Madame Bovary

by Gustave Flaubert

Aligned by: András Farkas (fully reviewed)


French

English

Hungarian

German

Source: Project GutenbergSource: mek.oszk.hu
Translation: Ambrus Zoltán
Audiobook available here
Source: Project Gutenberg
Translation: Arthur Schurig
MADAME BOVARYMADAME BOVARYBovarynéFrau Bovary
Gustave FlaubertGustave FlaubertFlaubertGustave Flaubert
PREMIÈRE PARTIEPart IELSŐ RÉSZ.Erstes Buch
IChapter OneI.Erstes Kapitel
Nous étions à l’Étude, quand le Proviseur entra, suivi d’un nouveau habillé en bourgeois et d’un garçon de classe qui portait un grand pupitre. Ceux qui dormaient se réveillèrent, et chacun se leva comme surpris dans son travail.We were in class when the head-master came in, followed by a "new fellow," not wearing the school uniform, and a school servant carrying a large desk. Those who had been asleep woke up, and every one rose as if just surprised at his work.A dolgozó-szobában voltunk, amikor megjelent az igazgató egy uj fiuval, a kin még nem volt egyenruha, meg az iskolaszolgával, aki egy fiókos munka-asztalt czipelt utánok. Az alvók fölriadtak s mindnyájan fölkeltünk, mintha nagy munkában zavartak volna meg bennünket.Es war Arbeitsstunde. Da trat der Rektor ein, ihm zur Seite ein »Neuer«, in gewöhnlichem Anzuge. Der Pedell hinter den beiden, Schulstubengerät in den Händen. Alle Schüler erhoben sich von ihren Plätzen, wobei man so tat, als sei man aus seinen Studien aufgescheucht worden. Wer eingenickt war, fuhr mit auf.
Le Proviseur nous fit signe de nous rasseoir; puis, se tournant vers le maître d’études:The head-master made a sign to us to sit down. Then, turning to the class-master, he said to him in a low voice—Az igazgató intett, hogy üljünk le; aztán, a korrepetitor felé fordulva:Der Rektor winkte ab. Man setzte sich wieder hin. Darauf wandte er sich zu dem die Aufsicht führenden Lehrer.
-- Monsieur Roger, lui dit-il à demi-voix, voici un élève que je vous recommande, il entre en cinquième. Si son travail et sa conduite sont méritoires, il passera dans les grands, où l’appelle son âge."Monsieur Roger, here is a pupil whom I recommend to your care; he'll be in the second. If his work and conduct are satisfactory, he will go into one of the upper classes, as becomes his age."Roger ur - szólt alig érthető hangon - ezt a növendéket ajánlom a figyelmébe. Egyelőre a második osztályba fog járni. Ha szorgalmas lesz és jól viseli magát, átviszszük a nagyokhoz; mert kora ezek közé utalná.»Herr Roger!« lispelte er. »Diesen neuen Zögling hier empfehle ich Ihnen besonders. Er kommt zunächst in die Quinta. Bei löblichem Fleiß und Betragen wird er aber in die Quarta versetzt, in die er seinem Alter nach gehört.«
Resté dans l’angle, derrière la porte, si bien qu’on l’apercevait à peine, le nouveau était un gars de la campagne, d’une quinzaine d’années environ, et plus haut de taille qu’aucun de nous tous. Il avait les cheveux coupés droit sur le front, comme un chantre de village, l’air raisonnable et fort embarrassé. Quoiqu’il ne fût pas large des épaules, son habit-veste de drap vert à boutons noirs devait le gêner aux entournures et laissait voir, par la fente des parements, des poignets rouges habitués à être nus. Ses jambes, en bas bleus, sortaient d’un. pantalon jaunâtre très tiré par les bretelles. Il était chaussé de souliers forts, mal cirés, garnis de clous.The "new fellow," standing in the corner behind the door so that he could hardly be seen, was a country lad of about fifteen, and taller than any of us. His hair was cut square on his forehead like a village chorister's; he looked reliable, but very ill at ease. Although he was not broad-shouldered, his short school jacket of green cloth with black buttons must have been tight about the arm-holes, and showed at the opening of the cuffs red wrists accustomed to being bare. His legs, in blue stockings, looked out from beneath yellow trousers, drawn tight by braces, He wore stout, ill-cleaned, hob-nailed boots.Az uj fiu félénken huzódott meg az ajtó mögött lévő szögletben, úgy, hogy alig láthattuk. Mintegy tizenöt esztendős falusi gyerek volt; erősebb, nagyobb mindnyájunknál. Homlokába fésült haját rövidre nyirva viselte, amint ministráns-gyermekeken látni; jóképü fiunak tünt fel s látszott rajta, hogy roppant zavarban van. Bár nem volt széles vállu, zöld posztóból készült zekéje, melyen fekete gombok ékeskedtek, nagyon bánthatta a hónaljánál, s a rövid ruhaujj hajtókája alól kibuvó vörös kézcsuklón szemmellátható volt, hogy igen megszokta a fedetlenséget. Sárgás-barna, kurta pantallója alól, melyet a nadrág-tartó erősen huzott felfelé, kikandikált a kék gyapjuharisnya; lábafejét nagy, formátlan, rosszul fényesitett, szeges czipő fedte.Der Neuling blieb in dem Winkel hinter der Türe stehen. Man konnte ihn nicht ordentlich sehen, aber offenbar war er ein Bauernjunge, so ungefähr fünfzehn Jahre alt und größer als alle andern. Die Haare trug er mit Simpelfransen in die Stirn hinein, wie ein Dorfschulmeister. Sonst sah er gar nicht dumm aus, nur war er höchst verlegen. So schmächtig er war, beengte ihn sein grüner Tuchrock mit schwarzen Knöpfen doch sichtlich, und durch den Schlitz in den Ärmelaufschlägen schimmerten rote Handgelenke hervor, die zweifellos die freie Luft gewöhnt waren. Er hatte gelbbraune, durch die Träger übermäßig hochgezogene Hosen an und blaue Strümpfe. Seine Stiefel waren derb, schlecht gewichst und mit Nägeln beschlagen.
On commença la récitation des leçons. Il les écouta de toutes ses oreilles, attentif comme au sermon, n’osant même croiser les cuisses, ni s’appuyer sur le coude, et, à deux heures, quand la cloche sonna, le maître d’études fut obligé de l’avertir, pour qu’il se mît avec nous dans les rangs.We began repeating the lesson. He listened with all his ears, as attentive as if at a sermon, not daring even to cross his legs or lean on his elbow; and when at two o'clock the bell rang, the master was obliged to tell him to fall into line with the rest of us.Fel kellett olvasnunk a feladatainkat. Az uj fiu tátott szájjal, áhitatosan hallgatta, mint a szent beszédet. Nem merte a lábát keresztbe tenni, nem mert az asztalára könyökölni s két órakor, mikor előadásra csöngettek, a korrepetitornak kellett figyelmeztetnie, hogy keljen fel és csatlakozzék hozzánk.Man begann die fertigen Arbeiten vorzulesen. Der Neuling hörte aufmerksamst zu, mit wahrer Kirchenandacht, wobei er es nicht einmal wagte, die Beine übereinander zu schlagen noch den Ellenbogen aufzustützen. Um zwei Uhr, als die Schulglocke läutete, mußte ihn der Lehrer erst besonders auffordern, ehe er sich den andern anschloß.
Nous avions l’habitude, en entrant en classe, de jeter nos casquettes par terre, afin d’avoir ensuite nos mains plus libres; il fallait, dès le seuil de la porte, les lancer sous le banc, de façon à frapper contre la muraille en faisant beaucoup de poussière; c’était là le genre.When we came back to work, we were in the habit of throwing our caps on the ground so as to have our hands more free; we used from the door to toss them under the form, so that they hit against the wall and made a lot of dust: it was "the thing."Az volt a szokásunk, hogy mikor berontottunk az osztályba, a földhöz vágtuk a sipkánkat, hogy a kezünk annál szabadabb legyen; a küszöbről kellett a pad alá teremteni, ugy, hogy onnan a falhoz vágódjék s minél nagyobb port csapjunk; ezt mi igen elmésnek találtuk.Es war in der Klasse Sitte, beim Eintritt in das Unterrichtszimmer die Mützen wegzuschleudern, um die Hände frei zu bekommen. Es kam darauf an, seine Mütze gleich von der Tür aus unter die richtige Bank zu facken, wobei sie unter einer tüchtigen Staubwolke laut aufklatschte. Das war so Schuljungenart.
Mais, soit qu’il n’eût pas remarqué cette manoeuvre ou qu’il n’eut osé s’y soumettre, la prière était finie que le nouveau tenait encore sa casquette sur ses deux genoux. C’était une de ces coiffures d’ordre composite, où l’on retrouve les éléments du bonnet à poil, du chapska, du chapeau rond, de la casquette de loutre et du bonnet de coton, une de ces pauvres choses, enfin, dont la laideur muette a des profondeurs d’expression comme le visage d’un imbécile. Ovoïde et renflée de baleines, elle commençait par trois boudins circulaires; puis s’alternaient, séparés par une bande rouge, des losanges de velours et de poils de lapin; venait ensuite une façon de sac qui se terminait par un polygone cartonné, couvert d’une broderie en soutache compliquée, et d’où pendait, au bout d’un long cordon trop mince, un petit croisillon de fils d’or, en manière de gland. Elle était neuve; la visière brillait.But, whether he had not noticed the trick, or did not dare to attempt it, the "new fellow," was still holding his cap on his knees even after prayers were over. It was one of those head-gears of composite order, in which we can find traces of the bearskin, shako, billycock hat, sealskin cap, and cotton night-cap; one of those poor things, in fine, whose dumb ugliness has depths of expression, like an imbecile's face. Oval, stiffened with whalebone, it began with three round knobs; then came in succession lozenges of velvet and rabbit-skin separated by a red band; after that a sort of bag that ended in a cardboard polygon covered with complicated braiding, from which hung, at the end of a long thin cord, small twisted gold threads in the manner of a tassel. The cap was new; its peak shone.Az uj fiu vagy nem vette észre ezt a virtust, vagy nem mert utánozni bennünket, elég az hozzá, még az imádság után is a térdén tartotta a kucsmáját. Ez a fejfedő egyike volt ama ravasz szerkezetü holmiknak, a melyekben megtalálni a katonasipka, a csákó, a kerek kalap, a süveg és a vidra-sipka elemeit, szóval: egyike ama szegényes, szomoru dolgoknak, melyeknek néma csunyaságában van valami meginditó kifejezés, olyanféle, mint a minőt a félkegyelmüek arczán találunk. A tojásdad formáju, különös fejfedő alapzatát három, halcsonttal béllelt bőrtekercs alkotta; a másik része házinyul-bőrből és bársonydarabokból volt összeróva, a melyeket a prémtől vörös zsinór választott el; felső, zsákszerü része végül egy szögletes, szövettel bevont s czifra sujtással boritott keménységben végződött, melynek diszitményéről igen vékony és igen hosszu zsinóron apró "arany"-szálakból készült bojt-forma csüngött le. Ez a csákó uj volt; az ellenzője csak ugy ragyogott.Sei es nun, daß ihm dieses Verfahren entgangen war oder daß er nicht gewagt hatte, es ebenso zu machen, kurz und gut: als das Gebet zu Ende war, hatte der Neuling seine Mütze noch immer vor sich auf den Knien. Das war ein wahrer Wechselbalg von Kopfbedeckung. Bestandteile von ihr erinnerten an eine Bärenmütze, andre an eine Tschapka, wieder andre an einen runden Filzhut, an ein Pelzbarett, an ein wollnes Käppi, mit einem Worte: an allerlei armselige Dinge, deren stumme Häßlichkeit tiefsinnig stimmt wie das Gesicht eines Blödsinnigen. Sie war eiförmig, und Fischbeinstäbchen verliehen ihr den inneren Halt; zu unterst sah man drei runde Wülste, darüber (voneinander durch ein rotes Band getrennt) Rauten aus Samt und Kaninchenfell und zu oberst eine Art Sack, den ein vieleckiger Pappdeckel mit kunterbunter Schnurenstickerei krönte und von dem herab an einem ziemlich dünnen Faden eine kleine goldne Troddel hing. Diese Kopfbedeckung war neu, was man am Glanze des Schirmes erkennen konnte.
-- Levez-vous, dit le professeur."Rise," said the master.Keljen fel - szólt a tanár.»Steh auf!« befahl der Lehrer.
Il se leva; sa casquette tomba. Toute la classe se mit à rire. Il se baissa pour la reprendre. Un voisin la fit tomber d’un coup de coude, il la ramassa encore une fois.He stood up; his cap fell. The whole class began to laugh. He stooped to pick it up. A neighbor knocked it down again with his elbow; he picked it up once more.Fölkelt s a csákója leesett. Az egész osztály elkezdett nevetni. Lehajolt és fölvette. De egyik szomszédja a könyökével ujra lelökte; fölszedte másodszor is.Der Junge erhob sich. Dabei entglitt ihm sein Turban, und die ganze Klasse fing an zu kichern. Er bückte sich, das Mützenungetüm aufzuheben. Ein Nachbar stieß mit dem Ellenbogen daran, so daß es wiederum zu Boden fiel. Ein abermaliges Sich-darnach-bücken.
-- Débarrassez-vous donc de votre casque, dit le professeur, qui était un homme d’esprit."Get rid of your helmet," said the master, who was a bit of a wag.Tegye el már egyszer a sisakját - szólt a tanár, a ki elmés ember volt.»Leg doch deinen Helm weg!« sagte der Lehrer, ein Witzbold.
Il y eut un rire éclatant des écoliers qui décontenança le pauvre garçon, si bien qu’il ne savait s’il fallait garder sa casquette à la main, la laisser par terre ou la mettre sur sa tête. Il se rassit et la posa sur ses genoux.There was a burst of laughter from the boys, which so thoroughly put the poor lad out of countenance that he did not know whether to keep his cap in his hand, leave it on the ground, or put it on his head. He sat down again and placed it on his knee.Ezeket a szavakat általános hahota honorálta, amire a szegény fiu teljesen elvesztette a fejét. Nem tudta, mit csináljon; tovább is a kezében tartsa-e a süvegét, ledobja-e a földre, vagy föltegye a fejére? Leült s megint a térdére tette.Das schallende Gelächter der Schüler brachte den armen Jungen gänzlich aus der Fassung, und nun wußte er gleich gar nicht, ob er seinen »Helm« in der Hand behalten oder auf dem Boden liegen lassen oder aufsetzen sollte. Er nahm Platz und legte die Mütze über seine Knie.
-- Levez-vous, reprit le professeur, et dites-moi votre nom."Rise," repeated the master, "and tell me your name."Keljen fel - kezdte ujra a tanár - és mondja meg, hogy' hivják?»Steh auf!« wiederholte der Lehrer, »und sag mir deinen Namen!«
Le nouveau articula, d’une voix bredouillante, un nom inintelligible.The new boy articulated in a stammering voice an unintelligible name.Az uj fiu dadogva nyögött ki valami érthetetlen nevet.Der Neuling stotterte einen unverständlichen Namen her.
-- Répétez!"Again!"Ismételje!»Noch mal!«
Le même bredouillement de syllabes se fit entendre, couvert par les huées de la classe.The same sputtering of syllables was heard, drowned by the tittering of the class.Ugyanaz a dadogás vált hallhatóvá; s az érthetetlen szótagokat az osztály lármája és vihogása kisérte.Dasselbe Silbengestammel machte sich hörbar, von dem Gelächter der Klasse übertönt.
-- Plus haut! cria le maître, plus haut!"Louder!" cried the master; "louder!"Hangosabban! - rivallt rá a tanár. - Hangosabban!»Lauter!« rief der Lehrer. »Lauter!«
Le nouveau, prenant alors une résolution extrême, ouvrit une bouche démesurée et lança à pleins poumons, comme pour appeler quelqu’un, ce mot: Charbovari.The "new fellow" then took a supreme resolution, opened an inordinately large mouth, and shouted at the top of his voice as if calling someone in the word "Charbovari."Az uj fiu, a kétségbeesés egy végső elhatározásával, felnyitotta rémségesen nagy száját s teli tüdővel kiáltotta, mintha hína valakit, ezt a szót: Bovarikár!Nunmehr nahm sich der Neuling fest zusammen, riß den Mund weit auf und gab mit voller Lungenkraft, als ob er jemanden rufen wollte, das Wort von sich: »Kabovary!«
Ce fut un vacarme qui s’élança d’un bond, monta en crescendo, avec des éclats de voix aigus (on hurlait, on aboyait, on trépignait, on répétait: Charbovari! Charbovari!), puis qui roula en notes isolées, se calmant à grand-peine, et parfois qui reprenait tout à coup sur la ligne d’un banc où saillissait encore çà et là, comme un pétard mal éteint, quelque rire étouffé.A hubbub broke out, rose in crescendo with bursts of shrill voices (they yelled, barked, stamped, repeated "Charbovari! Charbovari"), then died away into single notes, growing quieter only with great difficulty, and now and again suddenly recommencing along the line of a form whence rose here and there, like a damp cracker going off, a stifled laugh.Pokoli lárma kerekedett; perczekig tartó hihihi és bruhaha. A fiuk elkezdtek üvölteni, vonitani, tombolni és toporzékolni s a sok éles hang kaczagva visszhangozta: Bovarikár! Bovarikár! Majd, lassankint, csöndesedni kezdett az osztály, az általános hahota elcsitult s a kaczagás szórványosan hallatszott, de a vidámság csak nem akart csillapodni, ki-kitört ujra, s mint a félig elsült petárda, mely még sistereg és fel-felpukkan, hol az egyik, hol a másik padsorban ujra meg ujra felhangzott a fojtott nevetés.Höllenlärm erhob sich und wurde immer stärker; dazwischen gellten Rufe. Man brüllte, heulte, grölte wieder und wieder: »Kabovary! Kabovary!« Nach und nach verlor sich der Spektakel in vereinzeltes Brummen, kam mühsam zur Ruhe, lebte aber in den Bankreihen heimlich weiter, um da und dort plötzlich als halbersticktes Gekicher wieder aufzukommen, wie eine Rakete, die im Verlöschen immer wieder noch ein paar Funken sprüht.
Cependant, sous la pluie des pensums, l’ordre peu à peu se rétablit dans la classe, et le professeur, parvenu à saisir le nom de Charles Bovary, se l’étant fait dicter, épeler et relire, commanda tout de suite au pauvre diable d’aller s’asseoir sur le banc de paresse, au pied de la chaire. Il se mit en mouvement, mais, avant de partir, hésita.However, amid a rain of impositions, order was gradually re-established in the class; and the master having succeeded in catching the name of "Charles Bovary," having had it dictated to him, spelt out, and re-read, at once ordered the poor devil to go and sit down on the punishment form at the foot of the master's desk. He got up, but before going hesitated.A büntető penzumok záporának végre mégis sikerült helyre állitania a nyugalmat, s a tanár nagynehezen megtudhatta, hogy az uj fiut Bovary Károlynak hivják. Betünkint mondatta el magának a nevet, s azután megparancsolta a szegény ördögnek, hogy üljön a szamarak padjára, a katedra elé. Az uj fiu megindult, de a következő pillanatban eszébe jutott valami, s megállott, tétovázva.Währenddem ward unter einem Hagel von Strafarbeiten die Ordnung in der Klasse allmählich wiedergewonnen, und es gelang dem Lehrer, den Namen »Karl Bovary« festzustellen, nachdem er sich ihn hatte diktieren, buchstabieren und dann noch einmal im ganzen wiederholen lassen. Alsdann befahl er dem armen Schelm, sich auf die Strafbank dicht vor dem Katheder zu setzen. Der Junge wollte den Befehl ausführen, aber kaum hatte er sich in Gang gesetzt, als er bereits wieder stehen blieb.
-- Que cherchez-vous? demanda le professeur."What are you looking for?" asked the master.Mit keres? - kérdezte a tanár.»Was suchst du?« fragte der Lehrer.
-- Ma cas... fit timidement le nouveau, promenant autour de lui des regards inquiets."My c-a-p," timidly said the "new fellow," casting troubled looks round him.A sapk... - felelt félénken a fiu, nyugtalanul tekintgetve körül.»Meine Mü...«, sagte er schüchtern, indem er mit scheuen Blicken Umschau hielt.
-- Cinq cents vers à toute la classe! exclamé d’une voix furieuse, arrêta, comme le _Quos ego_, une bourrasque nouvelle. -- Restez donc tranquilles! continuait le professeur indigné, et s’essuyant le front avec son mouchoir qu’il venait de prendre dans sa toque: Quant à vous, le nouveau, vous me copierez vingt fois le verbe _ridiculus sum_."Five hundred lines for all the class!" shouted in a furious voice stopped, like the Quos ego*, a fresh outburst. "Silence!" continued the master indignantly, wiping his brow with his handkerchief, which he had just taken from his cap. "As to you, 'new boy,' you will conjugate 'ridiculus sum'** twenty times."Ötszáz verset kap az egész osztály! - kiáltott fel a tanár dühösen, s ez a pár szó, mint a Quos ego, elejét vette egy ujabb viharnak. - Nem tudnak nyugodtan maradni?! - folytatta boszusan, megtörölve homlokát zsebkendőjével, melyet a kalapja belsejéből halászott elő. - Ami pedig magát illeti, maga, uj fiu, huszszor fogja leirni ezt a mondatot: ridiculus sum.»Fünfhundert Verse die ganze Klasse!« Wie das Quos ego bändigte die Stimme, die diese Worte wütend ausrief, einen neuen Sturm im Entstehen. »Ich bitte mir Ruhe aus!« fuhr der empörte Schulmeister fort, während er sich mit seinem Taschentuche den Schweiß von der Stirne trocknete. »Und du, du Rekrut du, du schreibst mir zwanzigmal den Satz auf: Ridiculus sum!«
Puis, d’une voix plus douce: -- Eh! vous la retrouverez, votre casquette; on ne vous l’a pas volée!Then, in a gentler tone, "Come, you'll find your cap again; it hasn't been stolen."Aztán, szelidebb hangon: - Eh, majd megtalálja a sapkáját; nem lopták el!Sein Zorn ließ nach. »Na, und deine Mütze wirst du schon wiederfinden. Die hat dir niemand gestohlen.«
Tout reprit son calme. Les têtes se courbèrent sur les cartons, et le nouveau resta pendant deux heures dans une tenue exemplaire, quoiqu’il y eût bien, de temps à autre, quelque boulette de papier lancée d’un bec de plume qui vînt s’éclabousser sur sa figure. Mais il s’essuyait avec la main, et demeurait immobile, les yeux baissés.Quiet was restored. Heads bent over desks, and the "new fellow" remained for two hours in an exemplary attitude, although from time to time some paper pellet flipped from the tip of a pen came bang in his face. But he wiped his face with one hand and continued motionless, his eyes lowered.A csend helyreállott. A fiuk feladataik fölé hajoltak, s uj társunk, aki minden tekintetben mintaszerü magaviseletet tanusitott, két órán keresztül meg se moczczant. Még az se hozta ki sodrából, hogy időnkint egy-egy tollhegy czélba vette, s néhány ügyesen kormányzott papir-golyóbist röpitett az arczába. Ilyenkor egyet simitott az arczán, s aztán megint mozdulatlan maradt; még csak fel se tekintett.Alles ward wieder ruhig. Die Köpfe versanken in den Heften, und der Neuling verharrte zwei Stunden lang in musterhafter Haltung, obgleich ihm von Zeit zu Zeit mit einem Federhalter abgeschwuppte kleine Papierkugeln ins Gesicht flogen. Er wischte sich jedesmal mit der Hand ab, ohne sich weiter zu bewegen noch die Augen aufzuschlagen.
Le soir, à l’Étude, il tira ses bouts de manches de son pupitre, mit en ordre ses petites affaires, régla soigneusement son papier. Nous le vîmes qui travaillait en conscience, cherchant tous les mots dans le dictionnaire et se donnant beaucoup de mal. Grâce, sans doute, à cette bonne volonté dont il fit preuve, il dut de ne pas descendre dans la classe inférieure; car, s’il savait passablement ses règles, il n’avait guère d’élégance dans les tournures. C’était le curé de son village qui lui avait commencé le latin, ses parents, par économie, ne l’ayant envoyé au collège que le plus tard possible.In the evening, at preparation, he pulled out his pens from his desk, arranged his small belongings, and carefully ruled his paper. We saw him working conscientiously, looking up every word in the dictionary, and taking the greatest pains. Thanks, no doubt, to the willingness he showed, he had not to go down to the class below. But though he knew his rules passably, he had little finish in composition. It was the cure of his village who had taught him his first Latin; his parents, from motives of economy, having sent him to school as late as possible.Este, a dolgozó-szobában, kivette fiókjából a mancsettavédőjét, gondosan elrendezte az irásait, s hozzá látott a feladatához. Láttuk, hogy roppant lelkiismeretesen dolgozik; minden szót kikeresett a szótárból, s iszonyuan törte magát, hogy semmit el ne mulaszszon. Bizonyára ennek a nyilvánvaló buzgalomnak köszönhette, hogy meghagyták a magasabb osztályban, mert, bár alaposan bevágta a leczkéit, valami gyors felfogást s nagy tanulékonyságot nem igen tanusitott. Eddig mindössze egy kis latin nyelvet tanult, a falujabeli paptól; mert szülei takarékosságból csak akkor adták be a kollégiumba, amikor már lehetetlen volt tovább halasztani a dolgot.Abends, im Arbeitssaal, holte er seine Ärmelschoner aus seinem Pult, brachte seine Habseligkeiten in Ordnung und liniierte sich sorgsam sein Schreibpapier. Die andern beobachteten, wie er gewissenhaft arbeitete; er schlug alle Wörter im Wörterbuche nach und gab sich viel Mühe. Zweifellos verdankte er es dem großen Fleiße, den er an den Tag legte, daß man ihn nicht in der Quinta zurückbehielt; denn wenn er auch die Regeln ganz leidlich wußte, so verstand er sich doch nicht gewandt auszudrücken. Der Pfarrer seines Heimatdorfes hatte ihm kaum ein bißchen Latein beigebracht, und aus Sparsamkeit war er von seinen Eltern so spät wie nur möglich auf das Gymnasium geschickt worden.
Son père, M. Charles-Denis-Bartholomé Bovary, ancien aide- chirurgien-major, compromis, vers 1812, dans des affaires de conscription, et forcé, vers cette époque, de quitter le service, avait alors profité de ses avantages personnels pour saisir au passage une dot de soixante mille francs, qui s’offrait en la fille d’un marchand bonnetier, devenue amoureuse de sa tournure. Bel homme, hâbleur, faisant sonner haut ses éperons, portant des favoris rejoints aux moustaches, les doigts toujours garnis de bagues et habillé de couleurs voyantes, il avait l’aspect d’un brave, avec l’entrain facile d’un commis voyageur. Une fois marié, il vécut deux ou trois ans sur la fortune de sa femme, dînant bien, se levant tard, fumant dans de grandes pipes en porcelaine, ne rentrant le soir qu’après le spectacle et fréquentant les cafés. Le beau-père mourut et laissa peu de chose; il en fut indigné, se lança dans la fabrique, y perdit quelque argent, puis se retira dans la campagne, où il voulut faire valoir. Mais, comme il ne s’entendait guère plus en culture qu’en indiennes, qu’il montait ses chevaux au lieu de les envoyer au labour, buvait son cidre en bouteilles au lieu de le vendre en barriques, mangeait les plus belles volailles de sa cour et graissait ses souliers de chasse avec le lard de ses cochons, il ne tarda point à s’apercevoir qu’il valait mieux planter là toute spéculation.His father, Monsieur Charles Denis Bartolome Bovary, retired assistant-surgeon-major, compromised about 1812 in certain conscription scandals, and forced at this time to leave the service, had taken advantage of his fine figure to get hold of a dowry of sixty thousand francs that offered in the person of a hosier's daughter who had fallen in love with his good looks. A fine man, a great talker, making his spurs ring as he walked, wearing whiskers that ran into his moustache, his fingers always garnished with rings and dressed in loud colours, he had the dash of a military man with the easy go of a commercial traveller. Once married, he lived for three or four years on his wife's fortune, dining well, rising late, smoking long porcelain pipes, not coming in at night till after the theatre, and haunting cafes. The father-in-law died, leaving little; he was indignant at this, "went in for the business," lost some money in it, then retired to the country, where he thought he would make money. But, as he knew no more about farming than calico, as he rode his horses instead of sending them to plough, drank his cider in bottle instead of selling it in cask, ate the finest poultry in his farmyard, and greased his hunting-boots with the fat of his pigs, he was not long in finding out that he would do better to give up all speculation.Atyja: Bovary Károly Dénes Bertalan ur, hajdan al-ezredorvos volt, de az 1812-iki katona-állitás alkalmával valami kellemetlen ügybe keveredett, s e miatt kénytelen volt szolgálatát elhagyni. Szerencséjére a csinos emberek közé tartozott, s fel tudta használni ezt a jótulajdonságát. Szóval, hamarosan megkaparintott egy hatvanezer frankos hozományt, amelylyel egy harisnyakereskedőnek a leánya járt együtt, aki beleszeretett a daliás legénybe. Bovary ur szép ember volt, nagyokat tudott hazudni, a sarkantyuja vigan pengett, gyönyörü pofaszakállt hordott, mely összenőtt a bajuszával, az ujja mindig tele volt gyürüvel, feltünően öltözködött, olyan volt, mint egy hős, s ugy tudott beszélni, mint egy vigécz. Mikor megházasodott, két vagy három esztendeig a felesége vagyonából élt: jól evett-ivott, későn kelt, egész nap porczellán-pipáját szitta, este kávéházba ment és csak szinház után vetődött haza. Ekkor meghalt az apósa, s kiderült, hogy csak igen-igen kevés maradt utána. Bovary ur dühbe jött, bele fogott egy-két ipar-vállalatba, elvesztett néhány ezer frankot, azután elhatározta, hogy falura költözik gazdálkodni; lehetetlen, hogy ezen a téren ne érvényesüljön. De minthogy a gazdálkodáshoz épp oly kevéssé értett, mint a kereskedéshez, minthogy a lovait, ahelyett, hogy munkába küldte volna, sétalovaglásra használta, minthogy megitta az almaborát butéliában, ahelyett, hogy eladta volna hordóban, minthogy a baromfi-udvar legszebb szárnyasait sorra megette s disznóinak a szalonnájával a vadász-csizmáit fényesitgette: nemsokára be kellett látnia, hogy legjobb lesz, ha felhagy minden vállalkozással.Sein Vater, Karl Dionys Barthel Bovary, war Stabsarzt a.D.; er hatte sich um 1812 bei den Aushebungen etwas zuschulden kommen lassen, worauf er den Abschied nehmen mußte. Er setzte nunmehr seine körperlichen Vorzüge in bare Münze um und ergatterte sich im Handumdrehen eine Mitgift von sechzigtausend Franken, die ihm in der Person der Tochter eines Hutfabrikanten in den Weg kam. Das Mädchen hatte sich in den hübschen Mann verliebt. Er war ein Schwerenöter und Prahlhans, der sporenklingend einherstolzierte, Schnurr- und Backenbart trug, die Hände voller Ringe hatte und in seiner Kleidung auffällige Farben liebte. Neben seinem Haudegentum besaß er das gewandte Getue eines Ellenreiters. Sobald er verheiratet war, begann er zwei, drei Jahre auf Kosten seiner Frau zu leben, aß und trank gut, schlief bis in den halben Tag hinein und rauchte aus langen Porzellanpfeifen. Nachts pflegte er sehr spät heimzukommen, nachdem er sich in Kaffeehäusern herumgetrieben hatte. Als sein Schwiegervater starb und nur wenig hinterließ, war Bovary empört darüber. Er übernahm die Fabrik, büßte aber Geld dabei ein, und so zog er sich schließlich auf das Land zurück, wovon er sich goldne Berge erträumte. Aber er verstand von der Landwirtschaft auch nicht mehr als von der Hutmacherei, ritt lieber spazieren, als daß er seine Pferde zur Arbeit einspannen ließ, trank seinen Apfelwein flaschenweise selber, anstatt ihn in Fässern zu verkaufen, ließ das fetteste Geflügel in den eignen Magen gelangen und schmierte sich mit dem Speck seiner Schweine seine Jagdstiefel. Auf diesem Wege sah er zu guter Letzt ein, daß es am tunlichsten für ihn sei, sich in keinerlei Geschäfte mehr einzulassen.
Moyennant deux cents francs par an, il trouva donc à louer dans un village, sur les confins du pays de Caux et de la Picardie, une sorte de logis moitié ferme, moitié maison de maître; et, chagrin, rongé de regrets, accusant le ciel, jaloux contre tout le monde, il s’enferma dès l’âge de quarante-cinq ans, dégoûté des hommes, disait-il, et décidé à vivre en paix.For two hundred francs a year he managed to live on the border of the provinces of Caux and Picardy, in a kind of place half farm, half private house; and here, soured, eaten up with regrets, cursing his luck, jealous of everyone, he shut himself up at the age of forty-five, sick of men, he said, and determined to live at peace.Kibérelt, kétszáz frankért évenkint, Pays de Caux*-nak és Picardiának a határszélén, egy majort, mely kuriának is beillett, s melyre csak ugy véletlenül bukkant rá; és elkeseredve, dühösen az egész világra, vádolva eget és földet, negyvenöt éves korában visszavonult ebbe a remeteségbe, mert - amint mondani szokta - megutálta az embereket, s ezentul már békében akar élni.Für zweihundert Franken Jahrespacht mietete er nun in einem Dorfe im Grenzgebiete von Caux und der Pikardie ein Grundstück, halb Bauernhof, halb Herrenhaus. Dahin zog er sich zurück, fünfundvierzig Jahre alt, mit Gott und der Welt zerfallen, gallig und mißgünstig zu jedermann. Von den Menschen angeekelt, wie er sagte, wollte er in Frieden für sich hinleben.
Sa femme avait été folle de lui autrefois; elle l’avait aimé avec mille servilités qui l’avaient détaché d’elle encore davantage. Enjouée jadis, expansive et tout aimante, elle était, en vieillissant, devenue (à la façon du vin éventé qui se tourne en vinaigre) d’humeur difficile, piaillarde, nerveuse. Elle avait tant souffert, sans se plaindre, d’abord, quand elle le voyait courir après toutes les gotons de village et que vingt mauvais lieux le lui renvoyaient le soir, blasé et puant l’ivresse! Puis l’orgueil s’était révolté. Alors elle s’était tue, avalant sa rage dans un stoïcisme muet, qu’elle garda jusqu’à sa mort. Elle était sans cesse en courses, en affaires. Elle allait chez les avoués, chez le président, se rappelait l’échéance des billets, obtenait des retards; et, à la maison, repassait, cousait, blanchissait, surveillait les ouvriers, soldait les mémoires, tandis que, sans s’inquiéter de rien, Monsieur, continuellement engourdi dans une somnolence boudeuse dont il ne se réveillait que pour lui dire des choses désobligeantes, restait à fumer au coin du feu, en crachant dans les cendres.His wife had adored him once on a time; she had bored him with a thousand servilities that had only estranged him the more. Lively once, expansive and affectionate, in growing older she had become (after the fashion of wine that, exposed to air, turns to vinegar) ill-tempered, grumbling, irritable. She had suffered so much without complaint at first, until she had seem him going after all the village drabs, and until a score of bad houses sent him back to her at night, weary, stinking drunk. Then her pride revolted. After that she was silent, burying her anger in a dumb stoicism that she maintained till her death. She was constantly going about looking after business matters. She called on the lawyers, the president, remembered when bills fell due, got them renewed, and at home ironed, sewed, washed, looked after the workmen, paid the accounts, while he, troubling himself about nothing, eternally besotted in sleepy sulkiness, whence he only roused himself to say disagreeable things to her, sat smoking by the fire and spitting into the cinders.A felesége valamikor őrülten szerette Bovary urat; valóságos szolgálójává lett, ami férjét csak még inkább elidegenitette tőle. Fiatal korában vidám, közlékeny, kedves teremtés volt szegény, de ahogy megöregedett - hasonlóan a levegőn felejtett borhoz, amely megeczetesedik - házsártos, nyafogó, ideges vénasszony lett belőle. Annyit szenvedett - s eleinte szótlanul - mikor látta, hogy férje minden szoknyának utána szalad s minduntalan részegen, fáradtan jön haza, késő éjjel, az Isten tudja honnan! Később a büszkesége fellázadt. Nem sirt többé s nem veszekedett. Elhallgatott, lenyelte dühét, és stoikusan viselte sorsát mindhalálig. Különben nem is ért volna rá férjével vitatkozni; egész nap lótott-futott, mindig volt valami dolga. Ő járt az ügyvédekhez, a birósághoz; ő tartotta nyilván a kötelezettségek lejáratát, s ő eszközölte ki a sok halasztást; otthon pedig varrt, mosott, vasalt, ügyelt a munkásokra, fizette a számlákat, mig Bovary ur, nem törődve semmivel a világon, s belesüppedve világgyülöletből fakadt álom-kórságába - melyből koronkint csak azért ébredt fel, hogy kellemetlenségeket mondjon a feleségének - nyugodtan pipázott a tűzhely mellett, s bele-bele köpött a hamuba.Seine Frau war dereinst toll verliebt in ihn gewesen. Aber unter tausend Demütigungen starb ihre Liebe doch rettungslos. Ehedem heiter, mitteilsam und herzlich, war sie allmählich (just wie sich abgestandner Wein zu Essig wandelt) mürrisch, zänkisch und nervös geworden. Ohne zu klagen, hatte sie viel gelitten, wenn sie immer wieder sah, wie ihr Mann hinter allen Dorfdirnen her war und abends müde und nach Fusel stinkend aus irgendwelcher Spelunke zu ihr nach Haus kam. Ihr Stolz hatte sich zunächst mächtig geregt, aber schließlich schwieg sie, würgte ihren Grimm in stummem Stoizismus hinunter und beherrschte sich bis zu ihrem letzten Stündlein. Sie war unablässig tätig und immer auf dem Posten. Sie war es, die zu den Anwälten und Behörden ging. Sie wußte, wenn Wechsel fällig waren; sie erwirkte ihre Verlängerung. Sie machte alle Hausarbeiten, nähte, wusch, beaufsichtigte die Arbeiter und führte die Bücher, während der Herr und Gebieter sich um nichts kümmerte, aus seinem Zustande griesgrämlicher Schläfrigkeit nicht herauskam und sich höchstens dazu ermannte, seiner Frau garstige Dinge zu sagen. Meist hockte er am Kamin, qualmte und spuckte ab und zu in die Asche.
Quand elle eut un enfant, il le fallut mettre en nourrice. Rentré chez eux, le marmot fut gâté comme un prince. Sa mère le nourrissait de confitures; son père le laissait courir sans souliers, et, pour faire le philosophe, disait même qu’il pouvait bien aller tout nu, comme les enfants des bêtes. À l’encontre des tendances maternelles, il avait en tête un certain idéal viril de l’enfance, d’après lequel il tâchait de former son fils, voulant qu’on l’élevât durement, à la spartiate, pour lui faire une bonne constitution. Il l’envoyait se coucher sans feu, lui apprenait à boire de grands coups de rhum et à insulter les processions. Mais, naturellement paisible, le petit répondait mal à ses efforts. Sa mère le traînait toujours après elle; elle lui découpait des cartons, lui racontait des histoires, s’entretenait avec lui dans des monologues sans fin, pleins de gaietés mélancoliques et de chatteries babillardes. Dans l’isolement de sa vie, elle reporta sur cette tête d’enfant toutes ses vanités éparses, brisées. Elle rêvait de hautes positions, elle le voyait déjà grand, beau, spirituel, établi, dans les ponts et chaussées ou dans la magistrature. Elle lui apprit à lire, et même lui enseigna, sur un vieux piano qu’elle avait, à chanter deux ou trois petites romances. Mais, à tout cela, M. Bovary, peu soucieux des lettres, disait que ce n’était pas la peine! Auraient-ils jamais de quoi l’entretenir dans les écoles du gouvernement, lui acheter une charge ou un fonds de commerce? D’ailleurs, avec du toupet, un homme réussit toujours dans le monde. Madame Bovary se mordait les lèvres, et l’enfant vagabondait dans le village.When she had a child, it had to be sent out to nurse. When he came home, the lad was spoilt as if he were a prince. His mother stuffed him with jam; his father let him run about barefoot, and, playing the philosopher, even said he might as well go about quite naked like the young of animals. As opposed to the maternal ideas, he had a certain virile idea of childhood on which he sought to mould his son, wishing him to be brought up hardily, like a Spartan, to give him a strong constitution. He sent him to bed without any fire, taught him to drink off large draughts of rum and to jeer at religious processions. But, peaceable by nature, the lad answered only poorly to his notions. His mother always kept him near her; she cut out cardboard for him, told him tales, entertained him with endless monologues full of melancholy gaiety and charming nonsense. In her life's isolation she centered on the child's head all her shattered, broken little vanities. She dreamed of high station; she already saw him, tall, handsome, clever, settled as an engineer or in the law. She taught him to read, and even, on an old piano, she had taught him two or three little songs. But to all this Monsieur Bovary, caring little for letters, said, "It was not worth while. Would they ever have the means to send him to a public school, to buy him a practice, or start him in business? Besides, with cheek a man always gets on in the world." Madame Bovary bit her lips, and the child knocked about the village.Mikor Bovarynénak gyereke lett, a csecsemőt ki kellett adni dajkaságba. Ahogy aztán visszakerült hozzájok, nagyon elkényeztették a szegény kis porontyot. Ugy dédelgették, mint egy királyfit. Az anyja édességekkel traktálta; apja pedig megengedte neki, hogy mezitláb szaladgáljon fel s alá. Bovary ur filozóf volt, s azt tartotta, hogy a gyermekeknek legjobb volna egészen meztelenül járniok; a vadállatok kölykei is úgy nőnek fel, azért elég erősek. Ellentétben az anyai hajlandóságokkal, Bovary úr ugy vélekedett, hogy a gyermeket spártai módra kell nevelni, s hozzá kell szoktatni mindenhez, hogy megedződjék. És e szerint igyekezett formálni a fiát. A kis fiunak fütetlen szobában kellett hálnia; rá szoktatta, hogy pohárszámra igya a rumot, s csúfolódjék, hogyha proczessziót lát. De a gyermek jámbor természetü volt, s nem igen felelt meg a várakozásának. Anyja mindig magával hurczolta; papirból figurákat vagdalt ki neki; mesével, történetekkel mulattatta, s végtelen monológokat intézett hozzá, kissé melankolikusan vidám monológokat, amelyek tele voltak csacsogó hizelkedéssel. Életének nagy magánosságában ezt a gyermek-fejet tette a középpontjává mindannak, ami megtört hiuságából és szétfoszlott reménységeiből még megmaradt. Ábrándozott, hogy fiának nagy jövője lesz; már látta nagynak, szépnek, elmésnek, valami előkelő hivatalban, mint főmérnököt vagy államtitkárt. Megtanitotta olvasni, sőt még ének-leczkéket is adott neki, s ócska zongorája mellett bele vert a fejébe két-három kis románczot. Minderre Bovary ur, aki nem volt barátja a szépművészeteknek, azt mondta, hogy: "Bizony kár pocsékolni az időt!" Ugy se lesz soha annyijok, hogy beadhassák konviktusba, hogy hivatalt vásárolhassanak neki, vagy üzletet rendezhessenek be számára. Különben: "Egy kis fellépés, egy kis szemtelenség, s férfi-embernek nyitva a világ." Bovaryné elharapta, amit mondani akart, s a gyermek folytatta, a hol elhagyta: naphosszat csavargott.Als ein Kind zur Welt kam, mußte es einer Amme gegeben werden; und als es wieder zu Hause war, wurde das schwächliche Geschöpf grenzenlos verwöhnt. Die Mutter nährte es mit Zuckerzeug. Der Vater ließ es barfuß herumlaufen und meinte höchst weise obendrein, der Kleine könne eigentlich ganz nackt gehen wie die Jungen der Tiere. Im Gegensatz zu den Bestrebungen der Mutter hatte er sich ein bestimmtes männliches Erziehungsideal in den Kopf gesetzt, nach welchem er seinen Sohn zu modeln sich Mühe gab. Er sollte rauh angefaßt werden wie ein junger Spartaner, damit er sich tüchtig abhärte. Er mußte in einem ungeheizten Zimmer schlafen, einen ordentlichen Schluck Rum vertragen und auf den »kirchlichen Klimbim« schimpfen. Aber der Kleine war von friedfertiger Natur und widerstrebte allen diesen Bemühungen. Die Mutter schleppte ihn immer mit sich herum. Sie schnitt ihm Pappfiguren aus und erzählte ihm Märchen; sie unterhielt sich mit ihm in endlosen Selbstgesprächen, die von schwermütiger Fröhlichkeit und wortreicher Zärtlichkeit überquollen. In ihrer Verlassenheit pflanzte sie in das Herz ihres Jungen alle ihre eigenen unerfüllten und verlorenen Sehnsüchte. Im Traume sah sie ihn erwachsen, hochangesehen, schön, klug, als Beamten beim Straßen- und Brückenbau oder in einer Ratsstellung. Sie lehrte ihn Lesen und brachte ihm sogar an dem alten Klavier, das sie besaß, das Singen von ein paar Liedchen bei. Ihr Mann, der von gelehrten Dingen nicht viel hielt, bemerkte zu alledem, es sei bloß schade um die Mühe; sie hätten doch niemals die Mittel, den Jungen auf eine höhere Schule zu schicken oder ihm ein Amt oder ein Geschäft zu kaufen. Zu was auch? Dem Kecken gehöre die Welt! Frau Bovary schwieg still, und der Kleine trieb sich im Dorfe herum.
Il suivait les laboureurs, et chassait, à coups de motte de terre, les corbeaux qui s’envolaient. Il mangeait des mûres le long des fossés, gardait les dindons avec une gaule, fanait à la moisson, courait dans le bois, jouait à la marelle sous le porche de l’église les jours de pluie, et, aux grandes fêtes, suppliait le bedeau de lui laisser sonner les cloches, pour se pendre de tout son corps à la grande corde et se sentir emporter par elle dans sa volée. Aussi poussa-t-il comme un chêne. Il acquit de fortes mains, de belles couleurs.He went after the labourers, drove away with clods of earth the ravens that were flying about. He ate blackberries along the hedges, minded the geese with a long switch, went haymaking during harvest, ran about in the woods, played hop-scotch under the church porch on rainy days, and at great fetes begged the beadle to let him toll the bells, that he might hang all his weight on the long rope and feel himself borne upward by it in its swing. Meanwhile he grew like an oak; he was strong on hand, fresh of colour.Követte a munkára menőket, s göröngygyel hajigálta meg a hollókat, amelyek megriadva repültek tova. Szedret evett az árokban, fütyköst keritett magának s leült pulykát őrizni; aratáskor szorgalmasan forgatta a szénát; ha szép idő volt, bebarangolta az erdőt, s ha esett az eső, malmot játszott a templom előcsarnokában; nagy ünnepek idején megkérte az egyházfit, engedje harangozni, hogy kis testének egész sulyával rákapaszkodjék a nagy kötélre, s együtt himbálódzzék vele, ide-oda, ide-oda. Persze, ugy nőtt, mint a sóska, Erős volt, mint a fiatal tölgy; a jégeső se árthatott neki. Olyan keze lett, mint egy kovács-legénynek; az arczáról szinte kiabált az egészség.Er lief mit den Feldarbeitern hinaus, scheuchte die Krähen auf, schmauste Beeren an den Rainen, hütete mit einer Gerte die Truthähne und durchstreifte Wald und Flur. Wenn es regnete, spielte er unter dem Kirchenportal mit kleinen Steinchen, und an den Feiertagen bestürmte er den Kirchendiener, die Glocken läuten zu dürfen. Dann hängte er sich mit seinem ganzen Gewicht an den Strang der großen Glocke und ließ sich mit emporziehen. So wuchs er auf wie eine Lilie auf dem Felde, bekam kräftige Glieder und frische Farben.
À douze ans, sa mère obtint que l’on commençât ses études. On en chargea le curé. Mais les leçons étaient si courtes et si mal suivies, qu’elles ne pouvaient servir à grand-chose. C’était aux moments perdus qu’elles se donnaient, dans la sacristie, debout, à la hâte, entre un baptême et un enterrement; ou bien le curé envoyait chercher son élève après l’Angélus, quand il n’avait pas à sortir. On montait dans sa chambre, on s’installait: les moucherons et les papillons de nuit tournoyaient autour de la chandelle. Il faisait chaud, l’enfant s’endormait; et le bonhomme, s’assoupissant les mains sur son ventre, ne tardait pas à ronfler, la bouche ouverte. D’autres fois, quand M. le curé, revenant de porter le viatique à quelque malade des environs, apercevait Charles qui polissonnait dans la campagne, il l’appelait, le sermonnait un quart d’heure et profitait de l’occasion pour lui faire conjuguer son verbe au pied d’un arbre. La pluie venait les interrompre, ou une connaissance qui passait. Du reste, il était toujours content de lui, disait même que le jeune homme avait beaucoup de mémoire.When he was twelve years old his mother had her own way; he began lessons. The cure took him in hand; but the lessons were so short and irregular that they could not be of much use. They were given at spare moments in the sacristy, standing up, hurriedly, between a baptism and a burial; or else the cure, if he had not to go out, sent for his pupil after the Angelus*. They went up to his room and settled down; the flies and moths fluttered round the candle. It was close, the child fell asleep, and the good man, beginning to doze with his hands on his stomach, was soon snoring with his mouth wide open. On other occasions, when Monsieur le Cure, on his way back after administering the viaticum to some sick person in the neighbourhood, caught sight of Charles playing about the fields, he called him, lectured him for a quarter of an hour and took advantage of the occasion to make him conjugate his verb at the foot of a tree. The rain interrupted them or an acquaintance passed. All the same he was always pleased with him, and even said the "young man" had a very good memory.Mikor betöltötte a tizenkettedik esztendejét, anyja végre rábirta Bovary urat, hogy tanittatni kezdjék a fiut. Aztán rábizták a papra. De ennek a tanulásnak nem lehetett valami nagy foganatja, a leczke egy kicsit rendetlenül járt ki, s akkor is mindössze egy pár perczig tartott. Többnyire a sekrestyében kapott "órát", olyankor, mikor a pap nem tudta mivel eltölteni az időt, egy keresztelő meg egy temetés között; ilyenkor állva, futtában, elmagyarázott a fiunak egyetmást, amivel az bizony nem mehetett sokra. Máskor, ha véletlenül nem kellett kimennie, Angelus után érte küldött a növendékének. Fölmentek a szobájába, leültek; szunyogok és éji pillék röpködtek a gyertya körül. Meleg volt, a gyermek elaludt; nemsokára a jó öreg tisztelendő ur is elszunnyadt, s kezét hasán nyugtatva, hortyogni kezdett, nyitott szájjal, úgy, hogy messze elhallatszott. Koronkint az is megtörtént, hogy a plébános ur, visszajövet valamelyik környékbeli betegtől, akinek az utolsó kenetet adta fel, észrevette az uton Károlyt, aki, ha csak tehette, a mezőn futkározott, haszontalankodott; odahivta magához, egy negyed óráig oktatta, dorgálta, s élve az alkalommal, elragoztatott vele néhány igét, egy fa tövében. Néha az eső vetett véget a leczkének; néha egy ismerős ment arra. Különben a plébános meg volt elégedve vele, sőt azt mondta, hogy az ifju embernek igen jó az emlékezete.Als er zwölf Jahre alt geworden war, setzte es seine Mutter durch, daß er endlich etwas Gescheites lerne. Er bekam Unterricht beim Pfarrer, aber die Stunden waren so kurz und so unregelmäßig, daß sie nicht viel Erfolg hatten. Sie fanden statt, wenn der Geistliche einmal gar nichts anders zu tun hatte, in der Sakristei, im Stehen, in aller Hast in den Pausen zwischen den Taufen und Begräbnissen. Mitunter, wenn er keine Lust hatte auszugehen, ließ der Pfarrer seinen Schüler nach dem Ave-Maria zu sich holen. Die beiden saßen dann oben im Stübchen. Mücken und Nachtfalter tanzten um die Kerze; aber es war so warm drin, daß der Junge schläfrig wurde, und es dauerte nicht lange, da schnarchte der biedere Pfarrer, die Hände über dem Schmerbauche gefaltet. Es kam auch vor, daß der Seelensorger auf dem Heimwege von irgendeinem Kranken in der Umgegend, dem er das Abendmahl gereicht hatte, den kleinen Vagabunden im Freien erwischte; dann rief er ihn heran, hielt ihm eine viertelstündige Strafpredigt und benutzte die Gelegenheit, ihn im Schatten eines Baumes seine Lektion hersagen zu lassen. Entweder war es der Regen, der den Unterricht störte, oder irgendein Bekannter, der vorüberging. Übrigens war der Lehrer durchweg mit seinem Schüler zufrieden, ja er meinte sogar, der »junge Mann« habe ein gar treffliches Gedächtnis.
Charles ne pouvait en rester là. Madame fut énergique. Honteux, ou fatigué plutôt, Monsieur céda sans résistance, et l’on attendit encore un an que le gamin eût fait sa première communion.Charles could not go on like this. Madame Bovary took strong steps. Ashamed, or rather tired out, Monsieur Bovary gave in without a struggle, and they waited one year longer, so that the lad should take his first communion.Ennyivel nem érhette be. Bovaryné összeszedte minden energiáját, s Bovary ur restelt ellentmondani neki. Unta is már ezt a vitatkozást. Elég az hozzá, elhatározták, hogy egy esztendő mulva, ha a gyerek már túl lesz az első áldozáson, beadják iskolába.So konnte es nicht weitergehen. Frau Bovary ward energisch, und ihr Mann gab widerstandslos nach, vielleicht weil er sich selber schämte, wahrscheinlicher aber aus Ohnmacht. Man wollte nur noch ein Jahr warten; der Junge sollte erst gefirmelt werden.
Six mois se passèrent encore; et, l’année d’après, Charles fut définitivement envoyé au collège de Rouen, où son père l’amena lui-même, vers la fin d’octobre, à l’époque de la foire Saint- Romain.Six months more passed, and the year after Charles was finally sent to school at Rouen, where his father took him towards the end of October, at the time of the St. Romain fair.Még azután is vártak egy fél esztendőt; végre, a következő tanuló-évben, Károlyt csakugyan bevitték a rouen-i kollégiumba. Maga az apja vitte oda, október vége felé, a saint-romain-i vásár idején.Darüber hinaus verstrich abermals ein halbes Jahr, dann aber wurde Karl wirklich auf das Gymnasium nach Rouen geschickt. Sein Vater brachte ihn selber hin. Das war Ende Oktober.
Il serait maintenant impossible à aucun de nous de se rien rappeler de lui. C’était un garçon de tempérament modéré, qui jouait aux récréations, travaillait à l’étude, écoutant en classe, dormant bien au dortoir, mangeant bien au réfectoire. Il avait pour correspondant un quincaillier en gros de la rue Ganterie, qui le faisait sortir une fois par mois, le dimanche, après que sa boutique était fermée, l’envoyait se promener sur le port à regarder les bateaux, puis le ramenait au collège dès sept heures, avant le souper. Le soir de chaque jeudi, il écrivait une longue lettre à sa mère, avec de l’encre rouge et trois pains à cacheter; puis il repassait ses cahiers d’histoire, ou bien lisait un vieux volume d’Anacharsis qui traînait dans l’étude. En promenade, il causait avec le domestique, qui était de la campagne comme lui.It would now be impossible for any of us to remember anything about him. He was a youth of even temperament, who played in playtime, worked in school-hours, was attentive in class, slept well in the dormitory, and ate well in the refectory. He had in loco parentis* a wholesale ironmonger in the Rue Ganterie, who took him out once a month on Sundays after his shop was shut, sent him for a walk on the quay to look at the boats, and then brought him back to college at seven o'clock before supper. Every Thursday evening he wrote a long letter to his mother with red ink and three wafers; then he went over his history note-books, or read an old volume of "Anarchasis" that was knocking about the study. When he went for walks he talked to the servant, who, like himself, came from the country.Most már egyikünk se igen fog emlékezni rá. Jelentéktelen, csendes fiu volt, aki nem sok vizet zavart; játszott, ha játszani, s tanult, ha tanulni kellett; az előadás alatt figyelt, a hálóteremben jól aludt, az ebédlőben jól evett. Csak egy ismerőse volt, egy vaskereskedő, aki a Rue Ganterie-ben lakott, s aki minden hónapban eljött érte egyszer, többnyire vasárnap, amikor már becsukta a boltját. Ez a barátja ilyenkor elküldte sétálni a kikötőhöz - a hol Károly elnézte a hajókat - aztán, este hét óra tájban, visszahozta a kollégiumba, még vacsora előtt. Minden csütörtökön este hosszu levelet irt az anyjának, vörös tintával; a levelet mindig három ostyával ragasztotta le. Majd átnézte a történelmi jegyzeteit, vagy Anacharsis-t olvasgatta, amely mindig ott hányódott a dolgozó-teremben. Ha sétálni mentünk, a szolgával beszélgetett, aki faluról jött legény volt, mint ő maga.Die meisten seiner damaligen Kameraden werden sich kaum noch deutlich an ihn erinnern. Er war ein ziemlich phlegmatischer Junge, der in der Freizeit wie ein Kind spielte, in den Arbeitsstunden eifrig lernte, während des Unterrichts aufmerksam dasaß, im Schlafsaal vorschriftsmäßig schlief und bei den Mahlzeiten ordentlich zulangte. Sein Verkehr außerhalb der Schule war ein Eisengroßhändler in der Handschuhmachergasse, der aller vier Wochen einmal mit ihm ausging, an Sonntagen nach Ladenschluß. Er lief mit ihm am Hafen spazieren, zeigte ihm die Schiffe und brachte ihn abends um sieben Uhr vor dem Abendessen wieder in das Gymnasium. Jeden Donnerstag abend schrieb Karl mit roter Tinte an seine Mutter einen langen Brief, den er immer mit drei Oblaten zuklebte. Hernach vertiefte er sich wieder in seine Geschichtshefte, oder er las in einem alten Exemplar von Barthelemys »Reise des jungen Anacharsis«, das im Arbeitssaal herumlag. Bei Ausflügen plauderte er mit dem Pedell, der ebenfalls vom Lande war.
À force de s’appliquer, il se maintint toujours vers le milieu de la classe; une fois même, il gagna un premier accessit d’histoire naturelle. Mais à la fin de sa troisième, ses parents le retirèrent du collège pour lui faire étudier la médecine, persuadés qu’il pourrait se pousser seul jusqu’au baccalauréat.By dint of hard work he kept always about the middle of the class; once even he got a certificate in natural history. But at the end of his third year his parents withdrew him from the school to make him study medicine, convinced that he could even take his degree by himself.Mivel nagyon szorgalmas volt, soha se tartozott az osztályban a legutolsók közé; sőt egyszer harmadik lett a természetrajzból. De mikor elvégezte a hatodik osztályt, szülei kivették a kollégiumból, abban a meggyőződésben, hogy magától is le tudja tenni a baccalaureatus-t. Ugy végezték el, hogy orvos lesz belőle.Durch seinen Fleiß gelang es ihm, sich immer in der Mitte der Klasse zu halten; einmal errang er sich sogar einen Preis in der Naturkunde. Aber gegen Ende des dritten Schuljahres nahmen ihn seine Eltern vom Gymnasium fort und ließen ihn Medizin studieren. Sie waren der festen Zuversicht, daß er sich bis zum Staatsexamen schon durchwürgen würde.
Sa mère lui choisit une chambre, au quatrième, sur l’Eau-de-Robec, chez un teinturier de sa connaissance: Elle conclut les arrangements pour sa pension, se procura des meubles, une table et deux chaises, fit venir de chez elle un vieux lit en merisier, et acheta de plus un petit poêle en fonte, avec la provision de bois qui devait chauffer son pauvre enfant. Puis elle partit au bout de la semaine, après mille recommandations de se bien conduire, maintenant qu’il allait être abandonné à lui-même.His mother chose a room for him on the fourth floor of a dyer's she knew, overlooking the Eau-de-Robec. She made arrangements for his board, got him furniture, table and two chairs, sent home for an old cherry-tree bedstead, and bought besides a small cast-iron stove with the supply of wood that was to warm the poor child. Then at the end of a week she departed, after a thousand injunctions to be good now that he was going to be left to himself.Anyja szobát bérelt neki, egy selyemfestő ismerősüknél, a negyedik emeleten. Kialkudta az ellátását, butort szerzett számára - egy asztalt és két széket - elhozatott hazulról egy régi jó cseresnyefa-ágyat, s vett neki egy kis öntött vas kályhát is, meg fát, sokat, hogy ne fagyjon meg szegény gyermeke. Aztán a hét végén hazautazott, ujra meg ujra lelkére kötvén fiának, hogy viselje jól magát, most hogy magára van hagyatva.Die Mutter mietete ihm ein Stübchen, vier Stock hoch, nach der Eau-de-Robec zu gelegen, im Hause eines Färbers, eines alten Bekannten von ihr. Sie traf Vereinbarungen über die Verpflegung ihres Sohnes, besorgte ein paar Möbelstücke, einen Tisch und zwei Stühle, wozu sie von zu Hause noch eine Bettstelle aus Kirschbaumholz kommen ließ. Des weiteren kaufte sie ein Kanonenöfchen und einen kleinen Vorrat von Holz, damit ihr armer Junge nicht frieren sollte. Acht Tage darnach reiste sie wieder heim, nachdem sie ihn tausend- und abertausendmal ermahnt hatte, ja hübsch fleißig und solid zu bleiben, sintemal er nun ganz allein auf sich selbst angewiesen sei.
Le programme des cours, qu’il lut sur l’affiche, lui fit un effet d’étourdissement: cours d’anatomie, cours de pathologie, cours de physiologie, cours de pharmacie, cours de chimie, et de botanique, et de clinique, et de thérapeutique, sans compter l’hygiène ni la matière médicale, tous noms dont il ignorait les étymologies et qui étaient comme autant de portes de sanctuaires pleins d’augustes ténèbres.The syllabus that he read on the notice-board stunned him; lectures on anatomy, lectures on pathology, lectures on physiology, lectures on pharmacy, lectures on botany and clinical medicine, and therapeutics, without counting hygiene and materia medica—all names of whose etymologies he was ignorant, and that were to him as so many doors to sanctuaries filled with magnificent darkness.Károly szinte elkábult, mikor az orvosi egyetem hirdetményén végigolvasta az óra-rendet. Anatómia, patológia, fiziologia, farmakologia, kémia, botanika, klinikai kurzus, terapeutika! - a higiénéről és a belső gyógyitás tudományáról nem is beszélve - az etimologiáját se tudta ezeknek a szavaknak. Megannyi ajtó, mely magasztos homálylyal teli szenthelyekre vezet!Vor dem Verzeichnis der Vorlesungen auf dem schwarzen Brette der medizinischen Hochschule vergingen dem neubackenen Studenten Augen und Ohren. Er las da von anatomischen und pathologischen Kursen, von Kollegien über Physiologie, Pharmazie, Chemie, Botanik, Therapeutik und Hygiene, von Kursen in der Klinik, von praktischen Übungen usw. Alle diese vielen Namen, über deren Herkunft er sich nicht einmal klar war, standen so recht vor ihm wie geheimnisvolle Pforten in das Heiligtum der Wissenschaft.
Il n’y comprit rien; il avait beau écouter, il ne saisissait pas. Il travaillait pourtant, il avait des cahiers reliés, il suivait tous les cours; il ne perdait pas une seule visite. Il accomplissait sa petite tâche quotidienne à la manière du cheval de manège, qui tourne en place les yeux bandés, ignorant de la besogne qu’il broie.He understood nothing of it all; it was all very well to listen—he did not follow. Still he worked; he had bound note-books, he attended all the courses, never missed a single lecture. He did his little daily task like a mill-horse, who goes round and round with his eyes bandaged, not knowing what work he is doing.Semmit sem értett meg abból, a mit előadtak; hiába hallgatta, mindez csak nem akart a fejébe menni. Pedig ernyedetlenül dolgozott, bekötött füzeteket vett magának, hallgatott minden tárgyat, nem mulasztott el egy leczkét sem. Ugy végezte mindennapi feladatát, mint a czirkusz-ló, mely bekötött szemmel forog ugyanabban a körben, nem tudva, hogy minő munkát őröl le.Er lernte gar nichts. So aufmerksam er auch in den Vorlesungen war, er begriff nichts. Um so mehr büffelte er. Er schrieb fleißig nach, versäumte kein Kolleg und fehlte in keiner Übung. Er erfüllte sein tägliches Arbeitspensum wie ein Gaul im Hippodrom, der in einem fort den Hufschlag hintrottet, ohne zu wissen, was für ein Geschäft er eigentlich verrichtet.
Pour lui épargner de la dépense, sa mère lui envoyait chaque semaine, par le messager, un morceau de veau cuit au four, avec quoi il déjeunait le matin; quand il était rentré de l’hôpital, tout en battant la semelle contre le mur. Ensuite il fallait courir aux leçons, à l’amphithéâtre, à l’hospice, et revenir chez lui, à travers toutes les rues. Le soir, après le maigre dîner de son propriétaire, il remontait à sa chambre et se remettait au travail, dans ses habits mouillés qui fumaient sur son corps, devant le poêle rougi.To spare him expense his mother sent him every week by the carrier a piece of veal baked in the oven, with which he lunched when he came back from the hospital, while he sat kicking his feet against the wall. After this he had to run off to lectures, to the operation-room, to the hospital, and return to his home at the other end of the town. In the evening, after the poor dinner of his landlord, he went back to his room and set to work again in his wet clothes, which smoked as he sat in front of the hot stove.Hogy kevesebbet kelljen költenie, anyja minden héten egy darab borjusültet küldött neki a gyorskocsival. Ebből reggelizett, mikor délelőtt visszajött a kórházból, amúgy futtában, mert annyi ideje már nem volt, hogy egy kicsit kipihenje magát. Vissza kellett rohannia az előadás-termekbe, a klinikára, a kórházba, egyik utczából ki, a másikba be. Este, mihelyt lenyelte a sovány ebédet, melylyel gazdája traktálta, fölment a szobájába és ujra munkához látott, ázott ruhájában, mely gőzölgött a testén az izzó kályha mellett.Zu seiner pekuniären Unterstützung schickte ihm seine Mutter allwöchentlich durch den Botenmann ein Stück Kalbsbraten. Das war sein Frühstück, wenn er aus dem Krankenhause auf einen Husch nach Hause kam. Sich erst hinzusetzen, dazu langte die Zeit nicht, denn er mußte alsbald wieder in ein Kolleg oder zur Anatomie oder Klinik eilen, durch eine Unmenge von Straßen hindurch. Abends nahm er an der kargen Hauptmahlzeit seiner Wirtsleute teil. Hinterher ging er hinauf in seine Stube und setzte sich an seine Lehrbücher, oft in nassen Kleidern, die ihm dann am Leibe bei der Rotglut des kleinen Ofens zu dampfen begannen.
Dans les beaux soirs d’été; à l’heure où les rues tièdes sont vides, quand les servantes, jouent au volant sur le seuil des portes, il ouvrait sa fenêtre et s’accoudait. La rivière, qui fait de ce quartier de Rouen comme une ignoble petite Venise, coulait en bas, sous lui, jaune, violette ou bleue, entre ses ponts et ses grilles. Des ouvriers, accroupis au bord, lavaient leurs bras dans l’eau. Sur des perches partant du haut des greniers, des écheveaux de coton séchaient à l’air. En face, au-delà des toits, le grand ciel pur s’étendait, avec le soleil rouge se couchant. Qu’il devait faire bon là-bas! Quelle fraîcheur sous la hêtraie! Et il ouvrait les narines pour aspirer les bonnes odeurs de la campagne, qui ne venaient pas jusqu’à lui.On the fine summer evenings, at the time when the close streets are empty, when the servants are playing shuttle-cock at the doors, he opened his window and leaned out. The river, that makes of this quarter of Rouen a wretched little Venice, flowed beneath him, between the bridges and the railings, yellow, violet, or blue. Working men, kneeling on the banks, washed their bare arms in the water. On poles projecting from the attics, skeins of cotton were drying in the air. Opposite, beyond the roots spread the pure heaven with the red sun setting. How pleasant it must be at home! How fresh under the beech-tree! And he expanded his nostrils to breathe in the sweet odours of the country which did not reach him.A nyári szép estéken, abban az órában, mikor a langyos utczák már üresek s csak a szolgálók bolondoznak egy-egy toll-lapdával a kapuk előtt, kinyitotta ablakát, rákönyökölt a párkányra és elmerengett. A folyó, mely Rouennak ezt a részét afféle nemtelen kis Velenczévé teszi, hol szennyes-sárgán, hol viola-kéken folydogált odalenn, rácsozatai és hidjai között. Munkások guggoltak a parton s mosták a vizben felső karukat. A padlásablakokból kinyuló póznákon gyapjukötegek száradtak a levegőn. Szemben, a háztetők felett, a nagy, tiszta eget látta s a lemenő vörös napot. Milyen jó lehet arra messze! Micsoda illat a bükkfa-ligetben! És kitágult orrlyukkal, nagyot lélekzett, mintha teli akarná szívni tüdejét a falu édes illataival, melyek nem érkeztek el hozzá.An schönen Sommerabenden, wenn die schwülen Gassen leer wurden und die Dienstmädchen vor den Haustüren Ball spielten, öffnete er sein Fenster und sah hinaus. Unten floß der Fluß vorüber, der aus diesem Viertel von Rouen ein häßliches Klein-Venedig machte. Seine gelben, violett und blau schimmernden Wasser krochen träg zu den Wehren und Brücken. Arbeiter kauerten am Ufer und wuschen sich die Arme in der Flut. An Stangen, die aus Speichergiebeln lang hervorragten, trockneten Bündel von Baumwolle in der Luft. Gegenüber, hinter den Dächern, leuchtete der weite klare Himmel mit der sinkenden roten Sonne. Wie herrlich mußte es da draußen im Freien sein! Und dort im Buchenwald wie frisch! Karl holte tief Atem, um den köstlichen Duft der Felder einzusaugen, der doch gar nicht bis zu ihm drang.
Il maigrit, sa taille s’allongea, et sa figure prit une sorte d’expression dolente qui la rendit presque intéressante. Naturellement, par nonchalance; il en vint à se délier de toutes les résolutions qu’il s’était faites. Une fois, il manqua la visite, le lendemain son cours, et, savourant la paresse, peu à peu, n’y retourna plus. Il prit l’habitude du cabaret, avec la passion des dominos. S’enfermer chaque soir dans un sale appartement public, pour y taper sur des tables de marbre de petits os de mouton marqués de points noirs, lui semblait un acte précieux de sa liberté, qui le rehaussait d’estime vis-à-vis de lui-même. C’était comme l’initiation au monde, l’accès des plaisirs défendus; et, en entrant, il posait la main sur le bouton de la porte avec une joie presque sensuelle. Alors, beaucoup de choses comprimées en lui, se dilatèrent; il apprit par coeur des couplets qu’il chantait aux bienvenues, s’enthousiasma pour Béranger, sut faire du punch et connut enfin l’amour.He grew thin, his figure became taller, his face took a saddened look that made it nearly interesting. Naturally, through indifference, he abandoned all the resolutions he had made. Once he missed a lecture; the next day all the lectures; and, enjoying his idleness, little by little, he gave up work altogether. He got into the habit of going to the public-house, and had a passion for dominoes. To shut himself up every evening in the dirty public room, to push about on marble tables the small sheep bones with black dots, seemed to him a fine proof of his freedom, which raised him in his own esteem. It was beginning to see life, the sweetness of stolen pleasures; and when he entered, he put his hand on the door-handle with a joy almost sensual. Then many things hidden within him came out; he learnt couplets by heart and sang them to his boon companions, became enthusiastic about Beranger, learnt how to make punch, and, finally, how to make love.Megsoványodott, nyurgább lett s valami fájdalmas kifejezés volt az arczán, mely szinte érdekessé tette. A nélkül, hogy gondolt volna rá, puszta nembánomságból, lassankint hűtlenné vált minden komoly elhatározásához. Egyszer elmulasztotta az előadást, másnap nem ment el a klinikára s örömet találván a renyheségben, végre tájékára se ment az egyetemnek. Korcsmába kezdett járni, s belehabarodott a dominójátékba. Bezárkózni esténkint egy szennyes nyilvános helyiségbe, hogy fekete pontokkal jelzett kis birkacsontokat csattogtasson egy márványasztalon, szabadsága oly becses bizonyitékának tünt fel előtte, hogy maga iránt való tisztelete valósággal megkétszereződött. Ugy tetszett neki, hogy most már megismert valamit a nagyvilágból s közelebb jutott a tiltott örömökhez; és mikor benyitott a kávéházba, szinte érzéki gyönyörüséggel fogta meg az ajtó kilincsét. Egész sereg, eddig féken tartott érzés szabadult fel benne; kuplékat tanult meg és énekelgetett, ha rákerült a sor, lelkesedni kezdett Béranger-ért, megtanult puncsot késziteni, és végre megismerte a szerelmet.Er magerte ab und sah sehr schmächtig aus. Sein Gesicht bekam einen leidvollen Zug, der es beinahe interessant machte. Er ward träge, was gar nicht zu verwundern war, und seinen guten Vorsätzen mehr und mehr untreu. Heute versäumte er die Klinik, morgen ein Kolleg, und allmählich fand er Genuß am Faulenzen und ging gar nicht mehr hin. Er wurde Stammgast in einer Winkelkneipe und ein passionierter Dominospieler. Alle Abende in einer schmutzigen Spelunke zu hocken und mit den beinernen Spielsteinen auf einem Marmortische zu klappern, das dünkte ihn der höchste Grad von Freiheit zu sein, und das stärkte ihm sein Selbstbewußtsein. Es war ihm das so etwas wie der Anfang eines weltmännischen Lebens, dieses Kosten verbotener Freuden. Wenn er hinkam, legte er seine Hand mit geradezu sinnlichem Vergnügen auf die Türklinke. Eine Menge Dinge, die bis dahin in ihm unterdrückt worden waren, gewannen nunmehr Leben und Gestalt. Er lernte Gassenhauer auswendig, die er gelegentlich zum besten gab. Béranger, der Freiheitssänger, begeisterte ihn. Er lernte eine gute Bowle brauen, und zu guter Letzt entdeckte er die Liebe.
Grâce à ces travaux préparatoires, il échoua complètement à son examen d’officier de santé. On l’attendait le soir même à la maison pour fêter son succès. Il partit à pied et s’arrêta vers l’entrée du village, où il fit demander sa mère, lui conta tout. Elle l’excusa, rejetant l’échec sur l’injustice des examinateurs, et le raffermit un peu, se chargeant d’arranger les choses. Cinq ans plus tard seulement, M. Bovary connut la vérité; elle était vieille, il l’accepta, ne pouvant d’ailleurs supposer qu’un homme issu de lui fût un sot.Thanks to these preparatory labours, he failed completely in his examination for an ordinary degree. He was expected home the same night to celebrate his success. He started on foot, stopped at the beginning of the village, sent for his mother, and told her all. She excused him, threw the blame of his failure on the injustice of the examiners, encouraged him a little, and took upon herself to set matters straight. It was only five years later that Monsieur Bovary knew the truth; it was old then, and he accepted it. Moreover, he could not believe that a man born of him could be a fool.Ezeknek az előkészitő munkálatoknak az eredménye természetesen az volt, hogy az orvosi vizsgálaton megbukott minden tárgyból. És otthon pompás vacsorával várták, hogy megünnepeljék a sikerét! Gyalog indult haza s a falu szélén megállapodott. Oda hivatta az anyját, elbeszélt neki mindent. Anyja mindjárt kész volt a mentséggel; a bukást egyszerüen a vizsgáló tanárok igazságtalanságának tulajdonitotta. Megnyugtatta fiát; ne féljen, nem lesz semmi baj. És Bovary ur csak öt esztendő mulva tudta meg az igazságot, a mikor már elavult a dolog. Mit volt mit tennie? Beletörődött. Különben ugy se hitte volna el, hogy valaki, aki tőle kapta az életet, ostoba is lehet.Dank diesen Vorbereitungen fiel er im medizinischen Staatsexamen glänzend durch. Man erwartete ihn am nämlichen Abend zu Haus, wo sein Erfolg bei einem Schmaus gefeiert werden sollte. Er machte sich zu Fuß auf den Weg und erreichte gegen Abend seine Heimat. Dort ließ er seine Mutter an den Dorfeingang bitten und beichtete ihr alles. Sie entschuldigte ihn, schob den Mißerfolg der Ungerechtigkeit der Examinatoren in die Schuhe und richtete ihn ein wenig auf, indem sie ihm versprach, die Sache ins Lot zu bringen. Erst volle fünf Jahre darnach erfuhr Herr Bovary die Wahrheit. Da war die Geschichte verjährt, und so fügte er sich drein. Übrigens hätte er es niemals zugegeben, daß sein leiblicher Sohn ein Dummkopf sei.
Charles se remit donc au travail et prépara sans discontinuer les matières de son examen, dont il apprit d’avance toutes les questions par coeur. Il fut reçu avec une assez bonne note. Quel beau jour pour sa mère! On donna un grand dîner.So Charles set to work again and crammed for his examination, ceaselessly learning all the old questions by heart. He passed pretty well. What a happy day for his mother! They gave a grand dinner.Károly tehát ujra dologhoz látott és szakadatlanul tanult, mig egyszer csakugyan elkészült. Bevágta előre az összes kérdéseket, s vizsgálatát, elég jó kalkulussal, elfogadták. Mily boldog volt az anyja! Nagy lakomával ünnepelték meg a nevezetes napot.Karl widmete sich von neuem seinem Studium und bereitete sich hartnäckigst auf eine nochmalige Prüfung vor. Alles, was er gefragt werden konnte, lernte er einfach auswendig. In der Tat bestand er das Examen nunmehr mit einer ziemlich guten Note. Seine Mutter erlebte einen Freudentag. Es fand ein großes Festmahl statt.
Où irait-il exercer son art? À Tostes. Il n’y avait là qu’un vieux médecin. Depuis longtemps madame Bovary guettait sa mort, et le bonhomme n’avait point encore plié bagage, que Charles était installé en face, comme son successeur.Where should he go to practice? To Tostes, where there was only one old doctor. For a long time Madame Bovary had been on the look-out for his death, and the old fellow had barely been packed off when Charles was installed, opposite his place, as his successor.Hol fogja gyakorolni a mesterségét? Tostes-ban. Ott csak egy orvos van, az is nagyon öreg. Bovaryné már régen leste, mikor fog meghalni ez az öreg ur, s a derék aggastyán még le se hunyta a szemét, mikor Károly már letelepedett a szemközt lévő házban, mint az öreg ur utódja.Wo sollte er seine ärztliche Praxis nun ausüben? In Tostes. Dort gab es nur einen und zwar sehr alten Arzt. Mutter Bovary wartete schon lange auf sein Hinscheiden, und kaum hatte der alte Herr das Zeitliche gesegnet, da ließ sich Karl Bovary auch bereits als sein Nachfolger daselbst nieder.
Mais ce n’était pas tout que d’avoir élevé son fils, de lui avoir fait apprendre la médecine et découvert Tostes pour l’exercer: il lui fallait une femme. Elle lui en trouva une: la veuve d’un huissier de Dieppe, qui avait quarante-cinq ans et douze cents livres de rente. Quoiqu’elle fût laide, sèche comme un cotret, et bourgeonnée comme un printemps, certes madame Dubuc ne manquait pas de partis à choisir. Pour arriver à ses fins, la mère Bovary fut obligée de les évincer tous, et elle déjoua même fort habilement les intrigues d’un charcutier qui était soutenu par les prêtres.But it was not everything to have brought up a son, to have had him taught medicine, and discovered Tostes, where he could practice it; he must have a wife. She found him one—the widow of a bailiff at Dieppe—who was forty-five and had an income of twelve hundred francs. Though she was ugly, as dry as a bone, her face with as many pimples as the spring has buds, Madame Dubuc had no lack of suitors. To attain her ends Madame Bovary had to oust them all, and she even succeeded in very cleverly baffling the intrigues of a port-butcher backed up by the priests.De nem elég, hogy az ember fölneveli a fiát, kitanittatja orvossá, s fölfedezi számára Tostes-ot, a hol a mesterségét gyakorolhatja; asszony is kell neki. Bovaryné talált asszonyt is; egy dieppe-i végrehajtó negyvenöt éves özvegyét, akinek tizenkétszáz frank évi jövedelme volt. Bár csunya volt, pörsenéses arczu és száraz, mint egy rőzse-köteg, Dubuc-né válogathatott a kérőkben; talált minden ujjára tizet. Hogy czélját érje, Bovarynénak ki kellett túrnia valamennyit, s ez nem kevés fáradságába került. Különös ügyességgel játszott ki egy ravasz hentest, akit a papok pártfogoltak.Aber nicht genug, daß die Mutter ihren Sohn erzogen, ihn Medizin studieren lassen und ihm eine Praxis ausfindig gemacht hatte: nun mußte er auch eine Frau haben. Selbige fand sie in der Witwe des Gerichtsvollziehers von Dieppe, die neben fünfundvierzig Jährlein zwölfhundert Franken Rente ihr eigen nannte. Obgleich sie häßlich war, dürr wie eine Hopfenstange und im Gesicht so viel Pickel wie ein Kirschbaum Blüten hatte, fehlte es der Witwe Dubuc keineswegs an Bewerbern. Um zu ihrem Ziele zu gelangen, mußte Mutter Bovary erst alle diese Nebenbuhler aus dem Felde schlagen, was sie sehr geschickt fertig brachte. Sie triumphierte sogar über einen Fleischermeister, dessen Anwartschaft durch die Geistlichkeit unterstützt wurde.
Charles avait entrevu dans le mariage l’avènement d’une condition meilleure, imaginant qu’il serait plus libre et pourrait disposer de sa personne et de son argent. Mais sa femme fut le maître; il devait devant le monde dire ceci, ne pas dire cela, faire maigre tous les vendredis, s’habiller comme elle l’entendait, harceler par son ordre les clients qui ne payaient pas. Elle décachetait ses lettres, épiait ses démarches, et l’écoutait, à travers la cloison, donner ses consultations dans son cabinet, quand il y avait des femmes.Charles had seen in marriage the advent of an easier life, thinking he would be more free to do as he liked with himself and his money. But his wife was master; he had to say this and not say that in company, to fast every Friday, dress as she liked, harass at her bidding those patients who did not pay. She opened his letter, watched his comings and goings, and listened at the partition-wall when women came to consult him in his surgery.Károly a házasságtól a kényelmesebb életmód elkövetkeztét várta; azt hitte, hogy szabadabb lesz, s hogy tetszése szerint fog rendelkezni ugy a személyével, mint a pénzével. De felesége lett az ur a házban. Károlynak az idegenek előtt ezt kellett, azt nem volt szabad mondania; kénytelen volt böjtölni minden pénteken; nem öltözködhetett máskép, csak ugy, ahogy a felesége akarta; s az asszony rendeletéből zaklatnia kellett azokat a klienseket, akik késlekedve fizettek. Felesége felbontogatta a leveleit, kémlelte minden lépését, s ha asszony-látogatók jöttek hozzá orvosi tanácsot kérni, a kulcslyukon át hallgatta, hogy mit beszél velök.Karl hatte in die Heirat eingewilligt in der Erwartung, sich dadurch günstiger zu stellen. Er hoffte, persönlich wie pekuniär unabhängiger zu werden. Aber Heloise nahm die Zügel in ihre Hände. Sie drillte ihm ein, was er vor den Leuten zu sagen habe und was nicht. Alle Freitage wurde gefastet. Er durfte sich nur nach ihrem Geschmacke kleiden, und die Patienten, die nicht bezahlten, mußte er auf ihren Befehl hin kujonieren. Sie erbrach seine Briefe, überwachte jeden Schritt, den er tat, und horchte an der Türe, wenn weibliche Wesen in seiner Sprechstunde waren.
Il lui fallait son chocolat tous les matins, des égards à n’en plus finir. Elle se plaignait sans cesse de ses nerfs, de sa poitrine, de ses humeurs. Le bruit des pas lui faisait mal; on s’en allait, la solitude lui devenait odieuse; revenait-on près d’elle, c’était pour la voir mourir, sans doute. Le soir, quand Charles rentrait, elle sortait de dessous ses draps ses longs bras maigres, les lui passait autour du cou, et, l’ayant fait asseoir au bord du lit, se mettait à lui parler de ses chagrins: il l’oubliait, il en aimait une autre! On lui avait bien dit qu’elle serait malheureuse; et elle finissait en lui demandant quelque sirop pour sa santé et un peu plus d’amour. She must have her chocolate every morning, attentions without end. She constantly complained of her nerves, her chest, her liver. The noise of footsteps made her ill; when people left her, solitude became odious to her; if they came back, it was doubtless to see her die. When Charles returned in the evening, she stretched forth two long thin arms from beneath the sheets, put them round his neck, and having made him sit down on the edge of the bed, began to talk to him of her troubles: he was neglecting her, he loved another. She had been warned she would be unhappy; and she ended by asking him for a dose of medicine and a little more love.Minden reggel megkövetelte a maga csokoládéját és az apró-cseprő dolgokban is a legnagyobb figyelemmel kellett lenni iránta. Folyvást panaszkodott, hogy ideges, hogy a melle fáj, hogy fejgörcsei vannak. A lépés zaja is bántotta; ha Károly elment, a magánosságot rettenetesnek találta, s ha visszajött hozzá, azzal gyötörte, hogy: már a halálát lesi. Este, mikor Károly haza érkezett körutjából, kinyujtotta a paplan alól hosszu, sovány karját, átölelte a férjét, leültette ágya szélére, s elsirta neki minden búját-baját. Hogy Károly már nem szereti, hogy másvalakit szeret! Megmondták neki előre, hogy szerencsétlen lesz! S ez a sok panasz mindig azzal végződött, hogy adjon neki Károly valami szörpöt, vagy más egyéb orvosságot, és szeresse jobban egy kicsit.Jeden Morgen mußte sie ihre Schokolade haben, und die Rücksichten, die sie erheischte, nahmen kein Ende. Unaufhörlich klagte sie über Migräne, Brustschmerzen oder Verdauungsstörungen. Wenn viel Leute durch den Hausflur liefen, ging es ihr auf die Nerven. War Karl auswärts, dann fand sie die Einsamkeit gräßlich; kehrte er heim, so war es zweifellos bloß, weil er gedacht habe, sie liege im Sterben. Wenn er nachts in das Schlafzimmer kam, streckte sie ihm ihre mageren langen Arme aus ihren Decken entgegen, umschlang seinen Hals und zog ihn auf den Rand ihres Bettes. Und nun ging die Jeremiade los. Er vernachlässige sie, er liebe eine andre! Man habe es ihr ja gleich gesagt, diese Heirat sei ihr Unglück. Schließlich bat sie ihn um einen Löffel Arznei, damit sie gesund werde, und um ein bißchen mehr Liebe.
IIChapter TwoII.Zweites Kapitel
Une nuit, vers onze heures, ils furent réveillés par le bruit d’un cheval qui s’arrêta juste à la porte. La bonne ouvrit la lucarne du grenier et parlementa quelque temps avec un homme resté en bas, dans la rue. Il venait chercher le médecin; il avait une lettre. Nastasie descendit les marches en grelottant, et alla ouvrir la serrure et les verrous, l’un après l’autre. L’homme laissa son cheval, et, suivant la bonne, entra tout à coup derrière elle. Il tira de dedans son bonnet de laine à houppes grises, une lettre enveloppée dans un chiffon, et la présenta délicatement à Charles, qui s’accouda sur l’oreiller pour la lire. Nastasie, près du lit, tenait la lumière. Madame, par pudeur, restait tournée vers la ruelle et montrait le dos.One night towards eleven o'clock they were awakened by the noise of a horse pulling up outside their door. The servant opened the garret-window and parleyed for some time with a man in the street below. He came for the doctor, had a letter for him. Natasie came downstairs shivering and undid the bars and bolts one after the other. The man left his horse, and, following the servant, suddenly came in behind her. He pulled out from his wool cap with grey top-knots a letter wrapped up in a rag and presented it gingerly to Charles, who rested on his elbow on the pillow to read it. Natasie, standing near the bed, held the light. Madame in modesty had turned to the wall and showed only her back.Egy éjjel, tizenegy óra tájban, lódobogás ébresztette fel őket; a ló éppen a kapu előtt állt meg. Cselédjük kinyitotta a padlás-szoba ablakát, s tárgyalni kezdett az utczán várakozó emberrel. Az orvost kereste; levelet hozott neki. Nastasie dideregve ment le a lépcsőn és kinyitotta az ajtókat, egyiket a másik után. Az ember leszállt lováról és bejött a házba. A hálószobába érve, egy rongyba burkolt levelet halászott elő szürke bojtos gyapjusapkájának a belsejéből, átnyujtotta Károlynak, aki felkönyökölt a párnájára, hogy elolvashassa a levelet. Nastasie az ágy mellett a gyertyát tartotta. Bovaryné, szemérem-érzetből, a fal felé fordult s csak a hátát mutatta nekik.Einmal nachts gegen elf Uhr wurde das Ehepaar durch das Getrappel eines Pferdes geweckt, das gerade vor der Haustüre zum Stehen kam. Anastasia, das Dienstmädchen, klappte ihr Bodenfenster auf und verhandelte eine Weile mit einem Manne, der unten auf der Straße stand. Er wolle den Arzt holen. Er habe einen Brief an ihn. Anastasia stieg frierend die Treppen hinunter und schob die Riegel auf, einen und dann den andern. Der Bote ließ sein Pferd stehen, folgte dem Mädchen und betrat ohne weiteres das Schlafgemach. Er entnahm seinem wollnen Käppi, an dem eine graue Troddel hing, einen Brief, der in einen Lappen eingewickelt war, und überreicht ihn dem Arzt mit höflicher Gebärde. Der richtete sich im Bett auf, um den Brief zu lesen. Anastasia stand dicht daneben und hielt den Leuchter. Die Frau Doktor kehrte sich verschämt der Wand zu und zeigte den Rücken.
Cette lettre, cachetée d’un petit cachet de cire bleue, suppliait M. Bovary de se rendre immédiatement à la ferme des Bertaux, pour remettre une jambe cassée. Or il y a, de Tostes aux Bertaux, six bonnes lieues de traverse, en passant par Longueville et Saint- Victor. La nuit était noire. Madame Bovary jeune redoutait les accidents pour son mari. Donc il fut décidé que le valet d’écurie prendrait les devants. Charles partirait trois heures plus tard, au lever de la lune. On enverrait un gamin à sa rencontre, afin de lui montrer le chemin de la ferme et d’ouvrir les clôtures devant lui.This letter, sealed with a small seal in blue wax, begged Monsieur Bovary to come immediately to the farm of the Bertaux to set a broken leg. Now from Tostes to the Bertaux was a good eighteen miles across country by way of Longueville and Saint-Victor. It was a dark night; Madame Bovary junior was afraid of accidents for her husband. So it was decided the stable-boy should go on first; Charles would start three hours later when the moon rose. A boy was to be sent to meet him, and show him the way to the farm, and open the gates for him.Ez a levél, melyet irója formás kis kék pecséttel zárt le, arra kérte Bovary urat, siessen haladéktalanul a bertaux-i tanyára, meggyógyitani egy eltört lábat. Tostes-tól a bertaux-i tanyáig, Longueville-en és Saint-Victor-on át, jó hat mértföld az ut. S odakünn sötét, csillagtalan az éj. Az ifjabb Bovaryné aggódni kezdett, hogy férjét még baj éri az uton. Elhatározták tehát, hogy az istálló-szolga előre megy, Károly pedig csak három óra mulva, holdkeltekor indul el. Majd elébe küldenek egy fiut, aki el fogja vezetni a tanyára és ajtót nyit neki.In dem Briefe, den ein niedliches blaues Siegel verschloß, wurde Herr Bovary dringend gebeten, unverzüglich nach dem Pachtgut Les Bertaux zu kommen, ein gebrochenes Bein zu behandeln. Nun braucht man von Tostes über Longueville und Sankt Victor bis Bertaux zu Fuß sechs gute Stunden. Die Nacht war stockfinster. Frau Bovary sprach die Befürchtung aus, es könne ihrem Manne etwas zustoßen. Infolgedessen ward beschlossen, daß der Stallknecht vorausreiten, Karl aber erst drei Stunden später, nach Mondaufgang, folgen solle. Man würde ihm einen Jungen entgegenschicken, der ihm den Weg zum Gute zeige und ihm den Hof aufschlösse.
Vers quatre heures du matin, Charles, bien enveloppé dans son manteau, se mit en route pour les Bertaux. Encore endormi par la chaleur du sommeil, il se laissait bercer au trot pacifique de sa bête. Quand elle s’arrêtait d’elle-même devant ces trous entourés d’épines que l’on creuse au bord des sillons, Charles se réveillant en sursaut, se rappelait vite la jambe cassée, et il tâchait de se remettre en mémoire toutes les fractures qu’il savait. La pluie ne tombait plus; le jour commençait à venir, et, sur les branches des pommiers sans feuilles, des oiseaux se tenaient immobiles, hérissant leurs petites plumes au vent froid du matin. La plate campagne s’étalait à perte de vue, et les bouquets d’arbres autour des fermes faisaient, à intervalles éloignés, des taches d’un violet noir sur cette grande surface grise, qui se perdait à l’horizon dans le ton morne du ciel. Charles, de temps à autre, ouvrait les yeux; puis, son esprit se fatiguant et le sommeil revenant de soi-même, bientôt il entrait dans une sorte d’assoupissement où, ses sensations récentes se confondant avec des souvenirs, lui-même se percevait double, à la fois étudiant et marié, couché dans son lit comme tout à l’heure, traversant une salle d’opérés comme autrefois. L’odeur chaude des cataplasmes se mêlait dans sa tête à la verte odeur de la rosée; il entendait rouler sur leur tringle les anneaux de fer des lits et sa femme dormir... Comme il passait par Vassonville, il aperçut, au bord d’un fossé, un jeune garçon assis sur l’herbe.Towards four o'clock in the morning, Charles, well wrapped up in his cloak, set out for the Bertaux. Still sleepy from the warmth of his bed, he let himself be lulled by the quiet trot of his horse. When it stopped of its own accord in front of those holes surrounded with thorns that are dug on the margin of furrows, Charles awoke with a start, suddenly remembered the broken leg, and tried to call to mind all the fractures he knew. The rain had stopped, day was breaking, and on the branches of the leafless trees birds roosted motionless, their little feathers bristling in the cold morning wind. The flat country stretched as far as eye could see, and the tufts of trees round the farms at long intervals seemed like dark violet stains on the cast grey surface, that on the horizon faded into the gloom of the sky. Charles from time to time opened his eyes, his mind grew weary, and, sleep coming upon him, he soon fell into a doze wherein, his recent sensations blending with memories, he became conscious of a double self, at once student and married man, lying in his bed as but now, and crossing the operation theatre as of old. The warm smell of poultices mingled in his brain with the fresh odour of dew; he heard the iron rings rattling along the curtain-rods of the bed and saw his wife sleeping. As he passed Vassonville he came upon a boy sitting on the grass at the edge of a ditch.Reggel négy óra felé Károly beburkolózott köpönyegébe s megindult a bertaux-i tanya felé. Az álom még nem ment ki egészen a szeméből, s mialatt lova csöndesen, egyhanguan poroszkált, lassankint ujra elszundikált. Csak akkor riadt fel, mikor a lova, visszahőkölve ama tüskebokrokkal környezett árkok elől, melyek a szántóföldeket választják el az uttól, magától megállapodott. Eszébe jutott az eltört láb, s igyekezett visszaidézni emlékezetébe mindama törési eseteket, amelyekről csak tudott. Az eső elállott; pirkadni kezdett, s a lombtalan almafák ágain kuczorgó kis madarak fázósan borzolgatták tollaikat a hideg reggeli szélben. Köröskörül, amerre szem látott, végtelen sikság terült el, s a tanyák körül sötéten rajzolódó fák-bokrok violaszinbe játszó fekete foltot vetettek itt-ott erre a roppant szürkeségre, mely a messzi látóhatáron a reggeli ég komor szineiben veszett el. Károly időnkint kinyitotta a szemét, de olyan fáradt és álmos volt, hogy csakhamar ujra elszenderedett. Félálmában legutóbbi benyomásai összezavarodtak emlékeivel; majd diáknak, majd házasembernek látta magát, hol ágyában feküdt, mint az imént, hol az operáló-asztal körül szorgoskodott, mint hajdan. A puhitó borogatás meleg szaga összevegyült fejében a harmatos fü édes illatával; hallotta az ágyfüggönyök vasgyürüinek a csikorgását, amint végig siklanak a vasrudon, majd ismét alvó feleségét látta... Ahogy áthaladt Vassonville-en, egy suhanczot látott meg az uton. A gyerek az árokparton ült.Früh gegen vier Uhr machte sich Karl, fest in feinen Mantel gehüllt, auf den Weg nach Bertaux. Noch ganz verschlafen überließ er sich dem Zotteltrab seines Gaules. Wenn dieser von selber vor irgendeinem im Wege liegenden Hindernis zum Halten parierte, wurde der Reiter jedesmal wach, erinnerte sich des gebrochnen Beines und begann in seinem Gedächtnisse alles auszukramen, was er von Knochenbrüchen wußte. Der Regen hörte auf. Es dämmerte. Auf den laublosen Ästen der Apfelbäume hockten regungslose Vögel, das Gefieder ob des kühlen Morgenwindes gesträubt. So weit das Auge sah, dehnte sich flaches Land. Auf dieser endlosen grauen Fläche hoben sich hie und da in großen Zwischenräumen tiefviolette Flecken ab, die am Horizonte mit des Himmels trüben Farben zusammenflossen; das waren Baumgruppen um Güter und Meiereien herum. Von Zeit zu Zeit riß Karl seine Augen auf, bis ihn die Müdigkeit von neuem überwältigte und der Schlaf von selber wiederkam. Er geriet in einen traumartigen Zustand, in dem sich frische Empfindungen mit alten Erinnerungen paarten, so daß er ein Doppelleben führte. Er war noch Student und gleichzeitig schon Arzt und Ehemann. Im nämlichen Moment glaubte er in seinem Ehebette zu liegen und wie einst durch den Operationssaal zu schreiten. Der Geruch von heißen Umschlägen mischte sich in seiner Phantasie mit dem frischen Dufte des Morgentaus. Dazu hörte er, wie die Messingringe an den Stangen der Bettvorhänge klirrten und wie seine Frau im Schlafe atmete ... Als er durch das Dorf Vassonville ritt, bemerkte er einen Jungen, der am Rande des Straßengrabens im Grase saß.
-- Êtes-vous le médecin? demanda l’enfant."Are you the doctor?" asked the child.Maga a doktor? - kérdezte.»Sind Sie der Herr Doktor?«
Et, sur la réponse de Charles, il prit ses sabots à ses mains et se mit à courir devant lui.And on Charles's answer he took his wooden shoes in his hands and ran on in front of him.Mikor hallotta, hogy: igen, felkapta a faczipőit, s szaladva mutatta az utat Károlynak.Als Karl diese Frage bejahte, nahm der Kleine seine Holzpantoffeln in die Hände und begann vor dem Pferde herzurennen.
L’officier de santé, chemin faisant, comprit aux discours de son guide que M. Rouault devait être un cultivateur des plus aisés. Il s’était cassé la jambe, la veille au soir, en revenant de faire les Rois, chez un voisin. Sa femme était morte depuis deux ans. Il n’avait avec lui que sa demoiselle, qui l’aidait à tenir la maison.The general practitioner, riding along, gathered from his guide's talk that Monsieur Rouault must be one of the well-to-do farmers. He had broken his leg the evening before on his way home from a Twelfth-night feast at a neighbour's. His wife had been dead for two years. There was with him only his daughter, who helped him to keep house.Az orvos, utközben, megtudta vezetőjének a beszédjéből, hogy Rouault ur nagyon jómódu gazda. Előtte való este kitörte a lábát, egy szomszédjától jövet, akinél a Három királyok-at ünnepelték. A felesége meghalt már vagy két esztendeje. Csak a lánya van vele; a kisasszony, aki a háztartásról gondoskodik.Unterwegs hörte Bovary aus den Reden seines Führers heraus, daß Herr Rouault, der Patient, der ihn erwartete, einer der wohlhabendsten Landwirte sei. Er hatte sich am vergangenen Abend auf dem Heimwege von einem Nachbar, wo man das Dreikönigsfest gefeiert hatte, ein Bein gebrochen. Seine Frau war schon zwei Jahre tot. Er lebte ganz allein mit »dem gnädigen Fräulein«, das ihm den Haushalt führte.
Les ornières devinrent plus profondes. On approchait des Bertaux. Le petit gars, se coulant alors par un trou de haie, disparut, puis, il revint au bout d’une cour en ouvrir la barrière. Le cheval glissait sur l’herbe mouillée; Charles se baissait pour passer sous les branches. Les chiens de garde à la niche aboyaient en tirant sur leur chaîne. Quand il entra dans les Bertaux, son cheval eut peur et fit un grand écart.The ruts were becoming deeper; they were approaching the Bertaux. The little lad, slipping through a hole in the hedge, disappeared; then he came back to the end of a courtyard to open the gate. The horse slipped on the wet grass; Charles had to stoop to pass under the branches. The watchdogs in their kennels barked, dragging at their chains. As he entered the Bertaux, the horse took fright and stumbled.Az uton szaporodni kezdett s egyre mélyebbé vált a kerékvágás. Eszerint már közel lehetnek a tanyához. Egyszerre a kis siheder eltünt; bebujt a sövénynek egy hasadékán, majd ujra megjelent s kinyitotta belülről az udvart elzáró korlátot. Károly lehajolt, hogy a faágak meg ne sértsék az arczát, s beforditotta lovát a dértől nedves avarra. A házőrző kutyák ugatva rohantak elő óljaikból, amennyire a lánczuk engedte. A ló megijedt és ágaskodni kezdett.Die Radfurchen wurden tiefer. Man näherte sich dem Gute. Plötzlich verschwand der Junge in der Lücke einer Gartenhecke, um hinter der Mauer eines Vorhofes wieder aufzutauchen, wo er ein großes Tor öffnete. Das Pferd trat in nasses rutschiges Gras, und Karl mußte sich ducken, um nicht vom Baumgezweig aus dem Sattel gerissen zu werden. Hofhunde fuhren aus ihren Hütten, schlugen an und rasselten an den Ketten. Als der Arzt in den eigentlichen Gutshof einritt, scheute der Gaul und machte einen großen Satz zur Seite.
C’était une ferme de bonne apparence. On voyait dans les écuries, par le dessus des portes ouvertes, de gros chevaux de labour qui mangeaient tranquillement dans des râteliers neufs. Le long des bâtiments s’étendait un large fumier, de la buée s’en élevait, et, parmi les poules et les dindons, picoraient dessus cinq ou six paons, luxe des basses-cours cauchoises. La bergerie était longue, la grange était haute, à murs lisses comme la main. Il y avait sous le hangar deux grandes charrettes et quatre charrues, avec leurs fouets, leurs colliers, leurs équipages complets, dont les toisons de laine bleue se salissaient à la poussière fine qui tombait des greniers. La cour allait en montant; plantée d’arbres symétriquement espacés, et le bruit gai d’un troupeau d’oies retentissait près de la mare.It was a substantial-looking farm. In the stables, over the top of the open doors, one could see great cart-horses quietly feeding from new racks. Right along the outbuildings extended a large dunghill, from which manure liquid oozed, while amidst fowls and turkeys, five or six peacocks, a luxury in Chauchois farmyards, were foraging on the top of it. The sheepfold was long, the barn high, with walls smooth as your hand. Under the cart-shed were two large carts and four ploughs, with their whips, shafts and harnesses complete, whose fleeces of blue wool were getting soiled by the fine dust that fell from the granaries. The courtyard sloped upwards, planted with trees set out symmetrically, and the chattering noise of a flock of geese was heard near the pond.A tanya csakugyan jómódra vallott. Az istállókban, a tárt kapukon át, hatalmas igás-lovakat lehetett látni, amelyek békésen abrakoltak a vadonatuj rácsozatu jászolban. Az épületek mentén tekintélyes szemétdomb gőzölgött, s a pulykák és tyukok között öt vagy hat páva szemecskélt, ami a legnagyobb fényüzése a caux-i baromfi-udvaroknak. Az akol hosszu, a csűr magas volt; egyik is, másik is sima falú. A kocsiszinben két nagy szekér és négy eke állott, minden hozzávalóval: jármokkal, ostorokkal, és kék gyapjuból készült ló-takarókkal, melyek már egy kicsit szennyesek voltak a tetőzetről lehulló finom portól. A kissé lejtős udvart egymástól egyforma távolságra álló fák tették barátságossá; a pocsolya felől libasereg vidám gágogása hallatszott.Das Pachtgut Bertaux war ein ansehnliches Besitztum. Durch die offenstehenden Türen konnte man in die Ställe blicken, wo kräftige Ackergäule gemächlich aus blanken Raufen ihr Heu kauten. Längs der Wirtschaftsgebäude zog sich ein dampfender Misthaufen hin. Unter den Hühnern und Truthähnen machten sich fünf bis sechs Pfauen mausig, der Stolz der Güter jener Gegend. Der Schafstall war lang, die Scheune hoch und ihre Mauern spiegelglatt. Im Schuppen standen zwei große Leiterwagen und vier Pflüge, dazu die nötigen Pferdegeschirre, Kumte und Peitschen; auf den blauen Woilachs aus Schafwolle hatte sich feiner Staub gelagert, der von den Kornböden heruntersickerte. Der Hof, der nach dem Wohnhause zu etwas anstieg, war auf beiden Seiten mit einer Reihe Bäume bepflanzt. Vom Tümpel her erscholl das fröhliche Geschnatter der Gänse.
Une jeune femme, en robe de mérinos bleu garnie de trois volants, vint sur le seuil de la maison pour recevoir M. Bovary, qu’elle fit entrer dans la cuisine, où flambait un grand feu. Le déjeuner des gens bouillonnait alentour, dans des petits pots de taille inégale. Des vêtements humides séchaient dans l’intérieur de la cheminée. La pelle, les pincettes et le bec du soufflet, tous de proportion colossale, brillaient comme de l’acier poli, tandis que le long des murs s’étendait une abondante batterie de cuisine, où miroitait inégalement la flamme claire du foyer, jointe aux premières lueurs du soleil arrivant par les carreaux.A young woman in a blue merino dress with three flounces came to the threshold of the door to receive Monsieur Bovary, whom she led to the kitchen, where a large fire was blazing. The servant's breakfast was boiling beside it in small pots of all sizes. Some damp clothes were drying inside the chimney-corner. The shovel, tongs, and the nozzle of the bellows, all of colossal size, shone like polished steel, while along the walls hung many pots and pans in which the clear flame of the hearth, mingling with the first rays of the sun coming in through the window, was mirrored fitfully.A ház küszöbén Bovary urat egy fiatal nő fogadta, három fodorral diszitett kék merino-ruhában. Aztán bevezette a konyhába, a hol nagy tűz lángolt. Köröskörül, kisebb-nagyobb fazekakban, a cselédség reggelije főtt. A kandalló belső részében néhány nedves ruha száradt. A lapát, a többféle tűzfogó és a fuvónak a hegye - megannyi óriási méretü szerszám - ugy fénylett, mint a csiszolt aczél; s a falon függő konyha-edényeken ott tükröződött a tűzhely lángjával együtt a kora reggeli napsugár is, amely már beszűrődött a konyha-ablakon.An der Schwelle des Hauses erschien ein junges Frauenzimmer in einem mit drei Volants besetzten blauen Merinokleide und begrüßte den Arzt. Er wurde nach der Küche geführt, wo ein tüchtiges Feuer brannte. Auf dem Herde kochte in kleinen Töpfen von verschiedener Form das Frühstück des Gesindes. Oben im Rauchfang hingen naßgewordene Kleidungsstücke zum Trocknen. Kohlenschaufel, Feuerzange und Blasebalg, alle miteinander von riesiger Größe, funkelten wie von blankem Stahl, während längs der Wände eine Unmenge Küchengerät hing, über dem die helle Herdflamme um die Wette mit den ersten Strahlen der durch die Fenster huschenden Morgensonne spielte und glitzerte.
Charles monta, au premier, voir le malade. Il le trouva dans son lit, suant sous ses couvertures et ayant rejeté bien loin son bonnet de coton. C’était un gros petit homme de cinquante ans, à la peau blanche, à l’oeil bleu, chauve sur le devant de la tête, et qui portait des boucles d’oreilles. Il avait à ses côtés, sur une chaise, une grande carafe d’eau-de-vie, dont il se versait de temps à autre pour se donner du coeur au ventre; mais, dès qu’il vit le médecin, son exaltation tomba, et, au lieu de sacrer comme il faisait depuis douze heures, il se prit à geindre faiblement.Charles went up the first floor to see the patient. He found him in his bed, sweating under his bed-clothes, having thrown his cotton nightcap right away from him. He was a fat little man of fifty, with white skin and blue eyes, the forepart of his head bald, and he wore earrings. By his side on a chair stood a large decanter of brandy, whence he poured himself a little from time to time to keep up his spirits; but as soon as he caught sight of the doctor his elation subsided, and instead of swearing, as he had been doing for the last twelve hours, began to groan freely.Károly felment az emeletre, megnézni a beteget. Ágyában találta, dunyhák és paplanok között, izzadtan, jó messzire gyapjusipkájától, melyet, ugy látszik, türelmetlenségében hajitott le az ágyról. Ötven esztendős, zömök kis ember lehetett; fehér bőrü és kék szemü. Kopasz volt a feje bubjáig, és fülbevalót viselt. Egy széken nagy üveg pálinka állott előtte, s a beteg ugyancsak sürün töltögetett magának a gyomor-erősitőből. De ahogy az orvost megpillantotta, egyszerre alábbhagyott a vitézkedéssel, s ahelyett, hogy káromkodott volna, mint ahogy már egy fél nap óta cselekedte, elkezdett iszonyatosan nyögni.Karl stieg in den ersten Stock hinauf, um den Kranken aufzusuchen. Er fand ihn in seinem Bett, schwitzend unter seinen Decken. Seine Nachtmütze hatte er in die Stube geschleudert. Es war ein stämmiger kleiner Mann, ein Fünfziger, mit weißem Haar, blauen Augen und kahler Stirn. Er trug Ohrringe. Neben ihm auf einem Stuhle stand eine große Karaffe voll Branntwein, aus der er sich von Zeit zu Zeit ein Gläschen einschenkte, um »Mumm in die Knochen zu kriegen«. Angesichts des Arztes legte sich seine Erregung. Statt zu fluchen und zu wettern -- was er seit zwölf Stunden getan hatte -- fing er nunmehr an zu ächzen und zu stöhnen.
La fracture était simple, sans complication d’aucune espèce. Charles n’eût osé en souhaiter de plus facile. Alors, se rappelant les allures de ses maîtres auprès du lit des blessés, il réconforta le patient avec toutes sortes de bons mots; caresses chirurgicales qui sont comme l’huile dont on graisse les bistouris. Afin d’avoir des attelles, on alla chercher, sous la charreterie, un paquet de lattes. Charles en choisit une, la coupa en morceaux et la polit avec un éclat de vitre, tandis que la servante déchirait des draps pour faire des bandes, et que mademoiselle Emma tâchait à coudre des coussinets. Comme elle fut longtemps avant de trouver son étui, son père s’impatienta; elle ne répondit rien; mais, tout en cousant, elle se piquait les doigts, qu’elle portait ensuite à sa bouche pour les sucer.The fracture was a simple one, without any kind of complication. Charles could not have hoped for an easier case. Then calling to mind the devices of his masters at the bedsides of patients, he comforted the sufferer with all sorts of kindly remarks, those Caresses of the surgeon that are like the oil they put on bistouries. In order to make some splints a bundle of laths was brought up from the cart-house. Charles selected one, cut it into two pieces and planed it with a fragment of windowpane, while the servant tore up sheets to make bandages, and Mademoiselle Emma tried to sew some pads. As she was a long time before she found her work-case, her father grew impatient; she did not answer, but as she sewed she pricked her fingers, which she then put to her mouth to suck them.A törés egyszerü volt; a bajt semmi se komplikálta. Károly nem is kivánhatott volna könnyebb esetet. Még élénken emlékezett rá, hogyan viselkedtek mesterei a sebesült ágya mellett, s ezek példájára vigasztalni kezdte a beteget, mindenféle jó szóval, afféle sebészi nyájasságokkal, amelyek olyanok, mint az az olaj, amelylyel a metszőkést kenik. Hogy küllőket csinálhasson a tört hely köré, leküldött a kocsiszinbe s felhozatott egy csomó léczet. A léczek közül kiválasztotta a legalkalmasabbat, darabokra vágta, aztán lecsiszolta egy üvegdarabbal; a szolgáló ezalatt tépést csinált, Emma kisasszony pedig apró párnákat varrt, amelyeknek az volt a hivatásuk, hogy a tört lábat körülbugyelálják. Mivel egy kicsit sokára találta meg a varró-eszközeit, apja türelmetlenkedni kezdett. Nem felelt semmit, de varrás közben megszurta az ujját. A vérző ujjat aztán a szájába vette, hogy kiszíjja belőle a vért.Der Bruch war einfach, ohne jedwede Komplikation. Karl hätte sich einen leichteren Fall nicht zu wünschen gewagt. Alsbald erinnerte er sich der Allüren, die seine Lehrmeister an den Krankenlagern zur Schau getragen harten, und spendete dem Patienten ein reichliches Maß der üblichen guten Worte, jenes Chirurgenbalsams, der an das Öl gemahnt, mit dem die Seziermesser eingefettet werden. Er ließ sich aus dem Holzschuppen ein paar Latten holen, um Holz zu Schienen zu bekommen. Von den gebrachten Stücken wählte er eins aus, schnitt die Schienen daraus zurecht und glättete sie mit einer Glasscherbe. Währenddem stellte die Magd Leinwandbinden her, und Fräulein Emma, die Tochter des Hauses, versuchte Polster anzufertigen. Als sie ihren Nähkasten nicht gleich fand, polterte der Vater los. Sie sagte kein Wort. Aber beim Nähen stach sie sich in den Finger, nahm ihn in den Mund und sog das Blut aus.
