ.Nővérei egyre unszolták, hogy vásároljon birtokot; mégis, bár öccsük csak bérlőként telepedett le, Miss Bingley egyáltalán nem vonakodott, hogy a háziasszony tisztét töltse be az asztalfőn, Mrs. Hurst pedig, akinek a férje inkább előkelő volt, mint vagyonos, időnként szívesen tekintette otthonának öccse házát. Két év sem telt még el, mióta Mr. Bingley nagykorú lett, amikor egy véletlen ajánlás arra bírta, hogy megszemlélje a netherfieldi kastélyt. A szemle félóráig tartott, Mr. Bingleynek megtetszettek a tágas szobák és a kastély fekvése, készpénznek vette a tulajdonos dicséretét, és tüstént kibérelte a házat.
Between him and Darcy there was a very steady friendship, in spite of great opposition of character. Bingley was endeared to Darcy by the easiness, openness, and ductility of his temper, though no disposition could offer a greater contrast to his own, and though with his own he never appeared dissatisfied. On the strength of Darcy's regard, Bingley had the firmest reliance, and of his judgement the highest opinion. In understanding, Darcy was the superior. Bingley was by no means deficient, but Darcy was clever. He was at the same time haughty, reserved, and fastidious, and his manners, though well-bred, were not inviting. In that respect his friend had greatly the advantage. Bingley was sure of being liked wherever he appeared, Darcy was continually giving offense.En dépit d’une grande opposition de caracteres, Bingley et Darcy étaient unis par une solide amitié. Darcy aimait Bingley pour sa nature confiante et docile, deux dispositions pourtant si éloignées de son propre caractere. Bingley, de son côté, avait la plus grande confiance dans l’amitié de Darcy et la plus haute opinion de son jugement. Il lui était inférieur par l’intelligence, bien que lui-meme n’en fut point dépourvu, mais Darcy était hautain, distant, d’une courtoisie froide et décourageante, et, a cet égard, son ami reprenait l’avantage. Partout ou il paraissait, Bingley était sur de plaire ; les manieres de Darcy n’inspiraient trop souvent que de l’éloignement.Darcyhoz állhatatos barátság fűzte, élesen eltérő jellemük ellenére. Darcy könnyed, nyílt, hajlékony természete miatt kedvelte Bingleyt, bár lelki alkatuk nem is lehetett volna ellentétesebb, s bár a maga természetével sohasem látszott elégedetlennek. Bingley feltétlenül bízott Darcy szilárd barátságában, s rendkívül nagyra becsülte ítélőképességét. Kettőjük közül Darcy volt szellemileg fölényben - Bingleyt sem mondhatta senki korlátoltnak, de Darcy valóban okos volt. Gőgös, zárkózott, nehezen kielégíthető, modora pedig, noha kifogástalan, nem volt megnyerő. Ebben a tekintetben határozottan barátja javára billent a mérleg. Bárhol jelent is meg, Bingley biztosra vehette, hogy megkedvelik, Darcy viszont folyton megsértette az embereket.
The manner in which they spoke of the Meryton assembly was sufficiently characteristic. Bingley had never met with more pleasant people or prettier girls in his life; everybody had been most kind and attentive to him; there had been no formality, no stiffness; he had soon felt acquainted with all the room; and, as to Miss Bennet, he could not conceive an angel more beautiful. Darcy, on the contrary, had seen a collection of people in whom there was little beauty and no fashion, for none of whom he had felt the smallest interest, and from none received either attention or pleasure. Miss Bennet he acknowledged to be pretty, but she smiled too much.Il n’y avait qu’a les entendre parler du bal de Meryton pour juger de leurs caracteres : Bingley n’avait, de sa vie, rencontré des gens plus aimables, des jeunes filles plus jolies ; tout le monde s’était montré plein d’attentions pour lui ; point de raideur ni de cérémonie ; il s’était bientôt senti en pays de connaissance : quant a miss Bennet, c’était véritablement un ange de beauté !… Mr. Darcy, au contraire, n’avait vu la qu’une collection de gens chez qui il n’avait trouvé ni élégance, ni charme ; personne ne lui avait inspiré le moindre intéret ; personne ne lui avait marqué de sympathie ni procuré d’agrément. Il reconnaissait que miss Bennet était jolie, mais elle souriait trop.Jellemző az a mód, ahogyan a merytoni bálról beszélgettek. Bingley azt tartotta, hogy soha életében nem találkozott kellemesebb emberekkel és csinosabb lányokkal. Mindenki szívesen és figyelmesen bánt vele, nyoma sem volt a merev feszélyezettségnek, pillanatok alatt mindenkivel megismerkedett a teremben; ami pedig Miss Bennetet illeti, nála szebb angyalt el sem tudott képzelni. Darcy viszont a jelenlevők közül keveset talált szépnek, senkit sem előkelőnek; senki iránt nem érzett egy szikrányi érdeklődést sem, és tőlük sem kapott sem figyelmet, sem örömet. Miss Bennetről elismerte, hogy csinos, csak azt kifogásolta, hogy túlságosan sokat mosolyog.
Mrs. Hurst and her sister allowed it to be so--but still they admired her and liked her, and pronounced her to be a sweet girl, and one whom they would not object to know more of. Miss Bennet was therefore established as a sweet girl, and their brother felt authorized by such commendation to think of her as he chose.Mrs. Hurst et sa sour étaient de cet avis ; cependant, Jane leur plaisait ; elles déclarerent que c’était une aimable personne avec laquelle on pouvait assurément se lier. Et leur frere se sentit autorisé par ce jugement a rever a miss Bennet tout a sa guise.Ebben Mrs. Hurst és húga is egyetértett - de azért Miss Bennet mégis nagyon tetszett nekik, el voltak tőle ragadtatva. Elismerték róla, hogy bájos teremtés, és szívesen fenntartották vele az ismeretséget. Mivel Jane így bájos teremtésnek minősült, Mr. Bingley e határozat alapján feljogosítva érezte magát, hogy úgy vélekedjék a leányról, ahogy jólesik.
Chapter 5V5. FEJEZET
Within a short walk of Longbourn lived a family with whom the Bennets were particularly intimate. Sir William Lucas had been formerly in trade in Meryton, where he had made a tolerable fortune, and risen to the honour of knighthood by an address to the king during his mayoralty. The distinction had perhaps been felt too strongly. It had given him a disgust to his business, and to his residence in a small market town; and, in quitting them both, he had removed with his family to a house about a mile from Meryton, denominated from that period Lucas Lodge, where he could think with pleasure of his own importance, and, unshackled by business, occupy himself solely in being civil to all the world. For, though elated by his rank, it did not render him supercilious; on the contrary, he was all attention to everybody. By nature inoffensive, friendly, and obliging, his presentation at St. James's had made him courteous.A peu de distance de Longbourn vivait une famille avec laquelle les Bennet étaient particulierement liés. Sir William Lucas avait commencé par habiter Meryton ou il se faisait une petite fortune dans les affaires lorsqu’il s’était vu élever a la dignité de « Knight »[1] a la suite d’un discours qu’il avait adressé au roi comme maire de la ville. Cette distinction lui avait un peu tourné la tete en lui donnant le dégout du commerce et de la vie simple de sa petite ville. Quittant l’un et l’autre, il était venu se fixer avec sa famille dans une propriété située a un mille de Meryton qui prit des lors le nom de « Lucas Lodge ». La, délivré du joug des affaires, il pouvait a loisir méditer sur son importance et s’appliquer a devenir l’homme le plus courtois de l’univers. Son nouveau titre l’enchantait, sans lui donner pour cela le moindre soupçon d’arrogance ; il se multipliait, au contraire, en attentions pour tout le monde. Inoffensif, bon et serviable par nature, sa présentation a Saint-James avait fait de lui un gentilhomme.Nem messze Longbourntól élt egy család, Benneték jó barátai. Sir William Lucas régebben kereskedő volt Merytonban, meglehetős vagyont gyűjtött, és lovagi rangra emelkedett, mivel polgármestersége idején ő szerkesztette a város üdvözlő iratát a királyhoz. A kitüntetést talán túlságosan is nagyra tartotta. Megutálta az üzleti világot és unalmas életét a kis mezővárosban; ezért mindkettőt faképnél hagyta, és családjával együtt Merytontól körülbelül egy mérföldnyire telepedett le. Házát ettől kezdve Lucas-laknak nevezte, s itt önnön fontosságában gyönyörködött; az üzlet gondjait lerázva, mással sem foglalkozott, mint hogy barátságos képet mutatott az egész világnak. A rang büszkeséggel töltötte el, de nem tette fennhéjázóvá; ellenkezőleg, mindenkivel a lehető legfigyelmesebben bánt. Természettől fogva barátságos és előzékeny ember volt, a légynek sem ártott; a finom modort azután sajátította el, hogy az udvarnál bemutatták.
Lady Lucas was a very good kind of woman, not too clever to be a valuable neighbour to Mrs. Bennet. They had several children. The eldest of them, a sensible, intelligent young woman, about twenty-seven, was Elizabeth's intimate friend.Lady Lucas était une tres bonne personne a qui ses facultés moyennes permettaient de voisiner agréablement avec Mrs. Bennet. Elle avait plusieurs enfants et l’aînée, jeune fille de vingt-sept ans, intelligente et pleine de bon sens, était l’amie particuliere d’Elizabeth.Lady Lucas igen derék asszony volt, nem túl okos ahhoz, hogy Mrs. Bennet ne találjon benne értékes szomszédot. Lucaséknak több gyermekük volt, a legidősebbik huszonhét év körüli okos, értelmes leány, Elizabeth bizalmas barátnője.
That the Miss Lucases and the Miss Bennets should meet to talk over a ball was absolutely necessary; and the morning after the assembly brought the former to Longbourn to hear and to communicate.Les demoiselles Lucas et les demoiselles Bennet avaient l’habitude de se réunir, apres un bal, pour échanger leurs impressions. Aussi, des le lendemain de la soirée de Meryton on vit arriver les demoiselles Lucas a Longbourn.Feltétlenül szükséges volt, hogy egy-egy bál után a Lucas és a Bennet kisasszonyok összeüljenek, és megbeszéljék a történteket. A Lucas lányok most is mindjárt másnap délelőtt megjelentek Longbournban, hogy minden eseményt sorra vehessenek.
"_You_ began the evening well, Charlotte," said Mrs. Bennet with civil self-command to Miss Lucas. "_You_ were Mr. Bingley's first choice."– Vous avez bien commencé la soirée, Charlotte, dit Mrs. Bennet a miss Lucas avec une amabilité un peu forcée. C’est vous que Mr. Bingley a invitée la premiere.Magának aztán jól kezdődött az este, Charlotte - mondta Mrs. Bennet udvarias önuralommal Miss Lucasnak. - Mr. Bingley magát kérte fel elsőnek.
"Yes; but he seemed to like his second better."– Oui, mais il a paru de beaucoup préférer la danseuse qu’il a invitée la seconde.Igen, de a második partnere nyilván jobban tetszett neki.
"Oh! you mean Jane, I suppose, because he danced with her twice. To be sure that _did_ seem as if he admired her--indeed I rather believe he _did_--I heard something about it--but I hardly know what--something about Mr. Robinson."– Oh ! vous voulez parler de Jane parce qu’il l’a fait danser deux fois. C’est vrai, il avait l’air de l’admirer assez, et je crois meme qu’il faisait plus que d’en avoir l’air… On m’a dit la-dessus quelque chose, – je ne sais plus trop quoi, – ou il était question de Mr. Robinson…Ó... persze Jane-re gondol, mert Mr. Bingley kétszer táncolt vele. Ez valóban arra vallott, hogy Jane megtetszett neki... szinte bizonyosra veszem... hallottam is valamit... hogy mit, nem tudom pontosan... valamit Mr. Robinsonnal kapcsolatban.
"Perhaps you mean what I overheard between him and Mr. Robinson; did not I mention it to you? Mr. Robinson's asking him how he liked our Meryton assemblies, and whether he did not think there were a great many pretty women in the room, and _which_ he thought the prettiest? and his answering immediately to the last question: 'Oh! the eldest Miss Bennet, beyond a doubt; there cannot be two opinions on that point.'"– Peut-etre voulez-vous dire la conversation entre Mr. Bingley et Mr. Robinson que j’ai entendue par hasard ; ne vous l’ai-je pas répétée ? Mr. Robinson lui demandait ce qu’il pensait de nos réunions de Meryton, s’il ne trouvait pas qu’il y avait beaucoup de jolies personnes parmi les danseuses et laquelle était a son gré la plus jolie. A cette question Mr. Bingley a répondu sans hésiter : « Oh ! l’aînée des demoiselles Bennet ; cela ne fait pas de doute. »Talán Mr. Bingley és Mr. Robinson beszélgetésére gondol, amelyet véletlenül meghallottam; nem mondtam még el? Mr. Robinson megkérdezte, hogyan tetszik neki a merytoni társaság, nem gondolja-e, hogy sok csinos nő van a teremben, és melyiket találja közülük a legszebbnek? Az utolsó kérdésre Mr. Bingley rögtön rávágta: "Ó, természetesen a legidősebb Bennet kisasszonyt, ez nem is kétséges."
"Upon my word! Well, that is very decided indeed--that does seem as if--but, however, it may all come to nothing, you know."– Voyez-vous ! Eh bien ! voila qui est parler net. Il semble en effet que… Cependant, il se peut que tout cela ne mene a rien…Szavamra, ez valóban határozott válasz volt... úgy hangzik, mintha... de azért lehet, hogy nem lesz az egészből semmi... az ember sohasem tudhatja.
"_My_ overhearings were more to the purpose than _yours_, Eliza," said Charlotte. "Mr. Darcy is not so well worth listening to as his friend, is he?--poor Eliza!--to be only just _tolerable_."– J’ai entendu cette conversation bien a propos. Je n’en dirai pas autant pour celle que vous avez surprise, Eliza, dit Charlotte. Les réflexions de Mr. Darcy sont moins gracieuses que celles de son ami. Pauvre Eliza ! s’entendre qualifier tout juste de « passable » !Nekem hasznosabb volt fülemet hegyeznem, mint neked, Elizabeth - jegyezte meg Charlotte. - Mr. Darcyra kevésbé érdemes figyelni, mint a barátjára, nemde? Szegény Eliza! Nem tudott rólad jobbat mondani, mint hogy "megjárja".
"I beg you would not put it into Lizzy's head to be vexed by his ill-treatment, for he is such a disagreeable man, that it would be quite a misfortune to be liked by him. Mrs. Long told me last night that he sat close to her for half-an-hour without once opening his lips."– Je vous en prie, ne poussez pas Lizzy a se formaliser de cette impertinence. Ce serait un grand malheur de plaire a un homme aussi désagréable. Mrs. Long me disait hier soir qu’il était resté une demi-heure a côté d’elle sans desserrer les levres.Nagyon kérem, ne beszélje be Lizzynek, hogy ezen a méltatlan bánásmódon bánkódni kell. Olyan kellemetlen férfi, hogy valóban sajnálnám azt a leányt, aki neki megtetszenék. Mrs. Long azt mesélte nekem tegnap este, hogy Mr. Darcy félóra hosszat ült mellette, de egyszer sem nyitotta ki a száját.
"Are you quite sure, ma'am?--is not there a little mistake?" said Jane. "I certainly saw Mr. Darcy speaking to her."– Ne faites-vous pas erreur, maman ? dit Jane. J’ai certainement vu Mr. Darcy lui parler.Egészen bizonyos ebben, mama? Nincs itt valami tévedés? - kérdezte Jane. - Én magam láttam, hogy Mr. Darcy beszélt vele.
"Aye--because she asked him at last how he liked Netherfield, and he could not help answering her; but she said he seemed quite angry at being spoke to."– Eh oui, parce qu’a la fin elle lui a demandé s’il se plaisait a Netherfield et force lui a été de répondre, mais il paraît qu’il avait l’air tres mécontent qu’on prît la liberté de lui adresser la parole.Igen, mert Mrs. Long megkérdezte tőle, hogy tetszik neki Netherfield, és ő nem térhetett ki a válasz elől... de Mrs. Long szerint nagyon rossz néven vette, hogy szólt hozzá.
"Miss Bingley told me," said Jane, "that he never speaks much, unless among his intimate acquaintances. With _them_ he is remarkably agreeable."– Miss Bingley dit qu’il n’est jamais loquace avec les étrangers, mais que dans l’intimité c’est le plus aimable causeur.Miss Bingley azt mondta nekem - jegyezte meg Jane -, hogy Mr. Darcy mindig szűkszavú, kivéve ha bizalmas baráti körben van; olyankor igen kellemes a viselkedése.
"I do not believe a word of it, my dear. If he had been so very agreeable, he would have talked to Mrs. Long. But I can guess how it was; everybody says that he is eat up with pride, and I dare say he had heard somehow that Mrs. Long does not keep a carriage, and had come to the ball in a hack chaise."– Je n’en crois pas un traître mot, mon enfant : s’il était si aimable, il aurait causé avec Mrs. Long. Non, je sais ce qu’il en est : Mr. Darcy, – tout le monde en convient, – est bouffi d’orgueil. Il aura su, je pense, que Mrs. Long n’a pas d’équipage et que c’est dans une voiture de louage qu’elle est venue au bal.Nem hiszek ebből egy szót sem, szívem. Ha valóban olyan kellemes a modora, akkor Mrs. Longgal is beszélgetett volna. De én sejtem, hogy áll a dolog. Mindenki azt meséli, hogy majd szétveti a gőg. Valahogy megtudhatta, hogy Mrs. Longnak nincs hintója, és bérkocsin jött a bálba.
"I do not mind his not talking to Mrs. Long," said Miss Lucas, "but I wish he had danced with Eliza."– Cela m’est égal qu’il n’ait pas causé avec Mrs. Long, dit Charlotte, mais j’aurais trouvé bien qu’il dansât avec Eliza.Mit bánom én, hogy nem állt szóba Mrs. Longgal; csak azt sajnálom, hogy Elizával nem táncolt - mondta Miss Lucas.
"Another time, Lizzy," said her mother, "I would not dance with _him_, if I were you."– Une autre fois, Lizzy, dit la mere, a votre place, je refuserais de danser avec lui.A te helyedben, Lizzy, legközelebb visszautasítanám, ha felkérne - figyelmeztette az anyja.
"I believe, ma'am, I may safely promise you _never_ to dance with him."– Soyez tranquille, ma mere, je crois pouvoir vous promettre en toute sureté que je ne danserai jamais avec lui.Azt hiszem, mama, nyugodt lélekkel megígérhetem, hogy soha életemben nem fogok vele táncolni.
"His pride," said Miss Lucas, "does not offend _me_ so much as pride often does, because there is an excuse for it. One cannot wonder that so very fine a young man, with family, fortune, everything in his favour, should think highly of himself. If I may so express it, he has a _right_ to be proud."– Cet orgueil, dit miss Lucas, me choque moins chez lui parce que j’y trouve des excuses. On ne peut s’étonner qu’un jeune homme aussi bien physiquement et pourvu de toutes sortes d’avantages tels que le rang et la fortune ait de lui-meme une haute opinion. Il a, si je puis dire, un peu le droit d’avoir de l’orgueil.Mr. Darcy büszkesége engem nem bánt annyira, mint a másoké - jegyezte meg Miss Lucas -, mert nála van rá mentség. Nem lehet csodálkozni, ha egy ilyen feltűnően jóképű fiatalember, akinek a szerencse előkelő származást, vagyont, mindent megadott, nagyra tartja magát. Szinte azt mondhatnám, joga van a büszkeségre.
"That is very true," replied Elizabeth, "and I could easily forgive _his_ pride, if he had not mortified _mine_."– Sans doute, fit Elizabeth, et je lui passerais volontiers son orgueil s’il n’avait pas modifié le mien.Ebben tökéletesen igazad van - felelte Elizabeth -, és én könnyen megbocsátanám az ő büszkeségét, ha nem sértette volna meg az enyémet.
"Pride," observed Mary, who piqued herself upon the solidity of her reflections, "is a very common failing, I believe. By all that I have ever read, I am convinced that it is very common indeed; that human nature is particularly prone to it, and that there are very few of us who do not cherish a feeling of self-complacency on the score of some quality or other, real or imaginary. Vanity and pride are different things, though the words are often used synonymously. A person may be proud without being vain. Pride relates more to our opinion of ourselves, vanity to what we would have others think of us."– L’orgueil, observa Mary qui se piquait de psychologie, est, je crois, un sentiment tres répandu. La nature nous y porte et bien peu parmi nous échappent a cette complaisance que l’on nourrit pour soi-meme a cause de telles ou telles qualités souvent imaginaires. La vanité et l’orgueil sont choses différentes, bien qu’on emploie souvent ces deux mots l’un pour l’autre ; on peut etre orgueilleux sans etre vaniteux. L’orgueil se rapporte plus a l’opinion que nous avons de nous-memes, la vanité a celle que nous voudrions que les autres aient de nous.A büszkeség - jelentette ki Mary, aki szeretett hivalkodni tartalmas gondolataival - véleményem szerint igen gyakori hiba. Olvasmányaim alapján meg vagyok róla győződve, hogy rendkívül elterjedt, az emberi természet különösen hajlamos rá, s kevesen vannak, akik valamely valódi vagy képzelt jó tulajdonságon felbátorodva ne táplálnák magukban az önelégültség érzését. A hiúság és a büszkeség két különböző dolog, bár e szavakat gyakran felcserélik. Az ember lehet büszke, anélkül hogy hiú lenne. A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye.
"If I were as rich as Mr. Darcy," cried a young Lucas, who came with his sisters, "I should not care how proud I was. I would keep a pack of foxhounds, and drink a bottle of wine a day." "Then you would drink a great deal more than you ought," said Mrs. Bennet; "and if I were to see you at it, I should take away your bottle directly."– Si j’étais aussi riche que Mr. Darcy, s’écria un jeune Lucas qui avait accompagné ses sours, je me moquerais bien de tout cela ! Je commencerais par avoir une meute pour la chasse au renard, et je boirais une bouteille de vin fin a chacun de mes repas.Lennék csak olyan gazdag, mint Mr. Darcy - kiáltott fel az egyik Lucas fiú, aki szintén eljött a nővéreivel -, nem törődnék azzal, hogy büszkének gondolnak-e vagy sem! Egy falka vadászkutyát tartanék, és mindennap meginnék egy üveg bort. - Akkor sokkal többet innál, mint amennyit szabad - csapott le rá Mrs. Bennet -, s ha meglátnálak, rögtön elvenném tőled az üveget.
The boy protested that she should not; she continued to declare that she would, and the argument ended only with the visit.A fiú kijelentette, hogy nem engedné, Mrs. Bennet azt hajtogatta, hogy igenis elvenné, s a vita csak a látogatással együtt fejeződött be.
Chapter 6VI6. FEJEZET
The ladies of Longbourn soon waited on those of Netherfield. The visit was soon returned in due form. Miss Bennet's pleasing manners grew on the goodwill of Mrs. Hurst and Miss Bingley; and though the mother was found to be intolerable, and the younger sisters not worth speaking to, a wish of being better acquainted with _them_ was expressed towards the two eldest. By Jane, this attention was received with the greatest pleasure, but Elizabeth still saw superciliousness in their treatment of everybody, hardly excepting even her sister, and could not like them; though their kindness to Jane, such as it was, had a value as arising in all probability from the influence of their brother's admiration. It was generally evident whenever they met, that he _did_ admire her and to _her_ it was equally evident that Jane was yielding to the preference which she had begun to entertain for him from the first, and was in a way to be very much in love; but she considered with pleasure that it was not likely to be discovered by the world in general, since Jane united, with great strength of feeling, a composure of temper and a uniform cheerfulness of manner which would guard her from the suspicions of the impertinent. She mentioned this to her friend Miss Lucas.Les dames de Longbourn ne tarderent pas a faire visite aux dames de Netherfield et celles-ci leur rendirent leur politesse suivant toutes les formes. Le charme de Jane accrut les dispositions bienveillantes de Mrs. Hurst et de miss Bingley a son égard, et tout en jugeant la mere ridicule et les plus jeunes sours insignifiantes, elles exprimerent aux deux aînées le désir de faire avec elles plus ample connaissance. Jane reçut cette marque de sympathie avec un plaisir extreme, mais Elizabeth trouva qu’il y avait toujours bien de la hauteur dans les manieres de ces dames, meme a l’égard de sa sour. Décidément, elle ne les aimait point ; cependant, elle appréciait leurs avances, voulant y voir l’effet de l’admiration que leur frere éprouvait pour Jane. Cette admiration devenait plus évidente a chacune de leurs rencontres et pour Elizabeth il semblait également certain que Jane cédait de plus en plus a la sympathie qu’elle avait ressentie des le commencement pour Mr. Bingley. Bien heureusement, pensait Elizabeth, personne ne devait s’en apercevoir. Car, a beaucoup de sensibilité Jane unissait une égalité d’humeur et une maîtrise d’elle-meme qui la préservait des curiosités indiscretes. Elizabeth fit part de ces réflexions a miss Lucas.A longbourni hölgyek rövidesen meglátogatták a netherfieldieket, és azok illő formában viszonozták a látogatást. Miss Bennet vonzó modora egyre jobban megnyerte Mrs. Hurst és Miss Bingley tetszését; s bár anyját elviselhetetlennek találták, húgaival pedig jóformán szóba sem álltak, a két idősebbik Bennet lánnyal hajlandók voltak elmélyíteni az ismeretséget. Jane a legnagyobb örömmel fogadta ezt a figyelmességet, de Elizabeth még akkor is úgy látta, hogy mindenkivel gőgösen bánnak, húgaival is alig tesznek kivételt, s nem tudta őket megkedvelni, noha Jane iránti tartózkodó kedvességüket megbecsülte, mivel az minden bizonnyal Mr. Bingley vonzalmának jele és eredménye volt. Minden találkozásuk alkalmával meglátszott, hogy Bingley bámulatot érez Jane iránt; Elizabeth szemében ugyancsak nyilvánvaló volt, hogy Jane enged a vonzalomnak, amely az első pillanattól fogva felébredt benne, és azon az úton van, hogy komolyan beleszeressen Bingleybe. Elizabeth mégis örömmel gondolt arra, hogy az emberek nemigen fogják felfedezni a vonzalom titkát, mert Jane lelkében az erős érzés kiegyensúlyozott kedéllyel és derűs modorral párosult, s ez megvédte őt az arcátlanok gyanakvó kíváncsiságától. Ezt a meggyőződését barátnőjével, Miss Lucasszal is közölte.
"It may perhaps be pleasant," replied Charlotte, "to be able to impose on the public in such a case; but it is sometimes a disadvantage to be so very guarded. If a woman conceals her affection with the same skill from the object of it, she may lose the opportunity of fixing him; and it will then be but poor consolation to believe the world equally in the dark. There is so much of gratitude or vanity in almost every attachment, that it is not safe to leave any to itself. We can all _begin_ freely--a slight preference is natural enough; but there are very few of us who have heart enough to be really in love without encouragement. In nine cases out of ten a women had better show _more_ affection than she feels. Bingley likes your sister undoubtedly; but he may never do more than like her, if she does not help him on." "But she does help him on, as much as her nature will allow. If I can perceive her regard for him, he must be a simpleton, indeed, not to discover it too." "Remember, Eliza, that he does not know Jane's disposition as you do."– Il peut etre agréable en pareil cas de tromper des indifférents, répondit Charlotte ; mais une telle réserve ne peut-elle parfois devenir un désavantage ? Si une jeune fille cache avec tant de soin sa préférence a celui qui en est l’objet, elle risque de perdre l’occasion de le fixer, et se dire ensuite que le monde n’y a rien vu est une bien mince consolation. La gratitude et la vanité jouent un tel rôle dans le développement d’une inclination qu’il n’est pas prudent de l’abandonner a elle-meme. Votre sour plaît a Bingley sans aucun doute, mais tout peut en rester la, si elle ne l’encourage pas.Ilyen esetben - felelte Charlotte - talán kellemes megtéveszteni a világot, de a túlzott óvatosság néha hátrányos is lehet. Ha a nő az érdekelt férfi előtt ily ügyesen titkolja érzelmeit, esetleg elszalasztja az alkalmat, hogy magához láncolja; akkor pedig sovány vigasz az a tudat, hogy a világ nem gyanít semmit. A vonzalomhoz rendszerint annyi hála vagy hiúság tapad, hogy veszélyes dolog azt teljesen magára hagyni. Kezdetben még szabad a szívünk - mi sem természetesebb, mint hogy egyik személyt jobban kedveljük a másiknál; de igazán beleszeretni valakibe minden bátorítás nélkül: ehhez kevés embernek van mersze. Tíz közül kilenc esetben a nő okosabban teszi, ha több érzelmet mutat, mint amennyit érez. Bingleynek tetszik a nővéred, ez kétségtelen; de talán meg is marad a tetszésnél, ha Jane nem megy félúton elébe. - De hiszen elébe megy, amennyire a természete megengedi. Ha én észrevettem, hogy kedveli Bingleyt, akkor azt a férfinak is látnia kell, hacsak nem ostoba tuskó. - Ne felejtsd el, Eliza, hogy ő nem ismeri Jane természetét úgy, mint te.
"But if a woman is partial to a man, and does not endeavour to conceal it, he must find it out."De ha a nőnek tetszik egy férfi, és nem is igyekszik ezt titkolni, a férfinak is rá kell jönnie.
"Perhaps he must, if he sees enough of her. But, though Bingley and Jane meet tolerably often, it is never for many hours together; and, as they always see each other in large mixed parties, it is impossible that every moment should be employed in conversing together. Jane should therefore make the most of every half-hour in which she can command his attention. When she is secure of him, there will be more leisure for falling in love as much as she chooses."Talán rá is jön, ha elég sokszor látja. Bingley és Jane elég gyakran találkoznak ugyan, de sohasem töltenek órákat együtt; mivel pedig mindig nagy társaságban látják egymást, sok férfi és nő között, nem fordíthatják a találkozás minden pillanatát beszélgetésre. Jane-nek ezért minden félórát ki kellene aknáznia, amikor lekötheti Bingley figyelmét. Ha már egyszer biztosította magának, akkor bőven lesz ideje belészeretni, amennyire jólesik.
"Your plan is a good one," replied Elizabeth, "where nothing is in question but the desire of being well married, and if I were determined to get a rich husband, or any husband, I dare say I should adopt it. But these are not Jane's feelings; she is not acting by design. As yet, she cannot even be certain of the degree of her own regard nor of its reasonableness. She has known him only a fortnight. She danced four dances with him at Meryton; she saw him one morning at his own house, and has since dined with him in company four times. This is not quite enough to make her understand his character."– Votre conseil serait excellent, si le désir de faire un beau mariage était seul en question ; mais ce n’est pas le cas de Jane. Elle n’agit point par calcul ; elle n’est meme pas encore sure de la profondeur du sentiment qu’elle éprouve, et elle se demande sans doute si ce sentiment est raisonnable. Voila seulement quinze jours qu’elle a fait la connaissance de Mr. Bingley : elle a bien dansé quatre fois avec lui a Meryton, l’a vu en visite a Netherfield un matin, et s’est trouvée a plusieurs dîners ou lui-meme était invité ; mais ce n’est pas assez pour le bien connaître.Nem is rossz terv - felelte Elizabeth -, ha csak arról van szó, hogy valaki jól kíván férjhez menni; magam is talán ezt tenném, ha gazdag férjet vagy akármilyen férjet akarnék fogni. De Jane nem így érez, cselekedeteit nem irányítja ilyen szándék. Jelenleg még afelől sem lehet bizonyos, milyen erős az ő vonzalma, s mennyire felel meg a józan észnek. Mindössze két hete ismeri Bingleyt, négy fordulót táncolt vele Merytonban, egy délelőtt látogatást tett netherfieldi házában, azóta pedig négyszer vacsorázott a társaságában. Ez még nem elég ahhoz, hogy megismerje a jellemét. - Persze hogy nem - legalábbis ahogy te előadod. Ha csupán vacsorázott volna vele, legfeljebb annyit tudna róla, jó étvágya van-e vagy sem. De ne felejtsd el, hogy négy estét együtt töltöttek, négy este pedig nagy idő!
"Not as you represent it. Had she merely _dined_ with him, she might only have discovered whether he had a good appetite; but you must remember that four evenings have also been spent together--and four evenings may do a great deal."Igen, ezen a négy estén megállapíthatták, hogy a huszonegyest mindketten jobban szeretik a máriásnál; de ami egyéb fontos jellemvonásaikat illeti, nem hiszem, hogy sokat tudtak meg egymásról.
"Yes; these four evenings have enabled them to ascertain that they both like Vingt-un better than Commerce; but with respect to any other leading characteristic, I do not imagine that much has been unfolded." "Well," said Charlotte, "I wish Jane success with all my heart; and if she were married to him to-morrow, I should think she had as good a chance of happiness as if she were to be studying his character for a twelvemonth. Happiness in marriage is entirely a matter of chance. If the dispositions of the parties are ever so well known to each other or ever so similar beforehand, it does not advance their felicity in the least. They always continue to grow sufficiently unlike afterwards to have their share of vexation; and it is better to know as little as possible of the defects of the person with whom you are to pass your life."– Allons, dit Charlotte, je fais de tout cour des voux pour le bonheur de Jane ; mais je crois qu’elle aurait tout autant de chances d’etre heureuse, si elle épousait Mr. Bingley demain que si elle se met a étudier son caractere pendant une année entiere ; car le bonheur en ménage est pure affaire de hasard. La félicité de deux époux ne m’apparaît pas devoir etre plus grande du fait qu’ils se connaissaient a fond avant leur mariage ; cela n’empeche pas les divergences de naître ensuite et de provoquer les inévitables déceptions. Mieux vaut, a mon avis, ignorer le plus possible les défauts de celui qui partagera votre existence !Nos - mondta Charlotte -, én tiszta szívből sikert kívánok Jane-nek; s ha holnap férjhez menne Bingleyhez, véleményem szerint éppen annyi esélye volna a boldogságra, mintha egy álló esztendeig tanulmányozná a jellemét. A boldog házasság tisztán véletlen dolga. Bármilyen jól ismerték a jövendő házastársak egymás természetét, bármennyire hasonló hajlamaik voltak a házasság előtt, ez cseppet sem mozdítja elő boldogságukat. Később mindig ellentétek fejlődnek ki köztük, s ez elég ok a súrlódáshoz. Legjobb, ha az ember minél kevesebbet tud a másik hibáiról, akivel az életét le kell élnie.
"You make me laugh, Charlotte; but it is not sound. You know it is not sound, and that you would never act in this way yourself."– Vous m’amusez, Charlotte ; mais ce n’est pas sérieux, n’est-ce pas ? Non, et vous-meme n’agiriez pas ainsi.Mulatságos elveid vannak, Charlotte, de mit sem érnek. Magad is tudod, hogy nem érnek semmit, s hogy te sem rendeznéd be szerintük az életedet.
Occupied in observing Mr. Bingley's attentions to her sister, Elizabeth was far from suspecting that she was herself becoming an object of some interest in the eyes of his friend. Mr. Darcy had at first scarcely allowed her to be pretty; he had looked at her without admiration at the ball; and when they next met, he looked at her only to criticise. But no sooner had he made it clear to himself and his friends that she hardly had a good feature in her face, than he began to find it was rendered uncommonly intelligent by the beautiful expression of her dark eyes. To this discovery succeeded some others equally mortifying. Though he had detected with a critical eye more than one failure of perfect symmetry in her form, he was forced to acknowledge her figure to be light and pleasing; and in spite of his asserting that her manners were not those of the fashionable world, he was caught by their easy playfulness. Of this she was perfectly unaware; to her he was only the man who made himself agreeable nowhere, and who had not thought her handsome enough to dance with.Tandis qu’elle observait ainsi Mr. Bingley, Elizabeth était bien loin de soupçonner qu’elle commençait elle-meme a attirer l’attention de son ami. Mr. Darcy avait refusé tout d’abord de la trouver jolie. Il l’avait regardée avec indifférence au bal de Meryton et ne s’était occupé d’elle ensuite que pour la critiquer. Mais a peine avait-il convaincu son entourage du manque de beauté de la jeune fille qu’il s’aperçut que ses grands yeux sombres donnaient a sa physionomie une expression singulierement intelligente. D’autres découvertes suivirent, aussi mortifiantes : il dut reconnaître a Elizabeth une silhouette fine et gracieuse et, lui qui avait déclaré que ses manieres n’étaient pas celles de la haute société, il se sentit séduit par leur charme tout spécial fait de naturel et de gaieté. De tout ceci Elizabeth était loin de se douter. Pour elle, Mr. Darcy était seulement quelqu’un qui ne cherchait jamais a se rendre agréable et qui ne l’avait pas jugée assez jolie pour la faire danser.Elizát lekötötte Mr. Bingley figyelmessége Jane iránt, s közben nem gyanította, hogy ő maga is bizonyos érdeklődést ébresztett Bingley barátjában. Mr. Darcy eleinte alig ismerte el róla, hogy csinos; a bálon nem tartozott bámulói közé, mikor pedig újból találkoztak, csak azért nézett rá, hogy bírálhassa. De miután önmagát és barátait meggyőzte, hogy a leánynak jóformán egyetlen szép arcvonása sincs, rájött arra, hogy sötét, kifejező szeme szokatlanul értelmessé teszi az arcát. Ezt a felfedezést egyéb nyugtalanító felfedezések követték. Bár kritikus szemmel nézte, és látta, hogy Elizabeth alakja távolról sem tökéletesen arányos, mégis kénytelen volt elismerni, hogy termete könnyed és kecses. Hiába állapította meg, hogy modora nem az előkelő világé, közvetlen játékossága őt is megragadta. Elizabeth mindebből semmit sem sejtett; az ő szemében Darcy csupán az az ember volt, aki mindenütt kellemetlenné tette magát, és őt sem tartotta elég csinosnak, hogy táncoljon vele.
He began to wish to know more of her, and as a step towards conversing with her himself, attended to her conversation with others. His doing so drew her notice. It was at Sir William Lucas's, where a large party were assembled.Mr. Darcy éprouva bientôt le désir de la mieux connaître, mais avant de se décider a entrer en conversation avec elle, il commença par l’écouter lorsqu’elle causait avec ses amies. Ce fut chez sir William Lucas ou une nombreuse société se trouvait réunie que cette manouvre éveilla pour la premiere fois l’attention d’Elizabeth.Darcy szerette volna a lányt jobban megismerni; beszélgetni ugyan még nem beszélgetett vele, de figyelte, amint másokkal társalog. Elizabeth észrevette ezt. Éppen Sir William Lucaséknál voltak, ahol nagy társaság gyűlt össze.
"What does Mr. Darcy mean," said she to Charlotte, "by listening to my conversation with Colonel Forster?"– Je voudrais bien savoir, dit-elle a Charlotte, pourquoi Mr. Darcy prenait tout a l’heure un si vif intéret a ce que je disais au colonel Forster.Mit akarhat ez a Darcy? - kérdezte Charlotte-tól. - Folyton fülelt, mialatt Forster ezredessel beszélgettem.
"That is a question which Mr. Darcy only can answer."– Lui seul pourrait vous le dire.Erre a kérdésre csak ő maga tudna válaszolni.
"But if he does it any more I shall certainly let him know that I see what he is about. He has a very satirical eye, and if I do not begin by being impertinent myself, I shall soon grow afraid of him."– S’il recommence, je lui montrerai que je m’en aperçois. Je n’aime pas son air ironique. Si je ne lui sers pas bientôt une impertinence de ma façon, vous verrez qu’il finira par m’intimider !Ha továbbra is így viselkedik, okvetlenül tudomására hozom, hogy hallgatózása nem kerülte el figyelmemet. Nagyon gúnyos a szeme, s ha nem támadok rá, még a végén félni kezdek tőle.
On his approaching them soon afterwards, though without seeming to have any intention of speaking, Miss Lucas defied her friend to mention such a subject to him; which immediately provoking Elizabeth to do it, she turned to him and said:Et comme, peu apres, Mr. Darcy s’approchait des deux jeunes filles sans manifester l’intention de leur adresser la parole, miss Lucas mit son amie au défi d’exécuter sa menace. Ainsi provoquée, Elizabeth se tourna vers le nouveau venu et dit :Darcy hamarosan feléjük indult, bár semmi jelét sem adta, hogy beszélgetni óhajt. Miss Lucas kötekedve felszólította barátnőjét, hogy hozza szóba a dolgot; Elizabeth nem is habozott, hanem Darcyhoz fordult, és ezt mondta:
"Did you not think, Mr. Darcy, that I expressed myself uncommonly well just now, when I was teasing Colonel Forster to give us a ball at Meryton?"– N’etes-vous pas d’avis, Mr. Darcy, que je m’exprimais tout a l’heure avec beaucoup d’éloquence lorsque je tourmentais le colonel Forster pour qu’il donne un bal a Meryton ?Nem gondolja, Mr. Darcy, hogy igen ékesszólóan beszéltem az imént, amikor Forster ezredest gyötörtem, hogy rendezzen bált Merytonban?
"With great energy; but it is always a subject which makes a lady energetic."– Avec une grande éloquence. Mais, c’est la un sujet qui en donne toujours aux jeunes filles.Nagy eréllyel beszélt, de ha bálról van szó, a hölgyek mindig erélyesek.
"You are severe on us."– Vous etes sévere pour nous.Látom, szigorúan ítél meg bennünket.
"It will be _her_ turn soon to be teased," said Miss Lucas. "I am going to open the instrument, Eliza, and you know what follows."– Et maintenant, je vais la tourmenter a son tour, intervint miss Lucas. Eliza, j’ouvre le piano et vous savez ce que cela veut dire…Most aztán rajta a sor, hogy meggyötörjük - mondta Miss Lucas. - Kinyitom a zongorát, Eliza; tudod jól, ezután mi következik.
"You are a very strange creature by way of a friend!--always wanting me to play and sing before anybody and everybody! If my vanity had taken a musical turn, you would have been invaluable; but as it is, I would really rather not sit down before those who must be in the habit of hearing the very best performers." On Miss Lucas's persevering, however, she added, "Very well, if it must be so, it must." And gravely glancing at Mr. Darcy, "There is a fine old saying, which everybody here is of course familiar with: 'Keep your breath to cool your porridge'; and I shall keep mine to swell my song."– Quelle singuliere amie vous etes de vouloir me faire jouer et chanter en public ! Je vous en serais reconnaissante si j’avais des prétentions d’artiste, mais, pour l’instant, je préférerais me taire devant un auditoire habitué a entendre les plus célebres virtuoses. Puis, comme miss Lucas insistait, elle ajouta : – C’est bien ; puisqu’il le faut, je m’exécute.Mondhatom, furcsa egy barátnő vagy! Folyton azt akarod, hogy mindenkinek zongorázzam és énekeljek! Ha hiú lennék zenei tehetségemre, felbecsülhetetlen segítséget jelentenél; így azonban inkább nem ülök le olyanok elé, akik a legjobb művészekhez szoktak. - Mikor azonban Miss Lucas nem engedett, Elizabeth hozzátette: - Rendben van, játszom, ha kell. - Majd komolyan Darcyra pillantott, és így folytatta: - Van egy régi jó mondás, mindenki ismeri errefelé: "Tartsd vissza a lélegzeted, hogy lehűthesd a levesed." Én is kímélem a torkomat, hogy annál jobban énekelhessek.
Her performance was pleasing, though by no means capital. After a song or two, and before she could reply to the entreaties of several that she would sing again, she was eagerly succeeded at the instrument by her sister Mary, who having, in consequence of being the only plain one in the family, worked hard for knowledge and accomplishments, was always impatient for display.Le talent d’Elizabeth était agréable sans plus. Quand elle eut chanté un ou deux morceaux, avant meme qu’elle eut pu répondre aux instances de ceux qui lui en demandaient un autre, sa sour Mary, toujours impatiente de se produire, la remplaça au piano.Elizabeth előadása élvezetes volt, de távolról sem művészi. Egy-két dalt elénekelt, de még mielőtt újrázhatott volna, máris ott termett a zongora mellett Mary húga, és sietve elfoglalta a helyét. Ő volt az egyetlen csúnya lány a családban, s ezért nagy igyekezettel képezte magát, és alig várta, hogy minden alkalommal fitogtathassa tudását.
Mary had neither genius nor taste; and though vanity had given her application, it had given her likewise a pedantic air and conceited manner, which would have injured a higher degree of excellence than she had reached. Elizabeth, easy and unaffected, had been listened to with much more pleasure, though not playing half so well; and Mary, at the end of a long concerto, was glad to purchase praise and gratitude by Scotch and Irish airs, at the request of her younger sisters, who, with some of the Lucases, and two or three officers, joined eagerly in dancing at one end of the room.Mary, la seule des demoiselles Bennet qui ne fut pas jolie, se donnait beaucoup de peine pour perfectionner son éducation. Malheureusement, la vanité qui animait son ardeur au travail lui donnait en meme temps un air pédant et satisfait qui aurait gâté un talent plus grand que le sien. Elizabeth jouait beaucoup moins bien que Mary, mais, simple et naturelle, on l’avait écoutée avec plus de plaisir que sa sour. A la fin d’un interminable concerto, Mary fut heureuse d’obtenir quelques bravos en jouant des airs écossais réclamés par ses plus jeunes sours qui se mirent a danser a l’autre bout du salon avec deux ou trois officiers et quelques membres de la famille Lucas.Marynek nem volt sem tehetsége, sem ízlése. A hiúság szorgalomra ösztökélte, de egyúttal tudálékos és öntelt modort fejlesztett ki benne, s ez akkor is károsan hatott volna előadására, ha magasabb színvonalat ért volna el. Elizabeth könnyed és mesterkéletlen játékát sokkal nagyobb élvezettel hallgatták, pedig feleolyan jól sem játszott. Mary egy hosszú hangversenymű után skót és ír dalokkal aratott dicséretet és sikert; a dalokat húgai rendelték, akik a terem végében buzgón táncra perdültek néhány Lucas csemetével meg két-három tiszttel.
Mr. Darcy stood near them in silent indignation at such a mode of passing the evening, to the exclusion of all conversation, and was too much engrossed by his thoughts to perceive that Sir William Lucas was his neighbour, till Sir William thus began:Non loin de la, Mr. Darcy regardait les danseurs avec désapprobation, ne comprenant pas qu’on put ainsi passer toute une soirée sans réserver un moment pour la conversation ; il fut soudain tiré de ses réflexions par la voix de sir William Lucas :Mr. Darcy a közelükben állt, és magában méltatlankodott, hogy minden társalgás kizárásával így ütik agyon az estét. Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette a mellette álló Sir William Lucast, amíg az rá nem kezdte:
"What a charming amusement for young people this is, Mr. Darcy! There is nothing like dancing after all. I consider it as one of the first refinements of polished society."– Quel joli divertissement pour la jeunesse que la danse, Mr. Darcy ! A mon avis, c’est le plaisir le plus raffiné des sociétés civilisées.Milyen bájos szórakozás ez a fiatalság számára, Mr. Darcy! Hiába, a táncnak nincs párja. Az én szememben ez a művelt társadalom egyik legkifinomultabb kedvtelése.
"Certainly, sir; and it has the advantage also of being in vogue amongst the less polished societies of the world. Every savage can dance."– Certainement, monsieur, et il a l’avantage d’etre également en faveur parmi les sociétés les moins civilisées : tous les sauvages dansent.Minden bizonnyal, uram, amellett az az előnye is megvan, hogy a világ kevésbé művelt társadalmaiban is gyakorolják. Minden vadember tud táncolni.
Sir William only smiled. "Your friend performs delightfully," he continued after a pause, on seeing Bingley join the group; "and I doubt not that you are an adept in the science yourself, Mr. Darcy."Sir William se contenta de sourire. – Votre ami danse dans la perfection, continua-t-il au bout d’un instant en voyant Bingley se joindre au groupe des danseurs.Sir William csak mosolygott. - Az ön barátja pompásan táncol - folytatta kis szünet után, mikor Bingley is csatlakozott a táncolókhoz -, s nem kétlem, hogy ön is jártas ebben a tudományban, Mr. Darcy.
"You saw me dance at Meryton, I believe, sir."Azt hiszem, uram, Merytonban látott már engem táncolni.
"Yes, indeed, and received no inconsiderable pleasure from the sight. Do you often dance at St. James's?"Je ne doute pas que vous-meme, Mr. Darcy, vous n’excelliez dans cet art. Dansez-vous souvent a la cour ?Valóban, s a látvány nem csekély élvezetet nyújtott nekem. Gyakran táncol az udvarnál?
"Never, sir."– Jamais, monsieur.Sohasem, uram.
"Do you not think it would be a proper compliment to the place?"– Ce noble lieu mériterait pourtant cet hommage de votre part.Nem gondolja, hogy ezzel a figyelmességgel tartozik uralkodója lakhelyének?
"It is a compliment which I never pay to any place if I can avoid it."– C’est un hommage que je me dispense toujours de rendre lorsque je puis m’en dispenser.Ezt a figyelmességet minden lakhelyen elkerülöm, amennyiben mód van rá.
"You have a house in town, I conclude?"– Vous avez un hôtel a Londres, m’a-t-on dit ?Szabad azt következtetnem, hogy Londonban háza van?
Mr. Darcy bowed.Mr. Darcy s’inclina, mais ne répondit rien.Mr. Darcy meghajolt.
"I had once had some thought of fixing in town myself--for I am fond of superior society; but I did not feel quite certain that the air of London would agree with Lady Lucas."– J’ai eu jadis des velléités de m’y fixer moi-meme car j’aurais aimé vivre dans un monde cultivé, mais j’ai craint que l’air de la ville ne fut contraire a la santé de lady Lucas.Egy időben én is gondoltam arra, hogy a fővárosba költözöm, mert szeretem az előkelő társaságot; de kissé aggódtam, hogy Lady Lucasnak esetleg nem tesz jót a londoni levegő.
He paused in hopes of an answer; but his companion was not disposed to make any; and Elizabeth at that instant moving towards them, he was struck with the action of doing a very gallant thing, and called out to her:Ces confidences resterent encore sans réponse. Voyant alors Elizabeth qui venait de leur côté, sir William eut une idée qui lui sembla des plus galantes.Sir William válasz reményében szünetet tartott, de társa nem volt hajlandó felelni. Ebben a pillanatban Elizabeth közeledett feléjük; Sir William hirtelen igen lovagias cselekedetre határozta el magát; és odakiáltott a leánynak:
"My dear Miss Eliza, why are you not dancing? Mr. Darcy, you must allow me to present this young lady to you as a very desirable partner. You cannot refuse to dance, I am sure when so much beauty is before you." And, taking her hand, he would have given it to Mr. Darcy who, though extremely surprised, was not unwilling to receive it, when she instantly drew back, and said with some discomposure to Sir William:– Comment ! ma chere miss Eliza, vous ne dansez pas ? s’exclama-t-il. Mr. Darcy, laissez-moi vous présenter cette jeune fille comme une danseuse remarquable. Devant tant de beauté et de charme, je suis certain que vous ne vous déroberez pas. Et, saisissant la main d’Elizabeth, il allait la placer dans celle de Mr. Darcy qui, tout étonné, l’aurait cependant prise volontiers, lorsque la jeune fille la retira brusquement en disant d’un ton vif :Drága Miss Eliza, hát maga miért nem táncol? Mr. Darcy, engedje meg, hogy bemutassam ennek az ifjú hölgynek, nála jobb táncost nem is kívánhat. Biztosra veszem, hogy ennyi szépségnek ön sem tud ellenállni. - Ezzel megfogta Elizabeth kezét, hogy Darcyéba tegye, aki rendkívül meg volt ugyan lepve, de nem húzódozott; a leány azonban tüstént visszavonta kezét, s kissé zavartan fordult Sir Williamhez:
"Indeed, sir, I have not the least intention of dancing. I entreat you not to suppose that I moved this way in order to beg for a partner."– En vérité, monsieur, je n’ai pas la moindre envie de danser et je vous prie de croire que je ne venais point de ce côté queter un cavalier.Nem, uram, egyáltalán nem szándékozom táncolni. Kérem, ne gondolja, hogy azért jöttem erre, mintha táncost akarnék magamnak fogni.
Mr. Darcy, with grave propriety, requested to be allowed the honour of her hand, but in vain. Elizabeth was determined; nor did Sir William at all shake her purpose by his attempt at persuasion.Avec courtoisie Mr. Darcy insista pour qu’elle consentît a lui donner la main, mais ce fut en vain. La décision d’Elizabeth était irrévocable et sir William lui-meme ne put l’en faire revenir.Mr. Darcy komoly és udvarias hangon kérte, hogy tisztelje meg, és nyújtsa kezét a tánchoz, de hiába. Elizabeth szilárdan kitartott elhatározásánál, még Sir William sem rendíthette meg, bárhogy igyekezett rábeszélni.
"You excel so much in the dance, Miss Eliza, that it is cruel to deny me the happiness of seeing you; and though this gentleman dislikes the amusement in general, he can have no objection, I am sure, to oblige us for one half-hour." "Mr. Darcy is all politeness," said Elizabeth, smiling.– Vous dansez si bien, miss Eliza, qu’il est cruel de me priver du plaisir de vous regarder, et Mr. Darcy, bien qu’il apprécie peu ce passe-temps, était certainement tout pret a me donner cette satisfaction pendant une demi-heure.Maga olyan kitűnően táncol, Miss Eliza, hogy kegyetlenség, ha megtagadja tőlem azt az örömet, hogy táncolni lássam; és bár Mr. Darcy általában nem híve ennek a szórakozásnak, bizonyára hajlandó lesz bennünket egy félórára lekötelezni. - Mr. Darcy maga a megtestesült udvariasság - jegyezte meg Elizabeth mosolyogva.
"He is, indeed; but, considering the inducement, my dear Miss Eliza, we cannot wonder at his complaisance--for who would object to such a partner?"Valóban az; de ha megfontoljuk az okot, drága Miss Eliza, nem csodálkozhatunk készségén; mert hiszen ki emelhetne kifogást ilyen partner ellen?
Elizabeth looked archly, and turned away. Her resistance had not injured her with the gentleman, and he was thinking of her with some complacency, when thus accosted by Miss Bingley:Elizabeth sourit d’un air moqueur et s’éloigna. Son refus ne lui avait point fait tort aupres de Mr. Darcy, et il pensait a elle avec une certaine complaisance lorsqu’il se vit interpeller par miss Bingley.Elizának pajkosan villant meg a szeme, és elfordult. Ellenkezése egyáltalán nem ártott neki Mr. Darcy szemében, aki bizonyos benső melegséggel gondolt a leányra, amikor Miss Bingley megszólította:
"I can guess the subject of your reverie."– Je devine le sujet de vos méditations, dit-elle.Hadd találjam ki, min tűnődik!
"I should imagine not."– En etes-vous sure ?Nem megy az olyan könnyen.
"You are considering how insupportable it would be to pass many evenings in this manner--in such society; and indeed I am quite of your opinion. I was never more annoyed! The insipidity, and yet the noise--the nothingness, and yet the self-importance of all those people! What would I give to hear your strictures on them!"– Vous songez certainement qu’il vous serait bien désagréable de passer beaucoup de soirées dans le genre de celle-ci. C’est aussi mon avis. Dieu ! que ces gens sont insignifiants, vulgaires et prétentieux ! Je donnerais beaucoup pour vous entendre dire ce que vous pensez d’eux.Azon gondolkozik, milyen kibírhatatlan volna, ha sok estét így kellene töltenie, ilyen társaságban. Higgye el, teljesen igazat adok magának. Soha életemben nem bosszankodtam ennyit! Micsoda ízetlen, lármás mulatozás; miféle üresfejű és mégis öntelt emberek! Mit nem adnék, ha az ön gúnyos magyarázatát hallhatnám róluk!
"Your conjecture is totally wrong, I assure you. My mind was more agreeably engaged. I have been meditating on the very great pleasure which a pair of fine eyes in the face of a pretty woman can bestow."– Vous vous trompez tout a fait ; mes réflexions étaient d’une nature beaucoup plus agréable : je songeais seulement au grand plaisir que peuvent donner deux beaux yeux dans le visage d’une jolie femme.Biztosíthatom, hamis nyomon jár. Sokkal kellemesebb gondolatok foglalkoztattak. Azon tűnődtem, milyen nagy gyönyörűséget szerezhet egy szép szempár, ha egy csinos nő arcából tekint reánk.
Miss Bingley immediately fixed her eyes on his face, and desired he would tell her what lady had the credit of inspiring such reflections. Mr. Darcy replied with great intrepidity:Miss Bingley le regarda fixement en lui demandant quelle personne pouvait lui inspirer ce genre de réflexion.Miss Bingley azonnal Mr. Darcy arcára szegezte tekintetét, s tudni akarta, melyik hölgy ihlette őt ilyen elmélkedésre.
"Miss Elizabeth Bennet."– Miss Elizabeth Bennet, répondit Mr. Darcy sans sourciller.Miss Elizabeth Bennet - jelentette ki Darcy szemrebbenés nélkül.
"Miss Elizabeth Bennet!" repeated Miss Bingley. "I am all astonishment. How long has she been such a favourite?--and pray, when am I to wish you joy?"– Miss Elizabeth Bennet ! répéta miss Bingley. Je n’en reviens pas. Depuis combien de temps occupe-t-elle ainsi vos pensées, et quand faudra-t-il que je vous présente mes voux de bonheur ?Miss Elizabeth Bennet! - ismételte Miss Bingley. - Szólni sem tudok a meglepetéstől! Mikor nyerte meg így a szívét? S ha szabad kérdeznem, mikor kívánhatok maguknak sírig tartó boldogságot?
"That is exactly the question which I expected you to ask. A lady's imagination is very rapid; it jumps from admiration to love, from love to matrimony, in a moment. I knew you would be wishing me joy."– Voila bien la question que j’attendais. L’imagination des femmes court vite et saute en un clin d’oil de l’admiration a l’amour et de l’amour au mariage. J’étais sur que vous alliez m’offrir vos félicitations.Mindjárt gondoltam, hogy ezt fogja kérdezni. A hölgyek képzelete igen gyorsan száguld, s egy pillanat alatt a tetszéstől a szerelemig, a szerelemtől a házasságig szökken. Tudtam előre, hogy gratulálni fog nekem.
"Nay, if you are serious about it, I shall consider the matter is absolutely settled. You will be having a charming mother-in-law, indeed; and, of course, she will always be at Pemberley with you."– Oh ! si vous le prenez ainsi, je considere la chose comme faite. Vous aurez en vérité une délicieuse belle-mere et qui vous tiendra sans doute souvent compagnie a Pemberley.Nos, ha ilyen komolyan fogja fel a dolgot, akkor máris végleg elintézettnek tekintem. Bájos anyósa lesz, mondhatom, és persze állandóan magukkal lakik majd a pemberleyi kastélyban.
He listened to her with perfect indifference while she chose to entertain herself in this manner; and as his composure convinced her that all was safe, her wit flowed long.Mr. Darcy écouta ces plaisanteries avec la plus parfaite indifférence et, rassurée par son air impassible, miss Bingley donna libre cours a sa verve moqueuse.Darcy rendületlen közönnyel hallgatta, hogy Miss Bingley így mulat rajta; mivel pedig a fiatalember nyugalma arra vallott, hogy nincs semmi veszély, Miss Bingley szabadon ontotta szellemességeit.
Chapter 7VII7. FEJEZET
Mr. Bennet's property consisted almost entirely in an estate of two thousand a year, which, unfortunately for his daughters, was entailed, in default of heirs male, on a distant relation; and their mother's fortune, though ample for her situation in life, could but ill supply the deficiency of his. Her father had been an attorney in Meryton, and had left her four thousand pounds. She had a sister married to a Mr. Phillips, who had been a clerk to their father and succeeded him in the business, and a brother settled in London in a respectable line of trade.La fortune de Mr. Bennet consistait presque tout entiere en un domaine d’un revenu de 2 000 livres mais qui, malheureusement pour ses filles, devait, a défaut d’héritier mâle, revenir a un cousin éloigné. L’avoir de leur mere, bien qu’appréciable, ne pouvait compenser une telle perte. Mrs. Bennet, qui était la fille d’un avoué de Meryton, avait hérité de son pere 4 000 livres ; elle avait une sour mariée a un Mr. Philips, ancien clerc et successeur de son pere, et un frere honorablement établi a Londres dans le commerce.Mr. Bennet vagyona jóformán csak kétezer font évjáradékból állott. Leányait súlyosan érintette az a kikötés, hogy a járadék, férfi örökös hiányában, halála esetén egy távoli rokonra száll; anyjuk vagyona pedig, noha az asszony társadalmi helyzetéhez képest jelentékeny volt, nem pótolhatta az atyai vagyon hiányait. Mrs. Bennet apja ügyvéd volt Merytonban, és négyezer fontot hagyott leányára. Mrs. Bennet nővére egy Philips nevű férfihoz ment feleségül, aki régebben apjuk ügyvédbojtára volt, majd később átvette az irodát; bátyja pedig, egy tisztes kereskedő, Londonban élt.
The village of Longbourn was only one mile from Meryton; a most convenient distance for the young ladies, who were usually tempted thither three or four times a week, to pay their duty to their aunt and to a milliner's shop just over the way. The two youngest of the family, Catherine and Lydia, were particularly frequent in these attentions; their minds were more vacant than their sisters', and when nothing better offered, a walk to Meryton was necessary to amuse their morning hours and furnish conversation for the evening; and however bare of news the country in general might be, they always contrived to learn some from their aunt. At present, indeed, they were well supplied both with news and happiness by the recent arrival of a militia regiment in the neighbourhood; it was to remain the whole winter, and Meryton was the headquarters.Le village de Longbourn n’était qu’a un mille de Meryton, distance commode pour les jeunes filles qui, trois ou quatre fois par semaine, éprouvaient l’envie d’aller présenter leurs devoirs a leur tante ainsi qu’a la modiste qui lui faisait face de l’autre côté de la rue. Les deux benjamines, d’esprit plus frivole que leurs aînées, mettaient a rendre ces visites un empressement particulier. Quand il n’y avait rien de mieux a faire, une promenade a Meryton occupait leur matinée et fournissait un sujet de conversation pour la soirée. Si peu fertile que fut le pays en événements extraordinaires, elles arrivaient toujours a glaner quelques nouvelles chez leur tante.Longbourn csak egy mérföldre feküdt Merytontól, s így könnyen elérhető volt a fiatal hölgyeknek. Hetenként háromszor-négyszer kedvük támadt átsétálni, hogy meglátogassák nagynénjüket, és benézzenek egy közeli divatáruboltba. A család két legfiatalabb tagja, Catherine és Lydia, különösen gyakran tett ilyen rokoni látogatást; lelkük üresebb volt, mint nénjeiké, s ha jobb dolguk nem akadt, egy merytoni sétával elütötték a délelőttöt, és témát is találtak az esti társalgáshoz; bármilyen eseménytelen is általában a vidéki élet, mindig sikerült valami érdekes hírt megtudni nagynénjüktől. Újság és örömhír most éppen akadt, mert nemrég egy ezred katonaság érkezett a szomszédba, azzal, hogy ott töltik az egész telet, s Merytonban ütötték fel a főhadiszállásukat.
Their visits to Mrs. Phillips were now productive of the most interesting intelligence. Every day added something to their knowledge of the officers' names and connections. Their lodgings were not long a secret, and at length they began to know the officers themselves. Mr. Phillips visited them all, and this opened to his nieces a store of felicity unknown before. They could talk of nothing but officers; and Mr. Bingley's large fortune, the mention of which gave animation to their mother, was worthless in their eyes when opposed to the regimentals of an ensign.Actuellement elles étaient comblées de joie par la récente arrivée dans le voisinage d’un régiment de la milice. Il devait y cantonner tout l’hiver et Meryton était le quartier général. Les visites a Mrs. Philips étaient maintenant fécondes en informations du plus haut intéret, chaque jour ajoutait quelque chose a ce que l’on savait sur les officiers, leurs noms, leurs familles, et bientôt l’on fit connaissance avec les officiers eux-memes. Mr. Philips leur fit visite a tous, ouvrant ainsi a ses nieces une source de félicité inconnue jusqu’alors. Du coup, elles ne parlerent plus que des officiers, et la grande fortune de Mr. Bingley dont l’idée seule faisait vibrer l’imagination de leur mere n’était rien pour elles, comparée a l’uniforme rouge d’un sous-lieutenant.A nagynénjüknél tett látogatások révén most a legérdekesebb értesüléseket szerezték. A lányok ismeretei a tisztek nevére és kapcsolataira vonatkozólag napról napra gyarapodtak. Szálláshelyük nem maradt előttük sokáig titok, végül pedig magukkal a tisztekkel is kezdtek megismerkedni. Mr. Philips valamennyiüket végiglátogatta, s ezzel unokahúgainak addig ismeretlen boldogság forrását nyitotta meg. Egyébről nem is tudtak már beszélni, csak a tisztekről, s Mr. Bingley hatalmas vagyona, melynek puszta említése is fellelkesítette anyjukat, az ő szemükben értéktelenné törpült, ha egy zászlós egyenruhájával hasonlították össze.
After listening one morning to their effusions on this subject, Mr. Bennet coolly observed:Un matin, apres avoir écouté leur conversation sur cet inépuisable sujet, Mr. Bennet observa froidement :Egyik reggel is éppen a tisztekről áradoztak. Apjuk végighallgatta őket, majd hidegen megjegyezte:
"From all that I can collect by your manner of talking, you must be two of the silliest girls in the country. I have suspected it some time, but I am now convinced."– Tout ce que vous me dites me fait penser que vous etes deux des filles les plus sottes de la région. Je m’en doutais depuis quelque temps, mais aujourd’hui, j’en suis convaincu.Ebből a sok összevissza fecsegésből azt veszem ki, hogy ti ketten a legostobább libák vagytok az egész környéken. Régebben is sejtettem ezt, de most már meg vagyok róla győződve.
Catherine was disconcerted, and made no answer; but Lydia, with perfect indifference, continued to express her admiration of Captain Carter, and her hope of seeing him in the course of the day, as he was going the next morning to London.Catherine déconcertée ne souffla mot, mais Lydia, avec une parfaite indifférence, continua d’exprimer son admiration pour le capitaine Carter et l’espoir de le voir le jour meme car il partait le lendemain pour Londres.Catherine zavarba jött, és nem válaszolt; Lydia viszont rá sem hederített apjára, hanem tovább rajongott Carter kapitányért, s azt a reményét fejezte ki, hogy a nap folyamán még találkozik vele, mert a kapitánynak másnap Londonba kell utaznia.
"I am astonished, my dear," said Mrs. Bennet, "that you should be so ready to think your own children silly. If I wished to think slightingly of anybody's children, it should not be of my own, however."– Je suis surprise, mon ami, intervint Mrs. Bennet, de vous entendre déprécier vos filles aussi facilement. Si j’étais en humeur de critique, ce n’est pas a mes propres enfants que je m’attaquerais.Egészen elképeszt, drágám - mondta Mrs. Bennet -, hogy ilyen könnyen hajlandó ostobának tartani tulajdon gyermekeit. Ha netalán másokéról gondolnék is rosszat, az enyéimet a világ minden kincséért sem becsmérelném.
"If my children are silly, I must hope to be always sensible of it."– Si mes filles sont sottes, j’espere bien etre capable de m’en rendre compte.Remélem, azt is mindig tisztán fogom látni, ha gyermekeim ostobák.
"Yes--but as it happens, they are all of them very clever."– Oui, mais il se trouve au contraire qu’elles sont toutes fort intelligentes.Igen ám, de a mieink egytől egyig nagyon értelmesek.
"This is the only point, I flatter myself, on which we do not agree. I had hoped that our sentiments coincided in every particular, but I must so far differ from you as to think our two youngest daughters uncommonly foolish."– Voila le seul point, – et je m’en flatte, – sur lequel nous sommes en désaccord. Je voulais croire que vos sentiments et les miens coincidaient en toute chose mais je dois reconnaître qu’ils different en ce qui concerne nos deux plus jeunes filles que je trouve remarquablement niaises.Örömmel állapíthatom meg, hogy ez az egyetlen dolog, amiben nem értünk egyet. Mindig azt reméltem, hogy nézeteink a legapróbb részletekben is egyezni fognak, de ezen a ponton kissé eltér a véleményem, mert két legifjabb leányunkat szerfelett ostobának tartom.
"My dear Mr. Bennet, you must not expect such girls to have the sense of their father and mother. When they get to our age, I dare say they will not think about officers any more than we do. I remember the time when I liked a red coat myself very well--and, indeed, so I do still at my heart; and if a smart young colonel, with five or six thousand a year, should want one of my girls I shall not say nay to him; and I thought Colonel Forster looked very becoming the other night at Sir William's in his regimentals."– Mon cher Mr. Bennet, vous ne pouvez vous attendre a trouver chez ces enfants le jugement de leur pere et de leur mere. Lorsqu’elles auront notre âge, j’ose dire qu’elles ne penseront pas plus aux militaires que nous n’y pensons nous-memes. Je me rappelle le temps ou j’avais aussi l’amour de l’uniforme ; – a dire vrai je le garde toujours au fond du cour et si un jeune et élégant colonel pourvu de cinq ou six mille livres de rentes désirait la main d’une de mes filles, ce n’est pas moi qui le découragerais. L’autre soir, chez sir William, j’ai trouvé que le colonel Forster avait vraiment belle mine en uniforme.Drága Bennet, ilyen fiatal leányoktól nem várhatja el, hogy olyan okosak legyenek, mint az apjuk vagy az anyjuk. Ha annyi idősek lesznek, mint mi, bizonyára ők sem fognak többé katonatisztekre gondolni. Emlékszem, volt idő, amikor nekem is nagyon tetszett a piros zubbony - szívem mélyén még ma is tetszik. És ha egy elegáns fiatal ezredes, öt-hatezer font évi jövedelemmel, megkérné az egyik lányomat, bizony nem mondanék nemet. Milyen jól festett Forster ezredes a minap a Sir Williamék estélyén az egyenruhában!
"Mamma," cried Lydia, "my aunt says that Colonel Forster and Captain Carter do not go so often to Miss Watson's as they did when they first came; she sees them now very often standing in Clarke's library."– Maman, s’écria Lydia, ma tante dit que le colonel Forster et le capitaine Carter ne vont plus aussi souvent chez miss Watson et qu’elle les voit maintenant faire de fréquentes visites a la librairie Clarke.Mama! - kiáltott fel Lydia. - A néni azt meséli, hogy Forster ezredes és Carter kapitány már nem jár oly gyakran Miss Watsonhoz, mint eleinte: mostanában sokszor látja őket Clarke könyvesboltjában vásárolni.
Mrs. Bennet was prevented replying by the entrance of the footman with a note for Miss Bennet; it came from Netherfield, and the servant waited for an answer. Mrs. Bennet's eyes sparkled with pleasure, and she was eagerly calling out, while her daughter read,La conversation fut interrompue par l’entrée du valet de chambre qui apportait une lettre adressée a Jane. Elle venait de Netherfield et un domestique attendait la réponse.Mrs. Bennet nem felelhetett, mert az inas lépett be, és levelet adott át Miss Bennetnek Netherfieldből, jelentve, hogy a küldönc válaszra vár. Mrs. Bennet szeme ragyogott az örömtől, s míg leánya a levelet olvasta, kérdésekkel halmozta el:
"Well, Jane, who is it from? What is it about? What does he say? Well, Jane, make haste and tell us; make haste, my love."Les yeux de Mrs. Bennet étincelerent de plaisir et, pendant que sa fille lisait, elle la pressait de questions :Mondd hát, Jane, ki az? Mit ír? Mit akar Mr. Bingley? Jaj, Jane, siess már, mondd el, siess, szívem, hadd halljuk!
"It is from Miss Bingley," said Jane, and then read it aloud. "MY DEAR FRIEND,--– Eh bien ! Jane, de qui est-ce ? De quoi s’agit-il ? Voyons, répondez vite, ma chérie.Miss Bingley írta - mondta Jane, és felolvasta a levelet: Kedves barátnőm,
"If you are not so compassionate as to dine to-day with Louisa and me, we shall be in danger of hating each other for the rest of our lives, for a whole day's tete-a-tete between two women can never end without a quarrel. Come as soon as you can on receipt of this. My brother and the gentlemen are to dine with the officers.--Yours ever,– C’est de miss Bingley, répondit Jane, et elle lut tout haut : « Chere amie, si vous n’avez pas la charité de venir dîner aujourd’hui avec Louisa et moi, nous courrons le risque de nous brouiller pour le reste de nos jours, car un tete-a-tete de toute une journée entre deux femmes ne peut se terminer sans querelle. Venez aussitôt ce mot reçu. Mon frere et ses amis doivent dîner avec les officiers. Bien a vous.ha nem esik meg a szíve szegény Louisán és rajtam, és nem jön el ma hozzánk vacsorára, ő meg én egész életünkre meggyűlölhetjük egymást, mert két nő nem tölthet el négyszemközt egy egész napot veszekedés nélkül. Jöjjön, mihelyt levelemet megkapta. Fivérem és az urak a tisztekkel vacsoráznak. Igaz barátnője
"CAROLINE BINGLEY"– Caroline BINGLEY. »Caroline Bingley
"With the officers!" cried Lydia. "I wonder my aunt did not tell us of _that_."– Avec les officiers ! s’exclama Lydia. Je m’étonne que ma tante ne nous en ait rien dit.- A tisztekkel! - kiáltott fel Lydia. - A nénink egy szót sem szólt erről!
"Dining out," said Mrs. Bennet, "that is very unlucky."– Ils dînent en ville, dit Mrs. Bennet. Pas de chance.Nem vacsoráznak otthon! Elég baj az - mondta Mrs. Bennet.
"Can I have the carriage?" said Jane.– Puis-je avoir la voiture ? demanda Jane.Megkaphatom a kocsit? - kérdezte Jane.
"No, my dear, you had better go on horseback, because it seems likely to rain; and then you must stay all night."– Non, mon enfant, vous ferez mieux d’y aller a cheval car le temps est a la pluie ; vous ne pourrez vraisemblablement pas revenir ce soir.Nem, szívem, jobb lesz, ha lóháton mégy, mert esőre áll az idő, s ha esik, ott kell maradnod éjszakára.
"That would be a good scheme," said Elizabeth, "if you were sure that they would not offer to send her home."– Ce serait fort bien, dit Elizabeth, si vous étiez sure que les Bingley n’offriront pas de la faire reconduire.Nem is rossz eszme, mama - jegyezte meg Elizabeth -, ha biztosra vehetné, hogy Jane-t nem küldik haza a kocsijukon.
"Oh! but the gentlemen will have Mr. Bingley's chaise to go to Meryton, and the Hursts have no horses to theirs."– Oh ! pour aller a Meryton, ces messieurs ont du prendre le cabriolet de Mr. Bingley et les Hurst n’ont pas d’équipage.Ó, de Mr. Bingley hintóján bizonyára az urak mentek Merytonba, Hurstéknek pedig nincs lovuk, amit befogathatnának.
"I had much rather go in the coach."– J’aimerais mieux y aller en voiture.Sokkal szívesebben mennék kocsin.
"But, my dear, your father cannot spare the horses, I am sure. They are wanted in the farm, Mr. Bennet, are they not?"– Ma chere enfant, votre pere ne peut donner les chevaux ; on en a besoin a la ferme, n’est-ce pas, master Bennet ?De szívem, gondold meg, apád nem nélkülözheti a lovakat. Szüksége van rájuk a gazdaságban, ugye, Bennet?
"They are wanted in the farm much oftener than I can get them."– On en a besoin a la ferme plus souvent que je ne puis les donner.Sokkal gyakrabban van szükségem a lovakra a gazdaságban, mint ahogy megkaphatom őket.
"But if you have got them to-day," said Elizabeth, "my mother's purpose will be answered."– Alors, si vous les donnez aujourd’hui, dit Elizabeth, vous servirez les projets de ma mere.De ha ma megkapja, papa - mondta Elizabeth -, akkor anyám eléri a célját.
She did at last extort from her father an acknowledgment that the horses were engaged. Jane was therefore obliged to go on horseback, and her mother attended her to the door with many cheerful prognostics of a bad day. Her hopes were answered; Jane had not been gone long before it rained hard. Her sisters were uneasy for her, but her mother was delighted. The rain continued the whole evening without intermission; Jane certainly could not come back.Mr. Bennet, finalement reconnut que les chevaux étaient occupés. Jane fut donc obligée de partir a cheval et sa mere la conduisit jusqu’a la porte en formulant toutes sortes de joyeux pronostics sur le mauvais temps. Son espérance se réalisa : Jane était a peine partie que la pluie se mit a tomber avec violence. Ses sours n’étaient pas sans inquiétude a son sujet, mais sa mere était enchantée. La pluie continua toute la soirée sans arret : certainement, Jane ne pourrait pas revenir.Mr. Bennet végül is engedett az erőszakos rábeszélésnek, és kijelentette, hogy szüksége van a lovakra. Jane-nek tehát lóháton kellett látogatóba mennie. Anyja a kapuig kísérte, és vidáman jósolgatta, hogy rossz idő lesz. Reményei be is teljesedtek: Jane nem juthatott még messzire, amikor megeredt a zápor. Húgai aggódtak miatta, de anyja magánkívül volt örömében. Egész este szünet nélkül szakadt az eső; Jane valóban nem tud hazajönni.
"This was a lucky idea of mine, indeed!" said Mrs. Bennet more than once, as if the credit of making it rain were all her own. Till the next morning, however, she was not aware of all the felicity of her contrivance. Breakfast was scarcely over when a servant from Netherfield brought the following note for Elizabeth: "MY DEAREST LIZZY,--– J’ai eu la vraiment une excellente idée, dit Mrs. Bennet a plusieurs reprises, comme si c’était elle-meme qui commandait a la pluie. Ce ne fut cependant que le lendemain matin qu’elle apprit tout le succes de sa combinaison. Le breakfast s’achevait lorsqu’un domestique de Netherfield arriva porteur d’une lettre pour Elizabeth :Mit szóltok, milyen remek ötlet! - ismételgette Mrs. Bennet, mintha az esőt is ő rendelte volna meg. Ügyes tervének szerencsés következményei azonban csak másnap reggel bontakoztak ki. Alig fejezték be a reggelit, amikor egy szolga Netherfieldből ezt a levelet hozta Elizabethnek: Drága Lizzym,
"I find myself very unwell this morning, which, I suppose, is to be imputed to my getting wet through yesterday. My kind friends will not hear of my returning till I am better. They insist also on my seeing Mr. Jones--therefore do not be alarmed if you should hear of his having been to me--and, excepting a sore throat and headache, there is not much the matter with me.--Yours, etc."« Ma chere Lizzy, je me sens tres souffrante ce matin, du fait, je suppose, d’avoir été trempée jusqu’aux os hier. Mes aimables amies ne veulent pas entendre parler de mon retour a la maison avant que je sois mieux. Elles insistent pour que je voie Mr. Jones. Aussi ne vous alarmez pas si vous entendiez dire qu’il est venu pour moi a Netherfield. Je n’ai rien de sérieux, simplement un mal de gorge accompagné de migraine. Tout a vous… etc.… »ma reggel nagyon rosszul érzem magam, valószínűleg azért, mert tegnap bőrig áztam. Kedves barátnőim hallani sem akarnak hazatérésemről, amíg jól nem leszek. Ahhoz is ragaszkodnak, hogy hívassam el Mr. Jonest - ne ijedj meg hát, ha azt hallod, hogy nálam volt -, csak a torkom és a fejem fáj, komolyabb bajom nincsen. Szerető testvéred stb.
"Well, my dear," said Mr. Bennet, when Elizabeth had read the note aloud, "if your daughter should have a dangerous fit of illness--if she should die, it would be a comfort to know that it was all in pursuit of Mr. Bingley, and under your orders."– Eh bien, ma chere amie, dit Mr. Bennet quand Elizabeth eut achevé de lire la lettre a haute voix, si l’indisposition de votre fille s’aggravait et se terminait mal, vous auriez la consolation de penser qu’elle l’a contractée en courant apres Mr. Bingley pour vous obéir.Nos, drágám - mondta Mr. Bennet, miután Elizabeth felolvasta a levelet -, ha leánya most valami veszélyes betegséget kap, amibe bele is halhat, vigasztalásul szolgálhat az, hogy Mr. Bingley után szaladt, mégpedig a maga utasítására.
"Oh! I am not afraid of her dying. People do not die of little trifling colds. She will be taken good care of. As long as she stays there, it is all very well. I would go and see her if I could have the carriage."– Oh ! je suis sans crainte. On ne meurt pas d’un simple rhume. Elle est certainement bien soignée. Tant qu’elle reste la-bas on peut etre tranquille. J’irais la voir si la voiture était libre.Ó, dehogyis kell félni, hogy meghal! Az ember nem hal bele egy kis megfázásba. Majd vigyáznak rá - addig jó neki, amíg ott van. Meg is látogatnám, ha megkaphatnám a kocsit.
Elizabeth, feeling really anxious, was determined to go to her, though the carriage was not to be had; and as she was no horsewoman, walking was her only alternative. She declared her resolution.Mais Elizabeth, vraiment anxieuse, décida de se rendre elle-meme a Netherfield. Comme la voiture n’était pas disponible et que la jeune fille ne montait pas a cheval, elle n’avait d’autre alternative que d’y aller a pied.Elizabeth komolyan aggódott, és mindenáron látni akarta nővérét, ha nincs is kocsi; mivel azonban lovagolni nem tudott, csak gyalog mehetett Netherfieldbe. Ezt az elhatározását be is jelentette.
"How can you be so silly," cried her mother, "as to think of such a thing, in all this dirt! You will not be fit to be seen when you get there."– Avec une boue pareille ? A quoi pensez-vous ! s’écria sa mere lorsqu’elle annonça son intention. Vous ne serez pas présentable en arrivant.Megőrültél! - csattant fel az anyja. - Ilyesmire gondolni ebben a rettenetes sárban! Mire odaérsz, olyan csatakos leszel, hogy senki előtt nem mutatkozhatsz.
"I shall be very fit to see Jane--which is all I want."– Je le serai suffisamment pour voir Jane et c’est tout ce que je veux.Jane előtt mindenesetre mutatkozhatom, egyebet nem akarok.
"Is this a hint to me, Lizzy," said her father, "to send for the horses?"– Donnez-vous a entendre, dit le pere, que je devrais envoyer chercher les chevaux ?Mondd, Lizzy, ez nem akar célzás lenni, hogy fogassak be? - kérdezte az apja.
"No, indeed, I do not wish to avoid the walk. The distance is nothing when one has a motive; only three miles. I shall be back by dinner."– Nullement ; je ne crains pas la marche. La distance n’est rien quand on a un motif pressant et il n’y a que trois milles ; je serai de retour avant le dîner.Szó sincs róla. Én nem félek egy kis gyaloglástól. Netherfield mindössze három mérföldnyire van; ez nem távolság, ha nyomós ok van a látogatásra. Vacsorára itthon leszek.
"I admire the activity of your benevolence," observed Mary, "but every impulse of feeling should be guided by reason; and, in my opinion, exertion should always be in proportion to what is required."– J’admire l’ardeur de votre dévouement fraternel, déclara Mary. Mais toute impulsion du sentiment devrait etre réglée par la raison, et l’effort, a mon avis, doit toujours etre proportionné au but qu’on se propose.Bámulom vállalkozó kedvedet és segítőkészségedet - jegyezte meg Mary -, de az ösztönös érzelmeket az észnek kell kormányoznia. Véleményem szerint az igyekezet álljon mindig arányban a szükséggel.
"We will go as far as Meryton with you," said Catherine and Lydia. Elizabeth accepted their company, and the three young ladies set off together.– Nous vous accompagnons jusqu’a Meryton, dirent Catherine et Lydia. Elizabeth accepta leur compagnie et les trois jeunes filles partirent ensemble.Merytonig mi is veled megyünk - mondta Catherine és Lydia. Elizabeth elfogadta ajánlatukat, s a három nővér együtt indult útnak.
"If we make haste," said Lydia, as they walked along, "perhaps we may see something of Captain Carter before he goes."– Si nous nous dépechons, dit Lydia en cours de route, peut-etre apercevrons-nous le capitaine Carter avant son départ.Ha kilépünk, talán láthatjuk még Carter kapitányt is elutazása előtt - mondta Lydia útközben.
In Meryton they parted; the two youngest repaired to the lodgings of one of the officers' wives, and Elizabeth continued her walk alone, crossing field after field at a quick pace, jumping over stiles and springing over puddles with impatient activity, and finding herself at last within view of the house, with weary ankles, dirty stockings, and a face glowing with the warmth of exercise.A Meryton elles se séparerent. Les deux plus jeunes se rendirent chez la femme d’un officier tandis qu’Elizabeth poursuivait seule son chemin. On eut pu la voir, dans son impatience d’arriver, aller a travers champs, franchir les échaliers, sauter les flaques d’eau, pour se trouver enfin devant la maison, les jambes lasses, les bas crottés, et les joues enflammées par l’exercice.Merytonban elváltak egymástól. A két fiatalabbik nővér az egyik tiszti asszony lakására ment, Elizabeth pedig egyedül folytatta útját. Gyors lépésben vágott át a szántóföldeken, türelmetlen sietséggel ugrált keresztül pocsolyákon és kerítésátjárókon, míg végre megpillantotta a netherfieldi kastélyt; sajgott a bokája, a harisnyája sáros lett, arca tüzelt, annyira kimelegedett a fárasztó gyaloglásban.
She was shown into the breakfast-parlour, where all but Jane were assembled, and where her appearance created a great deal of surprise. That she should have walked three miles so early in the day, in such dirty weather, and by herself, was almost incredible to Mrs. Hurst and Miss Bingley; and Elizabeth was convinced that they held her in contempt for it. She was received, however, very politely by them; and in their brother's manners there was something better than politeness; there was good humour and kindness. Mr. Darcy said very little, and Mr. Hurst nothing at all. The former was divided between admiration of the brilliancy which exercise had given to her complexion, and doubt as to the occasion's justifying her coming so far alone. The latter was thinking only of his breakfast.Elle fut introduite dans la salle a manger ou tout le monde était réuni sauf Jane. Son apparition causa une vive surprise. Que seule, a cette heure matinale, elle eut fait trois milles dans une boue pareille, Mrs. Hurst et miss Bingley n’en revenaient pas et, dans leur étonnement, Elizabeth sentit nettement de la désapprobation. Elles lui firent toutefois un accueil tres poli. Dans les manieres de leur frere il y avait mieux que de la politesse, il y avait de la cordialité ; Mr. Darcy dit peu de chose et Mr. Hurst rien du tout. Le premier, tout en admirant le teint d’Elizabeth avivé par la marche, se demandait s’il y avait réellement motif a ce qu’elle eut fait seule une si longue course ; le second ne pensait qu’a achever son déjeuner.Bevezették az egyik szobába, ahol Jane kivételével az egész társaság éppen reggelinél ült; váratlan megjelenése mindnyájukat meglepte. Mrs. Hurst és Miss Bingley alig akarták elhinni, hogy ilyen korán, ilyen komisz időben már három mérföldet gyalogolt, méghozzá teljesen egyedül. Elizabeth érezte, hogy emiatt megvetik. De a két nővér mégis igen udvariasan fogadta, fivérük modorában pedig több volt az udvariasságnál: jóindulat és szívből jövő kedvesség. Darcy keveset beszélt, Mr. Hurst pedig egy szót sem szólt. Darcy egyrészt gyönyörködött a lány gyaloglástól kipirult arcában, másrészt azon tanakodott, indokolt volt-e, hogy ilyen messziről egyedül eljöjjön. Mr. Hurstnek csak a reggeli járt az eszében.
Her inquiries after her sister were not very favourably answered. Miss Bennet had slept ill, and though up, was very feverish, and not well enough to leave her room. Elizabeth was glad to be taken to her immediately; and Jane, who had only been withheld by the fear of giving alarm or inconvenience from expressing in her note how much she longed for such a visit, was delighted at her entrance. She was not equal, however, to much conversation, and when Miss Bingley left them together, could attempt little besides expressions of gratitude for the extraordinary kindness she was treated with. Elizabeth silently attended her.Les questions d’Elizabeth au sujet de sa sour reçurent une réponse peu satisfaisante. Miss Bennet avait mal dormi ; elle s’était levée cependant, mais se sentait fiévreuse et n’avait pas quitté sa chambre. Elizabeth se fit conduire immédiatement aupres d’elle et Jane qui, par crainte d’alarmer les siens, n’avait pas osé réclamer une visite, fut ravie de la voir entrer. Son état ne lui permettait pas de parler beaucoup et, quand miss Bingley les eut laissées ensemble, elle se borna a exprimer sa reconnaissance pour l’extreme bonté qu’on lui témoignait.Elizabeth nővére iránt érdeklődött, de nem kapott kedvező választ. Jane rosszul aludt, most fenn van ugyan, de nagyon lázas, és nem hagyhatja el a szobát. Elizabeth örült, hogy rögtön felvezették hozzá, Jane pedig boldog volt, mikor húgát megpillantotta. Csak azért nem írta meg neki, mennyire vágyódik látogatása után, mert nem akarta megijeszteni vagy fárasztani. A beszéd azonban nehezére esett, s amikor Miss Bingley magukra hagyta őket, alig mondott egyebet, mint hogy milyen hálás a háziaknak rendkívül kedves bánásmódjukért. Elizabeth szótlanul tett-vett a szobában.
When breakfast was over they were joined by the sisters; and Elizabeth began to like them herself, when she saw how much affection and solicitude they showed for Jane. The apothecary came, and having examined his patient, said, as might be supposed, that she had caught a violent cold, and that they must endeavour to get the better of it; advised her to return to bed, and promised her some draughts. The advice was followed readily, for the feverish symptoms increased, and her head ached acutely. Elizabeth did not quit her room for a moment; nor were the other ladies often absent; the gentlemen being out, they had, in fact, nothing to do elsewhere.Leur déjeuner terminé, les deux sours vinrent les rejoindre et Elizabeth elle-meme se sentit touchée en voyant l’affection et la sollicitude dont elles entouraient Jane. Le médecin, arrivant a ce moment, examina la malade et déclara comme on s’y attendait qu’elle avait pris un gros rhume qui demandait a etre soigné sérieusement. Il lui conseilla de se remettre au lit et promit de lui envoyer quelques potions. Jane obéit docilement car les symptômes de fievre augmentaient ainsi que les douleurs de tete. Elizabeth ne quitta pas un instant la chambre de sa sour et Mrs. Hurst et miss Bingley ne s’en éloignerent pas beaucoup non plus. Les messieurs étant sortis elles n’avaient rien de plus intéressant a faire.Reggeli után a Bingley nővérek ismét megjelentek; Elizabeth maga is kezdte őket megkedvelni, amikor látta, mennyi szerető gondoskodással veszik körül nővérét. Megjött a patikárius, megvizsgálta a beteget, kijelentette, hogy erősen meghűlt (ezt már úgyis tudták), s hogy vigyázni kell, nehogy a baj elhatalmasodjék rajta; ezért azt ajánlotta Jane-nek, feküdjön vissza az ágyba, amíg orvosságot nem hoz neki. Jane rögtön megfogadta a tanácsát, mert a lázas tünetek erősödtek, s kínzó fejfájás gyötörte. Elizabeth egy pillanatra sem hagyta el a szobát, s a Bingley nővérek is szinte mindig ott tartózkodtak; a férfiak távollétében más dolguk nem is volt.
When the clock struck three, Elizabeth felt that she must go, and very unwillingly said so. Miss Bingley offered her the carriage, and she only wanted a little pressing to accept it, when Jane testified such concern in parting with her, that Miss Bingley was obliged to convert the offer of the chaise to an invitation to remain at Netherfield for the present. Elizabeth most thankfully consented, and a servant was dispatched to Longbourn to acquaint the family with her stay and bring back a supply of clothes.Quand l’horloge sonna trois heures, Elizabeth, bien a contre-cour, annonça son intention de repartir. Miss Bingley lui offrit de la faire reconduire en voiture, mais Jane témoigna une telle contrariété a la pensée de voir sa sour la quitter que miss Bingley se vit obligée de transformer l’offre du cabriolet en une invitation a demeurer a Netherfield qu’Elizabeth accepta avec beaucoup de reconnaissance. Un domestique fut donc envoyé a Longbourn pour mettre leur famille au courant et rapporter le supplément de linge et de vetements dont elles avaient besoin.Mikor hármat ütött az óra, Elizabeth úgy érezte, haza kell indulnia, s ezt kelletlenül meg is mondta. Miss Bingley felajánlotta a hintót, amelyet Elizabeth kis rábeszélés után el is fogadott volna, de Jane annyira szívére vette húga távozását, hogy Miss Bingley kénytelen volt a kocsi helyett más ajánlatot tenni Elizának: meghívta, maradjon egyelőre Netherfieldben. Elizabeth hálás szavakkal fogadta el a meghívást. Longbournba inast küldtek, hogy értesítse a családot elhatározásáról, és hozzon magával néhány napra való ruhaneműt.
Chapter 8VIII8. FEJEZET
At five o'clock the two ladies retired to dress, and at half-past six Elizabeth was summoned to dinner. To the civil inquiries which then poured in, and amongst which she had the pleasure of distinguishing the much superior solicitude of Mr. Bingley's, she could not make a very favourable answer. Jane was by no means better. The sisters, on hearing this, repeated three or four times how much they were grieved, how shocking it was to have a bad cold, and how excessively they disliked being ill themselves; and then thought no more of the matter: and their indifference towards Jane when not immediately before them restored Elizabeth to the enjoyment of all her former dislike.A cinq heures, Mrs. Hurst et miss Bingley allerent s’habiller, et a six heures et demie, on annonçait a Elizabeth que le dîner était servi. Quand elle entra dans la salle a manger, elle fut assaillie de questions parmi lesquelles elle eut le plaisir de noter la sollicitude toute spéciale exprimée par Mr. Bingley. Comme elle répondait que l’état de Jane ne s’améliorait pas, les deux sours répéterent trois ou quatre fois qu’elles en étaient désolées, qu’un mauvais rhume est une chose bien désagréable et qu’elles-memes avaient horreur d’etre malades ; apres quoi elles s’occuperent d’autre chose, laissant a penser que Jane, hors de leur présence, ne comptait plus beaucoup pour elles et cette indifférence réveilla aussitôt l’antipathie d’Elizabeth.Öt órakor a két Bingley nővér visszavonult öltözködni, fél hétkor pedig Elizát vacsorához hívták. A leány az udvarias kérdések záporában örömmel hallotta Mr. Bingley szívből jövő aggodalmas érdeklődését, de megnyugtató választ nem adhatott: Jane állapota egyáltalán nem javult. A nővérek, ezt hallván, három-négyszer elismételték, mennyire le vannak sújtva, milyen szörnyű egy ilyen csúnya megfázás, milyen rettenetes volt, mikor ők is hasonló betegségben feküdtek - de ezzel el is intézték a dolgot, s többé nem gondoltak rá. Ha Jane nem volt velük, közönyösek voltak iránta: Elizabeth észrevette ezt, s elégedetten tért vissza eredeti ellenszenvéhez.
Their brother, indeed, was the only one of the party whom she could regard with any complacency. His anxiety for Jane was evident, and his attentions to herself most pleasing, and they prevented her feeling herself so much an intruder as she believed she was considered by the others. She had very little notice from any but him. Miss Bingley was engrossed by Mr. Darcy, her sister scarcely less so; and as for Mr. Hurst, by whom Elizabeth sat, he was an indolent man, who lived only to eat, drink, and play at cards; who, when he found her to prefer a plain dish to a ragout, had nothing to say to her.Leur frere était vraiment la seule personne de la maison qu’elle jugeât avec faveur. Son anxiété au sujet de l’état de Jane était manifeste, et ses attentions pour Elizabeth des plus aimables. Grâce a lui elle avait moins l’impression d’etre une intruse dans leur cercle familial. Parmi les autres, personne ne s’occupait beaucoup d’elle : miss Bingley n’avait d’yeux que pour Mr. Darcy, sa sour également ; Mr. Hurst, qui se trouvait a côté d’Elizabeth, était un homme indolent qui ne vivait que pour manger, boire, et jouer aux cartes, et lorsqu’il eut découvert que sa voisine préférait les plats simples aux mets compliqués, il ne trouva plus rien a lui dire.Az egész társaságban a fivérük volt az egyetlen, akire barátságos érzésekkel gondolt. Bingley őszintén aggódott Jane miatt, és figyelmesen bánt Elizával is. A leánynak ez igen jólesett, mert nem érezte magát annyira betolakodónak, amint ezt a többiek viselkedése sejtette. A fiatalembert kivéve, a társaság alig vett róla tudomást. Miss Bingley kizárólag Darcyval foglalkozott, nővére is szinte csak vele törődött, Mr. Hurst pedig, Elizabeth szomszédja, tunya, közönyös ember volt, s csak az evésnek, az ivásnak és a kártyázásnak élt. Mikor megtudta, hogy szomszédnője az egyszerű ételt jobban szereti a pástétomnál, többé szóra se méltatta.
When dinner was over, she returned directly to Jane, and Miss Bingley began abusing her as soon as she was out of the room. Her manners were pronounced to be very bad indeed, a mixture of pride and impertinence; she had no conversation, no style, no beauty. Mrs. Hurst thought the same, and added:Le dîner terminé, elle remonta directement aupres de Jane. Elle avait a peine quitté sa place que miss Bingley se mettait a faire son proces : ses manieres, mélange de présomption et d’impertinence, furent déclarées tres déplaisantes ; elle était dépourvue de conversation et n’avait ni élégance, ni gout, ni beauté. Mrs. Hurst pensait de meme et ajouta :Vacsora után Elizabeth rögtön visszament nővéréhez; mihelyt kilépett a szobából, Miss Bingley szapulni kezdte. Kijelentette, hogy rossz a modora, gőg és szemtelenség keveréke, társalogni nem tud, nincs benne semmi elegancia, ízlés, semmi szépség. Mrs. Hurst egyetértett vele, s hozzátette:
"She has nothing, in short, to recommend her, but being an excellent walker. I shall never forget her appearance this morning. She really looked almost wild."– Il faut lui reconnaître une qualité, celle d’etre une excellente marcheuse. Je n’oublierai jamais son arrivée, ce matin ; son aspect était inénarrable !Egyszóval semmi jót nem lehet róla mondani, csak azt, hogy kitűnően gyalogol. Soha életemben nem felejtem el, hogyan jelent meg ma reggel: mintha a vadonból jött volna elő.
"She did, indeed, Louisa. I could hardly keep my countenance. Very nonsensical to come at all! Why must _she_ be scampering about the country, because her sister had a cold? Her hair, so untidy, so blowsy!"– En effet, Louisa, j’avais peine a garder mon sérieux. Est-ce assez ridicule de courir la campagne pour une sour enrhumée ! Et ses cheveux tout ébouriffés !Szakasztott olyan volt, Louisa. Alig tudtam megállni nevetés nélkül. És micsoda őrültség, hogy egyáltalán eljött. Azért kell rohangálnia a mezőkön, mert a nővére meghűlt? És milyen rendetlen, kócos volt a haja!
"Yes, and her petticoat; I hope you saw her petticoat, six inches deep in mud, I am absolutely certain; and the gown which had been let down to hide it not doing its office."– Et son jupon ! Avez-vous vu son jupon ? Il avait bien un demi-pied de boue que sa robe n’arrivait pas a cacher.Hát még az alsószoknyája! Remélem, azt is láttad - legalább másfél arasznyira sáros volt: le is engedte a szoknyáját, hogy eltakarja, de ez sem használt.
"Your picture may be very exact, Louisa," said Bingley; "but this was all lost upon me. I thought Miss Elizabeth Bennet looked remarkably well when she came into the room this morning. Her dirty petticoat quite escaped my notice."– Votre description peut etre tres exacte, Louisa, dit Bingley, mais rien de tout cela ne m’a frappé. Miss Elizabeth Bennet m’a paru tout a fait a son avantage quand elle est arrivée ce matin, et je n’ai pas remarqué son jupon boueux.A leírás egészen pontos lehet, Louisa, de mindebből semmit sem vettem észre - jegyezte meg Bingley. - Szerintem Miss Elizabeth Bennet nagyon is csinos volt, mikor reggel benyitott hozzánk. A sáros szoknya teljesen elkerülte figyelmemet.
"_You_ observed it, Mr. Darcy, I am sure," said Miss Bingley; "and I am inclined to think that you would not wish to see _your_ sister make such an exhibition."– Vous, Mr. Darcy, vous l’avez remarqué, j’en suis sure, dit miss Bingley, et j’incline a penser que vous n’aimeriez pas voir votre sour s’exhiber dans une telle tenue.Bizonyára észrevette, Mr. Darcy - mondta Miss Bingley -, s gondolom, nem szeretné, ha az ön húga ilyen nevetségessé tenné magát.
"Certainly not."– Évidemment non.Természetesen nem.
"To walk three miles, or four miles, or five miles, or whatever it is, above her ankles in dirt, and alone, quite alone! What could she mean by it? It seems to me to show an abominable sort of conceited independence, a most country-town indifference to decorum."– Faire ainsi je ne sais combien de milles dans la boue, toute seule ! A mon avis, cela dénote un abominable esprit d’indépendance et un mépris des convenances des plus campagnards.Három mérföldet, négyet, ötöt, vagy a jó ég tudja, mennyit gyalogolni bokáig érő sárban, hozzá még egyedül, teljesen egyedül! Hogy adhatta erre a fejét? Az én szememben az ilyesmi öntelt, gyalázatos függetlenségi vágynak a jele, teljes semmibevevése az illendőségnek.
"It shows an affection for her sister that is very pleasing," said Bingley.– A mes yeux, c’est une preuve tres touchante de tendresse fraternelle, dit Bingley.Az én szememben a testvéri szeretet megható jele - felelte Bingley.
"I am afraid, Mr. Darcy," observed Miss Bingley in a half whisper, "that this adventure has rather affected your admiration of her fine eyes."– Je crains bien, Mr. Darcy, observa confidentiellement miss Bingley, que cet incident ne fasse tort a votre admiration pour les beaux yeux de miss Elizabeth.Attól tartok, Mr. Darcy - jegyezte meg Miss Bingley félig suttogva -, hogy ez a kaland kissé lehűtötte a szép szeme iránti csodálatát!
"Not at all," he replied; "they were brightened by the exercise." A short pause followed this speech, and Mrs. Hurst began again:– En aucune façon, répliqua Darcy : la marche les avait rendus encore plus brillants. Un court silence suivit ces paroles apres lequel Mrs. Hurst reprit :Egyáltalán nem - felelte Darcy -, meg ragyogóbbnak tetszett a szeme a gyaloglás után. Ezt a kijelentést rövid hallgatás követte, majd Mrs. Hurst vette fel újra a beszéd fonalát:
"I have an excessive regard for Miss Jane Bennet, she is really a very sweet girl, and I wish with all my heart she were well settled. But with such a father and mother, and such low connections, I am afraid there is no chance of it."– J’ai beaucoup de sympathie pour Jane Bennet qui est vraiment charmante et je souhaite de tout cour lui voir faire un joli mariage, mais avec une famille comme la sienne, je crains bien qu’elle n’ait point cette chance.Jane Bennetet rendkívül nagyra becsülöm, igazán édes teremtés, és szívből kívánom, hogy jól férjhez menjen. De attól félek, hogy ilyen szülőkkel és ilyen közönséges rokonsággal semmi kilátása sincs erre.
"I think I have heard you say that their uncle is an attorney in Meryton."– Il me semble vous avoir entendu dire qu’elle avait un oncle avoué a Meryton ?Úgy emlékszem, azt mondtad, hogy nagybátyjuk ügyvéd Marytonban.
"Yes; and they have another, who lives somewhere near Cheapside."– Oui, et un autre a Londres qui habite quelque part du côté de Cheapside.Igen, de van egy másik, aki a szegényebb üzleti negyedben él, valahol a Cheapside környékén.
"That is capital," added her sister, and they both laughed heartily.– Quartier des plus élégants, ajouta sa sour, et toutes deux se mirent a rire aux éclats.No, ez remek! - jegyezte meg a húga, s mindketten hangosan felnevettek.
"If they had uncles enough to fill _all_ Cheapside," cried Bingley, "it would not make them one jot less agreeable."– Et quand elles auraient des oncles a en remplir Cheapside, s’écria Bingley, ce n’est pas cela qui les rendrait moins aimables.Ha annyi nagybátyjuk volna, hogy az egész Cheapside-ot meg lehetne velük tölteni, attól még semmit sem veszítenének kedvességükből! - kiáltott fel Bingley.
"But it must very materially lessen their chance of marrying men of any consideration in the world," replied Darcy.– Oui, mais cela diminuerait singulierement leurs chances de se marier dans la bonne société, répliqua Darcy.De lényegesen kevesebb esélyük lenne arra, hogy jelentős társadalmi helyzetű férfiakhoz menjenek feleségül - jegyezte meg Darcy.
To this speech Bingley made no answer; but his sisters gave it their hearty assent, and indulged their mirth for some time at the expense of their dear friend's vulgar relations.Bingley ne dit rien, mais ses sours approuverent chaleureusement, et pendant quelque temps encore donnerent libre cours a leur gaieté aux dépens de la parenté vulgaire de leur excellente amie.Bingley nem válaszolt erre, de nővérei buzgón helyeseltek, s egy ideig fesztelenül mulattak kedves barátnőjük közönséges rokonságán.