Charles fut surpris de la blancheur de ses ongles. Ils étaient brillants, fins du bout, plus nettoyés que les ivoires de Dieppe, et taillés en amande. Sa main pourtant n’était pas belle, point assez pâle peut-être, et un peu sèche aux phalanges; elle était trop longue aussi, et sans molles inflexions de lignes sur les contours. Ce qu’elle avait de beau, c’étaient les yeux; quoiqu’ils fussent bruns, ils semblaient noirs à cause des cils, et son regard arrivait franchement à vous avec une hardiesse candide.Charles was surprised at the whiteness of her nails. They were shiny, delicate at the tips, more polished than the ivory of Dieppe, and almond-shaped. Yet her hand was not beautiful, perhaps not white enough, and a little hard at the knuckles; besides, it was too long, with no soft inflections in the outlines. Her real beauty was in her eyes. Although brown, they seemed black because of the lashes, and her look came at you frankly, with a candid boldness.Károlyt meglepte a lány körmeinek a fehérsége. Még sohase látott ilyen gondosan ápolt, mandula-alaku, finoman élezett körmöket; ez a vakitó fehérség a dieppe-i elefántcsontra emlékeztette. Pedig a kezét nem lehetett szépnek mondani, talán mert nem volt elég halvány; annyi bizonyos, hogy az izületeknél valamivel formásabb is lehetett volna. Aztán meg tulságosan hosszukás volt, s körvonalainak a hajlásában több finomságot keresett a szem. Annál szebb volt a szeme. Tulajdonképpen barnának kellett lennie, de a szemöldöke feketének tüntette fel. Tekintetében tisztaság és bátorság csillogott.Karl war erstaunt, was für blendendweiße Nägel sie hatte. Sie waren mandelförmig geschnitten und sorglich gepflegt, und so schimmerten sie wie das feinste Elfenbein. Ihre Hände freilich waren nicht gerade schön, vielleicht nicht weiß genug und ein wenig zu mager in den Fingern; dabei waren sie allzu schlank, nicht besonders weich und in ihren Linien ungraziös. Was jedoch schön an ihr war, das waren ihre Augen. Sie waren braun, aber im Schatten der Wimpern sahen sie schwarz aus, und ihr offener Blick traf die Menschen mit der Kühnheit der Unschuld.
Une fois le pansement fait, le médecin fut invité, par M. Rouault lui-même, à prendre un morceau avant de partir.The bandaging over, the doctor was invited by Monsieur Rouault himself to "pick a bit" before he left.Mikor a kötés elkészült, az orvost meghivták - és pedig maga Rouault ur - hogy egyék egy falatot, mielőtt haza megy.Als der Verband fertig war, lud Herr Rouault den Arzt feierlich »einen Bissen zu essen«, ehe er wieder aufbräche.
Charles descendit dans la salle, au rez-de-chaussée. Deux couverts, avec des timbales d’argent, y étaient mis sur une petite table, au pied d’un grand lit à baldaquin revêtu d’une indienne à personnages représentant des Turcs. On sentait une odeur d’iris et de draps humides, qui s’échappait de la haute armoire en bois de chêne, faisant face à la fenêtre. Par terre, dans les angles, étaient rangés, debout, des sacs de blé. C’était le trop-plein du grenier proche, où l’on montait par trois marches de pierre. Il y avait, pour décorer l’appartement, accrochée à un clou, au milieu du mur dont la peinture verte s’écaillait sous le salpêtre, une tête de Minerve au crayon noir, encadrée de dorure, et qui portait au bas, écrit en lettres gothiques: «À mon cher papa.»Charles went down into the room on the ground floor. Knives and forks and silver goblets were laid for two on a little table at the foot of a huge bed that had a canopy of printed cotton with figures representing Turks. There was an odour of iris-root and damp sheets that escaped from a large oak chest opposite the window. On the floor in corners were sacks of flour stuck upright in rows. These were the overflow from the neighbouring granary, to which three stone steps led. By way of decoration for the apartment, hanging to a nail in the middle of the wall, whose green paint scaled off from the effects of the saltpetre, was a crayon head of Minerva in gold frame, underneath which was written in Gothic letters "To dear Papa."Károly lement a földszinten lévő nagy terembe. Egy kis asztalon két teriték állott; a teritékek mellett ezüst serleg és evőeszközök. Az asztalka közvetetlen közelében volt egy nagy mennyezetes ágynak, melynek lebernyegén és fali szőnyegén török figurákat lehetett látni. Az ablakkal szemben lévő nagy tölgyfaszekrény felől levendula-illat szállongott, keverten a frissen vasalt ruha átható szagával. A szoba szögleteiben néhány gabonával teli zsák állott; az, ami nem fért el a szomszéd magtárban, ahová három kőlépcső vezetett. A terem különben nem volt minden dísz nélkül; a falon, melynek zöld festését penészszinüre változtatta a mindenfelé jelentkező salétrom, egy krétával rajzolt s aranyozott keretbe foglalt Minerva-fej ékeskedett. A kép aljára, szögletes disz-betükkel, ez volt irva: "Kedves atyámnak".Karl ward in das Eßzimmer geführt, das zu ebener Erde lag. Auf einem kleinen Tische war für zwei Personen gedeckt; neben den Gedecken blinkten silberne Becher. Aus dem großen Eichenschranke, gegenüber dem Fenster, strömte Geruch von Iris und feuchtem Leinen. In einer Ecke standen aufrecht in Reih und Glied mehrere Säcke mit Getreide; sie hatten auf der Kornkammer nebenan keinen Platz gefunden, zu der drei Steinstufen hinaufführten. In der Mitte der Wand, deren grüner Anstrich sich stellenweise abblätterte, hing in einem vergoldeten Rahmen eine Bleistiftzeichnung: der Kopf einer Minerva. In schnörkeliger Schrift stand darunter geschrieben. »Meinem lieben Vater!«
On parla d’abord du malade, puis du temps qu’il faisait, des grands froids, des loups qui couraient les champs, la nuit. Mademoiselle Rouault ne s’amusait guère à la campagne, maintenant surtout qu’elle était chargée presque à elle seule des soins de la ferme. Comme la salle était fraîche, elle grelottait tout en mangeant, ce qui découvrait un peu ses lèvres charnues, qu’elle avait coutume de mordillonner à ses moments de silence.First they spoke of the patient, then of the weather, of the great cold, of the wolves that infested the fields at night. Mademoiselle Rouault did not at all like the country, especially now that she had to look after the farm almost alone. As the room was chilly, she shivered as she ate. This showed something of her full lips, that she had a habit of biting when silent.Előbb a betegről beszélgettek, aztán az időről, a tartós nagy hidegről, meg a farkasokról, amelyek éjjelenkint ellepik a mezőt. Rouault kisasszony nem szerette a pusztai életet, kivált most, hogy az egész tanyáról neki magának kellett gondoskodnia. A teremben meglehetős hüvös volt; a kisasszony még evésközben is didergett. Károly csak most vette észre, hogy milyen húsosak az ajkai; mert az volt a szokása, hogy, ha nem evett és nem beszélt, a száját harapdálta.Sie sprachen zuerst von dem Unfall, dann vom Wetter, vom starken Frost, von den Wölfen, die nachts die Umgegend unsicher machen. Fräulein Rouault schwärmte gar nicht besonders von dem Leben auf dem Lande, zumal jetzt nicht, wo die ganze Last der Gutswirtschaft fast allein auf ihr ruhe. Da es im Zimmer kalt war, fröstelte sie während der ganzen Mahlzeit. Beim Essen fielen ihre vollen Lippen etwas auf. Wenn das Gespräch stockte, pflegte sie mit den Oberzähnen auf die Unterlippe zu beißen.
Son cou sortait d’un col blanc, rabattu. Ses cheveux, dont les deux bandeaux noirs semblaient chacun d’un seul morceau, tant ils étaient lisses, étaient séparés sur le milieu de la tête par une raie fine, qui s’enfonçait légèrement selon la courbe du crâne; et, laissant voir à peine le bout de l’oreille, ils allaient se confondre par derrière en un chignon abondant, avec un mouvement ondé vers les tempes, que le médecin de campagne remarqua là pour la première fois de sa vie. Ses pommettes étaient roses. Elle portait, comme un homme, passé entre deux boutons de son corsage, un lorgnon d’écaille.Her neck stood out from a white turned-down collar. Her hair, whose two black folds seemed each of a single piece, so smooth were they, was parted in the middle by a delicate line that curved slightly with the curve of the head; and, just showing the tip of the ear, it was joined behind in a thick chignon, with a wavy movement at the temples that the country doctor saw now for the first time in his life. The upper part of her cheek was rose-coloured. She had, like a man, thrust in between two buttons of her bodice a tortoise-shell eyeglass.Nyakát szélesen lehajló, fehér ruhagallér vette körül. Haját, melynek két vastag, fekete fonata oly sima volt, mintha mindegyik egy-egy darabból lett volna, vékony, finom vonal választotta kétfelé a fején; ez a vékony választék aztán egész hajerdőben veszett el, mely majdnem egészen beboritotta a fülét s hátul hatalmas fonadékban végződött. Ez a csodálatos haj oly hullámosan hajlott halántékára, hogy a falusi doktor, a ki életében először vett észre ilyesmit, alig tudta levenni róla a szemét. Arczszine üdének, rózsásnak tünt fel. Ruhaderekának két gombja között, ahogy a férfiak viselik a lánczot, csigahéj-foglalatu női messzelátót hordott.Ihr Hals wuchs aus einem weißen Umlegekragen heraus. Ihr schwarzes, hinten zu einem reichen Knoten vereintes Haar war in der Mitte gescheitelt; beide Hälften lagen so glatt auf dem Kopfe, daß sie wie zwei Flügel aus je einem Stücke aussahen und kaum die Ohrläppchen blicken ließen. Über den Schläfen war das Haar gewellt, was der Landarzt noch nie in seinem Leben gesehen hatte. Ihre Wangen waren rosig. Zwischen zwei Knöpfen ihrer Taille lugte -- wie bei einem Herrn -- ein Lorgnon aus Schildpatt hervor.
Quand Charles, après être monté dire adieu au père Rouault, rentra dans la salle avant de partir, il la trouva debout, le front contre la fenêtre, et qui regardait dans le jardin, où les échalas des haricots avaient été renversés par le vent. Elle se retourna. -- Cherchez-vous quelque chose? demanda-t-elle.When Charles, after bidding farewell to old Rouault, returned to the room before leaving, he found her standing, her forehead against the window, looking into the garden, where the bean props had been knocked down by the wind. She turned round. "Are you looking for anything?" she asked.Mikor Károly, aki felment, hogy elbucsuzzék Rouault apótól, visszajött a terembe, Emma kisasszonyt az ablaknál találta. Homlokát az ablaküvegnek támasztva, a kertet nézte, a hol a futópaszuly karóit feldöntögette a szél. Megfordult. - Keres valamit? - kérdezte.Nachdem sich Karl oben beim alten Rouault verabschiedet hatte, trat er nochmals in das Eßzimmer. Er fand Emma am Fenster stehend, die Stirn an die Scheiben gedrückt. Sie schaute in den Garten hinaus, wo der Wind die Bohnenstangen umgeworfen hatte. Sich umwendend, fragte sie: »Suchen Sie etwas?«
-- Ma cravache, s’il vous plaît, répondit-il."My whip, if you please," he answered.A lovagló-vesszőmet, ha megengedi - felelt.»Meinen Reitstock, wenn Sie gestatten!«
Et il se mit à fureter sur le lit, derrière les portes, sous les chaises; elle était tombée à terre, entre les sacs et la muraille. Mademoiselle Emma l’aperçut; elle se pencha sur les sacs de blé. Charles, par galanterie, se précipita et, comme il allongeait aussi son bras dans le même mouvement, il sentit sa poitrine effleurer le dos de la jeune fille, courbée sous lui. Elle se redressa toute rouge et le regarda par-dessus l’épaule, en lui tendant son nerf de boeuf.He began rummaging on the bed, behind the doors, under the chairs. It had fallen to the floor, between the sacks and the wall. Mademoiselle Emma saw it, and bent over the flour sacks. Charles out of politeness made a dash also, and as he stretched out his arm, at the same moment felt his breast brush against the back of the young girl bending beneath him. She drew herself up, scarlet, and looked at him over her shoulder as she handed him his whip.S keresgélni kezdte az ágyon, az ajtó mögött, a székek alatt; a zsákok és a fal közt csuszott le a földre. Emma kisasszony észrevette s lehajlott a zsákok fölé. Károly, udvariasságból, oda sietett, s amint, hasonló mozdulatot téve, kinyujtotta a karját arra felé, érezte, hogy melle hozzá ért a leány hátához. Emma kisasszony piros arczczal egyenesedett fel, s csak a válla fölött nézett rá, amint átnyujtotta neki a bikacsököt.Er fing an zu suchen, hinter den Türen und unter den Stühlen. Der Stock war auf den Fußboden gefallen, gerade zwischen die Säcke und die Wand. Emma entdeckte ihn. Als sie sich über die Säcke beugte, wollte Karl ihr galant zuvorkommen. Wie er seinen Arm in der nämlichen Absicht wie sie ausstreckte, berührte seine Brust den gebückten Rücken des jungen Mädchens. Sie fühlten es beide. Emma fuhr rasch in die Höhe. Ganz rot geworden, sah sie ihn über die Schulter weg an, indem sie ihm seinen Reitstock reichte.
Au lieu de revenir aux Bertaux trois jours après, comme il l’avait promis, c’est le lendemain même qu’il y retourna, puis deux fois la semaine régulièrement, sans compter les visites inattendues qu’il faisait de temps à autre, comme par mégarde.Instead of returning to the Bertaux in three days as he had promised, he went back the very next day, then regularly twice a week, without counting the visits he paid now and then as if by accident.Ugy igérte, hogy három nap mulva jön megint Bertaux-ba, de már másnap átlovagolt, aztán pontosan megjelent hetenkint kétszer, nem számitva, hogy néha váratlanul is beállitott, mint aki feledékenységből elvétette a szokásos napot.Er hatte versprochen, in drei Tagen wieder nachzusehen; statt dessen war er bereits am nächsten Tag zur Stelle, und von da ab kam er regelmäßig zweimal in der Woche, ungerechnet die gelegentlichen Besuche, die er hin und wieder machte, wenn er »zufällig in der Gegend« war.
Tout, du reste, alla bien; la guérison s’établit selon les règles, et quand, au bout de quarante-six jours, on vit le père Rouault qui s’essayait à marcher seul dans sa masure, on commença à considérer M. Bovary comme un homme de grande capacité. Le père Rouault disait qu’il n’aurait pas été mieux guéri par les premiers médecins d’Yvetot ou même de Rouen.Everything, moreover, went well; the patient progressed favourably; and when, at the end of forty-six days, old Rouault was seen trying to walk alone in his "den," Monsieur Bovary began to be looked upon as a man of great capacity. Old Rouault said that he could not have been cured better by the first doctor of Yvetot, or even of Rouen.Különben minden jól ment; a gyógyulás szabály szerint folyt le, s mikor a hetedik hét közepén Rouault apó lábra állott s megpróbálta segitség nélkül járni fel s alá a viskó-jában, Bovary urat nagytehetségü embernek kezdték tekinteni. Rouault apó kijelentette, hogy a legelső yvetot-i orvosok se gyógyitották volna meg jobban, sőt talán még a rouen-iak se.Übrigens ging alles vorzüglich; die Heilung verlief regelrecht, und als man nach sechs und einer halben Woche Vater Rouault ohne Stock wieder in Haus und Hof herumstiefeln sah, hatte sich Bovary in der ganzen Gegend den Ruf einer Kapazität erworben. Der alte Herr meinte, besser hätten ihn die ersten Ärzte von Yvetot oder selbst von Rouen auch nicht kurieren können.
Quant à Charles, il ne chercha point à se demander pourquoi il venait aux Bertaux avec plaisir. Y eût-il songé, qu’il aurait sans doute attribué son zèle à la gravité du cas, ou peut-être au profit qu’il en espérait. Était-ce pour cela, cependant, que ses visites à la ferme faisaient, parmi les pauvres occupations de sa vie, une exception charmante? Ces jours-là il se levait de bonne heure, partait au galop, poussait sa bête, puis il descendait pour s’essuyer les pieds sur l’herbe, et passait ses gants noirs avant d’entrer. Il aimait à se voir arriver dans la cour, à sentir contre son épaule la barrière qui tournait, et le coq qui chantait sur le mur, les garçons qui venaient à sa rencontre. Il aimait la grange et les écuries; il aimait le père Rouault; qui lui tapait dans la main en l’appelant son sauveur; il aimait les petits sabots de mademoiselle Emma sur les dalles lavées de la cuisine; ses talons hauts la grandissaient un peu, et, quand elle marchait devant lui, les semelles de bois, se relevant vite, claquaient avec un bruit sec contre le cuir de la bottine.As to Charles, he did not stop to ask himself why it was a pleasure to him to go to the Bertaux. Had he done so, he would, no doubt, have attributed his zeal to the importance of the case, or perhaps to the money he hoped to make by it. Was it for this, however, that his visits to the farm formed a delightful exception to the meagre occupations of his life? On these days he rose early, set off at a gallop, urging on his horse, then got down to wipe his boots in the grass and put on black gloves before entering. He liked going into the courtyard, and noticing the gate turn against his shoulder, the cock crow on the wall, the lads run to meet him. He liked the granary and the stables; he liked old Rouault, who pressed his hand and called him his saviour; he like the small wooden shoes of Mademoiselle Emma on the scoured flags of the kitchen—her high heels made her a little taller; and when she walked in front of him, the wooden soles springing up quickly struck with a sharp sound against the leather of her boots.Károly nem igen kérdezgette magától, hogy miért jár Bertaux-ba olyan szivesen. Ha gondolt volna rá, bizonyára az eset sulyosságának tulajdonitotta volna buzgalmát, vagy pedig a remélhető haszonnak. De vajjon ez volt-e az oka, hogy, mig minden más elfoglaltságát terhesnek és nyomoruságosnak tartotta, a bertaux-i kirándulásoknak már előre örvendett? Ezeken a napokon korán kelt, galoppban haladt előre, egyre nógatta a lovát, s mielőtt beállitott a tanyára, megtisztitotta czipőjét a fűben és felhuzta fekete keztyüjét. Ilyenkor örült, hogy megérkezett a tanyára, hogy vállával félretolhatja a fa-sorompót; örült, hogy hallhatja a kőfalon kukorékoló kakast, s láthatja a suhanczokat, akik szembe jöttek vele. Szerette a csürt és az istállókat; szerette Rouault apót, aki nagyokat parolázott vele és megmentőjének nevezte; szerette hallani, amint Emma kisasszony kis faczipőiben végigkopogott a szépen felmosott konyha kőkoczkáin. Ezek a nagysarku faczipők valamivel magasabbnak tüntették fel, s amint igy járt-kelt előtte, a sebesen emelkedő fatalp, a bőrczipőhöz súrolódva, olyan kedvesen csattogott és nyikorgott!Karl dachte gar nicht daran, sich zu befragen, warum er so gern nach dem Rouaultschen Gute kam. Und wenn er auch darüber nachgesonnen hätte, so würde er den Beweggrund seines Eifers zweifellos in die Wichtigkeit des Falles oder vielleicht in das in Aussicht stehende hohe Honorar gelegt haben. Waren dies aber wirklich die Gründe, die ihm seine Besuche des Pachthofes zu köstlichen Abwechselungen in dem armseligen Einerlei seines tätigen Lebens machten? An solchen Tagen stand er zeitig auf, ritt im Galopp ab und ließ den Gaul die ganze Strecke lang kaum zu Atem kommen. Kurz vor seinem Ziele aber pflegte er abzusitzen und sich die Stiefel mit Gras zu reinigen; dann zog er sich die braunen Reithandschuhe an, und so ritt er kreuzvergnügt in den Gutshof ein. Es war ihm ein Wonnegefühl, mit der Schulter gegen den nachgebenden Flügel des Hoftores anzureiten, den Hahn auf der Mauer krähen zu hören und sich von der Dorfjugend umringt zu sehen. Er liebte die Scheune und die Ställe; er liebte den Papa Rouault, der ihm so treuherzig die Hand schüttelte und ihn seinen Lebensretter nannte; er liebte die niedlichen Holzpantoffeln des Gutsfräuleins, die auf den immer sauber gescheuerten Fliesen der Küche so allerliebst schlürften und klapperten. In diesen Schuhen sah Emma viel größer aus denn sonst.
Elle le reconduisait toujours jusqu’à la première marche du perron. Lorsqu’on n’avait pas encore amené son cheval, elle restait là. On s’était dit adieu, on ne parlait plus; le grand air l’entourait, levant pêle-mêle les petits cheveux follets de sa nuque, ou secouant sur sa hanche les cordons de son tablier, qui se tortillaient comme des banderoles. Une fois, par un temps de dégel, l’écorce des arbres suintait dans la cour, la neige sur les couvertures des bâtiments se fondait. Elle était sur le seuil; elle alla chercher son ombrelle, elle l’ouvrit. L’ombrelle, de soie gorge de pigeon, que traversait le soleil, éclairait de reflets mobiles la peau blanche de sa figure. Elle souriait là- dessous à la chaleur tiède; et on entendait les gouttes d’eau, une à une, tomber sur la moire tendue.She always accompanied him to the first step of the stairs. When his horse had not yet been brought round she stayed there. They had said "Good-bye"; there was no more talking. The open air wrapped her round, playing with the soft down on the back of her neck, or blew to and fro on her hips the apron-strings, that fluttered like streamers. Once, during a thaw the bark of the trees in the yard was oozing, the snow on the roofs of the outbuildings was melting; she stood on the threshold, and went to fetch her sunshade and opened it. The sunshade of silk of the colour of pigeons' breasts, through which the sun shone, lighted up with shifting hues the white skin of her face. She smiled under the tender warmth, and drops of water could be heard falling one by one on the stretched silk.Emma kisasszony rendesen kikisérte Károlyt a tornácz lépcsőjéig, s ha a lovat akkorára még nem hozták elő, ott maradt vele. Ilyenkor már nem beszélgettek, csak éppen elbúcsúztak egymástól. A hüvös szél ide-oda tánczoltatta a lány nyakszirtjén a finom hajpihét, majd kötőjének a pántlikájával kezdett játszadozni s addig lengette, kuszálta össze-vissza, mig végre valóságos csokorrá göngyölitgette a csipőjét övező s hátul megkötött két fehér szalagot. Egy szép nap lágyabbra vált az idő; az udvarban álló fák kérge csepegett s az épületek tetején olvadni kezdett a hó. Emma már a küszöbön volt, de visszament a szobájába a napernyőjéért. Jött, s kinyitotta. A galambszin selyem-ernyőn átsugárzó napfény valami különös, rezgő csillogást varázsolt finom, fehér arczbőrére. Mosolygott; a szép idő boldoggá tette. És a nagy csendben hallani lehetett, amint a tetőről leszivárgó vizcseppek rá-rákoppantak a kifeszitett selyemre.Wenn Karl wieder ging, gab sie ihm jedesmal das Geleit bis zur ersten Stufe der Freitreppe. War sein Pferd noch nicht vorgeführt, dann wartete sie mit. Sie hatten schon Abschied voneinander genommen, und so sprachen sie nicht mehr. Wenn es sehr windig war, kam ihr flaumiges Haar im Nacken in wehenden Wirrwarr, oder die Schürzenbänder begannen ihr um die Hüften zu flattern. Einmal war Tauwetter. An den Rinden der Bäume rann Wasser in den Hof hinab, und auf den Dächern der Gebäude schmolz aller Schnee. Emma war bereits auf der Schwelle, da ging sie wieder ins Haus, holte ihren Sonnenschirm und spannte ihn auf. Die Sonnenlichter stahlen sich durch die taubengraue Seide und tupften tanzende Reflexe auf die weiße Haut ihres Gesichts. Das gab ein so warmes und wohliges Gefühl, daß Emma lächelte. Einzelne Wassertropfen prallten auf das Schirmdach, laut vernehmbar, einer, wieder einer, noch einer ...
Dans les premiers temps que Charles fréquentait les Bertaux, madame Bovary jeune ne manquait pas de s’informer du malade, et même sur le livre qu’elle tenait en partie double, elle avait choisi pour M. Rouault une belle page blanche. Mais quand elle sut qu’il avait une fille, elle alla aux informations; et elle apprit que mademoiselle Rouault, élevée au couvent, chez les Ursulines, avait reçu, comme on dit, une belle éducation, qu’elle savait, en conséquence, la danse, la géographie, le dessin, faire de la tapisserie et toucher du piano. Ce fut le comble!During the first period of Charles's visits to the Bertaux, Madame Bovary junior never failed to inquire after the invalid, and she had even chosen in the book that she kept on a system of double entry a clean blank page for Monsieur Rouault. But when she heard he had a daughter, she began to make inquiries, and she learnt the Mademoiselle Rouault, brought up at the Ursuline Convent, had received what is called "a good education"; and so knew dancing, geography, drawing, how to embroider and play the piano. That was the last straw.Eleinte, hogy Károly Bertaux-ba kezdett járni, az ifjabb Bovaryné is élénken érdeklődött a beteg iránt. Sőt külön lapot nyitott neki abban a könyvben, melybe férjének orvosi látogatásait és bevételeit jegyezte. Mikor azonban értesült róla, hogy Rouault urnak leánya is van, kérdezősködni kezdett. Megtudta, hogy Rouault kisasszonyt az Orsolya-szűzek nevelték, következésképpen szép nevelést kapott; tud tánczolni, rajzolni, tanult földrajzot, tud himezni és zongorázni. No még csak ez kellett neki!Im Anfang hatte Frau Bovary häufig nach Herrn Rouault und seiner Krankheit gefragt, auch hatte sie nicht verfehlt, für ihn in ihrer doppelten Buchführung ein besondres Konto einzurichten. Als sie aber vernahm, daß er eine Tochter hatte, zog sie nähere Erkundigungen ein, und da erfuhr sie, daß Fräulein Rouault im Kloster, bei den Ursulinerinnen, erzogen worden war, sozusagen also »eine feine Erziehung genossen« hatte, daß sie infolgedessen Kenntnisse im Tanzen, in der Erdkunde, im Zeichnen, Sticken und Klavierspielen haben mußte. Das ging ihr über die Hutschnur, wie man zu sagen pflegt.
-- C’est donc pour cela, se disait-elle, qu’il a la figure si épanouie quand il va la voir, et qu’il met son gilet neuf, au risque de l’abîmer à la pluie? Ah! cette femme! cette femme!..."So it is for this," she said to herself, "that his face beams when he goes to see her, and that he puts on his new waistcoat at the risk of spoiling it with the rain. Ah! that woman! That woman!"Hát ezért derül ki ugy az arcza, valahányszor Bertaux-ba megy - tépelődött magában - ezért veszi fel mindig az uj mellényét, nem törődve vele, hogy az esőben tönkre teheti?! Ó, ez a nő, ez a nő!...»Also darum!« sagte sie sich. »Darum also lacht ihm das ganze Gesicht, wenn er zu ihr hinreitet! Darum zieht er die neue Weste an, gleichgültig, ob sie ihm vom Regen verdorben wird! Oh dieses Weib, dieses Weib!«
Et elle la détesta, d’instinct. D’abord, elle se soulagea par des allusions, Charles ne les comprit pas; ensuite, par des réflexions incidentes qu’il laissait passer de peur de l’orage; enfin, par des apostrophes à brûle-pourpoint auxquelles il ne savait que répondre. -- D’où vient qu’il retournait aux Bertaux, puisque M. Rouault était guéri et que ces gens-là n’avaient pas encore payé? Ah! c’est qu’il y avait là-bas une personne, quelqu’un qui savait causer, une brodeuse, un bel esprit. C’était là ce qu’il aimait: il lui fallait des demoiselles de ville! -- Et elle reprenait:And she detested her instinctively. At first she solaced herself by allusions that Charles did not understand, then by casual observations that he let pass for fear of a storm, finally by open apostrophes to which he knew not what to answer. "Why did he go back to the Bertaux now that Monsieur Rouault was cured and that these folks hadn't paid yet? Ah! it was because a young lady was there, some one who know how to talk, to embroider, to be witty. That was what he cared about; he wanted town misses." And she went on—És ösztönszerüleg gyülölni kezdte ezt a nőt. Eleinte csak czélzásokkal könnyitett a lelkén, de Károly sehogy se akarta megérteni a czélzásait. Utóbb világosabban kezdett beszélni s mindenféle nehézségeket támasztott, ha férje Bertaux-ba készült; Károly, aki rettegett a viharos jelenetektől, erre se szólt egy szót se. Végre egyenesen rátámadt s vallatni kezdte, amire Károly nem tudott mit felelni: - Mért jár Bertaux-ba még most is, noha Rouault már meggyógyult s fizetni egy garast se fizetett? Persze, mert van ott valami személy, egy hölgy, aki tud fecsegni, társalogni, himezni, meg nem tudom micsoda ostobaságot! Ezt szereti ő: uri kisasszonyok kellenek neki! És ujult erővel folytatta:Instinktiv haßte sie Emma. Zuerst tat sie sich eine Güte in allerhand Anspielungen. Karl verstand das nicht. Darauf versuchte sie es mit anzüglichen Bemerkungen, die er aus Angst vor einer häuslichen Szene über sich ergehen ließ. Schließlich aber ging sie im Sturm vor. Karl wußte nicht, was er sagen sollte. Weshalb renne er denn ewig nach Bertaux, wo doch der Alte längst geheilt sei, wenn die Rasselbande auch noch nicht berappt habe? Na freilich, weil es da »eine Person« gäbe, die fein zu schwatzen verstünde, ein Weibsbild, das sticken könne und weiter nichts, ein Blaustrumpf! In die sei er verschossen! Ein Stadtdämchen, das sei ihm ein gefundenes Fressen.
-- La fille au père Rouault, une demoiselle de ville! Allons donc! leur grand-père était berger, et ils ont un cousin qui a failli passer par les assises pour un mauvais coup, dans une dispute. Ce n’est pas la peine de faire tant de fla-fla, ni de se montrer le dimanche à l’église avec une robe de soie, comme une comtesse. Pauvre bonhomme, d’ailleurs, qui sans les colzas de l’an passé, eût été bien embarrassé de payer ses arrérages!"The daughter of old Rouault a town miss! Get out! Their grandfather was a shepherd, and they have a cousin who was almost had up at the assizes for a nasty blow in a quarrel. It is not worth while making such a fuss, or showing herself at church on Sundays in a silk gown like a countess. Besides, the poor old chap, if it hadn't been for the colza last year, would have had much ado to pay up his arrears."Uri kisasszony! A Rouault apó leánya? Ugyan! A nagyapjuk még juhász volt s van egy unokatestvérök, akit majdnem becsuktak, valami korcsmai verekedés, késelés vagy mi miatt. Ezért nem érdemes ugy henczegni és selyemruhában járni vasárnap a templomba, mint valami grófnő! Különben ez a Rouault voltaképp egy szegény ördög, aki, ha véletlenül tavaly be nem üt a repcze, aligha tudta volna kifizetni a bér-hátrálékát!»Blödsinn!« polterte sie weiter. »Die Tochter des alten Rouault, die und eine feine Dame! O jeh! Ihr Großvater hat noch die Schafe gehütet, und ein Vetter von ihr ist beinahe vor den Staatsanwalt gekommen, weil er bei einem Streite jemanden halbtot gedroschen hat! So was hat gar keinen Anlaß, sich was Besonders einzubilden und Sonntags aufgedonnert in die Kirche zu schwänzeln, in seidnen Kleidern wie eine Prinzessin. Und der Alte, der arme Schluder! Wenn im vergangenen Jahre die Rapsernte nicht so unverschämt gut ausgefallen wäre, hätte er seinen lumpigen Pacht nicht mal blechen können!«
Par lassitude, Charles cessa de retourner aux Bertaux. Héloïse lui avait fait jurer qu’il n’irait plus, la main sur son livre de messe, après beaucoup de sanglots et de baisers, dans une grande explosion d’amour. Il obéit donc; mais la hardiesse de son désir protesta contre la servilité de sa conduite, et, par une sorte d’hypocrisie naïve, il estima que cette défense de la voir était pour lui comme un droit de l’aimer. Et puis la veuve était maigre; elle avait les dents longues; elle portait en toute saison un petit châle noir dont la pointe lui descendait entre les omoplates; sa taille dure était engainée dans des robes en façon de fourreau, trop courtes, qui découvraient ses chevilles, avec les rubans de ses souliers larges s’entrecroisant sur des bas gris.For very weariness Charles left off going to the Bertaux. Heloise made him swear, his hand on the prayer-book, that he would go there no more after much sobbing and many kisses, in a great outburst of love. He obeyed then, but the strength of his desire protested against the servility of his conduct; and he thought, with a kind of naive hypocrisy, that his interdict to see her gave him a sort of right to love her. And then the widow was thin; she had long teeth; wore in all weathers a little black shawl, the edge of which hung down between her shoulder-blades; her bony figure was sheathed in her clothes as if they were a scabbard; they were too short, and displayed her ankles with the laces of her large boots crossed over grey stockings.Károly, hogy elkerülje a hasonló jeleneteket, egy idő óta nem járt Bertaux-ba. Sok zokogás és csók után, a szerelmi kitörés egy ünnepies perczében Alojzia megeskettette, hogy nem megy oda többet. Rá kellett tennie a kezét Alojzia imádságos könyvére; igy mondta el a fogadalmat. Engedelmeskedett tehát; de vágyának a vakmerősége tiltakozott viseletének a szolgaisága ellen, s képmutatása azt a naiv gondolatot rejtegette, hogy most már, mivel nem szabad látnia, joga van szeretnie Emmát. Aztán meg az özvegy nagyon sovány volt; hosszu fogaira rosszul esett ránézni; télen-nyáron egy kis fekete sált hordott, melynek a hegye lecsüngött a lapoczkája alá; a ruha csak ugy lógott rajta; tulságosan rövid szoknyája nem fedte el a bokáit, pedig se szürke harisnyáin, se nagy czipőin nem volt semmi látnivaló.Die Freude war Karl verdorben. Er stellte seine Ritte nach Bertaux ein. Seine Frau hatte ihn nach einer Flut von Tränen und Küssen und unter tausend Zärtlichkeiten auf ihr Meßbuch schwören lassen, nicht mehr hinzugehen. Er gehorchte. Aber in seiner heimlichen Sehnsucht war er kühner; da war er empört über seine tatsächliche eigne Feigheit. Und in naivem Machiavellismus sagte er sich, gerade ob dieses Verbots habe er ein Recht auf seine Liebe. Was war die ehemalige Witwe auch für ein Weib: sie war spindeldürr und hatte häßliche Zähne; Sommer wie Winter trug sie denselben schwarzen Schal mit dem über den Rücken herabhängenden langen Zipfel; ihre steife Figur stak in den immer zu kurzen Kleidern wie in einem Futteral, und was für plumpe Schuhe trug sie über ihren grauen Strümpfen.
La mère de Charles venait les voir de temps à autre; mais, au bout de quelques jours, la bru semblait l’aiguiser à son fil; et alors, comme deux couteaux, elles étaient à le scarifier par leurs réflexions et leurs observations. Il avait tort de tant manger! Pourquoi toujours offrir la goutte au premier venu? Quel entêtement que de ne pas vouloir porter de flanelle!Charles's mother came to see them from time to time, but after a few days the daughter-in-law seemed to put her own edge on her, and then, like two knives, they scarified him with their reflections and observations. It was wrong of him to eat so much. Why did he always offer a glass of something to everyone who came? What obstinacy not to wear flannels!Koronkint Károlynak az anyja is átjött hozzájok egy pár napra; de alig teltek el a viszontlátás első órái, ő is ugyanazt hajtogatta, amit a menye. Mintha egy olló két szára közé került volna; egész nap nyiszálták a megjegyzéseikkel. Mért eszik olyan sokat? Mért kinálgatja a borát minden jöttmentnek? Micsoda makacsság, hogy nem akar flanell-inget hordani!Karls Mutter kam von Zeit zu Zeit zu Besuch. Dann wurde es noch schlimmer; dann hackten sie alle beide auf ihn ein. Das viele Essen bekäme ihm schlecht. Warum er dem ersten besten immer gleich ein Glas Wein vorsetze? Und es sei bloß Dickköpfigkeit von ihm, keine Flanellwäsche zu tragen.
Il arriva qu’au commencement du printemps, un notaire d’Ingouville, détenteur de fonds de la veuve Dubuc, s’embarqua, par une belle marée, emportant avec lui tout l’argent de son étude. Héloïse, il est vrai, possédait encore, outre une part de bateau évaluée six mille francs, sa maison de la rue Saint- François; et cependant, de toute cette fortune que l’on avait fait sonner si haut, rien, si ce n’est un peu de mobilier et quelques nippes, n’avait paru dans le ménage. Il fallut tirer la chose au clair. La maison de Dieppe se trouva vermoulue d’hypothèques jusque dans ses pilotis; ce qu’elle avait mis chez le notaire, Dieu seul le savait, et la part de barque n’excéda point mille écus. Elle avait donc menti, la bonne dame! Dans son exaspération, M. Bovary père, brisant une chaise contre les pavés, accusa sa femme d’avoir fait le malheur de leur fils en l’attelant à une haridelle semblable, dont les harnais ne valaient pas la peau. Ils vinrent à Tostes. On s’expliqua. Il y eut des scènes. Héloïse, en pleurs, se jetant dans les bras de son mari, le conjura de la défendre de ses parents. Charles voulut parler pour elle. Ceux-ci se fâchèrent, et ils partirent.In the spring it came about that a notary at Ingouville, the holder of the widow Dubuc's property, one fine day went off, taking with him all the money in his office. Heloise, it is true, still possessed, besides a share in a boat valued at six thousand francs, her house in the Rue St. Francois; and yet, with all this fortune that had been so trumpeted abroad, nothing, excepting perhaps a little furniture and a few clothes, had appeared in the household. The matter had to be gone into. The house at Dieppe was found to be eaten up with mortgages to its foundations; what she had placed with the notary God only knew, and her share in the boat did not exceed one thousand crowns. She had lied, the good lady! In his exasperation, Monsieur Bovary the elder, smashing a chair on the flags, accused his wife of having caused misfortune to the son by harnessing him to such a harridan, whose harness wasn't worth her hide. They came to Tostes. Explanations followed. There were scenes. Heloise in tears, throwing her arms about her husband, implored him to defend her from his parents. Charles tried to speak up for her. They grew angry and left the house.Ekközben az történt, hogy tavasz elején az ingouville-i jegyző, aki Dubuc özvegyének a vagyonát kezelte, egy szép nap elvitorlázott ismeretlen vidékre, s magával vitte a kliensei pénzét. Alojziának a vagyona ugyan nem csak készpénzből állott, mert azonkivül, hogy részese volt egy hajónak - amely részesedés értékét hatezer frankra becsülték - megmaradt Saint-François utczai háza is, de mégis csak ugy volt, hogy abból a nagy vagyonból, melyről oly sokat beszéltek, Alojzia nem hozott egyebet a házhoz, mint egy pár butort, meg egy csomó viselt ruhát. És lassankint kiderült, hogy a dieppe-i ház egészen az alap-czölöpzetéig meg van terhelve jelzáloggal; hogy ami a jegyzőnél volt, azt már csak az Isten tudja, hová lett; s hogy végre a hajórész értéke nem több ezer tallérnál. E szerint hazudott a jó asszony! Az idősb Bovary ur dühében a földhöz vágott egy széket, s azzal vádolta a feleségét, hogy szerencsétlenné tette a fiukat, amikor hozzá kötötte ehhez a kiaszott gebéhez, akinek a czakkumpakkja se ér többet, mint amennyit a bőre. Átjöttek Tostes-ba. Magyarázatot kértek, s a magyarázat kínos jelenetekre vezetett. Alojzia sirva menekült férjéhez s rimánkodott, hogy védelmezze meg szüleitől. Károly rajta volt, hogy megvédelmezze, s mentegette, amennyire csak tudta. Amazok megharagudtak és haza utaztak.Zu Beginn des Frühlings begab es sich, daß der Vermögensverwalter der Frau verwitweten Dubuc, ein Notar in Ingouville, samt allen ihm anvertrauten Geldern übers Meer das Weite suchte. Nun besaß sie allerdings außerdem einen Schiffsanteil in der Höhe von sechstausend Franken und ein Haus in Dieppe. Aber von allen diesen vielgepriesenen Besitztümern hatte man nie etwas Ordentliches zu sehen bekommen. Die Witwe hatte nichts mit in die Ehe gebracht als ein paar Möbel und etliche Nippsachen. Nunmehr ging man der Sache auf den Grund, und da stellte sich denn heraus, daß besagtes Haus bis an die Feueresse mit Hypotheken belastet, daß kein Mensch wußte, wieviel Geld wirklich mit dem Notar zum Teufel gegangen, und daß die Schiffshypothek keine tausend Taler wert war. Folglich hatte die liebe Frau Heloise geflunkert. In seinem Zorn warf der alte Bovary einen Stuhl gegen die Wand, daß er in tausend Stücke ging, und machte seiner Frau den Vorwurf, sie habe den Jungen in das Unglück gestürzt und ihn mit einer alten Kracke eingespannt, die des Futters nicht einmal mehr wert sei. Sie fuhren nach Tostes. Es kam zu einer Auseinandersetzung und zu heftigen Szenen. Heloise warf sich weinend in die Arme ihres Gatten und beschwor ihn, sie den Eltern gegenüber in Schutz zu nehmen. Karl wollte die Partei seiner Frau ergreifen. Aber das nahmen ihm die Alten übel. Sie reisten ab.
Mais le coup était porté. Huit jours après, comme elle étendait du linge dans sa cour, elle fut prise d’un crachement de sang, et le lendemain, tandis que Charles avait le dos tourné pour fermer le rideau de la fenêtre, elle dit: «Ah! mon Dieu!» poussa un soupir et s’évanouit. Elle était morte! Quel étonnement! Quand tout fut fini au cimetière, Charles rentra chez lui. Il ne trouva personne en bas; il monta au premier, dans la chambre, vit sa robe encore accrochée au pied de l’alcôve; alors, s’appuyant contre le secrétaire, il resta jusqu’au soir perdu dans une rêverie douloureuse. Elle l’avait aimé, après tout.But "the blow had struck home." A week after, as she was hanging up some washing in her yard, she was seized with a spitting of blood, and the next day, while Charles had his back turned to her drawing the window-curtain, she said, "O God!" gave a sigh and fainted. She was dead! What a surprise! When all was over at the cemetery Charles went home. He found no one downstairs; he went up to the first floor to their room; say her dress still hanging at the foot of the alcove; then, leaning against the writing-table, he stayed until the evening, buried in a sorrowful reverie. She had loved him after all!De a határozott föllépésnek azért megvolt a maga hatása. Egy héttel később Alojziát, amint a fehérnemüjét teregette ki az udvaron, vérhányás fogta el, s másnap, mialatt Károly hátat forditott neki, hogy leereszsze az ablak függönyét, csak annyit mondott: "Jaj, istenem!", egyet sóhajtott s elvesztette az eszméletét. Ki hitte volna? - meghalt. Mikor a temetőben már mindent elvégeztek, Károly haza ment. Odalenn senkise várta; fölment az emeletre, a hálószobába. Alojzia ruhája még most is ott függött a hálófülkében, egy szögön. Károly rá könyökölt a szekrényre és hosszasan elmerengett. Valami nagyon fájdalmas érzés fogta el. Mégis csak szerette, hiába.Diesen Schlag vermochte Heloise nicht zu verwinden. Acht Tage darnach, als sie dabei war, Wäsche im Hofe aufzuhängen, bekam sie einen Blutsturz, und am andern Morgen war sie tot. Als Karl vom Friedhofe zurückkam, fand er im Erdgeschoß keinen Menschen. Er stieg die Treppe hinauf. Wie er in das Schlafzimmer trat, fiel sein Blick auf einen Rock Heloisens, der am Bette hing. Er lehnte sich gegen das Schreibpult und blieb da hocken, bis es dunkel wurde, in schmerzliche Träumereien versunken. Alles in allem hatte sie ihn doch geliebt ...
IIIChapter ThreeIII.Drittes Kapitel
Un matin, le père Rouault vint apporter à Charles le payement de sa jambe remise: soixante et quinze francs en pièces de quarante sous, et une dinde. Il avait appris son malheur, et l’en consola tant qu’il put.One morning old Rouault brought Charles the money for setting his leg—seventy-five francs in forty-sou pieces, and a turkey. He had heard of his loss, and consoled him as well as he could.Egy reggel Rouault apó elhozta Károlynak az orvosi tiszteletdijat: hetvenöt frankot negyven sou-s pénzdarabokban, és egy pulykát. Hallotta, hogy milyen szerencsétlenség érte, s vigasztalta, már amennyire tudta.Eines Vormittags erschien Vater Rouault und brachte das Honorar für den behandelten Beinbruch: fünfundsiebzig Franken in blanken Talern und eine Truthenne. Er hatte Karls Unglück erfahren und tröstete ihn, so gut er konnte.
-- Je sais ce que c’est! disait-il en lui frappant sur l’épaule; j’ai été comme vous, moi aussi! Quand j’ai eu perdu ma pauvre défunte, j’allais dans les champs pour être tout seul; je tombais au pied d’un arbre, je pleurais, j’appelais le bon Dieu, je lui disais des sottises; j’aurais voulu être comme les taupes, que je voyais aux branches, qui avaient des vers leur grouillant dans le ventre, crevé, enfin. Et quand je pensais que d’autres, à ce moment-là, étaient avec leurs bonnes petites femmes à les tenir embrassées contre eux, je tapais de grands coups par terre avec mon bâton; j’étais quasiment fou, que je ne mangeais plus; l’idée d’aller seulement au café me dégoûtait, vous ne croiriez pas. Eh bien, tout doucement, un jour chassant l’autre, un printemps sur un hiver et un automne par-dessus un été, ça a coulé brin à brin, miette à miette; ça s’en est allé, c’est parti, c’est descendu, je veux dire, car il vous reste toujours quelque chose au fond, comme qui dirait... un poids, là, sur la poitrine! Mais, puisque c’est notre sort à tous, on ne doit pas non plus se laisser dépérir, et, parce que d’autres sont morts, vouloir mourir... Il faut vous secouer, monsieur Bovary; ça se passera! Venez nous voir; ma fille pense à vous de temps à autre, savez-vous bien, et elle dit comme ça que vous l’oubliez. Voilà le printemps bientôt; nous vous ferons tirer un lapin dans la garenne, pour vous dissiper un peu."I know what it is," said he, clapping him on the shoulder; "I've been through it. When I lost my dear departed, I went into the fields to be quite alone. I fell at the foot of a tree; I cried; I called on God; I talked nonsense to Him. I wanted to be like the moles that I saw on the branches, their insides swarming with worms, dead, and an end of it. And when I thought that there were others at that very moment with their nice little wives holding them in their embrace, I struck great blows on the earth with my stick. I was pretty well mad with not eating; the very idea of going to a cafe disgusted me—you wouldn't believe it. Well, quite softly, one day following another, a spring on a winter, and an autumn after a summer, this wore away, piece by piece, crumb by crumb; it passed away, it is gone, I should say it has sunk; for something always remains at the bottom as one would say—a weight here, at one's heart. But since it is the lot of all of us, one must not give way altogether, and, because others have died, want to die too. You must pull yourself together, Monsieur Bovary. It will pass away. Come to see us; my daughter thinks of you now and again, d'ye know, and she says you are forgetting her. Spring will soon be here. We'll have some rabbit-shooting in the warrens to amuse you a bit."Tudom én, hogy mi az! - szólt Károlynak a vállára ütve - én éppen ugy voltam, mint ön. Mikor szegény, boldogult feleségem meghalt, kimentem a mezőre, hogy egyedül legyek; ledőltem egy fa tövébe, sirtam, pörbe szálltam a jó Istennel, ostobaságokat beszéltem; irigyeltem az uton heverő döglött vakondokot, melynek hasában férgek nyüzsögtek, szóval, szerettem volna meghalni. És mikor arra gondoltam, hogy mások ebben a pillanatban együtt vannak jó kis feleségükkel és ölelgetik őt: a botommal nagyokat ütöttem a földre. Olyan bolond voltam, hogy enni se akartam; s az a gondolat, hogy elmenjek akár csak a kávéházba, dühbe hozott, nem is képzelné. No és, amint egyik nap mult a másik után, amint télre tavasz és nyárra ősz következett, mindez szép lassan elmult; elmult, vége... azaz, hogy elcsitult, mert valami mindig megmarad belőle... valami, ami - hogy is mondjam? - ugy nyomja az ember lelkét!... De mivel ez közös sorsunk, nem szabad kétségbeesni és összeroskadni; mert mások meghaltak, ne akarjunk mi is meghalni. Szedje össze magát, Bovary ur; gondoljon egy kicsit másra, majd csak el fog mulni!... Tudja mit, látogasson meg bennünket! A lányom gyakran gondol önre s ugyis azt mondja, hogy ön már teljesen megfelejtkezett róla. Egy pár nap mulva itt a tavasz; kimegyünk a vadasba egy kicsit nyulászni, ez szórakoztatni fogja önt, meglátja.»Ich weiß, wie einem da zumute ist!« sagte er, indem er dem Witwer auf die Schulter klopfte. »Habs ja selber mal durchgemacht, ganz so wie Sie! Als ich meine Selige begraben hatte, da lief ich hinaus ins Freie, um allein für mich zu sein. Ich warf mich im Walde hin und weinte mich aus. Fing an, mit dem lieben Gott zu hadern, und machte ihm die dümmsten Vorwürfe. An einem Aste sah ich einen verreckten Maulwurf hängen, dem der Bauch von Würmern wimmelte. Ich beneidete den Kadaver! Und wenn ich daran dachte, daß im selben Augenblicke andre Männer mit ihren netten kleinen Frauen zusammen waren und sie an sich drückten, schlug ich mit meinem Stocke wild um mich. Es war sozusagen nicht mehr ganz richtig mit mir. Ich aß nicht mehr. Der bloße Gedanke, in ein Kaffeehaus zu gehn, ekelte mich an. Glauben Sie mir das! Na, und so nach und nach im Gang der Zeiten, wie so der Frühling dem Winter und der Herbst dem Sommer folgte, da gings eins, zwei, drei, und weg war der Jammer! Weg! Hinunter! Das ist das richtige Wort: hinunter! Denn ganz kriegt man ja so was im ganzen Leben nicht los. Da tief drinnen in der Brust bleibt immer was stecken. Aber Luft kriegt man wieder! Sehen Sie, das ist nun einmal unser aller Schicksal, und deshalb darf man nicht gleich die Flinte ins Korn werfen. Man darf nicht sterben wollen, weil andere gestorben sind. Auch Sie müssen sich aufrappeln, Herr Bovary! Es geht alles vorüber! Besuchen Sie uns! Sie wissen ja, meine Emma denkt oft an Sie. Sie hätten uns vergessen, meint sie. Es wird nun Frühling. Zerstreuen Sie sich ein bißchen bei uns. Schießen Sie ein paar Karnickel auf meinem Revier!«
Charles suivit son conseil. Il retourna aux Bertaux; il retrouva tout comme la veille, comme il y avait cinq mois, c’est-à-dire. Les poiriers déjà étaient en fleur, et le bonhomme Rouault, debout maintenant, allait et venait, ce qui rendait la ferme plus animée.Charles followed his advice. He went back to the Bertaux. He found all as he had left it, that is to say, as it was five months ago. The pear trees were already in blossom, and Farmer Rouault, on his legs again, came and went, making the farm more full of life.Károly szót fogadott Rouault apónak. Megint elment Bertaux-ba, s mindent ugy talált ott, ahogy tegnap hagyta; tegnap, már tudniillik: néhány hónapja. A körtefák tele voltak virággal, s Rouault apó, aki most már vigan járt-kelt, jóval elevenebbé tette a tanyát.Karl befolgte seinen Rat. Er kam wieder nach Bertaux und fand da alles wie einst, das heißt wie vor fünf Monaten. Die Birnbäume hatten schon Blüten, und der treffliche Vater Rouault war wieder mordsgesund und von früh bis abend auf den Beinen. Und im ganzen Gut war mächtiger Betrieb.
Croyant qu’il était de son devoir de prodiguer au médecin le plus de politesses possible, à cause de sa position douloureuse, il le pria de ne point se découvrir la tête, lui parla à voix basse, comme s’il eût été malade, et même fit semblant de se mettre en colère de ce que l’on n’avait pas apprêté à son intention quelque chose d’un peu plus léger que tout le reste, tels que des petits pots de crème ou des poires cuites. Il conta des histoires. Charles se surprit à rire; mais le souvenir de sa femme, lui revenant tout à coup, l’assombrit. On apporta le café; il n’y pensa plus.Thinking it his duty to heap the greatest attention upon the doctor because of his sad position, he begged him not to take his hat off, spoke to him in an undertone as if he had been ill, and even pretended to be angry because nothing rather lighter had been prepared for him than for the others, such as a little clotted cream or stewed pears. He told stories. Charles found himself laughing, but the remembrance of his wife suddenly coming back to him depressed him. Coffee was brought in; he thought no more about her.Rouault apó kötelességének tartotta: a lehető legtöbb figyelmességet tanusitani vendégével szemben; ugy gondolkozott, hogy a mélyen sujtott embert kettőzött gyöngédség illeti meg. Kérte, hogy csak tartsa fenn a kalapját, halk hangon beszélt hozzá, mint nagybeteghez szokás, és zsörtölődött, ha nem készitettek az orvos számára külön valami könnyebb ételt, tejhabos dolgokat vagy körte-befőttet. Közben vidám történetekkel mulattatta. Károly azon vette észre magát, hogy jóizüen nevetgél; de egyszerre eszébe jutott a felesége, s elkomorodott. Behozták a kávét; és megint nem gondolt rá.Es war ihm eine Ehrensache, den Arzt mit der erdenklichsten Rücksicht auf sein Leid zu behandeln. Er bat ihn, sichs so bequem wie nur möglich zu machen, sprach im Flüstertone mit ihm wie mit einem Genesenden, und er war sichtlich außer sich, wenn man des Gastes wegen nicht, wie befohlen, die leichtverdaulichsten Gerichte auf den Tisch brachte, zum Beispiel feine Eierspeisen oder gedünstete Birnen. Er erzählte Anekdoten und Abenteuer. Zu seiner eignen Verwunderung lachte Karl. Aber mir einem Male erinnerte er sich seiner Frau und wurde nachdenklich. Der Kaffee ward gebracht, und da vergaß er sie wieder.
Il y pensa moins, à mesure qu’il s’habituait à vivre seul. L’agrément nouveau de l’indépendance lui rendit bientôt la solitude plus supportable. Il pouvait changer maintenant les heures de ses repas, rentrer ou sortir sans donner de raisons, et, lorsqu’il était bien fatigué, s’étendre de ses quatre membres, tout en large, dans son lit. Donc, il se choya, se dorlota et accepta les consolations qu’on lui donnait. D’autre part, la mort de sa femme ne l’avait pas mal servi dans son métier, car on avait répété durant un mois: «Ce pauvre jeune homme! quel malheur!» Son nom s’était répandu, sa clientèle s’était accrue; et puis il allait aux Bertaux tout à son aise. Il avait un espoir sans but, un bonheur vague; il se trouvait la figure plus agréable en brossant ses favoris devant son miroir.He thought less of her as he grew accustomed to living alone. The new delight of independence soon made his loneliness bearable. He could now change his meal-times, go in or out without explanation, and when he was very tired stretch himself at full length on his bed. So he nursed and coddled himself and accepted the consolations that were offered him. On the other hand, the death of his wife had not served him ill in his business, since for a month people had been saying, "The poor young man! what a loss!" His name had been talked about, his practice had increased; and moreover, he could go to the Bertaux just as he liked. He had an aimless hope, and was vaguely happy; he thought himself better looking as he brushed his whiskers before the looking-glass.Egyre kevesebbet gondolt rá, amint ujra hozzá szokott a magános élethez. A függetlenség uj és kellemes érzése lassankint türhetőbbé tette özvegységét. Most már akkor ebédelt, amikor akart, jöhetett-mehetett, anélkül, hogy igazolgatnia kellett volna magát, s ha fáradt volt, végig dőlhetett az ágyán. Ahogy a többiek tették vele, ő maga is dédelgette, beczézgette magát; és láthatóan jól esett neki, ha valaki vigasztalgatni kezdte. Aztán meg feleségének a halála éppenséggel nem ártott a keresetének; egy hónapig mindenki csak erről beszélt: "Szegény fiatal ember! Mily szerencsétlenség!" Sűrün emlegették a nevét s pácziensei megszaporodtak. És végül: akkor ment Bertaux-ba, amikor akart. Ezeknek a látogatásoknak tulajdonképpen nem volt semmi czélja; és mégis a reménység, meg valami édes, boldogitó érzés vitte oda. Mikor tükre előtt a pofaszakállát kefélgette, ugy találta, hogy csinosabb legény, mint amilyen azelőtt volt.Je mehr er sich an sein Witwertum gewöhnte, um so weniger gedachte er der Verstorbenen. Das angenehme, ihm neue Bewußtsein, unabhängig zu sein, machte ihm die Einsamkeit bald erträglicher. Jetzt durfte er die Stunden der Mahlzeiten selber bestimmen, konnte gehen und kommen, ohne Rechenschaft darüber geben zu müssen, und wenn er müde war, alle vier von sich strecken und sich in seinem Bette breit machen. Er hegte und pflegte sich und ließ alle Tröstungen über sich ergehen. Übrigens hatte der Tod seiner Frau keine ungünstige Wirkung auf seinen Beruf als Arzt. Indem man wochenlang in einem fort sagte: »Der arme Doktor. Wie traurig!« blieb sein Name im Munde der Leute. Seine Praxis vergrößerte sich. Und dann konnte er nun nach Bertaux reiten, wann es ihm beliebte. Eine unbestimmbare Sehnsucht wuchs in ihm auf, ein namenloses Glücksgefühl. Wenn er sich im Spiegel betrachtete und sich den Bart strich, fand er sich gar nicht übel.
Il arriva un jour vers trois heures; tout le monde était aux champs; il entra dans la cuisine, mais n’aperçut point d’abord Emma; les auvents étaient fermés. Par les fentes du bois, le soleil allongeait sur les pavés de grandes raies minces, qui se brisaient à l’angle des meubles et tremblaient au plafond. Des mouches, sur la table, montaient le long des verres qui avaient servi, et bourdonnaient en se noyant au fond, dans le cidre resté. Le jour qui descendait par la cheminée, veloutant la suie de la plaque, bleuissait un peu les cendres froides. Entre la fenêtre et le foyer, Emma cousait; elle n’avait point de fichu, on voyait sur ses épaules nues de petites gouttes de sueur.One day he got there about three o'clock. Everybody was in the fields. He went into the kitchen, but did not at once catch sight of Emma; the outside shutters were closed. Through the chinks of the wood the sun sent across the flooring long fine rays that were broken at the corners of the furniture and trembled along the ceiling. Some flies on the table were crawling up the glasses that had been used, and buzzing as they drowned themselves in the dregs of the cider. The daylight that came in by the chimney made velvet of the soot at the back of the fireplace, and touched with blue the cold cinders. Between the window and the hearth Emma was sewing; she wore no fichu; he could see small drops of perspiration on her bare shoulders.Egyszer ugy három óra felé érkezett meg Bertaux-ba; mindenki kinn volt a tanyán. Bement a konyhába, de eleinte nem vette észre Emmát; a konyha zsalugátere le volt eresztve. A zsalugáter hasadékain át a nap vékony sávokban szürődött be a kövezetre; fénycsikjai feltánczoltak a konyha tetejéig. Az asztalon még ott voltak az el nem mosott ételes edények; a poharakon legyek mászkáltak, s addig zümmögtek, mig végre belefultak a maradék almaborba. A szabad tüzhely fölött, a nyitott kéményen át, nappali világosság áradt be, mely a tüzhely kormos tetejének valami bársonyos fényt adott, s kékes szinnel vonta be a már elhamvadt parazsat. Emma a tüzhely és az ablak között ült; varrt. A nyakán nem volt kendő; meztelen vállán egy-két izzadság-csepp látszott.Eines schönen Tages kam er nachmittags gegen drei Uhr im Gute angeritten. Alles war draußen auf dem Felde. Er betrat die Küche. Emma war drinnen, aber er bemerkte sie zunächst nicht. Die Fensterläden waren geschlossen. Durch die Ritzen des Holzes stachen die Sonnenstrahlen mit langen dünnen Nadeln auf die Fliesen, oder sie brachen sich an den Kanten der Möbel entzwei und wirbelten hinauf zur Decke. Auf dem Küchentische krabbelten Fliegen an den Gläsern hinauf, purzelten summend in die Apfelweinneigen und ertranken. Das Sonnenlicht, das durch den Kamin eindrang, verwandelte die rußige Herdplatte in eine Samtfläche und färbte den Aschehaufen blau. Emma saß zwischen dem Fenster und dem Herd und nähte. Sie hatte kein Halstuch um, und auf ihren entblößten Schultern glänzten kleine Schweißperlen.
Selon la mode de la campagne, elle lui proposa de boire quelque chose. Il refusa, elle insista, et enfin lui offrit, en riant, de prendre un verre de liqueur avec elle. Elle alla donc chercher dans l’armoire une bouteille de curaçao, atteignit deux petits verres, emplit l’un jusqu’au bord, versa à peine dans l’autre, et, après avoir trinqué, le porta à sa bouche. Comme il était presque vide, elle se renversait pour boire; et, la tête en arrière, les lèvres avancées, le cou tendu, elle riait de ne rien sentir, tandis que le bout de sa langue, passant entre ses dents fines, léchait à petits coups le fond du verre.After the fashion of country folks she asked him to have something to drink. He said no; she insisted, and at last laughingly offered to have a glass of liqueur with him. So she went to fetch a bottle of curacao from the cupboard, reached down two small glasses, filled one to the brim, poured scarcely anything into the other, and, after having clinked glasses, carried hers to her mouth. As it was almost empty she bent back to drink, her head thrown back, her lips pouting, her neck on the strain. She laughed at getting none of it, while with the tip of her tongue passing between her small teeth she licked drop by drop the bottom of her glass.Falusi szokás szerint mindjárt itallal kinálta a vendégét. Károly azt mondta, hogy: köszöni, nem kér semmit, de a lány tovább is kinálgatta. Csak nem utasit vissza egy pohár édes pálinkát, ha ő is iszik vele? Elővett a szekrényből egy üveg curaçao-t meg két kis poharat; az egyiket megtöltötte egészen, a másikba alig öntött pár cseppet. Aztán koczintottak, s Emma is szájához vette a poharat. Minthogy ez majdnem egészen üres volt, Emmának hátra kellett hajolnia, hogy ihassék; s - mialatt Károly elnézte a hátra szegzett fejet és kifeszitett nyakat - kicsucsoritott szájjal akarta szürcsölni az italt, de nevetnie kellett, mert semmi izt se érzett. Ugy segitett magán, hogy szép, finom fogai közül kidugta a nyelve hegyét, s azzal szítta fel a curaçao-cseppeket.Nach ländlichem Brauch bot sie dem Ankömmling einen Trunk an. Als er ihn ausschlug, nötigte sie ihn, und schließlich bat sie ihn lachend, ein Gläschen Likör mit ihr zu trinken. Sie holte aus dem Schranke eine Flasche Curaçao, suchte zwei Gläser heraus, füllte das eine bis zum Rande und goß in das andre ein paar Tropfen. Sie stieß mit Karl an und führte dann ihr Glas zum Munde. Da soviel wie nichts drin war, mußte sie sich beim Trinken zurückbiegen. Den Kopf nach hinten gelegt, die Lippen zugespitzt, den Hals gestrafft, so stand sie da und lachte darüber, daß ihr nichts auf die Zunge lief, obgleich diese mit der Spitze aus den feinen Zähnen herausspazierte und bis an den Boden des Glases mehreremals suchend vorstieß.
Elle se rassit et elle reprit son ouvrage, qui était un bas de coton blanc où elle faisait des reprises; elle travaillait le front baissé; elle ne parlait pas, Charles non plus. L’air, passant par le dessous de la porte, poussait un peu de poussière sur les dalles; il la regardait se traîner, et il entendait seulement le battement intérieur de sa tête, avec le cri d’une poule, au loin, qui pondait dans les cours. Emma, de temps à autre, se rafraîchissait les joues en y appliquant la paume de ses mains; qu’elle refroidissait après cela sur la pomme de fer des grands chenets.She sat down again and took up her work, a white cotton stocking she was darning. She worked with her head bent down; she did not speak, nor did Charles. The air coming in under the door blew a little dust over the flags; he watched it drift along, and heard nothing but the throbbing in his head and the faint clucking of a hen that had laid an egg in the yard. Emma from time to time cooled her cheeks with the palms of her hands, and cooled these again on the knobs of the huge fire-dogs.Aztán visszaült a helyére s elővette a munkáját. Egy fehér gyapju-harisnyát foltozgatott, ugy, hogy összevarrta rajta a lyukakat. Ráhajlott a munkájára s elhallgatott; Károly se beszélt. Az ajtó hasadékán át a szellő egy kis port söpört be a konyha kőkoczkáira; Károly elnézte a porszemek kergetőzését, s hallgatta, hogyan zúg valami a fejében, halkan, csendesen. Aztán egy tyúkra figyelt, mely az udvar mélyén, messze, kotkodácsolni kezdett. Emma koronkint tenyerével hűsitgette az arczát, majd ujra meg ujra megfogta a tűzfogó hideg vasát, hogy ne legyen olyan melege.Emma nahm wieder Platz und begann sich von neuem ihrer Handarbeit zu widmen. Ein weißer baumwollener Strumpf war zu stopfen. Mit gesenkter Stirn saß sie da. Sie sagte nichts und Karl erst recht nichts. Der Luftzug, der sich zwischen Tür und Schwelle eindrängte, wirbelte ein wenig Staub von den Fliesen auf. Karl sah diesem Tanze der Atome zu. Dabei hörte er nichts als das Hämmern seines Blutes im eignen Hirne und aus der Ferne das Gackern einer Henne, die irgendwo im Hofe ein Ei gelegt hatte. Hin und wieder hielt Emma die Handflächen ihrer Hände auf den kalten Knauf der Herdstange und preßte sie dann an ihre Wangen, um diese zu kühlen.
Elle se plaignit d’éprouver, depuis le commencement de la saison, des étourdissements; elle demanda si les bains de mer lui seraient utiles; elle se mit à causer du couvent, Charles de son collège, les phrases leur vinrent. Ils montèrent dans sa chambre. Elle lui fit voir ses anciens cahiers de musique, les petits livres qu’on lui avait donnés en prix et les couronnes en feuilles de chêne, abandonnées dans un bas d’armoire. Elle lui parla encore de sa mère, du cimetière, et même lui montra dans le jardin la plate- bande dont elle cueillait les fleurs, tous les premiers vendredis de chaque mois, pour les aller mettre sur sa tombe. Mais le jardinier qu’ils avaient n’y entendait rien; on était si mal servi! Elle eût bien voulu, ne fût-ce au moins que pendant l’hiver, habiter la ville, quoique la longueur des beaux jours rendît peut-être la campagne plus ennuyeuse encore durant l’été; - - et, selon ce qu’elle disait, sa voix était claire, aiguë, ou se couvrant de langueur tout à coup, traînait des modulations qui finissaient presque en murmures, quand elle se parlait à elle- même, -- tantôt joyeuse, ouvrant des yeux naïfs, puis les paupières à demi closes, le regard noyé d’ennui, la pensée vagabondant.She complained of suffering since the beginning of the season from giddiness; she asked if sea-baths would do her any good; she began talking of her convent, Charles of his school; words came to them. They went up into her bedroom. She showed him her old music-books, the little prizes she had won, and the oak-leaf crowns, left at the bottom of a cupboard. She spoke to him, too, of her mother, of the country, and even showed him the bed in the garden where, on the first Friday of every month, she gathered flowers to put on her mother's tomb. But the gardener they had never knew anything about it; servants are so stupid! She would have dearly liked, if only for the winter, to live in town, although the length of the fine days made the country perhaps even more wearisome in the summer. And, according to what she was saying, her voice was clear, sharp, or, on a sudden all languor, drawn out in modulations that ended almost in murmurs as she spoke to herself, now joyous, opening big naive eyes, then with her eyelids half closed, her look full of boredom, her thoughts wandering.Panaszkodott, hogy, mióta a melegebb idő beállott, szédülései vannak; kérdezte, nem volna-e jó tengeri fürdőt használnia. Később a kolostorról kezdett beszélni, Károly meg a kollégiumáról; s a beszélgetés megeredt. Fölmentek a leány szobájába. Emma megmutatta a régi hangjegy-füzeteit, jutalom-könyveit, tölgyfalevelekből összeállitott iskolai koszoruit, meg a többi emlékeit, amelyeket egy szekrényfiókban tartott. Azután édes anyjáról és a temetőről beszélt, sőt megmutatta vendégének a kertben azt a virágágyat is, amelyről virágot szed, minden hónap első péntekén, hogy feldiszitse vele édes anyja sirját. Pedig a kertészük nem tudja gondozni a virágokat; nem ért az semmihez a világon. Persze falun rosszul szolgálják ki az embert. Azért, legalább a téli hónapokban, szeretett volna a városban lakni; ámbár nyáron, mivel a napok hosszuk, talán még unalmasabb a falu, mint télen. És aszerint, amit mondott, a hangja hol frissen, tisztán csengett, hol egyszerre csak vontatottá vált. Mikor maga-magáról beszélt, a hangja szinte dünnyögő volt; aztán, mikor másra tért át, megint felvidult. Néha nyilt szemmel, szinte gyermekesen nézett a vendégére; máskor meg összehuzta a szempilláit, a tekintete csupa unalom volt, s látszott rajta, hogy a gondolatai messze kalandoznak.Sie klagte über die Schwindelanfälle, von denen sie seit Frühjahrsanfang heimgesucht wurde, und fragte, ob ihr wohl Seebäder dienlich wären. Dann plauderte sie von ihrem Aufenthalt im Kloster und er von seiner Gymnasiastenzeit. So gerieten sie in ein Gespräch. Sie führte ihn in ihr Zimmer und zeigte ihm ihre Notenhefte von damals und die niedlichen Bücher, die sie als Schulprämien bekommen hatte, und die Eichenlaubkränze, die im untersten Schrankfache ihr Dasein fristeten. Dann erzählte sie von ihrer Mutter, von deren Grabe, und zeigte ihm sogar im Garten das Beet, wo die Blumen wüchsen, die sie der Toten jeden ersten Freitag im Monat hintrug. Der Gärtner, den sie hatten, verstünde nichts. Mit dem seien sie schlecht dran. Ihr Wunsch wäre es, wenigstens während der Wintermonate in der Stadt zu wohnen. Dann aber meinte sie wieder, an den langen Sommertagen sei das Leben auf dem Lande noch langweiliger. Und je nachdem, was sie sagte, klang ihre Stimme hell oder scharf; oder sie nahm plötzlich einen matten Ton an, und wenn sie wie mit sich selbst plauderte, ward sie wieder ganz anders, wie flüsternd und murmelnd. Bald war Emma lustig und hatte große unschuldige Augen, dann wieder schlossen sich ihre Lider zur Hälfte, und ihr schimmernder Blick sah teilnahmslos und traumverloren aus.
Le soir, en s’en retournant, Charles reprit une à une les phrases qu’elle avait dites, tâchant de se les rappeler, d’en compléter le sens, afin de se faire la portion d’existence qu’elle avait vécu dans le temps qu’il ne la connaissait pas encore. Mais jamais il ne put la voir en sa pensée, différemment qu’il ne l’avait vue la première fois, ou telle qu’il venait de la quitter tout à l’heure. Puis il se demanda ce qu’elle deviendrait, si elle se marierait, et à qui? hélas! le père Rouault était bien riche, et elle!... si belle! Mais la figure d’Emma revenait toujours se placer devant ses yeux, et quelque chose de monotone comme le ronflement d’une toupie bourdonnait à ses oreilles: «Si tu te mariais, pourtant! si tu te mariais!» La nuit, il ne dormit pas, sa gorge était serrée, il avait soif; il se leva pour aller boire à son pot à l’eau et il ouvrit la fenêtre; le ciel était couvert d’étoiles, un vent chaud passait, au loin des chiens aboyaient. Il tourna la tête du côté des Bertaux.Going home at night, Charles went over her words one by one, trying to recall them, to fill out their sense, that he might piece out the life she had lived before he knew her. But he never saw her in his thoughts other than he had seen her the first time, or as he had just left her. Then he asked himself what would become of her—if she would be married, and to whom! Alas! Old Rouault was rich, and she!—so beautiful! But Emma's face always rose before his eyes, and a monotone, like the humming of a top, sounded in his ears, "If you should marry after all! If you should marry!" At night he could not sleep; his throat was parched; he was athirst. He got up to drink from the water-bottle and opened the window. The night was covered with stars, a warm wind blowing in the distance; the dogs were barking. He turned his head towards the Bertaux.Este, mialatt hazament, Károly folyvást azzal foglalkozott gondolatában, amiről délután beszéltek. Azt akarta, hogy eszébe jusson a lánynak minden szava, elgondolkozott egyes mondásainak az értelmén, maga előtt akarta látni Emmát abban az időben, mikor még nem ismerte. De sehogyse tudta elképzelni másformának, mint amilyen akkor volt, amikor először látta, vagy amilyen az imént volt. Aztán azt kérdezgette magától: mi lesz vele, ha férjhez megy? Kihez megy férjhez? Fájdalom, Rouault apó gazdag, s ő... ő oly szép! Emma alakja ujra meg ujra megjelent előtte, s egyhanguan, mint egy pörgettyü búgása, folyvást csak az zúgott a fülében: "Hátha megházasodnál?! S elvennéd ezt a leányt?!" Éjjel nem tudott aludni, a torka kiszáradt, megszomjazott; fölkelt, egyet húzott a vizes kancsójából s kinyitotta az ablakot. Az ég tele volt csillaggal, meleg szél fujdogált, a messzeségben kutyák ugattak. Arrafelé nézett, a merre Bertaux-t tudta.Abends auf dem Heimritt wiederholte sich Karl alles, was sie geredet hatte, bis ins einzelne, und versuchte den vollen Sinn ihrer Worte zu erfassen. Er wollte sich damit eine Vorstellung von der Existenz schaffen, die Emma geführt, ehe er sie kennen gelernt hatte. Aber es gelang ihm nicht, sie in seinen Gedanken anders zu erschauen als so, wie sie ausgesehen hatte, als er sie zum ersten Male erblickt, oder so, wie er sie eben vor sich gehabt hatte. Dann fragte er sich, wie es wohl würde, wenn sie sich verheiratete, aber mit wem? Ja, ja, mit wem? Ihr Vater war so reich und sie ... so schön! Und immer wieder sah er Emmas Gesicht vor seinen geistigen Augen, und eine Art eintönige Melodie summte ihm durch die Ohren wie das Surren eines Kreisels: »Emma, wenn du dich verheiratetest! Wenn du dich nun verheiratetest!« In der Nacht konnte er keinen Schlaf finden. Die Kehle war ihm wie zugeschnürt. Er verspürte Durst, stand auf, trank ein Glas Wasser und machte das Fenster auf. Der Himmel stand voller Sterne. Der laue Nachtwind strich in das Zimmer. Fern bellten Hunde. Er wandte den Blick in die Rötung nach Bertaux.
Pensant qu’après tout l’on ne risquait rien, Charles se promit de faire la demande quand l’occasion s’en offrirait; mais, chaque fois qu’elle s’offrit, la peur de ne point trouver les mots convenables lui collait les lèvres.Thinking that, after all, he should lose nothing, Charles promised himself to ask her in marriage as soon as occasion offered, but each time such occasion did offer the fear of not finding the right words sealed his lips.Károly, ugy gondolkozván, hogy végre is, ezzel semmit se koczkáztat az ember, szentül megfogadta, hogy megkéri a leányt, mihelyt alkalom nyílik rá; de valahányszor alkalom nyilt, a félelem s az aggódás, hogy nem találja meg a kellő szavakat, megnémitotta.Endlich kam er auf den Gedanken, daß es den Hals nicht kosten könne, und so nahm er sich vor, bei der ersten besten Gelegenheit um Emmas Hand zu bitten. Aber sooft sich diese Gelegenheit bot, wollten ihm vor lauter Angst die passenden Worte nicht über die Lippen.
Le père Rouault n’eût pas été fâché qu’on le débarrassât de sa fille, qui ne lui servait guère dans sa maison. Il l’excusait intérieurement, trouvant qu’elle avait trop d’esprit pour la culture, métier maudit du ciel, puisqu’on n’y voyait jamais de millionnaire. Loin d’y avoir fait fortune, le bonhomme y perdait tous les ans; car, s’il excellait dans les marchés, où il se plaisait aux ruses du métier, en revanche la culture proprement dite, avec le gouvernement intérieur de la ferme, lui convenait moins qu’à personne. Il ne retirait pas volontiers ses mains de dedans ses poches, et n’épargnait point la dépense pour tout ce qui regardait sa vie, voulant être bien nourri, bien chauffé, bien couché. Il aimait le gros cidre, les gigots saignants, les glorias longuement battus. Il prenait ses repas dans la cuisine, seul, en face du feu, sur une petite table qu’on lui apportait toute servie, comme au théâtre.Old Rouault would not have been sorry to be rid of his daughter, who was of no use to him in the house. In his heart he excused her, thinking her too clever for farming, a calling under the ban of Heaven, since one never saw a millionaire in it. Far from having made a fortune by it, the good man was losing every year; for if he was good in bargaining, in which he enjoyed the dodges of the trade, on the other hand, agriculture properly so called, and the internal management of the farm, suited him less than most people. He did not willingly take his hands out of his pockets, and did not spare expense in all that concerned himself, liking to eat well, to have good fires, and to sleep well. He liked old cider, underdone legs of mutton, glorias* well beaten up. He took his meals in the kitchen alone, opposite the fire, on a little table brought to him all ready laid as on the stage.Pedig Rouault apó nem bánta volna, ha megszabaditják a leányától, akinek semmi hasznát se vette a ház körül. Magában megbocsátott neki, mert ugy találta, hogy a leánynak több esze van, mint hogy kedve legyen a gazdálkodáshoz; ehhez az átkozott mesterséghez, mely még senkit se tett milliomossá. A gazdálkodás neki se sokat hozott a konyhára; nemcsak hogy nem szerzett, ellenkezőleg, minden esztendőben fogyott a vagyona. Mert bár nagyon értett az adás-vevéshez, s örömét találta a kupeczkedésben, viszont maga a gazdálkodás, s a földmüveléssel kapcsolatos összes foglalatosságok teljességgel nem voltak inyére. Nem szivesen húzta ki kezét a zsebéből, s éppen nem az az ember volt, aki maga is megfogja az eke szarvát; másrészt semmit se tudott megtagadni magától, ami a jóléthez és a kényelemhez tartozik. Szeretett nagyokat szopogatni az almaborból, méltányolta a jó szivart, s megbecsülte az angolosan készült ürüczombot. A konyhában szokott lakmározni, egyedül, szemben a tüzhelylyel, egy kis asztalnál, amelyet megteritve hozatott be, a hogy a szinházban látta.Vater Rouault hätte längst nichts dagegen gehabt, wenn ihm jemand seine Tochter geholt hätte. Im Grunde nützte sie ihm in Haus und Hof nicht viel. Er machte ihr keinen Vorwurf daraus: sie war eben für die Landwirtschaft zu geweckt. »Ein gottverdammtes Gewerbe!« pflegte er zu schimpfen. »Das hat auch noch keinen zum Millionär gemacht!« Ihm hatte es in der Tat keine Reichtümer gebracht; im Gegenteil, er setzte alle Jahre zu. Denn wenn er auch auf den Märkten zu seinem Stolz als gerissener Kerl bekannt war, so war er eigentlich doch für Ackerbau und Viehzucht durchaus nicht geschaffen. Er verstand nicht zu wirtschaften. Er nahm nicht gern die Hände aus den Hosentaschen, und seinem eigenen Leibe war er kein Stiefvater. Er hielt auf gut Essen und Trinken, einen warmen Ofen und ausgiebigen Schlaf. Ein gutes Glas Landwein, ein halb durchgebratenes Hammelkotelett und ein Täßchen Mokka mit Kognak gehörten zu den Idealen seines Lebens. Er nahm seine Mahlzeiten in der Küche ein und zwar allein für sich, in der Nähe des Herdfeuers an einem kleinen Tische, der ihm -- wie auf der Bühne -- fix und fertig gedeckt hereingebracht werden mußte.
Lorsqu’il s’aperçut donc que Charles avait les pommettes rouges près de sa fille, ce qui signifiait qu’un de ces jours on la lui demanderait en mariage, il rumina d’avance toute l’affaire. Il le trouvait bien un peu gringalet, et ce n’était pas là un gendre comme il l’eût souhaité; mais on le disait de bonne conduite, économe, fort instruit, et sans doute qu’il ne chicanerait pas trop sur la dot. Or, comme le père Rouault allait être forcé de vendre vingt-deux acres de son bien, qu’il devait beaucoup au maçon, beaucoup au bourrelier, que l’arbre du pressoir était à remettre: -- S’il me la demande, se dit-il; je la lui donne.When, therefore, he perceived that Charles's cheeks grew red if near his daughter, which meant that he would propose for her one of these days, he chewed the cud of the matter beforehand. He certainly thought him a little meagre, and not quite the son-in-law he would have liked, but he was said to be well brought-up, economical, very learned, and no doubt would not make too many difficulties about the dowry. Now, as old Rouault would soon be forced to sell twenty-two acres of "his property," as he owed a good deal to the mason, to the harness-maker, and as the shaft of the cider-press wanted renewing, "If he asks for her," he said to himself, "I'll give her to him."Mikor észrevette, hogy Károlynak kipirul az arcza, ha Emmával beszél, amiből világos volt, hogy maholnap meg fogják kérni a leányát, előre meghányta-vetette magában a dolgot. Egy kicsit gyatrá-nak találta Károlyt; nem ilyen vőt kivánt volna, az bizonyos. De mellette szólt, hogy: rendes ember, takarékos, művelt, s látni lehetett rajta, hogy hozomány dolgában nem lesz követelő. Mivel pedig Rouault apó épp akkor huszonkét holdat volt kénytelen eladni a birtok-ából, mivel sokkal tartozott a kőmüvesnek, és sokkal a nyergesnek, mivel végre a prés csavarját is meg kellett csináltatni, elhatározta, hogy: - Ha megkéri a leányt, hozzá adom.Als er die Entdeckung machte, daß Karl einen roten Kopf bekam, wenn er Emma sah, war er sich sofort klar, daß früher oder später ein Heiratsantrag zu erwarten war. Alsobald überlegte er sich die Geschichte. Besonders schneidig sah ja Karl Bovary nicht gerade aus, und Rouault hatte sich ehedem seinen künftigen Schwiegersohn ein bißchen anders gedacht, aber er war doch als anständiger Kerl bekannt, sparsam und tüchtig in seinem Berufe. Und zweifellos würde er wegen der Mitgift nicht lange feilschen. Vater Rouault hatte gerade eine Menge großer Ausgaben. Um allerlei Handwerker zu bezahlen, sah er sich gezwungen, zweiundzwanzig Acker von seinem Grund und Boden zu verkaufen. Die Kelter mußte auch erneuert werden. Und so sagte er sich: »Wenn er um Emma anhält, soll er sie kriegen!«
À l’époque de la Saint-Michel, Charles était venu passer trois jours aux Bertaux. La dernière journée s’était écoulée comme les précédentes, à reculer de quart d’heure en quart d’heure. Le père Rouault lui fit la conduite; ils marchaient dans un chemin creux, ils s’allaient quitter; c’était le moment. Charles se donna jusqu’au coin de la haie, et enfin, quand on l’eut dépassée:At Michaelmas Charles went to spend three days at the Bertaux. The last had passed like the others in procrastinating from hour to hour. Old Rouault was seeing him off; they were walking along the road full of ruts; they were about to part. This was the time. Charles gave himself as far as to the corner of the hedge, and at last, when past it—Szent Mihály-nap táján Károly három napot töltött Bertaux-ban. Az utolsó nap is ugy mult el, mint az előbbiek; negyedóráról-negyedórára halogatta a mondanivalóját. Mikor hazafelé indult, Rouault apó egy darabig elkisérte. Kiértek a mély utra; pár percz és el fognak válni: a pillanat elérkezett. Károly még egy utolsó haladékot adott magának: amig eljutnak a kerités széléig. Elhagyták azt is, s Károly végre elszánta magát:Zur Weinlese war Karl drei Tage lang da. Aber Tag verging auf Tag und Stunde auf Stunde, ohne daß Karls Wille zur Tat ward. Rouault gab ihm ein kleines Stück Wegs das Geleite; am Ende des Hohlwegs vor dem Dorfe pflegte er sich von seinem Gaste zu verabschieden. Das war also der Moment! Karl nahm sich noch Zeit bis zuallerletzt. Erst als die Hecke hinter ihnen lag, stotterte er los:
-- Maître Rouault, murmura-t-il, je voudrais bien vous dire quelque chose."Monsieur Rouault," he murmured, "I should like to say something to you."Rouault mester - szólt - szeretnék önnek valamit mondani.»Verehrter Herr Rouault, ich möchte Ihnen gern etwas sagen!«
Ils s’arrêtèrent. Charles se taisait.They stopped. Charles was silent.Megállapodtak. Károly elhallgatott.Weiter brachte er nichts heraus. Die beiden Männer blieben stehen.
-- Mais contez-moi votre histoire! est-ce que je ne sais pas tout? dit le père Rouault, en riant doucement."Well, tell me your story. Don't I know all about it?" said old Rouault, laughing softly.Hát csak hadd halljam! Vagy, azt hiszi, nem tudom? - felelt Rouault apó csendesen nevetve.»Na, raus mit der Sprache! Ich kann mirs schon denken!« Rouault lachte gemütlich.
-- Père Rouault..., père Rouault..., balbutia Charles."Monsieur Rouault—Monsieur Rouault," stammered Charles.Rouault apó... Rouault apó... - dadogta Károly.»Vater Rouault! Vater Rouault!« stammelte Karl.
-- Moi, je ne demande pas mieux, continua le fermier. Quoique sans doute la petite soit de mon idée, il faut pourtant lui demander son avis. Allez-vous-en donc; je m’en vais retourner chez nous. Si c’est oui, entendez-moi bien, vous n’aurez pas besoin de revenir, à cause du monde, et, d’ailleurs, ça la saisirait trop. Mais pour que vous ne vous mangiez pas le sang, je pousserai tout grand l’auvent de la fenêtre contre le mur: vous pourrez le voir par derrière, en vous penchant sur la haie."I ask nothing better", the farmer went on. "Although, no doubt, the little one is of my mind, still we must ask her opinion. So you get off—I'll go back home. If it is 'yes', you needn't return because of all the people about, and besides it would upset her too much. But so that you mayn't be eating your heart, I'll open wide the outer shutter of the window against the wall; you can see it from the back by leaning over the hedge."Ami engem illet, örülök rajta - folytatta Rouault apó. - Azt hiszem, a kicsi is ugy gondolkozik, mint én, de azért mégis meg kell kérdeznünk tőle, hányadán vagyunk. Most csak menjen haza; én majd visszafordulok, s kivallatom. Ha: igen, értsen meg jól, azért nem kell visszajönnie; tudja, az emberek mindjárt elkezdenek fecsegni, aztán meg minek felizgatni a leányt? De hogy ön se emészsze magát sokáig, azonnal tudatni fogom a feleletet, s ha: igen, ki fogom nyitni az ablak zsalugáterét. Innen elláthat odáig, ha egy kicsit áthajlik a sövényen.»Meinen Segen sollen Sie haben!« fuhr der Gutspächter fort. »Meine Kleine denkt gewiß nicht anders als ich, aber gefragt werden muß sie. Reiten Sie getrost nach Hause. Ich werde sie gleich mal ins Gebet nehmen. Wenn sie Ja sagt, -- wohlverstanden! -- brauchen Sie jedoch nicht umzukehren. Wegen der Leute nicht, und auch weil sie sich erst ein bißchen beruhigen soll. Damit Sie aber nicht zu lange Blut schwitzen, will ich Ihnen ein Zeichen geben: ich werde einen Fensterladen gegen die Mauer klappen lassen. Wenn Sie da oben über die Hecke gucken, können Sie das ungesehen beobachten!«
Et il s’éloigna.And he went off.És visszament.Damit ging er.
Charles attacha son cheval à un arbre. Il courut se mettre dans le sentier; il attendit. Une demi-heure se passa, puis il compta dix- neuf minutes à sa montre. Tout à coup un bruit se fit contre le mur; l’auvent s’était rabattu, la cliquette tremblait encore.Charles fastened his horse to a tree; he ran into the road and waited. Half an hour passed, then he counted nineteen minutes by his watch. Suddenly a noise was heard against the wall; the shutter had been thrown back; the hook was still swinging.Károly egy fához kötötte a lovát és lesbe állott. Elmult egy félóra, s aztán még tizenkilencz perczet számlált az óráján. Egyszerre valami zörej hallatszott a ház felől; a zsalugáter kinyilt s a falhoz csapódott. A kapcsa még zörgött egy pár pillanatig.Karl band seinen Schimmel an einen Baum; kletterte die Böschung hinauf und stellt sich auf die Lauer, die Taschenuhr in der Hand. Eine halbe Stunde verstrich -- und dann noch neunzehn Minuten ... Da gab es mit einem Male einen Schlag gegen die Mauer. Der Laden blieb sperrangelweit offen und wackelte noch eine Weile.
Le lendemain, dès neuf heures, il était à la ferme. Emma rougit quand il entra, tout en s’efforçant de rire un peu; par contenance. Le père Rouault embrassa son futur gendre. On remit à causer des arrangements d’intérêt; on avait, d’ailleurs, du temps devant soi, puisque le mariage ne pouvait décemment avoir lieu avant la fin du deuil de Charles, c’est-à-dire vers le printemps de l’année prochaine.The next day by nine o'clock he was at the farm. Emma blushed as he entered, and she gave a little forced laugh to keep herself in countenance. Old Rouault embraced his future son-in-law. The discussion of money matters was put off; moreover, there was plenty of time before them, as the marriage could not decently take place till Charles was out of mourning, that is to say, about the spring of the next year.Másnap, reggel kilencz órakor már a tanyán volt. Emma elpirult, amikor meglátta, de azért nevetni próbált, illedelemből. Rouault apó megölelte jövendőbeli vejét. Aztán a dolog anyagi részéről kezdtek beszélni. Erre különben még ráértek, mert addig nem lehet megesküdniök, mig Károlynak a gyász-esztendeje le nem telik. Vagyis a jövő tavaszig.Am andern Morgen war Karl vor neun Uhr in Bertaux. Emma wurde über und über rot, als sie ihn sah. Sie lächelte gezwungen ein wenig, um ihre Fassung zu bewahren. Rouault umarmte seinen künftigen Schwiegersohn. Die Besprechung der geschäftlichen Punkte wurde verschoben. Übrigens war noch viel Zeit dazu, da die Hochzeit anstandshalber vor Ablauf von Karls Trauerjahr nicht stattfinden konnte, das hieß, nicht vor dem nächsten Frühjahr.
L’hiver se passa dans cette attente. Mademoiselle Rouault s’occupa de son trousseau. Une partie en fut commandée à Rouen, et elle se confectionna des chemises et des bonnets de nuit, d’après des dessins de modes qu’elle emprunta. Dans les visites que Charles faisait à la ferme, on causait des préparatifs de la noce; on se demandait dans quel appartement se donnerait le dîner; on rêvait à la quantité de plats qu’il faudrait et quelles seraient les entrées.The winter passed waiting for this. Mademoiselle Rouault was busy with her trousseau. Part of it was ordered at Rouen, and she made herself chemises and nightcaps after fashion-plates that she borrowed. When Charles visited the farmer, the preparations for the wedding were talked over; they wondered in what room they should have dinner; they dreamed of the number of dishes that would be wanted, and what should be entrees.A tél ebben a várakozásban telt el. Rouault kisasszony a kelengyéjével foglalatoskodott. Ennek egy részét Rouen-ban rendelték meg, az ingeket azonban, meg a háló-főkötőket Emma maga készitette el, kölcsönkért divat-rajzok nyomán. Olyankor, mikor Károly is a tanyán volt, az esküvő előkészületeiről beszélgettek; megvitatták, melyik szobában kell teriteni, hány tál étel kell, s mi legyen a pecsenye előtt.In dieser Erwartung verging der Winter. Fräulein Rouault beschäftigte sich mit ihrer Aussteuer. Ein Teil davon wurde in Rouen bestellt. Die Hemden und Hauben stellte sie nach Schnitten, die sie sich lieh, selbst her. Wenn Karl zu Besuch kam, plauderte das Brautpaar von den Vorbereitungen zur Hochzeitsfeier. Es wurde überlegt, in welchem Raume das Festmahl stattfinden, wieviel Platten und Schüsseln auf die Tafel kommen und was für Vorspeisen es geben solle.
Emma eût, au contraire, désiré se marier à minuit, aux flambeaux; mais le père Rouault ne comprit rien à cette idée. Il y eut donc une noce, où vinrent quarante-trois personnes, où l’on resta seize heures à table, qui recommença le lendemain et quelque peu les jours suivants.Emma would, on the contrary, have preferred to have a midnight wedding with torches, but old Rouault could not understand such an idea. So there was a wedding at which forty-three persons were present, at which they remained sixteen hours at table, began again the next day, and to some extent on the days following.Emma éjfélkor szeretett volna esküdni, fáklyafény mellett. De Rouault apó nem méltányolta ezt az ötletet. Igy hát egészen közönséges lakzit tartottak, amelyre negyvenhárom személyt hivtak meg, - amelyen tizenhat óráig ültek az asztalnál, - s amely másnap ujra kezdődött, sőt egy kissé a következő napokon is.Am liebsten hätte es Emma gehabt, wenn die Trauung auf nachts zwölf Uhr bei Fackelschein festgesetzt worden wäre; aber für solche Romantik hatte Vater Rouault kein Verständnis. Man einigte sich also auf eine Hochzeitsfeier, zu der dreiundvierzig Gäste Einladungen bekamen. Sechzehn Stunden wollte man bei Tisch sitzen bleiben. Am nächsten Tage und an den folgenden sollte es so weitergehen.
IVChapter FourIV.Viertes Kapitel
Les conviés arrivèrent de bonne heure dans des voitures, carrioles à un cheval, chars à bancs à deux roues, vieux cabriolets sans capote, tapissières à rideaux de cuir, et les jeunes gens des villages les plus voisins dans des charrettes où ils se tenaient debout, en rang, les mains appuyées sur les ridelles pour ne pas tomber, allant au trot et secoués dur. Il en vint de dix lieues loin, de Goderville, de Normanville, et de Cany. On avait invité tous les parents des deux familles, on s’était raccommodé avec les amis brouillés, on avait écrit à des connaissances perdues de vue depuis longtemps.The guests arrived early in carriages, in one-horse chaises, two-wheeled cars, old open gigs, waggonettes with leather hoods, and the young people from the nearer villages in carts, in which they stood up in rows, holding on to the sides so as not to fall, going at a trot and well shaken up. Some came from a distance of thirty miles, from Goderville, from Normanville, and from Cany. All the relatives of both families had been invited, quarrels between friends arranged, acquaintances long since lost sight of written to.Már korán kezdtek érkezni a vendégek: hintón, szekeren, bricskán, egyfogatu, nyitott kocsin s kétkerekü, könnyü laptikán, ócska, fedetlen kordélyon és bőrfedelü batáron. A szomszéd falukban lakó fiatalok pláne talyigákon jöttek, amelyeken állva szorongtak egymás mellett, a kocsioldalba fogózva, hogy ki ne essenek; a ló nehezen ügetett velök, s jól összerázhatta őket. Tiz mértföldnyi távolságból jött vendég: Goderville-ből, Normanville-ből és Cany-ból. Meghivták mind a két család összes rokonságát; kibékültek barátokkal, akikkel esztendőkig haragban voltak; irtak ismerősöknek, akiket régen elveszitettek szem elől.Die Hochzeitsgäste stellten sich pünktlich ein, in Kutschen, Landauern, Einspännern, Gigs, Kremsern mit Ledervorhängen, in allerlei Fuhrwerk moderner und vorsintflutlicher Art. Das junge Volk aus den nächsten Nachbardörfern kam tüchtig durchgerüttelt im Trabe in einem Heuwagen angefahren, aufrecht in einer Reihe stehend, die Hände an den Seitenstangen, um nicht umzufallen. Etliche eilten zehn Wegstunden weit herbei, aus Goderville, Normanville und Cany. Die Verwandten beider Familien waren samt und sonders geladen. Freunde, mit denen man uneins gewesen, versöhnte man, und es war an Bekannte geschrieben worden, von denen man wer weiß wie lange nichts gehört hatte.
De temps à autre, on entendait des coups de fouet derrière la haie; bientôt la barrière s’ouvrait: c’était une carriole qui entrait. Galopant jusqu’à la première marche du perron, elle s’y arrêtait court, et vidait son monde, qui sortait par tous les côtés en se frottant les genoux et en s’étirant les bras. Les dames, en bonnet, avaient des robes à la façon de la ville, des chaînes de montre en or, des pèlerines à bouts croisés dans la ceinture, ou de petits fichus de couleur attachés dans le dos avec une épingle, et qui leur découvraient le cou par derrière. Les gamins, vêtus pareillement à leurs papas, semblaient incommodés par leurs habits neufs (beaucoup même étrennèrent ce jour-là la première paire de bottes de leur existence), et l’on voyait à côté d’eux, ne soufflant mot dans la robe blanche de sa première communion rallongée pour la circonstance, quelque grande fillette de quatorze ou seize ans, leur cousine ou leur soeur aînée sans doute, rougeaude, ahurie, les cheveux gras de pommade à la rose, et ayant bien peur de salir ses gants. Comme il n’y avait point assez de valets d’écurie pour dételer toutes les voitures, les messieurs retroussaient leurs manches et s’y mettaient eux-mêmes. Suivant leur position sociale différente, ils avaient des habits, des redingotes, des vestes, des habits-vestes: -- bons habits, entourés de toute la considération d’une famille, et qui ne sortaient de l’armoire que pour les solennités; redingotes à grandes basques flottant au vent, à collet cylindrique, à poches larges comme des sacs; vestes de gros drap, qui accompagnaient ordinairement quelque casquette cerclée de cuivre à sa visière; habits-vestes très courts, ayant dans le dos deux boutons rapprochés comme une paire d’yeux, et dont les pans semblaient avoir été coupés à même un seul bloc, par la hache du charpentier. Quelques-uns encore (mais ceux-là, bien sûr, devaient dîner au bas bout de la table) portaient des blouses de cérémonie, c’est-à-dire dont le col était rabattu sur les épaules, le dos froncé à petits plis et la taille attachée très bas par une ceinture cousue.From time to time one heard the crack of a whip behind the hedge; then the gates opened, a chaise entered. Galloping up to the foot of the steps, it stopped short and emptied its load. They got down from all sides, rubbing knees and stretching arms. The ladies, wearing bonnets, had on dresses in the town fashion, gold watch chains, pelerines with the ends tucked into belts, or little coloured fichus fastened down behind with a pin, and that left the back of the neck bare. The lads, dressed like their papas, seemed uncomfortable in their new clothes (many that day hand-sewed their first pair of boots), and by their sides, speaking never a work, wearing the white dress of their first communion lengthened for the occasion were some big girls of fourteen or sixteen, cousins or elder sisters no doubt, rubicund, bewildered, their hair greasy with rose pomade, and very much afraid of dirtying their gloves. As there were not enough stable-boys to unharness all the carriages, the gentlemen turned up their sleeves and set about it themselves. According to their different social positions they wore tail-coats, overcoats, shooting jackets, cutaway-coats; fine tail-coats, redolent of family respectability, that only came out of the wardrobe on state occasions; overcoats with long tails flapping in the wind and round capes and pockets like sacks; shooting jackets of coarse cloth, generally worn with a cap with a brass-bound peak; very short cutaway-coats with two small buttons in the back, close together like a pair of eyes, and the tails of which seemed cut out of one piece by a carpenter's hatchet. Some, too (but these, you may be sure, would sit at the bottom of the table), wore their best blouses—that is to say, with collars turned down to the shoulders, the back gathered into small plaits and the waist fastened very low down with a worked belt.Minduntalan ostorpattogás hallatszott a sövény mögül; a sorompó megnyilt s egy kocsi vonult be az udvarra. A tornácz lépcsőjéhez érve hirtelen megállapodott, s a vendégek egy ujabb szállitmányát öntötte ki magából. Minden oldalról alakok szálltak ki belőle, akik a térdeiket dörzsölgették vagy a karjaikat nyujtóztatták. Az asszonyok főkötőben, városias szabásu ruhában és arany óralánczokkal jelentek meg; némelyiken csuklyás köpeny volt, melyet öv-szalag füzött össze, másokon szines, könnyü kendő, mely tűvel volt a ruhához erősitve, s szabadon hagyta hátul a nyakat. A gyerekek, akik éppen ugy voltak öltözve mint a papáik, láthatóan alkalmatlannak találták uj ruháikat; némelyik ez alkalommal kapta életének első pár csizmáját. Egy pár nagyocska leány is volt közöttük, tizennégy-tizenhat évesek, bizonyára az unokatestvéreik vagy a nénjeik; ijedt arczu, szótlan, pironkodó kis teremtések, akiknek nagy gondot okozott, hogy be ne piszkitsák a keztyüiket. Ezeken fehér ruha diszlett, az első áldozás alkalmával viselt fehér ruha, melyet erre az ünnepi alkalomra egy kicsit megtoldottak; a hajuk zsiros volt a rózsapomádétól. Minthogy a tanyán nem volt elég istálló-szolga, az urak feltürték a kabátjuk ujját, s maguk fogták ki a lovakat. Különbözö társadalmi helyzetük szerint különféle felső ruhát viseltek: ki frakkot, ki hosszabb vagy rövidebb kabátot, némelyek zekét. Ezek a ruhadarabok csak egy dologban egyeztek meg: abban, hogy mindegyik valóságos családi kincs volt, nagy becsben álló klenódium, mely csak ünnepi alkalmakkor került ki a szekrényből. Egyébként meglehetősen tarka látványt nyujtottak. Volt köztük: széles lebernyegü s fecskefarkszerüen lengő hosszu kabát, kidudorodó gallérral és roppant zsebekkel, vastag posztó-zeke, mely többnyire rézkeretü ellenzővel ellátott sapka kiséretében mutatkozott, és sok rövidebb kabát, melyeknek a szárnyait mintha ugyanabból a darabból hasitotta volna ki, nem a szabó, hanem fejszéjével az ács. Az utóbbiakon hátul két óriás gomb fénylett, mint két rettentő szem. De találkozott olyan vendég is - igaz, hogy ezek az asztal végére kerültek - akin csak vasárnapi blúz volt, lehajtott galléru s redőzött hátu blúz, melyet kivarrott öv szoritott össze.Immer wieder vernahm man hinter der Gartenhecke Peitschengeknall. Eine Weile später erschien der Wagen im Hoftor. Im Galopp ging es bis zur Freitreppe, wo mit einem Rucke gehalten wurde. Die Insassen stiegen nach beiden Seiten aus. Man rieb sich die Knie und turnte mit den Armen. Die Damen, Hauben auf dem Kopfe, trugen städtische Kleider, goldne Uhrketten, Umhänge mit langen Enden, die sie sich kreuzweise umgeschlagen hatten, oder Schals, die mit einer Nadel auf dem Rücken festgesteckt waren, damit sie hinten den Hals frei ließen. Die Knaben, genau so angezogen wie ihre Väter, fühlten sich in ihren Röcken sichtlich unbehaglich; viele hatten an diesem Tage gar zum ersten Male richtige Stiefel an. Ihnen zur Seite gewahrte man vierzehn- bis sechzehnjährige Mädchen, offenbar ihre Basen oder älteren Schwestern, in ihren weißen Firmelkleidern, die man zur Feier des Tages um ein Stück länger gemacht hatte, alle mit roten verschämten Gesichtern und pomadisiertem Haar, voller Angst, sich die Handschuhe nicht zu beschmutzen. Da nicht Knechte genug da waren, um all die Wagen gleichzeitig abzuspannen, streiften die Herren die Rockärmel hoch und stellten ihre Pferde eigenhändig ein. Je nach ihrem gesellschaftlichen Range waren sie in Fräcken, Röcken oder Jacketts erschienen. Manche in ehrwürdigen Bratenröcken, die nur bei ganz besonderen Festlichkeiten feierlich aus dem Schranke geholt wurden; ihre langen Schöße flatterten im Winde, die Kragen daran sahen aus wie Halspanzer, und die Taschen hatten den Umfang von Säcken. Es waren auch Jacken aus derbem Tuch zum Vorschein gekommen, meist im Verein mit messingumränderten Mützen; fernerhin ganz kurze Röcke mit zwei dicht nebeneinandersitzenden großen Knöpfen hinten in der Taille und mit Schößen, die so ausschauten, als habe sie der Zimmermann mit einem Beile aus dem Ganzen herausgehackt. Ein paar (einige wenige) Gäste -- und das waren solche, die dann an der Festtafel gewiß am alleruntersten Ende zu sitzen kamen -- trugen nur Sonntagsblusen mit breitem Umlegekragen und Rückenfalten unter dem Gürtel.
Et les chemises sur les poitrines bombaient comme des cuirasses! Tout le monde était tondu à neuf, les oreilles s’écartaient des têtes, on était rasé de près; quelques-uns même qui s’étaient levés dès avant l’aube, n’ayant pas vu clair à se faire la barbe, avaient des balafres en diagonale sous le nez, ou, le long des mâchoires, des pelures d’épiderme larges comme des écus de trois francs, et qu’avait enflammées le grand air pendant la route, ce qui marbrait un peu de plaques roses toutes ces grosses faces blanches épanouies.And the shirts stood out from the chests like cuirasses! Everyone had just had his hair cut; ears stood out from the heads; they had been close-shaved; a few, even, who had had to get up before daybreak, and not been able to see to shave, had diagonal gashes under their noses or cuts the size of a three-franc piece along the jaws, which the fresh air en route had enflamed, so that the great white beaming faces were mottled here and there with red dabs.S a sok fehér ing-mell ugy feszült, mint megannyi vért! Mindenki meg volt nyiratkozva, a fülek elálltak a fejektől, s itt is, ott is, mindenütt csak frissen beretvált arczokat lehetett látni. Voltak, akik virradatkor, sebtében borotválkoztak meg, amikor még nem láttak jól; ezeknek az orruk alját apró, rézsutos sebhelyek tarkázták. Másoknak az állát meg az arczát kezdte ki a beretva. A felhámlott bőrt aztán az úton kifujta a szél: a sok vigyorgó fehér arcz tele volt veres folttal.Die steifen Hemden wölbten sich über den Brüsten wie Kürasse. Durchweg hatte man sich unlängst das Haar schneiden lassen (um so mehr standen die Ohren von den Schädeln ab!), und alle waren ordentlich rasiert. Manche, die noch im Dunkeln aufgestanden waren, hatten offenbar beim Rasieren nicht Licht genug gehabt und hatten sich unter der Nase die Kreuz und die Quer geschnitten oder hatten am Kinn Löcher in der Haut bekommen, groß wie Talerstücke. Unterwegs hatten sich diese Wunden in der frischen Morgenluft gerötet, und so leuchteten auf den breiten blassen Bauerngesichtern große rote Flecke.
La mairie se trouvant à une demi-lieue de la ferme, on s’y rendit à pied, et l’on revint de même, une fois la cérémonie faite à l’église. Le cortège, d’abord uni comme une seule écharpe de couleur, qui ondulait dans la campagne, le long de l’étroit sentier serpentant entre les blés verts, s’allongea bientôt et se coupa en groupes différents, qui s’attardaient à causer. Le ménétrier allait en tête, avec son violon empanaché de rubans à la coquille; les mariés venaient ensuite, les parents, les amis tout au hasard, et les enfants restaient derrière, s’amusant à arracher les clochettes des brins d’avoine, ou à se jouer entre eux, sans qu’on les vît. La robe d’Emma, trop longue, traînait un peu par le bas; de temps à autre, elle s’arrêtait pour la tirer, et alors délicatement, de ses doigts gantés, elle enlevait les herbes rudes avec les petits dards des chardons, pendant que Charles, les mains vides, attendait qu’elle eût fini. Le père Rouault, un chapeau de soie neuf sur la tête et les parements de son habit noir lui couvrant les mains jusqu’aux ongles, donnait le bras à madame Bovary mère. Quant à M. Bovary père, qui, méprisant au fond tout ce monde-là, était venu simplement avec une redingote à un rang de boutons d’une coupe militaire, il débitait des galanteries d’estaminet à une jeune paysanne blonde. Elle saluait, rougissait, ne savait que répondre. Les autres gens de la noce causaient de leurs affaires ou se faisaient des niches dans le dos, s’excitant d’avance à la gaieté; et, en y prêtant l’oreille, on entendait toujours le crin-crin du ménétrier qui continuait à jouer dans la campagne. Quand il s’apercevait qu’on était loin derrière lui, il s’arrêtait à reprendre haleine, cirait longuement de colophane son archet, afin que les cordes grinçassent mieux, et puis il se remettait à marcher, abaissant et levant tour à tour le manche de son violon, pour se bien marquer la mesure à lui-même. Le bruit de l’instrument faisait partir de loin les petits oiseaux.The mairie was a mile and a half from the farm, and they went thither on foot, returning in the same way after the ceremony in the church. The procession, first united like one long coloured scarf that undulated across the fields, along the narrow path winding amid the green corn, soon lengthened out, and broke up into different groups that loitered to talk. The fiddler walked in front with his violin, gay with ribbons at its pegs. Then came the married pair, the relations, the friends, all following pell-mell; the children stayed behind amusing themselves plucking the bell-flowers from oat-ears, or playing amongst themselves unseen. Emma's dress, too long, trailed a little on the ground; from time to time she stopped to pull it up, and then delicately, with her gloved hands, she picked off the coarse grass and the thistledowns, while Charles, empty handed, waited till she had finished. Old Rouault, with a new silk hat and the cuffs of his black coat covering his hands up to the nails, gave his arm to Madame Bovary senior. As to Monsieur Bovary senior, who, heartily despising all these folk, had come simply in a frock-coat of military cut with one row of buttons—he was passing compliments of the bar to a fair young peasant. She bowed, blushed, and did not know what to say. The other wedding guests talked of their business or played tricks behind each other's backs, egging one another on in advance to be jolly. Those who listened could always catch the squeaking of the fiddler, who went on playing across the fields. When he saw that the rest were far behind he stopped to take breath, slowly rosined his bow, so that the strings should sound more shrilly, then set off again, by turns lowering and raising his neck, the better to mark time for himself. The noise of the instrument drove away the little birds from afar.Minthogy a polgármesteri hivatal csak egy félmértföldre volt a tanyától, gyalog mentek oda; gyalog is jöttek vissza, miután a templomban is megvolt a czeremónia. A násznép, mely előbb, mint tarka szalag huzódott tova a zöldelő vetés között kigyózó szük ösvényen, lassankint megszakadozott, s kisebb-nagyobb csoportokra oszlott, amelyek a sok beszélgetés közepett el-elmaradoztak egymástól. Elül ment a hegedüs, felpántlikázott hangszerével, aztán az ifju pár, a rokonok, a jóbarátok és ismerősök - az utóbbiak, ahogy éppen egymáshoz kerültek - végül a gyermekek, akik messzire elmaradoztak, hogy harangvirágot szedhessenek a zabvetésben, vagy hogy felügyelet nélkül játszadozhassanak. Emma, akinek a ruhája tulságosan hosszu volt s meg-megakadozott, koronkint megállt, hogy kiszabaditsa slepjét; ilyenkor keztyüs kezével ügyesen letisztogatta ruhájáról a tövist és a gazt, mialatt Károly üres kézzel várta, mig elkészül s ujra karját nyujtja. Rouault apó, akinek a fején uj selyemkalap diszlett, s akinek a körme se látszott ki a ruhájából - olyan hosszu volt a frakkjának az ujja - az idősebb Bovarynét vezette a karján. Az idősebb Bovary ur viszont, aki mélységesen megvetve az egész tisztelt gyülekezetet, katonás szabásu, egysor gombos kabátban jelent meg az esküvőn, egy szőke falusi ártatlanságnak udvarolgatott, meglehetősen kocsmai tónusban. A szőke hol mosolygott, hol elpirult, s nem tudott mit felelni. A többiek ügyes-bajos dolgaikról beszéltek, vagy lopva egymás hátát csiklandozgatták, hogy jóelőre gondoskodjanak egy kis vidámságról; ekközben, ha oda figyelt az ember, folyvást hallani lehetett a hegedüst, aki pihenés nélkül czinczogott tovább. Csak akkor lélekzett egyet, mikor észrevette, hogy a násznép messze elmaradt mögötte. Meggyantázta a vonóját, hogy a húrok jobban nyekeregjenek, aztán ujra megindult, hegedüjének a nyakát le s fel jártatva, hogy jól megjegyezze magának az ütemet. A hangszer nyikorgása messzire elriasztotta a madarakat.Das Gemeindeamt lag eine halbe Stunde vom Pachthofe entfernt. Man begab sich zu Fuß dahin und ebenso zurück, nachdem die Zeremonie in der Kirche stattgefunden hatte. Der Hochzeitszug war anfangs wohlgeordnet gewesen. Wie ein buntes Band hatte er sich durch die grünen Felder geschlängelt. Aber bald lockerte er sich und zerfiel in verschiedene Gruppen, von denen sich die letzten plaudernd verspäteten. Ganz vorn schritt ein Spielmann mit einer buntbebänderten Fiedel. Dann kamen die Brautleute, darauf die Verwandten, dahinter ohne besondre Ordnung die Freunde und zuletzt die Kinder, die sich damit vergnügten, Ähren aus den Kornfeldern zu rupfen oder sich zu jagen, wenn es niemand sah. Emmas Kleid, das etwas zu lang war, schleppte ein wenig auf der Erde hin. Von Zeit zu Zeit blieb sie stehen, um den Rock aufzuraffen. Dabei las sie behutsam mit ihren behandschuhten Händen die kleinen stacheligen Distelblätter ab, die an ihrem Kleide hängen geblieben waren. Währenddem stand Karl mit leeren Händen da und wartete, bis sie fertig war. Vater Rouault trug einen neuen Zylinderhut und einen schwarzen Rock, dessen Ärmel ihm bis an die Fingernägel reichten. Am Arm führte er Frau Bovary senior. Der alte Herr Bovary, der im Grunde seines Herzens die ganze Sippschaft um sich herum verachtete, war einfach in einem uniformähnlichen einreihigen Rock erschienen. Ihm zur Seite schritt eine junge blonde Bäuerin, die er mir derben Galanterien traktierte. Sie hörte ihm respektvoll zu, wußte aber in ihrer Verlegenheit gar nicht, was sie sagen sollte. Die übrigen Gäste sprachen von ihren Geschäften oder ulkten sich gegenseitig an, um sich in fidele Stimmung zu bringen. Wer aufhorchte, hörte in einem fort das Tirilieren des Spielmannes, der auch im freien Felde weitergeigte. Sooft er bemerkte, daß die Gesellschaft weit hinter ihm zurückgeblieben war, machte er Halt und schöpfte Atem. Umständlich rieb er seinen Fiedelbogen mit Kolophonium ein, damit die Saiten schöner quietschen sollten, und dann setzte er sich wieder in Bewegung. Er hob und senkte den Hals seines Instruments, um recht hübsch im Takte zu bleiben. Die Fidelei verscheuchte die Vögel schon von weitem.
C’était sous le hangar de la charreterie que la table était dressée. Il y avait dessus quatre aloyaux, six fricassées de poulets, du veau à la casserole, trois gigots, et, au milieu, un joli cochon de lait rôti, flanqué de quatre andouilles à l’oseille. Aux angles, se dressait l’eau de vie dans des carafes. Le cidre doux en bouteilles poussait sa mousse épaisse autour des bouchons, et tous les verres, d’avance, avaient été remplis de vin jusqu’au bord. De grands plats de crème jaune, qui flottaient d’eux-mêmes au moindre choc de la table, présentaient, dessinés sur leur surface unie, les chiffres des nouveaux époux en arabesques de nonpareille. On avait été chercher un pâtissier à Yvetot, pour les tourtes et les nougats. Comme il débutait dans le pays, il avait soigné les choses; et il apporta, lui-même, au dessert, une pièce montée qui fit pousser des cris. À la base, d’abord, c’était un carré de carton bleu figurant un temple avec portiques, colonnades et statuettes de stuc tout autour, dans des niches constellées d’étoiles en papier doré; puis se tenait au second étage un donjon en gâteau de Savoie, entouré de menues fortifications en angélique, amandes, raisins secs, quartiers d’oranges; et enfin, sur la plate-forme supérieure, qui était une prairie verte où il y avait des rochers avec des lacs de confitures et des bateaux en écales de noisettes, on voyait un petit Amour, se balançant à une escarpolette de chocolat, dont les deux poteaux étaient terminés par deux boutons de rose naturels, en guise de boules, au sommet.The table was laid under the cart-shed. On it were four sirloins, six chicken fricassees, stewed veal, three legs of mutton, and in the middle a fine roast suckling pig, flanked by four chitterlings with sorrel. At the corners were decanters of brandy. Sweet bottled-cider frothed round the corks, and all the glasses had been filled to the brim with wine beforehand. Large dishes of yellow cream, that trembled with the least shake of the table, had designed on their smooth surface the initials of the newly wedded pair in nonpareil arabesques. A confectioner of Yvetot had been intrusted with the tarts and sweets. As he had only just set up on the place, he had taken a lot of trouble, and at dessert he himself brought in a set dish that evoked loud cries of wonderment. To begin with, at its base there was a square of blue cardboard, representing a temple with porticoes, colonnades, and stucco statuettes all round, and in the niches constellations of gilt paper stars; then on the second stage was a dungeon of Savoy cake, surrounded by many fortifications in candied angelica, almonds, raisins, and quarters of oranges; and finally, on the upper platform a green field with rocks set in lakes of jam, nutshell boats, and a small Cupid balancing himself in a chocolate swing whose two uprights ended in real roses for balls at the top.A lakomára a nagy kocsiszínben teritettek. Négy marhahátszin került az asztalra, hat pörkölt tyuk, három ürüczomb és serpenyős borjupecsenye. De a lakoma ékessége egy szép nagy malacz volt, amelyet négy hurka és sóska-főzelék köritett. Az asztal négy sarkán, nagy üvegekben, pálinka állott. Nyitott üvegekben édes almabor gyöngyözött; s minden poharat előre tele töltöttek borral. Nagy tálakban, melyek azonnal himbálózni kezdtek, mihelyt az asztalt egy kicsit meglökte valaki, vaniliás, sürü tejszinhab diszlett, felületén az uj pár névbetüivel s egyéb czifrázatokkal. A torták és más édességek elkészitése végett Yvetot-ból hozattak czukrászt. Mivel uj ember volt a környéken, ki akart tenni magáért, s a lakoma vége felé ő maga hozott az asztalra egy remek czukor-épületet, mely olyan általános álmélkodást keltett, hogy sokan felkiáltottak meglepetésükben. Ennek a remekműnek az alsó része egy kékszinü, keménypapirból készült, négyszögü alkotmány volt, mely több csarnokra osztott templomot ábrázolt, oszlopsorral, gipsz-szobrocskákkal, s fülkéiben kis aranypapir-csillagokkal; második emeletét tortasüteményből való vártorony alkotta, apró erőditményekkel: mandulával, malaga-szőlővel és narancs-szeletekkel; felső részén végre, a tetőzeten, mely parkot ábrázolt, sziklával, lekvár-tavacskákkal és mogyoróhéj-sajkákkal, egy kis Ámort lehetett látni, amint kecsesen himbálózott csokoládéból font kötél-hintáján, melynek két czölöpje legfelül két összehajló, természetes rózsabimbóban végződött.Die Festtafel war unter dem Schutzdache des Wagenschuppens aufgestellt. Es prangten darauf vier Lendenbraten, sechs Schüsseln mit Hühnerfrikassee, eine Platte mit gekochtem Kalbfleisch, drei Hammelkeulen und in der Mitte, umgeben von vier Leberwürsten in Sauerkraut, ein köstlich knusprig gebratenes Spanferkel. An den vier Ecken des Tisches brüsteten sich Karaffen mit Branntwein, und in einer langen Reihe von Flaschen wirbelte perlender Apfelweinsekt, während auf der Tafel bereits alle Gläser im voraus bis an den Rand vollgeschenkt waren. Große Teller mit gelber Creme, die beim leisesten Stoß gegen den Tisch zitterte und bebte, vervollständigten die Augenweide. Auf der glatten Oberfläche dieses Desserts prangten in umschnörkelten Monogrammen von Zuckerguß die Anfangsbuchstaben der Namen von Braut und Bräutigam. Für die Torten und Kuchen hatte man einen Konditor aus Yvetot kommen lassen. Da dies sein Debüt in der Gegend war, hatte er sich ganz besondre Mühe gegeben. Beim Nachtisch trug er eigenhändig ein Prunkstück seiner Kunst auf, das ein allgemeines »Ah!« hervorrief. Der Unterbau aus blauer Pappe stellte ein von Sternen aus Goldpapier übersätes Tempelchen dar, mit einem Säulenumgang und Nischen, in denen Statuen aus Marzipan standen. Im zweiten Stockwerk rundete sich ein Festungsturm aus Pfefferkuchen, umbaut von einer Brustwehr aus Bonbons, Mandeln, Rosinen und Apfelsinenschnitten. Die oberste Plattform aber krönte über einer grünen Landschaft aus Wiesen, Felsen und Teichen mit Nußschalenschiffchen darauf (alles Zuckerwerk): ein niedlicher Amor, der sich auf einer Schaukel aus Schokolade wiegte. In den beiden kugelgeschmückten Schnäbeln der Schaukel steckten zwei lebendige Rosenknospen.
Jusqu’au soir, on mangea. Quand on était trop fatigué d’être assis, on allait se promener dans les cours ou jouer une partie de bouchon dans la grange; puis on revenait à table. Quelques-uns, vers la fin, s’y endormirent et ronflèrent. Mais, au café, tout se ranima; alors on entama des chansons, on fit des tours de force, on portait des poids, on passait sous son pouce, on essayait à soulever les charrettes sur ses épaules, on disait des gaudrioles; on embrassait les dames. Le soir, pour partir, les chevaux gorgés d’avoine jusqu’aux naseaux, eurent du mal à entrer dans les brancards; ils ruaient, se cabraient, les harnais se cassaient, leurs maîtres juraient ou riaient; et toute la nuit, au clair de la lune, par les routes du pays, il y eut des carrioles emportées qui couraient au grand galop, bondissant dans les saignées, sautant par-dessus les mètres de cailloux, s’accrochant aux talus, avec des femmes qui se penchaient en dehors de la portière pour saisir les guides.Until night they ate. When any of them were too tired of sitting, they went out for a stroll in the yard, or for a game with corks in the granary, and then returned to table. Some towards the finish went to sleep and snored. But with the coffee everyone woke up. Then they began songs, showed off tricks, raised heavy weights, performed feats with their fingers, then tried lifting carts on their shoulders, made broad jokes, kissed the women. At night when they left, the horses, stuffed up to the nostrils with oats, could hardly be got into the shafts; they kicked, reared, the harness broke, their masters laughed or swore; and all night in the light of the moon along country roads there were runaway carts at full gallop plunging into the ditches, jumping over yard after yard of stones, clambering up the hills, with women leaning out from the tilt to catch hold of the reins.Estig folyvást ettek. Mikor megunták az ülést, kimentek sétálni az udvarba, vagy átvonultak a csürbe, a hol egypáran hozzáfogtak a parafa-játékhoz. Aztán visszaültek az asztalhoz. Az álmosabb természetüek elaludtak és hortyogni kezdtek. De mikor behozták a kávét, mindenki felélénkült. Megeredt az énekszó s megkezdődtek az erőmutatványok. Súlyokat tartottak ki, kinyujtott karral emelgették egymást, megpróbálták a vállukra emelni a szekeret, pajkosságokat beszéltek, s megcsókolták a hölgyeket. Éjjel, mikor hazafelé készültek, a zabbal jól tartott és alaposan ellustult lovak sehogyse akartak a kocsirud mellé állani; ágaskodtak, rugtak, egyik-másik istráng elszakadt, a gazdáik káromkodtak vagy nevettek; s egész éjszaka, a Bertaux-ból szétágazó utakon mindenfelé, veszettül iramló szekereket lehetett látni a hold világánál, megvadult lovakat, melyek neki rohantak az ároknak, ide-oda rángatott kocsikat, melyek iszonyuakat zökkentek a kőrakásokon vagy megrekedtek a lejtős helyeken, és ijedt asszonyokat, akik kihajoltak a kocsiból, hogy megragadhassák a gyeplőt.Man schmauste bis zum Abend. Wer von dem zu langen Sitzen ermüdet war, ging im Hof oder im Garten spazieren oder machte eine Partie des in jener Gegend beliebten Pfropfenspiels mit und setzte sich dann wieder an den Tisch. Ein paar Gäste schliefen gegen das Ende des Mahles ein und schnarchten ganz laut. Aber beim Kaffee war alles wieder munter. Man sang Lieder, vollführte allerlei Kraftleistungen, stemmte schwere Steine, schoß Purzelbäume, hob Schubkarren bis zur Schulterhöhe, erzählte gepfefferte Geschichten und scharwenzelte mit den Damen. Vor dem Aufbruch war es kein leichtes Stück Arbeit, den Pferden, die allesamt der allzu reichlich vertilgte Hafer stach, die Kumte und Geschirre aufzulegen. Die übermütigen Tiere stiegen, bockten und schlugen aus, während die Herren und Kutscher fluchten und lachten. Die ganze Nacht hindurch gab es auf den mondbeglänzten Landstraßen in Karriere über Stock und Stein heimrasende Fuhrwerke.
Ceux qui restèrent aux Bertaux passèrent la nuit à boire dans la cuisine. Les enfants s’étaient endormis sous les bancs.Those who stayed at the Bertaux spent the night drinking in the kitchen. The children had fallen asleep under the seats.Akik Bertaux-ban maradtak, egész éjjel ittak a konyhában. A gyermekek elaludtak, ki hol volt, az asztal körül, a földön.Die nachtüber in Bertaux bleibenden Gäste zechten am Küchentische bis zum frühen Morgen weiter, während die Kinder unter den Bänken schliefen.
La mariée avait supplié son père qu’on lui épargnât les plaisanteries d’usage. Cependant, un mareyeur de leurs cousins (qui même avait apporté, comme présent de noces, une paire de soles) commençait à souffler de l’eau avec sa bouche par le trou de la serrure, quand le père Rouault arriva juste à temps pour l’en empêcher, et lui expliqua que la position grave de son gendre ne permettait pas de telles inconvenances. Le cousin, toutefois, céda difficilement à ces raisons. En dedans de lui-même, il accusa le père Rouault d’être fier, et il alla se joindre dans un coin à quatre ou cinq autres des invités qui, ayant eu par hasard plusieurs fois de suite à table les bas morceaux des viandes, trouvaient aussi qu’on les avait mal reçus, chuchotaient sur le compte de leur hôte et souhaitaient sa ruine à mots couverts.The bride had begged her father to be spared the usual marriage pleasantries. However, a fishmonger, one of their cousins (who had even brought a pair of soles for his wedding present), began to squirt water from his mouth through the keyhole, when old Rouault came up just in time to stop him, and explain to him that the distinguished position of his son-in-law would not allow of such liberties. The cousin all the same did not give in to these reasons readily. In his heart he accused old Rouault of being proud, and he joined four or five other guests in a corner, who having, through mere chance, been several times running served with the worst helps of meat, also were of opinion they had been badly used, and were whispering about their host, and with covered hints hoping he would ruin himself.Az uj asszony megkérte apját, hogy kiméljék meg a szokásos tréfáktól. Mindazáltal egyik rokonuk, aki tengerihalkereskedő volt - s aki egy pár sole-t hozott nászajándékul - nem akart letenni arról, hogy a kulcslyukon át vizet fuj be az uj pár szobájába. Rouault apó épp a kellő pillanatban érkezett meg, hogy ebben megakadályozza. Megmagyarázta, hogy vejének komoly hivatása és társadalmi állása nem engedi meg az ilyen illetlenkedést; mindamellett a rokon csak nagynehezen engedett ezeknek a tekinteteknek. Magában büszkeséggel vádolta Rouault apót, s visszavonult egy sarokba négy vagy öt más vendéghez, akik, mivel többféle husételből véletlenül gyöngébb falatokat kaptak, ugy találták, hogy rosszul fogadták őket. Ezek az elégedetlen vendégek súlyos dolgokat suttogtak a házigazdáról, s leplezett szavakkal arra czélozgattak, hogy nem bánnák, ha a balsors egy kicsit megalázná a kevélyeket.Die junge Frau hatte ihren Vater besonders gebeten, sie vor den herkömmlichen Späßen zu bewahren. Indessen machte sich ein Vetter -- ein Seefischhändler, der als Hochzeitsgeschenk selbstverständlich ein paar Seezungen gestiftet hatte -- doch daran, einen Mund voll Wasser durch das Schlüsselloch des Brautgemachs zu spritzen. Vater Rouault erwischte ihn gerade noch rechtzeitig, um ihn daran zu hindern. Er machte ihm klar, daß sich derartige Scherze mit der Würde seines Schwiegersohnes nicht vertrügen. Der Vetter ließ sich durch diese Einwände nur widerwillig von seinem Vorhaben abbringen. Insgeheim hielt er den alten Rouault für aufgeblasen. Er setzte sich unten in eine Ecke mir vier bis fünf andern Unzufriedenen, die während des Mahles bei der Wahl der Fleischstücke Mißgriffe getan hatten. Diese Unglücksmenschen räsonierten nun alle untereinander auf den Gastgeber und wünschten ihm ungeniert alles Üble.
Madame Bovary mère n’avait pas desserré les dents de la journée. On ne l’avait consultée ni sur la toilette de la bru, ni sur l’ordonnance du festin; elle se retira de bonne heure. Son époux, au lieu de la suivre, envoya chercher des cigares à Saint-Victor et fuma jusqu’au jour, tout en buvant des grogs au kirsch, mélange inconnu à la compagnie, et qui fut pour lui comme la source d’une considération plus grande encore.Madame Bovary, senior, had not opened her mouth all day. She had been consulted neither as to the dress of her daughter-in-law nor as to the arrangement of the feast; she went to bed early. Her husband, instead of following her, sent to Saint-Victor for some cigars, and smoked till daybreak, drinking kirsch-punch, a mixture unknown to the company. This added greatly to the consideration in which he was held.Az idősebb Bovaryné egész nap ki se nyitotta a száját. Nem kérdezték meg, hogy menye miképpen öltözködjék, a lakoma dolgában se kértek tőle tanácsot; tehát korán visszavonult. Férje, ahelyett, hogy követte volna, elküldött Saint-Victorba szivarért, aztán reggelig füstölt s itta a kirsch-sel kevert grogot. Ez az ital, melyet a vendégek közül senki se ismert, nagyban emelte idősb Bovary urnak a tekintélyét.Die alte Frau Bovary war den ganzen Tag über aus ihrer Verbissenheit nicht herausgekommen. Man hatte sie weder bei der Toilette ihrer Schwiegertochter noch bei den Vorbereitungen zur Hochzeitsfeier um Rat gefragt. Darum zog sie sich zeitig zurück. Ihrem Manne aber fiel es nicht ein, mit zu verschwinden; er ließ sich Zigarren holen und paffte bis zum Morgen, wozu er Grog von Kirschwasser trank. Da diese Mischung den Dabeisitzenden unbekannt war, staunte man ihn erst recht als Wundertier an.
Charles n’était point de complexion facétieuse, il n’avait pas brillé pendant la noce. Il répondit médiocrement aux pointes, calembours, mots à double entente, compliments et gaillardises que l’on se fit un devoir de lui décocher dès le potage.Charles, who was not of a facetious turn, did not shine at the wedding. He answered feebly to the puns, doubles entendres*, compliments, and chaff that it was felt a duty to let off at him as soon as the soup appeared.Károly nem volt tréfálkozó természetü s a nászlakomán nem igen tett ki magáért. Természetesen ő volt a czéltáblája az összes élczeknek, s attól fogva, hogy a levest behozták, mindenki kötelességének tartotta az elmésségnek egy-egy nyilát lövellni rá; ő azonban nem igen tudott megfelelni a szójátékokra, a kétértelmü mondásokra, a burkolt bókokra s más egyéb hunczfutságokra.Karl war kein witziger Kopf, und so hatte er während des Festes gar keine glänzende Rolle gespielt. Gegen alle die Neckereien, Späße, Kalauer, Zweideutigkeiten, Komplimente und Anulkungen, die ihm der Sitte gemäß bei Tische zuteil geworden waren, hatte er sich alles andre denn schlagfertig gezeigt. Um so mächtiger war seine innere Wandlung.
Le lendemain, en revanche, il semblait un autre homme. C’est lui plutôt que l’on eût pris pour la vierge de la veille, tandis que la mariée ne laissait rien découvrir où l’on pût deviner quelque chose. Les plus malins ne savaient que répondre, et ils la considéraient, quand elle passait près d’eux, avec des tensions d’esprit démesurées. Mais Charles ne dissimulait rien. Il l’appelait ma femme, la tutoyait, s’informait d’elle à chacun, la cherchait partout, et souvent il l’entraînait dans les cours, où on l’apercevait de loin, entre les arbres, qui lui passait le bras sous la taille et continuait à marcher à demi penché sur elle, en lui chiffonnant avec sa tête la guimpe de son corsage.The next day, on the other hand, he seemed another man. It was he who might rather have been taken for the virgin of the evening before, whilst the bride gave no sign that revealed anything. The shrewdest did not know what to make of it, and they looked at her when she passed near them with an unbounded concentration of mind. But Charles concealed nothing. He called her "my wife", tutoyed* her, asked for her of everyone, looked for her everywhere, and often he dragged her into the yards, where he could be seen from far between the trees, putting his arm around her waist, and walking half-bending over her, ruffling the chemisette of her bodice with his head.Másnap, ellenben, mintha kicserélték volna. Mintha neki nyilt volna ki a szeme, s nem az uj menyecskének, akinek az arczáról semmit se lehetett leolvasni. Emma éppen olyan volt, mint tegnap; a legnagyobb kópé is hiába erőltette az eszét, ő rá ugyan nem volt mit ráfogni, Károly azonban éppenséggel nem titkolódzott. Lelkemnek nevezte a feleségét, tegezte, lépten-nyomon kereste, kérdezősködött, nem látták-e, s minduntalan félrehivta; ilyenkor elvezette messzire, az udvar másik végébe, a fák közé, de azért messziről is látni lehetett, hogy karjával átfonja feleségének a derekát, félig ráhajolva járkál vele, s a feje folyton ott motoszkál a menyecske vállát köritő csipkénél.Am andern Morgen war er offensichtlich wie neugeboren. Er und nicht Emma war tags zuvor sozusagen die Jungfrau gewesen. Die junge Frau beherrschte sich völlig und ließ sich nicht das geringste anmerken. Die größten Schandmäuler waren sprachlos; sie standen da wie vor einem Wundertier. Karl freilich machte aus seinem Glück kein Hehl. Er nannte Emma »mein liebes Frauchen«, duzte sie, lief ihr überallhin nach und zog sie mehrfach abseits, um allein mit ihr im Hofe unter den Bäumen ein wenig zu plaudern, wobei er den Arm vertraulich um ihre Taille legte. Beim Hin- und Hergehen kam er ihr mit seinem Gesicht ganz nahe und zerdrückte mit seinem Kopfe ihr Halstuch.
Deux jours après la noce, les époux s’en allèrent: Charles, à cause de ses malades, ne pouvait s’absenter plus longtemps. Le père Rouault les fit reconduire dans sa carriole et les accompagna lui-même jusqu’à Vassonville. Là, il embrassa sa fille une dernière fois, mit pied à terre et reprit sa route. Lorsqu’il eut fait cent pas environ, il s’arrêta, et, comme il vit la carriole s’éloignant, dont les roues tournaient dans la poussière, il poussa un gros soupir. Puis il se rappela ses noces, son temps d’autrefois, la première grossesse de sa femme; il était bien joyeux, lui aussi, le jour qu’il l’avait emmenée de chez son père dans sa maison, quand il la portait en croupe en trottant sur la neige; car on était aux environs de Noël et la campagne était toute blanche; elle le tenait par un bras, à l’autre était accroché son panier; le vent agitait les longues dentelles de sa coiffure cauchoise, qui lui passaient quelquefois sur la bouche, et, lorsqu’il tournait la tête, il voyait près de lui, sur son épaule, sa petite mine rosée qui souriait silencieusement, sous la plaque d’or de son bonnet. Pour se réchauffer les doigts, elle les lui mettait, de temps en temps, dans la poitrine. Comme c’était vieux tout cela! Leur fils, à présent, aurait trente ans! Alors il regarda derrière lui, il n’aperçut rien sur la route. Il se sentit triste comme une maison démeublée; et, les souvenirs tendres se mêlant aux pensées noires dans sa cervelle obscurcie par les vapeurs de la bombance, il eut bien envie un moment d’aller faire un tour du côté de l’église. Comme il eut peur, cependant, que cette vue ne le rendît plus triste encore, il s’en revint tout droit chez lui.Two days after the wedding the married pair left. Charles, on account of his patients, could not be away longer. Old Rouault had them driven back in his cart, and himself accompanied them as far as Vassonville. Here he embraced his daughter for the last time, got down, and went his way. When he had gone about a hundred paces he stopped, and as he saw the cart disappearing, its wheels turning in the dust, he gave a deep sigh. Then he remembered his wedding, the old times, the first pregnancy of his wife; he, too, had been very happy the day when he had taken her from her father to his home, and had carried her off on a pillion, trotting through the snow, for it was near Christmas-time, and the country was all white. She held him by one arm, her basket hanging from the other; the wind blew the long lace of her Cauchois headdress so that it sometimes flapped across his mouth, and when he turned his head he saw near him, on his shoulder, her little rosy face, smiling silently under the gold bands of her cap. To warm her hands she put them from time to time in his breast. How long ago it all was! Their son would have been thirty by now. Then he looked back and saw nothing on the road. He felt dreary as an empty house; and tender memories mingling with the sad thoughts in his brain, addled by the fumes of the feast, he felt inclined for a moment to take a turn towards the church. As he was afraid, however, that this sight would make him yet more sad, he went right away home.Két nappal az esküvő után a fiatalok hazamentek; Károly nem hagyhatta tovább magukra a betegeit. Rouault apó oda adta nekik a bricskáját, s ő maga is elkisérte őket Vassonville-ig. Ott még egyszer megcsókolta a leányát, leugrott a kocsiról s haza gyalogolt. Vagy száz lépésnyire megállt és visszanézett: a bricska épp akkor tünt el egy porfelhőben. Rouault apó felsóhajtott. Eszébe jutottak a régi idők; a lakodalma, meg amikor a felesége először volt áldott állapotban. Már az igaz, ő is vidám volt azon a napon, amikor hazavitte az asszonykáját apósa házából. Lóháton mentek; a felesége ott kuczorgott mögötte, a nyeregben. A ló nehezen baktatott a hóban, mert karácsony táján voltak, s a mezőt vastag hó-takaró fedte. Felesége egyik kezével beléje kapaszkodott, a másikban a kosarát tartotta. A szél ide-oda lobogtatta caux-i divatu főkötőjének hosszu csipkefátyolát, s a lengő, röpködő fátyol néha körülölelte a lovagló ember arczát. Ilyenkor visszafordult egy kicsit: a főkötő aranyozott lemezével menyecskéssé varázsolt, rózsás arczocska csöndesen mosolygott ott a válla mögött. Hogy megmelegitse fázós ujjait, koronkint bedugta kezét urának a bekecse alá. Milyen régen volt mindez! A fiuk már harmincz éves volna! És hátranézett, de semmit se látott az úton. Szomorú volt, mint egy puszta ház, amelyből elvitték az összes bútorokat; és kótyagos, a lakmározástól gőzölgő fejében a régi szép emlékek sötét gondolatokkal keveredtek össze. Egy pillanatig arra gondolt, hogy benéz a templom melletti kis temetőbe, de attól tartott, hogy ez még szomorubbá teszi, hát csak hazament, egyenesen.Zwei Tage nach der Hochzeit brachen die Neuvermählten auf. Karl konnte seiner Patienten wegen nicht länger verweilen. Vater Rouault ließ das Ehepaar in seinem Wagen nach Haus fahren und gab ihm persönlich bis Vassonville das Geleite. Beim Abschied küßte er seine Tochter noch einmal, dann stieg er aus und machte sich zu Fuß auf den Rückweg. Nachdem er hundert Schritte gegangen war, blieb er stehen, um dem Wagen nachzuschauen, der die sandige Straße dahinrollte. Dabei seufzte er tief auf. Er dachte zurück an seine eigne Hochzeit, an längstvergangne Tage, an die Zeit der ersten Mutterschaft seiner Frau. Wie froh war er damals gewesen. Er erinnerte sich des Tages, wo er mit ihr das Haus des Schwiegervaters verlassen hatte. Auf dem Ritt in das eigne Heim, durch den tiefen Schnee, da hatte er seine Frau hinten auf die Kruppe seines Pferdes gesetzt. Es war so um Weihnachten herum gewesen, und die ganze Gegend war verschneit. Mit der einen Hand hatte sie sich an ihm festgehalten, in der andern ihren Korb getragen. Die langen Bänder ihres normannischen Kopfputzes hatten im Winde geflattert, und manchmal waren sie ihm um die Nase geflogen. Und wenn er sich umdrehte, sah er über seine Schulter weg ganz dicht hinter sich ihr niedliches rosiges Gesicht, das unter der Goldborte ihrer Haube still vor sich hinlächelte. Wenn sie an die Finger fror, steckte sie die Finger eine Weile in seinen Rock, ihm dicht an die Brust ... Wie lange war das nun her! Wenn ihr Sohn am Leben geblieben wäre, dann wäre er jetzt dreißig Jahre alt! Er blickte sich nochmals um. Auf der Straße war nichts mehr zu sehen. Da ward ihm unsagbar traurig zumute. In seinem von dem vielen Essen und Trinken beschwerten Hirne mischten sich die zärtlichen Erinnerungen mit schwermütigen Gedanken. Einen Augenblick lang verspürte er das Verlangen, den Umweg über den Friedhof zu machen. Aber er fürchtete sich davor, daß ihn dies nur noch trübseliger stimmte, und so ging er auf dem kürzesten Wege nach Hause.
M. et madame Charles arrivèrent à Tostes, vers six heures. Les voisins se mirent aux fenêtres pour voir la nouvelle femme de leur médecin.Monsieur and Madame Charles arrived at Tostes about six o'clock. The neighbors came to the windows to see their doctor's new wife.Károly ur és felesége hat óra felé érkeztek meg Tostes-ba. A szomszédok ablakaikhoz siettek; mindenki látni akarta a doktor második feleségét.Karl und Emma erreichten Tostes gegen sechs Uhr. Die Nachbarn stürzten an die Fenster, um die junge Frau Doktor zu erspähen.
La vieille bonne se présenta, lui fit ses salutations, s’excusa de ce que le dîner n’était pas prêt, et engagea Madame, en attendant, à prendre connaissance de sa maison.The old servant presented herself, curtsied to her, apologised for not having dinner ready, and suggested that madame, in the meantime, should look over her house.A vén szolgáló megjelent, üdvözölte az uj asszonyt, bocsánatot kért, hogy az ebéd még nem készült el, s arra kérte a Nagyságát, hogy előbb nézzen körül a házban.Die alte Magd empfing sie unter Glückwünschen und bat um Entschuldigung, daß das Mittagessen noch nicht ganz fertig sei. Sie lud die gnädige Frau ein, einstweilen ihr neues Heim in Augenschein zu nehmen.
VChapter FiveV.Fünftes Kapitel
La façade de briques était juste à l’alignement de la rue, ou de la route plutôt. Derrière la porte se trouvaient accrochés un manteau à petit collet, une bride, une casquette de cuir noir, et, dans un coin, à terre, une paire de houseaux encore couverts de boue sèche. À droite était la salle, c’est-à-dire l’appartement où l’on mangeait et où l’on se tenait. Un papier jaune-serin, relevé dans le haut par une guirlande de fleurs pâles, tremblait tout entier sur sa toile mal tendue; des rideaux de calicot blanc, bordés d’un galon rouge, s’entrecroisaient le long des fenêtres, et sur l’étroit chambranle de la cheminée resplendissait une pendule à tête d’Hippocrate, entre deux flambeaux d’argent plaqué, sous des globes de forme ovale. De l’autre côté du corridor était le cabinet de Charles, petite pièce de six pas de large environ, avec une table, trois chaises et un fauteuil de bureau. Les tomes du Dictionnaire des sciences médicales, non coupés, mais dont la brochure avait souffert dans toutes les ventes successives par où ils avaient passé, garnissaient presque à eux seuls, les six rayons d’une bibliothèque en bois de sapin. L’odeur des roux pénétrait à travers la muraille, pendant les consultations, de même que l’on entendait de la cuisine, les malades tousser dans le cabinet et débiter toute leur histoire. Venait ensuite, s’ouvrant immédiatement sur la cour, où se trouvait l’écurie, une grande pièce délabrée qui avait un four, et qui servait maintenant de bûcher, de cellier, de garde-magasin, pleine de vieilles ferrailles, de tonneaux vides, d’instruments de culture hors de service, avec quantité d’autres choses poussiéreuses dont il était impossible de deviner l’usage.The brick front was just in a line with the street, or rather the road. Behind the door hung a cloak with a small collar, a bridle, and a black leather cap, and on the floor, in a corner, were a pair of leggings, still covered with dry mud. On the right was the one apartment, that was both dining and sitting room. A canary yellow paper, relieved at the top by a garland of pale flowers, was puckered everywhere over the badly stretched canvas; white calico curtains with a red border hung crossways at the length of the window; and on the narrow mantelpiece a clock with a head of Hippocrates shone resplendent between two plate candlesticks under oval shades. On the other side of the passage was Charles's consulting room, a little room about six paces wide, with a table, three chairs, and an office chair. Volumes of the "Dictionary of Medical Science," uncut, but the binding rather the worse for the successive sales through which they had gone, occupied almost along the six shelves of a deal bookcase. The smell of melted butter penetrated through the walls when he saw patients, just as in the kitchen one could hear the people coughing in the consulting room and recounting their histories. Then, opening on the yard, where the stable was, came a large dilapidated room with a stove, now used as a wood-house, cellar, and pantry, full of old rubbish, of empty casks, agricultural implements past service, and a mass of dusty things whose use it was impossible to guess.A tégla-épület az utcza, jobban mondva az országut vonalában állott. Ahogy benyitott az ember, legelsőbb is egy fogast pillantott meg, s ezen egy kurta galléru köpönyeget, egy kantárszárat meg egy fekete bőrsipkát; az egyik sarokban, a földön, egy pár kamásli hevert, amelyen még rajta volt a multkori megszáradt sár. Jobbra nyilt: a nagy terem, vagyis az a helyiség, amelyben ettek, s amely nappali szobául szolgált. A foszladozó, kanári-sárga szinü tapétát a magasban fakó virágfüzér ékitette; az ablakokon vörös zsinórral szegélyezett s pamutszövetből készült fehér függöny-szárnyak borultak egymásra; a kandalló szük párkányán egy Hippokrates-fejjel diszitett lábas óra állott, két ezüstözött, karos gyertyatartó között. A folyosótól balra nyilt Károlynak a fogadó szobája, egy hat lépésnyi szélességü kis helyiség, amelyben nem volt egyéb, csak egy asztal, három közönséges és egy karosszék, meg egy fenyőfából készült könyvszekrény. Ennek a könyvszekrénynek mind a hat polczát megtöltötte az Orvosi Tudományok Encziklopédiájá-nak temérdek, felvágatlan kötete, melyek rongyos czimlapjain látnivaló volt, hogy már az ötödik vagy hatodik gazdát szolgálják. A konyhából, a rendelés óráiban, ide érzett a vajszag, viszont a konyhában hallani lehetett a betegek köhögését és bajaik egész históriáját. Közel az udvarnak ahhoz a részéhez, ahol az istálló állott, még egy nem éppen diszes, nagy szoba következett. Ez már az udvarra nyilt, s ámbátor egy sütőkemencze is volt benne, inkább fáskamrául, spájzul, raktárul szolgált. Tele volt mindenféle ócskavassal, üres hordókkal, használhatatlanná vált gazdasági eszközökkel, meg egy sereg más egyéb poros dologgal, amiknek már nem igen lehetett kitalálni a rendeltetését.Die Backsteinfassade des Hauses stand gerade in der Fluchtlinie der Straße, genauer gesagt: der Landstraße. In der Hausflur, gleich an der Haustüre, hingen an einem Halter ein Kragenmantel, ein Zügel, eine Mütze aus schwarzem Leder, und in einem Winkel auf dem Fußboden lagen ein paar Gamaschen, voll von trocken gewordnem Straßenschmutz. Rechter Hand lag die »Große Stube«, das heißt der Raum, in dem die Mahlzeiten eingenommen wurden und der zugleich als Wohnzimmer diente. An den Wänden bauschte sich allenthalben die schlecht aufgeklebte zeisiggrüne Papiertapete, die an der Decke durch eine Girlande von blassen Blumen abgeschlossen ward. An den Fenstern überschnitten sich weiße Kattunvorhänge, die rote Borten hatten. Auf dem schmalen Sims des Kamins funkelte eine Stutzuhr mit dem Kopfe des Hippokrates zwischen zwei versilberten Leuchtern, die unter ovalen Glasglocken standen. Auf der andern Seite der Flur lag Karls Sprechzimmer, ein kleines Gemach, etwa sechs Fuß in der Breite. Drinnen ein Tisch, drei Stühle und ein Schreibtischsessel. Die sechs Fächer eines Büchergestells aus Tannenholz wurden in der Hauptsache durch die Bände des »Medizinischen Lexikons« ausgefüllt, die unaufgeschnitten geblieben waren und durch den mehrfachen Besitzerwechsel, den sie bereits erlebt hatten, zerfledderte Umschläge bekommen hatten. Durch die dünne Wand drang Buttergeruch aus der benachbarten Küche in das Sprechzimmer, während man dort hören konnte, wenn die Patienten husteten und ihre langen Leidensgeschichten erzählten. Nach dem Hofe zu, wo das Stallgebäude stand, lag ein großes verwahrlostes Gemach, ehemals Backstube, das jetzt als Holzraum, Keller und Rumpelkammer diente und vollgepfropft war mit altem Eisen, leeren Fässern, abgetanenem Ackergerät und einer Menge andrer verstaubter Dinge, deren einstigen Zweck man ihnen kaum mehr ansehen konnte.
Le jardin, plus long que large, allait, entre deux murs de bauge couverts d’abricots en espalier, jusqu’à une haie d’épines qui le séparait des champs. Il y avait au milieu un cadran solaire en ardoise, sur un piédestal de maçonnerie; quatre plates-bandes garnies d’églantiers maigres entouraient symétriquement le carré plus utile des végétations sérieuses. Tout au fond, sous les sapinettes, un curé de plâtre lisait son bréviaire.The garden, longer than wide, ran between two mud walls with espaliered apricots, to a hawthorn hedge that separated it from the field. In the middle was a slate sundial on a brick pedestal; four flower beds with eglantines surrounded symmetrically the more useful kitchen garden bed. Right at the bottom, under the spruce bushes, was a cure in plaster reading his breviary.A kert inkább hosszu volt, mint széles. Két oldalt vályogból csinált fal keritette be, hátul pedig tüskebokrokból álló sövény választotta el a mezőtől. A fal mentén jobbra is, balra is baraczkfák állottak hosszu sorban. A kert közepetáján, egy e czélra készült kőfalon, palakőből való napóra volt látható; a hasznosabb vetemények valamivel odább elterülő tábláját vadrózsabokrokkal szegélyezett négy keskeny virágágy vette körül. Lent, a kert végében, törpe fenyők közepett, gipszszobrocska rejtőzött: egy barát, aki a breviáriumát olvasta.Der Garten, der mehr in die Länge denn in die Breite ging, dehnte sich zwischen zwei Lehmmauern mit Aprikosenspalieren; hinten begrenzte ihn eine Dornhecke und trennte ihn vom freien Felde. Mitten im Garten stand ein gemauerter Sockel mit einer Sonnenuhr darauf, auf einer Schieferplatte. Vier Felder mit dürftigen Heckenrosen umgürteten symmetrisch ein Mittelbeet mit nützlicherem Gewächs. Ganz am Ende des Gartens, in einer Fichtengruppe, stand eine Tonfigur: ein Mönch, in sein Brevier vertieft.
Emma monta dans les chambres. La première n’était point meublée; mais la seconde, qui était la chambre conjugale, avait un lit d’acajou dans une alcôve à draperie rouge. Une boîte en coquillages décorait la commode; et, sur le secrétaire, près de la fenêtre, il y avait, dans une carafe, un bouquet de fleurs d’oranger, noué par des rubans de satin blanc. C’était un bouquet de mariée, le bouquet de l’autre! Elle le regarda. Charles s’en aperçut, il le prit et l’alla porter au grenier, tandis qu’assise dans un fauteuil (on disposait ses affaires autour d’elle), Emma songeait à son bouquet de mariage, qui était emballé dans un carton, et se demandait, en rêvant, ce qu’on en ferait; si par hasard elle venait à mourir.Emma went upstairs. The first room was not furnished, but in the second, which was their bedroom, was a mahogany bedstead in an alcove with red drapery. A shell box adorned the chest of drawers, and on the secretary near the window a bouquet of orange blossoms tied with white satin ribbons stood in a bottle. It was a bride's bouquet; it was the other one's. She looked at it. Charles noticed it; he took it and carried it up to the attic, while Emma seated in an arm-chair (they were putting her things down around her) thought of her bridal flowers packed up in a bandbox, and wondered, dreaming, what would be done with them if she were to die.Emma felment az emeleti szobákba. Az első nem volt bebútorozva; a másikban, mely hálószobául szolgált, a vörös függönynyel elkülönzött fülke mélyén mahagonifa-ágy várta az uj asszonyt. Az alacsony szekrényt kagylóhéjból készitett szelencze ékitette; a dolgozó asztalon, az ablak közelében, vizes palaczk állott, s ebben a palaczkban selyem szalaggal átkötött narancsvirág-bokréta. Menyasszonyi bokréta volt; a másik bokrétája! Emma egy pillanatig rajta felejtette a szemét. Károly észrevette ezt; fogta a bokrétát, s felvitette a padlásra. Emma, egy karosszékben ülve (mialatt a holmijait rendezgették körülötte) elgondolkozott. Erről a kilökött bokrétáról eszébe jutott a másik: az övé, amelyet egy skatulyában magával hozott. És elmerengve, azt kérdezgette magától: vajjon mit csinálnának vele, ha netalán ő is meghalna?Emma stieg die Treppe hinauf. Das erste Zimmer oben war überhaupt nicht möbliert, aber im zweiten, der gemeinsamen Schlafstube, stand in einer Nische mir roten Vorhängen ein Himmelbett aus Mahagoniholz. Auf einer Kommode thronte eine mit Muscheln besetzte kleine Truhe, und auf dem Schreibpult am Fenster leuchtete in einer Kristallvase ein Strauß von Orangenblüten, umwunden von einem Seidenbande: ein Hochzeitsbukett, die Brautblumen der andern! Emma betrachtete sie. Karl bemerkte es, nahm den Strauß aus der Vase und trug ihn auf den Oberboden. Währenddem saß sie in einem Lehnstuhl. Ihr eigenes Brautbukett kam ihr in den Sinn, das in einer Schachtel verpackt war. Eben trug man ihr ihre Sachen in das Zimmer und baute sie um sie herum auf. Nachdenklich fragte sie sich, was wohl mit ihrem Strauße geschähe, wenn sie zufällig auch bald stürbe.
Elle s’occupa, les premiers jours, à méditer des changements dans sa maison. Elle retira les globes des flambeaux, fit coller des papiers neufs, repeindre l’escalier et faire des bancs dans le jardin, tout autour du cadran solaire; elle demanda même comment s’y prendre pour avoir un bassin à jet d’eau avec des poissons. Enfin son mari, sachant qu’elle aimait à se promener en voiture, trouva un boc d’occasion, qui, ayant une fois des lanternes neuves et des gardes-crotte en cuir piqué, ressembla presque à un tilbury.During the first days she occupied herself in thinking about changes in the house. She took the shades off the candlesticks, had new wallpaper put up, the staircase repainted, and seats made in the garden round the sundial; she even inquired how she could get a basin with a jet fountain and fishes. Finally her husband, knowing that she liked to drive out, picked up a second-hand dogcart, which, with new lamps and splashboard in striped leather, looked almost like a tilbury.Az első napokat azzal töltötte, hogy terveket csinált, miképpen kellene a házat átalakitani; s aztán hozzá is fogott ehhez a nagy munkához. Ujra tapétáztatta a falakat, kifestette a falépcsőt, s padokat helyeztetett el a kertben, a napóra körül. Még az is megfordult a fejében: nem lehetne-e a kertben egy medenczét csináltatni, szökőkuttal, amelyben aranyhalak uszkálnának. Károly, aki tudta, hogy a felesége nagyon szeret kocsikázni, kéz alatt egy kis könnyü kocsit vásárolt, mely uj lámpásaival és elegáns, kivarrott bőrből való sárellenzőivel hintóhoz hasonlitott.In den ersten Tagen beschäftigte sich Emma damit, sich allerlei Änderungen in ihrem Hause auszudenken. Sie nahm die Glasglocken von den Leuchtern, ließ neu tapezieren, die Treppe streichen und Bänke im Garten aufstellen, um die Sonnenuhr herum. Sie erkundigte sich, ob nicht ein Wasserbassin mit einem Springbrunnen und Fischen darin angelegt werden könnte. Karl wußte, daß sie gern spazieren fuhr, und da sich gerade eine Gelegenheit bot, kaufte er ihr einen Wagen. Nach Anbringung von neuen Laternen und gesteppten Spritzledern sah er ganz aus wie ein Dogcart.
Il était donc heureux et sans souci de rien au monde. Un repas en tête-à-tête, une promenade le soir sur la grande route, un geste de sa main sur ses bandeaux, la vue de son chapeau de paille accroché à l’espagnolette d’une fenêtre, et bien d’autres choses encore où Charles n’avait jamais soupçonné de plaisir, composaient maintenant la continuité de son bonheur. Au lit, le matin, et côte à côté sur l’oreiller, il regardait la lumière du soleil passer parmi le duvet de ses joues blondes, que couvraient à demi les pattes escalopées de son bonnet. Vus de si près, ses yeux lui paraissaient agrandis, surtout quand elle ouvrait plusieurs fois de suite ses paupières en s’éveillant; noirs à l’ombre et bleu foncé au grand jour, ils avaient comme des couches de couleurs successives, et qui plus épaisses dans le fond, allaient en s’éclaircissant vers la surface de l’émail. Son oeil, à lui, se perdait dans ces profondeurs, et il s’y voyait en petit jusqu’aux épaules, avec le foulard qui le coiffait et le haut de sa chemise entrouvert. Il se levait. Elle se mettait à la fenêtre pour le voir partir; et elle restait accoudée sur le bord, entre deux pots de géraniums, vêtue de son peignoir, qui était lâche autour d’elle. Charles, dans la rue, bouclait ses éperons sur la borne; et elle continuait à lui parler d’en haut, tout en arrachant avec sa bouche quelque bribe de fleur ou de verdure qu’elle soufflait vers lui, et qui voltigeant, se soutenant, faisant dans l’air des demi-cercles comme un oiseau, allait, avant de tomber, s’accrocher aux crins mal peignés de la vieille jument blanche, immobile à la porte. Charles, à cheval, lui envoyait un baiser; elle répondait par un signe, elle refermait la fenêtre, il partait. Et alors, sur la grande route qui étendait sans en finir son long ruban de poussière, par les chemins creux où les arbres se courbaient en berceaux, dans les sentiers dont les blés lui montaient jusqu’aux genoux, avec le soleil sur ses épaules et l’air du matin à ses narines, le coeur plein des félicités de la nuit, l’esprit tranquille, la chair contente, il s’en allait ruminant son bonheur, comme ceux qui mâchent encore, après dîner, le goût des truffes qu’ils digèrent.He was happy then, and without a care in the world. A meal together, a walk in the evening on the highroad, a gesture of her hands over her hair, the sight of her straw hat hanging from the window-fastener, and many another thing in which Charles had never dreamed of pleasure, now made up the endless round of his happiness. In bed, in the morning, by her side, on the pillow, he watched the sunlight sinking into the down on her fair cheek, half hidden by the lappets of her night-cap. Seen thus closely, her eyes looked to him enlarged, especially when, on waking up, she opened and shut them rapidly many times. Black in the shade, dark blue in broad daylight, they had, as it were, depths of different colours, that, darker in the centre, grew paler towards the surface of the eye. His own eyes lost themselves in these depths; he saw himself in miniature down to the shoulders, with his handkerchief round his head and the top of his shirt open. He rose. She came to the window to see him off, and stayed leaning on the sill between two pots of geranium, clad in her dressing gown hanging loosely about her. Charles, in the street buckled his spurs, his foot on the mounting stone, while she talked to him from above, picking with her mouth some scrap of flower or leaf that she blew out at him. Then this, eddying, floating, described semicircles in the air like a bird, and was caught before it reached the ground in the ill-groomed mane of the old white mare standing motionless at the door. Charles from horseback threw her a kiss; she answered with a nod; she shut the window, and he set off. And then along the highroad, spreading out its long ribbon of dust, along the deep lanes that the trees bent over as in arbours, along paths where the corn reached to the knees, with the sun on his back and the morning air in his nostrils, his heart full of the joys of the past night, his mind at rest, his flesh at ease, he went on, re-chewing his happiness, like those who after dinner taste again the truffles which they are digesting.Károly sugárzott a boldogságtól; nem volt többé semmi gondja a világon. A vacsorák kettesben, az esti séták az országuton, Emmának egy kézmozdulata, amint megigazitotta a pántlikáit, puszta látása az ablak zárjára akasztott kis szalmakalapnak, és sok más efféle, amikről azelőtt nem is gyanitotta, hogy milyen örömet lehet bennök találni, folytonossá tették a boldogságát. Reggel, az ágyban, mikor fölébredt s megpillantotta a párnán feleségének a fejét, hosszasan el tudta nézni, hogyan sugározza be a napfény a finom pihét ezen a fehér arczocskán, melyet a bodros hálófőkötő csak félig-meddig takart el. Ilyen közelről nézve, a szeme mintha nagyobb lett volna, különösen abban a pillanatban, mikor fölébredt s egypárszor még lecsukta, majd ujra felnyitotta a szempilláit. A homályban feketének, a napfényen sötétkéknek tetszett, s mintha több rétege lett volna benne az egymásra következő szineknek, mintha lenn, a mélyben, sötétebb lett volna, fentebb pedig világosabb, s legfelül, a szem zománczánál, már egészen kék. Károlynak a tekintete szivesen időzött ezekben a mélységekben, s gyönyörködött benne, hogy a ragyogó tükörben kicsinyitve, igen kicsinyitve, ott látja önmagát is, a hálósipkájával, s nyitott ingének a felső részével. Fölkelt. Emma az ablakhoz ment, hogy lássa, amint az ura elindul hazulról, s fésülő-köpenyében, melyet alig-alig hogy összehúzott magán, rákönyökölt az ablak párkányára, két cserép geránium-virág közé. Károly, az utczán, a sarokkőnek támasztva a lábát, felcsatolta a sarkantyuját s Emma tovább is lebeszélgetett hozzá, egy-egy virágszirmot vagy növénylevelet harapdálva, melyet aztán lefujt az utczára. A virágszirom, félkört irva le a levegőben, mint egy madár, lehullt s szerencsésen eltalálta a rosszul kefélt vén kanczát, mely mozdulatlanul állott a kapuban. Károly, a lóról, egy csókot intett neki; Emma visszaintett, becsukta az ablakot, s Károly elindult. És a nagy országuton, melynek hosszu por-szalagja oly végtelennek tünt fel előtte - a mély uton, a falombok boltozata alatt - a szántóföldek mellett vezető szűk ösvényen, ahol a gabona itt-ott a térdéig ért - mindenütt csak egy gondolat foglalkoztatta. A nap a vállára tűzött, orrlyukai kéjjel szivták a reggeli levegőt, szive tele volt az éj gyönyörüségeivel, feje nyugodt, teste elégedett volt, s vigan haladt tova, kérődzve boldogságán, mint aki pazar lakoma után még folyton érzi szájában a szarvasgomba ízét.So war Karl der glücklichste und sorgenloseste Mensch auf der Welt. Die Mahlzeiten zu zweit, die Abendpromenaden auf der Landstraße, die Gesten von Emmas Hand, wenn sie sich das Band im Haar zurechtstrich, der Anblick ihres an einem Fensterkreuze hängenden Strohhutes und noch allerhand andre kleine Dinge, von denen er nie geglaubt hätte, daß sie einen erfreuen könnten, all das trug dazu bei, daß sein Glück nicht aufhörte. Frühmorgens im Bette, Seite an Seite mit ihr auf demselben Kopfkissen, sah er zu, wie die Sonnenlichter durch den blonden Flaum ihrer von den Haubenbändern halbverdeckten Wangen huschten. So aus der Nähe kamen ihm ihre Augen viel größer vor, besonders beim Erwachen, wenn sich ihre Lider mehrere Male hintereinander hoben und wieder senkten. Im Schatten sahen diese Augen schwarz aus und dunkelblau am lichten Tage; in ihrer Tiefe wurden sie immer dunkler, während sie sich nach der schimmernden Oberfläche zu aufhellten. Sein eigenes Auge verlor sich in diese Tiefe; er sah sich darin gespiegelt, ganz klein, bis an die Schultern, mit dem Seidentuche, das er sich um den Kopf geschlungen hatte, und dem Kragen seines offen stehenden Nachthemdes. Wenn er aufgestanden war, schaute sie ihm vom Fenster aus nach, um ihn fortreiten zu sehen. Eine Weile blieb sie, auf das Fensterbrett gestützt, so stehen, in ihrem Morgenkleide, das sie leicht umfloß, zwischen zwei Geranienstöcken. Karl unten auf der Straße schnallte sich an einem Prellsteine seine Sporen an. Emma sprach in einem fort zu ihm von oben herunter, währenddem sie mit ihrem Munde eine Blüte oder ein Blättchen von den Geranien abzupfte und ihm zublies. Das Abgerupfte schwebte und schaukelte sich in der Luft, flog in kleinen Kreisen wie ein Vogel und blieb schließlich im Fallen in der ungepflegten Mähne der alten Schimmelstute hängen, die unbeweglich vor der Haustüre wartete. Karl saß auf und warf seiner Frau eine Kußhand zu. Sie antwortete winkend und schloß das Fenster. Er ritt ab. Dann, auf der endlos sich hinwindenden staubigen Landstraße, in den Hohlwegen, über denen sich die Bäume zu einem Laubdache schlossen, auf den Feldwegen, wo ihm das Korn zu beiden Seiten die Knie streifte, die warme Sonne auf dem Rücken, die frische Morgenluft in der Nase und das Herz noch voll von den Freuden der Nacht, friedsamen Gemüts und befriedigter Sinne, -- da genoß er all sein Glück abermals, just wie einer, der nach einem Schlemmermahle den Wohlgeschmack der Trüffeln, die er bereits verdaut, noch auf der Zunge hat.
Jusqu’à présent, qu’avait-il eu de bon dans l’existence? Était-ce son temps de collège, où il restait enfermé entre ces hauts murs, seul au milieu de ses camarades plus riches ou plus forts que lui dans leurs classes, qu’il faisait rire par son accent, qui se moquaient de ses habits, et dont les mères venaient au parloir avec des pâtisseries dans leur manchon? Était-ce plus tard, lorsqu’il étudiait la médecine et n’avait jamais la bourse assez ronde pour payer la contredanse à quelque petite ouvrière qui fût devenue sa maîtresse? Ensuite il avait vécu pendant quatorze mois avec la veuve, dont les pieds, dans le lit, étaient froids comme des glaçons. Mais, à présent, il possédait pour la vie cette jolie femme qu’il adorait. L’univers, pour lui, n’excédait pas le tour soyeux de son jupon; et il se reprochait de ne pas l’aimer, il avait envie de la revoir; il s’en revenait vite, montait l’escalier; le coeur battant. Emma, dans sa chambre, était à faire sa toilette; il arrivait à pas muets, il la baisait dans le dos, elle poussait un cri.Until now what good had he had of his life? His time at school, when he remained shut up within the high walls, alone, in the midst of companions richer than he or cleverer at their work, who laughed at his accent, who jeered at his clothes, and whose mothers came to the school with cakes in their muffs? Later on, when he studied medicine, and never had his purse full enough to treat some little work-girl who would have become his mistress? Afterwards, he had lived fourteen months with the widow, whose feet in bed were cold as icicles. But now he had for life this beautiful woman whom he adored. For him the universe did not extend beyond the circumference of her petticoat, and he reproached himself with not loving her. He wanted to see her again; he turned back quickly, ran up the stairs with a beating heart. Emma, in her room, was dressing; he came up on tiptoe, kissed her back; she gave a cry.Micsoda öröme volt eddig az életben? Azzal kezdte, hogy becsukták egy kollégiumba, magas falak közé, a hol társai közt egyedül élt, mert czimborái gazdagabbak és erősebbek voltak nála. Kinevették a tájszólásait, folyton csúfolták a gúnyái miatt, s ő csak nézte, mikor a társalgóba hivták őket, a hol süteményt és édességeket kaptak a mamáiktól. Később, orvosnövendék korában, sohase volt egy garasa sem; s nem volt rá eset, hogy azt a kis munkásleányt, aki a szeretőjévé lett, el tudta volna vinni tánczolni, valamelyik nyilvános helyiségbe. Aztán tizennégy hónapot töltött az özvegygyel, akinek a lába, az ágyban, olyan hideg volt, mint a jégcsap. És most, most az egész életre övé ez a szép asszony, akit imád. A világegyetem az ő számára nem terjedt túl felesége szoknya-aljának bűvös körén. Szemrehányásokat tett magának, hogy nem szereti eléggé, s alig várta, hogy viszontlássa. Mihelyt tehette, haza sietett. Dobogó szivvel ment fel a lépcsőn: Emma a szobájában volt s öltözködött. Nesztelen léptekkel sompolygott feléje, s mikor odaért, hirtelen megcsókolta a hátát; Emma felsikoltott.Was hatte er bisher an Glück in seinem Leben erfahren? War er denn im Gymnasium glücklich gewesen, wo er sich in der Enge hoher Mauern so einsam gefühlt hatte, unter seinen Kameraden, die reicher und stärker waren als er, über seine bäuerische Aussprache lachten, sich über seinen Anzug lustig machten und zur Besuchszeit mit ihren Müttern plauderten, die mit Kuchen in der Tasche kamen? Oder etwa später als Student der Medizin, wo er niemals Geld genug im Beutel gehabt hatte, um irgendein kleines Mädel zum Tanz führen zu können, das seine Geliebte geworden wäre? Oder gar während der vierzehn Monate, da er mit der Witwe verheiratet war, deren Füße im Bett kalt wie Eisklumpen gewesen waren? Aber jetzt, jetzt besaß er für immerdar seine hübsche Frau, in die er vernarrt war. Seine Welt fand ihre Grenzen mit der Saumlinie ihres seidnen Unterrocks, und doch machte er sich den Vorwurf, er liebe sie nicht genug. Und so überkam ihn unterwegs die Sehnsucht nach ihr. Spornstreichs ritt er heimwärts, rannte die Treppe hinauf, mit klopfendem Herzen ... Emma saß in ihrem Zimmer bei der Toilette. Er schlich sich auf den Fußspitzen von hinten an sie heran und küßte ihr den Nacken. Sie stieß einen Schrei aus.
Il ne pouvait se retenir de toucher continuellement à son peigne, à ses bagues, à son fichu; quelquefois, il lui donnait sur les joues de gros baisers à pleine bouche, ou c’étaient de petits baisers à la file tout le long de son bras nu, depuis le bout des doigts jusqu’à l’épaule; et elle le repoussait, à demi souriante et ennuyée, comme on fait à un enfant qui se pend après vous.He could not keep from constantly touching her comb, her ring, her fichu; sometimes he gave her great sounding kisses with all his mouth on her cheeks, or else little kisses in a row all along her bare arm from the tip of her fingers up to her shoulder, and she put him away half-smiling, half-vexed, as you do a child who hangs about you.Folyvást czirógatta volna, s nem tudta megállani, hogy minduntalan hozzá ne érjen a fésüjéhez, a gyürüihez, s a vállán lévő kendőhöz; néha czuppanó csókokat nyomott az arczára, máskor meg végig csókolta egész meztelen karját az ujjai hegyétől egészen a válláig; Emma ilyenkor egy kicsit mosolyogva s egy kicsit boszankodva tolta el magától, mint a hogy egy gyermekkel szoktunk tenni, aki ránk csütörködött s akit nem tudunk lerázni a nyakunkról.Er konnte es nicht lassen, immer wieder ihren Kamm, ihre Ringe, ihr Halstuch zu befühlen. Manchmal küßte er sie tüchtig auf die Wangen, oder er reihte eine Menge kleiner Küsse gleichsam aneinander, die ihren nackten Arm in seiner ganzen Länge von den Fingerspitzen bis hinauf zur Schulter bedeckten. Sie wehrte ihn ab, lächelnd und gelangweilt, wie man ein kleines Kind zurückdrängt, das sich an einen anklammert.
Avant qu’elle se mariât, elle avait cru avoir de l’amour; mais le bonheur qui aurait dû résulter de cet amour n’étant pas venu, il fallait qu’elle se fût trompée, songeait-elle. Et Emma cherchait à savoir ce que l’on entendait au juste dans la vie par les mots de félicité, de passion et d’ivresse, qui lui avaient paru si beaux dans les livres.Before marriage she thought herself in love; but the happiness that should have followed this love not having come, she must, she thought, have been mistaken. And Emma tried to find out what one meant exactly in life by the words felicity, passion, rapture, that had seemed to her so beautiful in books.Mielőtt férjhez ment, azt hitte, hogy szerelmet érez; de minthogy a boldogság, melyet ettől a szerelemtől várt, sehogy se akart megérkezni, arra gondolt, hogy: ugy látszik, csalódott. És nagyon szerette volna tudni, hogy tulajdonképpen mit értenek az életben e szavak alatt, hogy: boldogitó érzés, szenvedély és szerelmi mámor, amelyekről a könyvekben olyan sok szépet olvasott.Vor der Hochzeit hatte sie fest geglaubt, Liebe zu ihrem Karl zu empfinden. Aber als das Glück, das sie aus dieser Liebe erwartete, ausblieb, da mußte sie sich doch getäuscht haben. So dachte sie. Und sie gab sich Mühe, zu ergrübeln, wo eigentlich in der Wirklichkeit all das Schöne sei, das in den Romanen mit den Worten Glückseligkeit, Leidenschaft und Rausch so verlockend geschildert wird.
VIChapter SixVI.Sechstes Kapitel
Elle avait lu Paul et Virginie et elle avait rêvé la maisonnette de bambous, le nègre Domingo, le chien Fidèle, mais surtout l’amitié douce de quelque bon petit frère, qui va chercher pour vous des fruits rouges dans des grands arbres plus hauts que des clochers, ou qui court pieds nus sur le sable, vous apportant un nid d’oiseau.She had read "Paul and Virginia," and she had dreamed of the little bamboo-house, the nigger Domingo, the dog Fidele, but above all of the sweet friendship of some dear little brother, who seeks red fruit for you on trees taller than steeples, or who runs barefoot over the sand, bringing you a bird's nest.Olvasta Pál és Virginiá-t és sokat álmodozott a bambusznád-házacskáról, a néger Domingoról és Fidélről, a kutyáról, de legkivált arról az édes barátságról, amelylyel egy jó kis bátyóka viseltetik kis barátnője iránt, akinek piros gyümölcsöt szed toronynál magasabb, óriási fákról, vagy madárfészket hoz, mezitláb szaladva a fövenyben.Emma hatte »Paul und Virginia« gelesen und in ihren Träumereien alles vor sich gesehen: die Bambushütte, den Neger Domingo, den Hund Fidelis. Insbesondre hatte sie sich in die zärtliche Freundschaft irgendeines guten Kameraden hineingelebt, der für sie rote Früchte auf überturmhohen Bäumen pflückte und barfuß durch den Sand gelaufen kam, ihr ein Vogelnest zu bringen.
Lorsqu’elle eut treize ans, son père l’amena lui-même à la ville, pour la mettre au couvent. Ils descendirent dans une auberge du quartier Saint-Gervais, où ils eurent à leur souper des assiettes peintes qui représentaient l’histoire de mademoiselle de la Vallière. Les explications légendaires, coupées çà et là par l’égratignure des couteaux, glorifiaient toutes la religion, les délicatesses du coeur et les pompes de la Cour.When she was thirteen, her father himself took her to town to place her in the convent. They stopped at an inn in the St. Gervais quarter, where, at their supper, they used painted plates that set forth the story of Mademoiselle de la Valliere. The explanatory legends, chipped here and there by the scratching of knives, all glorified religion, the tendernesses of the heart, and the pomps of court.Mikor tizenhárom esztendős lett, apja bevitte a városba, hogy kolostorba adja. A Saint-Gervais negyed egy vendéglőjében szállottak meg, a hol a vacsorához festett tányérokat tettek elébük, amelyek képei La Vallière kisasszony történetét ábrázolták. A képek alá irt rövid magyarázatok, melyek egyes betüit a sok kés és villa már régen elkoptatta, mindannyian a vallást, a sziv nemes érzelmeit és az udvar pompáját dicsőitették.Als sie dreizehn Jahre alt war, brachte ihr Vater sie zur Stadt, um sie in das Kloster zu geben. Sie stiegen in einem Gasthofe im Viertel Saint-Gervais ab, wo sie beim Abendessen Teller vorgesetzt bekamen, auf denen Szenen aus dem Leben des Fräuleins von Lavallière gemalt waren. Alle diese legendenhaften Bilder, hier und da von Messerkritzeln beschädigt, verherrlichten Frömmigkeit, Gefühlsüberschwang und höfischen Prunk.
Loin de s’ennuyer au couvent les premiers temps, elle se plut dans la société des bonnes soeurs, qui, pour l’amuser, la conduisaient dans la chapelle, où l’on pénétrait du réfectoire par un long corridor. Elle jouait fort peu durant les récréations, comprenait bien le catéchisme, et c’est elle qui répondait toujours à M. le vicaire dans les questions difficiles. Vivant donc sans jamais sortir de la tiède atmosphère des classes et parmi ces femmes au teint blanc portant des chapelets à croix de cuivre, elle s’assoupit doucement à la langueur mystique qui s’exhale des parfums de l’autel, de la fraîcheur des bénitiers et du rayonnement des cierges. Au lieu de suivre la messe, elle regardait dans son livre les vignettes pieuses bordées d’azur, et elle aimait la brebis malade, le Sacré-Coeur percé de flèches aiguës, ou le pauvre Jésus, qui tombe en marchant sur sa croix. Elle essaya, par mortification, de rester tout un jour sans manger. Elle cherchait dans sa tête quelque voeu à accomplir.Far from being bored at first at the convent, she took pleasure in the society of the good sisters, who, to amuse her, took her to the chapel, which one entered from the refectory by a long corridor. She played very little during recreation hours, knew her catechism well, and it was she who always answered Monsieur le Vicaire's difficult questions. Living thus, without every leaving the warm atmosphere of the classrooms, and amid these pale-faced women wearing rosaries with brass crosses, she was softly lulled by the mystic languor exhaled in the perfumes of the altar, the freshness of the holy water, and the lights of the tapers. Instead of attending to mass, she looked at the pious vignettes with their azure borders in her book, and she loved the sick lamb, the sacred heart pierced with sharp arrows, or the poor Jesus sinking beneath the cross he carries. She tried, by way of mortification, to eat nothing a whole day. She puzzled her head to find some vow to fulfil.A kolostorban eleinte nemcsak hogy nem unatkozott, hanem ellenkezőleg, igen kellemes otthont talált; a kedves testvérek, hogy szórakoztassák, gyakran átvitték a kápolnába, a hová a refektóriumból hosszu folyosó vezetett. A szünetek alatt nem igen játszogatott, de annál jobban tudta a katekizmust, s mindig ő volt az, aki a leghamarább tudott megfelelni a főtisztelendő ur fogasabb kérdéseire. Mivel soha se hagyta el a kolostor langyos levegő-körét, s csakis ezekkel a fehér arczbőrü nőkkel érintkezett, akik rézkeresztes nagy olvasót hordanak: lassankint nagyon megszokta a zárda életét s valami misztikus gyönyörüséget talált a tömjén illatában, a szenteltviz frissitő cseppjeiben s a viaszgyertyák ragyogásában. A misére nem igen figyelt, ellenben annál gyakrabban nézegette imádságos könyvében a kék keretü szentképeket; s a bárány, ki elveszi e világ büneit, az éles nyilakkal átvert vérző sziv és a kereszt terhe alatt már-már összeroskadó Jézus rajongó érzésekkel töltötték el. Hogy sanyargassa magát, megpróbálta egy egész nap nem enni. S törte a fejét, hogy milyen fogadalmat tegyen, minő önkinzásnak szentelje az életét.In der ersten Zeit ihres Klosteraufenthalts langweilte sie sich nicht im geringsten. Sie fühlte sich vielmehr in der Gesellschaft der gütigen Schwestern ganz behaglich, und es war ihr ein Vergnügen, wenn man sie mit in die Kapelle nahm, wohin man vom Refektorium durch einen langen Kreuzgang gelangte. In den Freistunden spielte sie nur höchst selten, im Katechismus war sie alsbald sehr bewandert, und auf schwierige Fragen war sie es, die dem Herrn Pfarrer immer zu antworten wußte. So lebte sie, ohne in die Welt hinauszukommen, in der lauen Atmosphäre der Schulstuben und unter den blassen Frauen mit ihren Rosenkränzen und Messingkreuzchen, und langsam versank sie in den mystischen Traumzustand, der sich um die Weihrauchdüfte, die Kühle der Weihwasserbecken und den Kerzenschimmer webt. Statt der Messe zuzuhören, betrachtete sie die frommen himmelblau umränderten Vignetten ihres Gebetbuches und verliebte sich in das kranke Lamm Gottes, in das von Pfeilen durchbohrte Herz Jesu und in den armen Christus selber, der, sein Kreuz schleppend, zusammenbricht. Um sich zu kasteien, versuchte sie, einen ganzen Tag lang ohne Nahrung auszuhalten. Sie zerbrach sich den Kopf, um irgendein Gelübde zu ersinnen, das sie auf sich nehmen wollte.
Quand elle allait à confesse, elle inventait de petits péchés afin de rester là plus longtemps, à genoux dans l’ombre, les mains jointes, le visage à la grille sous le chuchotement du prêtre. Les comparaisons de fiancé, d’époux, d’amant céleste et de mariage éternel qui reviennent dans les sermons lui soulevaient au fond de l’âme des douceurs inattendues.When she went to confession, she invented little sins in order that she might stay there longer, kneeling in the shadow, her hands joined, her face against the grating beneath the whispering of the priest. The comparisons of betrothed, husband, celestial lover, and eternal marriage, that recur in sermons, stirred within her soul depths of unexpected sweetness.Mikor gyónni ment, apró vétkeket talált ki s képzelt bünökkel vádolta magát, hogy tovább maradhasson a gyóntatószék előtt, a homályosságban térdepelve, összetett kézzel, arczát a rács felé forditva, a suttogó pap közelében. Az égi vőlegényről, férjről és örök házasságról szóló hasonlatok, melyek a prédikácziókban oly sűrűn ismétlődnek, váratlanul édes érzéseket keltettek a szivében.Wenn sie zur Beichte ging, erfand sie allerlei kleine Sünden, nur damit sie länger im Halbdunkel knien durfte, die Hände gefaltet, das Gesicht ans Gitter gepreßt, unter dem flüsternden Priester. Die Gleichnisse vom Bräutigam, vom Gemahl, vom himmlischen Geliebten und von der ewigen Hochzeit, die in den Predigten immer wiederkehrten, erweckten im Grunde ihrer Seele geheimnisvolle süße Schauer.
Le soir, avant la prière, on faisait dans l’étude une lecture religieuse. C’était, pendant la semaine, quelque résumé d’Histoire sainte ou les Conférences de l’abbé Frayssinous, et, le dimanche, des passages du Génie du christianisme, par récréation. Comme elle écouta, les premières fois, la lamentation sonore des mélancolies romantiques se répétant à tous les échos de la terre et de l’éternité! Si son enfance se fût écoulée dans l’arrière-boutique d’un quartier marchand, elle se serait peut-être ouverte alors aux envahissements lyriques de la nature, qui, d’ordinaire, ne nous arrivent que par la traduction des écrivains. Mais elle connaissait trop la campagne; elle savait le bêlement des troupeaux, les laitages, les charrues. Habituée aux aspects calmes, elle se tournait, au contraire, vers les accidentés. Elle n’aimait la mer qu’à cause de ses tempêtes, et la verdure seulement lorsqu’elle était clairsemée parmi les ruines. Il fallait qu’elle pût retirer des choses une sorte de profit personnel; et elle rejetait comme inutile tout ce qui ne contribuait pas à la consommation immédiate de son coeur, -- étant de tempérament plus sentimentale qu’artiste, cherchant des émotions et non des paysages.In the evening, before prayers, there was some religious reading in the study. On week-nights it was some abstract of sacred history or the Lectures of the Abbe Frayssinous, and on Sundays passages from the "Genie du Christianisme," as a recreation. How she listened at first to the sonorous lamentations of its romantic melancholies reechoing through the world and eternity! If her childhood had been spent in the shop-parlour of some business quarter, she might perhaps have opened her heart to those lyrical invasions of Nature, which usually come to us only through translation in books. But she knew the country too well; she knew the lowing of cattle, the milking, the ploughs. Accustomed to calm aspects of life, she turned, on the contrary, to those of excitement. She loved the sea only for the sake of its storms, and the green fields only when broken up by ruins. She wanted to get some personal profit out of things, and she rejected as useless all that did not contribute to the immediate desires of her heart, being of a temperament more sentimental than artistic, looking for emotions, not landscapes.Esti imádság előtt, a dolgozó-szobában, vallásos könyvek egyes részeinek felolvasásával töltötték az időt. Hétköznap a bibliát vagy Frayssinous abbé Előadásai-t olvasgatták, vasárnap, szórakozásul, a Kereszténység szellemé-t. Mily gyönyörüséggel hallgatta a romantikus mélabú e zengzetes megnyilatkozását, az örökkévalóság és a földi dolgok nagy kérdéseivel vivódó lélek panaszait! Egy uj világ nyilt meg előtte. Ha véletlenül egy kiskereskedő boltjának hátulsó fülkéjében nő fel, talán jobban megragadták volna a természet-imádás hangjai, melyek rendesen az irók révén jutnak el a szivekhez. De Emma falusi leány volt; a nyáj bégetése, a major idillje, az eke munkája, az unalomig ismert valami volt előtte. Mindez tehát hidegen hagyta. Talán mert hozzá szokott, hogy csupa nyugalmas dolgot lásson maga körül, lelke a rendkivülit, az izgatót kereste. A tenger csak vihar idején érdekelte; a növény csak akkor tetszett neki, ha romok között zöldelt. Minden közömbös volt előtte, amiből lelkivilága nem húzhatott némi, ugyszólván személyes hasznot; mindent haszontalanságnak itélt, a mi szivét azonnal nem foglalkoztatta. Több volt benne az érzelgősség, mint a művészi érzék; az izgalmat kereste s nem a látnivalót.Abends, vor dem Ave-Maria, ward im Arbeitssaal aus einem frommen Buche vorgelesen. An den Wochentagen las man aus der Biblischen Geschichte oder aus den »Stunden der Andacht« des Abbé Frayssinous und Sonntags zur Erbauung aus Chateaubriands »Geist des Christentums«. Wie andachtsvoll lauschte sie bei den ersten Malen den klangreichen Klagen romantischer Schwermut, die wie ein Echo aus Welt und Ewigkeit erschallten! Wäre Emmas Kindheit im Hinterstübchen eines Kramladens in einem Geschäftsviertel dahingeflossen, dann wäre das junge Mädchen vermutlich der Naturschwärmerei verfallen, die zumeist in literarischer Anregung ihre Quelle hat. So aber kannte sie das Land zu gut: das Blöken der Herden, die Milch- und Landwirtschaft. An friedsame Vorgänge gewöhnt, gewann sie eine Vorliebe für das dem Entgegengesetzte: das Abenteuerliche. So liebte sie das Meer einzig um der wilden Stürme willen und das Grün, nur wenn es zwischen Ruinen sein Dasein fristete. Es war ihr ein Bedürfnis, aus den Dingen einen egoistischen Genuß zu schöpfen, und sie warf alles als unnütz beiseite, was nicht unmittelbar zum Labsal ihres Herzens diente. Ihre Eigenart war eher sentimental als ästhetisch; sie spürte lieber seelischen Erregungen als Landschaften nach.
Il y avait au couvent une vieille fille qui venait tous les mois, pendant huit jours, travailler à la lingerie. Protégée par l’archevêché comme appartenant à une ancienne famille de gentilshommes ruinés sous la Révolution, elle mangeait au réfectoire à la table des bonnes soeurs, et faisait avec elles, après le repas, un petit bout de causette avant de remonter à son ouvrage. Souvent les pensionnaires s’échappaient de l’étude pour l’aller voir. Elle savait par coeur des chansons galantes du siècle passé, qu’elle chantait à demi-voix, tout en poussant son aiguille. Elle contait des histoires, vous apprenait des nouvelles, faisait en ville vos commissions, et prêtait aux grandes, en cachette, quelque roman qu’elle avait toujours dans les poches de son tablier, et dont la bonne demoiselle elle-même avalait de longs chapitres, dans les intervalles de sa besogne. Ce n’étaient qu’amours, amants, amantes, dames persécutées s’évanouissant dans des pavillons solitaires, postillons qu’on tue à tous les relais, chevaux qu’on crève à toutes les pages, forêts sombres, troubles du coeur, serments, sanglots, larmes et baisers, nacelles au clair de lune, rossignols dans les bosquets, messieurs braves comme des lions, doux comme des agneaux, vertueux comme on ne l’est pas, toujours bien mis, et qui pleurent comme des urnes. Pendant six mois, à quinze ans, Emma se graissa donc les mains à cette poussière des vieux cabinets de lecture. Avec Walter Scott, plus tard, elle s’éprit de choses historiques, rêva bahuts, salle des gardes et ménestrels. Elle aurait voulu vivre dans quelque vieux manoir, comme ces châtelaines au long corsage, qui, sous le trèfle des ogives, passaient leurs jours, le coude sur la pierre et le menton dans la main, à regarder venir du fond de la campagne un cavalier à plume blanche qui galope sur un cheval noir. Elle eut dans ce temps-là le culte de Marie Stuart, et des vénérations enthousiastes à l’endroit des femmes illustres ou infortunées. Jeanne d’Arc, Héloïse, Agnès Sorel, la belle Ferronnière et Clémence Isaure, pour elle, se détachaient comme des comètes sur l’immensité ténébreuse de l’histoire, où saillissaient encore çà et là, mais plus perdus dans l’ombre et sans aucun rapport entre eux, saint Louis avec son chêne, Bayard mourant, quelques férocités de Louis XI, un peu de Saint-Barthélemy, le panache du Béarnais, et toujours le souvenir des assiettes peintes où Louis XIV était vanté.At the convent there was an old maid who came for a week each month to mend the linen. Patronized by the clergy, because she belonged to an ancient family of noblemen ruined by the Revolution, she dined in the refectory at the table of the good sisters, and after the meal had a bit of chat with them before going back to her work. The girls often slipped out from the study to go and see her. She knew by heart the love songs of the last century, and sang them in a low voice as she stitched away. She told stories, gave them news, went errands in the town, and on the sly lent the big girls some novel, that she always carried in the pockets of her apron, and of which the good lady herself swallowed long chapters in the intervals of her work. They were all love, lovers, sweethearts, persecuted ladies fainting in lonely pavilions, postilions killed at every stage, horses ridden to death on every page, sombre forests, heartaches, vows, sobs, tears and kisses, little skiffs by moonlight, nightingales in shady groves, "gentlemen" brave as lions, gentle as lambs, virtuous as no one ever was, always well dressed, and weeping like fountains. For six months, then, Emma, at fifteen years of age, made her hands dirty with books from old lending libraries. Through Walter Scott, later on, she fell in love with historical events, dreamed of old chests, guard-rooms and minstrels. She would have liked to live in some old manor-house, like those long-waisted chatelaines who, in the shade of pointed arches, spent their days leaning on the stone, chin in hand, watching a cavalier with white plume galloping on his black horse from the distant fields. At this time she had a cult for Mary Stuart and enthusiastic veneration for illustrious or unhappy women. Joan of Arc, Heloise, Agnes Sorel, the beautiful Ferroniere, and Clemence Isaure stood out to her like comets in the dark immensity of heaven, where also were seen, lost in shadow, and all unconnected, St. Louis with his oak, the dying Bayard, some cruelties of Louis XI, a little of St. Bartholomew's Day, the plume of the Bearnais, and always the remembrance of the plates painted in honour of Louis XIV.A zárdába bejárt egy vén leány, akinek az volt a feladata, hogy megfoltozza, kijavitsa az elrongyolt fehérnemüt, s megvarrja, amire hamarább volt szükség. Minden hónapban megjelent s rendesen egy hetet töltött a kolostorban. Az érsekség volt a pártfogója, mert régi, nemesi családból származott, amelyet a forradalom tett tönkre. E tekintetek azt a kedvezményt szerezték meg neki, hogy a refektóriumban evett, a kedves testvérek asztalánál, s ebéd után egy kicsit elbeszélgetett velök, mielőtt ujra munkájához látott. A növendékek közt nagy népszerüségnek örvendett, s mialatt a zárdában dolgozgatott, sokan kiszökdöstek a tanuló-szobából, hogy egy kicsit hallgassák. Könyv nélkül tudta a mult század összes szerelmi dalait, s mig varrótűje járt, halkan danolgatott. Máskor meg történeteket mesélgetett, beszámolt vele, hogy mi ujság a nagyvilágban, elvégezte a városban a komissiókat, s a nagyobb leányoknak, titokban, regényeket kölcsönzött. Kötényének a zsebében mindig volt egy-két regény, amelyekből, ha munkájában elfáradt, maga is le-lenyelt egy pár fejezetet. Hogy mi volt ezekben a regényekben? Csupa szerelem, szeretők, szerelmes asszonyok és szerelmes leányok, üldözött hölgyek, akik elájulnak a magános pavillonokban, postakocsisok, akiket minden állomáson megölnek, lovak, amelyeket minden lapon agyonhajtanak, sötét erdők, szivek harcza, szerelmi eskü, sok zokogás, könnyek és csókok, csolnakok a holdfényen, fülemilék a ligetben, lovagok, akik bátrak mint az oroszlán, szelidek mint a bárány, erényesek mint senki, ellenben igen szépen vannak öltözve és ugy hullatják a könnyeiket, mintha korsóból öntenék. Emma, tizenöt éves korában, vagy egy félesztendeig piszkolgatta a kezét ennek az ócska kölcsönkönyvtári limlomnak a porával. Később, megismerkedvén Walter Scott munkáival, a történelem regényes eseményei ragadták meg érdeklődését, s várormokról, lovagtermekről s hegedősökről álmodozott. Szeretett volna valamely régi várkastélyban élni, mint azok a hosszu ruhaderekat viselő, sápadt várkisasszonyok, akik lóherealaku kereszttel diszitett, csúcsives ablakok alatt a kőpárkányra könyökölve, s állukat a jobbkezükre támasztva töltötték napjaikat, egy életen át lesvén, hogy mikor kerül elő a messzeségből az a fehértollu lovag, aki fekete lovon vágtat feléjök. Ebben az időben Stuart Mária volt az eszményképe, de épp oly rajongó tisztelettel gondolt a többi hires és szerencsétlen asszonyra is: az orléansi szüzre, Héloïse-ra, Sorel Ágnesre, a szép kovácsnéra és Clémence Isaure-ra. Ezek ugy tüntek fel előtte, mint megannyi üstökös a történelem sötét végtelenségében, amelyből, rajtok kivül és semmi összefüggésben velök, még csak néhány alak és néhány jelenet domborodott ki lelki szeme előtt: Szent Lajos a tölgyfájával, a haldokló Bayard, XI. Lajos egyes kegyetlenkedései, valami kevés a Szent Bertalan-éjből, a béarni tollforgója, de legkivált azok a jelenetek, amelyek a festett tányérokon XIV. Lajost magasztalták.Im Kloster gab es nun eine alte Jungfer, die sich alle vier Wochen auf acht Tage einstellte, um die Wäsche auszubessern. Da sie einer alten Adelsfamilie entstammte, die in der Revolution zugrunde gegangen war, wurde sie von der Geistlichkeit begönnert. Sie aß mit im Refektorium, an der Tafel der frommen Schwestern, und pflegte mit ihnen nach Tisch ein Plauderstündchen zu machen, bevor sie wieder an ihre Arbeit ging. Oft geschah es auch, daß sich die Pensionärinnen aus der Arbeitsstube stahlen und die Alte aufsuchten. Sie wußte galante Chansons aus dem ancien régime auswendig und sang ihnen welche halbleise vor, ohne dabei ihre Flickarbeit zu vernachlässigen. Sie erzählte Geschichten, wußte stets Neuigkeiten, übernahm allerhand Besorgungen in der Stadt und lieh den größeren Mädchen Romane, von denen sie immer ein paar in den Taschen ihrer Schürze bei sich hatte. In den Ruhepausen ihrer Tätigkeit verschlang das gute Fräulein selber schnell ein paar Kapitel. Darin wimmelte es von Liebschaften, Liebhabern, Liebhaberinnen, von verfolgten Damen, die in einsamen Pavillonen ohnmächtig, und von Postillionen, die an allen Ecken und Enden gemordet wurden, von edlen Rossen, die man auf Seite für Seite zuschanden ritt, von düsteren Wäldern, Herzenskämpfen, Schwüren, Schluchzen, Tränen und Küssen, von Gondelfahrten im Mondenschein, Nachtigallen in den Büschen, von hohen Herren, die wie Löwen tapfer und sanft wie Bergschafe waren, dabei tugendsam bis ins Wunderbare, immer köstlich gekleidet und ganz unbeschreiblich tränenselig. Ein halbes Jahr lang beschmutzte sich die fünfzehnjährige Emma ihre Finger mit dem Staube dieser alten Scharteken. Dann geriet ihr Walter Scott in die Hände, und nun berauschte sie sich an geschichtlichen Begebenheiten im Banne von Burgzinnen, Rittersälen und Minnesängern. Am liebsten hätte sie in einem alten Herrensitze gelebt, gehüllt in schlanke Gewänder wie jene Edeldamen, die, den Ellenbogen auf den Fensterstein gestützt und das Kinn in der Hand, unter Kleeblattbogen ihre Tage verträumten und in die Fernen der Landschaft hinausschauten, ob nicht ein Rittersmann mit weißer Helmzier dahergestürmt käme auf einem schwarzen Roß. Damals trieb sie einen wahren Kult mit Maria Stuart; ihre Verehrung von berühmten oder unglücklichen Frauen ging bis zur Schwärmerei. Die Jungfrau von Orleans, Heloise, Agnes Sorel, die schöne Ferronnière und Clemence Isaure leuchteten wie strahlende Meteore in dem grenzenlosen Dunkel ihrer Geschichtsunkenntnisse. Fast ganz im Lichtlosen und ohne Beziehungen zueinander schwebten ferner in ihrer Vorstellung: der heilige Ludwig mit seiner Eiche, der sterbende Ritter Bayard, ein paar grausame Taten Ludwigs des Elften, irgendeine Szene aus der Bartholomäusnacht, der Helmbusch Heinrichs des Vierten, dazu unauslöschlich die Erinnerung an die gemalten Teller mit den Verherrlichungen Ludwigs des Vierzehnten.
À la classe de musique, dans les romances qu’elle chantait, il n’était question que de petits anges aux ailes d’or, de madones, de lagunes, de gondoliers, pacifiques compositions qui lui laissaient entrevoir, à travers la niaiserie du style et les imprudences de la note, l’attirante fantasmagorie des réalités sentimentales. Quelques-unes de ses camarades apportaient au couvent les keepsakes qu’elles avaient reçus en étrennes. Il les fallait cacher, c’était une affaire; on les lisait au dortoir. Maniant délicatement leurs belles reliures de satin, Emma fixait ses regards éblouis sur le nom des auteurs inconnus qui avaient signé, le plus souvent, comtes ou vicomtes, au bas de leurs pièces.In the music class, in the ballads she sang, there was nothing but little angels with golden wings, madonnas, lagunes, gondoliers;-mild compositions that allowed her to catch a glimpse athwart the obscurity of style and the weakness of the music of the attractive phantasmagoria of sentimental realities. Some of her companions brought "keepsakes" given them as new year's gifts to the convent. These had to be hidden; it was quite an undertaking; they were read in the dormitory. Delicately handling the beautiful satin bindings, Emma looked with dazzled eyes at the names of the unknown authors, who had signed their verses for the most part as counts or viscounts.Azokban a románczokban, amelyeket a zeneleczkéin énekelt, nem volt egyébről szó, csak aranyos szárnyu kis angyalokról, madonnákról, lagunákról és gondolásokról. Ezek az ártatlan szerzemények a szöveg együgyüsége és a dallam szegényessége ellenére is varázslatosnak tüntették fel előtte a szerelmi érzelgés világát. Társai közül többen magukkal hozták a zárdába azokat a keepsake-eket, képes emlékkönyveket, amelyeket ujévi ajándékul kaptak. Ezeket a könyveket el kellett rejteni, ami nem volt könnyü dolog; csak titokban olvashatták, éjjel, a hálóteremben. Emma alig mert hozzányulni szép, selyem kötésükhöz, s káprázó szemmel nézte az emléksorok iróinak nevét; többnyire grófok és vicomte-ok voltak.In den Romanzen, die Emma in den Musikstunden sang, war immer die Rede von Englein mit goldenen Flügeln, von Madonnen, Lagunen und Gondolieren. Sie waren musikalisch nichts wert, aber so banal ihr Text und so reizlos ihre Melodien auch sein mochten: die Realitäten des Lebens hatten in ihnen den phantastischen Zauber der Sentimentalität. Etliche ihrer Kameradinnen schmuggelten lyrische Almanache in das Kloster ein, die sie als Neujahrsgeschenke bekommen hatten. Daß man sie heimlich halten mußte, war die Hauptsache dabei. Sie wurden im Schlafsaal gelesen. Emma nahm die schönen Atlaseinbände nur behutsam in die Hand und ließ sich von den Namen der unbekannten Autoren faszinieren, die ihre Beiträge zumeist als Grafen und Barone signiert hatten.
Elle frémissait, en soulevant de son haleine le papier de soie des gravures, qui se levait à demi plié et retombait doucement contre la page. C’était, derrière la balustrade d’un balcon, un jeune homme en court manteau qui serrait dans ses bras une jeune fille en robe blanche, portant une aumônière à sa ceinture; ou bien les portraits anonymes des ladies anglaises à boucles blondes, qui, sous leur chapeau de paille rond, vous regardent avec leurs grands yeux clairs. On en voyait d’étalées dans des voitures, glissant au milieu des parcs, où un lévrier sautait devant l’attelage que conduisaient au trot deux petits postillons en culotte blanche. D’autres, rêvant sur des sofas près d’un billet décacheté, contemplaient la lune, par la fenêtre entrouverte, à demi drapée d’un rideau noir. Les naïves, une larme sur la joue, becquetaient une tourterelle à travers les barreaux d’une cage gothique, ou, souriant la tête sur l’épaule, effeuillaient une marguerite de leurs doigts pointus, retroussés comme des souliers à la poulaine. Et vous y étiez aussi, sultans à longues pipes, pâmés sous des tonnelles, aux bras des bayadères, djiaours, sabres turcs, bonnets grecs, et vous surtout, paysages blafards des contrées dithyrambiques, qui souvent nous montrez à la fois des palmiers, des sapins, des tigres à droite, un lion à gauche, des minarets tartares à l’horizon, au premier plan des ruines romaines, puis des chameaux accroupis; -- le tout encadré d’une forêt vierge bien nettoyée, et avec un grand rayon de soleil perpendiculaire tremblotant dans l’eau, où se détachent en écorchures blanches, sur un fond d’acier gris, de loin en loin, des cygnes qui nagent.She trembled as she blew back the tissue paper over the engraving and saw it folded in two and fall gently against the page. Here behind the balustrade of a balcony was a young man in a short cloak, holding in his arms a young girl in a white dress wearing an alms-bag at her belt; or there were nameless portraits of English ladies with fair curls, who looked at you from under their round straw hats with their large clear eyes. Some there were lounging in their carriages, gliding through parks, a greyhound bounding along in front of the equipage driven at a trot by two midget postilions in white breeches. Others, dreaming on sofas with an open letter, gazed at the moon through a slightly open window half draped by a black curtain. The naive ones, a tear on their cheeks, were kissing doves through the bars of a Gothic cage, or, smiling, their heads on one side, were plucking the leaves of a marguerite with their taper fingers, that curved at the tips like peaked shoes. And you, too, were there, Sultans with long pipes reclining beneath arbours in the arms of Bayaderes; Djiaours, Turkish sabres, Greek caps; and you especially, pale landscapes of dithyrambic lands, that often show us at once palm trees and firs, tigers on the right, a lion to the left, Tartar minarets on the horizon; the whole framed by a very neat virgin forest, and with a great perpendicular sunbeam trembling in the water, where, standing out in relief like white excoriations on a steel-grey ground, swans are swimming about.Szinte remegett, mialatt tova fujta a metszetekről a selyempapirt, mely egy kissé meghajolva lágyan omlott a könyv másik oldalára. Az egyik metszet kurta köpenyü fiatal embert ábrázolt, amint egy erkély oszlopos korlátjához támaszkodva gyöngéden ölel egy fehérruhás leányt, akinek övezsinórján picziny, alamizsnás táska csüng; majd szőke fürtü, ismeretlen angol ladyk következtek, akik kerek szalmakalapjok alól derüs, nyilt tekintetet vetnek rád nagy, világos szemökkel. Egy más kép kocsin mutatta a ladyket, amint hanyagul hátra dőlve fogatukban, egy park közepén hajtatnak tova, remek lovakkal, amelyek előtt egy agár ugrándozik, s amelyeket két, térdigérő fehér nadrágba öltöztetett kis postakocsis kormányoz. A következő lady a szofáján ábrándozott; felbontott levél hevert előtte, s a holdat nézte, a nyitott ablakon át, melyet egy fekete függöny csak félig takart el. Egy más, könnyes szemü hölgy, gotikus alaku kalitka előtt állva, a gerliczéjét etette, s a szájából csókolta át a táplálékot a madár csőrébe. Egy harmadik, válla felé forditva mosolygó arczát, hosszu, vékony, kissé fölfelé görbült ujjaival egy százszorszép leveleit tépegette. Természetesen ott voltak a hosszu pipából füstölő szultánok is, akik lugasban heverésznek, bajadérok, gyaurok, török kardok és görög sipkák közepett; és ott voltak mindenekelőtt azok a sápadt világitásu, csodálatosan nagyszerü tájak, amelyeken együtt látni a pálmafát és a fenyőt, jobbra a tigriseket, balra egy oroszlánt, távolabb tatár minareteket, az előtérben római romokat és pihenő tevéket, a háttérben egy szépen kipuczovált őserdőt vagy egy nagy függőleges napsugarat, amint ez megtörik a vizen, amelynek aczélszürkeségéből mint fehér csomósodások válnak ki itt-ott az ismeretes, szendén uszkáló hattyuk.Das Herz klopfte ihr, wenn sie das Seidenpapier von den Kupfern darin leise aufblies, bis es sich bauschte und langsam auf die andre Seite sank. Auf einem der Stiche sah man einen jungen Mann in einem Mäntelchen, wie er hinter der Brüstung eines Altans ein weiß gekleidetes junges Mädchen mit einer Tasche am Gürtel an sich drückte; auf anderen waren Bildnisse von ungenannten blondlockigen englischen Ladys, die unter runden Strohhüten mit großen hellen Augen hervorschauten. Andre sah man in flotten Wagen durch den Park fahren, wobei ein Windspiel vor den Pferden hersprang, die von zwei kleinen Grooms in weißen Hosen kutschiert wurden. Andre träumten auf dem Sofa, ein offenes Briefchen neben sich, und himmelten durch das halb offene, schwarz umhängte Fenster den Mond an. Wieder andre, Unschuldskinder, krauten, eine Träne auf der Wange, durch das Gitter eines gotischen Käfigs ein Turteltäubchen oder zerzupften, den Kopf verschämt geneigt, mit koketten Fingern, die wie Schnabelschuhspitzen nach oben gebogen waren, eine Marguerite. Alles mögliche andre zeigten die übrigen Stiche: Sultane mit langen Pfeifen, unter Lauben gelagert, Bajaderen in den Armen; Giaurs, Türkensäbel, phrygische Mützen, nicht zu vergessen die faden heroischen Landschaften, auf denen Palmen und Fichten, Tiger und Löwen friedlich beieinanderstehen, und Minaretts am Horizonte und römische Ruinen im Vordergrunde eine Gruppe lagernder Kamele überragen, während auf der einen Seite ein wohlgepflegtes Stück Urwald steht, auf der andern ein See, eine Riesensonne mit stechenden Strahlen darüber und auf seiner stahlblauen, hie und da weiß aufschäumenden Flut, in die Ferne verstreut, gleitende Schwäne ...
Et l’abat-jour du quinquet, accroché dans la muraille au-dessus de la tête d’Emma, éclairait tous ces tableaux du monde, qui passaient devant elle les uns après les autres, dans le silence du dortoir et au bruit lointain de quelque fiacre attardé qui roulait encore sur les boulevards.And the shade of the argand lamp fastened to the wall above Emma's head lighted up all these pictures of the world, that passed before her one by one in the silence of the dormitory, and to the distant noise of some belated carriage rolling over the Boulevards.Az éjjeli lámpa éppen ott függött Emmának a feje fölött. Halovány világánál sorra elvonultak előtte a nagyvilág képei. A hálóteremben mély csend volt; csak néha hallatszott valami távoli dübörgés, amikor egy-egy elkésett bérkocsi végig robogott a nagy köruton.Das matte Licht der Lampe, die zu Emmas Häupten an der Wand hing, blinzelte auf alle diese weltlichen Bilder, die eins nach dem andern an ihr vorüberzogen, in des Schlafsaales Stille, in die kein Geräusch drang, höchstens das ferne Rollen eines späten Fuhrwerks.
Quand sa mère mourut, elle pleura beaucoup les premiers jours. Elle se fit faire un tableau funèbre avec les cheveux de la défunte, et, dans une lettre qu’elle envoyait aux Bertaux, toute pleine de réflexions tristes sur la vie, elle demandait qu’on l’ensevelît plus tard dans le même tombeau. Le bonhomme la crut malade et vint la voir. Emma fut intérieurement satisfaite de se sentir arrivée du premier coup à ce rare idéal des existences pâles, où ne parviennent jamais les coeurs médiocres. Elle se laissa donc glisser dans les méandres lamartiniens, écouta les harpes sur les lacs, tous les chants de cygnes mourants, toutes les chutes de feuilles, les vierges pures qui montent au ciel, et la voix de l’Éternel discourant dans les vallons. Elle s’en ennuya, n’en voulut point convenir, continua par habitude, ensuite par vanité, et fut enfin surprise de se sentir apaisée, et sans plus de tristesse au coeur que de rides sur son front.When her mother died she cried much the first few days. She had a funeral picture made with the hair of the deceased, and, in a letter sent to the Bertaux full of sad reflections on life, she asked to be buried later on in the same grave. The goodman thought she must be ill, and came to see her. Emma was secretly pleased that she had reached at a first attempt the rare ideal of pale lives, never attained by mediocre hearts. She let herself glide along with Lamartine meanderings, listened to harps on lakes, to all the songs of dying swans, to the falling of the leaves, the pure virgins ascending to heaven, and the voice of the Eternal discoursing down the valleys. She wearied of it, would not confess it, continued from habit, and at last was surprised to feel herself soothed, and with no more sadness at heart than wrinkles on her brow.Mikor az anyja meghalt, rettenetes fájdalom fogta el. Néhány napig keservesen sirt, aztán berámáztatta az elhunyt hajfürtjeit, s egy levélben, melyet Bertaux-ba irt - a levél tele volt szomoru gondolatokkal az élet hiábavalóságáról - azt a kivánságát fejezte ki, hogy őt is ugyanabba a sirba temessék, amelyikbe az édes anyját. Rouault apó azt hitte, hogy beteg, s meglátogatta. Emma ekkor már nyugodtabb volt. Valami elégtételfélét érzett, hogy a boldogtalanságnak mindjárt, egyszerre, olyan magaslatára emelkedett, a hová a közönséges lelkek soha se juthatnak el, s lamartine-i busongásnak adta át magát. Lélekben a tó felett megrezdülő hárfahangokat, a haldokló hattyuk énekét, a falevelek hullását, az égbe repülő szüzek szárnyainak suhanását, és az Örökkévalónak minden völgyeket átható szavát hallgatta. Aztán, nem akarván megvallani magának, hogy már beleunt ebbe, előbb puszta megszokásból, majd hiuságból, tovább busongott, s egyszerre azon vette észre magát, hogy teljesen lecsillapodott, s hogy annyi szomoruság sincs a szivében, mint redő a homlokán.Als ihr die Mutter starb, weinte Emma die ersten Tage viel. Sie ließ sich eine Locke der Verstorbenen in einen Glasrahmen fassen, schrieb ihrem Vater einen Brief ganz voller wehmütiger Betrachtungen über das Leben und bat ihn, man möge sie dereinst in demselben Grabe bestatten. Der gute Mann dachte, sie sei krank, und besuchte sie. Emma empfand eine innere Befriedigung darin, daß sie mit einem Male emporgehoben worden war in die hohen Regionen einer seltenen Gefühlswelt, in die Alltagsherzen niemals gelangen. Sie verlor sich in Lamartinischen Rührseligkeiten, hörte Harfenklänge über den Weihern und Schwanengesänge, die Klagen des fallenden Laubes, die Himmelfahrten jungfräulicher Seelen und die Stimme des Ewigen, die in den Tiefen flüstert. Eines Tages jedoch ward ihr alles das langweilig, aber ohne sichs einzugestehen, und so blieb sie dabei zunächst aus Gewohnheit, dann aus Eitelkeit, und schließlich war sie überrascht, daß sie den inneren Frieden wiedergefunden hatte und daß ihr Herz ebensowenig schwermütig war wie ihre jugendliche Stirne runzelig.
Les bonnes religieuses, qui avaient si bien présumé de sa vocation, s’aperçurent avec de grands étonnements que mademoiselle Rouault semblait échapper à leur soin. Elles lui avaient, en effet, tant prodigué les offices, les retraites, les neuvaines et les sermons, si bien prêché le respect que l’on doit aux saints et aux martyrs, et donné tant de bons conseils pour la modestie du corps et le salut de son âme, qu’elle fit comme les chevaux que l’on tire par la bride: elle s’arrêta court et le mors lui sortit des dents. Cet esprit, positif au milieu de ses enthousiasmes, qui avait aimé l’église pour ses fleurs, la musique pour les paroles des romances, et la littérature pour ses excitations passionnelles, s’insurgeait devant les mystères de la foi, de même qu’elle s’irritait davantage contre la discipline, qui était quelque chose d’antipathique à sa constitution. Quand son père la retira de pension, on ne fut point fâché de la voir partir. La supérieure trouvait même qu’elle était devenue, dans les derniers temps, peu révérencieuse envers la communauté.The good nuns, who had been so sure of her vocation, perceived with great astonishment that Mademoiselle Rouault seemed to be slipping from them. They had indeed been so lavish to her of prayers, retreats, novenas, and sermons, they had so often preached the respect due to saints and martyrs, and given so much good advice as to the modesty of the body and the salvation of her soul, that she did as tightly reined horses; she pulled up short and the bit slipped from her teeth. This nature, positive in the midst of its enthusiasms, that had loved the church for the sake of the flowers, and music for the words of the songs, and literature for its passional stimulus, rebelled against the mysteries of faith as it grew irritated by discipline, a thing antipathetic to her constitution. When her father took her from school, no one was sorry to see her go. The Lady Superior even thought that she had latterly been somewhat irreverent to the community.A derék apáczák, akik előbb szentül hitték, hogy hivatást fedeztek fel benne, meglepetéssel látták, hogy Rouault kisasszony sehogy se akar megfelelni a várakozásaiknak. Ugy elhalmozták misével és szent beszédekkel, olyan sürün rótták rá a magános áhitatot és a kilencz napos imádkozást, hogy Emma ugy tett, mint az a ló, amelynek nagyon rángatják a gyeplőjét: egyszerre csak megbicsakolta magát s a világért se akart tovább menni. Minden rajongása ellenére meglehetősen anyagias gondolkodásu volt; a templomban csak a sok diszitmény, czifraság és virág, a zenedarabokban csak az édeskés szöveg, a könyvekben pedig csak az ragadta meg a lelkét, ami izgatta, lázba ejtette. A vallás rejtelmeivel nem igen tudott megbarátkozni; másrészt a kolostorban uralkodó fegyelem, mely különben soha se volt kedvére, egyre jobban terhére kezdett lenni. Mikor apja kivette a zárdából, senki se sajnálta, hogy elmegy. A fejedelemasszony pláne ugy találta, hogy az utóbbi időkben igen tiszteletlenül viselkedett.Die frommen Schwestern, die stark auf Emmas heilige Mission gehofft hatten, bemerkten zu ihrem höchsten Befremden, daß Fräulein Rouault ihrem Einfluß zu entschlüpfen drohte. Man hatte ihr allzu reichliche Gebete, Andachtslieder, Predigten und Fasten angedeihen lassen, ihr zu trefflich vorgeredet, welch große Verehrung die Heiligen und Märtyrer genössen, und ihr zu vorzügliche Ratschläge gegeben, wie man den Leib kasteie und die Seele der ewigen Seligkeit zuführe; und so ging es mit ihr wie mit einem Pferd, das man zu straff an die Kandare genommen hat: sie blieb plötzlich stehen und machte nicht mehr mit. Bei aller Schwärmerei war sie doch eine Verstandesnatur; sie hatte die Kirche wegen ihrer Blumen, die Musik wegen der Liedertexte und die Dichterwerke wegen ihrer sinnlichen Wirkung geliebt. Ihr Geist empörte sich gegen die Mysterien des Glaubens, und noch mehr lehnte sie sich nunmehr gegen die Klosterzucht auf, die ihrem tiefsten Wesen völlig zuwider war. Als ihr Vater sie aus dem Kloster nahm, hatte man durchaus nichts dagegen; die Oberin fand sogar, Emma habe es in der letzten Zeit an Ehrfurcht vor der Schwesternschaft recht fehlen lassen.
Emma, rentrée chez elle, se plut d’abord au commandement des domestiques, prit ensuite la campagne en dégoût et regretta son couvent. Quand Charles vint aux Bertaux pour la première fois, elle se considérait comme fort désillusionnée, n’ayant plus rien à apprendre, ne devant plus rien sentir.Emma, at home once more, first took pleasure in looking after the servants, then grew disgusted with the country and missed her convent. When Charles came to the Bertaux for the first time, she thought herself quite disillusioned, with nothing more to learn, and nothing more to feel.Otthon eleinte öröme telt benne, hogy kedvére parancsolgathatott a cselédeknek, de aztán megutálta a falusi életet és sajnálni kezdte, hogy ott hagyta a zárdát. Mikor Károly először jelent meg Bertaux-ban, Emma igen kiábrándult teremtésnek tartotta magát, aki már nem érez semmit, s akire már nem várhat semmiféle csalódás.Wieder zu Hause, gefiel sich das junge Mädchen zunächst darin, das Gesinde zu kommandieren, bald jedoch ward sie des Landlebens überdrüssig, und nun sehnte sie sich nach dem Kloster zurück. Als Karl zum ersten Male das Gut betrat, war sie just überzeugt, daß sie alle Illusionen verloren habe, daß es nichts mehr auf der Welt gäbe, was ihr Hirn oder Herz rühren könne.
Mais l’anxiété d’un état nouveau, ou peut-être l’irritation causée par la présence de cet homme, avait suffi à lui faire croire qu’elle possédait enfin cette passion merveilleuse qui jusqu’alors s’était tenue comme un grand oiseau au plumage rose planant dans la splendeur des ciels poétiques; -- et elle ne pouvait s’imaginer à présent que ce calme où elle vivait fût le bonheur qu’elle avait rêvé.But the uneasiness of her new position, or perhaps the disturbance caused by the presence of this man, had sufficed to make her believe that she at last felt that wondrous passion which, till then, like a great bird with rose-coloured wings, hung in the splendour of the skies of poesy; and now she could not think that the calm in which she lived was the happiness she had dreamed.De az uj állapottal járó természetes nyugtalanság, és talán az az izgatottság, melybe ennek az embernek a jelenléte ejtette, lassankint elhitették vele, hogy végre csakugyan megszállotta az a nagy, csodás szenvedély, mely - mint egy rózsaszin tollu, óriási hattyu, mely a költészet egének távoli kékjében uszkál - eddig csak a messzeségben jelent meg előtte. És most, amint egyik nap a másik után mult esküvője után, nem tudta elképzelni, hogy az a nyugalom, amelyben él - ez volna az a boldogság, amelyről álmodott?Dann aber waren das mit jedem neuen Zustande verbundene wirre Gefühl und die Unruhe, die sich ihrer diesem Manne gegenüber bemächtigte, stark genug, um in ihr den Glauben zu erwecken: endlich sei jene wunderbare Leidenschaft in ihr erstanden, die bisher nicht anders als wie ein Riesenvogel mit rosigem Gefieder hoch in der Herrlichkeit himmlischer Traumfernen geschwebt hatte. Doch jetzt, in ihrer Ehe, hatte sie keine Kraft zu glauben, daß die Friedsamkeit, in der sie hinlebte, das erträumte Glück sei.