With a renewal of tenderness, however, they returned to her room on leaving the dining-parlour, and sat with her till summoned to coffee. She was still very poorly, and Elizabeth would not quit her at all, till late in the evening, when she had the comfort of seeing her sleep, and when it seemed to her rather right than pleasant that she should go downstairs herself. On entering the drawing-room she found the whole party at loo, and was immediately invited to join them; but suspecting them to be playing high she declined it, and making her sister the excuse, said she would amuse herself for the short time she could stay below, with a book. Mr. Hurst looked at her with astonishment.Cependant, reprises par un acces de sollicitude, elles monterent a sa chambre en quittant la salle a manger et resterent aupres d’elle jusqu’a ce qu’on les appelât pour le café. Jane souffrait toujours beaucoup et sa sour ne voulait pas la quitter ; cependant, tard dans la soirée, ayant eu le soulagement de la voir s’endormir, elle se dit qu’il serait plus correct, sinon plus agréable, de descendre un moment. En entrant dans le salon, elle trouva toute la société en train de jouer a la mouche et fut immédiatement priée de se joindre a la partie. Comme elle soupçonnait qu’on jouait gros jeu, elle déclina l’invitation et, donnant comme excuse son rôle de garde-malade, dit qu’elle prendrait volontiers un livre pendant les quelques instants ou elle pouvait rester en bas. Mr. Hurst la regarda, stupéfait.Később azonban, mikor gyöngéd érzéseik felébredtek, felmentek Jane szobájába, és az ágya mellé ültek, míg le nem hívták őket a kávéhoz. Jane még akkor is igen rosszul érezte magát, s Elizabeth nem hagyta magára, csak késő este, amikor örömmel látta, hogy nővére elaludt, s úgy érezte (inkább kötelességből, mint szórakozásból), hogy neki is le kell mennie. A szalonban az egész társaságot a kártyaasztal mellett találta, s őt is rögtön hívták, hogy vegyen részt a játékban. Elizabeth azonban gyanította, hogy magas tétre játszanak, s ezért nővérére hivatkozva kimentette magát: csak rövid ideig maradhat, s addig majd egy könyvvel szórakozik. Mr. Hurst ámulva nézett rá.
"Do you prefer reading to cards?" said he; "that is rather singular."– Préféreriez-vous la lecture aux cartes ? demanda-t-il. Quel gout singulier !Hogyan, kegyed jobban szeret olvasni, mint kártyázni? Ilyet ritkán hallottam.
"Miss Eliza Bennet," said Miss Bingley, "despises cards. She is a great reader, and has no pleasure in anything else."– Miss Elizabeth Bennet dédaigne les cartes, répondit miss Bingley, et la lecture est son unique passion.Miss Eliza Bennet megveti a kártyát - jegyezte meg Miss Bingley. - Igazi könyvmoly, az olvasás az egyetlen öröme.
"I deserve neither such praise nor such censure," cried Elizabeth; "I am _not_ a great reader, and I have pleasure in many things."– Je ne mérite ni cette louange, ni ce reproche, répliqua Elizabeth. Je ne suis point aussi fervente de lecture que vous l’affirmez, et je prends plaisir a beaucoup d’autres choses.Sem a dicséretet, sem a gáncsot nem érdemlem! - kiáltott fel Elizabeth. - Nem vagyok könyvmoly, és sok másban is találok örömet.
"In nursing your sister I am sure you have pleasure," said Bingley; "and I hope it will be soon increased by seeing her quite well."– Vous prenez plaisir, j’en suis sur, a soigner votre sour, intervint Bingley, et j’espere que ce plaisir sera bientôt redoublé par sa guérison.Ezek közé tartozik bizonyára az is, hogy ápolhatja nővérét - mondta Bingley -, s remélem, hamarosan még nagyobb lesz öröme, amikor ismét jó egészségben láthatja.
Elizabeth thanked him from her heart, and then walked towards the table where a few books were lying. He immediately offered to fetch her others--all that his library afforded.Elizabeth remercia cordialement, puis se dirigea vers une table ou elle voyait quelques livres. Bingley aussitôt lui offrit d’aller en chercher d’autres.Elizabeth szívből megköszönte a kedvességét, aztán egy asztal felé tartott, amelyen pár könyv hevert. Bingley rögtön ajánlkozott, hogy hoz még néhányat, amit csak a könyvtárában talál.
"And I wish my collection were larger for your benefit and my own credit; but I am an idle fellow, and though I have not many, I have more than I ever looked into." Elizabeth assured him that she could suit herself perfectly with those in the room.– Pour votre agrément, comme pour ma réputation, je souhaiterais avoir une bibliotheque mieux garnie, mais voila, je suis tres paresseux, et, bien que je possede peu de livres, je ne les ai meme pas tous lus.Bárcsak nagyobb könyvtáram volna, hogy válogathatna belőle, nekem pedig ne kellene miatta szégyenkeznem; de hiába, lusta vagyok, s nincs sok könyvem, ennyit se fogok soha elolvasni. Elizabeth megnyugtatta, hogy a szobában levő könyvek között is talál kedvére valót.
"I am astonished," said Miss Bingley, "that my father should have left so small a collection of books. What a delightful library you have at Pemberley, Mr. Darcy!"– Je suis surprise, dit miss Bingley, que mon pere ait laissé si peu de livres. Mais vous, Mr. Darcy, quelle merveilleuse bibliotheque vous avez a Pemberley !Nagyon meglep - jelentette ki Miss Bingley -, hogy apám ilyen kicsiny könyvgyűjteményt hagyott ránk. Milyen gyönyörű könyvtára van önnek Pemberleyben, Mr. Darcy!
"It ought to be good," he replied, "it has been the work of many generations."– Rien d’étonnant a cela, répondit-il, car elle est l’ouvre de plusieurs générations.Kell is, hogy jó legyen - felelte Darcy -, hiszen sok nemzedék gyűjtésének az eredménye.
"And then you have added so much to it yourself, you are always buying books."– Et vous-meme travaillez encore a l’enrichir. Vous etes toujours en train d’acheter des livres.És maga is mennyivel gyarapította: folyton könyveket vásárol.
"I cannot comprehend the neglect of a family library in such days as these."– Je ne comprends pas qu’on puisse négliger une bibliotheque de famille !Nem tudom megérteni, ha valaki manapság elhanyagolja családi könyvtárát.
"Neglect! I am sure you neglect nothing that can add to the beauties of that noble place. Charles, when you build _your_ house, I wish it may be half as delightful as Pemberley." "I wish it may." "But I would really advise you to make your purchase in that neighbourhood, and take Pemberley for a kind of model. There is not a finer county in England than Derbyshire."– Je suis sure que vous ne négligez rien de ce qui peut ajouter a la splendeur de votre belle propriété. Charles, lorsque vous vous ferez bâtir une résidence, je vous conseille sérieusement d’acheter le terrain aux environs de Pemberley et de prendre le manoir de Mr. Darcy comme modele. Il n’y a pas en Angleterre de plus beau comté que le Derbyshire.Elhanyagolja! Meg vagyok róla győződve, hogy ön semmit sem hanyagol el, amivel szebbé teheti azt a nemes kastélyt. Ha majd te építtetsz házat, Charles, megelégednék, ha feleolyan pompás lenne, mint Pemberley. Magam is meg lennék elégedve. - De komolyan, azt ajánlom, hogy azon a környéken vásárolj birtokot, és Pemberleyt vedd mintaképül. Derbyshire-nél szebb vidék nincs egész Angliában.
"With all my heart; I will buy Pemberley itself if Darcy will sell it."– Certainement. J’acheterai meme Pemberley si Darcy veut me le vendre.Ezer örömmel: magát Pemberleyt is megveszem, ha Darcy eladja.
"I am talking of possibilities, Charles."– Charles, je parle de choses réalisables.Én csak lehetséges dolgokról beszélek, Charles.
"Upon my word, Caroline, I should think it more possible to get Pemberley by purchase than by imitation."– Ma parole, Caroline, je crois qu’il serait plus facile d’acheter Pemberley que de le copier.Szavamra, Caroline, szerintem nagyobb a lehetőség Pemberleyhez vásárlás útján hozzájutni, mint utánzással.
Elizabeth was so much caught with what passed, as to leave her very little attention for her book; and soon laying it wholly aside, she drew near the card-table, and stationed herself between Mr. Bingley and his eldest sister, to observe the game.Elizabeth intéressée par la conversation se laissa distraire de sa lecture. Elle posa bientôt son livre et, s’approchant de la table, prit place entre Mr. Bingley et sa sour aînée pour suivre la partie.Elizát annyira lekötötte ez a beszélgetés, hogy alig tudott a könyvre figyelni. Rövidesen félre is tette, a kártyaasztalhoz ment, s Bingley és nővére közé állt, onnan nézte a játékot.
"Is Miss Darcy much grown since the spring?" said Miss Bingley; "will she be as tall as I am?"– Miss Darcy a-t-elle beaucoup changé depuis ce printemps ? dit miss Bingley. Promet-elle d’etre aussi grande que moi ?Sokat nőtt Miss Darcy tavasz óta? - kérdezte Miss Bingley. - Van-e már olyan magas, mint én?
"I think she will. She is now about Miss Elizabeth Bennet's height, or rather taller."– Je crois que oui ; elle est maintenant a peu pres de la taille de miss Elizabeth, ou meme plus grande.Azt hiszem, igen. Olyan magas lehet, mint Miss Elizabeth Bennet, talán még kissé magasabb.
"How I long to see her again! I never met with anybody who delighted me so much. Such a countenance, such manners! And so extremely accomplished for her age! Her performance on the pianoforte is exquisite." "It is amazing to me," said Bingley, "how young ladies can have patience to be so very accomplished as they all are."– Comme je serais heureuse de la revoir ! Je n’ai jamais rencontré personne qui me fut plus sympathique. Elle a des manieres si gracieuses, elle est si accomplie pour son âge ! Son talent de pianiste est vraiment remarquable.Úgy szeretném már viszontlátni! Még eddig senkivel sem találkoztam, aki ennyire tetszett volna nekem. Milyen a viselkedése, milyen a modora! Korához képest rendkívül művelt! És milyen kitűnően zongorázik! - Engem mindig bámulatba ejt - mondta Bingley -, hogyan van a fiatal hölgyeknek türelmük annyi műveltséget összeszedni, mert valamennyien nagyon műveltek.
"All young ladies accomplished! My dear Charles, what do you mean?" "Yes, all of them, I think. They all paint tables, cover screens, and net purses. I scarcely know anyone who cannot do all this, and I am sure I never heard a young lady spoken of for the first time, without being informed that she was very accomplished."– Je voudrais savoir, dit Bingley, comment font les jeunes filles pour acquérir tant de talents. Toutes savent peindre de petites tables, broder des éventails, tricoter des bourses ; je n’en connais pas une qui ne sache faire tout cela ; jamais je n’ai entendu parler d’une jeune fille sans etre aussitôt informé qu’elle était « parfaitement accomplie ».Valamennyien műveltek! De kedves Charles, hogy mondhatsz ilyet? - Igen, valamennyien, legalábbis én úgy látom. Minden leány fára fest, párnát hímez, erszényt horgol. Alig ismerek olyat, aki mindehhez ne értene, s valahányszor egy fiatal hölgy nevét szóba hozták előttem, rögtön azon kezdték, hogy nagyon művelt.
"Your list of the common extent of accomplishments," said Darcy, "has too much truth. The word is applied to many a woman who deserves it no otherwise than by netting a purse or covering a screen. But I am very far from agreeing with you in your estimation of ladies in general. I cannot boast of knowing more than half-a-dozen, in the whole range of my acquaintance, that are really accomplished."– Ce n’est que trop vrai, dit Darcy. On qualifie ainsi nombre de femmes qui ne savent en effet que broder un écran ou tricoter une bourse, mais je ne puis souscrire a votre jugement général sur les femmes. Pour ma part je n’en connais pas dans mes relations plus d’une demi-douzaine qui méritent réellement cet éloge.Nagyon is igazad van abban, hogy műveltségen általában ezeket értik - jegyezte meg Darcy. - Nem egy nőt műveltnek neveznek, csak azért, mert erszényt horgol vagy párnát hímez. De nem értek veled egyet abban, amit a nőkről általában mondasz. Én igazán nem dicsekedhetem azzal, hogy összes nőismerőseim között fél tucatnál többet tudnék, aki igazán művelt.
"Nor I, I am sure," said Miss Bingley. "Then," observed Elizabeth, "you must comprehend a great deal in your idea of an accomplished woman."– Alors, observa Elizabeth, c’est que vous faites entrer beaucoup de choses dans l’idée que vous vous formez d’une femme accomplie.Én sem, annyi szent - mondta Miss Bingley. - Úgy látom - jegyezte meg Elizabeth -, hogy önnél a művelt nő eszménye nagyon sokat foglal magában.
"Yes, I do comprehend a great deal in it."– Beaucoup en effet.Igen, elég sokat.
"Oh! certainly," cried his faithful assistant, "no one can be really esteemed accomplished who does not greatly surpass what is usually met with. A woman must have a thorough knowledge of music, singing, drawing, dancing, and the modern languages, to deserve the word; and besides all this, she must possess a certain something in her air and manner of walking, the tone of her voice, her address and expressions, or the word will be but half-deserved."– Oh ! sans doute, s’écria miss Bingley, sa fidele alliée, pour qu’une femme soit accomplie, il faut qu’elle ait une connaissance approfondie de la musique, du chant, de la danse et des langues étrangeres. Mais il faut encore qu’elle ait dans l’air, la démarche, le son de la voix, la maniere de s’exprimer, un certain quelque chose faute de quoi ce qualificatif ne serait qu’a demi mérité.Ó, valóban! - kiáltott fel Darcy nézeteinek hűséges visszhangja. - Senkit sem tekinthetünk igazán műveltnek, aki nem áll magasan fölötte az átlagnak. Egy nőnek alaposan értenie kell a zenéhez, énekhez, rajzhoz, tánchoz, a modern nyelvekhez, hogy megérdemelje ezt az elnevezést; azonfelül modorában, járásában, hanghordozásában, beszédmódjában és kifejezéseiben meg kell lennie annak a bizonyos valaminek, ami nélkül csak félig érdemes a művelt jelzőre.
"All this she must possess," added Darcy, "and to all this she must yet add something more substantial, in the improvement of her mind by extensive reading."– Et a tout ceci, ajouta Mr. Darcy, elle doit ajouter un avantage plus essentiel en cultivant son intelligence par de nombreuses lectures.Ez mind fontos - tette hozzá Darcy -, de van valami, ami még lényegesebb; az, hogy sokoldalú olvasással művelje az elméjét.
"I am no longer surprised at your knowing _only_ six accomplished women. I rather wonder now at your knowing _any_."– S’il en est ainsi, je ne suis pas surprise que vous ne connaissiez pas plus d’une demi-douzaine de femmes accomplies. Je m’étonne plutôt que vous en connaissiez autant.Most már nem csodálom, hogy csak hat művelt nőt ismer. Inkább az lep meg, hogy egy ilyet is ismer.
"Are you so severe upon your own sex as to doubt the possibility of all this?"– Etes-vous donc si sévere pour votre propre sexe ?Olyan szigorú tulajdon neme iránt, hogy kételkedik ennek a lehetőségében?
"I never saw such a woman. I never saw such capacity, and taste, and application, and elegance, as you describe united."– Non, mais je n’ai jamais vu réunis tant de capacités, tant de gout, d’application et d’élégance.Én magam sohasem ismertem ilyen nőt. Sohasem láttam együtt olyan tehetséget, olyan szorgalmat, olyan ízlést és olyan előkelőséget.
Mrs. Hurst and Miss Bingley both cried out against the injustice of her implied doubt, and were both protesting that they knew many women who answered this description, when Mr. Hurst called them to order, with bitter complaints of their inattention to what was going forward. As all conversation was thereby at an end, Elizabeth soon afterwards left the room.Mrs. Hurst et miss Bingley protesterent en chour contre l’injustice d’Elizabeth, affirmant qu’elles connaissaient beaucoup de femmes répondant a ce portrait, lorsque Mr. Hurst les rappela a l’ordre en se plaignant amerement de ce que personne ne pretait attention au jeu. La conversation se trouvant suspendue, Elizabeth quitta peu apres le salon.Mrs. Hurst és Miss Bingley hangosan tiltakoztak, mindketten kijelentették, hogy Elizabeth kételyei igazságtalanok, s azt erősítgették, hogy nőismerőseik közül sokan megfelelnek ennek a leírásnak - most azonban Mr. Hurst rendreutasította őket, s keserű szemrehányást tett, hogy nem figyelnek a játékra. A társalgás ezzel megszakadt, s Elizabeth csakhamar távozott a szobából.
"Elizabeth Bennet," said Miss Bingley, when the door was closed on her, "is one of those young ladies who seek to recommend themselves to the other sex by undervaluing their own; and with many men, I dare say, it succeeds. But, in my opinion, it is a paltry device, a very mean art."– Elizabeth Bennet, dit miss Bingley des que la porte fut refermée, est de ces jeunes filles qui cherchent a se faire valoir aupres de l’autre sexe en dénigrant le leur, et je crois que beaucoup d’hommes s’y laissent prendre ; mais c’est a mon avis un artifice bien méprisable.Eliza Bennet - jelentette ki Miss Bingley, mihelyt az ajtó becsukódott mögötte - azok közül az ifjú hölgyek közül való, akik úgy iparkodnak a másik nem tetszését megnyerni, hogy önnön nemüket becsmérlik; sok férfinál bizonyára célt is érnek. De véleményem szerint ez hitvány fogás, igen alacsony mesterkedés.
"Undoubtedly," replied Darcy, to whom this remark was chiefly addressed, "there is a meanness in _all_ the arts which ladies sometimes condescend to employ for captivation. Whatever bears affinity to cunning is despicable."– Sans aucun doute, répliqua Darcy a qui ces paroles s’adressaient spécialement, il y a quelque chose de méprisable dans tous les artifices que les femmes s’abaissent a mettre en ouvre pour nous séduire.Kétségtelen - felelte Darcy (a megjegyzés elsősorban neki szólt) -, hogy van valami hitvány vonás mindabban a mesterkedésben, amelyhez a hölgyek néha lealacsonyodnak, hogy meghódítsanak egy férfit. Ami a ravaszsággal rokon, mindig megvetést érdemel.
Miss Bingley was not so entirely satisfied with this reply as to continue the subject.Miss Bingley fut trop peu satisfaite par cette réponse pour insister davantage sur ce sujet.Miss Bingley nem volt elbűvölve a választól, s nem is firtatta tovább a dolgot.
Elizabeth joined them again only to say that her sister was worse, and that she could not leave her. Bingley urged Mr. Jones being sent for immediately; while his sisters, convinced that no country advice could be of any service, recommended an express to town for one of the most eminent physicians. This she would not hear of; but she was not so unwilling to comply with their brother's proposal; and it was settled that Mr. Jones should be sent for early in the morning, if Miss Bennet were not decidedly better. Bingley was quite uncomfortable; his sisters declared that they were miserable. They solaced their wretchedness, however, by duets after supper, while he could find no better relief to his feelings than by giving his housekeeper directions that every attention might be paid to the sick lady and her sister.Lorsque Elizabeth reparut, ce fut seulement pour dire que sa sour était moins bien et qu’il lui était impossible de la quitter. Bingley insistait pour qu’on allât chercher immédiatement Mr. Jones, tandis que ses sours, dédaignant ce praticien rustique, jugeaient qu’il vaudrait mieux envoyer un expres a Londres pour ramener un des meilleurs médecins. Elizabeth écarta formellement cette idée, mais elle accepta le conseil de Mr. Bingley et il fut convenu qu’on irait des le matin chercher Mr. Jones si la nuit n’apportait aucune amélioration a l’état de miss Bennet. Bingley avait l’air tres inquiet et ses sours se déclaraient navrées, ce, qui ne les empecha pas de chanter des duos apres le souper tandis que leur frere calmait son anxiété en faisant a la femme de charge mille recommandations pour le bien-etre de la malade et de sa sour.Elizabeth később újra lejött, de csak azért, hogy megmondja: nővére rosszabbul van, s ezért nem hagyhatja egyedül. Bingley rögtön Mr. Jonesért akart küldeni, nővérei viszont azt hangoztatták, hogy egy vidéki patikárius tanácsa nem ér semmit, inkább Londonból hívjanak sürgősen egy kiváló orvost. Elizabeth hallani sem akart erről, jobban hajlott az öccsük javaslatára; így hát elhatározták, hogy kora reggel elhívatják Mr. Jonest, ha Miss Bennet állapota addig határozottan nem javul. Bingleyt egészen lesújtotta a hír; nővérei kijelentették, hogy vigasztalhatatlanok. Nagy szomorúságukat mégis úgy próbálták enyhíteni, hogy vacsora után elénekeltek néhány duettet; öccsük viszont csak azzal tudott könnyíteni lelkén, hogy a házvezetőnőnek meghagyta, szolgálják ki a legfigyelmesebben a beteg hölgyet és húgát.
Chapter 9IX9. FEJEZET
Elizabeth passed the chief of the night in her sister's room, and in the morning had the pleasure of being able to send a tolerable answer to the inquiries which she very early received from Mr. Bingley by a housemaid, and some time afterwards from the two elegant ladies who waited on his sisters. In spite of this amendment, however, she requested to have a note sent to Longbourn, desiring her mother to visit Jane, and form her own judgement of her situation. The note was immediately dispatched, and its contents as quickly complied with. Mrs. Bennet, accompanied by her two youngest girls, reached Netherfield soon after the family breakfast.Elizabeth passa la plus grande partie de la nuit aupres de Jane ; mais le matin elle eut le plaisir de donner de meilleures nouvelles a la domestique venue de bonne heure de la part de Mr. Bingley, puis, un peu plus tard, aux deux élégantes caméristes attachées au service de ses sours. En dépit de cette amélioration elle demanda qu’on fît porter a Longbourn un billet ou elle priait sa mere de venir voir Jane pour juger elle-meme de son état. Le billet fut aussitôt porté et la réponse arriva peu apres le déjeuner sous la forme de Mrs. Bennet escortée de ses deux plus jeunes filles.Elizabeth az éjszaka legnagyobb részét nővére szobájában töltötte, s nagy örömére másnap már kedvezőbb választ adhatott kora reggel a Mr. Bingley nevében érdeklődő szobalánynak, majd kissé később a két előkelő komornának, akik a Bingley nővérek nevében jelentek meg nála. De a javulás ellenére Elizabeth kérte, küldjenek néhány sort Longbournba, hogy anyja látogassa meg Jane-t, és ő maga ítélje meg a beteg állapotát. A levelet rögtön elküldték, s a benne foglalt kérésnek éppoly gyorsan eleget tettek. Mrs. Bennet két legifjabb leánya kíséretében röviddel a családi reggeli után Netherfieldbe érkezett.
Had she found Jane in any apparent danger, Mrs. Bennet would have been very miserable; but being satisfied on seeing her that her illness was not alarming, she had no wish of her recovering immediately, as her restoration to health would probably remove her from Netherfield. She would not listen, therefore, to her daughter's proposal of being carried home; neither did the apothecary, who arrived about the same time, think it at all advisable. After sitting a little while with Jane, on Miss Bingley's appearance and invitation, the mother and three daughters all attended her into the breakfast parlour. Bingley met them with hopes that Mrs. Bennet had not found Miss Bennet worse than she expected.Mrs. Bennet, si elle avait trouvé Jane en danger, aurait été certainement bouleversée ; mais, constatant que son indisposition n’avait rien d’alarmant, elle ne désirait nullement la voir se rétablir trop vite, sa guérison devant avoir pour conséquence son départ de Netherfield. Avec cette arriere-pensée elle refusa d’écouter Jane qui demandait a etre transportée a Longbourn. Au reste, le médecin, arrivé a peu pres au meme moment, ne jugeait pas non plus la chose raisonnable. Quand elles eurent passé quelques instants avec Jane, miss Bingley emmena ses visiteuses dans le petit salon, et Bingley vint exprimer a Mrs. Bennet l’espoir qu’elle n’avait pas trouvé sa fille plus souffrante qu’elle ne s’y attendait.Ha Mrs. Bennet aggasztó állapotban találja leányát, igen szerencsétlennek érezte volna magát; mivel azonban látta, hogy Jane betegsége nem ad okot nyugtalanságra, nem kívánta, hogy azonnal meggyógyuljon, mert hiszen felépülése valószínűleg véget vetett volna netherfieldi tartózkodásának. Ezért meg se hallotta leánya kérését, hogy vigyék haza; a patikárius, aki körülbelül ugyanakkor érkezett oda, szintén nem tartotta ezt tanácsosnak. Egy ideig Jane betegágyánál ültek, amikor megjelent Miss Bingley, s kérésére az anya és három leánya bevonult a reggelizőszobába. Bingley rögtön azt a reményét fejezte ki, hogy Mrs. Bennet nem találta leányát betegebbnek, mint gondolta.
"Indeed I have, sir," was her answer. "She is a great deal too ill to be moved. Mr. Jones says we must not think of moving her. We must trespass a little longer on your kindness."– En vérité si, monsieur, répondit-elle. Elle est meme beaucoup trop malade pour qu’on puisse la transporter a la maison. Mr. Jones dit qu’il n’y faut pas penser. Nous voila donc obligées d’abuser encore de votre hospitalité.Dehogynem, uram - felelte az asszony. - Sokkal betegebb, semhogy haza lehetne vinni. Mr. Jones szerint gondolnunk sem szabad erre. Így hát kénytelenek vagyunk még egy ideig próbára tenni az önök türelmét és szívességét.
"Removed!" cried Bingley. "It must not be thought of. My sister, I am sure, will not hear of her removal."– La transporter chez vous ! s’écria Bingley. Mais la question ne se pose meme pas ! Ma sour s’y refuserait absolument.Hazavinni! - kiáltott fel Bingley. - Erről szó sem lehet. A nővérem sem engedné meg, hogy hazavigyék.
"You may depend upon it, Madam," said Miss Bingley, with cold civility, "that Miss Bennet will receive every possible attention while she remains with us."– Vous pouvez etre sure, madame, dit miss Bingley avec une froide politesse, que miss Bennet, tant qu’elle restera ici, recevra les soins les plus empressés.Legyen nyugodt, asszonyom - jelentette ki Miss Bingley hideg udvariassággal -, hogy Miss Bennetet a lehető leggondosabban ápoljuk, amíg nálunk marad.
Mrs. Bennet was profuse in her acknowledgments.Mrs. Bennet se confondit en remerciements.Mrs. Bennet túláradó szavakkal mondott köszönetet.
"I am sure," she added, "if it was not for such good friends I do not know what would become of her, for she is very ill indeed, and suffers a vast deal, though with the greatest patience in the world, which is always the way with her, for she has, without exception, the sweetest temper I have ever met with. I often tell my other girls they are nothing to _her_. You have a sweet room here, Mr. Bingley, and a charming prospect over the gravel walk. I do not know a place in the country that is equal to Netherfield. You will not think of quitting it in a hurry, I hope, though you have but a short lease."– Si vous ne vous étiez pas montrés aussi bons, je ne sais ce qu’elle serait devenue, car elle est vraiment malade et souffre beaucoup, bien qu’avec une patience angélique comme a l’ordinaire. Cette enfant a le plus délicieux caractere qu’on puisse imaginer et je dis souvent a mes autres filles qu’elles sont loin de valoir leur sour. Cette piece est vraiment charmante, master Bingley, et quelle jolie vue sur cette allée sablée. Je ne connais pas dans tout le voisinage une propriété aussi agréable que Netherfield. Vous n’etes pas pressé de le quitter, je pense, bien que vous n’ayez pas fait un long bail.Igazán nem tudom - tette hozzá végül -, mi történt volna vele, ha nem volnának ilyen jó barátai, mert valóban nagyon beteg, és roppant sokat szenved, bár angyali türelemmel viseli, mindig is ez volt a szokása; mondhatom, hozzá fogható jó természetű leány nincs az egész világon. A többi lányomat egy napon sem lehet említeni vele - eleget hallják ezt tőlem. Milyen édes ez a szoba, Mr. Bingley, milyen bájos kilátás nyílik a kavicsos kerti útra! Nincs még egy hely ezen a világon, amely felvehetné a versenyt Netherfielddel. Remélem, nem is fog innen egyhamar elköltözni, bár csak rövid időre bérelte ki.
"Whatever I do is done in a hurry," replied he; "and therefore if I should resolve to quit Netherfield, I should probably be off in five minutes. At present, however, I consider myself as quite fixed here."– Mes résolutions, madame, sont toujours prises rapidement, et si je décidais de quitter Netherfield la chose serait probablement faite en un quart d’heure. Pour l’instant, je me considere comme fixé ici définitivement.Én mindent hirtelen szoktam csinálni - felelte Bingley -, s ha úgy döntenék, hogy elköltözöm Netherfieldből, valószínűleg öt percen belül már itt se volnék. Pillanatnyilag azonban úgy tekintem magam, mint aki végleg letelepedett.
"That is exactly what I should have supposed of you," said Elizabeth.– Voila qui ne me surprend pas de vous, dit Elizabeth.Ez pontosan megfelel annak, amit magáról gondoltam - jegyezte meg Elizabeth.
"You begin to comprehend me, do you?" cried he, turning towards her.– Eh quoi, fit-il en se tournant vers elle, vous commencez déja a me connaître.Szóval kezdi megérteni a jellememet - kiáltotta Bingley, s a lány felé fordult.
"Oh! yes--I understand you perfectly."– Oui, je commence a vous connaître parfaitement.Igen, sőt már úgy ismerem önt, mint a tenyeremet.
"I wish I might take this for a compliment; but to be so easily seen through I am afraid is pitiful."– Je voudrais voir dans ces mots un compliment, mais je crains qu’il ne soit pas tres flatteur d’etre pénétré aussi facilement.Szeretném ezt bóknak tekinteni; de akin ilyen könnyű keresztüllátni, attól félek, az csak szánalmas figura lehet.
"That is as it happens. It does not follow that a deep, intricate character is more or less estimable than such a one as yours."– Pourquoi donc ? Une âme profonde et compliquée n’est pas nécessairement plus estimable que la vôtre.Embere válogatja. Az én szavaimból még nem következik, hogy egy mély, bonyolult jellem több vagy kevesebb megbecsülésre érdemes, mint az öné.
"Lizzy," cried her mother, "remember where you are, and do not run on in the wild manner that you are suffered to do at home."– Lizzy, s’écria sa mere, rappelez-vous ou vous etes et ne discourez pas avec la liberté qu’on vous laisse prendre a la maison.Lizzy! - kiáltott az anyja. - Ne felejtsd el, hol vagy, s ne beszélj annyi badarságot, mert ezt csak otthon tűrjük el tőled.
"I did not know before," continued Bingley immediately, "that you were a studier of character. It must be an amusing study."– Je ne savais pas, poursuivait Bingley, que vous aimiez vous livrer a l’étude des caracteres.Nem is tudtam eddig - folytatta rögtön Bingley -, hogy maga lélekbúvár. Szórakoztató tanulmány lehet.
"Yes, but intricate characters are the _most_ amusing. They have at least that advantage."Igen, de a bonyolult jellemek a legszórakoztatóbbak. Ez az előnyük feltétlenül megvan.
"The country," said Darcy, "can in general supply but a few subjects for such a study. In a country neighbourhood you move in a very confined and unvarying society."– La campagne, dit Darcy, ne doit pas vous fournir beaucoup de sujets d’étude. La société y est généralement restreinte et ne change guere.A vidéki élet - vetette közbe Darcy - általában kevés alkalmat szolgáltat ilyen tanulmányokhoz. A vidéki környezetben az ember igen szűk körű és változatlan társaságban mozog.
"But people themselves alter so much, that there is something new to be observed in them for ever."– Oui, mais les gens eux-memes changent tellement qu’il y a toujours du nouveau a observer.De az emberek maguk annyit változnak, hogy mindig valami újat lehet bennük megfigyelni.
"Yes, indeed," cried Mrs. Bennet, offended by his manner of mentioning a country neighbourhood. "I assure you there is quite as much of _that_ going on in the country as in town." Everybody was surprised, and Darcy, after looking at her for a moment, turned silently away. Mrs. Bennet, who fancied she had gained a complete victory over him, continued her triumph.– Assurément, intervint Mrs. Bennet froissée de la façon dont Darcy parlait de leur entourage, et je vous assure que sur ce point la province ne le cede en rien a la capitale.De még mennyire! - kiáltotta Mrs. Bennet, akit bántott az a mód, ahogyan Darcy a vidéki környezetet említette. - Higgye el, hogy vidéken éppúgy folyik az élet, mint Londonban. Mindenki meglepődött; Darcy egy pillanatig ránézett, aztán némán elfordult. Mrs. Bennet azt képzelte, hogy teljes győzelmet aratott felette, s még jobban ki akarta aknázni diadalát.
"I cannot see that London has any great advantage over the country, for my part, except the shops and public places. The country is a vast deal pleasanter, is it not, Mr. Bingley?"Quels sont apres tout les grands avantages de Londres, a part les magasins et les lieux publics ? La campagne est beaucoup plus agréable, n’est-ce pas, Mr. Bingley ?Nem is értem, miért volna London annyival különb, mint a vidék, hacsak az üzleteket és a középületeket nem tekintjük. A vidéki élet ezerszer kellemesebb. Nincs igazam, Mr. Bingley?
"When I am in the country," he replied, "I never wish to leave it; and when I am in town it is pretty much the same. They have each their advantages, and I can be equally happy in either."– Quand je suis a la campagne je ne souhaite point la quitter, et quand je me trouve a Londres je suis exactement dans les memes dispositions.Ha vidéken élek - felelte Bingley -, sohasem akarok onnan elmenni, de ha Londonban vagyok, onnan sem kívánkozom el. Mindegyiknek megvan az előnye, s én városban is, vidéken is egyformán boldog vagyok.
"Aye--that is because you have the right disposition. But that gentleman," looking at Darcy, "seemed to think the country was nothing at all."– Eh ! c’est que vous avez un heureux caractere. Mais ce gentleman, – et Mrs. Bennet lança un regard dans la direction de Darcy, – semble mépriser la province.Igen, mert magának jó a természete. De ez az úr - mondta Mrs. Bennet, s Darcyra pillantott -, úgy látszik, semmibe sem veszi a vidéket.
"Indeed, Mamma, you are mistaken," said Elizabeth, blushing for her mother. "You quite mistook Mr. Darcy. He only meant that there was not such a variety of people to be met with in the country as in the town, which you must acknowledge to be true."– En vérité, maman, s’écria Elizabeth, vous vous méprenez sur les paroles de Mr. Darcy. Il voulait seulement dire qu’on ne rencontre pas en province une aussi grande variété de gens qu’a Londres et vous devez reconnaître qu’il a raison.Nem, nincs igaza, mama - szólt Elizabeth, pirulva anyja miatt. - Teljesen félreértette Mr. Darcyt. Ő csak azt akarta mondani, hogy vidéken nem találkozhatunk annyiféle emberrel, mint Londonban, s ezt magának is el kell ismernie.
"Certainly, my dear, nobody said there were; but as to not meeting with many people in this neighbourhood, I believe there are few neighbourhoods larger. I know we dine with four-and-twenty families."– Certainement, ma chere enfant, personne ne le conteste, mais il ne faut pas dire que nous ne voyons pas grand monde ici. Pour notre part, nous échangeons des invitations a dîner avec vingt-quatre familles.Természetesen, szívem, senki sem állította az ellenkezőjét, de ami azt illeti, hogy ezen a környéken nem lehet sok emberrel találkozni, nem hiszem, hogy sok ilyen népes szomszédság volna. Hiszen mi magunk huszonnégy családdal járunk össze vacsorázni!
Nothing but concern for Elizabeth could enable Bingley to keep his countenance. His sister was less delicate, and directed her eyes towards Mr. Darcy with a very expressive smile. Elizabeth, for the sake of saying something that might turn her mother's thoughts, now asked her if Charlotte Lucas had been at Longbourn since _her_ coming away.La sympathie de Mr. Bingley pour Elizabeth l’aida seule a garder son sérieux. Sa sour, moins délicate, regarda Mr. Darcy avec un sourire significatif. Elizabeth, voulant changer de conversation, demanda a sa mere si Charlotte Lucas était venue a Longbourn depuis son départ.Bingleyt csak az Elizabeth iránti tapintat óvta, hogy el ne mosolyodjék. Nővére nem volt ilyen tapintatos, és sokatmondó mosollyal pillantott Darcyra. Elizabeth el akarta terelni anyja gondolatait a témáról, s ezért megkérdezte, nem volt-e Charlotte Lucas Longbournban, amióta ő eljött hazulról.
"Yes, she called yesterday with her father. What an agreeable man Sir William is, Mr. Bingley, is not he? So much the man of fashion! So genteel and easy! He has always something to say to everybody. _That_ is my idea of good breeding; and those persons who fancy themselves very important, and never open their mouths, quite mistake the matter."– Oui, nous l’avons vue hier ainsi que son pere. Quel homme charmant que sir William, n’est-ce pas, Mr. Bingley ? distingué, naturel, ayant toujours un mot aimable a dire a chacun. C’est pour moi le type de l’homme bien élevé, au contraire de ces gens tout gonflés de leur importance qui ne daignent meme pas ouvrir la bouche.De igen, tegnap ott volt nálunk az apjával. Micsoda kedves ember ez a Sir William; ugye, hogy az, Mr. Bingley? Milyen nagyvilági férfi! Előkelő és mégis olyan közvetlen. Mindenkihez van egy kedves szava. Az én szememben ez az igazi jólneveltség. Milyen távol állnak ettől azok, akik rettentő fontosnak képzelik magukat, és ki nem nyitnák soha a szájukat!
"Did Charlotte dine with you?"– Charlotte a-t-elle dîné avec vous ?Ott maradt Charlotte vacsorára?
"No, she would go home. I fancy she was wanted about the mince-pies. For my part, Mr. Bingley, I always keep servants that can do their own work; _my_ daughters are brought up very differently. But everybody is to judge for themselves, and the Lucases are a very good sort of girls, I assure you. It is a pity they are not handsome! Not that I think Charlotte so _very_ plain--but then she is our particular friend."– Non. Elle a tenu a retourner chez elle ou on l’attendait, je crois, pour la confection des « mincepies ». Quant a moi, Mr. Bingley, je m’arrange pour avoir des domestiques capables de faire seuls leur besogne, et mes filles ont été élevées autrement. Mais chacun juge a sa maniere et les demoiselles Lucas sont fort gentilles. C’est dommage seulement qu’elles ne soient pas plus jolies ; non pas que je trouve Charlotte vraiment laide, mais aussi, c’est une amie tellement intime…Nem, hazament, hiába marasztaltuk. Bizonyára a gyümölcspástétom készítésénél kellett segítenie. Tudja, Mr. Bingley, én csak olyan cselédeket tartok, akik el tudják végezni a munkájukat; én a leányaimat másra neveltem. De mindenki úgy él, ahogy neki tetszik, s azt meg kell adni, hogy a Lucas lányok nagyon rendes teremtések. Kár, hogy nem szépek. Nem mintha én nagyon csúnyának tartanám Charlotte-ot - nem is akarok rosszat mondani róla, mert igen jó barátnőnk.
"She seems a very pleasant young woman."– Elle m’a semblé fort aimable, dit Bingley.Nagyon kedves lánynak látszik - mondta Bingley.
"Oh! dear, yes; but you must own she is very plain. Lady Lucas herself has often said so, and envied me Jane's beauty. I do not like to boast of my own child, but to be sure, Jane--one does not often see anybody better looking. It is what everybody says. I do not trust my own partiality. When she was only fifteen, there was a man at my brother Gardiner's in town so much in love with her that my sister-in-law was sure he would make her an offer before we came away. But, however, he did not. Perhaps he thought her too young. However, he wrote some verses on her, and very pretty they were."– Oh ! certainement, mais il faut bien reconnaître qu’elle n’est pas jolie. Mrs. Lucas en convient elle-meme et nous envie la beauté de Jane. Certes, je n’aime pas faire l’éloge de mes enfants, mais une beauté comme celle de Jane se voit rarement. A peine âgée de quinze ans, elle a rencontré a Londres, chez mon frere Gardiner, un monsieur a qui elle plut tellement que ma belle-sour s’attendait a ce qu’il la demandât en mariage. Il n’en fit rien toutefois – sans doute la trouvait-il trop jeune, – mais il a écrit sur elle des vers tout a fait jolis.Ó, istenem, persze hogy az, de önnek is el kell ismernie, hogy nagyon csúnya. Maga Lady Lucas is gyakran mondta ezt, és irigyen beszélt Jane szépségéről. Nem szeretek dicsekedni a saját lányommal, de hát az én Jane-em... az ember nem mindennap lát ilyen szép teremtést. Mindenki ezt mondja; a magam elfogult véleményére nem sokat adnék. Mikor még csak tizenöt éves volt, Gardiner bátyáméknál voltunk látogatóban Londonban; egy úriember akkor úgy beleszeretett, hogy a sógornőm már biztosra vette, hogy mire hazautazunk, meg is kéri a kezét. Mégsem kérte meg... talán fiatalnak tartotta. De írt hozzá néhány verset, nagyon szép verseket.
"And so ended his affection," said Elizabeth impatiently. "There has been many a one, I fancy, overcome in the same way. I wonder who first discovered the efficacy of poetry in driving away love!"– Et ainsi, dit Elizabeth avec un peu d’impatience, se termina cette grande passion. Ce n’est pas la seule dont on ait triomphé de cette façon, et je me demande qui, le premier, a eu l’idée de se servir de la poésie pour se guérir de l’amour.S ezzel vége is volt a szerelmének - vágott közbe Elizabeth türelmetlenül. - Azt hiszem, nem egy érzést hűtöttek le már ily módon. Vajon ki fedezte fel elsőnek, hogy a költészet milyen sikeres módon űzi el a szerelmet?
"I have been used to consider poetry as the _food_ of love," said Darcy.– J’avais toujours été habitué, dit Darcy, a considérer la poésie comme l’aliment de l’amour.Én mindig úgy tudtam, hogy a költészet táplálja a szerelmet - jegyezte meg Darcy.
"Of a fine, stout, healthy love it may. Everything nourishes what is strong already. But if it be only a slight, thin sort of inclination, I am convinced that one good sonnet will starve it entirely away."– Oh ! d’un amour vrai, sain et vigoureux, peut-etre ! Tout fortifie ce qui est déja fort. Mais lorsqu’il s’agit d’une pauvre petite inclination, je suis sure qu’un bon sonnet peut en avoir facilement raison.Talán akkor, ha a szerelem erős, izmos, egészséges. Ami máskülönben is erős, azt minden táplálja. De ha csak gyenge, vékonyka vonzalom, meg vagyok róla győződve, hogy egyetlen jó szonettől végleg elsorvad.
Darcy only smiled; and the general pause which ensued made Elizabeth tremble lest her mother should be exposing herself again. She longed to speak, but could think of nothing to say; and after a short silence Mrs. Bennet began repeating her thanks to Mr. Bingley for his kindness to Jane, with an apology for troubling him also with Lizzy. Mr. Bingley was unaffectedly civil in his answer, and forced his younger sister to be civil also, and say what the occasion required. She performed her part indeed without much graciousness, but Mrs. Bennet was satisfied, and soon afterwards ordered her carriage. Upon this signal, the youngest of her daughters put herself forward. The two girls had been whispering to each other during the whole visit, and the result of it was, that the youngest should tax Mr. Bingley with having promised on his first coming into the country to give a ball at Netherfield.Darcy répondit par un simple sourire. Dans la crainte d’un nouveau discours intempestif de sa mere, Elizabeth aurait voulu continuer ; mais avant qu’elle eut pu trouver un autre sujet de conversation, Mrs. Bennet avait recommencé la litanie de ses remerciements pour l’hospitalité offerte a ses deux filles. Mr. Bingley répondit avec naturel et courtoisie, sa sour avec politesse, sinon avec autant de bonne grâce, et, satisfaite, Mrs. Bennet ne tarda pas a redemander sa voiture. A ce signal, Lydia s’avança : elle avait chuchoté avec Kitty tout le temps de la visite et toutes deux avaient décidé de rappeler a Mr. Bingley la promesse qu’il avait faite a son arrivée de donner un bal a Netherfield.Darcy csak mosolygott, s mikor a társalgásban szünet állt be, Elizát aggodalom fogta el, hogy anyja ismét nevetségessé teszi magát. Szeretett volna mondani valamit, de semmi sem jutott eszébe. Rövid hallgatás után Mrs. Bennet megint hálálkodni kezdett Bingleynek, amiért olyan kedves Jane-hez, és mentegette magát, hogy most még Lizzyt is a nyakába varrta. Bingley őszinte udvariassággal válaszolt, s ezzel fiatalabbik nővérét is arra késztette, hogy az alkalomhoz illő néhány udvarias szót mondjon. Miss Bingley kelletlenül tett eleget ennek a kötelességnek, de Mrs. Bennet meg volt elégedve, s röviddel ezután a kocsiját kérte. Ez volt a jel legifjabb leányának, hogy kérésével előálljon. A két leány az egész látogatás alatt egymással suttogott, azzal az eredménnyel, hogy a legfiatalabbik most figyelmeztette Mr. Bingleyt: rögtön megérkezése után azt ígérte, hogy házibált rendez Netherfieldben.
Lydia was a stout, well-grown girl of fifteen, with a fine complexion and good-humoured countenance; a favourite with her mother, whose affection had brought her into public at an early age. She had high animal spirits, and a sort of natural self-consequence, which the attention of the officers, to whom her uncle's good dinners, and her own easy manners recommended her, had increased into assurance. She was very equal, therefore, to address Mr. Bingley on the subject of the ball, and abruptly reminded him of his promise; adding, that it would be the most shameful thing in the world if he did not keep it. His answer to this sudden attack was delightful to their mother's ear:Lydia était une belle fille fraîche, joyeuse, et pleine d’entrain ; bien qu’elle n’eut que quinze ans, sa mere dont elle était la préférée la conduisait déja dans le monde. Les assiduités des officiers de la milice qu’attiraient les bons dîners de son oncle, et qu’encourageaient sa liberté d’allures, avaient transformé son assurance naturelle en un véritable aplomb. Il n’y avait donc rien d’étonnant a ce qu’elle rappelât a Mr. Bingley sa promesse, en ajoutant que ce serait « vraiment honteux » s’il ne la tenait pas. La réponse de Mr. Bingley a cette brusque mise en demeure dut charmer les oreilles de Mrs. Bennet.Lydia jó alakú, magas növésű, tizenöt esztendős lány volt, arcszíne szép, és szeméből sugárzott a jó kedély. Ő volt anyjának kedvence: túlzott szeretetében igen fiatalon vezette be a társaságba. A leány tele volt életkedvvel, természeténél fogva megvolt benne az önbizalom, s ezt a tisztek figyelmessége, akiket egyaránt vonzott nagybátyja kitűnő konyhája és Lydia közvetlen modora, magabiztos önteltséggé fejlesztette. Bingleyre is rögtön rácsapott, hogy mi lesz a bállal, s minden teketória nélkül emlékeztette ígéretére, sőt még azt is hozzátette, szégyen és gyalázat lenne, ha nem váltaná be ígéretét. A leány anyja nagy elragadtatással hallotta Bingley válaszát erre a nem várt támadásra.
"I am perfectly ready, I assure you, to keep my engagement; and when your sister is recovered, you shall, if you please, name the very day of the ball. But you would not wish to be dancing when she is ill."– Je vous assure que je suis tout pret a tenir mes engagements, et, des que votre sour sera remise, vous fixerez vous-meme le jour. Vous n’auriez pas le cour, je pense, de danser pendant qu’elle est malade.Higgye el, bármikor kész vagyok a szavamnak állni, s amint nővére felgyógyul, magát fogom kérni, tűzze ki a bál napját. De amíg ő beteg, bizonyára maga sem kíván táncolni.
Lydia declared herself satisfied. "Oh! yes--it would be much better to wait till Jane was well, and by that time most likely Captain Carter would be at Meryton again. And when you have given _your_ ball," she added, "I shall insist on their giving one also. I shall tell Colonel Forster it will be quite a shame if he does not."Lydia se déclara satisfaite. En effet, ce serait mieux d’attendre la guérison de Jane ; et puis, a ce moment sans doute, le capitaine Carter serait revenu a Meryton. – Et quand vous aurez donné votre bal, ajouta-t-elle, j’insisterai aupres du colonel Forster pour que les officiers en donnent un également.Lydia meg volt elégedve a válasszal. - Hát hogyne, jobb lesz, ha várunk, míg Jane felgyógyul, addigra valószínűleg Carter kapitány is visszajön Merytonba. Az ön bálja után pedig - tette hozzá - ragaszkodni fogok hozzá, hogy a tisztek is rendezzenek bált. Meg is mondom Forster ezredesnek, szégyen és gyalázat lenne, ha ezt elmulasztaná.
Mrs. Bennet and her daughters then departed, and Elizabeth returned instantly to Jane, leaving her own and her relations' behaviour to the remarks of the two ladies and Mr. Darcy; the latter of whom, however, could not be prevailed on to join in their censure of _her_, in spite of all Miss Bingley's witticisms on _fine eyes_.Mrs. Bennet et ses filles prirent alors congé. Elizabeth remonta immédiatement aupres de Jane, laissant a ces dames et a Mr. Darcy la liberté de critiquer a leur aise son attitude et celle de sa famille.Mrs. Bennet és leányai ezután elbúcsúztak, Elizabeth rögtön visszatért Jane-hez, nem törődve azzal, mit mond majd háta mögött a két hölgy és Darcy. Darcyt azonban nem lehetett rávenni, hogy együtt szidja velük Elizát, bármennyi szellemes megjegyzést tett is Miss Bingley a ragyogó szép szemére.
Chapter 10X10. FEJEZET
The day passed much as the day before had done. Mrs. Hurst and Miss Bingley had spent some hours of the morning with the invalid, who continued, though slowly, to mend; and in the evening Elizabeth joined their party in the drawing-room. The loo-table, however, did not appear. Mr. Darcy was writing, and Miss Bingley, seated near him, was watching the progress of his letter and repeatedly calling off his attention by messages to his sister. Mr. Hurst and Mr. Bingley were at piquet, and Mrs. Hurst was observing their game.La journée s’écoula, assez semblable a la précédente. Mrs. Hurst et miss Bingley passerent quelques heures de l’apres-midi avec la malade qui continuait, bien que lentement, a se remettre et, dans la soirée, Elizabeth descendit rejoindre ses hôtes au salon. La table de jeu, cette fois, n’était pas dressée. Mr. Darcy écrivait une lettre et miss Bingley, assise aupres de lui, l’interrompait a chaque instant pour le charger de messages pour sa sour. Mr. Hurst et Mr. Bingley faisaient une partie de piquet que suivait Mrs. Hurst.Az a nap is többé-kevésbé úgy telt el mint az előző. Mrs. Hurst és Miss Bingley délelőtt néhány órát a betegnél töltött. Állapota lassan javult, este pedig Elizabeth lement hozzájuk a szalonba. A kártyaasztal most nem volt felállítva. Darcy éppen levelet írt, Miss Bingley mellette ült, és nézte, mint halad a tolla; időnként azzal vonta el Darcy figyelmét, hogy mindenféle üdvözletet és üzenetet akart vele beleíratni a húgának szóló levélbe. Hurst és Bingley pikéteztek, Mrs. Hurst a játszmát figyelte.
Elizabeth took up some needlework, and was sufficiently amused in attending to what passed between Darcy and his companion. The perpetual commendations of the lady, either on his handwriting, or on the evenness of his lines, or on the length of his letter, with the perfect unconcern with which her praises were received, formed a curious dialogue, and was exactly in union with her opinion of each.Elizabeth prit un ouvrage mais fut bientôt distraite par les propos échangés entre Darcy et sa voisine. Les compliments que lui adressait constamment celle-ci sur l’élégance et la régularité de son écriture ou sur la longueur de sa lettre, et la parfaite indifférence avec laquelle ces louanges étaient accueillies formaient une amusante opposition, tout en confirmant l’opinion qu’Elizabeth se faisait de l’un et de l’autre.Elizabeth kézimunkát vett elő, s közben jót mulatott azon, ami Darcy és Miss Bingley között lejátszódott. A hölgy állandóan ömlengett: milyen szép Darcy kézírása, milyen egyenesek a sorai, milyen hosszú levelet tud írni; a férfi közömbösen fogadta ezeket a dicséreteket, s így furcsa párbeszéd szövődött köztük, amely tökéletes összhangban volt Elizának kettőjükről alkotott véleményével.
"How delighted Miss Darcy will be to receive such a letter!"– Comme miss Darcy sera contente de recevoir une si longue lettre !Hogy fog örülni Miss Darcy ennek a szép levélnek!
He made no answer.Point de réponse.A fiatalember nem válaszolt.
"You write uncommonly fast."– Vous écrivez vraiment avec une rapidité merveilleuse.Milyen gyorsan tud maga írni!
"You are mistaken. I write rather slowly."– Erreur. J’écris plutôt lentement.Téved, meglehetősen lassan írok.
"How many letters you must have occasion to write in the course of a year! Letters of business, too! How odious I should think them!"Hány levelet kell megírnia egy év alatt! Üzleti leveleket is! Borzasztó lehet!
"It is fortunate, then, that they fall to my lot instead of yours."Még szerencse, hogy ez a feladat rám hárul, nem kegyedre.
"Pray tell your sister that I long to see her."– Vous direz a votre sour qu’il me tarde beaucoup de la voir.Kérem, írja meg a húgának, hogy nagyon szeretném viszontlátni.
"I have already told her so once, by your desire."– Je le lui ai déja dit une fois a votre priere.Egyszer már megírtam neki, mert úgy kívánta.
"I am afraid you do not like your pen. Let me mend it for you. I mend pens remarkably well."– Votre plume grince ! Passez-la-moi. J’ai un talent spécial pour tailler les plumes.Úgy látom, nem fog jól a tolla. Hadd hegyezzem meg, nagyon jól értek ehhez.
"Thank you--but I always mend my own."– Je vous remercie, mais c’est une chose que je fais toujours moi-meme.Köszönöm, de mindig magam szoktam hegyezni a tollamat.
"How can you contrive to write so even?"– Comment pouvez-vous écrire si régulierement ?Hogy tud ilyen egyenletesen írni?
He was silent.– …Darcy hallgatott.
"Tell your sister I am delighted to hear of her improvement on the harp; and pray let her know that I am quite in raptures with her beautiful little design for a table, and I think it infinitely superior to Miss Grantley's."– Dites a votre sour que j’ai été enchantée d’apprendre les progres qu’elle a faits sur la harpe. Dites-lui aussi que son petit croquis m’a plongée dans le ravissement : il est beaucoup plus réussi que celui de miss Grantley.Írja meg a húgának, hogy örömmel hallottam, milyen szépen halad a hárfajátékban; kérem, tudassa azt is vele, hogy el vagyok ragadtatva a kis asztalterítő rajzától - ezerszer jobb, mint Miss Grantley terve.
"Will you give me leave to defer your raptures till I write again? At present I have not room to do them justice."– Me permettez-vous de réserver pour ma prochaine lettre l’expression de votre ravissement ? Actuellement, il ne me reste plus de place.Megengedné, hogy elragadtatását a következő levélben közöljem? Ott több helyet szentelhetnék neki.
"Oh! it is of no consequence. I shall see her in January. But do you always write such charming long letters to her, Mr. Darcy?"– Oh ! cela n’a pas d’importance. Je verrai du reste votre sour en janvier. Lui écrivez-vous chaque fois d’aussi longues et charmantes missives, Mr. Darcy ?Ó, hagyja csak, nem fontos, januárban úgyis találkozom vele. De mindig ilyen hosszú, elragadó leveleket szokott a húgának írni, Mr. Darcy?
"They are generally long; but whether always charming it is not for me to determine."– Longues, oui ; charmantes, ce n’est pas a moi de les juger telles.Rendszerint hosszúak, de hogy mindig elragadóak-e, nem én vagyok hivatva megítélni.
"It is a rule with me, that a person who can write a long letter with ease, cannot write ill."– A mon avis, des lettres écrites avec autant de facilité sont toujours agréables.Nekem meggyőződésem, hogy aki könnyen ír meg egy hosszú levelet, az nem írhat rosszul.
"That will not do for a compliment to Darcy, Caroline," cried her brother, "because he does _not_ write with ease. He studies too much for words of four syllables. Do not you, Darcy?"– Votre compliment tombe a faux, Caroline, s’écria son frere. Darcy n’écrit pas avec facilité ; il recherche trop les mots savants, les mots de quatre syllabes, n’est-ce pas, Darcy ?Darcy ezt aligha fogja bóknak tartani, Caroline - mondta a fivére -, mert ő nem ír könnyen. Túlságosan nagy igyekezettel keresi a hosszú szavakat. Nincs igazam, Darcy?
"My style of writing is very different from yours."– Mon style épistolaire est évidemment tres différent du vôtre.Az én stílusom egészen más, mint a tied.
"Oh!" cried Miss Bingley, "Charles writes in the most careless way imaginable. He leaves out half his words, and blots the rest."– Oh ! s’écria miss Bingley, Charles écrit d’une façon tout a fait désordonnée ; il oublie la moitié des mots et barbouille le reste.Ó - kiáltotta Miss Bingley -, el sem képzeli, hogy milyen pongyolán ír Charles! A szavak felét kihagyja, a többit pedig bepacázza.
"My ideas flow so rapidly that I have not time to express them--by which means my letters sometimes convey no ideas at all to my correspondents."– Les idées se pressent sous ma plume si abondantes que je n’ai meme pas le temps de les exprimer. C’est ce qui explique pourquoi mes lettres en sont quelquefois totalement dépourvues.A gondolatok olyan gyorsan tolulnak agyamba, hogy nincs időm kifejezni őket - ezért van az, hogy a címzett néha meg sem érti, mit akarok mondani.
"Your humility, Mr. Bingley," said Elizabeth, "must disarm reproof."– Votre humilité devrait désarmer la critique, master Bingley, dit Elizabeth.Az ön szerénysége, Mr. Bingley, minden bírálatot lefegyverez - jelentette ki Elizabeth.
"Nothing is more deceitful," said Darcy, "than the appearance of humility. It is often only carelessness of opinion, and sometimes an indirect boast."– Humilité apparente, dit Darcy, et dont il ne faut pas etre dupe. Ce n’est souvent que dédain de l’opinion d’autrui et parfois meme prétention dissimulée.Nincs megtévesztőbb, mint a látszólagos szerénység - mondta Darcy. - Gyakran ingadozó véleményt takar, néha pedig nem egyéb, mint rejtett dicsekvés.
"And which of the two do you call _my_ little recent piece of modesty?"– Lequel de ces deux termes appliquez-vous au témoignage de modestie que je viens de vous donner ?És te hová sorolnád az imént tett nyilatkozatomat?
"The indirect boast; for you are really proud of your defects in writing, because you consider them as proceeding from a rapidity of thought and carelessness of execution, which, if not estimable, you think at least highly interesting. The power of doing anything with quickness is always prized much by the possessor, and often without any attention to the imperfection of the performance. When you told Mrs. Bennet this morning that if you ever resolved upon quitting Netherfield you should be gone in five minutes, you meant it to be a sort of panegyric, of compliment to yourself--and yet what is there so very laudable in a precipitance which must leave very necessary business undone, and can be of no real advantage to yourself or anyone else?"– Le second. Au fond, vous etes fier des défauts de votre style que vous attribuez a la rapidité de votre pensée et a une insouciance d’exécution que vous jugez originale. On est toujours fier de faire quelque chose rapidement et l’on ne prend pas garde aux imperfections qui en résultent. Lorsque vous avez dit ce matin a Mrs. Bennet que vous vous décideriez en cinq minutes a quitter Netherfield, vous entendiez provoquer son admiration. Pourtant, qu’y a-t-il de si louable dans une précipitation qui oblige a laisser inachevées des affaires importantes et qui ne peut etre d’aucun avantage a soi ni a personne ?A rejtett dicsekvéshez. Te valójában büszke vagy pongyola írásodra, mert azt tartod, hogy a gyors gondolkozás és a hanyag kivitel következménye, s ez a te szemedben, ha nem is becsülendő, de mindenesetre fölöttébb érdekes. Ha valaki nagyon gyorsan tud elvégezni valamit, ezzel mindig büszkélkedik, s gyakran nem veszi figyelembe a végzett munka tökéletlenségét. Ma reggel azt mondtad Mrs. Bennetnek, ha valaha úgy döntenél, hogy itthagyod Netherfieldet, öt percen belül már itt sem volnál - s ezzel tulajdon dicséreted akartad zengeni, bókoltál önmagadnak. Pedig mi dicsérni való van egy elhamarkodott döntésen, amely nem hagy időt a legszükségesebb teendők elrendezésére, és nem lehet igazán előnyös sem magadnak, sem bárki másnak?
"Nay," cried Bingley, "this is too much, to remember at night all the foolish things that were said in the morning. And yet, upon my honour, I believe what I said of myself to be true, and I believe it at this moment. At least, therefore, I did not assume the character of needless precipitance merely to show off before the ladies."– Allons ! Allons ! s’écria Bingley, on ne doit pas rappeler le soir les sottises qui ont été dites le matin. Et cependant, sur mon honneur, j’étais sincere et ne songeais nullement a me faire valoir devant ces dames par une précipitation aussi vaine.Ez mégiscsak sok - kiáltott Bingley -, este felhánytorgatni azt a sok bolondságot, amit az ember reggel mondott! De szavamra, akkor úgy éreztem, igazat mondok magamról, s most is ezt érzem. Annyi bizonyos, nem szándékosan játszottam az ok nélkül hirtelenkedő szerepét, csak azért, hogy a hölgyek tetszését megnyerjem.
"I dare say you believed it; but I am by no means convinced that you would be gone with such celerity. Your conduct would be quite as dependent on chance as that of any man I know; and if, as you were mounting your horse, a friend were to say, 'Bingley, you had better stay till next week,' you would probably do it, you would probably not go--and at another word, might stay a month."– J’en suis convaincu, mais j’ai moins de certitude quant a la promptitude de votre départ. Comme tout le monde, vous etes a la merci des circonstances, et si au moment ou vous montez a cheval un ami venait vous dire : « Bingley, vous feriez mieux d’attendre jusqu’a la semaine prochaine, » il est plus que probable que vous ne partiriez pas. Un mot de plus, et vous resteriez un mois.Persze hogy elhitted, amit magadról mondtál; de én távolról sem vagyok arról meggyőződve, hogy valóban ily hirtelen elhatároznád magad. Viselkedésedet éppúgy befolyásolná a véletlen, mint bárki másét. Ha például éppen lóra szállnál, s egy barátod ezt mondaná: "Jobb lesz, Bingley, ha vársz jövő hétig", valószínűleg hallgatnál rá, nem indulnál el - s egy újabb biztatásra talán egy hónapig is itt maradnál.
"You have only proved by this," cried Elizabeth, "that Mr. Bingley did not do justice to his own disposition. You have shown him off now much more than he did himself."– Vous nous prouvez par la, s’écria Elizabeth, que Mr. Bingley s’est calomnié, et vous le faites valoir ainsi bien plus qu’il ne l’a fait lui meme.Ezzel csak azt bizonyította be - szólt közbe Elizabeth -, hogy Mr. Bingley nem volt igazságos önmaga iránt. Az ön szavai sokkal rokonszenvesebb fényben tüntetik őt fel, mint saját jellemzése.
"I am exceedingly gratified," said Bingley, "by your converting what my friend says into a compliment on the sweetness of my temper. But I am afraid you are giving it a turn which that gentleman did by no means intend; for he would certainly think better of me, if under such a circumstance I were to give a flat denial, and ride off as fast as I could."– Je suis tres touché, répondit Bingley, de voir transformer la critique de mon ami en un éloge de mon bon caractere. Mais je crains que vous ne trahissiez sa pensée ; car il m’estimerait surement davantage si en une telle occasion je refusais tout net, sautais a cheval et m’éloignais a bride abattue !Rendkívül hízelgő számomra - mondta Bingley -, hogy barátom szavait bókra fordította, s az egészből az derült ki, milyen engedékeny a természetem. De attól tartok, hogy ez a magyarázat egyáltalán nem fedi Darcy gondolatát; neki bizonyára jobb véleménye volna rólam, ha ebben az esetben kereken visszautasítanám a kérést, és elnyargalnék, amilyen gyorsan a lovam vinne.
"Would Mr. Darcy then consider the rashness of your original intentions as atoned for by your obstinacy in adhering to it?"– Mr. Darcy estime donc que votre entetement a exécuter votre décision racheterait la légereté avec laquelle vous l’auriez prise ?Gondolja, hogy Mr. Darcy megbocsátaná önnek eredeti elhamarkodott elhatározását, ha látná, milyen makacsul ragaszkodik hozzá?
"Upon my word, I cannot exactly explain the matter; Darcy must speak for himself."– J’avoue qu’il m’est difficile de vous dire au juste ce qu’il pense : je lui passe la parole.Szavamra, erről magam sem tudnék pontosan számot adni. Hadd nyilatkozzék erről Darcy.
"You expect me to account for opinions which you choose to call mine, but which I have never acknowledged. Allowing the case, however, to stand according to your representation, you must remember, Miss Bennet, that the friend who is supposed to desire his return to the house, and the delay of his plan, has merely desired it, asked it without offering one argument in favour of its propriety."– Vous me donnez a défendre une opinion que vous m’attribuez tout a fait gratuitement ! Admettons cependant le cas en question : rappelez-vous, miss Bennet, que l’ami qui cherche a le retenir ne lui offre aucune raison pour le décider a rester.Maguk azt várják tőlem, hogy olyan nézeteket védelmezzek, amelyeket nekem tulajdonítanak, bár sohasem vallottam. Tegyük fel mégis, hogy a dolog úgy áll, ahogy itt előadták, ebben az esetben nem szabad elfelednie, Miss Bennet, hogy a jó barát, aki Bingleyt a házba való visszatérésre és terve elhalasztására rábeszélte, csak óhajtását, kérését fejezte ki, de egyetlen érvvel sem bizonyította, hogy kérése jogos és indokolt.
"To yield readily--easily--to the _persuasion_ of a friend is no merit with you."– Alors, céder aimablement a la requete d’un ami n’est pas un mérite, a vos yeux ?Az ön szemében tehát nem érdem, ha valaki könnyen készségesen enged barátja rábeszélésének.
"To yield without conviction is no compliment to the understanding of either."– Non. Céder sans raison ne me paraît etre honorable ni pour l’un, ni pour l’autre.Ha meggyőződés nélkül enged, ez egyikük értelmére sem hízelgő.
"You appear to me, Mr. Darcy, to allow nothing for the influence of friendship and affection. A regard for the requester would often make one readily yield to a request, without waiting for arguments to reason one into it. I am not particularly speaking of such a case as you have supposed about Mr. Bingley. We may as well wait, perhaps, till the circumstance occurs before we discuss the discretion of his behaviour thereupon. But in general and ordinary cases between friend and friend, where one of them is desired by the other to change a resolution of no very great moment, should you think ill of that person for complying with the desire, without waiting to be argued into it?"– Il me semble, Mr. Darcy, que vous comptez pour rien le pouvoir de l’affection. On cede souvent a une demande par pure amitié sans avoir besoin d’y etre décidé par des motifs ou des raisonnements. Laissons pour l’instant jusqu’a ce qu’il se présente le cas que vous avez imaginé pour Mr. Bingley. D’une façon générale, si quelqu’un sollicite un ami de modifier une résolution, d’ailleurs peu importante, blâmerez-vous ce dernier d’y consentir sans attendre qu’on lui donne des arguments capables de le persuader ?Úgy látom, Mr. Darcy, ön nem számol a barátság és a szeretet hatalmával. Gyakran előfordul, hogy teljesítjük olyan ember kérését, akit szeretünk, s nem várunk arra, hogy érvekkel győzzön meg. Nem éppen arra az esetre gondolok, amelyet Mr. Bingleyvel kapcsolatban feltételezett. Itt talán jobb várni, hogy az a helyzet bekövetkezzék, s csak aztán vitatni meg, vajon okosan cselekedett-e. De a mindennapi életben, ha barátokról van szó, s egyikük azt kéri a másiktól, változtassa meg elhatározását olyan dologban, ami nem is nagyon fontos - valóban elítélné azt az embert, aki enged a kérésnek, s nem várja, hogy érvekkel vegyék rá?
"Will it not be advisable, before we proceed on this subject, to arrange with rather more precision the degree of importance which is to appertain to this request, as well as the degree of intimacy subsisting between the parties?"– Avant de pousser plus loin ce débat, ne conviendrait-il pas de préciser l’importance de la question, aussi bien que le degré d’intimité des deux amis ?Mielőtt a vitát folytatnánk, talán tanácsos lenne pontosabban meghatározni, milyen jelentőségű ügyre vonatkozik a kérés, és mennyire bizalmas a viszony a két fél között.
"By all means," cried Bingley; "let us hear all the particulars, not forgetting their comparative height and size; for that will have more weight in the argument, Miss Bennet, than you may be aware of. I assure you, that if Darcy were not such a great tall fellow, in comparison with myself, I should not pay him half so much deference. I declare I do not know a more awful object than Darcy, on particular occasions, and in particular places; at his own house especially, and of a Sunday evening, when he has nothing to do."– Alors, interrompit Bingley, n’oublions aucune des données du probleme, y compris la taille et le poids des personnages, ce qui compte plus que vous ne croyez, miss Bennet. Je vous assure que si Darcy n’était pas un gaillard si grand et si vigoureux je ne lui témoignerais pas moitié autant de déférence. Vous ne pouvez vous imaginer la crainte qu’il m’inspire parfois ; chez lui, en particulier, le dimanche soir, lorsqu’il n’a rien a faire.Igazad van! - kiáltotta Bingley. - Halljuk hát az összes részleteket, beleértve az érdekeltek viszonylagos magasságát és méreteit; tudja meg, Miss Bennet, ezeknek több súlyuk van az érvelésben, mint gondolná. Higgye el, ha Darcy nem volna hozzám képest olyan nagy, magas fiú, feleannyira se tisztelném. Kijelentem, hogy bizonyos alkalmakkor és bizonyos helyeken egyedül Darcy képes arra, hogy rettegő bámulatba ejtsen; kivált a tulajdon kastélyában vasárnap este, amikor semmi dolga nincsen.
Mr. Darcy smiled; but Elizabeth thought she could perceive that he was rather offended, and therefore checked her laugh. Miss Bingley warmly resented the indignity he had received, in an expostulation with her brother for talking such nonsense.Mr. Darcy sourit, mais Elizabeth crut deviner qu’il était un peu vexé et se retint de rire. Miss Bingley, indignée, reprocha a son frere de dire tant de sottises.Darcy mosolygott, de Elizabeth úgy vette észre, hogy kissé meg van bántva, s ezért elfojtotta nevetését. Miss Bingley nagyon zokon vette öccse megjegyzéseit, s rá is szólt, hogy miért beszél ilyen bolondokat.
"I see your design, Bingley," said his friend. "You dislike an argument, and want to silence this."– Je vois ce que vous cherchez, Bingley, lui dit son ami. Vous n’aimez pas les discussions et voulez mettre un terme a celle-ci.Átlátok rajtad, Bingley - mondta a barátja. - Nem szeretsz vitatkozni, s így akarsz elnémítani.
"Perhaps I do. Arguments are too much like disputes. If you and Miss Bennet will defer yours till I am out of the room, I shall be very thankful; and then you may say whatever you like of me."– Je ne dis pas non. Les discussions ressemblent trop a des querelles. Si vous et miss Bennet voulez bien attendre que je sois hors du salon, je vous en serai tres reconnaissant, et vous pourrez dire de moi tout ce que vous voudrez.Lehet, hogy igazad van. A vita rendszerint viszállyá fajul. Nagyon hálás lennék, ha Miss Bennettel is felfüggesztenéd a vitát, amíg ki nem megyek a szobából. Akkor aztán mondhattok rólam, amit akartok.
"What you ask," said Elizabeth, "is no sacrifice on my side; and Mr. Darcy had much better finish his letter."– Ce ne sera pas pour moi un grand sacrifice, dit Elizabeth, et Mr. Darcy, de son côté, ferait mieux de terminer sa lettre.Amit ön kér, az tőlem nem áldozat - felelte Elizabeth. - Mr. Darcy pedig jobban tenné, ha befejezné a levelét.
Mr. Darcy took her advice, and did finish his letter. When that business was over, he applied to Miss Bingley and Elizabeth for an indulgence of some music. Miss Bingley moved with some alacrity to the pianoforte; and, after a polite request that Elizabeth would lead the way which the other as politely and more earnestly negatived, she seated herself.Mr. Darcy suivit ce conseil et, quand il eut fini d’écrire, il pria miss Bingley et Elizabeth de bien vouloir faire un peu de musique. Miss Bingley s’élança vers le piano et apres avoir poliment offert a Elizabeth de jouer la premiere, – ce que celle-ci refusa avec autant de politesse et plus de conviction, – elle s’installa elle-meme devant le clavier.Darcy meg is fogadta a tanácsot, és folytatta a levélírást. Amikor befejezte a levelet, felkérte Miss Bingleyt és Elizát, hogy zenéljenek. Miss Bingley készségesen sietett a zongorához; előbb ugyan udvariasan felajánlotta Elizának az elsőséget, mikor azonban az éppoly udvariasan, de még komolyabban nemet mondott, maga ült le a zongorához.
Mrs. Hurst sang with her sister, and while they were thus employed, Elizabeth could not help observing, as she turned over some music-books that lay on the instrument, how frequently Mr. Darcy's eyes were fixed on her. She hardly knew how to suppose that she could be an object of admiration to so great a man; and yet that he should look at her because he disliked her, was still more strange. She could only imagine, however, at last that she drew his notice because there was something more wrong and reprehensible, according to his ideas of right, than in any other person present. The supposition did not pain her. She liked him too little to care for his approbation.Mrs. Hurst chanta accompagnée par sa sour. Elizabeth qui feuilletait des partitions éparses sur le piano ne put s’empecher de remarquer que le regard de Mr. Darcy se fixait souvent sur elle. Il était impossible qu’elle inspirât un intéret flatteur a ce hautain personnage ! D’autre part, supposer qu’il la regardait parce qu’elle lui déplaisait était encore moins vraisemblable. « Sans doute, finit-elle par se dire, y a-t-il en moi quelque chose de répréhensible qui attire son attention. » Cette supposition ne la troubla point ; il ne lui était pas assez sympathique pour qu’elle se souciât de son opinion.Mrs. Hurst duetteket énekelt húgával, Elizabeth ezalatt a zongorán heverő kották között lapozgatott, s kénytelen volt észrevenni, hogy Darcy szeme gyakran megpihen rajta. Alig tudta elképzelni, hogy egy ilyen nagy ember bámulattal tekinthessen rá, de még valószínűtlenebbnek látszott, hogy azért nézi, mert nem tetszik neki. Végül is arra a következtetésre jutott, hogy Darcy szigorú szeme több kifogásolnivalót talált rajta, mint bárki máson a jelenlevők közül, s ezért kíséri őt figyelemmel. Ez a feltevés cseppet sem bántotta Elizát. Darcy annyira közömbös volt neki, hogy nem törődött helyeslésével.
After playing some Italian songs, Miss Bingley varied the charm by a lively Scotch air; and soon afterwards Mr. Darcy, drawing near Elizabeth, said to her:Apres avoir joué quelques chansons italiennes, miss Bingley, pour changer, attaqua un air écossais vif et alerte.Néhány olasz dal után Miss Bingley egy vidám skót táncnótával élénkítette műsorát: Darcy, csakhamar Elizához lépett, ezekkel a szavakkal:
"Do not you feel a great inclination, Miss Bennet, to seize such an opportunity of dancing a reel?"– Est-ce que cela ne vous donne pas grande envie de danser un reel[2], miss Bennet ? dit Darcy en s’approchant.Nem volna kedve, Miss Bennet, felhasználni az alkalmat, hogy erre a dallamra táncoljon velem?
She smiled, but made no answer. He repeated the question, with some surprise at her silence.Elizabeth sourit mais ne fit aucune réponse. Un peu surpris de son silence, il répéta sa question.Elizabeth elmosolyodott, de nem felelt. Darcy megismételte a kérdést, kissé meglepődve hallgatásán.
"Oh!" said she, "I heard you before, but I could not immediately determine what to say in reply. You wanted me, I know, to say 'Yes,' that you might have the pleasure of despising my taste; but I always delight in overthrowing those kind of schemes, and cheating a person of their premeditated contempt. I have, therefore, made up my mind to tell you, that I do not want to dance a reel at all--and now despise me if you dare."– Oh ! dit-elle, je vous avais bien entendu la premiere fois, mais ne savais tout d’abord que vous répondre. Vous espériez, j’en suis sure, que je dirais oui, pour pouvoir ensuite railler mon mauvais gout. Mais j’ai toujours plaisir a déjouer de tels desseins et a priver quelqu’un de l’occasion de se moquer de moi. Je vous répondrai donc que je n’ai aucune envie de danser un reel. Et maintenant, riez de moi si vous l’osez.Ó! - mondta a leány. - Az előbb is jól hallottam, de nem tudtam hamarjában elhatározni, mit is válaszoljak. Ön természetesen azt várta, hogy igent mondjak, mert örült volna, ha lenézheti az ízlésemet; én viszont abban találok örömet, hogy meghiúsítom az ilyen terveket, és nem nyújtok célpontot a kiszámított megvetésnek. Elhatároztam tehát, hogy megmondom önnek: egyáltalán nem táncolok erre a dallamra - most pedig vessen meg, ha mer.
"Indeed I do not dare."– Je ne me le permettrais certainement pas.Igazán nem merem.
Elizabeth, having rather expected to affront him, was amazed at his gallantry; but there was a mixture of sweetness and archness in her manner which made it difficult for her to affront anybody; and Darcy had never been so bewitched by any woman as he was by her. He really believed, that were it not for the inferiority of her connections, he should be in some danger.Elizabeth, qui pensait l’avoir vexé, fut fort étonnée de cette aimable réponse, mais il y avait chez elle un mélange d’espieglerie et de charme qui empechaient ses manieres d’etre blessantes, et jamais encore une femme n’avait exercé sur Darcy une pareille séduction. « En vérité, pensait-il, sans la vulgarité de sa famille, je courrais quelque danger. »Elizabeth azt hitte, hogy megsértette Darcyt, s most elbámult a fiatalember udvariasságán. De a lány modorában úgy keveredett a pajkosság és a báj, hogy viselkedésén alig lehetett megsértődni, Darcyt pedig nő még sohasem bűvölte így el. Érezte, hogy komoly veszélyben forogna, ha nem volna a lány mögött az a közönséges rokonság.
Miss Bingley saw, or suspected enough to be jealous; and her great anxiety for the recovery of her dear friend Jane received some assistance from her desire of getting rid of Elizabeth. She often tried to provoke Darcy into disliking her guest, by talking of their supposed marriage, and planning his happiness in such an alliance.Miss Bingley était assez clairvoyante pour que sa jalousie fut en éveil et sa sollicitude pour la santé de sa chere Jane se doublait du désir d’etre débarrassée d’Elizabeth. Elle essayait souvent de rendre la jeune fille antipathique a Darcy en plaisantant devant lui sur leur prochain mariage et sur le bonheur qui l’attendait dans une telle alliance.Miss Bingley eleget látott vagy sejtett ahhoz, hogy elfogja a féltékenység; s kedves barátnője, Jane felgyógyulását türelmetlenül várta, annál is inkább, mert meg akart szabadulni Elizától. Darcyban gyakran próbált ellenszenvet ébreszteni vendége iránt, gondolatban élénk színekkel ecsetelve jövendő boldogságukat.
"I hope," said she, as they were walking together in the shrubbery the next day, "you will give your mother-in-law a few hints, when this desirable event takes place, as to the advantage of holding her tongue; and if you can compass it, do cure the younger girls of running after officers. And, if I may mention so delicate a subject, endeavour to check that little something, bordering on conceit and impertinence, which your lady possesses."– J’espere, lui dit-elle le lendemain, tandis qu’ils se promenaient dans la charmille, que, lors de cet heureux événement, vous donnerez a votre belle-mere quelques bons conseils sur la nécessité de tenir sa langue, et que vous essayerez de guérir vos belles-sours de leur passion pour les militaires ; et, s’il m’est permis d’aborder un sujet aussi délicat, ne pourriez-vous faire aussi disparaître cette pointe d’impertinence et de suffisance qui caractérise la dame de vos pensées ?Remélem - mondta a fiatalembernek másnap, miközben a parkban sétálgattak -, hogy az örvendetes esemény alkalmából anyósát is ellátja majd jó tanácsokkal, és figyelmezteti, mennyivel jobb, ha befogja a száját; talán még ifjabb sógornőit is ki tudja gyógyítani, hogy ne futkossanak a katonatisztek után. S ha szabad egy kényes kérdést érintenem, igyekezzék enyhíteni azt a kissé öntelt és arcátlan jellemvonást, amely szíve hölgyének sajátja.
"Have you anything else to propose for my domestic felicity?"– Avez-vous d’autres conseils a me donner en vue de mon bonheur domestique ?Egyebet nem tud ajánlani, hogy teljes legyen családi boldogságom?
"Oh! yes. Do let the portraits of your uncle and aunt Phillips be placed in the gallery at Pemberley. Put them next to your great-uncle the judge. They are in the same profession, you know, only in different lines. As for your Elizabeth's picture, you must not have it taken, for what painter could do justice to those beautiful eyes?" "It would not be easy, indeed, to catch their expression, but their colour and shape, and the eyelashes, so remarkably fine, might be copied."– Encore ceci : n’oubliez pas de mettre les portraits de l’oncle et de la tante Philips dans votre galerie a Pemberley et placez-les a côté de celui de votre grand-oncle le juge. Ils sont un peu de la meme profession, n’est-ce pas ? Quant a votre Elizabeth, inutile d’essayer de la faire peindre. Quel artiste serait capable de rendre des yeux aussi admirables ?Dehogynem. Festesse meg Philips nagybácsi és nagynéni arcképét a pemberleyi gyűjtemény számára, és akassza fel nagybátyja, a magas rangú bíró mellé. Úgyis egy pályán működnek, csak más-más vonalon. Ami pedig kedves Elizája képmását illeti, őt ne is próbálja lefestetni, mert milyen művész is tudná híven visszaadni azokat a szép szemeket? - Tekintetüket valóban nem volna könnyű érzékeltetni, de a szem színe és alakja meg azok a kivételesen szép szempillák talán megfesthetők.
At that moment they were met from another walk by Mrs. Hurst and Elizabeth herself.A ce moment, Mrs. Hurst et Elizabeth déboucherent d’une allée transversale.Ebben a pillanatban Mrs. Hurst és Elizabeth toppant eléjük egy másik ösvényről.
"I did not know that you intended to walk," said Miss Bingley, in some confusion, lest they had been overheard.– Je ne savais pas que vous vous promeniez aussi, dit miss Bingley un peu confuse a l’idée qu’on avait pu surprendre sa conversation avec Darcy.Nem tudtam, hogy ti is sétálni mentek - mondta Miss Bingley, kissé zavartan, mert attól félt, hogy meghallották beszélgetésüket.
"You used us abominably ill," answered Mrs. Hurst, "running away without telling us that you were coming out." Then taking the disengaged arm of Mr. Darcy, she left Elizabeth to walk by herself. The path just admitted three. Mr. Darcy felt their rudeness, and immediately said:– C’est tres mal a vous, répondit Mrs. Hurst, d’avoir disparu ainsi sans nous dire que vous sortiez. Et, s’emparant de l’autre bras de Mr. Darcy, elle laissa Elizabeth seule en arriere. On ne pouvait marcher dans le sentier qu’a trois de front. Mr. Darcy, conscient de l’impolitesse de ses compagnes, dit aussitôt :Mondhatom, szép viselkedés - felelte Mrs. Hurst. - Elszaladsz, és egy szóval sem mondod, hogy ti is a parkba készültök. Ezzel belekarolt Darcyba, s magára hagyta Elizát. Az ösvényen csak hárman fértek el egymás mellett. Darcy érezte, hogy udvariatlanságuk szándékos, és rögtön megszólalt:
"This walk is not wide enough for our party. We had better go into the avenue."– Cette allée n’est pas assez large ; si nous allions dans l’avenue ?Ez az út nem elég széles négyünknek. Menjünk inkább a fasorba.
But Elizabeth, who had not the least inclination to remain with them, laughingly answered: "No, no; stay where you are. You are charmingly grouped, and appear to uncommon advantage. The picturesque would be spoilt by admitting a fourth. Good-bye."– Non, non, dit Elizabeth en riant, vous faites a vous trois un groupe charmant dont ma présence romprait l’harmonie. Adieu !Elizának azonban semmi kedve sem volt velük maradni, s ezért nevetve odaszólt: Nem, nem, maradjanak csak, ahogy vannak. Ilyen bájos csoportot ritkán lát az ember. Egy negyedik személy csak elrontaná a festői hatást. Viszontlátásra!
She then ran gaily off, rejoicing as she rambled about, in the hope of being at home again in a day or two. Jane was already so much recovered as to intend leaving her room for a couple of hours that evening.Et elle s’enfuit gaiement, heureuse a l’idée de se retrouver bientôt chez elle. Jane se remettait si bien qu’elle avait l’intention de quitter sa chambre une heure ou deux ce soir-la.Vidáman futott el, s kószálás közben örömmel gondolt arra, hogy egy-két nap múlva megint otthon lesz. Jane már annyira rendbe jött, hogy este néhány órára el is akarta szobáját hagyni.
Chapter 11XI11. FEJEZET
When the ladies removed after dinner, Elizabeth ran up to her sister, and seeing her well guarded from cold, attended her into the drawing-room, where she was welcomed by her two friends with many professions of pleasure; and Elizabeth had never seen them so agreeable as they were during the hour which passed before the gentlemen appeared. Their powers of conversation were considerable. They could describe an entertainment with accuracy, relate an anecdote with humour, and laugh at their acquaintance with spirit.Lorsque les dames se leverent de table a la fin du dîner, Elizabeth remonta en courant chez sa sour et, apres avoir veillé a ce qu’elle fut bien couverte, redescendit avec elle au salon. Jane fut accueillie par ses amies avec de grandes démonstrations de joie. Jamais Elizabeth ne les avait vues aussi aimables que pendant l’heure qui suivit. Elles avaient vraiment le don de la conversation, pouvaient faire le récit détaillé d’une partie de plaisir, conter une anecdote avec humour et se moquer de leurs relations avec beaucoup d’agrément.Amikor a hölgyek vacsora után visszavonultak, Elizabeth felszaladt nővéréhez. Ügyelt arra, hogy jó melegen legyen felöltözve, és lekísérte a szalonba. A két Bingley nővér nagy örömmel üdvözölte Jane-t, alig győzték ismételni, mennyire örülnek neki. Elizabeth még sohasem látta őket olyan kellemesnek, mint most, egy óra hosszat, amíg az urak meg nem jelentek. Kitűnő társalgók voltak, értettek hozzá, hogy pontosan leírjanak egy mulatságot, jóízűen elmondjanak egy adomát, és elmésen kigúnyolják ismerőseiket.
But when the gentlemen entered, Jane was no longer the first object; Miss Bingley's eyes were instantly turned toward Darcy, and she had something to say to him before he had advanced many steps. He addressed himself to Miss Bennet, with a polite congratulation; Mr. Hurst also made her a slight bow, and said he was "very glad;" but diffuseness and warmth remained for Bingley's salutation. He was full of joy and attention. The first half-hour was spent in piling up the fire, lest she should suffer from the change of room; and she removed at his desire to the other side of the fireplace, that she might be further from the door. He then sat down by her, and talked scarcely to anyone else. Elizabeth, at work in the opposite corner, saw it all with great delight.Mais quand les messieurs rentrerent au salon, Jane passa soudain au second plan. Mr. Darcy, des son entrée, fut interpellé par miss Bingley mais il s’adressa d’abord a miss Bennet pour la féliciter poliment de sa guérison. Mr. Hurst lui fit aussi un léger salut en murmurant : « Enchanté ! » mais l’accueil de Bingley se distingua par sa chaleur et sa cordialité ; plein de joie et de sollicitude, il passa la premiere demi-heure a empiler du bois dans le feu de crainte que Jane ne souffrît du changement de température. Sur ses instances, elle dut se placer de l’autre côté de la cheminée afin d’etre plus loin de la porte ; il s’assit alors aupres d’elle et se mit a l’entretenir sans plus s’occuper des autres. Elizabeth qui travaillait un peu plus loin observait cette petite scene avec une extreme satisfaction.De mihelyt az urak megjelentek, Jane háttérbe szorult. Miss Bingley rögtön Darcyra függesztette szemét, s a fiatalember alig tehetett néhány lépést, ő máris szólt hozzá valamit. Darcy azonban egyenesen Miss Bennet felé tartott, és udvariasan gratulált felépüléséhez. Még Mr. Hurst is meghajolt kissé, és azt mondta, hogy nagyon örül; de igazi, túláradó melegség csak Bingley üdvözléséből sugárzott. Bingley ragyogott az örömtől, és csupa figyelem volt. Az első félórában folyton a tűzre rakott, nehogy Miss Bennetnek megártson a szalon hűvösebb levegője; kérésére Jane átült a kandalló másik oldalára, amely távolabb esett az ajtótól. Aztán leült mellé, és alig szólt máshoz. Elizabeth a szoba másik sarkában kézimunkázott, s örömmel figyelte mindezt.
When tea was over, Mr. Hurst reminded his sister-in-law of the card-table--but in vain. She had obtained private intelligence that Mr. Darcy did not wish for cards; and Mr. Hurst soon found even his open petition rejected. She assured him that no one intended to play, and the silence of the whole party on the subject seemed to justify her. Mr. Hurst had therefore nothing to do, but to stretch himself on one of the sofas and go to sleep. Darcy took up a book; Miss Bingley did the same; and Mrs. Hurst, principally occupied in playing with her bracelets and rings, joined now and then in her brother's conversation with Miss Bennet.Apres le thé, Mr. Hurst réclama sans succes la table de jeu. Sa belle-sour avait découvert que Mr. Darcy n’appréciait pas les cartes. Elle affirma que personne n’avait envie de jouer et le silence général parut lui donner raison. Mr. Hurst n’eut donc d’autre ressource que de s’allonger sur un sofa et de s’y endormir. Darcy prit un livre, miss Bingley en fit autant ; Mrs. Hurst, occupée surtout a jouer avec ses bracelets et ses bagues, plaçait un mot de temps a autre dans la conversation de son frere et de miss Bennet.Tea után Mr. Hurst célozgatni kezdett sógornőjének a kártyaasztalra, de hiába. Miss Bingleyt bizalmasan figyelmeztették, hogy Darcy nem óhajt kártyázni, s amikor Mr. Hurst nyíltan is kifejezte kérését, kereken elutasították. Sógornője kijelentette, hogy senki sem kíván kártyázni, s a jelenlevők hallgatása igazolni látszott szavait. Mr. Hurst nem tehetett hát mást, végignyújtózott az egyik díványon, és elaludt. Darcy egy könyvet vett fel, Miss Bingley követte példáját, Mrs. Hurst pedig főleg karkötőivel és gyűrűivel játszadozott, bár időnként beleszólt öccse és Miss Bennet beszélgetéséhe.
Miss Bingley's attention was quite as much engaged in watching Mr. Darcy's progress through _his_ book, as in reading her own; and she was perpetually either making some inquiry, or looking at his page. She could not win him, however, to any conversation; he merely answered her question, and read on. At length, quite exhausted by the attempt to be amused with her own book, which she had only chosen because it was the second volume of his, she gave a great yawn and said, "How pleasant it is to spend an evening in this way! I declare after all there is no enjoyment like reading! How much sooner one tires of anything than of a book! When I have a house of my own, I shall be miserable if I have not an excellent library."Miss Bingley était moins absorbée par sa lecture que par celle de Mr. Darcy et ne cessait de lui poser des questions ou d’aller voir a quelle page il en était ; mais ses tentatives de conversation restaient infructueuses ; il se contentait de lui répondre brievement sans interrompre sa lecture. A la fin, lasse de s’intéresser a un livre qu’elle avait pris uniquement parce que c’était le second volume de l’ouvrage choisi par Darcy, elle dit en étouffant un bâillement : – Quelle agréable maniere de passer une soirée ! Nul plaisir, vraiment, ne vaut la lecture ; on ne s’en lasse jamais tandis qu’on se lasse du reste. Lorsque j’aurai une maison a moi, je serai bien malheureuse si je n’ai pas une tres belle bibliotheque.Miss Bingley nemcsak a saját könyvére figyelt, hanem arra is, hogyan halad Darcy az olvasással; állandóan kérdezősködött, vagy a fiatalember könyvébe tekingetett. Társalgásra azonban nem bírta rávenni; Darcy kurtán válaszolt, és tovább olvasott. Miss Bingleyt végül teljesen kimerítette az a próbálkozás, hogy élvezetet találjon könyvében (ezt is csak azért választotta, mert második kötete volt a műnek, amelyet Darcy olvasott). Nagyot ásított hát, és megszólalt: - Milyen kellemes így tölteni az estét! Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál. Az ember mindent megun, de egy jó könyvet soha. Ha majd saját házam lesz, szerencsétlen lennék egy kitűnő könyvtár nélkül.
No one made any reply. She then yawned again, threw aside her book, and cast her eyes round the room in quest for some amusement; when hearing her brother mentioning a ball to Miss Bennet, she turned suddenly towards him and said:Personne n’ayant répondu, elle bâilla encore une fois, mit son livre de côté et jeta les yeux autour d’elle en quete d’une autre distraction. Entendant alors son frere parler d’un bal a miss Bennet, elle se tourna soudain de son côté en disant :Senki sem válaszolt. Ismét ásított, félretolta a könyvet, s körülnézett a szobában, valami szórakozást keresve. Mikor meghallotta, hogy fivére valami bálról beszél Miss Bennettel, hirtelen e szavakkal fordult feléje:
"By the bye, Charles, are you really serious in meditating a dance at Netherfield? I would advise you, before you determine on it, to consult the wishes of the present party; I am much mistaken if there are not some among us to whom a ball would be rather a punishment than a pleasure."– A propos, Charles, est-ce sérieusement que vous songez a donner un bal a Netherfield ? Vous feriez mieux de nous consulter tous avant de rien décider. Si je ne me trompe, pour certains d’entre nous ce bal serait plutôt une pénitence qu’un plaisir.Mondd csak, Charles, komolyan az a terved, hogy táncmulatságot rendezel Netherfieldben? Mielőtt elhatározod magad, tanácsos volna megtudnod, mit szólnak hozzá a jelenlevők. Nagyon tévednék, ha nem akadnának köztünk olyanok, akiknek a bál inkább büntetés, mint élvezet.
"If you mean Darcy," cried her brother, "he may go to bed, if he chooses, before it begins--but as for the ball, it is quite a settled thing; and as soon as Nicholls has made white soup enough, I shall send round my cards."– Si c’est a Darcy que vous pensez, répliqua son frere, libre a lui d’aller se coucher a huit heures ce soir-la. Quant au bal, c’est une affaire décidée et des que Nichols aura préparé assez de « blanc manger » j’enverrai mes invitations.Ha Darcyra gondolsz - kiáltott az öccse -, felőlem le is fekhet, mielőtt a bál kezdődik, mert hogy azt megtartjuk, annyi szent; s mihelyt Mrs. Nicholls elég csirkelevest főzött, azonnal szétküldöm a meghívókat.
"I should like balls infinitely better," she replied, "if they were carried on in a different manner; but there is something insufferably tedious in the usual process of such a meeting. It would surely be much more rational if conversation instead of dancing were made the order of the day."– Les bals me plairaient davantage s’ils étaient organisés d’une façon différente. Ces sortes de réunions sont d’une insupportable monotonie. Ne serait-il pas beaucoup plus raisonnable d’y donner la premiere place a la conversation et non a la danse ?Mennyivel jobban szeretném a bálokat, ha másképpen volnának rendezve. Van abban valami kibírhatatlanul unalmas, ahogyan ezek az összejövetelek rendszerint lefolynak. Sokkal ésszerűbb volna, ha tánc helyett társalgás lenne napirenden.
"Much more rational, my dear Caroline, I dare say, but it would not be near so much like a ball."– Ce serait beaucoup mieux, sans nul doute, ma chere Caroline, mais ce ne serait plus un bal.Persze hogy ésszerűbb, drága Caroline, csakhogy az minden egyéb volna, mint bál.
Miss Bingley made no answer, and soon afterwards she got up and walked about the room. Her figure was elegant, and she walked well; but Darcy, at whom it was all aimed, was still inflexibly studious. In the desperation of her feelings, she resolved on one effort more, and, turning to Elizabeth, said:Miss Bingley ne répondit point et, se levant, se mit a se promener a travers le salon. Elle avait une silhouette élégante et marchait avec grâce, mais Darcy dont elle cherchait a attirer l’attention restait inexorablement plongé dans son livre. En désespoir de cause elle voulut tenter un nouvel effort et, se tournant vers Elizabeth :Miss Bingley nem felelt, de csakhamar felállt, s fel és alá kezdett járkálni a szobában. Elegáns alakja volt és szép járása; de Darcy, akinek ez az egész mesterkedés szólt, makacsul belemélyedt az olvasásba. Miss Bingley most végső, kétségbeesett erőfeszítésre határozta el magát, s e szavakkal fordult Elizához:
"Miss Eliza Bennet, let me persuade you to follow my example, and take a turn about the room. I assure you it is very refreshing after sitting so long in one attitude."– Miss Eliza Bennet, dit-elle, suivez donc mon exemple et venez faire le tour du salon. Cet exercice est un délassement, je vous assure, quand on est resté si longtemps immobile.Miss Eliza Bennet, hallgasson rám, és kövesse példámat: járjon egyet a szobában. Meglátja majd, mennyire felfrissül a sok ülés után.
Elizabeth was surprised, but agreed to it immediately. Miss Bingley succeeded no less in the real object of her civility; Mr. Darcy looked up. He was as much awake to the novelty of attention in that quarter as Elizabeth herself could be, and unconsciously closed his book. He was directly invited to join their party, but he declined it, observing that he could imagine but two motives for their choosing to walk up and down the room together, with either of which motives his joining them would interfere. "What could he mean? She was dying to know what could be his meaning?"--and asked Elizabeth whether she could at all understand him?Elizabeth, bien que surprise, consentit, et le but secret de miss Bingley fut atteint : Mr. Darcy leva les yeux. Cette sollicitude nouvelle de miss Bingley a l’égard d’Elizabeth le surprenait autant que celle-ci, et, machinalement, il ferma son livre. Il fut aussitôt prié de se joindre a la promenade, mais il déclina l’invitation : il ne voyait, dit-il, que deux motifs pour les avoir décidées a faire les cent pas ensemble et, dans un cas comme dans l’autre, jugeait inopportun de se joindre a elles. Que signifiaient ces paroles ? Miss Bingley mourait d’envie de le savoir, et demanda a Elizabeth si elle comprenait.Elizabeth meglepődött ugyan, de rögtön megfogadta a tanácsot. Miss Bingley az udvarias felszólítással valódi célját is elérte. Darcy feltekintett. A váratlan figyelmesség neki éppen úgy feltűnt, mint Elizának, s öntudatlanul becsukta a könyvet. Azonnal hívták, hogy csatlakozzék hozzájuk, de Darcy elhárította ezt azzal a megjegyzéssel, hogy az együttes fel-alá sétálásra csak két okot tud találni, s az ő jelenléte mindkét ok működését megzavarná. Vajon mire gondolhat? Miss Bingley égett a vágytól, hogy ezt megtudja, s Elizától kérdezte, érti-e Mr. Darcy megjegyzését.
"Not at all," was her answer; "but depend upon it, he means to be severe on us, and our surest way of disappointing him will be to ask nothing about it."– Pas du tout, répondit-elle. Mais soyez sure qu’il y a la-dessous une méchanceté a notre adresse. Le meilleur moyen de désappointer Mr. Darcy est donc de ne rien lui demander.Egyáltalán nem értem - felelte -, de bizonyára gúnyos éle van, s mi legjobban úgy hiúsíthatjuk meg szándékát, ha nem kérdezősködünk tovább.
Miss Bingley, however, was incapable of disappointing Mr. Darcy in anything, and persevered therefore in requiring an explanation of his two motives.Mais désappointer Mr. Darcy était pour miss Bingley une chose impossible et elle insista pour avoir une explication.Miss Bingley azonban semmiféle tekintetben nem volt hajlandó Darcy szándékait meghiúsítani, s ezért tovább faggatta, melyik az a bizonyos két ok.
"I have not the smallest objection to explaining them," said he, as soon as she allowed him to speak. "You either choose this method of passing the evening because you are in each other's confidence, and have secret affairs to discuss, or because you are conscious that your figures appear to the greatest advantage in walking; if the first, I would be completely in your way, and if the second, I can admire you much better as I sit by the fire."– Rien n’empeche que je vous la donne, dit-il, des qu’elle lui permit de placer une parole ; vous avez choisi ce passe-temps soit parce que vous avez des confidences a échanger, soit pour nous faire admirer l’élégance de votre démarche. Dans le premier cas je serais de trop entre vous et, dans le second, je suis mieux placé pour vous contempler, assis au coin du feu.Ha óhajtja, nagyon szívesen megmagyarázom - mondta Darcy, mihelyt Miss Bingley szóhoz engedte jutni. - Vagy azért töltik így az estét, mert mint bizalmas barátnők titkaikat akarják egymással kicserélni, vagy azért, mert tudják, hogy alakjuk járás közben mutatkozik legelőnyösebben. Az első esetben csak útban volnék, ha pedig a másik eset forog fenn, a kandalló mellől sokkal jobban gyönyörködhetem alakjukban.
"Oh! shocking!" cried Miss Bingley. "I never heard anything so abominable. How shall we punish him for such a speech?"– Quelle abomination ! s’écria miss Bingley. A-t-on, jamais rien entendu de pareil ? Comment pourrions-nous le punir d’un tel discours ?Hallatlan! - kiáltotta Miss Bingley. - Soha nem hallottam még ilyen utálatos beszédet. Mivel büntessük meg őt?
"Nothing so easy, if you have but the inclination," said Elizabeth. "We can all plague and punish one another. Tease him--laugh at him. Intimate as you are, you must know how it is to be done."– C’est bien facile, si vous en avez réellement le désir. Taquinez-le, moquez-vous de lui. Vous etes assez intimes pour savoir comment vous y prendre.Mi sem könnyebb ennél, csak akarnia kell - felelte Elizabeth. - Mindenkit lehet büntetni és gyötörni. Rajta, kínozza meg, és nevesse ki! Hiszen olyan bizalmas barátok, hogy tudnia kell, hogyan fogjon hozzá.
"But upon my honour, I do _not_. I do assure you that my intimacy has not yet taught me _that_. Tease calmness of manner and presence of mind! No, no; I feel he may defy us there. And as to laughter, we will not expose ourselves, if you please, by attempting to laugh without a subject. Mr. Darcy may hug himself."– Mais pas le moins du monde, je vous assure. Le moyen de s’attaquer a un homme d’un calme aussi imperturbable et d’une telle présence d’esprit. Non, non ; c’est etre vaincu d’avance. Nous n’aurons pas l’imprudence de rire de lui sans sujet. Mr. Darcy peut donc triompher.Szavamra, nem tudom. Higgye el, ezt még nem tanultam meg barátságunk alatt. A nyugodt kedélyen és a lélekjelenléten nem fog a kínzás. Nem, erről az oldalról hiába támadjuk. Ami pedig a nevetést illeti, csak magunkat járatnánk le, ha ott nevetünk, ahol nincs rá ok. Nem, Mr. Darcy meg lehet elégedve önmagával.
"Mr. Darcy is not to be laughed at!" cried Elizabeth. "That is an uncommon advantage, and uncommon I hope it will continue, for it would be a great loss to _me_ to have many such acquaintances. I dearly love a laugh."– Comment ? On ne peut pas rire de Mr. Darcy ? Il possede la un avantage bien rare !Ne lehetne rajta nevetni! - kiáltotta Elizabeth. - Ez ritka előny s remélem, ritka is marad, mert rengeteget veszítenék, ha sok ilyen ismerősöm volna. Nagyon szeretek nevetni.
"Miss Bingley," said he, "has given me more credit than can be. The wisest and the best of men--nay, the wisest and best of their actions--may be rendered ridiculous by a person whose first object in life is a joke."– Miss Bingley, dit celui-ci, me fait trop d’honneur. Les hommes les meilleurs et les plus sages, ou, si vous voulez, les meilleurs et les plus sages de leurs actes peuvent toujours etre tournés en ridicule par ceux qui ne songent qu’a plaisanter.Miss Bingley jobban vélekedik rólam, mint megérdemlem - jegyezte meg Darcy. - A legjobb és legbölcsebb embereket, sőt legjobb és legbölcsebb tetteiket is nevetségessé teheti az, aki abban találja életének célját, hogy mindenből tréfát űz.
"Certainly," replied Elizabeth--"there are such people, but I hope I am not one of _them_. I hope I never ridicule what is wise and good. Follies and nonsense, whims and inconsistencies, _do_ divert me, I own, and I laugh at them whenever I can. But these, I suppose, are precisely what you are without."– J’espere, dit Elizabeth, que je ne suis pas de ce nombre et que je ne tourne jamais en ridicule ce qui est respectable. Les sottises, les absurdités, les caprices d’autrui me divertissent, je l’avoue, et j’en ris chaque fois que j’en ai l’occasion ; mais Mr. Darcy, je le suppose, n’a rien a faire avec de telles faiblesses.Kétségtelenül vannak ilyen emberek is - felelte Elizabeth -, de remélem, én nem tartozom közéjük. Sohasem akarom kigúnyolni azt, ami bölcs vagy jó. A dőre és ostoba viselkedés, a hóbort és a következetlenség, bevallom, valóban mulattat, és az ilyesmin nevetek is, amikor csak lehet. De úgy látom, éppen ezek a hibák hiányoznak önből.
"Perhaps that is not possible for anyone. But it has been the study of my life to avoid those weaknesses which often expose a strong understanding to ridicule."– Peut-etre est-ce difficile, mais j’ai pris a tâche d’éviter les faiblesses en question, car elles amoindrissent les esprits les mieux équilibrés.Nincs talán ember, akiből ezek mind hiányoznának. De egész életemben igyekeztem kikerülni azokat a gyöngeségeket, amelyek az értelmes embert is gyakran nevetségessé teszik.