VIIChapter SevenVII.Siebentes Kapitel
Elle songeait quelquefois que c’étaient là pourtant les plus beaux jours de sa vie, la lune de miel, comme on disait. Pour en goûter la douceur, il eût fallu, sans doute, s’en aller vers ces pays à noms sonores où les lendemains de mariage ont de plus suaves paresses! Dans des chaises de poste, sous des stores de soie bleue, on monte au pas des routes escarpées, écoutant la chanson du postillon, qui se répète dans la montagne avec les clochettes des chèvres et le bruit sourd de la cascade. Quand le soleil se couche, on respire au bord des golfes le parfum des citronniers; puis, le soir, sur la terrasse des villas, seuls et les doigts confondus, on regarde les étoiles en faisant des projets. Il lui semblait que certains lieux sur la terre devaient produire du bonheur, comme une plante particulière au sol et qui pousse mal tout autre part. Que ne pouvait-elle s’accouder sur le balcon des chalets suisses ou enfermer sa tristesse dans un cottage écossais, avec un mari vêtu d’un habit de velours noir à longues basques, et qui porte des bottes molles, un chapeau pointu et des manchettes! Peut-être aurait-elle souhaité faire à quelqu’un la confidence de toutes ces choses. Mais comment dire un insaisissable malaise, qui change d’aspect comme les nuées, qui tourbillonne comme le vent? Les mots lui manquaient donc, l’occasion, la hardiesse.She thought, sometimes, that, after all, this was the happiest time of her life—the honeymoon, as people called it. To taste the full sweetness of it, it would have been necessary doubtless to fly to those lands with sonorous names where the days after marriage are full of laziness most suave. In post chaises behind blue silken curtains to ride slowly up steep road, listening to the song of the postilion re-echoed by the mountains, along with the bells of goats and the muffled sound of a waterfall; at sunset on the shores of gulfs to breathe in the perfume of lemon trees; then in the evening on the villa-terraces above, hand in hand to look at the stars, making plans for the future. It seemed to her that certain places on earth must bring happiness, as a plant peculiar to the soil, and that cannot thrive elsewhere. Why could not she lean over balconies in Swiss chalets, or enshrine her melancholy in a Scotch cottage, with a husband dressed in a black velvet coat with long tails, and thin shoes, a pointed hat and frills? Perhaps she would have liked to confide all these things to someone. But how tell an undefinable uneasiness, variable as the clouds, unstable as the winds? Words failed her—the opportunity, the courage.Néha arra gondolt, hogy: pedig hát mégis csak ezek életének a legszebb napjai, hisz ezek a mézes hetei, amint mondani szokták. Persze ahhoz, hogy a mézes hetek édességét érezze, el kellett volna utazniok valahova dél felé, azokra a hangzatos nevü helyekre, a hol a nász után való napok édes semmittevését ugy tudja élvezni az ember! Postakocsin, leeresztett kék selyem függönyök mögött üldögélve, lépésben haladtak volna tova a lejtős uton, hallgatva a postakocsisnak a messzeségben visszhangzó dalát, melyre a hegyek közt a kecskék csöngettyüje és a vizesés tompa moraja felel. Napnyugtakor, tengeröböl partján járkálva, teli tüdővel szivták volna a czitromfák illatát; majd, este, egy villának a terasszán, a magánosságban oda engedvén férjének a kezét, a csillagokat nézték volna, terveket szőve. Ugy tetszett neki, hogy a boldogság a földnek csak bizonyos helyein terem, hasonlóan egy délszaki növényhez, amelynek forró-égövi talaj kell, s amely másutt mindenütt elsenyved. Mért, hogy nem lehet kikönyökölnie egy svájczi házikó erkélyére, vagy mért nem zárkózhatott el szomoruságával egy skót cottage-be, oldalán egy fekete bársonyruhás férjjel, aki átalvetőt, vadászcsizmát, hegyes kalapot és lovagló keztyüt hord?! Talán jól esett volna neki, ha mindezt elmondhatja valakinek. De hogyan fejezze ki ezt a megfoghatatlan rossz érzést, mely ugy változtatja alakját, mint a futó felhő, s ugy kavarog, mint a szél? Nem tudta volna elmondani; alkalma se volt rá, de a bátorsága is hiányzott ehhez.Zuweilen machte sie sich Gedanken, ob das wirklich die schönsten Tage ihres Lebens sein sollten: ihre Flitterwochen, wie man zu sagen pflegt. Um ihre Wonnen zu spüren, hätten sie wohl in jene Länder mit klangvollen Namen reisen müssen, wo der Morgen nach der Hochzeit in süßem Nichtstun verrinnt. Man fährt gemächlich in einer Postkutsche mit blauseidnen Vorhängen die Gebirgsstraßen hinauf und lauscht dem Lied des Postillions, das in den Bergen zusammen mit den Herdenglocken und dem dumpfen Rauschen des Gießbachs sein Echo findet. Wenn die Sonne sinkt, atmet man am Golf den Duft der Limonen, und dann nachts steht man auf der Terrasse einer Villa am Meere, einsam zu zweit, mit verschlungenen Händen, schaut zu den Gestirnen empor und baut Luftschlösser. Es kam ihr vor, als seien nur gewisse Erdenwinkel Heimstätten des Glücks, genau so wie bestimmte Pflanzen nur an sonnigen Orten gedeihen und nirgends anders. Warum war es ihr nicht beschieden, sich auf den Altan eines Schweizerhäuschens zu lehnen oder ihre Trübsal in einem schottischen Landhause zu vergessen, an der Seite eines Gatten, der einen langen schwarzen Gehrock, feine Schuhe, einen eleganten Hut und Manschettenhemden trüge? Alle diese Grübeleien hätte sie wohl irgendwem anvertrauen mögen. Hätte sie aber ihr namenloses Unbehagen, das sich aller Augenblicke neu formte wie leichtes Gewölk und das wie der Wind wirbelte, in Worte zu fassen verstanden? Ach, es fehlten ihr die Worte, die Gelegenheit, der Mut!
Si Charles l’avait voulu cependant, s’il s’en fût douté, si son regard, une seule fois, fût venu à la rencontre de sa pensée, il lui semblait qu’une abondance subite se serait détachée de son coeur, comme tombe la récolte d’un espalier quand on y porte la main. Mais, à mesure que se serrait davantage l’intimité de leur vie; un détachement intérieur se faisait qui la déliait de lui.If Charles had but wished it, if he had guessed it, if his look had but once met her thought, it seemed to her that a sudden plenty would have gone out from her heart, as the fruit falls from a tree when shaken by a hand. But as the intimacy of their life became deeper, the greater became the gulf that separated her from him.Pedig, ha Károly akarta volna, ha csak gyanitotta volna is, ha a tekintete, egyetlen egyszer, elejébe jött volna a gondolatának, a bizalomnak olyan bősége vált volna le hirtelen a szivéről, mint amilyen bőségben hull le a fáról az érett gyümölcs, ha csak megérintik az ágat. Minél szorosabban fűzte őket egymáshoz a házasélet folytonossága, Emma annál mélyebbnek látta az örvényt, mely őt férjétől elválasztja.Ja, wenn Karl gewollt hätte, wenn er eine Ahnung davon gehabt hätte, wenn sein Blick nur ein einzigesmal ihren Gedanken begegnet wäre, dann hätte sich alles das, so meinte sie, sofort von ihrem Herzen losgelöst wie eine reife Frucht vom Spalier, wenn eine Hand daran rührt. So aber ward die innere Entfremdung, die sie gegen ihren Mann empfand, immer größer, je intimer ihr eheliches Leben wurde.
La conversation de Charles était plate comme un trottoir de rue, et les idées de tout le monde y défilaient dans leur costume ordinaire, sans exciter d’émotion, de rire ou de rêverie. Il n’avait jamais été curieux, disait-il, pendant qu’il habitait Rouen, d’aller voir au théâtre les acteurs de Paris. Il ne savait ni nager, ni faire des armes, ni tirer le pistolet, et il ne put, un jour, lui expliquer un terme d’équitation qu’elle avait rencontré dans un roman.Charles's conversation was commonplace as a street pavement, and everyone's ideas trooped through it in their everyday garb, without exciting emotion, laughter, or thought. He had never had the curiosity, he said, while he lived at Rouen, to go to the theatre to see the actors from Paris. He could neither swim, nor fence, nor shoot, and one day he could not explain some term of horsemanship to her that she had come across in a novel.Károlynak a társalgása lapos volt, mint egy utczai gyalogjáró. Soha se hallott tőle egy eredeti ötletet, s a legközönségesebb dolgokat is ugyanazokkal a szavakkal mondta, ahogy másoktól hallotta. Amit beszélt, nem ébresztett se gondolatot, se érzést, még csak egy mosolyt se tudott kelteni. Elbeszélte, hogy mig Rouenban lakott, soha, egyetlen egyszer se jutott eszébe elmenni a szinházba s megnézni a párisi szinészeket. Nem tudott se uszni, se vívni, se lőni, s mikor Emma - akit egy regény tett erre kiváncsivá - néhány, a lovaglás körébe vágó szak-kifejezés értelmét tudakolta tőle, Károly egy kérdésére se tudott felelni.Karls Art zu sprechen war platt wie das Trottoir auf der Straße: Allerweltsgedanken und Alltäglichkeiten, die niemanden rührten, über die kein Mensch lachte, die nie einen Nachklang erweckten. Solange er in Rouen gelebt hatte, sagte er, hätte er niemals den Drang verspürt, ein Pariser Gastspiel im Theater zu sehen. Er konnte weder schwimmen noch fechten; er war auch kein Pistolenschütze, und gelegentlich kam es zutage, daß er Emma einen Ausdruck des Reitsports nicht erklären konnte, der ihr in einem Romane begegnet war.
Un homme, au contraire, ne devait-il pas, tout connaître, exceller en des activités multiples, vous initier aux énergies de la passion, aux raffinements de la vie, à tous les mystères? Mais il n’enseignait rien, celui-là, ne savait rien, ne souhaitait rien. Il la croyait heureuse; et elle lui en voulait de ce calme si bien assis, de cette pesanteur sereine, du bonheur même qu’elle lui donnait.A man, on the contrary, should he not know everything, excel in manifold activities, initiate you into the energies of passion, the refinements of life, all mysteries? But this one taught nothing, knew nothing, wished nothing. He thought her happy; and she resented this easy calm, this serene heaviness, the very happiness she gave him.Emma pedig ugy képzelte, hogy egy férfinek mindenhez kell értenie, foglalkoznia kell sokfélével, hogy ügyes, kiváló legyen minden téren, s beavathassa feleségét a finomabb élet és a szenvedély összes titkaiba. De ez nem tanitotta semmire; nem tudott, nem sejtett, még csak nem is kivánt semmit. Azt hitte, hogy a felesége boldog; Emmát meg dühössé tette ez az iszonyu nyugalom, ez a lomha elégedettség, sőt az is, ha szerelmesen közeledett hozzá.Muß ein Mann nicht vielmehr alles kennen, auf allen Gebieten bewandert sein und seine Frau in die großen Leidenschaften des Lebens, in seine erlesensten Genüsse und in alle Geheimnisse einweihen? Der ihre aber lehrte sie nichts, verstand von nichts und erstrebte nichts. Er glaubte, sie sei glücklich, indes sie sich über seine satte Trägheit empörte, seinen zufriedenen Stumpfsinn, ja selbst über die Wonnen, die sie ihm gewährte.
Elle dessinait quelquefois; et c’était pour Charles un grand amusement que de rester là, tout debout à la regarder penchée sur son carton, clignant des yeux afin de mieux voir son ouvrage, ou arrondissant, sur son pouce, des boulettes de mie de pain. Quant au piano, plus les doigts y couraient vite, plus il s’émerveillait. Elle frappait sur les touches avec aplomb, et parcourait du haut en bas tout le clavier sans s’interrompre. Ainsi secoué par elle, le vieil instrument, dont les cordes frisaient, s’entendait jusqu’au bout du village si la fenêtre était ouverte, et souvent le clerc de l’huissier qui passait sur la grande route, nu-tête et en chaussons, s’arrêtait à l’écouter, sa feuille de papier à la main.Sometimes she would draw; and it was great amusement to Charles to stand there bolt upright and watch her bend over her cardboard, with eyes half-closed the better to see her work, or rolling, between her fingers, little bread-pellets. As to the piano, the more quickly her fingers glided over it the more he wondered. She struck the notes with aplomb, and ran from top to bottom of the keyboard without a break. Thus shaken up, the old instrument, whose strings buzzed, could be heard at the other end of the village when the window was open, and often the bailiff's clerk, passing along the highroad bare-headed and in list slippers, stopped to listen, his sheet of paper in his hand.Emma néha rajzolgatott s ez Károlynak mindig nagy mulatság volt. Ilyenkor ott maradt mellette, s elnézte, amint Emma a rajzpapirra hajolva szorgalmasan dolgozgat, majd egy kicsit összehunyoritva a szemét, figyelmesen nézi a munkáját, s kenyérgalacsint gyur, hogy kijavithassa a hibákat. Ha zongorázott, minél sebesebben jártak az ujjai, Károly annál inkább álmélkodott. Emma nem kimélte a billentyüket s hatalmas futamokat kalapált ki a zongorán. A rozoga vén szerszám, melynek minden húrja reszketett, ugy zengett, hogy, ha az ablak véletlenül nyitva volt, hallani lehetett még a falu végén is, s a törvényszéki szolga, aki sapka nélkül és papucsban szokta végig járni a falut, meg-megállott az ablak alatt kezében irásaival, egy kicsit hallgatózni.Manchmal zeichnete sie. Es belustigte ihn ungemein, dabeizustehen und zuzusehn, wie sie sich über das Blatt beugte oder wie sie die Augen zukniff und ihr Werk kritisch betrachtete oder wie sie mit den Fingern Brotkügelchen drehte, die sie zum Verwischen brauchte. Wenn sie am Klavier saß, war sein Entzücken um so größer, je geschwinder ihre Hände über die Tasten sprangen. Dann trommelte sie ordentlich auf dem Klavier herum und machte ein Höllenkonzert. Das alte Instrument dröhnte und wackelte, und wenn das Fenster offen stand, hörte man das Spiel im ganzen Dorfe. Der Gemeindediener, der im bloßen Kopfe und in Pantoffeln, Akten unterm Arme, über die Straße humpelte, blieb stehen und lauschte.
Emma, d’autre part; savait conduire sa maison. Elle envoyait aux malades le compte des visites, dans des lettres bien tournées, qui ne sentaient pas la facture. Quand ils avaient, le dimanche, quelque voisin à dîner, elle trouvait moyen d’offrir un plat coquet, s’entendait à poser sur des feuilles de vigne les pyramides de reines-claudes, servait renversés les pots de confitures dans une assiette, et même elle parlait d’acheter des rince-bouche pour le dessert. Il rejaillissait de tout cela beaucoup de considération sur Bovary.Emma, on the other hand, knew how to look after her house. She sent the patients' accounts in well-phrased letters that had no suggestion of a bill. When they had a neighbour to dinner on Sundays, she managed to have some tasty dish—piled up pyramids of greengages on vine leaves, served up preserves turned out into plates—and even spoke of buying finger-glasses for dessert. From all this much consideration was extended to Bovary.Másrészt Emma a háztartáshoz is értett, sőt egyebekben is segitségére volt a férjének. Az orvosi látogatásokról számlákat küldözgetett szét a betegeknek, s a számlákhoz ügyes, udvarias leveleket irt, amelyekben nyoma se volt az üzletszerüségnek. Ha vasárnaponkint vendégük volt, mindig talált ki valami uj tálalási módot; a ringlótot szőlőleveleken, gúla-alakba rakva adta az asztalra, a befőttet párisias üvegtálban szolgáltatta fel, sőt arra is kiterjedt a figyelme, hogy szájmosókat kellene vásárolni ebédutánra. Mindez nagyban emelte a faluban Bovarynak a tekintélyét.Dabei war Emma eine vorzügliche Hausfrau. Sie schickte die Liquidationen an die Patienten aus und zwar in höflichster Briefform, die gar nicht an Rechnungen erinnerte. Wenn sie Sonntags irgendwen aus der Nachbarschaft zu Gaste hatten, wußte sie es immer einzurichten, daß etwas Besonderes auf den Tisch kam. Sie schichtete auf Weinblättern Pyramiden von Reineclauden auf und verstand, die eingezuckerten Früchte so aus ihren Büchsen zu stürzen, daß sie noch in der Form serviert wurden. Demnächst sollten auch kleine Waschschalen für den Nachtisch angeschafft werden. Mit alledem vermehrte sie das öffentliche Ansehen ihres Mannes.
Charles finissait par s’estimer davantage de ce qu’il possédait une pareille femme. Il montrait avec orgueil, dans la salle, deux petits croquis d’elle, à la mine de plomb, qu’il avait fait encadrer de cadres très larges et suspendus contre le papier de la muraille à de longs cordons verts. Au sortir de la messe, on le voyait sur sa porte avec de belles pantoufles en tapisserie.Charles finished by rising in his own esteem for possessing such a wife. He showed with pride in the sitting room two small pencil sketched by her that he had had framed in very large frames, and hung up against the wallpaper by long green cords. People returning from mass saw him at his door in his wool-work slippers.Károly ugyancsak büszke volt rá, hogy ilyen felesége van. Ha látogatója jött, a világért se mulasztotta volna el megmutatni neki Emmának a krétarajzait, amelyeket berámáztatott, s amelyek hosszu, zöld zsinóron csüngöttek a nagy terem falán. Mise után kiállott az utczaajtóba, hogy mindenki lássa szép, himzett papucsait.Schließlich fing er selbst an, mehr und mehr Respekt vor sich zu bekommen, weil er solch eine Frau besaß. Mit Stolz zeigte er zwei kleine Bleistiftzeichnungen Emmas, die er in ziemlich breite Rahmen hatte fassen lassen und in der Großen Stube an langen grünen Schnuren an den Wänden aufgehängt hatte. Wenn die Kirche zu Ende war, sah man Herrn Bovary in schöngestickten Hausschuhen vor der Haustüre stehen.
Il rentrait tard, à dix heures, minuit quelquefois. Alors il demandait à manger, et, comme la bonne était couchée, c’était Emma qui le servait. Il retirait sa redingote pour dîner plus à son aise. Il disait les uns après les autres tous les gens qu’il avait rencontrés, les villages où il avait été, les ordonnances qu’il avait écrites, et satisfait de lui-même, il mangeait le reste du miroton, épluchait son fromage, croquait une pomme, vidait sa carafe, puis s’allait mettre au lit, se couchait sur le dos et ronflait.He came home late—at ten o'clock, at midnight sometimes. Then he asked for something to eat, and as the servant had gone to bed, Emma waited on him. He took off his coat to dine more at his ease. He told her, one after the other, the people he had met, the villages where he had been, the prescriptions he had written, and, well pleased with himself, he finished the remainder of the boiled beef and onions, picked pieces off the cheese, munched an apple, emptied his water-bottle, and then went to bed, and lay on his back and snored.A legtöbbször későn érkezett haza, tiz óra tájban, néha éjfélkor. Kérte az ebédjét, s levetette a kabátját, hogy kényelmesebben egyék. Minthogy a cseléd ilyenkor már lefeküdt, Emma szolgálta ki. Károly ezalatt beszámolt vele, hogy hol járt, kikkel találkozott, milyen reczepteket irt, s elégedetten majszolta a maradék borjutokányt. Aztán megtisztogatott egy pár falat sajtot, megrágott egy almát, kiüritette a poharát, levetkőzött, hanyatt feküdt az ágyban s hortyogni kezdett.Er kam spät heim, um zehn Uhr, zuweilen um Mitternacht. Dann aß er noch zu Abend, und da das Dienstmädchen bereits Schlafen gegangen war, bediente ihn Emma selber. Er pflegte seinen Rock auszuziehen und sichs zum Essen bequem zu machen. Kauend zählte er gewissenhaft alle Menschen auf, denen er tagsüber begegnet war, nannte die Ortschaften, durch die er geritten, und wiederholte die Rezepte, die er verschrieben hatte.
Comme il avait eu longtemps l’habitude du bonnet de coton, son foulard ne lui tenait pas aux oreilles; aussi ses cheveux, le matin, étaient rabattus pêle-mêle sur sa figure et blanchis par le duvet de son oreiller, dont les cordons se dénouaient pendant la nuit. Il portait toujours de fortes bottes, qui avaient au cou-de- pied deux plis épais obliquant vers les chevilles, tandis que le reste de l’empeigne se continuait en ligne droite, tendu comme par un pied de bois. Il disait que c’était bien assez bon pour la campagne.As he had been for a time accustomed to wear nightcaps, his handkerchief would not keep down over his ears, so that his hair in the morning was all tumbled pell-mell about his face and whitened with the feathers of the pillow, whose strings came untied during the night. He always wore thick boots that had two long creases over the instep running obliquely towards the ankle, while the rest of the upper continued in a straight line as if stretched on a wooden foot. He said that "was quite good enough for the country."Minthogy hozzászokott a gyapot-hálósipkához - azelőtt sohase viselt másfélét - az uj selyem-hálósipka, melyet második házassága óta használt, mindig lecsúszott a füléről. Reggelre kelve, a haja össze-vissza volt borzolva s szinte fehér lett a sok pihétől, mert rendesen párnájának a szalagja is kioldozódott. Nagy, durva csizmában járt, melynek az alján, a lábfej fölött és a boka körül, két vastag ráncz görbült, s melynek a szára ugy feszült, mint a falábat fedő bőr. Azt mondta, hogy falun ez is jó.Zufrieden mit sich selbst, verzehrte er sein Gulasch bis auf den letzten Rest, schabte sich den Käse sauber, schmauste einen Apfel und trank die Weinkaraffe leer, worauf er zu Bett ging, sich aufs Ohr legte und zu schnarchen begann. Wenn er frühmorgens aufmachte, hing ihm das Haar wirr über die Stirn. Er trug stets derbe hohe Stiefel, die in der Knöchelgegend zwei Falten hatten; in den Schäften waren sie steif und geradlinig, als ob ein Holzbein drinnen stäke. Er pflegte zu sagen: »Die sind hier auf dem Lande gut genug!«
Sa mère l’approuvait en cette économie; car elle le venait voir comme autrefois, lorsqu’il y avait eu chez elle quelque bourrasque un peu violente; et cependant madame Bovary mère semblait prévenue contre sa bru. Elle lui trouvait un genre trop relevé pour leur position de fortune; le bois, le sucre et la chandelle filaient comme dans une grande maison, et la quantité de braise qui se brûlait à la cuisine aurait suffi pour vingt-cinq plats! Elle rangeait son linge dans les armoires et lui apprenait à surveiller le boucher quand il apportait la viande. Emma recevait ces leçons; madame Bovary les prodiguait; et les mots de ma fille et de ma mère s’échangeaient tout le long du jour, accompagnés d’un petit frémissement des lèvres, chacune lançant des paroles douces d’une voix tremblante de colère.His mother approved of his economy, for she came to see him as formerly when there had been some violent row at her place; and yet Madame Bovary senior seemed prejudiced against her daughter-in-law. She thought "her ways too fine for their position"; the wood, the sugar, and the candles disappeared as "at a grand establishment," and the amount of firing in the kitchen would have been enough for twenty-five courses. She put her linen in order for her in the presses, and taught her to keep an eye on the butcher when he brought the meat. Emma put up with these lessons. Madame Bovary was lavish of them; and the words "daughter" and "mother" were exchanged all day long, accompanied by little quiverings of the lips, each one uttering gentle words in a voice trembling with anger.Anyja nagyon helyeselte ezt a takarékosságot, mert az idősebb Bovaryné most is ellátogatott hozzá néha-néha, olyankor, amikor otthon egy kicsit hevesebb jelenete volt az urával. Egyébként azonban az öreg asszony egy cseppet se volt megelégedve fia háztartásával, s mintha nem igen szivelte volna a menyét. Ugy találta, hogy vagyoni viszonyaikhoz képest nagyon is előkelő; a fa, a czukor és a gyertya ugy fogyott náluk, mint egy grófi házban, s a konyhában annyi szenet pazaroltak el, hogy huszonöt tál ételre is sok lett volna! Rendet csinált menyének a fehérnemüs szekrényében s kioktatta Emmát, hogyan kell vigyázni a mészároslegényre, aki a húst hozza. Az idősebb Bovaryné csak ugy ontotta, s Emma köszönettel fogadta a leczkét; egész nap hangzott felváltva a sok leányom és anyám, de ezeket a megszólitásokat az ajkak rángása kisérte, s a nyájas szavakat haragtól remegő hangok mondták.Seine Mutter bestärkte ihn in seiner Sparsamkeit. Wie vordem kam sie zu Besuch, wenn es bei ihr zu Hause kleine Mißlichkeiten gegeben hatte. Allerdings hegte die alte Frau Bovary gegen ihre Schwiegertochter sichtlich ein Vorurteil. Sie war ihr »für ihre Verhältnisse ein bißchen zu großartig.« Mit Holz, Licht und dergleichen werde »wie in einem herrschaftlichen Hause gewüstet.« Und mit den Kohlen, die in der Küche verbraucht würden, könne man zwei Dutzend Gänge kochen! Sie ordnete ihr den Wäscheschrank und hielt Vorträge, wie man dem Fleischer auf die Finger zu sehen habe, wenn er das Fleisch brachte. Emma nahm diese guten Lehren hin, aber die Schwiegermutter erteilte sie immer wieder von neuem. Die von beiden Seiten in einem fort gewechselten Anreden »Liebe Tochter« und »Liebe Mutter!« standen in Widerspruch zu den Mienen der Sprecherinnen. Beide Frauen sagten sich Artigkeiten mit vor Groll zitternder Stimme.
Du temps de madame Dubuc, la vieille femme se sentait encore la préférée; mais, à présent, l’amour de Charles pour Emma lui semblait une désertion de sa tendresse, un envahissement sur ce qui lui appartenait; et elle observait le bonheur de son fils avec un silence triste, comme quelqu’un de ruiné qui regarde, à travers les carreaux, des gens attablés dans son ancienne maison. Elle lui rappelait, en manière de souvenirs, ses peines et ses sacrifices, et, les comparant aux négligences d’Emma, concluait qu’il n’était point raisonnable de l’adorer d’une façon si exclusive.In Madame Dubuc's time the old woman felt that she was still the favorite; but now the love of Charles for Emma seemed to her a desertion from her tenderness, an encroachment upon what was hers, and she watched her son's happiness in sad silence, as a ruined man looks through the windows at people dining in his old house. She recalled to him as remembrances her troubles and her sacrifices, and, comparing these with Emma's negligence, came to the conclusion that it was not reasonable to adore her so exclusively.A boldogult Dubucné idejében az öreg asszony tisztában volt vele, hogy kettejük közül Károly őt szereti jobban; de most, látván fiának Emma iránt való szerelmét, ugy rémlett neki, hogy elhagyták, hogy szeretetét kijátszották, s hogy meghóditottak valamit, ami az övé volt. Szomoruan nézte fiának a boldogságát, mint ahogy a tönkrejutott ember nézi az ablakon át azokat, akik teritett asztalnál ülnek az ő hajdani kastélyában. Emlékezések czimén eszébe juttatta fiának, mennyit szenvedett, mennyit áldozott érte, s összevetve mindezt Emmának a hanyagságaival, arra az eredményre jutott, hogy fia nem cselekszik okosan, amikor ennyire bálványozza s ennyire elkényezteti a feleségét.Zu Lebzeiten von Frau Heloise hatte sich die alte Dame nicht in den Hintergrund gedrängt gefühlt, jetzt aber kam ihr Karls Liebe zu Emma wie ein Abfall vor von ihr und ihrer Mutterliebe, wie ein Einbruch in ihr Eigentum. Und so sah sie auf das Glück ihres Sohnes mit stiller Trauer, just wie ein um Hab und Gut Gekommener auf den neuen Besitzers eines ehemaligen Hauses blickt. Sie mahnte ihn durch Erinnerungen daran, wie sie sich einst für ihn gesorgt und abgemüht und ihm Opfer gebracht hatte. Im Vergleiche damit leiste Emma viel weniger für ihn, und darum wäre seine ausschließliche Anbetung durchaus nicht gerechtfertigt.
Charles ne savait que répondre; il respectait sa mère, et il aimait infiniment sa femme; il considérait le jugement de l’une comme infaillible, et cependant il trouvait l’autre irréprochable. Quand madame Bovary était partie, il essayait de hasarder timidement, et dans les mêmes termes, une ou deux des plus anodines observations qu’il avait entendu faire à sa maman; Emma, lui prouvant d’un mot qu’il se trompait, le renvoyait à ses malades.Charles knew not what to answer: he respected his mother, and he loved his wife infinitely; he considered the judgment of the one infallible, and yet he thought the conduct of the other irreproachable. When Madam Bovary had gone, he tried timidly and in the same terms to hazard one or two of the more anodyne observations he had heard from his mamma. Emma proved to him with a word that he was mistaken, and sent him off to his patients.Károly nem tudott mit felelni; tisztelte az anyját s végtelenül szerette a feleségét; csalhatatlannak tartotta az előbbinek a véleményét, de a másiknak a viselkedését viszont kifogástalannak találta. Mikor az idősebb Bovaryné elutazott, megpróbálta, hogy majd eszébe juttatja Emmának egyikét-másikát azoknak az izetlen megjegyzéseknek, amelyeket a mamájától hallott; megkoczkáztatott, félénken, egy pár szót - ugyanazon kifejezéseket használva, amelyeket az anyja - de Emma egy pár rövid szóval menten letorkolta, s azt mondta neki, hogy törődjék a betegeivel.Karl wußte nicht, was er dazu sagen sollte. Er verehrte seine Mutter, und seine Frau liebte er auf seine Art über alle Maßen. Was die eine sagte, galt ihm für unfehlbar; gleichwohl fand er an der andern nichts auszusetzen. Wenn Frau Bovary wieder abgereist war, machte er schüchterne Versuche, die oder jene ihrer Bemerkungen wörtlich zu wiederholen. Emma bewies ihm dann mit wenigen Worten, daß er im Irrtum sei, und meinte, er solle sich lieber seinen Patienten widmen.
Cependant, d’après des théories qu’elle croyait bonnes, elle voulut se donner de l’amour. Au clair de lune, dans le jardin, elle récitait tout ce qu’elle savait par coeur de rimes passionnées et lui chantait en soupirant des adagios mélancoliques; mais elle se trouvait ensuite aussi calme qu’auparavant, et Charles n’en paraissait ni plus amoureux ni plus remué.And yet, in accord with theories she believed right, she wanted to make herself in love with him. By moonlight in the garden she recited all the passionate rhymes she knew by heart, and, sighing, sang to him many melancholy adagios; but she found herself as calm after as before, and Charles seemed no more amorous and no more moved.Emma egyébként, olyan elméleteknek hódolva, amelyek helyességében nem kételkedett, rajta volt, hogy beleszeressen a férjébe. Ha holdvilág sütött s a kertjökben járkáltak, elszavalta előtte mindazokat a szerelmes verseket, amelyeket könyv nélkül tudott, s méla, szomoru dalokat énekelgetett neki, közben egyet-egyet sóhajtva; de ez után épp oly nyugodt maradt, mint amilyen annakelőtte volt, s ugy látszott, Károlyt se igen hatja meg a dolog.Immerhin versuchte sie nach Theorien, die ihr gut schienen, Liebesstimmung nach ihrem Geschmack zu erregen. Wenn sie bei Mondenschein zusammen im Garten saßen, sagte sie verliebte Verse her, soviel sie nur auswendig wußte, oder sie sang eine schwermütige gefühlvolle Weise. Aber hinterher kam sie sich selber nicht aufgeregter als vorher vor, und auch Karl war offenbar weder verliebter noch weniger stumpfsinnig denn erst.
Quand elle eut ainsi un peu battu le briquet sur son coeur sans en faire jaillir une étincelle, incapable, du reste, de comprendre ce qu’elle n’éprouvait pas, comme de croire à tout ce qui ne se manifestait point par des formes convenues, elle se persuada sans peine que la passion de Charles n’avait plus rien d’exorbitant. Ses expansions étaient devenues régulières; il l’embrassait à de certaines heures. C’était une habitude parmi les autres, et comme un dessert prévu d’avance, après la monotonie du dîner.When she had thus for a while struck the flint on her heart without getting a spark, incapable, moreover, of understanding what she did not experience as of believing anything that did not present itself in conventional forms, she persuaded herself without difficulty that Charles's passion was nothing very exorbitant. His outbursts became regular; he embraced her at certain fixed times. It was one habit among other habits, and, like a dessert, looked forward to after the monotony of dinner.Akárhogy ütögette az aczélt a kovához, erőködése hasztalan maradt: a szive csak nem akart tüzet fogni. S mivel képtelen volt megérteni azt, amit maga nem érzett, és képtelen volt hinni abban, ami nem a szokott formák között nyilvánult: végre is elhitette magával, hogy Károlynak a szerelme éppen nem tulságos. A gyöngédség, melyet férje vele szemben tanusitott, szinte szabályossá vált; mindig ugyanabban az órában jött a csókjaival. Emma ugy gondolta, hogy ez is csak szokás, mint a többi; az ismert csemege a mindig egyforma ebéd után.Das waren vergebliche Versuche, eine große Leidenschaft zu entfachen. Im übrigen war Emma unfähig, etwas zu verstehen, was sie nicht an sich selber erlebte, oder an etwas zu glauben, was nicht offen zutage lag. Und so redete sie sich ohne weiteres ein, Karls Liebe sei nicht mehr übermäßig stark. In der Tat gewannen seine Zärtlichkeiten eine gewisse Regelmäßigkeit. Er schloß seine Frau zu ganz bestimmten Stunden in seine Arme. Es ward das eine Gewohnheit wie alle andern, gleichsam der Nachtisch, der kommen muß, weil er auf der Menükarte steht.
Un garde-chasse, guéri par Monsieur, d’une fluxion de poitrine, avait donné à Madame une petite levrette d’Italie; elle la prenait pour se promener, car elle sortait quelquefois, afin d’être seule un instant et de n’avoir plus sous les yeux l’éternel jardin avec la route poudreuse. Elle allait jusqu’à la hêtraie de Banneville, près du pavillon abandonné qui fait l’angle du mur, du côté des champs. Il y a dans le saut-de-loup, parmi les herbes, de longs roseaux à feuilles coupantes.A gamekeeper, cured by the doctor of inflammation of the lungs, had given madame a little Italian greyhound; she took her out walking, for she went out sometimes in order to be alone for a moment, and not to see before her eyes the eternal garden and the dusty road. She went as far as the beeches of Banneville, near the deserted pavilion which forms an angle of the wall on the side of the country. Amidst the vegetation of the ditch there are long reeds with leaves that cut you.Egy erdő-őr, akit Károly szerencsésen kigyógyitott a tüdőgyuladásból, egy kis olaszországi agarat hozott ajándékba ő nagyságának; Emma, ha sétálni ment, mindig magával vitte ezt a kis állatot. És gyakran ment sétálni, hogy egy pár pillanatig egyedül legyen s ne lássa mindig azt az unalmas kertet meg a poros utat. Rendesen elment a banneville-i bükkfa-ligetig, s annál az elhagyott pavillonnál állapodott meg, mely ezt a ligetet a mezőtől elválasztja. Közel ide, mély árok huzódik tova; az árokban, fű és gaz közepett, éles levelű, hosszu sás terem.Ein Waldwärter, den der Herr Doktor von einer Lungenentzündung geheilt hatte, schenkte der Frau Doktor ein junges italienisches Windspiel. Sie nahm es mit auf ihre Spaziergänge. Mitunter ging sie nämlich aus, um einmal eine Weile für sich allein zu sein und nicht in einem fort bloß den Garten und die staubige Landstraße vor Augen zu haben. Sie wanderte meist bis zum Buchenwäldchen von Banneville, bis zu dem leeren Lusthäuschen, das an der Ecke der Parkmauer steht, wo die Felder beginnen. Dort wuchs in einem Graben zwischen gewöhnlichen Gräsern hohes Schilf mit langen scharfen Blättern.
Elle commençait par regarder tout alentour, pour voir si rien n’avait changé depuis la dernière fois qu’elle était venue. Elle retrouvait aux mêmes places les digitales et les ravenelles, les bouquets d’orties entourant les gros cailloux, et les plaques de lichen le long des trois fenêtres, dont les volets toujours clos s’égrenaient de pourriture, sur leurs barres de fer rouillées. Sa pensée, sans but d’abord, vagabondait au hasard, comme sa levrette, qui faisait des cercles dans la campagne, jappait après les papillons jaunes, donnait la chasse aux musaraignes; ou mordillait les coquelicots sur le bord d’une pièce de blé. Puis ses idées peu à peu se fixaient, et, assise sur le gazon, qu’elle fouillait à petits coups avec le bout de son ombrelle, Emma se répétait:She began by looking round her to see if nothing had changed since last she had been there. She found again in the same places the foxgloves and wallflowers, the beds of nettles growing round the big stones, and the patches of lichen along the three windows, whose shutters, always closed, were rotting away on their rusty iron bars. Her thoughts, aimless at first, wandered at random, like her greyhound, who ran round and round in the fields, yelping after the yellow butterflies, chasing the shrew-mice, or nibbling the poppies on the edge of a cornfield. Then gradually her ideas took definite shape, and, sitting on the grass that she dug up with little prods of her sunshade, Emma repeated to herself,Legelőször mindig körülnézett, hogy lássa: nem változott-e meg valami a közelben azóta, hogy utóljára volt itt. A helyén talált mindent: a sok gyüszüvirágot és sárga ibolyát, a csalánt és a köveket a pavillon körül. A három ablak alatt, melyeknek örökkön zárt zsaluit por és szú ette, talán még több volt a moha; a zsaluk vaspántja még rozsdásabbnak látszott. És Emmának a gondolata elkalandozott, mint a körülötte ugrándozó fiatal agár, mely hol a cziczkányokat vette üzőbe, hol csaholva keringelt egy-egy sárga pillangó körül, majd elszaladt a gabonatáblákig, a hol a pipacsot rágcsálta. Azután gondolata mind sürübben tért vissza ugyanarra a pontra, s amint a fűben ülve napernyője hegyével a földet piszkálta, Emma azt kérdezgette magától:Jedesmal, wenn sie dahin kam, sah sie zuerst nach, ob sich seit ihrem letzten Hiersein etwas verändert habe. Es war immer alles so, wie sie es verlassen hatte. Alles stand noch auf seinem Platze: die Heckenrosen und die wilden Veilchen, die Brennesseln, die in Büscheln die großen Kieselsteine umwucherten, und die Moosflächen unter den drei Pavillonfenstern mit ihren immer geschlossenen morschen Holzläden und rostigen Eisenbeschlägen. Nun schweiften Emmas Gedanken ins Ziellose ab, wie die Sprünge ihres Windspiels, das sich in großen Kreislinien tummelte, gelbe Schmetterlinge ankläffte, Feldmäusen nachstellte und die Mohnblumen am Raine des Kornfeldes anknabberte. Allmählich gerieten ihre Grübeleien in eine bestimmte Richtung. Wenn die junge Frau so im Grase saß und es mit der Stockspitze ihres Sonnenschirmes ein wenig aufwühlte, sagte sie sich immer wieder:
-- Pourquoi, mon Dieu! me suis-je mariée?"Good heavens! Why did I marry?"Istenem, miért is mentem férjhez?!»Mein Gott, warum habe ich eigentlich geheiratet?«
Elle se demandait s’il n’y aurait pas eu moyen, par d’autres combinaisons du hasard, de rencontrer un autre homme; et elle cherchait à imaginer quels eussent été ces événements non survenus, cette vie différente, ce mari qu’elle ne connaissait pas. Tous, en effet, ne ressemblaient pas à celui-là. Il aurait pu être beau, spirituel, distingué, attirant, tels qu’ils étaient sans doute, ceux qu’avaient épousés ses anciennes camarades du couvent. Que faisaient-elles maintenant? À la ville, avec le bruit des rues, le bourdonnement des théâtres et les clartés du bal, elles avaient des existences où le coeur se dilate, où les sens s’épanouissent. Mais elle, sa vie était froide comme un grenier dont la lucarne est au nord, et l’ennui, araignée silencieuse, filait sa toile dans l’ombre à tous les coins de son coeur. Elle se rappelait les jours de distribution de prix, où elle montait sur l’estrade pour aller chercher ses petites couronnes. Avec ses cheveux en tresse, sa robe blanche et ses souliers de prunelle découverts, elle avait une façon gentille, et les messieurs, quand elle regagnait sa place, se penchaient pour lui faire des compliments; la cour était pleine de calèches, on lui disait adieu par les portières, le maître de musique passait en saluant, avec sa boîte à violon. Comme c’était loin, tout cela! comme c’était loin!She asked herself if by some other chance combination it would have not been possible to meet another man; and she tried to imagine what would have been these unrealised events, this different life, this unknown husband. All, surely, could not be like this one. He might have been handsome, witty, distinguished, attractive, such as, no doubt, her old companions of the convent had married. What were they doing now? In town, with the noise of the streets, the buzz of the theatres and the lights of the ballroom, they were living lives where the heart expands, the senses bourgeon out. But she—her life was cold as a garret whose dormer window looks on the north, and ennui, the silent spider, was weaving its web in the darkness in every corner of her heart. She recalled the prize days, when she mounted the platform to receive her little crowns, with her hair in long plaits. In her white frock and open prunella shoes she had a pretty way, and when she went back to her seat, the gentlemen bent over her to congratulate her; the courtyard was full of carriages; farewells were called to her through their windows; the music master with his violin case bowed in passing by. How far all of this! How far away!Eltünődött rajta, mi lett volna, ha a véletlenek lánczolata ugy hozza magával, hogy nem ezzel, hanem egy más emberrel akad össze; találgatta, mik lehettek volna ezek a körülmények, amelyek soha el nem következtek, minő lett volna akkor az élete, s milyen az a férj, akit nem lehetett megismernie. Végre is, vannak férfiak, akik nem olyanok, mint ez. Lehetett volna a férje szép, elmés, kiváló és vonzó ember is; azok, akikhez kolostorbeli társnői mentek feleségül, kétségen kivül ilyenek. Vajjon mit is csinálnak ezek a régi barátnők? Városban élnek; zajos utczákon járnak, amelyeknek a képe folyton változó: tarka-barka néppel teli szinházakban és ragyogó báltermekben szórakoznak; olyan életmódot folytatnak, amelytől a sziv kitágul s az érzékek élednek. Az ő élete ellenben olyan fagyos, mint egy padlás, melynek az ablaka északra nyílik, s az unalom, e csöndes pók, ott szövi hálóját szivének minden zugában. Eszébe jutottak azok a napok, amikor a kolostorban a jutalmakat osztották ki, s amikor ő is felment az emelvényre a maga kis jutalmáért. Nagy czopfjaival, fehér ruhácskájában, kivágott czipőjében, ennivalóan kedves volt, s az urak, mikor visszatért a helyére, oda hajoltak hozzá, hogy bókokat mondjanak neki; a zárda udvara tele volt hintóval, a kocsiajtókból Isten hozzád-ot integettek, a zenemester, hóna alá szoritva hegedü-tokját, szintén elment s mély tisztelettel üdvözölte. Milyen messze volt mindez! Milyen messze!Sie legte sich die Frage vor, ob es nicht möglich gewesen wäre durch irgendwelche andre Fügung des Schicksals, daß sie einen andern Mann hätte finden können. Sie versuchte sich vorzustellen, was für ungeschehene Ereignisse dazu gehört hätten, wie dieses andre Leben geworden wäre und wie der ungefundne Gatte ausgesehen hätte. In keinem Falle so wie Karl! Er hätte elegant, klug, vornehm, verführerisch aussehen müssen; so wie zweifellos die Männer, die ihre ehemaligen Klosterfreundinnen alle geheiratet hatten ... Wie es denen wohl jetzt erging? In der Stadt, im Getümmel des Straßenlebens, im Stimmengewirr der Theater, im Lichtmeere der Bälle, da lebten sie sich aus und ließen die Herzen und Sinne nicht verdorren. Sie jedoch, sie verkümmerte wie in einem Eiskeller, und die Langeweile spann wie eine schweigsame Spinne ihre Weben in allen Winkeln ihres sonnelosen Herzens. Die Tage der Preisverteilung traten ihr in die Erinnerung. Sie sah sich auf das Podium steigen, wo sie ihre kleinen Auszeichnungen ausgehändigt bekam. Mit ihrem Zopf, ihrem weißen Kleid und ihren Lack-Halbschuhen hatte sie allerliebst ausgesehen, und wenn sie zu ihrem Platze zurückging, hatten ihr die anwesenden Herren galant zugenickt. Der Klosterhof war voller Kutschen gewesen, und durch den Wagenschlag hatte man ihr »Auf Wiedersehn!« zugerufen. Und der Musiklehrer, den Violinkasten in der Hand, hatte im Vorübergehen den Hut vor ihr gezogen ... Wie weit zurück war das alles! Ach, wie so weit!
Elle appelait Djali, la prenait entre ses genoux, passait ses doigts sur sa longue tête fine et lui disait: -- Allons, baisez maîtresse, vous qui n’avez pas de chagrins.She called Djali, took her between her knees, and smoothed the long delicate head, saying, "Come, kiss mistress; you have no troubles."Oda hivta Dzsalit, a térdei közé vette, megsimogatta hosszu, finom fejét, és igy szólt: - Dzsali, csókold meg szegény urnődet, neked nincs bánatod.Sie rief Djali, nahm ihn auf den Schoß und streichelte seinen schmalen feinlinigen Kopf. »Komm!« flüsterte sie. »Gib Frauchen einen Kuß! Du, du hast keinen Kummer!«
Puis, considérant la mine mélancolique du svelte animal qui bâillait avec lenteur, elle s’attendrissait, et, le comparant à elle-même, lui parlait tout haut, comme à quelqu’un d’affligé que l’on console.Then noting the melancholy face of the graceful animal, who yawned slowly, she softened, and comparing her to herself, spoke to her aloud as to somebody in trouble whom one is consoling.Dzsali hosszan ásitott, s Emma elnézve a karcsu állat vékony, bús ábrázatát, elérzékenyedett. - Szegény Dzsali, te is sajnálatraméltó vagy! - s hangosan beszélt hozzá, mintha vigasztalni akarta volna.Dabei betrachtete sie das ihr wie wehmütig aussehende Gesicht des schlanken Tieres. Es gähnte behaglich. Aber sie bildete sich ein, das Tier habe auch einen Kummer. Die Rührung überkam sie, und sie begann laut mit dem Hunde zu sprechen, genau so wie zu jemandem, den man in seiner Betrübnis trösten will.
Il arrivait parfois des rafales de vent, brises de la mer qui, roulant d’un bond sur tout le plateau du pays de Caux, apportaient, jusqu’au loin dans les champs, une fraîcheur salée. Les joncs sifflaient à ras de terre, et les feuilles des hêtres bruissaient en un frisson rapide, tandis que les cimes, se balançant toujours, continuaient leur grand murmure. Emma serrait son châle contre ses épaules et se levait.Occasionally there came gusts of winds, breezes from the sea rolling in one sweep over the whole plateau of the Caux country, which brought even to these fields a salt freshness. The rushes, close to the ground, whistled; the branches trembled in a swift rustling, while their summits, ceaselessly swaying, kept up a deep murmur. Emma drew her shawl round her shoulders and rose.Időnkint, amint a tenger felől jövő szél végig járta az egész caux-i sikságot, hüs szellő csapott a mezőre. A nád zizegni kezdett, s a bükkfák levelei, melyeket minduntalan remegés fogott el, összesugtak, mig fenn, a magasban egyre tartott csöndesen hajlongó ormaiknak örökös zúgása. Emma összefogta magán a sált és fölkelt.Zuweilen blies ruckweiser Wind, der vom Meere herkam und mächtig über das ganze Hochland von Caux strich und weit in die Lande hinein salzige Frische trug. Das Schilf bog sich pfeifend zu Boden, fliehende Schauer raschelten durch das Blätterwerk der Buchen, während sich die Wipfel rastlos wiegten und in einem fort laut rauschten. Emma zog ihr Tuch fester um die Schultern und erhob sich.
Dans l’avenue, un jour vert rabattu par le feuillage éclairait la mousse rase qui craquait doucement sous ses pieds. Le soleil se couchait; le ciel était rouge entre les branches, et les troncs pareils des arbres plantés en ligne droite semblaient une colonnade brune se détachant sur un fond d’or; une peur la prenait, elle appelait Djali, s’en retournait vite à Tostes par la grande route, s’affaissait dans un fauteuil, et de toute la soirée ne parlait pas.In the avenue a green light dimmed by the leaves lit up the short moss that crackled softly beneath her feet. The sun was setting; the sky showed red between the branches, and the trunks of the trees, uniform, and planted in a straight line, seemed a brown colonnade standing out against a background of gold. A fear took hold of her; she called Djali, and hurriedly returned to Tostes by the high road, threw herself into an armchair, and for the rest of the evening did not speak.Az erdei uton zöldes fény világitotta meg az avart, mely puhán ropogott a lába alatt. A nap már lenyugvóban volt, s a faágak közül az alkonyi ég vörösen tünt elő. A sok fatörzs arany alapozásból kiváló barna oszlopsorként meredezett előtte; félelem szállotta meg, hivta Dzsalit és sebesen tért vissza Tostes-ba a legrövidebb uton. Otthon fáradtan dőlt egy karosszékbe és egész este nem szólt egy szót se.In der Allee, über dem teppichartigen Moos, das unter Emmas Tritten leise knisterte, spielten Sonnenlichter mit den grünen Reflexen des Laubdaches. Das Tagesgestirn war im Versinken; der rote Himmel flammte hinter den braunen Stämmen, die in Reih und Glied kerzengerade dastanden und den Eindruck eines Säulenganges an einer goldnen Wand entlang erzeugten. Emma ward bang zumute. Sie rief den Hund heran und beeilte sich, auf die Landstraße und heimzukommen. Zu Hause sank sie in einen Lehnstuhl und sprach den ganzen Abend kein Wort.
Mais, vers la fin de septembre, quelque chose d’extraordinaire tomba dans sa vie: elle fut invitée à la Vaubyessard, chez le marquis d’Andervilliers.But towards the end of September something extraordinary fell upon her life; she was invited by the Marquis d'Andervilliers to Vaubyessard.De szeptember vége felé, egy rendkivüli esemény szakitotta meg életének egyhanguságát: meghivták Vaubyessard-ba, d'Andervilliers márkihoz.Da, gegen Ende des Septembers, geschah etwas ganz Besonderes in ihrem Leben. Bovarys bekamen eine Einladung nach Vaubyessard, zu dem Marquis von Andervilliers.
Secrétaire d’État sous la Restauration, le Marquis, cherchant à rentrer dans la vie politique, préparait de longue main sa candidature à la Chambre des députés. Il faisait, l’hiver, de nombreuses distributions de fagots, et, au Conseil général, réclamait avec exaltation toujours des routes pour son arrondissement. Il avait eu, lors des grandes chaleurs, un abcès dans la bouche, dont Charles l’avait soulagé comme par miracle, en y donnant à point un coup de lancette. L’homme d’affaires, envoyé à Tostes pour payer l’opération, conta, le soir, qu’il avait vu dans le jardinet du médecin des cerises superbes. Or, les cerisiers poussaient mal à la Vaubyessard, M. le Marquis demanda quelques boutures à Bovary, se fit un devoir de l’en remercier lui-même, aperçut Emma, trouva qu’elle avait une jolie taille et qu’elle ne saluait point en paysanne; si bien qu’on ne crut pas au château outrepasser les bornes de la condescendance, ni d’autre part commettre une maladresse, en invitant le jeune ménage.Secretary of State under the Restoration, the Marquis, anxious to re-enter political life, set about preparing for his candidature to the Chamber of Deputies long beforehand. In the winter he distributed a great deal of wood, and in the Conseil General always enthusiastically demanded new roads for his arrondissement. During the dog-days he had suffered from an abscess, which Charles had cured as if by miracle by giving a timely little touch with the lancet. The steward sent to Tostes to pay for the operation reported in the evening that he had seen some superb cherries in the doctor's little garden. Now cherry trees did not thrive at Vaubyessard; the Marquis asked Bovary for some slips; made it his business to thank his personally; saw Emma; thought she had a pretty figure, and that she did not bow like a peasant; so that he did not think he was going beyond the bounds of condescension, nor, on the other hand, making a mistake, in inviting the young couple.A márki, aki a restauráczió alatt miniszter volt, visszavágyódott a politikai életbe, s már jó előre utját egyengette annak, hogy a következő alkalommal megválaszszák képviselőnek. Az elmult télen igen sok rőzsét osztott ki, s a megyegyülésen nagy hévvel követelt kerülete számára uj utakat. A nagy melegek idején valami daganat támadt a szájában, s ettől Károly szabaditotta meg, egyetlen egy metszéssel, ami illő feltünést keltett. Az ispán, akit a márki Tostes-ba küldött, hogy az operáczióért járó dijat kifizesse, haza érve, elbeszélte, hogy az orvos kertjében gyönyörü cseresznyét látott. Vaubyessard-ban a cseresznyefákon soha sem termett semmi, a márki ur néhány oltóágat kért Bovarytól, illendőnek tartotta személyesen köszönni meg ezt a szivességet, észrevette Emmát, ugy találta, hogy csinos alakja van s hogy nem ugy köszön, mint egy cseléd; szóval a kastélyban elvégezték, hogy nem lesz tulságos leereszkedés, s másrészt, ügyetlenséget se követnek el vele, ha a fiatal házaspárt meghivják.Der Marquis, der unter der Restauration Staatssekretär gewesen war, wollte von neuem eine politische Rolle spielen. Seit langem bereitete er seine Wahl in das Abgeordnetenhaus vor. Im Winter ließ er große Mengen Holz verteilen, und im Bezirksausschuß trat er immer wieder mit dem höchsten Eifer für neue Straßenbauten im Bezirk ein. Während des letzten Hochsommers hatte er ein Geschwür im Munde bekommen, von dem ihn Karl wunderbar schnell durch einen einzigen Einstich befreit hatte. Der Privatsekretär des Marquis war bald darauf nach Tostes gekommen, um das Honorar für die Operation zu bezahlen, und hatte abends nach seiner Rückkehr erzählt, daß er in dem kleinen Garten des Arztes herrliche Kirschen gesehen habe. Nun gediehen gerade die Kirschbäume in Vaubyessard schlecht. Der Marquis erbat sich von Bovary einige Ableger und hielt es daraufhin für seine Pflicht, sich persönlich zu bedanken. Bei dieser Gelegenheit sah er Emma, fand ihre Figur entzückend und die Art, wie sie ihn empfing, durchaus nicht bäuerisch. Und so kam man im Schlosse zu der Ansicht, es sei weder allzu entgegenkommend noch unangebracht, wenn man das junge Ehepaar einmal einlüde.
Un mercredi, à trois heures, M. et madame Bovary, montés dans leur boc, partirent pour la Vaubyessard, avec une grande malle attachée par derrière et une boîte à chapeau qui était posée devant le tablier. Charles avait, de plus, un carton entre les jambes.On Wednesday at three o'clock, Monsieur and Madame Bovary, seated in their dog-cart, set out for Vaubyessard, with a great trunk strapped on behind and a bonnet-box in front of the apron. Besides these Charles held a bandbox between his knees.Egy szerdán, délután három órakor, Bovary ur és neje befogattak s elhajtattak Vaubyessard-ba. Nagy bőrládát vittek magukkal, amelyet a kocsi hátuljára kötöztek, meg egy kalapskatulyát, melyet elül helyeztek el. Azonkivül Károly is szorongatott egy skatulyát a két térde közt.An einem Mittwoch um drei Uhr bestiegen Herr und Frau Bovary ihren Dogcart und fuhren nach Vaubyessard. Hinterrücks war ein großer Koffer angeschnallt und vorn auf dem Schutzleder lag eine Hutschachtel. Außerdem hatte Karl noch einen Pappkarton zwischen den Beinen.
Ils arrivèrent à la nuit tombante, comme on commençait à allumer des lampions dans le parc, afin d’éclairer les voitures.They arrived at nightfall, just as the lamps in the park were being lit to show the way for the carriages.Este érkeztek meg, épp akkor, mikor a parkban gyujtogatni kezdték a lámpákat, hogy a kivülről jövő kocsik könnyebben megtalálják az utat.Bei Anbruch der Nacht, gerade als man im Schloßpark die Laternen am Einfahrtswege anzündete, kamen sie an.
VIIIChapter EightVIII.Achtes Kapitel
Le château, de construction moderne, à l’Italienne, avec deux ailes avançant et trois perrons, se déployait au bas d’une immense pelouse où paissaient quelques vaches, entre des bouquets de grands arbres espacés, tandis que des bannettes d’arbustes, rhododendrons, seringas et boules-de-neige bombaient leurs touffes de verdure inégales sur la ligne courbe du chemin sablé. Une rivière passait sous un pont; à travers la brume, on distinguait des bâtiments à toit de chaume, éparpillés dans la prairie, que bordaient en pente douce deux coteaux couverts de bois, et par derrière, dans les massifs, se tenaient, sur deux lignes parallèles, les remises et les écuries, restes conservés de l’ancien château démoli.The chateau, a modern building in Italian style, with two projecting wings and three flights of steps, lay at the foot of an immense green-sward, on which some cows were grazing among groups of large trees set out at regular intervals, while large beds of arbutus, rhododendron, syringas, and guelder roses bulged out their irregular clusters of green along the curve of the gravel path. A river flowed under a bridge; through the mist one could distinguish buildings with thatched roofs scattered over the field bordered by two gently sloping, well timbered hillocks, and in the background amid the trees rose in two parallel lines the coach houses and stables, all that was left of the ruined old chateau.Az olasz mintára épitett, uj divatu kastély, melynek ugy középső részébe, mint két, valamivel előbbre eső oldalszárnyába szabad lépcsőzet vezetett, egy jókora rétnek a szomszédságában állott, ahol nem éppen sürün ültetett, nagy fák között néhány tehén legelt. A kastély felé kanyarodó, homokos utat két oldalt cserjék, rododendronok, jázmin- és bangita-bokrok szegélyezték. Egy hid alatt vékony ér folydogált; a kéklő messzeségből, itt-ott szalmafedelü házacskák kukkantak elő. A rétet két, lassu emelkedésü, erdős domb határolta; a kastély mögött, már a sürüség felé, páros vonalban kocsiszinek és istállók állottak, a régi várkastély maradványai.Vor dem Schloß, einem modernen Baue im Renaissancestil mit zwei vorspringenden Flügeln und drei Freitreppen, dehnte sich eine ungeheure Rasenfläche mit vereinzelten Baumgruppen, zwischen denen etliche Kühe weideten. Ein Kiesweg lief in Windungen hindurch, beschattet von allerlei Gebüsch in verschiedenem Grün, Rhododendren, Flieder- und Schneeballsträuchern. Unter einer Brücke floß ein Bach. Weiter weg, verschwommen im Abendnebel, erkannte man ein paar Häuser mit Strohdächern. Die große Wiese ward durch längliche kleine Hügel begrenzt, die bewaldet waren. Versteckt hinter diesem Gehölz lagen in zwei gleichlaufenden Reihen die Wirtschaftsgebäude und Wagenschuppen, die noch vom ehemaligen Schloßbau herrührten.
Le boc de Charles s’arrêta devant le perron du milieu; des domestiques parurent; le Marquis s’avança, et, offrant son bras à la femme du médecin, l’introduisit dans le vestibule.Charles's dog-cart pulled up before the middle flight of steps; servants appeared; the Marquis came forward, and, offering his arm to the doctor's wife, conducted her to the vestibule.Károlynak a kocsija a középső lépcsőzet előtt állapodott meg; szolgák siettek elő; a márki is megjelent és karját nyujtva az orvos feleségének, bevezette őket a kastélyba.Karls Wäglein hielt vor der mittleren Freitreppe. Dienerschaft erschien. Der Marquis kam entgegen, bot der Arztfrau den Arm und geleitete sie in die hohe, mit Marmorfliesen belegte Vorhalle.
Il était pavé de dalles en marbre, très haut, et le bruit des pas, avec celui des voix, y retentissait comme dans une église. En face montait un escalier droit, et à gauche une galerie donnant sur le jardin conduisait à la salle de billard dont on entendait, dès la porte, caramboler les boules d’ivoire. Comme elle la traversait pour aller au salon, Emma vit autour du jeu des hommes à figure grave, le menton posé sur de hautes cravates, décorés tous, et qui souriaient silencieusement, en poussant leur queue. Sur la boiserie sombre du lambris, de grands cadres dorés portaient, au bas de leur bordure, des noms écrits en lettres noires. Elle lut: «Jean-Antoine d’Andervilliers d’Yverbonville, comte de la Vaubyessard et baron de la Fresnaye, tué à la bataille de Coutras, le 20 octobre 1587.» Et sur un autre: «Jean-Antoine-Henry-Guy d’Andervilliers de la Vaubyessard, amiral de France et chevalier de l’ordre de Saint-Michel, blessé au combat de la Hougue-Saint- Vaast, le 29 mai 1692, mort à la Vaubyessard le 23 janvier 1693.» Puis on distinguait à peine ceux qui suivaient, car la lumière des lampes, rabattue sur le tapis vert du billard, laissait flotter une ombre dans l’appartement. Brunissant les toiles horizontales, elle se brisait contre elles en arêtes fines, selon les craquelures du vernis; et de tous ces grands carrés noirs bordés d’or sortaient, çà et là, quelque portion plus claire de la peinture, un front pâle, deux yeux qui vous regardaient, des perruques se déroulant sur l’épaule poudrée des habits rouges, ou bien la boucle d’une jarretière au haut d’un mollet rebondi.It was paved with marble slabs, was very lofty, and the sound of footsteps and that of voices re-echoed through it as in a church. Opposite rose a straight staircase, and on the left a gallery overlooking the garden led to the billiard room, through whose door one could hear the click of the ivory balls. As she crossed it to go to the drawing room, Emma saw standing round the table men with grave faces, their chins resting on high cravats. They all wore orders, and smiled silently as they made their strokes. On the dark wainscoting of the walls large gold frames bore at the bottom names written in black letters. She read: "Jean-Antoine d'Andervilliers d'Yvervonbille, Count de la Vaubyessard and Baron de la Fresnay, killed at the battle of Coutras on the 20th of October, 1587." And on another: "Jean-Antoine-Henry-Guy d'Andervilliers de la Vaubyessard, Admiral of France and Chevalier of the Order of St. Michael, wounded at the battle of the Hougue-Saint-Vaast on the 29th of May, 1692; died at Vaubyessard on the 23rd of January 1693." One could hardly make out those that followed, for the light of the lamps lowered over the green cloth threw a dim shadow round the room. Burnishing the horizontal pictures, it broke up against these in delicate lines where there were cracks in the varnish, and from all these great black squares framed in with gold stood out here and there some lighter portion of the painting—a pale brow, two eyes that looked at you, perukes flowing over and powdering red-coated shoulders, or the buckle of a garter above a well-rounded calf.A fölötte magas előcsarnok márványkőlapokkal volt kirakva; a lépések kopogása és a szó ugy visszhangzott benne, mint valami templomban. Szemben a bejárással egyenes, széles lépcső vezetett a felső helyiségekbe; balra, egy hosszu, fedett folyosón, mely távolabb a kertre nyilt, a biliárd-terem ajtajához jutottak. Még a küszöbön se voltak, s már hallani lehetett az elefántcsont golyók koppanását. Végig haladva a biliárd-termen, mely a szalonba nyilt, Emma a játékasztalok körül komoly képü, rendjeles urakat pillantott meg, akik állig érő, magas gallért viseltek, s akik csöndesen mosolyogtak, ha dákójuk szerencsésen lökte meg a golyót. A falak sötét fakárpitozása fölött aranyozott keretü arczképek függöttek, amelyek alján fekete betükkel irt sorok voltak láthatók. Emma elolvashatta: "Andervilliers d'Yverbonville János Antal, Vaubyessard grófja és Fresnaye bárója, elesett a coutrasi ütközetben, 1587 október 20-án." Egy másikon: "Andervilliers de la Vaubyessard János Antal Henrik Vitus, Francziaország admirálisa és a Szent Mihály-rend lovagja, megsebesült a la hougue-saint-vaasti ütközetben, 1692 május 29-ikén, meghalt Vaubyessardban, 1693 január 23-ikán." A többieket nem igen lehetett látni, mert a lámpafény, mely a biliárd zöld posztójára volt irányozva, a terem nagyobb részét árnyékban hagyta. Csak itt-ott, ahol a képeken a festék vagy a máz egy kissé megtöredezett, akadt meg egy-egy vékonyka fénysugár, s az aranyrámába foglalt, nagy, sötét vásznakról csupán helylyel-közzel csillantak elő a festmény egyes, jobban világitott részei: egy sápadt homlok, két szem, mely rátekintett a nézőre, a vörösruhás és hajporos vállakra leomló parókák, vagy egy harisnyakötőnek a csattja, mely egyik-másik hatalmas lábikra fölött csillogott.Geräusch von Tritten und Stimmen hallte darin wider wie in einer Kirche. Dem Eingange gegenüber stieg geradeaus eine breite Treppe auf. Zur Linken begann eine Galerie, mit Fenstern nach dem Garten hinaus, die zum Billardzimmer führte; schon von weitem vernahm man das Karambolieren der elfenbeinernen Bälle. Durch das Billardzimmer kam man in den Empfangssaal. Beim Hindurchgehen sah Emma Herren in würdevoller Haltung beim Spiel, das Kinn vergraben in den Krawatten, alle mit Ordensbändchen. Schweigsam lächelnd handhabten sie die Queues. Auf dem düsteren Holzgetäfel der Wände hingen große Bilder in schweren vergoldeten Rahmen mit schwarzen Inschriften. Eine lautete: +------------------------------------------------------+ | Hans Anton von Andervilliers zu Yverbonville, | | Graf von Vaubyessard und Edler Herr auf Fresnaye, | | gefallen in der Schlacht von Coutras | | am 20. Oktober 1587. | +------------------------------------------------------+ Eine andre: +------------------------------------------------------+ | Hans Anton Heinrich Guy, Graf von Andervilliers | | und Vaubyessard, Admiral von Frankreich, | | Ritter des Sankt-Michel-Ordens, | | verwundet bei Saint Vaast de la Hougue | | am 29. Mai 1692, | | gestorben zu Vaubyessard am 23. Januar 1693 | +------------------------------------------------------+ Die übrigen vermochte man kaum zu erkennen, weil sich das Licht der Lampen auf das grüne Tuch des Billards konzentrierte und das Zimmer im Dunkeln ließ. Nur ein schwacher Schein hellte die Gemäldeflächen auf, deren sprüngiger Firnis mit diesem feinen Schimmer spielte. Und so traten aus allen den großen schwarzen goldumflossenen Vierecken Partien der Malerei deutlicher und heller hervor, hier eine blasse Stirn, da zwei starre Augen, dort eine gepuderte Allongeperücke über der Schulter eines roten Rockes und anderswo die Schnalle eines Kniebandes über einer strammen Wade.
Le Marquis ouvrit la porte du salon; une des dames se leva (la Marquise elle-même), vint à la rencontre d’Emma et la fit asseoir près d’elle, sur une causeuse, où elle se mit à lui parler amicalement, comme si elle la connaissait depuis longtemps. C’était une femme de la quarantaine environ, à belles épaules, à nez busqué, à la voix traînante, et portant, ce soir-là, sur ses cheveux châtains, un simple fichu de guipure qui retombait par derrière, en triangle. Une jeune personne blonde se tenait à côté, dans une chaise à dossier long; et des messieurs, qui avaient une petite fleur à la boutonnière de leur habit, causaient avec les dames, tout autour de la cheminée.The Marquis opened the drawing room door; one of the ladies (the Marchioness herself) came to meet Emma. She made her sit down by her on an ottoman, and began talking to her as amicably as if she had known her a long time. She was a woman of about forty, with fine shoulders, a hook nose, a drawling voice, and on this evening she wore over her brown hair a simple guipure fichu that fell in a point at the back. A fair young woman sat in a high-backed chair in a corner; and gentlemen with flowers in their buttonholes were talking to ladies round the fire.A márki kinyitotta a szalon ajtaját; a hölgyek egyike fölkelt - maga a márkiné volt - elébe jött Emmának, leültette maga mellé egy két személynek való kis pamlagra, s beszélgetni kezdett vele, olyan barátságosan, mintha már nagyon régen ismerte volna. A márkiné mintegy negyven esztendős lehetett; szép vállu és hajlott orru asszony volt, aki egy kissé vontatottan beszélt. Gesztenyeszinü haját ez este egyszerü csipkekendő boritotta. Mellette, magastámláju karos-székben, egy szép, szőke leány ült szótalanul; a kandalló körül hölgyek és urak beszélgettek. Az utóbbiak mindmegannyian egy-egy kis virágot hordtak a frakkjuk gomblyukában.Der Marquis öffnete die Tür zum Salon. Eine der Damen -- es war die Schloßherrin selbst -- erhob sich, ging Emma entgegen und bot ihr einen Sitz neben sich an, auf einem Sofa, und begann freundschaftlich mit ihr zu plaudern, ganz als ob sie eine alte Bekannte vor sich hätte. Die Marquise war etwa Vierzigerin; sie hatte hübsche Schultern, eine Adlernase und eine etwas schleppende Art zu sprechen. An diesem Abend trug sie über ihrem kastanienbraunen Haar ein einfaches Spitzentuch, das ihr dreieckig in den Nacken herabhing. Neben ihr, auf einem hochlehnigen Stuhle, saß eine junge Blondine. Ein paar Herren, kleine Blumen an den Röcken, waren im Gespräche mit den Damen. Alle saßen sie um den Kamin herum.
À sept heures, on servit le dîner. Les hommes, plus nombreux, s’assirent à la première table, dans le vestibule, et les dames à la seconde, dans la salle à manger, avec le Marquis et la Marquise.At seven dinner was served. The men, who were in the majority, sat down at the first table in the vestibule; the ladies at the second in the dining room with the Marquis and Marchioness.Hét órakor feltálalták az ebédet. A férfiak, akik sokkal többen voltak, mint a hölgyek, a nagy asztalnál ebédeltek, az előcsarnokban; a hölgyek, a márkival és a márkinéval, az ebédlőben foglaltak helyet.Um sieben Uhr ging man zu Tisch. Die Herren, die in der Überzahl da waren, nahmen Platz an der einen Tafel in der Vorhalle; die Damen, der Marquis und die Marquise an der andern im Eßzimmer.
Emma se sentit, en entrant, enveloppée par un air chaud, mélange du parfum des fleurs et du beau linge, du fumet des viandes et de l’odeur des truffes. Les bougies des candélabres allongeaient des flammes sur les cloches d’argent; les cristaux à facettes, couverts d’une buée mate, se renvoyaient des rayons pâles; des bouquets étaient en ligne sur toute la longueur de la table, et, dans les assiettes à large bordure, les serviettes, arrangées en manière de bonnet d’évêque, tenaient entre le bâillement de leurs deux plis chacune un petit pain de forme ovale. Les pattes rouges des homards dépassaient les plats; de gros fruits dans des corbeilles à jour s’étageaient sur la mousse; les cailles avaient leurs plumes, des fumées montaient; et, en bas de soie, en culotte courte, en cravate blanche, en jabot, grave comme un juge, le maître d’hôtel, passant entre les épaules des convives les plats tout découpés, faisait d’un coup de sa cuiller sauter pour vous le morceau qu’on choisissait. Sur le grand poêle de porcelaine à baguette de cuivre, une statue de femme drapée jusqu’au menton regardait immobile la salle pleine de monde.Emma, on entering, felt herself wrapped round by the warm air, a blending of the perfume of flowers and of the fine linen, of the fumes of the viands, and the odour of the truffles. The silver dish covers reflected the lighted wax candles in the candelabra, the cut crystal covered with light steam reflected from one to the other pale rays; bouquets were placed in a row the whole length of the table; and in the large-bordered plates each napkin, arranged after the fashion of a bishop's mitre, held between its two gaping folds a small oval shaped roll. The red claws of lobsters hung over the dishes; rich fruit in open baskets was piled up on moss; there were quails in their plumage; smoke was rising; and in silk stockings, knee-breeches, white cravat, and frilled shirt, the steward, grave as a judge, offering ready carved dishes between the shoulders of the guests, with a touch of the spoon gave you the piece chosen. On the large stove of porcelain inlaid with copper baguettes the statue of a woman, draped to the chin, gazed motionless on the room full of life.Emmát, mikor belépett az ebédlőbe, valami meleg áramlat csapta meg: a virágok és a parfőnös fehérnemü illatának, a párolgó húsétel könnyü gőzének meg a szarvasgomba aromájának sajátos keveréke. A kandeláberek gyertyáinak a fénye ott tükrözött az ezüst ételvédőkön, majd távolabb sápadt sugarakban tört meg a finoman párás kristályüvegeken; minden teriték mellett, karcsu vázában, bokréta állott, a bő szélü tányérokon pedig püspöksüveg formára összehajtogatott asztalkendő, amelynek két hajlásában egy-egy hosszukás, kis zsemle rejtőzött. A tengeri rákok veres ollói lelógtak az asztalkendővel párnázott tálakról; a gyékényfonatu kis kosarakban felhalmozott gyümölcsöt széles, zöld levelek burkolták körül; az étvágygerjesztően párolgó fürjet egészben szolgálták fel, s az udvarmester, aki selyemharisnyába és térdigérő nadrágba öltözve, fodros ingmellben, fehér nyakkendősen hordozta körül az ezüst serpenyőt, komolyan, mint egy biró - a vendégek háta mögött állva, némán szeletelte fel a pecsenyét, majd kanalához nyulva, mesteri mozdulattal tette tányérra a kivánt darabot. A rézpántokkal szegett nagy porczellánkályhán egy nyakig felöltöztetett női szobor mozdulatlanul nézte az ebédlőben összegyült sok embert.Als Emma eintrat, drang ihr ein warmes Gemisch von Düften und Gerüchen entgegen: von Blumen, Tischdamast, Wein und Delikatessen. Die Flammen der Kandelaberkerzen liebäugelten mit dem Silberzeug, und in den geschliffenen Gläsern und Schalen tanzte der bunte Widerschein. Die Tafel entlang paradierte eine Reihe von Blumensträußen. Aus den Falten der Servietten, die in der Form von Bischofsmützen über den breitrandigen Tellern lagen, lugten ovale Brötchen. Hummern, die auf den großen Platten nicht Platz genug hatten, leuchteten in ihrem Rot. In durchbrochenen Körbchen waren riesige Früchte aufgetürmt. Kunstvoll zubereitete Wachteln wurden dampfend aufgetragen. Der Haushofmeister, in seidnen Strümpfen, Kniehosen und weißer Krawatte, reichte mit Grandezza und großem Geschick die Schüsseln. Auf all dies gesellschaftliche Treiben sah regungslos die bis zum Kinn verhüllte Göttin herab, die auf dem mächtigen, bronzegeschmückten Porzellanofen thronte.
Madame Bovary remarqua que plusieurs dames n’avaient pas mis leurs gants dans leur verre.Madame Bovary noticed that many ladies had not put their gloves in their glasses.Bovaryné észrevette, hogy többen a hölgyek közül nem vetették le a keztyüjöket s nem tették bele az e czélra készitett üvegtartóba.
Cependant, au haut bout de la table, seul parmi toutes ces femmes, courbé sur son assiette remplie, et la serviette nouée dans le dos comme un enfant, un vieillard mangeait, laissant tomber de sa bouche des gouttes de sauce. Il avait les yeux éraillés et portait une petite queue enroulée d’un ruban noir. C’était le beau-père du marquis, le vieux duc de Laverdière, l’ancien favori du comte d’Artois, dans le temps des parties de chasse au Vaudreuil, chez le marquis de Conflans, et qui avait été, disait-on, l’amant de la reine Marie-Antoinette entre MM. de Coigny et de Lauzun. Il avait mené une vie bruyante de débauches, pleine de duels, de paris, de femmes enlevées, avait dévoré sa fortune et effrayé toute sa famille. Un domestique, derrière sa chaise, lui nommait tout haut, dans l’oreille, les plats qu’il désignait du doigt en bégayant; et sans cesse les yeux d’Emma revenaient d’eux-mêmes sur ce vieil homme à lèvres pendantes comme sur quelque chose d’extraordinaire et d’auguste. Il avait vécu à la Cour et couché dans le lit des reines! On versa du vin de Champagne à la glace. Emma frissonna de toute sa peau en sentant ce froid dans sa bouche. Elle n’avait jamais vu de grenades ni mangé d’ananas. Le sucre en poudre même lui parut plus blanc et plus fin qu’ailleurs.But at the upper end of the table, alone amongst all these women, bent over his full plate, and his napkin tied round his neck like a child, an old man sat eating, letting drops of gravy drip from his mouth. His eyes were bloodshot, and he wore a little queue tied with black ribbon. He was the Marquis's father-in-law, the old Duke de Laverdiere, once on a time favourite of the Count d'Artois, in the days of the Vaudreuil hunting-parties at the Marquis de Conflans', and had been, it was said, the lover of Queen Marie Antoinette, between Monsieur de Coigny and Monsieur de Lauzun. He had lived a life of noisy debauch, full of duels, bets, elopements; he had squandered his fortune and frightened all his family. A servant behind his chair named aloud to him in his ear the dishes that he pointed to stammering, and constantly Emma's eyes turned involuntarily to this old man with hanging lips, as to something extraordinary. He had lived at court and slept in the bed of queens! Iced champagne was poured out. Emma shivered all over as she felt it cold in her mouth. She had never seen pomegranates nor tasted pineapples. The powdered sugar even seemed to her whiter and finer than elsewhere.Ekközben, az asztal felső végén, egyesegyedül a sok asszony között, egy nagyon öreg ember, az ételek fölé görnyedve szorgalmasan majszolta a sok ennivalót, amivel a tányérját telerakták. A ruháját védő asztalkendő össze volt kötve a hátán, mint a hogy gyerekekkel szokták tenni. Mialatt evett, a mártáscseppek folyton potyogtak a szájából. A szemhéja teljesen meg volt merevedve, s fekete pántlikával megkötött kis czopfot viselt. Ez az öreg ember a márki apósa volt: Laverdière herczeg, valaha igen kedves embere Artois grófnak, abban az időben, mikor ez Vaudreuilbe járt vadászni, Conflans márkihoz. Ugy beszélték, hogy Laverdière herczeg szeretője volt Mária-Antoinette királynénak, Coigny után és Lauzun előtt. Fiatalkorában, s későbbi éveiben is, nagyon kicsapongó életmódot folytatott; élete folyása csupa párbajból, szöktetésből és vakmerő fogadásból állott, elverte az egész vagyonát s valóságos réme volt egész családjának. Egy szolga mindig ott állt a háta mögött és hangosan kiáltotta a fülébe, hogy mi az az étel, amelyre reszkető ujjaival rámutatott, érthetetlen szótagokat dadogva. Emma alig tudta levenni róla a szemét. Ugy nézett erre a tátott száju, lefityegő ajku öreg emberre, mint valami rendkivüli és magasztos jelenségre. Ez az ember az Udvarnál élt és királynék ágyában aludt! Pezsgőt töltögettek a poharakba. Emmán, a hogy szája a jeges itallal érintkezett, végig futott a libabőr. Még soha se látott gránátalmát, és soha se evett ananászt. Úgy tetszett neki, hogy a porczukor is fehérebb és finomabb itt, mint másutt.Am oberen Ende der Tafel, mitten unter all den Damen, saß, über seinen vollen Teller gebeugt, ein alter Herr, der sich die Serviette nach Kinderart um den Hals geknüpft hatte. Die Sauce tropfte ihm aus dem Munde; seine Augen waren rotunterlaufen. Er trug noch einen Zopf, um den ein schwarzes Band geschlungen war. Das war der Schwiegervater des Marquis, der alte Herzog von Laverdière. Anno dazumal (zu den seligen Zeiten der Jagdfeste in Vaudreuil beim Marquis von Conflans) war er ein Busenfreund des Grafen Artois. Auch munkelte man, er wäre der Geliebte der Königin Marie-Antoinette gewesen, der Nachfolger des Herrn von Coigny und der Vorgänger des Herzogs von Lauzun. Er hatte ein wüstes Leben hinter sich, voller Zweikämpfe, toller Wetten und Frauengeschichten. Ob seiner Verschwendungssucht war er ehedem der Schrecken seiner Familie. Jetzt stand ein Diener hinter seinem Stuhle, der ihm ins Ohr brüllen mußte, was es für Gerichte zu essen gab. Emmas Blicke kehrten immer wieder unwillkürlich zu diesem alten Manne mit den hängenden Lippen zurück, als ob er etwas ganz Besonderes und Großartiges sei: war er doch ein Favorit des Königshofes gewesen und hatte im Bette einer Königin geschlafen! Es wurde frappierter Sekt gereicht. Emma überlief es am ganzen Körper, als sie das eisige Getränk im Munde spürte. Zum erstenmal in ihrem Leben sah sie Granatäpfel und aß sie Ananas. Selbst der gestoßene Zucker, den es dazu gab, kam ihr weißer und feiner vor denn anderswo.
Les dames, ensuite, montèrent dans leurs chambres s’apprêter pour le bal.The ladies afterwards went to their rooms to prepare for the ball.A hölgyek, azután, fölmentek a szobáikba, öltözködni a bálra.Nach Tische zogen sich die Damen in ihre Zimmer zurück, um sich zum Ball umzukleiden.
Emma fit sa toilette avec la conscience méticuleuse d’une actrice à son début. Elle disposa ses cheveux d’après les recommandations du coiffeur, et elle entra dans sa robe de barège, étalée sur le lit. Le pantalon de Charles le serrait au ventre.Emma made her toilet with the fastidious care of an actress on her debut. She did her hair according to the directions of the hairdresser, and put on the barege dress spread out upon the bed. Charles's trousers were tight across the belly.Emma olyan aggodalommal látott hozzá a toalettcsináláshoz és olyan gondot forditott minden kicsiségre, mint egy színésznő, a ki első fellépésére készül. Úgy fésültette a haját, a hogy a fodrász tanácsolta; még egyszer szemügyre vette az ágyán kiterített bares ruhát, majd felöltözött. Károlynak a hasát egy kicsit szoritotta az uj pantalló.Emma widmete ihrer Toilette die sorglichste Gründlichkeit, wie eine Schauspielerin vor ihrem Debüt. Ihr Haar ordnete sie nach den Ratschlägen des Coiffeurs. Dann schlüpfte sie in ihr Barege-Kleid, das auf dem Bett ausgebreitet bereitlag. Karl fühlte sich in seiner Sonntagshose am Bauche beengt.
-- Les sous-pieds vont me gêner pour danser, dit-il."My trouser-straps will be rather awkward for dancing," he said.- Csak ilyen talp alá való leffentyűje ne volna ennek a nadrágnak - szólt. - Attól tartok, hogy e miatt majd nem tudok tánczolni.»Ich glaube, die Stege werden mich beim Tanzen stören!« meinte er.
-- Danser? reprit Emma."Dancing?" repeated Emma.Tánczolni akarsz? - kérdezte Emma.»Du willst tanzen?« entgegnete ihm Emma.
-- Oui!"Yes!"Hát persze!»Na ja!«
-- Mais tu as perdu la tête! on se moquerait de toi, reste à ta place. D’ailleurs, c’est plus convenable pour un médecin, ajouta- t-elle."Why, you must be mad! They would make fun of you; keep your place. Besides, it is more becoming for a doctor," she added.Elment az eszed?! Csak nem fogod magad kinevettetni! Maradj veszteg, egy doktornak ugyse illik tánczolni.»Du bist nicht recht gescheit! Man würde dich bloß auslachen. Bleib du nur ruhig sitzen! Übrigens schickt sich das viel besser für einen Arzt«, fügte sie hinzu.
Charles se tut. Il marchait de long en large, attendant qu’Emma fût habillée.Charles was silent. He walked up and down waiting for Emma to finish dressing.Károly elhallgatott. S mig Emma öltözködött, fel s alá sétált a szobában.Karl schwieg. Er lief mit großen Schritten im Zimmer hin und her und wartete, bis Emma fertig wäre.
Il la voyait par derrière, dans la glace, entre deux flambeaux. Ses yeux noirs semblaient plus noirs. Ses bandeaux, doucement bombés vers les oreilles, luisaient d’un éclat bleu; une rose à son chignon tremblait sur une tige mobile, avec des gouttes d’eau factices au bout de ses feuilles. Elle avait une robe de safran pâle, relevée par trois bouquets de roses pompon mêlées de verdure.He saw her from behind in the glass between two lights. Her black eyes seemed blacker than ever. Her hair, undulating towards the ears, shone with a blue lustre; a rose in her chignon trembled on its mobile stalk, with artificial dewdrops on the tip of the leaves. She wore a gown of pale saffron trimmed with three bouquets of pompon roses mixed with green.Emma a tükör előtt ült, két gyertyatartó között; Károly, mögötte, a tükörben nézte, hogy felesége hogyan csinosítja magát. Fekete szeme mintha még feketébb lett volna, mint rendesen. Fejdíszét kék szalag tartotta össze, mely két oldalt, a fül táján, bodros volt; hajába hosszu száru, csinált rózsát tűzött, melynek levelein mintha vízcseppek csillogtak volna. Halványsárga ruhája vérpiros rózsákból és világoszöld levelekből kötött három kis bokrétával volt megtűzve.Er sah sie über ihren Rücken weg im Spiegel, zwischen zwei brennenden Kerzen. Ihre schwarzen Augen erschienen ihm noch dunkler denn sonst. Ihr Haar war nach den Ohren zu ein wenig aufgebauscht; es schimmerte in einem bläulichen Glanze, und über ihnen zitterte eine bewegliche Rose, mit künstlichen Tauperlen in den Blättern. Ihr mattgelbes Kleid ward durch drei Sträußchen von Moosrosen mit Grün darum belebt.
Charles vint l’embrasser sur l’épaule.Charles came and kissed her on her shoulder.Károly hirtelen egyet gondolt, s megcsókolta feleségének a vállát.Karl küßte sie von hinten auf die Schulter.
-- Laisse-moi! dit-elle, tu me chiffonnes."Let me alone!" she said; "you are tumbling me."Ugyan hagyj békét! - mérgelődött Emma. - Tönkre teszed a toalettemet!»Laß mich!« wehrte sie ab. »Du zerknüllst mir alles!«
On entendit une ritournelle de violon et les sons d’un cor. Elle descendit l’escalier, se retenant de courir.One could hear the flourish of the violin and the notes of a horn. She went downstairs restraining herself from running.Alulról kürtszó hallatszott, s aztán a hegedűk rázendítettek egy négyes bevezetésére. Lementek a lépcsőn; Emma alig tudta megállani, hogy ne szaladjon.Violinen- und Waldhornklänge drangen herauf. Emma stieg die Treppe hinunter, am liebsten wäre sie gerannt.
Les quadrilles étaient commencés. Il arrivait du monde. On se poussait. Elle se plaça près de la porte, sur une banquette.Dancing had begun. Guests were arriving. There was some crushing. She sat down on a form near the door.Mire leértek, a négyest már megkezdték. Minden oldalról vendégek sereglettek elő s egy kis tolongás támadt. Emma, közel a bejárathoz, leült egy divánra.Die Quadrille hatte bereits begonnen. Der Saal war gedrängt voller Menschen, und immer noch kamen Gäste. Emma setzte sich unweit der Tür auf einen Diwan.
Quand la contredanse fut finie, le parquet resta libre pour les groupes d’hommes causant debout et les domestiques en livrée qui apportaient de grands plateaux. Sur la ligne des femmes assises, les éventails peints s’agitaient, les bouquets cachaient à demi le sourire des visages, et les flacons à bouchon d’or tournaient dans des mains entrouvertes dont les gants blancs marquaient la forme des ongles et serraient la chair au poignet. Les garnitures de dentelles, les broches de diamants, les bracelets à médaillon frissonnaient aux corsages, scintillaient aux poitrines, bruissaient sur les bras nus. Les chevelures, bien collées sur les fronts et tordues à la nuque, avaient, en couronnes, en grappes ou en rameaux, des myosotis, du jasmin, des fleurs de grenadier, des épis ou des bleuets. Pacifiques à leurs places, des mères à figure renfrognée portaient des turbans rouges.The quadrille over, the floor was occupied by groups of men standing up and talking and servants in livery bearing large trays. Along the line of seated women painted fans were fluttering, bouquets half hid smiling faces, and gold stoppered scent-bottles were turned in partly-closed hands, whose white gloves outlined the nails and tightened on the flesh at the wrists. Lace trimmings, diamond brooches, medallion bracelets trembled on bodices, gleamed on breasts, clinked on bare arms. The hair, well-smoothed over the temples and knotted at the nape, bore crowns, or bunches, or sprays of mytosotis, jasmine, pomegranate blossoms, ears of corn, and corn-flowers. Calmly seated in their places, mothers with forbidding countenances were wearing red turbans.A négyes figurái, s az ezeket befejező country dance, véget értek; a tánczoló párok szétoszoltak, s a terem közepén nem maradt más, csak beszélgető férfiak, a kik apró csoportokba verődtek, meg néhány egyenruhás inas, a kik frissitőket hordtak körül. A hölgyek széksorának egyenes vonalában hol erre, hol amarra mozogtak a festett legyezők, a bokréták csak félig-meddig takarták el a mosolygó arczokat, az arany dugóju illatszeres üvegcsék egyik helyről a másikra vándoroltak, s a szűk, fehér keztyük, a melyek világosan mutatták a köröm helyét s fentebb, a csuklónál, összeszorították a puha bőrt - kézről-kézre jártak. A ruhaderekak csipkedíszei meg-megremegtek s ide-oda lengtek, a keblek tájékán tündöklő gyémánt-melltűk szerteszét szórták tűzsugaraikat, a meztelen karokon hivalgó s apró medaillonokkal díszített karpereczek csillogtak-villogtak. A homlokra fésült s hátul fonatokba oszló hajfürtökben virágszálak, apró koszorúk, vagy piczi gallyak pompáztak: nefelejts, jázmin, gránátvirág, sőt kalász és búzavirág is. A mamák és más idősebb hölgyek türelmesen, bár savanyú arczot vágva, ültek helyeiken; többnyire turbánszerü, vörös fejdíszt viseltek.Als der Kontertanz zu Ende war, blieben auf dem Parkett nur Gruppen plaudernder Menschen und Diener in Livree, die große Platten herumtrugen. In der Linie der sitzenden Damen gingen die bemalten Fächer auf und nieder; die Blumenbukette verdeckten zur Hälfte die lachenden Gesichter, und die goldnen Stöpsel der Riechfläschchen funkelten hin und her in den weißen Handschuhen, an denen die Konturen der Fingernägel ihrer Trägerinnen hervortraten, während das eingepreßte Fleisch nur in den Handflächen schimmerte. Die Spitzen, die Brillantbroschen, die Armbänder mit Anhängseln wogten an den Miedern, glitzerten an den Brüsten und klapperten an den Handgelenken. Die Damen trugen im Haar, das durchweg glatt und im Nacken geknotet war, Vergißmeinnicht, Jasmin, Granatblüten, Ähren und Kornblumen in Kränzen, Sträußen oder Ranken. Bequem in ihren Stühlen lehnten die Mütter mit gelangweilten Mienen, etliche in roten Turbanen.
Le coeur d’Emma lui battit un peu lorsque, son cavalier la tenant par le bout des doigts, elle vint se mettre en ligne et attendit le coup d’archet pour partir. Mais bientôt l’émotion disparut; et, se balançant au rythme de l’orchestre, elle glissait en avant, avec des mouvements légers du cou. Un sourire lui montait aux lèvres à certaines délicatesses du violon, qui jouait seul, quelquefois, quand les autres instruments se taisaient; on entendait le bruit clair des louis d’or qui se versaient à côté, sur le tapis des tables; puis tout reprenait à la fois, le cornet à pistons lançait un éclat sonore, les pieds retombaient en mesure, les jupes se bouffaient et frôlaient, les mains se donnaient, se quittaient; les mêmes yeux, s’abaissant devant vous, revenaient se fixer sur les vôtres.Emma's heart beat rather faster when, her partner holding her by the tips of the fingers, she took her place in a line with the dancers, and waited for the first note to start. But her emotion soon vanished, and, swaying to the rhythm of the orchestra, she glided forward with slight movements of the neck. A smile rose to her lips at certain delicate phrases of the violin, that sometimes played alone while the other instruments were silent; one could hear the clear clink of the louis d'or that were being thrown down upon the card tables in the next room; then all struck again, the cornet-a-piston uttered its sonorous note, feet marked time, skirts swelled and rustled, hands touched and parted; the same eyes falling before you met yours again.Emmának dobogott egy kicsit a szive, mikor a gavallérja érte jött, s megfogván ujjainak a hegyét, oda vezette a tánczolók sorába. De ez csak addig tartott, míg a zene megszólalt. Ebben a pillanatban megindulása eltűnt; önkéntelenül, s meglehet öntudatlanul, engedett a parancsoló ritmusnak, s egy kevéssé - alig észrevehetően - előre nyújtva a nyakát, tova lebbent tánczosának a karján. Koronkint, mikor a többi hangszer elhallgatott, s csak a hegedü szólt, egy-egy mosoly jelent meg ajakán; ilyenkor a szomszéd szobából behallatszott a tánczterembe a zöld posztóra dobált aranypénzek pengése. De aztán a trombita ujra megszólalt, a többi hangszer is rákezdte, a tánczosnak, ki előbb andalogva lépett, ismét perdült a sarka, a szoknya lebbent, suhogott, a kéz a másik kezet hol kereste, hol elhagyta, s az előbb lesütött szem most tüzesen tapadt rá.Das Herz klopfte Emma ein wenig, als der erste Tänzer sie an den Fingerspitzen faßte und in die Reihe der anderen führte. Beim ersten Geigenton tanzten sie los. Bald jedoch legte sich ihre Aufregung. Sie begann sich im Flusse der Musik zu wiegen, und mit einer leichten Biegung im Halse glitt sie sicher dahin. Bei besonders zärtlichen Passagen des Violinsolos flog ein süßes Lächeln um ihre Lippen. Wenn so die andern Instrumente schwiegen, hörte man im Tanzsaal das helle Klimpern der Goldstücke auf den Spieltischen nebenan, bis das Orchester mit einem Male wieder voll einsetzte. Dann gings im wiedergewonnenen Takte weiter; die Röcke der Tänzerinnen bauschten sich und streiften einander, Hände suchten und mieden sich, und dieselben Blicke, die eben schüchtern gesenkt waren, fanden ihr Ziel.
Quelques hommes (une quinzaine) de vingt-cinq à quarante ans, disséminés parmi les danseurs ou causant à l’entrée des portes, se distinguaient de la foule par un air de famille, quelles que fussent leurs différences d’âge, de toilette ou de figure.A few men (some fifteen or so), of twenty-five to forty, scattered here and there among the dancers or talking at the doorways, distinguished themselves from the crowd by a certain air of breeding, whatever their differences in age, dress, or face.A tömegben elszórtan, részint a tánczolók között, részint a beszélgetők sokaságában, volt egynéhány gavallér (vagy tizenöten lehettek), a kik nem voltak éppen egyforma koruak - az egyik huszonöt éves lehetett, a másik talán negyven - a kiken azonban, bár se arczra, se öltözékre nem hasonlítottak egymáshoz, csak abban az egyben, hogy nagyon különböztek a tömegtől, volt valami közös, családi vonás.Unter den tanzenden oder plaudernd an den Türen stehenden Herren stachen etliche, etwa zwölf bis fünfzehn, bei allem Alters- und sonstigem Unterschied durch einen gewissen gemeinsamen Typ von den andern ab.
Leurs habits, mieux faits, semblaient d’un drap plus souple, et leurs cheveux, ramenés en boucles vers les tempes, lustrés par des pommades plus fines. Ils avaient le teint de la richesse, ce teint blanc que rehaussent la pâleur des porcelaines, les moires du satin, le vernis des beaux meubles, et qu’entretient dans sa santé un régime discret de nourritures exquises. Leur cou tournait à l’aise sur des cravates basses; leurs favoris longs tombaient sur des cols rabattus; ils s’essuyaient les lèvres à des mouchoirs brodés d’un large chiffre, d’où sortait une odeur suave. Ceux qui commençaient à vieillir avaient l’air jeune, tandis que quelque chose de mûr s’étendait sur le visage des jeunes. Dans leurs regards indifférents flottait la quiétude de passions journellement assouvies; et, à travers leurs manières douces, perçait cette brutalité particulière que communique la domination de choses à demi faciles, dans lesquelles la force s’exerce et où la vanité s’amuse, le maniement des chevaux de race et la société des femmes perdues.Their clothes, better made, seemed of finer cloth, and their hair, brought forward in curls towards the temples, glossy with more delicate pomades. They had the complexion of wealth—that clear complexion that is heightened by the pallor of porcelain, the shimmer of satin, the veneer of old furniture, and that an ordered regimen of exquisite nurture maintains at its best. Their necks moved easily in their low cravats, their long whiskers fell over their turned-down collars, they wiped their lips upon handkerchiefs with embroidered initials that gave forth a subtle perfume. Those who were beginning to grow old had an air of youth, while there was something mature in the faces of the young. In their unconcerned looks was the calm of passions daily satiated, and through all their gentleness of manner pierced that peculiar brutality, the result of a command of half-easy things, in which force is exercised and vanity amused—the management of thoroughbred horses and the society of loose women.A ruhájuk jobb szabásu volt, mint a többieké, s mintha finomabb posztóból lett volna. Hajuk, mely csiga alakban borult halántékukra, finomabb pomádéval lehetett megkenve. Nemesebb formáju fejükön a gazdagság arczszíne volt látható, az a fehér arczszín, a melyhez csakis a porczellán halványsága, a selyemnek a fénye, s a szép bútoroknak a lakkja az illő környezet, egyszóval az az arczszín, melyet csupán a kitünő táplálékkal való rendszeres és mértékletes életmód tarthat meg a maga tökéletességében. Nyakuk könnyedén mozgott vállukon, s fejhordozásukon meglátszott, hogy se az ing, se az ehhez gyöngéden símuló, habkönnyüségü nyakkendő nem feszélyezi őket. Oldalszakálluk puha, lehajló gallérhoz ereszkedett le; ajkukat hímzett névbetüs, batiszt zsebkendővel törölték meg, mely kellemes, finom illatot árasztott. Az idősebbeknek az arcza meglepően fiatal maradt; viszont az ifjak vonásai valami különös érettséget és öntudatot tükröztek. Közömbös tekintetükből az a nyugalom sugárzott, mely a szenvedélyek mindennapos kielégítésének egyik kétségtelen jele; és kedves modoruk (e megnyerő külső szín) ellenére is kiérzett belőlük az a sajátos brutalitás, mely rendesen a testi erő és a hiuság könnyü diadalainak a következése, világosabban szólva: azoknak az embereknek a brutalitása, a kik uralkodói és parancsolói a lovaknak és a könnyüvérü nőknek.Ihre Kleider waren von eleganterem Schnitte und aus feinerem Stoff. Ihr nach den Schläfen zu gewelltes Haar verriet die beste Pflege. Sie hatten den Teint des Grandseigneurs, jene weiße Hautfarbe, die wie abgestimmt zu bleichem Porzellan, schillernder Seide und feinpolierten Möbeln erscheint und durch sorgfältige und raffinierte Ernährung erhalten wird. Ihre Bewegungen waren ungezwungen. Ihren mit Monogrammen bestickten Taschentüchern entströmte leises Parfüm. Den älteren unter diesen Herren haftete Jugendlichkeit an, während den Gesichtern der jüngeren eine gewisse Reife eigen war. In ihren gleichgültigen Blicken spiegelte sich die Ruhe der immer wieder befriedigten Sinne, und hinter ihren glatten Manieren schlummerte das brutale eitle Herrentum, das sich im Umgange mit Rassepferden und leichten Damen entwickelt und kräftigt.
À trois pas d’Emma, un cavalier en habit bleu causait Italie avec une jeune femme pâle, portant une parure de perles. Ils vantaient la grosseur des piliers de Saint-Pierre, Tivoli, le Vésuve, Castellamare et les Cassines, les roses de Gênes, le Colisée au clair de lune. Emma écoutait de son autre oreille une conversation pleine de mots qu’elle ne comprenait pas. On entourait un tout jeune homme qui avait battu, la semaine d’avant, Miss Arabelle et Romulus, et gagné deux mille louis à sauter un fossé, en Angleterre. L’un se plaignait de ses coureurs qui engraissaient; un autre, des fautes d’impression qui avaient dénaturé le nom de son cheval.A few steps from Emma a gentleman in a blue coat was talking of Italy with a pale young woman wearing a parure of pearls. They were praising the breadth of the columns of St. Peter's, Tivoly, Vesuvius, Castellamare, and Cassines, the roses of Genoa, the Coliseum by moonlight. With her other ear Emma was listening to a conversation full of words she did not understand. A circle gathered round a very young man who the week before had beaten "Miss Arabella" and "Romolus," and won two thousand louis jumping a ditch in England. One complained that his racehorses were growing fat; another of the printers' errors that had disfigured the name of his horse.Emmától három lépésnyire egy kék frakkos gavallér Olaszországról beszélt egy sápadt fiatal asszonynyal, a ki gyöngyökkel díszített fejéket viselt. Magasztalták Szent Péter templomának hatalmas oszlopait, Tivolit, a Vezuvot, Castellamaret, a Cascinet, Genova rózsáit, s azt az egyetlen látványt, melyet a Kolosszeum nyújt holdvilág idején. De Emma, a balfülével, egy másik társalgásra is figyelt, noha ebből igen sok szót nem értett. Emitt egy igen fiatal embert fogtak körül, a ki, előttevaló héten, megverte Miss Arabelle-t és Romulus-t, és kétezer aranyat nyert azzal, hogy valahol Angliában egy árkot átugratott. Az egyik beszélő panaszkodott, hogy az ő lovain nagyon sok a felesleges hús; a másikat meg az boszantotta, hogy egy pár nyomdahiba egészen elferdítette versenylovának a nevét.Ein paar Schritte von Emma entfernt, plauderte ein Kavalier in blauem Frack mit einer blassen, jungen, perlengeschmückten Dame über Italien. Sie schwärmten von der Kuppel des Sankt Peter, von Tivoli, vom Vesuv, von Castellammare, von Florenz, von den Genueser Rosen und vom Kolosseum bei Mondenschein, mit ihrem andern Ohre horchte Emma auf eine Unterhaltung, in der sie tausend Dinge nicht verstand. Man umringte einen jungen Herrn, der in der vergangnen Woche in England Miß Arabella und Romulus »geschlagen« und durch einen »famosen Grabensprung« vierzigtausend Franken gewonnen hatte. Ein andrer beklagte sich, seine »Rennschinder« seien »nicht im Training«, und ein dritter jammerte über einen Druckfehler in der »Sportwelt«, der den Namen eines seiner »Vollblüter« verballhornt habe.
L’air du bal était lourd; les lampes pâlissaient. On refluait dans la salle de billard. Un domestique monta sur une chaise et cassa deux vitres; au bruit des éclats de verre, madame Bovary tourna la tête et aperçut dans le jardin, contre les carreaux, des faces de paysans qui regardaient. Alors le souvenir des Bertaux lui arriva. Elle revit la ferme, la mare bourbeuse, son père en blouse sous les pommiers, et elle se revit elle-même, comme autrefois, écrémant avec son doigt les terrines de lait dans la laiterie. Mais, aux fulgurations de l’heure présente, sa vie passée, si nette jusqu’alors, s’évanouissait tout entière, et elle doutait presque de l’avoir vécue. Elle était là; puis autour du bal, il n’y avait plus que de l’ombre, étalée sur tout le reste. Elle mangeait alors une glace au marasquin, qu’elle tenait de la main gauche dans une coquille de vermeil, et fermait à demi les yeux, la cuiller entre les dents.The atmosphere of the ball was heavy; the lamps were growing dim. Guests were flocking to the billiard room. A servant got upon a chair and broke the window-panes. At the crash of the glass Madame Bovary turned her head and saw in the garden the faces of peasants pressed against the window looking in at them. Then the memory of the Bertaux came back to her. She saw the farm again, the muddy pond, her father in a blouse under the apple trees, and she saw herself again as formerly, skimming with her finger the cream off the milk-pans in the dairy. But in the refulgence of the present hour her past life, so distinct until then, faded away completely, and she almost doubted having lived it. She was there; beyond the ball was only shadow overspreading all the rest. She was just eating a maraschino ice that she held with her left hand in a silver-gilt cup, her eyes half-closed, and the spoon between her teeth.A bálteremben igen fülledtté lett a levegő; a gyertyalángok elhalványodtak. Sokan visszavonultak a biliárd-terembe. Egy szolga, a ki székre állott, hogy kinyisson egy felső ablakot, betört két ablaküveget. Az üvegcserepek csörömpölésére Bovaryné megfordult, s észrevette, hogy a kertre néző ablakon át parasztarczok bámulnak be a terembe. Ezekről az arczokról Bertaux jutott eszébe. Mintha csak látta volna a tanyát, az iszapos pocsolyát, apját blúzban az almafák alatt. És szinte látta maga-magát is, a mint, már nagyobbacska leány korában, a majorban lábatlankodott és ujjával fölözte le a tejfelt a tejes köcsögökről. De a jelen óra káprázatai közepett elmúlt élete, mely eddigelé oly világosan élt tudatában, messzinek, nagyon messzinek tűnt fel előtte; mintha nem is élte volna át igazán mindezt. Itt van, itt, ebben a teremben; de mintha eddig semmi se történt volna vele: ez a bál árnyékba borított minden egyebet. Éppen egy szelet maraszkin fagylaltot szopogatott. Balkezébe fogva a frissitőt tartó vörös kagylóhéjat, jobbjával ajkához emelte a kanalat, s félig lehunyta a szemét.Die Luft im Ballsaale wurde schwer, die Lichter schimmerten fahler. Man drängte nach dem Billardzimmer. Ein Diener, der auf einen Stuhl gestiegen war, um die Fenster zu öffnen, zerbrach aus Ungeschicklichkeit eine Scheibe. Das Klirren der Glasscherben veranlaßte Frau Bovary hinzublicken, und da gewahrte sie von draußen herein gaffende Bauerngesichter. Die Erinnerung an das elterliche Gut überkam sie. Im Geiste sah sie den Hof mit dem Misthaufen, ihren Vater in Hemdsärmeln unter den Apfelbäumen und sich selber ganz wie einst, wie sie in der Milchkammer mit den Fingern die Milch in den Schüsseln abrahmte. Aber im Strahlenglanz der gegenwärtigen Stunde starb die eben noch so klare Erinnerung an ihr früheres Leben schnell wieder; es je gelebt zu haben, kam ihr fast unmöglich vor. Hier, hier lebte sie, und was über diesen Ballsaal hinaus existieren mochte, das lag für sie im tiefsten Dunkel ... Sie schlürfte von dem Maraschino-Eis, das sie in einer vergoldeten Silberschale in der Hand hielt, wobei sie die Augen halb schloß und den goldnen Löffel lange zwischen den Zähnen behielt.
Une dame, près d’elle, laissa tomber son éventail. Un danseur passait.A lady near her dropped her fan. A gentlemen was passing.Egy hölgy, mellette, leejtette a legyezőjét. Ugyanekkor egy tánczos ment el arra.Neben ihr ließ eine Dame ihren Fächer zu Boden gleiten. Ein Tänzer ging vorüber.
-- Que vous seriez bon, monsieur, dit la dame, de vouloir bien ramasser mon éventail, qui est derrière ce canapé!"Would you be so good," said the lady, "as to pick up my fan that has fallen behind the sofa?"Kérem, uram - szólt a hölgy - legyen olyan jó, vegye fel a legyezőmet; ide esett, e mögé a kanapé mögé.»Sie wären sehr gütig, mein Herr,« sagte die Dame, »wenn Sie mir meinen Fächer aufheben wollten. Er ist unter dieses Sofa gefallen.«
Le monsieur s’inclina, et, pendant qu’il faisait le mouvement d’étendre son bras, Emma vit la main de la jeune dame qui jetait dans son chapeau quelque chose de blanc, plié en triangle. Le monsieur, ramenant l’éventail, l’offrit à la dame, respectueusement; elle le remercia d’un signe de tête et se mit à respirer son bouquet.The gentleman bowed, and as he moved to stretch out his arm, Emma saw the hand of a young woman throw something white, folded in a triangle, into his hat. The gentleman, picking up the fan, offered it to the lady respectfully; she thanked him with an inclination of the head, and began smelling her bouquet.A fiatal ember lehajolt, s mialatt kinyujtotta a karját, Emma észrevette, hogy a hölgy valami fehéret dob a tánczos kalapjába; ez a fehér valami összehajlított papirdarabnak látszott. A fiatal ember fölvette a legyezőt s mély tisztelettel nyújtotta át a hölgynek; a hölgy egy fejbólintással megköszönte, s aztán bokrétája mögé rejtette orrocskáját.Der Herr bückte sich, und während er mit dem Arm nach dem Fächer langte, bemerkte Emma, daß ihm die Dame etwas weißes, dreieckig Zusammengefaltetes in den Hut warf. Er überreichte ihr den aufgehobenen Fächer ehrerbietig. Sie dankte mit einem leichten Neigen des Kopfes und barg schnell ihr Gesicht in den Blumen ihres Straußes.
Après le souper, où il y eut beaucoup de vins d’Espagne et de vins du Rhin, des potages à la bisque et au lait d’amandes, des puddings à la Trafalgar et toutes sortes de viandes froides avec des gelées alentour qui tremblaient dans les plats, les voitures, les unes après les autres, commencèrent à s’en aller. En écartant du coin le rideau de mousseline, on voyait glisser dans l’ombre la lumière de leurs lanternes. Les banquettes s’éclaircirent; quelques joueurs restaient encore; les musiciens rafraîchissaient, sur leur langue, le bout de leurs doigts; Charles dormait à demi, le dos appuyé contre une porte.After supper, where were plenty of Spanish and Rhine wines, soups a la bisque and au lait d'amandes*, puddings a la Trafalgar, and all sorts of cold meats with jellies that trembled in the dishes, the carriages one after the other began to drive off. Raising the corners of the muslin curtain, one could see the light of their lanterns glimmering through the darkness. The seats began to empty, some card-players were still left; the musicians were cooling the tips of their fingers on their tongues. Charles was half asleep, his back propped against a door.Vacsora után - mikor is igen sok spanyol és rajnai bor, rákleves és mandulatej, Trafalgar módra készült pudding, s nagy mennyiségü, aszpikkal körített, mindenféle fajta hideg hús fogyott el - a kocsik kezdtek a kastélyból elszállingózni, egyik a másik után. Ha az ember egy kicsit félrevonta a csalánszövet-függönyt, látni lehetett, hogy minduntalan egy-egy fényesség suhan el az ablak előtt: a sorra elrobogó kocsik lámpái. A bálterem egyre üresebb lett, s még a játékosok közül is sokan elpályáztak. A zenészek a nyelvökkel nedvesitgették ujjaik hegyét; Károly, hátával egy ajtónak támaszkodva félig aludt.Nach dem Souper, bei dem es verschiedene Sorten von Süd- und Rheinweinen gab, Krebssuppe, Mandelmilch, Pudding à la Trafalgar und allerlei kaltes Fleisch, mit zitterndem Gelee garniert, begannen die Wagen einer nach dem andern vor- und wegzufahren. Wer einen der Musselinvorhänge am Fenster ein wenig beiseiteschob, konnte die Laternenlichter in die Nacht hinausziehen sehen. Es saßen immer weniger Tänzer im Saale. Nur im Spielzimmer war noch Leben. Die Musikanten leckten sich die heißen Finger ab. Karl stand gegen eine Tür gelehnt, dem Einschlafen nahe.
À trois heures du matin, le cotillon commença. Emma ne savait pas valser. Tout le monde valsait, mademoiselle d’Andervilliers elle- même et la marquise; il n’y avait plus que les hôtes du château, une douzaine de personnes à peu près.At three o'clock the cotillion began. Emma did not know how to waltz. Everyone was waltzing, Mademoiselle d'Andervilliers herself and the Marquis; only the guests staying at the castle were still there, about a dozen persons.Reggeli három órakor megkezdődött a fűzértáncz. Emma nem tudott keringőzni. Pedig mindenki keringőzött, Andervilliers kisasszony s maga a márkiné is. Már csak azok voltak a tánczteremben, a kik továbbra is a kastély vendégei maradtak; mintegy tizenketten, a családtagokon kívül.Um drei Uhr begann der Kotillon. Walzer tanzen konnte Emma nicht. Aber alle Welt, sogar Fräulein von Andervilliers und die Marquise tanzten. Es waren nur noch die im Schlosse zur Nacht bleibenden Gäste da, etwa ein Dutzend Personen.
Cependant, un des valseurs, qu’on appelait familièrement vicomte, et dont le gilet très ouvert semblait moulé sur la poitrine, vint une seconde fois encore inviter madame Bovary, l’assurant qu’il la guiderait et qu’elle s’en tirerait bien.One of the waltzers, however, who was familiarly called Viscount, and whose low cut waistcoat seemed moulded to his chest, came a second time to ask Madame Bovary to dance, assuring her that he would guide her, and that she would get through it very well.Már vagy öt percz óta tartott a keringő, mikor a tánczosok egyike, a kit röviden és bizalmasan csak a vicomte-nak neveztek - s a kin úgy állott a mélyen kivágott mellény, mintha ráöntötték volna a testére - másodszor is megjelent, tánczra kérni Bovaryné asszonyt. Biztosította, hogy nagyszerüen fog sikerülni a dolog; ő majd vezetni fogja. Emma engedett.Da geschah es, daß einer der Tänzer, den man schlechtweg »Vicomte« nannte -- die weitausgeschnittene Weste saß ihm wie angegossen -- Frau Bovary zum Tanz aufforderte. Sie wagte es nicht. Der Vicomte bat abermals, indem er versicherte, er würde sie sicher führen und es würde vortrefflich gehen.