"Such as vanity and pride."– La vanité et l’orgueil, par exemple ?Ilyen például a hiúság és büszkeség.
"Yes, vanity is a weakness indeed. But pride--where there is a real superiority of mind, pride will be always under good regulation."– Oui, la vanité est véritablement une faiblesse, mais l’orgueil, chez un esprit supérieur, se tiendra toujours dans de justes limites.Igen, a hiúság csakugyan hiba. De ami a büszkeséget illeti, azt igazán kiváló értelmű ember mindig féken tartja.
Elizabeth turned away to hide a smile.Elizabeth se détourna pour cacher un sourire.Elizabeth elfordult, hogy elrejtse mosolyát.
"Your examination of Mr. Darcy is over, I presume," said Miss Bingley; "and pray what is the result?"– Avez-vous fini l’examen de Mr. Darcy ? demanda miss Bingley. Pouvons-nous en savoir le résultat ?Úgy látom, Mr. Darcy vallatása véget ért - szólalt meg Miss Bingley - Nem közölné, hogy mi az eredmény?
"I am perfectly convinced by it that Mr. Darcy has no defect. He owns it himself without disguise."– Certainement. Mr. Darcy n’a pas de défaut, il l’avoue lui-meme sans aucune fausse honte.Tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy Mr. Darcynak semmi hibája nincs. Ő maga is nyíltan beismeri.
"No," said Darcy, "I have made no such pretension. I have faults enough, but they are not, I hope, of understanding. My temper I dare not vouch for. It is, I believe, too little yielding--certainly too little for the convenience of the world. I cannot forget the follies and vices of others so soon as I ought, nor their offenses against myself. My feelings are not puffed about with every attempt to move them. My temper would perhaps be called resentful. My good opinion once lost, is lost forever."– Non, dit Darcy, je suis bien loin d’etre aussi présomptueux. J’ai bon nombre de défauts mais je me flatte qu’ils n’affectent pas mon jugement. Je n’ose répondre de mon caractere ; je crois qu’il manque de souplesse – il n’en a certainement pas assez au gré d’autrui. – J’oublie difficilement les offenses qui me sont faites et mon humeur mériterait sans doute l’épithete de vindicative. On ne me fait pas aisément changer d’opinion. Quand je retire mon estime a quelqu’un, c’est d’une façon définitive.Nem - mondta Darcy -, ilyet nem állítottam magamról. Bőven vannak hibáim, de remélem, azok nem az értelem fogyatkozásai. A természetemért már nem állhatok jót. Azt hiszem, kevés bennem az alkalmazkodás - mindenesetre kevesebb, mint a. világ szeretné. Mások ostobaságát és bűneit sem felejtem el oly hamar, mint kellene - s azt sem, ha megsértenek. Az én érzéseimet nem irányíthatja mindenki kénye-kedve szerint. Vannak, akik talán haragtartónak neveznek. Ha valaki elveszti megbecsülésemet, többé vissza nem nyeri.
"_That_ is a failing indeed!" cried Elizabeth. "Implacable resentment _is_ a shade in a character. But you have chosen your fault well. I really cannot _laugh_ at it. You are safe from me."– Etre incapable de pardonner ! Eh bien ! voila qui est un défaut ! Mais vous l’avez bien choisi ; il m’est impossible d’en rire.Ez már komoly hiba! - kiáltotta Elizabeth. - Az engesztelhetetlen harag kétségtelenül jellembe vág. De a hibáját jól választotta meg: ezen nincs mit nevetnem. Tőlem nem kell tartania.
"There is, I believe, in every disposition a tendency to some particular evil--a natural defect, which not even the best education can overcome."– Il y a, je crois, en chacun de nous, un défaut naturel que la meilleure éducation ne peut arriver a faire disparaître.Azt hiszem, minden ember természettől fogva hajlik valami rosszra; olyan fogyatkozás ez, amit a legjobb neveléssel se lehet leküzdeni.
"And _your_ defect is to hate everybody."– Le vôtre est une tendance a mépriser vos semblables.Az ön hibája tehát az a hajlam, hogy mindenkit gyűlöljön.
"And yours," he replied with a smile, "is willfully to misunderstand them."– Et le vôtre, répliqua-t-il avec un sourire, est de prendre un malin plaisir a défigurer leur pensée.Az öné viszont az - felelte Darcy mosolyogva -, hogy szándékosan félreérti az embereket.
"Do let us have a little music," cried Miss Bingley, tired of a conversation in which she had no share. "Louisa, you will not mind my waking Mr. Hurst?"– Faisons un peu de musique, voulez-vous ? proposa miss Bingley, fatiguée d’une conversation ou elle n’avait aucune part. Vous ne m’en voudrez pas, Louisa, de réveiller votre mari ?Halljunk egy kis zenét! - kiáltotta Miss Bingley, akit untatott minden olyan társalgás, melyben neki nem volt része. - Ugye nem bánod, Louisa, ha felébresztem a férjedet?
Her sister had not the smallest objection, and the pianoforte was opened; and Darcy, after a few moments' recollection, was not sorry for it. He began to feel the danger of paying Elizabeth too much attention.Mrs. Hurst n’ayant fait aucune objection, le piano fut ouvert et Darey, a la réflexion, n’en fut pas fâché. Il commençait a sentir qu’il y avait quelque danger a trop s’occuper d’Elizabeth.Mrs. Hurstnek ez ellen semmi kifogása nem volt, így hát kinyitották a zongorát. Darcy néhány pillanatig tűnődött, de aztán ő sem bánta. Veszedelmesnek kezdte érezni, ha túlságosan sokat foglalkozik Elizával.
Chapter 12XII12. FEJEZET
In consequence of an agreement between the sisters, Elizabeth wrote the next morning to their mother, to beg that the carriage might be sent for them in the course of the day. But Mrs. Bennet, who had calculated on her daughters remaining at Netherfield till the following Tuesday, which would exactly finish Jane's week, could not bring herself to receive them with pleasure before. Her answer, therefore, was not propitious, at least not to Elizabeth's wishes, for she was impatient to get home. Mrs. Bennet sent them word that they could not possibly have the carriage before Tuesday; and in her postscript it was added, that if Mr. Bingley and his sister pressed them to stay longer, she could spare them very well. Against staying longer, however, Elizabeth was positively resolved--nor did she much expect it would be asked; and fearful, on the contrary, as being considered as intruding themselves needlessly long, she urged Jane to borrow Mr. Bingley's carriage immediately, and at length it was settled that their original design of leaving Netherfield that morning should be mentioned, and the request made.Comme il avait été convenu entre les deux sours, Elizabeth écrivit le lendemain matin a sa mere pour lui demander de leur envoyer la voiture dans le cours de la journée. Mais Mrs. Bennet qui avait calculé que ses filles resteraient une semaine entiere a Netherfield envisageait sans plaisir un si prompt retour. Elle répondit donc qu’elles ne pourraient pas avoir la voiture avant le mardi, ajoutant en post-scriptum que si l’on insistait pour les garder plus longtemps on pouvait bien se passer d’elles a Longbourn. Elizabeth repoussait l’idée de rester davantage a Netherfield ; d’ailleurs elle ne s’attendait pas a recevoir une invitation de ce genre et craignait, au contraire, qu’en prolongeant sans nécessité leur séjour elle et sa sour ne parussent indiscretes. Elle insista donc aupres de Jane pour que celle-ci priât Mr. Bingley de leur preter sa voiture et elles déciderent d’annoncer a leurs hôtes leur intention de quitter Netherfield le jour meme.A nővérével folytatott megbeszélés eredményképpen Elizabeth másnap reggel írt anyjának, és kérte, hogy még a nap folyamán küldjék el értük a kocsit. Mrs. Bennet, aki arra számított, hogy leányai a következő keddig maradnak Netherfieldben (Jane ebben az esetben pontosan egy hetet töltött volna ott), nem szívesen törődött bele, hogy hamarabb viszontlássa őket. Válasza nem is volt biztató, s főleg Elizát nem elégítette ki, aki már türelmetlenül vágyott haza. Mrs. Bennet válaszában azt írta, hogy kedd előtt semmiképp sem kaphatják meg a kocsit. Az utóiratban hozzátette, bátran maradhatnak még tovább is, ha Mr. Bingley és nővére tartóztatná őket. De Elizabeth elhatározta, hogy semmi esetre sem maradnak tovább, s nem is nagyon hitte, hogy Bingleyék marasztalnák: ellenkezőleg, attól félt, hogy látogatásukat máris terhesnek és kelleténél hosszabbnak tekintik, s ezért sürgette Jane-t, hogy rögtön kérje kölcsön Mr. Bingley kocsiját. Végül is megállapodtak, hogy elkérik a kocsit, s hivatkoznak arra, hogy eredeti tervük szerint is aznap délelőtt készültek elhagyni Netherfieldet.
The communication excited many professions of concern; and enough was said of wishing them to stay at least till the following day to work on Jane; and till the morrow their going was deferred. Miss Bingley was then sorry that she had proposed the delay, for her jealousy and dislike of one sister much exceeded her affection for the other.De nombreuses protestations accueillirent cette communication et de telles instances furent faites que Jane se laissa fléchir et consentit a rester jusqu’au lendemain. Miss Bingley regretta alors d’avoir proposé ce délai, car la jalousie et l’antipathie que lui inspirait l’une des deux sours l’emportaient de beaucoup sur son affection pour l’autre.Ez a bejelentésük látszólag nagy sajnálkozást keltett, s Jane végül engedett a rábeszélésnek, hogy legalább még egy napot maradjanak; az elutazást így másnapra halasztották. Miss Bingley tüstént megbánta, hogy maga marasztalta vendégeit, mert féltékenysége és ellenszenve az egyik nővérrel szemben messze felülmúlta a másik iránt táplált baráti érzelmeit.
The master of the house heard with real sorrow that they were to go so soon, and repeatedly tried to persuade Miss Bennet that it would not be safe for her--that she was not enough recovered; but Jane was firm where she felt herself to be right.Le maître de la maison ne pouvait se résigner a les voir partir si vite et, a plusieurs reprises, essaya de persuader a miss Bennet qu’elle n’était pas encore assez rétablie pour voyager sans imprudence. Mais, sure d’agir raisonnablement, Jane ne céda pas.A házigazda őszinte sajnálattal hallotta, hogy ily hamar elmennek, s ismételten meg akarta győzni Miss Bennetet, milyen könnyelműség ez, hiszen még meg sem gyógyult egészen; de Jane mindig állhatatos volt, amikor érezte, hogy igaza van.
To Mr. Darcy it was welcome intelligence--Elizabeth had been at Netherfield long enough. She attracted him more than he liked--and Miss Bingley was uncivil to _her_, and more teasing than usual to himself. He wisely resolved to be particularly careful that no sign of admiration should _now_ escape him, nothing that could elevate her with the hope of influencing his felicity; sensible that if such an idea had been suggested, his behaviour during the last day must have material weight in confirming or crushing it. Steady to his purpose, he scarcely spoke ten words to her through the whole of Saturday, and though they were at one time left by themselves for half-an-hour, he adhered most conscientiously to his book, and would not even look at her.Quant a Mr. Darcy il apprit la nouvelle sans déplaisir : Elizabeth était restée assez longtemps a Netherfield et il se sentait attiré vers elle plus qu’il ne l’aurait voulu. D’un autre côté, miss Bingley la traitait avec peu de politesse et le harcelait lui-meme de ses moqueries. Il résolut sagement de ne laisser échapper aucune marque d’admiration, aucun signe qui put donner a Elizabeth l’idée qu’elle possédait la moindre influence sur sa tranquillité. Si un tel espoir avait pu naître chez elle, il était évident que la conduite de Darcy pendant cette derniere journée devait agir de façon définitive, ou pour le confirmer, ou pour le détruire. Ferme dans sa résolution, c’est a peine s’il adressa la parole a Elizabeth durant toute la journée du samedi et, dans un tete-a-tete d’une demi-heure avec elle, resta consciencieusement plongé dans son livre sans meme lui jeter un regard.Darcy örömmel fogadta a hírt - Elizabeth elég időt töltött már Netherfieldben. Érezte, hogy jobban vonzza őt, mint szeretné, és Miss Bingley udvariatlan volt a leányhoz, őt magát pedig a szokottnál is többet ugratta. Bölcsen elhatározta tehát, hogy nagyon vigyáz magára, s ezentúl a legcsekélyebb jellel sem árulja el bámulatát iránta, semmivel sem ébreszt Elizában reményt, hogy bármi köze is lehet az ő boldogságához. Ha ilyen gondolat motoszkálna a leány fejében, akkor, úgy gondolta, viselkedése az utolsó napon mindennél fontosabb, mert ez erősíti meg vagy zúzza szét Elizabeth reményeit. Darcy ki is tartott szándéka mellett, s szombaton egész nap alig szólt hozzá tíz szót. Egy alkalommal félórára egyedül maradtak, de Darcy beletemetkezett a könyvébe, s rá sem nézett a leányra.
On Sunday, after morning service, the separation, so agreeable to almost all, took place. Miss Bingley's civility to Elizabeth increased at last very rapidly, as well as her affection for Jane; and when they parted, after assuring the latter of the pleasure it would always give her to see her either at Longbourn or Netherfield, and embracing her most tenderly, she even shook hands with the former. Elizabeth took leave of the whole party in the liveliest of spirits.Le dimanche apres l’office du matin eut lieu cette séparation presque unanimement souhaitée. Miss Bingley, au moment des adieux, sentit s’augmenter son affection pour Jane et redevint polie envers Elizabeth ; elle embrassa l’une tendrement en l’assurant de la joie qu’elle aurait toujours a la revoir et serra la main de l’autre presque amicalement. Elizabeth, de son côté, se sentait de tres joyeuse humeur en prenant congé.Vasárnap délelőtt, istentisztelet után, ütött a búcsúzás órája, aminek szinte kivétel nélkül mindenki örült. Miss Bingley végül egyre udvariasabb lett Elizához és egyre szeretetreméltóbb Jane-hez. Búcsúzásnál biztosította, hogy a legnagyobb örömmel találkozik vele akár Longbournban, akár Netherfieldben, és gyengéden átölelte; Elizával is kezet fogott. Elizabeth kitűnő hangulatban köszönt el az egész társaságtól.
They were not welcomed home very cordially by their mother. Mrs. Bennet wondered at their coming, and thought them very wrong to give so much trouble, and was sure Jane would have caught cold again. But their father, though very laconic in his expressions of pleasure, was really glad to see them; he had felt their importance in the family circle. The evening conversation, when they were all assembled, had lost much of its animation, and almost all its sense by the absence of Jane and Elizabeth.L’accueil qu’elles reçurent de leur mere en arrivant a Longbourn fut moins cordial. Mrs. Bennet s’étonna de leur retour et les blâma séverement d’avoir donné a leurs hôtes l’embarras de les faire reconduire. De plus, elle était bien sure que Jane avait repris froid ; mais leur pere, malgré l’expression laconique de son contentement, était tres heureux de les voir de retour. Ses filles aînées lui avaient beaucoup manqué ; il avait senti la place qu’elles occupaient a son foyer, et les veillées familiales, en leur absence, avaient perdu beaucoup de leur animation et presque tout leur charme.Nem mondhatni, hogy anyjuk kitörő örömmel fogadta volna őket otthon. Csodálkozott, hogy már megjöttek, kifogásolta, hogy annyi alkalmatlanságot okoztak a kocsival, és biztosra vette, hogy Jane újra meghűlt. Apjuk viszont, noha igen szűkszavúan fejezte ki érzelmeit, őszintén megörült nekik, mert érezte, mennyire hiányoznak a családi körből. Az esti beszélgetés, amelyen az egész család találkozott, Jane és Elizabeth távollétében sokat veszített élénkségéből, és szinte teljesen értelmetlenné lett.
They found Mary, as usual, deep in the study of thorough-bass and human nature; and had some extracts to admire, and some new observations of threadbare morality to listen to. Catherine and Lydia had information for them of a different sort. Much had been done and much had been said in the regiment since the preceding Wednesday; several of the officers had dined lately with their uncle, a private had been flogged, and it had actually been hinted that Colonel Forster was going to be married.Elles trouverent Mary plongée dans ses grandes études et, comme d’habitude, prete a leur lire les derniers extraits de ses lectures accompagnées de réflexions philosophiques peu originales. Catherine et Lydia avaient des nouvelles d’un tout autre genre ; il s’était passé beaucoup de choses au régiment depuis le précédent mercredi : plusieurs officiers étaient venus dîner chez leur oncle ; un soldat avait été fustigé et le bruit du prochain mariage du colonel Forster commençait a se répandre.A két testvér, szokás szerint, nyakig találta Maryt az összhangzattan és az emberi természet tanulmányozásában; meg kellett csodálniok új kivonatait, végig kellett hallgatniok néhány frissen gyűjtött, lapos erkölcsi megfigyelését. Catherine és Lydia más természetű értesülésekkel szórakoztatták őket. Múlt szerda óta sok szóbeszéd folyt és sok minden történt az ezredben; nagybátyjuk közben több tisztet vendégül látott vacsorára, egy közlegényt megbotoztak, sőt még az a hír is elterjedt, hogy Forster ezredes rövidesen megnősül.
Chapter 13XIII13. FEJEZET
"I hope, my dear," said Mr. Bennet to his wife, as they were at breakfast the next morning, "that you have ordered a good dinner to-day, because I have reason to expect an addition to our family party."– J’espere, ma chere amie, que vous avez commandé un bon dîner pour ce soir, dit Mr. Bennet a sa femme en déjeunant le lendemain, car il est probable que nous aurons un convive.Remélem drágám - mondta Mr. Bennet feleségének másnap a reggelinél -, jó vacsorát rendelt mára, mert valószínűleg vendégünk lesz.
"Who do you mean, my dear? I know of nobody that is coming, I am sure, unless Charlotte Lucas should happen to call in--and I hope _my_ dinners are good enough for her. I do not believe she often sees such at home."– Et qui donc, mon ami ? Je ne vois personne qui soit dans le cas de venir, sauf peut-etre Charlotte Lucas, et je pense que notre ordinaire peut lui suffire.Kire gondol, drágám? Tudtommal nem jön senki, hacsak Charlotte Lucas nem toppan be, neki meg, remélem, elég jó a mindennapi vacsoránk. Nem hinném, hogy otthon gyakran kap ilyet.
"The person of whom I speak is a gentleman, and a stranger."– Le convive dont je parle est un gentleman et un étranger.Akiről én beszélek, az férfi és idegen.
Mrs. Bennet's eyes sparkled. "A gentleman and a stranger! It is Mr. Bingley, I am sure! Well, I am sure I shall be extremely glad to see Mr. Bingley. But--good Lord! how unlucky! There is not a bit of fish to be got to-day. Lydia, my love, ring the bell--I must speak to Hill this moment."Les yeux de Mrs. Bennet étincelerent. – Un gentleman et un étranger ! Alors ce ne peut etre que Mr. Bingley ! Oh ! Jane ! petite rusée, vous n’en aviez rien dit… Assurément je serai ravie de voir Mr. Bingley. Mais, grand Dieu ! Comme c’est ennuyeux qu’on ne puisse pas trouver de poisson aujourd’hui ! Lydia, mon amour, sonnez vite ! Il faut que je parle tout de suite a la cuisiniere.Mrs. Bennetnek felragyogott a szeme. - Férfi és idegen! Az nem lehet más, csak Mr. Bingley. Jane, te kis ravasz, egy szót sem szóltál erről! No, nem baj, szívből örülök Mr. Bingley látogatásának. Te jó ég! Mitévő legyek? Ma semmi pénzért nem lehet halat kapni! Lydia, aranyom, húzd meg a csengőt, azonnal beszélnem kell a szakácsnéval.
"It is _not_ Mr. Bingley," said her husband; "it is a person whom I never saw in the whole course of my life."– Ce n’est pas Mr. Bingley, intervint son mari ; c’est quelqu’un que je n’ai jamais vu.Nem Mr. Bingley jön - mondta a férje -, hanem egy olyan ember, akit még soha életemben nem láttam.
This roused a general astonishment; and he had the pleasure of being eagerly questioned by his wife and his five daughters at once.Cette déclaration provoqua un étonnement général suivi d’un déluge de questions que Mr. Bennet se fit un malin plaisir de laisser quelque temps sans réponse.E szavakat általános meglepetés követte, s Mr. Bennet élvezte, hogy felesége és öt leánya egyszerre rohanják meg kérdéseikkel.
After amusing himself some time with their curiosity, he thus explained:A la fin, il consentit a s’expliquer.Miután egy darabig mulatott kíváncsiságukon, megmagyarázta, miről van szó.
"About a month ago I received this letter; and about a fortnight ago I answered it, for I thought it a case of some delicacy, and requiring early attention. It is from my cousin, Mr. Collins, who, when I am dead, may turn you all out of this house as soon as he pleases."– J’ai reçu, il y a un mois environ, la lettre que voici et a laquelle j’ai répondu il y a quinze jours seulement car l’affaire dont il s’agissait était délicate et demandait réflexion. Cette lettre est de mon cousin, Mr. Collins, qui, a ma mort, peut vous mettre toutes a la porte de cette maison aussitôt qu’il lui plaira.Körülbelül egy hónapja kaptam ezt a levelet, s két héttel ezelőtt válaszoltam rá, mert kissé kényes ügynek tartottam, amellyel sürgősen kell foglalkozni. A levelet unokaöcsém, Mr. Collins írta, aki halálom után bármikor kikergethet benneteket ebből a házból.
"Oh! my dear," cried his wife, "I cannot bear to hear that mentioned. Pray do not talk of that odious man. I do think it is the hardest thing in the world, that your estate should be entailed away from your own children; and I am sure, if I had been you, I should have tried long ago to do something or other about it."– Ah ! mon ami, s’écria sa femme, je vous en prie, ne nous parlez pas de cet homme odieux. C’est certainement une calamité que votre domaine doive etre ainsi arraché a vos propres filles, et je sais qu’a votre place je me serais arrangée d’une façon ou d’une autre pour écarter une telle perspective.Ó, drágám - kiáltott a felesége -, hallani sem bírom ezt; kérem, ne is beszéljen arról az utálatos emberről. Nincs szörnyűbb dolog a világon, mint ha az ember saját gyermekeit kiforgatják az örökségből. A maga helyében már rég megpróbáltam volna valamit tenni ebben a dologban.
Jane and Elizabeth tried to explain to her the nature of an entail. They had often attempted to do it before, but it was a subject on which Mrs. Bennet was beyond the reach of reason, and she continued to rail bitterly against the cruelty of settling an estate away from a family of five daughters, in favour of a man whom nobody cared anything about.Jane et Elizabeth s’efforcerent, mais en vain, de faire comprendre a leur mere ce qu’était un « entail »[3]. Elles l’avaient déja tenté plusieurs fois ; mais c’était un sujet sur lequel Mrs. Bennet se refusait a entendre raison, et elle n’en continua pas moins a protester amerement contre la cruauté qu’il y avait a déshériter une famille de cinq filles en faveur d’un homme dont personne ne se souciait.Jane és Elizabeth igyekeztek megmagyarázni anyjuknak, mit jelent az, ha a tulajdon öröklését végrendelet korlátozza. Azelőtt is többször megpróbálták ezt vele megértetni, de ebben a kérdésben Mrs. Bennet nem hallgatott a józan észre, most is tovább zsörtölődött, hogy milyen kegyetlenség egy ötleányos családot megfosztani az örökségtől, és olyan emberre hagyni, akihez senkinek semmi köze.
"It certainly is a most iniquitous affair," said Mr. Bennet, "and nothing can clear Mr. Collins from the guilt of inheriting Longbourn. But if you will listen to his letter, you may perhaps be a little softened by his manner of expressing himself."– C’est évidemment une iniquité, dit Mr. Bennet, et rien ne peut laver Mr. Collins du crime d’etre héritier de Longbourn. Mais si vous voulez bien écouter sa lettre, les sentiments qu’il y exprime vous adouciront peut-etre un peu.Mindenesetre nagy igazságtalanság - mondta Mr. Bennet -, és Mr. Collinsról semmi sem mossa le ezt a vétket, hogy ő örökli Longbournt. De ha meghallgatja, hogy mit ír, talán kissé megenyhül a levele hangjától.
"No, that I am sure I shall not; and I think it is very impertinent of him to write to you at all, and very hypocritical. I hate such false friends. Why could he not keep on quarreling with you, as his father did before him?"– Ah ! pour cela non ! J’en suis certaine. Je pense au contraire que c’est de sa part le comble de l’impertinence et de l’hypocrisie que de vous écrire. Que ne reste-t-il brouillé avec vous comme l’était son pere ?Nem, szó sincs róla; már azt is nagy szemtelenségnek tartom, hogy egyáltalán írni mert magának. Micsoda képmutató fráter! Gyűlölöm az ilyen hamis, álszent barátokat. Inkább folytatná a pörlekedést, amit már az apja elkezdett.
"Why, indeed; he does seem to have had some filial scruples on that head, as you will hear."– Il paraît justement avoir eu, a cet égard, quelques scrupules, ainsi que vous allez l’entendre :Úgy látom, éppen emiatt mardossa fiúi szívét némi lelkifurdalás, amint ez a levélből kitűnik.
"Hunsford, near Westerham, Kent, 15th October.« Hunsford, par Westerham, Kent. 15 octobre.Hunsford, Westerham mellett. Kent, ..... október 15-én.
"Dear Sir,--« Cher monsieur,Tisztelt Uram!
"The disagreement subsisting between yourself and my late honoured father always gave me much uneasiness, and since I have had the misfortune to lose him, I have frequently wished to heal the breach; but for some time I was kept back by my own doubts, fearing lest it might seem disrespectful to his memory for me to be on good terms with anyone with whom it had always pleased him to be at variance.--'There, Mrs. Bennet.'--My mind, however, is now made up on the subject, for having received ordination at Easter, I have been so fortunate as to be distinguished by the patronage of the Right Honourable Lady Catherine de Bourgh, widow of Sir Lewis de Bourgh, whose bounty and beneficence has preferred me to the valuable rectory of this parish, where it shall be my earnest endeavour to demean myself with grateful respect towards her ladyship, and be ever ready to perform those rites and ceremonies which are instituted by the Church of England.« Le désaccord subsistant entre vous et mon regretté pere m’a toujours été fort pénible, et depuis que j’ai eu l’infortune de le perdre, j’ai souvent souhaité d’y remédier. Pendant quelque temps j’ai été retenu par la crainte de manquer a sa mémoire en me réconciliant avec une personne pour laquelle, toute sa vie, il avait professé des sentiments hostiles… » – Vous voyez, Mrs. Bennet !… « Néanmoins, j’ai fini par prendre une décision. Ayant reçu a Pâques l’ordination, j’ai eu le privilege d’etre distingué par la Tres Honorable lady Catherine de Bourgh, veuve de sir Lewis de Bourgh, a la bonté et a la générosité de laquelle je dois l’excellente cure de Hunsford ou mon souci constant sera de témoigner ma respectueuse reconnaissance a Sa Grâce, en meme temps que mon empressement a célébrer les rites et cérémonies instituées par l’Église d’Angleterre.Az a nézeteltérés, amely megboldogult drága atyám és Ön között fennállott, engem mindig komoly nyugtalansággal töltött el, s amióta őt, szerencsétlenségemre, elveszítettem, gyakran óhajtottam áthidalni a köztünk tátongó szakadékot; de mind ez ideig visszatartottak kételyeim és az a félelem, hogy tiszteletlenségnek látszanék atyám emléke iránt, ha olyan személlyel lépnék jó viszonyra, akivel a megboldogult mindig viszálykodni kegyeskedett. - Figyeljen csak ide, Mrs. Bennet! - Most azonban döntésre jutottam ebben a kérdésben, mivel húsvétkor lelkésszé szenteltek, és az a kitüntető szerencse ért, hogy elnyerhettem Lady Catherine de Bourgh őméltóságának, Sir Lewis de Bourgh özvegyének magas pártfogását. Az ő kegyes bőkezűsége emelt engem a fenti parókia lelkészi tisztére, amely értékes hivatásban minden törekvésem arra fog irányulni, hogy hálás hódolattal adózzam őladységének, s egyben mindig készen álljak azoknak a rítusoknak és szertartásoknak az elvégzésére, amelyeket az angol államegyház előír.
As a clergyman, moreover, I feel it my duty to promote and establish the blessing of peace in all families within the reach of my influence; and on these grounds I flatter myself that my present overtures are highly commendable, and that the circumstance of my being next in the entail of Longbourn estate will be kindly overlooked on your side, and not lead you to reject the offered olive-branch. I cannot be otherwise than concerned at being the means of injuring your amiable daughters, and beg leave to apologise for it, as well as to assure you of my readiness to make them every possible amends--but of this hereafter. If you should have no objection to receive me into your house, I propose myself the satisfaction of waiting on you and your family, Monday, November 18th, by four o'clock, and shall probably trespass on your hospitality till the Saturday se'ennight following, which I can do without any inconvenience, as Lady Catherine is far from objecting to my occasional absence on a Sunday, provided that some other clergyman is engaged to do the duty of the day.--I remain, dear sir, with respectful compliments to your lady and daughters, your well-wisher and friend,« En ma qualité d’ecclésiastique, je sens qu’il est de mon devoir de faire avancer le regne de la paix dans toutes les familles soumises a mon influence. Sur ce terrain j’ose me flatter que mes avances ont un caractere hautement recommandable, et vous oublierez, j’en suis sur, le fait que je suis l’héritier du domaine de Longbourn pour accepter le rameau d’olivier que je viens vous offrir. « Je suis réellement peiné d’etre l’involontaire instrument du préjudice causé a vos charmantes filles. Qu’il me soit permis de vous exprimer mes regrets en meme temps que mon vif désir de leur faire accepter tous les dédommagements qui sont en mon pouvoir ; mais, de ceci, nous reparlerons plus tard. « Si vous n’avez point de raison qui vous empeche de me recevoir je me propose de vous rendre visite le lundi 18 novembre a quatre heures, et j’abuserai de votre hospitalité jusqu’au samedi de la semaine suivante – ce que je puis faire sans inconvénients, lady Catherine ne voyant pas d’objection a ce que je m’absente un dimanche, pourvu que je me fasse remplacer par un de mes confreres. « Veuillez présenter mes respectueux compliments a ces dames et me croire votre tout dévoué serviteur et ami.Lelkész lévén, ezenfelül kötelességemnek érzem megalapozni és előmozdítani a béke áldásait mindazon családokban, amelyekre befolyásom kiterjed. A fentiek alapján talán nem ok nélkül remélhetem, hogy jelen jóindulatú közeledésem méltánylásra fog találni, s hogy Ön figyelmen kívül hagyja azt a körülményt, miszerint én vagyok a longbourni birtok várományosa, s nem fogja emiatt visszautasítani a felkínált olajágat. Szükségtelen hangsúlyoznom, mennyire fájdalmas nekem az a gondolat, hogy akaratlanul is eszköze lettem az Ön szeretetre méltó leányait ért sérelemnek; engedje meg, hogy ezért bocsánatát kérjem, s egyben biztosítsam Önt, mindig készen állok bármilyen módon kárpótolni őket - de erről bővebben élőszóval. Ha nem lenne kifogása, hogy házába befogadjon, örömmel tenném tiszteletemet Önnél és kedves családjánál november 18-án, hétfőn délután négy órakor; szíves vendégszeretetét valószínűleg a rákövetkező hét szombatjáig venném igénybe. Ezt minden alkalmatlanság nélkül megtehetem, mivel Lady Catherine nem kifogásolja, ha időnként távol töltöm a vasárnapot, amennyiben más lelkész helyettesít a napi teendők ellátásában. Engedje meg, Uram, hogy tiszteletteljes üdvözletemet küldjem kedves feleségének és leányainak, s maradok jóakarója és barátja
"WILLIAM COLLINS"« William COLLINS. »William Collins
"At four o'clock, therefore, we may expect this peace-making gentleman," said Mr. Bennet, as he folded up the letter. "He seems to be a most conscientious and polite young man, upon my word, and I doubt not will prove a valuable acquaintance, especially if Lady Catherine should be so indulgent as to let him come to us again."– Donc, a quatre heures, nous verrons arriver ce pacifique gentleman. C’est, semble-t-il, un jeune homme extremement consciencieux et courtois et nous aurons sans doute d’agréables relations avec lui pour peu que lady Catherine daigne lui permettre de revenir nous voir.Ezek szerint négy órára várhatjuk ezt a békeangyalt - mondta Mr. Bennet, miközben összehajtotta a levelet. - Szavamra, igen lelkiismeretes és előzékeny fiatalembernek látszik, aki kétségtelenül hasznos ismerősnek is fog bizonyulni, különösen ha Lady Catherine megengedi, hogy újra meglátogasson bennünket.
"There is some sense in what he says about the girls, however, and if he is disposed to make them any amends, I shall not be the person to discourage him."– Ce qu’il dit a propos de nos filles est plein de raison, et s’il est disposé a faire quelque chose en leur faveur, ce n’est pas moi qui le découragerai.Érdemes megfontolni, amit a lányokról mond. Ha valóban hajlandó volna valamiképpen kárpótolni őket, én lennék a legutolsó, aki erről lebeszélné.
"Though it is difficult," said Jane, "to guess in what way he can mean to make us the atonement he thinks our due, the wish is certainly to his credit."– Bien que je ne voie pas trop comment il pourrait s’y prendre, dit Jane, le désir qu’il en a lui fait certainement honneur.Nehéz elképzelni ugyan - mondta Jane -, milyen módon nyújthatna nekünk jóvátételt, de hogy elismeri kötelezettségét, és teljesíteni is óhajtja, én már ezt is javára írom.
Elizabeth was chiefly struck by his extraordinary deference for Lady Catherine, and his kind intention of christening, marrying, and burying his parishioners whenever it were required.Elizabeth était surtout frappée de l’extraordinaire déférence exprimée par Mr. Collins a l’égard de lady Catherine et de la solennité avec laquelle il affirmait son intention de baptiser, marier, ou enterrer ses paroissiens, chaque fois que son ministere serait requis.Elizának különösen az tűnt fel, milyen rendkívül alázatos hangon emlegeti Mr. Collins Lady Catherine-t, s milyen készségesen vállalkozik híveinek keresztelésére, esketésére és temetésére, valahányszor a szükség úgy kívánja.
"He must be an oddity, I think," said she. "I cannot make him out.--There is something very pompous in his style.--And what can he mean by apologising for being next in the entail?--We cannot suppose he would help it if he could.--Could he be a sensible man, sir?"– Ce doit etre un singulier personnage, dit-elle. Son style est bien emphatique ; et que signifient ces excuses d’etre l’héritier de Longbourn ? Y changerait-il quelque chose s’il le pouvait ? Pensez-vous que ce soit un homme de grand sens, pere ?Furcsa egy ember lehet - mondotta -, nem tudom kiismerni a levélből. Valami rettenetes nagyképűség van a stílusában. És miért kér bocsánatot, amiért ő a birtok várományosa? Alig tételezhető fel, hogy lemondana róla, ha ez módjában állna. Gondolja, papa, hogy értelmes ember lehet?
"No, my dear, I think not. I have great hopes of finding him quite the reverse. There is a mixture of servility and self-importance in his letter, which promises well. I am impatient to see him."– Non, ma chere enfant ; je suis meme assuré de découvrir le contraire. Il y a dans sa lettre un mélange de servilité et d’importance qui m’intrigue. J’attends sa visite avec une vive impatience.Nem, szívem, nem gondolom. Minden reményem, hogy éppen az ellenkezője. Ez a levél sokat ígérő keveréke a szolgalelkűségnek és az önteltségnek. Alig várom már, hogy lássam.
"In point of composition," said Mary, "the letter does not seem defective. The idea of the olive-branch perhaps is not wholly new, yet I think it is well expressed."– Au point de vue du style, dit Mary, sa lettre ne me semble pas défectueuse. L’idée du rameau d’olivier, pour n’etre pas tres neuve, est néanmoins bien exprimée.Fogalmazás tekintetében a levél nem kifogásolható - jelentette ki Mary. - Az olajág gondolata talán nem egészen új, de véleményem szerint jól van kifejezve.
To Catherine and Lydia, neither the letter nor its writer were in any degree interesting. It was next to impossible that their cousin should come in a scarlet coat, and it was now some weeks since they had received pleasure from the society of a man in any other colour. As for their mother, Mr. Collins's letter had done away much of her ill-will, and she was preparing to see him with a degree of composure which astonished her husband and daughters.Pour Catherine et Lydia, la lettre ni son auteur n’étaient le moins du monde intéressants. Il y avait peu de chances que leur cousin apparut avec un uniforme écarlate et, depuis quelque temps, la société des gens vetus d’une autre couleur ne leur procurait plus aucun plaisir. Quant a leur mere, la lettre de Mr. Collins avait en grande partie dissipé sa mauvaise humeur et elle se préparait a recevoir son hôte avec un calme qui étonnait sa famille.Catherine és Lydia szemében a levél és írója egyaránt teljesen érdektelen maradt. Arra szinte lehetetlen volt számítani, hogy unokafivérük piros zubbonyban érkezzen, ők pedig néhány hét óta nem érezték jól magukat bármely más színbe öltözött férfi társaságában. Ami anyjukat illeti. Mr. Collins levele lényegesen enyhítette ingerültségét, s most olyan lelki nyugalommal nézett a látogatás elé, amely egyaránt meglepte férjét és leányait.
Mr. Collins was punctual to his time, and was received with great politeness by the whole family. Mr. Bennet indeed said little; but the ladies were ready enough to talk, and Mr. Collins seemed neither in need of encouragement, nor inclined to be silent himself. He was a tall, heavy-looking young man of five-and-twenty. His air was grave and stately, and his manners were very formal. He had not been long seated before he complimented Mrs. Bennet on having so fine a family of daughters; said he had heard much of their beauty, but that in this instance fame had fallen short of the truth; and added, that he did not doubt her seeing them all in due time disposed of in marriage. This gallantry was not much to the taste of some of his hearers; but Mrs. Bennet, who quarreled with no compliments, answered most readily.Mr. Collins arriva ponctuellement a l’heure dite et fut reçu avec beaucoup de politesse par toute la famille. Mr. Bennet parla peu, mais ces dames ne demandaient qu’a parler a sa place. Mr. Collins de son côté ne paraissait ni sauvage, ni taciturne. C’était un grand garçon un peu lourd, a l’air grave et compassé et aux manieres cérémonieuses. A peine assis, il se mit a complimenter Mrs. Bennet sur sa charmante famille. Il avait, dit-il, beaucoup entendu vanter la beauté de ses cousines, mais il constatait qu’en cette circonstance le bruit public était au-dessous de la vérité. Il ne doutait pas, ajouta-t-il, qu’en temps voulu leur mere n’eut la joie de les voir toutes honorablement établies. Ces galants propos n’étaient pas goutés de meme façon par tous ses auditeurs, mais Mrs. Bennet, qui n’était point difficile sur les compliments, répondit avec empressement :Mr. Collins pontosan érkezett, s az egész család igen udvariasan fogadta. Mr. Bennet maga szűkszavú volt, a hölgyek annál beszédesebbek; Mr. Collinsnak sem a biztatás nem hiányzott, sem nem volt hallgatag természetű. Magas, nehézkes külsejű, huszonöt éves fiatalember volt, komoly, ünnepélyes arcú, igen mereven és szertartásosan viselkedett. Alighogy leült, máris gratulált Mrs. Bennetnek bájos leányaihoz, kijelentette, sokat hallott szépségükről, de ebben az esetben a hír messze elmaradt a valóság mögött; majd hozzátette, meg van róla győződve, hogy annak idején valamennyien jól fognak férjhez menni. Ez a lovagias kijelentés nem talált osztatlan tetszésre, de Mrs. Bennet minden bókot méltányolt, s rögtön így felelt:
"You are very kind, I am sure; and I wish with all my heart it may prove so, for else they will be destitute enough. Things are settled so oddly."– Ce que vous me dites la est fort aimable, monsieur, et je souhaite fort que votre prévision se réalise, autrement mes filles se trouveraient un jour dans une situation bien fâcheuse avec des affaires aussi singulierement arrangées.Nagyon kedves öntől, uram, s én szívből kívánom, hogy így is legyen, mert máskülönben tudja az ég, mi vár rájuk. A dolgokat furcsán rendezték el, mondhatom.
"You allude, perhaps, to the entail of this estate."– Vous faites allusion peut-etre a l’« entail » de ce domaine.Ön talán a birtok örökjogi korlátozására céloz?
"Ah! sir, I do indeed. It is a grievous affair to my poor girls, you must confess. Not that I mean to find fault with _you_, for such things I know are all chance in this world. There is no knowing how estates will go when once they come to be entailed."– Naturellement, monsieur, et vous devez reconnaître que c’est une clause bien regrettable pour mes pauvres enfants. – Non que je vous en rende personnellement responsable.Arra, valóban arra. Nagyon keserves dolog ez az én szegény lányaimnak, ezt be kell látnia. Nem mintha önt hibáztatnám érte, az ilyesmi csupa véletlen ezen a világon. Az ilyen kötött birtoknál nem lehet tudni, mi lesz végül is a sorsa.
"I am very sensible, madam, of the hardship to my fair cousins, and could say much on the subject, but that I am cautious of appearing forward and precipitate. But I can assure the young ladies that I come prepared to admire them. At present I will not say more; but, perhaps, when we are better acquainted--"– Je suis tres sensible, madame, au désavantage subi par mes belles cousines et j’en dirais plus sans la crainte de vous paraître un peu trop pressé mais je puis affirmer a ces demoiselles que j’arrive tout pret a gouter leur charme. Je n’ajoute rien quant a présent. Peut-etre, quand nous aurons fait plus ample connaissance…Teljesen tudatában vagyok, asszonyom, milyen nehézséget jelent ez szép unokahúgaimnak; sokat mondhatnék erről, de nem akarok vakmerőnek és meggondolatlannak látszani. A fiatal hölgyeket mindenesetre biztosíthatom, hogy mint bámulójuk jöttem ide. A jelen pillanatban ennél többet nem akarok mondani, de talán ha majd jobban összeismerkedünk...
He was interrupted by a summons to dinner; and the girls smiled on each other. They were not the only objects of Mr. Collins's admiration. The hall, the dining-room, and all its furniture, were examined and praised; and his commendation of everything would have touched Mrs. Bennet's heart, but for the mortifying supposition of his viewing it all as his own future property. The dinner too in its turn was highly admired; and he begged to know to which of his fair cousins the excellency of its cooking was owing. But he was set right there by Mrs. Bennet, who assured him with some asperity that they were very well able to keep a good cook, and that her daughters had nothing to do in the kitchen. He begged pardon for having displeased her. In a softened tone she declared herself not at all offended; but he continued to apologise for about a quarter of an hour.Il fut interrompu par l’annonce du dîner et les jeunes filles échangerent un sourire. Elles n’étaient pas seules a exciter l’admiration de Mr. Collins : le hall, la salle a manger et son mobilier furent examinés et hautement appréciés. Tant de louanges auraient touché le cour de Mrs. Bennet si elle n’avait eu la pénible arriere-pensée que Mr. Collins passait la revue de ses futurs biens. Le dîner a son tour fut l’objet de ses éloges et il insista pour savoir a laquelle de ses belles cousines revenait l’honneur de plats aussi parfaitement réussis. Mais ici, Mrs. Bennet l’interrompit un peu vivement pour lui dire qu’elle avait le moyen de s’offrir une bonne cuisiniere, et que ses filles ne mettaient pas le pied a la cuisine. Mr. Collins la supplia de ne pas lui en vouloir, a quoi elle répondit d’un ton plus doux qu’il n’y avait point d’offense, mais il n’en continua pas moins a s’excuser jusqu’a la fin du dîner.Nem folytathatta, mert vacsorához hívták őket. A leányok összemosolyogtak. Mr. Collins nemcsak unokahúgait csodálta meg. Alaposan megnézte és feldicsérte az előszobát, az ebédlőt, minden egyes bútordarabot. A vendég elragadtatása meg is lágyította volna Mrs. Bennet szívét, ha nem gyötri az a gyanú, hogy Collins mint jövendő tulajdonos tart szemlét. A vacsoráról is igen elismerően nyilatkozott, s megkérdezte, melyik szép unokahúga főz ilyen remekül. De Mrs. Bennet itt már rendreutasította, s kissé csípősen hozta tudtára: igenis módjukban áll, hogy jó szakácsnőt tartsanak, s az ő leányainak semmi keresnivalójuk nincs a konyhában. Collins bocsánatot kért, hogy akaratlanul is megbántotta, mire Mrs. Bennet szelídebb hangon kijelentette, hogy egyáltalában nincs megbántva, de a tiszteletes még vagy egy negyedórán át mentegetőzött.
Chapter 14XIV14. FEJEZET
During dinner, Mr. Bennet scarcely spoke at all; but when the servants were withdrawn, he thought it time to have some conversation with his guest, and therefore started a subject in which he expected him to shine, by observing that he seemed very fortunate in his patroness. Lady Catherine de Bourgh's attention to his wishes, and consideration for his comfort, appeared very remarkable. Mr. Bennet could not have chosen better. Mr. Collins was eloquent in her praise. The subject elevated him to more than usual solemnity of manner, and with a most important aspect he protested that "he had never in his life witnessed such behaviour in a person of rank--such affability and condescension, as he had himself experienced from Lady Catherine. She had been graciously pleased to approve of both of the discourses which he had already had the honour of preaching before her. She had also asked him twice to dine at Rosings, and had sent for him only the Saturday before, to make up her pool of quadrille in the evening.Pendant le repas Mr. Bennet avait a peine ouvert la bouche. Lorsque les domestiques se furent retirés, il pensa qu’il était temps de causer un peu avec son hôte, et mit la conversation sur le sujet qu’il estimait le mieux choisi pour le faire parler en félicitant son cousin d’avoir trouvé une protectrice qui se montrait si pleine d’attentions pour ses désirs et de sollicitude pour son confort. Mr. Bennet ne pouvait mieux tomber. Mr. Collins fut éloquent dans ses éloges. De sa vie, affirma-t-il, solennellement, il n’avait rencontré chez un membre de l’aristocratie l’affabilité et la condescendance que lui témoignait lady Catherine. Elle avait été assez bonne pour apprécier les deux sermons qu’il avait eu l’honneur de precher devant elle. Deux fois déja elle l’avait invité a dîner a Rosings, et le samedi précédent encore l’avait envoyé chercher pour faire le quatrieme a sa partie de « quadrille ».Vacsora közben Mr. Bennet alig szólt, de amikor a személyzet visszavonult, elérkezettnek látta az időt, hogy kicsit beszélgessen vendégével. Olyan témát pendített hát meg, hogy Collinsnak alkalma lehessen tündökölni. Úgy látszik, jegyezte meg, hogy a tiszteletes igen szerencsés pártfogója tekintetében, mert Lady Catherine de Bourgh tekintettel van óhajaira, és gondoskodik kényelméről. Mr. Bennet jobb témát nem is választhatott volna: a tiszteletes ékesszóló magasztalásba kezdett. A tárgy a szokottnál is ünnepélyesebb hangra ihlette, s fontoskodva jelentette ki, soha életében még nem tapasztalt előkelő személyek részéről olyan nyájas és leereszkedő magatartást, mint amilyet Lady Catherine tanúsított irányában. Mindkét szentbeszédét a legkegyesebben méltányolta - eddig ugyanis két ízben érte az a kitüntetés, hogy a lady előtt prédikálhatott. Már kétszer meghívta vacsorára rosingsi kastélyába - múlt szombaton is üzent érte, mert hiányzott a negyedik az esti kártyacsatához.
Lady Catherine was reckoned proud by many people he knew, but _he_ had never seen anything but affability in her. She had always spoken to him as she would to any other gentleman; she made not the smallest objection to his joining in the society of the neighbourhood nor to his leaving the parish occasionally for a week or two, to visit his relations. She had even condescended to advise him to marry as soon as he could, provided he chose with discretion; and had once paid him a visit in his humble parsonage, where she had perfectly approved all the alterations he had been making, and had even vouchsafed to suggest some herself--some shelves in the closet up stairs."Beaucoup de gens lui reprochaient d’etre hautaine, mais il n’avait jamais vu chez elle que de la bienveillance. Elle le traitait en gentleman et ne voyait aucune objection a ce qu’il fréquentât la société du voisinage ou s’absentât une semaine ou deux pour aller voir sa famille. Elle avait meme poussé la bonté jusqu’a lui conseiller de se marier le plus tôt possible, pourvu qu’il fît un choix judicieux. Elle lui avait fait visite une fois dans son presbytere ou elle avait pleinement approuvé les améliorations qu’il y avait apportées et daigné meme en suggérer d’autres, par exemple des rayons a poser dans les placards du premier étage.Lady Catherine-t sokan gőgösnek tartják, de iránta mindig nyájasnak mutatkozott. Mindig úgy beszélt vele, mint bármely más úriemberrel, soha egy szóval sem kifogásolta, ha részt akart venni a környék társadalmi életében, vagy időnként el akart utazni egy-két hétre, hogy meglátogassa rokonait. Leereszkedésében odáig ment, hogy azt tanácsolta neki, házasodjék meg minél előbb, feltéve, ha kellő körültekintéssel választ feleséget. Egyszer meg is látogatta a szerény paplakban, s fenntartás nélkül jóváhagyta a berendezésben eszközölt változtatásokat, sőt egy-két dolgot ő maga is ajánlani kegyeskedett, például azt, hogy polcokat rakasson a szekrényekbe az emeleten.
"That is all very proper and civil, I am sure," said Mrs. Bennet, "and I dare say she is a very agreeable woman. It is a pity that great ladies in general are not more like her. Does she live near you, sir?"– Voila une intention charmante, dit Mrs. Bennet, et je ne doute pas que lady Catherine ne soit une fort aimable femme. C’est bien regrettable que les grandes dames, en général, lui ressemblent si peu. Habite-t-elle dans votre voisinage, monsieur ?Mondhatom, ez mind nagyon szép és szíves tőle - jegyezte meg Mrs. Bennet. - Úgy látszik, igen kedves asszony. Kár, hogy a főrangú hölgyek általában nem ilyenek. És közel lakik önhöz, tiszteletes úr?
"The garden in which stands my humble abode is separated only by a lane from Rosings Park, her ladyship's residence."– Le jardin qui entoure mon humble demeure n’est séparé que par un sentier de Rosings Park, résidence de Sa Grâce.A kertet, ahol szerény hajlékom áll, csupán egy ösvény választja el Rosings Parktól, őladysége kastélyától.
"I think you said she was a widow, sir? Has she any family?"– Je crois vous avoir entendu dire qu’elle était veuve. A-t-elle des enfants ?Ugye azt mondta róla, hogy özvegy? És van családja?
"She has only one daughter, the heiress of Rosings, and of very extensive property."– Elle n’a qu’une fille, héritiere de Rosings et d’une immense fortune.Egyetlen leánya van, aki a rosingsi kastély mellett igen kiterjedt birtokot fog örökölni.
"Ah!" said Mrs. Bennet, shaking her head, "then she is better off than many girls. And what sort of young lady is she? Is she handsome?"– Ah ! s’écria Mrs. Bennet en soupirant. Elle est mieux partagée que beaucoup d’autres. Et cette jeune fille, est-elle jolie ?Ah! - kiáltotta Mrs. Bennet, fejét csóválva. - Akkor jobb kilátásai vannak, mint a legtöbb lánynak. És milyen az a fiatal hölgy? Csinos?
"She is a most charming young lady indeed. Lady Catherine herself says that, in point of true beauty, Miss de Bourgh is far superior to the handsomest of her sex, because there is that in her features which marks the young lady of distinguished birth. She is unfortunately of a sickly constitution, which has prevented her from making that progress in many accomplishments which she could not have otherwise failed of, as I am informed by the lady who superintended her education, and who still resides with them. But she is perfectly amiable, and often condescends to drive by my humble abode in her little phaeton and ponies."– Elle est tout a fait charmante. Lady Catherine dit elle-meme que miss de Bourgh possede quelque chose de mieux que la beauté car, dans ses traits, se reconnaît la marque d’une haute naissance. Malheureusement elle est d’une constitution délicate et n’a pu se perfectionner comme elle l’aurait voulu dans différents arts d’agrément pour lesquels elle témoignait des dispositions remarquables. Je tiens ceci de la dame qui a surveillé son éducation et qui continue a vivre aupres d’elle a Rosings, mais miss de Bourgh est parfaitement aimable et daigne souvent passer a côté de mon humble presbytere dans le petit phaéton attelé de poneys qu’elle conduit elle-meme.Rendkívül bájos ifjú hölgy. Lady Catherine maga mondja, hogy igazi szépség tekintetében Miss de Bourgh messze fölülmúlja nemének legszebb képviselőit, mert vonásaiban van valami, ami legott elárulja előkelő származását. Sajnos, szervezete nem a legerősebb, s ez gátolta haladását a sokoldalú műveltség megszerzésében, amit máskülönben bizonyára nem mulasztott volna el. Minderről attól a hölgytől értesültem, aki Miss de Bourgh nevelését irányította, s aki most is náluk lakik. De végtelenül szeretetre méltó teremtés, s leereszkedését mutatja az is, hogy gyakran hajt el szerény hajlékom mellett kis hintóján és pónilovaival.
"Has she been presented? I do not remember her name among the ladies at court."– A-t-elle été présentée ? Je ne me rappelle pas avoir vu son nom parmi ceux des dames reçues a la cour.Bemutatták már az udvarnál? Nem emlékszem, hogy láttam volna nevét az ott megjelent hölgyek között.
"Her indifferent state of health unhappily prevents her being in town; and by that means, as I told Lady Catherine one day, has deprived the British court of its brightest ornament. Her ladyship seemed pleased with the idea; and you may imagine that I am happy on every occasion to offer those little delicate compliments which are always acceptable to ladies. I have more than once observed to Lady Catherine, that her charming daughter seemed born to be a duchess, and that the most elevated rank, instead of giving her consequence, would be adorned by her. These are the kind of little things which please her ladyship, and it is a sort of attention which I conceive myself peculiarly bound to pay."– Sa frele santé, malheureusement, ne lui permet pas de vivre a Londres. C’est ainsi, comme je l’ai dit un jour a lady Catherine, que la cour d’Angleterre se trouve privée d’un de ses plus gracieux ornements. Lady Catherine a paru touchée de mes paroles. Vous devinez que je suis heureux de lui adresser de ces compliments toujours appréciés des dames chaque fois que l’occasion s’en présente. Ces petits riens plaisent a Sa Grâce et font partie des hommages que je considere comme mon devoir de lui rendre.Fájdalom, gyenge egészségi állapota nem engedi, hogy a fővárosban tartózkodjék; és ez a körülmény, amint én magam mondtam egyszer Lady Catherine-nek, legragyogóbb gyöngyszemétől fosztotta meg az angol koronát. Őladységének nyilván tetszett ez a hasonlat; képzelheti, asszonyom, milyen boldogan ragadok meg minden alkalmat ilyen finom kis bókokra, amelyek mindig megörvendeztetik a hölgyeket. Már többször megjegyeztem Lady Catherine előtt, hogy bájos leánya hercegnőnek született, s hogy a legmagasabb rang sem emelhetné értékét, hanem ellenkezőleg, tőle nyerne díszt. Őladysége szívesen hallja az ilyen kis elejtett szavakat, s úgy érzem, ez részemről olyan figyelem, amely különösen kötelező az én helyzetemben.
"You judge very properly," said Mr. Bennet, "and it is happy for you that you possess the talent of flattering with delicacy. May I ask whether these pleasing attentions proceed from the impulse of the moment, or are the result of previous study?"– Vous avez tout a fait raison, dit Mr. Bennet, et c’est un bonheur pour vous de savoir flatter avec tant de délicatesse. Puis-je vous demander si ces compliments vous viennent spontanément ou si vous devez les préparer d’avance ?Nagyon helyesen ítéli meg a dolgot - mondta Mr. Bennet -, és szerencsére érzéke is van a finom hízelgéshez. Szabad-e érdeklődnöm, vajon pillanatnyi ihlet sugallja ezeket a jóleső figyelmességeket, vagy előzetes megfontolásból erednek?
"They arise chiefly from what is passing at the time, and though I sometimes amuse myself with suggesting and arranging such little elegant compliments as may be adapted to ordinary occasions, I always wish to give them as unstudied an air as possible."– Oh ! spontanément, en général. Je m’amuse aussi parfois a en préparer quelques-uns d’avance, mais je m’efforce toujours de les placer de façon aussi naturelle que possible.Főleg a helyzetből adódnak, s bár néha elmulatok azzal, hogy tetszetős kis bókokat gondolok ki és állítok magamban össze, amelyeket a mindennapi élet helyzeteire alkalmazhatok, lehetőleg úgy adom őket elő, hogy rögtönzésként hassanak.
Mr. Bennet's expectations were fully answered. His cousin was as absurd as he had hoped, and he listened to him with the keenest enjoyment, maintaining at the same time the most resolute composure of countenance, and, except in an occasional glance at Elizabeth, requiring no partner in his pleasure.Les prévisions de Mr. Bennet avaient été justes : son cousin était aussi parfaitement ridicule qu’il s’y attendait. Il l’écoutait avec un vif amusement sans communiquer ses impressions autrement que par un coup d’oil que, de temps a autre, il lançait a Elizabeth. Cependant, a l’heure du thé, trouvant la mesure suffisante, il fut heureux de ramener son hôte au salon.Mr. Bennet várakozása igazolódott. Unokaöccse olyan sült bolond volt, amilyennek remélte, s a legnagyobb élvezettel hallgatta, bár ügyelt arra, hogy egyetlen arcizma se ránduljon meg; csak időnként vetett egy-egy pillantást Elizára, mással nem osztotta meg örömét.
By tea-time, however, the dose had been enough, and Mr. Bennet was glad to take his guest into the drawing-room again, and, when tea was over, glad to invite him to read aloud to the ladies. Mr. Collins readily assented, and a book was produced; but, on beholding it (for everything announced it to be from a circulating library), he started back, and begging pardon, protested that he never read novels. Kitty stared at him, and Lydia exclaimed. Other books were produced, and after some deliberation he chose Fordyce's Sermons. Lydia gaped as he opened the volume, and before he had, with very monotonous solemnity, read three pages, she interrupted him with:Apres le thé il lui demanda s’il voulait bien faire la lecture a ces dames. Mr. Collins consentit avec empressement. Un livre lui fut présenté, mais a la vue du titre il eut un léger recul et s’excusa, protestant qu’il ne lisait jamais de romans. Kitty le regarda avec ahurissement et Lydia s’exclama de surprise. D’autres livres furent apportés parmi lesquels il choisit, apres quelques hésitations, les sermons de Fordyce. Lydia se mit a bâiller lorsqu’il ouvrit le volume et il n’avait pas lu trois pages d’une voix emphatique et monotone qu’elle l’interrompit en s’écriant :De mire a teázás ideje közeledett, Mr. Bennet megelégelte a dolgot, s örült, hogy vendégét visszaviheti a szalonba; tea után pedig arra kérte, olvasson fel valamit a hölgyeknek. Mr. Collins készségesen beleegyezett, s elővettek egy könyvet; de mikor a tiszteletes meglátta (minden jel arra vallott, hogy kölcsönkönyvtárból való), visszahőkölt, és bocsánatkérések közepette kijelentette, hogy ő sohasem olvas regényt. Kitty rábámult, Lydia pedig felkiáltott. Más könyveket kerestek elő, s Collins némi megfontolás után Fordyce prédikációi mellett döntött. Lydia már akkor is nagyot ásított, mihelyt a tiszteletes kinyitotta a könyvet, s alig olvasott fel egyhangú és ünnepélyes hangon három oldalt, amikor a leány közbevágott:
"Do you know, mamma, that my uncle Phillips talks of turning away Richard; and if he does, Colonel Forster will hire him. My aunt told me so herself on Saturday. I shall walk to Meryton to-morrow to hear more about it, and to ask when Mr. Denny comes back from town."– Maman, savez-vous que l’oncle Philips parle de renvoyer Richard et que le colonel Forster serait pret a le prendre a son service ? J’irai demain a Meryton pour en savoir davantage et demander quand le lieutenant Denny reviendra de Londres.Hallotta már, mama, hogy Philips bácsi el akarja küldeni Richardot, s hogy Richard akkor Forster ezredeshez fog elszegődni? Ezt maga a néni mesélte nekem szombaton. Holnap átsétálok Merytonba, mert szeretném tudni, hogyan is áll a dolog; azt is meg akarom kérdezni, mikor jön vissza Mr. Denny Londonból.
Lydia was bid by her two eldest sisters to hold her tongue; but Mr. Collins, much offended, laid aside his book, and said:Lydia fut priée par ses deux aînées de se taire, mais Mr. Collins, froissé, referma son livre en disant :A két idősebbik nővér rászólt Lydiára, hogy hallgasson; de Mr. Collins sértődötten tette félre a könyvet, e szavakkal:
"I have often observed how little young ladies are interested by books of a serious stamp, though written solely for their benefit. It amazes me, I confess; for, certainly, there can be nothing so advantageous to them as instruction. But I will no longer importune my young cousin."– J’ai souvent remarqué que les jeunes filles ne savent pas s’intéresser aux ouvres sérieuses. Cela me confond, je l’avoue, car rien ne peut leur faire plus de bien qu’une lecture instructive, mais je n’ennuierai pas plus longtemps ma jeune cousine.Gyakran megfigyeltem, milyen kevéssé érdeklik a fiatal hölgyeket a komoly természetű könyvek, még akkor is, ha egyedül az ő épülésükre íródtak. Be kell vallanom, ez engem mindig elképesztett, mert hiszen semmi sem lehet olyan előnyös számukra, mint az ilyen okulás. De nem áll szándékomban tovább terhelni ifjú unokahúgomat.
Then turning to Mr. Bennet, he offered himself as his antagonist at backgammon. Mr. Bennet accepted the challenge, observing that he acted very wisely in leaving the girls to their own trifling amusements. Mrs. Bennet and her daughters apologised most civilly for Lydia's interruption, and promised that it should not occur again, if he would resume his book; but Mr. Collins, after assuring them that he bore his young cousin no ill-will, and should never resent her behaviour as any affront, seated himself at another table with Mr. Bennet, and prepared for backgammon.Et, malgré l’insistance de Mrs. Bennet et de ses filles pour qu’il reprît sa lecture, Mr. Collins, tout en protestant qu’il ne gardait nullement rancune a Lydia, se tourna vers Mr. Bennet et lui proposa une partie de trictrac.Ezzel Mr. Bennethez fordult, és felajánlotta, hogy sakkozzanak. A házigazda elfogadta a kihívást azzal a megjegyzéssel, hogy legokosabb hagyni a lányokat, hadd törődjenek apró-cseprő szórakozásukkal. Mrs. Bennet és leányai udvariasan mentegetőztek Lydia közbeszólása miatt, és megígérték, hogy ez többé nem fordul elő, csak folytassa a felolvasást. De Mr. Collins, miután megnyugtatta őket, hogy nem neheztel ifjú unokahúgára, és ezentúl sem fog viselkedésén megsértődni, másik asztalhoz ült át a házigazdával, és nekikészült a sakkozásnak.
Chapter 15XV15. FEJEZET
Mr. Collins was not a sensible man, and the deficiency of nature had been but little assisted by education or society; the greatest part of his life having been spent under the guidance of an illiterate and miserly father; and though he belonged to one of the universities, he had merely kept the necessary terms, without forming at it any useful acquaintance. The subjection in which his father had brought him up had given him originally great humility of manner; but it was now a good deal counteracted by the self-conceit of a weak head, living in retirement, and the consequential feelings of early and unexpected prosperity. A fortunate chance had recommended him to Lady Catherine de Bourgh when the living of Hunsford was vacant; and the respect which he felt for her high rank, and his veneration for her as his patroness, mingling with a very good opinion of himself, of his authority as a clergyman, and his right as a rector, made him altogether a mixture of pride and obsequiousness, self-importance and humility.Mr. Collins était dépourvu d’intelligence, et ni l’éducation, ni l’expérience ne l’avaient aidé a combler cette lacune de la nature. Son pere, sous la direction duquel il avait passé la plus grande partie de sa jeunesse, était un homme avare et illettré, et lui-meme, a l’Université ou il n’était demeuré que le temps nécessaire pour la préparation de sa carriere, n’avait fait aucune relation profitable. Le rude joug de l’autorité paternelle lui avait donné dans les manieres une grande humilité que combattait maintenant la fatuité naturelle a un esprit médiocre et enivré par une prospérité rapide et inattendue. Une heureuse chance l’avait mis sur le chemin de lady Catherine de Bourgh au moment ou le bénéfice d’Hunsford se trouvait vacant, et la vénération que lui inspirait sa noble protectrice, jointe a la haute opinion qu’il avait de lui-meme et de son autorité pastorale, faisaient de Mr. Collins un mélange singulier de servilité et d’importance, d’orgueil et d’obséquiosité.Mr. Collins nem volt okos ember, s e természeti fogyatékosságán a nevelés és a társas élet sem segített sokat. Ifjúságának nagy részét egy tudatlan és fösvény apa irányítása alatt élte le. Egyetemre járt ugyan, de csak a kötelező tanulmányokat végezte el, s nem kötött semmiféle hasznos ismeretséget. A kemény apai kéz eredetileg igen alázatos modorra szoktatta, de ezt most ellensúlyozta egyrészt a magányosan élő, korlátolt ember önteltsége, másrészt az a körülmény hogy fiatalon és váratlanul jó állásba csöppent. Szerencsés véletlen folytán éppen akkor hívták fel rá Lady Catherine de Bourgh figyelmét, amikor Hunsfordban megüresedett a lelkészség. A magas rangú hölgy iránt érzett tisztelethez és pártfogónak járó hódolathoz még az a jó vélemény járult, amelyet saját magáról, papi tekintélyéről és lelkészi jogairól táplált; mindez a büszkeség és a szolgai lélek, az önhittség és az alázat sajátos keverékét fejlesztette ki benne.
Having now a good house and a very sufficient income, he intended to marry; and in seeking a reconciliation with the Longbourn family he had a wife in view, as he meant to choose one of the daughters, if he found them as handsome and amiable as they were represented by common report. This was his plan of amends--of atonement--for inheriting their father's estate; and he thought it an excellent one, full of eligibility and suitableness, and excessively generous and disinterested on his own part.A présent qu’il se trouvait en possession d’une maison agréable et d’un revenu suffisant il songeait a se marier. Ce reve n’était pas étranger a son désir de se réconcilier avec sa famille car il avait l’intention de choisir une de ses jeunes cousines, si elles étaient aussi jolies et agréables qu’on le disait communément. C’était la le plan qu’il avait formé pour les dédommager du tort qu’il leur ferait en héritant a leur place de la propriété de leur pere, et il le jugeait excellent. N’était-il pas convenable et avantageux pour les Bennet, en meme temps que tres généreux et désintéressé de sa part ?Mivel most szép háza volt és gondtalan megélhetése, házasodni készült, s a longbourni családdal is ilyen szándékkal kereste a kibékülést. A Bennet lányok közül óhajtott élettársat választani, ha valóban olyan szépek és szeretetre méltóak, mint a hírük. Így kívánta őket kárpótolni és kiengesztelni, amiért ő örökli majd apjuk birtokát, s ezt a tervet kitűnőnek, méltányosnak, a saját részéről pedig rendkívül nagylelkűnek és önzetlennek gondolta.
His plan did not vary on seeing them. Miss Bennet's lovely face confirmed his views, and established all his strictest notions of what was due to seniority; and for the first evening _she_ was his settled choice. The next morning, however, made an alteration; for in a quarter of an hour's tete-a-tete with Mrs. Bennet before breakfast, a conversation beginning with his parsonage-house, and leading naturally to the avowal of his hopes, that a mistress might be found for it at Longbourn, produced from her, amid very complaisant smiles and general encouragement, a caution against the very Jane he had fixed on. "As to her _younger_ daughters, she could not take upon her to say--she could not positively answer--but she did not _know_ of any prepossession; her _eldest_ daughter, she must just mention--she felt it incumbent on her to hint, was likely to be very soon engaged."La vue de ses cousines ne changea rien a ses intentions. Le charmant visage de Jane ainsi que sa qualité d’aînée fixa son choix le premier soir, mais, le lendemain matin, il lui fallut modifier ses projets. Dans un bref entretien qu’il eut avant le déjeuner avec Mrs. Bennet il lui laissa entrevoir ses espérances, a quoi celle-ci répondit avec force sourires et mines encourageantes qu’elle ne pouvait rien affirmer au sujet de ses plus jeunes filles, mais que l’aînée, – c’était son devoir de l’en prévenir, – serait sans doute fiancée d’ici peu.Tervén nem másított, mikor meglátta a leányokat. Miss Bennet bájos arca megerősítette őt szándékában, és igazolta mindazokat a szigorú elveket, amelyeket az elsőszülött jogairól vallott, és első este Jane volt szíve választottja. Másnap reggelre azonban helyesbített, mert reggeli előtt negyedóráig tartó meghitt beszélgetést folytatott Mrs. Bennettel - először leírta a paplakot, majd természetes átmenettel megvallotta, hogy Longbournban reméli megtalálni a ház úrnőjét. Mrs. Bennet nyájas mosollyal és bátorító szavakkal kísérte a vallomást, csak Jane esetében intette óvatosságra, akire éppen választása esett. Fiatalabb leányaira vonatkozóan nem mer mondani semmit... határozott választ nem adhat... tudomása szerint nincsenek lekötve; de ami legidősebb leányát illeti, meg kell említenie... kötelessége bizalmasan közölni vele, hogy valószínűleg a közeli jövőben eljegyzi magát.
Mr. Collins had only to change from Jane to Elizabeth--and it was soon done--done while Mrs. Bennet was stirring the fire. Elizabeth, equally next to Jane in birth and beauty, succeeded her of course.Mr. Collins n’avait plus qu’a passer de Jane a Elizabeth. C’est ce qu’il fit pendant que Mrs. Bennet tisonnait le feu. Elizabeth qui par l’âge et la beauté venait immédiatement apres Jane était toute désignée pour lui succéder.Mr. Collinsnak mindössze fel kellett cserélni Jane-t Elizával, s ez gyorsan meg is történt, mialatt Mrs. Bennet rendbe hozta a tüzet. Elizabeth korban és szépségben Jane után következett, s így természetes, hogy ő foglalta el nővére helyét.
Mrs. Bennet treasured up the hint, and trusted that she might soon have two daughters married; and the man whom she could not bear to speak of the day before was now high in her good graces.Cette confidence remplit de joie Mrs. Bennet qui voyait déja deux de ses filles établies et, de ce fait, l’homme dont la veille encore le nom seul lui était odieux se trouva promu tres haut dans ses bonnes grâces.Mrs. Bennet szívébe zárta a tiszteletes célzásait, s megnyugodva gondolt arra, hogy rövidesen két leánya megy férjhez. Előző nap még beszélni sem lehetett előtte Collinsról, de most egyszerre kegyeibe került.
Lydia's intention of walking to Meryton was not forgotten; every sister except Mary agreed to go with her; and Mr. Collins was to attend them, at the request of Mr. Bennet, who was most anxious to get rid of him, and have his library to himself; for thither Mr. Collins had followed him after breakfast; and there he would continue, nominally engaged with one of the largest folios in the collection, but really talking to Mr. Bennet, with little cessation, of his house and garden at Hunsford. Such doings discomposed Mr. Bennet exceedingly. In his library he had been always sure of leisure and tranquillity; and though prepared, as he told Elizabeth, to meet with folly and conceit in every other room of the house, he was used to be free from them there; his civility, therefore, was most prompt in inviting Mr. Collins to join his daughters in their walk; and Mr. Collins, being in fact much better fitted for a walker than a reader, was extremely pleased to close his large book, and go.Lydia n’oubliait point son projet de se rendre a Meryton. Ses sours, a l’exception de Mary, accepterent de l’accompagner, et Mr. Bennet, désireux de se débarrasser de son cousin qui depuis le déjeuner s’était installé dans sa bibliotheque ou il l’entretenait sans répit de son presbytere et de son jardin, le pressa vivement d’escorter ses filles, ce qu’il accepta sans se faire prier.Lydia nem feledkezett meg arról, hogy Merytonba szándékozott menni, s Maryt kivéve a többi nővér is hajlandó volt elkísérni. Apjuk kérésére Mr. Collins is velük tartott. Mr. Bennet alig várta, hogy lerázza a tiszteletest, és egyedül maradjon a könyvtárszobában. Reggeli után ugyanis Collins utánament, és ott is maradt, látszólag belemerülve az egyik legnagyobb fóliánsba, de valójában szünet nélkül hunsfordi házáról és kertjéről fecsegett. Ez a viselkedés teljesen kihozta Mr. Bennetet a sodrából. Könyvtárában mindig számíthatott a zavartalan nyugalomra, s ha el volt is készülve arra - mondta Elizának -, hogy a ház többi szobáiban ostobaságot és önteltséget tapasztal, a könyvtárszobában mentes volt a veszélytől. Buzgó udvariassággal beszélte tehát rá a tiszteletest, kísérje el a leányokat Merytonba; mivel pedig Mr. Collins inkább gyaloglásra termett, mint olvasásra, nagyon örült, amikor könyvét félretéve elindulhatott.
In pompous nothings on his side, and civil assents on that of his cousins, their time passed till they entered Meryton. The attention of the younger ones was then no longer to be gained by him. Their eyes were immediately wandering up in the street in quest of the officers, and nothing less than a very smart bonnet indeed, or a really new muslin in a shop window, could recall them.Mr. Collins passa le temps du trajet a émettre solennellement des banalités auxquelles ses cousines acquiesçaient poliment. Mais, sitôt entrées dans la ville les deux plus jeunes cesserent de lui preter le moindre intéret ; elles fouillaient les rues du regard dans l’espoir d’y découvrir un uniforme, et il ne fallait rien moins qu’une robe nouvelle ou un élégant chapeau a une devanture pour les distraire de leurs recherches.Merytonig azzal telt az idő, hogy a tiszteletes nagyképű semmiségeket mondott, unokahúgai pedig udvariasan helyeseltek. Alig értek azonban a faluba, a fiatalabbak többé ügyet sem vetettek rá. Ide-oda jártatták szemüket végig az utcán, a tiszteket keresve, s legfeljebb egy igazán divatos kalapon vagy egy újfajta muszlinon akadt meg a tekintetük valamelyik kirakatban.
But the attention of every lady was soon caught by a young man, whom they had never seen before, of most gentlemanlike appearance, walking with another officer on the other side of the way. The officer was the very Mr. Denny concerning whose return from London Lydia came to inquire, and he bowed as they passed. All were struck with the stranger's air, all wondered who he could be; and Kitty and Lydia, determined if possible to find out, led the way across the street, under pretense of wanting something in an opposite shop, and fortunately had just gained the pavement when the two gentlemen, turning back, had reached the same spot. Mr. Denny addressed them directly, and entreated permission to introduce his friend, Mr. Wickham, who had returned with him the day before from town, and he was happy to say had accepted a commission in their corps. This was exactly as it should be; for the young man wanted only regimentals to make him completely charming.Bientôt l’attention des demoiselles Bennet fut attirée par un inconnu jeune et d’allure distinguée qui se promenait de long en large avec un officier de l’autre côté de la rue. L’officier était ce meme Mr. Denny dont le retour préoccupait si fort Lydia, et il les salua au passage. Toutes se demandaient quel pouvait etre cet étranger dont la physionomie les avait frappées. Kitty et Lydia, bien décidées a l’apprendre, traverserent la rue sous prétexte de faire un achat dans un magasin et elles arriverent sur le trottoir opposé pour se trouver face a face avec les deux gens qui revenaient sur leurs pas. Mr. Denny leur demanda la permission de leur présenter son ami, Mr. Wickham, qui était arrivé de Londres avec lui la veille et venait de prendre un brevet d’officier dans son régiment. Voila qui était parfait : l’uniforme seul manquait a ce jeune homme pour le rendre tout a fait séduisant.De a hölgyek figyelmét csakhamar lefoglalta egy igen úri külsejű fiatalember, akit még sohasem láttak, s most az utca másik oldalán sétált egy tiszttel. A tiszt neve Mr. Denny volt, s Lydia éppen azért jött át Merytonba, hogy megtudja, visszatért-e már Londonból Mr. Denny. Mr. Denny köszöntötte őket, amint a hölgyek szemben elhaladtak. Az idegen valamennyiük figyelmét felkeltette megjelenésével, s a lányok találgatták, vajon ki lehet. Kitty és Lydia mindenáron meg akarták tudni, s ezért nővéreiket áthívták a túlsó oldalra azzal az ürüggyel, hogy vásárolni akarnak a szemközt levő boltban; szerencsére éppen akkor léptek fel a járdára, amikor a két fiatalember ugyanoda ért. Mr. Denny azonnal megszólította őket, és engedelmet kért, hogy bemutathassa barátját, Mr. Wickhamet, aki - mondta - előző nap érkezett vele a fővárosból, s örömmel közölheti, hogy megkapta a tiszti kinevezését az ezredbe. Ennél jobbat kívánni sem lehetett volna: a fiatalemberről csak az egyenruha hiányzott, hogy tökéletessé tegye megjelenését.
His appearance was greatly in his favour; he had all the best part of beauty, a fine countenance, a good figure, and very pleasing address. The introduction was followed up on his side by a happy readiness of conversation--a readiness at the same time perfectly correct and unassuming; and the whole party were still standing and talking together very agreeably, when the sound of horses drew their notice, and Darcy and Bingley were seen riding down the street. On distinguishing the ladies of the group, the two gentlemen came directly towards them, and began the usual civilities. Bingley was the principal spokesman, and Miss Bennet the principal object. He was then, he said, on his way to Longbourn on purpose to inquire after her. Mr. Darcy corroborated it with a bow, and was beginning to determine not to fix his eyes on Elizabeth, when they were suddenly arrested by the sight of the stranger, and Elizabeth happening to see the countenance of both as they looked at each other, was all astonishment at the effect of the meeting. Both changed colour, one looked white, the other red. Mr. Wickham, after a few moments, touched his hat--a salutation which Mr. Darcy just deigned to return. What could be the meaning of it? It was impossible to imagine; it was impossible not to long to know.Extérieurement tout était en sa faveur : silhouette élégante, belle prestance, manieres aimables. Aussitôt présenté il engagea la conversation avec un empressement qui n’excluait ni la correction, ni la simplicité. La conversation allait son train lorsque Mr. Bingley et Mr. Darcy apparurent a cheval au bout de la rue. En distinguant les jeunes filles dans le groupe, ils vinrent jusqu’a elles pour leur présenter leurs hommages. Ce fut Bingley qui parla surtout et, s’adressant particulierement a Jane, dit qu’il était en route pour Longbourn ou il se proposait d’aller prendre des nouvelles de sa santé. Mr. Darcy, confirmait par un signe de tete lorsque ses yeux tomberent sur l’étranger et leurs regards se croiserent. Elizabeth qui les regardait a cet instant fut satisfaite de l’effet produit par cette rencontre : tous deux changerent de couleur ; l’un pâlit, l’autre rougit. Mr. Wickham, au bout d’un instant, toucha son chapeau et Mr. Darcy daigna a peine lui rendre ce salut. Qu’est-ce que tout cela signifiait ? Il était difficile de le deviner, difficile aussi de ne pas désirer l’apprendre.Külseje mindenkit megnyert - igazi férfiszépség volt, kellemes arcú, karcsú, kitűnő modorú. Rögtön a bemutatás után élénken társalogni kezdett, de viselkedése kifogástalan volt és szerény. Az egész társaság még ott állt, kellemes csevegésbe merülve, amikor lódobogás hallatszott, s Darcy és Bingley lovagolt végig az utcán. Amint felismerték a csoportban a hölgyeket, rögtön feléjük tartottak, s udvariasan érdeklődtek hogylétük felől. Bingley volt a szóvivő, érdeklődésének legfőbb tárgya pedig Jane Bennet. Éppen úton volt Longbournba - mondta -, hogy tudakozódjék egészsége iránt. Darcy néma főhajtással erősítette meg barátja szavait, s éppen elhatározta, hogy nem néz rá Elizára, amikor hirtelen megakadt a szeme az idegenen. Elizabeth véletlenül mindkettőjük arcát látta, amint egymásra pillantottak, és meglepődve figyelte rajtuk a találkozás hatását. Mindkét fiatalembernek elváltozott a színe: az egyik elfehéredett, a másik elvörösödött. Pár pillanatnyi habozás után Mr. Wickham megemelte kalapját, Darcy pedig kelletlenül viszonozta a köszöntést. Vajon mit jelenthet ez? Lehetetlen volt elképzelni, de éppoly lehetetlen volt nem keresni rá magyarázatot.
In another minute, Mr. Bingley, but without seeming to have noticed what passed, took leave and rode on with his friend.Une minute plus tard, Mr. Bingley, qui semblait ne s’etre aperçu de rien, prit congé et poursuivit sa route avec son ami.Bingley észre sem vette, hogy mi történik. Rövidesen búcsúzott, és ellovagolt barátjával.
Mr. Denny and Mr. Wickham walked with the young ladies to the door of Mr. Phillip's house, and then made their bows, in spite of Miss Lydia's pressing entreaties that they should come in, and even in spite of Mrs. Phillips's throwing up the parlour window and loudly seconding the invitation.Mr. Denny et Mr. Wickham accompagnerent les demoiselles Bennet jusqu’a la maison de leur oncle ; mais la ils les quitterent en dépit des efforts de Lydia pour les décider a entrer et malgré l’invitation de Mrs. Philips elle-meme qui, surgissant a la fenetre de son salon, appuya bruyamment les instances de sa niece.Denny és Wickham a Philips ház kapujáig kísérte a hölgyeket, s ott elköszöntek, hiába invitálta őket Lydia a házba; még Mrs. Philips közbelépése sem használt, aki kitárta a nappali ablakát, és hangos szóval segített Lydiának a rábeszélésben.
Mrs. Phillips was always glad to see her nieces; and the two eldest, from their recent absence, were particularly welcome, and she was eagerly expressing her surprise at their sudden return home, which, as their own carriage had not fetched them, she should have known nothing about, if she had not happened to see Mr. Jones's shop-boy in the street, who had told her that they were not to send any more draughts to Netherfield because the Miss Bennets were come away, when her civility was claimed towards Mr. Collins by Jane's introduction of him. She received him with her very best politeness, which he returned with as much more, apologising for his intrusion, without any previous acquaintance with her, which he could not help flattering himself, however, might be justified by his relationship to the young ladies who introduced him to her notice. Mrs. Phillips was quite awed by such an excess of good breeding; but her contemplation of one stranger was soon put to an end by exclamations and inquiries about the other; of whom, however, she could only tell her nieces what they already knew, that Mr. Denny had brought him from London, and that he was to have a lieutenant's commission in the ----shire. She had been watching him the last hour, she said, as he walked up and down the street, and had Mr. Wickham appeared, Kitty and Lydia would certainly have continued the occupation, but unluckily no one passed windows now except a few of the officers, who, in comparison with the stranger, were become "stupid, disagreeable fellows." Some of them were to dine with the Phillipses the next day, and their aunt promised to make her husband call on Mr. Wickham, and give him an invitation also, if the family from Longbourn would come in the evening. This was agreed to, and Mrs. Phillips protested that they would have a nice comfortable noisy game of lottery tickets, and a little bit of hot supper afterwards. The prospect of such delights was very cheering, and they parted in mutual good spirits. Mr. Collins repeated his apologies in quitting the room, and was assured with unwearying civility that they were perfectly needless. As they walked home, Elizabeth related to Jane what she had seen pass between the two gentlemen; but though Jane would have defended either or both, had they appeared to be in the wrong, she could no more explain such behaviour than her sister.Mrs. Philips accueillit Mr. Collins avec une grande cordialité. Il y répondit par de longs discours pour s’excuser de l’indiscrétion qu’il commettait en osant venir chez elle sans lui avoir été préalablement présenté. Sa parenté avec ces demoiselles Bennet justifiait un peu, pensait-il, cette incorrection. Mrs. Philips était émerveillée d’un tel exces de politesse, mais elle fut vite distraite par les questions impétueuses de ses nieces sur l’étranger qu’elles venaient de rencontrer. Elle ne put du reste leur apprendre que ce qu’elles savaient déja : que Mr. Denny avait ramené ce jeune homme de Londres et qu’il allait recevoir un brevet de lieutenant. Cependant, quelques officiers devant dîner chez les Philips le lendemain, la tante promit d’envoyer son mari inviter Mr. Wickham a condition que la famille de Longbourn vînt passer la soirée. Mrs. Philips annonçait une bonne partie de loto, joyeuse et bruyante, suivie d’un petit souper chaud. La perspective de telles délices mit tout le monde en belle humeur et l’on se sépara gaiement de part et d’autre. Mr. Collins répéta ses excuses en quittant les Philips et reçut une fois de plus l’aimable assurance qu’elles étaient parfaitement inutiles.Mrs. Philips mindig szívesen látta unokahúgait, s a legidősebbnek, távollétük után, most különösen megörült. Nagyon meg van lepve - mondta -, hogy oly hirtelen tértek haza Netherfieldből, s mivel nem a saját kocsijukon mentek, nem is tudott volna semmit a dologról, ha nem találkozik az utcán Mr. Jones inasával, aki elmesélte, hogy többé nem kell orvosságot küldeni Netherfieldbe, mert a Bennet kisasszonyok nincsenek már ott. Mrs. Philips folytatta volna még mondókáját, ha nem kellett volna Mr. Collinst üdvözölnie, akit Jane éppen bemutatott neki. Az asszony a legnyájasabb udvariassággal fogadta a tiszteletest, amit az még udvariasabban viszonzott, bocsánatot kérve, hogy előzetes ismeretség nélkül betolakodott házába; egyben azt a reményét fejezte ki, hogy rokoni kapcsolata a fiatal hölgyekkel mentségéül szolgál. Mrs. Philipset egészen levette a lábáról ez a választékos modor; de alig foglalkozhatott az egyik idegennel, unokahúgai máris izgatott felkiáltások között a másik iránt kérdezősködtek. Róla azonban csak annyit tudott nekik mondani, amit már úgyis tudtak - azt, hogy Mr. Denny hozta magával Londonból, s hogy az X. grófság ezredében nevezik majd ki hadnaggyá. Hozzátette, hogy egy teljes óráig figyelte, amint az ismeretlen fel s alá sétált az utcán. Ha Mr. Wickham történetesen újra felbukkan, Kitty és Lydia követték volna nagynénjük példáját, de szerencsétlenségükre csak néhány tiszt sétált el az ablak alatt, s ezek most az idegenhez képest ostoba, kellemetlen fráterré váltak a szemükben. A tisztek közül néhányan másnap vacsorára voltak hivatalosak Philipsékhez, s a nagynéni megígérte, hogy férje tiszteletét teszi Mr. Wickhamnél, és őt is meghívja, ha a lányok is átjönnek Longbournból. Ebben tüstént megállapodtak, s Mrs. Philips vidám lottójátékot helyezett kilátásba, utána egy kis vacsorát. Ezek a kecsegtető ígéretek egészen felvillanyozták a leányokat, úgyhogy a legjobb hangulatban búcsúztak el. Mr. Collins az ajtóban újból mentegetőzni kezdett, mire Mrs. Philips fáradhatatlan udvariassággal erősködött, hogy bocsánatkérésre nincs semmi oka. Hazafelé menet Elizabeth elmondta Jane-nek, mi történt a szeme láttára a két fiatalember között. Jane ugyan akármelyiküket megvédte volna, még ha nem is lett volna igazuk, de viselkedésüket éppoly kevéssé tudta megmagyarázni, mint a húga.
Mr. Collins on his return highly gratified Mrs. Bennet by admiring Mrs. Phillips's manners and politeness. He protested that, except Lady Catherine and her daughter, he had never seen a more elegant woman; for she had not only received him with the utmost civility, but even pointedly included him in her invitation for the next evening, although utterly unknown to her before. Something, he supposed, might be attributed to his connection with them, but yet he had never met with so much attention in the whole course of his life.De retour a Longbourn il fit grand plaisir a Mrs. Bennet en louant la politesse et les bonnes manieres de Mrs. Philips : a l’exception de lady Catherine et de sa fille, jamais il n’avait rencontré de femme plus distinguée. Non contente de l’avoir accueilli avec une parfaite bonne grâce, elle l’avait compris dans son invitation pour le lendemain, lui dont elle venait a peine de faire la connaissance. Sans doute sa parenté avec les Bennet y était pour quelque chose mais, tout de meme, il n’avait jamais rencontré une telle amabilité dans tout le cours de son existence.Visszaérkezésük után Collins nagy örömet szerzett Mrs. Bennetnek azzal, hogy rajongva dicsérte nővére tökéletes modorát és udvariasságát. Kijelentette, hogy Lady Catherine és leánya kivételével sohasem látott még előkelőbb úrihölgyet, mivel nemcsak rendkívül nyájasan fogadta őt, hanem kifejezetten belefoglalta a másnap estére szóló meghívásba, noha addig ő teljesen ismeretlen volt a Philips család előtt. Ez valószínűleg részben annak tulajdonítható, hogy rokonságban áll Bennetékkel - de így is azt kell mondania, hogy soha életében ennyi figyelmességet nem tapasztalt.
Chapter 16XVI16. FEJEZET
As no objection was made to the young people's engagement with their aunt, and all Mr. Collins's scruples of leaving Mr. and Mrs. Bennet for a single evening during his visit were most steadily resisted, the coach conveyed him and his five cousins at a suitable hour to Meryton; and the girls had the pleasure of hearing, as they entered the drawing-room, that Mr. Wickham had accepted their uncle's invitation, and was then in the house. When this information was given, and they had all taken their seats, Mr. Collins was at leisure to look around him and admire, and he was so much struck with the size and furniture of the apartment, that he declared he might almost have supposed himself in the small summer breakfast parlour at Rosings; a comparison that did not at first convey much gratification; but when Mrs. Phillips understood from him what Rosings was, and who was its proprietor--when she had listened to the description of only one of Lady Catherine's drawing-rooms, and found that the chimney-piece alone had cost eight hundred pounds, she felt all the force of the compliment, and would hardly have resented a comparison with the housekeeper's room.Aucune objection n’ayant été faite a la partie projetée, la voiture emporta le lendemain soir a Meryton Mr. Collins et ses cinq cousines. En entrant au salon, ces demoiselles eurent le plaisir d’apprendre que Mr. Wickham avait accepté l’invitation de leur oncle et qu’il était déja arrivé. Cette nouvelle donnée, tout le monde s’assit et Mr. Collins put regarder et louer a son aise ce qui l’entourait. Frappé par les dimensions et le mobilier de la piece, il déclara qu’il aurait presque pu se croire dans la petite salle ou l’on prenait le déjeuner du matin a Rosings. Cette comparaison ne produisit pas d’abord tout l’effet qu’il en attendait, mais quand il expliqua ce que c’était que Rosings, quelle en était la propriétaire, et comment la cheminée d’un des salons avait couté 800 livres a elle seule, Mrs. Philips comprit l’honneur qui lui était fait et aurait pu entendre comparer son salon a la chambre de la femme de charge sans en etre trop froissée.A fiatalok meghívását szüleik nem ellenezték; Mr. Collins aggályoskodott ugyan, magára hagyhatja-e vendéglátóit akár egy estére is, de ezeket az aggodalmakat erélyesen eloszlatták, s a kocsi kellő órában elvitte őt és öt unokahúgát Merytonba. A szalonba lépve örömmel hallották a leányok, hogy Mr. Wickham elfogadta nagybátyjuk meghívását, s már meg is érkezett. E közlés után valamennyien leültek, és a tiszteletesnek bő alkalma nyílt, hogy körüljártassa szemét a szobán, és mindent megcsodáljon. A szoba arányai és bútorzata annyira megnyerték tetszését, hogy állítása szerint szinte Rosings kis nyári reggelizőjében képzelte magát. Ez a hasonlat eleinte nem keltett különösebb lelkesedést, mikor azonban Mrs. Philips megtudta, hogy mi Rosings és ki a tulajdonosa, s miután végighallgatta Lady Catherine egyik szalonjának leírását, amelyben csak a kandalló nyolcszáz fontba került, teljes mértékben méltányolta a tiszteletes bókjának jelentőségét, s talán azt sem vette volna zokon, ha a rosingsi házvezetőnő szobájával hasonlítja össze szalonját.
In describing to her all the grandeur of Lady Catherine and her mansion, with occasional digressions in praise of his own humble abode, and the improvements it was receiving, he was happily employed until the gentlemen joined them; and he found in Mrs. Phillips a very attentive listener, whose opinion of his consequence increased with what she heard, and who was resolving to retail it all among her neighbours as soon as she could. To the girls, who could not listen to their cousin, and who had nothing to do but to wish for an instrument, and examine their own indifferent imitations of china on the mantelpiece, the interval of waiting appeared very long. It was over at last, however. The gentlemen did approach, and when Mr. Wickham walked into the room, Elizabeth felt that she had neither been seeing him before, nor thinking of him since, with the smallest degree of unreasonable admiration. The officers of the ----shire were in general a very creditable, gentlemanlike set, and the best of them were of the present party; but Mr. Wickham was as far beyond them all in person, countenance, air, and walk, as _they_ were superior to the broad-faced, stuffy uncle Phillips, breathing port wine, who followed them into the room.Mr. Collins s’étendit sur l’importance de lady Catherine et de son château en ajoutant quelques digressions sur son modeste presbytere et les améliorations qu’il tâchait d’y apporter et il ne tarit pas jusqu’a l’arrivée des messieurs. Mrs. Philips l’écoutait avec une considération croissante ; quant aux jeunes filles, qui ne s’intéressaient pas aux récits de leur cousin, elles trouverent l’attente un peu longue et ce fut avec plaisir qu’elles virent enfin les messieurs faire leur entrée dans le salon. En voyant paraître Mr. Wickham Elizabeth pensa que l’admiration qu’il lui avait inspirée a leur premiere rencontre n’avait rien d’exagéré. Les officiers du régiment de Meryton étaient, pour la plupart, des gens de bonne famille et les plus distingués d’entre eux étaient présents ce soir-la, mais Mr. Wickham ne leur était pas moins supérieur par l’élégance de sa personne et de ses manieres qu’ils ne l’étaient eux-memes au gros oncle Philips qui entrait a leur suite en répandant une forte odeur de porto.Az urak megjelenéséig Mr. Collins boldogan áradozott, milyen nagyúri hölgy Lady Catherine, és milyen pompás a kastélya; közben saját szerény hajlékát is dicsérgette, s beszámolt az átalakításokról. Mrs. Philipsben nagyon figyelmes hallgatóra talált, s egyre nagyobbra nőtt az asszony szemében, aki feltette magában, hogy az első adandó alkalommal mindent részletesen elmond szomszédnőinek. A lányok hosszúnak találták a várakozást, mert unokabátyjukat nem bírták hallgatni, egyéb tennivalójuk pedig nem volt, mint hogy zene után vágyódtak, és saját készítésű gyönge porcelánutánzataikat nézegették a kandalló párkányán. De egyszer csak vége lett a várakozásnak. Beléptek az urak, köztük Mr. Wickham. Elizabeth úgy érezte, hogy bámulatában nem volt semmi oktalan túlzás, amikor először meglátta, vagy amikor később visszagondolt rá. Ennek az ezrednek a tisztjei általában derék, úri viselkedésű emberek voltak, s ma este közülük csak a legkülönbeket hívták meg; de Mr. Wickham éppúgy felülmúlta őket modor, fellépés, járás és jó külső tekintetében, mint ahogy ők túltettek az utolsónak belépő, széles képű, nehézkes, borszagú Philips bácsin.
Mr. Wickham was the happy man towards whom almost every female eye was turned, and Elizabeth was the happy woman by whom he finally seated himself; and the agreeable manner in which he immediately fell into conversation, though it was only on its being a wet night, made her feel that the commonest, dullest, most threadbare topic might be rendered interesting by the skill of the speaker.Vers Mr. Wickham, – heureux mortel, – convergeaient presque tous les regards féminins. Elizabeth fut l’heureuse élue aupres de laquelle il vint s’asseoir, et la maniere aisée avec laquelle il entama la conversation, bien qu’il ne fut question que de l’humidité de la soirée et de la prévision d’une saison pluvieuse, lui fit sentir aussitôt que le sujet le plus banal et le plus dénué d’intéret peut etre rendu attrayant par la finesse et le charme de l’interlocuteur.Mr. Wickham volt a boldog férfi, aki magára vonta szinte minden nő tekintetét, Elizabeth pedig a boldog nő, aki mellé Wickham végül leült. Rögtön kellemes modorban kezdett társalogni, s bár csak a hűvös estéről beszélt, meg arról, hogy esős évszaknak néznek elébe, Elizabeth úgy érezte, hogy egy ügyes társalgó a legköznapibb, legunalmasabb, legjobban elcsépelt témát is érdekessé teheti.
With such rivals for the notice of the fair as Mr. Wickham and the officers, Mr. Collins seemed to sink into insignificance; to the young ladies he certainly was nothing; but he had still at intervals a kind listener in Mrs. Phillips, and was by her watchfulness, most abundantly supplied with coffee and muffin. When the card-tables were placed, he had the opportunity of obliging her in turn, by sitting down to whist.Avec des concurrents aussi sérieux que Mr. Wickham et les officiers, Mr. Collins parut sombrer dans l’insignifiance. Aux yeux des jeunes filles il ne comptait certainement plus, mais, par intervalles, il trouvait encore un auditeur bénévole dans la personne de Mrs. Philips et, grâce a ses bons soins, fut abondamment pourvu de café et de muffins. Il put a son tour faire plaisir a son hôtesse en prenant place a la table de whist.Collinsnak jelentéktelenségbe kellett süllyednie, ha olyan vetélytársak versengtek vele a szépnem figyelméért, mint Wickham és a tisztek. A fiatalabbja valóban ügyet sem vetett rá, de időnként akadt hálás hallgatósága Mrs. Philips személyében, aki arra ügyelt, hogy vendége bőven el legyen látva kávéval és meleg vajassüteménnyel. Mikor felállították a kártyaasztalokat, a tiszteletesnek alkalma nyílt a háziasszony figyelmességét viszonozni azzal, hogy leült whistezni.
"I know little of the game at present," said he, "but I shall be glad to improve myself, for in my situation in life--" Mrs. Phillips was very glad for his compliance, but could not wait for his reason.– Je suis encore un joueur médiocre, dit-il, mais je serai heureux de me perfectionner. Un homme dans ma situation… Mais Mrs. Philips, tout en lui sachant gré de sa complaisance, ne prit pas le temps d’écouter ses raisons.Jelenleg még alig ismerem ezt a játékot - mondta Collins -, de szívesen gyarapítom tudásomat, mert az életben elfoglalt állásom... - Mrs. Philips nagyon megköszönte előzékenységét, de az indoklást már nem várta be.
Mr. Wickham did not play at whist, and with ready delight was he received at the other table between Elizabeth and Lydia. At first there seemed danger of Lydia's engrossing him entirely, for she was a most determined talker; but being likewise extremely fond of lottery tickets, she soon grew too much interested in the game, too eager in making bets and exclaiming after prizes to have attention for anyone in particular. Allowing for the common demands of the game, Mr. Wickham was therefore at leisure to talk to Elizabeth, and she was very willing to hear him, though what she chiefly wished to hear she could not hope to be told--the history of his acquaintance with Mr. Darcy. She dared not even mention that gentleman. Her curiosity, however, was unexpectedly relieved. Mr. Wickham began the subject himself. He inquired how far Netherfield was from Meryton; and, after receiving her answer, asked in a hesitating manner how long Mr. Darcy had been staying there.Mr. Wickham, qui ne jouait point au whist, fut accueilli avec joie a l’autre table ou il prit place entre Elizabeth et Lydia. Tout d’abord on put craindre que Lydia ne l’accaparât par son bavardage, mais elle aimait beaucoup les cartes et son attention fut bientôt absorbée par les paris et les enjeux. Tout en suivant la partie, Mr. Wickham eut donc tout le loisir de causer avec Elizabeth. Celle-ci était toute disposée a l’écouter, bien qu’elle ne put espérer apprendre ce qui l’intéressait le plus, a savoir quelles étaient ses relations avec Mr. Darcy. Elle n’osait meme pas nommer ce dernier. Sa curiosité se trouva cependant tres inopinément satisfaite car Mr. Wickham aborda lui-meme le sujet. Il s’informa de la distance qui séparait Netherfield de Meryton et, sur la réponse d’Elizabeth, demanda avec une légere hésitation depuis quand y séjournait Mr. Darcy.Mr. Wickham nem whistezett, s a másik asztalnál Elizabeth és Lydia örömmel ültették őt maguk közé. Eleinte az a veszély fenyegetett, hogy Lydia teljesen lefoglalja Wickhamet, mert roppant szeretett társalogni. Mivel azonban ugyanúgy rajongott a lottóért, hamarosan annyira belemelegedett a játékba, hogy egyre újabb számokat tett meg, és ujjongott, ha nyert - egy személy többé már nem tudta figyelmét lekötni. Mr. Wickham csak névleg vett részt a közös szórakozásban, s így bőven maradt ideje, hogy Elizával beszélgessen. A leány szívesen is hallgatta, bár nem remélhette, hogy azt fogja tőle hallani, amire leginkább kíváncsi volt, tudniillik Darcy és Wickham ismeretségének történetét. Elizabeth említeni sem merte ezt az urat. De kíváncsisága váratlanul kielégült, mert Wickham maga hozta szóba a dolgot. Érdeklődött, milyen messze van Netherfield Merytontól, majd Elizabeth válasza után tétovázó hangon megkérdezte, mióta tartózkodik ott Mr. Darcy.
"About a month," said Elizabeth; and then, unwilling to let the subject drop, added, "He is a man of very large property in Derbyshire, I understand."– Depuis un mois environ, et, pour ne pas quitter ce sujet elle ajouta : – J’ai entendu dire qu’il y avait de grandes propriétés dans le Derbyshire.Körülbelül egy hónapja - mondta Elizabeth, majd folytatni akarva a témát, hozzátette: - Úgy hallom, nagy birtoka van Derbyshire-ben.
"Yes," replied Mr. Wickham; "his estate there is a noble one. A clear ten thousand per annum. You could not have met with a person more capable of giving you certain information on that head than myself, for I have been connected with his family in a particular manner from my infancy."– En effet, répondit Wickham, son domaine est splendide et d’un rapport net de 10 000 livres. Personne ne peut vous renseigner mieux que moi sur ce chapitre, car, depuis mon enfance, je connais de fort pres la famille de Mr. Darcy.Igen - felelte Wickham -, nagyon szép földbirtoka van, évi tízezer fontot jövedelmez, tisztán. Nem találkozhatott volna senkivel, aki olyan pontos felvilágosítást tudna erről adni, mint én, hiszen gyermekkorom óta szoros kapcsolatban állok családjával.
Elizabeth could not but look surprised.Elizabeth ne put retenir un mouvement de surprise.Elizabeth nem tudta eltitkolni meglepetését.
"You may well be surprised, Miss Bennet, at such an assertion, after seeing, as you probably might, the very cold manner of our meeting yesterday. Are you much acquainted with Mr. Darcy?"– Je comprends votre étonnement, miss Bennet, si, comme il est probable, vous avez remarqué la froideur de notre rencontre d’hier. Connaissez-vous beaucoup Mr. Darcy ?Nem csodálom, Miss Bennet, hogy meglepődött szavaimon, mert valószínűleg látta, milyen hidegen üdvözöltük egymást tegnap. Ismeri közelebbről Mr. Darcyt?
"As much as I ever wish to be," cried Elizabeth very warmly. "I have spent four days in the same house with him, and I think him very disagreeable."– Tres suffisamment pour mon gout, dit Elizabeth avec vivacité. J’ai passé quatre jours avec lui dans une maison amie, et je le trouve franchement antipathique.Nem kívánom őt közelebbről megismerni! - kiáltotta Elizabeth hevesen. - Négy napot töltöttem vele egy házban, és nagyon kellemetlen embernek tartom.
"I have no right to give _my_ opinion," said Wickham, "as to his being agreeable or otherwise. I am not qualified to form one. I have known him too long and too well to be a fair judge. It is impossible for _me_ to be impartial. But I believe your opinion of him would in general astonish--and perhaps you would not express it quite so strongly anywhere else. Here you are in your own family."– Je n’ai pas le droit de vous donner mon opinion sur ce point, dit Wickham ; je connais Mr. Darcy trop bien et depuis trop longtemps pour le juger avec impartialité. Cependant, je crois que votre sentiment serait en général accueilli avec surprise. Du reste, hors d’ici ou vous etes dans votre famille, vous ne l’exprimeriez peut-etre pas aussi énergiquement.Nekem nincs jogom, hogy véleményt mondjak, kellemes ember-e Darcy vagy sem - mondta Wickham. - Nem vagyok erre alkalmas, mivel nagyon is régóta ismerem s nagyon is jól, semhogy igazságos bírája lehessek. Nem tudnék elfogulatlan lenni iránta. De azt hiszem, az ön véleményén sokan meglepődnének - máshol talán nem is fejezné ki ilyen nyíltan, mint itt, a családja körében.
"Upon my word, I say no more _here_ than I might say in any house in the neighbourhood, except Netherfield. He is not at all liked in Hertfordshire. Everybody is disgusted with his pride. You will not find him more favourably spoken of by anyone."– Je vous assure que je ne parlerais pas autrement dans n’importe quelle maison du voisinage, sauf a Netherfield. Personne ici ne vous dira du bien de Mr. Darcy ; son orgueil a rebuté tout le monde.Szavamra, itt is csak azt mondom, amit bárhol másutt mondanék, Netherfieldet kivéve. Hertfordshire-ben sehol sem szeretik őt. Mindenki utálja kevélysége miatt, senkitől sem fog róla egy jó szót hallani.
"I cannot pretend to be sorry," said Wickham, after a short interruption, "that he or that any man should not be estimated beyond their deserts; but with _him_ I believe it does not often happen. The world is blinded by his fortune and consequence, or frightened by his high and imposing manners, and sees him only as he chooses to be seen."– Je ne prétends pas etre affligé de voir qu’il n’est pas estimé au dela de ses mérites, dit Wickham apres un court silence ; mais je crois que pareille chose ne lui arrive pas souvent. Les gens sont généralement aveuglés par sa fortune, par son rang, ou bien intimidés par la hauteur de ses manieres, et le voient tel qu’il désire etre vu.Nem mondhatom, hogy sajnálom azokat az embereket, akiket nem becsülnek érdemükön felül - jegyezte meg Wickham rövid hallgatás után -, de nem hinném, hogy Darcyval ez gyakran megesik. A világot elvakítja a vagyona és a rangja, az embereket megfélemlíti fölényes és parancsoló modora, s olyannak látják, amilyennek ő látszani akar.
"I should take him, even on _my_ slight acquaintance, to be an ill-tempered man." Wickham only shook his head.– D’apres le peu que je connais de lui, il me semble avoir assez mauvais caractere. Wickham hocha la tete sans répondre.Én csak felületesen ismerem, de úgy látom, rossz a természete. Wickham csak a fejét csóválta.
"I wonder," said he, at the next opportunity of speaking, "whether he is likely to be in this country much longer."– Je me demande, reprit-il au bout d’un instant, s’il va rester encore longtemps ici.Kíváncsi vagyok - mondta, mihelyt megint alkalmuk nyílt beszélgetni -, sokáig marad-e még Darcy ezen a vidéken.
"I do not at all know; but I _heard_ nothing of his going away when I was at Netherfield. I hope your plans in favour of the ----shire will not be affected by his being in the neighbourhood."– Il m’est impossible de vous renseigner la-dessus, mais il n’était pas question de son départ lorsque j’étais a Netherfield. J’espere que vos projets en faveur de votre garnison ne se trouveront pas modifiés du fait de sa présence dans la région.Erről nem tudok semmit, de mikor Netherfieldben voltam, szó sem volt arról, hogy elutazna. Remélem, az ő ittléte miatt nem fog lemondani arról a szándékáról, hogy ebbe az ezredbe lépjen.
"Oh! no--it is not for _me_ to be driven away by Mr. Darcy. If _he_ wishes to avoid seeing _me_, he must go. We are not on friendly terms, and it always gives me pain to meet him, but I have no reason for avoiding _him_ but what I might proclaim before all the world, a sense of very great ill-usage, and most painful regrets at his being what he is. His father, Miss Bennet, the late Mr. Darcy, was one of the best men that ever breathed, and the truest friend I ever had; and I can never be in company with this Mr. Darcy without being grieved to the soul by a thousand tender recollections. His behaviour to myself has been scandalous; but I verily believe I could forgive him anything and everything, rather than his disappointing the hopes and disgracing the memory of his father."– Pour cela non. Ce n’est point a moi a fuir devant Mr. Darcy. S’il ne veut pas me voir, il n’a qu’a s’en aller. Nous ne sommes pas en bons termes, c’est vrai, et chaque rencontre avec lui m’est pénible mais, je puis le dire tres haut, je n’ai pas d’autre raison de l’éviter que le souvenir de mauvais procédés a mon égard et le profond regret de voir ce qu’il est devenu. Son pere, miss Bennet, le défunt Mr. Darcy, était le meilleur homme de l’univers et l’ami le plus sincere que j’aie jamais eu : je ne puis me trouver en présence de son fils sans etre ému jusqu’a l’âme par mille souvenirs attendrissants. Mr. Darcy s’est conduit envers moi d’une maniere scandaleuse, cependant, je crois que je pourrais tout lui pardonner, tout, sauf d’avoir trompé les espérances et manqué a la mémoire de son pere.Ó, dehogy! Engem igazán nem fog innen elkergetni. Ha Darcy nem akar velem találkozni, neki kell elmennie. Nem vagyunk barátok, mindig zavar, ha látom - de semmi okom sincs, hogy kerüljem, csak az, amit az egész világ előtt nyíltan kimondhatok: érzem, hogy komiszul bánt velem, s szívem mélyéből sajnálom, hogy ezt kell róla mondanom. Az apja, Miss Bennet, a megboldogult Mr. Darcy, a legjobb ember volt, aki valaha élt, s hozzám mindig a legigazibb barát. Valahányszor találkozom a fiával, ezer és ezer gyöngéd, fájó emlék éled fel lelkemben. A fiatal Darcy botrányosan viselkedett velem, de úgy érzem, mindent meg tudnék neki bocsátani, csak azt nem, hogy meghazudtolta atyja reményeit, és szégyent hozott emlékére.
Elizabeth found the interest of the subject increase, and listened with all her heart; but the delicacy of it prevented further inquiry.Elizabeth de plus en plus intéressée ne perdait pas une seule de ces paroles, mais le sujet était trop délicat pour lui permettre de poser la moindre question.Elizabeth egyre érdekesebbnek találta a beszélgetést, s részvevő szívvel figyelt, de nem akart tovább kérdezősködni a kényes tárgyról.
Mr. Wickham began to speak on more general topics, Meryton, the neighbourhood, the society, appearing highly pleased with all that he had yet seen, and speaking of the latter with gentle but very intelligible gallantry.Mr. Wickham revint a des propos d’un intéret plus général : Meryton, les environs, la société. De celle-ci, surtout, il paraissait enchanté et le disait dans les termes les plus galants.Wickham most általánosabb dolgokról kezdett beszélni: Merytonról, a vidékről, a társaságról. Nyilván nagyon meg volt elégedve mindazzal, amit eddig látott, s különösen az utóbbiról nyilatkozott finom, de igen átlátszó hódolattal.
"It was the prospect of constant society, and good society," he added, "which was my chief inducement to enter the ----shire. I knew it to be a most respectable, agreeable corps, and my friend Denny tempted me further by his account of their present quarters, and the very great attentions and excellent acquaintances Meryton had procured them. Society, I own, is necessary to me. I have been a disappointed man, and my spirits will not bear solitude. I _must_ have employment and society. A military life is not what I was intended for, but circumstances have now made it eligible. The church _ought_ to have been my profession--I was brought up for the church, and I should at this time have been in possession of a most valuable living, had it pleased the gentleman we were speaking of just now."– C’est la perspective de ce milieu agréable qui m’a poussé a choisir ce régiment. Je le connaissais déja de réputation et mon ami Denny a achevé de me décider en me vantant les charmes de sa nouvelle garnison et des agréables relations qu’on pouvait y faire. J’avoue que la société m’est nécessaire : j’ai eu de grands chagrins, je ne puis supporter la solitude. Il me faut de l’occupation et de la compagnie. L’armée n’était pas ma vocation, les circonstances seules m’y ont poussé. Je devais entrer dans les ordres, c’est dans ce but que j’avais été élevé et je serais actuellement en possession d’une tres belle cure si tel avait été le bon plaisir de celui dont nous parlions tout a l’heure.A fő ok, amiért ebbe az ezredbe léptem, az volt, hogy itt állandó és jó társaságra van kilátás. Tudtam, hogy jó nevű, kellemes ezred, Denny barátom, pedig még azzal is csábított, hogy milyen kitűnő szállásuk van, mennyi figyelmességben van részük, mennyi értékes ismeretséget kötöttek Merytonban. Megvallom, társaság nélkül nem tudnék élni. Csalódott ember vagyok, nem bírom a magányt, szükségem van foglalkozásra és társaságra. Nem a katonai pályára szántak, a körülmények kényszerítettek erre. Eredetileg lelkésznek készültem, egyházi pályára neveltek, s most egy gazdag egyházközség pásztora lennék, ha úgy akarta volna az az úr is, akiről az imént beszéltünk.
"Indeed!"– Vraiment !Valóban?
"Yes--the late Mr. Darcy bequeathed me the next presentation of the best living in his gift. He was my godfather, and excessively attached to me. I cannot do justice to his kindness. He meant to provide for me amply, and thought he had done it; but when the living fell, it was given elsewhere."– Oui, le défunt Mr. Darcy m’avait désigné pour la prochaine vacance du meilleur bénéfice de son domaine. J’étais son filleul et il me témoignait une grande affection. Jamais je ne pourrai trop louer sa bonté. Il pensait avoir, de cette façon, assuré mon avenir ; mais, quand la vacance se produisit, ce fut un autre qui obtint le bénéfice.Igen, a boldogult Mr. Darcy végrendelete szerint én kaptam volna a legjobb lelkészi állást birtokain. Keresztapám volt, és nagyon szeretett; szavakkal nem is tudom kifejezni jóságát. Bőkezűen akart gondoskodni rólam, s azt hitte, szándéka meg is valósult; de amikor a lelkészség megüresedett, más kapta meg.
"Good heavens!" cried Elizabeth; "but how could _that_ be? How could his will be disregarded? Why did you not seek legal redress?"– Grand Dieu ! Est-ce possible ? s’écria Elizabeth. Comment a-t-on pu faire aussi peu de cas de ses dernieres volontés ? Pourquoi n’avez-vous pas eu recours a la justice ?Jóságos ég! - kiáltott fel Elizabeth. - Hát ez hogy történhetett? Hogy lehet, hogy a végrendeletet semmibe sem vették? Miért nem fordult ön a törvényhez orvoslásért?
"There was just such an informality in the terms of the bequest as to give me no hope from law. A man of honour could not have doubted the intention, but Mr. Darcy chose to doubt it--or to treat it as a merely conditional recommendation, and to assert that I had forfeited all claim to it by extravagance, imprudence--in short anything or nothing. Certain it is, that the living became vacant two years ago, exactly as I was of an age to hold it, and that it was given to another man; and no less certain is it, that I cannot accuse myself of having really done anything to deserve to lose it. I have a warm, unguarded temper, and I may have spoken my opinion _of_ him, and _to_ him, too freely. I can recall nothing worse. But the fact is, that we are very different sort of men, and that he hates me."– Il y avait, par malheur, dans le testament un vice de forme qui rendait stérile tout recours. Un homme loyal n’aurait jamais mis en doute l’intention du donateur. Il a plu a Mr. Darcy de le faire et de considérer cette recommandation comme une apostille conditionnelle en affirmant que j’y avais perdu tout droit par mes imprudences, mes extravagances, tout ce que vous voudrez. Ce qu’il y a de certain, c’est que le bénéfice est devenu vacant il y a deux ans exactement, lorsque j’étais en âge d’y aspirer, et qu’il a été donné a un autre : et il n’est pas moins sur que je n’avais rien fait pour mériter d’en etre dépossédé. Je suis d’une humeur assez vive et j’ai pu dire avec trop de liberté a Mr. Darcy ce que je pensais de lui, mais la vérité c’est que nos caracteres sont radicalement opposés et qu’il me déteste.Mert az öröklés feltételei közé alaki hiba csúszott, s ez kilátástalanná tette a pereskedést. Becsületes ember nem kételkedhetett az örökhagyó szándékában, de az ifjabb Mr. Darcy jobbnak látta, hogy kételkedjék, úgy állította be a dolgot, mintha atyja csupán feltételesen ajánlott volna engem az állásra, s kijelentette, hogy én minden igényemet eljátszottam pazarlásommal, meggondolatlanságommal - tudja ördög, mit rótt még fel nekem. Elég az hozzá, hogy az állás két évvel ezelőtt megüresedett, éppen amikor az előírt kort betöltöttem, de másnak adták; az is bizonyos, hogy semmi olyannal nem vádolhatom magam, ami érdemtelenné tett volna rá. Igaz, hogy heves természetű vagyok és vigyázatlan, s néha talán nagyon is nyíltan megmondtam róla a véleményemet, a szemébe is. Ennél rosszabbra nem emlékszem. De tény az, hogy igen különböző a természetünk, s hogy Darcy gyűlöl engem.
"This is quite shocking! He deserves to be publicly disgraced."– C’est honteux ! Il mériterait qu’on lui dise son fait publiquement.Ez igazán felháborító! Megérdemelné, hogy nyilvánosan megszégyenítsék.
"Some time or other he _will_ be--but it shall not be by _me_. Till I can forget his father, I can never defy or expose _him_."– Ceci lui arrivera sans doute un jour ou l’autre, mais ce n’est point moi qui le ferai. Il faudrait d’abord que je puisse oublier tout ce que je dois a son pere.Előbb-utóbb úgyis ez lesz a sorsa, de én nem vállalkoznék rá. Amíg az apja él az emlékemben, soha nem tudnám a fiát megsérteni vagy leleplezni.
Elizabeth honoured him for such feelings, and thought him handsomer than ever as he expressed them.De tels sentiments redoublerent l’estime d’Elizabeth, et celui qui les exprimait ne lui en sembla que plus séduisant.Elizabeth nagyra becsülte az ilyen érzéseket, s úgy találta, hogy azok még szebbé teszik a fiatalember arcát.
"But what," said she, after a pause, "can have been his motive? What can have induced him to behave so cruelly?"– Mais, reprit-elle apres un silence, quels motifs ont donc pu le pousser, et le déterminer a si mal agir ?De mi indíthatta őt erre? - kérdezte kis szünet után. - Mi lehet az oka, hogy ilyen kegyetlenül bánt önnel?
"A thorough, determined dislike of me--a dislike which I cannot but attribute in some measure to jealousy. Had the late Mr. Darcy liked me less, his son might have borne with me better; but his father's uncommon attachment to me irritated him, I believe, very early in life. He had not a temper to bear the sort of competition in which we stood--the sort of preference which was often given me."– Une antipathie profonde et tenace a mon égard, – une antipathie que je suis forcé, en quelque mesure, d’attribuer a la jalousie. Si le pere avait eu moins d’affection pour moi, le fils m’aurait sans doute mieux supporté. Mais l’amitié vraiment peu commune que son pere me témoignait l’a, je crois, toujours irrité. Il n’était point homme a accepter l’espece de rivalité qui nous divisait et la préférence qui m’était souvent manifestée.Valami mélységes, megrögzött ellenszenv, amit bizonyos fokig féltékenységnek kell tulajdonítanom. Ha a boldogult Mr. Darcy kevésbé kedvelt volna engem, a fia talán jobban szível. De atyjának ragaszkodó szeretete irántam már gyermekkorában ingerelte. Köztünk bizonyos versengés fejlődött ki, amit Darcy természete nem bírt különösen azt, hogy apja gyakran inkább felém hajlott.
"I had not thought Mr. Darcy so bad as this--though I have never liked him. I had not thought so very ill of him. I had supposed him to be despising his fellow-creatures in general, but did not suspect him of descending to such malicious revenge, such injustice, such inhumanity as this."– Je n’aurais jamais cru Mr. Darcy aussi vindicatif. Tout en n’éprouvant aucune sympathie pour lui, je ne le jugeais pas aussi mal. Je le supposais bien rempli de dédain pour ses semblables, mais je ne le croyais pas capable de s’abaisser a une telle vengeance, – de montrer tant d’injustice et d’inhumanité.Ilyen gonosznak nem tartottam volna Darcyt. Sohasem rokonszenveztem vele, de azért igazán rossz véleményem nem volt róla. Gondoltam, hogy általában megveti embertársait, de nem hittem, hogy ilyen alattomos bosszúra, ilyen igazságtalan és embertelen eljárásra vetemedik!
After a few minutes' reflection, however, she continued, "I _do_ remember his boasting one day, at Netherfield, of the implacability of his resentments, of his having an unforgiving temper. His disposition must be dreadful."Elle reprit apres quelques minutes de réflexion : – Je me souviens cependant qu’un jour, a Netherfield, il s’est vanté d’etre implacable dans ses ressentiments et de ne jamais pardonner. Quel triste caractere !Néhány percnyi gondolkodás után így folytatta: - Most jut eszembe: Netherfieldben egyszer azzal dicsekedett, hogy haragja engesztelhetetlen, és soha nem tud megbocsátani. Rettenetes természete lehet.
"I will not trust myself on the subject," replied Wickham; "I can hardly be just to him."– Je n’ose m’aventurer sur ce sujet, répliqua Wickham. Il me serait trop difficile d’etre juste a son égard.Erről nem mernék nyilatkozni - jelentette ki Wickham -, mert aligha lennék igazságos iránta.
Elizabeth was again deep in thought, and after a time exclaimed, "To treat in such a manner the godson, the friend, the favourite of his father!" She could have added, "A young man, too, like _you_, whose very countenance may vouch for your being amiable"--but she contented herself with, "and one, too, who had probably been his companion from childhood, connected together, as I think you said, in the closest manner!"De nouveau, Elizabeth resta un moment silencieuse et pensive ; puis elle s’exclama : – Traiter ainsi le filleul, l’ami, le favori de son pere !… Elle aurait pu ajouter « un jeune homme aussi sympathique » ! Elle se contenta de dire : – et, de plus, un ami d’enfance ! Ne m’avez-vous pas dit que vous aviez été élevés ensemble ?Elizabeth ismét elmélyedt gondolataiba, majd egy idő múlva felkiáltott: - Hogy bánhatott így atyjának keresztfiával, barátjával, kedvencével! - Szerette volna hozzátenni: "S egy olyan fiatalemberrel, mint ön, akinek az arcáról sugárzik a szeretetreméltóság!" -, de csak ennyit mondott: - Aki gyermekkori játszótársa volt, s akihez - úgy emlékszem, ezt mondta ön - a legszorosabb barátság fűzte.
"We were born in the same parish, within the same park; the greatest part of our youth was passed together; inmates of the same house, sharing the same amusements, objects of the same parental care. _My_ father began life in the profession which your uncle, Mr. Phillips, appears to do so much credit to--but he gave up everything to be of use to the late Mr. Darcy and devoted all his time to the care of the Pemberley property. He was most highly esteemed by Mr. Darcy, a most intimate, confidential friend. Mr. Darcy often acknowledged himself to be under the greatest obligations to my father's active superintendence, and when, immediately before my father's death, Mr. Darcy gave him a voluntary promise of providing for me, I am convinced that he felt it to be as much a debt of gratitude to _him_, as of his affection to myself."– Nous sommes nés dans la meme paroisse, dans l’enceinte du meme parc. Nous avons passé ensemble la plus grande partie de notre jeunesse, partageant les memes jeux, entourés des memes soins paternels. Mon pere, a ses débuts, avait exercé la profession ou votre oncle Philips semble si bien réussir, mais il l’abandonna pour rendre service au défunt Mr. Darcy et consacrer tout son temps a diriger le domaine de Pemberley. Mr. Darcy avait pour lui une haute estime et le traitait en confident et en ami. Il a souvent reconnu tous les avantages que lui avait valus l’active gestion de mon pere. Peu de temps avant sa mort, il lui fit la promesse de se charger de mon avenir et je suis convaincu que ce fut autant pour acquitter une dette de reconnaissance envers mon pere que par affection pour moi.Ugyanabban a községben születtünk, ugyanazon a birtokon, együtt töltöttük ifjúságunk java részét; egy házban laktunk, együtt játszottunk és szórakoztunk, egyforma atyai gondoskodásban volt részünk. Apám ugyanazon a pályán kezdte, amelyen az ön nagybátyja, Mr. Philips, oly sikerrel működik; de mindenről lemondott, hogy hasznára lehessen a megboldogult Mr. Darcynak, s egész idejét a pemberleyi birtok gondozásának szentelte. Mr. Darcy rendkívül nagyra becsülte, mint benső, bizalmas barátját. Gyakran kijelentette, hogy nagy hálával tartozik apámnak odaadó munkájáért, s amikor édesapám halálán volt, megígérte neki, hogy gondoskodni fog rólam. Meggyőződésem szerint ez az ígéret éppen annyira tanúskodott apámat illető hálájáról, mint irántam érzett szeretetéről.
"How strange!" cried Elizabeth. "How abominable! I wonder that the very pride of this Mr. Darcy has not made him just to you! If from no better motive, that he should not have been too proud to be dishonest--for dishonesty I must call it."– Que tout cela est extraordinaire ! s’écria Elizabeth. Je m’étonne que la fierté de Mr. Darcy ne l’ait pas poussé a se montrer plus juste envers vous, que l’orgueil, a défaut d’un autre motif, ne l’ait pas empeché de se conduire malhonnetement – car c’est une véritable malhonneteté dont il s’agit la.Milyen különös dolog! - kiáltott fel Elizabeth. - És milyen aljas! Csodálom, hogy a fiatal Darcy büszkeségből nem volt igazságos önhöz. Ha jobb oka nem volt, legalább büszkesége megóvhatta volna a becstelenségtől, mert ezt az eljárást becstelenségnek kell neveznem.
"It _is_ wonderful," replied Wickham, "for almost all his actions may be traced to pride; and pride had often been his best friend. It has connected him nearer with virtue than with any other feeling. But we are none of us consistent, and in his behaviour to me there were stronger impulses even than pride."– Oui, c’est étrange, répondit Wickham, car l’orgueil, en effet, inspire la plupart de ses actions et c’est ce sentiment, plus que tous les autres, qui le rapproche de la vertu. Mais nous ne sommes jamais conséquents avec nous-memes, et, dans sa conduite a mon égard, il a cédé a des impulsions plus fortes encore que son orgueil.Ez valóban meglepő - felelte Wickham -, mert majdnem minden cselekedete a büszkeségben gyökerezik, s a büszkeség gyakran Darcy legjobb tanácsadója. Közelebb hozta őt az erényhez, mint bármely más érzés. De nincs ember, aki következetes volna, s Darcy viselkedését velem szemben még a büszkeségnél is erősebb ösztönök irányították.
"Can such abominable pride as his have ever done him good?"– Pensez-vous qu’un orgueil aussi détestable puisse jamais le porter a bien agir ?Lehetséges, hogy az ilyen pokoli gőg valaha is javára válhatott?
"Yes. It has often led him to be liberal and generous, to give his money freely, to display hospitality, to assist his tenants, and relieve the poor. Family pride, and _filial_ pride--for he is very proud of what his father was--have done this. Not to appear to disgrace his family, to degenerate from the popular qualities, or lose the influence of the Pemberley House, is a powerful motive. He has also _brotherly_ pride, which, with _some_ brotherly affection, makes him a very kind and careful guardian of his sister, and you will hear him generally cried up as the most attentive and best of brothers."– Certainement ; c’est par orgueil qu’il est libéral, généreux, hospitalier, qu’il assiste ses fermiers et secourt les pauvres. L’orgueil familial et filial – car il a le culte de son pere – est la cause de cette conduite. La volonté de ne pas laisser se perdre les vertus traditionnelles et l’influence de sa maison a Pemberley est le mobile de tous ses actes. L’orgueil fraternel renforcé d’un peu d’affection fait de lui un tuteur plein de bonté et de sollicitude pour sa sour, et vous l’entendrez généralement vanter comme le frere le meilleur et le plus dévoué.Igen: gyakran arra bírta, hogy bőkezű és nagylelkű legyen, hogy szórja a pénzt, hivalkodjék vendégszeretetével, segítsen bérlőin, és enyhítse a szegények nyomorát. A családi gőg és a fiúi büszkeség vitte erre, mert nagyon rátarti az apjára. Gondosan vigyáz, hogy ne hozzon szégyent a családjára, ne veszítse el népszerűségét, s ne ássa alá a Pemberley-ház tekintélyét. Testvéri büszkeség is van benne, amihez némi testvéri szeretet is járul, ezért gondos és figyelmes gyámja húgának. Általában azt fogja róla hallani, hogy a legfigyelmesebb és legjobb testvér hírének örvend. - Milyen leány Miss Darcy?
"What sort of girl is Miss Darcy?"– Quelle sorte de personne est miss Darcy ?Wickham a fejét csóválta.
He shook his head. "I wish I could call her amiable. It gives me pain to speak ill of a Darcy. But she is too much like her brother--very, very proud. As a child, she was affectionate and pleasing, and extremely fond of me; and I have devoted hours and hours to her amusement. But she is nothing to me now. She is a handsome girl, about fifteen or sixteen, and, I understand, highly accomplished. Since her father's death, her home has been London, where a lady lives with her, and superintends her education."Wickham hocha la tete. – Je voudrais vous dire qu’elle est aimable, – il m’est pénible de critiquer une Darcy, – mais vraiment elle ressemble trop a son frere : c’est la meme excessive fierté. Enfant, elle était gentille et affectueuse, et me témoignait beaucoup d’amitié. J’ai passé des heures nombreuses a l’amuser, mais, aujourd’hui je ne suis plus rien pour elle. C’est une belle fille de quinze ou seize ans, tres instruite, m’a-t-on dit. Depuis la mort de son pere elle vit a Londres avec une institutrice qui dirige son éducation.Szívesen mondanám róla, hogy kedves és bájos. Nehezemre esik rosszat mondani a Darcy család bármely tagjáról. De nagyon is hasonlít bátyjához: végtelenül kevély. Valamikor melegszívű, kedves gyermek volt, s nagyon szeretett engem - hány órát töltöttem azzal, hogy őt mulattassam! De most sohasem találkozom vele. Csinos leány, tizenöt-tizenhat éves, s úgy hallom, rendkívül művelt. Amióta apja meghalt, Londonban lakik egy hölggyel, aki felügyel nevelésére.
After many pauses and many trials of other subjects, Elizabeth could not help reverting once more to the first, and saying:Elizabeth, a diverses reprises, essaya d’aborder d’autres sujets mais elle ne put s’empecher de revenir au premier.Többször elhallgattak, más témákkal is próbálkoztak, de Elizabeth nem állhatta meg, hogy vissza ne térjen az elsőhöz.
"I am astonished at his intimacy with Mr. Bingley! How can Mr. Bingley, who seems good humour itself, and is, I really believe, truly amiable, be in friendship with such a man? How can they suit each other? Do you know Mr. Bingley?"– Je suis étonnée, dit-elle, de l’intimité de Mr. Darcy avec Mr. Bingley. Comment Mr. Bingley, qui semble la bonne humeur et l’amabilité personnifiées, a-t-il pu faire son ami d’un tel homme ? Comment peuvent-ils s’entendre ? Connaissez-vous Mr. Bingley ?Nem értem, hogyan lehet ilyen bizalmas viszonyban Bingleyvel! Mr. Bingley maga a megtestesült jó kedély, s azt hiszem, valóban derék és jólelkű ember - hogyan választhatott hát ilyen barátot. Hogyan tudnak összeférni? Ismeri Mr. Bingleyt?
"Not at all."– Nullement.Nem, nem ismerem.
"He is a sweet-tempered, amiable, charming man. He cannot know what Mr. Darcy is."– C’est un homme charmant. Il ne connaît surement pas Mr. Darcy sous son vrai jour.Szelíd természetű, szeretetre méltó, aranyos ember. Fogalma sem lehet Darcy jelleméről.
"Probably not; but Mr. Darcy can please where he chooses. He does not want abilities. He can be a conversible companion if he thinks it worth his while. Among those who are at all his equals in consequence, he is a very different man from what he is to the less prosperous. His pride never deserts him; but with the rich he is liberal-minded, just, sincere, rational, honourable, and perhaps agreeable--allowing something for fortune and figure."– C’est probable, mais Mr. Darcy peut plaire quand il le désire. Il ne manque pas de charme ni de talents ; c’est un fort agréable causeur quand il veut s’en donner la peine. Avec ses égaux il peut se montrer extremement différent de ce qu’il est avec ses inférieurs. Sa fierté ne l’abandonne jamais completement, mais, dans la haute société, il sait se montrer large d’idées, juste, sincere, raisonnable, estimable, et peut-etre meme séduisant, en faisant la juste part due a sa fortune et a son extérieur.Valószínűleg nincs is, de Darcy tud tetszeni, ha akar. Tehetséges ember, az tagadhatatlan. Tud beszélni annak a nyelvén, akit erre érdemesnek tart. Vele egyenrangúak között egészen másképpen viselkedik, mint kevésbé előkelő emberekkel. Büszkesége soha nem hagyja el, de a gazdagokkal nyíltszívű, igazságos, őszinte, józan eszű, becsületes, talán még kellemes viselkedésű is, mert mindig tekintettel van a vagyonra és a jó külsőre.
The whist party soon afterwards breaking up, the players gathered round the other table and Mr. Collins took his station between his cousin Elizabeth and Mrs. Phillips. The usual inquiries as to his success was made by the latter. It had not been very great; he had lost every point; but when Mrs. Phillips began to express her concern thereupon, he assured her with much earnest gravity that it was not of the least importance, that he considered the money as a mere trifle, and begged that she would not make herself uneasy.La partie de whist avait pris fin. Les joueurs se grouperent autour de l’autre table et Mr. Collins s’assit entre Elizabeth et Mrs. Philips. Cette derniere lui demanda si la chance l’avait favorisé. Non, il avait continuellement perdu et, comme elle lui en témoignait son regret, il l’assura avec gravité que la chose était sans importance ; il n’attachait a l’argent aucune valeur et il la priait de ne pas s’en affecter.A whistjátszma hamarosan véget ért, s a kártyázók a másik asztal köré gyülekeztek. Mr. Collins Elizabeth és Mrs. Philips közé ült. Mrs. Philips szokott udvariasságával megkérdezte, hogy szolgált neki a szerencse. A tiszteletes nem sok sikerről számolhatott be, mert egyetlen játszmát sem nyert. Mikor azonban Mrs. Philips vigasztalni kezdte, Collins méltóságteljes komolysággal biztosította, hogy vesztesége semmit sem nyom a latban, hogy ő a pénzt puszta semmiségnek tekinti, s hogy Mrs. Philipsnek ez ne okozzon gondot.
"I know very well, madam," said he, "that when persons sit down to a card-table, they must take their chances of these things, and happily I am not in such circumstances as to make five shillings any object. There are undoubtedly many who could not say the same, but thanks to Lady Catherine de Bourgh, I am removed far beyond the necessity of regarding little matters."– Je sais tres bien, madame, que lorsqu’on s’assied a une table de jeu l’on doit s’en remettre au hasard, et mes moyens, c’est heureux, me permettent de perdre cinq shillings. Beaucoup sans doute ne peuvent en dire autant, mais, grâce a lady Catherine de Bourgh, je puis regarder avec indifférence de pareils détails.Nagyon jól tudom, asszonyom - jelentette ki -, hogy ha az ember leül a kártyaasztalhoz, vállalnia kell a kockázatot. Szerencsére nem olyan viszonyok között élek, hogy öt shilling számítana nálam. Kétségtelenül sokan vannak, akik nem mondhatják el ugyanezt magukról, de hála Lady Catherine de Bourghnak, én távol állok attól, hogy törődnöm kelljen az ilyen csekélységekkel.
Mr. Wickham's attention was caught; and after observing Mr. Collins for a few moments, he asked Elizabeth in a low voice whether her relation was very intimately acquainted with the family of de Bourgh.Ces mots attirerent l’attention de Mr. Wickham et, apres avoir considéré Mr. Collins un instant, il demanda tout bas a Elizabeth si son cousin était tres intime avec la famille de Bourgh.Wickham felfigyelt, s néhány pillanatig nézte a tiszteletest, majd halkan megkérdezte Elizától, bizalmas viszonyban van-e rokona a de Bourgh családdal.
"Lady Catherine de Bourgh," she replied, "has very lately given him a living. I hardly know how Mr. Collins was first introduced to her notice, but he certainly has not known her long."– Lady Catherine lui a fait donner récemment la cure de Hunsford, répondit-elle. Je ne sais pas du tout comment Mr. Collins a été présenté a cette dame mais je suis certaine qu’il ne la connaît pas depuis longtemps.Lady Catherine de Bourgh nemrég hívta meg a helyi gyülekezet élére - felelte Elizabeth. - Nem tudom, hogyan mutatták be neki Mr. Collinst, de annyi bizonyos, hogy nem régóta ismeri.
"You know of course that Lady Catherine de Bourgh and Lady Anne Darcy were sisters; consequently that she is aunt to the present Mr. Darcy."– Vous savez sans doute que lady Catherine de Bourgh et lady Anne Darcy étaient sours et que, par conséquent, lady Catherine est la tante de Mr. Darcy.Azt persze tudja, hogy Lady Catherine de Bourgh és Lady Anne Darcy nővérek voltak, s hogy Lady Catherine ezek szerint nagynénje a fiatal Darcynak.
"No, indeed, I did not. I knew nothing at all of Lady Catherine's connections. I never heard of her existence till the day before yesterday."– Non vraiment ! J’ignore tout de la parenté de lady Catherine. J’ai entendu parler d’elle avant-hier pour la premiere fois.Nem, ezt igazán nem tudtam. Lady Catherine rokonságáról semmit sem hallottam. Tegnapelőttig még azt sem tudtam, hogy a világon van.
"Her daughter, Miss de Bourgh, will have a very large fortune, and it is believed that she and her cousin will unite the two estates."– Sa fille, miss de Bourgh, est l’héritiere d’une énorme fortune et l’on croit généralement qu’elle et son cousin réuniront les deux domaines.Leánya, Miss de Bourgh, nagy vagyon várományosa, s az általános vélemény, hogy ő meg az unokabátyja egyesíteni fogják a két birtokot.
This information made Elizabeth smile, as she thought of poor Miss Bingley. Vain indeed must be all her attentions, vain and useless her affection for his sister and her praise of himself, if he were already self-destined for another.Cette information fit sourire Elizabeth qui pensa a la pauvre miss Bingley. A quoi serviraient tous ses soins, l’amitié qu’elle affichait pour la sour, l’admiration qu’elle montrait pour le frere si celui-ci était déja promis a une autre ?Elizabeth elmosolyodott erre a hírre, mert szegény Miss Bingley jutott az eszébe. Hiábavaló minden figyelmessége, hasztalan és meddő Miss Darcy iránti rajongása és bátyja magasztalása, ha Darcy már elhatározta, hogy mást vesz nőül.
"Mr. Collins," said she, "speaks highly both of Lady Catherine and her daughter; but from some particulars that he has related of her ladyship, I suspect his gratitude misleads him, and that in spite of her being his patroness, she is an arrogant, conceited woman."– Mr. Collins, remarqua-t-elle, dit beaucoup de bien de lady Catherine et de sa fille. Mais, d’apres certains détails qu’il nous a donnés sur Sa Grâce, je le soupçonne de se laisser aveugler par la reconnaissance, et sa protectrice me fait l’effet d’etre une personne hautaine et arrogante.Mr. Collins el van ragadtatva Lady Catherine-től és a leányától - mondta Elizabeth -, de olyan dolgokat mesélt a ladyről, hogy azt kell gondolnom, háládatossága elvakítja őt, s noha pártfogolja a tiszteletest, Lady Catherine gőgös és öntelt asszony.
"I believe her to be both in a great degree," replied Wickham; "I have not seen her for many years, but I very well remember that I never liked her, and that her manners were dictatorial and insolent. She has the reputation of being remarkably sensible and clever; but I rather believe she derives part of her abilities from her rank and fortune, part from her authoritative manner, and the rest from the pride for her nephew, who chooses that everyone connected with him should have an understanding of the first class."– Je crois, répondit Wickham, qu’elle mérite largement ces deux qualificatifs. Je ne l’ai pas revue depuis des années mais je me rappelle que ses manieres avaient quelque chose de tyrannique et d’insolent qui ne m’a jamais plu. On vante la fermeté de son jugement mais je crois qu’elle doit cette réputation pour une part a son rang et a sa fortune, pour une autre a ses manieres autoritaires, et pour le reste a la fierté de son neveu qui a décidé que tous les membres de sa famille étaient des etres supérieurs.Azt hiszem, nagyon is - felelte Wickham. - Hosszú évek óta nem láttam, de emlékszem jól, sohasem szerettem, mert erőszakos és fennhéjázó modorú. Rendkívül eszes, értelmes asszony hírében áll; de az a gyanúm, hogy képességeit részben vagyonának és rangjának, részben parancsoló fellépésének köszönheti, sőt unokaöccse büszkeségének is, aki minden rokonáról azt híreszteli, hogy szellemileg is arisztokrata.
Elizabeth allowed that he had given a very rational account of it, and they continued talking together, with mutual satisfaction till supper put an end to cards, and gave the rest of the ladies their share of Mr. Wickham's attentions. There could be no conversation in the noise of Mrs. Phillips's supper party, but his manners recommended him to everybody. Whatever he said, was said well; and whatever he did, done gracefully. Elizabeth went away with her head full of him. She could think of nothing but of Mr. Wickham, and of what he had told her, all the way home; but there was not time for her even to mention his name as they went, for neither Lydia nor Mr. Collins were once silent. Lydia talked incessantly of lottery tickets, of the fish she had lost and the fish she had won; and Mr. Collins in describing the civility of Mr. and Mrs. Phillips, protesting that he did not in the least regard his losses at whist, enumerating all the dishes at supper, and repeatedly fearing that he crowded his cousins, had more to say than he could well manage before the carriage stopped at Longbourn House.Elizabeth convint que c’était assez vraisemblable et la conversation continua de la sorte jusqu’a l’annonce du souper qui, en interrompant la partie de cartes, rendit aux autres dames leur part des attentions de Mr. Wickham. Toute conversation était devenue impossible dans le brouhaha du souper de Mrs. Philips, mais Mr. Wickham se rendit agréable a tout le monde. Tout ce qu’il disait était si bien exprimé, et tout ce qu’il faisait était fait avec grâce. Elizabeth partit l’esprit rempli de Mr. Wickham. Pendant le trajet du retour elle ne pensa qu’a lui et a tout ce qu’il lui avait raconté ; mais elle ne put meme pas mentionner son nom car ni Lydia, ni Mr. Collins ne cesserent de parler une seconde. Lydia bavardait sur la partie de cartes, sur les fiches qu’elle avait gagnées et celles qu’elle avait perdues et Mr. Collins avait tant a dire de l’hospitalité de Mr. et de Mrs. Philips, de son indifférence pour ses pertes au jeu, du menu du souper, de la crainte qu’il avait d’etre de trop dans la voiture, qu’il n’avait pas terminé lorsqu’on arriva a Longbourn.Elizabeth nagyon ésszerűnek találta ezt a magyarázatot, s ketten kölcsönös megértéssel beszélgettek tovább, amíg a vacsora véget nem vetett a kártyázásnak; Mr. Wickham most a többi hölggyel kezdett foglalkozni. Mrs. Philips vacsoravendégei olyan zajt csaptak, hogy beszélgetésről szó sem lehetett; de Wickham modora megnyerte mindenki szívét. Bármit mondott, jól fejezte ki, s amit tett, szépen tette. Elizabeth úgy ment haza, hogy lelke csordultig volt a fiatalemberrel. Egész úton csak őrá gondolt, csak az ő szavai jártak az eszében; de útközben még a nevét sem említhette, mert Lydiának és Collinsnak egy pillanatra sem állt be a szája. Lydia folyton a lottójegyekről fecsegett, meg arról, hogy hány zsetont nyert, és hányat vesztett. A tiszteletes viszont Philipsék vendégszeretetét magasztalta, azt erősítgette, hogy cseppet sem törődik kártyaveszteségével, felsorolta a vacsora összes fogásait, s több ízben aggodalmát fejezte ki, hogy kiszorítja unokahúgait helyükről - de még a felét sem tudta annak elmondani, amit akart, amikor a kocsi már megállt Benneték longbourni háza előtt.
Chapter 17XVII17. FEJEZET
Elizabeth related to Jane the next day what had passed between Mr. Wickham and herself. Jane listened with astonishment and concern; she knew not how to believe that Mr. Darcy could be so unworthy of Mr. Bingley's regard; and yet, it was not in her nature to question the veracity of a young man of such amiable appearance as Wickham. The possibility of his having endured such unkindness, was enough to interest all her tender feelings; and nothing remained therefore to be done, but to think well of them both, to defend the conduct of each, and throw into the account of accident or mistake whatever could not be otherwise explained.Le lendemain Elizabeth redit a Jane la conversation qu’elle avait eue avec Mr. Wickham. Jane l’écouta, stupéfaite et consternée : elle ne pouvait se décider a croire que Mr. Darcy fut indigne a ce point de l’estime de Mr. Bingley. D’autre part, il n’était pas dans sa nature de soupçonner la véracité d’un jeune homme d’apparence aussi sympathique que Wickham. La seule pensée qu’il eut pu subir une aussi grande injustice suffisait a émouvoir son âme sensible. Ce qu’il y avait de mieux a faire était de n’accuser personne et de mettre sur le compte du hasard ou d’une erreur ce qu’on ne pouvait expliquer autrement.Elizabeth másnap elmesélte nővérének, mit tudott meg Wickhamtől. Jane meglepetve és bánkódva hallgatta. Alig tudta elhinni, hogy Darcy ennyire érdemtelen Bingley barátságára, de arra sem vitte a természete, hogy kétségbe vonja egy olyan szeretetre méltó fiatalember szavahihetőségét, amilyennek Wickham mutatkozott. Az a lehetőség, hogy valóban igazságtalanság érte, meleg rokonszenvet ébresztett benne Wickham iránt; így hát nem maradt más választása, mint hogy jót tételezzen fel mindkettőjükről, megvédje mindkettőjük viselkedését, s véletlennek vagy tévedésnek tulajdonítsa, amit másképpen nem tudott megmagyarázni.
"They have both," said she, "been deceived, I dare say, in some way or other, of which we can form no idea. Interested people have perhaps misrepresented each to the other. It is, in short, impossible for us to conjecture the causes or circumstances which may have alienated them, without actual blame on either side."– Tous deux ont sans doute été trompés, des gens intéressés ont pu faire a chacun de faux rapports sur le compte de l’autre ; bref, il est impossible d’imaginer ce qui, sans tort réel d’aucun côté, a pu faire naître une pareille inimitié.Esküdni mernék - mondta -, hogy mindkettőjüket megtévesztették valami úton-módon, amit elképzelni sem tudunk. Talán olyanok, akiknek érdeke, befeketítették őket egymás előtt. Egyszóval, lehetetlen kitalálnunk az okokat és körülményeket, amelyek elidegenítették őket egymástól, anélkül, hogy egyiküket is hibáztatni kellene.
"Very true, indeed; and now, my dear Jane, what have you got to say on behalf of the interested people who have probably been concerned in the business? Do clear _them_ too, or we shall be obliged to think ill of somebody."– Certes oui. Et maintenant, ma chere Jane, qu’avez-vous a dire pour excuser les « gens intéressés » qui sont sans doute les vrais coupables ? Justifiez-les aussi, que nous n’en soyons pas réduites a les mal juger !Tökéletesen igazad van, de most halljuk, drága Jane, mit tudsz mondani azok védelmében, akiknek feltehetőleg érdekükben állt összeveszíteni őket? Védd meg őket is, máskülönben mégis kénytelenek leszünk valakiről rosszat gondolni.
"Laugh as much as you choose, but you will not laugh me out of my opinion. My dearest Lizzy, do but consider in what a disgraceful light it places Mr. Darcy, to be treating his father's favourite in such a manner, one whom his father had promised to provide for. It is impossible. No man of common humanity, no man who had any value for his character, could be capable of it. Can his most intimate friends be so excessively deceived in him? Oh! no."– Riez tant qu’il vous plaira ; cela ne changera point mon opinion. Ne voyez-vous point, ma chere Lizzy, sous quel jour détestable ceci place Mr. Darcy ? Traiter ainsi le protégé dont son pere avait promis d’assurer l’avenir ! Quel homme ayant le souci de sa réputation serait capable d’agir ainsi ? Et ses amis, pourraient-ils s’abuser a ce point sur son compte ? Oh ! non !Nevess ki, ha akarsz, mégsem tudsz eltéríteni véleményemtől. Gondold csak meg, drága Lizzy, milyen szégyenletes fényt vet Darcyra, ha így bánik apja kedvencével, azzal, akinek apja megígérte, hogy gondoskodni fog róla. Ilyesmit el sem lehet képzelni. Akiben egy szikrányi emberi érzés van, aki ad valamit a jellemére, az erre képtelen. S lehetséges volna, hogy legbizalmasabb barátai ennyire félreismerjék? Nem, szó sincs róla!
"I can much more easily believe Mr. Bingley's being imposed on, than that Mr. Wickham should invent such a history of himself as he gave me last night; names, facts, everything mentioned without ceremony. If it be not so, let Mr. Darcy contradict it. Besides, there was truth in his looks."– Il m’est plus facile de croire que Mr. Bingley s’est trompé a son sujet que d’imaginer que Mr. Wickham a inventé tout ce qu’il m’a conté hier soir en donnant les noms, les faits, tous les détails. Si c’est faux, que Mr. Darcy le dise.Én magam sokkal könnyebben elhiszem, hogy Bingley megtévesztés áldozata, mint hogy Wickham az ujjából szopta volna azt a történetet, amelyet tegnap este elmondott nekem - neveket, tényeket, mindent gondolkodás nélkül sorolt fel. Ha nem mondott igazat, Darcyn áll, hogy megcáfolja. Különben is Wickham szeméből az igazság beszélt.
"It is difficult indeed--it is distressing. One does not know what to think."Nehéz dolog... szinte kétségbeejtő. Az ember nem tudja mit gondoljon.
"I beg your pardon; one knows exactly what to think."Bocsáss meg, én pontosan tudom, mit gondoljak.
But Jane could think with certainty on only one point--that Mr. Bingley, if he _had_ been imposed on, would have much to suffer when the affair became public. The two young ladies were summoned from the shrubbery, where this conversation passed, by the arrival of the very persons of whom they had been speaking; Mr. Bingley and his sisters came to give their personal invitation for the long-expected ball at Netherfield, which was fixed for the following Tuesday. The two ladies were delighted to see their dear friend again, called it an age since they had met, and repeatedly asked what she had been doing with herself since their separation. To the rest of the family they paid little attention; avoiding Mrs. Bennet as much as possible, saying not much to Elizabeth, and nothing at all to the others. They were soon gone again, rising from their seats with an activity which took their brother by surprise, and hurrying off as if eager to escape from Mrs. Bennet's civilities.A ce moment on appela les jeunes filles qui durent quitter le bosquet ou elles s’entretenaient pour retourner a la maison. Mr. Bingley et ses sours venaient apporter eux-memes leur invitation pour le bal si impatiemment attendu et qui se trouvait fixé au mardi suivant. Mrs. Hurst et miss Bingley se montrerent enchantées de retrouver leur chere Jane, déclarant qu’il y avait des siecles qu’elles ne s’étaient vues. Au reste de la famille elles accorderent peu d’attention : elles éviterent autant que possible de causer avec Mrs. Bennet, dirent quelques mots a Elizabeth et rien du tout aux autres. Au bout de tres peu de temps elles se leverent avec un empressement qui déconcerta quelque peu leur frere et firent rapidement leurs adieux comme pour échapper aux démonstrations de Mrs. Bennet.De Jane csak egy dolgot tudott bizonyosan: ha Bingleyt valóban megtévesztették, mennyit kell majd szenvednie, amikor az egész ügy nyilvánosságra kerül. A két leány eddig a kertben beszélgetett, most azonban behívták őket a házba, mert látogatók érkeztek, köztük olyanok is, akikről éppen szó volt. Bingley és nővérei jöttek el, hogy személyesen hívják meg őket a régóta várt netherfieldi bálra, amelyet a következő keddre tűztek ki. A Bingley nővérek igen örültek, hogy viszontláthatják kedves barátnőjüket, akivel - ahogy mondták - már ezer éve nem találkoztak, s többször megkérdezték, mivel töltötte idejét, amióta nem látták egymást. A család többi tagját alig méltatták figyelemre, Mrs. Bennetet, amennyire tudták, elkerülték. Elizához keveset szóltak, a többiekhez egy szót sem. Hamarosan el is köszöntek, oly hirtelen pattanva fel székükről, hogy öccsük elcsodálkozott, s oly sietve távoztak, mintha a háziasszony udvariaskodása elől menekülnének.
The prospect of the Netherfield ball was extremely agreeable to every female of the family. Mrs. Bennet chose to consider it as given in compliment to her eldest daughter, and was particularly flattered by receiving the invitation from Mr. Bingley himself, instead of a ceremonious card. Jane pictured to herself a happy evening in the society of her two friends, and the attentions of her brother; and Elizabeth thought with pleasure of dancing a great deal with Mr. Wickham, and of seeing a confirmation of everything in Mr. Darcy's look and behaviour. The happiness anticipated by Catherine and Lydia depended less on any single event, or any particular person, for though they each, like Elizabeth, meant to dance half the evening with Mr. Wickham, he was by no means the only partner who could satisfy them, and a ball was, at any rate, a ball. And even Mary could assure her family that she had no disinclination for it.La perspective du bal de Netherfield causait un vif plaisir a Longbourn. Mrs. Bennet se flattait qu’il était donné a l’intention de sa fille aînée, et considérait comme une faveur particuliere que Mr. Bingley fut venu faire son invitation en personne au lieu d’envoyer la carte d’usage. Jane se promettait une agréable soirée ou elle gouterait la compagnie de ses deux amies et les attentions de leur frere. Elizabeth jouissait d’avance du plaisir de danser beaucoup avec Mr. Wickham, et d’observer la confirmation de ce qu’il lui avait confié dans l’expression et l’attitude de Mr. Darcy. La joie que se promettaient Catherine et Lydia dépendait moins de telle personne ou de telle circonstance en particulier ; bien que, comme Elizabeth, chacune d’elles fut décidée a danser la moitié de la soirée avec Mr. Wickham, il n’était pas l’unique danseur qui put les satisfaire, et un bal, apres tout, est toujours un bal. Et Mary elle-meme pouvait, sans mentir, assurer que la perspective de cette soirée n’était pas pour lui déplaire.A család valamennyi nőtagja a legkellemesebb érzésekkel tekintett a netherfieldi bál elé. Mrs. Bennet úgy fogta fel a bált, hogy azt legidősebb leánya tiszteletére rendezik, s különösen hízelgett neki, hogy Mr. Bingley nem szertartásos meghívón, hanem személyesen hívta meg őket. Jane arról ábrándozott, milyen boldog estét fog tölteni két barátnője társaságában s figyelmes fivérükkel. Elizabeth annak örült, hogy sokat fog táncolni Wickhammel, s hogy Darcy arca és viselkedése mindent igazolni fog. Catherine és Lydia nem egy bizonyos eseménytől vagy egy meghatározott személytől vártak boldogságot, bár a fél estét, mint Eliza, ők is Wickhammel szerették volna áttáncolni; de az ő szemükben nem Wickham volt az egyetlen kívánatos partner - ha már bálba mennek, legyen az igazi bál. Még Mary is kijelentette a család előtt, hogy semmi kifogása nincs a táncmulatság ellen.
"While I can have my mornings to myself," said she, "it is enough--I think it is no sacrifice to join occasionally in evening engagements. Society has claims on us all; and I profess myself one of those who consider intervals of recreation and amusement as desirable for everybody."Nekem elég, ha a délelőttjeim rendelkezésemre állnak - mondta. - Nem tekintem áldozatnak, ha időnként részt veszek egy-egy esti mulatságon. Az ember nem zárkózhatik el a társas élet követelményei elől, s én azok közé számítom magam, akik mindenki számára kívánatosnak tartják az üdülés és szórakozás rövid időszakait.
Elizabeth's spirits were so high on this occasion, that though she did not often speak unnecessarily to Mr. Collins, she could not help asking him whether he intended to accept Mr. Bingley's invitation, and if he did, whether he would think it proper to join in the evening's amusement; and she was rather surprised to find that he entertained no scruple whatever on that head, and was very far from dreading a rebuke either from the Archbishop, or Lady Catherine de Bourgh, by venturing to dance.Elizabeth était pleine d’entrain et de gaieté et bien qu’elle ne recherchât point d’ordinaire la conversation de Mr. Collins, elle lui demanda s’il comptait accepter l’invitation de Mr. Bingley et, le cas échéant, s’il jugerait convenable de se meler aux divertissements de la soirée. A son grand étonnement il lui répondit qu’il n’éprouvait a ce sujet aucun scrupule et qu’il était sur de n’encourir aucun blâme de la part de son éveque ou de lady Catherine s’il s’aventurait a danser.Elizabeth ok nélkül nemigen beszélgetett Mr. Collinsszal, de most magas jókedvében nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze tőle, elfogadja-e Mr. Bingley meghívását, s ha elfogadja, részt fog-e venni az esti táncmulatságon. Meglehetősen csodálkozott, mikor azt a választ kapta, hogy a tiszteletesnek e tekintetben semmiféle aggálya nincs, s hogy egyáltalán nem fél az érsek vagy Lady Catherine dorgálásától, ha táncolni volna kedve.
"I am by no means of the opinion, I assure you," said he, "that a ball of this kind, given by a young man of character, to respectable people, can have any evil tendency; and I am so far from objecting to dancing myself, that I shall hope to be honoured with the hands of all my fair cousins in the course of the evening; and I take this opportunity of soliciting yours, Miss Elizabeth, for the two first dances especially, a preference which I trust my cousin Jane will attribute to the right cause, and not to any disrespect for her."– Je ne crois nullement, l’assura-t-il, qu’un bal donné par un jeune homme de qualité a des gens respectables puisse rien présenter de répréhensible, et je réprouve si peu la danse que j’espere que toutes mes charmantes cousines me feront l’honneur de m’accepter pour cavalier dans le cours de la soirée. Je saisis donc cette occasion, miss Elizabeth, pour vous inviter pour les deux premieres danses. J’espere que ma cousine Jane attribuera cette préférence a sa véritable cause et non pas a un manque d’égards pour elle.Higgye el, távolról sem osztozom abban a nézetben - jelentette ki -, hogy ilyen házibál, amelyet egy jellemes fiatalember rendez tiszteletre méltó vendégeinek, bármilyen ártalmas következményekkel járhat. Én magam sem kárhoztatom a táncot, sőt remélem, az est folyamán valamennyi szép húgom megtisztel azzal, hogy karját nyújtja nekem. Mindjárt meg is ragadom az alkalmat, Miss Elizabeth, hogy az első két fordulóra felkérjem, bízva abban, hogy Jane húgom méltányolni fogja indokaimat, s jelen felkérésemet nem fogja iránta való tiszteletlenségnek tekinteni.
Elizabeth felt herself completely taken in. She had fully proposed being engaged by Mr. Wickham for those very dances; and to have Mr. Collins instead! her liveliness had never been worse timed. There was no help for it, however. Mr. Wickham's happiness and her own were perforce delayed a little longer, and Mr. Collins's proposal accepted with as good a grace as she could. She was not the better pleased with his gallantry from the idea it suggested of something more. It now first struck her, that _she_ was selected from among her sisters as worthy of being mistress of Hunsford Parsonage, and of assisting to form a quadrille table at Rosings, in the absence of more eligible visitors. The idea soon reached to conviction, as she observed his increasing civilities toward herself, and heard his frequent attempt at a compliment on her wit and vivacity; and though more astonished than gratified herself by this effect of her charms, it was not long before her mother gave her to understand that the probability of their marriage was extremely agreeable to _her_. Elizabeth, however, did not choose to take the hint, being well aware that a serious dispute must be the consequence of any reply. Mr. Collins might never make the offer, and till he did, it was useless to quarrel about him.Elizabeth se trouvait prise. Elle avait revé se faire inviter pour ces memes danses par Wickham ! Il n’y avait plus qu’a accepter l’invitation de son cousin d’aussi bonne grâce que possible, mais cette galanterie lui causait d’autant moins de plaisir qu’elle ouvrait la porte a une supposition nouvelle. Pour la premiere fois l’idée vint a Elizabeth que, parmi ses sours, c’était elle que Mr. Collins avait élue pour aller régner au presbytere de Hundsford et faire la quatrieme a la table de whist de Rosings en l’absence de plus nobles visiteurs. Cette supposition se changea en certitude devant les attentions multipliées de son cousin et ses compliments sur sa vivacité et son esprit. A sa fille, plus étonnée que ravie de sa conquete, Mrs. Bennet donna bientôt a entendre que la perspective de ce mariage lui était extremement agréable. Elizabeth jugea préférable d’avoir l’air de ne point comprendre afin d’éviter une discussion. Apres tout, il se pouvait fort bien que Mr. Collins ne fît jamais la demande de sa main et, jusqu’a ce qu’il la fît, il était bien inutile de se quereller a son sujet.Elizabeth úgy érezte, hogy csapdába került. Ezt a két első fordulót Wickhammel akarta táncolni - s most Collinst kapja helyette. S mindezt annak köszönheti, hogy rosszkor volt élénk és kedélyes. De segíteni már nem lehetett. Mr. Wickham boldogságát és az övét is kissé későbbre kellett halasztani, a tiszteletes felkéréséhez pedig jó arcot kellett vágni. Collins gáláns figyelmességének annál kevésbé örült, mert egyebet is sejtett mögötte. Most döbbent rá, hogy nővérei közül Collins éppen őt szemelte ki a hunsfordi lelkészlak úrnőjéül, s hogy az ő feladata lesz a negyedik helyet betölteni a rosingsi kártyaasztalnál, ha ugyan előkelőbb látogatók nem akadnak. Ez a sejtelem csakhamar bizonyossággá érlelődött benne, amikor azt kellett tapasztalnia, hogy Collins egyre buzgóbban legyeskedik körülötte, s gyakran igyekszik bókot elsütni szellemességéről és élénkségéről. Bájainak ez a hatása inkább meglepetést keltett Elizában, mint örömet, különösen mikor anyja sejtetni kezdte vele, hogy a kilátásban levő házasság az ő szemében rendkívül kívánatos. Elizabeth azonban nem volt hajlandó elérteni a célzásokat, mert tudta jól, bármit is válaszol, ennek csak nagy csetepaté lehet a vége. Mr. Collins talán mégsem kéri meg a kezét, ha pedig megkéri, majd akkor ráérnek veszekedni.
If there had not been a Netherfield ball to prepare for and talk of, the younger Miss Bennets would have been in a very pitiable state at this time, for from the day of the invitation, to the day of the ball, there was such a succession of rain as prevented their walking to Meryton once. No aunt, no officers, no news could be sought after--the very shoe-roses for Netherfield were got by proxy. Even Elizabeth might have found some trial of her patience in weather which totally suspended the improvement of her acquaintance with Mr. Wickham; and nothing less than a dance on Tuesday, could have made such a Friday, Saturday, Sunday, and Monday endurable to Kitty and Lydia.Ha Netherfieldben bál nincs, készülődni nem lehet, újra meg újra beszélni sem, s a fiatalabb Bennet lányok most igazán siralmas helyzetben lettek volna, mert a meghívás napjától egészen a bál napjáig állandóan szakadt az eső, úgyhogy egyszer sem sétálhattak át Merytonba. Se nagynéni, se tisztek, se hírek után nem lehetett szaladgálni - még a báli cipőcsokrokat is úgy kellett elhozatni valakivel. Még Elizabeth türelmét is próbára tette az időjárás, mert megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy jobban összebarátkozzék Wickhammel; Kittynek és Lydiának pedig csak a keddi bál tett elviselhetővé egy ilyen pénteket, szombatot, vasárnapot és hétfőt.
Chapter 18XVIII18. FEJEZET
Till Elizabeth entered the drawing-room at Netherfield, and looked in vain for Mr. Wickham among the cluster of red coats there assembled, a doubt of his being present had never occurred to her. The certainty of meeting him had not been checked by any of those recollections that might not unreasonably have alarmed her. She had dressed with more than usual care, and prepared in the highest spirits for the conquest of all that remained unsubdued of his heart, trusting that it was not more than might be won in the course of the evening. But in an instant arose the dreadful suspicion of his being purposely omitted for Mr. Darcy's pleasure in the Bingleys' invitation to the officers; and though this was not exactly the case, the absolute fact of his absence was pronounced by his friend Denny, to whom Lydia eagerly applied, and who told them that Wickham had been obliged to go to town on business the day before, and was not yet returned; adding, with a significant smile, "I do not imagine his business would have called him away just now, if he had not wanted to avoid a certain gentleman here."Quand elle fit son entrée dans le salon de Netherfield, Elizabeth remarqua que Wickham ne figurait point dans le groupe d’habits rouges qui y étaient rassemblés. Jusque-la l’idée de cette absence n’avait meme pas effleuré son esprit ; au contraire, mettant a sa toilette un soin tout particulier, elle s’était préparée joyeusement a achever sa conquete, persuadée que c’était l’affaire d’une soirée. Alors, brusquement, surgit l’affreux soupçon que les Bingley, par complaisance pour Mr. Darcy, avaient omis sciemment Wickham dans l’invitation adressée aux officiers. Bien que la supposition fut inexacte, son absence fut bientôt confirmée par son ami, Mr. Denny ; a Lydia qui le pressait de questions il répondit que Wickham avait du partir pour Londres la veille et qu’il n’était point encore de retour, ajoutant d’un air significatif : – Je ne crois pas que ses affaires l’eussent décidé a s’absenter précisément aujourd’hui s’il n’avait eu surtout le désir d’éviter une rencontre avec un gentleman de cette société.Elizabeth egy pillanatig sem gondolt arra, hogy Wickham nem lesz jelen a bálon - ez csak akkor jutott eszébe, amikor belépett a netherfieldi szalonba, s hiába kereste őt a piros zubbonyok csoportjában. Bizonyosra vette, hogy itt találkozni fognak, pedig ha emlékezetébe idézi a fiatalember egyes szavait, joggal nyugtalankodhatott volna. A szokottnál nagyobb gondot fordított öltözetére, s a legjobb hangulatban készült, hogy Wickham szívét most már végleg meghódítsa, bízva abban, hogy az este folyamán eléri célját. De most felvillant benne az a szörnyű gyanú, hogy Bingley, barátja kedvéért, szándékosan kihagyta Wickham nevét a tiszteknek küldött meghívásból. S bár a dolog nem egészen így történt, Lydia kíváncsi kérdezősködésére Mr. Denny határozottan kijelentette, hogy barátja azért nem jelent meg a bálon, mert ügyei előző nap Londonba szólították, s még nem tért vissza; majd sokatmondó mosollyal hozzátette: - Nem hiszem, hogy éppen most kellett volna elutaznia, ha nem akarna itt elkerülni egy bizonyos urat.
This part of his intelligence, though unheard by Lydia, was caught by Elizabeth, and, as it assured her that Darcy was not less answerable for Wickham's absence than if her first surmise had been just, every feeling of displeasure against the former was so sharpened by immediate disappointment, that she could hardly reply with tolerable civility to the polite inquiries which he directly afterwards approached to make. Attendance, forbearance, patience with Darcy, was injury to Wickham. She was resolved against any sort of conversation with him, and turned away with a degree of ill-humour which she could not wholly surmount even in speaking to Mr. Bingley, whose blind partiality provoked her.Cette allusion, perdue pour Lydia, fut saisie par Elizabeth et lui montra que Darcy n’était pas moins responsable de l’absence de Wickham que si sa premiere supposition avait été juste. L’antipathie qu’il lui inspirait s’en trouva tellement accrue qu’elle eut grand’peine a lui répondre dans des termes suffisamment polis lorsque, peu apres, il vint lui-meme lui présenter ses hommages. Ne voulant avoir aucune conversation avec lui, elle se détourna avec un mouvement de mauvaise humeur qu’elle ne put tout de suite surmonter, meme en causant avec Mr. Bingley dont l’aveugle partialité a l’égard de son ami la révoltait.Ezt a megjegyzést Lydia már nem hallotta, de Elizabeth felfigyelt rá, s ez is megerősítette hitében, hogy Darcy éppoly mértékben felelős Wickham elmaradásáért, mintha első gyanúja igazolódott volna. A hirtelen csalódás annyira kiélezte bosszúságát és ellenszenvét, hogy amikor Darcy rögtön utána hozzálépett és udvariasan érdeklődött hogyléte felől, Elizabeth alig tudott illő módon felelni. A figyelem, kímélet, türelem Darcy iránt egyértelmű volt Wickham megsértésével. Elhatározta, hogy nem fog vele társalogni, s bosszúsan fordult el tőle; rosszkedvét még akkor sem tudta leküzdeni, mikor Bingley lépett hozzá, mert haragudott a fiatalemberre vak elfogultsága miatt.
But Elizabeth was not formed for ill-humour; and though every prospect of her own was destroyed for the evening, it could not dwell long on her spirits; and having told all her griefs to Charlotte Lucas, whom she had not seen for a week, she was soon able to make a voluntary transition to the oddities of her cousin, and to point him out to her particular notice. The first two dances, however, brought a return of distress; they were dances of mortification. Mr. Collins, awkward and solemn, apologising instead of attending, and often moving wrong without being aware of it, gave her all the shame and misery which a disagreeable partner for a couple of dances can give. The moment of her release from him was ecstasy.Mais il n’était pas dans la nature d’Elizabeth de s’abandonner longtemps a une telle impression, et quand elle se fut soulagée en exposant son désappointement a Charlotte Lucas, elle fut bientôt capable de faire dévier la conversation sur les originalités de son cousin et de les signaler a l’attention de son amie. Les deux premieres danses, cependant, furent pour elle un intolérable supplice : Mr. Collins, solennel et maladroit, se répandant en excuses au lieu de faire attention, dansant a contretemps sans meme s’en apercevoir, donnait a sa cousine tout l’ennui, toute la mortification qu’un mauvais cavalier peut infliger a sa danseuse. Elizabeth en retrouvant sa liberté éprouva un soulagement indicible. Invitée ensuite par un officier, elle eut la satisfaction de parler avec lui de Wickham et d’entendre dire qu’il était universellement apprécié.De Elizabeth nem volt természettől fogva rossz kedélyű, s bár aznap este semmi kilátása nem volt, hogy jól érezze magát, nyomott hangulata hamarosan elmúlt. Miután minden bánatát elpanaszolta Charlotte-nak, akit már egy hete nem látott, csakhamar unokabátyja furcsaságairól kezdett neki beszélni, s különösen figyelmébe ajánlotta őt barátnőjének. Az első két tánccal azonban rosszkedve is visszatért; ez a két tánc valóságos gyötrelem volt számára. Mr. Collins félszeg volt és ünnepélyes, állandóan mentegetőzött, ahelyett, hogy odafigyelt volna, gyakran elhibázta a lépést, és nem vette észre, egyszóval annyi megalázó és kínos pillanatot szerzett neki, amennyit csak egy kellemetlen partner két tánc alatt szerezhet. Elizabeth valósággal fellélegzett, amikor végre megszabadulhatott tőle.
She danced next with an officer, and had the refreshment of talking of Wickham, and of hearing that he was universally liked. When those dances were over, she returned to Charlotte Lucas, and was in conversation with her, when she found herself suddenly addressed by Mr. Darcy who took her so much by surprise in his application for her hand, that, without knowing what she did, she accepted him. He walked away again immediately, and she was left to fret over her own want of presence of mind; Charlotte tried to console her:Elle venait de reprendre sa conversation avec Charlotte Lucas, lorsque Mr. Darcy s’approcha et, s’inclinant devant elle, sollicita l’honneur d’etre son cavalier. Elle se trouva tellement prise au dépourvu qu’elle accepta sans trop savoir ce qu’elle faisait. Il s’éloigna aussitôt, la laissant toute dépitée d’avoir montré si peu de présence d’esprit. Charlotte Lucas essaya de la réconforter :A következő fordulót egy tiszttel táncolta, aki egészen felüdítette, mert Wickhamről beszélt vele, s elmondta, hogy a fiatalembert mindenki szereti. Tánc után visszament Charlotte-hoz, és vele beszélgetett, amikor hirtelen odajött Darcy, s felkérte a következő táncra. Elizát ez annyira meglepte, hogy azt sem tudta, mit tesz, amikor igent mondott. Darcy rögtön továbbment, Elizabeth pedig szidta magát, amiért így elvesztette a lélekjelenlétét. Charlotte vigasztalni próbálta:
"I dare say you will find him very agreeable."– Apres tout, vous allez peut-etre le trouver tres aimable.Meglátod, milyen kellemes partner lesz.
"Heaven forbid! _That_ would be the greatest misfortune of all! To find a man agreeable whom one is determined to hate! Do not wish me such an evil."– Le ciel m’en préserve. Quoi ! Trouver aimable un homme qu’on est résolu a détester !Isten őrizz! Ennél nagyobb baj nem is érhetne. Kellemesnek találni egy olyan embert, akit gyűlölni akarunk! Ilyen rosszat ne kívánj nekem!
When the dancing recommenced, however, and Darcy approached to claim her hand, Charlotte could not help cautioning her in a whisper, not to be a simpleton, and allow her fancy for Wickham to make her appear unpleasant in the eyes of a man ten times his consequence. Elizabeth made no answer, and took her place in the set, amazed at the dignity to which she was arrived in being allowed to stand opposite to Mr. Darcy, and reading in her neighbours' looks, their equal amazement in beholding it. They stood for some time without speaking a word; and she began to imagine that their silence was to last through the two dances, and at first was resolved not to break it; till suddenly fancying that it would be the greater punishment to her partner to oblige him to talk, she made some slight observation on the dance. He replied, and was again silent. After a pause of some minutes, she addressed him a second time with:--"It is _your_ turn to say something now, Mr. Darcy. I talked about the dance, and _you_ ought to make some sort of remark on the size of the room, or the number of couples."Mais quand la musique recommença et que Darcy s’avança pour lui rappeler sa promesse, Charlotte Lucas ne put s’empecher de lui souffler a l’oreille que son caprice pour Wickham ne devait pas lui faire commettre la sottise de se rendre déplaisante aux yeux d’un homme dont la situation valait dix fois celle de l’officier. Elizabeth prit rang parmi les danseurs, confondue de l’honneur d’avoir Mr. Darcy pour cavalier et lisant dans les regards de ses voisines un étonnement égal au sien. Pendant un certain temps ils garderent le silence. Elizabeth était bien décidée a ne pas le rompre la premiere lorsque l’idée lui vint qu’elle infligerait une pénitence a Mr. Darcy en l’obligeant a parler. Elle fit donc une réflexion sur la danse. Il lui répondit, puis retomba dans son mutisme. Au bout de quelques instants, elle reprit : – Maintenant, Mr. Darcy, c’est a votre tour. J’ai déja parlé de la danse. A vous de faire la remarque qu’il vous plaira sur les dimensions du salon ou le nombre des danseurs.Mikor azonban újra kezdődött a tánc, s Darcy visszajött, hogy Eliza kezét kérje, Charlotte nem állhatta meg, és suttogva figyelmeztette, hogy ne legyen ostoba: ha tetszik is neki Wickham, ne tegye magát kellemetlenné olyan ember szemében, aki tízszer előkelőbb nála. Elizabeth nem felelt, hanem elfoglalta helyét a párok között, elámulva a kitüntetésen, hogy szemtől szembe állhat Mr. Darcyval. Ugyanezt a meglepetést olvasta le szomszédnői arcáról. Egy darabig szótlanul álltak egymással szemben, s Elizabeth már-már azt hitte, hogy hallgatásuk a két tánc végéig fog tartani. Először úgy döntött, hogy nem töri meg a csendet, de hirtelen az jutott eszébe, hogy nagyobb büntetés táncosának, ha beszédre kényszeríti, s ezért valami futó megjegyzést tett a táncra. Darcy felelt, utána újra elhallgatott. Pár percnyi szünet után újból Eliza szólalt meg: - Most magán a sor, hogy mondjon valamit, Mr. Darcy. Én már beszéltem a táncról, ön talán a terem nagyságáról vagy a táncoló párok számáról közölhetné észrevételeit.
He smiled, and assured her that whatever she wished him to say should be said.Il sourit et l’assura qu’il était pret a dire tout ce qu’elle désirait.Darcy elmosolyodott, s biztosította Elizát, hogy szívesen mond bármit, amit csak kíván tőle.
"Very well. That reply will do for the present. Perhaps by and by I may observe that private balls are much pleasanter than public ones. But _now_ we may be silent."– Tres bien. Quant a présent, cette réponse peut suffire. Un peu plus tard j’observerai que les soirées privées présentent plus d’agrément que les bals officiels, mais pour l’instant, nous pouvons en rester la.Rendben van, egyelőre beérem ezzel a válasszal is. Később talán majd megjegyzem, hogy a házibálok sokkal kellemesebbek, mint a nyilvános táncmulatság. De most már nyugodtan hallgathatunk.
"Do you talk by rule, then, while you are dancing?"– Est-ce donc par devoir que vous causez en dansant ?Maga talán csak azért beszél tánc közben, mert ez a szokás?
"Sometimes. One must speak a little, you know. It would look odd to be entirely silent for half an hour together; and yet for the advantage of _some_, conversation ought to be so arranged, as that they may have the trouble of saying as little as possible."– Quelquefois. Il faut bien parler un peu. Il serait étrange de rester ensemble une demi-heure sans ouvrir la bouche. Cependant, pour la commodité de certains danseurs, il vaut mieux que la conversation soit réglée de telle façon qu’ils n’aient a parler que le moins possible.Néha csak azért. Tudja, az embernek olykor szólni is kell valamit. Olyan furcsa lenne, ha ketten egy félórán át ki sem nyitnák a szájukat. De egyesek kedvéért úgy kellene vezetni a társalgást, hogy minél kevesebbet kelljen mondaniok.
"Are you consulting your own feelings in the present case, or do you imagine that you are gratifying mine?"– Dans le cas présent, suivez-vous vos préférences ou cherchez-vous a vous conformer aux miennes ?Ebben az esetben saját érzéseit fejezi ki, vagy azt képzeli, hogy az enyéimnek ad hangot?
"Both," replied Elizabeth archly; "for I have always seen a great similarity in the turn of our minds. We are each of an unsocial, taciturn disposition, unwilling to speak, unless we expect to say something that will amaze the whole room, and be handed down to posterity with all the eclat of a proverb."– Aux uns et aux autres tout ensemble, car j’ai remarqué dans notre tour d’esprit une grande ressemblance. Nous sommes tous deux de caractere taciturne et peu sociable et nous n’aimons guere a penser, a moins que ce ne soit pour dire une chose digne d’étonner ceux qui nous écoutent et de passer a la postérité avec tout l’éclat[4] d’un proverbe.Mindkettőnk érzéseinek - felelte Elizabeth hamiskás mosollyal -, mert úgy vettem észre, hogy gondolkodásmódunkban sok a hasonlóság. Mindketten magányos, hallgatag természetűek vagyunk, nem szeretünk beszélni, csak akkor, ha olyat mondhatunk, amin elámul az egész terem, s amit magvas szállóigeként az utókorra lehet hagyományozni.
"This is no very striking resemblance of your own character, I am sure," said he. "How near it may be to _mine_, I cannot pretend to say. _You_ think it a faithful portrait undoubtedly."– Ce portrait ne vous ressemble pas d’une façon frappante selon moi, dit-il. A quel point il me ressemble c’est ce que je ne puis décider. Vous le trouvez fidele, sans doute ?Ez bizony nem valami híven adja vissza az ön jellemét - jegyezte meg Darcy. - Hogy mennyire közelíti meg az enyémet, azt nem tudom eldönteni. Maga persze azt hiszi, hogy az arckép élethű.
"I must not decide on my own performance."– Ce n’est pas a moi de juger de mon ouvre.Nem bírálhatom el saját alkotásomat.
He made no answer, and they were again silent till they had gone down the dance, when he asked her if she and her sisters did not very often walk to Meryton. She answered in the affirmative, and, unable to resist the temptation, added, "When you met us there the other day, we had just been forming a new acquaintance."Mr. Darcy ne reprit la conversation qu’au début de la deuxieme danse pour demander a Elizabeth si elle allait souvent a Meryton avec ses sours. Elle répondit affirmativement et, ne pouvant résister a la tentation, ajouta : – Lorsque vous nous avez rencontrées l’autre jour, nous venions justement de faire une nouvelle connaissance.Darcy nem felelt, s megint elhallgattak, amíg vége nem lett a táncnak; ekkor megkérdezte Elizát, gyakran megy-e át nővéreivel Merytonba. Elizabeth igennel válaszolt, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, s hozzátette: - Mikor minap ott találkozott velünk, éppen egy új ismerőst szereztünk.
The effect was immediate. A deeper shade of _hauteur_ overspread his features, but he said not a word, and Elizabeth, though blaming herself for her own weakness, could not go on. At length Darcy spoke, and in a constrained manner said, "Mr. Wickham is blessed with such happy manners as may ensure his _making_ friends--whether he may be equally capable of _retaining_ them, is less certain."L’effet fut immédiat. Un air de hauteur plus accentuée se répandit sur le visage de Darcy, mais il resta un instant sans répondre. Il dit enfin d’un air contraint : – Mr. Wickham est doué de manieres agréables qui lui permettent de se faire facilement des amis. Qu’il soit également capable de les conserver est une chose moins sure.E szavak rögtön megtették hatásukat. Darcynak még egy árnyalattal gőgösebb lett az arca, de nem szólt semmit, Elizabeth pedig, bár korholta önmagát gyöngesége miatt, nem merte folytatni a témát. Végül is Darcy szólalt meg, s kényszeredett hangon ezt mondta: Mr. Wickham olyan szerencsés modorral van megáldva, hogy könnyen szerez barátokat, de hogy meg is tudja-e őket tartani, az más kérdés.
"He has been so unlucky as to lose _your_ friendship," replied Elizabeth with emphasis, "and in a manner which he is likely to suffer from all his life."– Je sais qu’il a eu le malheur de perdre « votre » amitié, répliqua Elizabeth, et cela d’une façon telle qu’il en souffrira probablement toute son existence.- Az ön barátságát szerencsétlenségére elvesztette - felelte Elizabeth nyomatékosan -, s méghozzá olyan módon, hogy valószínűleg egész életén át megsínyli.
Darcy made no answer, and seemed desirous of changing the subject. At that moment, Sir William Lucas appeared close to them, meaning to pass through the set to the other side of the room; but on perceiving Mr. Darcy, he stopped with a bow of superior courtesy to compliment him on his dancing and his partner.Darcy ne répondit pas et parut désireux de changer la conversation. A ce moment apparut pres d’eux sir William Lucas qui essayait de traverser le salon en se faufilant entre les groupes. A la vue de Mr. Darcy il s’arreta pour lui faire son salut le plus courtois et lui adresser quelques compliments sur lui et sa danseuse.Darcy nem válaszolt, s látszott rajta, hogy más tárgyra akar térni. Ebben a pillanatban Sir William Lucas jelent meg mellettük, aki a tömegen keresztül a terem másik végébe igyekezett; de amikor megpillantotta Darcyt, szertartásos udvariassággal meghajolt előtte, s elragadtatva nyilatkozott tánctudásáról és partneréről.
"I have been most highly gratified indeed, my dear sir. Such very superior dancing is not often seen. It is evident that you belong to the first circles. Allow me to say, however, that your fair partner does not disgrace you, and that I must hope to have this pleasure often repeated, especially when a certain desirable event, my dear Eliza (glancing at her sister and Bingley) shall take place. What congratulations will then flow in! I appeal to Mr. Darcy:--but let me not interrupt you, sir. You will not thank me for detaining you from the bewitching converse of that young lady, whose bright eyes are also upbraiding me."– Vous me voyez ravi, cher monsieur. On a rarement l’avantage de voir danser avec un art aussi consommé. Vous me permettrez d’ajouter que votre aimable danseuse vous fait honneur. J’espere que ce plaisir se renouvellera souvent pour moi, surtout, ma chere Eliza, si un événement des plus souhaitables vient a se produire, ajouta-t-il en lançant un coup d’oil dans la direction de Jane et de Bingley. Quel sujet de joie et de félicitations pour tout le monde ! J’en appelle a Mr. Darcy. Mais que je ne vous retienne pas, monsieur. Vous m’en voudriez de vous importuner davantage et les beaux yeux de votre jeune danseuse condamnent mon indiscrétion.Drága uram, igazán nagy élvezetet szerzett nekem. Ilyen magasrendű táncművészetet ritkán lát az ember. Meglátszik, hogy ön a legmagasabb körökben forog. De engedje meg hozzátennem, hogy szép partnere sem hoz szégyent önre, s hogy remélhetőleg még gyakran lesz részem ebben a gyönyörűségben, különösen, drága Miss Eliza, amikor egy várva várt esemény bekövetkezik (itt Jane-re és Bingleyre pillantott). Mennyi szerencsekívánattal fogják önöket elárasztani! Szeretném erről Mr. Darcy véleményét hallani, de nem akarom zavarni, uram. Ön nem fogja nekem megbocsátani, ha elvonom e fiatal hölgy elbűvölő társaságától, akinek ragyogó szemében szintén szemrehányást olvasok.
The latter part of this address was scarcely heard by Darcy; but Sir William's allusion to his friend seemed to strike him forcibly, and his eyes were directed with a very serious expression towards Bingley and Jane, who were dancing together. Recovering himself, however, shortly, he turned to his partner, and said, "Sir William's interruption has made me forget what we were talking of."La fin de ce discours fut a peine entendue de Darcy. L’allusion de sir William semblait l’avoir frappé, et il dirigeait vers Bingley et Jane un regard préoccupé. Il se ressaisit vite, cependant, et se tournant vers sa danseuse : – L’interruption de sir William, dit-il, m’a fait oublier de quoi nous nous entretenions.A szónoklat utolsó szavait Darcy már alig hallotta, de Sir William célzása barátjára nyilván felkavarta érzéseit, mert igen komoly kifejezéssel tekintett Bingley és Jane felé, akik éppen együtt táncoltak. De csakhamar erőt vett magán, és így szólt Elizához: - Sir William annyira megzavart bennünket, hogy elfelejtettem, miről is beszéltünk.
"I do not think we were speaking at all. Sir William could not have interrupted two people in the room who had less to say for themselves. We have tried two or three subjects already without success, and what we are to talk of next I cannot imagine."– Mais nous ne parlions de rien, je crois. Nous avions essayé sans succes deux ou trois sujets de conversation et je me demande quel pourra etre le suivant.Azt hiszem, semmiről. Sir William nem zavarhatott volna meg két embert a teremben, akiknek kevesebb mondanivalójuk volna. Már két-három témával próbálkoztunk, de sikertelenül; hogy pedig ezután miről fogunk beszélni, azt el sem tudom képzelni.
"What think you of books?" said he, smiling.– Si nous parlions lecture ? dit-il en souriant.Ne beszélgessünk talán könyvekről? - kérdezte Darcy mosolyogva.
"Books--oh! no. I am sure we never read the same, or not with the same feelings."– Lecture ? oh non ! Je suis sure que nous n’avons pas les memes gouts.Könyvekről? Dehogy! Bizonyos vagyok abban, hogy nem olvassuk ugyanazt, mindenesetre nem ugyanazokkal az érzésekkel.
"I am sorry you think so; but if that be the case, there can at least be no want of subject. We may compare our different opinions."– Je le regrette. Mais, quand cela serait, nous pourrions discuter nos idées respectives.Sajnálom, hogy ez a véleménye. De ha így áll a dolog, legalább van miről beszélgetnünk. Összehasonlítjuk különböző nézeteinket.
"No--I cannot talk of books in a ball-room; my head is always full of something else."– Non, il m’est impossible de causer littérature dans un bal ; mon esprit est trop occupé d’autre chose.Nem, bálteremben nem tudok könyvekről beszélni, mindig más jár a fejemben.
"The _present_ always occupies you in such scenes--does it?" said he, with a look of doubt.– Est-ce ce qui vous entoure qui vous absorbe a ce point ? demanda-t-il d’un air de doute.Ugye magát ilyenkor mindig a jelen foglalkoztatja? - kérdezte Darcy kétkedő pillantással.
"Yes, always," she replied, without knowing what she said, for her thoughts had wandered far from the subject, as soon afterwards appeared by her suddenly exclaiming, "I remember hearing you once say, Mr. Darcy, that you hardly ever forgave, that your resentment once created was unappeasable. You are very cautious, I suppose, as to its _being created_."– Oui, répondit-elle machinalement, car sa pensée était ailleurs comme elle le montra bientôt par cette soudaine exclamation : – Mr. Darcy, je me rappelle vous avoir entendu dire que vous ne pardonniez jamais une offense. Je suppose que ce n’est pas a la légere que vous concevez un ressentiment aussi implacable.Igen, mindig - felelte Elizabeth anélkül, hogy tudta volna, mit mond, mert gondolatai messze kalandoztak, s ezt rögtön el is árulta hirtelen felkiáltásával: - Emlékszem, Mr. Darcy, ön egyszer azt mondta, hogy nagyon nehezen tud megbocsátani, s ha felkeltik haragját, az nem egykönnyen lohad le. Ezek után felteszem, hogy nagyon vigyáz, nehogy bárkire megharagudjon.
"I am," said he, with a firm voice.– Non, certes, affirma-t-il avec force.Nagyon vigyázok - felelte Darcy szilárd hangon.
"And never allow yourself to be blinded by prejudice?"– Et vous ne vous laissez jamais aveugler par des préventions ?És sohasem hagyja, hogy az előítélet elvakítsa?
"I hope not."– J’espere que non.Remélem, soha.
"It is particularly incumbent on those who never change their opinion, to be secure of judging properly at first."– Ceux qui ne changent jamais d’opinion doivent naturellement veiller a juger du premier coup sans se tromper.Azoknak, akik sohasem változtatják véleményüket, különösen vigyázniok kell, hogy már kezdetben helyesen ítéljenek.
"May I ask to what these questions tend?"– Puis-je vous demander a quoi tendent ces questions ?Szabad kérdeznem, mire irányul ez a kérdezősködés?
"Merely to the illustration of _your_ character," said she, endeavouring to shake off her gravity. "I am trying to make it out."– A expliquer votre caractere, tout simplement, dit-elle en reprenant le ton de la plaisanterie. J’essaye en ce moment de le comprendre.Csak az ön jellemének felderítésére - felelte Elizabeth, és könnyebb hangot igyekezett megütni. - Próbálom világosabban kirajzolni. - És sikerül?
"And what is your success?"– Y réussissez-vous ?Elizabeth fejét csóválta.
She shook her head. "I do not get on at all. I hear such different accounts of you as puzzle me exceedingly."– Guere, répondit-elle en hochant la tete ; j’entends sur vous des jugements si contradictoires que je m’y perds.Egyáltalán nem. Annyira eltérő véleményeket hallok önről, hogy teljesen megzavarodtam.
"I can readily believe," answered he gravely, "that reports may vary greatly with respect to me; and I could wish, Miss Bennet, that you were not to sketch my character at the present moment, as there is reason to fear that the performance would reflect no credit on either."– Je crois en effet, répondit-il d’un ton grave, que l’on exprime sur moi des opinions tres différentes, et ce n’est pas en ce moment, miss Bennet, que j’aurais plaisir a vous voir essayer de faire mon portrait, car l’ouvre, je le crains, ne ferait honneur ni a vous, ni a moi.El tudom képzelni - felelte Darcy komolyan -, hogy különböző emberek egészen másképp ítélnek meg engem. Jobban tenné, Miss Bennet, ha nem a jelen pillanatban rajzolná meg jellememet, mert joggal tarthatok attól, hogy az eredmény egyikünk szempontjából sem volna kedvező.
"But if I do not take your likeness now, I may never have another opportunity."- De ha most nem rögzítem meg a képmását, más alkalom talán sohasem kínálkozik.
"I would by no means suspend any pleasure of yours," he coldly replied.Nem akarom magát semmiféle örömtől megfosztani - felelte Darcy hidegen.
She said no more, and they went down the other dance and parted in silence; and on each side dissatisfied, though not to an equal degree, for in Darcy's breast there was a tolerable powerful feeling towards her, which soon procured her pardon, and directed all his anger against another.Elizabeth n’ajouta rien. La danse terminée, ils se séparerent en silence, mécontents l’un de l’autre, mais a un degré différent, car Darcy avait dans le cour un sentiment qui le poussa bientôt a pardonner a Elizabeth et a réserver toute sa colere pour un autre.Elizabeth nem szólt többet, eltáncolták a második fordulót, és szó nélkül váltak el egymástól. Mindketten elégedetlenek voltak, de nem egyenlő mértékben, mert Darcy lelkében elég erős érzés szólt a lány mellett, úgyhogy hamar megbocsátott neki, s más ellen fordította haragját.
They had not long separated, when Miss Bingley came towards her, and with an expression of civil disdain accosted her:Presque aussitôt miss Bingley se dirigea vers Elizabeth, et, d’un air de politesse dédaigneuse, l’accosta ainsi.Kis idő múlva Miss Bingley közeledett Elizához, s udvariassággal leplezve lenézését, így szólította meg:
"So, Miss Eliza, I hear you are quite delighted with George Wickham! Your sister has been talking to me about him, and asking me a thousand questions; and I find that the young man quite forgot to tell you, among his other communication, that he was the son of old Wickham, the late Mr. Darcy's steward. Let me recommend you, however, as a friend, not to give implicit confidence to all his assertions; for as to Mr. Darcy's using him ill, it is perfectly false; for, on the contrary, he has always been remarkably kind to him, though George Wickham has treated Mr. Darcy in a most infamous manner. I do not know the particulars, but I know very well that Mr. Darcy is not in the least to blame, that he cannot bear to hear George Wickham mentioned, and that though my brother thought that he could not well avoid including him in his invitation to the officers, he was excessively glad to find that he had taken himself out of the way. His coming into the country at all is a most insolent thing, indeed, and I wonder how he could presume to do it. I pity you, Miss Eliza, for this discovery of your favourite's guilt; but really, considering his descent, one could not expect much better."– Il paraît, miss Elizabeth, que George Wickham a fait, votre conquete ? Votre sour vient de me poser sur lui toutes sortes de questions et j’ai constaté que ce jeune homme avait négligé de vous dire, entre autres choses intéressantes, qu’il était le fils du vieux Wickham, l’intendant de feu Mr. Darcy. Permettez-moi de vous donner un conseil amical : ne recevez pas comme parole d’Évangile tout ce qu’il vous racontera. Il est faux que Mr. Darcy ait fait tort a Wickham : il l’a toujours traité avec une grande générosité, alors que Wickham, au contraire, s’est conduit fort mal envers lui. J’ignore les détails de cette affaire, mais je puis vous affirmer que Mr. Darcy n’a rien a se reprocher, qu’il ne veut plus entendre parler de Wickham, et que mon frere, n’ayant pu se dispenser d’inviter ce dernier avec les autres officiers, a été ravi de voir que de lui-meme il s’était retiré. Je me demande comment il a eu l’audace de venir dans ce pays-ci. Je vous plains, miss Elizabeth, d’etre mise ainsi face a face avec l’indignité de votre favori : mais connaissant son origine, on ne pouvait guere s’attendre a mieux !Hallom, Miss Eliza, hogy el van ragadtatva George Wickhamtől! A nővére beszélt nekem erről az úrról, s százfélét kérdezett róla; de úgy látom, a fiatalember sok közölnivalója miatt elfelejtette megemlíteni azt, hogy az öreg Wickhamnek, a boldogult Mr. Darcy tiszttartójának a fia. Mint jó barátnője azt tanácsolom, ne higgyen el feltétlenül mindent, amit magának mond; mert például, hogy Mr. Darcy rosszul bánt vele, ez szemenszedett hazugság. Ellenkezőleg, mindig rendkívül kedves volt hozzá, pedig George Wickham gyalázatos módon viselkedett Mr. Darcyval szemben. Nem ismerem a részleteket, de annyit tudok, hogy Mr. Darcy egyáltalán nem hibás, hogy George Wickhamnek a nevét sem akarja hallani, s hogy fivérem nemigen hagyhatta ugyan őt ki a tiszteknek küldött meghívóból, de rendkívül megörült, amikor Wickham maga állt félre az útból. Az a tény is, hogy ide helyeztette magát, a legnagyobb arcátlanság - nem is értem, hogyan merte ezt megkockáztatni. Sajnálom magát, Miss Eliza, hogy kedvence bűneit le kellett lepleznem; de ha az ember Wickham származására gondol, jobbat nem is igen várhat tőle.
"His guilt and his descent appear by your account to be the same," said Elizabeth angrily; "for I have heard you accuse him of nothing worse than of being the son of Mr. Darcy's steward, and of _that_, I can assure you, he informed me himself."– En somme, répliqua Elizabeth irritée, votre accusation la plus fondée est celle d’etre le fils d’un subalterne : et je puis vous certifier que Mr. Wickham m’avait lui-meme révélé ce détail !Maga szerint egyetlen bűne a származásában van - csattant fel Elizabeth haragosan. - Egyébbel nem is tudta vádolni, csak azzal, hogy Mr. Darcy tiszttartójának a fia; ezt pedig, biztosíthatom, ő maga közölte velem.
"I beg your pardon," replied Miss Bingley, turning away with a sneer. "Excuse my interference--it was kindly meant."– Oh ! pardon, répondit miss Bingley en s’éloignant avec un ricanement moqueur. Et excusez-moi en faveur de mon intention, qui était bonne !Bocsánat - mondta Miss Bingley, s gúnyos mosollyal elfordult. - Ne haragudjon a beavatkozásért, engem csak a jó szándék vezérelt.
"Insolent girl!" said Elizabeth to herself. "You are much mistaken if you expect to influence me by such a paltry attack as this. I see nothing in it but your own wilful ignorance and the malice of Mr. Darcy." She then sought her eldest sister, who has undertaken to make inquiries on the same subject of Bingley. Jane met her with a smile of such sweet complacency, a glow of such happy expression, as sufficiently marked how well she was satisfied with the occurrences of the evening. Elizabeth instantly read her feelings, and at that moment solicitude for Wickham, resentment against his enemies, and everything else, gave way before the hope of Jane's being in the fairest way for happiness.– Insolente créature ! se dit Elizabeth. Croit-elle donc m’influencer par d’aussi misérables procédés ?… Je ne vois la qu’ignorance voulue de sa part, et méchanceté pure du côté de Mr. Darcy. Puis elle chercha sa sour aînée qui avait du entreprendre une enquete sur le meme sujet aupres de Bingley. Elle trouva Jane avec un sourire de contentement et une flamme joyeuse dans le regard qui montraient assez combien elle était satisfaite de sa soirée. Elizabeth s’en aperçut tout de suite et tout autre sentiment s’effaça en elle devant l’espoir de voir Jane sur le chemin du bonheur."Arcátlan nőszemély - mondta magában Elizabeth. - Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy ilyen hitvány támadással befolyásolsz engem. Egyebet nem bizonyítottál ezzel, csak saját szándékos vakságodat és Darcy rosszindulatát." Elizabeth most megkereste nővérét, aki megígérte, hogy Bingleynél is érdeklődni fog a dologról. Jane olyan megelégedett, sugárzó mosollyal jött elébe, arcán oly boldog kifejezés ült, hogy rögtön meglátszott rajta, mennyire meg van elégedve az est fejleményeivel. Eliza tüstént leolvasta arcáról érzelmeit, s ebben a pillanatban Wickham miatti aggodalmát, ellenségei iránt táplált haragját, mindent elsöpört az a remény, hogy Jane a legjobb úton halad a boldogság felé.
"I want to know," said she, with a countenance no less smiling than her sister's, "what you have learnt about Mr. Wickham. But perhaps you have been too pleasantly engaged to think of any third person; in which case you may be sure of my pardon."– J’aimerais savoir, dit-elle en souriant, elle aussi, si vous avez appris quelque chose sur Mr. Wickham. Mais vous étiez peut-etre engagée dans un entretien trop agréable pour penser aux autres. En ce cas, vous etes tout excusée.Szeretném tudni - mondta, s arca éppoly mosolygós volt, mint nővéréé -, mit hallottál Wickhamről. De talán sokkal kellemesebben voltál elfoglalva, semhogy egy harmadik személyre gondolj; ebben az esetben máris megbocsátottam neked.
"No," replied Jane, "I have not forgotten him; but I have nothing satisfactory to tell you. Mr. Bingley does not know the whole of his history, and is quite ignorant of the circumstances which have principally offended Mr. Darcy; but he will vouch for the good conduct, the probity, and honour of his friend, and is perfectly convinced that Mr. Wickham has deserved much less attention from Mr. Darcy than he has received; and I am sorry to say by his account as well as his sister's, Mr. Wickham is by no means a respectable young man. I am afraid he has been very imprudent, and has deserved to lose Mr. Darcy's regard."– Non, reprit Jane, je ne l’ai point oublié, mais je n’ai rien de satisfaisant a vous dire. Mr. Bingley ne connaît pas toute son histoire et ignore ce qui a le plus offensé Mr. Darcy. Il répond seulement de la probité et de l’honneur de son ami et il est convaincu que Mr. Wickham ne mérite meme pas ce que Mr. Darcy a fait pour lui. Je regrette de dire que d’apres sa sour comme d’apres lui, Mr. Wickham ne serait pas un jeune homme respectable.Nem - válaszolta Jane -, nem feledkeztem meg róla, de semmi kedvezőt nem mondhatok neked. Mr. Bingley nincs teljesen beavatva a történetbe, s egyáltalán nem ismeri a körülményeket, amelyek leginkább felkeltették Darcy haragját. De hajlandó kezeskedni barátja feddhetetlen becsületességéért, kifogástalan viselkedéséért, és szilárdan meg van győződve arról, hogy Wickham sokkal kevesebb gondoskodást érdemelt Darcytól, mint amennyit kapott. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de Bingley és nővére közléseiből az tűnik ki, hogy Wickham távolról sem tisztességes ember. Attól tartok, hogy nagyon könnyelműen viselkedett, s megérdemelten vesztette el Darcy jóindulatát.
"Mr. Bingley does not know Mr. Wickham himself?"– Mr. Bingley connaît-il lui-meme Mr. Wickham ?Ugye Bingley nem ismeri Wickhamet személyesen?
"No; he never saw him till the other morning at Meryton."– Non, il l’a vu l’autre matin a Meryton pour la premiere fois.Nem, akkor délelőtt látta őt először, Merytonban.
"This account then is what he has received from Mr. Darcy. I am satisfied. But what does he say of the living?"– Donc les renseignements qu’il vous a donnés lui viennent de Mr. Darcy. Cela me suffit.Értesüléseit tehát Darcytól szerezte. Ez nekem teljesen elegendő. És mit mond a lelkészi állásról?
"He does not exactly recollect the circumstances, though he has heard them from Mr. Darcy more than once, but he believes that it was left to him _conditionally_ only." "I have not a doubt of Mr. Bingley's sincerity," said Elizabeth warmly; "but you must excuse my not being convinced by assurances only. Mr. Bingley's defense of his friend was a very able one, I dare say; but since he is unacquainted with several parts of the story, and has learnt the rest from that friend himself, I shall venture to still think of both gentlemen as I did before."Je n’éprouve aucun doute quant a la sincérité de Mr. Bingley, mais permettez-moi de ne pas me laisser convaincre par de simples affirmations. Puisque Mr. Bingley ignore une partie de l’affaire et n’en connaît le reste que par son ami, je préfere m’en tenir a mon sentiment personnel sur les deux personnes en question.Nem emlékszik pontosan a körülményekre, bár Darcy többször beszélt neki a dologról, de úgy tudja, csak feltételesen hagyták rá. - Egy pillanatig sem kételkedem Bingley őszinteségében - mondta Elizabeth felindultan -, de megbocsátasz, ha puszta állításokkal nem elégszem meg. Bingley rendkívül ügyesen védte meg barátját, mivel azonban a történet fontos részletei rejtve maradtak előtte, a többiről pedig maga Darcy világosította fel, a két úrról továbbra is ugyanaz a véleményem, mint eddig.
She then changed the discourse to one more gratifying to each, and on which there could be no difference of sentiment. Elizabeth listened with delight to the happy, though modest hopes which Jane entertained of Mr. Bingley's regard, and said all in her power to heighten her confidence in it. On their being joined by Mr. Bingley himself, Elizabeth withdrew to Miss Lucas; to whose inquiry after the pleasantness of her last partner she had scarcely replied, before Mr. Collins came up to them, and told her with great exultation that he had just been so fortunate as to make a most important discovery.Elle prit alors un sujet plus agréable pour toutes deux et sur lequel elles ne pouvaient manquer de s’entendre. Elizabeth se réjouit d’entendre sa sour lui exprimer l’espoir joyeux, bien que timide, qu’entretenait en elle l’attitude de Mr. Bingley a son égard, et dit ce qu’elle put pour affermir la confiance de Jane. Puis, comme Mr. Bingley lui-meme s’avançait de leur côté, Elizabeth se retira pres de miss Lucas. Elle avait a peine eu le temps de répondre aux questions de son amie sur son dernier danseur que Mr. Collins les joignit, leur annonçant d’un ton joyeux qu’il venait de faire une importante découverte.Elizabeth most olyan tárgyra terelte a beszélgetést, amely kellemesebb volt mindkettőjüknek, s nézeteltérésekre sem adott alkalmat. Örömmel hallgatta Jane boldog, félénken reménykedő szavait Bingley vonzalmáról, s tőle telhetőleg erősíteni igyekezett nővére önbizalmát. Amikor Bingley csatlakozott hozzájuk, Elizabeth félrevonult Miss Lucasszal; Charlotte megkérdezte tőle, kedvesen viselkedett-e Darcy a tánc alatt. Eliza alig válaszolhatott, máris ott termett mellettük Collins, és ujjongva mesélte el, milyen rendkívül fontos felfedezést sikerült tennie pár pillanattal előbb.
"I have found out," said he, "by a singular accident, that there is now in the room a near relation of my patroness. I happened to overhear the gentleman himself mentioning to the young lady who does the honours of the house the names of his cousin Miss de Bourgh, and of her mother Lady Catherine. How wonderfully these sort of things occur! Who would have thought of my meeting with, perhaps, a nephew of Lady Catherine de Bourgh in this assembly! I am most thankful that the discovery is made in time for me to pay my respects to him, which I am now going to do, and trust he will excuse my not having done it before. My total ignorance of the connection must plead my apology."– Par un hasard singulier j’ai trouvé, dit-il, qu’il y avait dans ce salon un proche parent de ma bienfaitrice. J’ai, a son insu, entendu ce gentleman prononcer lui-meme le nom de sa cousine, miss de Bourgh, et celui de sa mere, lady Catherine, en causant avec la jeune dame qui fait les honneurs du bal. Que le monde est donc petit ! et qui aurait pu penser que je ferais dans cette réunion la rencontre d’un neveu de lady Catherine de Bourgh ! Je suis bien heureux d’avoir fait cette découverte a temps pour que je puisse aller lui présenter mes respects. J’espere qu’il me pardonnera de ne pas m’etre acquitté plus tôt de ce devoir. L’ignorance totale ou j’étais de cette parenté me servira d’excuse.Különös véletlen folytán tudomásomra jutott, hogy pártfogómnak és jótevőmnek közeli rokona tartózkodik jelenleg a teremben. Az illető úr közelében álltam, s véletlenül hallottam, amint unokahúga, Miss de Bourgh, és nagynénje, Lady Catherine nevét említi a hölgy előtt, aki itt a háziasszony tisztét tölti be. Milyen kifürkészhetetlenek a sors útjai! Ki gondolta volna, hogy ebben a társaságban Lady Catherine de Bourgh egyik rokonával, talán az unokaöccsével találkozom! Szerfelett boldog vagyok, hogy felfedezésem idejében történt, s még tiszteleghetek nála, amit késedelem nélkül meg is teszek, bízva abban, hogy meg fogja nekem bocsátani eddigi mulasztásomat. Mentségemül szolgáljon, hogy sejtelmem sem volt a rokoni kapcsolatról.
"You are not going to introduce yourself to Mr. Darcy!"– Vous n’allez pas aborder Mr. Darcy sans lui avoir été présenté ?Csak nem akar bemutatkozni Mr. Darcynak?
"Indeed I am. I shall entreat his pardon for not having done it earlier. I believe him to be Lady Catherine's _nephew_. It will be in my power to assure him that her ladyship was quite well yesterday se'nnight."– Et pourquoi non ? C’est, si j’ai bien compris, le propre neveu de lady Catherine. J’aurai le plaisir de lui apprendre que Sa Grâce se portait parfaitement il y a huit jours.Dehogyisnem. Elnézését fogom kérni, hogy eddig nem jelentkeztem nála. Úgy tudom, hogy Lady Catherine unokaöccse, így hát módomban áll biztosítani őt, hogy őladysége egy héttel ezelőtt még a legjobb egészségnek örvendett.