Ils commencèrent lentement, puis allèrent plus vite. Ils tournaient: tout tournait autour d’eux, les lampes, les meubles, les lambris, et le parquet, comme un disque sur un pivot. En passant auprès des portes, la robe d’Emma, par le bas, s’éraflait au pantalon; leurs jambes entraient l’une dans l’autre; il baissait ses regards vers elle, elle levait les siens vers lui; une torpeur la prenait, elle s’arrêta. Ils repartirent; et, d’un mouvement plus rapide, le vicomte, l’entraînant, disparut avec elle jusqu’au bout de la galerie, où, haletante, elle faillit tomber, et, un instant, s’appuya la tête sur sa poitrine. Et puis, tournant toujours, mais plus doucement, il la reconduisit à sa place; elle se renversa contre la muraille et mit la main devant ses yeux.They began slowly, then went more rapidly. They turned; all around them was turning—the lamps, the furniture, the wainscoting, the floor, like a disc on a pivot. On passing near the doors the bottom of Emma's dress caught against his trousers. Their legs commingled; he looked down at her; she raised her eyes to his. A torpor seized her; she stopped. They started again, and with a more rapid movement; the Viscount, dragging her along disappeared with her to the end of the gallery, where panting, she almost fell, and for a moment rested her head upon his breast. And then, still turning, but more slowly, he guided her back to her seat. She leaned back against the wall and covered her eyes with her hands.Lassan kezdték, de egyre sebesebben folytatták. Keringtek s minden keringett körülöttük, a csillárok, a bútorok, a falak, a padló, mint a hogy egy korong kering, forog a csapja körül. Az ajtó közelében Emma ruhájának a széle beleakadt a pantalló talp-övébe; lábaik összegubanczolódtak; a vicomte tánczosnője szemébe tekintett, s Emma önkénytelenül felnézett tánczosára; kábultság fogta el, megállt. Majd ujra elindultak, s a vicomte most még sebesebben ragadta magával, kitánczoltatta a folyosóra, a hol Emma, lélekzetét vesztve, majdnem elbukott, s egy pillanatra úgy elfulladt, hogy feje lehanyatlott tánczosa mellére. Aztán még folyvást keringve, de már lassabban, visszatánczoltak; Emma kimerülten dőlt székére s eltakarta kezével a szemét, hogy egy kicsit magához térjen.Sie begannen langsam, um allmählich rascher zu tanzen. Schließlich wirbelten sie dahin. Alles drehte sich rund um sie: die Lichter, die Möbel, die Wände, der Parkettboden, als ob sie in der Mitte eines Kreisels wären. Einmal, als das Paar dicht an einer der Türen vorbeitanzte, wickelte sich Emmas Schleppe um das Bein ihres Tänzers. Sie fühlten sich beide und blickten sich einander in die Augen. Ein Schwindel ergriff Emma. Sie wollte stehen bleiben. Aber es ging weiter: der Vicomte raste nur noch rascher mit ihr dahin, bis an das Ende der Galerie, wo Emma, völlig außer Atem, beinahe umsank und einen Augenblick lang ihren Kopf an seine Brust lehnte. Dann brachte er sie, von neuem, aber ganz langsam tanzend, an ihren Platz zurück. Es schwindelte ihr; sie mußte den Rücken anlehnen und ihr Gesicht mit der einen Hand bedecken.
Quand elle les rouvrit, au milieu du salon, une dame assise sur un tabouret avait devant elle trois valseurs agenouillés. Elle choisit le Vicomte, et le violon recommença.When she opened them again, in the middle of the drawing room three waltzers were kneeling before a lady sitting on a stool. She chose the Viscount, and the violin struck up once more.Mikor felnézett, a terem közepén egy hölgyet pillantott meg, a ki egy puffon ült, s a kit három tánczos is ostromolt, térden állva. A hölgy a vicomte-ot választotta, s a zene ujra kezdte.Als sie die Augen wieder aufschlug, sah sie, daß in der Mitte des Saales eine der Damen auf einem Taburett saß, während drei der Herren vor ihr knieten. Der Vicomte war darunter. Er war der Bevorzugte. Und von neuem setzten die Geigen ein.
On les regardait. Ils passaient et revenaient, elle immobile du corps et le menton baissé, et lui toujours dans sa même pose, la taille cambrée, le coude arrondi, la bouche en avant. Elle savait valser, celle-là! Ils continuèrent longtemps et fatiguèrent tous les autres.Everyone looked at them. They passed and re-passed, she with rigid body, her chin bent down, and he always in the same pose, his figure curved, his elbow rounded, his chin thrown forward. That woman knew how to waltz! They kept up a long time, and tired out all the others.Mindenki őket nézte. Körültánczolták a termet, egyszer, kétszer, háromszor; a hölgy egy kissé lehajtotta a fejét, a felső teste szinte mozdulatlan maradt. A vicomte testtartása se változott; derekát meggörbítve s karját ívalakba hajlítva tánczolt; a száját előre csucsorította, a nyaka mintha megmerevedett volna. - Ez az asszony aztán tud keringőzni! - szólt magában Emma. Sokáig tánczoltak, s mindenki kidőlt mellőlük.Alle Blicke galten dem tanzenden Paare. Es tanzte einmal und noch einmal herum: sie regungslos in den Linien ihres Körpers, das Kinn ein wenig gesenkt; er in immer der nämlichen Haltung, kerzengerade, die Arme elegant gerundet, den Blick geradeaus gerichtet. Das waren Walzertänzer! Sie fanden kein Ende. Eher ermüdeten die Zuschauer.
On causa quelques minutes encore, et, après les adieux ou plutôt le bonjour, les hôtes du château s’allèrent coucher.Then they talked a few moments longer, and after the goodnights, or rather good mornings, the guests of the chateau retired to bed.Aztán egy pár perczig még beszélgettek, végre jó éjt, vagy inkább jó reggelt kivántak egymásnak, s a kastély vendégei nyugodni tértek.Nach dem Kotillon plauderte man noch eine kleine Weile. Dann sagte man sich »Gute Nacht« oder vielmehr »Guten Morgen«, und alles ging schlafen.
Charles se traînait à la rampe, les genoux lui rentraient dans le corps. Il avait passé cinq heures de suite, tout debout devant les tables, à regarder jouer au whist sans y rien comprendre. Aussi poussa-t-il un grand soupir de satisfaction lorsqu’il eut retiré ses bottes.Charles dragged himself up by the balusters. His "knees were going up into his body." He had spent five consecutive hours standing bolt upright at the card tables, watching them play whist, without understanding anything about it, and it was with a deep sigh of relief that he pulled off his boots.Károly halálosan fáradt volt; alig állott a lábán, a mint mondotta, s csakhogy éppen fel tudott vánszorogni a lépcsőn. Öt óra hosszat ácsorgott a játékteremben, a whist-partikat nézve, pedig egy cseppet se értett ehhez a játékhoz. Nagy örömére volt tehát, hogy végre levethette a czipőit, s megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor végig dőlhetett az ágyán.Karl schleppte sich am Treppengeländer hinauf. Er hatte sich »die Beine in den Bauch gestanden.« Ohne sich zu setzen, hatte er sich fünf Stunden hintereinander bei den Spieltischen aufgehalten und den Whistspielern zugesehen, ohne etwas von diesem Spiel zu verstehen. Und so stieß er einen mächtigen Seufzer der Erleichterung aus, als er sich endlich seiner Stiefel entledigt hatte.
Emma mit un châle sur ses épaules, ouvrit la fenêtre et s’accouda.Emma threw a shawl over her shoulders, opened the window, and leant out.Emma egy sált vett a vállára; felnyitotta az ablakot és kikönyökölt.Emma legte sich ein Tuch um die Schultern, öffnete das Fenster und lehnte sich hinaus.
La nuit était noire. Quelques gouttes de pluie tombaient. Elle aspira le vent humide qui lui rafraîchissait les paupières. La musique du bal bourdonnait encore à ses oreilles, et elle faisait des efforts pour se tenir éveillée, afin de prolonger l’illusion de cette vie luxueuse qu’il lui faudrait tout à l’heure abandonner.The night was dark; some drops of rain were falling. She breathed in the damp wind that refreshed her eyelids. The music of the ball was still murmuring in her ears. And she tried to keep herself awake in order to prolong the illusion of this luxurious life that she would soon have to give up.Koromfekete éj volt; a fákról, itt-ott, még csepegett az eső. Emma teli tüdővel szivta a nedves levegőt, mely felüditette szempilláit. A bál zenéje még folyton zsongott a fülében s ébren akart maradni, hogy minél tovább legyen része ebben a fényüző életben, a melyet nemsokára itt kellett hagynia.Die Nacht war schwarz. Feiner Sprühregen fiel. Sie atmete den feuchten Wind ein, der ihr die Augenlider kühlte. Walzerklänge summten ihr noch in den Ohren. Emma hielt sich gewaltsam wach, um den eben erlebten Märchenglanz, ehe er ganz wieder verronnen, noch ein wenig zu besitzen ...
Le petit jour parut. Elle regarda les fenêtres du château, longuement, tâchant de deviner quelles étaient les chambres de tous ceux qu’elle avait remarqués la veille. Elle aurait voulu savoir leurs existences, y pénétrer, s’y confondre. Mais elle grelottait de froid. Elle se déshabilla et se blottit entre les draps, contre Charles qui dormait.Day began to break. She looked long at the windows of the chateau, trying to guess which were the rooms of all those she had noticed the evening before. She would fain have known their lives, have penetrated, blended with them. But she was shivering with cold. She undressed, and cowered down between the sheets against Charles, who was asleep.Virradni kezdett. Elnézte, hosszan, a kastély ablakait, s találgatta, merre lehetnek a szobái azoknak, a kikkel az imént megismerkedett. Szerette volna ismerni egész életöket, körülményeiket, viszonyaikat; szerette volna megtudni titkaikat s bele vegyülni életök folyásába. De vaczogni kezdett a hidegtől. Levetkőzött s bebujt a takarója alá, Károly mellé, a ki mélyen aludt.Der Morgen dämmerte. Sie schaute hinüber nach den Fensterreihen des Mittelbaues, lange, lange, und versuchte zu erraten, wo die einzelnen Personen alle wohnten, die sie diesen Abend beobachtet hatte. Sie sehnte sich darnach, etwas von ihrem Leben zu wissen, eine Rolle darin zu spielen, selber darin aufzugehen. Schließlich begann sie zu frösteln. Sie entkleidete sich und schmiegte sich in die Kissen, zur Seite ihres schlafenden Gatten.
Il y eut beaucoup de monde au déjeuner. Le repas dura dix minutes; on ne servit aucune liqueur, ce qui étonna le médecin.There were a great many people to luncheon. The repast lasted ten minutes; no liqueurs were served, which astonished the doctor.A reggelinél is sokan jöttek össze. De alig ettek tiz perczig, és semmiféle likőr nem volt az asztalon, a mi meglepte a doktort.Zum Frühstück erschienen eine Menge Menschen. Es dauerte zehn Minuten. Es gab keinen Kognak, was dem Arzt wenig behagte.
Ensuite mademoiselle d’Andervilliers ramassa des morceaux de brioche dans une bannette, pour les porter aux cygnes sur la pièce d’eau, et on s’alla promener dans la serre chaude, où des plantes bizarres, hérissées de poils, s’étageaient en pyramides sous des vases suspendus, qui, pareils à des nids de serpents trop pleins, laissaient retomber, de leurs bords, de longs cordons verts entrelacés. L’orangerie, que l’on trouvait au bout, menait à couvert jusqu’aux communs du château. Le Marquis, pour amuser la jeune femme, la mena voir les écuries. Au-dessus des râteliers en forme de corbeille, des plaques de porcelaine portaient en noir le nom des chevaux. Chaque bête s’agitait dans sa stalle, quand on passait près d’elle, en claquant de la langue. Le plancher de la sellerie luisait à l’oeil comme le parquet d’un salon. Les harnais de voiture étaient dressés dans le milieu sur deux colonnes tournantes, et les mors, les fouets, les étriers, les gourmettes rangés en ligne tout le long de la muraille.Next, Mademoiselle d'Andervilliers collected some pieces of roll in a small basket to take them to the swans on the ornamental waters, and they went to walk in the hot-houses, where strange plants, bristling with hairs, rose in pyramids under hanging vases, whence, as from over-filled nests of serpents, fell long green cords interlacing. The orangery, which was at the other end, led by a covered way to the outhouses of the chateau. The Marquis, to amuse the young woman, took her to see the stables. Above the basket-shaped racks porcelain slabs bore the names of the horses in black letters. Each animal in its stall whisked its tail when anyone went near and said "Tchk! tchk!" The boards of the harness room shone like the flooring of a drawing room. The carriage harness was piled up in the middle against two twisted columns, and the bits, the whips, the spurs, the curbs, were ranged in a line all along the wall.Tiz percz multán Andervilliers kisasszony felkelt, összeszedte a kiflimaradékokat egy gyékénykosárba a kastély taván uszkáló hattyúknak, s az egész társaság sétálni ment az üvegházba, a hol csodálatos, bolyhos növények formáltak gúlákat függő vázák alatt, a melyek széléről, mint megannyi nagyon is teli kigyófészekből, hosszu zöld fonatok csüngöttek alá. A narancsfasoron át, mely a virágház másik szélénél kezdődött, fedél alatt lehetett eljutni a melléképületekig. A márki azzal kedveskedett a fiatal doktornénak, hogy megmutatta neki az istállókat is. Valamennyi, kosár-alaku jászol-rács fölött egy-egy porczellán-tábla állott, a melyekről le lehetett olvasni mindegyik lónak a nevét. Mialatt elhaladtak mellettök, s a márki egyiknek-másiknak csettentett a nyelvével, a paripák nyihogtak, ficzánkoltak rekeszeikben. A nyergelő padlója úgy fénylett, mint egy szalon parketje. A kocsiszerszámok, középütt, két forgó oszlopra voltak akasztva; a kantárok, kengyelvasak, ostorok és zablalánczok pedig, szép sorjában, a falra.Beim Aufstehen sammelte Fräulein von Andervilliers die angebrochenen Brötchen in einen kleinen Korb, um sie den Schwänen auf dem Schloßteiche zu bringen. Nach der Fütterung begab man sich in das Gewächshaus, mit seinen seltsamen Kakteen und Schlingpflanzen, und in die Orangerie. Von dieser führte ein Ausgang in den Wirtschaftshof. Um der jungen Arztfrau ein Vergnügen zu bereiten, zeigte ihr der Marquis die Ställe. Über den korbartigen Raufen waren Porzellanschilder angebracht, auf denen in schwarzen Buchstaben die Namen der Pferde standen. Man blieb an den einzelnen Boxen stehen, und wenn man mit der Zunge schnalzte, scharrten die Tiere. Die Dielen in der Sattel- und Geschirrkammer waren blank gewichst wie Salonparkett. Die Wagengeschirre ruhten in der Mitte des Raumes auf drehbaren Böcken, während die Kandaren, Trensen, Kinnketten, Steigbügel, Zügel und Peitschen wohlgeordnet zu Reihen an den Wänden hingen.
Charles, cependant, alla prier un domestique d’atteler son boc. On l’amena devant le perron, et, tous les paquets y étant fourrés, les époux Bovary firent leurs politesses au Marquis et à la Marquise, et repartirent pour Tostes.Charles, meanwhile, went to ask a groom to put his horse to. The dog-cart was brought to the foot of the steps, and, all the parcels being crammed in, the Bovarys paid their respects to the Marquis and Marchioness and set out again for Tostes.Károly ezalatt kiment s előkeritett egy szolgát, a kit megkért, hogy fogjanak be a kocsijába. A kocsit elővezették, felrakták rá a podgyászt, s a Bovary-pár, megköszönvén a márkinak és a márkinénak a szives fogadtatást, visszaindult Tostes-ba.Karl bat einen Stallburschen, sein Gefährt zurechtzumachen. Sodann fuhr er vor. Das ganze Gepäck ward aufgepackt. Das Ehepaar Bovary bedankte und verabschiedete sich bei dem Marquis und der Marquise. Und heim ging es nach Tostes.
Emma, silencieuse, regardait tourner les roues. Charles, posé sur le bord extrême de la banquette, conduisait les deux bras écartés, et le petit cheval trottait l’amble dans les brancards, qui étaient trop larges pour lui. Les guides molles battaient sur sa croupe en s’y trempant d’écume, et la boîte ficelée derrière le boc donnait contre la caisse de grands coups réguliers.Emma watched the turning wheels in silence. Charles, on the extreme edge of the seat, held the reins with his two arms wide apart, and the little horse ambled along in the shafts that were too big for him. The loose reins hanging over his crupper were wet with foam, and the box fastened on behind the chaise gave great regular bumps against it.Emma szótlanul nézte a kerekek forgását. Károly, az ülőhely legszélén, karjait szétterpesztve hajtotta a lovacskát, s ez vigan poroszkált a villaalaku kocsirúd két ága között, a hol ugyancsak bő volt neki a hely. A gyeplő lágyan verdeste az izzadó kis állat tomporát, s a kocsiládához kötözött skatulya, a mint ide-oda ütődött, szabályosan ismétlődő koppanásokat hallatott.Schweigsam sah Emma dem Drehen der Räder zu. Karl saß auf dem äußersten Ende des Sitzes und kutschierte mit abstehenden Ellbogen. Das kleine Pferd lief im Zotteltrab dahin, in seiner Gabel, die ihm viel zu weit war. Die schlaffen Zügel tanzten auf der Kruppe des Gaules. Gischt flatterte. Der Koffer, der hinten angeschnallt war, saß nicht recht fest und polterte in einem fort im Takte an den Wagenkasten.
Ils étaient sur les hauteurs de Thibourville, lorsque devant eux, tout à coup, des cavaliers passèrent en riant, avec des cigares à la bouche. Emma crut reconnaître le Vicomte: elle se détourna, et n’aperçut à l’horizon que le mouvement des têtes s’abaissant et montant, selon la cadence inégale du trot ou du galop.They were on the heights of Thibourville when suddenly some horsemen with cigars between their lips passed laughing. Emma thought she recognized the Viscount, turned back, and caught on the horizon only the movement of the heads rising or falling with the unequal cadence of the trot or gallop.A thibourville-i magaslaton voltak, a mikor egyszerre nevetgélő és szivarozó lovasok vágtattak el előttük. Emmának úgy tetszett, mintha a vicomte is köztük volna; arra nézett, de már nem látott egyebet a szemhatáron, csak a vágtatás vagy az ügetés szerint más-más ütemben, hol le, hol pedig felfelé mozgó fejeket.Auf der Höhe von Thibourville wurden sie plötzlich von ein paar Reitern überholt. Lachende Gesichter und Zigarettenrauch. Emma glaubte, den Vicomte zu bemerken. Sie schaute ihm nach, aber sie vermochte nichts zu erkennen als die Konturen der Reiter, die sich vom Himmel abhoben und sich im Rhythmus des Trabes auf und nieder bewegten.
Un quart de lieue plus loin, il fallut s’arrêter pour raccommoder, avec de la corde, le reculement qui était rompu.A mile farther on they had to stop to mend with some string the traces that had broken.Egy negyed mértfölddel odább a hámszerszám egy szijja elszakadt, s hogy ezt össze lehessen kötözni, meg kellett állapodniok.Wenige Minuten später mußten sie Halt machen, um die zerrissene Hemmkette mit einem Strick festzubinden.
Mais Charles, donnant au harnais un dernier coup d’oeil, vit quelque chose par terre, entre les jambes de son cheval; et il ramassa un porte-cigares tout bordé de soie verte et blasonné à son milieu comme la portière d’un carrosse.But Charles, giving a last look to the harness, saw something on the ground between his horse's legs, and he picked up a cigar-case with a green silk border and beblazoned in the centre like the door of a carriage.Károly leszállt, segitett a bajon, s mikor még egyszer körülnézett, hogy rendben van-e minden, egy szivartartót pillantott meg a földön, lovának a lábánál. Fölvette. A zöld selyem szegésü szivartartó közepén czimer volt látható, olyan, a minőket hintók ajtaján látni.Als Karl das ganze Geschirr noch einmal überblickte, gewahrte er zwischen den Beinen seines Pferdes einen Gegenstand liegen. Er hob eine Zigarrentasche auf; sie war mit grüner Seide gestickt und auf der Mitte der Oberseite mit einem Wappen geschmückt.
-- Il y a même deux cigares dedans, dit-il; ce sera pour ce soir, après dîner."There are even two cigars in it," said he; "they'll do for this evening after dinner."Két szivar is van benne - szólt. - Jó lesz estére, ebéd után.»Es sind sogar zwei Zigarren drin!« sagte er. »Die kommen heute abend nach dem Essen dran!«
-- Tu fumes donc? demanda-t-elle."Why, do you smoke?" she asked.Hogyan? Hát te szivarozol? - kérdezte Emma.»Du rauchst demnach?« fragte Emma.
-- Quelquefois, quand l’occasion se présente."Sometimes, when I get a chance."Néha, alkalom adtán, igen.»Manchmal! Gelegentlich!«
Il mit sa trouvaille dans sa poche et fouetta le bidet.He put his find in his pocket and whipped up the nag.Zsebre vágta a talált jószágot s elinditotta a lovát.Er steckte seinen Fund in die Tasche und gab dem Gaul eins mit der Peitsche.
Quand ils arrivèrent chez eux, le dîner n’était point prêt. Madame s’emporta. Nastasie répondit insolemment.When they reached home the dinner was not ready. Madame lost her temper. Nastasie answered rudely.Mikor haza értek, az ebéd még nem készült el; ő nagysága dühbe jött, Nastasie nyelvesen felelt.Als sie zu Hause ankamen, war das Mittagessen noch nicht fertig. Frau Bovary war unwillig darüber. Anastasia gab eine dreiste Antwort.
-- Partez! dit Emma. C’est se moquer, je vous chasse."Leave the room!" said Emma. "You are forgetting yourself. I give you warning."Takarodjék! - szólt Emma. - Velem nem szemtelenkedik! Ha letelik az ideje, el fog menni a háztól.»Scheren Sie sich fort« rief Emma. »Sie machen sich über mich lustig. Sie sind entlassen!«
Il y avait pour dîner de la soupe à l’oignon, avec un morceau de veau à l’oseille. Charles, assis devant Emma, dit en se frottant les mains d’un air heureux:For dinner there was onion soup and a piece of veal with sorrel. Charles, seated opposite Emma, rubbed his hands gleefully.Hagymaleves volt ebédre, meg borjuhus sóskával. Károly, Emmával szemben ülve, elégedetten dörzsölgette a kezét:Zu Tisch gab es Zwiebelsuppe und Kalbfleisch mit Sauerkraut. Karl saß seiner Frau gegenüber. Er rieb sich die Hände und meinte vergnügt:
-- Cela fait plaisir de se retrouver chez soi!"How good it is to be at home again!"Mindenütt jó, de mégis csak legjobb otthon!»Zu Hause ists doch am schönsten!«
On entendait Nastasie qui pleurait. Il aimait un peu cette pauvre fille. Elle lui avait, autrefois, tenu société pendant bien des soirs, dans les désoeuvrements de son veuvage. C’était sa première pratique, sa plus ancienne connaissance du pays.Nastasie could be heard crying. He was rather fond of the poor girl. She had formerly, during the wearisome time of his widowhood, kept him company many an evening. She had been his first patient, his oldest acquaintance in the place.Nastasie úgy sirt, hogy behallatszott a szobába. Károly szerette egy kicsit ezt a szegény vén teremtést. Mialatt özvegy volt, sok, sok este Nastasie volt az egyetlen társasága; aztán meg ő volt az első betege s a legrégibb ismeretsége ezen a vidéken.Man hörte, wie Anastasia draußen weinte. Karl hatte das arme Ding gern. Ehedem, in der trostlosen Einsamkeit seiner Witwerzeit, hatte sie ihm so manchen Abend Gesellschaft geleistet. Sie war seine erste Patientin gewesen, seine älteste Bekannte in der ganzen Gegend.
-- Est-ce que tu l’as renvoyée pour tout de bon? dit-il enfin."Have you given her warning for good?" he asked at last.Igazán elküldöd? - szólt végre.»Hast du ihr im Ernst gekündigt?« fragte er nach einer Weile.
-- Oui. Qui m’en empêche? répondit-elle."Yes. Who is to prevent me?" she replied.Igen - felelt Emma. - Szeretném látni, ki tiltja ezt meg nekem?!»Gewiß! Warum soll ich auch nicht?« gab Emma zur Antwort.
Puis ils se chauffèrent dans la cuisine, pendant qu’on apprêtait leur chambre. Charles se mit à fumer. Il fumait en avançant les lèvres, crachant à toute minute, se reculant à chaque bouffée.Then they warmed themselves in the kitchen while their room was being made ready. Charles began to smoke. He smoked with lips protruding, spitting every moment, recoiling at every puff.Aztán, mialatt Nastasie megágyazott, kimentek, egy kicsit melegedni, a konyhába. Károly rágyujtott. Előre csucsoritott szájjal szítta a szivarját, minduntalan köpött, s valahányszor kifujta a füstöt, mindig hátrahőkölt.Nach Tisch wärmten sich die beiden in der Küche, während die Große Stube wieder in Ordnung gebracht wurde. Karl brannte sich eine der Zigarren an. Er rauchte mit aufgeworfenen Lippen und spuckte dabei aller Minuten, und bei jedem Zuge lehnte er sich zurück, damit ihm der Rauch nicht in die Nase stieg.
-- Tu vas te faire mal, dit-elle dédaigneusement."You'll make yourself ill," she said scornfully.Hagyd el, még rosszul leszel - szólt Emma lenézéssel.»Das Rauchen wird dir nicht bekommen!« bemerkte Emma verächtlich.
Il déposa son cigare, et courut avaler, à la pompe, un verre d’eau froide. Emma, saisissant le porte-cigares, le jeta vivement au fond de l’armoire.He put down his cigar and ran to swallow a glass of cold water at the pump. Emma seizing hold of the cigar case threw it quickly to the back of the cupboard.Károly letette a szivart s kiszaladt a kúthoz egy pohár hideg vizért. Emma fogta a szivartartót s bedobta a szekrény fenekére.Karl legte die Zigarre weg, lief schnell an die Plumpe und trank gierig ein Glas frisches Wasser. Währenddessen nahm Emma die Zigarrentasche und warf sie rasch in einen Winkel des Schrankes.
La journée fut longue, le lendemain! Elle se promena dans son jardinet, passant et revenant par les mêmes allées, s’arrêtant devant les plates-bandes, devant l’espalier, devant le curé de plâtre, considérant avec ébahissement toutes ces choses d’autrefois qu’elle connaissait si bien. Comme le bal déjà lui semblait loin! Qui donc écartait, à tant de distance, le matin d’avant-hier et le soir d’aujourd’hui? Son voyage à la Vaubyessard avait fait un trou dans sa vie, à la manière de ces grandes crevasses qu’un orage, en une seule nuit, creuse quelquefois dans les montagnes. Elle se résigna pourtant; elle serra pieusement dans la commode sa belle toilette et jusqu’à ses souliers de satin, dont la semelle s’était jaunie à la cire glissante du parquet. Son coeur était comme eux: au frottement de la richesse, il s’était placé dessus quelque chose qui ne s’effacerait pas.The next day was a long one. She walked about her little garden, up and down the same walks, stopping before the beds, before the espalier, before the plaster curate, looking with amazement at all these things of once-on-a-time that she knew so well. How far off the ball seemed already! What was it that thus set so far asunder the morning of the day before yesterday and the evening of to-day? Her journey to Vaubyessard had made a hole in her life, like one of those great crevices that a storm will sometimes make in one night in mountains. Still she was resigned. She devoutly put away in her drawers her beautiful dress, down to the satin shoes whose soles were yellowed with the slippery wax of the dancing floor. Her heart was like these. In its friction against wealth something had come over it that could not be effaced.Mily hosszu volt a másnap! Lement sétálni a kertecskéjébe, fel s alá járt a fasorban, végig ment rajta meg visszajött, néha megállott a virágágyak, a gyümölcsös vagy a gipsz-barát előtt, s elbámult ezeken a régi dolgokon, a melyeket olyan jól ismert. Mily messzinek tünt fel előtte a bál! De mennyi minden is történt tegnapelőtt reggel óta ma estig! Vaubyessardba való utazása óta valami nagy repedés támadt az életében, hasonló azokhoz a roppant hasadékokhoz, a melyeket az orkán néha egyetlen éjszaka váj a hegyekbe. De azért megadta magát sorsának s lemondással, kegyeletesen zárta el szekrényébe szép báli ruháját, meg atlasz czipőit, melyeknek a talpa megsárgult a parket lágy viaszától. A szive is így járt: a gazdagsággal való érintkezés óta lerakódott rá valami, a mi nem akart többé letörlődni róla.Der Tag war endlos: dieser Tag nach dem Feste! Emma ging in ihrem Gärtchen spazieren. Immer dieselben Wege auf und ab wandelnd, blieb sie vor den Blumenbeeten stehen, vor dem Obstspalier, vor dem tönernen Mönch, und betrachtete sich alle diese ihr so wohlbekannten alten Dinge voll Verwunderung. Wie weit hinter ihr der Ballabend schon lag! Und was war es, das sich zwischen vorgestern und heute abend wie eine breite Kluft drängte? Diese Reise nach Vaubyessard hatte in ihr Leben einen tiefen Riß gerissen, einen klaffenden Abgrund, wie ihn der Sturm zuweilen in einer einzigen Nacht in den Bergen aufwühlt. Trotzdem kam eine gewisse Resignation über sie. Wie eine Reliquie verwahrte sie ihr schönes Ballkleid in ihrem Schranke, sogar die Atlasschuhe, deren Sohlen vom Parkettwachs eine bräunliche Politur bekommen hatten. Emmas Herz ging es wie ihnen. Bei der Berührung mit dem Reichtum war etwas daran haften geblieben für immerdar.
Ce fut donc une occupation pour Emma que le souvenir de ce bal. Toutes les fois que revenait le mercredi, elle se disait en s’éveillant: «Ah! il y a huit jours... il y a quinze jours..., il y a trois semaines, j’y étais!» Et peu à peu, les physionomies se confondirent dans sa mémoire, elle oublia l’air des contredanses, elle ne vit plus si nettement les livrées et les appartements; quelques détails s’en allèrent; mais le regret lui resta.The memory of this ball, then, became an occupation for Emma. Whenever the Wednesday came round she said to herself as she awoke, "Ah! I was there a week—a fortnight—three weeks ago." And little by little the faces grew confused in her remembrance. She forgot the tune of the quadrilles; she no longer saw the liveries and appointments so distinctly; some details escaped her, but the regret remained with her.A bálra való emlékezés lett a legkedvesebb foglalkozása. Minden szerdán, a hogy fölébredt, az volt az első gondolata, hogy: "Ah, ma egy hete... ma két hete... ma három hete, ott voltam!" Lassankint az arczok elmosódtak emlékezetéből, a négyesek zenéjét is elfelejtette, nem látta többé oly tisztán az inasok egyenruháját és a szobák berendezését; a részletek eltüntek, de a búsongás megmaradt a szivében.An den Ball zurückdenken, wurde für Emma eine besondre Beschäftigung. An jedem Mittwoche wachte sie mit dem Gedanken auf: »Ach, heute vor acht Tagen war es!« -- »Heute vor vierzehn Tagen war es!« -- »Heute vor drei Wochen war es!« Allmählich aber verschwammen in ihrem Gedächtnisse die einzelnen Gesichter, die sie im Schlosse gesehen hatte. Die Melodien der Tänze entfielen ihr. Sie vergaß, wie die Gemächer und die Livreen ausgesehen hatten. Immer mehr schwanden ihr die Einzelheiten, aber ihre Sehnsucht blieb zurück.
IXChapter NineIX.Neuntes Kapitel
Souvent, lorsque Charles était sorti, elle allait prendre dans l’armoire, entre les plis du linge où elle l’avait laissé, le porte-cigares en soie verte. Elle le regardait, l’ouvrait, et même elle flairait l’odeur de sa doublure, mêlée de verveine et de tabac. À qui appartenait-il?... Au Vicomte. C’était peut-être un cadeau de sa maîtresse. On avait brodé cela sur quelque métier de palissandre, meuble mignon que l’on cachait à tous les yeux, qui avait occupé bien des heures et où s’étaient penchées les boucles molles de la travailleuse pensive. Un souffle d’amour avait passé parmi les mailles du canevas; chaque coup d’aiguille avait fixé là une espérance ou un souvenir, et tous ces fils de soie entrelacés n’étaient que la continuité de la même passion silencieuse. Et puis le Vicomte, un matin, l’avait emporté avec lui. De quoi avait-on parlé, lorsqu’il restait sur les cheminées à large chambranle, entre les vases de fleurs et les pendules Pompadour? Elle était à Tostes. Lui, il était à Paris, maintenant; là-bas! Comment était ce Paris? Quel nom démesuré! Elle se le répétait à demi-voix, pour se faire plaisir; il sonnait à ses oreilles comme un bourdon de cathédrale, il flamboyait à ses yeux jusque sur l’étiquette de ses pots de pommade.Often when Charles was out she took from the cupboard, between the folds of the linen where she had left it, the green silk cigar case. She looked at it, opened it, and even smelt the odour of the lining—a mixture of verbena and tobacco. Whose was it? The Viscount's? Perhaps it was a present from his mistress. It had been embroidered on some rosewood frame, a pretty little thing, hidden from all eyes, that had occupied many hours, and over which had fallen the soft curls of the pensive worker. A breath of love had passed over the stitches on the canvas; each prick of the needle had fixed there a hope or a memory, and all those interwoven threads of silk were but the continuity of the same silent passion. And then one morning the Viscount had taken it away with him. Of what had they spoken when it lay upon the wide-mantelled chimneys between flower-vases and Pompadour clocks? She was at Tostes; he was at Paris now, far away! What was this Paris like? What a vague name! She repeated it in a low voice, for the mere pleasure of it; it rang in her ears like a great cathedral bell; it shone before her eyes, even on the labels of her pomade-pots.Néha, mikor Károly elment hazulról, előkereste a szekrényből, a fehérnemük közül, a hová eltette, a zöld selyem szivartartót. Nézegette, kinyitotta, sőt olykor meg is szagolta a bélését, a melyből dohányszaggal vegyes szegfüillat áradt szerte. Vajjon kié volt?... A vicomte-é. Bizonyosan a kedvese ajándékozta neki. Paliszanderfából készült, finom himzőrámán himezték ezt, csinos, drága kis szerszámon, melyet senki szemének nem volt szabad látnia, mely titokban sok órát rabolt el, s melyre egy dolgos kezü, de gyakran elmerengő női lény lágy fürtjei hajoltak. Az alapszövet minden egyes lyukacsát szerelmes lehellet járta át; a himzőtűnek minden egyes öltése egy reményt vagy egy emléket rögzitett meg; és mindez a sok, egybefont selyemfonál azonegy hallgatag szenvedélynek a folytonosságáról beszélt. A vicomte aztán egy napon magával vitte az emléket. Vajjon miről beszéltek akkor, mikor ez az emléktárgy a széles párkányu kandallón, virágvázák és egy Pompadour-óra között várta, hogy elvigyék?!... Most már hát Tostes-ban van, a vicomte pedig Párisban, messze, messze! Vajjon milyen lehet ez a Páris? Micsoda varázslatos név! És halkan ismételgette magában: Páris!... jól esett kimondania ezt a nevet. Úgy hangzott fülének ez a szó, mint egy dómnak a nagyharangja; még a pomádés tégelyeinek a feliratán is ragyogónak látta e nagyváros nevének öt betüjét.Oft, wenn Karl unterwegs war, holte Emma die grünseidene Zigarrentasche aus dem Schrank, wo sie unter gefalteter Wäsche verborgen lag. Sie betrachtete sie, öffnete sie und sog sogar den Duft ihres Futters ein, das nach Lavendel und Tabak roch. Wem mochte sie gehört haben? Dem Vicomte? Vielleicht war es ein Geschenk seiner Geliebten. Gewiß hatte sie die Stickerei auf einem kleinen Rahmen von Polisanderholz angefertigt, ganz heimlich, in vielen, vielen Stunden, und die weichen Locken der träumerischen Arbeiterin hatten die Seide gestreift. Ein Hauch von Liebe wehte aus den Stichen hervor. Mir jedem Faden war eine Hoffnung oder eine Erinnerung eingestickt worden, und alle diese kleinen Seidenkreuzchen waren das Denkmal einer langen stummen Leidenschaft. Und dann, eines Morgens, hatte der Vicomte die Tasche mitgenommen. Wovon hatten die beiden wohl geplaudert, als sie noch auf dem breiten Simse des Kamines zwischen Blumenvasen und Stutzuhren aus den Zeiten der Pompadour lag? Jetzt war der Vicomte wohl in Paris. Weit weg von ihr und von Tostes! Wie mochte dieses Paris sein? Welch geheimnisvoller Name! Paris! Sie flüsterte das Wort immer wieder vor sich hin. Es machte ihr Vergnügen. Es raunte ihr durch die Ohren wie der Klang einer großen Kirchenglocke. Es flammte ihr in die Augen, wo es auch stand, selbst von den Etiketten ihrer Pomadenbüchsen.
La nuit, quand les mareyeurs, dans leurs charrettes, passaient sous ses fenêtres en chantant la Marjolaine, elle s’éveillait, et écoutant le bruit des roues ferrées, qui, à la sortie du pays, s’amortissait vite sur la terre: -- Ils y seront demain! se disait-elle.At night, when the carriers passed under her windows in their carts singing the "Marjolaine," she awoke, and listened to the noise of the iron-bound wheels, which, as they gained the country road, was soon deadened by the soil. "They will be there to-morrow!" she said to herself.Éjszaka, mikor a vásárra menők, nehéz szekereiken, elhaladtak ablakai alatt, a la Marjolaine-t énekelve: Emma fölébredt; és hosszasan hallgatva a vaskerekek zaját, mely, a hogy a kocsik a faluból kiértek, hirtelen elhalt: - Holnap már ott lesznek! - suttogott magában.Nachts, wenn die Seefischhändler unten auf der Straße vorbeifuhren mit ihren Karren und die »Majorlaine« sangen, ward sie wach. Sie lauschte dem Rasseln der Räder, bis die Wagen aus dem Dorfe hinaus waren und es wieder still wurde. »Morgen sind sie in Paris!« seufzte die Einsame.
Et elle les suivait dans sa pensée, montant et descendant les côtes, traversant les villages, filant sur la grande route à la clarté des étoiles. Au bout d’une distance indéterminée, il se trouvait toujours une place confuse où expirait son rêve.And she followed them in thought up and down the hills, traversing villages, gliding along the highroads by the light of the stars. At the end of some indefinite distance there was always a confused spot, into which her dream died.És követte őket gondolatában, hegynek fel, völgynek le, falvakon, városkákon át, a mint végig vonultak az országúton a csillagok világánál. A határozatlan messzeségben aztán mindig elérkezett egy homályos helyhez, a hol álma szétfoszlott.Und in ihren Gedanken folgte sie den Fahrzeugen über Berg und Tal, durch Dörfer und Städte, immer die große Straße hin in der lichten Sternennacht. Aber weiter weg gab es ein verschwommenes Ziel, wo ihre Träume versagten.
Elle s’acheta un plan de Paris, et, du bout de son doigt, sur la carte, elle faisait des courses dans la capitale. Elle remontait les boulevards, s’arrêtant à chaque angle, entre les lignes des rues, devant les carrés blancs qui figurent les maisons. Les yeux fatigués à la fin, elle fermait ses paupières, et elle voyait dans les ténèbres se tordre au vent des becs de gaz, avec des marche- pieds de calèches, qui se déployaient à grand fracas devant le péristyle des théâtres.She bought a plan of Paris, and with the tip of her finger on the map she walked about the capital. She went up the boulevards, stopping at every turning, between the lines of the streets, in front of the white squares that represented the houses. At last she would close the lids of her weary eyes, and see in the darkness the gas jets flaring in the wind and the steps of carriages lowered with much noise before the peristyles of theatres.Meghozatta Páris térképét s újja hegyével nagy sétákat tett a mappán. Fel s alá járt a körutakon, megállapodott minden sarkon, az utczák elágazásainál, s a fehér négyszögek előtt, melyek a nagyobb épületeket jelentik. Mikor aztán elfáradt a szeme s pillái lecsukódtak, látta, hogy a sötétben mint lobogtatja a szél a gázlángokat, s látta a hintók sorát, mely nagy robajjal vonul fel a szinházak oszlopos bejárója alá.Sie kaufte sich einen Plan von Paris und machte mit dem Fingernagel lange Wanderungen durch die Weltstadt. Sie lief auf den Boulevards hin, blieb an jeder Straßenecke stehen, an jedem Hause, das im Stadtplan eingezeichnet war. Wenn ihr die Augen schließlich müde wurden, schloß sie die Lider, und dann sah sie im Dunkeln, wie die Flammen der Laternen im Winde flackerten und wie die Kutschen vor dem Portal der Großen Oper donnernd vorfuhren.
Elle s’abonna à la Corbeille, journal des femmes, et au Sylphe des salons. Elle dévorait, sans en rien passer, tous les comptes rendus de premières représentations, de courses et de soirées, s’intéressait au début d’une chanteuse, à l’ouverture d’un magasin. Elle savait les modes nouvelles, l’adresse des bons tailleurs, les jours de Bois ou d’Opéra. Elle étudia, dans Eugène Sue, des descriptions d’ameublements; elle lut Balzac et George Sand, y cherchant des assouvissements imaginaires pour ses convoitises personnelles. À table même, elle apportait son livre, et elle tournait les feuillets, pendant que Charles mangeait en lui parlant. Le souvenir du Vicomte revenait toujours dans ses lectures. Entre lui et les personnages inventés, elle établissait des rapprochements. Mais le cercle dont il était le centre peu à peu s’élargit autour de lui, et cette auréole qu’il avait, s’écartant de sa figure, s’étala plus au loin, pour illuminer d’autres rêves.She took in "La Corbeille," a lady's journal, and the "Sylphe des Salons." She devoured, without skipping a word, all the accounts of first nights, races, and soirees, took interest in the debut of a singer, in the opening of a new shop. She knew the latest fashions, the addresses of the best tailors, the days of the Bois and the Opera. In Eugene Sue she studied descriptions of furniture; she read Balzac and George Sand, seeking in them imaginary satisfaction for her own desires. Even at table she had her book by her, and turned over the pages while Charles ate and talked to her. The memory of the Viscount always returned as she read. Between him and the imaginary personages she made comparisons. But the circle of which he was the centre gradually widened round him, and the aureole that he bore, fading from his form, broadened out beyond, lighting up her other dreams.Előfizetett egy divatlapra: A kosár-ra, és A szalonok tündéré-re is. Elolvasta az első előadásokról, a lófuttatásokról és a bálokról szóló összes tudósításokat; soha egy sort se mulasztott volna el. Egy új énekesnőnek az első fellépése, egy új árúháznak a megnyitása módfelett érdekelte. Ismerte a legujabb divatot, az elsőrendű szabók czímét, s tudta, hogy az előkelő világ mely napokon jár a Bois-ba vagy az Operába. Eugéne Sue regényeiben főképpen a bútorzatok leírását olvasta figyelemmel, de még jobban szerette Balzac-ot és George Sand-t, a kiknek könyveiben a tulajdon élvezet-vágyának valamely képzelt kielégítését kereste. Még az ebédlőasztalhoz is magával vitte könyvét, s tovább lapozgatott benne, míg Károly evett és beszélt. Mialatt olvasott, a vicomte képe minduntalan megjelent előtte. Hasonlóságokat keresett s fedezett fel közte és regényeinek képzelt alakjai között; képzeletében alakját összeelegyitette a legutóbb olvasott mesékkel. De a kör, melynek középpontja a vicomte volt, mindinkább bővült, s a fénykoszorú, mely fejét környezte, egyre távolodott tőle, hogy utóbb más álomképekre vesse sugarait.Sie abonnierte auf den »Bazar« und die »Modenwelt« und studierte auf das gewissenhafteste alle Berichte über die Premieren, Rennen und Abendgesellschaften. Sie war unterrichtet, wenn berühmte Sängerinnen Gastspiele gaben oder neue Warenhäuser eröffnet wurden; sie kannte die neuesten Moden, die Adressen der guten Schneider; sie wußte, an welchen Tagen die vornehme Gesellschaft im Bois und in der Oper zu finden war. Aus den Moderomanen lernte sie, wie die Pariser Wohnungen eingerichtet waren. Sie las Balzac und die George Sand, um wenigstens in der Phantasie ihre Begehrlichkeit zu befriedigen. Sie brachte diese Bücher sogar mit zu den Mahlzeiten und las darin, während Karl aß und ihr erzählte. Und was sie auch las, überallhinein drangen ihre Reminiszenzen an den Vicomte. Zwischen ihm und den Romangestalten fand sie allerhand Beziehungen. Aber allmählich erweiterte sich der Ideenkreis, dessen Mittelpunkt er war, und der Heiligenschein, den er getragen hatte, erblich schließlich, um auf andren Idealgeschöpfen wieder aufzuflammen.
Paris, plus vague que l’Océan, miroitait donc aux yeux d’Emma dans une atmosphère vermeille. La vie nombreuse qui s’agitait en ce tumulte y était cependant divisée par parties, classée en tableaux distincts. Emma n’en apercevait que deux ou trois qui lui cachaient tous les autres, et représentaient à eux seuls l’humanité complète. Le monde des ambassadeurs marchait sur des parquets luisants, dans des salons lambrissés de miroirs, autour de tables ovales couvertes d’un tapis de velours à crépines d’or. Il y avait là des robes à queue, de grands mystères, des angoisses dissimulées sous des sourires. Venait ensuite la société des duchesses; on y était pâle; on se levait à quatre heures; les femmes, pauvres anges! portaient du point d’Angleterre au bas de leur jupon, et les hommes, capacités méconnues sous des dehors futiles, crevaient leurs chevaux par partie de plaisir, allaient passer à Bade la saison d’été, et, vers la quarantaine enfin, épousaient des héritières. Dans les cabinets de restaurant où l’on soupe après minuit riait, à la clarté des bougies, la foule bigarrée des gens de lettres et des actrices. Ils étaient, ceux- là, prodigues comme des rois, pleins d’ambitions idéales et de délires fantastiques. C’était une existence au-dessus des autres, entre ciel et terre, dans les orages, quelque chose de sublime. Quant au reste du monde, il était perdu, sans place précise, et comme n’existant pas. Plus les choses, d’ailleurs, étaient voisines, plus sa pensée s’en détournait. Tout ce qui l’entourait immédiatement, campagne ennuyeuse, petits bourgeois imbéciles, médiocrité de l’existence, lui semblait une exception dans le monde, un hasard particulier où elle se trouvait prise, tandis qu’au delà s’étendait à perte de vue l’immense pays des félicités et des passions. Elle confondait, dans son désir, les sensualités du luxe avec les joies du coeur, l’élégance des habitudes et les délicatesses du sentiment. Ne fallait-il pas à l’amour, comme aux plantes indiennes, des terrains préparés, une température particulière? Les soupirs au clair de lune, les longues étreintes, les larmes qui coulent sur les mains qu’on abandonne, toutes les fièvres de la chair et les langueurs de la tendresse ne se séparaient donc pas du balcon des grands châteaux qui sont pleins de loisirs, d’un boudoir à stores de soie avec un tapis bien épais, des jardinières remplies, un lit monté sur une estrade, ni du scintillement des pierres précieuses et des aiguillettes de la livrée.Paris, more vague than the ocean, glimmered before Emma's eyes in an atmosphere of vermilion. The many lives that stirred amid this tumult were, however, divided into parts, classed as distinct pictures. Emma perceived only two or three that hid from her all the rest, and in themselves represented all humanity. The world of ambassadors moved over polished floors in drawing rooms lined with mirrors, round oval tables covered with velvet and gold-fringed cloths. There were dresses with trains, deep mysteries, anguish hidden beneath smiles. Then came the society of the duchesses; all were pale; all got up at four o'clock; the women, poor angels, wore English point on their petticoats; and the men, unappreciated geniuses under a frivolous outward seeming, rode horses to death at pleasure parties, spent the summer season at Baden, and towards the forties married heiresses. In the private rooms of restaurants, where one sups after midnight by the light of wax candles, laughed the motley crowd of men of letters and actresses. They were prodigal as kings, full of ideal, ambitious, fantastic frenzy. This was an existence outside that of all others, between heaven and earth, in the midst of storms, having something of the sublime. For the rest of the world it was lost, with no particular place and as if non-existent. The nearer things were, moreover, the more her thoughts turned away from them. All her immediate surroundings, the wearisome country, the middle-class imbeciles, the mediocrity of existence, seemed to her exceptional, a peculiar chance that had caught hold of her, while beyond stretched, as far as eye could see, an immense land of joys and passions. She confused in her desire the sensualities of luxury with the delights of the heart, elegance of manners with delicacy of sentiment. Did not love, like Indian plants, need a special soil, a particular temperature? Signs by moonlight, long embraces, tears flowing over yielded hands, all the fevers of the flesh and the languors of tenderness could not be separated from the balconies of great castles full of indolence, from boudoirs with silken curtains and thick carpets, well-filled flower-stands, a bed on a raised dias, nor from the flashing of precious stones and the shoulder-knots of liveries.És Páris, a világ városa, Páris, mely végtelen, mint a tenger, mind gyakrabban jelent meg Emmának a képzelete előtt. Eleinte csak rózsaszinü ködben látta, de aztán rájött, hogy ez a rózsaszinű kaosz különböző részekre oszlik, melyek más-más képet mutatnak. E képek közül Emma csupán kettőt-hármat vett észre; a többit nem látta meg emezektől, a melyek neki az egész világot jelentették. Látta mindenekelőtt a nagykövetek világát, azt a világot, a hol az emberek fénylő parketen járnak, óriási termekben, melyeknek a fala csupa tükör, nehéz bársonyból való és aranyrojtos takaróval fedett asztalok körül; az uszályos ruhák, a rejtelmességek és a mosolyok alá rejtett aggodalmak világát. Látta továbbá a herczegnők társaságát. Itt mindenki halovány arczú volt s délután négy órakor kelt fel; az asszonyok - szegény, jó angyalok! - angol csipkével szegett alsószoknyát hordtak; a férfiak - megannyi nagy tehetség a könnyedség álorczája alatt, a kiket a felületesség fel nem ismert - agyonnyargalták a lovaikat, a nyarat Baden-Badenben töltötték, s mikor negyvenedik évükhöz közeledtek, milliomos árvákat vettek feleségül. Látta végül, mint nevetgél, vigad a vendéglők külön szobáiban, a hol a vacsora éjfélután kezdődik, egyszerű gyertyafénynél, a szinésznők és írók tarka serege. Ezek úgy szórták a pénzt, mintha királyok volnának, tele voltak földfeletti törekvésekkel, s ha a zseni láza kitört rajtuk, fantasztikus dolgokat műveltek. Valamennyijök közül ők élték a legmagasabb rendű életet; mintha már ég és föld között, a viharzó fellegekben laktak volna, életök egyszerűen felséges volt. A mi kívül esett ezen a három világon, azzal Emma nem igen gondolt; van vagy nincs, nem törődött vele. Különben, minél közelebb jutott hozzá valami, annál kevésbbé keltett benne érdeklődést vagy szeretetet. Mindaz, a mi közvetetlen közelében volt, az unalmas falu, a kicsinyes, ostoba emberekből álló környezet, a szűkös életviszonyok, kivételes valaminek tünt fel előtte; azt hitte, hogy őt csak egy különös véletlen sodorta ezek közé a viszonyok közé, míg az ő szük, kis körén túl a boldogságnak és szenvedélynek végtelen birodalma terül el. Vágyakozásában összezavarta a fényüzés érzéki élvezeteit a szív örömeivel, a külsőségek választékosságát az érzések finomságaival. Ugy gondolkozott, hogy a szerelemnek is, mint a legtöbb indiai növénynek, külön talajra és megfelelő melegre van szüksége, mert különben elsenyved. A holdvilágnál való ábrándozásokat, a lázas öleléseket, az odaengedett kézre hullatott forró könnyeket, az érzéki gyönyörűségek mámorát és a szerelem boldog odaadását gondolatában nem tudta elválasztani a nagyúri kastélyok erkélyétől, a hol oly édes elmélázni, a selyemfüggönyös és vastag szőnyegekkel teli öltözőszobáktól, az üvegháztól és a déli virágoktól, az emeletes ágytól, a drágakövek ragyogásától és az inasok egyenruháinak vállbojtjaitól.Unermeßlich wie das Weltmeer, in der Sonne eines Wunderhimmels, so stand Paris vor Emmas Phantasie. Das tausendfältige Leben, das sich in diesem Babylon abspielt, war gleichwohl für sie auf ganz bestimmte Einzelheiten beschränkt, die sie im Geiste in deutlichen Bildern sah. Neben diesen -- man könnte sagen -- Symbolen des mondänen Lebens trat alles andre in Dunkel und Dämmerung zurück. Das Dasein der Hofmenschen, so wie sie sichs vorstellte, spielte sich auf glänzendem Parkett ab, in Spiegelsälen, um ovale Tische, auf denen Samtdecken mit goldnen Fransen liegen. Dazu Schleppkleider, Staatsgeheimnisse und tausend Qualen hinter heuchlerischem Lächeln. Das Milieu des höchsten Adels bildete sie sich folgendermaßen ein: Vornehme bleiche Gesichter; man steht früh um vier Uhr auf; die Damen, allesamt unglückliche Engel, tragen Unterröcke aus irischen Spitzen; die Männer, verkannte Genies, kokettierend mit der Maske der Oberflächlichkeit, reiten aus Übermut ihre Vollblüter zuschanden, die Sommersaison verbringen sie in Baden-Baden, und wenn sie vierzig Jahre alt geworden sind, heiraten sie zu guter Letzt reiche Erbinnen. Die dritte Welt, von der Emma träumte, war das bunte Leben und Treiben der Künstler, Schriftsteller und Schauspielerinnen, das sich in den separierten Zimmern der Restaurants abspielt, wo man nach Mitternacht bei Kerzenschein soupiert und sich austollt. Diese Menschen sind die Verschwender des Lebens, Könige in ihrer Art, voller Ideale und Phantastereien. Ihr Dasein verläuft hoch über dem Alltag, zwischen Himmel und Erde, in Sturm und Drang. Alles andre in der Welt war für Emma verloren, wesenslos, so gut wie nicht vorhanden. Je näher ihr die Dinge übrigens standen, um so weniger berührten sie ihr Innenleben. Alles, was sie unmittelbar umgab: die eintönige Landschaft, die kleinlichen armseligen Spießbürger, ihr ganzes Durchschnittsdasein kam ihr wie ein Winkel der eigentlichen Welt vor. Er existierte zufällig, und sie war in ihn verbannt. Aber draußen vor seinen Toren, da begann das weite, weite Reich der Seligkeiten und Leidenschaften. In der Sehnsucht ihres Traumlebens flossen Wollust und Luxus mit den Freuden des Herzens, erlesene Lebensführung mit Gefühlsfeinheiten ineinander. Bedarf die Liebe, ähnlich wie die Pflanzen der Tropen, nicht ihres eigenen Bodens und ihrer besondren Sonne? Seufzer bei Mondenschein, innige Küsse, Tränen, vergossen auf hingebungsvolle Hände, Fleischeslust und schmachtende Zärtlichkeit, alles das war ihr unzertrennlich von stolzen Schlössern voll müßigen Lebens, von Boudoiren mit seidnen Vorhängen und dicken Teppichen, von blumengefüllten Vasen, von Himmelbetten, von funkelnden Brillanten und goldstrotzender Dienerschaft.
Le garçon de la poste, qui, chaque matin, venait panser la jument, traversait le corridor avec ses gros sabots; sa blouse avait des trous, ses pieds étaient nus dans des chaussons. C’était là le groom en culotte courte dont il fallait se contenter! Quand son ouvrage était fini, il ne revenait plus de la journée; car Charles, en rentrant, mettait lui-même son cheval à l’écurie, retirait la selle et passait le licou, pendant que la bonne apportait une botte de paille et la jetait, comme elle le pouvait, dans la mangeoire.The lad from the posting house who came to groom the mare every morning passed through the passage with his heavy wooden shoes; there were holes in his blouse; his feet were bare in list slippers. And this was the groom in knee-britches with whom she had to be content! His work done, he did not come back again all day, for Charles on his return put up his horse himself, unsaddled him and put on the halter, while the servant-girl brought a bundle of straw and threw it as best she could into the manger.A postásnak a legénye, a ki minden reggel eljött a lovat megvakarni és az istállót kitisztogatni, végig kopogott a folyosón ormótlan faczipőiben; a zubbonya rongyos volt, lábát nem fedte egyéb, csak a faczipő. Ezzel kellett beérniök térdig érő nadrágú, ügyes groom helyett! Mikor a munkáját elvégezte, elment s az nap már nem jött vissza, mert Károly, mikor haza érkezett, maga vitte be a lovat az istállóba, maga vette le róla a kantárt és a nyerget, míg a cseléd egy köteg szalmát hajított be a jászolba a lónak, nem éppen könnyen, de már a hogy tudta.Der Postkutscher, der allmorgentlich in seiner zerrissenen Stalljacke, die bloßen Füße in Holzpantoffeln, kam, um die Stute zu füttern und zu putzen, klapperte jedesmal durch die Hausflur. Das war der Groom in Kniehosen. Mit dem mußte sie zufrieden sein. Wenn er fertig war, ließ er sich den ganzen Tag über nicht wieder blicken. Karl pflegte nämlich sein Pferd, wenn er es geritten hatte, selbst einzustellen. Während er Sattel und Zäumung aufhing, warf die Magd dem Tiere ein Bund Heu vor.
Pour remplacer Nastasie (qui enfin partit de Tostes, en versant des ruisseaux de larmes), Emma prit à son service une jeune fille de quatorze ans, orpheline et de physionomie douce. Elle lui interdit les bonnets de coton, lui apprit qu’il fallait vous parler à la troisième personne, apporter un verre d’eau dans une assiette, frapper aux portes avant d’entrer, et à repasser, à empeser, à l’habiller, voulut en faire sa femme de chambre. La nouvelle bonne obéissait sans murmure pour n’être point renvoyée; et, comme Madame, d’habitude, laissait la clef au buffet, Félicité, chaque soir prenait une petite provision de sucre qu’elle mangeait toute seule, dans son lit, après avoir fait sa prière.To replace Nastasie (who left Tostes shedding torrents of tears) Emma took into her service a young girl of fourteen, an orphan with a sweet face. She forbade her wearing cotton caps, taught her to address her in the third person, to bring a glass of water on a plate, to knock before coming into a room, to iron, starch, and to dress her—wanted to make a lady's-maid of her. The new servant obeyed without a murmur, so as not to be sent away; and as madame usually left the key in the sideboard, Felicite every evening took a small supply of sugar that she ate alone in her bed after she had said her prayers.Nastasie helyére, a ki sűrű könnyhullatások között végre elment Tostes-ból, Emma egy tizennégy esztendős, jóképű árvaleányt fogadott fel cselédnek. Tudtára adta, hogy ezentúl nem szabad gyapjú fejkötőt viselnie, kioktatta, hogy az úrinépet hogyan kell szólítania, elmagyarázta neki, hogy ha egy pohár vizet kérnek tőle, ezt tányéron kell behoznia, s hogy kopogtatnia kell az ajtón, mielőtt belép, megtanitotta vasalni, keményíteni, ő nagyságát öltöztetni, s a többi, egyszóval szobaleányt akart faragni belőle. Az új cseléd szótlanul engedelmeskedett, s minthogy ő nagysága nem szokta bezárni az éléskamrát, Félicité, esténkint, egy marék czukorral kárpótolta magát, a melyet aztán az ágyban megcsemegézett, miután hűségesen elmondta esteli imádságát.Nachdem Anastasia unter tausend Tränen wirklich das Haus verlassen hatte, nahm Emma an ihrer Stelle ein junges Mädchen in Dienst, eine Waise von vierzehn Jahren, ein sanftmütiges Wesen. Sie zog sie nett an, brachte ihr höfliche Manieren bei, lehrte sie, ein Glas Wasser auf dem Teller zu reichen, vor dem Eintreten in ein Zimmer anzuklopfen, unterrichtete sie im Plätten und Bügeln der Wäsche und ließ sich von ihr beim Ankleiden helfen. Mit einem Worte, sie bildete sich eine Kammerzofe aus. Felicie -- so hieß das neue Mädchen -- gehorchte ihr ohne Murren. Es gefiel ihr im Hause. Die Hausfrau pflegte den Büfettschlüssel stecken zu lassen. Felicie nahm sich alle Abende einige Stücke Zucker und verzehrte sie, wenn sie allein war, im Bett, nachdem sie ihr Gebet gesprochen hatte.
L’après-midi, quelquefois, elle allait causer en face avec les postillons. Madame se tenait en haut, dans son appartement.Sometimes in the afternoon she went to chat with the postilions. Madame was in her room upstairs.Délután, néha, átszaladt a szomszédba beszélgetni egy kicsit a postakocsisokkal. Ő nagysága ezalatt fenn volt az emeleten, a hálószobájában.Nachmittags, wenn Frau Bovary wie gewöhnlich oben in ihrem Zimmer blieb, ging sie ein wenig in die Nachbarschaft klatschen.
Elle portait une robe de chambre tout ouverte, qui laissait voir, entre les revers à châle du corsage, une chemisette plissée avec trois boutons d’or. Sa ceinture était une cordelière à gros glands, et ses petites pantoufles de couleur grenat avaient une touffe de rubans larges, qui s’étalait sur le cou-de-pied. Elle s’était acheté un buvard, une papeterie, un porte-plume et des enveloppes, quoiqu’elle n’eût personne à qui écrire; elle époussetait son étagère, se regardait dans la glace, prenait un livre, puis, rêvant entre les lignes, le laissait tomber sur ses genoux. Elle avait envie de faire des voyages ou de retourner vivre à son couvent. Elle souhaitait à la fois mourir et habiter Paris.She wore an open dressing gown that showed between the shawl facings of her bodice a pleated chamisette with three gold buttons. Her belt was a corded girdle with great tassels, and her small garnet coloured slippers had a large knot of ribbon that fell over her instep. She had bought herself a blotting book, writing case, pen-holder, and envelopes, although she had no one to write to; she dusted her what-not, looked at herself in the glass, picked up a book, and then, dreaming between the lines, let it drop on her knees. She longed to travel or to go back to her convent. She wished at the same time to die and to live in Paris.Ilyenkor rendesen a pongyolája volt rajta, melynek hátsó, kendőformára szabott kivágásából redőzött s három aranygombbal záródó ingecske kandikált ki. Ezt a pongyolát, derékban, nagy bojtokban végződő selyemzsinórzat tartotta össze; lábát gránátszinű kis papucs fedte, melynek nagy pántlika-csokra leért egészen a lábafejéig. Vett magának egy írómappát, tolltartót és más íróeszközöket, levélpapirt, borítékot, ámbár nem volt kinek írnia; újra meg újra letörülgette a csecsebecse-asztalkáját, meg-megnézte magát a tükörben, aztán egy könyvet vett elő, majd, el-elmélázva a sorok között, végre is leejtette a regényt az ölébe. Szeretett volna elutazni messzire, vagy visszatérni a kolostorba. Nem tudta mit óhajt inkább: meghalni? vagy Párisban élni?Emma kaufte sich eine Schreibunterlage, Briefbogen, Umschläge und einen Federhalter, obgleich sie niemanden hatte, an den sie hätte schreiben können. Häufig besah sie sich im Spiegel. Mitunter nahm sie ein Buch zur Hand, aber beim Lesen verfiel sie in Träumereien und ließ das Buch in den Schoß sinken. Am liebsten hätte sie eine große Reise gemacht oder wäre wieder in das Kloster gegangen. Der Wunsch zu sterben und die Sehnsucht nach Paris beherrschten sie in der gleichen Minute.
Charles, à la neige à la pluie, chevauchait par les chemins de traverse. Il mangeait des omelettes sur la table des fermes, entrait son bras dans des lits humides, recevait au visage le jet tiède des saignées écoutait des râles, examinait des cuvettes, retroussait bien du linge sale; mais il trouvait, tous les soirs, un feu flambant, la table servie, des meubles souples, et une femme en toilette fine, charmante et sentant frais, à ne savoir même d’où venait cette odeur, ou si ce n’était pas sa peau qui parfumait sa chemise.Charles in snow and rain trotted across country. He ate omelettes on farmhouse tables, poked his arm into damp beds, received the tepid spurt of blood-lettings in his face, listened to death-rattles, examined basins, turned over a good deal of dirty linen; but every evening he found a blazing fire, his dinner ready, easy-chairs, and a well-dressed woman, charming with an odour of freshness, though no one could say whence the perfume came, or if it were not her skin that made odorous her chemise.Károly ezalatt szélben, hóban, esőben egyre rótta a keresztutakat, hol erre, hol amarra. Gyakran ebédelt rántottát, terítetlen, piszkos asztalon; bedugta a karját sok nedves ágyba; koronkint, ha eret vágott, a vér befecskendezte az arczát; hallgatta a haldoklók hörgését; megvizsgált egy sereg, mindenféle edényt és szépszámú szennyes inget hajtott fel, hogy meghallgassa a tüdőhangokat; de este kellemes tűzhelyet, terített asztalt, kényelmes bútorokat és szép feleséget talált otthon, kiváltképpen szép feleséget, a ki finom öltözékben járt, tiszta, üde és illatos volt, pedig nem használt illatszert, de úgy kellett lennie, hogy a bőre tette az ingét illatossá.Karl trabte indessen bei Wind und Wetter seine Landstraßen hin. Er frühstückte in den Gehöften, griff in feuchte Krankenbetten, ließ sich beim Aderlassen das Gesicht voll Blut spritzen, hörte dem Röcheln Sterbender zu, prüfte den Inhalt von Nachttöpfen und zog so und so oft schmutzige Hemden hoch. Abends aber fand er immer ein gemütliches Feuer im Kamin, einen nett gedeckten Tisch, den zurechtgesetzten Großvaterstuhl und eine allerliebst angezogene Frau. Ein Duft von Frische ging von ihr aus; wer weiß, was das war, ein Odeur, ihre Wäsche oder ihre Haut?
Elle le charmait par quantité de délicatesses: c’était tantôt une manière nouvelle de façonner pour les bougies des bobèches de papier, un volant qu’elle changeait à sa robe, ou le nom extraordinaire d’un mets bien simple, et que la bonne avait manqué, mais que Charles, jusqu’au bout, avalait avec plaisir. Elle vit à Rouen des dames qui portaient à leur montre un paquet de breloques; elle acheta des breloques. Elle voulut sur sa cheminée deux grands vases de verre bleu, et, quelque temps après, un nécessaire d’ivoire, avec un dé de vermeil. Moins Charles comprenait ces élégances, plus il en subissait la séduction. Elles ajoutaient quelque chose au plaisir de ses sens et à la douceur de son foyer. C’était comme une Poussière d’or qui sablait tout du long le petit sentier de sa vie.She charmed him by numerous attentions; now it was some new way of arranging paper sconces for the candles, a flounce that she altered on her gown, or an extraordinary name for some very simple dish that the servant had spoilt, but that Charles swallowed with pleasure to the last mouthful. At Rouen she saw some ladies who wore a bunch of charms on the watch-chains; she bought some charms. She wanted for her mantelpiece two large blue glass vases, and some time after an ivory necessaire with a silver-gilt thimble. The less Charles understood these refinements the more they seduced him. They added something to the pleasure of the senses and to the comfort of his fireside. It was like a golden dust sanding all along the narrow path of his life.Emma sok apróságot talált ki, a mivel valósággal elbájolta Károlyt: hol csinos formájú papirdíszt tett a gyertyatartókra, hol ruháit alakította át ízlésesen, hol meg rendkivüli neveket adott egészen közönséges ételeknek, a melyeket a cseléd elrontott, Károly azonban nagy gyönyörűséggel fogyasztott el. Rouenban Emma látott hölgyeket, a kik egy csomó csecsebecsét viseltek az órájok mellett; ő is vett ilyen csecsebecséket. A kandallóra kék üvegből készült virágtartókat vásárolt, meg egy elefántcsontból való munkaszekrénykét, aranynyal befuttatott, ezüst gyüszűvel. Minél kevésbbé értette Károly ezt az elegancziát, annál inkább el volt tőle ragadtatva. Mindez csak fokozta érzékeinek örömét, s csak még kellemesebbé tette otthonát. Mintha aranyporral hintették volna be élete kis ösvényét.Eine Menge andrer seltsamer Kleinigkeiten war sein Entzücken. Sie erfand neue Papiermanschetten für die Leuchter, oder sie besetzte ihren Rock mit einem koketten Volant, oder sie taufte ein ganz gewöhnliches Gericht mit einem putzigen Namen, weil es ihm herrlich geschmeckt und er es bis auf den letzten Rest vertilgt hatte, obgleich es dem Mädchen greulich mißraten war. Einmal sah sie in Rouen, daß die Damen an ihren Uhrketten allerlei Anhängsel trugen; sie kaufte sich auch welche. Ein andermal war es ihr Wunsch, auf dem Kamine ihres Zimmers zwei große Vasen aus blauem Porzellan stehen zu haben, oder sie wollte ein Nähkästchen aus Elfenbein mit einem vergoldeten Fingerhut. So wenig Karl diese eleganten Neigungen begriff, so sehr übten sie doch auch auf ihn eine verführerische Wirkung aus. Sie erhöhten die Freuden seiner Sinnlichkeit und verliehen seinem Heim einen süßen Reiz mehr. Es war, als ob Goldstaub auf den Pfad seines Lebens fiel.
Il se portait bien, il avait bonne mine; sa réputation était établie tout à fait. Les campagnards le chérissaient parce qu’il n’était pas fier. Il caressait les enfants, n’entrait jamais au cabaret, et, d’ailleurs, inspirait de la confiance par sa moralité. Il réussissait particulièrement dans les catarrhes et maladies de poitrine. Craignant beaucoup de tuer son monde, Charles, en effet, n’ordonnait guère que des potions calmantes, de temps à autre de l’émétique, un bain de pieds ou des sangsues. Ce n’est pas que la chirurgie lui fît peur; il vous saignait les gens largement, comme des chevaux, et il avait pour l’extraction des dents une poigne d’enfer.He was well, looked well; his reputation was firmly established. The country-folk loved him because he was not proud. He petted the children, never went to the public house, and, moreover, his morals inspired confidence. He was specially successful with catarrhs and chest complaints. Being much afraid of killing his patients, Charles, in fact only prescribed sedatives, from time to time and emetic, a footbath, or leeches. It was not that he was afraid of surgery; he bled people copiously like horses, and for the taking out of teeth he had the "devil's own wrist."Jó színben volt, teljesen egészséges; orvosi hírneve is nőttön nőtt. A parasztok szerették, mert nem volt büszke. Megsimogatta az utczán a gyermekeket, soha se ment a korcsmába, s erkölcsös életével mindenkiben bizalmat keltett. A mellbetegségek és hurutok gyógyításában különösen szerencsés volt; talán, mert attól tartva, hogy még megöl valakit, nem mert egyebet rendelni, mint ártatlan csillapító szereket, néha-néha egy kis hánytatót, lábvizet, nadályt. Nem mintha mindjárt megijedt volna, mihelyt egy kis műtétet kellett végezni; ellenkezőleg, olyan szivesen vágott eret, mintha csak lovakat kezelt volna, a mi pedig a foghúzást illeti, azt tartották róla, hogy vasmarka van.Er sah gesund und würdevoll aus, und sein Ansehen als Arzt stand längst fest. Die Bauern mochten ihn gern, weil er gar nicht stolz war. Er streichelte die Kinder, ging niemals in ein Wirtshaus und flößte jedermann durch seine Solidität Vertrauen ein. Er war Spezialist für Hals- und Lungenleiden. In Wirklichkeit rührten seine Erfolge daher, daß er Angst hatte, die Leute zu Tode zu kurieren, und ihnen darum mit Vorliebe nur beruhigende Arzneien verschrieb und ihnen hin und wieder ein Abführmittel, ein Fußbad oder einen Blutegel verordnete. In der Chirurgie war er allerdings ein Stümper. Er schnitt drauflos wie ein Fleischermeister, und Zähne zog er wie der Satan.
Enfin, pour se tenir au courant, il prit un abonnement à la Ruche médicale, journal nouveau dont il avait reçu le prospectus. Il en lisait, un peu après son dîner; mais la chaleur de l’appartement, jointe à la digestion, faisait qu’au bout de cinq minutes il s’endormait; et il restait là, le menton sur ses deux mains, et les cheveux étalés comme une crinière jusqu’au pied de la lampe. Emma le regardait en haussant les épaules. Que n’avait-elle, au moins, pour mari un de ces hommes d’ardeurs taciturnes qui travaillent la nuit dans les livres, et portent enfin, à soixante ans, quand vient l’âge des rhumatismes, une brochette de croix, sur leur habit noir, mal fait. Elle aurait voulu que ce nom de Bovary, qui était le sien, fût illustre, le voir étalé chez les libraires, répété dans les journaux, connu par toute la France. Mais Charles n’avait point d’ambition! Un médecin d’Yvetot, avec qui dernièrement il s’était trouvé en consultation, l’avait humilié quelque peu, au lit même du malade, devant les parents assemblés. Quand Charles lui raconta, le soir, cette anecdote, Emma s’emporta bien haut contre le confrère. Charles en fut attendri. Il la baisa au front avec une larme. Mais elle était exaspérée de honte, elle avait envie de le battre, elle alla dans le corridor ouvrir la fenêtre et huma l’air frais pour se calmer.Finally, to keep up with the times, he took in "La Ruche Medicale," a new journal whose prospectus had been sent him. He read it a little after dinner, but in about five minutes the warmth of the room added to the effect of his dinner sent him to sleep; and he sat there, his chin on his two hands and his hair spreading like a mane to the foot of the lamp. Emma looked at him and shrugged her shoulders. Why, at least, was not her husband one of those men of taciturn passions who work at their books all night, and at last, when about sixty, the age of rheumatism sets in, wear a string of orders on their ill-fitting black coat? She could have wished this name of Bovary, which was hers, had been illustrious, to see it displayed at the booksellers', repeated in the newspapers, known to all France. But Charles had no ambition. An Yvetot doctor whom he had lately met in consultation had somewhat humiliated him at the very bedside of the patient, before the assembled relatives. When, in the evening, Charles told her this anecdote, Emma inveighed loudly against his colleague. Charles was much touched. He kissed her forehead with a tear in his eyes. But she was angered with shame; she felt a wild desire to strike him; she went to open the window in the passage and breathed in the fresh air to calm herself.Végre, hogy a tudomány mai szinvonalán maradjon, megrendelte a Gyógyászat-ot, egy új orvosi szemlét, melynek az előfizetési felhivását neki is megküldötték. Ebéd után, olykor, olvasgatott belőle egy-egy keveset, de minthogy a szobában meleg volt, s az emésztés lankadttá tette, öt percz multán rendesen elszunnyadt, s két kezét az állához támasztva aludt az olvasmányon, sörényével olyan közel a lámpához, hogy ez folyton veszedelemben forgott. Emma vállat vont és egy darabig nézte, hogy mily nyugodtan alszik. Legalább olyan emberhez ment volna férjhez, a ki egész éjszaka hallgatagon és kitartóan bújja a könyveket, s a ki aztán, hatvan esztendős korában, mikor előveszi a köszvény, egy szerény rendjelet tűzhet rosszul szabott fekete kabátjára! Azt óhajtotta volna, hogy a Bovary nevet, mely immár az övé, ismerje az egész világ; hogy ez a név hiressé váljék s ott legyen a könyvkereskedők kirakatában, az ujságokban, mindenütt. De Károlyban nem volt egy szikrányi becsvágy se! Egy yvetot-i orvos, a kivel együtt tanácskozásra hivták, meg is alázta egy kicsit, ott, a beteg ágya mellett, az egész összegyülekezett rokonság jelenlétében. Mikor Károly, este, elbeszélte ezt az esetet, Emma hevesen kikelt az orczátlan kolléga ellen. Károly elérzékenyült. Homlokon csókolta a feleségét, s könnycsepp csillogott a szemében. Pedig Emma magánkivül volt a szégyentől; kedve lett volna megverni a férjét, s ki kellett mennie a folyosóra, hogy ablakot nyisson s a friss levegőn valamennyire lecsillapodjék.Um sich in seinem Handwerk »auf dem laufenden zu halten«, war er auf die »Medizinische Wochenschrift« abonniert, von der ihm einmal ein Prospekt zugegangen war. Abends nach der Hauptmahlzeit nahm er sie gewöhnlich zur Hand, aber die warme Zimmerluft und die Verdauungsmüdigkeit brachten ihn regelmäßig nach fünf Minuten zum Einschlafen. Das Haupt sank ihm dann auf den Tisch, und sein Haar fiel wie eine Löwenmähne vornüber nach dem Fuße der Tischlampe zu. Emma sah sich dieses Bild verächtlich an. Wenn ihr Mann nur wenigstens eine der stillen Leuchten der Wissenschaft gewesen wäre, die nachts über ihren Büchern hocken und mit sechzig Jahren, wenn sich das Zipperlein einstellt, den Verdienstorden in das Knopfloch ihres schlecht sitzenden schwarzen Rockes gehängt bekommen! Der Name Bovary, der ja auch der ihre war, hätte Bedeutung haben müssen in der Fachliteratur, in den Zeitungen, in ganz Frankreich! Aber Karl hegte so gar keinen Ehrgeiz. Ein Arzt aus Yvetot, mit dem er unlängst gemeinsam konsultiert worden war, hatte ihn in Gegenwart des Kranken und im Beisein der Verwandten blamiert. Als Karl ihr abends die Geschichte erzählte, war Emma maßlos empört über den Kollegen. Karl küßte ihr gerührt die Stirn. Die Tränen standen ihm in den Augen. Sie war außer sich vor Scham ob der Demütigung ihres Mannes und hätte ihn am liebsten verprügelt. Um sich zu beruhigen, eilte sie auf den Gang hinaus, öffnete das Fenster und sog die kühle Nachtluft ein.
-- Quel pauvre homme! quel pauvre homme! disait-elle tout bas, en se mordant les lèvres."What a man! What a man!" she said in a low voice, biting her lips.Micsoda szegény ember! Micsoda szegény ember!... - ismételgette magában s az ajkát harapdálta.»Ach, was habe ich für einen erbärmlichen Mann!« klagte sie leise vor sich hin und biß sich auf die Lippen.
Elle se sentait, d’ailleurs, plus irritée de lui. Il prenait, avec l’âge, des allures épaisses; il coupait, au dessert, le bouchon des bouteilles vides; il se passait, après manger, la langue sur les dents; il faisait, en avalant sa soupe, un gloussement à chaque gorgée, et, comme il commençait d’engraisser, ses yeux, déjà petits, semblaient remontés vers les tempes par la bouffissure de ses pommettes.Besides, she was becoming more irritated with him. As he grew older his manner grew heavier; at dessert he cut the corks of the empty bottles; after eating he cleaned his teeth with his tongue; in taking soup he made a gurgling noise with every spoonful; and, as he was getting fatter, the puffed-out cheeks seemed to push the eyes, always small, up to the temples.Napról-napra jobban boszankodott rá; néha alig tudott ránézni. Károly, idővel, tűrhetetlen szokásokat vett fel; evés után a nyelvével tisztította a fogát; ha tovább is az asztalnál ültek, szétvagdosta a kiürült üvegek dugóit; a levest rémségesen hörbölve ette; s a hogy elkezdett hízni, a szeme, mely amúgy is kicsi volt, szinte eltünt arczának a pöffedtsége mögött.Er wurde ihr auch sonst immer widerwärtiger. Mit der Zeit nahm er allerlei unmanierliche Gewohnheiten an. Beim Nachtisch zerschnippselte er den Kork der leeren Flasche; nach dem Essen leckte er sich die Zähne mit der Zunge ab, und wenn er die Suppe löffelte, schmatzte er bei jedem Schlucke. Er ward immer beleibter, und seine an und für sich schon winzigen Augen drohten allmählich gänzlich hinter seinen feisten Backen zu verschwinden.
Emma, quelquefois, lui rentrait dans son gilet la bordure rouge de ses tricots, rajustait sa cravate, ou jetait à l’écart les gants déteints qu’il se disposait à passer; et ce n’était pas, comme il croyait, pour lui; c’était pour elle-même, par expansion d’égoïsme, agacement nerveux. Quelquefois aussi, elle lui parlait des choses qu’elles avait lues, comme d’un passage de roman, d’une pièce nouvelle, ou de l’anecdote du grand monde que l’on racontait dans le feuilleton; car, enfin, Charles était quelqu’un, une oreille toujours ouverte, une approbation toujours prête. Elle faisait bien des confidences à sa levrette! Elle en eût fait aux bûches de la cheminée et au balancier de la pendule.Sometimes Emma tucked the red borders of his under-vest unto his waistcoat, rearranged his cravat, and threw away the dirty gloves he was going to put on; and this was not, as he fancied, for himself; it was for herself, by a diffusion of egotism, of nervous irritation. Sometimes, too, she told him of what she had read, such as a passage in a novel, of a new play, or an anecdote of the "upper ten" that she had seen in a feuilleton; for, after all, Charles was something, an ever-open ear, and ever-ready approbation. She confided many a thing to her greyhound. She would have done so to the logs in the fireplace or to the pendulum of the clock.Emma koronkint nem állhatta meg, hogy ne igazítsa meg férjének a ruháját; az alsó inget, melynek vörös szegése kilátszott a rendetlenül gombolt mellény alól, visszabujtatta a helyére, ujra megkötötte a lompos nyakkendőt, s a kopott keztyűt, melyet Károly még használni akart, eltüntette a szeme elől; de ezt nem Károlyért tette, a mint képzelte, hanem magamagáért, önzésből és ideges ingerültségből. Néha beszélgetett is az urával; elmondta neki, hogy mit olvasott, mi a legérdekesebbik jelenete a regényének, mi a meséje a legujabb párisi színdarabnak, s micsoda mendemondákat olvasott egy-egy tárczában, a nagyvilág embereiről, mert, végre is, Károly ott volt, s figyelmesen meghallgatta és hűségesen helyeselte mindazt, a mit mondott. De épp ily bizalmas lett volna az agarához is. S ha más közönsége nincs, talán a kandallóban égő fadaraboknak vagy az óra ingájának is elmondta volna mindezt.Zuweilen schob ihm Emma den roten Saum seines Trikotunterhemdes wieder unter den Kragen, zupfte die Krawatte zurecht oder beseitigte ein Paar abgetragener Handschuhe, die er sonst noch länger angezogen hätte. Aber dergleichen tat sie nicht, wie er wähnte, ihm zuliebe. Es geschah einzig und allein aus nervöser Reizbarkeit und egoistischem Schönheitsdrang. Mitunter erzählte sie ihm Dinge, die sie gelesen hatte, etwa aus einem Roman oder aus einem neuen Stücke, oder Vorkommnisse aus dem Leben der oberen Zehntausend, die sie im Feuilleton einer Zeitung erhascht hatte. Schließlich war Karl wenigstens ein aufmerksamer und geneigter Zuhörer, und sie konnte doch nicht immer nur ihr Windspiel, das Feuer im Kamin und den Perpendikel ihrer Kaminuhr zu ihren Vertrauten machen!
Au fond de son âme, cependant, elle attendait un événement. Comme les matelots en détresse, elle promenait sur la solitude de sa vie des yeux désespérés, cherchant au loin quelque voile blanche dans les brumes de l’horizon. Elle ne savait pas quel serait ce hasard, le vent qui le pousserait jusqu’à elle, vers quel rivage il la mènerait, s’il était chaloupe ou vaisseau à trois ponts, chargé d’angoisses ou plein de félicités jusqu’aux sabords. Mais, chaque matin, à son réveil, elle l’espérait pour la journée, et elle écoutait tous les bruits, se levait en sursaut, s’étonnait qu’il ne vînt pas; puis, au coucher du soleil, toujours plus triste, désirait être au lendemain.At the bottom of her heart, however, she was waiting for something to happen. Like shipwrecked sailors, she turned despairing eyes upon the solitude of her life, seeking afar off some white sail in the mists of the horizon. She did not know what this chance would be, what wind would bring it her, towards what shore it would drive her, if it would be a shallop or a three-decker, laden with anguish or full of bliss to the portholes. But each morning, as she awoke, she hoped it would come that day; she listened to every sound, sprang up with a start, wondered that it did not come; then at sunset, always more saddened, she longed for the morrow.Ekközben, lelkének a legmélyén, valami eseményt, valami csodát várt. Mint a matróz a sülyedő hajón, kétségbeesetten tekintgetett körül életének szörnyű magánosságában, hogy valahol messze, nem tünik-e fel egy fehér vitorla a látóhatár ködében? Nem tudta: mi lesz ez a véletlen, minő szél hajtja hozzá, mely part felé fogja vezetni, csolnak-e vagy háromemeletes hajó, aggodalmakat rejt-e magában, vagy boldogsággal van telides-tele egészen a kajüt-ablakokig, de napról-napra várta, s reggel, a hogy felébredt, azt remélte, hogy még aznap el fog következni. Minden neszre fülelt, néha hirtelen felugrott, s aztán csodálkozott, hogy: nem jön; este pedig, naplemente után, egyre szomorúbban, azt kivánta, hogy: bár csak már holnap volna.Im tiefsten Grunde ihrer Seele harrte sie freilich immer des großen Erlebnisses. Wie der Schiffer in Not, so suchte sie mit verzweifelten Augen den einsamen Horizont ihres Daseins ab und spähte in die dunstigen Fernen nach einem weißen Segel. Dabei hatte sie gar keine bestimmte Vorstellung, ob ihr der richtige Kurs oder der Zufall das ersehnte Schiff zuführen solle, nach welchem Gestade sie dann auf diesem Fahrzeuge steuern würde, welcher Art dieses Schiff überhaupt sein solle, ob ein schwaches Boot oder ein großer Ozeandampfer, und mit welcher Fracht er fahre, mit tausend Ängsten oder mit Glückseligkeiten beladen bis hinauf in die Wimpel. Aber jeden Morgen, wenn sie erwachte, rechnete sie bestimmt darauf, heute müsse es sich ereignen. Bei jedem Geräusch zuckte sie zusammen, fuhr sie empor und war dann betroffen, daß es immer noch nicht kam, das große Erlebnis. Wenn die Sonne sank, war sie jedesmal tieftraurig, aber sie hoffte von neuem auf den nächsten Tag.
Le printemps reparut. Elle eut des étouffements aux premières chaleurs, quand les poiriers fleurirent.Spring came round. With the first warm weather, when the pear trees began to blossom, she suffered from dyspnoea.Ismét tavasz lett. Az első meleg napokon, mikor a körtefák virágozni kezdtek, szédülések fogták el, s azt hitte, hogy megfullad.Der Frühling zog wieder in das Land. Als die Tage wärmer wurden und die Birnbäume zu blühen begannen, litt Emma an Beklemmungen. Dann ward es Sommer.
Dès le commencement de juillet, elle compta sur ses doigts combien de semaines lui restaient pour arriver au mois d’octobre, pensant que le marquis d’Andervilliers, peut-être, donnerait encore un bal à la Vaubyessard. Mais tout septembre s’écoula sans lettres ni visites.From the beginning of July she counted how many weeks there were to October, thinking that perhaps the Marquis d'Andervilliers would give another ball at Vaubyessard. But all September passed without letters or visits.Július elejétől fogva az ujján számítgatta, hogy hány hét van még októberig; azt gondolta ugyanis, hogy Andervilliers márki talán megint bált ad, s őket is meghivja Vaubyessardba. De elmúlt szeptember, és se meghivót nem kaptak, se a márki nem mutatkozott.Bereits Anfang Juli zählte sie sich an den Fingern ab, wieviel Wochen es noch bis zum Oktober seien. Vielleicht gäbe der Marquis von Andervilliers wieder einen Ball. Aber der ganze September verstrich, ohne daß ein Brief oder ein Besuch aus Vaubyessard kam.
Après l’ennui de cette déception, son coeur de nouveau resta vide, et alors la série des mêmes journées recommença. Elles allaient donc maintenant se suivre ainsi à la file, toujours pareilles, innombrables, et n’apportant rien! Les autres existences, si plates qu’elles fussent, avaient du moins la chance d’un événement. Une aventure amenait parfois des péripéties à l’infini, et le décor changeait. Mais, pour elle, rien n’arrivait, Dieu l’avait voulu! L’avenir était un corridor tout noir, et qui avait au fond sa porte bien fermée.After the ennui of this disappointment her heart once more remained empty, and then the same series of days recommenced. So now they would thus follow one another, always the same, immovable, and bringing nothing. Other lives, however flat, had at least the chance of some event. One adventure sometimes brought with it infinite consequences and the scene changed. But nothing happened to her; God had willed it so! The future was a dark corridor, with its door at the end shut fast.Ez után a bántó csalódás után a szive ismét üresen maradt s az egyforma napok hosszú sora ujra kezdődött. Jött, egyik a másik után; sok, számtalan nap, az egyik olyan, mint a másik, s egyik se hozott semmit! Másoknak, bármilyen alantas a sorsuk, megvan legalább az a reményök, hogy valami történhetik velök. A véletlen olykor végtelen bonyodalmakat idéz elő, s a színtér, melyben élnek, megváltozik. De vele, vele semmi sem történhetik; nem akarja az Isten! A jövő vaksötét folyosónak tünt fel előtte, a mely jól elzárt ajtóhoz vezet.Nach dieser Enttäuschung war ihr Herz wieder leer, und das ewige Einerlei ihres Lebens hub von neuem an. Also sollten sich denn fortan ihre Tage aneinanderreihen wie die Perlen an einer Schnur, jeder immer wieder gleich dem andern, sollten kommen und gehen und nie etwas Neues bringen! So flach auch das Leben andrer Leute war, sie hatten doch immerhin die Möglichkeit eines außergewöhnlichen Geschehnisses. Ein Abenteuer zieht häufig die unglaublichsten Umwälzungen nach sich und verändert rasch die ganze Szene. Aber in ihrem Dasein blieb alles beim alten. Das war ihr Schicksal! Die Zukunft lag vor ihr wie ein langer stockfinsterer Gang, und die Tür ganz am Ende war fest verriegelt.
Elle abandonna la musique. Pourquoi jouer? qui l’entendrait? Puisqu’elle ne pourrait jamais, en robe de velours à manches courtes, sur un piano d’Érard, dans un concert, battant de ses doigts légers les touches d’ivoire, sentir, comme une brise, circuler autour d’elle un murmure d’extase, ce n’était pas la peine de s’ennuyer à étudier. Elle laissa dans l’armoire ses cartons à dessin et la tapisserie. À quoi bon? à quoi bon? La couture l’irritait. -- J’ai tout lu, se disait-elle. Et elle restait à faire rougir les pincettes, ou regardant la pluie tomber.She gave up music. What was the good of playing? Who would hear her? Since she could never, in a velvet gown with short sleeves, striking with her light fingers the ivory keys of an Erard at a concert, feel the murmur of ecstasy envelop her like a breeze, it was not worth while boring herself with practicing. Her drawing cardboard and her embroidery she left in the cupboard. What was the good? What was the good? Sewing irritated her. "I have read everything," she said to herself. And she sat there making the tongs red-hot, or looked at the rain falling.Abbahagyta a zongorázást, miért játszanék, kinek? Ha sohase lesz módjában, rövidújju bársonyruhába öltözötten ülni le egy Érard-féle zongora elé, fényes hangverseny-teremben, a hol, mialatt ujjai könnyedén verik az elefántcsont-billentyüket, az elragadtatás moraja zúg körülötte: nem érdemes a tanulással fárasztania magát. A rajzpapirjait meg a himzését is eltette a szekrényébe. A varrást meggyűlölte, olvasni nem akart. - Mindent elolvastam, a mit olvasni érdemes - szólt magában. És el tudta nézni, hogyan esik az eső, vagy hogyan tüzesedik meg lassankint a csipővas.Sie vernachlässigte die Musik. Wozu Klavier spielen? Wer hörte ihr denn zu? Es war ihr doch niemals vergönnt, in einem Gesellschaftskleid mit kurzen Ärmeln auf einem Konzertflügel vor einer großen Zuhörerschaft vorzutragen, ihre flinken Finger über die Elfenbeintasten hinstürmen zu lassen und das Murmeln der Verzückung um sich zu hören wie das Rauschen des Zephirs. Wozu also das mühevolle Einstudieren? Ebenso packte sie ihr Zeichengerät und den Stickrahmen in den Schrank. Wozu das alles? Wem zuliebe? Auch das Nähen ward ihr widerlich, und selbst das Lesen ließ sie. »Es ist immer wieder dasselbe!« sagte sie sich. Und so träumte sie vor sich hin, starrte in die Glut des Kamins oder sah zu, wie draußen der Regen herniederfiel.
Comme elle était triste le dimanche, quand on sonnait les vêpres! Elle écoutait, dans un hébétement attentif, tinter un à un les coups fêlés de la cloche. Quelque chat sur les toits, marchant lentement, bombait son dos aux rayons pâles du soleil. Le vent, sur la grande route, soufflait des traînées de poussière. Au loin, parfois, un chien hurlait: et la cloche, à temps égaux, continuait sa sonnerie monotone qui se perdait dans la campagne.How sad she was on Sundays when vespers sounded! She listened with dull attention to each stroke of the cracked bell. A cat slowly walking over some roof put up his back in the pale rays of the sun. The wind on the highroad blew up clouds of dust. Afar off a dog sometimes howled; and the bell, keeping time, continued its monotonous ringing that died away over the fields.Milyen szomorú volt vasárnap, mikor vecsernyére harangoztak! A kábultság valamely tompa figyelmességével hallgatta, hogyan giling-galangol a repedt harang. A háztetőkön, itt-ott, macska kóválygott s lustán nyujtózkodott, az erőtlen napfényen sütkérezve. A szél, az országúton, nagy porfelhőket kavart fel. A távolból, néha, kutyaugatás hallatszott: s a harang egyhangúan kongott tovább, ugyanabban az ütemben, messze hallatván szavát, mely csak a mezőn halt el.Am traurigsten waren ihr die Sonntagsnachmittage. Wenn es zur Vesper läutete, hörte sie, vor sich hinbrütend, den dumpfen Glockenschlägen zu. Eine Katze schlich über die Dächer, gemächlich und langsam, und wo ein bißchen Sonne war, machte sie einen Buckel. Auf der Landstraße blies der Wind Staubwirbel auf. In der Ferne heulte ein Hund. Und zu allem dem, in einem fort, in gleichen Zeiträumen, der monotone Glockenklang, der über den Feldern verhallte.
Cependant on sortait de l’église. Les femmes en sabots cirés, les paysans en blouse neuve, les petits enfants qui sautillaient nu- tête devant eux, tout rentrait chez soi. Et, jusqu’à la nuit, cinq ou six hommes, toujours les mêmes, restaient à jouer au bouchon, devant la grande porte de l’auberge.But the people came out from church. The women in waxed clogs, the peasants in new blouses, the little bare-headed children skipping along in front of them, all were going home. And till nightfall, five or six men, always the same, stayed playing at corks in front of the large door of the inn.Ekközben az emberek kijöttek a templomból. Az asszonyok, feketére mázolt faczipőikben, a vadonatúj zekés parasztok, a kis gyerekek, a kik hajadon fővel voltak s vigan ugrándoztak az öregek előtt: sorjában ballagtak haza. Öt vagy hat ember - mindig ugyanazok - éjfélig is ott maradt a vendéglő kapuja előtt, szerencsét próbálni a parafa-játékban.Inzwischen kamen die Leute aus der Kirche. Die Frauen in Lackschuhen, die Bauern in ihren Sonntagsblusen, die hin und her laufenden Kinder in bloßen Köpfen. Alles ging heimwärts. Nur fünf bis sechs Männer, immer dieselben, blieben vor dem Hoftor des Gasthofes beim Stöpselspiel, bis es dunkel wurde.
L’hiver fut froid. Les carreaux, chaque matin, étaient chargés de givre, et la lumière, blanchâtre à travers eux, comme par des verres dépolis, quelquefois ne variait pas de la journée. Dès quatre heures du soir, il fallait allumer la lampe.The winter was severe. The windows every morning were covered with rime, and the light shining through them, dim as through ground-glass, sometimes did not change the whole day long. At four o'clock the lamp had to be lighted.A tél nagyon hideg volt. Az ablakokat minden reggel zuzmara lepte be, s a rajtok átszűrődő napvilág, mely bágyadt volt, mintha fénytelenre csiszolt üvegen verődött volna keresztül, egész nap nem akart erőre kapni. Délután négy órakor már meg kellett gyujtani a lámpát.Es kam ein kalter Winter. Jeden Morgen waren die Fensterscheiben mit Eisblumen bedeckt, und das Tageslicht, das wie durch mattgeschliffenes Glas hereindrang, blieb mitunter den ganzen Tag über trüb. Von nachmittags vier Uhr an mußten die Lampen brennen.
Les jours qu’il faisait beau, elle descendait dans le jardin. La rosée avait laissé sur les choux des guipures d’argent avec de longs fils clairs qui s’étendaient de l’un à l’autre. On n’entendait pas d’oiseaux, tout semblait dormir, l’espalier couvert de paille et la vigne comme un grand serpent malade sous le chaperon du mur, où l’on voyait, en s’approchant, se traîner des cloportes à pattes nombreuses. Dans les sapinettes, près de la haie, le curé en tricorne qui lisait son bréviaire avait perdu le pied droit et même le plâtre, s’écaillant à la gelée, avait fait des gales blanches sur sa figure.On fine days she went down into the garden. The dew had left on the cabbages a silver lace with long transparent threads spreading from one to the other. No birds were to be heard; everything seemed asleep, the espalier covered with straw, and the vine, like a great sick serpent under the coping of the wall, along which, on drawing hear, one saw the many-footed woodlice crawling. Under the spruce by the hedgerow, the curie in the three-cornered hat reading his breviary had lost his right foot, and the very plaster, scaling off with the frost, had left white scabs on his face.Jó időben Emma lement a kertbe. A dér hosszú, ezüstszin fonalakat himzett a káposztalevelekre; madarat nem lehetett hallani, mintha minden aludt volna. A gyümölcsfákat szalmatakaró borította, s a szőlővenyige, mint egy nagy beteg kigyó, sinylett a falorom alatt, a melynek hasadékaiban százlábú pinczebogarak mászkáltak. A fenyvesben közel a sövényhez, a háromszögletes kalapú gipsz-pap, a ki a breviáriumát olvasta, elveszítette a féllábát, s minthogy a gipsz a fagytól megtöredezett, ijesztően foltos ábrázattal hajolt könyve fölé.An schönen Tagen ging Emma in den Garten hinunter. Der Rauhfrost hatte über die Gräser ein silbernes Netz gewoben, dessen glitzernde Maschen von Halm zu Halm gesponnen waren. Kein Vogel sang. Die Natur schien zu schlafen. Das Spalier war mit Stroh umwickelt, und die Weinstöcke hingen an der Mauer wie vereiste Schlangen. Der lesende Mönch unter den Fichten an der Hecke hatte den rechten Fuß verloren. Im Frost war die Glasur abgesprungen, und graue Flecke entstellten ihm nun das Gesicht.
Puis elle remontait, fermait la porte, étalait les charbons, et, défaillant à la chaleur du foyer, sentait l’ennui plus lourd qui retombait sur elle. Elle serait bien descendue causer avec la bonne, mais une pudeur la retenait.Then she went up again, shut her door, put on coals, and fainting with the heat of the hearth, felt her boredom weigh more heavily than ever. She would have liked to go down and talk to the servant, but a sense of shame restrained her.Aztán felment a szobájába, becsukta maga után az ajtót, s megpiszkálta a szenet a kandallóban. A tűzhely melegétől ellankadt s az unalom még nagyobb súlylyal nehezedett rá. Kedve lett volna lemenni a cselédjéhez egy kis beszélgetésre, de elszégyelte magát, hogy erre gondolt, s mégis csak odafenn maradt.Nach einer Weile stieg sie wieder hinauf in ihr Zimmer, schloß die Tür ab und schürte das Feuer im Kamine. In der Wärme des Zimmers ward sie matt, und die Langeweile lastete schwerer auf ihr. Gern wäre sie hinuntergelaufen, um mit dem Dienstmädchen zu plaudern, aber dazu war sie zu stolz.
Tous les jours, à la même heure, le maître d’école, en bonnet de soie noire, ouvrait les auvents de sa maison, et le garde- champêtre passait, portant son sabre sur sa blouse. Soir et matin, les chevaux de la poste, trois par trois, traversaient la rue pour aller boire à la mare. De temps à autre, la porte d’un cabaret faisait tinter sa sonnette, et, quand il y avait du vent; l’on entendait grincer sur leurs deux tringles les petites cuvettes en cuivre du perruquier, qui servaient d’enseigne à sa boutique. Elle avait pour décoration une vieille gravure de modes collée contre un carreau et un buste de femme en cire, dont les cheveux étaient jaunes. Lui aussi, le perruquier, il se lamentait de sa vocation arrêtée, de son avenir perdu, et, rêvant quelque boutique dans une grande. ville, comme à Rouen par exemple, sur le port, près du théâtre, il restait toute la journée à se promener en long, depuis la mairie jusqu’à l’église, sombre, et attendant la clientèle. Lorsque madame Bovary levait les yeux, elle le voyait toujours là, comme une sentinelle en faction, avec son bonnet grec sur l’oreille et sa veste de lasting.Every day at the same time the schoolmaster in a black skullcap opened the shutters of his house, and the rural policeman, wearing his sabre over his blouse, passed by. Night and morning the post-horses, three by three, crossed the street to water at the pond. From time to time the bell of a public house door rang, and when it was windy one could hear the little brass basins that served as signs for the hairdresser's shop creaking on their two rods. This shop had as decoration an old engraving of a fashion-plate stuck against a windowpane and the wax bust of a woman with yellow hair. He, too, the hairdresser, lamented his wasted calling, his hopeless future, and dreaming of some shop in a big town—at Rouen, for example, overlooking the harbour, near the theatre—he walked up and down all day from the mairie to the church, sombre and waiting for customers. When Madame Bovary looked up, she always saw him there, like a sentinel on duty, with his skullcap over his ears and his vest of lasting.A tanító, a kin mindig ugyanaz a fekete selyemsapka volt, mindennap ugyanabban az órában nyitotta ki az ablaktábláit szemközt Bovaryékkal. A csősz is naponta elment az ablak alatt, jól ismert zekéjében, oldalán panganétjával. A posta lovait, reggel és este, hármankint áthajtották az utczán, a túlsó oldalra, az itatóhoz. Időnkint megszólalt a korcsma-ajtó csöngettyüje: valaki bement vagy kijött. A mikor egy kis szél fujt, a borbély czégéréül szolgáló réztányérok elkezdtek csikorogni vaskampóikon. E réztányérokon kivül a borbély boltját még két tárgy diszítette: egy régi divatkép, mely rá volt ragasztva a kirakat üvegére, s a kirakatban egy viaszból készült női fej, melyet sárga hajzat ékített. A borbély is panaszkodott, hogy nem tud boldogulni, hogy semmi reménysége a jövőben, s folyton egy nagyvárosi boltról ábrándozván, a mely például Rouenban volna, a kikötő tájékán, közel a szinházhoz: egész nap le s felsétált, a városházától a templomig, sötét tekintettel lesve a vendégeket, a kik csak nem akartak jelentkezni. Akármikor pillantott ki az ablakon Bovaryné, a borbély mindig ott járkált a boltja előtt, mint egy őrtálló katona, örökkön ugyanabban a házisipkában, s ugyanabban a lasting-öltözetben.Alle Morgen um die nämliche Stunde öffnete drüben der Schulmeister, sein schwarzseidnes Käppchen auf dem Kopfe, die Fensterläden seiner Behausung. Dann marschierte der Landgendarm mit seinem Säbel vorüber. Morgens und abends wurden die Postpferde, immer drei auf einmal, zur Tränke nach dem Dorfteiche vorbeigeführt. Von Zeit zu Zeit schellte die Türklingel irgendeines Ladens; und wenn der Wind ging, hörte man die Messingbecken, die als Aushängeschilder vor dem Barbiergeschäfte hingen, an ihre Stange klirren. Das Schaufenster schmückten ein altes auf Pappe ausgeklebtes Modenkupfer und eine weibliche Wachsbüste mit einer gelben Perücke. Der Friseur pflegte über seinen brotlosen Beruf und seine jammervolle Zukunft zu lamentieren; sein höchster Traum war ein Laden in einer großen Stadt, etwa in Rouen, am Kai, in der Nähe des Theaters. Mürrisch wanderte er den ganzen Tag über zwischen dem Gemeindeamt und der Kirche hin und her und lauerte auf Kundschaft. Sooft Frau Bovary durch ihr Fenster blickte, sah sie ihn jedesmal in seinem braunen Rock, die Zipfelmütze auf dem Haupte, wie einen Wachtposten hin und her patrouillieren.
Dans l’après-midi, quelquefois, une tête d’homme apparaissait derrière les vitres de la salle, tête hâlée, à favoris noirs, et qui souriait lentement d’un large sourire doux à dents blanches. Une valse aussitôt commençait, et, sur l’orgue, dans un petit salon, des danseurs hauts comme le doigt, femmes en turban rose, Tyroliens en jaquette, singes en habit noir, messieurs en culotte courte, tournaient, tournaient entre les fauteuils, les canapés, les consoles, se répétant dans les morceaux de miroir que raccordait à leurs angles un filet de papier doré. L’homme faisait aller sa manivelle, regardant à droite, à gauche et vers les fenêtres. De temps à autre, tout en lançant contre la borne un long jet de salive brune, il soulevait du genou son instrument, dont la bretelle dure lui fatiguait l’épaule; et, tantôt dolente et traînarde, ou joyeuse et précipitée, la musique de la boîte s’échappait en bourdonnant à travers un rideau de taffetas rose, sous une grille de cuivre en arabesque. C’étaient des airs que l’on jouait ailleurs sur les théâtres; que l’on chantait dans les salons, que l’on dansait le soir sous des lustres éclairés, échos du monde qui arrivaient jusqu’à Emma. Des sarabandes à n’en plus finir se déroulaient dans sa tête; et, comme une bayadère sur les fleurs d’un tapis, sa pensée bondissait avec les notes, se balançait de rêve en rêve, de tristesse en tristesse. Quand l’homme avait reçu l’aumône dans sa casquette, il rabattait une vieille couverture de laine bleue, passait son orgue sur son dos et s’éloignait d’un pas lourd. Elle le regardait partir.Sometimes in the afternoon outside the window of her room, the head of a man appeared, a swarthy head with black whiskers, smiling slowly, with a broad, gentle smile that showed his white teeth. A waltz immediately began and on the organ, in a little drawing room, dancers the size of a finger, women in pink turbans, Tyrolians in jackets, monkeys in frock coats, gentlemen in knee-breeches, turned and turned between the sofas, the consoles, multiplied in the bits of looking glass held together at their corners by a piece of gold paper. The man turned his handle, looking to the right and left, and up at the windows. Now and again, while he shot out a long squirt of brown saliva against the milestone, with his knee raised his instrument, whose hard straps tired his shoulder; and now, doleful and drawling, or gay and hurried, the music escaped from the box, droning through a curtain of pink taffeta under a brass claw in arabesque. They were airs played in other places at the theatres, sung in drawing rooms, danced to at night under lighted lustres, echoes of the world that reached even to Emma. Endless sarabands ran through her head, and, like an Indian dancing girl on the flowers of a carpet, her thoughts leapt with the notes, swung from dream to dream, from sadness to sadness. When the man had caught some coppers in his cap, he drew down an old cover of blue cloth, hitched his organ on to his back, and went off with a heavy tread. She watched him going.Némelyik délután egy fekete pofaszakállas figura jelent meg az utczán: napbarnitotta, örökösen mosolygó férfifej, a melynek fehér fogsorát lehetetlen volt meg nem látni. Jöttét mindannyiszor egy-egy keringő jelentette, melynek zenéjére, a sípládáján levő babaszínház kicsi szalonjában hüvelyknyi alakok perdültek tánczra: rózsaszínű turbános hölgyek, zöld bársonyzekés tiroliak, fekete frakkos majmok és térdigérő nadrágot viselő urak. Ezek a kis bábuk szédítő gyorsasággal forogtak, forogtak a piczi karosszékek, kanapék és tükrösasztalkák körül; alakjaikat három tükörfal kettőzte meg, amelyek a két szögletben, aranyozott papírral voltak összeragasztva. Az ember, mialatt egyre jártatta hangszerének forgatórudacskáját, epedően tekintgetett az ablakok felé, hol az egyik, hol a másik oldalra. Némelykor, miután egy nagyot köpött a sarokkőre, a térdével emelgette feljebb nehéz hangszerét, melynek a szijja ugyancsak megviselte a vállát; s a sípláda hangjai, majd panaszosan, vontatottan, majd gyorsan, vidáman áradtak ki a rózsaszín tafota-függönyös, czifra réz-szerkezet alól. Azokat a zenedarabokat játszotta, a melyeket a színházakban a leggyakrabban hallani, a melyeket a szalonokban mindenfelé énekelgetnek, s a melyek dallamára, ragyogó csillárok alatt, annyian tánczolnak!... A nagyvilág szólt általuk Emmához. Véget nem érő táncz-zene kezdett gomolyogni fejében, s mint a hogy a bajadér tánczol egy szőnyegnek a virágain, gondolata együtt szökellt, imbolygott, himbálózott ezekkel a hangokkal, álomból álomba, szomorúságból szomorúságba. Az ember, összegyűjtvén sapkájában az alamizsnát, leborította hangszerét egy ócska, kék gyapjú-takaróval, a hátára vette a sípládát, és nehézkes lépésekkel tovább bandukolt. Emma nézte, a mint ment, mendegélt s végre eltünt.Am Nachmittag erschien zuweilen vor den Fenstern des Eßzimmers ein sonnengebräunter Männerkopf mit einem schwarzen Schnurrbarte und einem trägen Lächeln um den Mund, in dem die Zähne leuchteten. Alsbald begann eine Walzermelodie aus einem Leierkasten, auf dessen Deckel ein kleiner Ballsaal aufgebaut war mit daumenhohen Figuren darin: Frauen in roten Kopftüchern, Tiroler in Lodenjacken, Affen in schwarzen Röcken, Herren in Kniehosen; alle tanzten sie zwischen den Sofas und Lehnstühlen und Tischen, wobei sie sich in Spiegelstücken vervielfältigten, die mit Goldpapier aneinandergereiht waren. Der Leierkastenmann drehte die Kurbel und spähte dabei nach rechts und links nach allen Fenstern. Hin und wieder spie er einen langen Strahl tabakbraunen Speichels gegen die Prellsteine oder stieß mit dem Knie seinen Kasten in die Höhe, dessen Gurt ihm die Schultern drückte. In einem fort, bald schwermütig und schleppend, bald flott und lustig, dudelte die Musik hinter dem roten Taftbezug, der unter einer schnörkelhaft ausgestanzten Messingleiste an den Leierkasten angenagelt war. Es waren Melodien, die gerade Mode waren und die man überall hörte, in den Theatern, Salons und Tanzsälen, Klänge aus der fernen Welt, die auf diese Weise die einsame Frau erreichten. Diese Klänge im Dreivierteltakt wollten dann nicht wieder aus ihrem Kopfe weichen. Wie die Bajadere über den Blumen ihres Teppichs, tanzten ihre Gedanken im Rhythmus dieser Melodien und wiegten sich von Traum zu Traum und von Trübsal zu Trübsal. Wenn der Mann die milden Gaben in seiner Mütze gesammelt hatte, umhüllte er seinen Kasten mit einem blauwollnen Überzug, nahm ihn auf den Rücken und verließ das Dorf schweren Schrittes. Emma schaute ihm lange nach.