Elizabeth tried hard to dissuade him from such a scheme, assuring him that Mr. Darcy would consider his addressing him without introduction as an impertinent freedom, rather than a compliment to his aunt; that it was not in the least necessary there should be any notice on either side; and that if it were, it must belong to Mr. Darcy, the superior in consequence, to begin the acquaintance. Mr. Collins listened to her with the determined air of following his own inclination, and, when she ceased speaking, replied thus:Elizabeth essaya en vain de l’arreter et de lui faire comprendre que s’il s’adressait a Mr. Darcy sans lui avoir été présenté, celui-ci considérerait cette démarche plutôt comme une incorrection que comme un acte de déférence envers sa tante. Mr. Collins l’écouta avec l’air d’un homme décidé a n’en faire qu’a sa tete, et quand elle eut fini :Elizabeth mindenáron le akarta beszélni a tiszteletest szándékáról. Próbálta meggyőzni, hogy Darcy vakmerő szabadosságnak fogja tekinteni, ha bemutatás nélkül megszólítja, nem pedig a nagynénje iránti tisztelet jelének; hogy egyáltalán nem szükséges tudomást venniük egymásról, hogy az ismeretséget legfeljebb Darcy kezdeményezhetné, mert rangban ő áll magasabban. Mr. Collins végighallgatta, de arcán látszott az eltökéltség, hogy saját belátása. szerint fog cselekedni, s mikor Elizabeth végzett, így felelt tanácsaira:
"My dear Miss Elizabeth, I have the highest opinion in the world in your excellent judgement in all matters within the scope of your understanding; but permit me to say, that there must be a wide difference between the established forms of ceremony amongst the laity, and those which regulate the clergy; for, give me leave to observe that I consider the clerical office as equal in point of dignity with the highest rank in the kingdom--provided that a proper humility of behaviour is at the same time maintained. You must therefore allow me to follow the dictates of my conscience on this occasion, which leads me to perform what I look on as a point of duty. Pardon me for neglecting to profit by your advice, which on every other subject shall be my constant guide, though in the case before us I consider myself more fitted by education and habitual study to decide on what is right than a young lady like yourself." And with a low bow he left her to attack Mr. Darcy, whose reception of his advances she eagerly watched, and whose astonishment at being so addressed was very evident. Her cousin prefaced his speech with a solemn bow and though she could not hear a word of it, she felt as if hearing it all, and saw in the motion of his lips the words "apology," "Hunsford," and "Lady Catherine de Bourgh." It vexed her to see him expose himself to such a man. Mr. Darcy was eyeing him with unrestrained wonder, and when at last Mr. Collins allowed him time to speak, replied with an air of distant civility. Mr. Collins, however, was not discouraged from speaking again, and Mr. Darcy's contempt seemed abundantly increasing with the length of his second speech, and at the end of it he only made him a slight bow, and moved another way. Mr. Collins then returned to Elizabeth.– Ma chere miss Elizabeth, dit-il, j’ai la plus haute opinion de votre excellent jugement pour toutes les matieres qui sont de votre compétence. Mais permettez-moi de vous faire observer qu’a l’égard de l’étiquette les gens du monde et le clergé ne sont pas astreints aux memes regles. Laissez-moi donc, en la circonstance, suivre les ordres de ma conscience et remplir ce que je considere comme un devoir, et pardonnez-moi de négliger vos avis qui, en toute autre occasion, me serviront toujours de guide. – Et, s’inclinant profondément, il la quitta pour aller aborder Mr. Darcy. Elizabeth le suivit des yeux, curieuse de voir l’accueil qu’il recevrait. L’étonnement de Mr. Darcy fut d’abord manifeste. Mr. Collins avait préludé par un grand salut et, bien qu’elle fut trop loin pour entendre, Elizabeth croyait tout comprendre et reconnaître, aux mouvements des levres, les mots « excuses, Hunsford, lady Catherine de Bourgh ». Il lui était pénible de voir son cousin s’exposer ainsi a la critique d’un tel homme ; Mr. Darcy regardait son interlocuteur avec une surprise non dissimulée, et, lorsque celui-ci voulut bien s’arreter, il répondit avec un air de politesse distante. Ceci ne parut pas décourager Mr. Collins qui se remit a parler de plus belle, mais l’air dédaigneux de Mr. Darcy s’accentuait a mesure que son discours s’allongeait. Lorsqu’il eut enfin terminé, Mr. Darcy fit simplement un léger salut et s’éloigna. Mr. Collins revint alors pres d’Elizabeth.Drága Miss Elizabeth, nekem a lehető legjobb véleményem van kitűnő ítélőképességéről mindazokra a dolgokra vonatkozólag, amelyek az ön értelmi körén belül esnek, de legyen szabad rámutatnom, hogy lényegbeli különbséget kell tennünk egyházi és világi személyek között, ha a szertartásos érintkezés általánosan elfogadott formáiról van szó. Legyen szabad megjegyeznem, hogy az én szememben a lelkészi hivatás tekintély szempontjából az ország legmagasabb méltóságával egyenrangú - feltéve, ha azt a viselkedésben kellő alázat kíséri. Engedje meg tehát, hogy ez alkalommal lelkiismeretem parancsát kövessem, amely arra ösztökél, hogy jól felfogott kötelességemet teljesítsem. Bocsássa meg, ha nem követem értékes tanácsát, amely bármely más dologban vezércsillagom lesz; de a jelen esetben neveltetésem és sokévi tanulmányaim alapján úgy érzem, illetékesebb vagyok eldönteni, mi a helyes, mint egy fiatal hölgy. - Ezzel mélyen meghajolt a lány előtt, s Darcy ellen indult támadásra. Elizabeth kíváncsian figyelte, hogyan fogadja Darcy a tiszteletes közeledését, s látta, hogy a váratlan megszólítás elképesztette. Collins ünnepélyes meghajlással vezette be beszédét, s bár Elizabeth egy szót sem tudott kivenni, mégis úgy érezte, hogy az egész dikciót hallja, s olyan szavakat olvasott le ajka mozgásából, mint "bocsánat", "Hunsford" és "Lady Catherine de Bourgh". Elizát bosszantotta, hogy Collins ilyen ember előtt teszi magát nevetségessé. Darcy leplezetlen csodálkozással meredt a tiszteletesre, s amikor az végül szóhoz engedte jutni, hűvös udvariassággal felelt szavaira. De ez nem vette el Collins kedvét - újból nekikezdett, s Darcy növekvő lenézése szemmel láthatólag lépést tartott a második beszéd hosszúságával, amelyre csak könnyed főhajtással válaszolt, s rögtön faképnél hagyta a tiszteletest. Collins most visszament Elizához.
"I have no reason, I assure you," said he, "to be dissatisfied with my reception. Mr. Darcy seemed much pleased with the attention. He answered me with the utmost civility, and even paid me the compliment of saying that he was so well convinced of Lady Catherine's discernment as to be certain she could never bestow a favour unworthily. It was really a very handsome thought. Upon the whole, I am much pleased with him."– Je suis tres satisfait, je vous assure, de la réception qui m’a été faite. Mr. Darcy a paru beaucoup apprécier la délicatesse de mon intention et m’a répondu avec la plus grande courtoisie. Il a meme eu l’amabilité de me dire qu’il connaissait assez sa tante pour etre sur qu’elle n’accordait pas ses faveurs sans discernement. – Voila une belle pensée bien exprimée. – En définitive, il me plaît beaucoup.Higgye el, semmi okom nincs, hogy ne legyek megelégedve a fogadtatással. Mr. Darcyn látszott, mennyire jólesik neki figyelmességem. Választékos udvariassággal felelt, sőt egy hízelgő kijelentést is tett: szilárdan bízik Lady Catherine emberismeretében, és tudja, hogy kegyét nem szokta méltatlanra pazarolni. Igazán kedves gondolat volt tőle. Mr. Darcy általában a legjobb benyomást tette rám.
As Elizabeth had no longer any interest of her own to pursue, she turned her attention almost entirely on her sister and Mr. Bingley; and the train of agreeable reflections which her observations gave birth to, made her perhaps almost as happy as Jane. She saw her in idea settled in that very house, in all the felicity which a marriage of true affection could bestow; and she felt capable, under such circumstances, of endeavouring even to like Bingley's two sisters. Her mother's thoughts she plainly saw were bent the same way, and she determined not to venture near her, lest she might hear too much. When they sat down to supper, therefore, she considered it a most unlucky perverseness which placed them within one of each other; and deeply was she vexed to find that her mother was talking to that one person (Lady Lucas) freely, openly, and of nothing else but her expectation that Jane would soon be married to Mr. Bingley. It was an animating subject, and Mrs. Bennet seemed incapable of fatigue while enumerating the advantages of the match. His being such a charming young man, and so rich, and living but three miles from them, were the first points of self-gratulation; and then it was such a comfort to think how fond the two sisters were of Jane, and to be certain that they must desire the connection as much as she could do. It was, moreover, such a promising thing for her younger daughters, as Jane's marrying so greatly must throw them in the way of other rich men; and lastly, it was so pleasant at her time of life to be able to consign her single daughters to the care of their sister, that she might not be obliged to go into company more than she liked. It was necessary to make this circumstance a matter of pleasure, because on such occasions it is the etiquette; but no one was less likely than Mrs. Bennet to find comfort in staying home at any period of her life. She concluded with many good wishes that Lady Lucas might soon be equally fortunate, though evidently and triumphantly believing there was no chance of it.Elizabeth tourna ensuite toute son attention du côté de sa sour et de Mr. Bingley, et les réflexions agréables que suscita cet examen la rendirent presque aussi heureuse que sa sour elle-meme. Elle voyait déja Jane installée dans cette meme maison et toute au bonheur que seule peut donner dans le mariage une véritable affection. La pensée de Mrs. Bennet suivait visiblement le meme cours. Au souper, Elizabeth, qui n’était séparée d’elle que par lady Lucas, eut la mortification d’entendre sa mere parler ouvertement a sa voisine de ses espérances maternelles. Entraînée par son sujet, Mrs. Bennet ne se lassait pas d’énumérer les avantages d’une telle union : un jeune homme si bien, si riche, n’habitant qu’a trois milles de Longbourn ! dont les sours montraient tant d’affection pour Jane et souhaitaient certainement cette alliance autant qu’elle-meme. D’autre part, quel avantage pour les plus jeunes filles que le beau mariage de leur aînée qui les aiderait sans doute a trouver elles aussi des partis avantageux. Enfin Mrs. Bennet serait tres heureuse de pouvoir les confier a la garde de leur sour et de se dispenser ainsi de les accompagner dans le monde. C’est la un sentiment qu’il est d’usage d’exprimer en pareille circonstance, mais il était difficile de se représenter Mrs. Bennet éprouvant, a n’importe quel âge, une si grande satisfaction a rester chez elle.Elizát a bálban más már nem érdekelte, s így szinte egész figyelmével nővére és Bingley felé fordult. Amit látott, kellemes tűnődésre indította, s majdnem oly boldognak érezte magát, mint Jane. Képzeletben már a ház úrnőjének látta, oly tökéletes családi boldogságban, amely csak igazi szerelemből fakadhat; ilyen körülmények között még arra is erőt érzett magában, hogy összebarátkozzék a Bingley nővérekkel. Nyilvánvaló volt, hogy anyjuk gondolatai ugyanilyen irányban haladnak; Eliza a közelébe se mert menni, nehogy túl sokat halljon. Mikor tehát vacsorához ültek, a gonosz véletlen játékának tekintette, hogy egymás mellé kerültek, s kínzó bosszankodással állapította meg, hogy anyja egyetlen személynek, Lady Lucasnak önti ki egész szívét, s másról sem tud beszélni, csak arról, hogy Jane remélhetőleg hamarosan férjhez megy Bingleyhez. Ez a tárgy egészen tűzbe hozta, s Mrs. Bennet fáradhatatlannak bizonyult a házassággal járó előnyök felsorolásában. Elsősorban annak örvendezett, hogy Bingley milyen bájos fiatalember, milyen gazdag, s hogy csak három mérföldre lakik tőlük; az is megnyugtató, hogy a Bingley nővérek rajonganak Jane-ért, s éppúgy óhajtják a házasságot, mint ő maga. Amellett a fiatalabb Bennet lányok előtt is új kilátások nyílnak, mert Jane előkelő házassága révén más gazdag emberekkel is meg fognak ismerkedni. Végül pedig milyen vigasz az ő korában, hogy eladósorban levő leányait testvérnénjük gondjaira bízhatja, s ő maga csak akkor jár társaságba, amikor jólesik. Az ilyen társas összejövetelekhez jó arcot kell vágni, mert ezt kívánja az illendőség, pedig ő egész életében legjobban akkor érezte magát, ha otthon ülhetett. Előadását azzal fejezte be, hogy tiszta szívből hasonló szerencsét kíván Lady Lucasnak, mégpedig minél hamarabb, noha diadalmas arckifejezésén látszott, hogy véleménye szerint semmi kilátás nincs erre.
In vain did Elizabeth endeavour to check the rapidity of her mother's words, or persuade her to describe her felicity in a less audible whisper; for, to her inexpressible vexation, she could perceive that the chief of it was overheard by Mr. Darcy, who sat opposite to them. Her mother only scolded her for being nonsensical.Elizabeth essayait d’arreter ce flot de paroles ou de persuader a sa mere de mettre une sourdine a sa voix, car elle rougissait a la pensée que Mr. Darcy, qui était assis en face d’elles, ne devait presque rien perdre du chuchotement trop intelligible de Mrs. Bennet, mais celle-ci ne répondit qu’en taxant sa fille d’absurdité.Elizabeth hiába próbálta feltartóztatni ezt a szóáradatot, s hiába könyörgött anyjának, hogy kevésbé hallható suttogással ecsetelje boldogságát; kimondhatatlan bosszúságára ugyanis azt kellett tapasztalnia, hogy Darcy ül velük szemközt, s szinte minden szót hall. Mrs. Bennet ráripakodott lányára, hogy ne legyen olyan ostoba.
"What is Mr. Darcy to me, pray, that I should be afraid of him? I am sure we owe him no such particular civility as to be obliged to say nothing _he_ may not like to hear."– Et pour quelle raison dois-je avoir si grand’peur de Mr. Darcy, je vous prie ! L’amabilité qu’il nous montre m’oblige-t-elle donc a ne pas prononcer une parole qui puisse avoir le malheur de lui déplaire ?Mondd, ki az a Darcy, hogy megijedjek tőle? Igazán nem lehetünk annyi tekintettel rá, hogy csak olyasmit mondjunk, ami neki is tetszik.
"For heaven's sake, madam, speak lower. What advantage can it be for you to offend Mr. Darcy? You will never recommend yourself to his friend by so doing!"– Pour l’amour du ciel, ma mere, parlez plus bas. Quel avantage voyez-vous a blesser Mr. Darcy ? Cela ne sera certainement pas une recommandation pour vous aupres de son ami.Az isten szerelmére, mama, beszéljen halkabban. Mi haszna lehet abból, ha megsérti Mr. Darcyt? A barátjának sem fog ez jólesni.
Nothing that she could say, however, had any influence. Her mother would talk of her views in the same intelligible tone. Elizabeth blushed and blushed again with shame and vexation. She could not help frequently glancing her eye at Mr. Darcy, though every glance convinced her of what she dreaded; for though he was not always looking at her mother, she was convinced that his attention was invariably fixed by her. The expression of his face changed gradually from indignant contempt to a composed and steady gravity.Tout ce que put dire Elizabeth fut absolument inutile ; sa mere continua a parler de ses espoirs d’avenir avec aussi peu de réserve. Rouge de honte et de contrariété, Elizabeth ne pouvait s’empecher de regarder constamment dans la direction de Mr. Darcy et chaque coup d’oil la confirmait dans ses craintes. Il ne regardait pas Mrs. Bennet, mais son attention certainement était fixée sur elle et l’expression de son visage passa graduellement de l’indignation a une froideur dédaigneuse.De hasztalan volt minden figyelmeztetés, anyja továbbra is hallható hangon fejtett ki nézeteit. Elizabeth irult-pirult szégyenében és bosszúságában. Nem állhatta meg, hogy újra meg újra ne pillantson Darcyra, ámbár minden pillantás csak félelmét igazolta. Darcy nem nézett ugyan állandóan Mrs. Bennetre, de Eliza érezte, hogy folyton anyját figyeli. A felháborodott megvetés lassan egykedvű komolysággá merevedett arcán.
At length, however, Mrs. Bennet had no more to say; and Lady Lucas, who had been long yawning at the repetition of delights which she saw no likelihood of sharing, was left to the comforts of cold ham and chicken. Elizabeth now began to revive. But not long was the interval of tranquillity; for, when supper was over, singing was talked of, and she had the mortification of seeing Mary, after very little entreaty, preparing to oblige the company. By many significant looks and silent entreaties, did she endeavour to prevent such a proof of complaisance, but in vain; Mary would not understand them; such an opportunity of exhibiting was delightful to her, and she began her song. Elizabeth's eyes were fixed on her with most painful sensations, and she watched her progress through the several stanzas with an impatience which was very ill rewarded at their close; for Mary, on receiving, amongst the thanks of the table, the hint of a hope that she might be prevailed on to favour them again, after the pause of half a minute began another. Mary's powers were by no means fitted for such a display; her voice was weak, and her manner affected.A la fin, pourtant, Mrs. Bennet n’eut plus rien a dire et lady Lucas, que ces considérations sur un bonheur qu’elle n’était pas appelée a partager faisaient bâiller depuis longtemps, put enfin savourer en paix son jambon et son poulet froid. Elizabeth commençait a respirer, mais cette tranquillité ne fut pas de longue durée. Le souper terminé, on proposa un peu de musique et elle eut l’ennui de voir Mary, qu’on en avait a peine priée, se préparer a charmer l’auditoire. Du regard, elle tenta de l’en dissuader, mais enchantée de cette occasion de se produire, Mary ne voulut pas comprendre et commença une romance. Elizabeth l’écouta chanter plusieurs strophes avec une impatience qui ne s’apaisa point a la fin du morceau ; car quelqu’un ayant exprimé vaguement l’espoir de l’entendre encore, Mary se remit au piano. Son talent n’était pas a la hauteur de la circonstance ; sa voix manquait d’ampleur et son interprétation de naturel.Mrs. Bennet végre befejezte mondókáját; Lady Lucas már régóta ásítozott, mert unta a sok boldogság felsorolását, amiben neki nemigen lehetett része, s most a hideg sonkában és csirkében keresett vigasztalást. Elizabeth végre fellélegzett. De nyugalma nem tartott sokáig, mert vacsora után az ének került szóba, s Eliza megdöbbenve látta, hogy Mary, igen kevés unszolás után, hajlandónak mutatkozik lekötelezni a társaságot. Sokat jelentő pillantásokkal és néma könyörgéssel próbálta rávenni húgát, hogy mondjon le szórakoztatásukról - de hiába. Mary nem akarta elérteni: mindig örömét lelte a nyilvános szereplésben, s most is énekelni kezdett. Elizabeth szorongó aggodalommal szegezte rá tekintetét, s türelmetlenül várta, hogy ledolgozza az összes versszakot: de várakozását nem koszorúzta eredmény, mert midőn a társaság megköszönte a szereplését, s valaki azt a tétova reményét fejezte ki, hogy talán újabb élvezetben lesz részük, Mary félpercnyi szünet után egy másik dalba fogott. Pedig a feladat meghaladta képességét; hangja gyönge volt, előadása mesterkélt.
Elizabeth was in agonies. She looked at Jane, to see how she bore it; but Jane was very composedly talking to Bingley. She looked at his two sisters, and saw them making signs of derision at each other, and at Darcy, who continued, however, imperturbably grave. She looked at her father to entreat his interference, lest Mary should be singing all night. He took the hint, and when Mary had finished her second song, said aloud, "That will do extremely well, child. You have delighted us long enough. Let the other young ladies have time to exhibit."Elizabeth au supplice lança un coup d’oil a Jane pour savoir ce qu’elle en pensait, mais Jane causait tranquillement avec Bingley. Ses yeux se tournerent alors vers les deux sours qu’elle vit échanger des regards amusés, vers Mr. Darcy, qui gardait le meme sérieux impénétrable, vers son pere, enfin, a qui elle fit signe d’intervenir, dans la crainte que Mary ne continuât a chanter toute la nuit. Mr. Bennet comprit et lorsque Mary eut achevé son second morceau, il dit a haute voix : – C’est parfait, mon enfant. Mais vous nous avez charmés assez longtemps. Laissez aux autres le temps de se produire a leur tour.Elizabeth a kínok kínját szenvedte. Jane-re pillantott, mert tudni akarta, hogyan viseli ő ezt el; de Jane teljes lelki nyugalommal beszélgetett Bingleyvel. Most két húgára nézett, de azok gúnyos fintorokat vágtak egymásra, míg Darcy tekintete kifürkészhetetlenül komoly maradt. Végül apjára szegezte szemét, hogy lépjen közbe, különben Mary reggelig sem hagyja abba. Mr. Bennet megértette a néma kérést, s mikor Mary a második dalt is befejezte, hangosan megszólalt: - A jóból is megárt a sok, kislányom. Elég sokáig szórakoztattál bennünket, hagyd a többi hölgyeket is szerepelni.
Mary, though pretending not to hear, was somewhat disconcerted; and Elizabeth, sorry for her, and sorry for her father's speech, was afraid her anxiety had done no good. Others of the party were now applied to.Mary, bien qu’elle fît semblant de n’avoir pas entendu, se montra quelque peu décontenancée et Elizabeth, contrariée par l’apostrophe de son pere, regretta son intervention. On invitait maintenant d’autres personnes a se faire entendre.Mary, bár úgy tett, mintha nem hallaná, kissé zavarba jött. Elizabeth őt is sajnálta, meg azt is, hogy apja közbeszólt, s úgy érezte, csak bajt okozott nyugtalankodásával. Most azonban a társaság többi tagjait kezdték kérlelni.
"If I," said Mr. Collins, "were so fortunate as to be able to sing, I should have great pleasure, I am sure, in obliging the company with an air; for I consider music as a very innocent diversion, and perfectly compatible with the profession of a clergyman. I do not mean, however, to assert that we can be justified in devoting too much of our time to music, for there are certainly other things to be attended to. The rector of a parish has much to do. In the first place, he must make such an agreement for tithes as may be beneficial to himself and not offensive to his patron. He must write his own sermons; and the time that remains will not be too much for his parish duties, and the care and improvement of his dwelling, which he cannot be excused from making as comfortable as possible. And I do not think it of light importance that he should have attentive and conciliatory manners towards everybody, especially towards those to whom he owes his preferment. I cannot acquit him of that duty; nor could I think well of the man who should omit an occasion of testifying his respect towards anybody connected with the family." And with a bow to Mr. Darcy, he concluded his speech, which had been spoken so loud as to be heard by half the room. Many stared--many smiled; but no one looked more amused than Mr. Bennet himself, while his wife seriously commended Mr. Collins for having spoken so sensibly, and observed in a half-whisper to Lady Lucas, that he was a remarkably clever, good kind of young man.– Si j’avais le bonheur de savoir chanter, dit Mr. Collins, j’aurais grand plaisir a charmer la compagnie car j’estime que la musique est une distraction innocente et parfaitement compatible avec la profession de clergyman. Je ne veux pas dire, cependant, que nous soyons libres d’y consacrer beaucoup de temps. Le recteur d’une paroisse est tres occupé : quand il a composé ses sermons et rempli les devoirs de sa charge, il lui reste bien peu de loisirs pour les soins a donner a son intérieur qu’il serait inexcusable de ne pas rendre aussi confortable que possible. D’autre part, il doit avoir le souci constant de se montrer plein d’égards pour tous, et en particulier pour la famille de laquelle il tient son bénéfice. C’est une obligation dont il ne saurait se dispenser et, pour ma part, je ne pourrais juger favorablement celui qui négligerait une occasion de témoigner son respect a toute personne apparentée a ses bienfaiteurs. Et par un salut adressé a Mr. Darcy, il conclut ce discours débité assez haut pour etre entendu de la moitié du salon. Plusieurs personnes le regarderent avec étonnement, d’autres sourirent, mais personne ne paraissait plus amusé que Mr. Bennet tandis que sa femme, avec un grand sérieux, félicitait Mr. Collins de la sagesse de ses propos et observait a voix basse a lady Lucas que ce jeune homme était fort sympathique et d’une intelligence remarquable.Ha tehetségem volna az énekhez - jelentette ki Collins -, magam is a legnagyobb örömmel tennék eleget a társaság kérésének, mivel a zenét ártatlan szórakozásnak tekintem, amely tökéletesen összeegyeztethető a lelkészi hivatással. Korántsem kívánom azonban azt állítani, hogy a zenére túlságosan sok időt szabad fordítanunk, mivel más dolgok is igényt tartanak figyelmünkre. Az egyházközség pásztorának sok a tennivalója. Először is az egyházi adó kérdésében olyan megegyezésre kell jutnia, amely hasznos reá magára nézve, de a kegyúr érdekeit sem sérti. Neki kell megírnia a prédikációt is; a fennmaradó idő alig elegendő egyházi teendőinek ellátására, valamint hajlékának gondozására és csinosítására, mert vétkéül róható fel, ha nem igyekezne azt minél kényelmesebbé tenni. S én azt sem tartom elhanyagolható követelménynek, hogy figyelmes és megnyerő modort gyakoroljon mindenki de kiváltképp azok irányában, akiknek tisztségét köszönheti. E kötelesség alól egy lelkész sem kaphat felmentést, s én nem táplálhatok jó véleményt az olyan emberről, aki egy alkalmat is elmulaszt, hogy kifejezésre juttassa tiszteletét pártfogójának bárminő rokona irányában. - Collins meghajolt Darcy felé, úgy fejezte be szónoklatát, amelyet oly hangosan adott elő, hogy a vendégek fele hallhatta. Sokan rábámultak, sokan mosolyogtak, de senki sem mulatott jobban, mint Mr. Bennet. A felesége viszont őszinte elismeréssel dicsérgette a tiszteletes értelmes beszédét, s félig suttogva megjegyezte Lady Lucasnak, hogy Mr. Collins rendkívül eszes, derék fiatalember.
To Elizabeth it appeared that, had her family made an agreement to expose themselves as much as they could during the evening, it would have been impossible for them to play their parts with more spirit or finer success; and happy did she think it for Bingley and her sister that some of the exhibition had escaped his notice, and that his feelings were not of a sort to be much distressed by the folly which he must have witnessed. That his two sisters and Mr. Darcy, however, should have such an opportunity of ridiculing her relations, was bad enough, and she could not determine whether the silent contempt of the gentleman, or the insolent smiles of the ladies, were more intolerable.Il semblait a Elizabeth que si sa famille avait pris tâche, ce soir-la, de se rendre ridicule, elle n’aurait pu le faire avec plus de succes. Heureusement qu’une partie de cette exhibition avait échappé a Mr. Bingley ; mais la pensée que ses deux sours et Mr. Darcy n’en avaient pas perdu un détail lui était fort pénible, et elle ne savait si elle souffrait plus du mépris silencieux de l’un ou des sourires moqueurs des deux autres.Elizabeth úgy érezte, hogy ha a család tagjai szándékosan akarták volna nevetségessé tenni magukat az est folyamán, akkor sem játszhatták volna szerepüket több kedvvel és nagyobb sikerrel. Bingley és Jane szempontjából még szerencsének tartotta, hogy a fiatalember nem vett mindent észre, s hogy komoly érzelmeit különben sem zavarta meg az a sok ostobaság, aminek tanúja volt. Elég baj az is, hogy a Bingley nővéreknek és Darcynak ilyen alkalmuk nyílt kinevetni az ő rokonait: Eliza nem is tudta eldönteni, mi volt elviselhetetlenebb: Darcy néma megvetése vagy a két nővér arcátlan mosolya.
The rest of the evening brought her little amusement. She was teased by Mr. Collins, who continued most perseveringly by her side, and though he could not prevail on her to dance with him again, put it out of her power to dance with others. In vain did she entreat him to stand up with somebody else, and offer to introduce him to any young lady in the room. He assured her, that as to dancing, he was perfectly indifferent to it; that his chief object was by delicate attentions to recommend himself to her and that he should therefore make a point of remaining close to her the whole evening. There was no arguing upon such a project. She owed her greatest relief to her friend Miss Lucas, who often joined them, and good-naturedly engaged Mr. Collins's conversation to herself.Le reste de la soirée offrit peu d’agrément a Elizabeth, agacée par la présence continuelle de Mr. Collins a ses côtés. S’il n’obtint pas d’elle la faveur d’une nouvelle danse, il l’empecha du moins de danser avec d’autres. En vain lui offrit-elle de le présenter a ses amies ; il l’assura que la danse le laissait indifférent, que son seul objet était de lui etre agréable et qu’il se ferait un devoir de lui tenir compagnie toute la soirée. Il n’y avait donc rien a faire. Elizabeth dut son unique soulagement a miss Lucas qui, en se joignant a leur conversation, détourna sur elle-meme une partie des discours de Mr. Collins.Az est hátralevő része sem hozott számára sok örömet: Elizabeth torkig volt Collinsszal, aki nem tágított mellőle, s bár újabb táncra nem tudta rábírni, lehetetlenné tette, hogy másokkal táncoljon. Hiába könyörgött neki Elizabeth, hogy kérjen fel másvalakit, hiába ajánlkozott, hogy bármelyik fiatal hölgynek bemutatja a teremben, Collins kijelentette, hogy a tánc teljesen hidegen hagyja: egyetlen célja az, hogy gyöngéd figyelmességével megnyerje társnője tetszését, s ezért egész este a közelében akar maradni. Az ilyen terv ellen mit sem használt az érvelés. Egyedüli enyhülést barátnője, Miss Lucas jelentett, aki gyakran odament hozzájuk, és jóindulatúan magának foglalta le a tiszteletest.
She was at least free from the offense of Mr. Darcy's further notice; though often standing within a very short distance of her, quite disengaged, he never came near enough to speak. She felt it to be the probable consequence of her allusions to Mr. Wickham, and rejoiced in it.Du moins Elizabeth n’eut-elle plus a subir les attentions de Mr. Darcy. Bien qu’il demeurât longtemps seul a peu de distance de leur groupe, il ne chercha plus a lui adresser la parole. Elizabeth vit dans cette attitude le résultat de ses allusions a Mr. Wickham et s’en félicita.Elizabeth mindenesetre örült, hogy Darcy nem kínozza többé figyelmével; bár gyakran állt közelében, teljesen egyedül, olyan közel sohasem jött, hogy beszélgetni kezdtek volna. "Ez valószínűleg a Mr. Wickhamre tett célzásaim eredménye" - gondolta Eliza, s örült, hogy így ütött ki a dolog.
The Longbourn party were the last of all the company to depart, and, by a manoeuvre of Mrs. Bennet, had to wait for their carriage a quarter of an hour after everybody else was gone, which gave them time to see how heartily they were wished away by some of the family. Mrs. Hurst and her sister scarcely opened their mouths, except to complain of fatigue, and were evidently impatient to have the house to themselves. They repulsed every attempt of Mrs. Bennet at conversation, and by so doing threw a languor over the whole party, which was very little relieved by the long speeches of Mr. Collins, who was complimenting Mr. Bingley and his sisters on the elegance of their entertainment, and the hospitality and politeness which had marked their behaviour to their guests. Darcy said nothing at all. Mr. Bennet, in equal silence, was enjoying the scene. Mr. Bingley and Jane were standing together, a little detached from the rest, and talked only to each other. Elizabeth preserved as steady a silence as either Mrs. Hurst or Miss Bingley; and even Lydia was too much fatigued to utter more than the occasional exclamation of "Lord, how tired I am!" accompanied by a violent yawn.Les habitants de Longbourn furent des derniers a prendre congé, et par suite d’une manouvre de Mrs. Bennet, ils durent attendre leur voiture un quart d’heure de plus que les autres invités, ce qui leur laissa le temps de voir combien leur départ était ardemment souhaité par une partie de leurs hôtes. Mrs. Hurst et sa sour étaient visiblement impatientes de retrouver leur liberté pour aller se coucher, et n’ouvraient la bouche que pour se plaindre de la fatigue, laissant Mrs. Bennet essayer sans succes de soutenir la conversation. Mr. Darcy ne disait mot ; Mr. Bingley et Jane, un peu a l’écart, causaient sans s’occuper des autres ; Elizabeth gardait le meme silence que Mrs. Hurst et miss Bingley, et Lydia elle-meme n’avait plus la force que de s’exclamer de temps a autre avec un large bâillement : « Dieu, que je suis lasse ! »A vendégek közül a longbourniak távoztak utolsónak, mert Mrs. Bennet mesterkedése folytán még egy negyedórát kellett várni a hintóikra, miután már mindenki elment. Ennyi idő alatt azt is észrevehették, hogy a család néhány tagja már a pokolba kívánja őket. Mrs. Hurst és a húga alig nyitották ki a szájukat, akkor is csak fáradtságról panaszkodtak - látszott rajtuk, alig várják, hogy már magukra maradjanak. Mrs. Bennet szeretett volna beszélgetni, de minden kísérletét visszautasították, s ezzel bágyadt unalom terjedt az egész társaságra. Ezen Mr. Collins hosszú szónoklatai is alig segítettek, bár bókokkal halmozta el Mr. Bingleyt és nővéreit a nagyvilági estélyért, valamint udvarias vendégszeretetükért a meghívottak iránt. Darcy nem szólt egy szót sem. Mr. Bennet szintén hallgatott, s magában élvezte a jelenetet. Bingley és Jane kissé távolabb álltak a többiektől, s csak egymással beszélgettek. Elizabeth éppoly makacsul hallgatott, mint Mrs. Hurst vagy Miss Bingley. Még Lydia is úgy kimerült, hogy csak időnként kiáltott fel: - Istenem, de fáradt vagyok! -, s nagyot ásított.
When at length they arose to take leave, Mrs. Bennet was most pressingly civil in her hope of seeing the whole family soon at Longbourn, and addressed herself especially to Mr. Bingley, to assure him how happy he would make them by eating a family dinner with them at any time, without the ceremony of a formal invitation. Bingley was all grateful pleasure, and he readily engaged for taking the earliest opportunity of waiting on her, after his return from London, whither he was obliged to go the next day for a short time.Quand ils se leverent enfin pour partir, Mrs. Bennet exprima d’une maniere pressante son désir de voir bientôt tous ses hôtes a Longbourn, et s’adressa particulierement a Mr. Bingley pour l’assurer du plaisir qu’il leur ferait en venant n’importe quel jour, sans invitation, partager leur repas de famille. Avec plaisir et reconnaissance, Mr. Bingley promit de saisir la premiere occasion d’aller lui faire visite apres son retour de Londres ou il devait se rendre le lendemain meme pour un bref séjour.Amikor végre felálltak s búcsúzni kezdtek, Mrs. Bennet tolakodó udvariassággal azt a reményét fejezte ki, hogy hamarosan az egész családot viszontlátja Longbournban; de elsősorban Mr. Bingleyhez intézte szavait, biztosítva őt, hogy bármikor örömükre szolgál, ha velük fogyasztja el a családi vacsorát, anélkül, hogy szertartásos meghívóra várna. Bingley hálás örömmel, készségesen megígérte, hogy a legelső alkalommal tiszteletét fogja náluk tenni, mihelyt visszaérkezik Londonból, ahová másnap rövid időre el kell utaznia.
Mrs. Bennet was perfectly satisfied, and quitted the house under the delightful persuasion that, allowing for the necessary preparations of settlements, new carriages, and wedding clothes, she should undoubtedly see her daughter settled at Netherfield in the course of three or four months. Of having another daughter married to Mr. Collins, she thought with equal certainty, and with considerable, though not equal, pleasure. Elizabeth was the least dear to her of all her children; and though the man and the match were quite good enough for _her_, the worth of each was eclipsed by Mr. Bingley and Netherfield.Mrs. Bennet était pleinement satisfaite. Elle quitta ses hôtes avec l’agréable persuasion que, – en tenant compte des délais nécessaires pour dresser le contrat et commander l’équipage et les toilettes de noces, – elle pouvait espérer voir sa fille installée a Netherfield dans un délai de trois ou quatre mois.Mrs. Bennet tökéletesen meg volt elégedve, s abban a boldog meggyőződésben hagyta el a házat, hogy a házassági szerződések, az új hintók és a kelengye elkészítése három-négy hónapig fog tartani, amely idő elteltével leánya kétségtelenül elfoglalja helyét a netherfieldi kastélyban. Hasonló bizonyossággal számított arra, hogy másik leányát Mr. Collins fogja elvenni, de ennek már nem örült annyira. Gyermekei közül Elizabeth állt legtávolabb a szívétől, s bár ez a vőlegény és ez a házasság Elizának elég jó volt, Mr. Bingley és Netherfield mellett minden más árnyékba borult.
Chapter 19XIX19. FEJEZET
The next day opened a new scene at Longbourn. Mr. Collins made his declaration in form. Having resolved to do it without loss of time, as his leave of absence extended only to the following Saturday, and having no feelings of diffidence to make it distressing to himself even at the moment, he set about it in a very orderly manner, with all the observances, which he supposed a regular part of the business. On finding Mrs. Bennet, Elizabeth, and one of the younger girls together, soon after breakfast, he addressed the mother in these words:Le lendemain amena du nouveau a Longbourn : Mr. Collins fit sa déclaration. Il n’avait plus de temps a perdre, son congé devant se terminer le samedi suivant ; et comme sa modestie ne lui inspirait aucune inquiétude qui put l’arreter au dernier moment, il décida de faire sa demande dans les formes qu’il jugeait indispensables dans cette circonstance. Trouvant apres le breakfast Mrs. Bennet en compagnie d’Elizabeth et d’une autre de ses filles, il lui parla ainsi :A következő nap új jelenetre gördült fel a függöny Longbournban. Collins forma szerint szerelmet vallott. Belátta, hogy tovább nem késlekedhetik, mivel szombaton lejár a szabadsága. A tiszteletes nem volt félénk ember (ez szokta kínossá tenni a lánykérés pillanatát), s ezért annak rendje és módja szerint fogott a dologhoz, betartva az összes szabályokat, amelyeket ilyen esetben kötelezőnek tekintett. Mikor Mrs. Bennetet, Elizát s egyik húgát reggeli után együtt találta, e szavakkal fordult az anyához:
"May I hope, madam, for your interest with your fair daughter Elizabeth, when I solicit for the honour of a private audience with her in the course of this morning?"– Puis-je, madame, solliciter votre bienveillant appui pour obtenir de votre fille, Elizabeth, un entretien particulier dans le cours de la matinée ?Szabad-e remélnem, asszonyom, hogy szót emel érdekemben szép leányánál, Elizánál, midőn tisztelettel arra kérem őt, hogy a délelőtt folyamán négyszemközt beszélhessek vele?
Before Elizabeth had time for anything but a blush of surprise, Mrs. Bennet answered instantly, "Oh dear!--yes--certainly. I am sure Lizzy will be very happy--I am sure she can have no objection. Come, Kitty, I want you up stairs." And, gathering her work together, she was hastening away, when Elizabeth called out:Avant qu’Elizabeth rougissante eut eu le temps d’ouvrir la bouche. Mrs. Bennet avait déja répondu : – Mais je crois bien ! Je suis sure qu’Elizabeth ne demande pas mieux. Venez, Kitty, j’ai besoin de vous au premier. – Et rassemblant son ouvrage, elle se hâtait vers la porte, lorsque Elizabeth s’écria :Elizának csak annyi ideje volt, hogy meglepődve elpiruljon; Mrs. Bennet nyomban válaszolt: - Te jó isten!... Ó, hogyne... Lizzy bizonyára nagyon boldog lesz... nem lehet semmi kifogása... gyere velem, Kitty, az emeletre. - Összeszedte kézimunkáját, s máris el akart rohanni, amikor Elizabeth felkiáltott:
"Dear madam, do not go. I beg you will not go. Mr. Collins must excuse me. He can have nothing to say to me that anybody need not hear. I am going away myself."– Ma mere, ne sortez pas, je vous en prie. Mr. Collins m’excusera, mais il n’a certainement rien a me dire que tout le monde ne puisse entendre. Je vais moi-meme me retirer.Ne menjen el, drága mama, kérem, ne menjen! Mr. Collins meg fog bocsátani... semmi olyan mondanivalója nem lehet számomra, amit más nem hallhat. Inkább én is magukkal megyek.
"No, no, nonsense, Lizzy. I desire you to stay where you are." And upon Elizabeth's seeming really, with vexed and embarrassed looks, about to escape, she added: "Lizzy, I _insist_ upon your staying and hearing Mr. Collins."– Non, non, Lizzy ! Quelle est cette sottise ? Je désire que vous restiez. – Et comme Elizabeth, rouge de confusion et de colere, continuait a gagner la porte, Mrs. Bennet ajouta : – Lizzy, j’insiste pour que vous restiez et que vous écoutiez ce que Mr. Collins veut vous dire.Ne csacsiskodj, Lizzy... ott maradsz, ahol vagy. - S amikor látta, hogy Elizabeth nyugtalan és zavart tekintettel valóban menekülni készül, hozzátette: - Lizzy, ragaszkodom hozzá, hogy itt maradj, és meghallgasd Mr. Collinst.
Elizabeth would not oppose such an injunction--and a moment's consideration making her also sensible that it would be wisest to get it over as soon and as quietly as possible, she sat down again and tried to conceal, by incessant employment the feelings which were divided between distress and diversion. Mrs. Bennet and Kitty walked off, and as soon as they were gone, Mr. Collins began.La jeune fille ne pouvait résister a une telle injonction : comprenant, apres un instant de réflexion, que mieux valait en finir au plus vite, elle se rassit et reprit son ouvrage pour se donner une contenance et dissimuler la contrariété ou l’envie de rire qui la prenaient tour a tour. La porte était a peine refermée sur Mrs. Bennet et Kitty que Mr. Collins commençait :Ennek a parancsnak Elizabeth már nem mert ellenszegülni, s mivel pillanatnyi gondolkodás után arra is rájött, hogy legokosabb lesz minél hamarabb és minél simábban túlesni az egészen, visszaült a helyére, és szakadatlan kézimunkázással próbálta leplezni, hogy a helyzet hol bosszantja, hol mulattatja. Mihelyt Mrs. Bennet és Kitty kimentek a szobából, Collins rákezdte:
"Believe me, my dear Miss Elizabeth, that your modesty, so far from doing you any disservice, rather adds to your other perfections. You would have been less amiable in my eyes had there _not_ been this little unwillingness; but allow me to assure you, that I have your respected mother's permission for this address. You can hardly doubt the purport of my discourse, however your natural delicacy may lead you to dissemble; my attentions have been too marked to be mistaken. Almost as soon as I entered the house, I singled you out as the companion of my future life. But before I am run away with by my feelings on this subject, perhaps it would be advisable for me to state my reasons for marrying--and, moreover, for coming into Hertfordshire with the design of selecting a wife, as I certainly did."– Croyez, chere miss Elizabeth, que votre modestie, loin de me déplaire, ne fait a mes yeux qu’ajouter a vos charmes. Vous m’auriez paru moins aimable sans ce petit mouvement de retraite, mais laissez-moi vous assurer que j’ai pour vous parler la permission de votre respectable mere. Vous vous doutez surement du but de cet entretien, bien que votre délicatesse vous fasse simuler le contraire. J’ai eu pour vous trop d’attentions pour que vous ne m’ayez pas deviné. A peine avais-je franchi le seuil de cette maison que je voyais en vous la compagne de mon existence ; mais avant de me laisser emporter par le flot de mes sentiments, peut-etre serait-il plus convenable de vous exposer les raisons qui me font songer au mariage et le motif qui m’a conduit en Hertfordshire pour y chercher une épouse.Higgye el, drága Miss Elizabeth, hogy tartózkodása távolról sem tünteti fel előttem kedvezőtlen fényben, ellenkezőleg, még jobban kiemeli többi erényét. E kis vonakodás nélkül kevésbé lenne szeretetre méltó szememben: de nyugtassa meg az a tudat, hogy e pillanatban nagyra becsült édesanyja engedelmével szólok önhöz. Szavaim irányát és célját illetőleg aligha táplálhat kételyt, bármennyire is színlelésre csábítja a természetes női szemérem; figyelmességem oly feltűnő volt, hogy nem érthette félre. Alighogy beléptem a házba, önt szemeltem ki jövendő élettársamul. Mielőtt azonban érzéseim elragadnának, talán tanácsos lesz előadnom, minő okok késztetnek engem a házasságra, s hogy miért jöttem éppen Hertfordshire-be, hogy feleséget válasszak.
The idea of Mr. Collins, with all his solemn composure, being run away with by his feelings, made Elizabeth so near laughing, that she could not use the short pause he allowed in any attempt to stop him further, and he continued:L’idée du solennel Mr. Collins « se laissant emporter par le flot de ses sentiments » parut si comique a Elizabeth qu’elle dut faire effort pour ne pas éclater de rire et perdit l’occasion d’interrompre cet éloquent discours.Elizabeth alig bírta elfojtani a nevetést, annyira képtelennek látszott, hogy a tiszteletest, aki ünnepélyes nyugalommal beszélt, elragadhatják az érzések. A kis szünetet nem is tudta arra felhasználni, hogy elhallgattassa Collinst, aki így folytatta:
"My reasons for marrying are, first, that I think it a right thing for every clergyman in easy circumstances (like myself) to set the example of matrimony in his parish; secondly, that I am convinced that it will add very greatly to my happiness; and thirdly--which perhaps I ought to have mentioned earlier, that it is the particular advice and recommendation of the very noble lady whom I have the honour of calling patroness. Twice has she condescended to give me her opinion (unasked too!) on this subject; and it was but the very Saturday night before I left Hunsford--between our pools at quadrille, while Mrs. Jenkinson was arranging Miss de Bourgh's footstool, that she said, 'Mr. Collins, you must marry. A clergyman like you must marry. Choose properly, choose a gentlewoman for _my_ sake; and for your _own_, let her be an active, useful sort of person, not brought up high, but able to make a small income go a good way. This is my advice. Find such a woman as soon as you can, bring her to Hunsford, and I will visit her.' Allow me, by the way, to observe, my fair cousin, that I do not reckon the notice and kindness of Lady Catherine de Bourgh as among the least of the advantages in my power to offer. You will find her manners beyond anything I can describe; and your wit and vivacity, I think, must be acceptable to her, especially when tempered with the silence and respect which her rank will inevitably excite. Thus much for my general intention in favour of matrimony; it remains to be told why my views were directed towards Longbourn instead of my own neighbourhood, where I can assure you there are many amiable young women. But the fact is, that being, as I am, to inherit this estate after the death of your honoured father (who, however, may live many years longer), I could not satisfy myself without resolving to choose a wife from among his daughters, that the loss to them might be as little as possible, when the melancholy event takes place--which, however, as I have already said, may not be for several years. This has been my motive, my fair cousin, and I flatter myself it will not sink me in your esteem. And now nothing remains for me but to assure you in the most animated language of the violence of my affection. To fortune I am perfectly indifferent, and shall make no demand of that nature on your father, since I am well aware that it could not be complied with; and that one thousand pounds in the four per cents, which will not be yours till after your mother's decease, is all that you may ever be entitled to. On that head, therefore, I shall be uniformly silent; and you may assure yourself that no ungenerous reproach shall ever pass my lips when we are married." It was absolutely necessary to interrupt him now.– Les raisons qui me déterminent a me marier, continua-t-il, sont les suivantes : premierement, je considere qu’il est du devoir de tout clergyman de donner le bon exemple a sa paroisse en fondant un foyer. Deuxiemement, je suis convaincu, ce faisant, de travailler a mon bonheur. Troisiemement, – j’aurais du peut-etre commencer par la, – je réponds ainsi au désir exprimé par la tres noble dame que j’ai l’honneur d’appeler ma protectrice. Par deux fois, et sans que je l’en eusse priée, elle a daigné me faire savoir son opinion a ce sujet. Le samedi soir qui a précédé mon départ, entre deux parties de « quadrilles », elle m’a encore dit : « Mr. Collins, il faut vous marier. Un clergyman comme vous doit se marier. Faites un bon choix. Pour ma satisfaction, et pour la vôtre, prenez une fille de bonne famille, active, travailleuse, entendue ; non point élevée dans des idées de grandeur mais capable de tirer un bon parti d’un petit revenu. Trouvez une telle compagne le plus tôt possible, amenez-la a Hunsford, et j’irai lui rendre visite. » Permettez-moi, ma belle cousine, de vous dire en passant que la bienveillance de lady Catherine de Bourgh n’est pas un des moindres avantages que je puis vous offrir. Ses qualités dépassent tout ce que je puis vous en dire, et je crois que votre vivacité et votre esprit lui plairont, surtout s’ils sont tempérés par la discrétion et le respect que son rang ne peut manquer de vous inspirer. Tels sont les motifs qui me poussent au mariage. Il me reste a vous dire pourquoi je suis venu choisir une femme a Longbourn plutôt que dans mon voisinage ou, je vous assure, il ne manque pas d’aimables jeunes filles ; mais devant hériter de ce domaine a la mort de votre honorable pere (qui, je l’espere, ne se produira pas d’ici de longues années), je ne pourrais etre completement satisfait si je ne choisissais une de ses filles afin de diminuer autant que possible le tort que je leur causerai lorsque arrivera le douloureux événement. (Dieu veuille que ce soit le plus tard possible !) Ces raisons, ma chere cousine, ne me feront pas, je l’espere, baisser dans votre estime. Et maintenant il ne me reste plus qu’a vous exprimer en termes ardents toute la force de mes sentiments. La question de fortune me laisse indifférent. Je sais que votre pere ne peut rien vous donner et que mille livres placées a quatre pour cent sont tout ce que vous pouvez espérer recueillir apres la mort de votre mere. Je garderai donc le silence le plus absolu sur ce chapitre et vous pouvez etre sure que jamais vous n’entendrez sortir de ma bouche un reproche dénué de générosité lorsque nous serons mariés.Első okom a házasodásra az, hogy felfogásom szerint minden lelkésznek, aki kedvező viszonyok között él, mint jómagam, példát kell adni a házasságra egyházközségében. Másodszor, meg vagyok róla győződve, hogy jelentősen elő fogja mozdítani boldogságomat. Harmadszor - s ezt talán előbb kellett volna említenem -, ez a kimondott óhaja és kívánsága annak a nemes hölgynek, akit pártfogómként tisztelhetek. Már két ízben kegyeskedett véleményét kifejezni erről a tárgyról, méghozzá saját jószántából! Az utolsó szombat este is, mielőtt Hunsfordból elutaztam, két kártyaparti között, éppen mikor Mrs. Jenkinson megigazította Miss de Bourgh zsámolyát, egyszerre csak megszólalt: "Mr. Collins, meg kell házasodnia. Ha egy lelkész olyan helyzetben van, mint ön, feleség kell neki. Válasszon jól, válasszon úrilányt az én kedvemért; a saját kedvéért pedig egy dolgos, szorgalmas leányt, akit nem nagyzolásra neveltek, hanem arra, hogy jól beossza a szerény jövedelmet. Ezt a tanácsot adhatom önnek. Keressen ilyen asszonyt minél hamarabb, hozza el Hunsfordba, s én ígérem, hogy meg fogom őt látogatni." Engedje meg, szép húgom, hogy mellesleg megjegyezzem: Lady Catherine kedvessége és figyelme nem a legkisebb előny, amit önnek nyújtani tudok. Meg fogja látni, a modora felülmúl minden leírást. Bizonyára méltányolni fogja az ön elmésségét és élénk kedélyét, kivált ha azzal a hallgatással és tisztelettel mérsékeli, amelyet Lady Catherine de Bourgh rangja mindenkiben szükségesképpen felébreszt. Ennyit általában házasulási szándékomról; most még azt kívánom elmondani, miért irányult tekintetem Longbournra s nem a saját vidékemre, ahol, biztosíthatom önt, sok a szeretetre méltó fiatal leány. De a helyzet az, hogy ezt a birtokot én öröklöm nagyra becsült atyjának halála után (akit azonban még sokáig éltessen az ég!), s nem lenne nyugodt a lelkiismeretem, ha nem az ő leányai közül választanék feleséget, mert így szenvednek majd legkevesebb kárt, amikor ez a szomorú esemény bekövetkezik - bár, mint mondtam, addig még sok esztendő telhet el. Ez volt cselekvésemnek indítóoka, szép húgom, s bízom benne, hogy emiatt nem fog engem kevesebbre becsülni. Most még az van számomra hátra, hogy a leglelkesebb szavakkal biztosítsam önt érzelmeim hevéről. Az én szememben a vagyon teljesen közömbös, ilyen igényeket nem támasztok atyjával szemben, jól tudván azt, hogy úgyis hiába tenném, s hogy önnek csak a négyszázalékos kamatozó kötvénybe befektetett ezer fontra lehet jogcíme, amelyet édesanyja elhunyta után fog örökölni. Erről a kérdésről tehát mindig hallgatni fogok, s legyen meggyőződve, hogy egybekelésünk után soha egyetlen méltatlan, szemrehányó szó sem fogja elhagyni ajkamat. Elizabeth most már kötelességének érezte, hogy szavába vágjon.
"You are too hasty, sir," she cried. "You forget that I have made no answer. Let me do it without further loss of time. Accept my thanks for the compliment you are paying me. I am very sensible of the honour of your proposals, but it is impossible for me to do otherwise than to decline them."– Vous allez trop vite, monsieur, s’écria Elizabeth. Vous oubliez que je ne vous ai pas encore répondu. Laissez-moi le faire sans plus tarder. Je suis tres sensible a l’honneur que vous me faites par cette proposition et je vous en remercie, mais il m’est impossible de ne point la décliner.Ön nagyon elhamarkodott, tiszteletes úr! - kiáltotta. - Elfelejti, hogy még nem adtam választ. Nem akarok több időt vesztegetni... köszönöm kitüntető figyelmét, teljesen átérzem, mennyire megtisztel vele... de sajnos, a leghatározottabban nemet kell mondanom.
"I am not now to learn," replied Mr. Collins, with a formal wave of the hand, "that it is usual with young ladies to reject the addresses of the man whom they secretly mean to accept, when he first applies for their favour; and that sometimes the refusal is repeated a second, or even a third time. I am therefore by no means discouraged by what you have just said, and shall hope to lead you to the altar ere long."– Je sais depuis longtemps, répliqua Mr. Collins avec un geste majestueux, qu’il est d’usage parmi les jeunes filles de repousser celui qu’elles ont au fond l’intention d’épouser lorsqu’il se déclare pour la premiere fois, et qu’il leur arrive de renouveler ce refus une seconde et meme une troisieme fois ; c’est pourquoi votre réponse ne peut me décourager, et j’ai confiance que j’aurai avant longtemps le bonheur de vous conduire a l’autel.Nem először hallom - felelte Collins szertartásos kézmozdulattal -, hogy fiatal hölgyek az első megkérés alkalmával rendszerint elutasítják azt a férfit, akit titokban vőlegénynek szeretnének, s a visszautasítást néha kétszer, sőt háromszor is megismétlik. Nekem ezért egyáltalán nem szegték kedvemet az ön szavai, s szívből remélem, hogy hamarosan oltár elé szabad vezetnem.
"Upon my word, sir," cried Elizabeth, "your hope is a rather extraordinary one after my declaration. I do assure you that I am not one of those young ladies (if such young ladies there are) who are so daring as to risk their happiness on the chance of being asked a second time. I am perfectly serious in my refusal. You could not make _me_ happy, and I am convinced that I am the last woman in the world who could make you so. Nay, were your friend Lady Catherine to know me, I am persuaded she would find me in every respect ill qualified for the situation."– En vérité, monsieur, cette confiance est plutôt extraordinaire apres ce que je viens de vous déclarer ! Je vous affirme que je ne suis point de ces jeunes filles, – si tant est qu’il en existe, – assez imprudentes pour jouer leur bonheur sur la chance de se voir demander une seconde fois. Mon refus est des plus sinceres : vous ne pourriez pas me rendre heureuse et je suis la derniere femme qui pourrait faire votre bonheur. Bien plus, si votre amie lady Catherine me connaissait, je suis sure qu’elle me trouverait fort mal qualifiée pour la situation que vous me proposez.Szavamra, uram - kiáltott Elizabeth -, az ön reménykedése elég különösnek látszik azután, amit mondtam! Biztosíthatom, hogy nem tartozom ama fiatal hölgyek közé (ha vannak ilyenek), akik vakmerően kockára teszik boldogságukat, abban bízva, hogy esetleg másodszor is megkérik őket. A visszautasítást egészen komolyan gondoltam. Ön engem nem tenne boldoggá, s meg vagyok róla győződve, én vagyok az utolsó nő a világon, aki önt boldoggá tudná tenni. Többet mondok: ha pártfogója, Lady Catherine megismerne engem, feltétlenül az volna a véleménye, hogy semmiféle tekintetben nem felelek meg követelményeinek.
"Were it certain that Lady Catherine would think so," said Mr. Collins very gravely--"but I cannot imagine that her ladyship would at all disapprove of you. And you may be certain when I have the honour of seeing her again, I shall speak in the very highest terms of your modesty, economy, and other amiable qualification."– Quand bien meme, répondit gravement Mr. Collins, l’avis de lady Catherine… Mais je ne puis imaginer Sa Grâce vous regardant d’un oil défavorable et soyez certaine que, lorsque je la reverrai, je lui vanterai avec chaleur votre modestie, votre esprit d’ordre et vos autres aimables qualités.Hiszen ha bizonyos volna, hogy Lady Catherine valóban így vélekednék... - mondta a tiszteletes komoly arccal - de nem... nem tudom elképzelni, hogy bármi tekintetben kifogása legyen ön ellen. Legyen nyugodt, ha újból tiszteletemet tehetem nála, a legékesszólóbban fogom előtte dicsérni az ön szerénységét, takarékosságát és egyéb megnyerő tulajdonságait.
"Indeed, Mr. Collins, all praise of me will be unnecessary. You must give me leave to judge for myself, and pay me the compliment of believing what I say. I wish you very happy and very rich, and by refusing your hand, do all in my power to prevent your being otherwise. In making me the offer, you must have satisfied the delicacy of your feelings with regard to my family, and may take possession of Longbourn estate whenever it falls, without any self-reproach. This matter may be considered, therefore, as finally settled." And rising as she thus spoke, she would have quitted the room, had Mr. Collins not thus addressed her:– Mr. Collins, toutes ces louanges seraient inutiles. Veuillez m’accorder la liberté de juger pour mon compte et me faire la grâce de croire ce que je vous dis. Je souhaite vous voir heureux et riche et, en vous refusant ma main, je contribue a la réalisation de ce vou. Les scrupules respectables que vous exprimiez au sujet de ma famille sont sans objet maintenant que vous m’avez proposé d’etre votre femme et vous pourrez, quand le temps viendra, entrer en possession de Longbourn sans vous adresser aucun reproche. Cette question est donc réglée.Kár a fáradságért, Mr. Collins, nem kell engem dicsérnie. Engedje meg, hogy ebben a dologban én ítéljek, s azzal tiszteljen meg, hogy elhiszi, amit mondok. Sok boldogságot, nagy gazdagságot kívánok önnek, s amikor visszautasítom a kezét, ezzel minden tőlem telhetőt megteszek, hogy más sorsra ne jusson. Ön megkérte a kezemet, s így megnyugtatta lelkiismeretét családom irányában - most már nem kell szemrehányást tennie önmagának, amikor majd elfoglalja a longbourni birtokot. A dolgot tehát végleg elintézettnek tekinthetjük. - Elizabeth e szavakkal felállt, s ki akart menni a szobából, de Collins megállította.
"When I do myself the honour of speaking to you next on the subject, I shall hope to receive a more favourable answer than you have now given me; though I am far from accusing you of cruelty at present, because I know it to be the established custom of your sex to reject a man on the first application, and perhaps you have even now said as much to encourage my suit as would be consistent with the true delicacy of the female character."Elle s’était levée en prononçant ces derniers mots et allait quitter la piece quand Mr. Collins l’arreta par ces mots : – Lorsque j’aurai l’honneur de reprendre cette conversation avec vous, j’espere recevoir une réponse plus favorable ; non point que je vous accuse de cruauté et peut-etre meme, en faisant la part de la réserve habituelle a votre sexe, en avez-vous dit assez aujourd’hui pour m’encourager a poursuivre mon projet.Ha legközelebb szerencsém lesz önnel ismét e tárgyról beszélni, remélhetőleg kedvezőbb választ fogok kapni a mostaninál, bár most is távol áll tőlem, hogy kegyetlenséggel vádoljam. Tisztában vagyok a női nem azon elfogadott szokásával, hogy első alkalommal elutasítják a kérőt, s talán iménti szavaiban is találhatok annyi bátorítást, amennyi összeegyeztethető a női természetre jellemző finom érzéssel.
"Really, Mr. Collins," cried Elizabeth with some warmth, "you puzzle me exceedingly. If what I have hitherto said can appear to you in the form of encouragement, I know not how to express my refusal in such a way as to convince you of its being one."– En vérité, Mr. Collins, s’écria Elizabeth avec chaleur, vous me confondez ! Si vous considérez tout ce que je viens de vous dire comme un encouragement, je me demande en quels termes il me faut exprimer mon refus pour vous convaincre que c’en est un !Mondhatom, Mr. Collins, én egyáltalán nem értem önt - kiáltotta Elizabeth kissé felindultan. - Ha eddigi szavaimból bátorítást olvas ki, akkor igazán nem tudom, miképpen fejezzem ki a visszautasítást, hogy ön is annak tartsa.
"You must give me leave to flatter myself, my dear cousin, that your refusal of my addresses is merely words of course. My reasons for believing it are briefly these: It does not appear to me that my hand is unworthy your acceptance, or that the establishment I can offer would be any other than highly desirable. My situation in life, my connections with the family of de Bourgh, and my relationship to your own, are circumstances highly in my favour; and you should take it into further consideration, that in spite of your manifold attractions, it is by no means certain that another offer of marriage may ever be made you. Your portion is unhappily so small that it will in all likelihood undo the effects of your loveliness and amiable qualifications. As I must therefore conclude that you are not serious in your rejection of me, I shall choose to attribute it to your wish of increasing my love by suspense, according to the usual practice of elegant females."– Laissez-moi croire, ma chere cousine, que ce refus n’est qu’une simple formalité. Il ne me semble pas que je sois indigne de vous, ni que l’établissement que je vous offre ne soit pas pour vous des plus enviables. Ma situation, mes relations avec la famille de Bourgh, ma parenté avec votre famille, sont autant de conditions favorables a ma cause. En outre, vous devriez considérer qu’en dépit de tous vos attraits vous n’etes nullement certaine de recevoir une autre demande en mariage. Votre dot est malheureusement si modeste qu’elle doit inévitablement contre-balancer l’effet de votre charme et de vos qualités. Force m’est donc de conclure que votre refus n’est pas sérieux, et je préfere l’attribuer au désir d’exciter ma tendresse en la tenant en suspens, suivant l’élégante coutume des femmes du monde.Engedje meg, kedves húgom, hogy hízelegjek magamnak, s ajánlatom visszautasítását csupán finomkodásnak tekintsem. Az indokok, amelyek e hitet keltik bennem, röviden a következők: nem látom be, miért tartana méltatlannak kezére, vagy miért ne lenne az általam felajánlott házasság rendkívül kívánatos. Az életben elfoglalt állásom, kapcsolatom a de Bourgh családdal, az önökkel való rokonság - mindezek a körülmények mellettem szólnak. Fontolóra kell vennie továbbá, hogy bármilyen bájos leány is, egyáltalán nem lehet abban bizonyos, kap-e még egy házassági ajánlatot. Öröksége, sajnos, oly csekély, hogy ez minden valószínűség szerint elhomályosítja szépségét és szeretetre méltó tulajdonságait. Mindebből azt kell következtetnem, hogy nemleges válasza nem lehet komoly, s a visszautasítást annak tulajdonítom, hogy a nagyvilági hölgyek szokása szerint a bizonytalansággal szerelmem hevét óhajtja fokozni.
"I do assure you, sir, that I have no pretensions whatever to that kind of elegance which consists in tormenting a respectable man. I would rather be paid the compliment of being believed sincere. I thank you again and again for the honour you have done me in your proposals, but to accept them is absolutely impossible. My feelings in every respect forbid it. Can I speak plainer? Do not consider me now as an elegant female, intending to plague you, but as a rational creature, speaking the truth from her heart."– Soyez sur, monsieur, que je n’ai aucune prétention a cette sorte d’élégance, qui consiste a faire souffrir un honnete homme. Je préférerais qu’on me fît le compliment de croire a ce que je dis. Je vous remercie mille fois de votre proposition, mais il m’est impossible de l’accepter ; mes sentiments me l’interdisent absolument. Puis-je parler avec plus de clarté ? Ne me prenez pas pour une coquette qui prendrait plaisir a vous tourmenter, mais pour une personne raisonnable qui parle en toute sincérité.Biztosíthatom, tiszteletes úr, hogy cseppet sem pályázom az olyan nagyvilági lelkületre, amely egy derék ember kínzásában leli örömét. Sokkal nagyobb bók nekem, ha őszintének tart. Még egyszer nagyon köszönöm, hogy megtisztelt ajánlatával, de azt elfogadnom teljes lehetetlenség, mert minden érzésem ellene szól. Beszélhetnék ennél világosabban? Ne tekintsen engem nagyvilági hölgynek, aki gyötörni óhajtja önt, lássa bennem az értelmes lényt, aki szíve szerint kimondja az igazat.
"You are uniformly charming!" cried he, with an air of awkward gallantry; "and I am persuaded that when sanctioned by the express authority of both your excellent parents, my proposals will not fail of being acceptable."– Vous etes vraiment délicieuse, quoi que vous fassiez ! s’écria-t-il avec une lourde galanterie, et je suis persuadé que ma demande, une fois sanctionnée par la volonté expresse de vos excellents parents, ne manquera pas de vous paraître acceptable.Bárminek tekintem, az én szememben egyformán bájos! - kiáltott fel Collins félszeg lovagiassággal. - S bízom benne, hogy ajánlatom meghallgatásra fog találni, ha érdemes szüleinek fellebbezhetetlen tekintélye támasztja azt alá.
To such perseverance in wilful self-deception Elizabeth would make no reply, and immediately and in silence withdrew; determined, if he persisted in considering her repeated refusals as flattering encouragement, to apply to her father, whose negative might be uttered in such a manner as to be decisive, and whose behaviour at least could not be mistaken for the affectation and coquetry of an elegant female.Devant cette invincible persistance a vouloir s’abuser, Elizabeth abandonna la partie et se retira en silence.Az ilyen konok önámításra Elizabeth már nem tudott válaszolni, s rögtön szó nélkül távozott a szobából. Elhatározta, ha Collins továbbra is hízelgő bátorításnak fogja tekinteni az ismételt visszautasítást, akkor apjához fordul: ő talán olyan formában mond majd nemet, ami minden kétséget eloszlat - emellett apja viselkedését legalább nem lehet egy nagyvilági hölgy szenvelgésének és kacérságának tekinteni.
Chapter 20XX20. FEJEZET
Mr. Collins was not left long to the silent contemplation of his successful love; for Mrs. Bennet, having dawdled about in the vestibule to watch for the end of the conference, no sooner saw Elizabeth open the door and with quick step pass her towards the staircase, than she entered the breakfast-room, and congratulated both him and herself in warm terms on the happy prospect or their nearer connection. Mr. Collins received and returned these felicitations with equal pleasure, and then proceeded to relate the particulars of their interview, with the result of which he trusted he had every reason to be satisfied, since the refusal which his cousin had steadfastly given him would naturally flow from her bashful modesty and the genuine delicacy of her character.Mr. Collins ne resta pas longtemps seul a méditer sur le succes de sa déclaration. Mrs. Bennet, qui rôdait dans le vestibule en attendant la fin de l’entretien, n’eut pas plus tôt vu sa fille ouvrir la porte et gagner rapidement l’escalier qu’elle entra dans la salle a manger et félicita Mr. Collins avec chaleur en lui exprimant la joie que lui causait la perspective de leur alliance prochaine. Mr. Collins reçut ces félicitations et y répondit avec autant de plaisir, apres quoi il se mit a relater les détails d’une entrevue dont il avait tout lieu d’etre satisfait puisque le refus que sa cousine lui avait obstinément opposé n’avait d’autre cause que sa modestie et l’extreme délicatesse de ses sentiments.Collins nem sokáig elmélkedhetett egymagában szerelmének sikerén. Mrs. Bennet az előszobában piszmogott, ott leste a megbeszélés végét. Mihelyt látta, hogy Elizabeth kinyitja az ajtót, s gyors léptekkel megy a lépcső felé, azonnal lement a reggelizőszobába, túláradó szavakkal gratulált a tiszteletesnek és önmagának is a küszöbönálló szorosabb rokoni kapcsolathoz. Collins hasonló örömmel fogadta és viszonozta a szerencsekívánatokat, majd rátért a beszélgetés részleteire. Minden oka megvan, mondta, hogy meg legyen elégedve az eredménnyel, mivel unokahúgának állhatatos vonakodása szégyenlős és szerény természetéből következik, valamint finom, érzékeny jelleméből.
This information, however, startled Mrs. Bennet; she would have been glad to be equally satisfied that her daughter had meant to encourage him by protesting against his proposals, but she dared not believe it, and could not help saying so.Ce récit cependant causa quelque trouble a Mrs. Bennet. Elle eut bien voulu partager cette belle assurance et croire que sa fille, en repoussant Mr. Collins, avait eu l’intention de l’encourager. Mais la chose lui paraissait peu vraisemblable et elle ne put s’empecher de le dire.Mrs. Bennet kissé megriadt ettől a kijelentéstől. Szerette volna ő is azt hinni, hogy leánya csak azért utasította vissza Collins ajánlatát, hogy annál jobban bátorítsa - de nem mert bízni ebben, s azt meg is mondta a tiszteletesnek.
"But, depend upon it, Mr. Collins," she added, "that Lizzy shall be brought to reason. I will speak to her about it directly. She is a very headstrong, foolish girl, and does not know her own interest but I will _make_ her know it."– Soyez sur, Mr. Collins, que Lizzy finira par entendre raison. C’est une fille sotte et entetée qui ne connaît point son intéret ; mais je me charge de le lui faire comprendre.De legyen nyugodt, Mr. Collins - tette hozzá -, majd észre térítjük Lizzyt. Rögtön megyek, és magam beszélek vele. Roppant önfejű, bolondos lány, s nem tudja, mi jó neki... de majd én beszélek a fejével.
"Pardon me for interrupting you, madam," cried Mr. Collins; "but if she is really headstrong and foolish, I know not whether she would altogether be a very desirable wife to a man in my situation, who naturally looks for happiness in the marriage state. If therefore she actually persists in rejecting my suit, perhaps it were better not to force her into accepting me, because if liable to such defects of temper, she could not contribute much to my felicity."– Permettez, madame : si votre fille est réellement sotte et entetée comme vous le dites, je me demande si elle est la femme qui me convient. Un homme dans ma situation désire naturellement trouver le bonheur dans l’état conjugal et si ma cousine persiste a rejeter ma demande, peut-etre vaudrait-il mieux ne pas essayer de la lui faire agréer de force ; sujette a de tels défauts de caractere, elle ne me paraît pas faite pour assurer ma félicité.Bocsánat a közbeszólásért, asszonyom - kiáltotta Collins -, de ha leánya valóban önfejű és bolondos, nem tudom, kívánatos élettársa lenne-e egy magamfajta állású embernek, aki természetesen boldogságot keres a házasságban. Ha továbbra is visszautasítja kérésemet, jobb volna talán nem is erőltetni, mert ha kedélye ilyen hibákra hajlamos, nem sokkal járulhat hozzá boldogságomhoz.
"Sir, you quite misunderstand me," said Mrs. Bennet, alarmed. "Lizzy is only headstrong in such matters as these. In everything else she is as good-natured a girl as ever lived. I will go directly to Mr. Bennet, and we shall very soon settle it with her, I am sure."– Monsieur, vous interprétez mal mes paroles, s’écria Mrs. Bennet alarmée. Lizzy ne montre d’entetement que dans des questions de ce genre. Autrement c’est la meilleure nature qu’on puisse rencontrer. Je vais de ce pas trouver Mr. Bennet et nous aurons tôt fait, a nous deux, de régler cette affaire avec elle.Tiszteletes úr, ön félreértett engem - mentegetőzött Mrs. Bennet ijedten. - Lizzy csak ilyen dolgokban önfejű... máskülönben a legjobb természetű lány a világon. Rögtön megyek az uramhoz, nyugodt lehet, mi ketten majd elintézzük Lizzyvel a dolgot.
She would not give him time to reply, but hurrying instantly to her husband, called out as she entered the library, "Oh! Mr. Bennet, you are wanted immediately; we are all in an uproar. You must come and make Lizzy marry Mr. Collins, for she vows she will not have him, and if you do not make haste he will change his mind and not have _her_."Et, sans lui donner le temps de répondre, elle se précipita dans la bibliotheque ou se trouvait son mari. – Ah ! Mr. Bennet, s’exclama-t-elle en entrant, j’ai besoin de vous tout de suite. Venez vite obliger Lizzy a accepter Mr. Collins. Elle jure ses grands dieux qu’elle ne veut pas de lui. Si vous ne vous hâtez pas, il va changer d’avis, et c’est lui qui ne voudra plus d’elle !Collins nem is válaszolhatott, Mrs. Bennet máris rohant a férjéhez, s már a könyvtárszoba ajtajából így kiáltott: - Ó, Bennet, sürgősen szükség van magára, sosem volt még nálunk ilyen felfordulás. Jöjjön és beszélje rá Lizzyt, hogy menjen feleségül Collinshoz, mert esküdözik, hogy nem megy hozzá... ha maga nem jön rögtön, Collins még meggondolja magát, és visszalép.
Mr. Bennet raised his eyes from his book as she entered, and fixed them on her face with a calm unconcern which was not in the least altered by her communication.Mr. Bennet avait levé les yeux de son livre a l’entrée de sa femme et la fixait avec une indifférence tranquille que l’émotion de celle-ci n’arriva pas a troubler.Mikor felesége belépett a szobába, Mr. Bennet felnézett a könyvből, amit éppen olvasott, s nyugodt közönnyel függesztette hitvesére tekintetét, amelyet az izgalmas hír sem bírt megzavarni.
"I have not the pleasure of understanding you," said he, when she had finished her speech. "Of what are you talking?"– Je n’ai pas l’avantage de vous comprendre, dit-il quand elle eut fini. De quoi parlez-vous donc ?Sajnos, nem tudom felfogni szavai értelmét - jelentette ki, mikor felesége befejezte a mondókáját. - Miről beszél?
"Of Mr. Collins and Lizzy. Lizzy declares she will not have Mr. Collins, and Mr. Collins begins to say that he will not have Lizzy."– Mais de Lizzy et de Mr. Collins ! Lizzy dit qu’elle ne veut pas de Mr. Collins et Mr. Collins commence a dire qu’il ne veut plus de Lizzy.Collinsról meg Lizzyről. Lizzy azt mondja, hogy Collins nem kell neki. Collins pedig most azt kezdi mondani, hogy neki meg Lizzy nem kell.
"And what am I to do on the occasion? It seems an hopeless business."– Et que puis-je faire a ce propos ? Le cas me semble plutôt désespéré.S mi itt az én teendőm? Úgy látom, az eset reménytelen.
"Speak to Lizzy about it yourself. Tell her that you insist upon her marrying him."– Parlez a Lizzy. Dites-lui que vous tenez a ce mariage.Beszéljen Lizzy fejével. Mondja meg neki, hogy ragaszkodik a házassághoz.
"Let her be called down. She shall hear my opinion."– Faites-la appeler. Je vais lui dire ce que j’en pense.Hívassa le Lizzyt, majd közlöm vele véleményemet.
Mrs. Bennet rang the bell, and Miss Elizabeth was summoned to the library.Mrs. Bennet sonna et donna l’ordre d’avertir miss Elizabeth qu’on la demandait dans la bibliotheque.Mrs. Bennet meghúzta a csengőt, s behívatta Elizát a könyvtárszobába.
"Come here, child," cried her father as she appeared. "I have sent for you on an affair of importance. I understand that Mr. Collins has made you an offer of marriage. Is it true?" Elizabeth replied that it was. "Very well--and this offer of marriage you have refused?"– Arrivez ici, mademoiselle, lui cria son pere des qu’elle parut. Je vous ai envoyé chercher pour une affaire d’importance. Mr. Collins, me dit-on, vous aurait demandée en mariage. Est-ce exact ? – Tres exact, répondit Elizabeth. – Vous avez repoussé cette demande ?Gyere ide, gyermekem - mondta Mr. Bennet, mikor leánya megjelent. - Fontos ügyben hívattalak. Úgy hallom, Mr. Collins megkérte a kezedet. Igaz ez? - Elizabeth azt felelte, hogy igaz. - Helyes... és te visszautasítottad ajánlatát?
"I have, sir."– Oui, mon pere.Igen, papa.
"Very well. We now come to the point. Your mother insists upon your accepting it. Is it not so, Mrs. Bennet?"– Fort bien. Votre mere insiste pour que vous l’acceptiez. C’est bien cela, Mrs. Bennet ?Eddig rendben is volnánk, most jön a lényeg. Anyád azt kívánja, hogy menj hozzá. Így van ez, Mrs. Bennet?
"Yes, or I will never see her again."– Parfaitement ; si elle s’obstine dans son refus, je ne la reverrai de ma vie.Így van... Máskülönben sose kerüljön a szemem elé!
"An unhappy alternative is before you, Elizabeth. From this day you must be a stranger to one of your parents. Your mother will never see you again if you do _not_ marry Mr. Collins, and I will never see you again if you _do_."– Ma pauvre enfant, vous voila dans une cruelle alternative. A partir de ce jour, vous allez devenir étrangere a l’un de nous deux. Votre mere refuse de vous revoir si vous n’épousez pas Mr. Collins, et je vous défends de reparaître devant moi si vous l’épousez.Súlyos választás előtt állsz, gyermekem. Mától kezdve egyik szülőd idegen lesz számodra. Az anyád nem akar többé látni, ha nem mégy feleségül Mr. Collinshoz, nekem pedig akkor ne kerülj a szemem elé, ha hozzámégy.
Elizabeth could not but smile at such a conclusion of such a beginning, but Mrs. Bennet, who had persuaded herself that her husband regarded the affair as she wished, was excessively disappointed.Elizabeth ne put s’empecher de sourire a cette conclusion inattendue ; mais Mrs. Bennet, qui avait supposé que son mari partageait son sentiment, fut excessivement désappointée.Elizabeth nem tudta elfojtani mosolyát, hogy a rossz kezdetnek ilyen jó vége lett; Mrs. Bennet viszont szentül hitte, hogy férje úgy látja a dolgot, ahogy ő szeretné, s most leesett az álla.
"What do you mean, Mr. Bennet, in talking this way? You promised me to _insist_ upon her marrying him."– Mr. Bennet ! A quoi pensez-vous de parler ainsi ? Vous m’aviez promis d’amener votre fille a la raison !Nem értem, Mr. Bennet, hogyan beszélhet így? Hiszen azt ígérte, hogy ragaszkodni fog a házassághoz.
"My dear," replied her husband, "I have two small favours to request. First, that you will allow me the free use of my understanding on the present occasion; and secondly, of my room. I shall be glad to have the library to myself as soon as may be."– Ma chere amie, répliqua son mari, veuillez m’accorder deux faveurs : la premiere, c’est de me permettre en cette affaire le libre usage de mon jugement, et la seconde de me laisser celui de ma bibliotheque. Je serais heureux de m’y retrouver seul le plus tôt possible.Kedvesem, én két csekély szívességet kérek magától - felelte a férje. - Az egyik az, hogy jelen esetben szabadon használhassam az ítélőképességemet; a másik az, hogy szabadon használhassam a szobámat. Boldog lennék, ha minél hamarabb egyedül maradhatnék a könyvtárban.
Not yet, however, in spite of her disappointment in her husband, did Mrs. Bennet give up the point. She talked to Elizabeth again and again; coaxed and threatened her by turns. She endeavoured to secure Jane in her interest; but Jane, with all possible mildness, declined interfering; and Elizabeth, sometimes with real earnestness, and sometimes with playful gaiety, replied to her attacks. Though her manner varied, however, her determination never did.Malgré la défection de son mari, Mrs. Bennet ne se résigna pas tout de suite a s’avouer battue. Elle entreprit Elizabeth a plusieurs reprises, la suppliant et la menaçant tour a tour. Elle essaya aussi de se faire une alliée de Jane, mais, avec toute la douceur possible, celle-ci refusa d’intervenir. Quant a Elizabeth, tantôt avec énergie, tantôt avec gaieté, elle repoussa tous les assauts, changeant de tactique, mais non de détermination.Mrs. Bennet csalódott ugyan a férjében, de a játszmát még nem adta fel. Újra meg újra a lelkére beszélt Elizának, felváltva fenyegette és hízelgett neki. Jane-t is próbálta a maga oldalára állítani, Jane azonban szelíden, de határozottan kijelentette, hogy nem avatkozik a dologba, Elizabeth pedig hol komoly szóval, hol játékos kedvvel hárította el anyja támadásait. Modora és viselkedése változott, de elhatározása szilárd maradt.
Mr. Collins, meanwhile, was meditating in solitude on what had passed. He thought too well of himself to comprehend on what motives his cousin could refuse him; and though his pride was hurt, he suffered in no other way. His regard for her was quite imaginary; and the possibility of her deserving her mother's reproach prevented his feeling any regret.Mr. Collins pendant ce temps méditait solitairement sur la situation. La haute opinion qu’il avait de lui-meme l’empechait de concevoir les motifs qui avaient poussé sa cousine a le refuser et, bien que blessé dans son amour-propre, il n’éprouvait pas un véritable chagrin. Son attachement pour Elizabeth était un pur effet d’imagination et la pensée qu’elle méritait peut-etre les reproches de sa mere éteignait en lui tout sentiment de regret.Collins ezalatt magányosan elmélkedett a történtekről. Nagyon is jól vélekedett önmagáról ahhoz, hogy megérthesse, miért kosarazta ki az unokahúga. Büszkeségét megbántották, de máskülönben nem szenvedett. Elizabeth iránti vonzalma puszta képzelődés volt, s az a lehetőség, hogy a leány megérdemli anyja rossz véleményét, elejét vette minden sajnálkozásának.
While the family were in this confusion, Charlotte Lucas came to spend the day with them. She was met in the vestibule by Lydia, who, flying to her, cried in a half whisper, "I am glad you are come, for there is such fun here! What do you think has happened this morning? Mr. Collins has made an offer to Lizzy, and she will not have him."Pendant que toute la famille était ainsi dans le désarroi, Charlotte Lucas vint pour passer la journée avec ses amies. Elle fut accueillie dans le hall par Lydia qui se précipita vers elle en chuchotant : – Je suis contente que vous soyez venue car il se passe ici des choses bien drôles. Devinez ce qui est arrivé ce matin : Mr. Collins a offert sa main a Lizzy, et elle l’a refusée !A családban még nagy volt a felfordulás, amikor beállított Charlotte Lucas, hogy náluk töltse a napot. Az előszobában Lydia fogadta, odaszaladt hozzá, s félig suttogva újságolta: - Örülök, hogy eljöttél, mert mulatságos dolgok folynak itt. Mit gondolsz, mi történt ma reggel? Collins megkérte Lizzyt, de ő nem akar hozzámenni.
Charlotte hardly had time to answer, before they were joined by Kitty, who came to tell the same news; and no sooner had they entered the breakfast-room, where Mrs. Bennet was alone, than she likewise began on the subject, calling on Miss Lucas for her compassion, and entreating her to persuade her friend Lizzy to comply with the wishes of all her family. "Pray do, my dear Miss Lucas," she added in a melancholy tone, "for nobody is on my side, nobody takes part with me. I am cruelly used, nobody feels for my poor nerves."Charlotte n’avait pas eu le temps de répondre qu’elles étaient rejointes par Kitty, pressée de lui annoncer la meme nouvelle. Enfin, dans la salle a manger, Mrs. Bennet, qu’elles y trouverent seule, reprit le meme sujet et réclama l’aide de miss Lucas en la priant d’user de son influence pour décider son amie a se plier aux voux de tous les siens. – Je vous en prie, chere miss Lucas, dit-elle d’une voix plaintive, faites cela pour moi ! Personne n’est de mon côté, personne ne me soutient, personne n’a pitié de mes pauvres nerfs.Charlotte még nem is válaszolhatott, amikor megjelent Kitty ugyanezzel a hírrel, mihelyt pedig a reggelizőszobába léptek, ahol Mrs. Bennet üldögélt egymagában, ő is rögtön erről kezdett beszélni, sajnáltatni akarta magát Charlotte-tal, kérlelte, vegye rá Lizzyt, hogy engedjen az egész család óhajának. - Drága Miss Lucas, tegye meg ezt nekem - fűzte hozzá bánatos hangon -, mert teljesen egyedül állok, senki sincs a pártomon, kegyetlenül bánnak velem, senki sincs tekintettel szegény idegeimre.
Charlotte's reply was spared by the entrance of Jane and Elizabeth.L’entrée de Jane et d’Elizabeth dispensa Charlotte de répondre.Charlotte-nak szerencsére nem kellett válaszolnia, mert Jane és Elizabeth lépett be a szobába.
"Aye, there she comes," continued Mrs. Bennet, "looking as unconcerned as may be, and caring no more for us than if we were at York, provided she can have her own way. But I tell you, Miss Lizzy--if you take it into your head to go on refusing every offer of marriage in this way, you will never get a husband at all--and I am sure I do not know who is to maintain you when your father is dead. I shall not be able to keep you--and so I warn you. I have done with you from this very day. I told you in the library, you know, that I should never speak to you again, and you will find me as good as my word. I have no pleasure in talking to undutiful children. Not that I have much pleasure, indeed, in talking to anybody. People who suffer as I do from nervous complaints can have no great inclination for talking. Nobody can tell what I suffer! But it is always so. Those who do not complain are never pitied."– Et justement la voici, poursuivit Mrs. Bennet, aussi tranquille, aussi indifférente que s’il s’agissait du shah de Perse ! Tout lui est égal, pourvu qu’elle puisse faire ses volontés. Mais, prenez garde, miss Lizzy, si vous vous entetez a repousser toutes les demandes qui vous sont adressées, vous finirez par rester vieille fille et je ne sais pas qui vous fera vivre lorsque votre pere ne sera plus la. Ce n’est pas moi qui le pourrai, je vous en avertis. Je vous ai dit tout a l’heure, dans la bibliotheque, que je ne vous parlerais plus ; vous verrez si je ne tiens point parole. Je n’ai aucun plaisir a causer avec une fille si peu soumise. Non que j’en aie beaucoup a causer avec personne ; les gens qui souffrent de malaises nerveux comme moi n’ont jamais grand gout pour la conversation. Personne ne sait ce que j’endure ! Mais c’est toujours la meme chose, on ne plaint jamais ceux qui ne se plaignent pas eux-memes.Lám, itt jön, mintha mi sem történt volna - folytatta Mrs. Bennet -, tőle akár koldulni is mehetnénk, csak az ő akarata teljesüljön. De mondok neked valamit, Miss Lizzy: ha a fejedbe veszed, hogy továbbra is kikosarazod minden kérődet, akkor sohasem fogsz férjhez menni, én meg igazán nem tudom, ki fog téged eltartani, ha az édesapád meghal. Az én jövedelmemből nem futja, erre figyelmeztetlek. A mai naptól kezdve végeztem veled. Megmondtam már a könyvtárszobában, emlékszel, hogy soha többé nem állok veled szóba... meglátod, állom a szavamat. Hálátlan gyermeknek nincs mit mondanom. Nem mintha másokkal szívesen beszélgetnék. Ha valakinek olyan ziláltak az idegei, mint nekem, az nem hajlamos sok beszédre. Senki sem tudja, mit szenvedek! De ez mindig így van. Aki nem panaszkodik, azt nem is sajnálják.
Her daughters listened in silence to this effusion, sensible that any attempt to reason with her or soothe her would only increase the irritation. She talked on, therefore, without interruption from any of them, till they were joined by Mr. Collins, who entered the room with an air more stately than usual, and on perceiving whom, she said to the girls, "Now, I do insist upon it, that you, all of you, hold your tongues, and let me and Mr. Collins have a little conversation together."Ses filles écoutaient en silence cette litanie, sachant que tout effort pour raisonner leur mere ou pour la calmer ne ferait que l’irriter davantage. Enfin les lamentations de Mrs. Bennet furent interrompues par l’arrivée de Mr. Collins qui entrait avec un air plus solennel encore que d’habitude.A leányok némán hallgatták ezt a kitörést, jól tudván, hogy hiába próbálnák meggyőzni vagy csillapítani, ez csak fokozná anyjuk ingerültségét. Így tehát megszakítás nélkül ontotta magából a szavakat, amíg be nem lépett Mr. Collins, a szokottnál is méltóságteljesebb képpel. Mikor Mrs. Bennet meglátta, ráförmedt a leányokra: - Most aztán követelem, hogy valamennyien egytől egyig fogjátok be a szátokat, és hagyjatok engem Mr. Collinsszal beszélgetni.
Elizabeth passed quietly out of the room, Jane and Kitty followed, but Lydia stood her ground, determined to hear all she could; and Charlotte, detained first by the civility of Mr. Collins, whose inquiries after herself and all her family were very minute, and then by a little curiosity, satisfied herself with walking to the window and pretending not to hear.Elizabeth csendesen kiment a szobából, Jane és Kitty követték, de Lydia meg se moccant, mert mindent hallani akart. Charlotte-ot először Collins udvariassága tartotta vissza (a tiszteletes tüzetesen érdeklődött felőle és egész családja felől), aztán a saját kíváncsisága; ezért az ablakhoz állt, és úgy tett, mintha nem hallana semmit.
In a doleful voice Mrs. Bennet began the projected conversation: "Oh! Mr. Collins!"Sur un signe, les jeunes filles quitterent la piece et Mrs. Bennet commença d’une voix douloureuse : – Mon cher Mr. Collins…Mrs. Bennet panaszos hangon így vezette be a tervezett beszélgetést: - Ó, Mr. Collins!
"My dear madam," replied he, "let us be for ever silent on this point. Far be it from me," he presently continued, in a voice that marked his displeasure, "to resent the behaviour of your daughter. Resignation to inevitable evils is the duty of us all; the peculiar duty of a young man who has been so fortunate as I have been in early preferment; and I trust I am resigned. Perhaps not the less so from feeling a doubt of my positive happiness had my fair cousin honoured me with her hand; for I have often observed that resignation is never so perfect as when the blessing denied begins to lose somewhat of its value in our estimation. You will not, I hope, consider me as showing any disrespect to your family, my dear madam, by thus withdrawing my pretensions to your daughter's favour, without having paid yourself and Mr. Bennet the compliment of requesting you to interpose your authority in my behalf. My conduct may, I fear, be objectionable in having accepted my dismission from your daughter's lips instead of your own. But we are all liable to error. I have certainly meant well through the whole affair. My object has been to secure an amiable companion for myself, with due consideration for the advantage of all your family, and if my _manner_ has been at all reprehensible, I here beg leave to apologise."– Ma chere madame, interrompit celui-ci, ne parlons plus de cette affaire. Je suis bien loin, continua-t-il d’une voix ou perçait le mécontentement, de garder rancune a votre fille. La résignation a ce qu’on ne peut empecher est un devoir pour tous, et plus spécialement pour un homme qui a fait choix de l’état ecclésiastique. Ce devoir, je m’y soumets d’autant plus aisément qu’un doute m’est venu sur le bonheur qui m’attendait si ma belle cousine m’avait fait l’honneur de m’accorder sa main. Et j’ai souvent remarqué que la résignation n’est jamais si parfaite que lorsque la faveur refusée commence a perdre a nos yeux quelque chose de sa valeur. J’espere que vous ne considérerez pas comme un manque de respect envers vous que je retire mes prétentions aux bonnes grâces de votre fille sans vous avoir sollicités, vous et Mr. Bennet, d’user de votre autorité en ma faveur. Peut-etre ai-je eu tort d’accepter un refus définitif de la bouche de votre fille plutôt que de la vôtre, mais nous sommes tous sujets a nous tromper. J’avais les meilleures intentions : mon unique objet était de m’assurer une compagne aimable, tout en servant les intérets de votre famille. Cependant, si vous voyez dans ma conduite quelque chose de répréhensible, je suis tout pret a m’en excuser.Drága asszonyom - felelte a tiszteletes -, adjuk át a tárgyat az örök hallgatásnak. Távol áll tőlem - folytatta kisvártatva olyan hangon, amelyből kiérződött sértődöttsége -, hogy haragudjam leányának viselkedése miatt. Belenyugodni az elkerülhetetlen rosszba: ez volna valamennyiünk kötelessége, s kiváltképpen kötelessége egy olyan fiatalembernek, akit, mint engem, a szerencse korán emelt kiváltságos helyre, s én úgy érzem, már bele is nyugodtam. Talán annál is inkább, mert kétely ébredt bennem, valóban boldogságomra szolgál-e, ha szép húgom megtisztel a kezével; gyakran megfigyeltem ugyanis, hogy a belenyugvás csak akkor tökéletes, ha meghiúsult vágyaink tárgya szemünkben már veszít valamit értékéből. Remélem, drága asszonyom, nem fogja tiszteletlenségnek tekinteni családjával szemben, ha ezennel lemondok leánya kezére formált igényemről anélkül, hogy önt és Mr. Bennetet felkérném, vessék latba szülői tekintélyüket érdekemben. Attól tartok, hogy eljárásom esetleg kifogásolható, mert a visszautasítást leánya ajkáról fogadtam el, s nem az önéről. De tévedésnek valamennyien ki vagyunk téve. Annyit nyugodtan állíthatok, hogy engem a jó szándék vezérelt az egész ügyben. Célom az volt, hogy szeretetre méltó élettársat szerezzek, s emellett kellő figyelemben részesítsem az egész család érdekeit; ha a kivitelben bárminő hibát követtem volna el, ezért ünnepélyesen bocsánatot kérek.
Chapter 21XXI21. FEJEZET
The discussion of Mr. Collins's offer was now nearly at an end, and Elizabeth had only to suffer from the uncomfortable feelings necessarily attending it, and occasionally from some peevish allusions of her mother. As for the gentleman himself, _his_ feelings were chiefly expressed, not by embarrassment or dejection, or by trying to avoid her, but by stiffness of manner and resentful silence. He scarcely ever spoke to her, and the assiduous attentions which he had been so sensible of himself were transferred for the rest of the day to Miss Lucas, whose civility in listening to him was a seasonable relief to them all, and especially to her friend.La discussion provoquée par la demande de Mr. Collins était maintenant close. Elizabeth en gardait seulement un souvenir pénible et devait encore supporter de temps a autre les aigres allusions de sa mere. Quant au soupirant malheureux, ses sentiments ne s’exprimaient point par de l’embarras ou de la tristesse, mais par une attitude raide et un silence plein de ressentiment. C’est a peine s’il s’adressait a Elizabeth, et les attentions dont il la comblait auparavant se reporterent sur miss Lucas dont la complaisance a écouter ses discours fut un soulagement pour tout le monde et en particulier pour Elizabeth.Collins házassági ajánlatáról több szó alig esett. Elizát már csak az a kellemetlen érzés kínozta, ami az üggyel szükségképpen vele járt, meg anyjának egy-egy csípős, ingerült célzása. Ami a tiszteletest illeti, az ő érzelmeit nem annyira a zavart és kedvetlen viselkedés árulta el, vagy az, hogy kerülni próbálta Elizát, hanem inkább merev modora és duzzogó szótlansága. Szinte egy szót sem szólt Elizához, s szüntelen figyelmességével, melynek értékét saját maga oly nagyra becsülte, a nap hátralevő részében Miss Lucast tüntette ki. Charlotte udvariasan hallgatta a tiszteletest, s ezzel a legjobbkor könnyített az egész család, de kiváltképpen barátnőjének a lelkén.
The morrow produced no abatement of Mrs. Bennet's ill-humour or ill health. Mr. Collins was also in the same state of angry pride. Elizabeth had hoped that his resentment might shorten his visit, but his plan did not appear in the least affected by it. He was always to have gone on Saturday, and to Saturday he meant to stay.Le lendemain, la santé et l’humeur de Mrs. Bennet ne présentaient aucune amélioration et Mr. Collins, de son côté, continuait a personnifier l’orgueil blessé. Elizabeth s’était flattée de l’espoir que son mécontentement le déciderait a abréger son séjour, mais ses plans n’en paraissaient nullement affectés ; il s’était toujours proposé de rester jusqu’au samedi et n’entendait pas s’en aller un jour plus tôt.Mrs. Bennet rosszkedve és rossz idegállapota másnapra sem javult. Mr. Collins szintén megmaradt a sértett büszkeség hangulatában. Elizabeth azt remélte, hogy a tiszteletes haragja meg fogja rövidíteni látogatását, de kitűnt, hogy terve mit sem változott. Kezdettől fogva szombaton készült visszautazni, s most is az volt a szándéka, hogy szombatig marad.
After breakfast, the girls walked to Meryton to inquire if Mr. Wickham were returned, and to lament over his absence from the Netherfield ball. He joined them on their entering the town, and attended them to their aunt's where his regret and vexation, and the concern of everybody, was well talked over. To Elizabeth, however, he voluntarily acknowledged that the necessity of his absence _had_ been self-imposed.Apres le déjeuner les jeunes filles se rendirent a Meryton pour savoir si Mr. Wickham était de retour. Comme elles entraient dans la ville, elles le rencontrerent lui-meme et il les accompagna jusque chez leur tante ou son regret d’avoir manqué le bal de Netherfield et la déception que tout le monde en avait éprouvée, furent l’objet de longs commentaires. A Elizabeth pourtant, il ne fit aucune difficulté pour avouer que son absence avait été volontaire.Reggeli után a lányok átsétáltak Merytonba, hogy megtudják, visszaérkezett-e Wickham, s hogy elsírják panaszaikat, amiért nem vett részt a netherfieldi bálon. A városba érve találkoztak vele, és Wickham elkísérte őket nagynénjükhöz. Itt előadta, mennyire sajnálja és bosszantja a dolog, a többiek pedig arról beszéltek, hogy mennyire hiányzott a bálon. Elizának azonban őszintén beismerte, hogy saját elhatározása volt a kényszerítő ok.
"I found," said he, "as the time drew near that I had better not meet Mr. Darcy; that to be in the same room, the same party with him for so many hours together, might be more than I could bear, and that scenes might arise unpleasant to more than myself."– A mesure que la date du bal se rapprochait, dit-il, j’avais l’impression de plus en plus nette que je ferais mieux d’éviter une rencontre avec Mr. Darcy. Me trouver avec lui dans la meme salle, dans la meme société pendant plusieurs heures, était peut-etre plus que je ne pouvais supporter ; il aurait pu en résulter des incidents aussi désagréables pour les autres que pour moi-meme.Amint a bál napja közeledett, beláttam, hogy jobb lesz, ha nem találkozom Darcyval. Annyi órát tölteni ugyanabban a teremben ugyanazzal a társasággal - ezt talán mégsem tudnám elviselni. Olyan jelenetek adódhattak volna, amelyek nemcsak rám nézve lennének kellemetlenek.
She highly approved his forbearance, and they had leisure for a full discussion of it, and for all the commendation which they civilly bestowed on each other, as Wickham and another officer walked back with them to Longbourn, and during the walk he particularly attended to her. His accompanying them was a double advantage; she felt all the compliment it offered to herself, and it was most acceptable as an occasion of introducing him to her father and mother.Elizabeth approuva pleinement son abstention. Ils eurent tout le loisir de s’étendre sur ce sujet, car Wickham et un de ses camarades reconduisirent les jeunes filles jusqu’a Longbourn et, pendant le trajet, il s’entretint surtout avec Elizabeth. Touchée d’un empressement aussi flatteur, elle profita de l’occasion pour le présenter a ses parents.Elizabeth igen nagyra értékelte ezt a béketűrő lemondást. Bőven volt idejük, hogy a dolgot alaposan megvitassák, s hogy közben udvariasan szépeket mondjanak egymásnak, mivel Wickham és egy tiszttársa hazakísérték a lányokat Longbournba, s Wickham útközben főleg Elizával foglalkozott. Elizabeth kétszeresen örült a közös sétának: hízelgett neki, hogy a fiatalember hazakíséri, amellett a legjobb alkalom volt, hogy bemutassa apjának és anyjának.
Soon after their return, a letter was delivered to Miss Bennet; it came from Netherfield. The envelope contained a sheet of elegant, little, hot-pressed paper, well covered with a lady's fair, flowing hand; and Elizabeth saw her sister's countenance change as she read it, and saw her dwelling intently on some particular passages. Jane recollected herself soon, and putting the letter away, tried to join with her usual cheerfulness in the general conversation; but Elizabeth felt an anxiety on the subject which drew off her attention even from Wickham; and no sooner had he and his companion taken leave, than a glance from Jane invited her to follow her up stairs. When they had gained their own room, Jane, taking out the letter, said:Peu apres leur retour, un pli apporté de Netherfield fut remis a Jane qui l’ouvrit aussitôt. L’enveloppe contenait une feuille d’un charmant papier satiné couverte d’une écriture féminine élégante et déliée. Elizabeth vit que sa sour changeait de couleur en lisant et qu’elle s’arretait spécialement a certains passages de la lettre. Jane, d’ailleurs, reprit vite son sang-froid et se joignit a la conversation générale avec son entrain habituel. Mais, des que Wickham et son compagnon furent partis, elle fit signe a Elizabeth de la suivre dans leur chambre. A peine y étaient-elles qu’elle dit en lui tendant la lettre :Röviddel hazatérésük után levelet hoztak Miss Bennet részére; Netherfieldből jött, s Jane azonnal fölbontotta. A borítékban finom merített levélpapír volt, teleírva szép, könnyed női kézírással. Elizabeth látta, hogy nővére arca színt változtat olvasás közben, s hogy egyes helyeken tépelődve megáll. Jane csakhamar erőt vett magán, eltette a levelet, s szokásos jókedvével igyekezett belekapcsolódni az általános társalgásba; de Elizát olyan aggodalom fogta el, hogy még Wickhamre sem tudott figyelni. Mihelyt a két tiszt elbúcsúzott, Jane kérő pillantással nézett húgára, hogy menjen fel vele emeleti szobájukba. Mikor odaértek, Jane elővette a levelet.
"This is from Caroline Bingley; what it contains has surprised me a good deal. The whole party have left Netherfield by this time, and are on their way to town--and without any intention of coming back again. You shall hear what she says."– C’est de Caroline Bingley, et la nouvelle qu’elle m’apporte n’est pas sans me surprendre. A l’heure qu’il est ils ont tous quitté Netherfield et sont en route pour Londres, sans idée de retour. Écoutez plutôt.Caroline Bingley írt, s levele tartalma nagyon meglepett. Az egész társaság már elutazott Netherfieldből, s útban van London felé... nem is szándékoznak visszatérni. De hallgasd meg magad, mit ír.
She then read the first sentence aloud, which comprised the information of their having just resolved to follow their brother to town directly, and of their meaning to dine in Grosvenor Street, where Mr. Hurst had a house. The next was in these words: "I do not pretend to regret anything I shall leave in Hertfordshire, except your society, my dearest friend; but we will hope, at some future period, to enjoy many returns of that delightful intercourse we have known, and in the meanwhile may lessen the pain of separation by a very frequent and most unreserved correspondence. I depend on you for that." To these highflown expressions Elizabeth listened with all the insensibility of distrust; and though the suddenness of their removal surprised her, she saw nothing in it really to lament; it was not to be supposed that their absence from Netherfield would prevent Mr. Bingley's being there; and as to the loss of their society, she was persuaded that Jane must cease to regard it, in the enjoyment of his.Elle lut la premiere phrase qui annonçait la résolution de ces dames de rejoindre leur frere et de dîner ce meme soir a Grosvenor Street, ou les Hurst avaient leur maison. La lettre continuait ainsi : « Nous ne regretterons pas grand’chose du Hertfordshire, a part votre société, chere amie. Espérons cependant que l’avenir nous réserve l’occasion de renouer nos si agréables relations et, qu’en attendant, nous adoucirons l’amertume de l’éloignement par une correspondance fréquente et pleine d’abandon. » Cette grande tendresse laissa Elizabeth tres froide. Bien que la soudaineté de ce départ la surprît, elle n’y voyait rien qui valut la peine de s’en affliger. Le fait que ces dames n’étaient plus a Netherfield n’empecherait vraisemblablement point Mr. Bingley d’y revenir et sa présence, Elizabeth en était persuadée, aurait vite consolé Jane de l’absence de ses sours.Felolvasta az első mondatot, amelyben Miss Bingley értesítette elhatározásukról, hogy azonnal Londonba utaznak öccsük után, s már aznap este a Grosvenor Streeten szándékoznak vacsorázni, Mr. Hurst házában. A következő mondat így hangzott: "Nem mondhatnám, hogy bármitől is nehéz szívvel válok meg Hertfordshire-ben, kivéve a maga társaságát, drága barátnőm; de remélem, hogy a jövőben gyakran lesz még alkalmunk felújítani élvezetes találkozásainkat, időközben pedig sűrű és bizalmas levelezéssel enyhíthetjük a válás fájdalmait. E tekintetben számítok magára." Elizabeth hűvös bizalmatlansággal hallgatta ezeket a fellengzős kifejezéseket, s bár hirtelen elutazásuk őt is meglepte, nem látott benne semmi okot a szomorkodásra. Elképzelhetetlen volt, hogy Bingley ne térjen vissza Netherfieldbe, csak azért, mert nővérei nincsenek ott; ami pedig a távollétük okozta fájdalmat illeti, Elizabeth meg volt győződve, hogy Jane hamarosan kárpótlást talál fivérük társaságában.
"It is unlucky," said she, after a short pause, "that you should not be able to see your friends before they leave the country. But may we not hope that the period of future happiness to which Miss Bingley looks forward may arrive earlier than she is aware, and that the delightful intercourse you have known as friends will be renewed with yet greater satisfaction as sisters? Mr. Bingley will not be detained in London by them."– C’est dommage, dit-elle apres un court silence, que vous n’ayez pu les revoir avant leur départ ; cependant il nous est peut-etre permis d’espérer que l’occasion de vous retrouver se présentera plus tôt que miss Bingley ne le prévoit. Qui sait si ces rapports d’amitié qu’elle a trouvés si agréables ne se renoueront pas plus intimes encore ?… Mr. Bingley ne se laissera pas retenir longtemps a Londres.Elég kellemetlen - mondta rövid szünet után -, hogy nem találkozhattál barátnőiddel, mielőtt innen elutaztak. De nincs-e remény arra, hogy a Miss Bingley által óhajtott idő hamarabb bekövetkezhetik, mint ő gondolná, s hogy az élvezetes baráti találkozásokat még kellemesebb módon újíthatjátok fel, mint sógornők? Bingleyt úgysem tudják Londonban tartóztatni.
"Caroline decidedly says that none of the party will return into Hertfordshire this winter. I will read it to you:"– Caroline déclare nettement qu’aucun d’eux ne reviendra a Netherfield de tout l’hiver. Voici ce qu’elle dit :Caroline határozottan azt írja, hogy a tél folyamán egyikük sem tér vissza Hertfordshire-be. Felolvasom neked ezt a részt:
"When my brother left us yesterday, he imagined that the business which took him to London might be concluded in three or four days; but as we are certain it cannot be so, and at the same time convinced that when Charles gets to town he will be in no hurry to leave it again, we have determined on following him thither, that he may not be obliged to spend his vacant hours in a comfortless hotel. Many of my acquaintances are already there for the winter; I wish that I could hear that you, my dearest friend, had any intention of making one of the crowd--but of that I despair. I sincerely hope your Christmas in Hertfordshire may abound in the gaieties which that season generally brings, and that your beaux will be so numerous as to prevent your feeling the loss of the three of whom we shall deprive you."« Quand mon frere nous a quittés hier, il pensait pouvoir conclure en trois ou quatre jours l’affaire qui l’appelait a Londres, mais c’est certainement impossible et comme nous sommes convaincus, d’autre part, que Charles, une fois a Londres, ne sera nullement pressé d’en revenir, nous avons décidé de le rejoindre afin de lui épargner le désagrément de la vie a l’hôtel. Beaucoup de nos amis ont déja regagné la ville pour l’hiver. Comme je serais heureuse d’apprendre que vous-meme, chere amie, vous proposez de faire un tour dans la capitale ! Mais, hélas ! je n’ose y compter. Je souhaite sincerement que les fetes de Noël soient chez vous des plus joyeuses et que vos nombreux succes vous consolent du départ des trois admirateurs que nous allons vous enlever. »Mikor tegnap elutazott a fivérem, még azt hitte, hogy londoni ügyeit három-négy nap alatt el tudja intézni; mi azonban bizonyosan tudjuk, hogy ez lehetetlen, s arról is meg vagyunk győződve, hogy ha Charles egyszer Londonban van, nem siet onnan vissza; így hát elhatároztuk, hogy utánamegyünk, nehogy kényelmetlen szállodákban kelljen töltenie szabad óráit. Ismerőseink közül már sokan ott vannak a téli idényre; bár magát is közéjük sorolhatnám; de erről, sajnos, le kell mondanom. Őszintén remélem, hogy a karácsony Hertfordshire-ben is meg fogja hozni az időszakkal járó vidám élvezeteket, s annyi gavallérjuk akad, hogy meg sem érzik a hiányát annak a háromnak, akiktől megfosztjuk magukat.
"It is evident by this," added Jane, "that he comes back no more this winter."– Ceci montre bien, conclut Jane, que Mr. Bingley ne reviendra pas de cet hiver.Ebből világos - tette hozzá Jane -, hogy Bingley a télen már nem jön vissza.
"It is only evident that Miss Bingley does not mean that he _should_."– Ceci montre seulement que miss Bingley ne veut pas qu’il revienne.Csak az világos, hogy Miss Bingley nem szeretné, ha visszajönne.
"Why will you think so? It must be his own doing. He is his own master. But you do not know _all_. I _will_ read you the passage which particularly hurts me. I will have no reserves from _you_." "Mr. Darcy is impatient to see his sister; and, to confess the truth, _we_ are scarcely less eager to meet her again. I really do not think Georgiana Darcy has her equal for beauty, elegance, and accomplishments; and the affection she inspires in Louisa and myself is heightened into something still more interesting, from the hope we dare entertain of her being hereafter our sister. I do not know whether I ever before mentioned to you my feelings on this subject; but I will not leave the country without confiding them, and I trust you will not esteem them unreasonable. My brother admires her greatly already; he will have frequent opportunity now of seeing her on the most intimate footing; her relations all wish the connection as much as his own; and a sister's partiality is not misleading me, I think, when I call Charles most capable of engaging any woman's heart. With all these circumstances to favour an attachment, and nothing to prevent it, am I wrong, my dearest Jane, in indulging the hope of an event which will secure the happiness of so many?"– Qu’est-ce qui vous le fait croire ? Mr. Bingley est maître de ses actes ; c’est de lui que vient sans doute cette décision. Mais attendez le reste. A vous, je ne veux rien cacher, et je vais vous lire le passage qui me peine le plus. « Mr. Darcy est impatient de retrouver sa sour et, a vous dire vrai, nous ne le sommes pas moins que lui. Il est difficile de trouver l’égale de Georgiana Darcy sous le rapport de la beauté, de l’élégance et de l’éducation, et la sympathie que nous avons pour elle, Louisa et moi, est accrue par l’espérance de la voir un jour devenir notre sour. Je ne sais si je vous ai jamais fait part de nos sentiments a cet égard, mais je ne veux pas vous quitter sans vous en parler. Mon frere admire beaucoup Georgiana ; il aura maintenant de fréquentes occasions de la voir dans l’intimité, les deux familles s’accordent pour désirer cette union et je ne crois pas etre aveuglée par l’affection fraternelle en disant que Charles a tout ce qu’il faut pour se faire aimer. Avec tant de circonstances favorables ai-je tort, ma chere Jane, de souhaiter la réalisation d’un événement qui ferait tant d’heureux ? »Miért mondod ezt? Bizonyára Bingley döntött így, hiszen a maga ura. De még nem tudsz mindent. Felolvasom azt a részt is, amely különösen bánt engem. Előtted nincs semmi titkom. Mr. Darcy már türelmetlenül várja, hogy viszontláthassa húgát, s az igazat megvallva mi is éppúgy óhajtjuk a vele való találkozást. Valóban nem hiszem, hogy Georgiana Darcyval bárki is versenyezhetne szépség, előkelőség és műveltség tekintetében, s a szeretet, amelyet Louisában és bennem ébresztett, még melegebb érzéssé fokozódik, mivel él bennünk a remény, hogy később sógornőnknek nevezhetjük. Nem tudom, említettem-e valaha magának, mi az én érzésem ebben a kérdésben, de nem akarok innen elköltözni anélkül, hogy bizalmamba ne avatnám, abban a meggyőződésben, hogy reményeimet nem fogja oktalannak tartani. Fivéren, máris nagy bámulója Miss Darcynak, most pedig gyakran lesz alkalma, hogy bizalmas családi körben találkozzék vele; a rokonság mindkét oldalon egyaránt kívánja ezt a házasságot, s talán nem részrehajló testvéri szeretet beszél belőlem, ha azt mondom, hogy Charles bármely nő szívét meg tudja hódítani. Ha ennyi körülmény szól a házasság mellett és semmi sem ellene, vajon tévedek-e, drága Jane, ha reménykedem egy olyan eseményben, amely annyi ember boldogságát fogja biztosítani?
"What do you think of _this_ sentence, my dear Lizzy?" said Jane as she finished it. "Is it not clear enough? Does it not expressly declare that Caroline neither expects nor wishes me to be her sister; that she is perfectly convinced of her brother's indifference; and that if she suspects the nature of my feelings for him, she means (most kindly!) to put me on my guard? Can there be any other opinion on the subject?" "Yes, there can; for mine is totally different. Will you hear it?"– Que pensez-vous de cette phrase, ma chere Lizzy ? dit Jane en achevant sa lecture, ne dit-elle pas clairement que Caroline n’a aucun désir de me voir devenir sa sour, qu’elle est tout a fait convaincue de l’indifférence de son frere a mon égard et que, si elle soupçonne la nature des sentiments qu’il m’inspire, elle veut tres amicalement me mettre sur mes gardes ? Peut-on voir autre chose dans ce que je viens de vous lire ?Mit szólsz ehhez a részhez, kedves Lizzym? - kérdezte Jane, miután befejezte az olvasást. - Nem elég világos? Hagy-e valami kétséget az iránt, hogy Caroline nem számít rá, de nem is kívánja, hogy a sógornője legyek; hogy teljesen meg van győződve fivére közömbösségéről irántam, s ha sejti érzelmeimet, akkor - baráti módon - óvatosságra akar inteni? Érthetem ezt másképpen is? - Persze hogy értheted. Az én értelmezésem például egészen más. Akarod hallani? - Nagyon szívesen.
"Most willingly." "You shall have it in a few words. Miss Bingley sees that her brother is in love with you, and wants him to marry Miss Darcy. She follows him to town in hope of keeping him there, and tries to persuade you that he does not care about you."– Oui, certes, car mon impression est tout a fait différente, et la voici en deux mots : miss Bingley s’est aperçue que son frere vous aime alors qu’elle veut lui faire épouser miss Darcy. Elle va le rejoindre afin de le retenir a Londres, et elle essaye de vous persuader qu’il ne pense pas a vous.Pár szóval elmondhatom. Miss Bingley látja, hogy fivére beléd szerelmes, de ő Miss Darcyt akarja vele elvetetni. Azért utazik Londonba, hogy ott tartsa az öccsét, veled pedig el akarja hitetni, hogy Bingley közömbös irántad.
Jane shook her head.Jane secoua la tete.Jane a fejét csóválta.
"Indeed, Jane, you ought to believe me. No one who has ever seen you together can doubt his affection. Miss Bingley, I am sure, cannot. She is not such a simpleton. Could she have seen half as much love in Mr. Darcy for herself, she would have ordered her wedding clothes. But the case is this: We are not rich enough or grand enough for them; and she is the more anxious to get Miss Darcy for her brother, from the notion that when there has been _one_ intermarriage, she may have less trouble in achieving a second; in which there is certainly some ingenuity, and I dare say it would succeed, if Miss de Bourgh were out of the way. But, my dearest Jane, you cannot seriously imagine that because Miss Bingley tells you her brother greatly admires Miss Darcy, he is in the smallest degree less sensible of _your_ merit than when he took leave of you on Tuesday, or that it will be in her power to persuade him that, instead of being in love with you, he is very much in love with her friend."– Jane, je vous dis la vérité. Tous ceux qui vous ont vue avec Mr. Bingley ne peuvent douter de ses sentiments pour vous, – miss Bingley pas plus que les autres, car elle n’est point sotte. – Si elle pouvait croire que Mr. Darcy éprouve seulement la moitié de cette affection pour elle-meme, elle aurait déja commandé sa robe de noce. Mais le fait est que nous ne sommes ni assez riches, ni assez nobles pour eux, et miss Bingley est d’autant plus désireuse de voir son frere épouser miss Darcy qu’elle pense qu’une premiere alliance entre les deux familles en facilitera une seconde. Ce n’est pas mal combiné et pourrait apres tout réussir si miss de Bourgh n’était pas dans la coulisse. Mais voyons, ma chere Jane, si miss Bingley vous raconte que son frere est plein d’admiration pour miss Darcy, ce n’est pas une raison suffisante pour croire qu’il soit moins sensible a vos charmes que quand il vous a quittée mardi dernier, ni qu’elle puisse lui persuader a son gré que ce n’est pas de vous, mais de son amie qu’il est épris.Hidd el, Jane, így áll a dolog. Aki egyszer együtt látott benneteket, nem kételkedhetik abban, hogy Bingley szeret téged. Miss Bingley nem is kételkedik, annyi szent - nem olyan ostoba. Ha csak félannyi szerelmet látott volna Darcyban, rögtön megrendelte volna a menyasszonyi ruháját. De a helyzet a következő: mi nem vagyunk szemükben elég gazdagok, sem előkelőek, s Miss Bingley annál is inkább el akarja vetetni fivérével Miss Darcyt, mert ha már volt egy házasság a két család között, akkor szerinte könnyebb nyélbe ütni egy másodikat; ebben is van valami, s terve bizonyára sikerülne is, ha Miss de Bourgh nem állna az útjában. De mondd, Jane, csak nem gondolod komolyan, hogy Bingley egy mákszemnyivel is kevesebbre becsül téged, mint kedden, a búcsúzásnál, csak azért, mert nővére szerint nagy bámulója Miss Darcynak; vagy hogy Miss Bingley el tudja vele hitetni, hogy nem beléd szerelmes, hanem az ő barátnőjébe?
"If we thought alike of Miss Bingley," replied Jane, "your representation of all this might make me quite easy. But I know the foundation is unjust. Caroline is incapable of wilfully deceiving anyone; and all that I can hope in this case is that she is deceiving herself."– Tout ce que vous me dites la pourrait me tranquilliser si nous nous faisions la meme idée de miss Bingley, répliqua Jane, mais je suis certaine que vous la jugez injustement. Caroline est incapable de tromper quelqu’un de propos délibéré. Tout ce que je puis espérer de mieux dans le cas présent, c’est qu’elle se trompe elle-meme.Ha egyforma lenne a véleményünk Miss Bingleyről - felelte Jane -, akkor ez a magyarázat egészen megnyugtatna. De tudom, hogy okoskodásod alapja helytelen. Caroline senkit sem tudna szándékosan megtéveszteni; egyedüli reményem tehát csak az lehet, hogy őt magát megtévesztették.
"That is right. You could not have started a more happy idea, since you will not take comfort in mine. Believe her to be deceived, by all means. You have now done your duty by her, and must fret no longer."– C’est parfait. Du moment que vous ne voulez pas de mon explication, vous ne pouviez en trouver une meilleure. Croyez donc que miss Bingley se trompe, et que cette supposition charitable vous redonne la tranquillité.Helyes! Ennél jobb ötleted nem is támadhatott volna, ha már az én magyarázatom nem elégít ki. Hidd csak azt, hogy Miss Bingley tévedés áldozata, így legalább megtetted iránta a kötelességedet, és nem kell magad tovább gyötörnöd.
"But, my dear sister, can I be happy, even supposing the best, in accepting a man whose sisters and friends are all wishing him to marry elsewhere?"– Mais, ma chere Elizabeth, meme en mettant tout au mieux, pourrais-je etre vraiment heureuse en épousant un homme que ses sours et ses amis désirent tant marier a une autre ?De drága Lizzy, tegyük fel a legjobbat: mondd, boldog lehetnék-e egy olyan férfival, akit nővérei és barátai más nőnek szántak?
"You must decide for yourself," said Elizabeth; "and if, upon mature deliberation, you find that the misery of disobliging his two sisters is more than equivalent to the happiness of being his wife, I advise you by all means to refuse him."– Cela, c’est votre affaire, et si, a la réflexion, vous trouvez que la douleur de désobliger les deux sours est plus grande que la joie d’épouser le frere, je vous conseille vivement de ne plus penser a lui.Ebben már csak te dönthetsz - mondta Elizabeth -, s ha érett megfontolás után arra az eredményre jutnál, hogy a két nővér vágyainak meghiúsítása több szenvedést okozna neked, mint amennyi boldogságot a Bingleyvel kötött házasság jelenthet, akkor feltétlenül azt tanácsolom, utasítsd vissza.
"How can you talk so?" said Jane, faintly smiling. "You must know that though I should be exceedingly grieved at their disapprobation, I could not hesitate."– Pouvez-vous parler ainsi, dit Jane avec un faible sourire. Vous savez bien que malgré la peine que me causerait leur désapprobation, je n’hésiterais pas.Hogy mondhatsz ilyet? - szólt Jane bágyadt mosollyal. - Tudod jól, hogy az ő ellenkezésük nagyon bántana, de azért egy pillanatig sem haboznék.
"I did not think you would; and that being the case, I cannot consider your situation with much compassion."Mais il est probable que je n’aurai pas a choisir si Mr. Bingley ne revient pas cet hiver.Mindjárt gondoltam; s mivel így áll a dolog, aligha van rá ok, hogy sajnáljalak.
"But if he returns no more this winter, my choice will never be required. A thousand things may arise in six months!"Tant de choses peuvent se produire en six mois !De ha Bingley nem tér vissza a télen, sohasem lesz szükség erre a döntésre. Hat hónap alatt annyi minden történhetik!
The idea of his returning no more Elizabeth treated with the utmost contempt. It appeared to her merely the suggestion of Caroline's interested wishes, and she could not for a moment suppose that those wishes, however openly or artfully spoken, could influence a young man so totally independent of everyone.Azt a lehetőséget, hogy Bingley nem tér vissza, Elizabeth eleve elutasította. Szerinte ez csak Caroline-nak mint érdekelt félnek az óhaját fejezte ki, s Elizabeth egy pillanatig sem tételezte fel, hogy az ilyen óhajok, akár nyílt, akár burkolt formában szólalnak meg, befolyásolni tudnának egy fiatalembert, aki mindenkitől teljesen független.
She represented to her sister as forcibly as possible what she felt on the subject, and had soon the pleasure of seeing its happy effect. Jane's temper was not desponding, and she was gradually led to hope, though the diffidence of affection sometimes overcame the hope, that Bingley would return to Netherfield and answer every wish of her heart.Ezeket a nézeteket a lehető legnagyobb nyomatékkal fejtette ki nővére előtt, s csakhamar örömmel tapasztalta szavainak üdvös hatását. Jane nem volt kishitű, s lassanként ismét reménykedni kezdett (bár reményét néha lehűtötte félénk szerelme), hogy Bingley visszatér Netherfieldbe, és szívének minden vágya teljesül.
They agreed that Mrs. Bennet should only hear of the departure of the family, without being alarmed on the score of the gentleman's conduct; but even this partial communication gave her a great deal of concern, and she bewailed it as exceedingly unlucky that the ladies should happen to go away just as they were all getting so intimate together. After lamenting it, however, at some length, she had the consolation that Mr. Bingley would be soon down again and soon dining at Longbourn, and the conclusion of all was the comfortable declaration, that though he had been invited only to a family dinner, she would take care to have two full courses.Les deux sours convinrent d’annoncer ce départ a leur mere sans rien ajouter qui put l’inquiéter sur les intentions de Mr. Bingley. Cette communication incomplete ne laissa pas toutefois de contrarier vivement Mrs. Bennet, qui déplora ce départ comme une calamité : ne survenait-il pas juste au moment ou les deux familles commençaient a se lier intimement ? Apres s’etre répandue quelque temps en doléances, l’idée que Mr. Bingley reviendrait sans doute bientôt et dînerait a Longbourn lui apporta un peu de réconfort. En l’invitant, elle avait parlé d’un repas de famille, mais elle décida que le menu n’en comporterait pas moins deux services complets.Megbeszélték, hogy anyjukat csak a család távozásáról értesítik, nehogy megijedjen Bingley viselkedése miatt; de Mrs. Bennetet még ez az ideiglenes elköltözés is erősen nyugtalanította, s rögtön panaszkodni kezdett, milyen csapás, hogy a hölgyek éppen most utaztak el, mikor már a legjobb úton voltak, hogy szépen összebarátkozzanak. De miután kiöntötte bánatát, vigasztalást lelt abban a gondolatban, hogy Mr. Bingley hamarosan visszatér, és ismét náluk fog vacsorázni. Elmélkedéseit azzal a sokatmondó kijelentéssel fejezte ki, hogy Bingleyt ugyan csak családi vacsorára hívta meg, de gondja lesz rá, hogy az étkezés két bőséges fogásból álljon.
Chapter 22XXII22. FEJEZET
The Bennets were engaged to dine with the Lucases and again during the chief of the day was Miss Lucas so kind as to listen to Mr. Collins. Elizabeth took an opportunity of thanking her. "It keeps him in good humour," said she, "and I am more obliged to you than I can express." Charlotte assured her friend of her satisfaction in being useful, and that it amply repaid her for the little sacrifice of her time. This was very amiable, but Charlotte's kindness extended farther than Elizabeth had any conception of; its object was nothing else than to secure her from any return of Mr. Collins's addresses, by engaging them towards herself. Such was Miss Lucas's scheme; and appearances were so favourable, that when they parted at night, she would have felt almost secure of success if he had not been to leave Hertfordshire so very soon. But here she did injustice to the fire and independence of his character, for it led him to escape out of Longbourn House the next morning with admirable slyness, and hasten to Lucas Lodge to throw himself at her feet.Les Bennet dînaient ce jour-la chez les Lucas et, de nouveau, miss Lucas eut la patience de servir d?auditrice a Mr. Collins pendant la plus grande partie de la soirée. Elizabeth lui en rendit grâces : – Vous le mettez ainsi de bonne humeur, dit-elle ; je ne sais comment vous en remercier… Charlotte répondit que le sacrifice de son temps était largement compensé par la satisfaction d’obliger son amie. C’était fort aimable : mais la bonté de Charlotte visait beaucoup plus loin que ne le soupçonnait Elizabeth, car son but était de la délivrer d’une admiration importune en prenant tout simplement sa place dans le cour de Mr. Collins. Quand on se sépara, a la fin de la soirée, l’affaire était en si bon train que Charlotte se serait crue assurée du succes si Mr. Collins n’avait pas été a la veille de quitter le Hertfordshire. Mais elle n’avait pas bien mesuré l’ardeur des sentiments de Mr. Collins et l’indépendance de son caractere. Car, le lendemain matin, il s’échappait de Longbourn, en dissimulant son dessein avec une habileté incomparable, et accourait a Lucas Lodge pour se jeter a ses pieds.Benneték a Lucas családhoz voltak hivatalosak vacsorára, s Miss Lucas ismét jólelkűen arra áldozta a nap java részét, hogy figyelemmel hallgassa a tiszteletest. Elizabeth alkalmat keresett, hogy köszönetet mondjon ezért Charlotte-nak. - El sem mondhatom, milyen hálás vagyok, hogy így szórakoztatod Collinst. - Charlotte biztosította barátnőjét, neki is örömet szerez, hogy segítségére lehet, s ez bőven kárpótolja őt a tiszteletesre áldozott kis időért. Ez rendkívül figyelmes válasz volt, de Charlotte kedvessége még messzebbre terjedt, mint Elizabeth gondolta volna; célja nem volt egyéb, mint hogy megmentse barátnőjét Collins újabb ostromaitól, s helyette saját magára vonja a támadást. Ez volt Miss Lucas terve, s látszólag minden úgy ment, mint a karikacsapás; mikor este elbúcsúztak egymástól, Charlotte bizonyosnak gondolta hódítását, ha Collinsnak nem kellett volna oly hamar elutaznia a színhelyről. Charlotte azonban nem méltányolta eléggé a tiszteletes tüzes és független jellemét, aki másnap reggel bámulatos ravaszsággal kiosont Benneték longbourni házából, és a Lucas-lakba sietett, hogy Charlotte lábához boruljon.
He was anxious to avoid the notice of his cousins, from a conviction that if they saw him depart, they could not fail to conjecture his design, and he was not willing to have the attempt known till its success might be known likewise; for though feeling almost secure, and with reason, for Charlotte had been tolerably encouraging, he was comparatively diffident since the adventure of Wednesday. His reception, however, was of the most flattering kind. Miss Lucas perceived him from an upper window as he walked towards the house, and instantly set out to meet him accidentally in the lane. But little had she dared to hope that so much love and eloquence awaited her there.Il désirait surtout éviter d’éveiller l’attention de ses cousines, persuadé qu’elles ne manqueraient pas de soupçonner ses intentions car il ne voulait pas qu’on apprît sa tentative avant qu’il put en annoncer l’heureux résultat. Bien que se sentant assez tranquille, – car Charlotte avait été passablement encourageante, – il se tenait quand meme sur ses gardes depuis son aventure du mercredi précédent. L’accueil qu’il reçut cependant fut des plus flatteurs. D’une fenetre du premier étage miss Lucas l’aperçut qui se dirigeait vers la maison et elle se hâta de sortir pour le rencontrer accidentellement dans le jardin, mais jamais elle n’aurait pu imaginer que tant d’amour et d’éloquence l’attendait au bout de l’allée.Gondosan ügyelt, nehogy unokahúgai észrevegyék távozását, mert meg volt róla győződve, hogy okvetlenül találgatni kezdenék, mi járatban van - ő pedig nem akarta, hogy bárki is tudjon kísérleteiről, mielőtt teljes sikerről nem számolhat be. Elég biztosnak érezte magát a nyeregben, s joggal, mert Charlotte viselkedéséből sok biztatást olvashatott ki, de a szerdai kudarc óta kissé megcsappant az önbizalma. A Lucas-lakban a leghízelgőbb fogadtatásra talált. Miss Lucas az egyik emeleti ablakból észrevette, hogy Collins a házuk felé siet, s rögtön leszaladt, hogy véletlenül találkozzon vele a kerti ösvényen. Azt azonban nem is merte remélni, hogy annyi szerelem és ékesszólás vár ott reá.
In as short a time as Mr. Collins's long speeches would allow, everything was settled between them to the satisfaction of both; and as they entered the house he earnestly entreated her to name the day that was to make him the happiest of men; and though such a solicitation must be waived for the present, the lady felt no inclination to trifle with his happiness. The stupidity with which he was favoured by nature must guard his courtship from any charm that could make a woman wish for its continuance; and Miss Lucas, who accepted him solely from the pure and disinterested desire of an establishment, cared not how soon that establishment were gained.En aussi peu de temps que le permirent les longs discours de Mr. Collins, tout était réglé entre les deux jeunes gens a leur mutuelle satisfaction et, comme ils entraient dans la maison, Mr. Collins suppliait déja Charlotte de fixer le jour qui mettrait le comble a sa félicité. Si une telle demande ne pouvait etre exaucée sur-le-champ, l’objet de sa flamme ne manifestait du moins aucune inclination a différer son bonheur. L’inintelligence dont la nature avait gratifié Mr. Collins n’était pas pour faire souhaiter des fiançailles prolongées avec un tel soupirant, et miss Lucas, qui l’avait accepté dans le seul désir de s’établir honorablement, se souciait assez peu que la date du mariage fut plus ou moins proche.Közös megelégedésükre minden kérdésben megegyeztek oly rövid idő alatt, mint azt a tiszteletes bőbeszédűsége megengedte, s amikor beléptek a házba, Collins már komolyan felkérte Miss Lucast, nevezze meg a napot, amely a legboldogabb emberré teszi őt a világon. Az ilyen sürgetésnek nem illett ugyan még eleget tenni, de Charlotte-nak esze ágában sem volt könnyelműen játszani a tiszteletes boldogságával. A természet olyan ostobasággal áldotta meg vőlegényét, hogy udvarlásában nem volt semmi báj - pedig a nők az udvarlás örömeiért kívánják meghosszabbítani mátkaságukat. Miss Lucast azonban csak egyetlen tiszta és önzetlen vágy vezette, mikor igent mondott: a vágy, hogy saját otthona legyen, s ezért nem bánta, ha kívánsága hamar teljesül.
Sir William and Lady Lucas were speedily applied to for their consent; and it was bestowed with a most joyful alacrity. Mr. Collins's present circumstances made it a most eligible match for their daughter, to whom they could give little fortune; and his prospects of future wealth were exceedingly fair. Lady Lucas began directly to calculate, with more interest than the matter had ever excited before, how many years longer Mr. Bennet was likely to live; and Sir William gave it as his decided opinion, that whenever Mr. Collins should be in possession of the Longbourn estate, it would be highly expedient that both he and his wife should make their appearance at St. James's. The whole family, in short, were properly overjoyed on the occasion. The younger girls formed hopes of _coming out_ a year or two sooner than they might otherwise have done; and the boys were relieved from their apprehension of Charlotte's dying an old maid. Charlotte herself was tolerably composed. She had gained her point, and had time to consider of it. Her reflections were in general satisfactory.Le consentement de sir William et de lady Lucas demandé aussitôt, fut accordé avec un empressement joyeux. La situation de Mr. Collins faisait de lui un parti avantageux pour leur fille dont la dot était modeste tandis que les espérances de fortune du jeune homme étaient fort belles. Avec un intéret qu’elle n’avait encore jamais éprouvé, lady Lucas se mit tout de suite a calculer combien d’années Mr. Bennet pouvait bien avoir encore a vivre, et sir William déclara que lorsque son gendre serait en possession du domaine de Longbourn, il ferait bien de se faire présenter a la cour avec sa femme. Bref, toute la famille était ravie ; les plus jeunes filles voyaient dans ce mariage l’occasion de faire un peu plus tôt leur entrée dans le monde, et les garçons se sentaient délivrés de la crainte de voir Charlotte mourir vieille fille. Charlotte elle-meme était assez calme. Parvenue a ses fins, elle examinait maintenant le fruit de sa victoire, et ses réflexions étaient, somme toute, satisfaisantes.Collins tüstént Sir William és Lady Lucas beleegyezéséért folyamodott, amit a szülők boldog készséggel meg is adtak. A tiszteletes jelenlegi körülményei között is igen elfogadható parti volt leányuk számára, akinek csak kevés hozományt tudtak adni; a jövő pedig azzal a kilátással kecsegtetett, hogy Collinsból gazdag ember lesz. Lady Lucas rögtön számolgatni kezdte (ez a kérdés eddig nem érdekelte különösebben), hogy hány esztendeje lehet még hátra Mr. Bennetnek, Sir William pedig azt a határozott véleményét nyilvánította, hogy mihelyt a tiszteletesre száll a longbourni birtok, feltétlenül be kell mutattatnia magát feleségével együtt az udvarnál. Egyszóval az egész család magánkívül volt az örömtől. A fiatalabb lányok abban reménykedtek, hogy egy-két évvel korábban léphetnek a társasági életbe, a fiúk pedig megszabadultak aggodalmuktól, hogy nővérük vénlányként fog meghalni. Charlotte őrizte meg aránylag legjobban higgadtságát. Elérte, amit akart, s most volt ideje mindent átgondolni. Általában kielégítőnek találta a helyzetet.
Mr. Collins, to be sure, was neither sensible nor agreeable; his society was irksome, and his attachment to her must be imaginary. But still he would be her husband. Without thinking highly either of men or matrimony, marriage had always been her object; it was the only provision for well-educated young women of small fortune, and however uncertain of giving happiness, must be their pleasantest preservative from want. This preservative she had now obtained; and at the age of twenty-seven, without having ever been handsome, she felt all the good luck of it. The least agreeable circumstance in the business was the surprise it must occasion to Elizabeth Bennet, whose friendship she valued beyond that of any other person. Elizabeth would wonder, and probably would blame her; and though her resolution was not to be shaken, her feelings must be hurt by such a disapprobation. She resolved to give her the information herself, and therefore charged Mr. Collins, when he returned to Longbourn to dinner, to drop no hint of what had passed before any of the family. A promise of secrecy was of course very dutifully given, but it could not be kept without difficulty; for the curiosity excited by his long absence burst forth in such very direct questions on his return as required some ingenuity to evade, and he was at the same time exercising great self-denial, for he was longing to publish his prosperous love.Mr. Collins n’avait évidemment ni intelligence ni charme, sa conversation était ennuyeuse et dans l’ardeur de ses sentiments il entrait sans doute moins d’amour que d’imagination, mais, tel qu’il était, c’était un mari ; or, sans se faire une tres haute idée des hommes, Charlotte Lucas avait toujours eu la vocation et le désir de se marier. Elle voyait dans le mariage la seule situation convenable pour une femme d’éducation distinguée et de fortune modeste, car, s’il ne donnait pas nécessairement le bonheur, il mettait du moins a l’abri des difficultés matérielles. Arrivée a l’âge de vingt-sept ans et n’ayant jamais été jolie, elle appréciait a sa valeur la chance qui s’offrait a elle. Ce qui la genait le plus, c’était la surprise qu’elle allait causer a Elizabeth Bennet dont l’amitié lui était particulierement chere. Elizabeth s’étonnerait surement, la blâmerait peut-etre et, si sa résolution ne devait pas en etre ébranlée, elle pourrait du moins se sentir blessée par la désapprobation de sa meilleure amie. Elle résolut de lui faire part elle-meme de l’événement et quand Mr. Collins, a l’heure du dîner, se mit en devoir de retourner a Longbourn, elle le pria de ne faire aucune allusion a leurs fiançailles devant la famille Bennet. La promesse d’etre discret fut naturellement donnée avec beaucoup de soumission, mais elle ne fut pas tenue sans difficulté, la curiosité éveillée par la longue absence de Mr. Collins se manifestant a son retour par des questions tellement directes qu’il lui fallut beaucoup d’ingéniosité pour les éluder toutes, ainsi que beaucoup d’abnégation pour dissimuler un triomphe qu’il brulait de publier.Tudta jól, hogy Collins nem okos és nem is kellemes ember; a társasága fárasztó, a szerelme puszta képzelődés. De mégis ő lesz a férje. Charlotte-nak sohasem volt nagy véleménye a férfiakról vagy a házasságról, de azért mindig férjhez akart menni. Az ő szemében a házasság volt az egyetlen tisztességes megoldás egy jó nevelésű, de csekély vagyonú fiatal nő számára; ha nem nyújt is biztos boldogságot, de legalább kellemes menedék a nélkülözés ellen. Ezt a menedéket kapja meg; s mivel már huszonhét évet megért, és sohasem volt szép, teljesen átérezte szerencséjét. A legkellemetlenebb a dologban, hogy Elizabeth Bennet bizonyára igen meg fog lepődni, pedig az ő barátságát mindenkiénél többre becsülte. Elizabeth csodálkozni fog, valószínűleg helyteleníti is a döntését; Charlotte elhatározása megingathatatlan volt, de barátnőjének rosszallása mégis sértené érzéseit. Ezért úgy döntött, hogy személyesen közli vele eljegyzése hírét, Collinsnak pedig lelkére kötötte, mielőtt visszament Longbournba vacsorára, hogy egy árva szót se szóljon a család előtt. A tiszteletes hűségesen meg is ígérte a titoktartást, bár nehezen állt szavának. Huzamos távolléte felkeltette a háziak kíváncsiságát, amely most nyílt és leplezetlen kérdésekben tört ki, s Collins csak üggyel-bajjal tudott kitérni a kérdezősködés elől. Ugyanakkor nagy önmegtagadást is kellett gyakorolnia, mert égett a vágytól, hogy világgá kürtölje szerelme sikerét.
As he was to begin his journey too early on the morrow to see any of the family, the ceremony of leave-taking was performed when the ladies moved for the night; and Mrs. Bennet, with great politeness and cordiality, said how happy they should be to see him at Longbourn again, whenever his engagements might allow him to visit them.Comme il devait partir le lendemain matin de tres bonne heure, la cérémonie des adieux eut lieu le soir, au moment ou les dames allaient se retirer. Mrs. Bennet, toute politesse et cordialité, dit combien ils seraient tres heureux de le revoir lorsque les circonstances le permettraient.Mivel másnap kora reggel kellett indulnia, amikor a többiek még nem is keltek fel, az ünnepélyes búcsúzkodásra este került a sor, mielőtt a hölgyek visszavonultak. Mrs. Bennet rendkívül udvariasan és szívélyesen kijelentette, hogy örömmel látják ismét Longbournban, ha a tiszteletes egyéb elfoglaltsága megengedi a látogatást.
"My dear madam," he replied, "this invitation is particularly gratifying, because it is what I have been hoping to receive; and you may be very certain that I shall avail myself of it as soon as possible."– Chere madame, répondit-il, cette invitation m’est d’autant plus agréable que je la souhaitais vivement et vous pouvez etre sure que j’en profiterai aussitôt qu’il me sera possible.Drága asszonyom - felelte Collins -, ennek a meghívásnak különösen örülök, mivel egész idő alatt ebben reménykedtem. Biztos lehet afelől, hogy igénybe is fogom venni, mihelyt lehet.
They were all astonished; and Mr. Bennet, who could by no means wish for so speedy a return, immediately said:Un étonnement général accueillit ces paroles, et Mr. Bennet, a qui la perspective d’un retour aussi rapide ne souriait nullement, se hâta de dire :Mindnyájan elképedtek, s Mr. Bennet, aki nem kívánta egyhamar viszontlátni a tiszteletest, rögtön ráfelelte:
"But is there not danger of Lady Catherine's disapprobation here, my good sir? You had better neglect your relations than run the risk of offending your patroness."– Mais etes-vous bien sur, mon cher monsieur, d’obtenir l’approbation de lady Catherine ? Mieux vaudrait négliger un peu votre famille que courir le risque de mécontenter votre protectrice.De kedves fiatal barátom, nem forog fenn az a veszély, hogy Lady Catherine helytelenítené ezt? Inkább hanyagolja el a rokonait, semhogy megbántsa pártfogóját.
"My dear sir," replied Mr. Collins, "I am particularly obliged to you for this friendly caution, and you may depend upon my not taking so material a step without her ladyship's concurrence."– Cher monsieur, répliqua Mr. Collins, laissez-moi vous remercier de ce conseil amical. Soyez certain que je ne prendrais pas une décision aussi importante sans l’assentiment de Sa Grâce.Drága uram - felelte Collins -, rendkívül hálás vagyok ezért a baráti figyelmeztetésért. Megnyugtathatom, hogy őladysége hozzájárulása nélkül nem határozom el magam ilyen fontos lépésre.
"You cannot be too much upon your guard. Risk anything rather than her displeasure; and if you find it likely to be raised by your coming to us again, which I should think exceedingly probable, stay quietly at home, and be satisfied that _we_ shall take no offence."– Certes, vous ne pouvez lui marquer trop de déférence. Risquez tout plutôt que son mécontentement, et si jamais votre visite ici devait le provoquer, demeurez en paix chez vous et soyez persuadé que nous n’en serons nullement froissés.Az ember sosem lehet elég óvatos. Mindent kockáztasson inkább, csak őt ne haragítsa meg; s ha úgy látja, hogy Lady Catherine rossz néven venné, ha ön újból ellátogat hozzánk - én magam ezt felette valószínűnek tartom -, akkor maradjon csak nyugodtan otthon, és legyen róla meggyőződve, hogy mi nem sértődünk meg.
"Believe me, my dear sir, my gratitude is warmly excited by such affectionate attention; and depend upon it, you will speedily receive from me a letter of thanks for this, and for every other mark of your regard during my stay in Hertfordshire. As for my fair cousins, though my absence may not be long enough to render it necessary, I shall now take the liberty of wishing them health and happiness, not excepting my cousin Elizabeth."– Mon cher monsieur, tant d’attention excite ma gratitude et vous pouvez compter recevoir bientôt une lettre de remerciements pour toutes les marques de sympathie dont vous m’avez comblé pendant mon séjour ici. Quant a mes aimables cousines, bien que mon absence doive etre sans doute de courte durée, je prends maintenant la liberté de leur souhaiter santé et bonheur… sans faire d’exception pour ma cousine Elizabeth.Higgye el, kedves uram, hogy az ön szerető figyelme forró hálaérzetet ébreszt bennem; számíthat rá, hogy rövidesen levélben fogom megköszönni ezt és szeretetük minden egyéb jelét, amellyel hertfordshire-i tartózkodásom alatt elhalmoztak. Ami szép unokahúgaimat illeti, távollétem ugyan feltehetőleg nem fog oly hosszúra nyúlni, hogy ezt szükségessé tenné, de én mégis megragadom az alkalmat, hogy jó egészséget és boldogságot kívánjak nekik, Elizabeth húgomat sem véve ki.
With proper civilities the ladies then withdrew; all of them equally surprised that he meditated a quick return. Mrs. Bennet wished to understand by it that he thought of paying his addresses to one of her younger girls, and Mary might have been prevailed on to accept him. She rated his abilities much higher than any of the others; there was a solidity in his reflections which often struck her, and though by no means so clever as herself, she thought that if encouraged to read and improve himself by such an example as hers, he might become a very agreeable companion. But on the following morning, every hope of this kind was done away. Miss Lucas called soon after breakfast, and in a private conference with Elizabeth related the event of the day before.Apres quelques paroles aimables, Mrs. Bennet et ses filles se retirerent, surprises de voir qu’il méditait un aussi prompt retour a Longbourn. Mrs. Bennet aurait aimé en déduire qu’il songeait a l’une de ses plus jeunes filles, et Mary se serait laissé persuader de l’accepter : plus que ses sours elle appréciait ses qualités et goutait ses réflexions judicieuses ; encouragé par un exemple comme le sien a développer sa culture, elle estimait qu’il pourrait faire un tres agréable compagnon. Le lendemain matin vit s’évanouir cet espoir. Miss Lucas, arrivée peu apres le breakfast, prit Elizabeth a part et lui raconta ce qui s’était passé la veille.A kölcsönös udvariaskodás után a hölgyek visszavonultak, valamennyien elámulva azon, hogy Collins hamarosan vissza akar térni. Mrs. Bennet úgy szerette volna ezt magyarázni, hogy a tiszteletesnek most az egyik fiatalabb lány jár az eszében; Maryt talán rá is lehetne venni, hogy menjen hozzá feleségül. Mary sokkal többre becsülte Collins képességeit, mint testvérei; gyakran felfigyelt magvas gondolataira, s bár távolról sem tartotta olyan okosnak, mint saját magát, mégis úgy vélte, hogy az ő példáján okulva kedvet kaphatna az olvasáshoz és az önképzéshez, s idővel nagyon kellemes élettárs válhatna belőle. De másnap reggel ezek a remények mind szétfoszlottak. Rögtön reggeli után megjelent Miss Lucas, s Elizának négyszemközt beszámolt az előző napon történt eseményről.
The possibility of Mr. Collins's fancying himself in love with her friend had once occurred to Elizabeth within the last day or two; but that Charlotte could encourage him seemed almost as far from possibility as she could encourage him herself, and her astonishment was consequently so great as to overcome at first the bounds of decorum, and she could not help crying out:Que Mr. Collins se crut épris de son amie, l’idée en était déja venue a Elizabeth au cours des deux journées précédentes, mais que Charlotte eut pu l’encourager, la chose lui paraissait inconcevable. Elle fut tellement abasourdie, qu’oubliant toute politesse elle s’écria :Az utolsó egy-két nap alatt Elizabeth fejében felvillant a gondolat, hogy Collins talán szerelmesnek képzeli magát Charlotte-ba, de hogy Charlotte bátorítsa, ezt szinte oly lehetetlen volt feltenni róla, mint saját magáról. Megdöbbenése ezért oly nagy volt, hogy első pillanatban elfeledkezett az illendőségről, és így kiáltott fel:
"Engaged to Mr. Collins! My dear Charlotte--impossible!"– Fiancée a Mr. Collins ? Ma chere Charlotte, c’est impossible !Eljegyezted magad Collinsszal! Drága Charlotte, ez lehetetlen!
The steady countenance which Miss Lucas had commanded in telling her story, gave way to a momentary confusion here on receiving so direct a reproach; though, as it was no more than she expected, she soon regained her composure, and calmly replied:Le calme avec lequel Charlotte avait pu parler jusque-la fit place a une confusion momentanée devant un blâme aussi peu déguisé. Mais elle reprit bientôt son sang-froid et répliqua paisiblement :Miss Lucas eddig teljes lelki nyugalommal számolt be a történtekről, de ez a nyílt szemrehányás őt is megzavarta egy pillanatra; mivel azonban számított rá, rögtön visszanyerte önuralmát, és nyugodt hangon megkérdezte:
"Why should you be surprised, my dear Eliza? Do you think it incredible that Mr. Collins should be able to procure any woman's good opinion, because he was not so happy as to succeed with you?"– Pourquoi cette surprise, ma chere Eliza ? Trouvez-vous si incroyable que Mr. Collins puisse obtenir la faveur d’une femme parce qu’il n’a pas eu la chance de gagner la vôtre ?Miért vagy annyira meglepve, kedves Elizám? Azt hiszed, hogy Mr. Collins egy nő becsülését sem tudja elnyerni, csak azért, mert nálad nem volt sikere?
But Elizabeth had now recollected herself, and making a strong effort for it, was able to assure with tolerable firmness that the prospect of their relationship was highly grateful to her, and that she wished her all imaginable happiness.Mais Elizabeth s’était déja reprise et, avec un peu d’effort, put assurer son amie que la perspective de leur prochaine parenté lui était tres agréable, et qu’elle lui souhaitait toutes les prospérités imaginables.De Elizabeth is már észbe kapott, s nagy erőfeszítés után elég szilárd hangon biztosította barátnőjét, mennyire örül, hogy rokoni kapcsolatba kerülnek, és minden elképzelhető boldogságot kívánt házasságához.
"I see what you are feeling," replied Charlotte. "You must be surprised, very much surprised--so lately as Mr. Collins was wishing to marry you. But when you have had time to think it over, I hope you will be satisfied with what I have done. I am not romantic, you know; I never was. I ask only a comfortable home; and considering Mr. Collins's character, connection, and situation in life, I am convinced that my chance of happiness with him is as fair as most people can boast on entering the marriage state."– Je devine votre sentiment, répondit Charlotte. Mr. Collins ayant manifesté si récemment le désir de vous épouser il est naturel que vous éprouviez un étonnement tres vif. Cependant, quand vous aurez eu le temps d’y réfléchir, je crois que vous m’approuverez. Vous savez que je ne suis pas romanesque, – je ne l’ai jamais été, – un foyer confortable est tout ce que je désire ; or, en considérant l’honorabilité de Mr. Collins, ses relations, sa situation sociale, je suis convaincue d’avoir en l’épousant des chances de bonheur que tout le monde ne trouve pas dans le mariage.Megértem érzéseidet - mondta Charlotte -, s nem csodálom, hogy a dolog ennyire meglepett, hiszen Collins pár nappal ezelőtt még téged akart elvenni. De ha időd lesz átgondolni az egészet, remélem, igazat fogsz adni nekem. Tudod jól, hogy nem vagyok romantikus lélek - sohasem voltam az. Én csak kényelmes otthonra vágyom, s ha tekintetbe vesszük Collins jellemét, összeköttetéseit és társadalmi helyzetét, meg vagyok róla győződve, hogy éppannyi kilátásom van vele a boldogságra, mint amennyivel a legtöbb leány dicsekedhetik házassága küszöbén.
Elizabeth quietly answered "Undoubtedly;" and after an awkward pause, they returned to the rest of the family. Charlotte did not stay much longer, and Elizabeth was then left to reflect on what she had heard. It was a long time before she became at all reconciled to the idea of so unsuitable a match. The strangeness of Mr. Collins's making two offers of marriage within three days was nothing in comparison of his being now accepted. She had always felt that Charlotte's opinion of matrimony was not exactly like her own, but she had not supposed it to be possible that, when called into action, she would have sacrificed every better feeling to worldly advantage. Charlotte the wife of Mr. Collins was a most humiliating picture! And to the pang of a friend disgracing herself and sunk in her esteem, was added the distressing conviction that it was impossible for that friend to be tolerably happy in the lot she had chosen.– Sans aucun doute, répondit Elizabeth, et apres une pause un peu genée, toutes deux rejoignirent le reste de la famille. Charlotte ne resta pas longtemps et, apres son départ, Elizabeth se mit a réfléchir sur ce qu’elle venait d’apprendre. Que Mr. Collins put faire deux demandes en mariage en trois jours était a ses yeux moins étrange que de le voir agréé par son amie. Elizabeth avait toujours senti que les idées de Charlotte sur le mariage différaient des siennes, mais elle n’imaginait point que, le moment venu, elle serait capable de sacrifier les sentiments les plus respectables a une situation mondaine et a des avantages matériels. Charlotte mariée a Mr. Collins ! Quelle image humiliante ! Au regret de voir son amie se diminuer ainsi dans son estime s’ajoutait la conviction pénible qu’il lui serait impossible de trouver le bonheur dans le lot qu’elle s’était choisi.Kétségtelenül - felelte Elizabeth halkan, majd kínos szünet után visszatértek a többiekhez. Charlotte nem időzött sokáig, s Elizabeth most magában töprengett a hallottakon. Hosszú időbe telt, amíg kissé meg tudott barátkozni egy ilyen furcsa házasság gondolatával. Elég különös volt már az is, hogy Collins három napon belül kétszer ajánlotta fel a szívét, de ez semmi ahhoz képest, hogy most meghallgatásra talált. Elizabeth mindig érezte, hogy barátnője nem egészen úgy vélekedik a házasságról, mint ő, de mégsem hitte volna, hogy ha elhatározásra kerül a sor, minden jobb érzését feláldozza anyagi előnyökért. Charlotte mint Collins felesége! - ennél megalázóbb helyzetet nehéz elképzelni. Elizának fájt, hogy barátnője így lealacsonyította magát, és ennyire süllyedt az ő becsülésében; ehhez járult az a kínzó tudat, hogy Charlotte még csekély boldogságot sem találhat abban a sorsban, amelyet magának választott.
Chapter 23XXIII23. FEJEZET
Elizabeth was sitting with her mother and sisters, reflecting on what she had heard, and doubting whether she was authorised to mention it, when Sir William Lucas himself appeared, sent by his daughter, to announce her engagement to the family. With many compliments to them, and much self-gratulation on the prospect of a connection between the houses, he unfolded the matter--to an audience not merely wondering, but incredulous; for Mrs. Bennet, with more perseverance than politeness, protested he must be entirely mistaken; and Lydia, always unguarded and often uncivil, boisterously exclaimed:Elizabeth qui travaillait en compagnie de sa mere et de ses sours se demandait si elle était autorisée a leur communiquer ce qu’elle venait d’apprendre, lorsque sir William Lucas lui-meme fit son entrée, envoyé par sa fille pour annoncer officiellement ses fiançailles a toute la famille. Avec force compliments, et en se félicitant pour son compte personnel de la perspective d’une alliance entre les deux maisons, il leur fit part de la nouvelle qui provoqua autant d’incrédulité que de surprise. Mrs. Bennet, avec une insistance discourtoise, protesta qu’il devait faire erreur, tandis que Lydia, toujours étourdie, s’exclamait bruyamment :Elizabeth az anyjával és testvéreivel üldögélt, tűnődve a hallottakon, s éppen azon gondolkodott, szólhat-e nekik a dologról, amikor megjelent Sir William Lucas, akit a leánya küldött, hogy bejelentse a családnak az eljegyzést. Sir William szertartásosan üdvözölte őket, majd örömét fejezve ki, hogy a két család rokonságba kerül egymással, előadta az ügyet - de szavait nemcsak csodálkozás, hanem hitetlenség fogadta. Mrs. Bennet kitartóan, de vajmi udvariatlanul azt ismételgette, hogy Sir William alaposan téved, Lydia pedig, aki mindig szabadszájú volt és gyakran neveletlen, hangosan felkiáltott:
"Good Lord! Sir William, how can you tell such a story? Do not you know that Mr. Collins wants to marry Lizzy?"– Grand Dieu ! sir William, que nous contez-vous la ? Ne savez-vous donc pas que Mr. Collins veut épouser Lizzy ?Te jó isten, hogy adhat be nekünk ilyen mesét, Sir William? Hát nem tudja, hogy Mr. Collins Lizzyt akarja elvenni?
Nothing less than the complaisance of a courtier could have borne without anger such treatment; but Sir William's good breeding carried him through it all; and though he begged leave to be positive as to the truth of his information, he listened to all their impertinence with the most forbearing courtesy.Il fallait toute la politesse d’un homme de cour pour supporter un pareil assaut. Sir William, néanmoins, tout en priant ces dames de croire a sa véracité, sut écouter leurs peu discretes protestations de la meilleure grâce du monde.Ilyen viselkedést csak egy előzékeny udvaronc tud eltűrni anélkül, hogy dühbe guruljon, s Sir Williamet is a jólneveltség segítette át a nehézségeken. Bár engedelmükkel kijelentette, hogy közlése szóról szóra igaz, az arcátlan megjegyzéseket elnéző udvariassággal hallgatta végig.
Elizabeth, feeling it incumbent on her to relieve him from so unpleasant a situation, now put herself forward to confirm his account, by mentioning her prior knowledge of it from Charlotte herself; and endeavoured to put a stop to the exclamations of her mother and sisters by the earnestness of her congratulations to Sir William, in which she was readily joined by Jane, and by making a variety of remarks on the happiness that might be expected from the match, the excellent character of Mr. Collins, and the convenient distance of Hunsford from London. Mrs. Bennet was in fact too much overpowered to say a great deal while Sir William remained; but no sooner had he left them than her feelings found a rapid vent. In the first place, she persisted in disbelieving the whole of the matter; secondly, she was very sure that Mr. Collins had been taken in; thirdly, she trusted that they would never be happy together; and fourthly, that the match might be broken off. Two inferences, however, were plainly deduced from the whole: one, that Elizabeth was the real cause of the mischief; and the other that she herself had been barbarously misused by them all; and on these two points she principally dwelt during the rest of the day. Nothing could console and nothing could appease her. Nor did that day wear out her resentment. A week elapsed before she could see Elizabeth without scolding her, a month passed away before she could speak to Sir William or Lady Lucas without being rude, and many months were gone before she could at all forgive their daughter.Elizabeth, sentant qu’elle devait lui venir en aide dans une aussi fâcheuse situation, intervint pour dire qu’elle connaissait déja la nouvelle par Charlotte et s’efforça de mettre un terme aux exclamations de sa mere et de ses sours en offrant a sir William de cordiales félicitations auxquelles se joignirent celles de Jane ; puis elle s’étendit en diverses considérations sur le bonheur futur de Charlotte, l’honorabilité de Mr. Collins, et la courte distance qui séparait Hunsford de Londres. Mrs. Bennet était tellement stupéfaite qu’elle ne trouva plus rien a dire jusqu’au départ de sir William ; mais, des qu’il se fut retiré, elle donna libre cours au flot tumultueux de ses sentiments. Elle commença par s’obstiner dans son incrédulité, puis elle affirma que Mr. Collins s’était laissé « entortiller » par Charlotte, elle déclara ensuite que ce ménage ne serait pas heureux et, pour finir, annonça la rupture prochaine des fiançailles. Deux choses, cependant, se dégageaient clairement de ces discours : Elizabeth était la cause de tout le mal, et elle, Mrs. Bennet, avait été indignement traitée. Elle médita tout le jour ces deux points. Rien ne pouvait la consoler et la journée ne suffit pas a calmer son ressentiment. De toute la semaine elle ne put voir Elizabeth sans lui renouveler ses reproches ; il lui fallut plus d’un mois pour reprendre vis-a-vis de sir William et de lady Lucas une attitude suffisamment correcte, et il s’écoula beaucoup plus de temps encore avant qu’elle parvînt a pardonner a leur fille.Elizabeth kötelességének érezte, hogy véget vessen ennek a kínos helyzetnek, s ezért ő vette át a szót. Megerősítette Sir William közlését, s hozzátette, hogy Charlotte neki már előzőleg elmondta az egészet. Anyja és húgai felkiáltásait úgy próbálta elhallgattatni, hogy komoly hangon gratulált Sir Williamnek (ehhez Jane is rögtön csatlakozott), és néhány megjegyzést tett Charlotte várható boldogságáról, Collins kitűnő jelleméről, meg arról, milyen közel van Hunsford Londonhoz. Mrs. Bennet úgy érezte magát, mintha fejbe kólintották volna, s Sir William jelenlétében már nem is igen szólalt meg. De mihelyt vendégük elköszönt, az asszony érzelmei gátlás nélkül törtek elő. Először is kijelentette, hogy az egészből egy szót sem hisz el; másodszor, bizonyos volt benne, hogy a tiszteletest behálózták; harmadszor, azt a reményét fejezte ki, hogy úgysem lesznek boldogok, és negyedszer, hogy az eljegyzést még felbonthatják. Az egész dologból két következtetést vont le; az egyik az volt, hogy Elizabeth az oka minden bajnak, a másik pedig, hogy ővele mindenki komiszul bánt el. A nap hátralevő részében jóformán csak ez a két sérelem volt a nyelvén. Semmivel sem lehetett megvigasztalni vagy lecsillapítani. És haragja másnapra sem lohadt le: Elizával egy hétig nem találkozhatott anélkül, hogy le ne szidja, egy hónap telt el, míg gorombáskodás nélkül tudott beszélni Sir Williammel és Lady Lucasszal, és hónapok múltak el, amíg végre megbocsátott Charlotte-nak.
Mr. Bennet's emotions were much more tranquil on the occasion, and such as he did experience he pronounced to be of a most agreeable sort; for it gratified him, he said, to discover that Charlotte Lucas, whom he had been used to think tolerably sensible, was as foolish as his wife, and more foolish than his daughter!Mr. Bennet accueillit la nouvelle avec plus de sérénité. Il lui plaisait, dit-il, de constater que Charlotte Lucas, qu’il avait toujours considérée comme une fille raisonnable, n’avait pas plus de bon sens que sa femme et en avait certainement moins que sa fille.Mr. Bennet indulatait sokkal kevésbé kavarta fel ez az eset, s amit érzett, az saját szavai szerint igen kellemesen érintette: örömmel fedezte fel ugyanis, hogy Charlotte Lucas, akit eddig elég okos teremtésnek tartott, éppolyan ostoba, mint az ő felesége, és ostobább, mint a lánya!
Jane confessed herself a little surprised at the match; but she said less of her astonishment than of her earnest desire for their happiness; nor could Elizabeth persuade her to consider it as improbable. Kitty and Lydia were far from envying Miss Lucas, for Mr. Collins was only a clergyman; and it affected them in no other way than as a piece of news to spread at Meryton.Jane-t, mint maga mondta, kissé meglepte az eljegyzés - de ezt csak futólag említette, s inkább arról beszélt, mennyire szeretné, ha boldogok lennének. Elizabeth hiába akarta meggyőzni, hogy ez igen valószínűtlen. Kitty és Lydia cseppet sem irigyelték Miss Lucast - ki megy feleségül egy lelkészhez! Az eljegyzés csak annyiban érdekelte őket, hogy volt miről pletykálni Merytonban.
Lady Lucas could not be insensible of triumph on being able to retort on Mrs. Bennet the comfort of having a daughter well married; and she called at Longbourn rather oftener than usual to say how happy she was, though Mrs. Bennet's sour looks and ill-natured remarks might have been enough to drive happiness away.Lady Lucas nem tudta magában elfojtani a diadalérzést, hiszen most már azzal torkolhatta le Mrs. Bennetet, hogy az ő leánya megy jól férjhez. A szokottnál gyakrabban látogatott át Longbournba, hogy boldogságáról áradozzon, bár Mrs. Bennet savanyú arca és rosszmájú megjegyzései elegendők voltak ahhoz, hogy minden boldogságot elűzzenek.
Between Elizabeth and Charlotte there was a restraint which kept them mutually silent on the subject; and Elizabeth felt persuaded that no real confidence could ever subsist between them again. Her disappointment in Charlotte made her turn with fonder regard to her sister, of whose rectitude and delicacy she was sure her opinion could never be shaken, and for whose happiness she grew daily more anxious, as Bingley had now been gone a week and nothing more was heard of his return.Entre Elizabeth et Charlotte, une gene subsistait qui les empechait toutes deux d’aborder ce chapitre. Elizabeth sentait bien qu’il ne pouvait plus y avoir entre elles la meme confiance. Désappointée par Charlotte, elle se tourna avec plus d’affection vers sa sour sur la droiture et la délicatesse de laquelle elle savait pouvoir toujours compter, mais elle devenait chaque jour plus anxieuse au sujet de son bonheur, car Bingley était parti depuis plus d’une semaine et il n’était pas question de son retour.Elizabeth és Charlotte tartózkodóbbá lettek egymáshoz, s egyikük sem hozta többé szóba a tárgyat. Elizabeth érezte, hogy benső, bizalmas barátságuk örökre megszakadt. Mivel Charlotte-ban csalódott, még nagyobb szeretettel és ragaszkodással fordult nővére felé. Tudta, hogy Jane becsületességébe és finom érzésébe vetett hite sohasem fog megrendülni. Nővére boldogsága miatt napról napra jobban aggódott, mert Bingley már egy hete volt távol, és semmit sem hallottak visszatéréséről.
Jane had sent Caroline an early answer to her letter, and was counting the days till she might reasonably hope to hear again. The promised letter of thanks from Mr. Collins arrived on Tuesday, addressed to their father, and written with all the solemnity of gratitude which a twelvemonth's abode in the family might have prompted. After discharging his conscience on that head, he proceeded to inform them, with many rapturous expressions, of his happiness in having obtained the affection of their amiable neighbour, Miss Lucas, and then explained that it was merely with the view of enjoying her society that he had been so ready to close with their kind wish of seeing him again at Longbourn, whither he hoped to be able to return on Monday fortnight; for Lady Catherine, he added, so heartily approved his marriage, that she wished it to take place as soon as possible, which he trusted would be an unanswerable argument with his amiable Charlotte to name an early day for making him the happiest of men.Jane avait répondu tout de suite a Caroline et comptait dans combien de jours elle pouvait raisonnablement espérer une nouvelle lettre. Les remerciements annoncés par Mr. Collins arriverent le mardi. Adressée a Mr. Bennet, sa lettre exprimait avec emphase sa gratitude aussi profonde que s’il eut fait un séjour de toute une année dans la famille Bennet. Ce devoir accompli, Mr. Collins annonçait en termes dithyrambiques le bonheur qu’il avait eu de conquérir le cour de leur aimable voisine et révélait que c’était avec le dessein de se rapprocher d’elle qu’il avait accepté si volontiers leur aimable invitation : il pensait donc faire sa réapparition a Longbourn quinze jours plus tard. Lady Catherine, ajoutait-il, approuvait si completement son mariage qu’elle désirait le voir célébrer le plus tôt possible et il comptait sur cet argument péremptoire pour décider l’aimable Charlotte a fixer rapidement le jour qui ferait de lui le plus heureux des hommes.Jane hamarosan válaszolt Caroline levelére, s már számolgatta a napokat, mikor újra hírt kaphat tőlük. Collins kilátásba helyezett köszönőlevele kedden érkezett meg, apjuknak címezve, s olyan ünnepélyesen hálálkodó volt, mintha a tiszteletes egy teljes évet töltött volna a családnál. Miután lelkiismeretét e tekintetben megnyugtatta, elragadtatott kifejezésekkel írt boldogságáról, hogy elnyerhette szeretetre méltó szomszédnőjük, Miss Lucas szívét, majd kifejtette, hogy csak Charlotte társasága kedvéért fogadta el oly készségesen újabb szíves meghívásukat Longbournba, ahová remélhetőleg hétfőhöz két hétre tér vissza; mert Lady Catherine - tette hozzá - szívvel-lélekkel helyesli házasságát, és azt kívánja, hogy az minél előbb megtörténjen. Ennek az érvnek bizonyára a drága Charlotte sem tud majd ellenállni, s hamarosan kitűzi a napot, amely a legboldogabb férfivá teszi őt a világon.
Mr. Collins's return into Hertfordshire was no longer a matter of pleasure to Mrs. Bennet. On the contrary, she was as much disposed to complain of it as her husband. It was very strange that he should come to Longbourn instead of to Lucas Lodge; it was also very inconvenient and exceedingly troublesome. She hated having visitors in the house while her health was so indifferent, and lovers were of all people the most disagreeable. Such were the gentle murmurs of Mrs. Bennet, and they gave way only to the greater distress of Mr. Bingley's continued absence.Le retour de Mr. Collins ne pouvait plus causer aucun plaisir a Mrs. Bennet. Au contraire, tout autant que son mari, elle le trouvait le plus fâcheux du monde. N’était-il pas étrange que Mr. Collins vînt a Longbourn au lieu de descendre chez les Lucas ? C’était fort genant et tout a fait ennuyeux. Elle n’avait pas besoin de voir des hôtes chez elle avec sa santé fragile et encore moins des fiancés qui, de tous, sont les gens les plus désagréables a recevoir. Ainsi murmurait Mrs. Bennet, et ces plaintes ne cessaient que pour faire place a l’expression plus amere du chagrin que lui causait l’absence prolongée de Mr. Bingley.De Collins visszatérése Hertfordshire-be már nem szerzett örömet Mrs. Bennetnek. Ellenkezőleg, éppúgy haragudott miatta mint a férje. Mégiscsak furcsa, hogy a tiszteletes Longbournban üti fel a tanyáját, nem pedig a Lucas-lakban; az egész dolog szerfelett kellemetlen és terhes mindnyájuknak. Neki nem kell vendég a házban, amikor oly gyönge az egészsége, különösen nem szerelmes ember, mert annál rosszabb vendég nincs a világon. Mrs. Bennet így dohogott magában, s panaszát csak az a nagyobb bánat tudta elnémítani, hogy Bingley még nem tért vissza Londonból.
Neither Jane nor Elizabeth were comfortable on this subject. Day after day passed away without bringing any other tidings of him than the report which shortly prevailed in Meryton of his coming no more to Netherfield the whole winter; a report which highly incensed Mrs. Bennet, and which she never failed to contradict as a most scandalous falsehood.Cette absence inquiétait aussi Jane et Elizabeth. Les jours s’écoulaient sans apporter de nouvelles, sinon celle qui commençait a circuler a Meryton qu’on ne le reverrait plus de tout l’hiver a Netherfield.Jane és Elizabeth is nyugtalankodni kezdett emiatt. Teltek-múltak a napok, és Bingleyről nem jött egyéb hír, mint az, ami futótűzként terjedt el a merytoni társaságban, hogy a tél folyamán nem is jön vissza Netherfieldbe. Mrs. Bennetet felbőszítette ez a pletyka, s egy alkalmat sem mulasztott el, hogy felháborító hazugságnak ne minősítse.
Even Elizabeth began to fear--not that Bingley was indifferent--but that his sisters would be successful in keeping him away. Unwilling as she was to admit an idea so destructive of Jane's happiness, and so dishonorable to the stability of her lover, she could not prevent its frequently occurring. The united efforts of his two unfeeling sisters and of his overpowering friend, assisted by the attractions of Miss Darcy and the amusements of London might be too much, she feared, for the strength of his attachment.Elizabeth elle-meme commençait a craindre que Mr. Bingley ne se fut laissé retenir a Londres par ses sours. Malgré sa répugnance a admettre une supposition qui ruinait le bonheur de sa sour et donnait une idée si médiocre de la constance de Bingley, elle ne pouvait s’empecher de penser que les efforts réunis de deux sours insensibles et d’un ami autoritaire, joints aux charmes de miss Darcy et aux plaisirs de Londres, pourraient bien avoir raison de son attachement pour Jane.Még Elizabeth is félni kezdett - nem attól, hogy Bingley közömbös lenne Jane iránt, hanem hogy nővéreinek sikerül őt távol tartaniok. Küzdött ez ellen a gondolat ellen, mely komolyan fenyegette Jane boldogságát, s oly rossz fényt vetett imádója hűségére, de a gondolat akarata ellenére is gyakran visszatért. A két szívtelen nővér és az erős akaratú barát közös mesterkedése, s hozzá még Miss Darcy szépsége és a londoni szórakozások - Elizabeth attól félt, hogy mindez túlságosan próbára teszi Bingley szerelmét.
As for Jane, _her_ anxiety under this suspense was, of course, more painful than Elizabeth's, but whatever she felt she was desirous of concealing, and between herself and Elizabeth, therefore, the subject was never alluded to. But as no such delicacy restrained her mother, an hour seldom passed in which she did not talk of Bingley, express her impatience for his arrival, or even require Jane to confess that if he did not come back she would think herself very ill used. It needed all Jane's steady mildness to bear these attacks with tolerable tranquillity.Quant a cette derniere, l’incertitude lui était, cela va de soi, encore plus pénible qu’a Elizabeth. Mais quels que fussent ses sentiments, elle évitait de les laisser voir et c’était un sujet que les deux sours n’abordaient jamais ensemble.Jane még jobban szenvedett a bizonytalanságtól, mint Elizabeth, de bármit érzett is, gondosan szívébe zárta, s kettőjük között ez a kérdés sohasem került szóba. Anyját nem korlátozta ilyen tapintat, s ezért ritkán múlt el egy óra, hogy ne beszélt volna Bingleyről, ne mondta volna, milyen türelmetlenül várja, sőt Jane-től azt a vallomást szerette volna hallani, hogy ő sem tudná megbocsátani Bingleynek, ha nem térne vissza. Jane szelíd és kiegyensúlyozott természete kellett hozzá, hogy nagyobb izgalom nélkül tudja elviselni az ilyen támadásokat.
Mr. Collins returned most punctually on Monday fortnight, but his reception at Longbourn was not quite so gracious as it had been on his first introduction. He was too happy, however, to need much attention; and luckily for the others, the business of love-making relieved them from a great deal of his company. The chief of every day was spent by him at Lucas Lodge, and he sometimes returned to Longbourn only in time to make an apology for his absence before the family went to bed.Mr. Collins revint ponctuellement quinze jours plus tard comme il l’avait annoncé et s’il ne fut pas reçu a Longbourn aussi chaudement que la premiere fois, il était trop heureux pour s’en apercevoir. Du reste, ses devoirs de fiancé le retenaient presque toute la journée chez les Lucas et il ne rentrait souvent que pour s’excuser de sa longue absence a l’heure ou ses hôtes regagnaient leurs chambres.Hétfőhöz két hétre Collins pontosan beállított, de Benneték már nem fogadták oly szívesen, mint bemutatkozó látogatása alkalmával. Ő azonban sokkal boldogabb volt, semhogy sokat törődött volna figyelmességükkel; a család szerencséjére vőlegényi kötelességei nagyrészt mentesítették őket társaságától. A nap java részét a Lucas-lakban töltötte, s néha olyan későn jött vissza Longbournba, hogy már csak bocsánatot kérhetett elmaradásáért, mielőtt a család aludni tért.
Mrs. Bennet was really in a most pitiable state. The very mention of anything concerning the match threw her into an agony of ill-humour, and wherever she went she was sure of hearing it talked of. The sight of Miss Lucas was odious to her. As her successor in that house, she regarded her with jealous abhorrence. Whenever Charlotte came to see them, she concluded her to be anticipating the hour of possession; and whenever she spoke in a low voice to Mr. Collins, was convinced that they were talking of the Longbourn estate, and resolving to turn herself and her daughters out of the house, as soon as Mr. Bennet were dead. She complained bitterly of all this to her husband.Mrs. Bennet était vraiment a plaindre. La moindre allusion au mariage de Mr. Collins la mettait hors d’elle et, partout ou elle allait, elle était sure d’en entendre parler. La vue de miss Lucas lui était devenue odieuse, elle ne pouvait, sans horreur, penser qu’elle lui succéderait a Longbourn et, le cour plein d’amertume, elle fatiguait son mari de ses doléances.Mrs. Bennet igazán siralmas állapotban volt. A legkisebb célzás az eljegyzésre, a végsőkig felingerelte, pedig bárhová is ment, erről beszélt mindenki. Miss Lucast már látni sem bírta. Irigykedő borzadással tekintett rá, mint a ház jövendő úrnőjére. Ha Charlotte látogatóba jött, Mrs. Bennet ebből azt következtette, hogy máris birtokon belül érzi magát; ha pedig sugdolóztak Collinsszal, meg volt győződve, hogy a longbourni házról tárgyalnak, hogyan fogják őt meg leányait kikergetni, mihelyt Mr. Bennet lehunyja a szemét. Minderről keservesen panaszkodott férjének.
"Indeed, Mr. Bennet," said she, "it is very hard to think that Charlotte Lucas should ever be mistress of this house, that I should be forced to make way for _her_, and live to see her take her place in it!"– Oui, Mr. Bennet, il est trop dur de penser que Charlotte Lucas sera un jour maîtresse de cette maison et qu’il me faudra m’en aller pour lui céder la place.Majd megszakad a szívem - mondta az asszony -, ha arra gondolok, hogy Charlotte Lucas fog parancsolgatni ebben a házban! Nekem kelljen kimenni innen, és megérnem, hogy ő foglalja el itt a helyemet!
"My dear, do not give way to such gloomy thoughts. Let us hope for better things. Let us flatter ourselves that I may be the survivor."– Chere amie, écartez ces pensées funebres. Flattons-nous plutôt de l’espoir que je vous survivrai.Drágám ne forgasson a fejében ilyen komor gondolatokat! Hátha jobban üt ki a dolog. Hiszen az a remény is megvan, hogy én élem túl magát.
This was not very consoling to Mrs. Bennet, and therefore, instead of making any answer, she went on as before.Mais cette consolation semblait un peu mince a Mrs. Bennet qui, sans y répondre, continuait :Mrs. Bennet ezt sem találta nagyon vigasztalónak, ezért nem is felelt, hanem tovább panaszkodott:
"I cannot bear to think that they should have all this estate. If it was not for the entail, I should not mind it."– Je ne puis supporter l’idée que tout ce domaine lui appartiendra. Ah ! s’il n’y avait pas cet « entail », comme cela me serait égal !Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy az övék legyen az egész birtok. Ha nem volna az a kikötés a végrendeletben, nem is bánnám.
"What should not you mind?"– Qu’est-ce qui vous semblerait égal ?Mit nem bánna?
"I should not mind anything at all."– Tout le reste.Nem bánnék én semmit az égvilágon.
"Let us be thankful that you are preserved from a state of such insensibility."– Rendons grâce au ciel, alors, de vous avoir préservée d’une telle insensibilité.Adjunk hálát az égnek, hogy megőrizte magát az ilyen érzéketlenségtől.
"I never can be thankful, Mr. Bennet, for anything about the entail. How anyone could have the conscience to entail away an estate from one's own daughters, I cannot understand; and all for the sake of Mr. Collins too! Why should _he_ have it more than anybody else?"– Jamais, Mr. Bennet, je ne rendrai grâce pour ce qui touche a ce maudit « entail ». Qu’on puisse prendre des dispositions pareilles pour frustrer ses filles de leur bien, c’est une chose que je ne pourrai jamais comprendre. Et tout cela pour les beaux yeux de Mr. Collins, encore ! Pourquoi lui plutôt qu’un autre ?Semmiért sem lehetek hálás, Mr. Bennet, ami a végrendelettel függ össze. Hogy lehetett valaki olyan lelketlen, hogy a saját lányait kizárja az örökségből, ezt sehogyan sem tudom megérteni... méghozzá Collins kedvéért! Miért éppen ő kapja meg a birtokot és nem más?
"I leave it to yourself to determine," said Mr. Bennet.– Je vous laisse le soin de résoudre le probleme, dit Mr. Bennet.Magára bízom, hogy ezt eldöntse - mondta Mr. Bennet. II. KÖNYV
Chapter 24XXIV1. FEJEZET
Miss Bingley's letter arrived, and put an end to doubt. The very first sentence conveyed the assurance of their being all settled in London for the winter, and concluded with her brother's regret at not having had time to pay his respects to his friends in Hertfordshire before he left the country. Hope was over, entirely over; and when Jane could attend to the rest of the letter, she found little, except the professed affection of the writer, that could give her any comfort. Miss Darcy's praise occupied the chief of it. Her many attractions were again dwelt on, and Caroline boasted joyfully of their increasing intimacy, and ventured to predict the accomplishment of the wishes which had been unfolded in her former letter. She wrote also with great pleasure of her brother's being an inmate of Mr. Darcy's house, and mentioned with raptures some plans of the latter with regard to new furniture.La lettre de miss Bingley arriva et mit fin a tous les doutes. Des la premiere phrase elle confirmait la nouvelle de leur installation a Londres pour tout l’hiver et transmettait les regrets de Mr. Bingley de n’avoir pu aller présenter ses respects a ses voisins avant de quitter la campagne. Il fallait donc renoncer a tout espoir et quand Jane eut le courage d’achever sa lettre, a part les protestations d’amitié de Caroline, elle n’y trouva rien qui put la réconforter. Les louanges de miss Darcy en occupaient la plus grande partie : miss Bingley se félicitait de leur intimité croissante et prévoyait l’accomplissement des désirs secrets qu’elle avait révélés a son amie dans sa lettre précédente. Elle racontait avec satisfaction que son frere fréquentait beaucoup chez Mr. Darcy et décrivait avec transports les plans de celui-ci pour le renouvellement de son mobilier.Miss Bingley levele megjött, s eloszlatott minden kétséget. Mindjárt az első mondatában közölte elhatározásukat, hogy a telet valamennyien Londonban fogják tölteni, s a levél azzal végződött, mennyire sajnálja az öccse, hogy elutazása előtt nem tehette tiszteletét hertfordshire-i barátainál. Oda minden remény, végképp oda, s mikor Jane végre erőt gyűjtött, és gondosan átolvasta a levelet, kevés vigasztalást talált benne írójának fennen hangoztatott szeretetén kívül. A levél java része dicshimnusz volt Miss Darcyról. Caroline újra kiemelte összes vonzó tulajdonságát, ujjongva dicsekedett, hogy barátságuk egyre jobban elmélyül, sőt megjósolta, hogy hamarosan megvalósulnak azok az óhajai, amelyekről előző levelében beszámolt. Örömmel újságolta azt is, hogy fivére Darcynál lakik, és elragadtatva írta, milyen új bútorokat készül beszerezni a házigazda.
Elizabeth, to whom Jane very soon communicated the chief of all this, heard it in silent indignation. Her heart was divided between concern for her sister, and resentment against all others. To Caroline's assertion of her brother's being partial to Miss Darcy she paid no credit. That he was really fond of Jane, she doubted no more than she had ever done; and much as she had always been disposed to like him, she could not think without anger, hardly without contempt, on that easiness of temper, that want of proper resolution, which now made him the slave of his designing friends, and led him to sacrifice of his own happiness to the caprice of their inclination. Had his own happiness, however, been the only sacrifice, he might have been allowed to sport with it in whatever manner he thought best, but her sister's was involved in it, as she thought he must be sensible himself. It was a subject, in short, on which reflection would be long indulged, and must be unavailing. She could think of nothing else; and yet whether Bingley's regard had really died away, or were suppressed by his friends' interference; whether he had been aware of Jane's attachment, or whether it had escaped his observation; whatever were the case, though her opinion of him must be materially affected by the difference, her sister's situation remained the same, her peace equally wounded.Elizabeth a qui Jane communiqua le principal de sa lettre écouta, silencieuse et pleine d’indignation, le cour partagé entre la pitié qu’elle éprouvait pour sa sour et le ressentiment que lui inspiraient les Bingley. Elle n’attachait aucune valeur a ce que disait Caroline sur l’admiration de son frere pour miss Darcy ; de la tendresse de celui-ci pour Jane elle n’avait jamais douté et n’en doutait pas encore, mais elle ne pouvait sans colere, a peine sans mépris, songer a ce manque de décision qui faisait de lui actuellement le jouet des intrigues des siens et l’amenait a sacrifier son bonheur a leurs préférences. Et s’il ne s’agissait que de son bonheur !… libre a lui d’en disposer. Mais celui de Jane aussi était en jeu et il ne pouvait l’ignorer.Elizabeth, akivel Jane rögtön közölte a levél tartalmát, szótlan felháborodással hallgatta végig. Két érzés küzdött szívében: aggodalom nővére miatt és harag a többiek ellen. Caroline állítását, hogy öccsének Miss Darcy tetszik, nem volt hajlandó elhinni. Éppoly kevéssé kételkedett, mint azelőtt, hogy Bingley szívből szereti Jane-t; de bármennyire kedvelte is mindig a fiatalembert, most harag, sőt szinte megvetés fogta el, ha Bingley puha természetére, a szilárd jellem hiányára gondolt, amely kiszolgáltatta barátai mesterkedésének, és arra vitte, hogy szeszélyes kívánságaiknak feláldozza boldogságát. Még hagyján, ha csak a maga boldogságát áldozza fel - teheti, tegye kockára, ha kedve tartja; de Jane boldogságáról is szó van, s Bingleynek ezt tudnia kell. Egyszóval olyan kérdés ez, amin sokat töpreng az ember, de hiába. Elizabeth másra nem is tudott gondolni: akár elhalványult Bingley szerelme, vagy barátai beavatkozása fojtotta el, akár megérezte Jane vonzalmát, akár elkerülte a figyelmét - bárhogyan áll is a dolog, ez csak Bingley megítélésénél különbség, Jane helyzetén nem változtat semmit; az ő lelki nyugalma így is, úgy is fel van dúlva.
A day or two passed before Jane had courage to speak of her feelings to Elizabeth; but at last, on Mrs. Bennet's leaving them together, after a longer irritation than usual about Netherfield and its master, she could not help saying:Un jour ou deux se passerent avant que Jane eut le courage d’aborder ce sujet avec Elizabeth, mais une apres-midi ou sa mere avait plus encore que d’habitude épanché son irritation contre le maître de Netherfield, elle ne put s’empecher de dire :Egy-két nap eltelt, míg Jane szólni mert érzelmeiről Elizának; mikor azonban Mrs. Bennet a szokottnál is ingerlékenyebben nyilatkozott Netherfieldről és a gazdájáról, s végre magukra hagyta lányait, Jane nem tudta magát tovább türtőztetni:
"Oh, that my dear mother had more command over herself! She can have no idea of the pain she gives me by her continual reflections on him. But I will not repine. It cannot last long. He will be forgot, and we shall all be as we were before."– Comme je souhaiterais que notre mere eut un peu plus d’empire sur elle-meme ! Elle ne se doute pas de la peine qu’elle me cause avec ses allusions continuelles a Mr. Bingley. Mais je ne veux pas me plaindre. Tout cela passera et nous nous retrouverons comme auparavant.Ó! Ha drága anyánk jobban tudna uralkodni magán! Fogalma sincs róla, mennyi fájdalmat okoz nekem azzal, hogy folyton róla beszél. De nem akarok zúgolódni, már nem tarthat sokáig. Elfelejtjük őt, s minden úgy lesz, mint régen.
Elizabeth looked at her sister with incredulous solicitude, but said nothing.Elizabeth, sans répondre, regarda sa sour avec une tendresse incrédule.Elizabeth hitetlenül és aggódva pillantott nővérére, de nem szólt semmit.
"You doubt me," cried Jane, slightly colouring; "indeed, you have no reason. He may live in my memory as the most amiable man of my acquaintance, but that is all. I have nothing either to hope or fear, and nothing to reproach him with. Thank God! I have not _that_ pain. A little time, therefore--I shall certainly try to get the better."– Vous ne me croyez pas ! s’écria Jane en rougissant ; vous avez tort. Il restera dans ma mémoire comme l’homme le plus aimable que j’aie connu. Mais c’est tout. Je n’ai rien a lui reprocher ; – Dieu soit loué de m’avoir, du moins, évité ce chagrin. – Aussi, dans un peu de temps… je serai certainement capable de me ressaisir.Nem hiszel nekem - kiáltott fel Jane, kissé elpirulva -, pedig nincs rá okod! Úgy fogok rá emlékezni, mint a legkedvesebb ismerősömre - de ennyi az egész. Nincs mit reméljek, nincs mitől féljek, őt pedig nem vádolhatom semmivel. Hála istennek, hogy legalább ez a gondolat nem bánt. Csak egy kis idő kell még, próbálom megemberelni magam.
With a stronger voice she soon added, "I have this comfort immediately, that it has not been more than an error of fancy on my side, and that it has done no harm to anyone but myself."Elle ajouta bientôt d’une voix plus ferme : – J’ai pour l’instant cette consolation : tout ceci n’a été qu’une erreur de mon imagination et n’a pu faire de mal qu’a moi-meme.Csakhamar szilárdabb hangon hozzátette: - Most is az vigasztal, hogy csak képzelődés ámított engem, s hogy senkinek sem okoztam bajt, csak magamnak.
"My dear Jane!" exclaimed Elizabeth, "you are too good. Your sweetness and disinterestedness are really angelic; I do not know what to say to you. I feel as if I had never done you justice, or loved you as you deserve."– Jane, ma chérie, vous etes trop généreuse, s’exclama Elizabeth. Votre douceur, votre désintéressement sont vraiment angéliques. Je ne sais que vous dire. Il me semble que je ne vous ai jamais rendu justice ni montré toute la tendresse que vous méritiez.Drága Jane! - kiáltott fel Elizabeth. - Te túlságosan jó vagy. Az ilyen szelídség és önzetlenség igazán angyali. Nem is tudom, mit mondjak neked. Úgy érzem, sohasem becsültelek eléggé s nem szerettelek úgy, ahogy megérdemled.
Miss Bennet eagerly disclaimed all extraordinary merit, and threw back the praise on her sister's warm affection.Jane repoussa ces éloges avec force et se mit en retour a louer la chaude affection de sa sour.Jane hevesen tiltakozott a magasztalás ellen, s helyette húga ragaszkodó szeretetét kezdte dicsérni.
"Nay," said Elizabeth, "this is not fair. _You_ wish to think all the world respectable, and are hurt if I speak ill of anybody. I only want to think _you_ perfect, and you set yourself against it. Do not be afraid of my running into any excess, of my encroaching on your privilege of universal good-will. You need not. There are few people whom I really love, and still fewer of whom I think well. The more I see of the world, the more am I dissatisfied with it; and every day confirms my belief of the inconsistency of all human characters, and of the little dependence that can be placed on the appearance of merit or sense. I have met with two instances lately, one I will not mention; the other is Charlotte's marriage. It is unaccountable! In every view it is unaccountable!"– Non, dit Elizabeth, ce n’est pas juste. Vous voulez ne voir partout que du bien ; vous etes contrariée si je porte un jugement sévere, et quand je vous déclare parfaite vous protestez. Oh ! ne craignez pas que j’exagere ou que j’empiete sur votre privilege de juger favorablement tout l’univers. Plus je vais et moins le monde me satisfait. Chaque jour me montre davantage l’instabilité des caracteres et le peu de confiance qu’on peut mettre dans les apparences de l’intelligence et du mérite. Je viens d’en avoir deux exemples. De l’un, je ne parlerai pas ; l’autre, c’est le mariage de Charlotte. N’est-il pas inconcevable a tous les points de vue ?Nem - mondta Elizabeth -, ez már nem helyes. Te mindenkit becsületesnek gondolsz, és bánt, ha rosszat mondok bárkiről. Én csak téged látlak tökéletesnek, s te még ez ellen is berzenkedel. Ne félj attól, hogy túlzásba esem, s hogy bitorlom a te jogodat: a jóindulatot mindenki iránt. Nem kell ettől tartanod. Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele, s mindennap erősödik az a hitem, hogy az emberi jellem állhatatlan, s az emberekben akkor sem lehet bízni, ha szilárdnak vagy értelmesnek látszanak. Legutóbb is két ilyen példával találkoztam - az egyikről nem akarok beszélni, a másik Charlotte házassága. Érthetetlen! Bárhogy is nézem a dolgot, nem tudom megérteni!
"My dear Lizzy, do not give way to such feelings as these. They will ruin your happiness. You do not make allowance enough for difference of situation and temper. Consider Mr. Collins's respectability, and Charlotte's steady, prudent character. Remember that she is one of a large family; that as to fortune, it is a most eligible match; and be ready to believe, for everybody's sake, that she may feel something like regard and esteem for our cousin."– Ma chere Lizzy, ne vous laissez pas aller a des sentiments de ce genre. Vous ne tenez pas assez compte des différences de situation et de caractere. Considérez seulement l’honorabilité de Mr. Collins et l’esprit sensé et prudent de Charlotte. Souvenez-vous qu’elle appartient a une nombreuse famille, que ce mariage, sous le rapport de la fortune, est tres avantageux, et, par égard pour tous deux, efforcez-vous de croire que Charlotte peut vraiment éprouver quelque chose comme de l’estime et de l’affection pour notre cousin.Drága Lizzym, ne hagyj ilyen érzéseket elhatalmasodni magadban, mert tönkreteszik a boldogságod. Te nem látod be, hogy az emberek helyzete és természete különböző. Gondolj arra, hogy Collins becsületes ember, s hogy Charlotte milyen megfontolt, nyugodt jellemű. Ne feledkezz el arról sem, hogy sok testvére van, s a házasság anyagilag igen kedvező, végül pedig hidd el, valamennyiünk kedvéért, hogy valami szeretet- és becsülésfélét érez az unokabátyánk iránt.
"To oblige you, I would try to believe almost anything, but no one else could be benefited by such a belief as this; for were I persuaded that Charlotte had any regard for him, I should only think worse of her understanding than I now do of her heart. My dear Jane, Mr. Collins is a conceited, pompous, narrow-minded, silly man; you know he is, as well as I do; and you must feel, as well as I do, that the woman who married him cannot have a proper way of thinking. You shall not defend her, though it is Charlotte Lucas. You shall not, for the sake of one individual, change the meaning of principle and integrity, nor endeavour to persuade yourself or me, that selfishness is prudence, and insensibility of danger security for happiness."– Je croirai n’importe quoi pour vous faire plaisir, mais je me demande qui, hormis vous, en bénéficiera. Si je pouvais me persuader que Charlotte aime notre cousin, il me faudrait juger son esprit aussi séverement que je juge son cour. Vous ne pouvez nier, ma chere Jane, que Mr. Collins ne soit un etre prétentieux, pompeux et ridicule, et vous sentez forcément comme moi que la femme qui consent a l’épouser manque de jugement. Vous ne pouvez donc la défendre, meme si elle s’appelle Charlotte Lucas.A te kedvedért szinte bármit hajlandó volnék elhinni, de ebből senki másnak nem lenne haszna. Ha azt gondolnám, hogy Charlotte szereti a tiszteletest, akkor az eszéről lenne még rosszabb véleményem, mint most a szívéről. Drága Jane, Collins öntelt, nagyképű, korlátolt, ostoba ember: te ezt éppen olyan jól tudod, mint én. Azt is érezned kell, mint nekem, hogy nem lehet rendes gondolkozású az a nő, aki feleségül megy hozzá. Nem kelhetsz a védelmére, még ha Charlotte Lucasnak hívják is. Egy személy kedvéért nem másíthatod meg a becsületesség és az erkölcs értelmét, s nem győzheted meg önmagadat vagy engem arról, hogy az önzés egyértelmű a megfontolással, vagy hogy a veszély iránti érzéketlenség legjobb biztosítéka a boldogságnak.
"I must think your language too strong in speaking of both," replied Jane; "and I hope you will be convinced of it by seeing them happy together. But enough of this. You alluded to something else. You mentioned _two_ instances. I cannot misunderstand you, but I entreat you, dear Lizzy, not to pain me by thinking _that person_ to blame, and saying your opinion of him is sunk. We must not be so ready to fancy ourselves intentionally injured. We must not expect a lively young man to be always so guarded and circumspect. It is very often nothing but our own vanity that deceives us. Women fancy admiration means more than it does."– Je trouve seulement que vous exprimez votre pensée en termes trop séveres, et vous en serez convaincue, je l’espere, en les voyant heureux ensemble. Mais laissons ce sujet. Vous avez parlé de « deux » exemples et je vous ai bien comprise. Je vous en prie, ma chere Lizzy, n’ajoutez pas a ma peine en jugeant une certaine personne digne de blâme et en déclarant qu’elle a perdu votre estime. Il ne faut pas se croire si vite victime d’une offense volontaire ; nous ne devons pas attendre d’un jeune homme gai et plein d’entrain tant de prudence et de circonspection. Bien souvent c’est votre propre vanité qui vous égare, et les femmes croient trouver dans l’admiration qu’elles excitent beaucoup de choses qui n’y sont pas.Úgy érzem, túlságosan keményen ítéled meg mindkettőjüket - felelte Jane -, s remélem, erre magad is rá fogsz jönni, ha majd boldognak látod őket. De ebből már elég. Te valami egyébre is céloztál: két példát hoztál fel. Célzásodat nem lehet félreérteni, de nagyon kérlek, drága Lizzy, ne bánts meg engem azzal, hogy őt hibáztatod, s azt mondod, hogy az eddiginél rosszabb véleménnyel vagy róla. Nem szabad mindjárt azt képzelnünk, hogy szándékosan bántott meg bennünket. Egy csupa élet fiatalembertől nem várhatjuk, hogy mindig óvatos legyen és körültekintő. Az embert gyakran csak a hiúsága téveszti meg. A nők túlbecsülik a szép szavakat.
"And men take care that they should."– Et les hommes font bien ce qu’ils peuvent pour le leur faire croire.És a férfiak gondoskodnak róla, hogy szavaikat a kelleténél komolyabban vegyék.
"If it is designedly done, they cannot be justified; but I have no idea of there being so much design in the world as some persons imagine."– S’ils le font sciemment, ils sont impardonnables. Mais je ne puis voir partout d’aussi noirs calculs.Ha szándékosan teszik, nincs rá mentség; de nem hinném, hogy annyi szándékosság van a világon, mint egyesek gondolják.
"I am far from attributing any part of Mr. Bingley's conduct to design," said Elizabeth; "but without scheming to do wrong, or to make others unhappy, there may be error, and there may be misery. Thoughtlessness, want of attention to other people's feelings, and want of resolution, will do the business."– Je suis loin de charger Mr. Bingley d’une telle accusation. Mais sans avoir de mauvaise intention on peut mal agir et etre une cause de chagrin. Il suffit pour cela d’etre insouciant, de ne pas tenir assez compte des sentiments des autres, ou de manquer de volonté.Távol áll tőlem, hogy Bingley viselkedésében bármilyen szándékosságot lássak - mondta Elizabeth -, de az ember akaratlanul is tehet rosszat s boldogtalanná másokat - a tévedés is sokszor szenvedést okoz. Meggondolatlanság mások érzéseinek semmibevevése vagy az akaraterő hiánya: mennyi baj származhat ezekből!
"And do you impute it to either of those?"– Laquelle de ces trois choses reprochez-vous a Mr. Bingley ?És te ilyesmivel vádolod őt!
"Yes; to the last. But if I go on, I shall displease you by saying what I think of persons you esteem. Stop me whilst you can."– La derniere.Igen, az akaraterő hiányával. De ha folytatom, rossz néven fogod venni, ha olyanokról mondom meg a véleményem, akiket te nagyon becsülsz. Vágj a szavamba, amíg nem késő.
"You persist, then, in supposing his sisters influence him?"– Vous persistez alors a supposer que ses sours ont essayé de l’influencer ?Látom, megmaradsz amellett, hogy Bingleyt a nővérei befolyásolják.
"Yes, in conjunction with his friend."– Oui, et son ami également.Igen, a barátjával egyetértésben.
"I cannot believe it. Why should they try to influence him? They can only wish his happiness; and if he is attached to me, no other woman can secure it."– C’est une chose que je ne puis croire. Elles ne peuvent souhaiter que son bonheur, et, s’il m’aime, aucune autre femme ne pourra le rendre heureux.Ezt nem hiszem. Miért próbálnák őt befolyásolni? Csak a boldogságát akarják, s ha ő engem szeret, más nő nem teheti boldoggá.
"Your first position is false. They may wish many things besides his happiness; they may wish his increase of wealth and consequence; they may wish him to marry a girl who has all the importance of money, great connections, and pride."– Elles peuvent souhaiter bien d’autres choses que son bonheur ! Elles peuvent souhaiter pour lui plus de richesse et de considération ; elles peuvent souhaiter lui voir épouser une jeune fille qui lui apporte a la fois de la fortune et de hautes relations.Már a kiindulásod is téves. A boldogsága mellett sok egyebet is akarhatnak - azt, hogy növelje gazdagságát és rangját, hogy olyan lányt vegyen feleségül, akinek a pénz, az előkelő rokonság és a gőg ad tekintélyt.
"Beyond a doubt, they _do_ wish him to choose Miss Darcy," replied Jane; "but this may be from better feelings than you are supposing. They have known her much longer than they have known me; no wonder if they love her better. But, whatever may be their own wishes, it is very unlikely they should have opposed their brother's. What sister would think herself at liberty to do it, unless there were something very objectionable? If they believed him attached to me, they would not try to part us; if he were so, they could not succeed. By supposing such an affection, you make everybody acting unnaturally and wrong, and me most unhappy. Do not distress me by the idea. I am not ashamed of having been mistaken--or, at least, it is light, it is nothing in comparison of what I should feel in thinking ill of him or his sisters. Let me take it in the best light, in the light in which it may be understood."– Sans aucun doute elles souhaitent lui voir épouser miss Darcy. Mais cela peut venir d’un meilleur sentiment que vous ne pensez. La connaissant depuis plus longtemps que moi, il est naturel qu’elles me la préferent. Cependant si elles croyaient qu’il m’aime, elles ne chercheraient pas a nous séparer, et, s’il m’aimait, elles ne pourraient y réussir. Pour croire qu’il m’aime, il faut supposer que tout le monde agit mal et cette idée me rend malheureuse. Au contraire, je n’éprouve nulle honte a reconnaître que je me suis trompée. Laissez-moi donc voir l’affaire sous ce jour qui me paraît etre le véritable.Kétségtelenül szeretnék, ha Miss Darcyt választaná felelte Jane -, de talán nemesebb érzésektől indíttatva, mintsem te gondolod. Miss Darcyt sokkal régebben ismerik, mint engem; nem csoda, ha jobban szeretik. De bármi legyen is az ő kívánságuk, nem valószínű, hogy szembehelyezkednének fivérük akaratával. Melyik nővér merné ezt megtenni, hacsak nincs valami súlyos kifogásuk ellenem? Ha azt hinnék, hogy öccsük szeret engem, nem próbálnának bennünket egymástól elválasztani, s ha valóban így érezne, ez nem is sikerülhetne nekik. Te feltételezed, hogy Bingley szerelmes belém, s ezzel mindenkinek helytelen és természetellenes viselkedést tulajdonítasz, engem pedig nagyon boldogtalanná teszel. Ne gyötörj tovább ezzel a gondolattal. Én nem szégyellem, hogy tévedtem - vagy ha bánt is a szégyen, ez csekélység, semmiség ahhoz képest, amit akkor éreznék, ha rosszat kellene gondolnom róla vagy a nővéreiről. Hadd lássam őket a legkedvezőbb fényben, mert így értem meg viselkedésüket a legjobban.
Elizabeth could not oppose such a wish; and from this time Mr. Bingley's name was scarcely ever mentioned between them.Elizabeth ne pouvait que se rendre au désir de sa sour et entre elles, a partir de ce jour, le nom de Mr. Bingley ne fut plus que rarement prononcé.Ennek a kívánságnak Elizabeth nem tudott ellentmondani, s Bingley neve ezentúl alig került szóba köztük.
Mrs. Bennet still continued to wonder and repine at his returning no more, and though a day seldom passed in which Elizabeth did not account for it clearly, there was little chance of her ever considering it with less perplexity. Her daughter endeavoured to convince her of what she did not believe herself, that his attentions to Jane had been merely the effect of a common and transient liking, which ceased when he saw her no more; but though the probability of the statement was admitted at the time, she had the same story to repeat every day. Mrs. Bennet's best comfort was that Mr. Bingley must be down again in the summer.Mrs. Bennet tovább csodálkozott és zúgolódott amiatt, hogy Bingley nem tér vissza, s bár ritkán múlt el nap, hogy Elizabeth világosan meg ne magyarázta volna a dolgot, kevés kilátás volt arra, hogy anyja megrökönyödése valaha is alábbhagy. Leánya meg akarta győzni arról, amit maga sem hitt el, hogy Bingley figyelmessége Jane iránt pusztán mindennapi futó tetszésből eredt, s rögtön megszűnt, mihelyt nem látta többé. Mrs. Bennet ezt első hallásra valószínűnek is tartotta, de azért Elizának mindennap elölről kellett kezdenie az egész történetet. Mrs. Bennet legfőbb vigasza az volt, hogy Bingley feltétlenül visszajön nyárra.
Mr. Bennet treated the matter differently. "So, Lizzy," said he one day, "your sister is crossed in love, I find. I congratulate her. Next to being married, a girl likes to be crossed a little in love now and then. It is something to think of, and it gives her a sort of distinction among her companions. When is your turn to come? You will hardly bear to be long outdone by Jane. Now is your time. Here are officers enough in Meryton to disappoint all the young ladies in the country. Let Wickham be _your_ man. He is a pleasant fellow, and would jilt you creditably." "Thank you, sir, but a less agreeable man would satisfy me. We must not all expect Jane's good fortune."Mr. Bennet egészen másképp fogta fel a dolgot. - Látom, Lizzy - mondta neki egyszer -, hogy a nővéred reménytelenül szerelmes. Gratulálok neki. Ha már egy leány nem megy férjhez, időnként jól jön neki egy kis boldogtalan szerelem. Lehet rajta merengeni, s a barátnői is tisztelettel néznek rá. Kíváncsi vagyok, mikor kerül rád sor? Nem fogod hagyni, hogy Jane sokáig lepipáljon. Rajta, itt az idő! Elég tiszt van Merytonban, hogy összetörje valamennyi lány szívét a környéken. Mit szólnál például Wickhamhez? Jóképű fickó, és úgy faképnél hagyna, mint a pinty. - Köszönöm a tanácsot, papa, de egy kevésbé kellemes ember is megteszi. Nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint Jane.
"True," said Mr. Bennet, "but it is a comfort to think that whatever of that kind may befall you, you have an affectionate mother who will make the most of it."Ez igaz - mondta Mr. Bennet -, de mindenesetre vigasztaló tudat, hogy ha ilyesmi történne veled, jó anyádnak friss híranyagot szállíthatnál.
Mr. Wickham's society was of material service in dispelling the gloom which the late perverse occurrences had thrown on many of the Longbourn family. They saw him often, and to his other recommendations was now added that of general unreserve. The whole of what Elizabeth had already heard, his claims on Mr. Darcy, and all that he had suffered from him, was now openly acknowledged and publicly canvassed; and everybody was pleased to know how much they had always disliked Mr. Darcy before they had known anything of the matter. Miss Bennet was the only creature who could suppose there might be any extenuating circumstances in the case, unknown to the society of Hertfordshire; her mild and steady candour always pleaded for allowances, and urged the possibility of mistakes--but by everybody else Mr. Darcy was condemned as the worst of men.La société de Mr. Wickham fut précieuse pour dissiper le voile de tristesse que ces malencontreux événements avaient jeté sur Longbourn. On le voyait souvent et a ses autres qualités s’ajoutait maintenant un abandon qui le rendait encore plus aimable. Tout ce qu’Elizabeth avait appris de ses démelés avec Mr. Darcy était devenu public : on en parlait un peu partout et l’on se plaisait a remarquer que Mr. Darcy avait paru antipathique a tout le monde avant meme que personne fut au courant de cette affaire. Jane était la seule a supposer qu’il pouvait exister des faits ignorés de la société de Meryton. Dans sa candeur charitable, elle plaidait toujours les circonstances atténuantes, et alléguait la possibilité d’une erreur, mais tous les autres s’accordaient pour condamner Mr. Darcy et le déclarer le plus méprisable des hommes.Wickham társasága lényegesen hozzájárult, hogy elűzze a komor hangulatot, amely a legutóbbi baljós események következtében telepedett a longbourni család több tagjára. Gyakran voltak a társaságában, s eddigi jó tulajdonságait most az tetőzte be, hogy szíve megnyílt mindenki irányában. Amit eddig csak Elizával közölt: követeléseit Darcyval szemben, s mindazt, amit el kellett tőle szenvednie - ezt most mind közhírré tette, és nyilvánosan megtárgyalta. Mindenki jóleső érzéssel gondolt arra, hogy már akkor is utálta Darcyt, amikor még semmi sem tudódott ki viselt dolgaiból. Csupán Jane volt hajlandó olyan enyhítő körülményeket feltételezni, amelyekről a hertfordshire-i társaság mit sem tud. Szelíd és állhatatos becsületességével mindig elnézést hirdetett, s állhatatosan hangsúlyozta, hogy félreismerhetik Darcyt - de a többiek egytől egyig úgy tekintettek rá, mint a világ leggonoszabb emberére.
Chapter 25XXV2. FEJEZET
After a week spent in professions of love and schemes of felicity, Mr. Collins was called from his amiable Charlotte by the arrival of Saturday. The pain of separation, however, might be alleviated on his side, by preparations for the reception of his bride; as he had reason to hope, that shortly after his return into Hertfordshire, the day would be fixed that was to make him the happiest of men. He took leave of his relations at Longbourn with as much solemnity as before; wished his fair cousins health and happiness again, and promised their father another letter of thanks.Apres une semaine passée a exprimer son amour et a faire des reves de bonheur, l’arrivée du samedi arracha Mr. Collins a son aimable Charlotte. Le chagrin de la séparation, toutefois, allait etre allégé de son côté par les préparatifs qu’il avait a faire pour la réception de la jeune épouse car il avait tout lieu d’espérer que le jour du mariage serait fixé a son prochain retour en Hertfordshire. Il prit congé des habitants de Longbourn avec autant de solennité que la premiere fois, renouvela ses voux de santé et de bonheur a ses belles cousines et promit a leur pere une autre lettre de remerciements.Egy hét telt el szerelmi vallomásokkal és boldog tervezgetéssel, de megjött a szombat, amely elszakította a tiszteletest imádott Charlotte-jától. A válás fájdalmát azonban némileg enyhítették a fiatalasszony fogadására tervezett előkészületek, mivel joggal remélhette, hogy legközelebbi hertfordshire-i látogatásakor kitűzetik a nap, mely a legboldogabb emberré teszi őt a világon. Longbourni rokonaitól éppoly ünnepélyesen búcsúzott el, mint előző alkalommal, ismét jó egészséget és boldogságot kívánt szép húgainak, apjuknak pedig újabb köszönőlevelet ígért.
On the following Monday, Mrs. Bennet had the pleasure of receiving her brother and his wife, who came as usual to spend the Christmas at Longbourn. Mr. Gardiner was a sensible, gentlemanlike man, greatly superior to his sister, as well by nature as education. The Netherfield ladies would have had difficulty in believing that a man who lived by trade, and within view of his own warehouses, could have been so well-bred and agreeable. Mrs. Gardiner, who was several years younger than Mrs. Bennet and Mrs. Phillips, was an amiable, intelligent, elegant woman, and a great favourite with all her Longbourn nieces. Between the two eldest and herself especially, there subsisted a particular regard. They had frequently been staying with her in town.Le lundi suivant, Mrs. Bennet eut le plaisir de recevoir son frere et sa belle-sour qui venaient comme a l’ordinaire passer la Noël a Longbourn. Mr. Gardiner était un homme intelligent et de bonnes manieres, infiniment supérieur a sa sour tant par les qualités naturelles que par l’éducation. Les dames de Netherfield auraient eu peine a croire qu’un homme qui était dans le commerce pouvait etre aussi agréable et aussi distingué. Mrs. Gardiner, plus jeune que Mrs. Bennet, était une femme aimable, élégante et fine que ses nieces de Longbourn aimaient beaucoup. Les deux aînées surtout lui étaient unies par une vive affection, et elles faisaient de fréquents séjours a Londres chez leur tante.A rákövetkező hétfőn Mrs. Bennet örömmel fogadta bátyját és sógornőjét, akik eljöttek, hogy szokásuk szerint Longbournban töltsék a karácsonyt. Mr. Gardiner értelmes, úri viselkedésű férfi volt, s természeténél és neveltetésénél fogva egyaránt magasan felette állt húgának. A netherfieldi hölgyek aligha hitték volna el, hogy egy kereskedőember, aki raktáraiban tölti az életét, ennyire jól nevelt és kellemes modorú lehet. Mrs. Gardiner kedves, okos, elegáns asszony volt, néhány évvel fiatalabb, mint Mrs. Bennet és Mrs. Philips. Longbourni unokahúgai mind nagyon szerették, de legbarátibb viszonyban a két legidősebb leánnyal állott, akiket gyakran látott vendégül londoni házában.