Mais c’était surtout aux heures des repas qu’elle n’en pouvait plus, dans cette petite salle au rez-de-chaussée, avec le poêle qui fumait, la porte qui criait, les murs qui suintaient, les pavés humides; toute l’amertume de l’existence, lui semblait servie sur son assiette, et, à la fumée du bouilli, il montait du fond de son âme comme d’autres bouffées d’affadissement. Charles était long à manger; elle grignotait quelques noisettes, ou bien, appuyée du coude, s’amusait, avec la pointe de son couteau, à faire des raies sur la toile cirée.But it was above all the meal-times that were unbearable to her, in this small room on the ground floor, with its smoking stove, its creaking door, the walls that sweated, the damp flags; all the bitterness in life seemed served up on her plate, and with smoke of the boiled beef there rose from her secret soul whiffs of sickliness. Charles was a slow eater; she played with a few nuts, or, leaning on her elbow, amused herself with drawing lines along the oilcloth table cover with the point of her knife.A legkiállhatatlanabb órák, mégis, azok voltak előtte, a mikor reggeliznie vagy vacsorálnia kellett, földszint, az ebédlőben, a hol a kályha füstölgött, az ajtó nyikorgott, a téglapadló és a falak nedvességet izzadtak. Ilyenkor alig bírt magával; mintha életének egész keserűségét odatették volna a tányérjára. A marhahús gőzétől nem csak a gyomra, a lelke is émelygett. Károly sokáig szokott enni; Emma ezalatt egy pár mogyorót ropogtatott, vagy felkönyökölt az asztalra, s késének a hegyével vonalakat húzgált a viaszos-vászon asztalterítőre.Am unerträglichsten waren ihr die Mahlzeiten im Eßzimmer unten im Erdgeschoß. Der Ofen rauchte, die Türe knarrte, die Wände waren feucht und der Fußboden kalt. Die ganze Bitternis ihres Daseins schien ihr da auf ihrem Teller zu liegen, und aus dem Dampf des ausgekochten Rindfleisches wehte ihr gleichsam der Brodem ihres ihr so widerwärtig gewordenen Lebens entgegen. Karl aß und aß, während sie ein paar Nüsse knackte oder, auf die Ellenbogen gestützt, sich damit vergnügte, mit der Messerspitze allerlei Linien in das Wachstuch zu kritzeln.
Elle laissait maintenant tout aller dans son ménage, et madame Bovary mère, lorsqu’elle vint passer à Tostes une partie du carême, s’étonna fort de ce changement. Elle, en effet, si soigneuse autrefois et délicate, elle restait à présent des journées entières sans s’habiller, portait des bas de coton gris, s’éclairait à la chandelle. Elle répétait qu’il fallait économiser, puisqu’ils n’étaient pas riches, ajoutant qu’elle était très contente, très heureuse, que Tostes lui plaisait beaucoup, et autres discours nouveaux qui fermaient la bouche à la belle-mère. Du reste, Emma ne semblait plus disposée à suivre ses conseils; une fois même, madame Bovary s’étant avisée de prétendre que les maîtres devaient surveiller la religion de leurs domestiques, elle lui avait répondu d’un oeil si colère et avec un sourire tellement froid, que la bonne femme ne s’y frotta plus.She now let everything in her household take care of itself, and Madame Bovary senior, when she came to spend part of Lent at Tostes, was much surprised at the change. She who was formerly so careful, so dainty, now passed whole days without dressing, wore grey cotton stockings, and burnt tallow candles. She kept saying they must be economical since they were not rich, adding that she was very contented, very happy, that Tostes pleased her very much, with other speeches that closed the mouth of her mother-in-law. Besides, Emma no longer seemed inclined to follow her advice; once even, Madame Bovary having thought fit to maintain that mistresses ought to keep an eye on the religion of their servants, she had answered with so angry a look and so cold a smile that the good woman did not interfere again.A háztartással nem törődött többé, s az idősebb Bovaryné, a ki a böjt egy részét Tostes-ban töltötte, meglepetéssel vette észre, hogy menye ugyancsak megváltozott. Ő, a ki azelőtt úgy ügyelt a külsejére, s olyan finnyás volt, most napokon át fel se öltözködött, szürke gyapjúharisnyát hordott, s elüldögélt egy szál gyertya világánál. Azzal hozakodott elő, és többször is, hogy takarékoskodniok kell, mert hát nem gazdagok, közbevetőleg megjegyezte, hogy ő igen megelégedett, igen boldog, és hogy Tostes neki nagyon tetszik, szóval, egészen más húrokat pengetett, mint annakelőtte, s olyanokat mondott, a miknek hallatára az idősb Bovarynénak elállt a szava. Egyébként azonban most sem mutatott valami nagy hajlandóságot arra, hogy megszívlelje a napamasszony tanácsait, sőt egyszer, mikor az öreg asszony azzal állott elő, hogy a gazdának ügyelnie kell rá, vajjon a cseléd megfelel-e vallásos kötelmeinek, olyan haragos szemeket vetett rá, s olyan fagyosan mosolygott, hogy a jó asszonynak egyszer s mindenkorra elment a kedve a prédikálástól.In der Wirtschaft ließ sie jetzt alles gehen, wie es ging. Ihre Schwiegermutter, die einen Teil der Fastenzeit zu Besuch nach Tostes kam, war ob dieses Wandels arg verdutzt. Emma, die erst in ihrem Äußeren so akkurat und adrett gewesen war, lief nunmehr tagelang in ihrem Morgenkleide umher, trug graue baumwollne Strümpfe und fing an zu knausern und zu geizen. Sie meinte, man müsse sich einschränken, da sie nicht reich seien, fügte aber hinzu, sie sei höchst zufrieden und überaus glücklich, und in Tostes gefalle es ihr über alle Maßen. Mit solch wunderlichen Reden beschwichtigte sie die alte Frau Bovary. Im übrigen zeigte sie sich für die guten Lehren der Schwiegermutter nicht empfänglicher denn früher. Als diese gelegentlich die Bemerkung machte, die Herrschaft sei für die Gottesfurcht der Dienstboten verantwortlich, ward Emmas Antwort von einem so zornigen Blick und einem so eiskalten Lächeln begleitet, daß die gute Frau ihr nicht wieder zu nahe kam.
Emma devenait difficile, capricieuse. Elle se commandait des plats pour elle, n’y touchait point, un jour ne buvait que du lait pur, et, le lendemain, des tasses de thé à la douzaine. Souvent elle s’obstinait à ne pas sortir, puis elle suffoquait, ouvrait les fenêtres, s’habillait en robe légère. Lorsqu’elle avait bien rudoyé sa servante, elle lui faisait des cadeaux ou l’envoyait se promener chez les voisines, de même qu’elle jetait parfois aux pauvres toutes les pièces blanches de sa bourse, quoiqu’elle ne fût guère tendre cependant, ni facilement accessible à l’émotion d’autrui, comme la plupart des gens issus de campagnards, qui gardent toujours à l’âme quelque chose de la callosité des mains paternelles.Emma was growing difficult, capricious. She ordered dishes for herself, then she did not touch them; one day drank only pure milk, the next cups of tea by the dozen. Often she persisted in not going out, then, stifling, threw open the windows and put on light dresses. After she had well scolded her servant she gave her presents or sent her out to see neighbours, just as she sometimes threw beggars all the silver in her purse, although she was by no means tender-hearted or easily accessible to the feelings of others, like most country-bred people, who always retain in their souls something of the horny hardness of the paternal hands.Multak a napok és Emma egyre szeszélyesebbé vált. Türelmetlen volt és zsémbes; maga se tudta, hogy mit akar. Külön ételeket rendelt magának és nem nyult hozzájok; egyik nap kijelentette, hogy ezentúl nem iszik egyebet, csak tejet, s másnap megint megivott öt-hat csésze teát. Néha makacskodott, hogy ő bizony nem megy az utczára; máskor meg panaszkodott, hogy megfullad a szobában, kinyitott minden ablakot, s előkereste a nyári ruháit. Mikor alaposan kiveszekedte magát a szolgálójával, ajándékokat vett neki, vagy eleresztette látogatóba; máskor meg minden ezüstpénzét odaadta a koldusoknak, bár éppenséggel nem volt lágyszivű s rendesen nem igen törődött a más bajával, a mint hogy ezzel nem is igen szoktak törődni a paraszt szülőktől származók, a kiknek a lelkében mindig marad valami az apai kéz kérgességéből.Emma wurde unzugänglich und launisch. Sie ließ sich besondre Gerichte zubereiten, die sie dann aber nicht anrührte; an dem einen Tage trank sie nichts als Milch und am andern ein Dutzend Tassen Tee. Oft war sie nicht aus dem Hause zu bekommen, und bald war ihr wieder die Stubenluft zum Ersticken. Sie sperrte alle Fenster auf und konnte sich nicht leicht genug anziehen. Wenn sie das Dienstmädchen angefahren hatte, machte sie ihr im nächsten Augenblicke Geschenke oder ließ sie in die Nachbarschaft ausgehen. Aus ähnlicher Bizarrerie warf sie bisweilen armen Leuten alles Kleingeld hin, das sie bei sich hatte, obgleich sie eigentlich gar nicht weichherzig und mitleidig war, just wie alle Menschen, die auf dem Lande groß geworden sind und lebenslang etwas von der Härte der väterlichen Hände in ihrem Herzen behalten.
Vers la fin de février, le père Rouault, en souvenir de sa guérison, apporta lui-même à son gendre une dinde superbe, et il resta trois jours à Tostes. Charles étant à ses malades, Emma lui tint compagnie. Il fuma dans la chambre, cracha sur les chenets, causa culture, veaux, vaches, volailles et conseil municipal; si bien qu’elle referma la porte, quand il fut parti, avec un sentiment de satisfaction qui la surprit elle-même. D’ailleurs, elle ne cachait plus son mépris pour rien, ni pour personne; et elle se mettait quelquefois à exprimer des opinions singulières, blâmant ce que l’on approuvait, et approuvant des choses perverses ou immorales: ce qui faisait ouvrir de grands yeux à son mari.Towards the end of February old Rouault, in memory of his cure, himself brought his son-in-law a superb turkey, and stayed three days at Tostes. Charles being with his patients, Emma kept him company. He smoked in the room, spat on the firedogs, talked farming, calves, cows, poultry, and municipal council, so that when he left she closed the door on him with a feeling of satisfaction that surprised even herself. Moreover she no longer concealed her contempt for anything or anybody, and at times she set herself to express singular opinions, finding fault with that which others approved, and approving things perverse and immoral, all of which made her husband open his eyes widely.Február vége felé Rouault apó, megemlékezvén róla, hogy vejének köszönheti, ha egészen kigyógyult a bajából, egy gyönyörű pulykával lepte meg Károlyt, az ajándékot maga hozta el, s ennek tiszteletére három napig Tostes-ban maradt. Károlyt elfoglalták a betegei; a vendéget tehát Emmának kellett szórakoztatnia. Rouault apó tele füstölte a szobát, rá köpködött a tűzfogóra, beszélt szántásról-vetésről, borjukról és tehenekről, tyúkokról és községtanácsról; úgy, hogy mikor elment, Emma olyan megkönnyebbülten tette be utána az ajtót, hogy ez még őt magát is meglepte. Különben most már egy cseppet se titkolta a megvetését semmi és senki irányában; néha olyan különös nézeteket fejtett ki, olyan élesen gáncsolta, a mi másnak tetszett, s olyan bátorsággal védte a legerkölcstelenebb dolgokat: hogy a férje csak úgy meresztette a szemét.Gegen Ende des Februars brachte Vater Rouault in Erinnerung an seine Heilung persönlich eine prächtige Truthenne und blieb drei Tage im Hause seines Schwiegersohnes. Während Karl auf Praxis war, leistete ihm seine Tochter Gesellschaft. Er rauchte in ihrem Zimmer, spuckte in den Kamin, schwatzte von Ernteaussichten, Kälbern, Kühen, Hühnern und von den Gemeinderatssitzungen. Wenn er wieder hinausgegangen war, schloß sie ihre Tür mit einem Gefühl der Befriedigung ab, das ihr selber sonderbar vorkam. Ihre Verachtung aller Menschen und Dinge verhehlte sie fortan immer weniger. Bisweilen gefiel sie sich darin, die merkwürdigsten Ansichten zu äußern. Sie tadelte, was andre für gut hielten, und billigte Dinge, die für unnatürlich oder unmoralisch erklärt wurden. Karl machte mitunter verwunderte Augen dazu.
Est-ce que cette misère durerait toujours? est-ce qu’elle n’en sortirait pas? Elle valait bien cependant toutes celles qui vivaient heureuses! Elle avait vu des duchesses à la Vaubyessard qui avaient la taille plus lourde et les façons plus communes, et elle exécrait l’injustice de Dieu; elle s’appuyait la tête aux murs pour pleurer; elle enviait les existences tumultueuses, les nuits masquées, les insolents plaisirs avec tous les éperduments qu’elle ne connaissait pas et qu’ils devaient donner.Would this misery last for ever? Would she never issue from it? Yet she was as good as all the women who were living happily. She had seen duchesses at Vaubyessard with clumsier waists and commoner ways, and she execrated the injustice of God. She leant her head against the walls to weep; she envied lives of stir; longed for masked balls, for violent pleasures, with all the wildness that she did not know, but that these must surely yield.De hát örökké fog tartani ez a nyomorúság? Sohase fog megváltozni a sorsa? Pedig ér annyit, mint azok a nők, a kik boldogan élnek! Látott Vaubyessardban herczegnőket, a kiknek a modora nem volt olyan finom, mint az övé, s a kiknek a termete nem is említhető aznap, a mikor az ő karcsú és nemes alakjáról van szó. Átkozta a gondviselés igazságtalanságát, s a falnak dőlve, dühében sírni kezdett. Ó, mennyire irigyelte azokat, a kik zajos, lázas életet élnek! Mennyire vágyódott az álarczos bálok, a szilaj gyönyörüségek, a mámor s mindama szédítő érzések után, a melyeket nem ismert, s a melyektől örökre meg van fosztva!Sollte dieses Jammerdasein ewig dauern? So fragte sie sich immer wieder. Sollte sie niemals von hier fortkommen? Sie war doch ebensoviel wert wie alle die Menschen, die glücklich waren! In Vaubyessard hatte sie Herzoginnen gesehen, die plumper im Wuchs waren als sie und ein gewöhnlicheres Benehmen hatten. Sie verwünschte die Ungerechtigkeit ihres Schöpfers und drückte ihr Haupt weinend an die Wände vor lauter Sehnsucht nach dem Tumult der Welt, ihren nächtlichen Maskeraden und frechen Freuden und allen den Tollheiten, die sie nicht kannte und die es doch gab.
Elle pâlissait et avait des battements de coeur. Charles lui administra de la valériane et des bains de camphre. Tout ce que l’on essayait semblait l’irriter davantage.She grew pale and suffered from palpitations of the heart. Charles prescribed valerian and camphor baths. Everything that was tried only seemed to irritate her the more.Megsápadt és gyakran erős szívdobogás fogta el. Károly valerian-t és kámforos fürdőt használtatott vele. De mindez csak még jobban felizgatta.Sie wurde immer blasser und litt an Herzklopfen. Karl verordnete ihr Baldriantropfen und Kampferbäder. Das machte sie nur noch reizsamer.
En de certains jours, elle bavardait avec une abondance fébrile; à ces exaltations succédaient tout à coup des torpeurs où elle restait sans parler, sans bouger. Ce qui la ranimait alors, c’était de se répandre sur les bras un flacon d’eau de Cologne.On certain days she chatted with feverish rapidity, and this over-excitement was suddenly followed by a state of torpor, in which she remained without speaking, without moving. What then revived her was pouring a bottle of eau-de-cologne over her arms.Voltak napok, a mikor roppant hévvel, szinte lázasan, beszélt, beszélt; ezeket a fellángolásokat rendesen tökéletes érzéketlenség, valóságos bénúltság követte. Ilyenkor teljesen oda volt; nem szólt, nem mozdult. Egy üveg kölni vizet kellett a karjára önteni, hogy magához térjen.An manchen Tagen redete sie ohne Unterlaß wie eine Fieberkranke. Dieser Aufgeregtheit folgte ein plötzlicher Umschlag in einen Zustand von Empfindungslosigkeit. Dann lag sie stumm da, ohne sich zu rühren, und es wirkte bei ihr nur ein Belebungsmittel: das Übergießen mit Kölnischem Wasser.
Comme elle se plaignait de Tostes continuellement, Charles imagina que la cause de sa maladie était sans doute dans quelque influence locale, et, s’arrêtant à cette idée, il songea sérieusement à aller s’établir ailleurs.As she was constantly complaining about Tostes, Charles fancied that her illness was no doubt due to some local cause, and fixing on this idea, began to think seriously of setting up elsewhere.Minthogy folytonosan panaszkodott, a mért Tostes-ban kell élniök, Károly azt képzelte, hogy a betegséget bizonyosan valamely helyi ok, levegő-viszonyok, mocsár vagy más efféle, idézte elő; ez a gondolat nem hagyta békén, s egy idő óta azt forgatta a fejében, hogy máshová kellene költözködniök.Dieweil sie sich fortwährend über Tostes beklagte, bildete sich Karl ein, ihr Leiden sei zweifellos durch irgendwelchen örtlichen Einfluß verursacht, und so begann er ernstlich daran zu denken, sich in einer andren Gegend niederzulassen.
Dès lors, elle but du vinaigre pour se faire maigrir, contracta une petite toux sèche et perdit complètement l’appétit.From that moment she drank vinegar, contracted a sharp little cough, and completely lost her appetite.Ettől fogva Emma eczetet ivott, hogy még jobban megsoványodjék, folyton köhécselt, s az étvágyát teljesen elvesztette.Um diese Zeit fing Emma an, Essig zu trinken, weil sie mager werden wollte. Sie bekam einen leichten trocknen Husten und verlor jegliche Eßlust.
Il en coûtait à Charles d’abandonner Tostes après quatre ans de séjour et au moment où il commençait à s’y poser. S’il le fallait, cependant! Il la conduisit à Rouen voir son ancien maître. C’était une maladie nerveuse: on devait la changer d’air.It cost Charles much to give up Tostes after living there four years and "when he was beginning to get on there." Yet if it must be! He took her to Rouen to see his old master. It was a nervous complaint: change of air was needed.Károly nehéz szivvel szánta el magát arra, hogy el fogja hagyni Tostes-ot, ahol már négy esztendőt töltött, s a hol éppen most kezdték egy kicsit felkapni. De ha meg kellett lennie! Bevitte Emmát Rouenba, a volt professzorához. Ez megállapította, hogy az asszonynak idegbaja van; levegőt kell változtatnia.Es fiel Karl sehr schwer, Tostes aufzugeben, wo er gerade jetzt, nach vierjähriger Praxis, ein gemachter Mann war. Indessen, es mußte sein! Er ließ Emma in Rouen von seinem ehemaligen Lehrmeister untersuchen. Es sei ein nervöses Leiden; Luftveränderung wäre vonnöten.
Après s’être tourné de côté et d’autre, Charles apprit qu’il y avait dans l’arrondissement de Neufchâtel, un fort bourg nommé Yonville-l’Abbaye, dont le médecin, qui était un réfugié polonais, venait de décamper la semaine précédente. Alors il écrivit au pharmacien de l’endroit pour savoir quel était le chiffre de la population, la distance où se trouvait le confrère le plus voisin, combien par année gagnait son prédécesseur, etc.; et, les réponses ayant été satisfaisantes, il se résolut à déménager vers le printemps, si la santé d’Emma ne s’améliorait pas.After looking about him on this side and on that, Charles learnt that in the Neufchatel arrondissement there was a considerable market town called Yonville-l'Abbaye, whose doctor, a Polish refugee, had decamped a week before. Then he wrote to the chemist of the place to ask the number of the population, the distance from the nearest doctor, what his predecessor had made a year, and so forth; and the answer being satisfactory, he made up his mind to move towards the spring, if Emma's health did not improve.Miután jobbra is, balra is kérdezősködött, megtudta, hogy a neufchâteli kerületben egy jókora mezőváros, névszerint Yonville-l'Abbaye, minden egészségügyi szolgálat nélkül van, mert orvosa, a ki lengyel menekült volt, a mult héten felszedte a sátorfáját és eltünt. Írt az odavaló gyógyszerésznek, hogy megtudja, mekkora a népesség száma, milyen messzire lakik a legközelebbi orvos, mennyit keresett évenkint az elődje, stb.; s mind e kérdésekre kielégítő feleleteket kapván, elhatározta, hogy oda fog költözni, mihelyt kitavaszodik, ha ugyan addig Emma teljesen meg nem gyógyúl.Karl zog nun allerorts Erkundigungen ein, und da brachte er in Erfahrung, daß im Bezirk von Neufchâtel in einem größeren Marktflecken namens Abtei Yonville der bisherige Arzt, ein polnischer Refügié, in der vergangenen Nacht das Weite gesucht hatte. Er schrieb an den dortigen Apotheker und erkundigte sich, wieviel Einwohner der Ort habe, wie weit die nächsten Kollegen entfernt säßen und wie hoch die Jahreseinnahme des Verschwundenen gewesen sei. Die Antwort fiel befriedigend aus, und infolgedessen entschloß sich Bovary, zu Beginn des kommenden Frühjahres nach Abtei Yonville überzusiedeln, falls sich Emmas Zustand noch nicht gebessert habe.
Un jour qu’en prévision de son départ elle faisait des rangements dans un tiroir, elle se piqua les doigts à quelque chose. C’était un fil de fer de son bouquet de mariage. Les boutons d’oranger étaient jaunes de poussière, et les rubans de satin, à liséré d’argent, s’effiloquaient par le bord. Elle le jeta dans le feu. Il s’enflamma plus vite qu’une paille sèche. Puis ce fut comme un buisson rouge sur les cendres, et qui se rongeait lentement. Elle le regarda brûler. Les petites baies de carton éclataient, les fils d’archal se tordaient, le galon se fondait; et les corolles de papier, racornies, se balançant le long de la plaque comme des papillons noirs, enfin s’envolèrent par la cheminée.One day when, in view of her departure, she was tidying a drawer, something pricked her finger. It was a wire of her wedding bouquet. The orange blossoms were yellow with dust and the silver bordered satin ribbons frayed at the edges. She threw it into the fire. It flared up more quickly than dry straw. Then it was, like a red bush in the cinders, slowly devoured. She watched it burn. The little pasteboard berries burst, the wire twisted, the gold lace melted; and the shriveled paper corollas, fluttering like black butterflies at the back of the stove, at least flew up the chimney.Az útra készülve, Emma egy délelőtt a fiókjait rendezgette, a mikor egyszerre megszúrta az ujját valami. A menyasszonyi bokrétájának a vassodronya volt. A narancsvirágok megsárgúltak a portól; az ezüst szegésü selyem szalag a szélein kifoszlott. Bedobta a tűzbe. Olyan gyorsan lángolt fel, mint a száraz szalma. Aztán, mintha a hamuban egy vörösen izzó kis bokrot látott volna, mely lassan emésztődött. Nézte, hogy ég el lassankint egészen. A papírburok szétpattogott, a vassodrony összetekergőzött, a lemez megolvadt; s az összezsugorodott papírcsipkék mint fekete pillangók szállongtak, kergetőztek a kandalló üregében, aztán a kürtőn át, elrepűltek.Eines Tages kramte Emma des bevorstehenden Umzuges wegen in einem Schubfache. Da riß sie sich in den Finger und zwar an einem der Drähte ihres Hochzeitsstraußes. Die Orangenknospen waren grau vor Staub, und das Atlasband mit der silbernen Franse war ausgefranst. Sie warf den Strauß in das Feuer. Er flackerte auf wie trocknes Stroh. Eine Weile glühte er noch wie ein feuriger Busch über der Asche, dann sank er langsam in sich zusammen. Nachdenklich sah Emma zu. Die kleinen Beeren aus Pappmasse platzten, die Drähte krümmten sich, die Silberfransen schmolzen. Die verkohlte Papiermanschette zerfiel, und die Stücke flatterten im Kamine hin und her wie schwarze Schmetterlinge, bis sie in den Rauchfang hinaufflogen ...
Quand on partit de Tostes, au mois de mars, madame Bovary était enceinte.When they left Tostes at the month of March, Madame Bovary was pregnant.Mikor, márczius havában, elköltöztek Tostes-ból, Bovaryné áldott állapotban volt.Bei dem Weggange von Tostes, im März, ging Frau Bovary einer guten Hoffnung entgegen.
DEUXIÈME PARTIEPart IIMÁSODIK RÉSZ.Zweites Buch
IChapter OneI.Erstes Kapitel
Yonville-l’Abbaye (ainsi nommé à cause d’une ancienne abbaye de Capucins dont les ruines n’existent même plus) est un bourg à huit lieues de Rouen, entre la route d’Abbeville et celle de Beauvais, au fond d’une vallée qu’arrose la Rieule, petite rivière qui se jette dans l’Andelle, après avoir fait tourner trois moulins vers son embouchure, et où il y a quelques truites, que les garçons, le dimanche, s’amusent à pêcher à la ligne.Yonville-l'Abbaye (so called from an old Capuchin abbey of which not even the ruins remain) is a market-town twenty-four miles from Rouen, between the Abbeville and Beauvais roads, at the foot of a valley watered by the Rieule, a little river that runs into the Andelle after turning three water-mills near its mouth, where there are a few trout that the lads amuse themselves by fishing for on Sundays.Yonville-l'Abbaye - egy régesrég elpusztult kapuczinus-kolostorról nevezték el így, melynek már a romjai sincsenek meg - mezővárosként szerepel a térképen. Rouentól mintegy nyolcz mértföldnyire, az abbeville-i és a beauvais-i út között terül el, egy völgykatlanban, melyet a Rieule habjai öntöznek. Ez a folyócska az Andellebe ömlik, s a torkolata tájékán vagy három malmot forgat. Itt pisztrángot is találni benne, s ezt a néhány halat vasárnap délután egy sereg fiú lesi, horoggal a kezében.Abtei Yonville (so genannt nach einer ehemaligen Kapuzinerabtei, von der indessen nicht einmal mehr die Ruinen stehen) ist ein Marktflecken, acht Wegstunden östlich von Rouen, zwischen der Straße von Abbeville und der von Beauvais. Der Ort liegt im Tale der Rieule, eines Nebenflüßchens der Andelle. Nahe seiner Einmündung treibt der Bach drei Mühlen. Er hat Forellen, nach denen die Dorfjungen reihenweise an den Sonntagen zu ihrer Belustigung angeln.
On quitte la grande route à la Boissière et l’on continue à plat jusqu’au haut de la côte des Leux, d’où l’on découvre la vallée. La rivière qui la traverse en fait comme deux régions de physionomie distincte: tout ce qui est à gauche est en herbage, tout ce qui est à droite est en labour. La prairie s’allonge sous un bourrelet de collines basses pour se rattacher par derrière aux pâturages du pays de Bray, tandis que, du côté de l’est, la plaine, montant doucement, va s’élargissant et étale à perte de vue ses blondes pièces de blé. L’eau qui court au bord de l’herbe sépare d’une raie blanche la couleur des prés et celle des sillons, et la campagne ainsi ressemble à un grand manteau déplié qui a un collet de velours vert, bordé d’un galon d’argent.We leave the highroad at La Boissiere and keep straight on to the top of the Leux hill, whence the valley is seen. The river that runs through it makes of it, as it were, two regions with distinct physiognomies—all on the left is pasture land, all of the right arable. The meadow stretches under a bulge of low hills to join at the back with the pasture land of the Bray country, while on the eastern side, the plain, gently rising, broadens out, showing as far as eye can follow its blond cornfields. The water, flowing by the grass, divides with a white line the colour of the roads and of the plains, and the country is like a great unfolded mantle with a green velvet cape bordered with a fringe of silver.Ha az ember Boissière-nél elhagyja az országútat, s egyenesen megy, előbb a síkon, majd felfelé, míg felér a leux-i magaslatra: onnan egyszerre maga előtt látja az egész völgyet. A folyócska, mely a völgyet keresztül szeli, emezt két nagyon különböző részre osztja: balra minden csupa növényzet, jobbra minden szántóföld. A rét alacsony halmok egyre kiljebb vonuló domborulatai alatt húzódik tova s hátul, a dombok mögött, a bray-i legelőhöz vezet; a szántóföld ellenben, a keleti oldalon, a mint lassacskán emelkedik, odább mind szélesebbé válik, s a meddig szem elhatolhat, egyre látni szőke kalászait. A víz, mely a rét mellett folyik, fehér sávval választja el a növényzet és a szántóföld két különböző színét, úgy, hogy a tájék egy nagy, kiterített köpönyeghez hasonlít, melynek a gallérja ezüstszegésű zöld bársonyból való.Man verläßt die Heeresstraße bei La Boissière und geht auf der Hochebene bis zur Höhe von Leux, wo man das Tiefland offen vor sich liegen sieht. Der Fluß teilt es in zwei deutlich unterscheidbare Hälften: zur Linken Weideland, rechts ist alles bebaut. Diese Prärie, die sich bis zu den Triften der Landschaft Pray hinzieht, wird von einer ganz niedrigen Hügelkette begrenzt, während die Ebene gegen Osten allmählich ansteigt und sich im Unermeßlichen verliert. So weit das Auge reicht, schweift es über meilenweite Kornfelder. Das Gewässer sondert wie mit einem langen weißen Strich das Grün der Wiesen von dem Blond der Äcker, und so liegt das ganze Land unten ausgebreitet da wie ein riesiger gelber Mantel mit einem grünen silberngesäumten Samtkragen.
Au bout de l’horizon, lorsqu’on arrive, on a devant soi les chênes de la forêt d’Argueil, avec les escarpements de la côte Saint- Jean, rayés du haut en bas par de longues traînées rouges, inégales; ce sont les traces des pluies, et ces tons de brique, tranchant en filets minces sur la couleur grise de la montagne, viennent de la quantité de sources ferrugineuses qui coulent au delà, dans le pays d’alentour.Before us, on the verge of the horizon, lie the oaks of the forest of Argueil, with the steeps of the Saint-Jean hills scarred from top to bottom with red irregular lines; they are rain tracks, and these brick-tones standing out in narrow streaks against the grey colour of the mountain are due to the quantity of iron springs that flow beyond in the neighboring country.A látóhatár szélén, a mint megérkezik az ember, az argueil-i erdő tölgyfáit látni, a Saint-Jean-hegy meredek lejtőjével, melyről hosszú és szabálytalan vonalú vörös hasadások kigyóznak alá, le a hegy lábáig. Ezek esőnyomok; s a téglaszín, mely vékony vonalakban futja be a hegyoldal szürke tömegét, a hegyek közt rejtőző bő vasas forrásokból ered.Fern am Horizont erkennt man geradeaus den Eichwald von Argueil und die steilen Abhänge von Sankt Johann mit ihren eigentümlichen, senkrechten, ungleichmäßigen roten Strichen. Das sind die Wege, die sich das Regenwasser sucht; und die roten Streifen auf dem Grau der Berge rühren von den vielen eisenhaltigen Quellen drinnen im Gebirge her, die ihr Wasser nach allen Seiten hinab ins Land schicken.
On est ici sur les confins de la Normandie, de la Picardie et de l’Île-de-France, contrée bâtarde où le langage est sans accentuation, comme le paysage sans caractère. C’est là que l’on fait les pires fromages de Neufchâtel de tout l’arrondissement, et, d’autre part, la culture y est coûteuse, parce qu’il faut beaucoup de fumier pour engraisser ces terres friables pleines de sable et de cailloux.Here we are on the confines of Normandy, Picardy, and the Ile-de-France, a bastard land whose language is without accent and its landscape is without character. It is there that they make the worst Neufchatel cheeses of all the arrondissement; and, on the other hand, farming is costly because so much manure is needed to enrich this friable soil full of sand and flints.Normandiának, Picardiának és Ile-de-France-nak a határszélén vagyunk itt; azon a korcs vidéken, a hol a nyelvjárásnak nincs külön zamatja, s a tájnak nincs saját karaktere. Itt készítik az egész kerület legrosszabb neufchâtel-i sajtjait; másrészt a föld mívelése is költséges errefelé, mert temérdek trágyára van szükség ahhoz, hogy termékenynyé lehessen tenni ezt a homokkal és kavicscsal teli, redves földet.Man steht auf der Grenzscheide der Normandie, der Pikardie und der Ile-de-France, inmitten eines von der Natur stiefmütterlich behandelten Geländes, das weder im Dialekt seiner Bewohner noch in seinem Landschaftsbilde besondre Eigenheiten aufweist. Von hier kommen die allerschlechtesten Käse des ganzen Bezirks von Neufchâtel. Allerdings ist die Bewirtschaftung dieser Gegend kostspielig, da der trockene steinige Sandboden viel Dünger verlangt.
Jusqu’en 1835, il n’y avait point de route praticable pour arriver à Yonville; mais on a établi vers cette époque un chemin de grande vicinalité qui relie la route d’Abbeville à celle d’Amiens, et sert quelquefois aux rouliers allant de Rouen dans les Flandres. Cependant, Yonville-l’Abbaye est demeuré stationnaire, malgré ses débouchés nouveaux. Au lieu d’améliorer les cultures, on s’y obstine encore aux herbages, quelque dépréciés qu’ils soient, et le bourg paresseux, s’écartant de la plaine, a continué naturellement à s’agrandir vers la rivière. On l’aperçoit de loin, tout couché en long sur la rive, comme un gardeur de vaches qui fait la sieste au bord de l’eau.Up to 1835 there was no practicable road for getting to Yonville, but about this time a cross-road was made which joins that of Abbeville to that of Amiens, and is occasionally used by the Rouen wagoners on their way to Flanders. Yonville-l'Abbaye has remained stationary in spite of its "new outlet." Instead of improving the soil, they persist in keeping up the pasture lands, however depreciated they may be in value, and the lazy borough, growing away from the plain, has naturally spread riverwards. It is seem from afar sprawling along the banks like a cowherd taking a siesta by the water-side.Egészen 1835-ig Yonville-nak nem volt járható útja; de ebben az időszakban megcsinálták az úgynevezett fő mellékútat, mely az abbeville-i országútat összeköti az amiens-ivel, s melyet főképpen a Rouenból Flandriába döczögő szekeresek használnak. A közlekedési viszonyok e tökéletesedése nem sokat lendített Yonville-l'Abbaye-n. Lakói, a helyett, hogy a mezőgazdaságukat fejlesztették volna, megmaradtak az itt nem nagyon eredményes kerti gazdaságnál, s csak a rétjeiket és a legelőiket iparkodtak értékesíteni, a minek következtében a dologtalan mezővároska, egyre jobban eltávolodva a síktól, a folyam felé kezdett terjeszkedni, fejlődni. Messziről, a mint egész hosszában a víz mentén terül el, úgy tünik fel, mintha egy gigási termetű csordás feküdnék ott, a ki sziesztát tart a folyó partján.Bis zum Jahre 1835 führte keine brauchbare Straße nach Yonville. Erst um diese Zeit wurde ein sogenannter »Hauptvizinalweg« angelegt, der die beiden großen Heeresstraßen von Abbeville und von Amiens untereinander verbindet und bisweilen von den Fuhrleuten benutzt wird, die von Rouen nach Flandern fahren. Aber trotz dieser »neuen Verbindungen« gelangte Yonville zu keiner rechten Entwicklung. Anstatt sich mehr auf den Getreidebau zu legen, blieb man hartnäckig immer noch bei der Weidebewirtschaftung, so kargen Gewinn sie auch brachte; und die träge Bewohnerschaft baut sich auch noch heute lieber nach dem Berge statt nach der Ebene zu an. Schon von weitem sieht man den Ort am Ufer lang hingestreckt liegen, wie einen Kuhhirten, der sich faulenzend am Bache hingeworfen hat.
Au bas de la côte, après le pont, commence une chaussée plantée de jeunes trembles, qui vous mène en droite ligne jusqu’aux premières maisons du pays. Elles sont encloses de haies, au milieu de cours pleines de bâtiments épars, pressoirs, charreteries et bouilleries, disséminés sous les arbres touffus portant des échelles, des gaules ou des faux accrochées dans leur branchage. Les toits de chaume, comme des bonnets de fourrure rabattus sur des yeux, descendent jusqu’au tiers à peu près des fenêtres basses, dont les gros verres bombés sont garnis d’un noeud dans le milieu, à la façon des culs de bouteilles. Sur le mur de plâtre que traversent en diagonale des lambourdes noires, s’accroche parfois quelque maigre poirier, et les rez-de-chaussée ont à leur porte une petite barrière tournante pour les défendre des poussins, qui viennent picorer, sur le seuil, des miettes de pain bis trempé de cidre. Cependant les cours se font plus étroites, les habitations se rapprochent, les haies disparaissent; un fagot de fougères se balance sous une fenêtre au bout d’un manche à balai; il y a la forge d’un maréchal et ensuite un charron avec deux ou trois charrettes neuves, en dehors, qui empiètent sur la route. Puis, à travers une claire-voie, apparaît une maison blanche au delà d’un rond de gazon que décore un Amour, le doigt posé sur la bouche; deux vases en fonte sont à chaque bout du perron; des panonceaux brillent à la porte; c’est la maison du notaire, et la plus belle du pays.At the foot of the hill beyond the bridge begins a roadway, planted with young aspens, that leads in a straight line to the first houses in the place. These, fenced in by hedges, are in the middle of courtyards full of straggling buildings, wine-presses, cart-sheds and distilleries scattered under thick trees, with ladders, poles, or scythes hung on to the branches. The thatched roofs, like fur caps drawn over eyes, reach down over about a third of the low windows, whose coarse convex glasses have knots in the middle like the bottoms of bottles. Against the plaster wall diagonally crossed by black joists, a meagre pear-tree sometimes leans and the ground-floors have at their door a small swing-gate to keep out the chicks that come pilfering crumbs of bread steeped in cider on the threshold. But the courtyards grow narrower, the houses closer together, and the fences disappear; a bundle of ferns swings under a window from the end of a broomstick; there is a blacksmith's forge and then a wheelwright's, with two or three new carts outside that partly block the way. Then across an open space appears a white house beyond a grass mound ornamented by a Cupid, his finger on his lips; two brass vases are at each end of a flight of steps; scutcheons* blaze upon the door. It is the notary's house, and the finest in the place.A hegy alján, a Rieule hídja mögött, nyárfasor kezdődik, mely egyenes vonalban vezet az első házakig. A házakat sövény keríti be; az udvarokban, lombos fák között, melyek ágaihoz létrákat, gyümölcsverő rudakat, kaszákat támasztottak a gazdák, mindenféle mellék-épületeket: présházakat, kocsiszineket és pálinkafőzőket látni. A szalmatetők, hasonlóan azokhoz a prémsüvegekhez, a melyeket mélyen a szemébe húz le az ember, szinte beborítják az alacsony fekvésü és vastag üvegü ablakokat, melyek közepén csomósodás van, mint a palaczkok alján. A mészkőből való és rézsut fekete védőgerendákkal rovátkolt falak előtt itt-ott egy-egy csenevész körtefa áll; a bejárót egy kis sorompó védi a csibéktől, melyek meg-megjelennek a küszöbön, az almaborba mártott fekete kenyérmorzsát szemecskélni. Odább az udvarok szűkebbek, a házak közelebb vannak egymáshoz, sövényt nem látni többé; egy ablak alatt, seprőnyélre akasztva, páfránycsomó csüng; egy kovács műhelyéhez érünk, majd egy kerékgyártóéhoz, a kinek két vagy három új kocsija kint van az utczán s elállja az útat. Még tovább: egy tisztáson át fehér házat pillantunk meg, mely előtt kerek alakú s gondozott pázsit közepett Ámorka áll, újját ajkán tartva, mintha azt intené: "Csitt!" A szabad lépcső két szélén két bronzváza áll; a kapu fölött czimer csillog: ez a jegyző háza, a legszebb ház az egész városkában.Von der Brücke, die über die Rieule führt, geht der mit Pappeln besäumte Fahrweg in schnurgerader Linie nach den ersten Gehöften des Ortes. Alle sind sie von Hecken umschlossen. Neben den Hauptgebäuden sieht man allerhand ordnungslos angelegte Nebenhäuschen, Keltereien, Schuppen und Brennereien, dazwischen buschige Bäume, an denen Leitern, Stangen, Sensen und andres Gerät hängen oder lehnen. Die Strohdächer sehen wie bis an die Augen ins Gesicht hereingezogene Pelzmützen aus; sie verdecken ein Drittel der niedrigen Butzenscheibenfenster. Da und dort rankt sich dürres Spalierobst an den weißen, von schwarzem Gebälk durchquerten Kalkwänden der Häuser empor. Die Eingänge im Erdgeschoß haben drehbare Halbtüren, damit die Hühner nicht eindringen, die auf den Schwellen in Apfelwein aufgeweichte Brotkrumen aufpicken. Allmählich werden die Höfe enger, die Gebäude rücken näher aneinander, und die Hecken verschwinden. An einem der Häuser hängt, schaukelnd an einem Besenstiel zum Fenster heraus, ein Bündel Farnkraut. Hier ist die Schmiede; ein Wagen und zwei oder drei neue Karren stehen davor und versperren die Straße. Weiterhin leuchtet durch die offene Pforte der Gartenmauer ein weißes Landhaus, eine runde Rasenfläche davor mit einem Amor in der Mitte, der sich den Finger vor den Mund hält. Die Freitreppe flankieren zwei Vasen aus Bronze. Ein Amtsschild mit Wappen glänzt am Tore. Es ist das Haus des Notars, das schönste der ganzen Gegend.
L’église est de l’autre côté de la rue, vingt pas plus loin, à l’entrée de la place. Le petit cimetière qui l’entoure, clos d’un mur à hauteur d’appui, est si bien rempli de tombeaux, que les vieilles pierres à ras du sol font un dallage continu, où l’herbe a dessiné de soi-même des carrés verts réguliers. L’église a été rebâtie à neuf dans les dernières années du règne de Charles X. La voûte en bois commence à se pourrir par le haut, et, de place en place, a des enfonçures noires dans sa couleur bleue. Au-dessus de la porte, où seraient les orgues, se tient un jubé pour les hommes, avec un escalier tournant qui retentit sous les sabots.The Church is on the other side of the street, twenty paces farther down, at the entrance of the square. The little cemetery that surrounds it, closed in by a wall breast high, is so full of graves that the old stones, level with the ground, form a continuous pavement, on which the grass of itself has marked out regular green squares. The church was rebuilt during the last years of the reign of Charles X. The wooden roof is beginning to rot from the top, and here and there has black hollows in its blue colour. Over the door, where the organ should be, is a loft for the men, with a spiral staircase that reverberates under their wooden shoes.A templom az utcza másik oldalán van, vagy húsz lépéssel odább, mindjárt a piacz mellett. A körülötte lévő kis temető, melynek alacsony fala alig ér az ember könyökéig, annyira megtelt már sírral, hogy messziről úgy tünik föl, mintha ki volna kövezve azzal a sok régi, ledőlt sírkővel, a melyek körül a fű szabályos vonalú zöld foglalatot alkot. A templomot X. Károly uralkodásának utolsó éveiben restaurálták, illetőleg építették ujjá. Korhadni kezdő faboltozatának égszínkék színén itt-ott fekete foltok vannak. A bejáró fölött, ott, a hol másutt az orgona szokott lenni, karzat van a férfiak énekkara számára; a karzatra csigalépcső vezet, melyen a faczipők éktelenül kopognak.Zwanzig Schritte weiter, auf der andern Seite der Straße, beginnt der Marktplatz mit der Kirche. In dem kleinen Friedhofe um sie herum, den eine niedrige Mauer von Ellbogenhöhe umschließt, liegt Grabplatte an Grabplatte. Diese alten Steine bilden geradezu ein Pflaster, auf das aus den Ritzen hervorschießendes Gras grüne Rechtecke gezeichnet hat. Die Kirche selbst ist ein Neubau aus der letzten Zeit der Regierung Karls des Zehnten. Das hölzerne Dach beginnt bereits morsch zu werden. Auf dem blauen Anstrich der Decke über dem Schiff zeigen sich stellenweise schwarze Flecken. Über dem Eingang befindet sich da, wo gewöhnlich sonst in der Kirche die Orgel ist, eine Empore für die Männer, zu der eine Wendeltreppe hinaufführt, die laut dröhnt, wenn man sie betritt.
Le grand jour, arrivant par les vitraux tout unis, éclaire obliquement les bancs rangés en travers de la muraille, que tapisse çà et là quelque paillasson cloué, ayant au-dessous de lui ces mots en grosses lettres: «Banc de M. un tel.» Plus loin, à l’endroit où le vaisseau se rétrécit, le confessionnal fait pendant à une statuette de la Vierge, vêtue d’une robe de satin, coiffée d’un voile de tulle semé d’étoiles d’argent, et tout empourprée aux pommettes comme une idole des îles Sandwich; enfin une copie de la Sainte Famille, envoi du ministre de l’intérieur, dominant le maître-autel entre quatre chandeliers, termine au fond la perspective. Les stalles du choeur, en bois de sapin, sont restées sans être peintes.The daylight coming through the plain glass windows falls obliquely upon the pews ranged along the walls, which are adorned here and there with a straw mat bearing beneath it the words in large letters, "Mr. So-and-so's pew." Farther on, at a spot where the building narrows, the confessional forms a pendant to a statuette of the Virgin, clothed in a satin robe, coifed with a tulle veil sprinkled with silver stars, and with red cheeks, like an idol of the Sandwich Islands; and, finally, a copy of the "Holy Family, presented by the Minister of the Interior," overlooking the high altar, between four candlesticks, closes in the perspective. The choir stalls, of deal wood, have been left unpainted.A nap, a czifrázat nélkül való ablaküvegen át, ferde sugarat bocsát a fal mellett haránt elhelyezett padokra, a melyek alá néhol szalmaszőnyeg van szegezve; a szalmaszőnyegek mindegyikén nagybetüs felírás hirdeti, hogy ez "X. Y. úrnak a padja." Valamivel odább, azon a helyen, a hol a templom hajója szűkebbé válik, szemben a gyóntatószékkel, egy Mária-szobor áll; a Szűzön selyemruha van, fejét ezüstcsillagokkal telehintett tüll-fátyol borítja; orczái olyan pirosak, hogy messziről azokhoz a bálványokhoz hasonlít, a melyeket a Sandwich-szigetek lakói imádnak. Végre a főoltárt négy szál gyertyatartó s a Szent Család egy képe diszíti, a mely utóbbi a belügyminiszter úr ajándéka. A kórus székei fenyőfából valók és alighanem örökre festetlen maradtak.Das Tageslicht flutet in schrägen Strahlen durch die farblosen Scheiben auf die Bankreihen hernieder, die sich von Längswand zu Längswand hinziehen. Vor manchen Sitzen sind Strohmatten befestigt, und Namensschilder verkünden weithin sichtbar: »Platz des Herrn Soundso.« Wo sich das Schiff verengert, steht der Beichtstuhl und ihm gegenüber ein Standbild der Madonna, die ein Atlasgewand und einen Schleier, mit lauter silbernen Sternen besät, trägt. Ihre Wangen sind genau so knallrot angemalt wie die eines Götzenbildes auf den Sandwichinseln. Im Chor über dem Hochaltar schimmert hinter vier hohen Leuchtern die Kopie einer Heiligen Familie von Pietro Perugino, eine Stiftung der Regierung. Die Chorstühle aus Fichtenholz sind ohne Anstrich.
Les halles, c’est-à-dire un toit de tuiles supporté par une vingtaine de poteaux, occupent à elles seules la moitié environ de la grande place d’Yonville. La mairie, construite sur les dessins d’un architecte de Paris, est une manière de temple grec qui fait l’angle, à côté de la maison du pharmacien. Elle a, au rez-de- chaussée, trois colonnes ioniques et, au premier étage, une galerie à plein cintre, tandis que le tympan qui la termine est rempli par un coq gaulois, appuyé d’une patte sur la Charte et tenant de l’autre les balances de la justice.The market, that is to say, a tiled roof supported by some twenty posts, occupies of itself about half the public square of Yonville. The town hall, constructed "from the designs of a Paris architect," is a sort of Greek temple that forms the corner next to the chemist's shop. On the ground-floor are three Ionic columns and on the first floor a semicircular gallery, while the dome that crowns it is occupied by a Gallic cock, resting one foot upon the "Charte" and holding in the other the scales of Justice.A vásárcsarnok - egy téglatető, melyet vagy húsz faoszlop tart - körülbelül a felét foglalja el a yonville-i nagy piacznak. A polgármesteri hivatal, melynek a tervezetét egy párisi építész készítette, s mely nagyjában görög templomhoz hasonlít, a piacz szegletén áll, a gyógyszerész háza mellett. Alant három jón oszlop diszíti; az emeleten ívezetes, hosszú karzata van; homlokfalának síkján a gall kakast látni, a mint egyik lábával az alkotmánylevélre támaszkodik, a másikban pedig az Igazságszolgáltatásnak a mérlegét tartja.Fast die Hälfte des Marktplatzes von Yonville nehmen »die Hallen« ein: ein Ziegeldach auf etlichen zwanzig Holzsäulen. Das Rathaus, nach dem Entwurfe eines Pariser Architekten in antikem Stil erbaut, steht in der jenseitigen Ecke des Platzes neben der Apotheke. Das Erdgeschoß hat eine dorische Säulenhalle, der erste Stock eine offene Galerie, und darüber im Giebelfelde haust ein gallischer Hahn, der mit der einen Klaue das Gesetzbuch umkrallt und in der andern die Wage der Gerechtigkeit hält.
Mais ce qui attire le plus les yeux, c’est, en face de l’auberge du Lion d’or, la pharmacie de M. Homais! Le soir, principalement, quand son quinquet est allumé et que les bocaux rouges et verts qui embellissent sa devanture allongent au loin, sur le sol, leurs deux clartés de couleur; alors, à travers elles, comme dans des feux du Bengale, s’entrevoit l’ombre du pharmacien, accoudé sur son pupitre. Sa maison, du haut en bas, est placardée d’inscriptions écrites en anglaise, en ronde, en moulée: «Eaux de Vichy, de Seltz et de Barèges, robs dépuratifs, médecine Raspail, racahout des Arabes, pastilles Darcet, pâte Regnault, bandages; bains, chocolats de santé, etc.» Et l’enseigne, qui tient toute la largeur de la boutique, porte en lettres d’or: Homais, pharmacien. Puis, au fond de la boutique, derrière les grandes balances scellées sur le comptoir, le mot laboratoire se déroule au-dessus d’une porte vitrée qui, à moitié de sa hauteur, répète encore une fois Homais, en lettres d’or, sur un fond noir.But that which most attracts the eye is opposite the Lion d'Or inn, the chemist's shop of Monsieur Homais. In the evening especially its argand lamp is lit up and the red and green jars that embellish his shop-front throw far across the street their two streams of colour; then across them as if in Bengal lights is seen the shadow of the chemist leaning over his desk. His house from top to bottom is placarded with inscriptions written in large hand, round hand, printed hand: "Vichy, Seltzer, Barege waters, blood purifiers, Raspail patent medicine, Arabian racahout, Darcet lozenges, Regnault paste, trusses, baths, hygienic chocolate," etc. And the signboard, which takes up all the breadth of the shop, bears in gold letters, "Homais, Chemist." Then at the back of the shop, behind the great scales fixed to the counter, the word "Laboratory" appears on a scroll above a glass door, which about half-way up once more repeats "Homais" in gold letters on a black ground.De mindezeknél sokkal tartósabban köti le az idegen figyelmét, szemben az Arany oroszlán fogadóval, Homais úrnak a gyógyszertára! Kivált este, mikor a gázlángok kigyúlnak, s a kirakatát szépítő vörös és zöld üveggömbök színes fényöket kivetik az utczára, akkor, rajtok keresztül, mintha bengáli világításban tünnék fel a dolgozóasztalára hajló gyógyszerész árnyéka. Házát teljesen beborítják a hirdetések, melyek dőlt és egyenes betűkkel, angolul és francziául ajánlják mindazt, a mi az egészségre jó: "Vichy, Selters és Barèges vizét, a vértisztító roob-okat, a Raspail-féle orvosságot, az arabok racahout-ját, a Darcet-féle pasztillákat, Regnault pasztáját, a különböző kötőszereket, fürdőket és csokoládé-czukrokat stb. stb." A czímtáblán pedig, mely olyan hosszú, mint a mekkora a bolt szélessége, arany betűk nevezik meg a gyógyszertár tulajdonosát: Homais, gyógyszerész. A bolt hátulsó részében végül, a dolgozóasztalra erősített nagy mérlegek mögött, a laboratórium szó olvasható egy üveges ajtó fölött, melynek a közepe táján fekete alapon csillogó aranybetűk ismétlik a Homais nevet.Das Augenmerk des Fremden fällt immer zuerst auf die Apotheke des Herrn Homais, schräg gegenüber vom »Gasthof zum goldnen Löwen«. Zumal am Abend, wenn die große Lampe im Laden brennt und ihr helles, durch die bunten Flüssigkeiten in den dickbauchigen Flaschen, die das Schaufenster schmücken sollen, rot und grün gefärbtes Licht weit hinaus über das Straßenpflaster fällt, dann sieht man den Schattenriß des über sein Pult gebeugten Apothekers wie in bengalischer Beleuchtung. Außen ist sein Haus von oben bis unten mit Reklameschildern bedeckt, die in allen möglichen Schriftarten ausschreien: »Mineralwasser von Vichy«, »Sauerbrunnen«, »Selterswasser«, »Kamillentee«, »Kräuterlikör«, »Kraftmehl«, »Hustenpastillen«, »Zahnpulver«, »Mundwasser«, »Bandagen«, »Badesalz«, »Gesundheitsschokolade« usw. usw. Auf der Firma, die so lang ist wie der ganze Laden, steht in mächtigen goldnen Buchstaben: »Homais, Apotheker«. Drinnen, hinter den hohen, auf der Ladentafel festgeschraubten Wagen, liest man über einer Glastüre das Wort »Laboratorium« und auf der Tür selbst noch einmal in goldnen Lettern auf schwarzem Grunde den Namen »Homais«.
Il n’y a plus ensuite rien à voir dans Yonville. La rue (la seule), longue d’une portée de fusil et bordée de quelques boutiques, s’arrête court au tournant de la route. Si on la laisse sur la droite et que l’on suive le bas de la côte Saint-Jean, bientôt on arrive au cimetière.Beyond this there is nothing to see at Yonville. The street (the only one) a gunshot in length and flanked by a few shops on either side stops short at the turn of the highroad. If it is left on the right hand and the foot of the Saint-Jean hills followed the cemetery is soon reached.Egyéb látnivaló aztán nincsen Yonville-ban. Az utcza - nincs több, csak ez az egy - körülbelül egy puskalövésnyi hosszúságu; egy pár bolt van még benne, egyéb semmi. Ahogy a kanyarodóhoz jutunk, már kiértünk az országútra. Ha erről letérünk, s jobbra a Saint-Jean-hegy felé haladunk, nemsokára az új temetőbe érünk.Weitere Sehenswürdigkeiten gibt es in Yonville nicht. Die Hauptstraße (die einzige) reicht einen Büchsenschuß weit und hat zu beiden Seiten ein paar Kramläden. An der Straßenbiegung ist der Ort zu Ende. Wenn man vorher nach links abwendet und dem Hange folgt, gelangt man hinab zum Gemeindefriedhof.
Lors du choléra, pour l’agrandir, on a abattu un pan de mur et acheté trois acres de terre à côté; mais toute cette portion nouvelle est presque inhabitée, les tombes, comme autrefois, continuant à s’entasser vers la porte. Le gardien, qui est en même temps fossoyeur et bedeau à l’église (tirant ainsi des cadavres de la paroisse un double bénéfice), a profité, du terrain vide pour y semer des pommes de terre. D’année en année, cependant, son petit champ se rétrécit, et, lorsqu’il survient une épidémie, il ne sait pas s’il doit se réjouir des décès ou s’affliger des sépultures.At the time of the cholera, in order to enlarge this, a piece of wall was pulled down, and three acres of land by its side purchased; but all the new portion is almost tenantless; the tombs, as heretofore, continue to crowd together towards the gate. The keeper, who is at once gravedigger and church beadle (thus making a double profit out of the parish corpses), has taken advantage of the unused plot of ground to plant potatoes there. From year to year, however, his small field grows smaller, and when there is an epidemic, he does not know whether to rejoice at the deaths or regret the burials.A kolera idején az új temetőt meg akarták nagyobbítani; lebontották az egyik falát s a szomszédos területből három holdnyi földet vásároltak hozzá. Ebbe a részbe eleinte nem temetkezett senki; továbbra is csak a kapu tájékán szaporodtak a sírok. Az őr, a ki egyszersmind sírásó, s egyúttal sekrestyés is (szóval kettős hasznot húz a plébánia halottaiból), felhasználta az üres területet s krumplit ültetett bele. De krumpliföldje most már évről-évre kisebb lesz, s mikor epidémia üt ki, nem tudja, hogy örüljön-e a haláleseteknek, vagy kétségbe essék a sok temetés miatt.Zur Zeit der Cholera wurde ein Stück der Kirchhofsmauer niedergelegt und der Friedhof durch Ankauf von drei Morgen Land vergrößert, aber dieser ganze neue Teil ist so gut wie noch unbenutzt geblieben. Wie vordem drängen sich die Grabhügel nach dem Eingangstor zu zusammen. Der Pförtner, der zugleich auch Totengräber und Kirchendiener ist und somit aus den Leichen der Gemeinde eine doppelte Einnahme zieht, hat sich das unbenutzte Land angeeignet, um darauf Kartoffeln zu erbauen. Aber von Jahr zu Jahr vermindert sich sein bißchen Boden, und es brauchte bloß wieder einmal eine Epidemie zu kommen, so wüßte er nicht, ob er sich über die vielen Toten freuen oder über ihre neuen Gräber ärgern solle.
-- Vous vous nourrissez des morts, Lestiboudois! lui dit enfin un jour, M. le curé. Cette parole sombre le fit réfléchir; elle l’arrêta pour quelque temps; mais, aujourd’hui encore, il continue la culture de ses tubercules, et même soutient avec aplomb qu’ils poussent naturellement."You live on the dead, Lestiboudois!" the curie at last said to him one day. This grim remark made him reflect; it checked him for some time; but to this day he carries on the cultivation of his little tubers, and even maintains stoutly that they grow naturally.- Ön valósággal a halottakból él, Lestiboudois! - szólt hozzá egyszer a tisztelendő ur. Ez a sokatmondó megjegyzés gondolkodóba ejtette; egy darabig abba is hagyta a gazdálkodást, de aztán túltette magát a kétségein. Most megint burgonyát ültet s azt hangoztatja, hogy a termése bőségének semmi összefüggése sincs a közvetetlen szomszédsággal.»Lestiboudois, Sie leben von den Toten!« sagte eines Tages der Pfarrer zu ihm. Diese gruselige Bemerkung stimmte den Küster nachdenklich. Eine Zeitlang enthielt er sich der Landwirtschaft. Dann aber und bis auf den heutigen Tag zog er seine Erdäpfel weiter. Ja, er versichert sogar mit Nachdruck, sie wüchsen ganz von selber.
Depuis les événements que l’on va raconter; rien, en effet, n’a changé à Yonville. Le drapeau tricolore de fer-blanc tourne toujours au haut du clocher de l’église; la boutique du marchand de nouveautés agite encore au vent ses deux banderoles d’indienne; les foetus du pharmacien, comme des paquets d’amadou blanc, se pourrissent de plus en plus dans leur alcool bourbeux, et, au- dessus de la grande porte de l’auberge, le vieux lion d’or, déteint par les pluies, montre toujours aux passants sa frisure de caniche.Since the events about to be narrated, nothing in fact has changed at Yonville. The tin tricolour flag still swings at the top of the church-steeple; the two chintz streamers still flutter in the wind from the linen-draper's; the chemist's fetuses, like lumps of white amadou, rot more and more in their turbid alcohol, and above the big door of the inn the old golden lion, faded by rain, still shows passers-by its poodle mane.Azok óta az események óta ugyanis, a melyek elbeszélése alább következik, semmi sem változott Yonville-ban. A bádog-trikolor még most is ott forog a templomtornyon; a divatárus boltnak az ajtaja fölött ma is ide-oda lengeti a szél a két karton-lobogót; a gyógyszerész foetusai, a melyeket egy-egy nagy darab taplónak nézne az ember, iszapos borszeszszel teli üvegeikben, ott állnak, a hol régen; s a vendéglő kapuja felett látható öreg oroszlán, mely a sok esőtől már színét vesztette, még egyre mutogatja a járókelőknek pudli-frizuráját.Seit den Ereignissen, die hier erzählt werden, hat sich in Yonville wirklich nichts verändert. Noch immer dreht sich auf der Kirchturmspitze die weiß-rot-blaue Fahne aus Blech, noch immer flattern vor dem Laden des Modewarenhändlers zwei Kattunwimpel im Winde, noch immer schwimmen im Schaufenster der Apotheke häßliche Präparate in Glasbüchsen voll trübgewordnem Alkohol, und ganz wie einst zeigt der alte, von Wind und Wetter ziemlich entgoldete Löwe über dem Tore des Gasthofes den Vorübergehenden seine Pudelmähne.
Le soir que les époux Bovary devaient arriver à Yonville, madame veuve Lefrançois, la maîtresse de cette auberge, était si fort affairée, qu’elle suait à grosses gouttes en remuant ses casseroles. C’était le lendemain jour de marché dans le bourg. Il fallait d’avance tailler les viandes, vider les poulets, faire de la soupe et du café. Elle avait, de plus, le repas de ses pensionnaires, celui du médecin, de sa femme et de leur bonne; le billard retentissait d’éclats de rire; trois meuniers, dans la petite salle, appelaient pour qu’on leur apportât de l’eau-de-vie; le bois flambait, la braise craquait, et, sur la longue table de la cuisine, parmi les quartiers de mouton cru, s’élevaient des piles d’assiettes qui tremblaient aux secousses du billot où l’on hachait des épinards. On entendait, dans la basse-cour, crier les volailles que la servante poursuivait pour leur couper le cou.On the evening when the Bovarys were to arrive at Yonville, Widow Lefrancois, the landlady of this inn, was so very busy that she sweated great drops as she moved her saucepans. To-morrow was market-day. The meat had to be cut beforehand, the fowls drawn, the soup and coffee made. Moreover, she had the boarders' meal to see to, and that of the doctor, his wife, and their servant; the billiard-room was echoing with bursts of laughter; three millers in a small parlour were calling for brandy; the wood was blazing, the brazen pan was hissing, and on the long kitchen table, amid the quarters of raw mutton, rose piles of plates that rattled with the shaking of the block on which spinach was being chopped. From the poultry-yard was heard the screaming of the fowls whom the servant was chasing in order to wring their necks.Akkor este, mikor a Bovary-házaspárnak Yonville-ba kellett érkeznie, az özvegy Lefrançoisné, az említett vendéglőnek a tulajdonosa, annyira el volt foglalva, hogy mialatt kondérjaival és serpenyőivel foglalatoskodott, az izzadtság csak úgy csurgott róla. Másnap tudniillik vásár volt a mezővároskában. Előre készen kellett lennie a munkája egy részével: a hús felvágása, a szárnyasok megtisztítása, a leves és a kávé megcsinálása nem maradhatott másnapra. Azonkívül gondoskodnia kellett vendégeinek (az orvosnak, az orvos feleségének és szolgálójuknak) a vacsorájáról is. A biliárd-szobából nagy hahotázás hallatszott. A kisebbik teremben három molnár pálinkát követelt. A tűzhelyen a fa lángolt, a szén pattogott, s a hosszú konyha-asztalon a nyers ürühús szomszédságában felhalmozott tányérok egyre csörömpöltek, mialatt a deszkán a parajt apritották. A baromfi-udvarból behallatszott, mily kétségbeesetten csipognak, gágoknak a szárnyas állatok, a melyeket a szolgáló, kivégzés czéljából, üldözőbe vett.An dem Abend, da das Ehepaar Bovary in Yonville eintreffen sollte, war die Löwenwirtin, die Witwe Franz, derartig beschäftigt, daß ihr beim Hantieren mit ihren Töpfen der Schweiß von der Stirne perlte. Am folgenden Tag war nämlich Markttag im Städtchen. Da mußte Fleisch zurechtgehackt, Geflügel ausgenommen, Bouillon gekocht und Kaffee gebrannt werden. Daneben die regelmäßigen Tischteilnehmer und heute obendrein der neue Doktor nebst Frau Gemahlin und Dienstmädchen! Am Billard lachten Gäste, und in der kleinen Gaststube riefen drei Müllerburschen nach Schnaps. Im Herde prasselte und schmorte es, und auf dem langen Küchentische paradierten neben einer rohen Hammelkeule Stöße von Tellern, die nach dem Takte des Wiegemessers tanzten, mit dem die Köchin Spinat zerkleinerte. Vom Hofe aus ertönte das ängstliche Gegacker der Hühner, die von der Magd gejagt wurden, weil sie etlichen die Köpfe abschneiden wollte.
Un homme en pantoufles de peau verte, quelque peu marqué de petite vérole et coiffé d’un bonnet de velours à gland d’or, se chauffait le dos contre la cheminée. Sa figure n’exprimait rien que la satisfaction de soi-même, et il avait l’air aussi calme dans la vie que le chardonneret suspendu au-dessus de sa tête, dans une cage d’osier: c’était le pharmacien.A man slightly marked with small-pox, in green leather slippers, and wearing a velvet cap with a gold tassel, was warming his back at the chimney. His face expressed nothing but self-satisfaction, and he appeared to take life as calmly as the goldfinch suspended over his head in its wicker cage: this was the chemist.A kályhánál, zöldszínü bőrpapucsban és aranybojtos bársony sipkában, egy himlőhelyes arczu ember melengette a hátát. Ábrázatán nem látszott egyéb, csak a magamagával való nagy megelégedés: olyan nyugodtan és derülten nézett a világba, mint az a tengelicz, mely a feje fölött lévő fűzfa-kalitkában vígan szökdécselt le s fel, jobbra-balra. Ez a himlőhelyes arczu ember: a gyógyszerész volt.Ein Herr in grünledernen Pantoffeln, eine goldne Troddel an seinem schwarzsamtnen Käppchen, wärmte sich am Kamin des Gastzimmers den Rücken. Im Gesicht hatte er ein paar Blatternarben. Sein ganzes Wesen strahlte förmlich von Selbstzufriedenheit. Offenbar lebte er genau so gleichmütig dahin wie der Stieglitz, der oben an der Decke in seinem Weidenbauer herumhüpfte. Dieser Herr war der Apotheker.
-- Artémise! criait la maîtresse d’auberge, casse de la bourrée, emplis les carafes, apporte de l’eau-de-vie, dépêche-toi! Au moins, si je savais quel dessert offrir à la société que vous attendez! Bonté divine! les commis du déménagement recommencent leur tintamarre dans le billard! Et leur charrette qui est restée sous la grande porte! L’Hirondelle est capable de la défoncer en arrivant! Appelle Polyte pour qu’il la remise!... Dire que, depuis le matin, monsieur Homais, ils ont peut-être fait quinze parties et bu huit pots de cidre!... Mais ils vont me déchirer le tapis, continuait-elle en les regardant de loin, son écumoire à la main."Artemise!" shouted the landlady, "chop some wood, fill the water bottles, bring some brandy, look sharp! If only I knew what dessert to offer the guests you are expecting! Good heavens! Those furniture-movers are beginning their racket in the billiard-room again; and their van has been left before the front door! The 'Hirondelle' might run into it when it draws up. Call Polyte and tell him to put it up. Only think, Monsieur Homais, that since morning they have had about fifteen games, and drunk eight jars of cider! Why, they'll tear my cloth for me," she went on, looking at them from a distance, her strainer in her hand.Artémise! - kiáltott a fogadósné - aprózd fel a rőzsét, töltsd meg a vizesüvegeket, hozz pálinkát, siess! Csak legalább azt tudnám, hogy utóételnek mit szolgáljak föl azok számára, a kiket ön vár?! Jóságos isten! Micsoda lármát csapnak megint ezek a bútorszállító legények, odaát, a biliárd-szobában! És a kocsijok még most is ott van a kapu alatt! A Fecske, a dilizsáncz-kocsi, még beléje fog ütközni, ha megjön; pedig már nemsokára itt kell lennie! Hídd Polyte-ot, hogy húzza el onnan!... Képzelje, Homais ur, reggel óta már vagy tizenöt partit játszottak s megittak nyolcz kanna almabort!... Teremtette, még el fogják szakítani a biliárd posztóját! - folytatta messziről nézve őket, a habszedő kanállal a kezében.»Artemisia!« rief die Wirtin. »Leg noch ein bißchen Reisig ins Feuer! Fülle die Wasserflaschen! Schaff den Schnaps hinein! Und mach schnell! Ach, wenn ich nur wüßte, was ich den Herrschaften, die heute eintreffen, zum Nachtisch vorsetzen soll? Heiliger Bimbam! Die Leute von der Speditionsgesellschaft hören mit ihrem Geklapper auf dem Billard auch gar nicht auf! Und der Möbelwagen steht draußen immer noch mitten auf der Straße, gerade vor der Hofeinfahrt! Wenn die Post kommt, wird es eine Karambolage geben. Ruf mir mal Hippolyt! Er soll den Wagen beiseiteschieben ... Was ich sagen wollte, Herr Apotheker, diese Leute spielen schon den ganzen Vormittag. Jetzt sind sie bei der fünfzehnten Partie und beim achten Schoppen Apfelwein! Man wird mir noch ein Loch ins Tuch stoßen!« Sie war auf einen Augenblick, den Kochlöffel in der Hand, ins Gastzimmer gelaufen.
-- Le mal ne serait pas grand, répondit M. Homais vous en achèteriez un autre."That wouldn't be much of a loss," replied Monsieur Homais. "You would buy another."Az ugyan nem volna baj - felelt Homais ur. - Majd vesz egy másikat.»Das wär auch weiter kein Malheur!« meinte Homais. »Dann schaffen Sie gleich ein neues Billard an!«
-- Un autre billard! exclama la veuve."Another billiard-table!" exclaimed the widow.Mit? Egy másik biliárdot! - kiáltott fel az özvegy.»Ein neues Billard!« jammerte die Witwe.
-- Puisque celui-là ne tient plus, madame Lefrançois; je vous le répète, vous vous faites tort! vous vous faites grand tort! Et puis les amateurs, à présent, veulent des blouses étroites et des queues lourdes. On ne joue plus la bille; tout est changé! Il faut marcher avec son siècle! Regardez Tellier, plutôt..."Since that one is coming to pieces, Madame Lefrancois. I tell you again you are doing yourself harm, much harm! And besides, players now want narrow pockets and heavy cues. Hazards aren't played now; everything is changed! One must keep pace with the times! Just look at Tellier!"Ez már úgy se jó, Lefrançoisné asszony. Mondtam már sokszor, hogy ön nem cselekszik helyesen! Sőt éppenséggel nem helyesen cselekszik, ha nem vesz másikat!... Lássa, ma már az igazi játékosok azt kívánják, hogy a biliárd-lyuk kicsi legyen, a dákó pedig nehéz. Nem játszszák már a régi módi játékokat: megváltoztak az idők! És hiába, haladni kell a korral! Nézze például Tellier-t, ez már...»Nu freilich, Frau Franz! Das alte Ding da taugt nicht mehr viel! Ich habs Ihnen schon tausendmal gesagt. Es ist Ihr eigner Schaden! Und ein großer Schaden! Heutzutage verlangen passionierte Spieler große Bälle und schwere Queues. Mit solchen Bällchen spielt man nicht mehr. Die Zeiten ändern sich! Man muß modern sein! Sehen Sie sich mal bei Tellier im Café Français ...«
L’hôtesse devint rouge de dépit. Le pharmacien ajouta:The hostess reddened with vexation. The chemist went on—A vendéglősné dühbe jött, s arcza kipirúlt a méregtől. De a gyógyszerész azért folytatta:Die Wirtin wurde rot vor Ärger, aber der Apotheker fuhr fort:
-- Son billard, vous avez beau dire, est plus mignon que le vôtre; et qu’on ait l’idée, par exemple de monter une poule patriotique pour la Pologne ou les inondés de Lyon..."You may say what you like; his table is better than yours; and if one were to think, for example, of getting up a patriotic pool for Poland or the sufferers from the Lyons floods—"Ez már halad a korral. Beszélhet ön akármit, az ő biliárdja jobb, kisebb és alkalmatosabb, mint az öné; s ha az embernek, például, az jut eszébe, hogy jó volna egy nagy biliárd-partit rendezni, fogadásokkal, Lengyelország vagy a lyoni árvízkárosultak javára...»Sie können sagen, was Sie wollen! Sein Billard ist handlicher als Ihrs. Und wenn es heißt, eine patriotische Poule zu entrieren, sagen wir: zum Besten der vertriebenen Polen oder für die Überschwemmten von Lyon ...«
-- Ce ne sont pas des gueux comme lui qui nous font peur! interrompit l’hôtesse, en haussant ses grosses épaules. Allez! allez! monsieur Homais, tant que le Lion d’or vivra, on y viendra. Nous avons du foin dans nos bottes, nous autres! Au lieu qu’un de ces marins vous verrez le Café français fermé, et avec une belle affiche sur les auvents!... Changer mon billard, continuait-elle en se parlant à elle-même, lui qui m’est si commode pour ranger ma lessive, et sur lequel, dans le temps de la chasse, j’ai mis coucher jusqu’à six voyageurs!... Mais ce lambin d’Hivert qui n’arrive pas!"It isn't beggars like him that'll frighten us," interrupted the landlady, shrugging her fat shoulders. "Come, come, Monsieur Homais; as long as the 'Lion d'Or' exists people will come to it. We've feathered our nest; while one of these days you'll find the 'Cafe Francais' closed with a big placard on the shutters. Change my billiard-table!" she went on, speaking to herself, "the table that comes in so handy for folding the washing, and on which, in the hunting season, I have slept six visitors! But that dawdler, Hivert, doesn't come!"Az olyan koldusoktól, mint ő, még nem fogunk megijedni! - fakadt ki a vendéglősné, egyet rándítva kövér vállán. - Legyen nyugodt, Homais ur, a mig az Arany oroszlán megvan: vendégei is lesznek. Nekünk, hála istennek, még van egy pár garasunk a ládafiában, mig a Franczia kávéház-at nemsokára be fogják csukni, s ön egy szép napon arra ébred, hogy biliárd helyett zárt ajtót talál ott, a zárt ajtón pedig árverési hirdetményt! Más biliárdot vegyek? - folytatta olyan hangon, mintha nem is Homais urhoz szólna, csak magában beszélgetne - hát nem elég kényelmes ez?!... Vadászat idején hat utas is elhál rajta, s milyen jó, a mikor a kimosott fehérnemüt ki kell teritgetni!... De hol a pokolba marad az a lajhár?! - Kicsoda? Hivert!»Ach was!« unterbrach ihn die Löwenwirtin verächtlich. »Vor dem Bettelvolk hat unsereiner noch lange keine Angst! Lassen Sies nur gut sein, Herr Apotheker! Solange der Goldne Löwe bestehen wird, sitzen auch Gäste drin! Wir verhungern nicht! Aber Ihr geliebtes Café Français, das wird eines schönen Tages die Bude zumachen! Oder vielmehr der Gerichtsvollzieher! Ich soll mir ein andres Billard anschaffen? Wo meins so bequem ist zum Wäschefalten! Und wenn Jagdgäste da sind, können gleich sechse drauf übernachten! Nee, nee ... Wo bleibt nur eigentlich der langweilige Kerl, der Hivert!«
-- L’attendez-vous pour le dîner de vos messieurs? demanda le pharmacien."Are you waiting for him for your gentlemen's dinner?"- Miatta vár a tálalással? - kérdezte a gyógyszerész.»Sollen denn Ihre Tischgäste mit dem Essen warten, bis die Post gekommen ist?« fragte Homais ungeduldig.
-- L’attendre? Et M. Binet donc! À six heures battant vous allez le voir entrer, car son pareil n’existe pas sur la terre pour l’exactitude. Il lui faut toujours sa place dans la petite salle! On le tuerait plutôt que de le faire dîner ailleurs! et dégoûté qu’il est! et si difficile pour le cidre! Ce n’est pas comme M. Léon; lui, il arrive quelquefois à sept heures, sept heures et demie même; il ne regarde seulement pas à ce qu’il mange. Quel bon jeune homme! jamais un mot plus haut que l’autre."Wait for him! And what about Monsieur Binet? As the clock strikes six you'll see him come in, for he hasn't his equal under the sun for punctuality. He must always have his seat in the small parlour. He'd rather die than dine anywhere else. And so squeamish as he is, and so particular about the cider! Not like Monsieur Leon; he sometimes comes at seven, or even half-past, and he doesn't so much as look at what he eats. Such a nice young man! Never speaks a rough word!"Miatta? Dehogy! Hát Binet ur?! Ameddig ő itt nincs, addig úgy se tálalhatok. Ő különben pontban hatkor itt lesz, mert pontosság dolgában nincsen párja. Csak ne volna olyan akaratos! Az ő helyét a kis teremben mindig fenn kell tartani; inkább meghalna, mint hogy másutt egyék! És milyen finnyás! Az almaborban mindig talál valami hibát. Bezzeg Léon ur már egészen más ember! Ő néha hét órakor jön, néha fél nyolczkor, de jóformán meg se nézi, hogy mit eszik. Milyen derék fiatal ember! Soha egy hangos szavát se hallani.»Warten? Herr Binet ist ja noch nicht da! Der kommt Schlag sechs, einen wie alle Tage! So ein Muster von Pünktlichkeit gibts auf der ganzen Welt nicht wieder. Er hat seit urdenklichen Zeiten seinen Stammplatz in der kleinen Stube. Er ließe sich eher totschlagen, als daß er wo anders äße. Was Schlechtes darf man dem nicht vorsetzen. Und auf den Apfelwein versteht er sich aus dem ff. Er ist nicht wie Herr Leo, der heute um sieben und morgen um halb acht erscheint und alles ißt, was man ihm vorsetzt! Übrigens ein feiner junger Mann! Ich hab noch nie ein lautes Wort von ihm gehört.«
-- C’est qu’il y a bien de la différence, voyez-vous, entre quelqu’un qui a reçu de l’éducation et un ancien carabinier qui est percepteur."Well, you see, there's a great difference between an educated man and an old carabineer who is now a tax-collector."Hát bizony nagy különbség van egy jónevelésü ember, meg egy adószedő között, a ki valamikor karabélyos altiszt volt.»Da sehen Sie eben den Unterschied zwischen jemandem, der eine Kinderstube hinter sich hat, und einem ehemaligen Kürassier und jetzigen Steuereinnehmer!«
Six heures sonnèrent. Binet entra.Six o'clock struck. Binet came in.Hat órát ütött; Binet belépett.Es schlug sechs. Binet trat ein.
Il était vêtu d’une redingote bleue, tombant droit d’elle-même tout autour de son corps maigre, et sa casquette de cuir, à pattes nouées par des cordons sur le sommet de sa tête, laissait voir, sous la visière relevée, un front chauve, qu’avait déprimé l’habitude du casque. Il portait un gilet de drap noir, un col de crin, un pantalon gris, et, en toute saison, des bottes bien cirées qui avaient deux renflements parallèles, à cause de la saillie de ses orteils. Pas un poil ne dépassait la ligne de son collier blond, qui, contournant la mâchoire, encadrait comme la bordure d’une plate-bande sa longue figure terne, dont les yeux étaient petits et le nez busqué. Fort à tous les jeux de cartes, bon chasseur et possédant une belle écriture, il avait chez lui un tour, où il s’amusait à tourner des ronds de serviette dont il encombrait sa maison, avec la jalousie d’un artiste et l’égoïsme d’un bourgeois.He wore a blue frock-coat falling in a straight line round his thin body, and his leather cap, with its lappets knotted over the top of his head with string, showed under the turned-up peak a bald forehead, flattened by the constant wearing of a helmet. He wore a black cloth waistcoat, a hair collar, grey trousers, and, all the year round, well-blacked boots, that had two parallel swellings due to the sticking out of his big-toes. Not a hair stood out from the regular line of fair whiskers, which, encircling his jaws, framed, after the fashion of a garden border, his long, wan face, whose eyes were small and the nose hooked. Clever at all games of cards, a good hunter, and writing a fine hand, he had at home a lathe, and amused himself by turning napkin rings, with which he filled up his house, with the jealousy of an artist and the egotism of a bourgeois.Hosszú kék kabát volt rajta, melyben sovány, szikár teste csak úgy lötyögött, és zsinórzattal átfont bőr-csákó, melynek felcsapott ellenzője alól kopasz homlok látszott ki, s a kopasz homlokon egy vöröses vonal: a csákóviselet kétségtelen nyoma. Öltözete ezenkívül fekete posztó-mellényből, lószőr nyakravaló betétből és szürke nadrágból állott; a lábán télen-nyáron fénymázas csizmát viselt, melynek bőre a hüvelykujj helyén erősen kidudorodott. Gondosan ápolt szőke bajusza és pofaszakála, melyek kiborotvált álla körül összevegyültek, hosszú fakó arcza körül olyan szabályos vonalu keretet alkottak, a minőt veteményes ágyakon látni; szeme apró, orra hajlott volt. Remekül kártyázott, szeretett vadászni, szépírás dolgában csak kevesen vetekedhettek vele, de semmivel se foglalkozott olyan örömest, mint az esztergályozással. Asztalkendő-gyűrűket szokott készíteni, s bár ebből a hasznos iparczikkből már egész tárháza volt, az esztergályozást nem hagyta abba, mindenekelőtt művészi hiúságból, de egyszersmind nyárspolgárias takarékosságból, nem akarván pénzt adni olyan valamiért, a mit maga is elkészíthetett.Er hatte einen blauen Rock an, der schlaff an seinem mageren Körper herunterhing. Unter dem Schirm seiner Ledermütze blickte ein Kahlkopf hervor, der um die Stirn eingedrückt von dem langjährigen Tragen des schweren Helms aussah. Er trug eine Weste aus schwarzem Stoff, einen Pelzkragen, graue Hosen und tadellos blankgewichste Schuhe, die vorn besonders ausgearbeitet waren, weil er dauernd an geschwollenen Zehen litt. Sein blonder Backenbart war peinlichst gestutzt und umrahmte ihm das lange bleiche Gesicht mit den kleinen Augen und der Adlernase wie eine Hecke den Garten. Er war ein Meister in jeglichem Kartenspiel und ein guter Jäger, hatte eine hübsche Handschrift und besaß zu Hause eine Drehbank, auf der er zu seinem Vergnügen Serviettenringe drechselte. Er hatte ihrer schon eine Unmenge, die er mit der Eifersucht eines Künstlers und dem Geiz des Spießers hütete.
Il se dirigea vers la petite salle; mais il fallut d’abord en faire sortir les trois meuniers; et, pendant tout le temps que l’on fut à mettre son couvert, Binet resta silencieux à sa place, auprès du poêle; puis il ferma la porte et retira sa casquette, comme d’usage.He went to the small parlour, but the three millers had to be got out first, and during the whole time necessary for laying the cloth, Binet remained silent in his place near the stove. Then he shut the door and took off his cap in his usual way.A kis terem felé indult; de onnan előbb ki kellett küldeni a három molnárt; és, mialatt megterítettek számára, Binet szótlanúl álldogált a kályha mellett; aztán becsukta az ajtót, s levette a csákóját, szokása szerint.Binet schritt nach der kleinen Stube zu. Erst mußten dort aber die drei Müllerburschen hinauskomplimentiert werden. Während man drin für ihn deckte, blieb er in der großen Gaststube stumm in der Nähe des Ofens stehen, dann ging er hinein, klinkte die Türe ein und nahm seine Mütze ab. Das hatte alles so seine Ordnung.
-- Ce ne sont pas les civilités qui lui useront la langue! dit le pharmacien, dès qu’il fut seul avec l’hôtesse."It isn't with saying civil things that he'll wear out his tongue," said the chemist, as soon as he was along with the landlady.Már az igaz, hogy udvariasságokkal nem igen koptatja a nyelvét! - szólt a gyógyszerész, a hogy egyedül maradt a fogadósnéval.»An übermäßiger Höflichkeit wird der mal nicht sterben!« bemerkte der Apotheker, als er wieder mit der Wirtin allein war.
-- Jamais il ne cause davantage, répondit-elle; il est venu ici, la semaine dernière, deux voyageurs en draps, des garçons pleins d’esprit qui contaient, le soir, un tas de farces que j’en pleurais de rire; eh bien, il restait là, comme une alose, sans dire un mot."He never talks more," she replied. "Last week two travelers in the cloth line were here—such clever chaps who told such jokes in the evening, that I fairly cried with laughing; and he stood there like a dab fish and never said a word."Soha se beszél többet - felelt emez. - A mult héten két finom vendég járt itt, a kik vászonban utaztak: jókedvü, elmés fiatalemberek, a kik egész este folyvást tréfáltak, s annyi bolondságot beszéltek összevissza, hogy nekem a könnyem is csorgott a nevetéstől. Azt hiszi, megszólalt vagy egyszer? Úgy hallgatott az, mint a csuka.»Er redet nie viel,« entgegnete diese. »Vergangene Woche waren zwei Tuchreisende hier, lustige Kerle, die uns den ganzen Abend Schnurren erzählt haben. Ich wäre beinahe umgekommen vor Lachen. Der aber hat wie ein Stockfisch dabeigesessen und keine Miene verzogen.«
-- Oui, fit le pharmacien, pas d’imagination, pas de saillies, rien de ce qui constitue l’homme de société!"Yes," observed the chemist; "no imagination, no sallies, nothing that makes the society-man."Igen - szólt a gyógyszerész - nincs neki se képzelete, se egy ötlete, egyáltalán semmi abból, a mi a nagyvilági férfiut teszi.»Ja, ja,« sagte der Apotheker, »der Mensch hat keine Phantasie, keinen Witz, keinen geselligen Sinn!«
-- On dit pourtant qu’il a des moyens, objecta l’hôtesse."Yet they say he has parts," objected the landlady.Pedig azt mondjak, hogy okos ember - vélte a fogadósné.»Er soll aber wohlhabend sein,« warf die Wirtin ein.
-- Des moyens? répliqua M. Homais; lui! des moyens? Dans sa partie, c’est possible, ajouta-t-il d’un ton plus calme."Parts!" replied Monsieur Homais; "he, parts! In his own line it is possible," he added in a calmer tone. And he went on—Okos ember! - pattant fel Homais ur - ő? okos ember? Ugyan! Lehet, hogy érti a dolgát; az meglehet. A maga szakmájában nem mondom - folytatta aztán nyugodtabb hangon.»Wohlhabend?« echote Homais. »Der und wohlhabend!« Und gelassen fügte er hinzu: »Gott ja, so für seine Verhältnisse. Das ist schon möglich!«
Et il reprit: -- Ah! qu’un négociant qui a des relations considérables, qu’un jurisconsulte, un médecin, un pharmacien soient tellement absorbés qu’ils en deviennent fantasques et bourrus même, je le comprends; on en cite des traits dans les histoires! Mais, au moins, c’est qu’ils pensent à quelque chose. Moi, par exemple, combien de fois m’est-il arrivé de chercher ma plume sur mon bureau pour écrire une étiquette, et de trouver, en définitive, que je l’avais placée à mon oreille!"Ah! That a merchant, who has large connections, a jurisconsult, a doctor, a chemist, should be thus absent-minded, that they should become whimsical or even peevish, I can understand; such cases are cited in history. But at least it is because they are thinking of something. Myself, for example, how often has it happened to me to look on the bureau for my pen to write a label, and to find, after all, that I had put it behind my ear!"És így fűzte tovább a szót: - Tudja, ha egy kereskedő, a kinek tekintélyes összeköttetései vannak, vagy egy jogtanácsos, orvos, gyógyszerész annyira el van merűlve a gondolataiba, hogy néha szeszélyes, vagy talán mogorva is, azt értem; erre vannak példák, és bőven. De ezek legalább gondolnak valamire. Lássa, velem, például, akárhányszor megtörtént, hogy mikor az íróasztalon összevissza kerestem a tollamat, mert használati utasitást akartam felírni az orvosságos üvegekre, utóljára is rájöttem, hogy a fülem mellé dugtam!Nach einer kleinen Weile fuhr er fort: »Hm! Wenn ein Kaufmann, der ein großes Geschäft hat, oder ein Rechtsanwalt, ein Arzt, ein Apotheker derartig in seinem Beruf aufgeht, daß er zum Griesgram oder Sonderling wird, so verstehe ich das. Davor gibt es Beispiele und Exempel. Solche Leute haben immerhin Gedanken im Kopfe. Wie oft ists mir nicht selber passiert, daß ich meinen Federhalter auf meinem Schreibtische gesucht habe, um ein Schildchen auszufüllen oder so was, -- und weiß der Kuckuck, schließlich hatte ich ihn hinterm rechten Ohre stecken!«
Cependant, madame Lefrançois alla sur le seuil regarder si l’Hirondelle n’arrivait pas. Elle tressaillit. Un homme vêtu de noir entra tout à coup dans la cuisine. On distinguait, aux dernières lueurs du crépuscule, qu’il avait la figure rubiconde et le corps athlétique.Madame Lefrancois just then went to the door to see if the "Hirondelle" were not coming. She started. A man dressed in black suddenly came into the kitchen. By the last gleam of the twilight one could see that his face was rubicund and his form athletic.Ekközben Lefrançoisné kinézett az ajtón, hogy lássa: vajjon nem jön-e még a Fecske? Összerezzent. Egy feketeruhás ember lépett be hirtelen a konyhába. Az alkonyat homályosságában is észre lehetett venni, hogy az arcza rézvörös s testalkotása olyan, mint egy atlétáé.Frau Franz ging indessen an die Haustür, um nachzusehen, ob die Post noch nicht angekommen sei. Sie war ganz aufgeregt. Da trat ein schwarz gekleideter Mann in die Küche. Das Dämmerlicht beleuchtete sein kupferrotes Antlitz und umfloß seine herkulischen Linien.
-- Qu’y a-t-il pour votre service, monsieur le curé? demanda la maîtresse d’auberge, tout en atteignant sur la cheminée un des flambeaux de cuivre qui s’y trouvaient rangés en colonnade avec leurs chandelles; voulez-vous prendre quelque chose? un doigt de cassis, un verre de vin?"What can I do for you, Monsieur le Curie?" asked the landlady, as she reached down from the chimney one of the copper candlesticks placed with their candles in a row. "Will you take something? A thimbleful of Cassis*? A glass of wine?"Mivel szolgálhatok, tisztelendő ur? - kérdezte a fogadósné, utána nyúlva a kandallón szép sorjában álló rézgyertyatartók egyikének. - Parancsol valamit? Egy pohár ribiszke-pálinkát? Vagy egy pohár bort?»Was steht dem Herrn Pfarrer zu Diensten?« fragte die Wirtin und nahm vom Kaminsims einen der Messingleuchter, die mit ihren weißen Kerzen in einer wohlgeordneten Reihe dastanden. »Haben Ehrwürden einen Wunsch? Ein Gläschen Wacholder oder einen Schoppen Wein?«
L’ecclésiastique refusa fort civilement. Il venait chercher son parapluie, qu’il avait oublié l’autre jour au couvent d’Ernemont, et, après avoir prié madame Lefrançois de le lui faire remettre au presbytère dans la soirée, il sortit pour se rendre à l’église, où l’on sonnait l’Angelus.The priest declined very politely. He had come for his umbrella, that he had forgotten the other day at the Ernemont convent, and after asking Madame Lefrancois to have it sent to him at the presbytery in the evening, he left for the church, from which the Angelus was ringing.A pap, köszönettel és igen udvariasan, kijelentette, hogy mindebből nem kér semmit. Az esernyője végett jött, a melyet előtte való nap az ernemont-i zárdában felejtett; kérte Lefrançoisné asszonyt, hogy hozassa el, s este majd küldje el a plébániára. Aztán ajánlotta magát, s ment a templomba, a hol már az Angelus-t harangozták.Der Priester dankte verbindlich. Er kam wegen seines Regenschirmes, den er tags zuvor im Kloster Ernemont hatte stehen lassen. Nachdem er Frau Franz gebeten hatte, ihn gelegentlich holen und im Pfarrhause abgeben zu lassen, empfahl er sich, um nach der Kirche zu gehen, wo schon das Ave-Maria geläutet ward.
Quand le pharmacien n’entendit plus sur la place le bruit de ses souliers, il trouva fort inconvenante sa conduite de tout à l’heure. Ce refus d’accepter un rafraîchissement lui semblait une hypocrisie des plus odieuses; les prêtres godaillaient tous sans qu’on les vît, et cherchaient à ramener le temps de la dîme.When the chemist no longer heard the noise of his boots along the square, he thought the priest's behaviour just now very unbecoming. This refusal to take any refreshment seemed to him the most odious hypocrisy; all priests tippled on the sly, and were trying to bring back the days of the tithe.Alig hogy elhangzott a lépése, a gyógyszerész sietett megróni a viselkedését. Az, hogy egy pohár frissitőt se akart elfogadni, Homais úr előtt utálatos képmutatásnak tünt fel; a papok, ugymond, mind dorbézolnak, de persze olyankor, a mikor nem látják őket, s ha rajtok állna, megint olyan idők járnának, mint akkor, mikor a papság dézsmát szedett.Als die Tritte des Geistlichen draußen verklungen waren, machte der Apotheker die Bemerkung, der Pfarrer habe sich eben sehr ungebührlich benommen. Eine angebotene Erfrischung abzuschlagen, sei seiner Ansicht nach eine ganz abscheuliche Heuchelei. Die Pfaffen söffen insgeheim alle miteinander. Am liebsten möchten sie den Zehnten wieder einführen.
L’hôtesse prit la défense de son curé:The landlady took up the defence of her curie.A vendéglősné védelmezni akarta a lelki pásztorát:Die Löwenwirtin verteidigte ihren Beichtvater.
-- D’ailleurs, il en plierait quatre comme vous sur son genou. Il a, l’année dernière, aidé nos gens à rentrer la paille; il en portait jusqu’à six bottes à la fois, tant il est fort!"Besides, he could double up four men like you over his knee. Last year he helped our people to bring in the straw; he carried as many as six trusses at once, he is so strong."Ne mondjon róla rosszat, mert annyi bizonyos, hogy földhöz teremtene négy olyan legényt, mint ön. A mult esztendőben, mikor a szalmát behordták, ő is segített az embereknek; néha hat köteget is czipelt egyszerre, olyan erős!»Na, übrigens nimmt ers mit vier Mannsen von Eurem Kaliber zugleich auf!« meinte sie. »Voriges Jahr hat er unsern Leuten beim Strohaufladen geholfen. Er hat immer sechs Schütten auf einmal getragen. So stark ist er!«
-- Bravo! dit le pharmacien. Envoyez donc vos filles en confesse à des gaillards d’un tempérament pareil! Moi, si j’étais le gouvernement, je voudrais qu’on saignât les prêtres une fois par mois. Oui, madame Lefrançois, tous les mois, une large phlébotomie, dans l’intérêt de la police et des moeurs!"Bravo!" said the chemist. "Now just send your daughters to confess to fellows which such a temperament! I, if I were the Government, I'd have the priests bled once a month. Yes, Madame Lefrancois, every month—a good phlebotomy, in the interests of the police and morals."Brávó! - kiáltott fel a gyógyszerész. - Aztán tessék, küldd el a leányodat gyónni egy ilyen alkotású ficzkóhoz! Én, ha én volnék a kormány, elrendelném, hogy a papokon minden hónapban eret kell vágni. Igen, Lefrançoisné asszony, minden hónapban, kivétel nélkül, egy becsületes érvágással könnyítenék rajtok, a közerkölcsök javára!»Natürlich!« rief Homais aus. »Schickt nur Eure Mädels solchen Krafthubern zur Beichte! Wenn ich im Staate was zu sagen hätte, dann kriegte jeder Pfaffe aller vier Wochen einen Blutegel angesetzt. Jawohl, Frau Wirtin, aller vier Wochen einen ordentlichen Aderlaß zur Hebung von Sicherheit und Sittlichkeit im Lande!«
-- Taisez-vous donc, monsieur Homais! vous êtes un impie! vous n’avez pas de religion!"Be quiet, Monsieur Homais. You are an infidel; you've no religion."Ne mondjon előttem ilyeneket, Homais úr! Ön igazán istentelen ember, a kinek nincs vallása, nincs...»Aber Herr Apotheker! Sie sind gottlos! Sie haben keine Religion!« Homais erwiderte:
Le pharmacien répondit: -- J’ai une religion, ma religion, et même j’en ai plus qu’eux tous, avec leurs momeries et leurs jongleries! J’adore Dieu, au contraire! je crois en l’Être suprême, à un Créateur, quel qu’il soit, peu m’importe, qui nous a placés ici-bas pour y remplir nos devoirs de citoyen et de père de famille; mais je n’ai pas besoin d’aller, dans une église, baiser des plats d’argent, et engraisser de ma poche un tas de farceurs qui se nourrissent mieux que nous! Car on peut l’honorer aussi bien dans un bois, dans un champ, ou même en contemplant la voûte éthérée, comme les anciens. Mon Dieu, à moi, c’est le Dieu de Socrate, de Franklin, de Voltaire et de Béranger! Je suis pour la Profession de foi du vicaire savoyard et les immortels principes de 89! Aussi, je n’admets pas un bonhomme de bon Dieu qui se promène dans son parterre la canne à la main, loge ses amis dans le ventre des baleines, meurt en poussant un cri et ressuscite au bout de trois jours: choses absurdes en elles-mêmes et complètement opposées, d’ailleurs, à toutes les lois de la physique; ce qui nous démontre, en passant, que les prêtres ont toujours croupi dans une ignorance turpide, où ils s’efforcent d’engloutir avec eux les populations.The chemist answered: "I have a religion, my religion, and I even have more than all these others with their mummeries and their juggling. I adore God, on the contrary. I believe in the Supreme Being, in a Creator, whatever he may be. I care little who has placed us here below to fulfil our duties as citizens and fathers of families; but I don't need to go to church to kiss silver plates, and fatten, out of my pocket, a lot of good-for-nothings who live better than we do. For one can know Him as well in a wood, in a field, or even contemplating the eternal vault like the ancients. My God! Mine is the God of Socrates, of Franklin, of Voltaire, and of Beranger! I am for the profession of faith of the 'Savoyard Vicar,' and the immortal principles of '89! And I can't admit of an old boy of a God who takes walks in his garden with a cane in his hand, who lodges his friends in the belly of whales, dies uttering a cry, and rises again at the end of three days; things absurd in themselves, and completely opposed, moreover, to all physical laws, which prove to us, by the way, that priests have always wallowed in turpid ignorance, in which they would fain engulf the people with them."A gyógyszerész közbevágott: - Nekem nincs vallásom? Dehogy is nincs vallásom! Még pedig a magamé, és mondhatom, vallásosabb ember vagyok, mint ezek az alakoskodók és szemfényvesztők! Ellenkezőleg: imádom az Istent, már tudniillik az én Istenemet. Hiszek a legfőbb lényben, a Teremtőben, vagy nevezzük akárhogy, nekem mindegy, elég az hozzá: hiszek abban, a ki bennünket megteremtett a végből, hogy eleget tegyünk polgári és családapai kötelességeinknek; de azért még nem szükséges a templomba mennem, ezüst edényeket csókolgatni és hizlalni ezt a sok komédiást, a kik jobban élnek, mint mi! Mert tisztelhetjük az Istent az erdőben is, a mezőn, vagy az égboltozatot nézve, a hogy a régiek tették. Az én Istenem a Szokratesz, Franklin, Voltaire és Béranger Istene! Az én hitvallásom: a szavójai vikárius hitvallása s a 89-iki halhatatlan elvek! Persze, nem hiszek abban a Jóistenben, a ki vándorbotot vesz a kezébe s lemegy sétálni a földszintre, a ki a czethalak gyomrában ad hajlékot a barátainak, a ki felkiált, meghal és három nap multán feltámad: de ezek egyrészt önmagukban véve képtelen, másrészt a fizika törvényeivel merőben ellentétes dolgok, a melyek csak azt bizonyitják, hogy a papok mindenkor a leggyalázatosabb tudatlanságban éltek, s ennek a mocsarába a népet is magukkal rántották.»Ich habe eine Religion: meine Religion! Und die ist mehr wert als die dieser Leute mit all dem Firlefanz und Mummenschanz. Ich verehre Gott. Erst recht tue ich das. Ich glaube an eine höhere Macht, an einen Schöpfer. Sein Wesen kommt hierbei nicht in Frage. Wir Menschen sind hienieden da, damit wir unsre Pflichten als Staatsbürger und Familienväter erfüllen. Aber ich habe kein Bedürfnis, in die Kirche zu gehen, silbernes Gerät zu küssen und eine Bande von Possenreißern aus meiner Tasche zu mästen, die sich besser hegen und pflegen als ich mich selber. Gott kann man viel schöner verehren im Walde, im freien Felde oder meinetwegen nach antiker Anschauung angesichts der Gestirne am Himmel. Mein Gott ist der Gott der Philosophen und Künstler. Ich bin für Rousseaus Glaubensbekenntnis des savoyischen Vikars. Für die unsterblichen Ideen von Anno 1789! Und da glaube ich nicht an den sogenannten lieben Gott, der mit einem Spazierstöckchen in der Hand gemütlich durch seinen Erdengarten bummelt, seine Freunde in einem Walfischbauch einquartiert, jammernd am Kreuze stirbt und am dritten Tage wieder aufersteht von den Toten. Das ist schon an und für sich Blödsinn und obendrein wider alle Naturgesetze! Es beweist aber nebenbei, daß sich die Pfaffen in der schmachvollen Ignoranz, mit der sie die Menschheit verdummen möchten, mir Wollust selber herumsielen.«
Il se tut, cherchant des yeux un public autour de lui, car, dans son effervescence, le pharmacien un moment s’était cru en plein conseil municipal. Mais la maîtresse d’auberge ne l’écoutait plus; elle tendait son oreille à un roulement éloigné. On distingua le bruit d’une voiture mêlé à un claquement de fers lâches qui battaient la terre, et l’Hirondelle enfin s’arrêta devant la porte.He ceased, looking round for an audience, for in his bubbling over the chemist had for a moment fancied himself in the midst of the town council. But the landlady no longer heeded him; she was listening to a distant rolling. One could distinguish the noise of a carriage mingled with the clattering of loose horseshoes that beat against the ground, and at last the "Hirondelle" stopped at the door.Elhallgatott és körülnézett, mintha közönséget keresne maga körül, mert felbuzdulásában egy pillanatig azt hitte, hogy a községtanácsban beszél. De a fogadósné már nem hallgatott rá; az ajtóhoz ment hallgatózni, mert úgy tetszett neki, hogy a távolból kocsirobogást hall. És csakugyan egy pár pillanat mulva tisztán lehetett hallani a kocsizörgést és a patkók dobogását: a Fecske végre előkerült s megállt a kapu előtt.Er schwieg und überschaute seine Zuhörerschaft. Er hatte sich ins Zeug gelegt, als spräche er vor versammeltem Gemeinderat. Die Wirtin war längst aus der Gaststube gelaufen. Sie lauschte draußen und vernahm ein fernes rollendes Geräusch. Bald hörte sie deutlich das Rasseln der Räder und das Klappern eines lockeren Eisens auf dem Pflaster. Endlich hielt die Postkutsche vor der Haustüre.
C’était un coffre jaune porté par deux grandes roues qui, montant jusqu’à la hauteur de la bâche, empêchaient les voyageurs de voir la route et leur salissaient les épaules. Les petits carreaux de ses vasistas étroits tremblaient dans leurs châssis quand la voiture était fermée, et gardaient des taches de boue, çà et là, parmi leur vieille couche de poussière, que les pluies d’orage même ne lavaient pas tout à fait. Elle était attelée de trois chevaux, dont le premier en arbalète, et, lorsqu’on descendait les côtes, elle touchait du fond en cahotant.It was a yellow box on two large wheels, that, reaching to the tilt, prevented travelers from seeing the road and dirtied their shoulders. The small panes of the narrow windows rattled in their sashes when the coach was closed, and retained here and there patches of mud amid the old layers of dust, that not even storms of rain had altogether washed away. It was drawn by three horses, the first a leader, and when it came down-hill its bottom jolted against the ground.A dilizsáncz-kocsi két nagy keréken járó, sárgára festett alkotmány volt; kerekei majdnem a kocsiernyőig értek s mig egyrészt elfogták a kilátást az utasok elől, másrészt sarat hánytak a ruháikra. Ha be volt csukva, keskeny ablakai folyvást zörögtek foglalatukban s lassankint sárfoltokkal teltek meg, a melyek közül a régibb eredetüeket már az eső se tudta lemosni. Három ló volt eléje fogva: egy vontató és két másik, s mikor lejtős úton haladt lefelé, nagyokat zökkent, mert az alja minduntalan oda ütközött a földhöz.Es war ein gelblackierter Kasten auf zwei Riesenrädern, die bis an das Wagendeck hinaufreichten. Sie raubten dem Reisenden jegliche Aussicht und bespritzten ihn fortwährend. Die winzigen Scheiben in den Wagenfenstern klirrten in ihrem Rahmen. Wenn man sie heraufzog, sah man, daß sie vor Staub und Straßenschmutz starrten. Der stärkste Platzregen hätte sie nicht rein gewaschen. Das Fahrzeug war mit drei Pferden bespannt: zwei Stangen- und einem Vorderpferde.
Quelques bourgeois d’Yonville arrivèrent sur la place; ils parlaient tous à la fois, demandant des nouvelles, des explications et des bourriches; Hivert ne savait auquel répondre. C’était lui qui faisait à la ville les commissions du pays. Il allait dans les boutiques, rapportait des rouleaux de cuir au cordonnier, de la ferraille au maréchal, un baril de harengs pour sa maîtresse, des bonnets de chez la modiste, des toupets de chez le coiffeur; et, le long de la route, en s’en revenant, il distribuait ses paquets, qu’il jetait par-dessus les clôtures des cours, debout sur son siège, et criant à pleine poitrine, pendant que ses chevaux allaient tout seuls.Some of the inhabitants of Yonville came out into the square; they all spoke at once, asking for news, for explanations, for hampers. Hivert did not know whom to answer. It was he who did the errands of the place in town. He went to the shops and brought back rolls of leather for the shoemaker, old iron for the farrier, a barrel of herrings for his mistress, caps from the milliner's, locks from the hair-dresser's and all along the road on his return journey he distributed his parcels, which he threw, standing upright on his seat and shouting at the top of his voice, over the enclosures of the yards.Időközben néhány yonville-i polgár érkezett a fogadó elé. Valamennyien egyszerre beszéltek; az egyik hireket tudakolt, a másik felvilágosításokat kért, a harmadik a kosarát követelte. Hivert nem tudta, hogy melyiknek feleljen előbb. Ő végezte el a városban az egész helység komissióit. Eljárt a boltokba; bőrtekercseket hozott a vargának, ócska vasat a kovácsnak s egy bödön heringet úrnőjének; ő ment el a divatárusnőhöz fejkötőért s a fodrászhoz hajpamatért; és visszajövet, még az úton szétosztogatta a csomagjait. Többnyire egyszerüen bedobta a kivánt holmit a megrendelő udvarára, s mialatt a bakon ülve teli tüdővel kiabált, hogy fölkeltse a figyelmet, lovai maguktól baktattak előre.Vor dem Gasthofe entstand ein kleiner Menschenauflauf. Alles redete durcheinander. Der eine fragte nach Neuigkeiten, ein andrer wollte irgendwelche Auskunft, ein dritter erwartete eine Postsendung. Hivert, der Postkutscher, wußte gar nicht, wem er zuerst Bescheid geben sollte. Er pflegte nämlich allerlei Aufträge für die Landleute in der Stadt zu übernehmen. Er machte Einkäufe, brachte dem Schuster Leder und dem Schmied altes Eisen mit; er besorgte der Posthalterin eine Tonne Heringe, holte von der Modistin Hauben und vom Friseur Lockenwickel. Auf dem Rückwege verteilte er dann die Pakete längs seiner Fahrstraße. Wenn er am Gehöft eines Auftraggebers vorbeifuhr, schrie er aus voller Kehle und warf das Paket über den Zaun in das Grundstück, wobei er sich von seinem Kutscherbocke erhob und die Pferde eine Strecke ohne Zügel laufen ließ.
Un accident l’avait retardé: la levrette de madame Bovary s’était enfuie à travers champs. On l’avait sifflée un grand quart d’heure. Hivert même était retourné d’une demi-lieue en arrière, croyant l’apercevoir à chaque minute; mais il avait fallu continuer la route. Emma avait pleuré, s’était emportée; elle avait accusé Charles de ce malheur. M. Lheureux, marchand d’étoffes, qui se trouvait avec elle dans la voiture, avait essayé de la consoler par quantité d’exemples de chiens perdus, reconnaissant leur maître au bout de longues années. On en citait un, disait-il, qui était revenu de Constantinople à Paris. Un autre avait fait cinquante lieues en ligne droite et passé quatre rivières à la nage; et son père à lui-même avait possédé un caniche qui, après douze ans d’absence, lui avait tout à coup sauté sur le dos, un soir, dans la rue, comme il allait dîner en ville.An accident had delayed him. Madame Bovary's greyhound had run across the field. They had whistled for him a quarter of an hour; Hivert had even gone back a mile and a half expecting every moment to catch sight of her; but it had been necessary to go on. Emma had wept, grown angry; she had accused Charles of this misfortune. Monsieur Lheureux, a draper, who happened to be in the coach with her, had tried to console her by a number of examples of lost dogs recognizing their masters at the end of long years. One, he said had been told of, who had come back to Paris from Constantinople. Another had gone one hundred and fifty miles in a straight line, and swum four rivers; and his own father had possessed a poodle, which, after twelve years of absence, had all of a sudden jumped on his back in the street as he was going to dine in town.Hivert-t ma egy véletlen késleltette; Bovarynénak az agara, mely le-leugrándozott a kocsiról, egyszerre csak eltünt valahol a mezőn. Vagy egy negyedóráig hiába fütyöltek neki. Hivert még azt is megtette, hogy visszament a kocsival körülbelül egy félmértföldnyire. Minden pillanatban azt hitték, hogy valahol a közelben kell lennie, de az agár csak nem került elő. Végre is folytatni kellett az utat. Emma sírt, s nagyon megharagudott; szemrehányásokat tett Károlynak, hogy mért nem vigyázott jobban. Egy divatárú-kereskedő, Lheureux úr, a ki velök utazott, hogy megvigasztalja Emmát, történeteket beszélt el rég elveszett kutyákról, a melyek évek multán is felismerték gazdáikat. Ő már hallott olyan kutyáról is, a mely Konstantinápolyból tért vissza a gazdájához. Egy másik ötven mértföldnyi utat tett meg, egyenes irányban, és négy folyót uszott át; sőt a tulajdon atyjának is volt egy uszkárja, mely tizenkét évi távollét után egyszerre csak a nyakába ugrott a gazdájának, egy este az utczán, mikor az öreg úr éppen vendégségbe ment.Heute kam er mit Verspätung. Unterwegs war Frau Bovarys Windspiel querfeldein weggelaufen. Eine Viertelstunde lang pfiff man nach ihm. Hivert lief sogar ein paar Kilometer zurück; aller Augenblicke glaubte er, den Hund von weitem zu sehen. Schließlich aber mußte weitergefahren werden. Emma weinte und war ganz außer sich. Karl sei an diesem Unglück schuld. Herr Lheureux, der Modewarenhändler, der mit in der Post fuhr, versuchte sie zu trösten, indem er ein Schock Geschichten von Hunden erzählte, die entlaufen waren und sich nach langen Jahren bei ihren einstigen Herren wieder eingestellt hatten. Unter anderem wußte er von einem Dackel zu berichten, der von Konstantinopel aus den Weg nach Paris zurückgefunden haben sollte. Ein andrer Hund war hinter einander dreißig Meilen gelaufen und hatte dabei vier Flüsse durchschwommen. Und sein eigner Vater hatte einen Pudel besessen; der war volle zwölf Jahre weg. Eines Abends, als der alte Lheureux durch die Stadt nach dem Gasthaus ging, sprang der Hund an ihm hoch.
IIChapter TwoII.Zweites Kapitel
Emma descendit la première, puis Félicité, M. Lheureux, une nourrice, et l’on fut obligé de réveiller Charles dans son coin, où il s’était endormi complètement dès que la nuit était venue.Emma got out first, then Felicite, Monsieur Lheureux, and a nurse, and they had to wake up Charles in his corner, where he had slept soundly since night set in.Emma szállott ki legelőször, aztán Félicité, majd Lheureux úr és egy dajka; Károlyt előbb fel kellett költeni, mert attól fogva, hogy beesteledett, mélyen aludt a kocsi egyik zugában.Emma stieg zuerst aus, nach ihr Felicie, dann Herr Lheureux und eine Amme. Karl mußte man erst aufwecken. Er war in seiner Ecke beim Einbruch der Dunkelheit fest eingeschlafen.