The first part of Mrs. Gardiner's business on her arrival was to distribute her presents and describe the newest fashions. When this was done she had a less active part to play. It became her turn to listen. Mrs. Bennet had many grievances to relate, and much to complain of. They had all been very ill-used since she last saw her sister. Two of her girls had been upon the point of marriage, and after all there was nothing in it.Le premier soin de Mrs. Gardiner fut de distribuer les cadeaux qu’elle avait apportés et de décrire les dernieres modes de Londres. Ceci fait, son rôle devint moins actif et ce fut alors son tour d’écouter. Mrs. Bennet avait beaucoup de griefs a raconter, beaucoup de plaintes a exhaler depuis leur derniere rencontre, sa famille avait eu bien de la malchance. Deux de ses filles avaient été sur le point de se marier et, finalement, les deux projets avaient échoué.Mrs. Gardiner első dolga az volt megérkezése után, hogy szétosztotta az ajándékokat, és beszámolt a legújabb divatról. Tevékeny szerepe ezzel meg is szűnt, helyette hallgatás jutott neki osztályrészül. Mrs. Benneten sok sérelem esett, sok mindenről panaszkodhatott. Legutóbbi találkozásuk óta az egész családra rájárt a rúd. Két lánya már a házasság küszöbén állt, végül mégsem lett belőle semmi.
"I do not blame Jane," she continued, "for Jane would have got Mr. Bingley if she could. But Lizzy! Oh, sister! It is very hard to think that she might have been Mr. Collins's wife by this time, had it not been for her own perverseness. He made her an offer in this very room, and she refused him. The consequence of it is, that Lady Lucas will have a daughter married before I have, and that the Longbourn estate is just as much entailed as ever. The Lucases are very artful people indeed, sister. They are all for what they can get. I am sorry to say it of them, but so it is. It makes me very nervous and poorly, to be thwarted so in my own family, and to have neighbours who think of themselves before anybody else. However, your coming just at this time is the greatest of comforts, and I am very glad to hear what you tell us, of long sleeves."– Je ne blâme pas Jane, ajoutait-elle : ce n’est pas sa faute si l’affaire a manqué. Mais Lizzy !… Oh ! ma sour, il est tout de meme dur de penser qu’elle pourrait a l’heure qu’il est s’appeler « Mrs. Collins », n’eut été son déplorable entetement. Il l’a demandée en mariage dans cette piece meme, et elle l’a refusé ! Le résultat, c’est que lady Lucas aura une fille mariée avant moi et que la propriété de Longbourn sortira de la famille. Les Lucas sont des gens fort habiles, ma sour, et disposés a s’emparer de tout ce qui est a leur portée : je regrette de le dire, mais c’est la pure vérité. Quant a moi, cela me rend malade d’etre contrecarrée de la sorte par les miens et d’avoir des voisins qui pensent toujours a eux-memes avant de penser aux autres ; mais votre arrivée est un véritable réconfort, et je suis charmée de ce que vous me dites au sujet des manches longues.Jane-re nem haragszom - folytatta -, mert Jane meg is fogta volna Bingleyt, ha tudta volna. De ez a Lizzy! Hidd el, fáj a szívem, ha rágondolok, hogy már Collins felesége lehetne, ha nem lett volna olyan önfejű. Itt, ezen a szent helyen kérte meg a kezét, de Lizzy kikosarazta. Az eredmény az, hogy Lady Lucas előttem adja férjhez a lányát, a longbourni birtok pedig biztosan kicsúszik a kezünkből. Nem is gondolod, milyen ravasz emberek azok a Lucasék. Csak az érdekli őket, mit kaparinthatnak meg. Sajnálom, hogy ezt kell róluk mondanom, de ez az igazság. Tönkremennek belé az idegeim meg az egészségem, hogy a családom ellenem dolgozik, a szomszédaim pedig csak a maguk érdekeit nézik. De ti éppen a legjobbkor jöttetek... milyen boldogság ez nekem, és hogy örülök, hogy megint a hosszú ujj a divat!
Mrs. Gardiner, to whom the chief of this news had been given before, in the course of Jane and Elizabeth's correspondence with her, made her sister a slight answer, and, in compassion to her nieces, turned the conversation.Mrs. Gardiner, qui avait déja été mise au courant des faits par sa correspondance avec Jane et Elizabeth, répondit brievement a sa belle-sour et, par amitié pour ses nieces, détourna la conversation. Mais elle reprit le sujet un peu plus tard, quand elle se trouva seule avec Elizabeth.Mrs. Gardiner a legfontosabb hírekről már értesült a két idősebbik leánnyal folytatott levelezés során, ezért csak futólag felelt sógornőjének, s kímélni akarva unokahúgai érzéseit, másra fordította a szót.
When alone with Elizabeth afterwards, she spoke more on the subject. "It seems likely to have been a desirable match for Jane," said she. "I am sorry it went off. But these things happen so often! A young man, such as you describe Mr. Bingley, so easily falls in love with a pretty girl for a few weeks, and when accident separates them, so easily forgets her, that these sort of inconsistencies are very frequent."– Ce parti semblait vraiment souhaitable pour Jane, dit-elle, et je suis bien fâchée que la chose en soit restée la, mais il n’est pas rare de voir un jeune homme tel que vous me dépeignez Mr. Bingley s’éprendre soudain d’une jolie fille et, si le hasard vient a les séparer, l’oublier aussi vite.Mikor később egyedül maradt Elizával, újból visszatért a tárgyra. - Úgy látom, kitűnő parti lett volna Jane-nek - mondta -, kár, hogy nem lett belőle semmi. De az ilyesmi gyakran megesik! Egy ilyen fiatalember, amilyennek Bingleyt leírtad, könnyen beleszeret pár hétre egy csinos lányba, mikor aztán a véletlen elválasztja tőle, éppoly könnyen el is felejti. Az effajta hűtlenség nagyon gyakori.
"An excellent consolation in its way," said Elizabeth, "but it will not do for _us_. We do not suffer by _accident_. It does not often happen that the interference of friends will persuade a young man of independent fortune to think no more of a girl whom he was violently in love with only a few days before."– Voila certes une excellente consolation, dit Elizabeth, mais, dans notre cas, le hasard n’est point responsable, et il est assez rare qu’un jeune homme de fortune indépendante se laisse persuader par les siens d’oublier une jeune fille dont il était violemment épris quelques jours auparavant.Jó vigasz a maga nemében - mondta Elizabeth -, de a mi esetünkre nem illik. A mi bajunkat nem a véletlen okozta. Ritkán fordul elő, hogy egy anyagilag független fiatalember barátai közbelépésére többé nem törődik egy lánnyal, akibe néhány nappal előbb még fülig szerelmes volt.
"But that expression of 'violently in love' is so hackneyed, so doubtful, so indefinite, that it gives me very little idea. It is as often applied to feelings which arise from a half-hour's acquaintance, as to a real, strong attachment. Pray, how _violent was_ Mr. Bingley's love?"– Cette expression de « violemment épris » est a la fois si vague et si rebattue qu’elle ne me représente pas grand’chose. On l’emploie aussi bien pour un sentiment passager, né d’une simple rencontre, que pour un attachement réel et profond. S’il vous plaît, comment se manifestait ce violent amour de Mr. Bingley ?De ez a kifejezés, hogy "fülig szerelmes", annyira elcsépelt, annyira határozatlan és bizonytalan, hogy már alig jelent valamit. Éppoly gyakran alkalmazzák a félórás ismeretségből származó érzésekre, mint a komoly, mély vonzalomra. Mondd, kérlek, milyen heves volt Mr. Bingley szerelme?
"I never saw a more promising inclination; he was growing quite inattentive to other people, and wholly engrossed by her. Every time they met, it was more decided and remarkable. At his own ball he offended two or three young ladies, by not asking them to dance; and I spoke to him twice myself, without receiving an answer. Could there be finer symptoms? Is not general incivility the very essence of love?"– Je n’ai jamais vu une inclination aussi pleine de promesses. Il ne voyait que Jane et ne faisait plus attention a personne. Au bal qu’il a donné chez lui, il a froissé plusieurs jeunes filles en oubliant de les inviter a danser, et moi-meme ce jour-la je lui ai adressé deux fois la parole sans qu’il eut l’air de m’entendre. Est-il symptôme plus significatif ? Le fait d’etre impoli envers tout le monde n’est-il pas chez un homme la marque meme de l’amour !Sohasem láttam ennél biztatóbb vonzalmat. Bingley nem törődött már senkivel, egyedül Jane létezett számára, s ez minden találkozásuknál világosabb és feltűnőbb lett. A saját házibálján megsértett két vagy három leányt, mert nem kérte fel őket; én magam kétszer is szóltam hozzá, de választ sem kaptam. Lehetnek-e ennél örvendetesebb tünetek? Hiszen a szerelem lényege, hogy udvariatlanná tesz mindenki más iránt!
"Oh, yes!--of that kind of love which I suppose him to have felt. Poor Jane! I am sorry for her, because, with her disposition, she may not get over it immediately. It had better have happened to _you_, Lizzy; you would have laughed yourself out of it sooner. But do you think she would be prevailed upon to go back with us? Change of scene might be of service--and perhaps a little relief from home may be as useful as anything."– Oui… de cette sorte d’amour qu’éprouvait sans doute Mr. Bingley. Pauvre Jane ! j’en suis fâchée pour elle ; avec sa nature il lui faudra longtemps pour se remettre. Si vous aviez été a sa place, Lizzy, votre gaieté vous aurait aidée a réagir plus vite. Mais pensez-vous que nous pourrions décider Jane a venir a Londres avec nous ? Un changement lui ferait du bien, et quitter un peu sa famille serait peut-etre pour elle le remede le plus salutaire.Ó, igen! Az olyan szerelemé, amelyet Bingley érezhetett. Szegény Jane! Sajnálom őt, mert az ő természetével nem fogja egykönnyen kiheverni. Bár inkább veled történt volna, Lizzy! Te jót nevetnél az egészen, s ez elősegíti a gyógyulást. De mit gondolsz, rá lehetne venni Jane-t, hogy jöjjön velünk Londonba? A környezetváltozás jót tenne neki - talán az is megnyugtatná, ha kissé kiszabadulna az itthoni légkörből.
Elizabeth was exceedingly pleased with this proposal, and felt persuaded of her sister's ready acquiescence.Elizabeth applaudit a cette proposition, sure que Jane l’accepterait volontiers.Elizabeth rendkívül megörült ennek az ajánlatnak, és biztosra vette, hogy nővére is kapni fog rajta.
"I hope," added Mrs. Gardiner, "that no consideration with regard to this young man will influence her. We live in so different a part of town, all our connections are so different, and, as you well know, we go out so little, that it is very improbable that they should meet at all, unless he really comes to see her."– J’espere, ajouta Mrs. Gardiner, qu’aucune arriere-pensée au sujet de ce jeune homme ne l’arretera. Nous habitons un quartier tout différent, nous n’avons pas les memes relations, et nous sortons peu, comme vous le savez. Il est donc fort peu probable qu’ils se rencontrent, a moins que lui-meme ne cherche réellement a la voir.Remélem - tette hozzá Mrs. Gardiner -, hogy elhatározását nem fogja befolyásolni a fiatalember londoni tartózkodása. Mi egészen más városrészben lakunk, más a baráti körünk, s mint jól tudod, ritkán járunk társaságba; így hát nagyon valószínűtlen, hogy találkoznánk, hacsak Bingley egyenesen meg nem látogatja Jane-t.
"And _that_ is quite impossible; for he is now in the custody of his friend, and Mr. Darcy would no more suffer him to call on Jane in such a part of London! My dear aunt, how could you think of it? Mr. Darcy may perhaps have _heard_ of such a place as Gracechurch Street, but he would hardly think a month's ablution enough to cleanse him from its impurities, were he once to enter it; and depend upon it, Mr. Bingley never stirs without him."– Oh ! cela, c’est impossible, car il est maintenant sous la garde de son ami, et Mr. Darcy ne lui permettra certainement pas d’aller rendre visite a Jane dans un tel quartier. Ma chere tante, y pensez-vous ? Mr. Darcy a peut-etre entendu parler d’une certaine rue qu’on appelle Gracechurch Street, mais un mois d’ablutions lui semblerait a peine suffisant pour s’en purifier si jamais il y mettait les pieds et, soyez-en sure, Mr. Bingley ne sort jamais sans lui.Ez pedig teljes lehetetlenség, mert most a barátja őrzi, és Darcy a világért sem tűrné, hogy Jane-t abban a városnegyedben felkeresse! Kedves néni, hova gondol? Mr. Darcy talán hallotta a hírét a Gracechurch Streetnek, de az ő felfogása szerint egy hónap alatt sem tudná magáról lemosni a szennyet, ha egyszer odatévedne; afelől pedig nyugodt lehet, hogy Bingley nála nélkül ki se mozdul a házból.
"So much the better. I hope they will not meet at all. But does not Jane correspond with his sister? _She_ will not be able to help calling."– Tant mieux. J’espere qu’ils ne se rencontreront pas du tout. Mais Jane n’est-elle pas en correspondance avec la sour ? Elle ne pourra résister au désir d’aller la voir.Annál jobb. Remélem, egyáltalán nem fognak találkozni. De mi van Bingley nővérével? Hiszen Jane levelez vele. Ő mégis kénytelen lesz eljönni hozzá.
"She will drop the acquaintance entirely."– Elle laissera, je pense, tomber cette relation.Miss Bingley meg fogja szakítani vele az ismeretséget.
But in spite of the certainty in which Elizabeth affected to place this point, as well as the still more interesting one of Bingley's being withheld from seeing Jane, she felt a solicitude on the subject which convinced her, on examination, that she did not consider it entirely hopeless. It was possible, and sometimes she thought it probable, that his affection might be reanimated, and the influence of his friends successfully combated by the more natural influence of Jane's attractions.Tout en faisant cette déclaration avec la meme assurance qu’elle avait prédit que Mr. Bingley n’aurait pas la permission d’aller voir Jane, Elizabeth ressentait au fond d’elle-meme une anxiété qui, a la réflexion, lui prouva qu’elle ne jugeait pas l’affaire absolument désespérée. Apres tout il était possible, – elle allait meme jusqu’a se dire probable, – que l’amour de Mr. Bingley se réveillât, et que l’influence des siens se trouvât moins forte que le pouvoir plus naturel des attraits qui l’avaient charmé.Elizabeth ezt igen határozott hangon jelentette ki, mint azt a még érdekesebb feltevést is, hogy Bingleyt nem engedik el Jane-hez - de magában nyugtalankodott, s kis megfontolás után rájött arra, hogy a dolgot nem hiszi egészen reménytelennek. Lehetségesnek, sőt néha valószínűnek tűnt fel, hogy Bingley szerelme újból fellángol, s a baráti befolyást sikeresen ellensúlyozza majd Jane szépségének természetes varázsa.
Miss Bennet accepted her aunt's invitation with pleasure; and the Bingleys were no otherwise in her thoughts at the same time, than as she hoped by Caroline's not living in the same house with her brother, she might occasionally spend a morning with her, without any danger of seeing him.Jane accepta l’invitation de sa tante avec plaisir et, si elle pensa aux Bingley, ce fut simplement pour se dire que, Caroline n’habitant pas avec son frere, elle pourrait, sans risquer de le rencontrer, passer quelquefois une matinée avec elle.Jane örömmel fogadta el nagynénje meghívását. Bingleyékre pillanatnyilag csak annyit gondolt, hogy Caroline nem lakik egy házban a fivérével, s ezért remélhetőleg egy-egy délelőttöt nála tölthet, anélkül, hogy találkoznia kellene Bingleyvel.
The Gardiners stayed a week at Longbourn; and what with the Phillipses, the Lucases, and the officers, there was not a day without its engagement. Mrs. Bennet had so carefully provided for the entertainment of her brother and sister, that they did not once sit down to a family dinner. When the engagement was for home, some of the officers always made part of it--of which officers Mr. Wickham was sure to be one; and on these occasions, Mrs. Gardiner, rendered suspicious by Elizabeth's warm commendation, narrowly observed them both. Without supposing them, from what she saw, to be very seriously in love, their preference of each other was plain enough to make her a little uneasy; and she resolved to speak to Elizabeth on the subject before she left Hertfordshire, and represent to her the imprudence of encouraging such an attachment.Les Gardiner resterent une semaine a Longbourn, et entre les Philips, les Lucas, et les officiers de la milice, il n’y eut pas une journée sans invitation. Mrs. Bennet avait si bien pourvu a la distraction de son frere et de sa belle-sour qu’ils ne dînerent pas une seule fois en famille. Si l’on passait la soirée a la maison, il ne manquait jamais d’y avoir comme convives quelques officiers et parmi eux Mr. Wickham. Dans ces occasions, Mrs. Gardiner, mise en éveil par la sympathie avec laquelle Elizabeth lui avait parlé de ce dernier, les observait tous deux avec attention. Sans les croire tres sérieusement épris l’un de l’autre, le plaisir évident qu’ils éprouvaient a se voir suffit a l’inquiéter un peu, et elle résolut de représenter avant son départ a Elizabeth l’imprudence qu’il y aurait a encourager un tel sentiment.Gardinerék egy hétig maradtak Longbournban, de egy nap sem múlt el, hogy ne jöttek volna össze hol Philipsékkel, hol a Lucas családdal, hol meg a tisztekkel. Mrs. Bennet oly buzgón gondoskodott bátyja és sógornője szórakoztatásáról, hogy egyetlen este sem ültek le egymagukban a családi vacsorához. Ha otthon is maradtak, néhány tiszt mindig meg volt híva, és Wickham sohasem hiányzott közülük. Elizabeth lelkesen dicsérte őt Mrs. Gardinernek, aki gyanút fogott, s ilyen alkalmakkor gondosan figyelte mindkettőjüket. A látottak alapján nem gondolt ugyan komoly szerelemre, de annyi nyilvánvaló volt, hogy tetszenek egymásnak, s a nagynénit ez is nyugtalanította kissé. Elhatározta, hogy elutazása előtt beszél Elizával, és kifejti neki, hogy oktalanság lenne ilyen vonzalmat bátorítani.
To Mrs. Gardiner, Wickham had one means of affording pleasure, unconnected with his general powers. About ten or a dozen years ago, before her marriage, she had spent a considerable time in that very part of Derbyshire to which he belonged. They had, therefore, many acquaintances in common; and though Wickham had been little there since the death of Darcy's father, it was yet in his power to give her fresher intelligence of her former friends than she had been in the way of procuring.Indépendamment de ses qualités personnelles, Wickham avait un moyen de se rendre agréable a Mrs. Gardiner. Celle-ci, avant son mariage, avait habité un certain temps la région dont il était lui-meme originaire, dans le Derbyshire. Ils avaient donc beaucoup de connaissances communes et, bien qu’il eut quitté le pays depuis cinq ans, il pouvait lui donner de ses relations d’autrefois des nouvelles plus fraîches que celles qu’elle possédait elle-meme.Wickham nemcsak közismert szeretetre méltó tulajdonságaival, hanem egyébbel is szórakoztatta Mrs. Gardinert, aki tíz-tizenkét évvel azelőtt, még lány korában, hosszabb időt töltött Derbyshire-ben, azon a vidéken, ahol Wickham született. Ilyenformán sok közös ismerősük volt, s bár a fiatalember Darcy apjának halála óta, vagyis öt éve nemigen járt arra, mégis újabb hírekkel szolgált az asszonynak régi ismerőseiről, mint amikhez az hozzájuthatott.
Mrs. Gardiner had seen Pemberley, and known the late Mr. Darcy by character perfectly well. Here consequently was an inexhaustible subject of discourse. In comparing her recollection of Pemberley with the minute description which Wickham could give, and in bestowing her tribute of praise on the character of its late possessor, she was delighting both him and herself. On being made acquainted with the present Mr. Darcy's treatment of him, she tried to remember some of that gentleman's reputed disposition when quite a lad which might agree with it, and was confident at last that she recollected having heard Mr. Fitzwilliam Darcy formerly spoken of as a very proud, ill-natured boy.Mrs. Gardiner avait vu Pemberley, jadis, et avait beaucoup entendu parler du pere de Mr. Darcy. C’était la un inépuisable sujet de conversation. Elle prenait plaisir a comparer ses souvenirs de Pemberley avec la description minutieuse qu’en faisait Wickham et a dire son estime pour l’ancien propriétaire. Son interlocuteur ne se montrait pas moins charmé qu’elle par cette évocation du passé. Lorsqu’il lui raconta la façon dont l’avait traité le fils elle essaya de se rappeler ce qu’on disait de celui-ci au temps ou il n’était encore qu’un jeune garçon et, en fouillant dans sa mémoire, il lui sembla avoir entendu dire que le jeune Fitzwilliam Darcy était un enfant extremement orgueilleux et désagréable.Mrs. Gardiner megfordult Pemberleyben, s hallomásból igen jól ismerte a megboldogult Mr. Darcyt; s ez kimeríthetetlen tárgya volt beszélgetésüknek. Mindkettőjüknek nagy örömet szerzett, mikor Mrs. Gardiner összehasonlította pemberleyi emlékeit Wickham pontos leírásával, és dicsérettel adózott a kastély régi gazdájának. Wickham viszont arról világosította fel, hogyan bánt vele a fiatal Darcy, mire Mrs. Gardiner emlékezetébe próbálta idézni, mondtak-e olyasmit a természetéről gyermekkorában, ami összhangban van mostani viselkedésével, s végül eszébe jutott, hogy Fitzwilliam Darcyt annak idején úgy emlegették, mint nagyon gőgös, barátságtalan fiút.
Chapter 26XXVI3. FEJEZET
Mrs. Gardiner's caution to Elizabeth was punctually and kindly given on the first favourable opportunity of speaking to her alone; after honestly telling her what she thought, she thus went on:Mrs. Gardiner saisit la premiere occasion favorable pour donner doucement a Elizabeth l’avertissement qu’elle jugeait nécessaire. Apres lui avoir dit franchement ce qu’elle pensait, elle ajouta :Mrs. Gardiner hamarosan megtalálta a módját, hogy négyszemközt beszélhessen Elizával. Őszintén megmondta neki a véleményét, majd így folytatta:
"You are too sensible a girl, Lizzy, to fall in love merely because you are warned against it; and, therefore, I am not afraid of speaking openly. Seriously, I would have you be on your guard. Do not involve yourself or endeavour to involve him in an affection which the want of fortune would make so very imprudent. I have nothing to say against _him_; he is a most interesting young man; and if he had the fortune he ought to have, I should think you could not do better. But as it is, you must not let your fancy run away with you. You have sense, and we all expect you to use it. Your father would depend on _your_ resolution and good conduct, I am sure. You must not disappoint your father."– Vous etes, Lizzy, une fille trop raisonnable pour vous attacher a quelqu’un simplement parce que l’on cherche a vous en détourner, c’est pourquoi je ne crains pas de vous parler avec cette franchise. Tres sérieusement, je voudrais que vous vous teniez sur vos gardes : ne vous laissez pas prendre, – et ne laissez pas Mr. Wickham se prendre, – aux douceurs d’une affection que le manque absolu de fortune de part et d’autre rendrait singulierement imprudente. Je n’ai rien a dire contre lui ; c’est un garçon fort sympathique, et s’il possédait la position qu’il mérite, je crois que vous ne pourriez mieux choisir, mais, la situation étant ce qu’elle est, il vaut mieux ne pas laisser votre imagination s’égarer. Vous avez beaucoup de bon sens et nous comptons que vous saurez en user. Votre pere a toute confiance dans votre jugement et votre fermeté de caractere ; n’allez pas lui causer une déception.Sokkal okosabb lány vagy, Lizzy, semhogy beleszeress valakibe csak azért, mert óvnak ettől - ezért merek veled nyíltan beszélni. Komolyan figyelmeztetni akarlak, hogy vigyázz. Ne keveredj bele, és őt se próbáld belekeverni olyan szerelembe, amelyet a vagyon hiánya kilátástalanná tesz. A személy ellen nincs semmi kifogásom; nagyon érdekes fiatalember, s ha annyi vagyona volna; amennyit megérdemel, szerintem nem is kívánhatnál jobb férjet. De ahogyan a dolog áll, ne engedd, hogy érzéseid elragadjanak. Értelmes teremtés vagy, s mi valamennyien elvárjuk, hogy használd is az eszedet. Meg vagyok róla győződve, hogy apád megbízik józan elhatározásodban és kifogástalan viselkedésedben. Ne okozz neki csalódást.
"My dear aunt, this is being serious indeed."– Ma chere tante, voila des paroles bien sérieuses !Kedves néni, ez aztán komoly beszéd!
"Yes, and I hope to engage you to be serious likewise."– Oui, et j’espere vous décider a etre sérieuse, vous aussi.Igen, és remélem, téged is komoly válaszra késztet.
"Well, then, you need not be under any alarm. I will take care of myself, and of Mr. Wickham too. He shall not be in love with me, if I can prevent it."– Eh bien ! Rassurez-vous, je vous promets d’etre sur mes gardes, et Mr. Wickham ne s’éprendra pas de moi si je puis l’en empecher.Megnyugtatom, hogy nincs semmi oka az aggodalomra. Vigyázni fogok magamra és Wickhamre is. Ha tőlem függ, nem fog belém szeretni.
"Elizabeth, you are not serious now."– Elizabeth, vous n’etes pas sérieuse en ce moment.Látom, Elizabeth, most nem beszélsz komolyan.
"I beg your pardon, I will try again. At present I am not in love with Mr. Wickham; no, I certainly am not. But he is, beyond all comparison, the most agreeable man I ever saw--and if he becomes really attached to me--I believe it will be better that he should not. I see the imprudence of it. Oh! _that_ abominable Mr. Darcy! My father's opinion of me does me the greatest honour, and I should be miserable to forfeit it. My father, however, is partial to Mr. Wickham. In short, my dear aunt, I should be very sorry to be the means of making any of you unhappy; but since we see every day that where there is affection, young people are seldom withheld by immediate want of fortune from entering into engagements with each other, how can I promise to be wiser than so many of my fellow-creatures if I am tempted, or how am I even to know that it would be wisdom to resist? All that I can promise you, therefore, is not to be in a hurry. I will not be in a hurry to believe myself his first object. When I am in company with him, I will not be wishing. In short, I will do my best."– Je vous demande pardon ; je vais faire tous mes efforts pour le devenir. Pour l’instant je ne suis pas amoureuse de Mr. Wickham. Non, tres sincerement, je ne le suis pas, mais c’est, sans comparaison, l’homme le plus agréable que j’aie jamais rencontré, et, s’il s’attachait a moi… Non, décidément, il vaut mieux que cela n’arrive pas ; je vois quel en serait le danger. ? Oh ! cet horrible Mr. Darcy ! – L’estime de mon pere me fait grand honneur, et je serais tres malheureuse de la perdre. Mon pere, cependant, a un faible pour Mr. Wickham. En résumé, ma chere tante, je serais désolée de vous faire de la peine, mais puisque nous voyons tous les jours que les jeunes gens qui s’aiment se laissent rarement arreter par le manque de fortune, comment pourrais-je m’engager a me montrer plus forte que tant d’autres en cas de tentation ? Comment, meme, pourrais-je etre sure qu’il est plus sage de résister ? Aussi, tout ce que je puis vous promettre, c’est de ne rien précipiter, de ne pas me hâter de croire que je suis l’unique objet des pensées de Mr. Wickham. En un mot, je ferai de mon mieux.Bocsásson meg, megpróbálom újra elmagyarázni. Jelenleg nem vagyok szerelmes Wickhambe; nem, ezt határozottan állíthatom. De annyit mondhatok, hogy ő a legkellemesebb ember, akivel valaha találkoztam... és ha igazán belém szeretne... de azt hiszem, jobb, ha nem kerül erre sor. Belátom, milyen meggondolatlanság volna. - Ó, az a rettenetes Darcy! - Apám jó véleménye számomra nagyon megtisztelő, s szerencsétlen volnék, ha elveszteném. De apám maga is kedveli Wickhamet. Egyszóval, kedves néni, nagyon sajnálnám, ha bárkinek is boldogtalanságot okoznék maguk közül; de mindennap látjuk, hogy ha a fiatalok szeretik egymást, a vagyon pillanatnyi hiánya ritkán riasztja vissza őket a házasodástól, hogyan ígérjem hát meg; hogy kísértés esetén bölcsebb leszek, mint annyi embertársam, vagy honnan tudjam, hogy csakugyan bölcs dolog-e ellenállni a kísértésnek? Egyebet tehát nem ígérhetek, csak azt, hogy nem fogom elsietni a dolgot. Nem fogom elhamarkodva azt hinni, hogy egyedül értem lángol. Ha vele vagyok, nem fogok epekedni. Egyszóval megteszem, ami tőlem telik.
"Perhaps it will be as well if you discourage his coming here so very often. At least, you should not _remind_ your mother of inviting him."– Peut-etre serait-il bon de ne pas l’encourager a venir aussi souvent ; tout au moins pourriez-vous ne pas suggérer a votre mere de l’inviter.Talán az is jó lesz, ha elveszed a kedvét a túlságosan gyakori látogatástól. Legalábbis ne emlékeztesd az édesanyádat, hogy hívja meg.
"As I did the other day," said Elizabeth with a conscious smile: "very true, it will be wise in me to refrain from _that_. But do not imagine that he is always here so often. It is on your account that he has been so frequently invited this week. You know my mother's ideas as to the necessity of constant company for her friends. But really, and upon my honour, I will try to do what I think to be the wisest; and now I hope you are satisfied."– Comme je l’ai fait l’autre jour, dit Elizabeth qui sourit a l’allusion. C’est vrai, il serait sage de m’en abstenir. Mais ne croyez pas que ses visites soient habituellement aussi fréquentes ; c’est en votre honneur qu’on l’a invité si souvent cette semaine. Vous connaissez les idées de ma mere sur la nécessité d’avoir continuellement du monde pour distraire ses visiteurs. En toute sincérité, j’essaierai de faire ce qui me semblera le plus raisonnable. Et maintenant, j’espere que vous voila satisfaite.Mint a múltkor tettem - mondta Elizabeth, mosolyogva az eseten. - Igaza van, az ilyesmitől okosabb tartózkodni. De ne gondolja, hogy ő mindig ilyen gyakori vendég. Ezen a héten maguk miatt hívták meg annyiszor. Hiszen tudja, hogy anyám felfogása szerint a vendégeknek állandóan társaság kell. De őszintén, szavamra ígérem, igyekezni fogok azt tenni, ami a legokosabb, s remélem, ezzel meg van elégedve.
Her aunt assured her that she was, and Elizabeth having thanked her for the kindness of her hints, they parted; a wonderful instance of advice being given on such a point, without being resented.Sur la réponse affirmative de sa tante, Elizabeth la remercia de son affectueux intéret et ainsi se termina l’entretien, – exemple bien rare d’un avis donné en pareille matiere sans blesser le personnage qui le reçoit.A nagynéni helyeslése után Elizabeth megköszönte a jóindulatú figyelmeztetést, s a beszélgetés véget ért. Ritkán fordul elő, hogy valaki ilyen kényes kérdésben kap tanácsot, s nem haragszik meg miatta.
Mr. Collins returned into Hertfordshire soon after it had been quitted by the Gardiners and Jane; but as he took up his abode with the Lucases, his arrival was no great inconvenience to Mrs. Bennet. His marriage was now fast approaching, and she was at length so far resigned as to think it inevitable, and even repeatedly to say, in an ill-natured tone, that she "_wished_ they might be happy." Thursday was to be the wedding day, and on Wednesday Miss Lucas paid her farewell visit; and when she rose to take leave, Elizabeth, ashamed of her mother's ungracious and reluctant good wishes, and sincerely affected herself, accompanied her out of the room. As they went downstairs together, Charlotte said:Mr. Collins revint en Hertfordshire apres le départ des Gardiner et de Jane, mais comme il descendit cette fois chez les Lucas, son retour ne gena pas beaucoup Mrs. Bennet. Le jour du mariage approchant, elle s’était enfin résignée a considérer l’événement comme inévitable, et allait jusqu’a dire d’un ton désagréable qu’elle « souhaitait qu’ils fussent heureux ». Le mariage devant avoir lieu le jeudi, miss Lucas vint le mercredi a Longbourn pour faire sa visite d’adieu. Lorsqu’elle se leva pour prendre congé, Elizabeth, confuse de la mauvaise grâce de sa mere et de ses souhaits dépourvus de cordialité, sortit de la piece en meme temps que Charlotte pour la reconduire. Comme elles descendaient ensemble, celle-ci lui dit :Röviddel Gardinerék és Jane elutazása után Collins visszatért Hertfordshire-be de mivel Lucaséknál szállt meg, érkezése nem okozott nagyobb gondot Mrs. Bennetnek. Az esküvő napja rohamosan közeledett, s végül Mrs. Bennet is kénytelen volt beletörődni az elkerülhetetlenbe, sőt még rosszkedvűen egyszer-kétszer azt is kijelentette, hogy óhajtja mindkettőjük boldogságát. Csütörtökre tűzték ki az esküvőt, és Miss Lucas szerdán ment hozzájuk búcsúlátogatásra. Elizabeth szégyellte, hogy anyja csak kelletlenül és szűkszavúan gratulál; ő maga őszintén meg volt hatódva, s amikor Charlotte felállt, hogy elbúcsúzzék, kikísérte. Miközben lementek a lépcsőn, Charlotte megszólalt:
"I shall depend on hearing from you very often, Eliza."– Je compte recevoir souvent de vos nouvelles, Elizabeth.Ígérd meg, Eliza, hogy gyakran fogsz írni.
"_That_ you certainly shall."– Je vous le promets.Erre okvetlenül számíthatsz.
"And I have another favour to ask you. Will you come and see me?"– Et j’ai une autre faveur a vous demander, celle de venir me voir.Még valamit szeretnék kérni tőled: mielőbb látogass meg.
"We shall often meet, I hope, in Hertfordshire."– Nous nous rencontrerons souvent ici, je l’espere.Remélem, gyakran fogunk találkozni Hertfordshire-ben.
"I am not likely to leave Kent for some time. Promise me, therefore, to come to Hunsford."– Il est peu probable que je quitte le Kent d’ici quelque temps. Promettez-moi donc de venir a Hunsford.Nem hinném, hogy egyhamar elutazhatnék Kentből. Azért kérlek, jöjj el hozzánk Hunsfordba.
Elizabeth could not refuse, though she foresaw little pleasure in the visit.Elizabeth ne pouvait refuser, bien que la perspective de cette visite la séduisît peu au premier abord.Elizabeth nem utasította vissza a meghívást, bár nem sok örömet várt a látogatástól.
"My father and Maria are coming to me in March," added Charlotte, "and I hope you will consent to be of the party. Indeed, Eliza, you will be as welcome as either of them."– Mon pere et Maria doivent venir me faire visite en mars. Vous consentirez, je l’espere, a les accompagner, et vous serez accueillie aussi chaudement qu’eux-memes.Édesapám és Maria márciusban készülnek hozzánk - tette hozzá Charlotte -, s szeretném, ha te is velük tartanál. Hidd el, Eliza, téged éppolyan szívesen látlak, mint őket.
The wedding took place; the bride and bridegroom set off for Kent from the church door, and everybody had as much to say, or to hear, on the subject as usual. Elizabeth soon heard from her friend; and their correspondence was as regular and frequent as it had ever been; that it should be equally unreserved was impossible. Elizabeth could never address her without feeling that all the comfort of intimacy was over, and though determined not to slacken as a correspondent, it was for the sake of what had been, rather than what was. Charlotte's first letters were received with a good deal of eagerness; there could not but be curiosity to know how she would speak of her new home, how she would like Lady Catherine, and how happy she would dare pronounce herself to be; though, when the letters were read, Elizabeth felt that Charlotte expressed herself on every point exactly as she might have foreseen. She wrote cheerfully, seemed surrounded with comforts, and mentioned nothing which she could not praise. The house, furniture, neighbourhood, and roads, were all to her taste, and Lady Catherine's behaviour was most friendly and obliging. It was Mr. Collins's picture of Hunsford and Rosings rationally softened; and Elizabeth perceived that she must wait for her own visit there to know the rest.Le mariage eut lieu. Les mariés partirent pour le Kent au sortir de l’église, et dans le public on échangea les propos habituels en de telles circonstances. Les premieres lettres de Charlotte furent accueillies avec empressement. On se demandait naturellement avec curiosité comment elle parlerait de sa nouvelle demeure, de lady Catherine, et surtout de son bonheur. Les lettres lues, Elizabeth vit que Charlotte s’exprimait sur chaque point exactement comme elle l’avait prévu. Elle écrivait avec beaucoup de gaieté, semblait jouir d’une existence pleine de confort et louait tout ce dont elle parlait : la maison, le mobilier, les voisins, les routes ne laissaient rien a désirer et lady Catherine se montrait extremement aimable et obligeante. Dans tout cela on reconnaissait les descriptions de Mr. Collins sous une forme plus tempérée. Elizabeth comprit qu’il lui faudrait attendre d’aller a Hunsford pour connaître le reste.Az esküvő megtörtént, a fiatal pár a templomból jövet egyenesen Kentbe utazott, a többiek a szokásos mondanivalókkal traktálták egymást. Elizabeth hamarosan hírt kapott barátnőjétől, levelezésük éppoly sűrű volt és állandó, mint azelőtt, bár a régi nyílt hangot nem találták többé. Elizabeth írás közben nem tudott megszabadulni az érzéstől, hogy benső, bizalmas barátságuknak vége szakadt; továbbra is szorgalmasan levelezett Charlotte-tal, de inkább a múlt, mint a jelen kedvéért. Első leveleit mohó kíváncsisággal bontotta fel; természetesen érdekelte, mit ír barátnője új otthonáról, hogyan tetszik neki Lady Catherine, s milyen boldognak meri magát vallani. De a levelek elolvasása után érezte, hogy Charlotte minden kérdésben úgy nyilatkozik, ahogy az előre látható volt. Jókedvűen írt, a gondtalan élet érződött ki leveléből, csak olyanra tért ki, amit dicsérhetett. A ház, a bútorok, a környék, az utak - minden tetszett neki, Lady Catherine viselkedése barátságos volt és megnyerő. Collins beállítása volt ez Hunsfordról és Rosingsról, ésszerűen tompítva. Elizabeth érezte, hogy csak akkor tudja meg az igazságot, ha majd saját szemével lát mindent.
Jane had already written a few lines to her sister to announce their safe arrival in London; and when she wrote again, Elizabeth hoped it would be in her power to say something of the Bingleys. Her impatience for this second letter was as well rewarded as impatience generally is. Jane had been a week in town without either seeing or hearing from Caroline. She accounted for it, however, by supposing that her last letter to her friend from Longbourn had by some accident been lost. "My aunt," she continued, "is going to-morrow into that part of the town, and I shall take the opportunity of calling in Grosvenor Street."Jane avait déja écrit quelques lignes pour annoncer qu’elle avait fait bon voyage, et Elizabeth espérait que sa seconde lettre parlerait un peu des Bingley. Cet espoir eut le sort de tous les espoirs en général. Au bout d’une semaine passée a Londres, Jane n’avait ni vu Caroline, ni rien reçu d’elle. Ce silence, elle l’expliquait en supposant que sa derniere lettre écrite de Longbourn s’était perdue. « Ma tante, continuait-elle, va demain dans leur quartier, et j’en profiterai pour passer a Grosvenor Street. »Jane már néhány sorban értesítette húgát, hogy szerencsésen megérkeztek Londonba, s Elizabeth remélte, hogy újabb levelében Bingleyékről is írhat majd valamit. Türelmetlenül várta ezt a levelet, de türelmetlensége csak a szokásos eredménnyel járt. Jane egy teljes hetet töltött Londonban, de Caroline-t nem látta, s nem is kapott hírt tőle. Ezt annak tulajdonította, hogy utolsó levele, amelyet Longbournból írt barátnőjének, valamilyen véletlen folytán elveszett. "A néninek - folytatta Jane - holnap abban a városrészben van dolga, s én felhasználom az alkalmat, hogy látogatást tegyek a Grosvenor Streeten." Legközelebb a látogatás után írt, amikor már találkozott Miss Bingleyvel.
She wrote again when the visit was paid, and she had seen Miss Bingley. "I did not think Caroline in spirits," were her words, "but she was very glad to see me, and reproached me for giving her no notice of my coming to London. I was right, therefore, my last letter had never reached her. I inquired after their brother, of course. He was well, but so much engaged with Mr. Darcy that they scarcely ever saw him. I found that Miss Darcy was expected to dinner. I wish I could see her. My visit was not long, as Caroline and Mrs. Hurst were going out. I dare say I shall see them soon here."La visite faite, elle écrivit de nouveau : elle avait vu miss Bingley. « Je n’ai pas trouvé a Caroline beaucoup d’entrain, disait-elle, mais elle a paru tres contente de me voir et m’a reproché de ne pas lui avoir annoncé mon arrivée a Londres. Je ne m’étais donc pas trompée ; elle n’avait pas reçu ma derniere lettre. J’ai naturellement demandé des nouvelles de son frere : il va bien, mais est tellement accaparé par Mr. Darcy que ses sours le voient a peine. J’ai appris au cours de la conversation qu’elles attendaient miss Darcy a dîner ; j’aurais bien aimé la voir. Ma visite n’a pas été longue parce que Caroline et Mrs. Hurst allaient sortir. Je suis sure qu’elles ne tarderont pas a me la rendre. »Úgy láttam, hogy Caroline rosszkedvű - írta -, de nagyon megörült nekem, és szemrehányást tett, hogy nem értesítettem őt előre londoni utamról. Tehát igazam volt: nem kapta meg utolsó levelemet. Természetesen fivérük iránt is érdeklődtem. Jól van; Darcy annyira lefoglalja, hogy ők is alig látják. Megtudtam, hogy aznap Miss Darcyt várják vacsorára. Szeretnék vele megismerkedni. Látogatásom nem tartott sokáig, mert Caroline és Mrs. Hurst éppen el akartak menni hazulról. Bizonyára hamarosan elnéznek hozzám.
Elizabeth shook her head over this letter. It convinced her that accident only could discover to Mr. Bingley her sister's being in town.Elizabeth hocha la tete en lisant cette lettre. Il était évident qu’un hasard seul pouvait révéler a Mr. Bingley la présence de sa sour a Londres.Elizabeth a fejét csóválta ezen a levélen, mert világos volt belőle, hogy Bingley csak véletlenül értesülhet Jane londoni tartózkodásáról.
Four weeks passed away, and Jane saw nothing of him. She endeavoured to persuade herself that she did not regret it; but she could no longer be blind to Miss Bingley's inattention. After waiting at home every morning for a fortnight, and inventing every evening a fresh excuse for her, the visitor did at last appear; but the shortness of her stay, and yet more, the alteration of her manner would allow Jane to deceive herself no longer. The letter which she wrote on this occasion to her sister will prove what she felt.Un mois s’écoula sans que Jane entendît parler de lui. Elle tâchait de se convaincre que ce silence la laissait indifférente mais il lui était difficile de se faire encore illusion sur les sentiments de miss Bingley. Apres l’avoir attendue de jour en jour pendant une quinzaine, en lui trouvant chaque soir une nouvelle excuse, elle la vit enfin apparaître. Mais la brieveté de sa visite, et surtout le changement de ses manieres, lui ouvrirent cette fois les yeux. Voici ce qu’elle écrivit a ce propos a sa sour :Eltelt négy hét, de Jane még nyomát sem látta Bingleynek. Igyekezett elhitetni magával, hogy nem bánja, de nem lehetett tovább vak Miss Bingley figyelmetlenségével szemben. Két hétig minden délelőtt otthon várta, s minden este új mentséget talált számára. A vendég végül is betoppant, de rövid látogatása s még inkább megváltozott viselkedése véget vetett Jane önámításának. Érzéseiről tanúskodik a levél, amelyet ez alkalommal írt húgának:
"My dearest Lizzy will, I am sure, be incapable of triumphing in her better judgement, at my expense, when I confess myself to have been entirely deceived in Miss Bingley's regard for me. But, my dear sister, though the event has proved you right, do not think me obstinate if I still assert that, considering what her behaviour was, my confidence was as natural as your suspicion. I do not at all comprehend her reason for wishing to be intimate with me; but if the same circumstances were to happen again, I am sure I should be deceived again. Caroline did not return my visit till yesterday; and not a note, not a line, did I receive in the meantime. When she did come, it was very evident that she had no pleasure in it; she made a slight, formal apology, for not calling before, said not a word of wishing to see me again, and was in every respect so altered a creature, that when she went away I was perfectly resolved to continue the acquaintance no longer. I pity, though I cannot help blaming her. She was very wrong in singling me out as she did; I can safely say that every advance to intimacy began on her side. But I pity her, because she must feel that she has been acting wrong, and because I am very sure that anxiety for her brother is the cause of it. I need not explain myself farther; and though _we_ know this anxiety to be quite needless, yet if she feels it, it will easily account for her behaviour to me; and so deservedly dear as he is to his sister, whatever anxiety she must feel on his behalf is natural and amiable. I cannot but wonder, however, at her having any such fears now, because, if he had at all cared about me, we must have met, long ago. He knows of my being in town, I am certain, from something she said herself; and yet it would seem, by her manner of talking, as if she wanted to persuade herself that he is really partial to Miss Darcy. I cannot understand it. If I were not afraid of judging harshly, I should be almost tempted to say that there is a strong appearance of duplicity in all this. But I will endeavour to banish every painful thought, and think only of what will make me happy--your affection, and the invariable kindness of my dear uncle and aunt. Let me hear from you very soon. Miss Bingley said something of his never returning to Netherfield again, of giving up the house, but not with any certainty. We had better not mention it. I am extremely glad that you have such pleasant accounts from our friends at Hunsford. Pray go to see them, with Sir William and Maria. I am sure you will be very comfortable there.--Yours, etc."« Vous etes trop bonne, ma chere Lizzy, j’en suis sure, pour vous glorifier d’avoir été plus perspicace que moi quand je vous confesserai que je m’étais completement abusée sur les sentiments de miss Bingley a mon égard. Mais, ma chere sour, bien que les faits vous donnent raison, ne m’accusez pas d’obstination si j’affirme qu’étant données ses démonstrations passées, ma confiance était aussi naturelle que vos soupçons. Je ne comprends pas du tout pourquoi Caroline a désiré se lier avec moi ; et si les memes circonstances se représentaient, il serait possible que je m’y laisse prendre de nouveau. C’est hier seulement qu’elle m’a rendu ma visite, et jusque-la elle ne m’avait pas donné le moindre signe de vie. Il était visible qu’elle faisait cette démarche sans plaisir : elle s’est vaguement excusée de n’etre pas venue plus tôt, n’a pas dit une parole qui témoignât du désir de me revoir et m’a paru en tout point tellement changée que lorsqu’elle est partie j’étais parfaitement résolue a laisser tomber nos relations. Je ne puis m’empecher de la blâmer et de la plaindre a la fois. Elle a eu tort de me témoigner tant d’amitié, – car je puis certifier que toutes les avances sont venues d’elle. Mais je la plains, cependant, parce qu’elle doit sentir qu’elle a mal agi et que sa sollicitude pour son frere en est la cause. Je n’ai pas besoin de m’expliquer davantage. Je suis étonnée seulement que ses craintes subsistent encore a l’heure qu’il est ; car si son frere avait pour moi la moindre inclination, il y a longtemps qu’il aurait tâché de me revoir. Il sait certainement que je suis a Londres ; une phrase de Caroline me l’a laissé a entendre. « Je n’y comprends rien. J’aurais presque envie de dire qu’il y a dans tout cela quelque chose de louche, si je ne craignais de faire un jugement téméraire. Mais je vais essayer de chasser ces pensées pénibles pour me souvenir seulement de ce qui peut me rendre heureuse : votre affection, par exemple, et l’inépuisable bonté de mon oncle et de ma tante. Écrivez-moi bientôt. Miss Bingley m’a fait comprendre que son frere ne retournerait pas a Netherfield et résilierait son bail, mais sans rien dire de précis. N’en parlons pas, cela vaut mieux. « Je suis tres heureuse que vous ayez de bonnes nouvelles de vos amis de Hunsford. Il faut que vous alliez les voir avec sir William et Maria. Vous ferez la-bas, j’en suis sure, un agréable séjour. A vous affectueusement. »Az én drága Lizzym bizonyára nem fog az ő éleslátásával kérkedni, mikor megvallom, mennyire csalódtam Miss Bingley szeretetében. Az események téged igazoltak - de azért ne gondolj makacsnak, húgocskám, ha most is megmaradok amellett, hogy Caroline viselkedése éppoly joggal keltett bennem bizalmat, mint benned gyanakvást. Egyáltalán nem értem, miért akart velem barátkozni, de ha a helyzet megismétlődne, okvetlenül ugyanabba a tévedésbe esnék. Caroline csak tegnap viszonozta látogatásomat, addig egyetlen levelet, egyetlen sort nem kaptam tőle. S mikor végre eljött, látszott rajta, hogy nem szívesen teszi. Hidegen, futólag bocsánatot kért, hogy nem látogatott meg előbb, egy szóval sem mondta, hogy keressem fel újra, s annyira megváltozott minden tekintetben, hogy távozása után elhatároztam, nem folytatom vele az érintkezést. Sajnálom, hogy így történt, de őt kell hibáztatnom. Rosszul tette, hogy engem szemelt ki barátnőjének; nyugodtan mondhatom; hogy ő kezdeményezett minden bizalmasabb közeledést. Mégis sajnálom őt, mert éreznie kell, hogy helytelenül cselekedett, s mert tudom, hogy az öccse miatti aggódás az oka mindennek. Nem kell tovább magyarázkodnom - mi tudjuk, hagy aggodalma teljesen alaptalan, de ha mégis így érez, érthetővé válik viselkedése irántam. Bingley annyira megérdemli nővére szeretetét, hogyha Caroline aggódik érte, az csak természetes és dicsérendő. Csodálkozom azonban, hogy még most is ilyen félelmek gyötrik, mert ha az öccse egy mákszemnyit is törődne velem, már réges-régen találkoznunk kellett volna. Caroline elejtett, szavaiból arra kell következtetnem, hogy Bingley tud londoni tartózkodásomról; de a nővére mégis úgy beszél, mintha el akarná hitetni önmagával, hogy öccse valóban szerelmes Miss Darcyba. Nem értem az egészet, s ha nem félnék az igazságtalan ítélkezéstől, szinte azt kellene hinnem, hogy mindez nagyon hasonlít a kétszínűséghez. Igyekszem elűzni minden fájdalmas gondolatot, s csak arra akarok gondolni, ami boldoggá tesz: a te szeretetedre s kedves nagybátyám és nagynéném szüntelen kedvességére. Írj magadról mielőbb. Miss Bingley olyasmit is mondott, hogy öccse vissza sem tér Netherfieldbe, hanem felmondja a bérletet - de ezt csak bizonytalanul említette. Jobb, ha nem szólunk róla másnak. Nagyon örülök, hogy olyan jó híreid vannak hunsfordi barátainkról. Kérlek, látogass el hozzájuk Sir Williammel és Mariával. Egész biztosan jól fogod magad náluk érezni. Csókol szerető nővéred
This letter gave Elizabeth some pain; but her spirits returned as she considered that Jane would no longer be duped, by the sister at least. All expectation from the brother was now absolutely over. She would not even wish for a renewal of his attentions. His character sunk on every review of it; and as a punishment for him, as well as a possible advantage to Jane, she seriously hoped he might really soon marry Mr. Darcy's sister, as by Wickham's account, she would make him abundantly regret what he had thrown away.Cette lettre causa quelque peine a Elizabeth, mais elle se réconforta bientôt par la pensée que Jane avait cessé d’etre dupe de miss Bingley. Du frere, il n’y avait plus rien a espérer ; un retour a ses premiers sentiments ne semblait meme plus souhaitable a Elizabeth, tant il avait baissé dans son estime. Son châtiment serait d’épouser bientôt miss Darcy qui, sans doute, si Wickham avait dit la vérité, lui ferait regretter amerement ce qu’il avait dédaigné.Ez a levél fájt kissé Elizának, de jókedve visszatért arra a gondolatra, hogy legalább Miss Bingley nem tudja tovább áltatni Jane-t. Bingleytől sem várt már semmit, sőt azt sem kívánta, hogy folytassa udvarlását. Minél többet gondolkozott rajta, annál silányabbnak találta jellemét. Őszintén remélte, hogy valóban feleségül veszi Darcy húgát, ami büntetés lesz neki, Jane-nek viszont esetleg előny. Wickham szavaiból ítélve Bingley csakhamar keservesen megbánná ebben a házasságban, hogy mit dobott el magától.
Mrs. Gardiner about this time reminded Elizabeth of her promise concerning that gentleman, and required information; and Elizabeth had such to send as might rather give contentment to her aunt than to herself. His apparent partiality had subsided, his attentions were over, he was the admirer of some one else. Elizabeth was watchful enough to see it all, but she could see it and write of it without material pain. Her heart had been but slightly touched, and her vanity was satisfied with believing that _she_ would have been his only choice, had fortune permitted it. The sudden acquisition of ten thousand pounds was the most remarkable charm of the young lady to whom he was now rendering himself agreeable; but Elizabeth, less clear-sighted perhaps in this case than in Charlotte's, did not quarrel with him for his wish of independence. Nothing, on the contrary, could be more natural; and while able to suppose that it cost him a few struggles to relinquish her, she was ready to allow it a wise and desirable measure for both, and could very sincerely wish him happy.A peu pres vers cette époque, Mrs. Gardiner rappela a sa niece ce qu’elle lui avait promis au sujet de Wickham et réclama d’etre tenue au courant. La réponse que fit Elizabeth était de nature a satisfaire sa tante plutôt qu’elle-meme. La prédilection que semblait lui témoigner Wickham avait disparu ; son empressement avait cessé ; ses soins avaient changé d’objet. Elizabeth s’en rendait compte mais pouvait constater ce changement sans en éprouver un vrai chagrin. Son cour n’avait été que légerement touché, et la conviction que seule la question de fortune l’avait empechée d’etre choisie suffisait a satisfaire son amour-propre. Un héritage inattendu de dix mille livres était le principal attrait de la jeune fille a qui, maintenant, s’adressaient ses hommages, mais Elizabeth, moins clairvoyante ici, semblait-il, que, dans le cas de Charlotte, n’en voulait point a Wickham de la prudence de ses calculs. Au contraire, elle ne trouvait rien de plus naturel, et, tout en supposant qu’il avait du lui en couter un peu de renoncer a son premier reve, elle était prete a approuver la sagesse de sa conduite et souhaitait sincerement qu’il fut heureux.Mrs. Gardiner ez idő tájt emlékeztette Elizát ígéretére, és felvilágosítást kért Wickhamről. Elizabeth olyan hírekkel szolgálhatott, melyekkel nagynénje jobban meg volt elégedve, mint ő maga. Wickham nyilvánvaló vonzalma ellanyhult, figyelmességei elmaradtak, bámulatát másra ruházta át. Elizabeth elég éber volt, hogy lássa mindezt, de ha látta és írt is róla, nagyobb fájdalmat nem érzett. Szívét alig érintette a szerelem, hiúságát pedig kielégítette az a gondolat, hogy a fiatalember egyedül őt választotta volna, ha vagyoni helyzete megengedi. A fiatal hölgynek, aki körül Wickham legyeskedett, tízezer fontnyi váratlan örökség volt a legfőbb varázsa; de Elizabeth Wickham esetét kevésbé éleslátóan ítélte meg, mint Charlotte-ét, és nem rótta fel neki, hogy anyagi függetlenségre áhítozik. Ellenkezőleg, egészen természetesnek tekintette a dolgot. Feltételezte, hogy Wickham csak némi vívódás árán mondott le róla, de elhatározását mindkettőjük szempontjából okos és kívánatos lépésnek tartotta, s magában tiszta szívből szerencsét kívánt neki. Minderről híven beszámolt Mrs. Gardinernek, s a körülmények részletes ismertetése után így folytatta levelét:
All this was acknowledged to Mrs. Gardiner; and after relating the circumstances, she thus went on: "I am now convinced, my dear aunt, that I have never been much in love; for had I really experienced that pure and elevating passion, I should at present detest his very name, and wish him all manner of evil. But my feelings are not only cordial towards _him_; they are even impartial towards Miss King. I cannot find out that I hate her at all, or that I am in the least unwilling to think her a very good sort of girl. There can be no love in all this. My watchfulness has been effectual; and though I certainly should be a more interesting object to all my acquaintances were I distractedly in love with him, I cannot say that I regret my comparative insignificance. Importance may sometimes be purchased too dearly. Kitty and Lydia take his defection much more to heart than I do. They are young in the ways of the world, and not yet open to the mortifying conviction that handsome young men must have something to live on as well as the plain."Elizabeth disait en terminant sa lettre a Mrs. Gardiner : « Je suis convaincue maintenant, ma chere tante, que mes sentiments pour lui n’ont jamais été bien profonds, autrement son nom seul me ferait horreur et je lui souhaiterais toutes sortes de maux ; or, non seulement je me sens pour lui pleine de bienveillance, mais encore je n’en veux pas le moins du monde a miss King et ne demande qu’a lui reconnaître beaucoup de qualités. Tout ceci ne peut vraiment pas etre de l’amour ; ma vigilance a produit son effet. Certes, je serais plus intéressante si j’étais folle de chagrin, mais je préfere, somme toute, la médiocrité de mes sentiments. Kitty et Lydia prennent plus a cour que moi la défection de Mr. Wickham. Elles sont jeunes, et l’expérience ne leur a pas encore appris que les jeunes gens les plus aimables ont besoin d’argent pour vivre, tout aussi bien que les autres. »Most már bizonyos vagyok benne, kedves néni, hogy nem voltam belé komolyan szerelmes, mert ha valóban átéltem volna ezt a tiszta és lélekemelő szenvedélyt, akkor most a nevét is utálnám, és mindenféle rosszat kívánnék neki. De érzelmeim nemcsak az ő irányában barátságosak, hanem még Miss King iránt is elfogulatlan vagyok. Akárhogy is nézem a dolgot, nem tudom őt gyűlölni, s egyáltalán nem bánt a gondolat, hogy derék, rendes leány. Szerelemről tehát szó sem lehet. Éberségemet siker koronázta, s bár ismerőseimet sokkal jobban érdekelné, ha őrülésig szerelmes lennék belé, nem mondhatnám, hogy sajnálkozom viszonylagos jelentéktelenségem miatt. Az ember néha drágán fizet a fontos szerepért. Kitty és Lydia sokkal inkább lelkükre veszik elpártolását, mint jómagam. Ők még járatlanok a világ dolgaiban, s nem jutottak el ahhoz a bosszantó felismeréshez, hogy a jóképű fiatalembereknek éppúgy meg kell élniök valamiből, mint a csúnyáknak.
Chapter 27XXVII4. FEJEZET
With no greater events than these in the Longbourn family, and otherwise diversified by little beyond the walks to Meryton, sometimes dirty and sometimes cold, did January and February pass away. March was to take Elizabeth to Hunsford. She had not at first thought very seriously of going thither; but Charlotte, she soon found, was depending on the plan and she gradually learned to consider it herself with greater pleasure as well as greater certainty. Absence had increased her desire of seeing Charlotte again, and weakened her disgust of Mr. Collins. There was novelty in the scheme, and as, with such a mother and such uncompanionable sisters, home could not be faultless, a little change was not unwelcome for its own sake. The journey would moreover give her a peep at Jane; and, in short, as the time drew near, she would have been very sorry for any delay. Everything, however, went on smoothly, and was finally settled according to Charlotte's first sketch. She was to accompany Sir William and his second daughter. The improvement of spending a night in London was added in time, and the plan became perfect as plan could be.Sans autre événement plus notable que des promenades a Meryton, tantôt par la boue et tantôt par la gelée, janvier et février s’écoulerent. Mars devait amener le départ d’Elizabeth pour Hunsford. Tout d’abord, elle n’avait pas songé sérieusement a s’y rendre, mais bientôt, s’étant rendu compte que Charlotte comptait véritablement sur sa visite, elle en vint a envisager elle-meme ce voyage avec un certain plaisir. L’absence avait excité chez elle le désir de revoir son amie et atténué en meme temps son antipathie pour Mr. Collins. Ce séjour mettrait un peu de variété dans son existence, et, comme avec sa mere et ses sours d’humeur si différente, la maison n’était pas toujours un paradis, un peu de changement serait, apres tout, le bienvenu. Elle aurait de plus l’occasion de voir Jane au passage. Bref, a mesure que le jour du départ approchait, elle eut été bien fâchée que le voyage fut remis.Ilyen apró-cseprő családi ügyekkel telt el a csatakos, néha hideg január és február, vajmi kevés változatossággal a merytoni sétákon kívül. Márciusban volt esedékes Elizabeth hunsfordi látogatása. Eleinte nemigen vette komolyan a meghívást, de csakhamar rájött, hogy Charlotte számít rá, s lassanként maga is nagyobb örömmel és bizonyossággal gondolt az utazásra. A távollét fokozta vágyódását Charlotte után, és tompította Collins iránt érzett utálatát. A terv újdonságot ígért, s mivel ilyen anyával és hozzá nem illő fiatalabb testvérekkel az otthoni légkör nem volt kifogástalan, egy kis változás magában véve is jót ígért. Amellett alkalma nyílik majd arra is, hogy elnézzen Jane-hez, egyszóval amint a kitűzött idő közeledett, Elizának csalódást okozott volna bárminő halogatás. De minden simán ment, s végül a látogatás Charlotte eredeti terve szerint rendeződött el. Megbeszélték, hogy Elizabeth elkíséri Hunsfordba Sir Williamet és második legidősebb lányát. Az útiterv idővel úgy módosult, hogy Londonban töltenek egy éjszakát, és ezzel tervük tökéletesebb nem is lehetett.
The only pain was in leaving her father, who would certainly miss her, and who, when it came to the point, so little liked her going, that he told her to write to him, and almost promised to answer her letter.Tout s’arrangea le mieux du monde, et selon les premiers plans de Charlotte. Elizabeth devait partir avec sir William et sa seconde fille ; son plaisir fut complet lorsqu’elle apprit qu’on s’arreterait une nuit a Londres.Egyedül azt sajnálta Eliza, hogy otthon kell hagynia apját, akinek bizonyára hiányozni fog. Mikor búcsúzásra került a sor, Mr. Bennet nem szívesen engedte el, megkérte, hogy írjon neki, sőt majdnem megígérte, hogy válaszol is a levelére.
The farewell between herself and Mr. Wickham was perfectly friendly; on his side even more. His present pursuit could not make him forget that Elizabeth had been the first to excite and to deserve his attention, the first to listen and to pity, the first to be admired; and in his manner of bidding her adieu, wishing her every enjoyment, reminding her of what she was to expect in Lady Catherine de Bourgh, and trusting their opinion of her--their opinion of everybody--would always coincide, there was a solicitude, an interest which she felt must ever attach her to him with a most sincere regard; and she parted from him convinced that, whether married or single, he must always be her model of the amiable and pleasing.Les adieux qu’elle échangea avec Mr. Wickham furent pleins de cordialité, du côté de Mr. Wickham tout particulierement. Ses projets actuels ne pouvaient lui faire oublier qu’Elizabeth avait été la premiere a attirer son attention, la premiere a écouter ses confidences avec sympathie, la premiere a mériter son admiration. Aussi, dans la façon dont il lui souhaita un heureux séjour, en lui rappelant quel genre de personne elle allait trouver en lady Catherine de Bourgh, et en exprimant l’espoir que la comme ailleurs leurs opinions s’accorderaient toujours, il y avait un intéret, une sollicitude a laquelle Elizabeth fut extremement sensible, et, en le quittant, elle garda la conviction que, marié ou célibataire, il resterait toujours a ses yeux le modele de l’homme aimable.A búcsúzás közte és Wickham között a szívélyes barátság jegyében folyt le, sőt Wickham modora melegebb volt a barátinál. Bár jelenleg hozományra vadászott, nem tudta elfeledni, hogy Elizabeth volt az első, aki felkeltette és kiérdemelte érdeklődését; az első, aki meghallgatta és megsajnálta; az első, akiért szíve lángolt; s ahogyan búcsút vett Elizától, minden jót kívánva, figyelmeztette őt, mit várhat Lady Catherine de Bourghtól, és azt a reményét fejezte ki, hogy a ladyről, mint bárki másról, mindig egyezni fog véleményük - mindebben volt valami szerető gondosság, meleg érdeklődés, ami Elizabeth érzése szerint örökre őszintén összekapcsolja őket. Abban a szent hitben vált el tőle, hogy akár megnősül Wickham, akár nem, az ő szemében mindig mintaképe lesz a kellemes, szeretetre méltó embernek.
Her fellow-travellers the next day were not of a kind to make her think him less agreeable. Sir William Lucas, and his daughter Maria, a good-humoured girl, but as empty-headed as himself, had nothing to say that could be worth hearing, and were listened to with about as much delight as the rattle of the chaise. Elizabeth loved absurdities, but she had known Sir William's too long. He could tell her nothing new of the wonders of his presentation and knighthood; and his civilities were worn out, like his information.Másnapi útitársai nem voltak alkalmasak arra, hogy ezt a kedvező véleményét megingassák. Sir William Lucas és a leánya, Maria - jó kedélyű teremtés, de éppolyan üresfejű, mint az apja -, semmi olyat nem mondtak, amire érdemes lett volna figyelni, s Elizabeth körülbelül annyi élvezettel hallgatta őket, mint a postakocsi dörgését. Az ostobaság mulattatta, de útitársait már túlságosan régóta ismerte. Sir William semmi új csodát nem tudott neki mesélni az udvarnál történt bemutatásáról és lovagi rangjáról, s udvariaskodása éppúgy elavult, mint értesülései.
It was a journey of only twenty-four miles, and they began it so early as to be in Gracechurch Street by noon. As they drove to Mr. Gardiner's door, Jane was at a drawing-room window watching their arrival; when they entered the passage she was there to welcome them, and Elizabeth, looking earnestly in her face, was pleased to see it healthful and lovely as ever. On the stairs were a troop of little boys and girls, whose eagerness for their cousin's appearance would not allow them to wait in the drawing-room, and whose shyness, as they had not seen her for a twelvemonth, prevented their coming lower. All was joy and kindness. The day passed most pleasantly away; the morning in bustle and shopping, and the evening at one of the theatres.La distance jusqu’a Londres n’était que de vingt-quatre milles et, partis des le matin, les voyageurs purent etre chez les Gardiner a Gracechurch street vers midi. Jane qui les guettait a une fenetre du salon s’élança pour les accueillir dans le vestibule. Le premier regard d’Elizabeth fut pour scruter anxieusement le visage de sa sour et elle fut heureuse de constater qu’elle avait bonne mine et qu’elle était aussi fraîche et jolie qu’a l’ordinaire. Sur l’escalier se pressait toute une bande de petits garçons et de petites filles impatientes de voir leur cousine ; l’atmosphere était joyeuse et accueillante, et la journée se passa tres agréablement, l’apres-midi dans les magasins et la soirée au théâtre.Az út mindössze huszonnégy mérföld volt, s ők oly korán indultak el, hogy délben már megérkeztek a Gracechurch Streetre. Jane a szalon ablakából leste érkezésüket, amint a Gardiner ház elé hajtottak, s mikor beléptek az előszobába, ott üdvözölte őket. Elizabeth figyelmesen tekintett nővére arcára, és örömmel látta, hogy éppoly szép és egészséges, mint valaha. A lépcsőn egy sereg kisfiú és kislány nyüzsgött, akik repesve várták unokanővérük megjelenését, s ezért nem maradtak benn a szalonban; de mivel már egy éve nem látták, félénkségükben nem mertek lejjebb menni. Mindenki sugárzott az örömtől és a kedvességtől. A nap nagyon kellemesen telt el, ebéd előtt a bevásárlás izgalmaival, este pedig színházzal.
Elizabeth then contrived to sit by her aunt. Their first object was her sister; and she was more grieved than astonished to hear, in reply to her minute inquiries, that though Jane always struggled to support her spirits, there were periods of dejection. It was reasonable, however, to hope that they would not continue long. Mrs. Gardiner gave her the particulars also of Miss Bingley's visit in Gracechurch Street, and repeated conversations occurring at different times between Jane and herself, which proved that the former had, from her heart, given up the acquaintance.Elizabeth s’arrangea pour se placer a côté de sa tante. Elles commencerent naturellement par s’entretenir de Jane, et Elizabeth apprit avec plus de peine que de surprise que sa sour, malgré ses efforts pour se dominer, avait encore des moments d’abattement. Mrs. Gardiner donna aussi quelques détails sur la visite de miss Bingley et rapporta plusieurs conversations qu’elle avait eues avec Jane, qui prouvaient que la jeune fille avait renoncé a cette relation d’une façon définitive.Elizabeth úgy intézte, hogy nagynénje mellett üljön. Először Jane iránt érdeklődött, s aprólékos kérdezősködésére inkább szomorúan, mint meglepetve hallotta, hogy nővére igyekszik ugyan megőrizni jókedvét, de időnként erőt vesz rajta a csüggedés. Megvolt azonban a remény, hogy ez az időnkénti levertsége nem lesz tartós. Mrs. Gardiner beszámolt Miss Bingley látogatásáról is, elmondta, hogy több ízben beszélgetett erről unokahúgával, s úgy látja, Jane valóban megszakította vele az ismeretséget.
Mrs. Gardiner then rallied her niece on Wickham's desertion, and complimented her on bearing it so well.Mrs. Gardiner plaisanta ensuite sa niece sur l’infidélité de Wickham et la félicita de prendre les choses d’une âme si tranquille.Mrs. Gardiner ezután tréfásan célzott Wickham elpártolására, és gratulált Elizának, hogy ilyen jó arcot vág hozzá.
"But my dear Elizabeth," she added, "what sort of girl is Miss King? I should be sorry to think our friend mercenary."– Mais comment est donc cette miss King ? Il me serait pénible de penser que notre ami ait l’âme vénale.De mondd, Elizabeth - tette hozzá -, miféle lány az a Miss King? Nem szívesen hallanám, hogy barátunk anyagias és pénzsóvár.
"Pray, my dear aunt, what is the difference in matrimonial affairs, between the mercenary and the prudent motive? Where does discretion end, and avarice begin? Last Christmas you were afraid of his marrying me, because it would be imprudent; and now, because he is trying to get a girl with only ten thousand pounds, you want to find out that he is mercenary."– Pourriez-vous me dire, ma chere tante, quelle est la différence entre la vénalité et la prudence ? Ou finit l’une et ou commence l’autre ? A Noël, vous aviez peur qu’il ne m’épousât ; vous regardiez ce mariage comme une imprudence, et maintenant qu’il cherche a épouser une jeune fille pourvue d’une modeste dot de dix mille livres, vous voila prete a le taxer de vénalité !De kedves néni, mi a különbség az anyagiasság és a józan ész között a házassági ügyekben? Hol végződik a megfontolás, és hol kezdődik a kapzsiság? Karácsonykor még félt attól, hogy Wickham engem vesz el, s ezt meggondolatlanságnak nevezte; most pedig ki akarja sütni róla, hogy pénzsóvár, mert olyan lánynak udvarol, akinek tízezer fonton kívül egyebe sincs.
"If you will only tell me what sort of girl Miss King is, I shall know what to think."– Dites-moi seulement comment est miss King, je saurai ensuite ce que je dois penser.Csak azt mondd meg, hogy Miss King milyen lány, s én már tudom, mit gondoljak.
"She is a very good kind of girl, I believe. I know no harm of her."– C’est, je crois, une tres bonne fille. Je n’ai jamais entendu rien dire contre elle.Az hiszem, nagyon rendes, derék lány. Semmi rosszat nem mondhatok róla.
"But he paid her not the smallest attention till her grandfather's death made her mistress of this fortune."– Mais Mr. Wickham ne s’était jamais occupé d’elle jusqu’au jour ou elle a hérité cette fortune de son grand-pere ?De Wickham rá se nézett, amíg nem örökölte ezt a vagyont nagyapjától.
"No--why should he? If it were not allowable for him to gain _my_ affections because I had no money, what occasion could there be for making love to a girl whom he did not care about, and who was equally poor?"– Non ; pourquoi l’aurait-il fait ? S’il ne lui était point permis de penser a moi parce que je n’avais pas d’argent, comment aurait-il pu etre tenté de faire la cour a une jeune fille qui n’en avait pas davantage et qui par surcroît lui était indifférente ?Nem. Miért is nézett volna rá? Ha az én kezemre nem pályázhatott, csak azért, mert nincs pénzem, miért udvarolt volna olyan lánynak, aki nem érdekelte, s aki éppen olyan szegény volt, mint én?
"But there seems an indelicacy in directing his attentions towards her so soon after this event."– Il semble peu délicat de s’empresser aupres d’elle sitôt apres son changement de fortune.De mégis a finom érzés hiányára vall, hogy a haláleset után rögtön ostromolni kezdte Miss Kinget.
"A man in distressed circumstances has not time for all those elegant decorums which other people may observe. If _she_ does not object to it, why should _we_?"– Un homme pressé par le besoin d’argent n’a pas le temps de s’arreter a des convenances que d’autres ont le loisir d’observer. Si miss King n’y trouve rien a redire, pourquoi serions-nous choquées ?A szorult helyzetben levő embernek nincs ideje illemtudó formaságokra, amelyeket mások megtartanak. Ha Miss Kingnek nincs ez ellen kifogása, miért lenne nekünk?
"_Her_ not objecting does not justify _him_. It only shows her being deficient in something herself--sense or feeling."– L’indulgence de miss King ne le justifie point. Cela prouve seulement que quelque chose lui manque aussi, bon sens ou délicatesse.A lány beleegyezése nem menti a férfit. Ez csak azt mutatja, hogy a lánynál sincs valami rendben, az esze vagy a szíve körül.
"Well," cried Elizabeth, "have it as you choose. _He_ shall be mercenary, and _she_ shall be foolish."– Eh bien ! s’écria Elizabeth, qu’il en soit comme vous le voulez, et admettons une fois pour toutes qu’elle est sotte, et qu’il est, lui, un coureur de dot.Hát jó - kiáltotta Elizabeth -, legyen a néninek igaza! Mondjuk, hogy Wickham hozományvadász, Miss King pedig ostoba liba.
"No, Lizzy, that is what I do _not_ choose. I should be sorry, you know, to think ill of a young man who has lived so long in Derbyshire."– Non, Lizzy, ce n’est pas du tout ce que je veux. Il m’est pénible de porter ce jugement sévere sur un jeune homme originaire du Derbyshire.Nem, Lizzy, ezt nem akarom feltételezni. Tudod, nem szívesen gondolok rosszat egy fiatalemberről, aki oly sokáig élt Derbyshire-ben.
"Oh! if that is all, I have a very poor opinion of young men who live in Derbyshire; and their intimate friends who live in Hertfordshire are not much better. I am sick of them all. Thank Heaven! I am going to-morrow where I shall find a man who has not one agreeable quality, who has neither manner nor sense to recommend him. Stupid men are the only ones worth knowing, after all."– Oh ! quant a cela, j’ai une assez pauvre opinion des jeunes gens du Derbyshire ; et leurs intimes amis du Hertfordshire ne valent pas beaucoup mieux. Je suis excédée des uns et des autres, Dieu merci ! Je vais voir demain un homme totalement dépourvu de sens, d’intelligence et d’éducation, et je finis par croire que ces gens-la seuls sont agréables a fréquenter !Ó, ha csak erről van szó, én nem sokra tartom a derbyshire-i fiatalembereket, és azok a bizalmas barátaik sem sokkal különbek, akik Hertfordshire-ben laknak. Torkig vagyok valamennyiükkel. Hála az égnek, holnap olyan helyre utazom, ahol a ház urának egyetlen kellemes tulajdonsága sincs, sem jó modorral, sem okossággal nem dicsekedhetik. Végeredményben csak ostoba emberekkel érdemes barátkozni.
"Take care, Lizzy; that speech savours strongly of disappointment."– Prenez garde, Lizzy, voila un discours qui sent fort le désappointement.Vigyázz, Lizzy, ezekből a szavakból nagyon kiérződik a csalódottság.
Before they were separated by the conclusion of the play, she had the unexpected happiness of an invitation to accompany her uncle and aunt in a tour of pleasure which they proposed taking in the summer.Avant la fin de la représentation, Elizabeth eut le plaisir tres inattendu de se voir inviter par son oncle et sa tante a les accompagner dans le voyage d’agrément qu’ils projetaient pour l’été suivant.Elizát még a színdarab vége előtt váratlan öröm érte, mert nagynénje meghívta, kísérje el őt és férjét nyárra tervezett utazásukon.
"We have not determined how far it shall carry us," said Mrs. Gardiner, "but, perhaps, to the Lakes."– Nous n’avons pas encore décidé ou nous irons. Peut-etre dans la région des Lacs.Még nem határoztuk el végleg, milyen messzire utazunk - mondta Mrs. Gardiner -, de talán eljutunk a tóvidékig.
No scheme could have been more agreeable to Elizabeth, and her acceptance of the invitation was most ready and grateful. "Oh, my dear, dear aunt," she rapturously cried, "what delight! what felicity! You give me fresh life and vigour. Adieu to disappointment and spleen. What are young men to rocks and mountains? Oh! what hours of transport we shall spend! And when we _do_ return, it shall not be like other travellers, without being able to give one accurate idea of anything. We _will_ know where we have gone--we _will_ recollect what we have seen. Lakes, mountains, and rivers shall not be jumbled together in our imaginations; nor when we attempt to describe any particular scene, will we begin quarreling about its relative situation. Let _our_ first effusions be less insupportable than those of the generality of travellers."Nul projet ne pouvait etre plus attrayant pour Elizabeth et l’invitation fut acceptée avec empressement et reconnaissance. – Ô ma chere tante, s’écria-t-elle ravie, vous me transportez de joie ! Quelles heures exquises nous passerons ensemble ! Adieu, tristesses et déceptions ! Nous oublierons les hommes en contemplant les montagnes !Jobb útitervet nem is említhetett volna Elizának, aki készségesen és hálával fogadta el a meghívást. - Kedves, jó nénim - kiáltott fel elragadtatva -, milyen öröm, milyen boldogság! Új erőt, új életet önt belém. Félre minden csalódás és búbánat! Mit búsuljak az embereken, ha ott vannak a sziklák, a hegyek! Ó, milyen gyönyörű órákat töltünk majd köztük! S ha visszatérünk, nem leszünk úgy, mint sok utazó, aki semmiről sem tud pontosan beszámolni. Mi majd tudjuk, hol voltunk, emlékezünk mindenre, amit láttunk. A tavak, hegyek és folyók nem zavarodnak össze képzeletünkben, s ha le akarunk írni valamely tájat, nem kezdünk bevezetőül azon civakodni, merre is fekszik. Kitörő lelkes dicséretünk nem lesz olyan kibírhatatlan, mint a legtöbb természetrajongóé.
Chapter 28XXVIII5. FEJEZET
Every object in the next day's journey was new and interesting to Elizabeth; and her spirits were in a state of enjoyment; for she had seen her sister looking so well as to banish all fear for her health, and the prospect of her northern tour was a constant source of delight.Dans le voyage du lendemain, tout parut nouveau et intéressant a Elizabeth. Rassurée sur la santé de Jane par sa belle mine et ravie par la perspective de son voyage dans le Nord, elle se sentait pleine d’entrain et de gaieté.Másnap az úton minden új volt és érdekes Elizabeth szemében, lelke örömmel fogadott magába minden benyomást. Nővérét olyan jó színben találta, hogy nem aggódott többé egészsége miatt, s ha az északi utazásra gondolt, ez állandó forrása volt a gyönyörűségnek.
When they left the high road for the lane to Hunsford, every eye was in search of the Parsonage, and every turning expected to bring it in view. The palings of Rosings Park was their boundary on one side. Elizabeth smiled at the recollection of all that she had heard of its inhabitants.Quand on quitta la grand’route pour prendre le chemin de Hunsford, tous chercherent des yeux le presbytere, s’attendant a le voir surgir a chaque tournant. Leur route longeait d’un côté la grille de Rosings Park. Elizabeth sourit en se souvenant de tout ce qu’elle avait entendu au sujet de sa propriétaire.Mikor az országútról letértek a hunsfordi útra, minden szem a paplakot kereste, s minden fordulónál azt várták, hogy most bukkan eléjük. Az út egyik oldalát Rosings Park kerítése szegélyezte, s Elizabeth mosolyogva gondolt mindarra, amit lakóiról hallott.
At length the Parsonage was discernible. The garden sloping to the road, the house standing in it, the green pales, and the laurel hedge, everything declared they were arriving. Mr. Collins and Charlotte appeared at the door, and the carriage stopped at the small gate which led by a short gravel walk to the house, amidst the nods and smiles of the whole party. In a moment they were all out of the chaise, rejoicing at the sight of each other. Mrs. Collins welcomed her friend with the liveliest pleasure, and Elizabeth was more and more satisfied with coming when she found herself so affectionately received. She saw instantly that her cousin's manners were not altered by his marriage; his formal civility was just what it had been, and he detained her some minutes at the gate to hear and satisfy his inquiries after all her family. They were then, with no other delay than his pointing out the neatness of the entrance, taken into the house; and as soon as they were in the parlour, he welcomed them a second time, with ostentatious formality to his humble abode, and punctually repeated all his wife's offers of refreshment.Enfin, le presbytere apparut. Le jardin descendant jusqu’a la route, les palissades vertes, la haie de lauriers, tout annonçait qu’on était au terme du voyage. Mr. Collins et Charlotte se montrerent a la porte, et la voiture s’arreta devant la barriere, séparée de la maison par une courte avenue de lauriers. Mrs. Collins reçut son amie avec une joie si vive qu’Elizabeth, devant cet accueil affectueux, se félicita encore davantage d’etre venue. Elle vit tout de suite que le mariage n’avait pas changé son cousin et que sa politesse était toujours aussi cérémonieuse. Il la retint plusieurs minutes a la porte pour s’informer de toute sa famille, puis apres avoir, en passant, fait remarquer le bel aspect de l’entrée, il introduisit ses hôtes sans plus de délai dans la maison. Au salon, il leur souhaita une seconde fois la bienvenue dans son modeste presbytere et répéta ponctuellement les offres de rafraîchissements que sa femme faisait aux voyageurs.Végül megpillantották a paplakot. Az út felé lejtő kert, a középen álló ház, a zöld kerítés és a babérsövény - mind arra vallott, hogy megérkeztek. Collins és Charlotte megjelentek az ajtóban, s mikor a kocsi megállt a kis kerti kapunál, ahonnan rövid kavicsos út vezetett a házhoz, mindenki mosolyogni és integetni kezdett. A vendégek egy pillanat alatt kiszálltak a kocsiból, s kölcsönösen örvendeztek a viszontlátásnak. Mrs. Collins kitörő örömmel fogadta barátnőjét, s Elizabeth is egyre jobban örült, hogy eljött, amikor látta, milyen meleg fogadtatásban van része. Azonnal megállapította, hogy unokabátyja modorán a házasság sem változtatott; szertartásos udvariassága a régi maradt, s Elizát percekig feltartóztatta a kertajtónál, hogy családjának minden tagja iránt külön-külön érdeklődjék. Azután még felhívta a vendégek figyelmét a bejárat csinos kiképzésére, majd bevezette őket a házba. Mihelyt a nappaliba léptek, újból nagyképű szertartásossággal üdvözölte őket szerény hajlékában, és hűségesen visszhangozta felesége minden egyes szavát, aki frissítőket kínálgatott nekik.
Elizabeth was prepared to see him in his glory; and she could not help in fancying that in displaying the good proportion of the room, its aspect and its furniture, he addressed himself particularly to her, as if wishing to make her feel what she had lost in refusing him. But though everything seemed neat and comfortable, she was not able to gratify him by any sigh of repentance, and rather looked with wonder at her friend that she could have so cheerful an air with such a companion. When Mr. Collins said anything of which his wife might reasonably be ashamed, which certainly was not unseldom, she involuntarily turned her eye on Charlotte. Once or twice she could discern a faint blush; but in general Charlotte wisely did not hear. After sitting long enough to admire every article of furniture in the room, from the sideboard to the fender, to give an account of their journey, and of all that had happened in London, Mr. Collins invited them to take a stroll in the garden, which was large and well laid out, and to the cultivation of which he attended himself. To work in this garden was one of his most respectable pleasures; and Elizabeth admired the command of countenance with which Charlotte talked of the healthfulness of the exercise, and owned she encouraged it as much as possible.Elizabeth s’attendait a le voir briller de tout son éclat, et, pendant qu’il faisait admirer les belles proportions du salon, l’idée lui vint qu’il s’adressait particulierement a elle comme s’il souhaitait de lui faire sentir tout ce qu’elle avait perdu en refusant de l’épouser. Il lui eut été difficile pourtant d’éprouver le moindre regret, et elle s’étonnait plutôt que son amie, vivant avec un tel compagnon, put avoir l’air aussi joyeux. Toutes les fois que Mr. Collins proférait quelque sottise, – et la chose n’était pas rare, – les yeux d’Elizabeth se tournaient involontairement vers sa femme. Une ou deux fois, elle crut surprendre sur son visage une faible rougeur, mais la plupart du temps, Charlotte, tres sagement, avait l’air de ne pas entendre. Apres avoir tenu ses visiteurs assez longtemps pour leur faire admirer en détail le mobilier, depuis le bahut jusqu’au garde-feu, et entendre le récit de leur voyage, Mr. Collins les emmena faire le tour du jardin qui était vaste, bien dessiné, et qu’il cultivait lui-meme. Travailler dans son jardin était un de ses plus grands plaisirs. Elizabeth admira le sérieux avec lequel Charlotte vantait la salubrité de cet exercice et reconnaissait qu’elle encourageait son mari a s’y livrer le plus possible.Elizabeth számított rá, hogy teljes dicsőségében fogja látni a tiszteletest, s amikor Collins a szoba arányos méreteiről, fekvéséről és bútorzatáról áradozott, nem tudott menekülni attól az érzéstől, hogy a tiszteletes elsősorban őhozzá intézi szavait, mintha éreztetni akarná vele, mit vesztett, mikor őt kikosarazta. Bár mindenen meglátszott, hogy csinos és kényelmes, Elizabeth egy árva bűnbánó sóhajjal sem tudott Collins kedvében járni, s inkább csodálkozva nézte barátnőjét, hogy ilyen jó arcot vág egy ilyen élettárshoz. Ha Collins olyasmit mondott, ami miatt felesége joggal szégyenkezhetett (s ez elég gyakran előfordult), Elizabeth akaratlanul is rápillantott barátnőjére. Egyszer-kétszer halvány pirulást fedezett fel az arcán, de Charlotte rendszerint nagy bölcsen úgy tett, mintha nem hallana semmit. Miután megcsodálták a berendezés minden egyes darabját, a tálalóasztaltól a kandallórácsig, s beszámoltak utazásukról és mindarról, ami Londonban történt, a tiszteletes egy kis sétát javasolt a kertben. Szépen elrendezett, nagy kert volt ez, s Collins maga művelte. A kertészkedés legtiszteletreméltóbb élvezetei közé tartozott, s Elizabeth ámulva hallgatta, hogy Charlotte milyen komoly arccal dicséri ezt az egészséges testi munkát, s azt is bevallja, hogy maga buzdítja rá férjét.
Here, leading the way through every walk and cross walk, and scarcely allowing them an interval to utter the praises he asked for, every view was pointed out with a minuteness which left beauty entirely behind. He could number the fields in every direction, and could tell how many trees there were in the most distant clump. But of all the views which his garden, or which the country or kingdom could boast, none were to be compared with the prospect of Rosings, afforded by an opening in the trees that bordered the park nearly opposite the front of his house. It was a handsome modern building, well situated on rising ground.Mr. Collins les conduisit dans toutes les allées et leur montra tous les points de vue avec une minutie qui en faisait oublier le pittoresque. Mais de toutes les vues que son jardin, la contrée et meme le royaume pouvaient offrir, aucune n’était comparable a celle du manoir de Rosings qu’une trouée dans les arbres du parc permettait d’apercevoir presque en face du presbytere. C’était un bel édifice de construction moderne, fort bien situé sur une éminence.Collins végigvezette vendégeit minden ösvényen és keresztösvényen, alig hagyva nekik időt, hogy elzengjék a várva várt dicséretet, s közben olyan aprólékosan magyarázta el a feltáruló kilátást, hogy ezzel minden szépséget tönkretett. A szélrózsa minden irányában felsorolta a szántóföldeket, s azt is meg tudta mondani, hány fából áll a legtávolabbi facsoport. De mindazon kilátások közül, amelyekkel az ő kertje, a környék vagy akár az egész ország dicsekedhetik, egy sem hasonlítható össze Rosings látványával, amely a parkot szegélyező fák közt, majdnem a paplak homlokzatával szemben bukkant elő. Szép, új stílusú épület volt, kies fekvésű hegyoldalban.
From his garden, Mr. Collins would have led them round his two meadows; but the ladies, not having shoes to encounter the remains of a white frost, turned back; and while Sir William accompanied him, Charlotte took her sister and friend over the house, extremely well pleased, probably, to have the opportunity of showing it without her husband's help. It was rather small, but well built and convenient; and everything was fitted up and arranged with a neatness and consistency of which Elizabeth gave Charlotte all the credit. When Mr. Collins could be forgotten, there was really an air of great comfort throughout, and by Charlotte's evident enjoyment of it, Elizabeth supposed he must be often forgotten.Apres le jardin, Mr. Collins voulut leur faire faire le tour de ses deux prairies, mais les dames, qui n’étaient point chaussées pour affronter les restes d’une gelée blanche, se récuserent, et tandis qu’il continuait sa promenade avec sir William, Charlotte ramena sa sour et son amie a la maison, heureuse sans doute de pouvoir la leur faire visiter sans l’aide de son mari. Petite, mais bien construite, elle était commodément agencée et tout y était organisé avec un ordre et une intelligence dont Elizabeth attribua tout l’honneur a Charlotte. Cette demeure, évidemment, était fort plaisante a condition d’en oublier le maître, et en voyant a quel point Charlotte se montrait satisfaite, Elizabeth conclut qu’elle l’oubliait souvent.A kert után Collins a két rétjén is végig akarta vezetni a társaságot, de a hölgyek visszafordultak, mert féltek, hogy cipőjük átnedvesedik az itt-ott megmaradt dértől. A tiszteletest csak Sir William kísérte el útjára, míg Charlotte húgát és barátnőjét kalauzolta végig a házon, s nyilván nagyon örült, hogy férje segítsége nélkül mutathatja meg nekik. A ház elég kicsi volt, de kényelmes, jól épített; minden csinosan, gondosan volt felszerelve és elrendezve, s Elizabeth ebben Charlotte keze nyomát látta. Ha Collinsról meg lehetett feledkezni, a házban igazán barátságos légkör uralkodott, s Elizabeth azt következtette barátnője jó kedélyéből, hogy Collinsról elég gyakran elfeledkezik.
She had already learnt that Lady Catherine was still in the country. It was spoken of again while they were at dinner, when Mr. Collins joining in, observed:On avait tout de suite prévenu les arrivants que lady Catherine était encore a la campagne. On reparla d’elle au dîner et Mr. Collins observa :Azt már megtudta, hogy Lady Catherine még a birtokán tartózkodik. Vacsora alatt erről beszélgettek, és Collins is nyilatkozott:
"Yes, Miss Elizabeth, you will have the honour of seeing Lady Catherine de Bourgh on the ensuing Sunday at church, and I need not say you will be delighted with her. She is all affability and condescension, and I doubt not but you will be honoured with some portion of her notice when service is over. I have scarcely any hesitation in saying she will include you and my sister Maria in every invitation with which she honours us during your stay here. Her behaviour to my dear Charlotte is charming. We dine at Rosings twice every week, and are never allowed to walk home. Her ladyship's carriage is regularly ordered for us. I _should_ say, one of her ladyship's carriages, for she has several."– Oui, miss Elizabeth, vous aurez l’honneur de voir lady Catherine de Bourgh dimanche prochain, et certainement elle vous charmera. C’est l’aménité et la bienveillance en personne, et je ne doute pas qu’elle n’ait la bonté de vous adresser la parole a l’issue de l’office. Je ne crois pas m’avancer en vous annonçant qu’elle vous comprendra ainsi que ma sour Maria dans les invitations qu’elle nous fera pendant votre séjour ici. Sa maniere d’etre a l’égard de ma chere Charlotte est des plus aimables : nous dînons a Rosings deux fois par semaine, et jamais Sa Grâce ne nous laisse revenir a pied : sa voiture est toujours prete pour nous ramener ; – je devrais dire une de ses voitures, car Sa Grâce en a plusieurs.Igen, Miss Elizabeth, jövő vasárnap abban a szerencsében részesül, hogy a templomban láthatja majd Lady Catherine de Bourghot - nem kell mondanom, hogy el lesz tőle ragadtatva. Lady Catherine csupa nyájasság és leereszkedés, s számomra nem kétséges, hogy az istentisztelet után kegyedet is figyelmére fogja méltatni. Talán nem túlzok, ha kijelentem, hogy itteni tartózkodásuk alatt bizonyára önt és Maria sógornőmet is bele fogja foglalni a nekünk küldött megtisztelő meghívásokba. Viselkedése az én drága Charlotte-om irányában elragadó. Hetenként kétszer vacsorázunk Rosingsban, s ő sohasem engedi, hogy gyalog jöjjünk haza. Mindig rendelkezésünkre bocsátja a hintóját... jobban mondva az egyiket, mert őladységének több hintója van.
"Lady Catherine is a very respectable, sensible woman indeed," added Charlotte, "and a most attentive neighbour."– Lady Catherine est une femme intelligente et respectable, appuya Charlotte, et c’est pour nous une voisine remplie d’attentions.Lady Catherine valóban tiszteletre méltó, okos asszony - tette hozzá Charlotte -, amellett a legfigyelmesebb szomszéd.
"Very true, my dear, that is exactly what I say. She is the sort of woman whom one cannot regard with too much deference."– Tres juste, ma chere amie ; je le disais a l’instant. C’est une personne pour laquelle on ne peut avoir trop de déférence.Nagyon igaz, drágám, én is csak ezt mondom. Olyan asszony, akire nem lehet elég hódolattal feltekinteni.
The evening was spent chiefly in talking over Hertfordshire news, and telling again what had already been written; and when it closed, Elizabeth, in the solitude of her chamber, had to meditate upon Charlotte's degree of contentment, to understand her address in guiding, and composure in bearing with, her husband, and to acknowledge that it was all done very well. She had also to anticipate how her visit would pass, the quiet tenor of their usual employments, the vexatious interruptions of Mr. Collins, and the gaieties of their intercourse with Rosings. A lively imagination soon settled it all.La soirée se passa tout entiere a parler du Hertfordshire. Une fois retirée dans la solitude de sa chambre, Elizabeth put méditer a loisir sur le bonheur dont semblait jouir son amie. A voir avec quel calme Charlotte supportait son mari, avec quelle adresse elle le gouvernait, Elizabeth fut obligée de reconnaître qu’elle s’en tirait a merveille.Az este főleg azzal telt el, hogy megtárgyalták a hertfordshire-i eseményeket, és szóban is elismételték előző leveleik tartalmát. Miután kibeszélték magukat, Elizabeth szobája magányában eltűnődött, valóban elégedett-e barátnője. Látta, hogy milyen ügyesen kormányozza s milyen nyugalommal viseli el férjét, és el kellett ismernie, hogy nagyon jól intézi a dolgát. Aztán elképzelte, hogyan fog eltelni a látogatás ideje, milyen csendes mederben folynak majd napjaik, gondolt Collins bosszantó alkalmatlankodására, meg arra, hogy mennyit mulat majd a rosingsi összejöveteleken. Élénk képzelőereje csakhamar megjelenítette előtte az elkövetkező heteket.
About the middle of the next day, as she was in her room getting ready for a walk, a sudden noise below seemed to speak the whole house in confusion; and, after listening a moment, she heard somebody running up stairs in a violent hurry, and calling loudly after her. She opened the door and met Maria in the landing place, who, breathless with agitation, cried out--Dans l’apres-midi du jour suivant, pendant qu’elle s’habillait pour une promenade, un bruit soudain parut mettre toute la maison en rumeur ; elle entendit quelqu’un monter précipitamment l’escalier en l’appelant a grands cris. Elle ouvrit la porte et vit sur le palier Maria hors d’haleine.Másnap délfelé éppen szobájában volt, és sétára készülődött, amikor hirtelen lárma hallatszott a földszintről, mintha felfordult volna az egész ház. Hallgatózott egy pillanatig - valaki lélekszakadva rohant fel a lépcsőn, az ő nevét kiáltozva. Kinyitotta az ajtót, s a lépcső végén Mariát látta maga előtt, aki az izgalomtól elfúlva így kiáltott:
"Oh, my dear Eliza! pray make haste and come into the dining-room, for there is such a sight to be seen! I will not tell you what it is. Make haste, and come down this moment."– Elizabeth, venez vite voir quelque chose d’intéressant ! Je ne veux pas vous dire ce que c’est. Dépechez-vous et descendez tout de suite a la salle a manger !Ó, drága Eliza, siess, gyere le az ebédlőbe... ilyet még sosem láttál! Hogy mit, azt nem mondom meg. Siess, gyere le rögtön.
Elizabeth asked questions in vain; Maria would tell her nothing more, and down they ran into the dining-room, which fronted the lane, in quest of this wonder; It was two ladies stopping in a low phaeton at the garden gate.Sans pouvoir obtenir un mot de plus de Maria, elle descendit rapidement avec elle dans la salle a manger, qui donnait sur la route, et, de la, vit deux dames dans un petit phaéton arreté a la barriere du jardin.Elizabeth hiába faggatta, Maria nem mondott többet. Leszaladtak hát az ebédlőbe, mely az útra nézett, hogy megbámulják a csodát: a két hölgyet, akik alacsony kocsijukon a kertajtó előtt álltak meg.
"And is this all?" cried Elizabeth. "I expected at least that the pigs were got into the garden, and here is nothing but Lady Catherine and her daughter."– C’est tout cela ! s’exclama Elizabeth. Je pensais pour le moins que toute la basse-cour avait envahi le jardin, et vous n’avez a me montrer que lady Catherine et sa fille !Ennyi az egész? - kiáltotta Elizabeth. - Azt hittem, legalábbis a disznók szabadultak ki a kertbe, de itt nem látok mást, csak Lady Catherine-t és a leányát!
"La! my dear," said Maria, quite shocked at the mistake, "it is not Lady Catherine. The old lady is Mrs. Jenkinson, who lives with them; the other is Miss de Bourgh. Only look at her. She is quite a little creature. Who would have thought that she could be so thin and small?"– Oh ! ma chere, dit Maria scandalisée de sa méprise, ce n’est pas lady Catherine, c’est miss Jenkins, la dame de compagnie, et miss de Bourgh. Regardez-la. Quelle petite personne ! Qui aurait pu la croire si mince et si chétive ?Hová gondolsz, drágám? - mondta Maria, aki egészen megütközött a tévedésen. - Hiszen ez nem Lady Catherine. Az öreg hölgy Mrs. Jenkinson, aki náluk lakik, a másik pedig Miss de Bourgh. Nézd csak meg jól, milyen apró teremtés. Ki hitte volna róla, hogy ilyen sovány és alacsony!
"She is abominably rude to keep Charlotte out of doors in all this wind. Why does she not come in?"– Quelle impolitesse de retenir Charlotte dehors par un vent pareil ! Pourquoi n’entre-t-elle pas ?Szörnyű udvariatlanság tőle, hogy Charlotte-ot kint tartóztatja ebben a szélben. Miért nem jön be?
"Oh, Charlotte says she hardly ever does. It is the greatest of favours when Miss de Bourgh comes in."– Charlotte dit que cela ne lui arrive presque jamais. C’est une véritable faveur quand miss de Bourgh consent a entrer.Ó, Charlotte szerint ezt csak nagyon ritkán teszi meg. A legnagyobb kegynek számít, ha Miss de Bourgh egyszer-egyszer bejön.
"I like her appearance," said Elizabeth, struck with other ideas. "She looks sickly and cross. Yes, she will do for him very well. She will make him a very proper wife."– Son extérieur me plaît, murmura Elizabeth dont la pensée était ailleurs. Elle a l’air maussade et maladive. Elle lui conviendra tres bien ; c’est juste la femme qu’il lui faut.Örülök, hogy ilyen - mondta Elizabeth, akinek más jutott az eszébe. - Betegesnek és kellemetlennek látszik. Igazán jól illik hozzá. Éppen neki való feleség.
Mr. Collins and Charlotte were both standing at the gate in conversation with the ladies; and Sir William, to Elizabeth's high diversion, was stationed in the doorway, in earnest contemplation of the greatness before him, and constantly bowing whenever Miss de Bourgh looked that way.Mr. Collins et Charlotte étaient tous les deux a la porte, en conversation avec ces dames, sir William debout sur le perron ouvrait de grands yeux en contemplant ce noble spectacle, et, au grand amusement d’Elizabeth, saluait chaque fois que miss de Bourgh regardait de son côté.Collins és Charlotte a kertajtónál álldogáltak, és beszélgettek a hölgyekkel; Sir William pedig, Elizabeth nagy mulatságára, a ház bejáratánál helyezkedett el, onnan szemlélte komoly képpel a megjelent előkelőségeket, s valahányszor Miss de Bourgh arrafelé pillantott, mindig szertartásosan meghajtotta magát.
At length there was nothing more to be said; the ladies drove on, and the others returned into the house. Mr. Collins no sooner saw the two girls than he began to congratulate them on their good fortune, which Charlotte explained by letting them know that the whole party was asked to dine at Rosings the next day.Enfin, ces dames repartirent, et tout le monde rentra dans la maison. Mr. Collins, en apercevant les jeunes filles, les félicita de leur bonne fortune et Charlotte expliqua qu’ils étaient tous invités a dîner a Rosings pour le lendemain.Végül nem volt már mit mondaniok, mire a hölgyek elhajtottak, a többiek meg visszamentek a házba. Mihelyt Collins meglátta a két lányt, rögtön gratulálni kezdett nekik szerencséjükhöz. A magyarázatot Charlotte adta meg: másnap valamennyien Rosingsba hivatalosak vacsorára.
Chapter 29XXIX6. FEJEZET
Mr. Collins's triumph, in consequence of this invitation, was complete. The power of displaying the grandeur of his patroness to his wondering visitors, and of letting them see her civility towards himself and his wife, was exactly what he had wished for; and that an opportunity of doing it should be given so soon, was such an instance of Lady Catherine's condescension, as he knew not how to admire enough.Mr. Collins exultait.Az a meghívás betetőzte Collins diadalát. Legfőbb vágya éppen az volt, hogy ámuló vendégei előtt feltárhassa pártfogója nagyságát, és bemutassa nekik, milyen udvariasan bánik Lady Catherine vele és feleségével. S hogy erre ily hamar alkalom nyíljék, ez olyan bizonyítéka volt Lady Catherine leereszkedésének, amit nem győzött magasztalni.
"I confess," said he, "that I should not have been at all surprised by her ladyship's asking us on Sunday to drink tea and spend the evening at Rosings. I rather expected, from my knowledge of her affability, that it would happen. But who could have foreseen such an attention as this? Who could have imagined that we should receive an invitation to dine there (an invitation, moreover, including the whole party) so immediately after your arrival!"– J’avoue, dit-il, que je m’attendais un peu a ce que Sa Grâce nous demandât d’aller dimanche prendre le thé et passer la soirée avec elle. J’en étais presque sur, tant je connais sa grande amabilité. Mais qui aurait pu imaginer que nous recevrions une invitation a dîner, – une invitation pour tous les cinq, – si tôt apres votre arrivée ?Megvallom - mondta -, egy cseppet sem lepődtem volna meg, ha őladysége vasárnap meghív bennünket teára, azzal, hogy Rosingsban töltsük az estét is. Félig-meddig számítottam erre, ismerve nyájasságát. De ki gondolt volna ilyen figyelmességre? Ki képzelhette volna, hogy rögtön megérkezésük után vacsorára hív meg bennünket, s hogy meghívása az egész társaságra kiterjed!
"I am the less surprised at what has happened," replied Sir William, "from that knowledge of what the manners of the great really are, which my situation in life has allowed me to acquire. About the court, such instances of elegant breeding are not uncommon."– C’est une chose qui me surprend moins, répliqua sir William, ma situation m’ayant permis de me familiariser avec les usages de la haute société. A la cour, les exemples d’une telle courtoisie ne sont pas rares.Engem kevésbé lep meg, ami történt - felelte Sir William -, mert társadalmi állásom folytán közvetlenül megismerkedhettem az előkelő világ modorával. Az udvari körökben a finom jólneveltségnek ilyen megnyilvánulásai nem kivételesek.
Scarcely anything was talked of the whole day or next morning but their visit to Rosings. Mr. Collins was carefully instructing them in what they were to expect, that the sight of such rooms, so many servants, and so splendid a dinner, might not wholly overpower them. When the ladies were separating for the toilette, he said to Elizabeth--On ne parla guere d’autre chose ce jour-la et pendant la matinée qui suivit. Mr. Collins s’appliqua a préparer ses hôtes aux grandeurs qui les attendaient afin qu’ils ne fussent pas trop éblouis par la vue des salons, le nombre des domestiques et la magnificence du dîner. Quand les dames monterent pour s’appreter, il dit a Elizabeth :Aznap és másnap délelőtt alig volt szó egyébről, mint a rosingsi látogatásról. Collins gondosan kitanította őket, mi vár ott reájuk, nehogy teljesen elkábuljanak a pompás termek látványától, a szolgák hadától és a nagyszerű vacsorától. Amikor a hölgyek öltözködni mentek, Collins így szólt Elizához:
"Do not make yourself uneasy, my dear cousin, about your apparel. Lady Catherine is far from requiring that elegance of dress in us which becomes herself and her daughter. I would advise you merely to put on whatever of your clothes is superior to the rest--there is no occasion for anything more. Lady Catherine will not think the worse of you for being simply dressed. She likes to have the distinction of rank preserved."– Ne vous faites pas de souci, ma chere cousine, au sujet de votre toilette. Lady Catherine ne réclame nullement de vous l’élégance qui sied a son rang et a celui de sa fille. Je vous conseille simplement de mettre ce que vous avez de mieux. Faire plus serait inutile. Ce n’est pas votre simplicité qui donnera de vous une moins bonne opinion a lady Catherine ; elle aime que les différences sociales soient respectées.Ne nyugtalankodjék, kedves unokahúgom, az öltözéke miatt. Lady Catherine távolról sem követeli meg tőlünk azt az eleganciát az öltözködésben, amely oly jól illik őhozzá és leányához. Csupán azt ajánlanám, öltse magára: a legjobbik ruháját - egyébre nincs szükség. Lady Catherine-nek nem lesz kegyedről rosszabb véleménye csak azért, mert egyszerűen van öltözve. Őladysége szereti, ha tekintettel vannak a rangkülönbségre.