Homais se présenta; il offrit ses hommages à Madame, ses civilités à Monsieur, dit qu’il était charmé d’avoir pu leur rendre quelque service, et ajouta d’un air cordial qu’il avait osé s’inviter lui- même, sa femme d’ailleurs étant absente.Homais introduced himself; he offered his homages to madame and his respects to monsieur; said he was charmed to have been able to render them some slight service, and added with a cordial air that he had ventured to invite himself, his wife being away.Homais úr bemutatkozott; hódolattal üdvözölte ő nagyságát, s igen barátságosan a doktor urat, elmondta, hogy nagyon örül, ha némi szolgálatot tehetett nekik, végül jókedvűen és szives hangon tudatta, hogy, a felesége nem lévén itthon, ha megengedik, bátor lesz velök ebédelni.Homais stellte sich vor. Er erschöpfte sich der »gnädigen Frau« und dem »Herrn Doktor« gegenüber in Galanterien und Höflichkeiten. Er sei entzückt, sagte er, bereits Gelegenheit gehabt zu haben, ihnen gefällig sein zu dürfen. Und in herzlichem Tone fügte er hinzu, er lüde sich für heute bei ihnen zu Tisch ein. Er sei Strohwitwer.
Madame Bovary, quand elle fut dans la cuisine, s’approcha de la cheminée. Du bout de ses deux doigts, elle prit sa robe à la hauteur du genou, et, l’ayant ainsi remontée jusqu’aux chevilles, elle tendit à la flamme, par-dessus le gigot qui tournait, son pied chaussé d’une bottine noire. Le feu l’éclairait en entier, pénétrant d’une lumière crue la trame de sa robe, les pores égaux de sa peau blanche et même les paupières de ses yeux qu’elle clignait de temps à autre. Une grande couleur rouge passait sur elle, selon le souffle du vent qui venait par la porte entrouverte.When Madame Bovary was in the kitchen she went up to the chimney. With the tips of her fingers she caught her dress at the knee, and having thus pulled it up to her ankle, held out her foot in its black boot to the fire above the revolving leg of mutton. The flame lit up the whole of her, penetrating with a crude light the woof of her gowns, the fine pores of her fair skin, and even her eyelids, which she blinked now and again. A great red glow passed over her with the blowing of the wind through the half-open door.Emma, a hogy belépett a konyhába, egyenesen a tűzhelyhez ment. Megfogta a ruháját a térde táján, fölemelte egészen a bokájáig, s fekete czipős lábát a láng fölé tartotta, a mely alatt, a nyárson, éppen egy ürüczomb sült. A tűz egészen bevilágította; a közeli, szinte égető meleg átjárta ruhájának a szövetét, fehér bőrének a pórusait, még a szempilláit is, melyeket néha-néha kénytelen volt lehunyni. A nyitva maradt ajtón koronkint be-befujt a szél; a levegő áramlatától feléje csapódott a láng: egész alakja vörös fényben fürdött.Frau Bovary begab sich in die Küche und an den Herd. Mit den Fingerspitzen faßte sie ihr Kleid in der Kniegegend, zog es bis zu den Knöcheln herauf und wärmte ihre mit schwarzledernen Stiefeletten bekleideten Füße an der Glut, in der die Hammelkeule am Spieß gedreht wurde. Das Feuer beleuchtete ihre ganze Gestalt und warf grelle Lichter auf den Stoff ihres Kleides, auf ihre poröse weiße Haut und in die Wimpern ihrer Augen, die sich von Zeit zu Zeit schlössen. Der Luftzug strich durch die halboffene Tür und rötete die Flammen. Hochrote Reflexe umflossen die Frau am Herd.
De l’autre côté de la cheminée, un jeune homme à chevelure blonde la regardait silencieusement.On the other side of the chimney a young man with fair hair watched her silently.A tűzhely túlsó oldaláról egy szőkehajú fiatal ember csöndesen nézte.Am andern Ende desselben stand ein junger Mann mit blondem Haar, der sie stumm betrachtete.
Comme il s’ennuyait beaucoup à Yonville, où il était clerc chez maître Guillaumin, souvent M. Léon Dupuis (c’était lui, le second habitué du Lion d’or) reculait l’instant de son repas, espérant qu’il viendrait quelque voyageur à l’auberge avec qui causer dans la soirée. Les jours que sa besogne était finie il lui fallait bien, faute de savoir que faire, arriver à l’heure exacte, et subir depuis la soupe jusqu’au fromage le tête-à-tête de Binet. Ce fut donc avec joie qu’il accepta la proposition de l’hôtesse de dîner en la compagnie des nouveaux venus, et l’on passa dans la grande salle, où madame Lefrançois, par pompe, avait fait dresser les quatre couverts.As he was a good deal bored at Yonville, where he was a clerk at the notary's, Monsieur Guillaumin, Monsieur Leon Dupuis (it was he who was the second habitue of the "Lion d'Or") frequently put back his dinner-hour in hope that some traveler might come to the inn, with whom he could chat in the evening. On the days when his work was done early, he had, for want of something else to do, to come punctually, and endure from soup to cheese a tete-a-tete with Binet. It was therefore with delight that he accepted the landlady's suggestion that he should dine in company with the newcomers, and they passed into the large parlour where Madame Lefrancois, for the purpose of showing off, had had the table laid for four.Dupuis Léon úr, az Arany oroszlán második kosztosa, Guillaumin mesternek, a jegyzőnek, a segéde volt. Nagyon unatkozván Yonville-ban, rendesen sokáig elüldögélt a terített asztal mellett, abban a reményben, hogy majd csak betéved a fogadóba egy-egy utazó, a kivel egy kicsit elbeszélgethet. A hogy a hivatalos óra véget ért, pontosan beállított a fogadóba, mert úgy se tudott volna egyebet csinálni; a legtöbbször azonban a Binet társaságával kellett beérnie, a levestől a sajtig. Örömmel fogadta tehát a vendéglősné ajánlatát, hogy ebédeljen az ujon érkezettekkel és pár percz mulva mindnyájan átmentek a nagyterembe, mert Lefrançoisné ki akart tenni magáért s ez egyszer kivételesen a nagyteremben teríttetett négy vendége számára.Es war Leo Düpuis, der Adjunkt des Notars Guillaumin, einer der Stammgäste im Goldnen Löwen. Er langweilte sich gehörig in Yonville, und deshalb kam er zu Tisch öfters absichtlich zu spät, in der Hoffnung, mit irgendeinem Reisenden den Abend im Wirtshause verplaudern zu können. Wenn er aber in der Kanzlei gerade gar nichts zu tun hatte, mußte er aus Langeweile wohl oder übel pünktlich erscheinen und von der Suppe bis zum Käse Binets Gesellschaft erdulden. Frau Franz hatte ihm den Vorschlag gemacht, heute mit den neuen Gästen zusammen zu essen; er war mit Vergnügen darauf eingegangen. Zur Feier des Tages war im Saal für vier Personen gedeckt worden.
Homais demanda la permission de garder son bonnet grec, de peur des coryzas. Puis, se tournant vers sa voisine:Homais asked to be allowed to keep on his skull-cap, for fear of coryza; then, turning to his neighbour—Homais engedelmet kért, hogy fején tarthassa a házi sapkáját, mert attól tart, hogy ha leveszi, meghül és náthát kap. Aztán, szomszédnője felé fordulva, így szólt:Man versammelte sich daselbst. Homais bat um Erlaubnis, sein Käppchen aufbehalten zu dürfen. Er erkälte sich leicht. Frau Bovary saß ihm beim Essen zur Rechten.
-- Madame, sans doute, est un peu lasse? On est si épouvantablement cahoté dans notre Hirondelle!"Madame is no doubt a little fatigued; one gets jolted so abominably in our 'Hirondelle.'"Nagyságod bizonyára fáradt egy kissé. A mi Fecské-nk, sajnos, rettenetesen összerázza az embert!»Gnädige Frau sind zweifellos ein wenig müde?« begann er. »In unsrer alten Postkutsche wird man schauderhaft durchgerüttelt.«
-- Il est vrai, répondit Emma; mais le dérangement m’amuse toujours; j’aime à changer de place."That is true," replied Emma; "but moving about always amuses me. I like change of place."Az igaz, - felelt Emma - de azért mégis örülök, hogy utazhattam egy kicsit. Nagyon szeretem a változatosságot.»Freilich!« gab Emma zur Antwort. »Aber dieses Drüber und Drunter macht mir gerade Spaß. Ich liebe die Abwechselung.«
-- C’est une chose si maussade, soupira le clerc, que de vivre cloué aux mêmes endroits!"It is so tedious," sighed the clerk, "to be always riveted to the same places."Nincs is annál boszantóbb dolog - sóhajtott a jegyző segéde - mint ha az ember ki se moczczanhat a fészkéből!»Ach ja, immer auf demselben Platze hocken ist gräßlich!« seufzte der Adjunkt.
-- Si vous étiez comme moi, dit Charles, sans cesse obligé d’être à cheval..."If you were like me," said Charles, "constantly obliged to be in the saddle"—Ha ön az én helyemben volna - szólt Károly - s örökösen lóháton kellene lennie...»Wenn Sie wie ich den ganzen Tag auf dem Gaule sitzen müßten ...«, warf Karl ein.
-- Mais, reprit Léon. s’adressant à madame Bovary, rien n’est plus agréable, il me semble; quand on le peut, ajouta-t-il."But," Leon went on, addressing himself to Madame Bovary, "nothing, it seems to me, is more pleasant—when one can," he added.Én azt hiszem, - vágott közbe Léon, Bovaryné felé fordulva - hogy ennél nincs kellemesebb dolog a világon; már tudniillik annak, a ki teheti.Leo wandte sich an Emma: »Grade das denke ich mir köstlich. Natürlich muß man ein guter Reiter sein.«
-- Du reste, disait l’apothicaire, l’exercice de la médecine n’est pas fort pénible en nos contrées; car l’état de nos routes permet l’usage du cabriolet, et, généralement, l’on paye assez bien, les cultivateurs étant aisés. Nous avons, sous le rapport médical, à part les cas ordinaires d’entérite, bronchite, affections bilieuses, etc., de temps à autre quelques fièvres intermittentes à la moisson, mais, en somme, peu de choses graves, rien de spécial à noter, si ce n’est beaucoup d’humeurs froides, et qui tiennent sans doute aux déplorables conditions hygiéniques de nos logements de paysan. Ah! vous trouverez bien des préjugés à combattre, monsieur Bovary; bien des entêtements de la routine, où se heurteront quotidiennement tous les efforts de votre science; car on a recours encore aux neuvaines, aux reliques, au curé, plutôt que de venir naturellement chez le médecin ou chez le pharmacien. Le climat, pourtant, n’est point, à vrai dire, mauvais, et même nous comptons dans la commune quelques nonagénaires. Le thermomètre (j’en ai fait les observations) descend en hiver jusqu’à quatre degrés, et, dans la forte saison, touche vingt-cinq, trente centigrades tout au plus, ce qui nous donne vingt-quatre Réaumur au maximum, ou autrement cinquante- quatre Fahrenheit (mesure anglaise), pas davantage! -- et, en effet, nous sommes abrités des vents du nord par la forêt d’Argueil d’une part, des vents d’ouest par la côte Saint-Jean de l’autre, et cette chaleur, cependant, qui à cause de la vapeur d’eau dégagée par la rivière et la présence considérable de bestiaux dans les prairies, lesquels exhalent, comme vous savez, beaucoup d’ammoniaque, c’est-à-dire azote, hydrogène et oxygène (non, azote et hydrogène seulement), et qui, pompant à elle l’humus de la terre, confondant toutes ces émanations différentes, les réunissant en un faisceau, pour ainsi dire, et se combinant de soi-même avec l’électricité répandue dans l’atmosphère, lorsqu’il y en a, pourrait à la longue, comme dans les pays tropicaux, engendrer des miasmes insalubres; -- cette chaleur, dis-je, se trouve justement tempérée du côté où elle vient, ou plutôt d’où elle viendrait, c’est-à-dire du côté sud, par les vents de sud- est, lesquels, s’étant rafraîchis d’eux-mêmes en passant sur la Seine, nous arrivent quelquefois tout d’un coup, comme des brises de Russie!"Moreover," said the druggist, "the practice of medicine is not very hard work in our part of the world, for the state of our roads allows us the use of gigs, and generally, as the farmers are prosperous, they pay pretty well. We have, medically speaking, besides the ordinary cases of enteritis, bronchitis, bilious affections, etc., now and then a few intermittent fevers at harvest-time; but on the whole, little of a serious nature, nothing special to note, unless it be a great deal of scrofula, due, no doubt, to the deplorable hygienic conditions of our peasant dwellings. Ah! you will find many prejudices to combat, Monsieur Bovary, much obstinacy of routine, with which all the efforts of your science will daily come into collision; for people still have recourse to novenas, to relics, to the priest, rather than come straight to the doctor or the chemist. The climate, however, is not, truth to tell, bad, and we even have a few nonagenarians in our parish. The thermometer (I have made some observations) falls in winter to 4 degrees Centigrade at the outside, which gives us 24 degrees Reaumur as the maximum, or otherwise 54 degrees Fahrenheit (English scale), not more. And, as a matter of fact, we are sheltered from the north winds by the forest of Argueil on the one side, from the west winds by the St. Jean range on the other; and this heat, moreover, which, on account of the aqueous vapours given off by the river and the considerable number of cattle in the fields, which, as you know, exhale much ammonia, that is to say, nitrogen, hydrogen and oxygen (no, nitrogen and hydrogen alone), and which sucking up into itself the humus from the ground, mixing together all those different emanations, unites them into a stack, so to say, and combining with the electricity diffused through the atmosphere, when there is any, might in the long run, as in tropical countries, engender insalubrious miasmata—this heat, I say, finds itself perfectly tempered on the side whence it comes, or rather whence it should come—that is to say, the southern side—by the south-eastern winds, which, having cooled themselves passing over the Seine, reach us sometimes all at once like breezes from Russia."Különben - szólt a gyógyszerész - az orvosi gyakorlat a mi vidékünkön nem jár sok vesződséggel. Az utak elég jó karban vannak, majdnem mindenütt lehet kocsit használni, s az emberek rendszerint elég jól fizetnek, mert a népesség jómódú. Nem jár sok fáradsággal a gyakorlat az orvosi kezelés nézőpontjából sem; leggyakoribb betegségek: a bélgyuladás, a bronhitisz és az epebajok; aratás idején néha váltóláz lép fel, de komolyabb eset csak ritkán fordul elő, s a lakosságnak semmiféle bajra nincs különösebb hajlandósága, kivéve a görvélyt, a mi kétségen kivül annak tulajdonítható, hogy a parasztházak higienikus tekintetben, sajnos, a legprimitivebb követelményeknek se felelnek meg. Ah, kedves Bovary úr, önnek sok előitélettel kell majd megküzdenie; lépten-nyomon csodálatos makacsságokkal fog találkozni, a megszokás csökönyösségével, a melylyel szemben önnek minden tudománya hiábavaló! Mert errefelé a paraszt, ha megbetegszik, előbb fogadalmakban, ereklyék csókolgatásában keresi a gyógyúlást, s ha nagyon rosszul van, a papot hivatja, a helyett, hogy mindjárt az orvoshoz vagy a gyógyszerészhez fordulna. Pedig a klima nem mondható rossznak, a minek egyik bizonysága, hogy a községben vannak, a kik a kilenczven esztendőt is meghaladták. A hőmérő higanya (megfigyeltem), télen négy foknál alább nem igen száll le, s a nagy melegek idején huszonöt-harmincz foknál magasabbra nem emelkedik, a maximum tehát Réaumur szerint huszonnégy fok, Fahrenheit szerint pedig (az angolok mértéke) ötvennégy fok, nem több! És valóban, a temperatura nagyobb változásaitól megóv bennünket az, hogy mig egyfelől az északi szelektől az argueil-i erdő, másfelől a nyugati szelektől a Saint-Jean-hegy védi községünket, másrészt a meleget, mely, egyesülve a folyó kigőzölgésével és a réten legelő temérdek állat kipárolgásával, tekintettel arra, hogy ez a kipárolgás sok ammoniákot tartalmaz, vagyis: nitrogént, hidrogént és oxigént (nem, csak nitrogént és hidrogént) ... a meleget, mely felszíván a föld nedvességét, mindeme kiválasztásokat összeelegyiti, úgyszólván csomóba gyűjti, s magához vonván az atmoszférában felhalmozódott villámosságot, már tudniillik olyankor, mikor a levegő telítve van villámossággal, végre is veszedelmes miazmáknak adhatna életet, a hogy a tropikus vidékeken történik... a meleget, mondom, jelentékenyen mérséklik, s épp ott, a hol jön, vagyis inkább, a honnan jönne, tudniillik délről, a délkeleti szelek, a melyeknek a Szajnán át kell jönniök, s itt annyira lehülnek, mintha egyenesen Oroszországból kaptuk volna őket!»Ein praktizierender Arzt hats übrigens in hiesiger Gegend ziemlich bequem«, meinte der Apotheker. »Die Wege sind nämlich soweit imstand, daß man ein Kabriolett verwenden kann. Im allgemeinen lohnt sich die Praxis auch. Die Bauern sind wohlhabend. Nach den statistischen Feststellungen haben wir, abgesehen von den gewöhnlichen Diarrhöen, Rachenkatarrhen und Magenbeschwerden, hin und wieder während der Erntezeit wohl Fälle von Wechselfieber, aber im großen und ganzen selten schwere Krankheiten. Besonders zu erwähnen sind die zahlreichen skrofulösen Leiden, die zweifellos von den kläglichen hygienischen Verhältnissen in den Bauernhäusern herrühren. Ja, ja, Herr Bovary, Sie werden öfters mit altmodischen Ansichten zu kämpfen haben, und vielfach werden Dickköpfigkeit und alter Schlendrian alle Anstrengungen Ihrer Kunst zunichte machen. Denn die Leute hierzulande versuchen es in ihrer Dummheit immer noch erst mit Beten, mit Reliquien und mit dem Pfarrer, statt daß sie von vornherein zum Arzt oder in die Apotheke gingen. Im übrigen ist das Klima wirklich nicht schlecht. Wir haben sogar etliche Neunzigjährige in der Gemeinde. Nach meinen Beobachtungen ist die Maximalkälte im Winter 4° Celsius, während wir im Hochsommer auf 25°, höchstens 30° kommen. Das wäre ein Maximum von 24° Reaumur. Das ist nicht viel. Das kommt aber daher, daß wir einerseits vor den Nordwinden durch die Wälder von Argueil, andrerseits vor den Westwinden durch die Höhe von Sankt Johann geschützt sind. Diese Wärme, die ihre Ursachen auch in der Wasserverdunstung des Flusses und in den zahlreich vorhandenen Viehherden in den Weidegebieten hat, die, wie Sie wissen, viel Ammoniak produzieren (also Stickstoff, Wasserstoff und Sauerstoff, ach nein, nur Stickstoff und Sauerstoff!), -- diese Wärme, die den Humus aussaugt und alle Dünste des Bodens aufnimmt, sich gleichsam zu einer Wolke zusammenballt und sich mit der Elektrizität der Atmosphäre verbindet, die könnte schließlich (wie in den Tropenländern) gesundheitsschädliche Miasmen erzeugen --, diese Wärme, sag ich, wird gerade dort, wo sie herkommt, oder vielmehr, wo sie herkommen könnte, das heißt im Süden, durch die Südostwinde abgekühlt, die ihre Kühle über der Seine erlangen und bei uns bisweilen plötzlich als sanftes Mailüfterl wehen ...«
-- Avez-vous du moins quelques Promenades dans les environs? continuait madame Bovary parlant au jeune homme."At any rate, you have some walks in the neighbourhood?" continued Madame Bovary, speaking to the young man.Vannak-e a környéken sétálóhelyek? - folytatta Bovaryné a fiatal emberrel a beszélgetést.»Gibt es denn wenigstens ein paar Spazierwege in der Umgegend?« fragte Frau Bovary im Laufe ihres Gespräches mit dem jungen Manne.
-- Oh! fort peu, répondit-il. Il y a un endroit que l’on nomme la Pâture, sur le haut de la côte, à la lisière de la forêt. Quelquefois, le dimanche, je vais là, et j’y reste avec un livre, à regarder le soleil couchant."Oh, very few," he answered. "There is a place they call La Pature, on the top of the hill, on the edge of the forest. Sometimes, on Sundays, I go and stay there with a book, watching the sunset."Ó, nagyon kevés - felelt Léon úr. - A hegytetőn, mindjárt az erdő szélénél, van egy hely, a melyet itt a Legelőnek neveznek. Néha, vasárnaponkint, kimegyek oda egy könyvvel, és megvárom a naplementét.»Leider nur sehr wenige«, entgegnete er. »Einen hübschen Ort gibt es auf der Höhe, am Waldrande, der 'Futterplatz' genannt. Dort sitze ich manchmal Sonntags und vertiefe mich in ein Buch und seh mir den Sonnenuntergang an.«
-- Je ne trouve rien d’admirable comme les soleils couchants, reprit-elle, mais au bord de la mer, surtout."I think there is nothing so admirable as sunsets," she resumed; "but especially by the side of the sea."Valóban - jegyezte meg Emma - nincs nagyobbszerű látvány, mint a naplemente. Különösen tengerparton.»Es gibt nichts Wunderbareres als den Sonnenuntergang,« schwärmte Emma, »zumal am Gestade des Meeres!«
-- Oh! j’adore la mer, dit M. Léon."Oh, I adore the sea!" said Monsieur Leon.Ó, én imádom a tengert - szólt Léon úr.»Ach, ich bete das Meer an!« stimmte Leo bei.
-- Et puis ne vous semble-t-il pas, répliqua madame Bovary, que l’esprit vogue plus librement sur cette étendue sans limites, dont la contemplation vous élève l’âme et donne des idées d’infini, d’idéal?"And then, does it not seem to you," continued Madame Bovary, "that the mind travels more freely on this limitless expanse, the contemplation of which elevates the soul, gives ideas of the infinite, the ideal?"Nem találja-e - kérdezte Bovaryné - hogy a lélek szabadabban kalandozik az óczeán határtalan síkján, melynek a látványa fölemelő érzéssel tölti el az embert, s a végtelenség, az ideál felé vezeti gondolatainkat?»Haben Sie nicht auch die Empfindung,« fuhr Frau Bovary fort, »daß die Seele beim Anblicke dieser unermeßlichen Weite Flügel bekommt, die Flügel der Andacht, die ins Reich der Ewigkeiten emporheben, in die Sphäre der Ideen, der Ideale?«
-- Il en est de même des paysages de montagnes, reprit Léon. J’ai un cousin qui a voyagé en Suisse l’année dernière, et qui me disait qu’on ne peut se figurer la poésie des lacs, le charme des cascades, l’effet gigantesque des glaciers. On voit des pins d’une grandeur incroyable, en travers des torrents, des cabanes suspendues sur des précipices, et, à mille pieds sous vous, des vallées entières, quand les nuages s’entrouvrent. Ces spectacles doivent enthousiasmer, disposer à la prière, à l’extase! Aussi je ne m’étonne plus de ce musicien célèbre qui, pour exciter mieux son imagination, avait coutume d’aller jouer du piano devant quelque site imposant."It is the same with mountainous landscapes," continued Leon. "A cousin of mine who travelled in Switzerland last year told me that one could not picture to oneself the poetry of the lakes, the charm of the waterfalls, the gigantic effect of the glaciers. One sees pines of incredible size across torrents, cottages suspended over precipices, and, a thousand feet below one, whole valleys when the clouds open. Such spectacles must stir to enthusiasm, incline to prayer, to ecstasy; and I no longer marvel at that celebrated musician who, the better to inspire his imagination, was in the habit of playing the piano before some imposing site."Igy van az ember a hegyi tájakkal is - vette át a szót Léon. - Egy unokatestvérem, a ki a mult esztendőben Svájczban járt, elbeszélte nekem, hogy az ember nem tudja elképzelni a tavak költészetét, a vízesések varázsát, s azt az óriási hatást, melyet a glecscserek tesznek. Zuhatagok közepett hihetetlen magasságú fenyűket látni, meredekek szélén apró kunyhókat, melyek mintha örvények felett lebegnének, s ha lábunk alatt szétfoszlanak a felhők, ezer lábnyi mélységben, erre is, arra is, völgyek nyilnak meg előttünk. Az ilyen látvány fellelkesíti az embert, imára hangolja, elragadtatásba, rajongásba ejti! Nem is csodálkozom azon a hires zeneszerzőn, a kinek az volt a szokása, hogy csak akkor ült zongorához, ha gyönyörű tájék terült el a szeme előtt, s olyankor szerzette a legszebb darabjait, mikor a természet szépsége felizgatta a képzeletét.»Im Hochgebirge ergeht es einem ebenso«, meinte Leo. »Ich habe einen Vetter, der im vergangnen Jahre eine Schweizerreise gemacht hat. Der hat mir erzählt: ohne sie selber zu sehen, könne man sich den romantischen Reiz der Seen gar nicht vorstellen, den Zauber der Wasserfälle und den großartigen Eindruck der Gletscher. Über Gießbächen hängen riesige Fichten, und am Rande von tiefen Abgründen kleben Alpenhütten; und wenn die Wolken einmal zerreißen, erblickt man tausend Fuß unten in der Tiefe die langen Täler. Wer das schaut, muß in Begeisterung geraten, in Andachtsstimmung, in Ekstase! Jetzt begreife ich auch jenen berühmten Musiker, der nur angesichts von erhabenen Landschaften arbeiten konnte.«
-- Vous faites de la musique? demanda-t-elle."You play?" she asked.Zeneértő ön? - kérdezte Emma.»Treiben Sie Musik?« fragte Emma.
-- Non, mais je l’aime beaucoup, répondit-il."No, but I am very fond of music," he replied.Nem, csak nagyon szeretem a zenét - felelt a fiatal ember.»Nein, aber ich liebe die Musik!« antwortete er.
-- Ah! ne l’écoutez pas, madame Bovary, interrompit Homais en se penchant sur son assiette, c’est modestie pure. -- Comment, mon cher! Eh! l’autre jour, dans votre chambre, vous chantiez _l’Ange gardien_ à ravir. Je vous entendais du laboratoire; vous détachiez cela comme un acteur."Ah! don't you listen to him, Madame Bovary," interrupted Homais, bending over his plate. "That's sheer modesty. Why, my dear fellow, the other day in your room you were singing 'L'Ange Gardien' ravishingly. I heard you from the laboratory. You gave it like an actor."Ne higyjen neki, Bovaryné asszony - vágott közbe Homais, a tányérja fölé hajolva - csak szerénykedik. Hát ki volt ki multkor, az ön szobájában, olyan gyönyörűen énekelte az Őrangyal-t?! Én éppen a labóratoriumban voltam s végighallgattam az egészet. Úgy adta elő ön ezt a dalt, akár egy opera-énekes.»Glauben Sie ihm das nicht, Frau Doktor!« mischte sich Homais ein. »Das sagt er nur aus purer Bescheidenheit ... Aber gewiß, mein Verehrter! Gestern, in Ihrem Zimmer, da haben Sie doch das Engellied wundervoll gesungen. Ich hab es von meinem Laboratorium aus gehört. Sie haben eine Stimme wie ein Opernsänger!«
Léon, en effet, logeait chez le pharmacien, où il avait une petite pièce au second étage, sur la place. Il rougit à ce compliment de son propriétaire, qui déjà s’était tourné vers le médecin et lui énumérait les uns après les autres les principaux habitants d’Yonville. Il racontait des anecdotes, donnait des renseignements; on ne savait pas au juste la fortune du notaire, et il y avait la maison Tuvache qui faisait beaucoup d’embarras.Leon, in fact, lodged at the chemist's where he had a small room on the second floor, overlooking the Place. He blushed at the compliment of his landlord, who had already turned to the doctor, and was enumerating to him, one after the other, all the principal inhabitants of Yonville. He was telling anecdotes, giving information; the fortune of the notary was not known exactly, and "there was the Tuvache household," who made a good deal of show.Léon csakugyan a gyógyszerésznél lakott, a második emeleten egy kis szobában, melynek az ablakai a piaczra néztek. Házigazdájának a bókja elpirította, de nem felelt neki, a mi különben fölösleges lett volna, mert Homais úr ismét az orvoshoz fordult, s felsorolta neki Yonville összes nevezetesebb lakóit. Anekdotákat beszélt el s megadott minden szükséges felvilágosítást. Hogy a jegyző vagyona mekkora, nem tudni pontosan, s aztán itt van ez a Tuvache-czég, mely nagy feltünést okoz, s melyről sohase tudja az ember, hogy hányadán van vele.Leo Düpuis bewohnte nämlich im Hause des Apothekers im zweiten Stock ein kleines Zimmer, das nach dem Markt hinausging. Bei dem Komplimente seines Hauswirtes wurde er über und über rot. Homais widmete sich bereits wieder dem Arzte, dem er die bemerkenswerten Einwohner von Yonville einzeln aufzählte. Er wußte tausend Anekdoten und Einzelheiten. Nur über das Vermögen des Notars könne er nichts Genaues sagen. Auch über die Familie Tüvache munkele man so allerlei.
Emma reprit: -- Et quelle musique préférez-vous?Emma continued, "And what music do you prefer?"Emma folytatta a félbeszakított beszélgetést: Melyik zenét szereti a legjobban?Emma fuhr fort: »Das ist ja entzückend! Und welche Musik lieben Sie am meisten?«
-- Oh! la musique allemande, celle qui porte à rêver."Oh, German music; that which makes you dream."A németet, mert ez álmodozóvá tesz.»Die deutsche! Die ist das wahre Traumland ...«
-- Connaissez-vous les Italiens?"Have you been to the opera?"Ismeri az olaszokat is?»Kennen Sie die Italiener?«
-- Pas encore; mais je les verrai l’année prochaine, quand j’irai habiter Paris, pour finir mon droit."Not yet; but I shall go next year, when I am living at Paris to finish reading for the bar."- Még nem; de a jövő évben majd megismerem őket is. A jövő évet ugyanis Párisban fogom tölteni, hogy befejezzem a jogi tanulmányaimat.»Noch nicht. Aber ich werde sie nächstes Jahr hören. Ich habe die Absicht, nach Paris zu gehen, um mein juristisches Studium zu vollenden.«
-- C’est comme j’avais l’honneur, dit le pharmacien, de l’exprimer à M. votre époux, à propos de ce pauvre Yanoda qui s’est enfui; vous vous trouverez, grâce aux folies qu’il a faites, jouir d’une des maisons les plus confortables d’Yonville. Ce qu’elle a principalement de commode pour un médecin, c’est une porte sur l’Allée, qui permet d’entrer et de sortir sans être vu. D’ailleurs, elle est fournie de tout ce qui est agréable à un ménage: buanderie, cuisine avec office, salon de famille, fruitier, etc. C’était un gaillard qui n’y regardait pas! Il s’était fait construire, au bout du jardin, à côté de l’eau, une tonnelle tout exprès pour boire de la bière en été, et si Madame aime le jardinage, elle pourra..."As I had the honour of putting it to your husband," said the chemist, "with regard to this poor Yanoda who has run away, you will find yourself, thanks to his extravagance, in the possession of one of the most comfortable houses of Yonville. Its greatest convenience for a doctor is a door giving on the Walk, where one can go in and out unseen. Moreover, it contains everything that is agreeable in a household—a laundry, kitchen with offices, sitting-room, fruit-room, and so on. He was a gay dog, who didn't care what he spent. At the end of the garden, by the side of the water, he had an arbour built just for the purpose of drinking beer in summer; and if madame is fond of gardening she will be able—"A mint kedves férje előtt - szólt a gyógyszerész - éppen az imént volt szerencsém kifejezni, erről a szegény Yanodáról szólva, a ki megszökött: Nagyságod, hála az ő őrültségeinek, Yonville egyik legkényelmesebb házában fog lakni. A mi a képzelhető legkellemesebb egy orvosra nézve: külön kijárása van, a kerten át, a Fasor-ba, úgy, hogy ki és be lehet járni a nélkül, hogy valaki meglátná az embert. Különben, van hozzá minden, a mit a háztartáshoz csak kivánhatni: mosóház, konyha és kamara, nagy szalon, gyümölcsös stb. Az a kópé nem kimélte a költséget. A kert végében, közel a folyóhoz, lugast csináltatott, tisztán csak azért, hogy nyáron ott igya a sörét, s ha a nagyságos asszony szeret a kertben foglalatoskodni...»Wie ich bereits die Ehre hatte, Ihrem Herrn Gemahl mitzuteilen,« sagte wiederum der Apotheker, »als ich ihm von dem armen Stryienski berichtete, der auf und davon gegangen ist: dank den Dummheiten, die der begangen hat, werden Sie sich eines der komfortabelsten Häuser von Yonville erfreuen. Eine ganz besondre Bequemlichkeit gerade für einen Arzt ist das Vorhandensein einer Hinterpforte nach dem Bach und der Allee zu. Man kann dadurch unbeobachtet ein und aus gehen. Die Wohnung selbst besitzt alle denkbaren Annehmlichkeiten; sie hat ein großes Eßzimmer, eine Küche mit Speisekammer, eine Waschküche, einen Obstkeller usw. Ihr Vorgänger war ein flotter Kerl, dem es auf ein paar Groschen nicht ankam. Hinten in seinem Garten, mit dem Blick auf unser Flüßchen, da hat er sich ein Lusthäuschen bauen lassen, lediglich, um an Sommerabenden sein Bier drin zu süffeln. Wenn die gnädige Frau die Blumenzucht liebt ...«
-- Ma femme ne s’en occupe guère, dit Charles; elle aime mieux, quoiqu’on lui recommande l’exercice, toujours rester dans sa chambre, à lire."My wife doesn't care about it," said Charles; "although she has been advised to take exercise, she prefers always sitting in her room reading."A feleségemet ez nem szórakoztatja - szólt Károly. - Ámbár az egészségének javára válnék ez a foglalatosság, jobban szeret a szobában maradni, a hol olvasással tölti el az időt.»Meine Frau gibt sich damit nicht weiter ab«, unterbrach ihn Karl. »Obgleich ihr körperliche Bewegung verordnet ist, bleibt sie lieber dauernd in ihrem Zimmer und liest.«
-- C’est comme moi, répliqua Léon; quelle meilleure chose, en effet, que d’être le soir au coin du feu avec un livre, pendant que le vent bat les carreaux, que la lampe brûle?..."Like me," replied Leon. "And indeed, what is better than to sit by one's fireside in the evening with a book, while the wind beats against the window and the lamp is burning?"Én is úgy vagyok ezzel - szólt közbe Léon. - De van-e kellemesebb dolog, mint este a lámpafénynél leülni egy könyvvel a tűzhely mellé, mialatt odakünn a szél vadul veri az ablakot?...»Ganz wie ich!« fiel Leo ein. »Was wäre wohl auch gemütlicher, als abends beim Schein der Lampe mit einem Buche am Kamine zu sitzen, während draußen der Wind gegen die Fensterscheiben schlägt?«
-- N’est-ce pas? dit-elle, en fixant sur lui ses grands yeux noirs tout ouverts."What, indeed?" she said, fixing her large black eyes wide open upon him.Ugy-e? - erősítette Emma, rászegezve a fiatal emberre nagy, nyilt, fekete szemét.»So ist es!« stimmte sie zu und blickte ihn mit ihren großen schwarzen Augen voll an.
-- On ne songe à rien, continuait-il, les heures passent. On se promène immobile dans des pays que l’on croit voir, et votre pensée, s’enlaçant à la fiction, se joue dans les détails ou poursuit le contour des aventures. Elle se mêle aux personnages; il semble que c’est vous qui palpitez sous leurs costumes."One thinks of nothing," he continued; "the hours slip by. Motionless we traverse countries we fancy we see, and your thought, blending with the fiction, playing with the details, follows the outline of the adventures. It mingles with the characters, and it seems as if it were yourself palpitating beneath their costumes."Az ember nem gondol semmire - folytatta Léon - s az órák mulnak. Bár meg se moczczanunk, egész világokat járunk be, s gondolatunk, hozzátapadva a képzelt dolgokhoz, belemerül a részletekbe s érdeklődve követi a költött személyeket. Beleképzeljük magunkat az alakok helyzetébe, s néha úgy tetszik, hogy a mi szivünk dobog kosztümjeik alatt.Er fuhr fort: »Dann denkt man an nichts, und die Stunden verrinnen. Ohne daß man sich bewegt, wandert man mit dem Erzähler durch ferne Lande. Man wähnt sie vor Augen zu haben. Man träumt sich in die fremden Erlebnisse hinein, bis in alle Einzelheiten; man verstrickt sich in allerhand Abenteuer; man lebt und webt unter den Gestalten der Dichtung, und es kommt einem zuletzt vor, als schlüge das eigne Herz in ihnen.«
-- C’est vrai! c’est vrai! disait-elle."That is true! That is true?" she said.Igaz, igaz! - szólt Emma.»Wie wahr! Wie wahr!« rief Emma aus.
-- Vous est-il arrivé parfois, reprit Léon, de rencontrer dans un livre une idée vague que l’on a eue, quelque image obscurcie qui revient de loin, et comme l’exposition entière de votre sentiment le plus délié?"Has it ever happened to you," Leon went on, "to come across some vague idea of one's own in a book, some dim image that comes back to you from afar, and as the completest expression of your own slightest sentiment?"Nem tapasztalta-e néha - folytatta Léon - hogy az ember a könyv valamelyik helyén egyszerre csak ráismer a tulajdon gondolatára, s hirtelen azt képzeli, hogy egy elhomályosodott képet pillant meg, mely valahonnan a multból került elő? Nem tapasztalta-e, hogy a könyv koronkint fölfedezi s határozott szavakkal fejezi ki legtitkosabb s legbonyodalmasabb érzéseinket?»Haben Sie es nicht zuweilen erlebt, in einem Buche einer bestimmten Idee zu begegnen, die man verschwommen und unklar längst in sich selbst trägt? Wie aus der Ferne schwebt sie nun mit einem Male auf einen zu, gewinnt feste Umrisse, und es ist einem, als stehe man vor einer Offenbarung seines tiefsten Ichs ...«
-- J’ai éprouvé cela, répondit-elle."I have experienced it," she replied.De tapasztaltam - felelte Emma.»Das hab ich schon erlebt!« flüsterte sie.
-- C’est pourquoi, dit-il, j’aime surtout les poètes. Je trouve les vers plus tendres que la prose, et qu’ils font bien mieux pleurer."That is why," he said, "I especially love the poets. I think verse more tender than prose, and that it moves far more easily to tears."Ez az oka - magyarázta Léon - hogy legjobban a költőket szeretem. Úgy találom, hogy a vers gyöngédebb, érzelmesebb, mint a próza; hamarább meghatja, megríkatja az embert.»Und darum«, fuhr er fort, »liebe ich die Dichter über alles. Ich finde, Verse sind zarter als Prosa. Sie rühren so schön zu Tränen!«
-- Cependant ils fatiguent à la longue, reprit Emma; et maintenant, au contraire, j’adore les histoires qui se suivent tout d’une haleine, où l’on a peur. Je déteste les héros communs et les sentiments tempérés, comme il y en a dans la nature."Still in the long run it is tiring," continued Emma. "Now I, on the contrary, adore stories that rush breathlessly along, that frighten one. I detest commonplace heroes and moderate sentiments, such as there are in nature."De hamarább ki is fárasztja - vágott közbe Emma. - Én, ellenkezőleg, azokat a hosszu történeteket szeretem leginkább, a melyeket egy lélekzetre kell elolvasnunk s a melyek megdöbbentik, megborzongatják az olvasót. Utálom azokat a közönséges alakokat és lanyha érzéseket, a melyekkel a valóságban oly sürűn találkozunk!»Aber sie ermüden auf die Dauer,« wandte Emma ein, »und daher ziehe ich jetzt mehr die Romane vor, aber sie müssen spannend und aufregend sein. Widerlich sind mir Alltagsleute und lauwarme Gefühle. Die hat man doch schon genug in der Wirklichkeit.«
-- En effet, observa le clerc, ces ouvrages ne touchant pas le coeur, s’écartent, il me semble, du vrai but de l’Art. Il est si doux, parmi les désenchantements de la vie, de pouvoir se reporter en idée sur de nobles caractères, des affections pures et des tableaux de bonheur. Quant à moi, vivant ici, loin du monde, c’est ma seule distraction; mais Yonville offre si peu de ressources!"In fact," observed the clerk, "these works, not touching the heart, miss, it seems to me, the true end of art. It is so sweet, amid all the disenchantments of life, to be able to dwell in thought upon noble characters, pure affections, and pictures of happiness. For myself, living here far from the world, this is my one distraction; but Yonville affords so few resources."Valóban - jegyezte meg Guillaumin mester segéde - én is azt hiszem, hogy az efféle munkák, nem hatván a szívünkre, eltávolodnak a művészet igazi czéljától. Oly édes, az élet sokféle csalódása közepett, nemes jellemekre, tiszta érzésekre és a boldogság képeire gondolni! Nekem, a ki a világtól távol, ebben a magánosságban élek, ez az egyetlen szórakozásom. Yonville-ban egyébként, a szórakozást illetőleg, nem igen lehet válogatnunk.»Gewiß,« bemerkte der Adjunkt, »die naturalistischen Romane haben dem Herzen nichts zu sagen und entfernen sich damit, meiner Ansicht nach, von dem wahren Ziele der Kunst. Es ist so süß, sich aus den Häßlichkeiten des Daseins herauszuzüchten, wenigstens in Gedanken: zu edlen Charakteren, zu hehren Leidenschaften und zu glückseligen Zuständen. Für mich, der ich hier fern der großen Welt lebe, ist das die einzige Erholung. Nur hat man in Yonville wenig Gelegenheit ...«
-- Comme Tostes, sans doute, reprit Emma; aussi j’étais toujours abonnée à un cabinet de lecture."Like Tostes, no doubt," replied Emma; "and so I always subscribed to a lending library."Bizonynyal itt is úgy van, mint a hogy Tostes-ban volt - mondotta Emma. - Nem is mulasztottam el beiratkozni a kölcsönkönyvtárba; míg Tostes-ban laktunk, leginkább ez szórakoztatott.»Jedenfalls genau so wie in Tostes!« bemerkte Emma. »Drum war ich ständig in einer Leihbibliothek abonniert.«
-- Si Madame veut me faire l’honneur d’en user, dit le pharmacien, qui venait d’entendre ces derniers mots, j’ai moi-même à sa disposition une bibliothèque composée des meilleurs auteurs: Voltaire, Rousseau, Delille, Walter Scott, l’Écho des feuilletons, etc., et je reçois, de plus, différentes feuilles périodiques, parmi lesquelles le Fanal de Rouen, quotidiennement, ayant l’avantage d’en être le correspondant pour les circonscriptions de Buchy, Forges, Neufchâtel, Yonville et les alentours."If madame will do me the honour of making use of it", said the chemist, who had just caught the last words, "I have at her disposal a library composed of the best authors, Voltaire, Rousseau, Delille, Walter Scott, the 'Echo des Feuilletons'; and in addition I receive various periodicals, among them the 'Fanal de Rouen' daily, having the advantage to be its correspondent for the districts of Buchy, Forges, Neufchatel, Yonville, and vicinity."Ha a nagyságos asszony megtisztel azzal, hogy elfogadja szolgálatomat - szólt közbe a gyógyszerész, a ki meghallotta az utolsó szavakat - nagyon szivesen rendelkezésére bocsátom a könyvtáramat. Megvannak benne a legjelesebb szerzők: Voltaire, Rousseau, Delille, Walter Scott s a nagy Tárczagyüjtemény. Azonkívül több folyóiratot járatok s kapom a Rouen-i lámpás-t is, a melynek én vagyok a levelezője Buchy, Forges, Neufchâtel és Yonville vidékéről.Der Apotheker hatte diese letzten Worte gehört. »Wenn gnädige Frau mir die Ehre erweisen wollen,« sagte er, »meine Bibliothek zu benutzen, so steht sie Ihnen zur Verfügung. Sie enthält die besten Autoren: Voltaire, Rousseau, Delille, Walter Scott, außerdem ein paar Zeitschriften und Zeitungen, unter andern den »Leuchtturm von Rouen«, ein Tagesblatt, dessen Korrespondent für Buchy, Forges, Neufchâtel, Yonville und Umgegend ich bin.«
Depuis deux heures et demie, on était à table; car la servante Artémise, traînant nonchalamment sur les carreaux ses savates de lisière, apportait les assiettes les unes après les autres, oubliait tout, n’entendait à rien et sans cesse laissait entrebâillée la porte du billard, qui battait contre le mur du bout de sa clenche.For two hours and a half they had been at table; for the servant Artemis, carelessly dragging her old list slippers over the flags, brought one plate after the other, forgot everything, and constantly left the door of the billiard-room half open, so that it beat against the wall with its hooks.Már vagy harmadfél órája ültek az asztalnál, mert Artémise, a szolgáló, egy cseppet se erőtette meg magát, hanem csak nagylomhán sétáltatta posztóval szegett, kopott lábbelijét, minden tányérért külön ment, elfelejtette, a mit mondtak neki, nem hallotta meg, ha hívták, s minduntalan nyitva hagyta a biliárdszobába nyiló ajtót, mely aztán nagy zajjal csapódott a falhoz.Man saß bereits zwei und eine halbe Stunde bei Tisch, nicht ohne Mitverschulden der bedienenden Artemisia, die in ihren Holzschuhen saumselig über die Dielen schlürfte, jeden Teller einzeln hereinbrachte, allerlei vergaß, jeden Auftrag überhörte und immer wieder die Türe zum Billardzimmer offen ließ, die dann krachend von selber zuklappte.
Sans qu’il s’en aperçût, tout en causant, Léon avait posé son pied sur un des barreaux de la chaise où madame Bovary était assise. Elle portait une petite cravate de soie bleue, qui tenait droit comme une fraise un col de batiste tuyauté; et, selon les mouvements de tête qu’elle faisait, le bas de son visage s’enfonçait dans le linge ou en sortait avec douceur. C’est ainsi, l’un près de l’autre, pendant que Charles et le pharmacien devisaient, qu’ils entrèrent dans une de ces vagues conversations où le hasard des phrases vous ramène toujours au centre fixe d’une sympathie commune. Spectacles de Paris, titres de romans, quadrilles nouveaux, et le monde qu’ils ne connaissaient pas, Tostes où elle avait vécu, Yonville où ils étaient, ils examinèrent tout, parlèrent de tout jusqu’à la fin du dîner.Unconsciously, Leon, while talking, had placed his foot on one of the bars of the chair on which Madame Bovary was sitting. She wore a small blue silk necktie, that kept up like a ruff a gauffered cambric collar, and with the movements of her head the lower part of her face gently sunk into the linen or came out from it. Thus side by side, while Charles and the chemist chatted, they entered into one of those vague conversations where the hazard of all that is said brings you back to the fixed centre of a common sympathy. The Paris theatres, titles of novels, new quadrilles, and the world they did not know; Tostes, where she had lived, and Yonville, where they were; they examined all, talked of everything till to the end of dinner.Léon beszélgetés közben, a nélkül, hogy észrevette volna, rátette a lábát annak a széknek az alsó keresztrudjára, a melyen Bovaryné ült. Bovarynén kis, kék selyem nyakravaló volt, mely egyenesen tartotta csőalaku redőkbe font s nyakfodor-szerü batiszt gallérját; a mint a feje mozgott, arczának alsó része el-elrejtőzött a finom batisztban, majd ismét kecsesen emelkedett ki belőle. Így, közel egymáshoz, mialatt Károly és a gyógyszerész javában barátkoztak, ama határozatlan tárgyu társalgások egyikébe mélyedtek, a melyek folyamán akárhová kalandozzanak is a szavak, a beszélgetők minduntalan közös hajlandóságok középpontjában találják magukat. Páris szórakozásai, a szinielőadások, sok regényczím, a legujabb négyesek, a nagyvilág, a melyet nem ismertek, Tostes, a hol Emma mostanáig élt, Yonville, a hol ezentúl élni fog, mindez szóba került, s majd erre, majd arra többször is visszatértek, míg az ebéd véget nem ért.Ohne es zu bemerken, hatte Leo, während er so eifrig plauderte, einen Fuß auf eine der Querleisten des Stuhles gesetzt, auf dem Frau Bovary saß. Sie trug einen gefalteten steifen Batistkragen und einen blauseidnen Schlips, und je nach den Bewegungen, die sie mit ihrem Kopfe machte, berührte ihr Kinn den Batist oder entfernte sich graziös davon. So kamen Leo und Emma, während sich Karl mit dem Apotheker unterhielt, in eins jener uferlosen Gespräche, die um tausend oberflächliche Dinge kreisen und keinen andern Sinn haben, als die gegenseitige Sympathie einander zu bekunden. Pariser Theaterereignisse, Romantitel, moderne Tänze, die ihnen fremde große Gesellschaft, Tostes, wo Emma gelebt hatte, und Yonville, wo sie sich gefunden, alles das berührten sie in ihrer Plauderei, bis die Mahlzeit zu Ende war.
Quand le café fut servi, Félicité s’en alla préparer la chambre dans la nouvelle maison, et les convives bientôt levèrent le siège. Madame Lefrançois dormait auprès des cendres, tandis que le garçon d’écurie, une lanterne à la main, attendait M. et madame Bovary pour les conduire chez eux. Sa chevelure rouge était entremêlée de brins de paille, et il boitait de la jambe gauche. Lorsqu’il eut pris de son autre main le parapluie de M. le curé, l’on se mit en marche.When coffee was served Felicite went away to get ready the room in the new house, and the guests soon raised the siege. Madame Lefrancois was asleep near the cinders, while the stable-boy, lantern in hand, was waiting to show Monsieur and Madame Bovary the way home. Bits of straw stuck in his red hair, and he limped with his left leg. When he had taken in his other hand the cure's umbrella, they started.Mikor a kávét felszolgálták, Félicité elment, hogy az új házban rendbe hozza a hálószobát s nemsokára azután a vendégek felállottak az asztaltól. Lefrançoisné a tűzhely mellett aludt s odakünn egy istállószolga várta Bovary urat és feleségét, lámpával a kezében. Az istállóból előhívott kisérő a ballábára sántított; vörös hajából itt-ott egy-egy szalmaszál kandikált ki. A másik kezébe bele nyomták a tisztelendő úr esernyőjét s útnak indultak.Als der Kaffee gebracht wurde, ging Felicie fort, um in der neuen Wohnung das Schlafzimmer zurechtzumachen. Bald darauf brach die kleine Tischgesellschaft auf. Frau Franz war längst am erloschenen Herdfeuer eingenickt. Aber der Hausknecht war wachgeblieben. Eine Laterne in der einen Hand, begleitete er Herrn und Frau Bovary nach Haus. In seinem roten Haar hing Häcksel, und auf einem Beine war er lahm. Den Schirm des Pfarrers, den er ihm noch hintragen sollte, in der andern Hand, ging er voran.
Le bourg était endormi. Les piliers des halles allongeaient de grandes ombres. La terre était toute grise, comme par une nuit d’été. Mais, la maison du médecin se trouvant à cinquante pas de l’auberge, il fallut presque aussitôt se souhaiter le bonsoir, et la compagnie se dispersa.The town was asleep; the pillars of the market threw great shadows; the earth was all grey as on a summer's night. But as the doctor's house was only some fifty paces from the inn, they had to say good-night almost immediately, and the company dispersed.A mezővároska már aludt. A vásárcsarnok oszlopai hosszú árnyékokat vetettek a kövezetre. Az út úgy szürkéllett előttük, mint nyári éjeken szokott. De mivel az orvos háza mindössze vagy ötven lépésnyire volt a fogadótól, csaknem mindjárt jóéjt kellett kivánniok egymásnak s a társaság szétoszlott.Der Ort lag in tiefem Schlafe. Die Säulen der Hallen auf dem Markte warfen lange Schatten über das Pflaster. Der Boden war hellgrau wie in einer Sommernacht. Da das Haus des Arztes nur fünfzig Schritte vom Goldnen Löwen entfernt lag, wünschte man sich alsbald gegenseitig Gute Nacht, und so schied man voneinander.
Emma, dès le vestibule, sentit tomber sur ses épaules, comme un linge humide, le froid du plâtre. Les murs étaient neufs, et les marches de bois craquèrent. Dans la chambre, au premier, un jour blanchâtre passait par les fenêtres sans rideaux. On entrevoyait des cimes d’arbres, et plus loin la prairie, à demi noyée dans le brouillard, qui fumait au clair de la lune, selon le cours de la rivière. Au milieu de l’appartement, pêle-mêle, il y avait des tiroirs de commode, des bouteilles, des tringles, des bâtons dorés avec des matelas sur des chaises et des cuvettes sur le parquet, - - les deux hommes qui avaient apporté, les meubles ayant tout laissé là, négligemment.As soon as she entered the passage, Emma felt the cold of the plaster fall about her shoulders like damp linen. The walls were new and the wooden stairs creaked. In their bedroom, on the first floor, a whitish light passed through the curtainless windows. She could catch glimpses of tree tops, and beyond, the fields, half-drowned in the fog that lay reeking in the moonlight along the course of the river. In the middle of the room, pell-mell, were scattered drawers, bottles, curtain-rods, gilt poles, with mattresses on the chairs and basins on the ground—the two men who had brought the furniture had left everything about carelessly.Emmát már a tornáczban megcsapta a friss vakolatból kiáradó nedves hideg; mintha hirtelen vizes ruhát terítettek volna a vállára. A falakat csak pár napja meszelték ujonnan s a falépcső recsegett-ropogott a lábuk alatt. Az emeletre érve, beléptek a hálószobába. Az ablakon még nem volt függöny, s a holdas éj derengő világosságában látni lehetett a közeli fák ormait, odább pedig a rétet, a mely fölött, a folyó mentében, párák gőzölögtek. A szoba közepén, iszonyu rendetlenségben, szekrényfiókok, üvegek, léczek, aranyozott függönytartók hevertek; itt matrácz borította a széket, amott konyhaedény szégyenkezett a padlón, - a két ember ugyanis, a ki a bútort ide szállította, mindent úgy hagyott, a hogy éppen a holmit berakta a szobába.Als Emma die Hausflur ihres neuen Heims betrat, hatte sie die Empfindung, als lege sich ihr die Kühle der Wände wie feuchte Leinwand um die Schultern. Der Kalkbewurf war frisch. Die Holztreppen knarrten. In ihrem Zimmer, im ersten Stock, fiel fahles Licht durch die gardinenlosen Fenster. Sie sah draußen Baumwipfel und weiterhin in der Niederung das Wiesenland, ein Nebelmeer darüber. Das Mondlicht sickerte durch die aufwallenden Dämpfe. Im Zimmer standen Kommodenkästen, Flaschen, Gardinenstangen, Möbelstücke und Geschirr kunterbunt umher. Die beiden Packer hatten alles so stehen und liegen lassen.
C’était la quatrième fois qu’elle couchait dans un endroit inconnu. La première avait été le jour de son entrée au couvent, la seconde celle de son arrivée à Tostes, la troisième à la Vaubyessard, la quatrième était celle-ci; et chacune s’était trouvée faire dans sa vie comme l’inauguration d’une phase nouvelle. Elle ne croyait pas que les choses pussent se représenter les mêmes à des places différentes, et, puisque la portion vécue avait été mauvaise, sans doute ce qui restait à consommer serait meilleur.This was the fourth time that she had slept in a strange place. The first was the day of her going to the convent; the second, of her arrival at Tostes; the third, at Vaubyessard; and this was the fourth. And each one had marked, as it were, the inauguration of a new phase in her life. She did not believe that things could present themselves in the same way in different places, and since the portion of her life lived had been bad, no doubt that which remained to be lived would be better.Negyedszer történt most, hogy Emma ismeretlen helyen feküdt le. Először akkor történt ez, mikor a kolostorba lépett; másodszor: a midőn Tostes-ba érkezett; harmadszor: Vaubyessard-ban; negyedszer most kellett idegen helyen elaludnia. Az előbbi esetekben egyszersmind egy-egy uj korszak kezdődött életében; ha mindig így volt, bizonynyal most se lesz másképpen. Nem hitte, hogy más-más helyen ugyanazok a dolgok történhessenek s minthogy a mit eddig átélt, az rossz volt, bizonyosra vette, hogy a mi most vár rá, az már csak jobb lehet.Zum vierten Male schlief Emma an einem ihr noch fremden Orte. Das erstemal war es am Tage ihres Eintritts ins Kloster gewesen, das zweitemal an dem ihrer Ankunft in Tostes, das drittemal im Schloß Vaubyessard und das vierte hier in Yonville. Jedesmal hatte ein neuer Abschnitt in ihrem Leben begonnen. Darum glaubte sie, daß sich die gleichen Dinge an verschiedenen Orten nicht wiederholen könnten; und da ihr bisheriges Stück Leben häßlich gewesen war, so müsse das, was sie noch zu erleben hatte, zweifellos schöner sein.
IIIChapter ThreeIII.Drittes Kapitel
Le lendemain, à son réveil, elle aperçut le clerc sur la place. Elle était en peignoir. Il leva la tête et la salua. Elle fit une inclination rapide et referma la fenêtre.The next day, as she was getting up, she saw the clerk on the Place. She had on a dressing-gown. He looked up and bowed. She nodded quickly and reclosed the window.Másnap reggel, a hogy felébredt s kitekintett az ablakon, az első ember, a kit a téren megpillantott, a jegyző segéde volt. A fiatal ember fölnézett és üdvözölte. Emma még fésülő-köpenyben volt. Egyet bólintott és becsukta az ablakot.Am andern Morgen, als Emma kaum aufgestanden war, sah sie den Adjunkt über den Markt gehen. Sie war im Morgenkleid. Er schaute zu ihr herauf und grüßte. Sie nickte hastig mit dem Kopfe und schloß das Fenster.
Léon attendit pendant tout le jour que six heures du soir fussent arrivées; mais, en entrant à l’auberge, il ne trouva personne que M. Binet, attablé. Ce dîner de la veille était pour lui un événement considérable; jamais, jusqu’alors, il n’avait causé pendant deux heures de suite avec une dame. Comment donc avoir pu lui exposer, et en un tel langage, quantité de choses qu’il n’aurait pas si bien dites auparavant? il était timide d’habitude et gardait cette réserve qui participe à la fois de la pudeur et de la dissimulation.Leon waited all day for six o'clock in the evening to come, but on going to the inn, he found no one but Monsieur Binet, already at table. The dinner of the evening before had been a considerable event for him; he had never till then talked for two hours consecutively to a "lady." How then had he been able to explain, and in such language, the number of things that he could not have said so well before? He was usually shy, and maintained that reserve which partakes at once of modesty and dissimulation.Léon egész nap nem győzte várni az esteli hat órát; de mikor belépett a vendéglőbe, csak Binet urat találta az asztalnál. A tegnapi ebéd rá nézve igen nagy esemény volt; eddig soha se történt meg vele, hogy egyfolytában két óra hosszat beszélgetett volna egy úriasszonynyal. Hogy is eshetett, hogy annyi mindenfélét tudott mondani neki, és hogy ügyesebben, formásabban beszélt, mint valaha? Egy kissé félénk természetű volt s nem tudta levetkezni azt a tartózkodó modort, mely részben a szemérmesség, részben a zárkózottság következése.Den ganzen Tag über konnte es Leo Düpuis kaum erwarten, daß es sechs schlug. Als er aber endlich in den Goldnen Löwen kam, fand er niemanden vor als den Steuereinnehmer, der bereits am Tische saß. Das gestrige Mahl war für Leo ein bedeutungsvolles Ereignis. Bis dahin hatte er noch niemals zwei Stunden lang mit einer »Dame« geplaudert. Wie hatte er es nur fertiggebracht, ihr eine solche Menge von Dingen und in so guter Form zu sagen? Das war ihm vordem unmöglich gewesen. Er war von Natur schüchtern und wahrte eine gewisse Zurückhaltung, die sich aus Schamhaftigkeit und Heuchelei zusammensetzt.
On trouvait à Yonville qu’il avait des manières comme il faut. Il écoutait raisonner les gens mûrs, et ne paraissait point exalté en politique, chose remarquable pour un jeune homme. Puis il possédait des talents, il peignait à l’aquarelle, savait lire la clef de sol, et s’occupait volontiers de littérature après son dîner, quand il ne jouait pas aux cartes. M Homais le considérait pour son instruction; madame Homais l’affectionnait pour sa complaisance, car souvent il accompagnait au jardin les petits Homais, marmots toujours barbouillés, fort mal élevés et quelque peu lymphatiques, comme leur mère. Ils avaient pour les soigner, outre la bonne, Justin, l’élève en pharmacie, un arrière-cousin de M. Homais que l’on avait pris dans la maison par charité, et qui servait en même temps de domestique.At Yonville he was considered "well-bred." He listened to the arguments of the older people, and did not seem hot about politics—a remarkable thing for a young man. Then he had some accomplishments; he painted in water-colours, could read the key of G, and readily talked literature after dinner when he did not play cards. Monsieur Homais respected him for his education; Madame Homais liked him for his good-nature, for he often took the little Homais into the garden—little brats who were always dirty, very much spoilt, and somewhat lymphatic, like their mother. Besides the servant to look after them, they had Justin, the chemist's apprentice, a second cousin of Monsieur Homais, who had been taken into the house from charity, and who was useful at the same time as a servant.Yonvilleban uriasnak találtak a modorát. Végig hallgatta az érettebb embereket és nem sokat politizált, a mi fiatal embernél ritkaság. Aztán nem volt tehetség nélkül; csinos vízfestményeket csinált, tudott kótából énekelni és ebéd után sokat olvasgatott, olyankor, a mikor nem talált kártyapartit. Homais ur nagyrabecsülte, mint igen művelt fiatal embert; Homaisné asszony pedig az udvariasságáért kedvelte, mert gyakran elvitte sétálni a kis Homaiskat, a kik igen neveletlen, maszatos kis teremtések voltak, egy kicsit skrofulásak, mint az anyjok. A cseléden kívül Justin, a gyógyszerész-növendék gondozta őket, Homais urnak egy távoli rokona, a ki kegyelem-kenyéren élt a házban s a ki egyuttal szolgai teendőket is végzett.Die Yonviller fanden sein Benehmen tadellos. Er hörte still zu, wenn ältere Herren disputierten, und zeigte sich in politischen Dingen keineswegs radikal, was an einem jungen Manne eine seltene Sache ist. Dazu besaß er allerlei Talent: er aquarellierte, er war musikalisch, er beschäftigte sich in seinen Mußestunden gern mit der Literatur, -- wenn er nicht gerade Karten spielte. Der Apotheker schätzte ihn wegen seiner Kenntnisse, und Frau Homais war ihm wohlgewogen, weil er höflich und gefällig war; öfters widmete er sich nämlich im Garten ihren Kindern, kleinem Volk, das immer schmutzig aussah und sehr schlecht erzogen war und dessen Beaufsichtigung einmal dem Dienstmädchen und dann noch besonders dem Lehrling oblag, einem jungen Burschen, namens Justin. Er war ein entfernter Verwandter des Apothekers, von diesem aus Mitleid in seinem Haus aufgenommen, wo er eine Art »Mann für alles« geworden war.
L’apothicaire se montra le meilleur des voisins. Il renseigna madame Bovary sur les fournisseurs, fit venir son marchand de cidre tout exprès, goûta la boisson lui-même, et veilla dans la cave à ce que la futaille fut bien placée; il indiqua encore la façon de s’y prendre pour avoir une provision de beurre à bon marché, et conclut un arrangement avec Lestiboudois, le sacristain, qui, outre ses fonctions sacerdotales et mortuaires, soignait les principaux jardins d’Yonville à l’heure ou à l’année, selon le goût des personnes.The druggist proved the best of neighbours. He gave Madame Bovary information as to the trades-people, sent expressly for his own cider merchant, tasted the drink himself, and saw that the casks were properly placed in the cellar; he explained how to set about getting in a supply of butter cheap, and made an arrangement with Lestiboudois, the sacristan, who, besides his sacerdotal and funeral functions, looked after the principal gardens at Yonville by the hour or the year, according to the taste of the customers.A gyógyszerész rendkívül értékes és jó szomszédnak bizonyult; ő oktatta ki Bovarynét, hogy kiktől vásároljon; elhivatta azt az embert - s tisztára csak az ő kedvükért - a kitől az almabort szokta venni; ő maga ízlelte meg az italt s maga ment le a pinczébe, hogy a hordót jól helyezzék el; megmagyarázta, hogy a vajat hogyan lehet olcsón beszerezni; s megalkudott Lestiboudois-val, a sekrestyéssel, a ki azonkívül, hogy az egyházfi és a sírásó teendőit végezte, a kertek gondozásával is foglalatoskodott, évi fizetés mellett vagy napszámra, már a mint kivánták.Homais spielte die Rolle des guten Nachbars. Er gab Frau Bovary die besten Adressen für ihre Einkäufe, ließ seinen Apfelweinlieferanten eigens für sie herkommen, beteiligte sich an der Weinprobe und gab persönlich acht, daß das bestellte Faß einen geeigneten Platz im Keller erhielt. Er verriet ihr die beste und billigste Butterquelle und bestellte ihr Lestiboudois, den Kirchendiener, als Gärtner; neben seinen Ämtern in Kirche und Gottesacker hielt dieser nämlich die Gärten der Honoratioren von Yonville instand; man engagierte ihn »stundenweise« oder »aufs Jahr«, ganz wie es gewünscht wurde.
Le besoin de s’occuper d’autrui ne poussait pas seul le pharmacien à tant de cordialité obséquieuse, et il y avait là-dessous un plan.The need of looking after others was not the only thing that urged the chemist to such obsequious cordiality; there was a plan underneath it all.Annak, hogy Homais ur ennyire elhalmozta őket a szivességeivel, azonkívül, hogy szerette beleütni az orrát más emberek dolgába, volt még egy titkos inditó oka is.Diese Hilfsbereitschaft des Apothekers entsprang weniger einem Herzensbedürfnis als schlauer Berechnung.
Il avait enfreint la loi du 19 ventôse an XI, article Ier, qui défend à tout individu non porteur de diplôme l’exercice de la médecine; si bien que, sur des dénonciations ténébreuses, Homais avait été mandé à Rouen, près M le procureur du roi, en son cabinet particulier. Le magistrat l’avait reçu debout, dans sa robe, hermine à l’épaule et toque en tête. C’était le matin, avant l’audience. On entendait dans le corridor passer les fortes bottes des gendarmes, et comme un bruit lointain de grosses serrures qui se fermaient. Les oreilles du pharmacien lui tintèrent à croire qu’il allait tomber d’un coup de sang; il entrevit des culs de basse-fosse, sa famille en pleurs, la pharmacie vendue, tous les bocaux disséminés; et il fut obligé d’entrer dans un café prendre un verre de rhum avec de l’eau de Seltz, pour se remettre les esprits.He had infringed the law of the 19th Ventose, year xi., article I, which forbade all persons not having a diploma to practise medicine; so that, after certain anonymous denunciations, Homais had been summoned to Rouen to see the procurer of the king in his own private room; the magistrate receiving him standing up, ermine on shoulder and cap on head. It was in the morning, before the court opened. In the corridors one heard the heavy boots of the gendarmes walking past, and like a far-off noise great locks that were shut. The druggist's ears tingled as if he were about to have an apoplectic stroke; he saw the depths of dungeons, his family in tears, his shop sold, all the jars dispersed; and he was obliged to enter a cafe and take a glass of rum and seltzer to recover his spirits.A gyógyszerész ugyanis gyakran áthágta a XI. év Ventôse 19-ikén kelt törvény ama bizonyos első szakaszát, mely szigoruan tiltja, hogy diplomátlan ember orvosi gyakorlatot űzzön. Olyan gyakran áthágta, hogy egyszer, névtelen feljelentések következtében, megczitálták Rouen-ba, a főügyészhez, külön kihallgatásra. A magas állásu köztisztviselő állva s hivatalos ornátusban fogadta, talárban és barettel a fején. Ez reggel történt, a törvényszéki tárgyalások órája előtt. A folyosóról behallatszott a zsandárok súlyos csizmáinak a kopogása s mintha a távolban erős zárak csörrentek volna meg. A gyógyszerésznek úgy csengett a füle, hogy azt hitte, mindjárt megüti a guta; már látta a földalatti börtön fenekét, családját sirva-ríva, a gyógyszertár elliczitálását, áruit szétszórtan; úgy hogy később kénytelen volt bemenni egy kávéházba s egy pohár rumot inni Selters-vízzel, hogy egy kicsit magához térjen.Homais hatte nämlich früher einmal gegen das Gesetz vom 19. Ventôse des Jahres XI verstoßen, wonach die ärztliche Praxis jedem verboten ist, der sich nicht im Besitze eines staatlichen Diploms befindet. Eines Tages war er auf eine geheimnisvolle Anzeige hin nach Rouen vor den Staatsanwalt geladen worden. Dieser Vertreter der Justiz hatte ihn in seinem Amtszimmer, stehend und in Amtsrobe, das Barett auf dem Kopfe, vernommen. Es war am Vormittag, unmittelbar vor einer Gerichtssitzung gewesen. Von draußen, vom Gange her, waren dem Apotheker die schweren Tritte der Schutzleute ins Ohr gehallt. Es war ihm, als hörte er fern das Aufschnappen wuchtiger Schlösser. Er bekam Ohrensausen und glaubte, der Schlag würde ihn rühren. Schon sah er sich im Kerker sitzen, seine Familie in Tränen, die Apotheke unter dem Hammer und seine Arzneiflaschen in alle vier Winde verstreut. Hinterher mußte er seine Lebensgeister in einem Kaffeehause mit einem Kognak in Selters wieder auf die Beine bringen.
Peu à peu, le souvenir de cette admonition s’affaiblit, et il continuait, comme autrefois, à donner des consultations anodines dans son arrière-boutique. Mais le maire lui en voulait, des confrères étaient jaloux, il fallait tout craindre; en s’attachant M. Bovary par des politesses, c’était gagner sa gratitude, et empêcher qu’il ne parlât plus tard, s’il s’apercevait de quelque chose. Aussi, tous les matins, Homais lui apportait le journal, et souvent, dans l’après-midi, quittait un instant la pharmacie pour aller chez l’officier de santé faire la conversation.Little by little the memory of this reprimand grew fainter, and he continued, as heretofore, to give anodyne consultations in his back-parlour. But the mayor resented it, his colleagues were jealous, everything was to be feared; gaining over Monsieur Bovary by his attentions was to earn his gratitude, and prevent his speaking out later on, should he notice anything. So every morning Homais brought him "the paper," and often in the afternoon left his shop for a few moments to have a chat with the Doctor.Lassankint e komoly intelem emléke elhalványodott s mint azelőtt, ezután is sűrűn megtörtént, hogy visszavonult a gyógyszertár hátulsó szobájába, orvosi tanácsokat adni s fájdalomcsillapító szerekkel trafikálni. De a polgármesterrel nem volt jó viszonyban, kartársai féltékenyek voltak rá, minden óvatosság mellett is attól kellett félnie, hogy egyszer rajta veszít. Ezzel a veszedelemmel szemben, ha udvariasságaival lekötelezi Bovaryt, bizonynyal számíthat a hálájára s lehetetlenné teszi azt, hogy ez később, ha netalán észrevesz valamit, lármát üssön. Azért Homais minden reggel átvitte a doktorhoz az ujságot s néha délután is átszaladt hozzá egy kis beszélgetésre.Allmählich verblaßte die Erinnerung an diese Vermahnung, und Homais hielt von neuem in seinem Hinterstübchen ärztliche Sprechstunden ab. Da aber der Bürgermeister nicht sein Freund war und seine Kollegen in der Umgegend brotneidisch waren, bebte er in ewiger Angst vor einer neuen Anzeige. Indem er sich nun Bovary durch kleine Gefälligkeiten verpflichtete, wollte er sich damit ein Recht auf dessen Dankbarkeit erwerben und ihn mundtot machen, falls die Kurpfuschereien in der Apotheke abermals ruchbar würden. Er brachte dem Arzt alle Morgen den »Leuchtturm«, und oft verließ er nachmittags auf ein Viertelstündchen sein Geschäft, um ein wenig mit ihm zu schwatzen.
Charles était triste: la clientèle n’arrivait pas. Il demeurait assis pendant de longues heures, sans parler, allait dormir dans son cabinet ou regardait coudre sa femme. Pour se distraire, il s’employa chez lui comme homme de peine, et même il essaya de peindre le grenier avec un reste de couleur que les peintres avaient laissé. Mais les affaires d’argent le préoccupaient. Il en avait tant dépensé pour les réparations de Tostes, pour les toilettes de Madame et pour le déménagement, que toute la dot, plus de trois mille écus, s’était écoulée en deux ans. Puis, que de choses endommagées ou perdues dans le transport de Tostes à Yonville, sans compter le curé de plâtre, qui, tombant de la charrette à un cahot trop fort, s’était écrasé en mille morceaux sur le pavé de Quincampoix!Charles was dull: patients did not come. He remained seated for hours without speaking, went into his consulting room to sleep, or watched his wife sewing. Then for diversion he employed himself at home as a workman; he even tried to do up the attic with some paint which had been left behind by the painters. But money matters worried him. He had spent so much for repairs at Tostes, for madame's toilette, and for the moving, that the whole dowry, over three thousand crowns, had slipped away in two years. Then how many things had been spoilt or lost during their carriage from Tostes to Yonville, without counting the plaster cure, who falling out of the coach at an over-severe jolt, had been dashed into a thousand fragments on the pavements of Quincampoix!Károly nagyon rosszkedvü volt: a pácziensek csak nem akartak megérkezni. Órákon át szótlanul üldögélt s ha elunta a dolgot, bement aludni a rendelő-szobájába vagy elnézte, a mint Emma varrogatott. Hogy szórakozzék valamivel, beállott maga-magához napszámosnak; még arra is ráfanyalodott, hogy neki álljon kifesteni a padlást azzal a maradék festékkel, melyet a munkások ott hagytak. Egyre nagyobb anyagi gondok nehezedtek rá. Annyit költött tostes-i lakásának az átalakítására, ő nagysága öltözékeire és a költözésre, hogy a hozománynak, több mint háromezer tallérnak, két esztendő alatt teljesen végére járt. Aztán a Tostes-ból Yonville-ba költözködés sok kárt is okozott neki; útközben sok mindenféle elveszett vagy elromlott, nem is beszélve a gipsz-barátról, mely egy jókora zökkenés alkalmával leesett a szekérről s Quincampoix kövezetén ezer darabra tört!Karl war mißgestimmt. Es kamen keine Patienten. Ganze Stunden lang saß er vor sich hinbrütend da, ohne ein Wort zu sprechen. Er machte in seinem Sprechzimmer ein Schläfchen oder sah seiner Frau beim Nähen zu. Um sich ein wenig Beschäftigung zu machen, verrichtete er allerhand grobe Hausarbeit. Er versuchte sogar, die Bodentüre mit dem Rest von Ölfarbe anzupinseln, den die Anstreicher dagelassen hatten. Am meisten drückte ihn seine Geldverlegenheit. Er hatte in Tostes eine beträchtliche Summe ausgegeben für neue Anschaffungen im Hause, für die Kleider seiner Frau und neuerdings für den Umzug. Die ganze Mitgift, mehr als dreitausend Taler, war in zwei Jahren daraufgegangen. Bei der Übersiedelung von Tostes nach Yonville war vieles beschädigt worden oder verloren gegangen, unter anderm der tönerne Mönch, der unterwegs vom Wagen heruntergefallen und in tausend Stücke zerschellt war.
Un souci meilleur vint le distraire, à savoir la grossesse de sa femme. À mesure que le terme en approchait, il la chérissait davantage. C’était un autre lien de la chair s’établissant et comme le sentiment continu d’une union plus complexe. Quand il voyait de loin sa démarche paresseuse et sa taille tourner mollement sur ses hanches sans corset, quand vis-à-vis l’un de l’autre il la contemplait tout à l’aise et qu’elle prenait, assise, des poses fatiguées dans son fauteuil, alors son bonheur ne se tenait plus; il se levait, il l’embrassait, passait ses mains sur sa figure, l’appelait petite maman, voulait la faire danser, et débitait, moitié riant, moitié pleurant, toutes sortes de plaisanteries caressantes qui lui venaient à l’esprit. L’idée d’avoir engendré le délectait. Rien ne lui manquait à présent. Il connaissait l’existence humaine tout du long, et il s’y attablait sur les deux coudes avec sérénité.A pleasanter trouble came to distract him, namely, the pregnancy of his wife. As the time of her confinement approached he cherished her the more. It was another bond of the flesh establishing itself, and, as it were, a continued sentiment of a more complex union. When from afar he saw her languid walk, and her figure without stays turning softly on her hips; when opposite one another he looked at her at his ease, while she took tired poses in her armchair, then his happiness knew no bounds; he got up, embraced her, passed his hands over her face, called her little mamma, wanted to make her dance, and half-laughing, half-crying, uttered all kinds of caressing pleasantries that came into his head. The idea of having begotten a child delighted him. Now he wanted nothing. He knew human life from end to end, and he sat down to it with serenity.Egy másik, sokkal kellemesebb gond űzte el néha rossz kedvét: feleségének más állapota. Minél inkább közeledett Emma lebetegedésének ideje, annál jobban szerette asszonyát. Úgy tetszett neki, hogy immár a testnek egy új köteléke támad közöttük, hogy egymáshoz tartozandóságuk még szorosabbá s egymáshoz való érzésük még bensőbbé válik. Mikor messziről látta nehézkes járását és fűzőtlen csipőjének lágy mozdulását, vagy mikor négyszemközt kedvére nézegette s szeme megakadt a karosszékében hátradülő asszony fáradt testtartásán, akkor nem birt a boldogságával: fölkelt, oda ment hozzá, ölelgette, csókolta, hosszasan simogatta az arczát, kis mamának nevezgette, körül akarta tánczolni vele a szobát s félig nevetve, félig sírva mindenféle gyöngéd ostobaságot mondott neki, a mi éppen eszébe jutott. A gondolat, hogy élet fogant tőle, végtelenül jóleső érzéssel töltötte el. Most már nem volt semmi kivánnivalója. Megismerte az emberi létet egész teljességében s roppant kényelem-érzettel helyezkedett el benne.Eine zartere Sorge lenkte ihn ab: die Mutterhoffnungen seiner Frau. Je näher diese ihrer Erfüllung entgegengingen, um so liebevoller behandelte er Emma. Diese sich knüpfenden neuen Bande von Fleisch und Blut machten das Gefühl der ewigen Zusammengehörigkeit in ihm immer inniger. Wenn er ihrem trägen Gange zusah, wenn er das allmähliche Vollerwerden ihrer miederlosen Hüften bemerkte, wenn sie müde ihm gegenüber auf dem Sofa saß, dann strahlten seine Blicke, und er konnte sich in seinem Glücke nicht fassen. Er sprang auf, küßte sie, streichelte ihr Gesicht, nannte sie »Mammchen«, wollte mit ihr im Zimmer herumtanzen und sagte ihr unter Lachen und Weinen tausend zärtliche, drollige Dinge, die ihm gerade in den Sinn kamen. Der Gedanke, Vater zu werden, war ihm etwas Köstliches. Jetzt fehlte ihm nichts mehr auf der Welt. Nun hatte er alles erlebt, was Menschen erleben können, und er durfte zufrieden und vergnügt sein.
Emma d’abord sentit un grand étonnement, puis eut envie d’être délivrée, pour savoir quelle chose c’était que d’être mère. Mais, ne pouvant faire les dépenses qu’elle voulait, avoir un berceau en nacelle avec des rideaux de soie rose et des béguins brodés, elle renonça au trousseau dans un accès d’amertume, et le commanda d’un seul coup à une ouvrière du village, sans rien choisir ni discuter. Elle ne s’amusa donc pas à ces préparatifs où la tendresse des mères se met en appétit, et son affection, dès l’origine, en fut peut-être atténuée de quelque chose:Emma at first felt a great astonishment; then was anxious to be delivered that she might know what it was to be a mother. But not being able to spend as much as she would have liked, to have a swing-bassinette with rose silk curtains, and embroidered caps, in a fit of bitterness she gave up looking after the trousseau, and ordered the whole of it from a village needlewoman, without choosing or discussing anything. Thus she did not amuse herself with those preparations that stimulate the tenderness of mothers, and so her affection was from the very outset, perhaps, to some extent attenuated.Emma először is igen elcsudálkozott, aztán arra gondolt: milyen jó volna, ha mindjárt túl lehetne rajta... hogy hamarább megtudná, micsoda érzés az: anyának lenni. De, minthogy nem rendelhette meg azt, a mit szeretett volna s a rózsaszin selyemfüggönyös, sajkaalaku finom bölcsőről, meg a hímzett gyermekfőkötőkről le kellett mondania, nem akart foglalkozni a felszerelés részleteivel, s a keserüség egy pillanatában, mindazt, a mire szüksége volt, nagyjában rendelte meg a legközelebbi varrónőnél, anélkül, hogy az egyes tárgyakat kiválogatta, megbeszélte volna. Nem talált örömet azokban az apró előkészületekben, a melyekben az anyai gyöngédség a legelsőbb nyilatkozik meg, s meglehet, hogy ez szeretetét mindjárt eleve elbágyasztotta kissé.In der ersten Zeit war Emma über sich selbst arg verwundert. Dann kam die Sehnsucht, von ihrem Zustande wieder befreit zu sein. Sie wollte wissen, wie es sein würde, wenn das Kind da war. Aber als sie kein Geld dazu hatte, eine Wiege mit rosa-seidnen Vorhängen und gestickte Kinderhäubchen zu kaufen, da überkam sie eine plötzliche Erbitterung; sie verlor die Lust, die Baby-Ausstattung selber sorglich auszuwählen, und überließ die Herstellung in Bausch und Bogen einer Näherin. So lernte sie die stillen Freuden dieser Vorbereitungen nicht kennen, die andre Mütter so zärtlich stimmen, und vielleicht war dies der Grund, daß ihre Mutterliebe von Anfang an gewisser Elemente entbehrte.
Cependant, comme Charles, à tous les repas, parlait du marmot, bientôt elle y songea d’une façon plus continue.As Charles, however, spoke of the boy at every meal, she soon began to think of him more consecutively.De mivel Károly mindig s különösen minden ebéd alatt folyvást a gyermekről beszélt, nemsokára Emma is egyre gyakrabban gondolt rá.Weil aber Karl bei allen Mahlzeiten immer wieder von dem Kinde sprach, begann auch Emma mehr daran zu denken.
Elle souhaitait un fils; il serait fort et brun, elle l’appellerait Georges; et cette idée d’avoir pour enfant un mâle était comme la revanche en espoir de toutes ses impuissances passées. Un homme, au moins, est libre; il peut parcourir les passions et les pays, traverser les obstacles, mordre aux bonheurs les plus lointains. Mais une femme est empêchée continuellement. Inerte et flexible à la fois, elle a contre elle les mollesses de la chair avec les dépendances de la loi. Sa volonté, comme le voile de son chapeau retenu par un cordon, palpite à tous les vents; il y a toujours quelque désir qui entraîne, quelque convenance qui retient.She hoped for a son; he would be strong and dark; she would call him George; and this idea of having a male child was like an expected revenge for all her impotence in the past. A man, at least, is free; he may travel over passions and over countries, overcome obstacles, taste of the most far-away pleasures. But a woman is always hampered. At once inert and flexible, she has against her the weakness of the flesh and legal dependence. Her will, like the veil of her bonnet, held by a string, flutters in every wind; there is always some desire that draws her, some conventionality that restrains.Fiút kivánt; erős és barna fiút, a kinek György legyen a neve. Úgy tetszett neki, hogy ha fiugyermeknek adhat életet, ez kárpótolni fogja minden tehetetlenségéért. A férfi legalább szabad; megismerhet minden szenvedélyt, bejárhat minden világrészt, átgázolhat az akadályokon, elérheti, lebirhatja, kiürítheti a legmesszibb örömöket, bele haraphat mindenbe, a mi kéjt e föld adhat. A nő előtt folyton uj meg uj akadályok állnak. Ellenállásra képtelen, de mindenfelé hajlítható; ellene van a test puhasága s ellene van a törvénytől való függés is. Akaratát, mint kalapjának a fátyolát, melyet egy zsinór tart, minden szél meglebegteti; mindig hajtja valami vágy s mindig visszatartja valamely kötelem.Sie wünschte sich einen Sohn. Braun sollte er sein, und stark sollte er werden, und Georg müßte er heißen! Der Gedanke, einem männlichen Wesen das Leben zu schenken, kam ihr vor wie eine Entschädigung für alles das, was sich in ihrem eigenen Dasein nicht erfüllt hatte. Ein Mann ist doch wenigstens sein freier Herr. Ihm stehen alle Leidenschaften und alle Lande offen, er darf gegen alle Hindernisse anrennen und sich auch die allerfernsten Glückseligkeiten erobern. Ein Weib liegt an tausend Ketten. Tatenlos und doch genußfreudig, steht sie zwischen den Verführungen ihrer Sinnlichkeit und dem Zwang der Konvenienz. Wie den flatternden Schleier ihres Hutes ein festes Band hält, so gibt es für die Frau immer ein Verlangen, mit dem sie hinwegfliegen möchte, und immer irgendwelche herkömmliche Moral, die sie nicht losläßt.
Elle accoucha un dimanche, vers six heures, au soleil levant.She was confined on a Sunday at about six o'clock, as the sun was rising.Emma egy vasárnap, reggeli hat óra tájban hozta világra gyermekét.An einem Sonntag kam das Kind zur Welt, früh gegen sechs Uhr, als die Sonne aufging.
-- C’est une fille! dit Charles."It is a girl!" said Charles.Leány! - kiáltott Károly.»Es ist ein Mädchen!« verkündete Karl.
Elle tourna la tête et s’évanouit,She turned her head away and fainted.Emma a falnak fordította a fejét és elájult.Emma fiel im Bett zurück und ward ohnmächtig.
Presque aussitôt, madame Homais accourut et l’embrassa, ainsi que la mère Lefrançois, du Lion d’or. Le pharmacien, en homme discret, lui adressa seulement quelques félicitations provisoires, par la porte entrebâillée. Il voulut voir l’enfant, et le trouva bien conformé.Madame Homais, as well as Madame Lefrancois of the Lion d'Or, almost immediately came running in to embrace her. The chemist, as man of discretion, only offered a few provincial felicitations through the half-opened door. He wished to see the child and thought it well made.Homaisné asszony csaknem azonnal ott termett s megcsókolta; hasonlóképpen mindjárt megérkezett Lefrançoisné is, az Arany oroszlán tulajdonosa. A gyógyszerész, a ki illemtudó ember volt, csak a félig nyitott ajtón át gratulált neki, "ideiglenesen". Látni akarta a gyermeket s igen jól kiképződöttnek találta.Schon stellten sich auch Frau Homais und die Löwenwirtin ein, um die Wöchnerin zu umarmen. Der Apotheker rief ihr diskret ein paar vorläufige Glückwünsche durch die Türspalte zu. Er wollte die neue Erdenbürgerin besichtigen und fand sie wohlgeraten.
Pendant sa convalescence, elle s’occupa beaucoup à chercher un nom pour sa fille. D’abord, elle passa en revue tous ceux qui avaient des terminaisons italiennes, tels que Clara, Louisa, Amanda, Atala; elle aimait assez Galsuinde, plus encore Yseult ou Léocadie. Charles désirait qu’on appelât l’enfant comme sa mère; Emma s’y opposait. On parcourut le calendrier d’un bout à l’autre, et l’on consulta les étrangers.Whilst she was getting well she occupied herself much in seeking a name for her daughter. First she went over all those that have Italian endings, such as Clara, Louisa, Amanda, Atala; she liked Galsuinde pretty well, and Yseult or Leocadie still better. Charles wanted the child to be called after her mother; Emma opposed this. They ran over the calendar from end to end, and then consulted outsiders.Emma, betegágyából lábbadozva, azzal foglalkozott a legszivesebben, hogy nevet keresett a leányának. Legelőször azokra a nevekre gondolt, melyek olaszosan a-val végződnek, mint: Clara, Louisa, Amanda, Atala; nagyon tetszett neki: Galsuinde s még inkább: Yseult vagy Léocadie. Károly azt kivánta, hogy a gyermeket, is úgy hívják, mint az anyját; de Emma ebbe nem egyezett bele. Végig böngészték a kalendáriumot és idegeneket is megkérdeztek.Während der Genesung grübelte Emma nach, welchen Namen das Kind bekommen sollte. Zunächst dachte sie an einen italienisch klingenden Namen: an Amanda, Rosa, Joconda, Beatrice. Sehr gefielen ihr Ginevra oder Leocadia, noch mehr Isolde. Karl äußerte den Wunsch, die Kleine solle nach der Mutter getauft werden, aber davon wollte Emma nichts wissen. Man nahm alle Kalendernamen durch und bat jeden Besucher um einen Vorschlag.
-- M. Léon; disait le pharmacien, avec qui j’en causais l’autre jour, s’étonne que vous ne choisissiez point Madeleine, qui est excessivement à la mode maintenant."Monsieur Leon," said the chemist, "with whom I was talking about it the other day, wonders you do not chose Madeleine. It is very much in fashion just now."Tegnap - szólt a gyógyszerész - Léon úrral beszélgettem erről a dologról. Csudálkozik, hogy nem a Madeleine nevet választják, amely most rendkívül divatos.»Herr Leo,« berichtete der Apotheker, »mit dem ich neulich darüber gesprochen habe, wundert sich darüber, daß Sie nicht den Namen Magdalena wählen. Der sei jetzt sehr in Mode.«
Mais la mère Bovary se récria bien fort sur ce nom de pécheresse. M. Homais, quant à lui, avait en prédilection tous ceux qui rappelaient un grand homme, un fait illustre ou une conception généreuse, et c’est dans ce système-là qu’il avait baptisé ses quatre enfants. Ainsi, Napoléon représentait la gloire et Franklin la liberté; Irma, peut-être, était une concession au romantisme; mais Athalie, un hommage au plus immortel chef-d’oeuvre de la scène française. Car ses convictions philosophiques n’empêchaient pas ses admirations artistiques, le penseur chez lui n’étouffait point l’homme sensible; il savait établir des différences, faire la part de l’imagination et celle du fanatisme. De cette tragédie, par exemple, il blâmait les idées, mais il admirait le style; il maudissait la conception, mais il applaudissait à tous les détails, et s’exaspérait contre les personnages, en s’enthousiasmant de leurs discours. Lorsqu’il lisait les grands morceaux, il était transporté; mais, quand il songeait que les calotins en tiraient avantage pour leur boutique, il était désolé, et dans cette confusion de sentiments où il s’embarrassait, il aurait voulu tout à la fois pouvoir couronner Racine de ses deux mains et discuter avec lui pendant un bon quart d’heure.But Madame Bovary, senior, cried out loudly against this name of a sinner. As to Monsieur Homais, he had a preference for all those that recalled some great man, an illustrious fact, or a generous idea, and it was on this system that he had baptized his four children. Thus Napoleon represented glory and Franklin liberty; Irma was perhaps a concession to romanticism, but Athalie was a homage to the greatest masterpiece of the French stage. For his philosophical convictions did not interfere with his artistic tastes; in him the thinker did not stifle the man of sentiment; he could make distinctions, make allowances for imagination and fanaticism. In this tragedy, for example, he found fault with the ideas, but admired the style; he detested the conception, but applauded all the details, and loathed the characters while he grew enthusiastic over their dialogue. When he read the fine passages he was transported, but when he thought that mummers would get something out of them for their show, he was disconsolate; and in this confusion of sentiments in which he was involved he would have liked at once to crown Racine with both his hands and discuss with him for a good quarter of an hour.De az idősebb Bovaryné hevesen kikelt a Madeleine vagyis Magdolna név ellen; ő bizony nem engedi meg, hogy egy vétkező nevével bélyegezzék meg a kis unokáját. A mi Homais urat illeti, ő kiváltképpen azokat a neveket szerette, a melyek egy nagy emberre, egy híres eseményre vagy egy nagyszabásu alkotásra emlékeztették s négy gyermekét e szerint a rendszer szerint nevezte el: Napoleonnak, Franklinnak, Irmának és Athalienak. Napoleon a dicsőséget, Franklin a szabadságot képviselte; az Irma névvel a romantikának tett egy kis engedményt; az Athalie névvel végül a franczia drámairodalom legremekebb alkotása iránt érzett hódolatát akarta kifejezni. Mert filozófiai meggyőződései nem zárták ki a művészi lelkesedést; a gondolkodó nem nyomta el benne az érző embert; nem zavarta össze a fogalmakat s megadta a képzeletnek is, a meggyőződésnek is, a mi az egyiket vagy a másikat megillette. Athalie tragédiájában például helytelenítette az eszméket, de csodálta a stilust; elitélte a mű egészét, de megtapsolta a részleteket; gyűlölte az alakokat, de lelkesedett a tirádáikért. A híres helyek elragadtatásba ejtették, de dühbe jött, ha arra gondolt, hogy a csuhás népbutítók mindezt alaposan kihasználják a maguk kis üzelmeire; s e vegyes és egymást keresztező érzelmek közepett két kézzel koszoruzta volna meg Racinet, de egyszersmind szerette volna, ha vagy egy negyedóráig kedve szerint elvitatkozhatik a dicsőült nagy emberrel.Aber gegen die Patenschaft einer solchen Sünderin sträubte sich die alte Frau Bovary gewaltig. Homais für seine Person hegte eine Vorliebe für Namen, die an große Männer, berühmte Taten und hohe Werke erinnerten. Nach dieser Theorie habe er seine vier eigenen Sprößlinge getauft: Napoleon (der Ruhm!), Franklin (die Freiheit!), Irma (ein Zugeständnis an die Romantik!) und Athalia (zu Ehren des Meisterstücks des französischen Dramas!). Seine philosophische Überzeugung, sagte er, stehe seiner Bewunderung der Kunst nicht im Wege. Der Denker in ihm ersticke durchaus nicht den Gefühlsmenschen. Er verstünde sich darauf, das eine vom andern zu scheiden und sich vor fanatischer Einseitigkeit zu bewahren.
Enfin, Emma se souvint qu’au château de la Vaubyessard elle avait entendu la marquise appeler Berthe une jeune femme; dès lors ce nom-là fut choisi, et, comme le père Rouault ne pouvait venir, on pria M. Homais d’être parrain. Il donna pour cadeaux tous produits de son établissement, à savoir: six boîtes de jujubes, un bocal entier de racahout, trois coffins de pâte à la guimauve, et, de plus, six bâtons de sucre candi qu’il avait retrouvés dans un placard. Le soir de la cérémonie, il y eut un grand dîner; le curé s’y trouvait; on s’échauffa. M. Homais, vers les liqueurs, entonna le Dieu des bonnes gens. M. Léon chanta une barcarolle, et madame Bovary mère, qui était la marraine, une romance du temps de l’Empire; enfin M. Bovary père exigea que l’on descendît l’enfant, et se mit à le baptiser avec un verre de champagne qu’il lui versait de haut sur la tête. Cette dérision du premier des sacrements indigna l’abbé Bournisien; le père Bovary répondit par une citation de la _Guerre des dieux_, le curé voulut partir; les dames suppliaient; Homais s’interposa; et l’on parvint à faire rasseoir l’ecclésiastique, qui reprit tranquillement, dans sa soucoupe, sa demi-tasse de café à moitié bue.At last Emma remembered that at the chateau of Vaubyessard she had heard the Marchioness call a young lady Berthe; from that moment this name was chosen; and as old Rouault could not come, Monsieur Homais was requested to stand godfather. His gifts were all products from his establishment, to wit: six boxes of jujubes, a whole jar of racahout, three cakes of marshmallow paste, and six sticks of sugar-candy into the bargain that he had come across in a cupboard. On the evening of the ceremony there was a grand dinner; the cure was present; there was much excitement. Monsieur Homais towards liqueur-time began singing "Le Dieu des bonnes gens." Monsieur Leon sang a barcarolle, and Madame Bovary, senior, who was godmother, a romance of the time of the Empire; finally, M. Bovary, senior, insisted on having the child brought down, and began baptizing it with a glass of champagne that he poured over its head. This mockery of the first of the sacraments made the Abbe Bournisien angry; old Bovary replied by a quotation from "La Guerre des Dieux"; the cure wanted to leave; the ladies implored, Homais interfered; and they succeeded in making the priest sit down again, and he quietly went on with the half-finished coffee in his saucer.Végre Emmának eszébe jutott, hogy a vaubyessard-i kastélyban a márkiné egy fiatal asszonyt Bertának szólított; ezt a nevet választották tehát, s minthogy Rouault apó nem jöhetett el, Homais urat kérték fel keresztapának. Homais ur csupa olyan ajándékot hozott a keresztleányának, a melyek az üzletéből kerültek ki, nevezetesen: hat skatulya pasztillát köhögés ellen, egy nagy üveg racahout-mézet, három kosárka ájbis-czukrot, s mi több, még hat rúd sárga czukrot is, a mire véletlenül akadt rá egy elfelejtett fiókban. A keresztelő estéjén nagy lakomát csaptak; a pap is eljött; jó kedv kerekedett. Homais ur, mikor a likőrökre került a sor, rázendítette a jó istenről és a jó emberekről szóló dalt, Léon úr elénekelt egy barcarollet, a keresztanya pedig, az idősebb Bovaryné, egy románczot, mely az első császárság idejében volt divatos. Ekkor az idősebb Bovary úr lehozatta a kis leányt, s hogy ő is megkeresztelje, egy pár csepp champagne-it öntött a gyermek fejetetejére. Az első szentségnek ez a profanizálása felháborította Bournisien abbét; az idősb Bovary az Istenek harczá-ból vett idézettel felelt, a pap el akart menni; a hölgyek könyörögni kezdtek; Homais úr közbelépett; s végre sikerült rábirni a tisztelendő urat, hogy visszaüljön a helyére s megigya a maradék kávéját; lecsillapodván, el is fogyasztotta ezt, azzal egyetemben, a mi kiömlött volt a csésze aljára.Zu guter Letzt fiel Emma ein, daß sie im Schloß Vaubyessard gehört hatte, wie eine junge Dame von der Marquise mit »Berta-Luise« angeredet worden war. Von diesem Augenblick an stand die Namenswahl fest. Da Vater Rouault zu kommen verhindert war, wurde Homais gebeten, Gevatter zu stehen. Er stiftete als Patengeschenk allerlei Gegenstände aus seinem Geschäft, als wie: sechs Schachteln Brusttee, eine Dose Kraftmehl, drei Büchsen Marmelade und sechs Päckchen Malzbonbons. Am Taufabend gab es ein Festessen, zu dem auch der Pfarrer erschien. Man geriet in Stimmung. Beim Likör gab der Apotheker ein patriotisches Lied zum besten, worauf Leo Düpuis eine Barkarole vortrug und die alte Frau Bovary (Patin des Kindes) eine Romanze aus der Napoleonischen Zeit sang. Der alte Herr Bovary bestand darauf, daß das Kind heruntergebracht wurde, und taufte die Kleine »Berta«, indem er ihr ein Glas Sekt von oben über den Kopf goß. Den Abbé Bournisien ärgerte diese Profanation einer kirchlichen Handlung, und als der alte Bovary ihm gar noch ein spöttisches Zitat vorhielt, wollte der Geistliche fortgehen. Aber die Damen baten ihn inständig zu bleiben, und auch der Apotheker legte sich ins Mittel. So gelang es, den Priester wieder zu beruhigen. Friedlich langte er von neuem nach seiner halbgeleerten Kaffeetasse.
M. Bovary père resta encore un mois à Yonville, dont il éblouit les habitants par un superbe bonnet de police à galons d’argent, qu’il portait le matin, pour fumer sa pipe sur la place. Ayant aussi l’habitude de boire beaucoup d’eau-de-vie, souvent il envoyait la servante au Lion d’or lui en acheter une bouteille, que l’on inscrivait au compte de son fils; et il usa, pour parfumer ses foulards, toute la provision d’eau de Cologne qu’avait sa bru.Monsieur Bovary, senior, stayed at Yonville a month, dazzling the natives by a superb policeman's cap with silver tassels that he wore in the morning when he smoked his pipe in the square. Being also in the habit of drinking a good deal of brandy, he often sent the servant to the Lion d'Or to buy him a bottle, which was put down to his son's account, and to perfume his handkerchiefs he used up his daughter-in-law's whole supply of eau-de-cologne.Az idősebb Bovary még egy egész hónapig Yonville-ban maradt, s mikor reggelenkint kiállott pipázni a piaczra, a mezővároska lakói irigységgel vegyes bámulattal nézték ezüst paszomántos, pompás szolgálati sapkáját. Mivel iszonyu mennyiségü pálinkát ivott, a cselédet minduntalan átküldte az Arany oroszlán-ba egy-egy üvegért, s ezt a temérdek italt mind a fia számlájára iratta; ezenkívül kendőire olyan pazarul öntötte az illatszert, hogy e pár hét alatt menyének egész kölnivíz-készletét elfogyasztotta.Bovary senior blieb noch volle vier Wochen in Yonville und verblüffte die Yonviller durch das prächtige Stabsarztskäppi mit Silbertressen, das er vormittags trug, wenn er seine Pfeife auf dem Marktplatze schmauchte. Als gewohnheitsmäßiger starker Schnapstrinker schickte er das Dienstmädchen häufig in den Goldnen Löwen, um seine Feldflasche füllen zu lassen, was selbstverständlich auf Rechnung seines Sohnes erfolgte. Um seine Halstücher zu parfümieren, verbrauchte er den gesamten Vorrat an Kölnischem Wasser, den seine Schwiegertochter besaß.
Celle-ci ne se déplaisait point dans sa compagnie. Il avait couru le monde: il parlait de Berlin, de Vienne, de Strasbourg, de son temps d’officier, des maîtresses qu’il avait eues, des grands déjeuners qu’il avait faits; puis il se montrait aimable, et parfois même, soit dans l’escalier ou au jardin, il lui saisissait la taille en s’écriant: -- Charles, prends garde à toi!The latter did not at all dislike his company. He had knocked about the world, he talked about Berlin, Vienna, and Strasbourg, of his soldier times, of the mistresses he had had, the grand luncheons of which he had partaken; then he was amiable, and sometimes even, either on the stairs, or in the garden, would seize hold of her waist, crying, "Charles, look out for yourself."Emma szivesen volt vele. Az idősebb Bovary világlátott ember volt: járt Berlinben, Bécsben, Straszburgban, s el tudott beszélgetni élményeiről, katonáskodása idejéről, kedveseiről, s a nagy lakomákról, a melyekben részt vett. Aztán valósággal udvarolt menyének, sőt olykor azt is megcselekedte, hogy a lépcsőn vagy a kertben hirtelen átkarolta Emmát, s incselkedve kiáltott oda a fiának: - Hallod-e, Károly, vigyázz, mert elszeretem a feleségedet!Ihr selbst war seine Anwesenheit keineswegs unangenehm. Er war in der Welt herumgekommen. Er erzählte von Berlin, Wien, Straßburg, von seiner Soldatenzeit, seinen Liebschaften, den Festlichkeiten, die er dereinst mitgemacht hatte. Dann war er wieder ganz der alte Schwerenöter, und zuweilen, im Garten oder auf der Treppe, faßte er Emma um die Taille und rief aus: »Karl, nimm dich in acht!«
Alors la mère Bovary s’effraya pour le bonheur de son fils, et, craignant que son époux, à la longue, n’eût une influence immorale sur les idées de la jeune femme, elle se hâta de presser le départ. Peut-être avait-elle des inquiétudes plus sérieuses. M. Bovary était homme à ne rien respecter.Then Madame Bovary, senior, became alarmed for her son's happiness, and fearing that her husband might in the long-run have an immoral influence upon the ideas of the young woman, took care to hurry their departure. Perhaps she had more serious reasons for uneasiness. Monsieur Bovary was not the man to respect anything.Annyira, hogy az idősebb Bovaryné félteni kezdte fiának a boldogságát, s attól tartva, hogy férje utóljára még meg találja rontani a fiatal asszony gondolkozását, sietett kijelenteni, hogy immár ideje haza utazniok. Talán komolyabb aggodalmai is voltak. Bovary úr semmit se tartott szentnek s képes volt mindenre.Die alte Frau Bovary sah dergleichen voller Angst um das Eheglück ihres Sohnes. Sie fürchtete, ihr Mann könne am Ende einen unsittlichen Einfluß auf die Gedankenwelt der jungen Frau ausüben, und so betrieb sie die Abreise. Vielleicht war ihre Besorgnis noch schlimmer. Dem alten Herrn war alles zuzutrauen.
Un jour, Emma fut prise tout à coup du besoin de voir sa petite fille, qui avait été mise en nourrice chez la femme du menuisier; et, sans regarder à l’almanach si les six semaines de la Vierge duraient encore, elle s’achemina vers la demeure de Rolet, qui se trouvait à l’extrémité du village, au bas de la côte, entre la grande route et les prairies.One day Emma was suddenly seized with the desire to see her little girl, who had been put to nurse with the carpenter's wife, and, without looking at the calendar to see whether the six weeks of the Virgin were yet passed, she set out for the Rollets' house, situated at the extreme end of the village, between the highroad and the fields.Egyszer Emmának hirtelen eszébe jutott, hogy látnia kell a kis leányát, a kit dajkaságba adtak az asztalos feleségéhez, s nem nézve a kalendáriumot, hogy eltelt e már a tisztulás hat hete, megindult Rolletnak a lakása felé, mely a falu végén volt, közel a hegyhez, az országút és a rétek között.Emma hatte das Kind zu der Frau eines Tischlers namens Rollet in die Pflege gegeben. Eines Tages empfand sie plötzlich Sehnsucht, das kleine Mädchen zu sehen. Unverzüglich machte sie sich auf den Weg zu diesen Leuten, deren Häuschen ganz am Ende des Ortes, zwischen der Landstraße und den Wiesen, in der Tiefe lag.
Il était midi; les maisons avaient leurs volets fermés, et les toits d’ardoises, qui reluisaient sous la lumière âpre du ciel bleu, semblaient à la crête de leurs pignons faire pétiller des étincelles. Un vent lourd soufflait. Emma se sentait faible en marchant; les cailloux du trottoir la blessaient; elle hésita si elle ne s’en retournerait pas chez elle, ou entrerait quelque part pour s’asseoir. À ce moment, M. Léon sortit d’une porte voisine avec une liasse de papiers sous son bras. Il vint la saluer et se mit à l’ombre devant la boutique de Lheureux, sous la tente grise qui avançait.It was mid-day, the shutters of the houses were closed and the slate roofs that glittered beneath the fierce light of the blue sky seemed to strike sparks from the crest of the gables. A heavy wind was blowing; Emma felt weak as she walked; the stones of the pavement hurt her; she was doubtful whether she would not go home again, or go in somewhere to rest. At this moment Monsieur Leon came out from a neighbouring door with a bundle of papers under his arm. He came to greet her, and stood in the shade in front of the Lheureux's shop under the projecting grey awning.Már délre járt az idő; az ablakok zsalugáterei be voltak csukva, a palatetők fénylettek a napfényben, s ormaik vonaláról mintha szikrák pattogtak volna szét. Erős szél fujt s Emmának nehezére esett a járás. Gyöngébb volt, mint gondolta, s a rossz kövezet nagyon sértette a lábát. Már gondolkozni kezdett, ne forduljon-e vissza, vagy ne térjen-e be valahová egy kicsit megpihenni, mikor egyszerre Léonnal találta magát szemben, a ki az egyik szomszéd házból jött ki, nagy csomó írással a hóna alatt. Léon köszönt s megálltak, néhány szót váltani, Lheureuxnek a boltjánál, melynek szürke ernyője alatt egy kis árnyékot találtak.Es war Mittag. Die Fensterläden der Häuser waren alle geschlossen. Die sengende Sonne brütete über den Schieferdächern, deren Giebellinien richtige Funken sprühten. Ein schwüler Wind wehte. Emma fiel das Gehen schwer. Das spitzige Pflaster tat ihren Füßen weh. Sie ward sich unschlüssig, ob sie umkehren oder irgendwo eintreten und sich ausruhen sollte. In diesem Augenblick trat Leo aus dem nächsten Hause heraus, eine Aktenmappe unter dem Arme. Er kam auf sie zu, begrüßte sie und stellte sich mit ihr in den Schatten der Leinwandmarkise vor dem Lheureuxschen Modewarenladen.
Madame Bovary dit qu’elle allait voir son enfant, mais qu’elle commençait à être lasse.Madame Bovary said she was going to see her baby, but that she was beginning to grow tired.Bovaryné elmondta, hogy a gyermekéhez megy, de máris nagy fáradtságot érez.Frau Bovary erzählte ihm, daß sie nach ihrem Kinde sehen wollte, aber müde zu werden beginne.
-- Si..., reprit Léon, n’osant poursuivre."If—" said Leon, not daring to go on.Ha megengedné... - szólt Léon, de nem merte folytatni.»Wenn ...«, fing Leo an, wagte aber nicht weiterzusprechen.
-- Avez-vous affaire quelque part? demanda-t-elle."Have you any business to attend to?" she asked.Nincsen dolga sehol? - kérdezte Emma.»Haben Sie etwas vor?« fragte Emma.
Et, sur la réponse du clerc, elle le pria de l’accompagner. Dès le soir, cela fut connu dans Yonville, et madame Tuvache, la femme du maire, déclara devant sa servante que madame Bovary se compromettait.And on the clerk's answer, she begged him to accompany her. That same evening this was known in Yonville, and Madame Tuvache, the mayor's wife, declared in the presence of her servant that "Madame Bovary was compromising herself."Léon azt felelte, hogy: nincs, s erre Emma kérte, hogy akkor hát kisérje el Rollethoz. Este ezt már az egész Yonville tudta, és Tuvachené, a polgármester felesége, kijelentette a szolgálója előtt, hogy Bovaryné kompromittálja magát.Auf die Verneinung des Adjunkten hin bat sie ihn, sie zu begleiten. (Bereits am Abend desselben Tages war dies stadtbekannt, und Frau Tüvache, die Bürgermeistersgattin, erklärte in Gegenwart ihres Dienstmädchens, Frau Bovary habe sich kompromittiert.)
Pour arriver chez la nourrice il fallait, après la rue, tourner à gauche, comme pour gagner le cimetière, et suivre, entre des maisonnettes et des cours, un petit sentier que bordaient des troènes. Ils étaient en fleur et les véroniques aussi, les églantiers, les orties, et les ronces légères qui s’élançaient des buissons. Par le trou des haies, on apercevait, dans les masures, quelque pourceau sur un fumier, ou des vaches embricolées, frottant leurs cornes contre le tronc des arbres. Tous les deux, côte à côte, ils marchaient doucement, elle s’appuyant sur lui et lui retenant son pas qu’il mesurait sur les siens; devant eux, un essaim de mouches voltigeait, en bourdonnant dans l’air chaud.To get to the nurse's it was necessary to turn to the left on leaving the street, as if making for the cemetery, and to follow between little houses and yards a small path bordered with privet hedges. They were in bloom, and so were the speedwells, eglantines, thistles, and the sweetbriar that sprang up from the thickets. Through openings in the hedges one could see into the huts, some pigs on a dung-heap, or tethered cows rubbing their horns against the trunk of trees. The two, side by side walked slowly, she leaning upon him, and he restraining his pace, which he regulated by hers; in front of them a swarm of midges fluttered, buzzing in the warm air.Hogy a dajka házához jussanak, az utczából kiérve balra kellett fordulniok, mintha a temetőbe mennének. Virágzó fagyal-bokrokkal szegett, szűk ösvényen haladtak tova, viskók és szegényes udvarok között. A vadrózsa és a verónika is virágzott körülöttük; a csalán között a szeder már hosszu indákat eresztett. A sövények hasadékán át, a viskók közelében, egy-két disznót lehetett látni a szemétdombon, vagy egy-egy kikötött tehenet, melyek szarvaikkal a fák törzséhez dörgölőztek. Léon és Emma lassan haladtak egymás mellett; az utóbbi rátámaszkodott a fiatal ember karjára, s ez minduntalan meglassította a lépését, hogy a fáradt asszonyhoz igazodjék. Egész légyraj röpködött előttük, zümmögve, dongva a melegben.Um zu der Amme zu gelangen, mußten die beiden am Ende der Hauptstraße links abgehen und einen kleinen Fußweg einschlagen, der zwischen einzelnen kleinen Häusern und Gehöften in der Richtung auf den Gemeindefriedhof hinlief. Die Weiden, die den Pfad umsäumten, blühten, und es blühten die Veroniken, die wilden Rosen, die Glockenblumen und die Brombeersträucher. Durch Lücken in den Hecken erblickte man hie und da auf den Misthaufen der kleinen Gehöfte ein Schwein oder eine angebundne Kuh, die ihre Hörner an den Stämmen der Bäume wetzte. Seite an Seite wandelten sie gemächlich weiter. Emma stützte sich auf Leos Arm, und er verkürzte seine Schritte nach den ihren. Vor ihnen her tanzte ein Mückenschwarm und erfüllte die warme Luft mit ganz leisem Summen.