While they were dressing, he came two or three times to their different doors, to recommend their being quick, as Lady Catherine very much objected to be kept waiting for her dinner. Such formidable accounts of her ladyship, and her manner of living, quite frightened Maria Lucas who had been little used to company, and she looked forward to her introduction at Rosings with as much apprehension as her father had done to his presentation at St. James's.Pendant qu’on s’habillait, il vint plusieurs fois aux portes des différentes chambres pour recommander de faire diligence, car lady Catherine n’aimait pas qu’on retardât l’heure de son dîner. Tous ces détails sur lady Catherine et ses habitudes finissaient par effrayer Maria, et sir William n’avait pas ressenti plus d’émotion lorsqu’il avait été présenté a la cour que sa fille n’en éprouvait a l’idée de passer le seuil du château de Rosings.Mialatt a többiek öltözködtek, Collins kétszer-háromszor is odament mindegyikük ajtaja elé, hogy sürgesse őket, mert Lady Catherine nagyon rossz néven veszi ha megváratják a vacsorával. Collins oly félelmetes színben tüntette fel őladysége személyét és életmódját, hogy a társas életben járatlan Maria Lucas egészen megrettent, és a rosingsi vacsorát ugyanolyan szorongással várta, mint egykor édesapja a királyi udvarnál történt bemutatását.
As the weather was fine, they had a pleasant walk of about half a mile across the park. Every park has its beauty and its prospects; and Elizabeth saw much to be pleased with, though she could not be in such raptures as Mr. Collins expected the scene to inspire, and was but slightly affected by his enumeration of the windows in front of the house, and his relation of what the glazing altogether had originally cost Sir Lewis de Bourgh.Comme le temps était doux, la traversée du parc fut une agréable promenade. Chaque parc a sa beauté propre ; ce qu’Elizabeth vit de celui de Rosings l’enchanta, bien qu’elle ne put manifester un enthousiasme égal a celui qu’attendait Mr. Collins et qu’elle accueillît avec une légere indifférence les renseignements qu’il lui donnait sur le nombre des fenetres du château et la somme que sir Lewis de Bourgh avait dépensée jadis pour les faire vitrer.Szép idő volt, s ez kellemessé tette a körülbelül fél mérföldnyi sétát a parkon keresztül. Minden parknak megvan a maga szépsége, mindegyikben akad szép kilátás, és sok minden tetszett is Elizának, bár nem tudott úgy lelkesedni a látványért, ahogy ezt Collins elvárta tőle; kevéssé hatott rá az is, amikor a tiszteletes megszámlálta az ablakokat a kastély homlokzatán, és elmondta, mennyi pénzébe került Sir Lewis de Bourghnak annak idején az üvegeztetés.
When they ascended the steps to the hall, Maria's alarm was every moment increasing, and even Sir William did not look perfectly calm. Elizabeth's courage did not fail her. She had heard nothing of Lady Catherine that spoke her awful from any extraordinary talents or miraculous virtue, and the mere stateliness of money or rank she thought she could witness without trepidation.La timidité de Maria augmentait a chaque marche du perron et sir William lui-meme paraissait un peu troublé.Amint felmentek a lépcsőn az előcsarnokba, Mariát egyre jobban elfogta az ijedelem, s még Sir William sem látszott teljesen nyugodtnak. De Elizát nem hagyta cserben a bátorsága. Semmi olyat nem hallott Lady Catherine-ről, hogy rendkívüli tehetségekkel vagy bámulatos erénnyel kellett volna számolnia, a pusztán pénzen és rangon alapuló fensőséget viszont - úgy érezte - minden rettegés nélkül tudja szemlélni.
From the entrance-hall, of which Mr. Collins pointed out, with a rapturous air, the fine proportion and the finished ornaments, they followed the servants through an ante-chamber, to the room where Lady Catherine, her daughter, and Mrs. Jenkinson were sitting. Her ladyship, with great condescension, arose to receive them; and as Mrs. Collins had settled it with her husband that the office of introduction should be hers, it was performed in a proper manner, without any of those apologies and thanks which he would have thought necessary.Apres avoir passé le grand hall d’entrée, dont Mr. Collins en termes lyriques fit remarquer les belles proportions et la décoration élégante, ils traverserent une antichambre et le domestique les introduisit dans la piece ou se trouvait lady Catherine en compagnie de sa fille et de Mrs. Jenkinson. Avec une grande condescendance, Sa Grâce se leva pour les accueillir et comme Mrs. Collins avait signifié a son mari qu’elle se chargeait des présentations, tout se passa le mieux du monde.Az előcsarnokból, melynek szép arányaira és tökéletes díszítésére Collins elragadtatott arccal hívta fel figyelmüket, az inasok egy előszobán keresztül egy terembe vezették őket, ahol ott ült Lady Catherine, a leánya és Mrs. Jenkinson. Őladysége igen kegyesen felállt, hogy üdvözölje őket, s mivel Mrs. Collins előzőleg megbeszélte férjével, hogy a bemutatást ő fogja végezni, a szertartás illendő módon folyt le, minden mentegetőzés és hálálkodás nélkül, amit Collins el nem mulasztott volna.
In spite of having been at St. James's Sir William was so completely awed by the grandeur surrounding him, that he had but just courage enough to make a very low bow, and take his seat without saying a word; and his daughter, frightened almost out of her senses, sat on the edge of her chair, not knowing which way to look. Elizabeth found herself quite equal to the scene, and could observe the three ladies before her composedly. Lady Catherine was a tall, large woman, with strongly-marked features, which might once have been handsome. Her air was not conciliating, nor was her manner of receiving them such as to make her visitors forget their inferior rank. She was not rendered formidable by silence; but whatever she said was spoken in so authoritative a tone, as marked her self-importance, and brought Mr. Wickham immediately to Elizabeth's mind; and from the observation of the day altogether, she believed Lady Catherine to be exactly what he represented.Malgré son passage a la cour, sir William était tellement impressionné par la splendeur qui l’entourait qu’il eut juste assez de présence d’esprit pour faire un profond salut et s’asseoir sans mot dire. Sa fille, a moitié morte de peur, s’assit sur le bord d’une chaise, ne sachant de quel côté partager ses regards. Elizabeth, au contraire, avait tout son sang-froid et put examiner avec calme les trois personnes qu’elle avait devant elle. Lady Catherine était grande, et ses traits fortement accentués avaient du etre beaux. Son expression n’avait rien d’aimable, pas plus que sa maniere d’accueillir ses visiteurs n’était de nature a leur faire oublier l’infériorité de leur rang. Elle ne gardait pas un silence hautain, mais elle disait tout d’une voix impérieuse qui marquait bien le sentiment qu’elle avait de son importance. Elizabeth se rappela ce que lui avait dit Wickham et, de ce moment, fut persuadée que lady Catherine répondait exactement au portrait qu’il lui en avait fait.Hiába fordult meg az udvarnál, Sir Williamet teljesen lenyűgözte a főúri környezet, s csak annyi mersze maradt, hogy földig hajoljon, aztán leült, de egy szó sem jött ki a torkán. Leánya szinte magánkívül volt rémületében, a szék sarkán feszengett, és azt sem tudta, merre nézzen. Elizabeth nem jött ki a sodrából, s teljes nyugalommal figyelte a szemben ülő három nőt. Lady Catherine magas, termetes asszony volt, erőteljes arcvonásokkal, amelyek egykor szépek lehettek. Modora nem volt megnyerő, s látogatóit úgy fogadta, hogy azok nem feledkezhettek meg alacsonyabb társadalmi rangjukról. Félelmetes személy volt - nem mintha szótlan lett volna, de bármit mondott, ellentmondást nem tűrő hangjából kicsendült az önteltség. Elizának rögtön Wickham szavai jutottak eszébe, s aznapi megfigyelései alapján úgy látta, hogy Lady Catherine pontosan megfelel a fiatalember leírásának.
When, after examining the mother, in whose countenance and deportment she soon found some resemblance of Mr. Darcy, she turned her eyes on the daughter, she could almost have joined in Maria's astonishment at her being so thin and so small. There was neither in figure nor face any likeness between the ladies. Miss de Bourgh was pale and sickly; her features, though not plain, were insignificant; and she spoke very little, except in a low voice, to Mrs. Jenkinson, in whose appearance there was nothing remarkable, and who was entirely engaged in listening to what she said, and placing a screen in the proper direction before her eyes.Miss de Bourgh n’offrait aucune ressemblance avec sa mere et Elizabeth fut presque aussi étonnée que Maria de sa petite taille et de sa maigreur. Elle parlait peu, si ce n’est a voix basse en s’adressant a Mrs. Jenkinson. Celle-ci, personne d’apparence insignifiante, était uniquement occupée a écouter miss de Bourgh et a lui rendre de menus services.Megvizsgálván az anyát, akinek arca és viselkedése Darcyra emlékeztette, Elizabeth a leányára fordította tekintetét, s szinte osztozott Maria meglepetésében, hogy mennyire sovány és alacsony. Anya és leánya sem termetre, sem arcra nem hasonlítottak egymáshoz. Miss de Bourgh sápadt volt és beteges színű; nem volt csúnya, csak jelentéktelen arcú. Nagyon keveset beszélt, csak néha szólt halkan Mrs. Jenkinsonhoz, akinek külseje semmi érdekeset nem ígért, s aki kizárólag Miss de Bourgh szavaira figyelt, mialatt ellenzőt állított a leány szeme elé, amit időnként igazgatott, hogy a fény ne zavarja.
After sitting a few minutes, they were all sent to one of the windows to admire the view, Mr. Collins attending them to point out its beauties, and Lady Catherine kindly informing them that it was much better worth looking at in the summer.Au bout de quelques minutes lady Catherine invita ses visiteurs a se rendre tous a la fenetre pour admirer la vue. Mr. Collins s’empressa de leur détailler les beautés du paysage tandis que lady Catherine les informait avec bienveillance que c’était beaucoup plus joli en été.Néhány percig ülhettek csak együtt, mert az egész társaságot az ablakhoz hívták, hogy csodálják meg a kilátást. Collins felhívta figyelmüket a táj szépségeire, Lady Catherine pedig kegyesen megjegyezte, hogy nyáron sokkal figyelemreméltóbb látványban lehetne részük.
The dinner was exceedingly handsome, and there were all the servants and all the articles of plate which Mr. Collins had promised; and, as he had likewise foretold, he took his seat at the bottom of the table, by her ladyship's desire, and looked as if he felt that life could furnish nothing greater. He carved, and ate, and praised with delighted alacrity; and every dish was commended, first by him and then by Sir William, who was now enough recovered to echo whatever his son-in-law said, in a manner which Elizabeth wondered Lady Catherine could bear. But Lady Catherine seemed gratified by their excessive admiration, and gave most gracious smiles, especially when any dish on the table proved a novelty to them. The party did not supply much conversation. Elizabeth was ready to speak whenever there was an opening, but she was seated between Charlotte and Miss de Bourgh--the former of whom was engaged in listening to Lady Catherine, and the latter said not a word to her all dinner-time. Mrs. Jenkinson was chiefly employed in watching how little Miss de Bourgh ate, pressing her to try some other dish, and fearing she was indisposed. Maria thought speaking out of the question, and the gentlemen did nothing but eat and admire.Le repas fut magnifique. On y vit tous les domestiques, toutes les pieces d’argenterie que Mr. Collins avait annoncés. Comme il l’avait également prédit, sur le désir exprimé par lady Catherine, il prit place en face d’elle, marquant par l’expression de son visage qu’en ce monde, aucun honneur plus grand ne pouvait lui échoir. Il découpait, mangeait, et faisait des compliments avec la meme allégresse joyeuse. Chaque nouveau plat était d’abord célébré par lui, puis par sir William qui, maintenant remis de sa premiere émotion, faisait écho a tout ce que disait son gendre. A la grande surprise d’Elizabeth, une admiration aussi excessive paraissait enchanter lady Catherine qui souriait gracieusement. La conversation n’était pas tres animée. Elizabeth aurait parlé volontiers si elle en avait eu l’occasion, mais elle était placée entre Charlotte et miss de Bourgh : la premiere était absorbée par l’attention qu’elle pretait a lady Catherine et la seconde n’ouvrait pas la bouche. Mrs. Jenkinson ne parlait que pour remarquer que miss de Bourgh ne mangeait pas, et pour exprimer la crainte qu’elle ne fut indisposée. Maria n’aurait jamais osé dire un mot, et les deux messieurs ne faisaient que manger et s’extasier.A vacsora rendkívül nagyszabású volt - szolgák hada és bőséges ezüstnemű, amint ezt Collins kilátásba helyezte. Egy másik jóslata is igazolódott: őladysége kívánságára ő ült az asztal végén, s úgy nézett körül, mintha ennél nagyobb kitüntetés nem érhetné az életben. Örömteli buzgalommal szeletelt, evett és dicsért; minden fogást először ő magasztalt, aztán Sir William, aki már annyira magához tért, hogy hűségesen visszhangozhatta veje minden szavát. Elizabeth csodálkozott Lady Catherine-en, hogyan bírja elviselni az ilyen hízelgést. De a ladynek nyilván jólesett a fellengzős magasztalás, mert kegyesen mosolygott, különösen mikor egy-egy fogásról kiderült, hogy újdonság vendégeinek. Vacsora közben nemigen indult meg a társalgás. Elizabeth szívesen beszélt volna, ha erre alkalom nyílik - de Charlotte és Miss de Bourgh között ült, s az előbbi folyton Lady Catherine-t hallgatta, az utóbbi pedig egyetlen szót sem szólt hozzá az egész vacsora alatt. Mrs. Jenkinson csak Miss de Bourghgal törődött - nézte, milyen keveset eszik, egyre újabb fogásokkal kínálta, s aggódott, hogy nincs jól. Mariának eszébe sem jutott, hogy beszéljen, a férfiak pedig csak ettek és lelkesedtek.
When the ladies returned to the drawing-room, there was little to be done but to hear Lady Catherine talk, which she did without any intermission till coffee came in, delivering her opinion on every subject in so decisive a manner, as proved that she was not used to have her judgement controverted. She inquired into Charlotte's domestic concerns familiarly and minutely, gave her a great deal of advice as to the management of them all; told her how everything ought to be regulated in so small a family as hers, and instructed her as to the care of her cows and her poultry. Elizabeth found that nothing was beneath this great lady's attention, which could furnish her with an occasion of dictating to others. In the intervals of her discourse with Mrs. Collins, she addressed a variety of questions to Maria and Elizabeth, but especially to the latter, of whose connections she knew the least, and who she observed to Mrs. Collins was a very genteel, pretty kind of girl. She asked her, at different times, how many sisters she had, whether they were older or younger than herself, whether any of them were likely to be married, whether they were handsome, where they had been educated, what carriage her father kept, and what had been her mother's maiden name? Elizabeth felt all the impertinence of her questions but answered them very composedly. Lady Catherine then observed,De retour au salon, les dames n’eurent qu’a écouter lady Catherine qui parla sans interruption jusqu’au moment ou le café fut servi, donnant son avis sur toutes choses d’un ton qui montrait qu’elle ignorait la contradiction. Elle interrogea familierement Charlotte sur son intérieur et lui donna mille conseils pour la conduite de son ménage et de sa basse-cour. Elizabeth vit qu’aucun sujet n’était au-dessus de cette grande dame, pourvu qu’elle y trouvât une occasion de diriger et de régenter ses semblables. Entre temps, elle posa toutes sortes de questions aux deux jeunes filles et plus particulierement a Elizabeth sur le compte de laquelle elle se trouvait moins renseignée et qui, observa-t-elle a Mrs. Collins, « paraissait une petite jeune fille gentille et bien élevée ». Elle lui demanda combien de sours elle avait, si aucune n’était sur le point de se marier, si elles étaient jolies, ou elles avaient été élevées, quel genre d’équipage avait son pere et quel était le nom de jeune fille de sa mere. Elizabeth trouvait toutes ces questions assez indiscretes mais y répondit avec beaucoup de calme. Enfin lady Catherine observa :Mikor a hölgyek visszavonultak a szalonba, egyebet alig tehettek, csak Lady Catherine-t hallgatták, aki szakadatlanul beszélt, míg be nem hozták a kávét. Minden tárgyról olyan határozott modorban nyilatkozott, mint aki megszokta, hogy sohasem vonják kétségbe a véleményét. Bizalmasan és aprólékosan érdeklődött Charlotte házi dolgairól, és bőségesen osztogatta a tanácsokat, hogyan intézzen el mindent. Elmagyarázta, hogyan kell vezetni egy ilyen kis háztartást, és utasításokat adott a tehenek és a baromfi gondozására. Elizabeth látta, hogy a nagy dáma figyelme a legcsekélyebb dolgokra is kiterjed, ha ezzel alkalma nyílik másoknak parancsolgatni. Néha félbehagyta a beszélgetést Mrs. Collinsszal, s különféle kérdéseket intézett Mariához és Elizához, különösen Elizához, akinek rokonságáról kevésbé volt értesülve, s akiről megjegyezte Charlotte-nak, hogy nagyon finom, csinos leány. Közbe-közbe megkérdezte tőle, hány testvére van, idősebbek-e nála vagy fiatalabbak, nem fog-e valamelyikük férjhez menni, csinosak-e, hol nevelkedtek, miféle hintója van az apjuknak, s mi volt az édesanyjuk leányneve? Elizabeth érezte, milyen neveletlenek ezek a kérdések, de azért nyugodtan válaszolt rájuk. Lady Catherine ekkor megjegyezte:
"Your father's estate is entailed on Mr. Collins, I think. For your sake," turning to Charlotte, "I am glad of it; but otherwise I see no occasion for entailing estates from the female line. It was not thought necessary in Sir Lewis de Bourgh's family. Do you play and sing, Miss Bennet?"– Le domaine de votre pere doit revenir a Mr. Collins, n’est-ce pas ? – J’en suis heureuse pour vous, dit-elle en se tournant vers Charlotte, – autrement je n’approuve pas une disposition qui dépossede les femmes héritieres en ligne directe. On n’a rien fait de pareil dans la famille de Bourgh. Jouez-vous du piano et chantez-vous, miss Bennet ?Úgy tudom, az édesapja birtokának Mr. Collins a várományosa. A maga kedvéért - fordult Charlotte-hoz - örülök ennek, bár általában nem helyeslem, ha a leányágat kizárják az örökösödésből. Sir Lewis de Bourgh családjában nem tartották ezt szükségesnek. Tud zongorázni és énekelni, Miss Bennet?
"A little."– Un peu.Egy kicsit.
"Oh! then--some time or other we shall be happy to hear you. Our instrument is a capital one, probably superior to----You shall try it some day. Do your sisters play and sing?"– Alors, un jour ou l’autre nous serons heureuses de vous entendre. Notre piano est excellent, probablement supérieur a… Enfin, vous l’essaierez. Vos sours, sont-elles aussi musiciennes ?Ó, akkor egyszer majd szívesen meghallgatjuk. Nagyszerű zongoránk van, valószínűleg sokkal jobb, mint... Majd kipróbálja valamelyik nap. A testvérei is értenek a zenéhez?
"One of them does."– L’une d’elles, oui, madame.Csak az egyik.
"Why did not you all learn? You ought all to have learned. The Miss Webbs all play, and their father has not so good an income as yours. Do you draw?"– Pourquoi pas toutes ? Vous auriez du prendre toutes des leçons. Les demoiselles Webb sont toutes musiciennes et leur pere n’a pas la situation du vôtre. Faites-vous du dessin ?A többiek miért nem tanultak? Valamennyiüknek kellett volna. A Webb lányok mind zongoráznak, pedig az ő apjuknak kisebb a jövedelme. Tud rajzolni?
"No, not at all."– Pas du tout.Nem, nem értek hozzá.
"What, none of you?"– Quoi, aucune d’entre vous ?Hogyan, egyikük sem rajzol?
"Not one."– Aucune.Egyikünk sem.
"That is very strange. But I suppose you had no opportunity. Your mother should have taken you to town every spring for the benefit of masters."– Comme c’est étrange ! Sans doute l’occasion vous aura manqué. Votre mere aurait du vous mener a Londres, chaque printemps, pour vous faire prendre des leçons.Nagyon furcsa. De valószínűleg nem volt rá alkalmuk. Édesanyjuknak el kellett volna magukat vinni Londonba minden tavasszal, ott jó mestereket találni.
"My mother would have had no objection, but my father hates London."– Je crois que ma mere l’eut fait volontiers, mais mon pere a Londres en horreur.Anyámnak nem is lett volna ellene kifogása, de apám ki nem állhatja Londont.
"Has your governess left you?"– Avez-vous encore votre institutrice ?És a nevelőnőjük? Ő talán otthagyta magukat?
"We never had any governess."– Nous n’en avons jamais eu.Sohasem volt nevelőnőnk.
"No governess! How was that possible? Five daughters brought up at home without a governess! I never heard of such a thing. Your mother must have been quite a slave to your education."– Bonté du ciel ! cinq filles élevées a la maison sans institutrice ! Je n’ai jamais entendu chose pareille ! Quel esclavage pour votre mere !Nem volt! Hát ez hogyan lehetséges? Öt lányt felnevelni otthon, nevelőnő nélkül! Ilyet még életemben nem hallottam. Micsoda rabszolgaság lehetett az édesanyjuknak, amíg felnevelte magukat!
Elizabeth could hardly help smiling as she assured her that had not been the case.Elizabeth ne put s’empecher de sourire et affirma qu’il n’en avait rien été.Elizabeth alig tudta elfojtani mosolyát, mikor biztosította Lady Catherine-t, hogy náluk nem ez volt a helyzet.
"Then, who taught you? who attended to you? Without a governess, you must have been neglected."– Alors, qui vous faisait travailler ? Qui vous surveillait ? Sans institutrice ? Vous deviez etre bien négligées.Hát akkor kitől tanultak? Ki viselte gondjukat? Nevelőnő nélkül el lehettek hanyagolva.
"Compared with some families, I believe we were; but such of us as wished to learn never wanted the means. We were always encouraged to read, and had all the masters that were necessary. Those who chose to be idle, certainly might."– Mon Dieu, madame, toutes celles d’entre nous qui avaient le désir de s’instruire en ont eu les moyens. On nous encourageait beaucoup a lire et nous avons eu tous les maîtres nécessaires. Assurément, celles qui le préféraient étaient libres de ne rien faire.Talán el is voltunk bizonyos családokhoz képest; de aki tanulni akart közülünk, megvolt rá a módja. Mindig buzdítottak bennünket az olvasásra, s a tanárok sem hiányoztak, ha szükség volt rájuk. Aki szívesebben lustálkodott, persze azt is megtehette.
"Aye, no doubt; but that is what a governess will prevent, and if I had known your mother, I should have advised her most strenuously to engage one. I always say that nothing is to be done in education without steady and regular instruction, and nobody but a governess can give it. It is wonderful how many families I have been the means of supplying in that way. I am always glad to get a young person well placed out. Four nieces of Mrs. Jenkinson are most delightfully situated through my means; and it was but the other day that I recommended another young person, who was merely accidentally mentioned to me, and the family are quite delighted with her. Mrs. Collins, did I tell you of Lady Metcalf's calling yesterday to thank me? She finds Miss Pope a treasure. 'Lady Catherine,' said she, 'you have given me a treasure.' Are any of your younger sisters out, Miss Bennet?"– Bien entendu, et c’est ce que la présence d’une institutrice aurait empeché. Si j’avais connu votre mere, j’aurais vivement insisté pour qu’elle en prît une. On ne saurait croire le nombre de familles auxquelles j’en ai procuré. Je suis toujours heureuse, quand je le puis, de placer une jeune personne dans de bonnes conditions. Grâce a moi quatre nieces de Mrs. Jenkinson ont été pourvues de situations fort agréables. Vous ai-je dit, mistress Collins, que lady Metcalfe est venue me voir hier pour me remercier ? Il paraît que miss Pape est une véritable perle. Parmi vos jeunes sours, y en a-t-il qui sortent déja, miss Bennet ?Igen, éppen erről van szó. A nevelőnő feladata, hogy ezt megakadályozza. Ha ismertem volna az édesanyjukat, a lelkére beszéltem volna, hogy fogadjon nevelőnőt. Nem győzöm ismételni, hogy állandó és rendszeres oktatás nélkül mit sem ér a nevelés, azt pedig csak egy jó nevelőnő adhatja meg. El sem hinné, hány családnak nyújtottam ebben a tekintetben segítséget. Mindig örömömre szolgál, ha egy fiatal teremtést jól elhelyezhetek. Mrs. Jenkinsonnak négy unokahúga kapott pompás állást az én révemen, s épp a minap ajánlottam be egy másik fiatal nőt, akit csak futólag említettek előttem, de a család nagyon meg van vele elégedve. Lady Metcalfe el is jött tegnap - említettem ezt már, Mrs. Collins? -, hogy megköszönje szívességemet. Kijelentette, hogy Miss Pope valóságos kincs. "Lady Catherine - mondta -, ön egy kincset ajándékozott nekem." A húgai is járnak már társaságba, Miss Bennet?
"Yes, ma'am, all."– Oui, madame, toutes.Igen, Lady Catherine, mind járnak.
"All! What, all five out at once? Very odd! And you only the second. The younger ones out before the elder ones are married! Your younger sisters must be very young?"– Toutes ? Quoi ? Alors toutes les cinq a la fois ! Et vous n’etes que la seconde, et les plus jeunes sortent avant que les aînées soient mariées ? Quel âge ont-elles donc ?Mind! Hogyan, mind az öten egyszerre? Nagyon különös! És maga csak a második lány. A fiatalabbak is társaságba járnak, mielőtt az idősebbek férjhez mentek volna? Hiszen a legfiatalabbak még kislányok lehetnek!
"Yes, my youngest is not sixteen. Perhaps _she_ is full young to be much in company. But really, ma'am, I think it would be very hard upon younger sisters, that they should not have their share of society and amusement, because the elder may not have the means or inclination to marry early. The last-born has as good a right to the pleasures of youth at the first. And to be kept back on _such_ a motive! I think it would not be very likely to promote sisterly affection or delicacy of mind."– La derniere n’a pas encore seize ans. C’est peut-etre un peu tôt pour aller dans le monde, mais, madame, ne serait-il pas un peu dur pour des jeunes filles d’etre privées de leur part légitime de plaisirs parce que les aînées n’ont pas l’occasion ou le désir de se marier de bonne heure ?Igen, a legkisebbik tizenhat éves sincs. Ő talán fiatal ahhoz, hogy sokat forogjon társaságban. De véleményem szerint, Lady Catherine, igazságtalanság volna a fiatalabb testvérekkel szemben, ha nem vehetnék ki részüket a társasági életből és a szórakozásból, csak azért, mert az idősebbeknek nincs módjuk vagy kedvük a korai férjhez menéshez. Aki utolsónak született, annak éppen annyi joga van a fiatalság örömeihez, mint az elsőszülöttnek. Hogyan lehet tőlük elvárni, hogy otthon üljenek? Nem hiszem, hogy ez növelné bennük a testvéri szeretetet vagy a finom érzést.
"Upon my word," said her ladyship, "you give your opinion very decidedly for so young a person. Pray, what is your age?"– En vérité, dit lady Catherine, vous donnez votre avis avec bien de l’assurance pour une si jeune personne. Quel âge avez-vous donc ?Szavamra - mondta Lady Catherine -, fiatal leány létére nagyon határozottan fejezi ki a véleményét. Mondja, kérem, hány éves?
"With three younger sisters grown up," replied Elizabeth, smiling, "your ladyship can hardly expect me to own it."– Votre Grâce doit comprendre, répliqua Elizabeth en souriant, qu’avec trois jeunes sours qui vont dans le monde, je ne me soucie plus d’avouer mon âge.Mivel három felnőtt húgom van - felelte Elizabeth mosolyogva -, ladységed nem kívánhatja tőlem, hogy bevalljam a koromat.
Lady Catherine seemed quite astonished at not receiving a direct answer; and Elizabeth suspected herself to be the first creature who had ever dared to trifle with so much dignified impertinence.Cette réponse parut interloquer lady Catherine. Elizabeth était sans doute la premiere créature assez téméraire pour s’amuser de sa majestueuse impertinence.Lady Catherine-t láthatólag elképesztette, hogy nem kapott egyenes választ, s Elizának az a gyanúja támadt, hogy ő az első, aki valaha tréfás hangot mert megütni ilyen méltóságteljes neveletlenséggel szemben.
"You cannot be more than twenty, I am sure, therefore you need not conceal your age."– Vous ne devez pas avoir plus de vingt ans. Vous n’avez donc aucune raison de cacher votre âge.Nem hinném, hogy több lenne húszévesnél, nem kell tehát titkolni a korát.
"I am not one-and-twenty."– Je n’ai pas encore vingt et un ans.Még nem vagyok huszonegy éves.
When the gentlemen had joined them, and tea was over, the card-tables were placed. Lady Catherine, Sir William, and Mr. and Mrs. Collins sat down to quadrille; and as Miss de Bourgh chose to play at cassino, the two girls had the honour of assisting Mrs. Jenkinson to make up her party. Their table was superlatively stupid. Scarcely a syllable was uttered that did not relate to the game, except when Mrs. Jenkinson expressed her fears of Miss de Bourgh's being too hot or too cold, or having too much or too little light. A great deal more passed at the other table. Lady Catherine was generally speaking--stating the mistakes of the three others, or relating some anecdote of herself. Mr. Collins was employed in agreeing to everything her ladyship said, thanking her for every fish he won, and apologising if he thought he won too many. Sir William did not say much. He was storing his memory with anecdotes and noble names.Quand les messieurs revinrent et qu’on eut pris le thé, les tables de jeu furent apportées. Lady Catherine, sir William, Mr. et Mrs. Collins s’installerent pour une partie de « quadrille ». Miss de Bourgh préférait le « casino » ; les deux jeunes filles et Mrs. Jenkinson eurent donc l’honneur de jouer avec elle une partie remarquablement ennuyeuse. On n’ouvrait la bouche, a leur table, que pour parler du jeu, sauf lorsque Mrs. Jenkinson exprimait la crainte que miss de Bourgh eut trop chaud, trop froid, ou qu’elle fut mal éclairée. L’autre table était beaucoup plus animée. C’était lady Catherine qui parlait surtout pour noter les fautes de ses partenaires ou raconter des souvenirs personnels. Mr. Collins approuvait tout ce que disait Sa Grâce, la remerciant chaque fois qu’il gagnait une fiche et s’excusant lorsqu’il avait l’impression d’en gagner trop. Sir William parlait peu : il tâchait de meubler sa mémoire d’anecdotes et de noms aristocratiques.Miután bejöttek a férfiak, és velük megteáztak, felállították a kártyaasztalokat. Lady Catherine, Sir William, Collins és felesége leültek quadrille-t játszani, s mivel Miss de Bourgh a casino mellett döntött, a két leány abban a kitüntetésben részesült, hogy Mrs. Jenkinsonnal együtt részt vehettek a játékban. Az ő asztaluknál elviselhetetlen volt az unalom. Alig hangzott el olyan szó, amely ne a játszmára vonatkozott volna, kivéve mikor Mrs. Jenkinson amiatt aggályoskodott, hogy Miss de Bourghnak melege van vagy fázik, hogy túlságosan erős vagy túlságosan gyenge neki a világítás. A másik asztalnál jóval mozgalmasabb volt az élet. Rendszerint Lady Catherine beszélt - a többiek hibás ütéseire hívta fel a figyelmet, vagy történeteket mesélt önmagáról. Collins buzgón helyeselt őladységének, bármit is mondott, megköszönt minden zsetont, és bocsánatot kért, hogy túl sokat nyer. Sir William nem beszélt sokat - a történeteket és az előkelő neveket raktározta el emlékezetébe.
When Lady Catherine and her daughter had played as long as they chose, the tables were broken up, the carriage was offered to Mrs. Collins, gratefully accepted and immediately ordered. The party then gathered round the fire to hear Lady Catherine determine what weather they were to have on the morrow. From these instructions they were summoned by the arrival of the coach; and with many speeches of thankfulness on Mr. Collins's side and as many bows on Sir William's they departed. As soon as they had driven from the door, Elizabeth was called on by her cousin to give her opinion of all that she had seen at Rosings, which, for Charlotte's sake, she made more favourable than it really was. But her commendation, though costing her some trouble, could by no means satisfy Mr. Collins, and he was very soon obliged to take her ladyship's praise into his own hands.Lorsque lady Catherine et sa fille en eurent assez du jeu, on laissa les cartes, et la voiture fut proposée a Mrs. Collins qui l’accepta avec gratitude. La société se réunit alors autour du feu pour écouter lady Catherine décider quel temps il ferait le lendemain, puis, la voiture étant annoncée, Mr. Collins réitéra ses remerciements, sir William multiplia les saluts, et l’on se sépara. A peine la voiture s’était-elle ébranlée qu’Elizabeth fut invitée par son cousin a dire son opinion sur ce qu’elle avait vu a Rosings. Par égard pour Charlotte, elle s’appliqua a la donner aussi élogieuse que possible ; mais ses louanges, malgré la peine qu’elle prenait pour les formuler, ne pouvaient satisfaire Mr. Collins qui ne tarda pas a se charger lui-meme du panégyrique de Sa Grâce.Amikor Lady Catherine leányával együtt megelégelte a kártyázást, elvitette az asztalokat, felajánlotta a hintót Mrs. Collinsnak, aki azt hálásan elfogadta, és rögtön parancsot adott, hogy fogjanak be. A társaság most körülállta a kandallót, hogy meghallja Lady Catherine-től, milyen idő lesz másnap. Rendelkezéseinek az a bejelentés vetett véget, hogy a hintó előállt, mire Collins terjengős hálálkodó beszéde és Sir William megfelelő számú hajlongása után a vendégek eltávoztak. Alig hajtottak el a kaputól, Collins máris felszólította unokahúgát, mondja el véleményét mindarról, amit Rosingsban látott, s Elizabeth, barátnője kedvéért, kedvezőbben nyilatkozott a valóságnál. De ez a dicséret, noha Elizának erőfeszítésébe került, távolról sem elégítette ki a tiszteletest, aki csakhamar kénytelen volt maga folytatni őladysége magasztalását.
Chapter 30XXX7. FEJEZET
Sir William stayed only a week at Hunsford, but his visit was long enough to convince him of his daughter's being most comfortably settled, and of her possessing such a husband and such a neighbour as were not often met with. While Sir William was with them, Mr. Collins devoted his morning to driving him out in his gig, and showing him the country; but when he went away, the whole family returned to their usual employments, and Elizabeth was thankful to find that they did not see more of her cousin by the alteration, for the chief of the time between breakfast and dinner was now passed by him either at work in the garden or in reading and writing, and looking out of the window in his own book-room, which fronted the road. The room in which the ladies sat was backwards. Elizabeth had at first rather wondered that Charlotte should not prefer the dining-parlour for common use; it was a better sized room, and had a more pleasant aspect; but she soon saw that her friend had an excellent reason for what she did, for Mr. Collins would undoubtedly have been much less in his own apartment, had they sat in one equally lively; and she gave Charlotte credit for the arrangement.Sir William ne demeura qu’une semaine a Hunsford, mais ce fut assez pour le convaincre que sa fille était tres confortablement installée et qu’elle avait un mari et une voisine comme on en rencontre peu souvent. Tant que dura le séjour de sir William, Mr. Collins consacra toutes ses matinées a le promener en cabriolet pour lui montrer les environs. Apres son départ, chacun retourna a ses occupations habituelles et Elizabeth fut heureuse de constater que ce changement ne leur imposait pas davantage la compagnie de son cousin. Il employait la plus grande partie de ses journées a lire, a écrire, ou a regarder par la fenetre de son bureau qui donnait sur la route. La piece ou se réunissaient les dames était située a l’arriere de la maison. Elizabeth s’était souvent demandé pourquoi Charlotte ne préférait pas se tenir dans la salle a manger, piece plus grande et plus agréable, mais elle devina bientôt la raison de cet arrangement : Mr. Collins aurait certainement passé moins de temps dans son bureau si l’appartement de sa femme avait présenté les memes agréments que le sien.Sir William csak egy hétig maradt Hunsfordban, de ez elég idő volt ahhoz, hogy meggyőződjék, leánya jól van ellátva, s ritkaságszámba menő férjjel és szomszédnővel dicsekedhetik. Amíg Sir William náluk lakott, Collins délelőttönként megkocsikáztatta apósát, és mindent megmutatott neki a környéken. Sir William elutazása után az egész család visszazökkent szokásos életmódjába, s Eliza örömmel állapította meg, hogy unokabátyját most nem látják gyakrabban, mint eddig, mert a reggeli és a vacsora közötti időt Collins nagyrészt azzal töltötte, hogy a kertben dolgozgatott, vagy írt és olvasott, vagy pedig könyvtárszobája ablakából nézegetett ki a ház mellett húzódó útra. A nők viszont a hátsó szobában tartózkodtak. Elizabeth eleinte kissé csodálkozott azon, hogy Charlotte miért nem inkább a nappaliban van velük, mikor az tágasabb szoba, és szebb onnét a kilátás; de csakhamar rájött, hogy barátnőjének alapos oka van erre, mert Collins kétségtelenül kevesebb időt töltött volna a saját szobájában, ha a közös szoba éppen olyan kényelmes és barátságos, mint az övé. Eliza gondolatban megdicsérte Charlotte-ot ezért az elrendezésért.
From the drawing-room they could distinguish nothing in the lane, and were indebted to Mr. Collins for the knowledge of what carriages went along, and how often especially Miss de Bourgh drove by in her phaeton, which he never failed coming to inform them of, though it happened almost every day. She not unfrequently stopped at the Parsonage, and had a few minutes' conversation with Charlotte, but was scarcely ever prevailed upon to get out.Du salon, on n’apercevait pas la route. C’est donc par Mr. Collins que ces dames apprenaient combien de voitures étaient passées et surtout s’il avait aperçu miss de Bourgh dans son phaéton, chose dont il ne manquait jamais de venir les avertir, bien que cela arrivât presque journellement. Miss de Bourgh s’arretait assez souvent devant le presbytere et causait quelques minutes avec Charlotte, mais d’ordinaire sans descendre de voiture.A szalonból nem nyílt kilátás az útra, s csak Collinstól nyerhettek értesülést, milyen hintók haladnak el arra, főképp pedig hányszor kocsikázik el a ház előtt Miss de Bourgh. Collins sohasem mulasztotta el jelenteni ezt a szinte mindennapos eseményt. Miss de Bourgh elég gyakran megállt a paplaknál, s néhány percig beszélgetett Charlotte-tal, de a legritkább esetben sikerült őt rávenni, hogy kiszálljon.
Very few days passed in which Mr. Collins did not walk to Rosings, and not many in which his wife did not think it necessary to go likewise; and till Elizabeth recollected that there might be other family livings to be disposed of, she could not understand the sacrifice of so many hours. Now and then they were honoured with a call from her ladyship, and nothing escaped her observation that was passing in the room during these visits. She examined into their employments, looked at their work, and advised them to do it differently; found fault with the arrangement of the furniture; or detected the housemaid in negligence; and if she accepted any refreshment, seemed to do it only for the sake of finding out that Mrs. Collins's joints of meat were too large for her family.De temps en temps, lady Catherine elle-meme venait honorer le presbytere de sa visite. Alors son regard observateur ne laissait rien échapper de ce qui se passait autour d’elle. Elle s’intéressait aux occupations de chacun, examinait le travail des jeunes filles, leur conseillait de s’y prendre d’une façon différente, critiquait l’arrangement du mobilier, relevait les négligences de la domestique et ne semblait accepter la collation qui lui était offerte que pour pouvoir déclarer a Mrs. Collins que sa table était trop abondamment servie pour le nombre de ses convives.Alig múlt el nap, hogy Collins ne ment volna át Rosingsba, s ritkán fordult elő, hogy felesége ne tartotta volna szükségesnek elkísérni. Elizabeth nem értette, hogyan áldozhatnak erre annyi időt, amíg eszébe nem jutott, hogy Lady Catherine más egyházközségek felett is rendelkezik. Nagy néha őladysége is megtisztelte Collinsékat látogatásával, s ilyenkor semmi sem kerülte el figyelmét a házban. Kikérdezte őket, mivel foglalkoznak, megnézte munkájukat, s azt tanácsolta, csinálják másképp; kifogásolta a bútorok elrendezését, vagy hanyagságon kapta rajta a szobalányt. Ha elfogadta Charlotte kínálását, ezt is csak azért tette, hogy megállapíthassa: Mrs. Collins túlságosan sok húst vásárol egy ilyen kis családnak.
Elizabeth soon perceived, that though this great lady was not in commission of the peace of the county, she was a most active magistrate in her own parish, the minutest concerns of which were carried to her by Mr. Collins; and whenever any of the cottagers were disposed to be quarrelsome, discontented, or too poor, she sallied forth into the village to settle their differences, silence their complaints, and scold them into harmony and plenty.Elizabeth s’aperçut vite que, sans faire partie de la justice de paix du comté, cette grande dame jouait le rôle d’un véritable magistrat dans la paroisse, dont les moindres incidents lui étaient rapportés par Mr. Collins. Chaque fois que des villageois se montraient querelleurs, mécontents ou disposés a se plaindre de leur pauvreté, vite elle accourait dans le pays, réglait les différends, faisait taire les plaintes et ses admonestations avaient bientôt rétabli l’harmonie, le contentement et la prospérité.Elizabeth hamarosan rájött, hogy ez a nagy dáma nem tagja ugyan a megyei békebíróságnak, de az egyházközség területén mégis igen tevékeny bírói szerepet játszik, s a legapróbb ügyekben is beszámoltat magának a tiszteletessel. Ha azt hallotta, hogy a zsellérek közül bárki civakodó hajlamú, elégedetlen vagy földhözragadt szegény, rögtön megjelent a faluban, hogy elsimítsa a viszályt, elnémítsa a parasztokat feddéseivel, s összhangot és bőséget teremtsen.
The entertainment of dining at Rosings was repeated about twice a week; and, allowing for the loss of Sir William, and there being only one card-table in the evening, every such entertainment was the counterpart of the first. Their other engagements were few, as the style of living in the neighbourhood in general was beyond Mr. Collins's reach. This, however, was no evil to Elizabeth, and upon the whole she spent her time comfortably enough; there were half-hours of pleasant conversation with Charlotte, and the weather was so fine for the time of year that she had often great enjoyment out of doors. Her favourite walk, and where she frequently went while the others were calling on Lady Catherine, was along the open grove which edged that side of the park, where there was a nice sheltered path, which no one seemed to value but herself, and where she felt beyond the reach of Lady Catherine's curiosity.Le plaisir de dîner a Rosings se renouvelait environ deux fois par semaine. A part l’absence de sir William et le fait qu’on n’installait plus qu’une table de jeu, ces réceptions ressemblaient assez exactement a la premiere. Les autres invitations étaient rares, la société du voisinage, en général, menant un train qui n’était pas a la portée des Collins. Elizabeth ne le regrettait pas et, somme toute, ses journées coulaient agréablement. Elle avait avec Charlotte de bonnes heures de causerie et, la température étant tres belle pour la saison, elle prenait grand plaisir a se promener. Son but favori était un petit bois qui longeait un des côtés du parc et elle s’y rendait souvent pendant que ses cousins allaient faire visite a Rosings. Elle y avait découvert un délicieux sentier ombragé que personne ne paraissait rechercher, et ou elle se sentait a l’abri des curiosités indiscretes de lady Catherine.A rosingsi vacsorameghívás általában hetenként kétszer ismétlődött meg, s leszámítva Sir William távozását, továbbá azt, hogy este csak egy kártyaasztalt állítottak fel, minden ilyen vacsora szakasztott mása volt az elsőnek. Egyéb meghívásban alig volt részük, mivel Collinsék nem tudtak lépést tartani a környékbeli előkelőségek életmódjával. Elizának ez nem is hiányzott, s egészben véve jól telt az ideje. Sok kellemes félórát csevegtek át Charlotte-tal, s az évszakhoz képest oly szép volt az idő, hogy gyakran talált felüdülést a szabadban. Mialatt a többiek Lady Catherine-nél voltak látogatóban, ő kedvenc sétáját rótta az erdőcske mentén, amely a park egyik oldalán húzódott. Egy szép árnyas ösvényt fedezett fel, melyet rajta kívül más nem kedvelt, s itt biztonságban érezte magát Lady Catherine szeme elől.
In this quiet way, the first fortnight of her visit soon passed away. Easter was approaching, and the week preceding it was to bring an addition to the family at Rosings, which in so small a circle must be important. Elizabeth had heard soon after her arrival that Mr. Darcy was expected there in the course of a few weeks, and though there were not many of her acquaintances whom she did not prefer, his coming would furnish one comparatively new to look at in their Rosings parties, and she might be amused in seeing how hopeless Miss Bingley's designs on him were, by his behaviour to his cousin, for whom he was evidently destined by Lady Catherine, who talked of his coming with the greatest satisfaction, spoke of him in terms of the highest admiration, and seemed almost angry to find that he had already been frequently seen by Miss Lucas and herself.Ainsi s’écoula paisiblement la premiere quinzaine de son séjour a Hunsford. Pâques approchait, et la semaine sainte devait ajouter un appoint important a la société de Rosings. Peu apres son arrivée, Elizabeth avait entendu dire que Mr. Darcy était attendu dans quelques semaines et, bien que peu de personnes dans ses relations lui fussent moins sympathiques, elle pensait néanmoins que sa présence donnerait un peu d’intéret aux réceptions de Rosings. Sans doute aussi aurait-elle l’amusement de constater l’inanité des espérances de miss Bingley en observant la conduite de Mr. Darcy a l’égard de sa cousine a qui lady Catherine le destinait certainement. Elle avait annoncé son arrivée avec une grande satisfaction, parlait de lui en termes de la plus haute estime, et avait paru presque désappointée de découvrir que son neveu n’était pas un inconnu pour miss Lucas et pour Elizabeth.Ilyen nyugodt mederben gyorsan telt el látogatásának első két hete. Közeledett a húsvét, s az ünnep előtti héten vendégekkel bővült a rosingsi család, ami ilyen kis körben fontos esemény. Elizabeth már röviddel megérkezése után hallotta, hogy néhány hét múlva várják Darcyt, s kevés olyan embert ismert, akit nem látott volna szívesebben, mégis azt gondolta, legalább lesz egy aránylag új arc a rosingsi összejöveteleken; mulatságos lesz majd azt is megfigyelni, hogyan viselkedik Darcy unokahúga iránt, mert ez megmutatja, mennyire reménytelen Miss Bingley mesterkedése. Lady Catherine nyilvánvalóan Darcyt szemelte ki vejéül, mert a legnagyobb örömmel beszélt a jöveteléről, nem győzött elég dicsérően nyilatkozni személyéről, s szinte haragudott, amikor megtudta, hogy Miss Lucas és Elizabeth már gyakran találkoztak vele.
His arrival was soon known at the Parsonage; for Mr. Collins was walking the whole morning within view of the lodges opening into Hunsford Lane, in order to have the earliest assurance of it, and after making his bow as the carriage turned into the Park, hurried home with the great intelligence. On the following morning he hastened to Rosings to pay his respects. There were two nephews of Lady Catherine to require them, for Mr. Darcy had brought with him a Colonel Fitzwilliam, the younger son of his uncle Lord ----, and, to the great surprise of all the party, when Mr. Collins returned, the gentlemen accompanied him. Charlotte had seen them from her husband's room, crossing the road, and immediately running into the other, told the girls what an honour they might expect, adding:Son arrivée fut tout de suite connue au presbytere, car Mr. Collins passa toute la matinée a se promener en vue de l’entrée du château afin d’en etre le premier témoin ; apres avoir fait un profond salut du côté de la voiture qui franchissait la grille, il se précipita chez lui avec la grande nouvelle. Le lendemain matin, il se hâta d’aller a Rosings offrir ses hommages et trouva deux neveux de lady Catherine pour les recevoir, car Darcy avait amené avec lui le colonel Fitzwilliam, son cousin, fils cadet de lord ***, et la surprise fut grande au presbytere quand on vit revenir Mr. Collins en compagnie des deux jeunes gens. Du bureau de son mari Charlotte les vit traverser la route et courut annoncer aux jeunes filles l’honneur qui leur était fait :Megérkezéséről hamar tudomást szereztek a paplakban, mert Collins, hogy minél frissebben értesüljön, egész délelőtt a hunsfordi útra néző melléképületek közelében járkált, s amikor a hintó befordult a parkba, a tiszteletes mély meghajlással odaköszönt feléje, és rohant haza a nagy újsággal. Másnap reggel átsietett Rosingsba, hogy tiszteletét tegye. Udvariaskodását Lady Catherine két unokaöccse fogadta, mert Darcy magával hozta Fitzwilliam ezredest, nagybátyjának, Lord N.-nek ifjabbik fiát, s amikor Collins hazament, az egész társaság nagy meglepetésére a két úr is elkísérte. Charlotte a férje szobájából látta őket jönni, mire rögtön beszaladt a másik szobába, közölte a leányokkal, milyen megtiszteltetés vár reájuk, majd hozzátette:
"I may thank you, Eliza, for this piece of civility. Mr. Darcy would never have come so soon to wait upon me."– Eliza, c’est a vous que nous devons cet exces de courtoisie. Si j’avais été seule, jamais Mr. Darcy n’aurait été aussi pressé de venir me présenter ses hommages.Ezt az udvarias figyelmet neked köszönhetem, Eliza. Mr. Darcynak soha nem jutott volna eszébe, hogy engem ilyen hamar meglátogasson.
Elizabeth had scarcely time to disclaim all right to the compliment, before their approach was announced by the door-bell, and shortly afterwards the three gentlemen entered the room. Colonel Fitzwilliam, who led the way, was about thirty, not handsome, but in person and address most truly the gentleman. Mr. Darcy looked just as he had been used to look in Hertfordshire--paid his compliments, with his usual reserve, to Mrs. Collins, and whatever might be his feelings toward her friend, met her with every appearance of composure. Elizabeth merely curtseyed to him without saying a word.Elizabeth avait a peine eu le temps de protester lorsque la sonnette de la porte d’entrée retentit et, un instant apres, ces messieurs faisaient leur entrée dans le salon. Le colonel Fitzwilliam, qui paraissait une trentaine d’années, n’était pas un bel homme mais il avait une grande distinction dans l’extérieur et dans les manieres. Mr. Darcy était tel qu’on l’avait vu en Hertfordshire. Il présenta ses compliments a Mrs. Collins avec sa réserve habituelle et, quels que fussent ses sentiments a l’égard de son amie, s’inclina devant elle d’un air parfaitement impassible. Elizabeth, sans mot dire, répondit par une révérence.Elizának alig volt ideje, hogy elhárítsa magától ezt a bókot, amikor megszólalt a kapucsengő, s röviddel ezután belépett a szobába a három férfi. Fitzwilliam ezredes jött elsőnek, egy harminc év körüli férfi - csinos nem volt, csak kifogástalanul úri a megjelenése és a modora. Darcy éppen úgy viselkedett, mint annak idején Hertfordshire-ben. Szokásos tartózkodó modorában üdvözölte Mrs. Collinst, s bármilyen érzelmeket táplált is Eliza irányában, látszólag a legnagyobb hidegvérrel köszöntötte. Elizabeth válaszul könnyedén meghajolt, de nem szólt egy szót sem.
Colonel Fitzwilliam entered into conversation directly with the readiness and ease of a well-bred man, and talked very pleasantly; but his cousin, after having addressed a slight observation on the house and garden to Mrs. Collins, sat for some time without speaking to anybody. At length, however, his civility was so far awakened as to inquire of Elizabeth after the health of her family. She answered him in the usual way, and after a moment's pause, added:Le colonel Fitzwilliam avait engagé la conversation avec toute la facilité et l’aisance d’un homme du monde mais son cousin, apres une breve remarque adressée a Mrs. Collins sur l’agrément de sa maison, resta quelque temps sans parler. A la fin il sortit de son mutisme et s’enquit aupres d’Elizabeth de la santé des siens. Elle répondit que tous allaient bien, puis, apres une courte pause, ajouta :Fitzwilliam ezredes a világfi készségével és könnyedségével rögtön elindította a társalgást, s nagyon kellemesen beszélt; de unokafivére csak egy futó megjegyzést tett, Mrs. Collinsnak a házról meg a kertről, aztán egy ideig ült a helyén, és nem szólt senkihez. Végül mégis annyira felébredt benne az udvariasság, hogy érdeklődött Eliza családjának hogyléte felől. Elizabeth a szokásos módon felelt, majd egy pillanatnyi szünet után hozzátette:
"My eldest sister has been in town these three months. Have you never happened to see her there?"– Ma sour aînée vient de passer trois mois a Londres ; vous ne l’avez pas rencontrée ?A nővérem három hónapja van Londonban. Nem találkozott véletlenül vele?
She was perfectly sensible that he never had; but she wished to see whether he would betray any consciousness of what had passed between the Bingleys and Jane, and she thought he looked a little confused as he answered that he had never been so fortunate as to meet Miss Bennet. The subject was pursued no farther, and the gentlemen soon afterwards went away.Elle était parfaitement sure du contraire mais voulait voir s’il laisserait deviner qu’il était au courant de ce qui s’était passé entre les Bingley et Jane. Elle crut surprendre un peu d’embarras dans la maniere dont il répondit qu’il n’avait pas eu le plaisir de rencontrer miss Bennet. Le sujet fut abandonné aussitôt et, au bout de quelques instants, les deux jeunes gens prirent congé.Elizabeth jól tudta, hogy nem találkoztak, de látni akarta, elárulja-e Darcy viselkedése, hogy tud arról, ami Bingleyék és Jane között történt. Úgy látta, hogy Darcy kissé zavarban van, mikor azt felelte, hogy egyszer sem volt szerencséje találkozni Miss Bennettel. Tovább nem feszegették a kérdést, s a látogatók hamarosan el is búcsúztak.
Chapter 31XXXI8. FEJEZET
Colonel Fitzwilliam's manners were very much admired at the Parsonage, and the ladies all felt that he must add considerably to the pleasures of their engagements at Rosings. It was some days, however, before they received any invitation thither--for while there were visitors in the house, they could not be necessary; and it was not till Easter-day, almost a week after the gentlemen's arrival, that they were honoured by such an attention, and then they were merely asked on leaving church to come there in the evening. For the last week they had seen very little of Lady Catherine or her daughter. Colonel Fitzwilliam had called at the Parsonage more than once during the time, but Mr. Darcy they had seen only at church.Les habitants du presbytere gouterent beaucoup les manieres du colonel Fitzwilliam et les dames, en particulier, eurent l’impression que sa présence ajouterait beaucoup a l’intéret des réceptions de lady Catherine. Plusieurs jours s’écoulerent cependant sans amener de nouvelle invitation, – la présence des visiteurs au château rendait les Collins moins nécessaires, – et ce fut seulement le jour de Pâques, a la sortie de l’office, qu’ils furent priés d’aller passer la soirée a Rosings. De toute la semaine précédente, ils avaient tres peu vu lady Catherine et sa fille ; le colonel Fitzwilliam était entré plusieurs fois au presbytere, mais on n’avait aperçu Mr. Darcy qu’a l’église.Fitzwilliam ezredes modorát mindenki dicsérte a paplakban, s a hölgyek úgy érezték, hogy jelenléte jóval kellemesebbé fogja tenni a rosingsi összejöveteleket. De eltelt néhány nap, és még nem hívták meg őket, mert ha vendégek voltak a kastélyban, Collinsékra nem volt szükség. A megtisztelő figyelemre csak húsvét napján került sor, majdnem egy héttel az urak megérkezése után, akkor is úgy, hogy az istentisztelet után odaszóltak neki, jöjjenek át este Rosingsba. Az ünnep előtti héten alig látták Lady Catherine-t vagy a leányát. Fitzwilliam ezredes közben többször is benézett hozzájuk, de Darcyt csak a templomban látták viszont.
The invitation was accepted of course, and at a proper hour they joined the party in Lady Catherine's drawing-room. Her ladyship received them civilly, but it was plain that their company was by no means so acceptable as when she could get nobody else; and she was, in fact, almost engrossed by her nephews, speaking to them, especially to Darcy, much more than to any other person in the room.L’invitation fut acceptée comme de juste et, a une heure convenable, les Collins et leurs hôtes se joignaient a la société réunie dans le salon de lady Catherine. Sa Grâce les accueillit aimablement, mais il était visible que leur compagnie comptait beaucoup moins pour elle qu’en temps ordinaire. Ses neveux absorbaient la plus grande part de son attention et c’est aux deux jeunes gens, a Darcy surtout, qu’elle s’adressait de préférence.A meghívást természetesen elfogadták, s a kitűzött időben megjelentek Lady Catherine szalonjában, ahol már együtt volt a társaság. Őladysége udvariasan fogadta őket, de látszott rajta, hogy nem örül annyira társaságuknak, mint amikor más vendéget nem kaphat. Unokaöccsei szinte teljesen lefoglalták, és sokkal többet beszélt velük, főleg Darcyval, mint bárki mással a teremben.
Colonel Fitzwilliam seemed really glad to see them; anything was a welcome relief to him at Rosings; and Mrs. Collins's pretty friend had moreover caught his fancy very much. He now seated himself by her, and talked so agreeably of Kent and Hertfordshire, of travelling and staying at home, of new books and music, that Elizabeth had never been half so well entertained in that room before; and they conversed with so much spirit and flow, as to draw the attention of Lady Catherine herself, as well as of Mr. Darcy. _His_ eyes had been soon and repeatedly turned towards them with a look of curiosity; and that her ladyship, after a while, shared the feeling, was more openly acknowledged, for she did not scruple to call out:Le colonel Fitzwilliam marqua beaucoup de satisfaction en voyant arriver les Collins. Tout, a Rosings, lui semblait une heureuse diversion et la jolie amie de Mrs. Collins lui avait beaucoup plu. Il s’assit aupres d’elle et se mit a l’entretenir si agréablement du Kent et du Hertfordshire, du plaisir de voyager et de celui de rester chez soi, de musique et de lecture, qu’Elizabeth fut divertie comme jamais encore elle ne l’avait été dans ce salon. Ils causaient avec un tel entrain qu’ils attirerent l’attention de lady Catherine ; les yeux de Mr. Darcy se tournerent aussi de leur côté avec une expression de curiosité ; quant a Sa Grâce, elle manifesta bientôt le meme sentiment en interpellant son neveu : »Fitzwilliam ezredes azonban szívből megörült nekik, mint mindennek, ami változást jelentett a rosingsi életben; amellett Mrs. Collins csinos barátnője erősen foglalkoztatta a képzeletét. Rögtön melléje ült, s oly kellemesen csevegett Kentről és Hertfordshire-ről, az utazásról és az otthon ülésről, új könyvekről és zenéről, hogy Elizát soha nem szórakoztatta még senki így ebben a szalonban. Olyan élénken és jókedvűen beszélgettek, hogy Lady Catherine és Darcy figyelmét egyaránt magukra vonták. Darcy szeme csakhamar több ízben kíváncsi tekintettel fordult feléjük, s kis idő múlva őladységét is furdalni kezdte a kíváncsiság; ezt el is árulta azzal, hogy nem átallott közbekiáltani:
"What is that you are saying, Fitzwilliam? What is it you are talking of? What are you telling Miss Bennet? Let me hear what it is."– Eh ! Fitzwilliam ? de quoi parlez-vous ? Que racontez-vous donc a miss Bennet ?Mit mondasz, Fitzwilliam? Miről beszélsz? Mit mondtál Miss Bennetnek? Hadd halljam én is.
"We are speaking of music, madam," said he, when no longer able to avoid a reply.– Nous parlions musique, madame, dit-il enfin, ne pouvant plus se dispenser de répondre.Zenéről beszélgettünk, néni - mondta Fitzwilliam, amikor már nem tudott kitérni a válasz elől.
"Of music! Then pray speak aloud. It is of all subjects my delight. I must have my share in the conversation if you are speaking of music. There are few people in England, I suppose, who have more true enjoyment of music than myself, or a better natural taste. If I had ever learnt, I should have been a great proficient. And so would Anne, if her health had allowed her to apply. I am confident that she would have performed delightfully. How does Georgiana get on, Darcy?"– Musique ! Alors, parlez plus haut ; ce sujet m’intéresse. Je crois vraiment qu’il y a peu de personnes en Angleterre qui aiment la musique autant que moi, ou l’apprécient avec plus de gout naturel. J’aurais eu sans doute beaucoup de talent, si je l’avais apprise ; Anne aussi aurait joué délicieusement, si sa santé lui avait permis d’étudier le piano. Et Georgiana, fait-elle beaucoup de progres ?Zenéről! Akkor beszélj, kérlek, hangosabban. Nincs még egy tárgy, amiről ilyen örömest hallanék. Nekem is részt kell vennem a társalgásban, ha zenéről van szó. Azt hiszem, kevesen vannak Angliában, akik nálam jobban élvezik a zenét, vagy több természetes tehetségük van hozzá. Ha tanultam volna, ma nagy művésznő lennék. És Anne is az volna, ha egészsége megengedné, hogy komolyan foglalkozzék zenével. Bizonyos vagyok benne, hogy kitűnően játszana. Mondd, Darcy, hogyan halad Georgiana?
Mr. Darcy spoke with affectionate praise of his sister's proficiency.Mr. Darcy répondit par un fraternel éloge du talent de sa sour.Darcy melegen dicsérte húgát, hogy milyen szépen zongorázik.
"I am very glad to hear such a good account of her," said Lady Catherine; "and pray tell her from me, that she cannot expect to excel if she does not practice a good deal."– Ce que vous m’apprenez la me fait grand plaisir ; mais dites-lui bien qu’il lui faut travailler sérieusement si elle veut arriver a quelque chose.Nagyon örülök, hogy ezt hallom róla - mondta Lady Catherine -, s azt üzenem neki, szorgalmasan gyakoroljon, mert csak úgy viheti sokra.
"I assure you, madam," he replied, "that she does not need such advice. She practises very constantly."– Je vous assure, madame, qu’elle n’a pas besoin de ce conseil, car elle étudie avec beaucoup d’ardeur.Higgye el, néni - felelte Darcy -, neki nincs szüksége tanácsra. Rendszeresen gyakorol.
"So much the better. It cannot be done too much; and when I next write to her, I shall charge her not to neglect it on any account. I often tell young ladies that no excellence in music is to be acquired without constant practice. I have told Miss Bennet several times, that she will never play really well unless she practises more; and though Mrs. Collins has no instrument, she is very welcome, as I have often told her, to come to Rosings every day, and play on the pianoforte in Mrs. Jenkinson's room. She would be in nobody's way, you know, in that part of the house."– Tant mieux, elle ne peut en faire trop et je le lui redirai moi-meme quand je lui écrirai. C’est un conseil que je donne toujours aux jeunes filles et j’ai dit bien des fois a miss Bennet qu’elle devrait faire plus d’exercices. Puisqu’il n’y a pas de piano chez Mrs. Collins, elle peut venir tous les jours ici pour étudier sur celui qui est dans la chambre de Mrs. Jenkinson. Dans cette partie de la maison, elle serait sure de ne déranger personne.Annál jobb. Nem lehet eleget gyakorolni; s ha legközelebb írok neki, lelkére kötöm, hogy semmi esetre ne hanyagolja el. Gyakran mondom a fiatal hölgyeknek, hogy a zenében senki sem lehet kiváló állandó gyakorlás nélkül. Miss Bennetnek is már többször megmondtam, sohasem fog igazán jól játszani, ha nem gyakorol többet. Mrs. Collinsnak nincs ugyan zongorája, de gyakran mondtam neki, szívesen látom, ha mindennap átjön Rosingsba, és Mrs. Jenkinson szobájában zongorázik. Tudod, ott, a kastély másik részében igazán nem zavarna senkit.
Mr. Darcy looked a little ashamed of his aunt's ill-breeding, and made no answer.Mr. Darcy, un peu honteux d’entendre sa tante parler avec si peu de tact, ne souffla mot.Darcyn látszott, hogy kissé szégyenkezik nagynénje neveletlensége miatt, s nem felelt semmit.
When coffee was over, Colonel Fitzwilliam reminded Elizabeth of having promised to play to him; and she sat down directly to the instrument. He drew a chair near her. Lady Catherine listened to half a song, and then talked, as before, to her other nephew; till the latter walked away from her, and making with his usual deliberation towards the pianoforte stationed himself so as to command a full view of the fair performer's countenance. Elizabeth saw what he was doing, and at the first convenient pause, turned to him with an arch smile, and said:Quant on eut pris le café, le colonel Fitzwilliam rappela qu’Elizabeth lui avait promis un peu de musique. Sans se faire prier elle s’installa devant le piano et il transporta son siege aupres d’elle. Lady Catherine écouta la moitié du morceau et se remit a parler a son autre neveu, mais celui-ci au bout d’un moment la quitta et s’approchant délibérément du piano se plaça de façon a bien voir la jolie exécutante. Elizabeth s’en aperçut et, le morceau terminé, lui dit en plaisantant :Kávé után Fitzwilliam ezredes emlékeztette Elizát ígéretére, hogy játszani fog neki, s Elizabeth azonnal leült a zongorához. Fitzwilliam odahúzott melléje egy széket. Lady Catherine meghallgatta egy dal felét, aztán tovább beszélgetett másik unokaöccsével, amíg Darcy ott nem hagyta, s a maga szokásos, megfontolt módján oda nem lépett a zongorához, úgy állva meg, hogy szemtől szembe láthassa a szép szereplő arcát. Elizabeth mindent megfigyelt, s mihelyt szünetet tarthatott a játékban, pajkos mosollyal fordult Darcy felé.
"You mean to frighten me, Mr. Darcy, by coming in all this state to hear me? I will not be alarmed though your sister _does_ play so well. There is a stubbornness about me that never can bear to be frightened at the will of others. My courage always rises at every attempt to intimidate me."– Vous voudriez m’intimider, Mr. Darcy, en venant m’écouter avec cet air sérieux, mais bien que vous ayez une sour qui joue avec tant de talent, je ne me laisserai pas troubler. Il y a chez moi une obstination dont on ne peut facilement avoir raison. Chaque essai d’intimidation ne fait qu’affermir mon courage.Ön talán rám akar ijeszteni, Mr. Darcy, azért állt ide ilyen ünnepélyesen? De én nem vagyok hajlandó megijedni, bármilyen jól játszik is a húga. Olyan makacs a természetem, hogy nem tűri az ijesztgetést, akárhogyan is próbálkoznak vele. Minél inkább meg akarnak félemlíteni, annál jobban nő a bátorságom.
"I shall not say you are mistaken," he replied, "because you could not really believe me to entertain any design of alarming you; and I have had the pleasure of your acquaintance long enough to know that you find great enjoyment in occasionally professing opinions which in fact are not your own."– Je ne vous dirai pas que vous vous méprenez, dit-il, car vous ne croyez certainement pas que j’aie l’intention de vous intimider. Mais j’ai le plaisir de vous connaître depuis assez longtemps pour savoir que vous vous amusez a professer des sentiments qui ne sont pas les vôtres.Nem fogom azt mondani, hogy téved - felelte Darcy -, mert úgysem gondolhatta rólam komolyan, hogy szándékomban állt magát megijeszteni. Elég régóta van szerencsém ismerni kegyedet, s így tudom, milyen örömét leli abban, hogy néha olyan véleményt nyilvánít, amelyben saját maga sem hisz.
Elizabeth laughed heartily at this picture of herself, and said to Colonel Fitzwilliam, "Your cousin will give you a very pretty notion of me, and teach you not to believe a word I say. I am particularly unlucky in meeting with a person so able to expose my real character, in a part of the world where I had hoped to pass myself off with some degree of credit. Indeed, Mr. Darcy, it is very ungenerous in you to mention all that you knew to my disadvantage in Hertfordshire--and, give me leave to say, very impolitic too--for it is provoking me to retaliate, and such things may come out as will shock your relations to hear."Elizabeth rit de bon cour devant ce portrait d’elle-meme, et dit au colonel Fitzwilliam : – Votre cousin vous donne une jolie opinion de moi, en vous enseignant a ne pas croire un mot de ce que je dis ! Je n’ai vraiment pas de chance de me retrouver avec quelqu’un si a meme de dévoiler mon véritable caractere dans un pays reculé ou je pouvais espérer me faire passer pour une personne digne de foi. Réellement, Mr. Darcy, il est peu généreux de révéler ici les défauts que vous avez remarqués chez moi en Hertfordshire, et n’est-ce pas aussi un peu imprudent ? car vous me provoquez a la vengeance, et il peut en résulter des révélations qui risqueraient fort de choquer votre entourage.Elizabeth jót nevetett ezen a jellemzésen, és így szólt az ezredeshez: - Unokaöccse szép képet festett rólam, s arra tanítja önt, hogy egyetlen szavamat se higgye el. Mondhatom, kész szerencsétlenség, hogy éppen itt kellett olyasvalakivel találkoznom, aki le tudja leplezni az igazi jellememet - pedig már reméltem, hogy ezen a vidéken elég jó színben tudom magam feltüntetni. Igazán, Mr. Darcy, nem vall nagylelkűségre, hogy minden rosszat elmond, amit megtudott rólam Hertfordshire-ben - s engedje megjegyeznem, eljárása nem is diplomatikus, mert megtorlásra ingerel engem, és olyan dolgok derülhetnek ki, amelyek megbotránkoztatják rokonait.
"I am not afraid of you," said he, smilingly.– Oh ! je n’ai pas peur de vous, dit-il en souriant.Nem félek én magától - mondta mosolyogva Darcy.
"Pray let me hear what you have to accuse him of," cried Colonel Fitzwilliam. "I should like to know how he behaves among strangers."– Dites-moi ce que vous avez a reprendre chez lui, je vous en prie, s’écria le colonel Fitzwilliam. J’aimerais savoir comment il se comporte parmi les étrangers.Hadd halljam, mi a vád ellene! - kiáltotta Fitzwilliam ezredes. - Kíváncsi vagyok, hogyan viselkedik idegenek között.
"You shall hear then--but prepare yourself for something very dreadful. The first time of my ever seeing him in Hertfordshire, you must know, was at a ball--and at this ball, what do you think he did? He danced only four dances, though gentlemen were scarce; and, to my certain knowledge, more than one young lady was sitting down in want of a partner. Mr. Darcy, you cannot deny the fact."– En bien, voila, mais attendez-vous a quelque chose d’affreux… La premiere fois que j’ai vu Mr. Darcy, c’était a un bal. Or, que pensez-vous qu’il fit a ce bal ? Il dansa tout juste quatre fois. Je suis désolée de vous faire de la peine, mais c’est l’exacte vérité. Il n’a dansé que quatre fois, bien que les danseurs fussent peu nombreux et que plus d’une jeune fille, – je le sais pertinemment, – dut rester sur sa chaise, faute de cavalier. Pouvez-vous nier ce fait, Mr. Darcy ?Elmondom hát, de készüljön el a legszörnyűbbre. Előrebocsátom, hogy először életemben egy hertfordshire-i bálon találkoztam vele - és mit gondol, mit művelt ezen a bálon? Összesen csak négy fordulót táncolt! Sajnálom, hogy ezt kell róla mondanom, de így volt. Csak négyszer táncolt, pedig alig volt férfi a teremben, s biztos tudomásom szerint nem egy lány, partner híján, petrezselymet árult. Mr. Darcy, ezt a tényt ön sem tagadhatja.
"I had not at that time the honour of knowing any lady in the assembly beyond my own party."– Je n’avais pas l’honneur de connaître d’autres dames que celles avec qui j’étais venu a cette soirée.Akkor még egyetlen hölgyet sem volt szerencsém ismerni a teremben, saját társaságomon kívül.
"True; and nobody can ever be introduced in a ball-room. Well, Colonel Fitzwilliam, what do I play next? My fingers wait your orders."– C’est exact ; et on ne fait pas de présentations dans une soirée… Alors, colonel, que vais-je vous jouer ? Mes doigts attendent vos ordres.Ez igaz, és persze nincs is rá mód, hogy egy urat bemutassanak egy hölgynek a bálon. Nos, ezredes úr, most mit játsszak? Ujjaim az ön parancsára várnak.
"Perhaps," said Darcy, "I should have judged better, had I sought an introduction; but I am ill-qualified to recommend myself to strangers."– Peut-etre, dit Darcy, aurait-il été mieux de chercher a me faire présenter. Mais je n’ai pas les qualités nécessaires pour me rendre agréable aupres des personnes étrangeres.Talán jobban tettem volna, ha bemutattatom magamat - mondta Darcy -, de idegenekkel szemben nehezen küzdöm le a feszélyezettséget.
"Shall we ask your cousin the reason of this?" said Elizabeth, still addressing Colonel Fitzwilliam. "Shall we ask him why a man of sense and education, and who has lived in the world, is ill qualified to recommend himself to strangers?"– En demanderons-nous la raison a votre cousine ? dit Elizabeth en s’adressant au colonel Fitzwilliam. Lui demanderons-nous pourquoi un homme intelligent et qui a l’habitude du monde n’a pas les qualités nécessaires pour plaire aux étrangers ?Kérdezzük meg unokaöccsétől, hogy miért? - mondta Elizabeth, még mindig Fitzwilliam ezredeshez intézve szavait. - Kérdezzük meg tőle, miért van az, hogy egy okos, művelt ember, aki sokat forgott a világban, feszélyezettséget érez idegenekkel szemben?
"I can answer your question," said Fitzwilliam, "without applying to him. It is because he will not give himself the trouble."– Inutile de l’interroger, je puis vous répondre moi-meme, dit le colonel ; c’est parce qu’il ne veut pas s’en donner la peine.Meg tudok erre felelni anélkül is, hogy megkérdezném - mondta Fitzwilliam. - Azért, mert nem is igyekszik azt leküzdeni.
"I certainly have not the talent which some people possess," said Darcy, "of conversing easily with those I have never seen before. I cannot catch their tone of conversation, or appear interested in their concerns, as I often see done."– Certes, dit Darcy, je n’ai pas, comme d’autres, le talent de converser avec des personnes que je n’ai jamais vues. Je ne sais pas me mettre a leur diapason ni m’intéresser a ce qui les concerne.Bennem valóban nincs meg a tehetség, mint némely emberben, hogy könnyedén el tudjak beszélgetni olyanokkal, akiket még sohasem láttam - mondta Darcy. - Nem tudom megütni társalgásuk hangját, nem tudok annyi érdeklődést mutatni ügyeik iránt, mint azt gyakran látom másoknál.
"My fingers," said Elizabeth, "do not move over this instrument in the masterly manner which I see so many women's do. They have not the same force or rapidity, and do not produce the same expression. But then I have always supposed it to be my own fault--because I will not take the trouble of practising. It is not that I do not believe _my_ fingers as capable as any other woman's of superior execution."– Mes doigts, répliqua Elizabeth, ne se meuvent pas sur cet instrument avec la maîtrise que l’on remarque chez d’autres pianistes. Ils n’ont pas la meme force ni la meme vélocité et ne traduisent pas les memes nuances : mais j’ai toujours pensé que la faute en était moins a eux qu’a moi qui n’ai pas pris la peine d’étudier suffisamment pour les assouplir. Darcy sourit :Az én ujjaim - mondta Elizabeth - nem mozognak a billentyűkön olyan mesteri módon, mint ezt sok nőnél láttam. Nincs bennük annyi erő, annyi gyorsaság, nem is érik el ugyanazt a hatást. De én azért mindig magamat hibáztatom: nem vesződtem eleget a gyakorlással. Nem az ujjaimat okolom, hogy nem képesek oly mértékben a művészi játékra, mint más nőké.
Darcy smiled and said, "You are perfectly right. You have employed your time much better. No one admitted to the privilege of hearing you can think anything wanting. We neither of us perform to strangers."– Vous avez parfaitement raison, dit-il ; vous avez mieux employé votre temps. Vous faites plaisir a tous ceux qui ont le privilege de vous entendre. Mais, comme moi, vous n’aimez pas a vous produire devant les étrangers.Darcy elmosolyodott, és így felelt: - Önnek teljesen igaza van: sokkal jobban használta fel az idejét. Aki abban a szerencsében részesül, hogy hallhatja a játékát, nem találhat benne semmi hiányt. Idegenek előtt pedig egyikünk sem produkálja magát.
Here they were interrupted by Lady Catherine, who called out to know what they were talking of. Elizabeth immediately began playing again. Lady Catherine approached, and, after listening for a few minutes, said to Darcy:Ici, ils furent interrompus par lady Catherine qui voulait etre mise au courant de leur conversation. Aussitôt, Elizabeth se remit a jouer. Lady Catherine s’approcha, écouta un instant, et dit a Darcy :Társalgásukat Lady Catherine szakította félbe, aki odaszólt, hogy miről beszélnek. Elizabeth rögtön újból zongorázni kezdett. Lady Catherine odament, pár pillanatig hallgatta, aztán így szólt Darcyhoz:
"Miss Bennet would not play at all amiss if she practised more, and could have the advantage of a London master. She has a very good notion of fingering, though her taste is not equal to Anne's. Anne would have been a delightful performer, had her health allowed her to learn."– Miss Bennet ne jouerait pas mal si elle étudiait davantage et si elle prenait des leçons avec un professeur de Londres. Elle a un tres bon doigté, bien que pour le gout, Anne lui soit supérieure. Anne aurait eu un tres joli talent si sa santé lui avait permis d’étudier.Miss Bennet nem is játszana rosszul, ha többet gyakorolna, és órákat vehetne egy londoni tanártól. Az ujjrend ellen nem lehet semmi kifogás, de ízlés tekintetében nem éri utol Anne-t. Anne nagyszerűen zongorázna, ha egészsége megengedte volna, hogy tanuljon.
Elizabeth looked at Darcy to see how cordially he assented to his cousin's praise; but neither at that moment nor at any other could she discern any symptom of love; and from the whole of his behaviour to Miss de Bourgh she derived this comfort for Miss Bingley, that he might have been just as likely to marry _her_, had she been his relation.Elizabeth jeta un coup d’oil vers Darcy pour voir de quelle façon il s’associait a l’éloge de sa cousine, mais ni a ce moment, ni a un autre, elle ne put discerner le moindre symptôme d’amour. De son attitude a l’égard de miss de Bourg, elle recueillit cette consolation pour miss Bingley : c’est que Mr. Darcy aurait aussi bien pu l’épouser si elle avait été sa cousine.Elizabeth Darcyra pillantott, mert látni akarta, milyen lelkesen visszhangozza unokahúga dicséretét - de se most, se máskor nem vette észre egyetlen tünetét sem a szerelemnek. Miss de Bourgh iránti egész viselkedéséből azt a vigasztaló tanulságot vonta le Miss Bingley számára, hogy Darcy valószínűleg akár őt is elvehette volna, ha történetesen ő a rokona.
Lady Catherine continued her remarks on Elizabeth's performance, mixing with them many instructions on execution and taste. Elizabeth received them with all the forbearance of civility, and, at the request of the gentlemen, remained at the instrument till her ladyship's carriage was ready to take them all home.Lady Catherine continua ses remarques entremelées de conseils ; Elizabeth les écouta avec déférence, et, sur la priere des deux jeunes gens, demeura au piano jusqu’au moment ou la voiture de Sa Grâce fut prete a les ramener au presbytere.Lady Catherine folytatta megjegyzéseit Elizabeth játékáról, s közben utasításokat osztogatott, hogyan kell a darabot átérezni és előadni. Elizabeth elnéző udvariassággal hallgatta végig, s az urak kérésére mindaddig a zongoránál maradt, amíg elő nem állott őladysége hintója, hogy mindnyájukat hazavigye.
Chapter 32XXXII9. FEJEZET
Elizabeth was sitting by herself the next morning, and writing to Jane while Mrs. Collins and Maria were gone on business into the village, when she was startled by a ring at the door, the certain signal of a visitor. As she had heard no carriage, she thought it not unlikely to be Lady Catherine, and under that apprehension was putting away her half-finished letter that she might escape all impertinent questions, when the door opened, and, to her very great surprise, Mr. Darcy, and Mr. Darcy only, entered the room.Le lendemain matin, tandis que Mrs. Collins et Maria faisaient des courses dans le village, Elizabeth, restée seule au salon, écrivait a Jane lorsqu’un coup de sonnette la fit tressaillir. Dans la crainte que ce ne fut lady Catherine, elle mettait de côté sa lettre inachevée afin d’éviter des questions importunes, lorsque la porte s’ouvrit, et, a sa grande surprise, livra passage a Mr. Darcy.Másnap délelőtt Elizabeth egyedül ült a szobában, és éppen levelet írt Jane-nek (Mrs. Collins és Maria a faluba mentek bevásárolni), amikor váratlanul megszólalt a kapucsengő, biztos jeléül annak, hogy látogató érkezett. Mivel kocsizörgést nem hallott, arra gondolt, hogy Lady Catherine áll a kapu előtt, s ettől való félelmében eltette a félig megírt levelet, hogy elejét vegye minden tolakodó kérdezősködésnek; de kinyílt az ajtó, és legnagyobb meglepetésére Darcy lépett a szobába, egyedül.
He seemed astonished too on finding her alone, and apologised for his intrusion by letting her know that he had understood all the ladies were to be within. They then sat down, and when her inquiries after Rosings were made, seemed in danger of sinking into total silence. It was absolutely necessary, therefore, to think of something, and in this emergence recollecting _when_ she had seen him last in Hertfordshire, and feeling curious to know what he would say on the subject of their hasty departure, she observed:Il parut étonné de la trouver seule et s’excusa de son indiscrétion en alléguant qu’il avait compris que Mrs. Collins était chez elle. Puis ils s’assirent et quand Elizabeth eut demandé des nouvelles de Rosings, il y eut un silence qui menaçait de se prolonger. Il fallait a tout prix trouver un sujet de conversation. Elizabeth se rappelant leur derniere rencontre en Hertfordshire, et curieuse de voir ce qu’il dirait sur le départ précipité de ses hôtes, fit cette remarque :Darcy is csodálkozott, hogy egyedül találja Elizát, s bocsánatot kért az alkalmatlankodásért, de ő úgy tudta, hogy a hölgyek mind itthon vannak. Aztán leültek, s miután Elizabeth érdeklődött a rosingsiak iránt, az a veszély fenyegette őket, hogy teljes némaságba merülnek. Feltétlenül szükség volt valami beszédtémát keresni. Ebben a szorult helyzetben Elizának eszébe jutott, mikor látta Darcyt utoljára Hertfordshire-ben, s mivel kíváncsi volt, mit mondhat hirtelen elutazásukról, megjegyezte:
"How very suddenly you all quitted Netherfield last November, Mr. Darcy! It must have been a most agreeable surprise to Mr. Bingley to see you all after him so soon; for, if I recollect right, he went but the day before. He and his sisters were well, I hope, when you left London?"– Vous avez tous quitté Netherfield bien rapidement en novembre dernier, Mr. Darcy. Mr. Bingley a du etre agréablement surpris de vous revoir si tôt, car, si je m’en souviens bien, il n’était parti que de la veille. Lui et ses sours allaient bien, je pense, quand vous avez quitté Londres ?Milyen váratlanul hagyták el valamennyien Netherfieldet múlt novemberben, Mr. Darcy! Nagyon kellemes meglepetés lehetett Mr. Bingleynek, hogy oly hamar követték; ha jól emlékszem, ő csak egy nappal előbb utazott el. Remélem, Mr. Bingleyt és nővéreit jó egészségben hagyta Londonban.
"Perfectly so, I thank you."– Fort bien, je vous remercie.Köszönöm, kitűnő egészségben.
She found that she was to receive no other answer, and, after a short pause added:Voyant qu’elle n’obtiendrait pas d’autre réponse, elle reprit au bout d’un moment :Elizabeth látta, hogy nem kap bővebb választ, s rövid szünet után hozzátette:
"I think I have understood that Mr. Bingley has not much idea of ever returning to Netherfield again?"– Il me semble avoir compris que Mr. Bingley n’avait guere l’intention de revenir a Netherfield.Mintha azt hallottam volna, hogy Mr. Bingley nemigen szándékozik visszatérni Netherfieldbe.
"I have never heard him say so; but it is probable that he may spend very little of his time there in the future. He has many friends, and is at a time of life when friends and engagements are continually increasing."– Je ne le lui ai jamais entendu dire. Je ne serais pas étonné, cependant, qu’il y passe peu de temps a l’avenir. Il a beaucoup d’amis et se trouve a une époque de l’existence ou les obligations mondaines se multiplient.Nekem sohasem nyilatkozott így, de valószínű, hogy a jövőben igen kevés időt fog netherfieldi birtokán tölteni. Sok a barátja, és olyan életkorban van, amikor az ember baráti köre és társadalmi kötelezettségei egyre bővülnek.
"If he means to be but little at Netherfield, it would be better for the neighbourhood that he should give up the place entirely, for then we might possibly get a settled family there. But, perhaps, Mr. Bingley did not take the house so much for the convenience of the neighbourhood as for his own, and we must expect him to keep it or quit it on the same principle."– S’il a l’intention de venir si rarement a Netherfield, il vaudrait mieux pour ses voisins qu’il l’abandonne tout a fait. Nous aurions peut-etre des chances de voir une famille s’y fixer d’une façon plus stable. Mais peut-etre Mr. Bingley, en prenant cette maison, a-t-il pensé plus a son plaisir qu’a celui des autres et il regle sans doute ses allées et venues d’apres le meme principe.Ha csak kevés időt szándékozik Netherfieldben tölteni, jobb volna a szomszédságnak, ha végleg felmondaná a bérletet, mert ebben az esetben talán megtelepedne ott egy másik család. De Mr. Bingley valószínűleg nem a szomszédok, hanem a saját kedvéért bérelte ki a házat, s bizonyára ezen elv szerint fogja megtartani vagy túladni rajta.
"I should not be surprised," said Darcy, "if he were to give it up as soon as any eligible purchase offers."– Je ne serais pas surpris, dit Darcy, de le voir céder Netherfield si une offre sérieuse se présentait.Nem lepődnék meg - mondta Darcy -, ha megválna a háztól, mihelyt megfelelő ajánlatot kap.
Elizabeth made no answer. She was afraid of talking longer of his friend; and, having nothing else to say, was now determined to leave the trouble of finding a subject to him.Elizabeth ne répondit pas ; elle craignait de trop s’étendre sur ce chapitre, et ne trouvant rien autre a dire, elle résolut de laisser a son interlocuteur la peine de chercher un autre sujet. Celui-ci le sentit et reprit bientôt :Elizabeth nem válaszolt. Bingleyről nem mert tovább érdeklődni, s minthogy egyéb mondanivalója nem volt, elhatározta, hogy most Darcyra bízza, törje ő a fejét más témán.
He took the hint, and soon began with, "This seems a very comfortable house. Lady Catherine, I believe, did a great deal to it when Mr. Collins first came to Hunsford."– Cette maison paraît fort agréable. Lady Catherine, je crois, y a fait faire beaucoup d’aménagements lorsque Mr. Collins est venu s’installer a Hunsford.Darcy elértette a szándékát, s kisvártatva megszólalt: - Ez a ház nagyon kényelmesnek látszik. Úgy tudom, Lady Catherine alaposan rendbe hozatta, mikor Mr. Collins Hunsfordba jött.
"I believe she did--and I am sure she could not have bestowed her kindness on a more grateful object."– Je le crois aussi, et ses faveurs ne pouvaient certainement exciter plus de reconnaissance.Magam is azt hiszem - de mondhatom, hálásabb embert nem is részesíthetett volna kegyében.
"Mr. Collins appears to be very fortunate in his choice of a wife."– Mr. Collins, en se mariant, paraît avoir fait un heureux choix.Úgy látszik, Mr. Collins nagyon szerencsésen választotta meg a feleségét.
"Yes, indeed, his friends may well rejoice in his having met with one of the very few sensible women who would have accepted him, or have made him happy if they had. My friend has an excellent understanding--though I am not certain that I consider her marrying Mr. Collins as the wisest thing she ever did. She seems perfectly happy, however, and in a prudential light it is certainly a very good match for her."– Certes oui ; ses amis peuvent se réjouir qu’il soit tombé sur une femme de valeur, capable a la fois de l’épouser et de le rendre heureux. Mon amie a beaucoup de jugement, bien qu’a mon sens son mariage ne soit peut-etre pas ce qu’elle a fait de plus sage, mais elle paraît heureuse, et vue a la lumiere de la froide raison, cette union présente beaucoup d’avantages.Igen, nagyon szerencsésen. Barátai örülhetnek, mert rajta kívül alig akadna még okos nő, aki hozzáment volna feleségül, s ha hozzámegy, boldoggá is tudja tenni. Barátnőm rendkívül értelmes teremtés - bár nem merném állítani, hogy Mr. Collinsszal kötött házasságát legbölcsebb cselekedetei közé sorolnám. De tökéletesen boldognak látszik, s a józan számítás szempontjából kétségtelenül igen jó partit csinált.
"It must be very agreeable for her to be settled within so easy a distance of her own family and friends."– Elle doit etre satisfaite d’etre installée a si peu de distance de sa famille et de ses amis.Az is kellemes lehet számára, hogy ilyen közel lakik családjához és ismerőseihez.
"An easy distance, do you call it? It is nearly fifty miles."– A si peu de distance, dites-vous ? Mais il y a pres de cinquante milles entre Meryton et Hunsford.Ön szerint közel lakik? Majdnem ötven mérföldnyire.
"And what is fifty miles of good road? Little more than half a day's journey. Yes, I call it a _very_ easy distance."– Qu’est-ce que cinquante milles, avec de bonnes routes ? Guere plus d’une demi-journée de voyage. J’appelle cela une courte distance.És mi az az ötven mérföld, ha jó az út? Alig több félnapi utazásnál. Igen, szerintem egészen közel lakik.
"I should never have considered the distance as one of the _advantages_ of the match," cried Elizabeth. "I should never have said Mrs. Collins was settled _near_ her family."– Pour moi, s’écria Elizabeth, jamais je n’aurais compté cette « courte distance » parmi les avantages présentés par le mariage de mon amie. Je ne trouve pas qu’elle soit établie a proximité de sa famille.Én nem merném állítani, hogy a közelség egyik előnye ennek a házasságnak! - kiáltott fel Elizabeth. - Soha nem mondanám, hogy Mrs. Collins közel él a családjához.
"It is a proof of your own attachment to Hertfordshire. Anything beyond the very neighbourhood of Longbourn, I suppose, would appear far."– Ceci prouve votre attachement pour le Hertfordshire. En dehors des environs immédiats de Longbourn, tout pays vous semblerait éloigné, sans doute ?Ez csak azt bizonyítja, hogy kegyed mennyire ragaszkodik Hertfordshire-hez. Azt hiszem, az ön szemében minden távol van, ami kívül esik Longbourn közvetlen környékén.
As he spoke there was a sort of smile which Elizabeth fancied she understood; he must be supposing her to be thinking of Jane and Netherfield, and she blushed as she answered:En parlant ainsi, il eut un léger sourire qu’Elizabeth crut comprendre. Il supposait sans doute qu’elle pensait a Jane et a Netherfield ; aussi est-ce en rougissant qu’elle répondit :Beszéd közben valami mosolyféle villant fel az arcán, s Elizabeth azt képzelte, hogy érti ezt a mosolyt: Darcy bizonyára azt hiszi, hogy ő Jane-re meg Netherfieldre gondol. Elizabeth el is pirult, mikor így válaszolt a fiatalembernek:
"I do not mean to say that a woman may not be settled too near her family. The far and the near must be relative, and depend on many varying circumstances. Where there is fortune to make the expenses of travelling unimportant, distance becomes no evil. But that is not the case _here_. Mr. and Mrs. Collins have a comfortable income, but not such a one as will allow of frequent journeys--and I am persuaded my friend would not call herself _near_ her family under less than _half_ the present distance."– Je ne veux pas dire qu’une jeune femme ne puisse etre trop pres de sa famille. Les distances sont relatives, et quand un jeune ménage a les moyens de voyager, l’éloignement n’est pas un grand mal. Mr. et Mrs. Collins, bien qu’a leur aise, ne le sont pas au point de se permettre de fréquents déplacements, et je suis sure qu’il faudrait que la distance fut réduite de moitié pour que mon amie s’estimât a proximité de sa famille. Mr. Darcy rapprocha un peu son siege d’Elizabeth :Nem azt akartam mondani, hogy egy asszony nem lakhat túl közel a családjához. A közelség és távolság viszonylagos, és sok változó körülménytől függ. Ha bőven van pénz, és nem számít az útiköltség, akkor nincs semmi baj a távolsággal. De itt nem ez a helyzet. Collinséknak szép a jövedelmük, de mégsem annyi, hogy sokat utazzanak, s meg vagyok róla győződve, hogy barátnőm csak akkor érezné magát közel a családjához, ha feleilyen távol lakna tőlük.
Mr. Darcy drew his chair a little towards her, and said, "_You_ cannot have a right to such very strong local attachment. _You_ cannot have been always at Longbourn."– Quant a vous, dit-il, il n’est pas possible que vous soyez aussi attachée a votre pays. Surement, vous n’avez pas toujours vécu a Longbourn.Darcy kissé közelebb húzta a székét, és ezt mondta: - Kegyednek nem lehet joga, hogy ilyen nagyon ragaszkodjék a környezetéhez - nem hiszem, hogy mindig Longbournban élt volna.
Elizabeth looked surprised. The gentleman experienced some change of feeling; he drew back his chair, took a newspaper from the table, and glancing over it, said, in a colder voice:Elizabeth eut un air surpris. Mr. Darcy parut se raviser. Reculant sa chaise, il prit un journal sur la table, y jeta les yeux, et poursuivit d’un ton détaché :Elizabeth láthatóan meglepődött. A fiatalember észrevette szavainak hatását. Visszahúzta a székét, egy újságot vett fel az asztalról, belepillantott, aztán hidegebb hangon kérdezte:
"Are you pleased with Kent?"– Le Kent vous plaît-il ?Hogyan tetszik magának Kent?
A short dialogue on the subject of the country ensued, on either side calm and concise--and soon put an end to by the entrance of Charlotte and her sister, just returned from her walk. The tete-a-tete surprised them. Mr. Darcy related the mistake which had occasioned his intruding on Miss Bennet, and after sitting a few minutes longer without saying much to anybody, went away.Suivit alors un court dialogue sur le pays, auquel mit fin l’entrée de Charlotte et de sa sour qui revenaient de leurs courses. Ce tete-a-tete ne fut pas sans les étonner. Darcy raconta comment il avait, par erreur, dérangé miss Bennet, et apres etre resté quelques minutes sans dire grand’chose, prit congé et quitta le presbytere.Rövid párbeszéd következett a vidékről, mindkét részről nyugodt hangú és szűkre szabott. Beszélgetésüknek Charlotte és húga vetettek véget, akik most tértek haza sétájukról, s csodálkoztak, hogy együtt találják őket. Darcy elmondta, milyen tévedés folytán zavarta meg Miss Bennetet, ott maradt még néhány percig, de alig szólt valakihez, s aztán elment.
"What can be the meaning of this?" said Charlotte, as soon as he was gone. "My dear, Eliza, he must be in love with you, or he would never have called us in this familiar way."– Qu’est-ce que cela signifie ? demanda Charlotte aussitôt apres son départ. Il doit etre amoureux de vous, Eliza, sans quoi jamais il ne viendrait vous rendre visite si familierement.Mit jelenthet ez? - mondta Charlotte, mihelyt Darcy kitette a lábát. - Kedves Elizám, arra kell gondolnom, hogy szerelmes beléd, máskülönben eszébe sem jutott volna, hogy ilyen bizalmasan meglátogasson bennünket.
But when Elizabeth told of his silence; it did not seem very likely, even to Charlotte's wishes, to be the case; and after various conjectures, they could at last only suppose his visit to proceed from the difficulty of finding anything to do, which was the more probable from the time of year. All field sports were over. Within doors there was Lady Catherine, books, and a billiard-table, but gentlemen cannot always be within doors; and in the nearness of the Parsonage, or the pleasantness of the walk to it, or of the people who lived in it, the two cousins found a temptation from this period of walking thither almost every day. They called at various times of the morning, sometimes separately, sometimes together, and now and then accompanied by their aunt. It was plain to them all that Colonel Fitzwilliam came because he had pleasure in their society, a persuasion which of course recommended him still more; and Elizabeth was reminded by her own satisfaction in being with him, as well as by his evident admiration of her, of her former favourite George Wickham; and though, in comparing them, she saw there was less captivating softness in Colonel Fitzwilliam's manners, she believed he might have the best informed mind.Mais lorsque Elizabeth eut raconté combien Darcy s’était montré taciturne, cette supposition ne parut pas tres vraisemblable, et on en vint a cette conclusion : Darcy était venu parce qu’il n’avait rien de mieux a faire. A cette époque, la chasse était fermée. Dans le château, il y avait bien lady Catherine, une bibliotheque et un billard ; mais des jeunes gens ne peuvent rester enfermés du matin au soir. Que ce fut la proximité du presbytere, l’agrément du chemin qui y conduisait ou des personnes qui l’habitaient, toujours est-il que le colonel Fitzwilliam et Mr. Darcy en firent des lors le but presque quotidien de leurs promenades. Ils arrivaient a toute heure, tantôt ensemble et tantôt séparément, parfois meme accompagnés de leur tante. Il était visible que le colonel Fitzwilliam était attiré par la société des trois jeunes femmes. La satisfaction qu’Elizabeth éprouvait a le voir, aussi bien que l’admiration qu’il laissait paraître pour elle, lui rappelaient son ancien favori, George Wickham, et si en les comparant elle trouvait moins de séduction aux manieres du colonel Fitzwilliam, elle avait l’impression que, des deux, c’était lui sans doute qui possédait l’esprit le plus cultivé.De miután Elizabeth beszámolt Darcy szótlanságáról, ez a magyarázat nem látszott nagyon valószínűnek, bármennyire óhajtotta is azt Charlotte. Különböző feltevések után végül is annak tulajdonították Darcy látogatását, hogy a fiatalember nem tudta, mivel üsse agyon az időt. Maga az évszak is emellett szólt. Mindenfajta vadászat véget ért, a kastélyban pedig nem volt más, csak Lady Catherine, a könyvek és a biliárdasztal. A férfiak nem ülhetnek mindig a szobában, s a paplak közelsége, a kellemes séta, vagy a benn lakó rokonszenves emberek ettől a naptól fogva majdnem mindennap arra csábították őket, hogy átsétáljanak hozzájuk. Különböző órákban jelentek meg délelőttönként, néha külön, néha együtt, olykor nagynénjük kíséretében. Világos volt mindnyájuk előtt, hogy Fitzwilliam ezredes azért jön, mert jól érzi magát társaságukban, s ez persze még rokonszenvesebbé tette előttük. Elizabeth örült neki, Fitzwilliam sem titkolta hódolatát, s mindez régebbi kedvencét, George Wickhamet juttatta Eliza eszébe. Az összehasonlításból az tűnt ugyan ki, hogy az ezredesnek nem olyan megnyerően sima a modora - de élettapasztalatban talán fölülmúlja Wickhamet.
But why Mr. Darcy came so often to the Parsonage, it was more difficult to understand. It could not be for society, as he frequently sat there ten minutes together without opening his lips; and when he did speak, it seemed the effect of necessity rather than of choice--a sacrifice to propriety, not a pleasure to himself. He seldom appeared really animated. Mrs. Collins knew not what to make of him. Colonel Fitzwilliam's occasionally laughing at his stupidity, proved that he was generally different, which her own knowledge of him could not have told her; and as she would liked to have believed this change the effect of love, and the object of that love her friend Eliza, she set herself seriously to work to find it out. She watched him whenever they were at Rosings, and whenever he came to Hunsford; but without much success. He certainly looked at her friend a great deal, but the expression of that look was disputable. It was an earnest, steadfast gaze, but she often doubted whether there were much admiration in it, and sometimes it seemed nothing but absence of mind. She had once or twice suggested to Elizabeth the possibility of his being partial to her, but Elizabeth always laughed at the idea; and Mrs. Collins did not think it right to press the subject, from the danger of raising expectations which might only end in disappointment; for in her opinion it admitted not of a doubt, that all her friend's dislike would vanish, if she could suppose him to be in her power. In her kind schemes for Elizabeth, she sometimes planned her marrying Colonel Fitzwilliam. He was beyond comparison the most pleasant man; he certainly admired her, and his situation in life was most eligible; but, to counterbalance these advantages, Mr. Darcy had considerable patronage in the church, and his cousin could have none at all.Mais Mr. Darcy ! Comment expliquer ses fréquentes apparitions au presbytere ? Ce ne pouvait etre par amour de la société ? Il lui arrivait souvent de rester dix minutes sans ouvrir la bouche, et, quand il parlait, il semblait que ce fut par nécessité plutôt que par plaisir. Rarement lui voyait-on de l’animation. La façon dont Fitzwilliam le plaisantait sur son mutisme prouvait que, d’habitude, il n’était point aussi taciturne. Mrs. Collins ne savait qu’en penser. Elle eut aimé se persuader que cette attitude était l’effet de l’amour, et l’objet de cet amour son amie Elizabeth. Pour résoudre ce probleme, elle se mit a observer Darcy, a Rosings et a Hunsford, mais sans grand succes. Il regardait certainement beaucoup Elizabeth, mais d’une maniere difficile a interpréter. Charlotte se demandait souvent si le regard attentif qu’il attachait sur elle contenait beaucoup d’admiration, et par moments il lui semblait simplement le regard d’un homme dont l’esprit est ailleurs. Une ou deux fois, Charlotte avait insinué devant son amie que Mr. Darcy nourrissait peut-etre une préférence pour elle, mais Elizabeth s’était contentée de rire, et Mrs. Collins avait jugé sage de ne pas insister de peur de faire naître des espérances stériles. Pour elle il ne faisait pas de doute que l’antipathie d’Elizabeth aurait vite fait de s’évanouir si elle avait pu croire qu’elle eut quelque pouvoir sur le cour de Mr. Darcy. Parfois, dans les projets d’avenir qu’elle faisait pour son amie, Charlotte la voyait épousant le colonel Fitzwilliam. Des deux cousins, c’était sans contredit le plus agréable ; il admirait Elizabeth, et sa situation faisait de lui un beau parti. Seulement, pour contre-balancer tous ces avantages, Mr. Darcy avait une influence considérable dans le monde clérical, tandis que son cousin n’en possédait aucune.Nehezebb volt megérteni, miért jár Darcy olyan sűrűn a paplakba. Aligha a társaság kedvéért, hiszen gyakran tíz percig ült ott egyfolytában, és ki sem nyitotta a száját, s amikor megszólalt, inkább kényszerűségből, mint jószántából tette - az illendőségnek áldozott ezzel, nem mintha örömét lelte volna benne. Ritkán élénkült fel igazán. Mrs. Collins nem tudott kiokosodni belőle. Fitzwilliam ezredes időnként mulatott unokaöccse suta viselkedésén, jeléül annak, hogy Darcy általában másképp szokott viselkedni, amit Charlotte saját tapasztalatából nem tudhatott. Szerette volna azt hinni, hogy a változást a szerelem okozta, és a szerelem tárgya barátnője, Eliza - ezért komolyan nekilátott, hogy végére járjon a dolognak. Buzgón figyelte Darcyt, valahányszor Rosingsban voltak, és valahányszor a fiatalember átjött Hunsfordba, de nem sok sikerrel. Darcy kétségtelenül sokszor Elizán felejtette a szemét, de szemének pillantását nem volt könnyű meghatározni. Komoly, kitartó volt a tekintete, de Charlotte gyakran nem sok bámulatot fedezett fel benne, néha meg úgy látszott, hogy nem fejez ki mást, csak szórakozottságot. Egyszer-kétszer célzott arra barátnője előtt, hogy talán mégis tetszik Darcynak, de Elizabeth mindig nevetett rajta. Mrs. Collins nem akarta tovább firtatni a dolgot, mert attól félt, hogy olyan reményeket ébreszthet, amelyek csalódásra vannak ítélve. Abban ugyanis egy pillanatig sem kételkedett, hogy barátnője ellenszenve nyomtalanul eltűnne, ha bizonyosra vehetné hódítását. Baráti tervezgetése közben néha arra is gondolt, hogy Elizát Fitzwilliam ezredessel boronálja össze. A két férfi közül feltétlenül ő a kellemesebb. Elizabeth szemmel láthatólag tetszik neki, társadalmi állása is igen tekintélyes. De az ilyen előnyöket ellensúlyozza az a tény, hogy Darcynak jelentős befolyása van az egyháznál, unokabátyjának viszont nincs.
Chapter 33XXXIII10. FEJEZET
More than once did Elizabeth, in her ramble within the park, unexpectedly meet Mr. Darcy. She felt all the perverseness of the mischance that should bring him where no one else was brought, and, to prevent its ever happening again, took care to inform him at first that it was a favourite haunt of hers. How it could occur a second time, therefore, was very odd! Yet it did, and even a third. It seemed like wilful ill-nature, or a voluntary penance, for on these occasions it was not merely a few formal inquiries and an awkward pause and then away, but he actually thought it necessary to turn back and walk with her. He never said a great deal, nor did she give herself the trouble of talking or of listening much; but it struck her in the course of their third rencontre that he was asking some odd unconnected questions--about her pleasure in being at Hunsford, her love of solitary walks, and h