Ils reconnurent la maison à un vieux noyer qui l’ombrageait. Basse et couverte de tuiles brunes, elle avait en dehors, sous la lucarne de son grenier, un chapelet d’oignons suspendu. Des bourrées, debout contre la clôture d’épines, entouraient un carré de laitues, quelques pieds de lavande et des pots à fleurs montés sur des rames. De l’eau sale coulait en s’éparpillant sur l’herbe, et il y avait tout autour plusieurs guenilles indistinctes, des bas de tricot, une camisole d’indienne rouge, et un grand drap de toile épaisse étalé en long sur la haie. Au bruit de la barrière, la nourrice parut, tenant sur son bras un enfant qui tétait. Elle tirait de l’autre main un pauvre marmot chétif, couvert de scrofules au visage, le fils d’un bonnetier de Rouen, que ses parents trop occupés de leur négoce laissaient à la campagne.They recognized the house by an old walnut-tree which shaded it. Low and covered with brown tiles, there hung outside it, beneath the dormer-window of the garret, a string of onions. Faggots upright against a thorn fence surrounded a bed of lettuce, a few square feet of lavender, and sweet peas strung on sticks. Dirty water was running here and there on the grass, and all round were several indefinite rags, knitted stockings, a red calico jacket, and a large sheet of coarse linen spread over the hedge. At the noise of the gate the nurse appeared with a baby she was suckling on one arm. With her other hand she was pulling along a poor puny little fellow, his face covered with scrofula, the son of a Rouen hosier, whom his parents, too taken up with their business, left in the country.A dajka házát egy vén diófa árnyékolta; erről ismertek rá. Barna téglával fedett, alacsony épület volt; padlásának ablakából hagyma-koszoru csüngött ki. A tövisből font sövény mellett rőzse-csomók környeztek egy saláta-ágyat, néhány levendula-kórót s egy-két sor virágzó futóborsót. Az udvarból lefolyó piszkos víz szerte ömlött a fűben; s köröskörül, köteleken, mindenféle rongy száradt, szőtt harisnyák, egy vörös karton-pruszlik, továbbá egy nagy zsákvászon-lepedő, mely egész hosszában a sövényre volt kiterítve. A kapunyitás zajára megjelent a dajka, karján egy csecsemővel, a ki éppen szopott. A másik kezébe egy vézna, nyomorult kis teremtés kapaszkodott, a kinek arczát a görvély nyomai borították, egy rouen-i kalaposnak a fia, a kit szülei, minthogy az üzlet nagyon elfoglalta őket, falura adtak dajkaságba.Emma erkannte das Haus an einem alten Nußbaum wieder, der es umschattete. Es war niedrig und hatte braune Ziegel auf dem Dache. Aus der Luke des Oberbodens hing ein Kranz von Zwiebeln. Eine Dornenhecke umfriedigte ein viereckiges Gärtlein mit Salat, Lavendel und blühenden Schoten, die an Stangen gezogen waren. An der Hecke waren Reisigbunde aufgeschichtet. Ein trübes Wässerchen rann sich verzettelnd durch das Gras; allerhand kaum noch verwendbare Lumpen, ein gestrickter Strumpf und eine rote baumwollene Jacke lagen auf dem Rasen umher, und über der Hecke flatterte ein großes Stück Leinwand. Beim Knarren der Gartentüre erschien die Tischlersfrau, ein Kind an der Brust, ein andres an der Hand, ein armseliges, schwächlich aussehendes, skrofulöses Jüngelchen. Es war das Kind eines Mützenmachers in Rouen, das die von ihrem Geschäft zu sehr in Anspruch genommenen Eltern auf das Land gegeben hatten.
-- Entrez, dit-elle; votre petite est là qui dort."Go in," she said; "your little one is there asleep."Tessék bejönni - szólt. - A kicsike alszik.»Kommen Sie nur herein!« sagte die Frau. »Ihre Kleine schläft drinnen.«
La chambre, au rez-de-chaussée, la seule du logis, avait au fond contre la muraille un large lit sans rideaux, tandis que le pétrin occupait le côté de la fenêtre, dont une vitre était raccommodée avec un soleil de papier bleu. Dans l’angle, derrière la porte, des brodequins à clous luisants étaient rangés sous la dalle du lavoir, près d’une bouteille pleine d’huile qui portait une plume à son goulot; un Mathieu Laensberg traînait sur la cheminée poudreuse, parmi des pierres à fusil, des bouts de chandelle et des morceaux d’amadou. Enfin la dernière superfluité de cet appartement était une Renommée soufflant dans des trompettes, image découpée sans doute à même quelque prospectus de parfumerie, et que six pointes à sabot clouaient au mur.The room on the ground-floor, the only one in the dwelling, had at its farther end, against the wall, a large bed without curtains, while a kneading-trough took up the side by the window, one pane of which was mended with a piece of blue paper. In the corner behind the door, shining hob-nailed shoes stood in a row under the slab of the washstand, near a bottle of oil with a feather stuck in its mouth; a Matthieu Laensberg lay on the dusty mantelpiece amid gunflints, candle-ends, and bits of amadou. Finally, the last luxury in the apartment was a "Fame" blowing her trumpets, a picture cut out, no doubt, from some perfumer's prospectus and nailed to the wall with six wooden shoe-pegs.A lakásnak csak egy szobája volt földszínt. Ebben a szobában, a falnál, egy függönytelen, széles ágy állott, az ablaknál pedig, melynek egyik, kitört üvege kék papirral volt beragasztva, kenyér-dagasztó. Az ajtó mögött, a sarokban, egy mosdónak az alján, fénylő szegekkel kivert czipők állottak sorjában; ezek mellett egy olajjal telt üveg nyakából lúdtollszár kandikált ki. A poros kemenczén a Mathieu Laensberg kanonokról elnevezett időjós-kalendárium egy példánya hevert, tűzkövek, gyertyavégek és taplódarabok között. A lakás legnagyobb fényűzése egy trombitáló Hir volt, a mely kép valamely illatszerkereskedő vagy szappanos árjegyzékéből lehetett kivágva, s a melyet hat czipőszeg erősített a falra.In der einzigen Stube im Erdgeschoß stand an der hinteren Wand ein großes Bett ohne Vorhänge. Die Seite am Fenster, in dem eine der Scheiben mit blauem Papier verklebt war, nahm ein Backtrog ein. In der Ecke hinter der Türe standen unter der Gosse Stiefel mit blanken Nägeln, daneben eine Flasche Öl, aus deren Hals eine Feder herausragte. Auf dem verstaubten Kaminsims lagen ein Wetterkalender, Feuersteine, Kerzenstümpfe und ein paar Fetzen Zündschwamm. Ein weiteres Schmuckstück dieses Gemachs war eine »trompetende Fama«, offenbar das Reklameplakat einer Parfümfabrik, das mit sechs Schuhzwecken an die Wand genagelt war.
L’enfant d’Emma dormait à terre, dans un berceau d’osier. Elle la prit avec la couverture qui l’enveloppait, et se mit à chanter doucement en se dandinant.Emma's child was asleep in a wicker-cradle. She took it up in the wrapping that enveloped it and began singing softly as she rocked herself to and fro.Emmának a gyermeke egy alacsony, fűzfavesszőből font bölcsőben feküdt. Anyja a takaróval együtt karjai közé vette s halkan dúdolgatva ringatni kezdte.Emmas Töchterchen schlief in einer Wiege aus Weidengeflecht. Sie nahm es mit der Decke, in die es gewickelt war, empor und begann es im Arme hin und her zu wiegen, wobei sie leise sang.
Léon se promenait dans la chambre; il lui semblait étrange de voir cette belle dame en robe de nankin, tout au milieu de cette misère. Madame Bovary devint rouge; il se détourna, croyant que ses yeux peut-être avaient eu quelque impertinence. Puis elle recoucha la petite, qui venait de vomir sur sa collerette. La nourrice aussitôt vint l’essuyer, protestant qu’il n’y paraîtrait pas.Leon walked up and down the room; it seemed strange to him to see this beautiful woman in her nankeen dress in the midst of all this poverty. Madam Bovary reddened; he turned away, thinking perhaps there had been an impertinent look in his eyes. Then she put back the little girl, who had just been sick over her collar.Léon le s fel járt a szobában; különösnek tűnt fel neki a szép nankin-ruhás hölgy e nyomorúság közepett. Bovaryné egyszerre elvörösödött; Léon félre fordult, abban a hiszemben, hogy a tekintete talán illetlenül fürkésző volt. Bovaryné pedig sietett visszafektetni a kicsinyt, a ki lehányta volt a kis nyakkötőjét. A dajka letörölte a csunyaságot, s erősködött, hogy nem fog meglátszani.Leo ging im Zimmer auf und ab. Die schöne Frau in ihrem hellen Sommerkleide in dieser elenden Umgebung zu sehen, kam ihm seltsam vor. Sie ward plötzlich rot. Er wandte sich weg, weil er dachte, sein Blick sei vielleicht zudringlich gewesen. Sie legte das Kind wieder in die Wiege. Es hatte sich erbrochen, und die Mutter am Halskragen beschmutzt. Die Amme eilte herbei, um die Flecke abzuwischen. Sie beteuerte, man sähe nichts mehr davon.
-- Elle m’en fait bien d’autres, disait-elle, et je ne suis occupée qu’à la rincer continuellement! Si vous aviez donc la complaisance de commander à Camus l’épicier, qu’il me laisse prendre un peu de savon lorsqu’il m’en faut? ce serait même plus commode pour vous, que je ne dérangerais pas.The nurse at once came to dry her, protesting that it wouldn't show. "She gives me other doses," she said: "I am always a-washing of her. If you would have the goodness to order Camus, the grocer, to let me have a little soap, it would really be more convenient for you, as I needn't trouble you then."Ez még semmi! - szólt. - Jóformán egyebet se csinálok, mint folytonosan tisztogatom! Azért talán jó volna, ha beszólna Camus-höz, a fűszereshez, s megmondaná neki, hogy csak adjon nekem szappant, a mikor szükségem van rá: ez kényelmesebb volna a nagyságának, nem kellene minduntalan háborgatnom.»Mir kommt sie noch ganz anders!« meinte die Frau. »Ich habe weiter nichts zu tun, als sie immer wieder zu säubern. Wenn Sie doch so gut sein wollten und den Kaufmann Calmus beauftragten, daß ich mir bei ihm ein bißchen Seife holen kann, wenn ich welche brauche. Das wäre auch für Sie das bequemste. Ich brauche Sie dann nicht immer zu stören.«
-- C’est bien, c’est bien! dit Emma. Au revoir, mère Rolet! Et elle sortit, en essuyant ses pieds sur le seuil."Very well! very well!" said Emma. "Good morning, Madame Rollet," and she went out, wiping her shoes at the door.Jól van, jól van - szólt Emma. - Isten áldja meg, Rolletné. Kiment s a küszöbre érve megtisztogatta a lábát.»Meinetwegen!« sagte Emma. »Auf Wiedersehn, Frau Rollet!« Beim Hinausgehen schüttelte sie sich.
La bonne femme l’accompagna jusqu’au bout de la cour, tout en parlant du mal qu’elle avait à se relever la nuit.The good woman accompanied her to the end of the garden, talking all the time of the trouble she had getting up of nights.A jó asszony kikísérte egészen az utczaajtóig s panaszkodott, hogy milyen nehezére esik éjjel felkelnie.Die Frau begleitete die beiden bis zum Ende des Hofes, wobei sie in einem fort davon sprach, wie beschwerlich es sei, nachts so häufig aufstehen zu müssen.
-- J’en suis si rompue quelquefois, que je m’endors sur ma chaise; aussi, vous devriez pour le moins me donner une petite livre de café moulu qui me ferait un mois et que je prendrais le matin avec du lait."I'm that worn out sometimes as I drop asleep on my chair. I'm sure you might at least give me just a pound of ground coffee; that'd last me a month, and I'd take it of a morning with some milk."Néha úgy el vagyok törődve, hogy elalszom a széken. Azért bizony jó volna, ha a nagysága adna vagy egy hónapra való darált kávét, hogy legalább reggelenkint egy kis tejeskávét ihassak; az erőt ad.»Manchmal bin ich früh so zerschlagen, daß ich im Sitzen einschlafe. Drum sollten Sie mir ein Pfündchen gemahlenen Kaffee zukommen lassen. Wenn ich ihn früh mit Milch trinke, reiche ich damit vier Wochen.«
Après avoir subi ses remerciements, madame Bovary s’en alla; et elle était quelque peu avancée dans le sentier, lorsqu’à un bruit de sabots elle tourna la tête: c’était la nourrice!After having submitted to her thanks, Madam Bovary left. She had gone a little way down the path when, at the sound of wooden shoes, she turned round. It was the nurse.Bovaryné megigérte, hogy ad neki, s miután a hálálkodást is türelmesen végighallgatta, megindult hazafelé; de alig haladt az ösvényen pár lépést, egyszerre azt hallja, hogy egy pár faczipő ugyancsak kopog a háta megett: a dajka volt!Nachdem Frau Bovary die Dankesbeteuerungen der Frau über sich hatte ergehen lassen, verabschiedete sie sich. Aber kaum war sie mit ihrem Begleiter ein Stück auf dem Fußwege gegangen, als sie das Klappern von Holzpantoffeln hinter sich vernahm. Sie drehte sich um. Es war die Amme.
-- Qu’y a-t-il?"What is it?"Mi az?»Was wollen Sie noch?«
Alors la paysanne, la tirant à l’écart, derrière un orme, se mit à lui parler de son mari, qui, avec son métier et six francs par an que le capitaine...Then the peasant woman, taking her aside behind an elm tree, began talking to her of her husband, who with his trade and six francs a year that the captain—A parasztasszony félre hívta, egy szilfa mögé, s a férjéről kezdett beszélni, a ki nehéz munkájával olyan keveset keres, s ezenkívül évenkint mindössze hat frankot, a melyet a kapitány fizet neki...Die Frau zog Emma bis hinter eine Ulme beiseite und fing an, von ihrem Manne zu erzählen. »Bei seinem Handwerke und seinen sechs Franken Pension im Jahre ...«
-- Achevez plus vite, dit Emma."Oh, be quick!" said Emma.Ne kerítsen olyan nagy feneket a dolognak; mondja, hogy mit akar? - szólt Emma.»Machen Sie rasch!« unterbrach Emma ihren Wortschwall.
-- Eh bien, reprit la nourrice poussant des soupirs entre chaque mot, j’ai peur qu’il ne se fasse une tristesse de me voir prendre du café toute seule; vous savez, les hommes..."Well," the nurse went on, heaving sighs between each word, "I'm afraid he'll be put out seeing me have coffee alone, you know men—"Hát, kérem - folytatta a dajka, minden szó után nagyokat sóhajtva - attól félek, hogy szomorú lesz, ha látja, hogy én magam kávét iszom; tetszik tudni, a férfiak...»Ach, liebste Frau Doktor,« fuhr die Frau fort, indem sie zwischen jedes ihrer Worte einen Seufzer schob, »ich habe Angst, er wird böse, wenn er sieht, daß ich allein für mich Kaffee trinke. Sie wissen, wie die Männer sind ...«
-- Puisque vous en aurez, répétait Emma, je vous en donnerai!... Vous m’ennuyez!"But you are to have some," Emma repeated; "I will give you some. You bother me!"Ha mondom, hogy adok! - ismételte Emma. - Adok majd eleget!... De most már hagyjon békében!»Sie sollen ja welchen haben, ich will Ihnen ja welchen schicken! Sie langweilen mich.«
-- Hélas! ma pauvre chère dame, c’est qu’il a, par suite de ses blessures, des crampes terribles à la poitrine. Il dit même que le cidre l’affaiblit."Oh, dear! my poor, dear lady! you see in consequence of his wounds he has terrible cramps in the chest. He even says that cider weakens him."Csakhogy, kedves jó nagysága, az van a dologban, hogy szegénynek a sebeitől iszonyu görcsei vannak a mellében. Azt mondja, hogy még az almabor is árt neki.»Ach, meine liebe, gute Frau Doktor, 's ist ja bloß für die schrecklichen Brustschmerzen, die er immer von wegen der alten Wunde kriegt. Der Apfelwein bekommt ihm gar nicht gut ...«
-- Mais dépêchez-vous, mère Rolet!"Do make haste, Mere Rollet!"Mondja hát, hogy mit akar, Rolletné!»Na, was wollen Sie denn noch?« fragte Emma.
-- Donc, reprit celle-ci faisant une révérence, si ce n’était pas trop vous demander..., -- elle salua encore une fois, -- quand vous voudrez, -- et son regard suppliait, -- un cruchon d’eau-de- vie, dit-elle enfin, et j’en frotterai les pieds de votre petite, qui les a tendres comme la langue."Well," the latter continued, making a curtsey, "if it weren't asking too much," and she curtsied once more, "if you would"—and her eyes begged—"a jar of brandy," she said at last, "and I'd rub your little one's feet with it; they're as tender as one's tongue."Csak azt szeretném, kérem szépen... - folytatta ez, tisztelettudóan hajlongva - ha ugyan nem kívánok sokat... kezét csókolom... hogy egyszer, a mikor a nagysága éppen akarja... - s a tekintete könyörgött - egy korsó pálinkát tetszenék küldeni... - nyögte ki végre - majd a kicsikének a lábát is mosogatom vele, mert olyan érzékeny a lelkemnek a lábacskája, akár csak a nyelve.»Wenn es also,« fuhr die Frau fort, indem sie einen Knicks machte, »wenn es also nicht zuviel verlangt ist ...« Sie machte abermals einen tiefen Knicks. »Wenn Sie so gut sein wollen ...« Ihre Augen bettelten gottsjämmerlich. Endlich bekam sie es heraus: »Ein Bullchen Branntwein! Ich könnte damit auch die Füße Ihrer Kleinen ein bißchen einreiben. Sie sind so riesig zart ...«
Débarrassée de la nourrice, Emma reprit le bras de M. Léon. Elle marcha rapidement pendant quelque temps; puis elle se ralentit, et son regard qu’elle promenait devant elle rencontra l’épaule du jeune homme, dont la redingote avait un collet de velours noir. Ses cheveux châtains tombaient dessus, plats et bien peignés. Elle remarqua ses ongles, qui étaient plus longs qu’on ne les portait à Yonville. C’était une des grandes occupations du clerc que de les entretenir; et il gardait, à cet usage, un canif tout particulier dans son écritoire. Ils s’en revinrent à Yonville en suivant le bord de l’eau. Dans la saison chaude, la berge plus élargie découvrait jusqu’à leur base les murs des jardins, qui avaient un escalier de quelques marches descendant à la rivière. Elle coulait sans bruit, rapide et froide à l’oeil; de grandes herbes minces s’y courbaient ensemble, selon le courant qui les poussait, et comme des chevelures vertes abandonnées s’étalaient dans sa limpidité. Quelquefois, à la pointe des joncs ou sur la feuille des nénuphars, un insecte à pattes fines marchait ou se posait. Le soleil traversait d’un rayon les petits globules bleus des ondes qui se succédaient en se crevant; les vieux saules ébranchés miraient dans l’eau leur écorce grise; au delà, tout alentour, la prairie semblait vide. C’était l’heure du dîner dans les fermes, et la jeune femme et son compagnon n’entendaient en marchant que la cadence de leurs pas sur la terre du sentier, les paroles qu’ils se disaient, et le frôlement de la robe d’Emma qui bruissait tout autour d’elle.Once rid of the nurse, Emma again took Monsieur Leon's arm. She walked fast for some time, then more slowly, and looking straight in front of her, her eyes rested on the shoulder of the young man, whose frock-coat had a black-velvety collar. His brown hair fell over it, straight and carefully arranged. She noticed his nails which were longer than one wore them at Yonville. It was one of the clerk's chief occupations to trim them, and for this purpose he kept a special knife in his writing desk. They returned to Yonville by the water-side. In the warm season the bank, wider than at other times, showed to their foot the garden walls whence a few steps led to the river. It flowed noiselessly, swift, and cold to the eye; long, thin grasses huddled together in it as the current drove them, and spread themselves upon the limpid water like streaming hair; sometimes at the tip of the reeds or on the leaf of a water-lily an insect with fine legs crawled or rested. The sun pierced with a ray the small blue bubbles of the waves that, breaking, followed each other; branchless old willows mirrored their grey backs in the water; beyond, all around, the meadows seemed empty. It was the dinner-hour at the farms, and the young woman and her companion heard nothing as they walked but the fall of their steps on the earth of the path, the words they spoke, and the sound of Emma's dress rustling round her.A dajkától megszabadulva, Emma ismét Léonnak a karjába kapaszkodott. Egy darabig gyorsan ment, de aztán meglassította lépteit, s ide-oda kalandozó tekintete a fiatal ember vállára tévedt, melyet bársonygalléros kabát fedett. Gondosan fésült, síma, gesztenyeszínü haj borúlt rá erre a bársonyra, s Emma észrevette, hogy Léonnak a körmei feltünőek; Yonvilleban nem hordtak ilyen hosszú körmöket. A közjegyző segéde nagy figyelemmel ápolta a kezét; külön kést tartott erre a czélra. A víz partján haladva mentek vissza Yonvilleba. A nyári alacsony vízállás a töltést magasabbnak tüntette fel, s látni lehetett, hogy a kertek falától több lépcsőfok vezet le a folyóhoz, mely zajtalanúl, sebesen hömpölygött tova. Láthatóan hideg, tiszta vizében hosszú, fűszálvékony növények úszkáltak, az ár sodra szerint himbálózva, kibontott zöld hajzathoz hasonlóan, mely mögött mintha valami vizi tündér rejtőzött volna. Itt-ott, a sás hegyén, vagy a vizirózsák levelein, egy-egy finom lábu rovar járkált vagy pihent. A napsugár ott játszott a hullámok piczi kék buborékai körül, a melyek egymásra torlódván, alig hogy keletkeztek, már is megsemmisültek; gallyaikat vesztett vén fűzek hajoltak a folyó fölé, szürke kérgüket visszatükrözte a víz; odább, túl a folyón, a rét pusztának, elhagyottnak látszott. A tanyai nép, köröskörül, mindenütt ebédelt s a fiatal asszony és társa nem hallottak egyebet, csak a tulajdon szavaikat, lépéseiknek együtemü hangját s Emma ruhájának a suhogását.Nachdem sich Emma endlich von der Frau losgemacht hatte, nahm sie Leos Arm. Eine Zeitlang schritten sie flott vorwärts. Dann wurde sie langsamer, und Emmas Blick, der bisher geradeaus gegangen war, glitt über die Schulter ihres Begleiters. Er hatte einen schwarzen Samtkragen auf seinem Rocke, auf den sein kastanienbraunes wohlgepflegtes Haar schlicht herabwallte. Die Nägel an seiner Hand fielen ihr auf; sie waren länger, als man sie in Yonville sonst trug. Ihre Pflege war eine der Hauptbeschäftigungen des Adjunkten; er besaß dazu besondre Instrumente, die er in seinem Schreibtische aufbewahrte. Am Ufer des Baches gingen sie nach dem Städtchen zurück. Jetzt in der heißen Jahreszeit war der Wasserstand so niedrig, daß man drüben die Gartenmauern bis auf ihre Grundlage sehen konnte. Von den Gartenpforten führten kleine Treppen in das Wasser. Es floß lautlos und rasch dahin, Kühle verbreitend. Hohe, dünne Gräser neigten sich zur klaren Flut und ließen sich von der Strömung treiben; das sah aus wie ausgelöstes, langes, grünes Haar. Hin und wieder liefen oder schliefen Insekten auf den Spitzen der Binsen und auf den Blättern der Wasserrosen. In den kleinen blauen Wellen, im Zerfließen schon wieder neugeboren, glitzerte die Sonne. Die verschnittenen alten Weiden spiegelten ihre grauen Stämme auf dem Wasser. Und hüben die weiten Wiesen lagen so verlassen ... Es war die Stunde, da man in den Gutshöfen zu Mittag ißt. Die junge Frau und ihr Begleiter vernahmen jetzt nichts als den Klang ihrer eignen Tritte auf dem harten Pfade und die Worte, die sie redeten, und das leise Rascheln von Emmas Kleid.
Les murs des jardins, garnis à leur chaperon de morceaux de bouteilles, étaient chauds comme le vitrage d’une serre. Dans les briques, des ravenelles avaient poussé; et, du bord de son ombrelle déployée, madame Bovary, tout en passant, faisait s’égrener en poussière jaune un peu de leurs fleurs flétries, ou bien quelque branche des chèvrefeuilles et des clématites qui pendaient en dehors traînait un moment sur la soie, en s’accrochant aux effilés.The walls of the gardens with pieces of bottle on their coping were hot as the glass windows of a conservatory. Wallflowers had sprung up between the bricks, and with the tip of her open sunshade Madame Bovary, as she passed, made some of their faded flowers crumble into a yellow dust, or a spray of overhanging honeysuckle and clematis caught in its fringe and dangled for a moment over the silk.A kertfalakból, a melyek párkánya tele volt üvegcserepekkel, olyan meleg áradt ki, a minőt az üvegházakban érezni. Tégláik között megtermett a sárga ibolya, s a mint Bovaryné, menetközben, nyitott napernyőjének a hegyével hozzá ért a hervadt virágokhoz: finom sárga por hullt szerte. Koronkint a napernyő beleakadt a jerikói loncz vagy a klematisz egy-egy kicsüngő gallyába, levert róla egy kis korhadt vesszőt, s ez fennakadva a csipkerojt szegésében, egy pillanatig ott maradt a selymen.Die oben mit Glasscherben bespickten Gartenmauern, an denen sie nach Überschreitung eines Stegs hingingen, glühten wie die Scheiben eines Treibhauses. Zwischen den Steinen sprossen Mauerblumen. Im Vorübergehen stieß Frau Bovary mit dem Rande ihres Sonnenschirmes an die welken Blüten; gelber Staub rieselte herab. Ab und zu streifte eine überhängende Jelänger-jelieber- oder Klematis-Ranke die Seide ihres Schirmes und blieb einen Augenblick in den Spitzen hängen.
Ils causaient d’une troupe de danseurs espagnols, que l’on attendait bientôt sur le théâtre de Rouen.They were talking of a troupe of Spanish dancers who were expected shortly at the Rouen theatre.Azokról a spanyol tánczosokról beszélgettek, a kiknek előadását a rouen-i színház előre hírdette.Sie plauderten von einer Truppe spanischer Tänzer, die demnächst im Rouener Theater gastieren sollte.
-- Vous irez? demanda-t-elle."Are you going?" she asked.Megnézi őket? - kérdezte Emma.»Werden Sie hinfahren?« fragte Emma.
-- Si je le peux, répondit-il."If I can," he answered.Ha csak tehetem - felelte Léon.»Wenn ich kann, ja!«
N’avaient-ils rien autre chose à se dire? Leurs yeux pourtant étaient pleins d’une causerie plus sérieuse; et, tandis qu’ils s’efforçaient à trouver des phrases banales, ils sentaient une même langueur les envahir tous les deux; c’était comme un murmure de l’âme, profond, continu, qui dominait celui des voix. Surpris d’étonnement à cette suavité nouvelle, ils ne songeaient pas à s’en raconter la sensation ou à en découvrir la cause. Les bonheurs futurs, comme les rivages des tropiques, projettent sur l’immensité qui les précède leurs mollesses natales, une brise parfumée, et l’on s’assoupit dans cet enivrement sans même s’inquiéter de l’horizon que l’on n’aperçoit pas.Had they nothing else to say to one another? Yet their eyes were full of more serious speech, and while they forced themselves to find trivial phrases, they felt the same languor stealing over them both. It was the whisper of the soul, deep, continuous, dominating that of their voices. Surprised with wonder at this strange sweetness, they did not think of speaking of the sensation or of seeking its cause. Coming joys, like tropical shores, throw over the immensity before them their inborn softness, an odorous wind, and we are lulled by this intoxication without a thought of the horizon that we do not even know.Nem volt egymáshoz egyéb mondanivalójuk? Pedig mind a kettőjök szeme más, sokkal komolyabb dolgokról beszélt; s mialatt elméjökben közömbös frázisokat keresgéltek, ugyanannak a sóvárgásnak az érzése szállotta meg őket. Mintha lelköknek a legmélyén folyton morajlott volna valami, a minek a hangja erősebb, mint a szavaké. Ez a csodálatos új érzés kellemesen lepte meg őket, s nem gondoltak rá, hogy elmondják egymásnak, mit éreznek, de nem gondoltak arra se, hogy mi okozhatta érzésüket. A jövendő boldogságok, mint a trópusok partvidékei, arra a végtelenségre, melyen végig kell haladni értük, előre vetnek valamit sajátos kellemetességeikből, előre küldik az illattal teljes szellőt, s az embert elringatja ez a mámorító lehellet, annyira, hogy nem keresi a látóhatáron az új földet, a melyet még úgy sem láthatna.Hatten sie sich wirklich nichts andres zu sagen? Ihre Augen sprachen eine viel ernstere Sprache, und während sie sich mit so banalen Redensarten abquälten, fühlten sie sich alle beide im Banne der nämlichen schwülen Sehnsucht. Ein leiser, seelentiefer Unterton dominierte heimlich ohne Unterlaß in ihrem oberflächlichen Gespräch. Betroffen von diesem ungewohnten süßen Zauber, dachten sie aber gar nicht daran, einander ihre Empfindungen zu offenbaren oder ihnen auf den Grund zu gehen. Künftiges Glück ist wie ein tropisches Gestade: es sendet weit über den Ozean, der noch dazwischen liegt, seinen lauen Erdgeruch herüber, balsamischen Duft, von dem man sich berauschen läßt, ohne den Horizont nach dem Woher zu fragen.
La terre, à un endroit, se trouvait effondrée par le pas des bestiaux, il fallut marcher sur de grosses pierres vertes, espacées dans la boue. Souvent elle s’arrêtait une minute à regarder où poser sa bottine, -- et, chancelant sur le caillou qui tremblait, les coudes en l’air, la taille penchée, l’oeil indécis, elle riait alors, de peur de tomber dans les flaques d’eau.In one place the ground had been trodden down by the cattle; they had to step on large green stones put here and there in the mud. She often stopped a moment to look where to place her foot, and tottering on a stone that shook, her arms outspread, her form bent forward with a look of indecision, she would laugh, afraid of falling into the puddles of water.Az út egy helyen, ahol a jószágot szokták keresztül hajtani, csupa sár volt; de, egy-egy lépésnyi távolságra nagy kövek állottak a sárban, ezeken kellett átmenni. Emma néha megállott egy pillanatra, hogy jól megnézze hova teszi a lábát, - s mikor itt-ott a kő inogni kezdett a lába alatt, ő maga pedig könyökeit széttárva, felső testével előre hajolva, határozatlan tekintettel kereste, hová lépjen, nevetni kezdett, attól való féltében, hogy a pocsolyába lép.An einer Stelle des Weges stand Regenwasser in den Wagengeleisen und Hufspuren; man mußte ein paar große moosbewachsene Steine, die Inseln in diesem Morast bildeten, begehen. Auf jedem blieb Emma eine Weile stehen, um zu erspähen, wohin sie den nächsten Schritt zu machen hatte. Wenn der Stein wackelte, zog sie die Ellbogen hoch und beugte sich vornüber. Aber bei aller Hilflosigkeit und Angst, in den Tümpel zu treten, lachte sie doch.
Quand ils furent arrivés devant son jardin madame Bovary poussa la petite barrière, monta les marches en courant et disparut.When they arrived in front of her garden, Madame Bovary opened the little gate, ran up the steps and disappeared.Mikor a kertjök elé értek, Bovaryné kinyitotta a kis ajtót, felszaladt a lépcsőn és eltünt.Vor ihrem Garten angelangt, stieß Frau Bovary die kleine Pforte auf, stieg die Stufen hinauf und verschwand.
Léon rentra à son étude. Le patron était absent; il jeta un coup d’oeil sur les dossiers, puis se tailla une plume, prit enfin son chapeau et s’en alla.Leon returned to his office. His chief was away; he just glanced at the briefs, then cut himself a pen, and at last took up his hat and went out.Léon visszament a hivatalba. A közjegyző nem volt otthon. Léon hamarjában megnézett egy pár iratot, kifaragott magának egy új lúdtollat, aztán egyet gondolt, vette a kalapját és elment.Leo begab sich in seine Kanzlei. Der Notar war abwesend. Der Adjunkt blätterte in einem Aktenhefte, schnitt sich eine Feder zurecht, schließlich ergriff er aber seinen Hut und ging wieder.
Il alla sur la Pâture, au haut de la côte d’Argueil, à l’entrée de la forêt; il se coucha par terre sous les sapins, et regarda le ciel à travers ses doigts.He went to La Pature at the top of the Argueil hills at the beginning of the forest; he threw himself upon the ground under the pines and watched the sky through his fingers.Fölsétált az argueil-i hegyre s közel az erdőhöz, azon a helyen, melyet a Legelőnek neveznek, megállapodott. Lefeküdt a földre, a fenyűfák alá, s az ujjai között fölfelé tekintve, az eget nézte.Er stieg die Höhe von Argueil ein Stück hinauf, nach dem »Futterplatz« am Waldrande. Dort legte er sich unter eine Tanne und starrte in das Himmelsblau, die Hände locker über den Augen.
-- Comme je m’ennuie! se disait-il, comme je m’ennuie!"How bored I am!" he said to himself, "how bored I am!"Ó, milyen unalmas az élet! - szólt magában. - Milyen rémségesen unalmas!»Ach, ist das langweilig! Ist das langweilig!« seufzte er.
Il se trouvait à plaindre de vivre dans ce village, avec Homais pour ami et M. Guillaumin pour maître. Ce dernier, tout occupé d’affaires, portant des lunettes à branches d’or et favoris rouges sur cravate blanche, n’entendait rien aux délicatesses de l’esprit, quoiqu’il affectât un genre raide et anglais qui avait ébloui le clerc dans les premiers temps.He thought he was to be pitied for living in this village, with Homais for a friend and Monsieru Guillaumin for master. The latter, entirely absorbed by his business, wearing gold-rimmed spectacles and red whiskers over a white cravat, understood nothing of mental refinements, although he affected a stiff English manner, which in the beginning had impressed the clerk.Sajnálatraméltó embernek tartotta magát, hogy ebben a faluban kell élnie, a hol Homais a barátja s Guillaumin ur a feljebbvalója. Az utóbbi - aki igen elfoglalt férfiú volt, s aranykeretü szemüveget, vörös pofaszakállt és fehér nyakkendőt hordott - nem sok érzéket tanúsított ama szellemi dolgok iránt, melyek Léont a leginkább érdekelték, bár bizonyos előkelő, angolos modorral tetszelgett, mely kezdetben segédét valósággal elkápráztatta.Er fand das Dasein in diesem Neste jammervoll, mit Homais als Freund und Guillaumin als Chef. Dem letzteren, diesem gräßlichen Kanzleimenschen mit seiner goldnen Brille, seinem roten Backenbart, seiner ewigen weißen Krawatte, dem mangelte auch der geringste Sinn für höhere Dinge. Es war nur in der ersten Zeit gewesen, daß er dem Adjunkten mit seinen formellen Diplomatenmanieren imponiert hatte.
Quant à la femme du pharmacien, c’était la meilleure épouse de Normandie, douce comme un mouton, chérissant ses enfants, son père, sa mère, ses cousins, pleurant aux maux d’autrui, laissant tout aller dans son ménage, et détestant les corsets; -- mais si lente à se mouvoir, si ennuyeuse à écouter, d’un aspect si commun et d’une conversation si restreinte, qu’il n’avait jamais songé, quoiqu’elle eût trente ans, qu’il en eût vingt, qu’ils couchassent porte à porte, et qu’il lui parlât chaque jour, qu’elle pût être une femme pour quelqu’un, ni qu’elle possédât de son sexe autre chose que la robe.As to the chemist's spouse, she was the best wife in Normandy, gentle as a sheep, loving her children, her father, her mother, her cousins, weeping for other's woes, letting everything go in her household, and detesting corsets; but so slow of movement, such a bore to listen to, so common in appearance, and of such restricted conversation, that although she was thirty, he only twenty, although they slept in rooms next each other and he spoke to her daily, he never thought that she might be a woman for another, or that she possessed anything else of her sex than the gown.A mi a gyógyszerész feleségét illette, ez a legjobb feleség volt egész Normandiában; bárány-szelídségü, áldott jó lélek, a ki szerette a gyermekeit, apját, anyját, unokatestvéreit, könnyeket hullatott másoknak a baján, nem sokat törődött a háztartással és gyűlölte a fűzőt; - de ezt a jó asszonyt olyan lomhának és unalmasnak, a külsejét olyan közönségesnek s a társalgását olyan korlátoltnak találta, hogy - ámbátor az asszony harmincz, ő pedig húsz esztendős volt - eszébe se jutott, milyen közel van hozzá ennek az asszonynak a hálószobája; nem gondolt rá, hogy a gyógyszerészné valakire nézve asszony is lehet, s hogy ez az ismerőse a női nemhez tartozik, erre Homaisnénak csakis a ruhája emlékeztette.Wen gab es weiter in Yonville? Die Frau des Apothekers. Die war weit und breit die beste Gattin, sanft wie ein Lamm, brav und treu zu Kindern, Vater, Mutter, Vettern und Basen. Keinen Menschen konnte sie leiden sehen, und in der Wirtschaft ließ sie alles drunter und drüber gehn. Sie war eine Feindin des Korsetts, sah sehr gewöhnlich aus und war in ihrer Unterhaltung höchst beschränkt. Alles in allem war sie eine ebenso harmlose wie langweilige Dame. Obgleich sie dreißig Jahre alt war und er zwanzig, obwohl er Tür an Tür mit ihr schlief und obgleich er täglich mit ihr sprach, war es ihm doch noch nie in den Sinn gekommen, daß sie irgendjemandes Frau sein könne und mit ihren Geschlechtsgenossinnen mehr gemeinsam habe als die Röcke.
Et ensuite, qu’y avait-il? Binet, quelques marchands, deux ou trois cabaretiers, le curé, et enfin M. Tuvache, le maire, avec ses deux fils, gens cossus, bourrus, obtus, cultivant leurs terres eux-mêmes, faisant des ripailles en famille, dévots d’ailleurs, et d’une société tout à fait insupportable.And what else was there? Binet, a few shopkeepers, two or three publicans, the cure, and finally, Monsieur Tuvache, the mayor, with his two sons, rich, crabbed, obtuse persons, who farmed their own lands and had feasts among themselves, bigoted to boot, and quite unbearable companions.És aztán kik voltak még körülötte? Binet, néhány kereskedő, két vagy három kocsmáros, a pap, s végre Tuvache ur, a polgármester, két fiával: durva, mogorva, tompa elméjű emberek, a kik maguk művelik a földjüket, hébe-hóba, otthon, nagyokat isznak, különben a vakbuzgóságig ájtatosak, s társaságban egytől egyig kiállhatatlanok.Und wen gab es außerdem noch? Den Steuereinnehmer Binet, ein paar Kaufleute, zwei oder drei Kneipwirte, den Pfaffen, dann den Bürgermeister Tüvache und seine beiden Söhne, großprotzige, mürrische, stumpfsinnige Kerle, die ihre Äcker selber pflügten, unter sich Gelage veranstalteten, scheinheilige Duckmäuser, mit denen zu verkehren glatt unmöglich war.
Mais, sur le fond commun de tous ces visages humains, la figure d’Emma se détachait isolée et plus lointaine cependant; car il sentait entre elle et lui comme de vagues abîmes. Au commencement, il était venu chez elle plusieurs fois dans la compagnie du pharmacien, Charles n’avait point paru extrêmement curieux de le recevoir; et Léon ne savait comment s’y prendre entre la peur d’être indiscret et le désir d’une intimité qu’il estimait presque impossible.But from the general background of all these human faces Emma's stood out isolated and yet farthest off; for between her and him he seemed to see a vague abyss. In the beginning he had called on her several times along with the druggist. Charles had not appeared particularly anxious to see him again, and Leon did not know what to do between his fear of being indiscreet and the desire for an intimacy that seemed almost impossible.Mindez emberi ábrázatok közepett Emmának az alakja különállónak látszott; és mégis úgy tetszett Léonnak, mintha messzebb volna tőle, mint a többiek, mert az volt az érzése, hogy őket, kettőjüket, nagy, ismeretlen mélységek választják el egymástól. Eleinte gyakran elment hozzá a gyógyszerész társaságában. Károly azonban nem valami különös szivességgel fogadta, s Léon nem tudta, hogy mit csináljon. Félt, hogy tolakodónak találják, és egyre jobban vágyódott arra az édes bizalmasságra, mely szinte lehetetlennek tünt fel előtte.Von dieser Masse alltäglicher Leute hob sich Emmas Gestalt ab, einsam und doch unerreichbar. Ihm wenigstens war es, als lägen tiefe Abgründe zwischen ihr und ihm. In der ersten Zeit hatte er Bovarys hin und wieder zusammen mit Homais besucht, aber er hatte die Empfindung, als sei der Arzt durchaus nicht davon erbaut, ihn bei sich zu sehen, und so schwebte Leo immer zwischen der Furcht, für aufdringlich gehalten zu werden, und dem Verlangen nach einem vertraulichen Umgang, der ihm so gut wie unmöglich schien.
IVChapter FourIV.Viertes Kapitel
Dès les premiers froids, Emma quitta sa chambre pour habiter la salle, longue pièce à plafond bas où il y avait, sur la cheminée, un polypier touffu s’étalant contre la glace. Assise dans son fauteuil, près de la fenêtre, elle voyait passer les gens du village sur le trottoir.When the first cold days set in Emma left her bedroom for the sitting-room, a long apartment with a low ceiling, in which there was on the mantelpiece a large bunch of coral spread out against the looking-glass. Seated in her arm chair near the window, she could see the villagers pass along the pavement.Az őszi hideg beálltakor Emma átköltözködött a "terem"-be, egy alacsony, hosszú szobába, a melynek kandallóján, a tükör alatt, ágas-bogas koráll s kagylók díszelegtek. Karosszékében, az ablak mellett űlve, jóformán egész nap a járókelőket nézte.Sobald es herbstlich zu werden begann, siedelte Emma aus ihrem Zimmer in die Große Stube über, einem länglichen niedrigen Raume im Erdgeschosse. Gewöhnlich saß sie am Fenster in ihrem Lehnstuhle und betrachtete die Leute, die draußen vorübergingen.
Léon, deux fois par jour, allait de son étude au Lion d’or. Emma, de loin, l’entendait venir; elle se penchait en écoutant, et le jeune homme glissait derrière le rideau, toujours vêtu de même façon et sans détourner la tête. Mais au crépuscule, lorsque, le menton dans sa main gauche, elle avait abandonné sur ses genoux sa tapisserie commencée, souvent elle tressaillait à l’apparition de cette ombre glissant tout à coup. Elle se levait et commandait qu’on mît le couvert.Twice a day Leon went from his office to the Lion d'Or. Emma could hear him coming from afar; she leant forward listening, and the young man glided past the curtain, always dressed in the same way, and without turning his head. But in the twilight, when, her chin resting on her left hand, she let the embroidery she had begun fall on her knees, she often shuddered at the apparition of this shadow suddenly gliding past. She would get up and order the table to be laid.Léon napjában kétszer ment hivatalából az Arany oroszlán-ba. Emma már messziről látta, hogy jön; függönye mögé hajolt s hallgatózott. A fiatal ember, mindig ugyanabban az öltözetben, s folyton maga elé nézve, elhaladt ablaka alatt. De, alkonyat táján, midőn, állát balkezére támasztva, munkátlanul ült, s himzése már érintetlenül hevert ölében, meg-megremegett, a mint ez az árnyék megjelent s elhaladt előtte. Fölkelt, s kiszólt a cselédnek, hogy terítsen.Leo kam täglich zweimal vorbei, auf seinem Wege nach dem Goldnen Löwen und zurück. Seine Tritte erkannte Emma schon von weitem. Sie neigte sich jedesmal vor und lauschte, und der junge Mann glitt an der Scheibengardine vorüber, immer tadellos gekleidet und ohne den Kopf zu wenden. Oft aber in der Dämmerung, wenn sie, auf dem Schoße die begonnene Stickerei, verträumt dasaß, überlief sie ein Schauer beim plötzlichen Vorübergleiten seines Schattens. Dann fuhr sie auf und befahl das Essen.
M Homais arrivait pendant le dîner. Bonnet grec à la main, il entrait à pas muets pour ne déranger personne et toujours en répétant la même phrase: «Bonsoir la compagnie!» Puis, quand il s’était posé à sa place, contre la table, entre les deux époux, il demandait au médecin des nouvelles de ses malades, et celui-ci le consultait sur la probabilité des honoraires. Ensuite, on causait de ce qu’il y avait dans le journal. Homais, à cette heure-là, le savait presque par coeur; et il le rapportait intégralement, avec les réflexions du journaliste et toutes les histoires des catastrophes individuelles arrivées en France ou à l’étranger. Mais, le sujet se tarissant, il ne tardait pas à lancer quelques observations sur les mets qu’il voyait. Parfois même, se levant à demi, il indiquait délicatement à Madame le morceau le plus tendre, ou, se tournant vers la bonne, lui adressait des conseils pour la manipulation des ragoûts et l’hygiène des assaisonnements; il parlait arome, osmazôme, sucs et gélatine d’une façon à éblouir. La tête d’ailleurs plus remplie de recettes que sa pharmacie ne l’était de bocaux, Homais excellait à faire quantité de confitures, vinaigres et liqueurs douces, et il connaissait aussi toutes les inventions nouvelles de caléfacteurs économiques, avec l’art de conserver les fromages et de soigner les vins malades.Monsieur Homais called at dinner-time. Skull-cap in hand, he came in on tiptoe, in order to disturb no one, always repeating the same phrase, "Good evening, everybody." Then, when he had taken his seat at the table between the pair, he asked the doctor about his patients, and the latter consulted his as to the probability of their payment. Next they talked of "what was in the paper." Homais by this hour knew it almost by heart, and he repeated it from end to end, with the reflections of the penny-a-liners, and all the stories of individual catastrophes that had occurred in France or abroad. But the subject becoming exhausted, he was not slow in throwing out some remarks on the dishes before him. Sometimes even, half-rising, he delicately pointed out to madame the tenderest morsel, or turning to the servant, gave her some advice on the manipulation of stews and the hygiene of seasoning. He talked aroma, osmazome, juices, and gelatine in a bewildering manner. Moreover, Homais, with his head fuller of recipes than his shop of jars, excelled in making all kinds of preserves, vinegars, and sweet liqueurs; he knew also all the latest inventions in economic stoves, together with the art of preserving cheese and of curing sick wines.Homais úr akkor szokott megérkezni, mikor már ebédeltek. Házi sipkáját a kezében tartva, nesztelenül lépett be, hogy ne zavarjon senkit; s mindig ugyanazokkal a szavakkal üdvözölte őket: "Szerencsés jó estét kivánok az egész társaságnak!". Aztán elfoglalván helyét, az asztal mellett, a férj és feleség között, megkérdezte az orvost, hogy mit csinálnak a betegei; Károly elmondta, s megtudakolta a gyógyszerésztől, hogy hol, mennyi honoráriumot kaphat. Ezt letárgyalva, arról kezdtek beszélni, hogy mi van az ujságban. Homais ilyenkor már könyv nélkül tudta, mi van benne; s elmondta, hogy mit olvasott, elejétől végig, az ujságíró megjegyzéseivel egyetemben, nem felejtkezvén meg semminemü katasztrófáról, mely Francziaországban vagy a külföldön akárkit vagy akárkiket ért. Mikor aztán ebből a tárgyból is kifogyott, szakavatott megjegyzéseket tett az asztalon lévő ételekre. Néha, félig felemelkedve, megmutatta ő nagyságának a legjobb falatot, vagy a szakácsnéhoz fordult s tanácsokkal látta el, hogyan készítse a ragout-kat, s melyik ételbe mennyi fűszert tegyen. Úgy beszélt az aromáról, a húsléről, a czukrokról és a zselatinról, hogy belekábult az ember. Több reczept volt a fejében, mint orvosságos üveg a patikájában. Különösen jeles szakférfiúnak mutatkozott az édességek, az eczetes dolgok és a pálinkák készítésében; ismerte a takaréktűzhely szerkezetét, s tudta, hogy miben áll a haszna; tudta, hogyan kell konzerválni a különböző sajtokat, s tudta, hogyan kell megjavítani a romlásnak induló bort.Der Apotheker kam mitunter während der Tischzeit. Sein Käppchen in der Hand, trat er geräuschlos ein, um ja niemanden zu stören, jedesmal mit derselben Redensart: »Guten Abend, die Herrschaften!« Er setzte sich an den Tisch zwischen das Ehepaar und fragte den Arzt, ob er neue Patienten habe, worauf sich Bovary seinerseits erkundigte, ob diese auch zahlungsfähig seien. Sodann unterhielten sich die beiden über das, was in der Zeitung gestanden hatte. Um diese Stunde wußte Homais sie bereits auswendig. Er rekapitulierte sie von Anfang bis zu Ende: den Leitartikel genau so wie alle darin berichteten merkwürdigen Vorgänge des In- und Auslands. Wenn auch dieser Gesprächsstoff erschöpft war, konnte er ein paar Bemerkungen über die Gerichte auf dem Tische nicht unterdrücken. Manchmal erhob er sich sogar ein wenig und machte Frau Bovary artig auf das zarteste Stück Fleisch aufmerksam, oder er wandte sich an das Dienstmädchen und gab ihr Ratschläge über die Zubereitung eines Ragouts oder über die richtige Verwendung der Gewürze. Er verstand mit erstaunlicher Fachkenntnis über aromatische Zutaten, Fleischertrakte, Saucen und Säfte zu sprechen. Er hatte in seinem Kopfe mehr Rezepte als Arzneiflaschen in seiner Apotheke. In der Herstellung von Konfitüren, Weinessig und süßen Likören war er ein Meister. Ferner kannte er auch alle neuen Erfindungen auf dem Gebiete der Küchenökonomie, nicht minder das beste Verfahren, Käse zu konservieren und verdorbne Weine wieder verwendbar zu machen.
À huit heures, Justin venait le chercher pour fermer la pharmacie. Alors M. Homais le regardait d’un oeil narquois, surtout si Félicité se trouvait là, s’étant aperçu que son élève affectionnait la maison du médecin.At eight o'clock Justin came to fetch him to shut up the shop. Then Monsieur Homais gave him a sly look, especially if Felicite was there, for he half noticed that his apprentice was fond of the doctor's house.Nyolcz órakor Justin átjött érte s jelentette, hogy ideje a gyógyszertárt bezárni. Homais ur ilyenkor hamiskásan hunyorgatta a szemét, kivált ha Félicité is a szobában volt; észrevette ugyanis, hogy növendéke igen szivesen jelenik meg az orvos házában.Um acht Uhr erschien Justin, der Lehrling, um seinen Herrn zum Schließen des Ladens zu holen. Homais pflegte ihm einen pfiffigen Blick zuzuwerfen, zumal wenn Felicie zufällig im Zimmer war. Er kannte nämlich die Vorliebe seines Famulusses für das Haus des Arztes.
-- Mon gaillard, disait-il, commence à avoir des idées, et je crois, diable m’emporte, qu’il est amoureux de votre bonne!"The young dog," he said, "is beginning to have ideas, and the devil take me if I don't believe he's in love with your servant!"A kópénak - mondotta néha - kezd kinyilni a szeme. Vigyen el az ördög, ha nem szerelmes egy Félicité nevű leányzóba!»Der Schlingel setzt sich Allotria in den Kopf!« meinte er. »Der Teufel soll mich holen: ich glaub, er hat sich in Ihr Dienstmädel verguckt!«
Mais un défaut plus grave, et qu’il lui reprochait, c’était d’écouter continuellement les conversations. Le dimanche, par exemple, on ne pouvait le faire sortir du salon, où madame Homais l’avait appelé pour prendre les enfants, qui s’endormaient dans les fauteuils, en tirant avec leurs dos les housses de calicot, trop larges.But a more serious fault with which he reproached Justin was his constantly listening to conversation. On Sunday, for example, one could not get him out of the drawing-room, whither Madame Homais had called him to fetch the children, who were falling asleep in the arm-chairs, and dragging down with their backs calico chair-covers that were too large.Ezt nem bánta, de volt Justin-nek egy sokkal nagyobb hibája is, a mit már nem tudott megbocsátani neki. A fiú tudniillik nagyon szerette hallgatni, hogy mit beszélnek körülötte. Vasárnap este, példának okáért, alig lehetett kiküldeni a szalonból, a hová pedig csak azért hívták be, hogy vigye ki s aztán fektesse le a gyerekeket, a kik már ültökben elaludtak, összegyűrve és leránczigálva hátukkal a karosszékeket védő, tulságosan bő kalikó-takarót.Übrigens machte er ihm noch einen schwereren Vorwurf: er horche auf alles, was in seinem Hause gesprochen würde. Beispielsweise sei er an den Sonntagen nicht aus dem Salon hinauszubringen, wenn er die schon halb eingeschlafenen Kinder hole, um sie ins Bett zu schaffen.
Il ne venait pas grand monde à ces soirées du pharmacien, sa médisance et ses opinions politiques ayant écarté de lui successivement différentes personnes respectables. Le clerc ne manquait pas de s’y trouver. Dès qu’il entendait la sonnette, il courait au-devant de madame Bovary, prenait son châle, et posait à l’écart, sous le bureau de la pharmacie, les grosses pantoufles de lisière qu’elle portait sur sa chaussure, quand il y avait de la neige.Not many people came to these soirees at the chemist's, his scandal-mongering and political opinions having successfully alienated various respectable persons from him. The clerk never failed to be there. As soon as he heard the bell he ran to meet Madame Bovary, took her shawl, and put away under the shop-counter the thick list shoes that she wore over her boots when there was snow.A gyógyszerésznek ezekre a vasárnapi estéire nem jártak valami sokan, mert rossz nyelve és politikai meggyőződései egyre több és több tiszteletreméltó személyt idegenitettek el tőle. De soha, kivételképpen se történt meg, hogy a közjegyző segéde valamelyik ilyen este ott ne lett volna a Homais-ék szalonjában. Mihelyt meghallotta a csöngetést, elébe sietett Bovarynénak, elvette a sálját, s a posztószélű sárczipőt is, a melyet Emma havazás idején a czipője fölé húzott, mindig ő helyezte el, a gyógyszertár dolgozóasztala alá.An diesen Sonntagsabenden erschienen übrigens nur wenige Gäste. Homais hatte sich nach und nach mit verschiedenen Hauptpersönlichkeiten des Ortes wegen seiner Klatschsucht und seiner politischen Ansichten überworfen. Aber der Adjunkt stellte sich regelmäßig ein. Sobald er die Haustürklingel hörte, eilte er Frau Bovary entgegen, nahm ihr das Umschlagetuch ab und die Überschuhe, die sie bei Schnee trug.
On faisait d’abord quelques parties de trente-et-un; ensuite M. Hornais jouait à l’écarté avec Emma; Léon, derrière elle, lui donnait des avis. Debout et les mains sur le dossier de sa chaise, il regardait les dents de son peigne qui mordaient son chignon. À chaque mouvement qu’elle faisait pour jeter les cartes, sa robe du côté droit remontait. De ses cheveux retroussés, il descendait une couleur brune sur son dos, et qui, s’apâlissant graduellement, peu à peu se perdait dans l’ombre. Son vêtement, ensuite, retombait des deux côtés sur le siège, en bouffant, plein de plis, et s’étalait jusqu’à terre. Quand Léon parfois sentait la semelle de sa botte poser dessus, il s’écartait, comme s’il eût marché sur quelqu’un.First they played some hands at trente-et-un; next Monsieur Homais played ecarte with Emma; Leon behind her gave her advice. Standing up with his hands on the back of her chair he saw the teeth of her comb that bit into her chignon. With every movement that she made to throw her cards the right side of her dress was drawn up. From her turned-up hair a dark colour fell over her back, and growing gradually paler, lost itself little by little in the shade. Then her dress fell on both sides of her chair, puffing out full of folds, and reached the ground. When Leon occasionally felt the sole of his boot resting on it, he drew back as if he had trodden upon some one.Eleinte harminczegyest játszottak; azután Homais ur és Emma écarté-hoz ültek; Léon Emma mögé állott és tanácsokat adott neki. Közben kezét Emma székének a támláján tartva, a szép asszony fésüjének a fogait nézte, a melyek mintha bele haraptak volna a dús hajzatba. A hányszor Emma egy-egy kártyát kiadott a kezéből, mozdulatára ruhájának felső része jobb oldalt egy kissé odább huzódott. A feltűzött haja alatt látható barnásabb szín lejebb, a vállán és a hátán, fokozatosan halványodott, fehéredett, s végre eltünt a homályban. A bő, sleppes öltözet a széknek mind a két oldalát beboritotta, s hol feldudorodva, hol sok ránczot vetve omlott alá a padlóra. Léon egy párszor, véletlenül, hozzá ért a lábával a slepphez; de ilyenkor olyan ijedten huzódott félre, mintha élőlényre lépett volna.Zunächst machte man ein paar Partien Dreiblatt, sodann spielten Emma und der Apotheker Ecarté. Leo stand hinter ihr und half ihr. Die Hände auf die Rückenlehne ihres Stuhles gestützt, betrachtete er sich die Zinken des Kammes, der ihr Haar zusammenhielt. Bei jeder ihrer Bewegungen während des Kartenspiels raschelte ihr Kleid. Im Nacken, unterhalb des heraufgesteckten Haares, hatte ihre Haut einen bräunlichen Farbenton, der sich nach dem Rücken zu aufhellte und im Schatten des Kragens verschwamm. Ihr Rock bauschte sich zu beiden Seiten des Stuhlsitzes auf; er schlug eine Menge Falten und bedeckte ein Stück des Bodens. Wenn Leo hin und wieder aus Versehen mit der Sohle seines Schuhes darauf geriet, zog er den Fuß rasch zurück, als habe er einen Menschen getreten.
Lorsque la partie de cartes était finie, l’apothicaire et le médecin jouaient aux dominos, et Emma changeant de place, s’accoudait sur la table, à feuilleter l’Illustration. Elle avait apporté son journal de modes. Léon se mettait près d’elle; ils regardaient ensemble les gravures et s’attendaient au bas des pages. Souvent elle le priait de lui lire des vers; Léon les déclamait d’une voix traînante et qu’il faisait expirer soigneusement aux passages d’amour. Mais le bruit des dominos le contrariait; M. Homais y était fort, il battait Charles à plein double-six. Puis, les trois centaines terminées, ils s’allongeaient tous deux devant le foyer et ne tardaient pas à s’endormir. Le feu se mourait dans les cendres; la théière était vide; Léon lisait encore. Emma l’écoutait, en faisant tourner machinalement l’abat-jour de la lampe, où étaient peints sur la gaze des pierrots dans des voitures et des danseuses de corde, avec leurs balanciers. Léon s’arrêtait, désignant d’un geste son auditoire endormi, alors ils se parlaient à voix basse, et la conversation qu’ils avaient leur semblait plus douce, parce qu’elle n’était pas entendue.When the game of cards was over, the druggist and the Doctor played dominoes, and Emma, changing her place, leant her elbow on the table, turning over the leaves of "L'Illustration". She had brought her ladies' journal with her. Leon sat down near her; they looked at the engravings together, and waited for one another at the bottom of the pages. She often begged him to read her the verses; Leon declaimed them in a languid voice, to which he carefully gave a dying fall in the love passages. But the noise of the dominoes annoyed him. Monsieur Homais was strong at the game; he could beat Charles and give him a double-six. Then the three hundred finished, they both stretched themselves out in front of the fire, and were soon asleep. The fire was dying out in the cinders; the teapot was empty, Leon was still reading. Emma listened to him, mechanically turning around the lampshade, on the gauze of which were painted clowns in carriages, and tight-rope dances with their balancing-poles. Leon stopped, pointing with a gesture to his sleeping audience; then they talked in low tones, and their conversation seemed the more sweet to them because it was unheard.Mikor a kártyázásba bele untak, a gyógyszerész és az orvos dominózni kezdtek, Emma pedig helyet változtatván, az asztalra könyökölt s az Illustration-t lapozgatta. A divatlapját is magával hozta. Léon melléje telepedett; együtt nézték a képeket és a ki hamarább olvasta el a képekhez irt szöveget, az ujságoldal aljára érve, megvárta a másikat. Emma néha megkérte Léont, hogy olvassa fel neki a verseket; Léon ezeket vontatott hangon szavalta el, s mikor olyan helyhez ért, a mely szerelmet fejezett ki, gondosan kiemelte az epedés szép mondatait, és a szó szinte elolvadt, elhalt az ajakán. De a dominó-kövek zörgése egy kissé bosszantotta. Homais ur ügyesebb volt ebben a játékban, mint Károly; rendesen ő győzött, s Károlynak a kettős hatszem minduntalan a nyakán maradt. Addig szoktak játszani, mig valamelyikök a számolásban elérte a háromszázat; aztán mind a ketten elhelyezkedtek a kandalló közelében és nemsokára elaludtak. A tüzhelyen az utolsó parázs is elhamvadt; a teás edény kiürült, s Léon még folyvást olvasott. Emma, mialatt hallgatta, gépiesen forgatta a lámpaernyőt, melynek gázpapirján kocsikázó Pierrot-kat lehetett látni és kötéltánczosnőket, a kik egyensúlyozó rudjaikat emelgették. Léon abba hagyta a felolvasást, s rámutatott az alvó hallgatóságra; ekkor beszélgetni kezdtek halkan, hogy az alvókat fel ne ébreszszék, és mind a ketten úgy találták, hogy a társalgás akkor a legkellemesebb, a mikor a beszélgetőket nem hallgatja senki.Wenn die Partie zu Ende war, begannen Homais und Karl Domino zu spielen. Emma setzte sich dann an das andre Ende des Tisches und sah sich, die Ellbogen aufgestützt, die »Illustrierte Zeitung« an. Oft hatte sie auch ihren »Bazar« mitgebracht. Leo nahm neben ihr Platz. Sie betrachteten zusammen die Holzschnitte und warteten mit dem Umblättern aufeinander. Manchmal bat sie ihn, Gedichte vorzulesen. Leo trug mit langsamer Stimme vor, die bei verliebten Stellen flüsternd wurde. Das Klappern der Dominosteine störte ihn. Der Apotheker war ein gerissener Spieler und hatte dabei auch noch unverschämtes Glück. Wenn die dreihundert Points erreicht waren, setzten sich die Spieler an den Kamin, und es dauerte nicht lange, da waren sie alle beide eingenickt. Das Feuer im Kamin war im Erlöschen, die Teekanne leer. Leo las weiter, und Emma hörte ihm zu, wobei sie halb unbewußt in einem fort den Lampenschirm herumdrehte, auf dessen dünnen Kattun Pierrots in einer Kutsche und Seiltänzerinnen mit Balancierstangen aufgedruckt waren. Mit einem Male hielt der Leser inne und wies durch eine Geste auf die eingeschlafene Zuhörerschaft, und nun sprachen sie lispelnd miteinander. Diese leise Plauderei dünkte beide um so süßer, als niemand ihrer lauschte.
Ainsi s’établit entre eux une sorte d’association, un commerce continuel de livres et de romances; M. Bovary, peu jaloux, ne s’en étonnait pas.Thus a kind of bond was established between them, a constant commerce of books and of romances. Monsieur Bovary, little given to jealousy, did not trouble himself about it.Igy valamelyes szövetség keletkezett közöttük; közlekedés, melyet a könyvek és zeneművek kicserélése tett folytonossá. Károly, a ki nem volt féltékeny természetü, egy cseppet se ütődött meg a dolgon.So bestand zwischen ihnen eine gewisse Gemeinschaft und ein fortwährender Austausch von Romanen und Gedichtbüchern. Karl, der keine Neigung zur Eifersucht besaß, hatte nichts dagegen.
Il reçut pour sa fête une belle tête phrénologique, toute marquetée de chiffres jusqu’au thorax et peinte en bleu. C’était une attention du clerc. Il en avait bien d’autres, jusqu’à lui faire, à Rouen, ses commissions; et le livre d’un romancier ayant mis à la mode la manie des plantes grasses, Léon en achetait pour Madame, qu’il rapportait sur ses genoux, dans l’Hirondelle, tout en se piquant les doigts à leurs poils durs.On his birthday he received a beautiful phrenological head, all marked with figures to the thorax and painted blue. This was an attention of the clerk's. He showed him many others, even to doing errands for him at Rouen; and the book of a novelist having made the mania for cactuses fashionable, Leon bought some for Madame Bovary, bringing them back on his knees in the "Hirondelle," pricking his fingers on their hard hairs.A nevenapjára szép ajándékot kapott: egy keménypapirból készült s kék görbevonalakkal tele rajzolt emberfejet, melyen az egyes részecskéket különböző számok jelölték meg, egészen odáig, a hol a mellkas kezdődik. Ezt az ajándékot, melynek rendeltetése az volt, hogy segitőeszközéül szolgáljon a frenologiai ismeretek gyarapitásának, a Léon figyelmességének köszönhette. De a közjegyző segéde más szivességeket is tett neki. Elvégezte Rouenban minden megbizását, s minthogy egy regényiró akkortájt divatossá tette a húsos növények ápolását, még kaktuszt is vett ő nagyságának. Mi több, a kaktuszt a térdén hozta haza, a Fecské-ben szorongva, s összeszurkálva ujjait a növény tüskéivel.Zu seinem Geburtstage bekam er einen phrenologischen Schädel, der über und über mit blauen Linien und Zeichen bedeckt war, eine Aufmerksamkeit Leos. Andre folgten. Er fuhr sogar mitunter nach Rouen, um dort Besorgungen für das Ehepaar zu machen. Als infolge eines Moderomans die Kakteen in Beliebtheit kamen, brachte er ein Exemplar, das er während der Fahrt in der Post vor sich auf den Knien hielt. Das stachlige Ding zerstach ihm alle Finger.
Elle fit ajuster, contre sa croisée, une planchette à balustrade pour tenir ses potiches. Le clerc eut aussi son jardinet suspendu; ils s’apercevaient soignant leurs fleurs à leur fenêtre.She had a board with a balustrade fixed against her window to hold the pots. The clerk, too, had his small hanging garden; they saw each other tending their flowers at their windows.Emma az ablaka elé karfával ellátott deszkát csináltatott, a virágcserepei számára. Nemsokára Léonnak is megvolt a maga függő kertecskéje, s ettől fogva ablakukból gyakran látták egymást, a mint mind a ketten a virágaikat gondozták.Emma ließ vor ihrem Fenster ein kleines Blumenbrett für ihre Blumentöpfe anbringen, ganz so, wie der Adjunkt eins hatte. Beim Begießen ihrer Blumen sahen sich die beiden.
Parmi les fenêtres du village, il y en avait une encore plus souvent occupée; car, le dimanche, depuis le matin jusqu’à la nuit, et chaque après-midi, si le temps était clair, on voyait à la lucarne d’un grenier le profil maigre de M. Binet penché sur son tour, dont le ronflement monotone s’entendait jusqu’au Lion d’orOf the windows of the village there was one yet more often occupied; for on Sundays from morning to night, and every morning when the weather was bright, one could see at the dormer-window of the garret the profile of Monsieur Binet bending over his lathe, whose monotonous humming could be heard at the Lion d'Or.A falunak csak egy ablaka volt, a melyet még többször használtak: a Binet-é. Ha az idő szép volt, vasárnap reggeltől késő estig, hétköznap pedig egész délután ott lehetett látni egy padlásszoba ablakában a vékony arczélű agglegényt, a mint ide-oda hajlongott esztergapadja fölött, melynek egyhangu berregése elhallatszott egészen az Arany oroszlán-ig.
Un soir, en rentrant, Léon trouva dans sa chambre un tapis de velours et de laine avec des feuillages sur fond pâle, il appela madame Homais, M Homais, Justin, les enfants, la cuisinière, il en parla à son patron; tout le monde désira connaître ce tapis; pourquoi la femme du médecin faisait-elle au clerc des générosités? Cela parut drôle, et l’on pensa définitivement qu’elle devait être sa bonne amie.One evening on coming home Leon found in his room a rug in velvet and wool with leaves on a pale ground. He called Madame Homais, Monsieur Homais, Justin, the children, the cook; he spoke of it to his chief; every one wanted to see this rug. Why did the doctor's wife give the clerk presents? It looked queer. They decided that she must be his lover.Egy este, a mikor haza ment, Léon egy bársonyból és gyapjuból készült szőnyeget talált a szobájában; a szőnyeg halovány alapján egész lombozat volt selyemmel kivarrva. Behitta Homaisnét, Homais urat, Justint, a gyerekeket, Félicitét; még a közjegyzőnek is elbeszélte, hogy mit kapott. Mindenki látni akarta a szőnyeget, s megeredt a szóbeszéd, hogy miért tünteti ki az orvos felesége a közjegyző segédét ajándékokkal? Ez furcsának tetszett, s általánossá lett a meggyőződés, hogy az orvos felesége és a közjegyző segéde nagyon jóban vannak.Eines Abends, als Leo nach Haus kam, fand er in seinem Zimmer eine Reisedecke aus mattfarbenem Samt, auf dem mir Seide und Wolle Blumen und Blätter gestickt waren. Er zeigte sie Frau Homais, dem Apotheker, dem Lehrling, den Kindern und der Köchin; sogar seinem Chef erzählte er davon. Alle Welt wollte nun die Decke sehen. Aber warum machte die Frau des Doktors dem Adjunkten so kostbare Geschenke? Das war doch sonderbar. Und alsobald stand es unumstößlich fest: sie war »seine gute Freundin.«
Il le donnait à croire, tant il vous entretenait sans cesse de ses charmes et de son esprit, si bien que Binet lui répondit une fois fort brutalement:He made this seem likely, so ceaselessly did he talk of her charms and of her wit; so much so, that Binet once roughly answered him—S Léon ugyancsak táplálta ezt a meggyőződést, annyira el volt telve Emmával, s annyit áradozott a bájairól, a finomlelküségéről. Úgy, hogy egyszer Binet rá is mordult:Leo verstärkte unvorsichtigerweise diesen Klatsch, weil er unaufhörlich und vor jedermann von Emmas Schönheit und Klugheit schwärmte. Binet wurde ihm deshalb einmal gehörig grob:
-- Que m’importe, à moi, puisque je ne suis pas de sa société!"What does it matter to me since I'm not in her set?"Bánom is én! Engem ez nem érdekel, mert én nem tartozom annak a hölgynek a társaságához!»Was geht mich denn das an? Ich gehöre nicht zu der Clique!«
Il se torturait à découvrir par quel moyen lui faire sa déclaration; et, toujours hésitant entre la crainte de lui déplaire et la honte d’être si pusillanime, il en pleurait de découragement et de désirs. Puis il prenait des décisions énergiques; il écrivait des lettres qu’il déchirait, s’ajournait à des époques qu’il reculait. Souvent il se mettait en marche, dans le projet de tout oser; mais cette résolution l’abandonnait bien vite en la présence d’Emma, et, quand Charles, survenant, l’invitait à monter dans son boc pour aller voir ensemble quelque malade aux environs, il acceptait aussitôt, saluait Madame et s’en allait. Son mari, n’était-ce pas quelque chose d’elle?He tortured himself to find out how he could make his declaration to her, and always halting between the fear of displeasing her and the shame of being such a coward, he wept with discouragement and desire. Then he took energetic resolutions, wrote letters that he tore up, put it off to times that he again deferred. Often he set out with the determination to dare all; but this resolution soon deserted him in Emma's presence, and when Charles, dropping in, invited him to jump into his chaise to go with him to see some patient in the neighbourhood, he at once accepted, bowed to madame, and went out. Her husband, was he not something belonging to her?Léon szakadatlanul azon törte a fejét, de hiába emésztette magát, nem tudta kitalálni, hogy mily alkalommal és miképpen tehetne neki vallomást; a félelem, hogy ez Emmának talán nem fog tetszeni, másfelől pedig a szégyen, hogy a gyávaságát nem tudja leküzdeni, folytonos habozásban tartották; néha minden reményét elveszítette, de vágyairól nem tudott lemondani, s az a tudat, hogy a szándékához nincs elég bátorsága, kétségbeejtette. Majd erős akart lenni; föltette magában, hogy hű marad elhatározásához, s leveleket irt, a melyeket később összetépett. Máskor esküdözött, hogy szándékát végre fogja hajtani, de a kivitelt későbbre halasztotta, s mindig uj és uj határidőt adott magának. Néha elindult, azzal az erős elhatározással, hogy merész lesz és el fogja mondani vallomását; de ez az erős elhatározás azonnal elhagyta, mihelyt szemben találta magát Emmával, és mikor Károly, a ki időközben megérkezett, hivta, hogy üljön fel a kocsijába és tartson vele, mialatt meglátogatja a szomszéd faluban lakó betegeit: rögtön elfogadta a meghivást, köszönt ő nagyságának és elment. A férje, hisz az már valami ő belőle!Der Verliebte marterte sich mit Grübeleien ab, wie er sich Emma erklären könne. Er schwankte fortwährend zwischen der Furcht, sich ihren Unwillen zuzuziehen, und der Scham über seine Feigheit. Er vergoß Tränen ob seiner Mutlosigkeit und seiner Sehnsucht. Oft genug entschloß er sich zu kühner Entscheidung. Er schrieb Briefe, die er wieder zerriß; nahm sich Tage der Tat vor, die er dann doch verstreichen ließ. Manchmal ging er mir dem festen Vorsatz zu ihr, alles zu wagen; aber in ihrer Gegenwart verlor er alsbald den Mut, und wenn gar Karl dazukam und ihn einlud, sich mit in den Dogcart zu setzen, um irgendeinen Patienten in der Umgegend zu besuchen, war er sofort dazu bereit. Dann sagte er der »gnädigen Frau« adieu und fuhr mit. War nicht ihr Mann auch ein Stück von ihr?
Quant à Emma, elle ne s’interrogea point pour savoir si elle l’aimait. L’amour, croyait-elle, devait arriver tout à coup, avec de grands éclats et des fulgurations, -- ouragan des cieux qui tombe sur la vie, la bouleverse, arrache les volontés comme des feuilles et emporte à l’abîme le coeur entier. Elle ne savait pas que, sur la terrasse des maisons, la pluie fait des lacs quand les gouttières sont bouchées, et elle fût ainsi demeurée en sa sécurité, lorsqu’elle découvrit subitement une lézarde dans le mur.As to Emma, she did not ask herself whether she loved. Love, she thought, must come suddenly, with great outbursts and lightnings—a hurricane of the skies, which falls upon life, revolutionises it, roots up the will like a leaf, and sweeps the whole heart into the abyss. She did not know that on the terrace of houses it makes lakes when the pipes are choked, and she would thus have remained in her security when she suddenly discovered a rent in the wall of it.Emmának nem kellett tanakodnia azon, hogy megtudja: vajjon szereti-e Léont? Azt hitte, hogy a szerelem mindig hirtelen támad, hogy váratlanul jő, mennydörgés és villámlás közepett. Ég viharja az, - gondolta - mely rácsap az életre, felforgatja... úgy tépi le és söpri el az akaratot, mint a falevelet, s örvénybe ragadja a szivet, az egész szivet! Nem tudta, hogy az eső a házak tetején, ha az eresz csatornája valahol bedugul, tócsákat, tavakat alkothat; azt képzelte, hogy biztonságban van, egészen addig, a mikor egyszerre repedést vett észre a falban.Emma ihrerseits fragte sich gar nicht, ob sie Leo liebe. Es war ihr Glaube, daß die Liebe mit einem Male dasein müsse, unter Donner und Blitz, wie ein Sturm aus blauem Himmel, der die Menschen packt und erschüttert, ihnen den freien Willen entreißt, wie einem Baum das Laub, und das ganze Herz in den Abgrund schwemmt. Sie wußte nicht, daß der Regen auf den flachen Dächern der Häuser Seen bildet, wenn die Traufen verstopft sind. Und so wäre sie in ihrem Selbstbetrug verblieben, wenn sie nicht mit einem Male den Riß in der Mauer bemerkt hätten.
VChapter FiveV.Fünftes Kapitel
Ce fut un dimanche de février, une après-midi qu’il neigeait. Ils étaient tous, M et madame Bovary, Homais et M. Léon, partis voir, à une demi-lieue d’Yonville, dans la vallée, une filature de lin que l’on établissait. L’apothicaire avait emmené avec lui Napoléon et Athalie, pour leur faire faire de l’exercice, et Justin les accompagnait, portant des parapluies sur son épaule.It was a Sunday in February, an afternoon when the snow was falling. They had all, Monsieur and Madame Bovary, Homais, and Monsieur Leon, gone to see a yarn-mill that was being built in the valley a mile and a half from Yonville. The druggist had taken Napoleon and Athalie to give them some exercise, and Justin accompanied them, carrying the umbrellas on his shoulder.Egy februári vasárnapon történt; délután, mialatt havazott. Mindnyájan, vagyis: Bovary, Bovaryné, Homais és Léon, útnak indultak, hogy megnézzék azt az uj lenszövőt, melyet Yonvilletól egy félmértföldnyire a völgyben épitettek, s a mely még nem készült el egészen. A gyógyszerész magával vitte Napoleont és Athaliet is, hogy tanuljanak valamit; sereghajtónak pedig Justin ment velök, a ki esernyőket czipelt a vállán.Es war an einem Sonntag nachmittag im Februar. Es schneite. Herr und Frau Bovary, der Apotheker und Leo hatten zusammen einen Ausflug unternommen, um eine neu errichtete Leineweberei, eine halbe Stunde talabwärts von Yonville, zu besichtigen. Napoleon und Athalia waren mitgenommen worden, weil sie Bewegung haben sollten; und auch Justin war dabei, ein Bündel Regenschirme auf der Schulter.
Rien pourtant n’était moins curieux que cette curiosité Un grand espace de terrain vide, où se trouvaient pêle-mêle, entre des tas de sable et de cailloux, quelques roues d’engrenage déjà rouillées, entourait un long bâtiment quadrangulaire que perçaient quantité de petites fenêtres. Il n’était pas achevé d’être bâti, et l’on voyait le ciel à travers les lambourdes de la toiture. Attaché à la poutrelle du pignon, un bouquet de paille entremêlé d’épis faisait claquer au vent ses rubans tricolores.Nothing, however, could be less curious than this curiosity. A great piece of waste ground, on which pell-mell, amid a mass of sand and stones, were a few break-wheels, already rusty, surrounded by a quadrangular building pierced by a number of little windows. The building was unfinished; the sky could be seen through the joists of the roofing. Attached to the stop-plank of the gable a bunch of straw mixed with corn-ears fluttered its tricoloured ribbons in the wind.Ezen a nevezetes látnivalón különben nem volt semmi nevezetes és semmi látnivaló. Egy nagy puszta teret - a hol nem lehetett egyebet fölfedezni, csak néhány homok- és kavics-rakást és ezek között itt-ott, egy pár, máris megrozsdásodott fogaskereket, vagy ilyen fogaskerekekből összealkotott hajtógépet - jókora hosszuságu épület-négyszög fogott körül, a melyen számtalan apró ablak volt látható. A teteje még nem készült el, s az épületet félig-meddig fedő gerendák közein át látni lehetett az eget. A homlokzat ormáról előreugró czölöpön kalászszal elegyes szalmaköteg csüngött, melynek nemzetiszinű pántlikája ide-oda lengett a szélben.Die neue Sehenswürdigkeit war eigentlich nichts weniger als sehenswert. Um einen großen öden Platz, auf dem zwischen Sand- und Steinhaufen bereits ein paar verrostete Maschinenräder lagen, zog sich im Viereck ein Gebäude mit einer Menge kleiner Fenster hin. Es war noch nicht ganz vollendet; durch den ungedeckten Dachstuhl erblickte man den grauen Himmel. An einem Giebelhaken hing ein Hebefestkranz aus Stroh und Ähren mit einem im Winde flatternden weiß-rot-blauen Wimpel.
Homais parlait. Il expliquait à la compagnie l’importance future de cet établissement, supputait la force des planchers, l’épaisseur des murailles, et regrettait beaucoup de n’avoir pas de canne métrique, comme M. Binet en possédait une pour son usage particulier.Homais was talking. He explained to the company the future importance of this establishment, computed the strength of the floorings, the thickness of the walls, and regretted extremely not having a yard-stick such as Monsieur Binet possessed for his own special use.Homais vitte a szót. Megmagyarázta a társaságnak, hogy micsoda gazdasági jelentősége lesz ennek a telepnek, kiszámitotta a deszkázat teherbiró képességét, a falak szélességét és nagyon sajnálta, hogy nincs mérőpálczikája, a milyen Binet urnak van, a ki ennek ugyancsak hasznát veszi.Homais machte den Führer. Er erklärte der Gesellschaft die künftige Bedeutung des Etablissements und schätzte die Stärke der Balken und die Dicke der Mauern, wobei er sehr bedauerte, kein Metermaß bei sich zu haben.
Emma, qui lui donnait le bras, s’appuyait un peu sur son épaule, et elle regardait le disque du soleil irradiant au loin, dans la brume, sa pâleur éblouissante; mais elle tourna la tête: Charles était là. Il avait sa casquette enfoncée sur ses sourcils, et ses deux grosses lèvres tremblotaient, ce qui ajoutait à son visage quelque chose de stupide; son dos même, son dos tranquille était irritant à voir, et elle y trouvait étalée sur la redingote toute la platitude du personnage.Emma, who had taken his arm, bent lightly against his shoulder, and she looked at the sun's disc shedding afar through the mist his pale splendour. She turned. Charles was there. His cap was drawn down over his eyebrows, and his two thick lips were trembling, which added a look of stupidity to his face; his very back, his calm back, was irritating to behold, and she saw written upon his coat all the platitude of the bearer.Emma, a ki Homaisnak a karján haladt, rátámaszkodva egy kissé kisérőjének a vállára, a messzeségbe tekintett és a nap korongját nézte, melynek vakitó fehérsége átsugárzott a ködön. De a mint mozdult: Károlyt pillantotta meg. Károly sapkáját nagyon lehúzta az arczára, egészen a szemöldökéig; húsos ajkai egy kicsit remegtek, a mi arczának valami ostoba kifejezést adott; még hátának, nyugodt, mozdulatlan hátának a látása is ingerelte Emmát. Ugy tünt fel neki, hogy férje egyéniségének rémitő közönségességét ott lehet látni már a kabátján is.Emma hatte sich bei ihm eingehängt. Sie stützte sich ein wenig auf seinen Arm und schaute träumerisch in die Ferne nach der Sonnenscheibe, deren mattes rotes Licht mit dem Nebel kämpfte. Plötzlich wandte sie sich ab. Da stand ihr Mann. Er hatte seine Mütze bis auf die Augenbrauen ins Gesicht hereingezogen. Seine dicken Lippen zitterten vor Frost, was ihm einen blöden Zug verlieh. Sogar seine Hinteransicht, sein behäbiger Rücken ärgerte sie. Sie fand, die breite Fläche seines Mantels kennzeichne die ganze Plattheit von Karls Persönlichkeit.
Pendant qu’elle le considérait, goûtant ainsi dans son irritation une sorte de volupté dépravée, Léon s’avança d’un pas. Le froid qui le pâlissait semblait déposer sur sa figure une langueur plus douce; entre sa cravate et son cou, le col de la chemise, un peu lâche, laissait voir la peau; un bout d’oreille dépassait sous une mèche de cheveux, et son grand oeil bleu, levé vers les nuages, parut à Emma plus limpide et plus beau que ces lacs des montagnes où le ciel se mire.While she was considering him thus, tasting in her irritation a sort of depraved pleasure, Leon made a step forward. The cold that made him pale seemed to add a more gentle languor to his face; between his cravat and his neck the somewhat loose collar of his shirt showed the skin; the lobe of his ear looked out from beneath a lock of hair, and his large blue eyes, raised to the clouds, seemed to Emma more limpid and more beautiful than those mountain-lakes where the heavens are mirrored.Mialatt férjét nézte, valami gonosz, keserű gyönyörűséget találva ingerültségében, Léon közelebb lépett hozzá. A hideg meghalványitotta Léont, s ez a halványság arczát még finomabbnak és még érdekesebbnek tüntette fel; a nyakkendőjét testétől elválasztó kissé laza inggallér két széle közül kicsillámlott nyakának a bőre; fülének a formásságát a ráboruló hajfürt nem tudta eltakarni; s nagy kék szeme, mely most a felhők felé tekintett, Emma szemében tisztábbnak és szebbnek tünt fel, mint azok a hegyi tavak, a melyekben az ég tükröződik.Während sie ihn so verächtlich musterte, genoß sie eine gewisse perverse Wollust. Da kam Leo an sie heran. Die Kälte machte ihn bleich, was in sein Gesicht etwas Schmachtendes, Sanftes brachte. Sein vorn offener Kragen ließ zwischen Krawatte und Hals ein Stück Haut sehen; von seinem Ohr lugte ein Teilchen zwischen den Strähnen seines Haars hervor, und seine großen blauen Augen, die zu den Wolken aufschauten, kamen Emma viel klarer und schöner vor als in den Gedichten die Bergseen, in denen sich der Himmel spiegelt.
-- Malheureux! s’écria tout à coup l’apothicaire. Et il courut à son fils, qui venait de se précipiter dans un tas de chaux pour peindre ses souliers en blanc. Aux reproches dont on l’accablait, Napoléon se prit à pousser des hurlements, tandis que Justin lui essuyait ses chaussures avec un torchis de paille. Mais il eût fallu un couteau; Charles offrit le sien."Wretched boy!" suddenly cried the chemist. And he ran to his son, who had just precipitated himself into a heap of lime in order to whiten his boots. At the reproaches with which he was being overwhelmed Napoleon began to roar, while Justin dried his shoes with a wisp of straw. But a knife was wanted; Charles offered his.Szerencsétlen! - kiáltott fel egyszerre a gyógyszerész. És fiához rohant, a ki bele lépett egy mészrakásba, hogy fehérre festhesse a czipőjét. A szemrehányásokra, a melyekkel elhalmozták, Napoleon bömböléssel, majd folytonos üvöltözéssel felelt, mialatt Justin egy szalmacsutakkal tisztogatta az eléktelenült lábat. De a meszet bicska nélkül nem lehetett lekaparni a gyerek czipőjéről, s Károly a zsebébe nyult, hogy bicskával szolgáljon.»Rabenkind!« schrie plötzlich der Apotheker und schoß auf seinen Jungen los, der eben in ein Kalkloch gesprungen war, um schöne weiße Schuhe zu bekommen. Als er tüchtig ausgescholten wurde, begann er laut zu heulen. Justin versuchte, ihm die Stiefelchen mit einem Strohwisch zu reinigen, aber ohne Messer ging das nicht. Karl bot ihm seins an.
-- Ah! se dit-elle, il porte un couteau dans sa poche, comme un paysan!"Ah!" she said to herself, "he carried a knife in his pocket like a peasant."Ah! - szólt magában Emma. - Bicskát hord magával, mint a parasztok!»Unerhört!« dachte Emma bei sich. »Er trägt ein Messer in der Tasche wie ein Bauer!«
Le givre tombait; et l’on s’en retourna vers Yonville.The hoar-frost was falling, and they turned back to Yonville.Zuzmara kezdett szállongani; visszamentek Yonvilleba.Die neblige Luft wurde immer feuchter. Man machte sich auf den Heimweg nach Yonville.
Madame Bovary, le soir, n’alla pas chez ses voisins, et, quand Charles fut parti, lorsqu’elle se sentit seule, le parallèle recommença dans la netteté d’une sensation presque immédiate et avec cet allongement de perspective que le souvenir donne aux objets. Regardant de son lit le feu clair qui brûlait, elle voyait encore, comme là-bas, Léon debout, faisant plier d’une main sa badine et tenant de l’autre Athalie, qui suçait tranquillement un morceau de glace. Elle le trouvait charmant; elle ne pouvait s’en détacher; elle se rappela ses autres attitudes en d’autres jours, des phrases qu’il avait dites, le son de sa voix, toute sa personne; et elle répétait, en avançant ses lèvres comme pour un baiser:In the evening Madame Bovary did not go to her neighbour's, and when Charles had left and she felt herself alone, the comparison re-began with the clearness of a sensation almost actual, and with that lengthening of perspective which memory gives to things. Looking from her bed at the clean fire that was burning, she still saw, as she had down there, Leon standing up with one hand behind his cane, and with the other holding Athalie, who was quietly sucking a piece of ice. She thought him charming; she could not tear herself away from him; she recalled his other attitudes on other days, the words he had spoken, the sound of his voice, his whole person; and she repeated, pouting out her lips as if for a kiss—Bovaryné akkor este nem ment át a szomszédba és mikor Károly kiment a házból, a magánosság zavartalanságában önkéntelenül folytatta a megkezdett összehasonlitást, azzal a világos látással, a melyet a majdnem közvetetlen benyomás ad, de egyszersmind ama távlatbeli nagyításokkal, a melyekkel az emlékezés nyujtja meg a tárgyakat. Ágyából a kandalló élénken lobogó tüzébe tekintve, mintha még most is látta volna Léont, a mint a lenszövő előtt állott, s egyik kezével vesszejét hajlítgatta, a másikban pedig Athalie kezét tartotta, a ki csöndesen szopogatott mellette egy darab jeget. Kedvesnek találta Léont; nem tudott ettől a képtől szabadulni; visszaidézte emlékezetébe, hogy előbb, más napokon, milyen volt a megjelenése s melyek a mozdulatai, hogy mit mondott és hogyan mondta, hangjának a csengését, egész alakját; és összecsucsorítva a száját, mintha csókra nyujtaná, ujra meg ujra elsuttogta:An diesem Abend ging Emma nicht mit zu den Nachbarsleuten hinüber. Als ihr Mann fort war und sie sich allein wußte, begann sie die beiden Männer von neuem zu vergleichen, und der andere stand in geradezu sinnlicher Deutlichkeit vor ihr, mit der eigentümlichen Linienveränderung, die das menschliche Gedächtnis vornimmt. Von ihrem Bette aus sah sie die lichte Glut im Kamin und daneben -- ganz so wie vor ein paar Stunden -- Leo, den Freund. Er stand da, in gerader Haltung, in der rechten Hand den Spazierstock, und führte an der andern Athalia, die bedächtig an einem Eiszapfen saugte. Diese Szene hatte ihr gefallen, und sie konnte von diesem Bilde nicht loskommen. Sie versuchte sich vorzustellen, wie er an andern Tagen ausgesehen hatte, welche Worte er gesagt, in welchem Tone. Wie sein Wesen überhaupt sei ... Die Lippen wie zum Kusse gerundet, flüsterte sie immer wieder vor sich hin:
-- Oui, charmant! charmant!... N’aime-t-il pas? se demanda-t-elle. Qui donc?... mais c’est moi!"Yes, charming! charming! Is he not in love?" she asked herself; "but with whom? With me?"- Igen, kedves! kedves!... Aztán azt kérdezgette magától: - Nem szeretne senkit?!... Hát akkor kit?... de hisz engem szeret!»Ach, süß, süß!« Und dann fragte sie sich: »Ob er eine liebt? Aber wen? Ach, mich, mich!«
Toutes les preuves à la fois s’en étalèrent, son coeur bondit. La flamme de la cheminée faisait trembler au plafond une clarté joyeuse; elle se tourna sur le dos en s’étirant les bras.All the proofs arose before her at once; her heart leapt. The flame of the fire threw a joyous light upon the ceiling; she turned on her back, stretching out her arms.Egyszerre világosan látta, hogy minden ezt bizonyítja, s szive erősebben, gyorsabban dobogott. A kandallóban a láng vigan lobogott fel, s fénye végig rezgett a szoba mennyezetén; Emma a hátára fordult s kitárta a karjait.Mit einem Male sprach alles dafür. Das Herz schlug ihr vor Freude. Die Flammen im Kamin warfen auf die Decke fröhliche Lichter. Emma legte sich auf den Rücken und breitete ihre Arme weit aus.
Alors commença l’éternelle lamentation: «Oh! si le ciel l’avait voulu! Pourquoi n’est-ce pas? Qui empêchait donc?...»Then began the eternal lamentation: "Oh, if Heaven had out willed it! And why not? What prevented it?"És ujra kezdődött az örökös sóhajtozás: "Ó, ha az ég is úgy akarta volna! Miért van igy? De hát ki teszi lehetetlenné?..."Dann aber hob sie ihr altes Klagelied an: »Ach, warum hat es der Himmel so gewollt? Warum nicht anders? Aus welchem Grunde?«
Quand Charles, à minuit, rentra, elle eut l’air de s’éveiller, et, comme il fit du bruit en se déshabillant, elle se plaignit de la migraine; puis demanda nonchalamment ce qui s’était passé dans la soirée.When Charles came home at midnight, she seemed to have just awakened, and as he made a noise undressing, she complained of a headache, then asked carelessly what had happened that evening.Mikor Károly, éjfélkor haza érkezett, Emma úgy tett, mintha előbb már aludt volna s csak most ébredne fel. Bosszantotta, hogy Károly nem tudta nesztelenül végezni el a vetköződését, s panaszkodott, hogy fáj a feje; aztán közönbösséget tettetve, megkérdezte, hogy mi történt odaát.Als Karl um Mitternacht heimkam, stellte sie sich so, als wache sie auf; und als er sich etwas geräuschvoll auszog, klagte sie über Kopfschmerzen. Ganz nebenbei fragte sie aber, wie der Abend verlaufen sei.
-- M. Léon, dit-il, est remonté de bonne heure."Monsieur Leon," he said, "went to his room early."Léon úr - felelt Károly - ma nagyon korán fölment a szobájába.»Leo ist heute zeitig gegangen«, erzählte Karl.
Elle ne put s’empêcher de sourire, et elle s’endormit l’âme remplie d’un enchantement nouveau.She could not help smiling, and she fell asleep, her soul filled with a new delight.Emma nem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjék, s eltelve az uj gyönyörűséggel, boldogan aludt el.Sie mußte lächeln, und mit dem Gefühl einer ungeahnten Glückseligkeit schlummerte sie ein.
Le lendemain, à la nuit tombante, elle reçut la visite du sieur Lheureux, marchand de nouveautés. C’était un homme habile que ce boutiquier. Né Gascon, mais devenu Normand, il doublait sa faconde méridionale de cautèle cauchoise. Sa figure grasse, molle et sans barbe, semblait teinte par une décoction de réglisse claire, et sa chevelure blanche rendait plus vif encore l’éclat rude de ses petits yeux noirs. On ignorait ce qu’il avait été jadis: porteballe, disaient les uns, banquier à Routot, selon les autres. Ce qu’il y a de sûr, c’est qu’il faisait, de tête, des calculs compliqués, à effrayer Binet lui-même. Poli jusqu’à l’obséquiosité, il se tenait toujours les reins à demi courbés, dans la position de quelqu’un qui salue ou qui invite.The next day, at dusk, she received a visit from Monsieur Lherueux, the draper. He was a man of ability, was this shopkeeper. Born a Gascon but bred a Norman, he grafted upon his southern volubility the cunning of the Cauchois. His fat, flabby, beardless face seemed dyed by a decoction of liquorice, and his white hair made even more vivid the keen brilliance of his small black eyes. No one knew what he had been formerly; a pedlar said some, a banker at Routot according to others. What was certain was that he made complex calculations in his head that would have frightened Binet himself. Polite to obsequiousness, he always held himself with his back bent in the position of one who bows or who invites.Másnap, a mikor beesteledett, Lheureux úr, a helybeli divatáru-kereskedő, állított be Emmához. Ez a boltos ügyes ember volt. Gascogne-inak született, de normandiai lett belőle, s a délvidéki beszélő képességet caux-i furfanggal párosította. Kövér, petyhüdt, szakálltalan arcza olyan szinű volt, mintha édesfagyökér főzettel mázolták volna be, s fehér haja még különösebbé tette kis, fényes fekete szemének szúró pillantását. Nem tudták, hogy mi volt azelőtt; némelyek azt mondták, hogy: házaló kiskereskedő, mások meg azt, hogy: bankár Routot-ban. Annyi bizonyos, hogy olyan bonyolult számolási műveleteket tudott megcsinálni fejből, hogy ezektől maga Binet is megrőkönyödött. Udvarias volt egészen a csúszás-mászásig, s akkor is, ha nem hajlongott, olyan meggörbülten állott, mintha köszönne vagy azt mondaná: "Tessék besétálni!"Am andern Tage, gegen Abend, empfing sie den Besuch des Herrn Lheureux, des Modewarenhändlers. Der war, wie man zu sagen pflegt, mit allen Hunden gehetzt. Obgleich ein geborener Gascogner, war er doch ein vollkommener Normanne geworden; er einte in sich die lebhafte Redseligkeit des Südländers und die nüchterne Verschlagenheit seiner neuen Landsleute. Sein feistes, aufgeschwemmtes und bartloses Gesicht sah aus, als sei es mit Süßholztinktur gefärbt, und sein weißes Haar brachte den scharfen Glanz seiner munteren schwarzen Augen noch mehr zur Wirkung. Was er früher getrieben, wußte man nicht. Manche munkelten, er sei Hausierer gewesen, andre sagten, Geldwechsler in Routot. Etwas aber stand fest: er konnte im Kopfe die schwierigsten Berechnungen ausführen. Selbst Binet kam dies unheimlich vor. Dabei war er kriechend höflich; er lief in immer halb gebückter Haltung herum, als ob er jemanden grüßen oder einladen wollte.
Après avoir laissé à la porte son chapeau garni d’un crêpe, il posa sur la table un carton vert, et commença par se plaindre à Madame, avec force civilités, d’être resté jusqu’à ce jour sans obtenir sa confiance. Une pauvre boutique comme la sienne n’était pas faite pour attirer une élégante; il appuya sur le mot. Elle n’avait pourtant, qu’à commander, et il se chargerait de lui fournir ce qu’elle voudrait, tant en mercerie que lingerie, bonneterie ou nouveautés; car il allait à la ville quatre fois par mois, régulièrement. Il était en relation avec les plus fortes maisons. On pouvait parler de lui aux Trois Frères, à la Barbe d’or ou au Grand Sauvage, tous ces messieurs le connaissaient comme leur poche! Aujourd’hui donc, il venait montrer à Madame, en passant, différents articles qu’il se trouvait avoir, grâce à une occasion des plus rares. Et il retira de la boîte une demi- douzaine de cols brodés.After leaving at the door his hat surrounded with crape, he put down a green bandbox on the table, and began by complaining to madame, with many civilities, that he should have remained till that day without gaining her confidence. A poor shop like his was not made to attract a "fashionable lady"; he emphasized the words; yet she had only to command, and he would undertake to provide her with anything she might wish, either in haberdashery or linen, millinery or fancy goods, for he went to town regularly four times a month. He was connected with the best houses. You could speak of him at the "Trois Freres," at the "Barbe d'Or," or at the "Grand Sauvage"; all these gentlemen knew him as well as the insides of their pockets. To-day, then he had come to show madame, in passing, various articles he happened to have, thanks to the most rare opportunity. And he pulled out half-a-dozen embroidered collars from the box.Miután gyászfátyolos kalapját letette a küszöb mellé, a padlóra, s kivül hagyta, bevitt magával a szobába egy nagy zöld skatulyát, rátette az asztalra, s hosszu udvariaskodás után panaszkodni kezdett, hogy ő nagysága mind e mai napig nem tisztelte meg bizalmával. Igaz ugyan, hogy az olyan szegényes boltban, mint az övé, egy elegáns hölgy-nek - hangsúlyozta a szót - nem igen van mit keresnie, de ő nagyságának csak parancsolnia kell, s ő szállit mindent, a mire ő nagyságának szüksége lehet: rövidárut épp ugy, mint fehérnemüt; kalapot, divatárut, a mit parancsol; mert ő havonkint négyszer megy be a városba és elhoz mindent, a mit csak kivánni tetszik. A legjobb czégekkel van összeköttetésben. Tessék csak kérdezősködni róla a Három provencei testvér-nél, az Arany szakáll-nál vagy a Vadember-nél; mindezek az urak úgy ismerik őt, mint a zseböket! Azért ma, minthogy úgyis erre járt, bátorkodott bekopogtatni, hogy megmutasson ő nagyságának néhány tárgyat, a melyek épp oly rendkivül olcsók, mint a mily kitünő minőségüek, és a melyek szerencsés véletlenből kerültek hozzá, mert olyan alkalmi vásárt csinálhatott, a minő a ritkaságok közé tartozik. És egy féltuczat himzett női gallért vett elő a skatulyából.Seinen mit einem Trauerflor versehenen Hut legte er an der Türe ab, stellte einen grünen Pappkasten auf den Tisch und begann sich dann unter tausend Floskeln bei Frau Bovary zu beklagen, daß er ihre Kundschaft noch immer nicht gewonnen habe. Allerdings sei eine »armselige Butike« wie die seine nicht gerade verlockend für eine »elegante Dame«. Diese beiden Worte betonte er ganz besonders. Aber sie brauche nur zu befehlen, er mache sich anheischig, ihr alles nach Wunsch zu besorgen, Kurzwaren, Wäsche, Strümpfe, Modewaren, was sie brauche. Er fahre regelmäßig viermal im Monat nach der Stadt und stehe mit den ersten Firmen in Verbindung. Sie könne sich überall nach ihm erkundigen. Heute komme er nur ganz im Vorübergehen, um der gnädigen Frau ein paar feine Sachen zu zeigen, die er durch einen ganz besonders günstigen Gelegenheitskauf erworben hätte. Dabei packte er aus dem Kasten ein halbes Dutzend gestickter Halskragen.
Madame Bovary les examina. -- Je n’ai besoin de rien, dit-elle.Madame Bovary examined them. "I do not require anything," she said.Bovaryné megvizsgálta a holmit. - Nincs szükségem semmire - szólt aztán.Frau Bovary besah sie sich. »Ich brauche nichts«, bemerkte sie.
Alors M. Lheureux exhiba délicatement trois écharpes algériennes, plusieurs paquets d’aiguilles anglaises, une paire de pantoufles en paille, et, enfin, quatre coquetiers en coco, ciselés à jour par des forçats. Puis, les deux mains sur la table, le cou tendu, la taille penchée; il suivait, bouche béante, le regard d’Emma, qui se promenait indécis parmi ces marchandises. De temps à autre comme pour en chasser la poussière, il donnait un coup d’ongle sur la soie des écharpes, dépliées, dans toute leur longueur; et elles frémissaient avec un bruit léger, en faisant, à la lumière verdâtre du crépuscule, scintiller, comme de petites étoiles, les paillettes d’or de leur tissu.Then Monsieur Lheureux delicately exhibited three Algerian scarves, several packets of English needles, a pair of straw slippers, and finally, four eggcups in cocoanut wood, carved in open work by convicts. Then, with both hands on the table, his neck stretched out, his figure bent forward, open-mouthed, he watched Emma's look, who was walking up and down undecided amid these goods. From time to time, as if to remove some dust, he filliped with his nail the silk of the scarves spread out at full length, and they rustled with a little noise, making in the green twilight the gold spangles of their tissue scintillate like little stars.Ezalatt Lheureux úr nagy vigyázattal szedegette elő a többi árut: három algériai selyem-övet, néhány csomag angol tűt, egy pár szalmából font papucsot és végül négy, kókuszdióból készült s apró lyukacsokkal áttört tojástartót, mely gályarabok munkája volt. Aztán, két kezét az asztalra támasztva, a nyakát előre nyújtva s a felsőtestével előre hajolva, a nagyobb figyelem okából még a száját is kitátva, követte Emma tekintetét, mely határozatlanul imbolygott egyik árúczikktől a másikhoz. Időnkint, mintha a port akarná letörölni róluk, meg-megsimogatta az egész hosszuságukban kibontott selyem-öveket; keze nyomán a selyem-övek halkan suhogtak, s a rajtok lévő aranycsillámocskák az alkonyat zöldes világosságában ugy tündököltek, mint piczi csillagok.Nunmehr kramte der Händler behutsam drei algerische Seidentücher aus, mehrere Pakete englischer Nähnadeln, ein paar strohgeflochtne Pantoffeln und schließlich vier Eierbecher aus Kokosnußschale, filigranartige Schnitzarbeiten von Sträflingen. Sich mit beiden Händen auf den Tisch stützend, mit langem Hals und offnem Mund, beobachtete er Emmas Augen, die unentschlossen in all diesen Gegenständen herumsuchten. Von Zeit zu Zeit strich er mit dem Fingernagel über die lang hingebreiteten Tücher, als wolle er ein Stäubchen entfernen; die Seide knisterte leise, und das grünliche Dämmerlicht glitzerte auf den Goldfäden des Gewebes in sternigen Funken.
-- Combien coûtent-elles?"How much are they?"Mennyibe kerülnek ezek?»Was kostet so ein Tuch?« fragte Emma.
--Une misère, répondit-il, une, misère; mais rien ne presse; quand vous voudrez; nous ne sommes pas des juifs!"A mere nothing," he replied, "a mere nothing. But there's no hurry; whenever it's convenient. We are not Jews."Szóra se érdemes - felelt Lheureux úr - szóra se érdemes; különben semmi se sürget, hogy az árról beszéljünk; a mikor akarja; nem vagyok én zsidó!»Ein paar Groschen!« antwortete er. »Ein paar Groschen! Aber das eilt ja nicht. Ganz wanns Ihnen paßt! Unsereiner ist ja kein Jude!«
Elle réfléchit quelques instants, et finit encore, par remercier M. Lheureux, qui répliqua sans s’émouvoir.She reflected for a few moments, and ended by again declining Monsieur Lheureux's offer. He replied quite unconcernedly—Emma egy pár pillanatig habozott, de aztán kijelentette, hogy nem vásárol semmit. Lheureux úr egy cseppet se neheztelt.Sie dachte einen Augenblick nach, schließlich dankte sie dem Händler, der gelassen erwiderte:
-- Eh bien; nous nous entendrons plus tard; avec les dames je me suis toujours arrangé, si ce n’est avec la mienne, cependant!"Very well. We shall understand one another by and by. I have always got on with ladies—if I didn't with my own!"Hát jól van! - felelt. - Majd megalkuszunk máskor! A hölgyekkel én még mindig meg tudtam egyezni, persze a feleségemet kivéve!»Na ja, dann ein andermal! Ich habe mich bisher mit allen Damen vertragen, mit meiner nur nicht.«
Emma sourit.Emma smiled.Emma mosolygott.Emma lächelte.
-- C’était pour vous dire, reprit-il d’un air bonhomme après sa plaisanterie, que ce n’est pas l’argent qui m’inquiète... Je vous en donnerais, s’il le fallait."I wanted to tell you," he went on good-naturedly, after his joke, "that it isn't the money I should trouble about. Why, I could give you some, if need be."Ezzel azt akartam mondani - folytatta a boltos, jó arczot mutatva, de nem azon a hangon, a melyen a tréfáját mondta el, - hogy a pénz engem nem nyugtalanít... Sőt adhatnék is, ha véletlenül szüksége volna rá.Er sah es und fuhr mit der Maske des Biedermannes fort: »Ich wollte damit nur gesagt haben, daß Geld Nebensache ist. Wenn Sie mal welches brauchten, könnten Sie es von mir haben.«
Elle eut un geste de surprise.She made a gesture of surprise.Emma meglepetve nézett rá.Sie machte eine erstaunte Miene.
-- Ah! fit-il vivement et à voix basse, je n’aurais pas besoin d’aller loin pour vous en trouver; comptez-y!"Ah!" said he quickly and in a low voice, "I shouldn't have to go far to find you some, rely on that."Lheureux úr sietve és halkan magyarázta meg a szavait: - Ó! - szólt - nem kellene messzire mennem, ha arról volna szó, hogy pénzt találjak az ön számára; bizonyos lehet benne!Schnell flüsterte er: »Oh! Ich verschaffte es Ihnen auf der Stelle! Darauf können Sie sich verlassen!«
Et il se mit à demander des nouvelles du père Tellier, le maître du Café Français, que M. Bovary soignait alors.And he began asking after Pere Tellier, the proprietor of the "Cafe Francais," whom Monsieur Bovary was then attending.És Tellier apóról kezdett tudakozódni, a Franczia kávéház tulajdonosáról, a kit Bovary úr kezelt.Davon abspringend, erkundigte er sich flugs nach dem alten Tellier, dem Wirt vom Café Français, den Bovary gerade in Behandlung hatte.
-- Qu’est-ce qu’il a donc, le père Tellier?... Il tousse qu’il en secoue toute sa maison, et j’ai bien peur que prochainement il ne lui faille plutôt un paletot de sapin qu’une camisole de flanelle? Il a fait tant de bamboches quand il était jeune! Ces gens-là, madame, n’avaient pas le moindre ordre! il s’est calciné avec l’eau-de-vie! Mais c’est fâcheux tout de même de voir une connaissance s’en aller."What's the matter with Pere Tellier? He coughs so that he shakes his whole house, and I'm afraid he'll soon want a deal covering rather than a flannel vest. He was such a rake as a young man! Those sort of people, madame, have not the least regularity; he's burnt up with brandy. Still it's sad, all the same, to see an acquaintance go off."De hát mi baja ennek a Tellier apónak?... Ugy köhög, hogy az egész ház megrázkódik bele és attól félek, hogy nemsokára nagyobb szüksége lesz a fenyőfából való köpönyegre, mint a flanell ingre! Hja, sok ostobaságot csinált fiatal korában! Ezek az emberek, nagyságos asszony, tudni se akarnak a rendes életről! Ennek a gyomrát például már egészen kiégette a pálinka! Azért mégis rosszul esik látni, hogy megint elköltözik egy régi ismerős.»Was fehlt ihm denn eigentlich, dem alten Freunde? Er hustet, daß sein ganzes Haus wackelt. Ich fürchte, ich fürchte, er läßt sich eher zu einem Überzieher aus Fichtenholz Maß nehmen als zu einem aus Wintertuch. Na, solange er auf dem Damme war, da hat er schöne Zicken gemacht! Die Sorte, gnädige Frau, die wird nie vernünftig! Und dann der Schnaps, das ist allemal der Ruin! Aber es ist immer betrübend, wenn man sieht, wie es mit einem alten Bekannten zu Ende geht.«
Et, tandis qu’il rebouclait son carton, il discourait ainsi sur la clientèle du médecin.And while he fastened up his box he discoursed about the doctor's patients.És mialatt a szijjal ellátott skatulyát visszacsatolta a vállára, Bovarynak a többi betegeiről beszélgetett.Während er seine Siebensachen wieder in den Pappkasten packte, schwatzte er so von allen möglichen Patienten des Arztes.
-- C’est le temps, sans doute, dit-il en regardant les carreaux avec une figure rechignée, qui est la cause de ces maladies-là! Moi aussi, je ne me sens pas en mon assiette; il faudra même un de ces jours que je vienne consulter Monsieur, pour une douleur que j’ai dans le dos. Enfin, au revoir, madame Bovary; à votre disposition; serviteur très humble! Et il referma la porte doucement"It's the weather, no doubt," he said, looking frowningly at the floor, "that causes these illnesses. I, too, don't feel the thing. One of these days I shall even have to consult the doctor for a pain I have in my back. Well, good-bye, Madame Bovary. At your service; your very humble servant." And he closed the door gently.Bizonyosan a rossz idő okozza, - szólt s savanyú arczot vágva nézett ki az ablakon - ezt a sok betegséget. Én magam sem vagyok egészen rendben; a napokban el is kell jönnöm a doktor úrhoz, mert egy idő óta nagy fájdalmakat érzek a hátamban. A viszontlátásra, nagyságos asszony; mindig a legnagyobb örömmel állok rendelkezésére; alázatos szolgája! És csöndesen húzta be maga után az ajtót.»Das liegt am Wetter, ganz zweifellos!« erhärte er, indem er verdrießlich durch die Fensterscheiben sah. »Das bringt alle diese Krankheiten. Es geht mir ja selber so: ich fühle mich gar nicht recht au fait. Werde wohl demnächst auch mal zu Ihrem Herrn Gemahl in die Sprechstunde kommen müssen. Meiner Kreuzschmerzen wegen. Na, auf Wiedersehen, Frau Doktor! Stehe immer zu Ihrer Verfügung! Gehorsamster Diener!« Und er schloß die Türe sacht hinter sich.
Emma se fit servir à dîner dans sa chambre, au coin du feu, sur un plateau; elle fut longue à manger; tout lui sembla bon.Emma had her dinner served in her bedroom on a tray by the fireside; she was a long time over it; everything was well with her.Emma a szobájába hozatta az ebédjét, tálczán, a melyet a kandalló mellett lévő kis asztalra tétetett; sokáig evett; mindent jónak talált.Emma ließ sich das Essen in ihrem Zimmer servieren, auf einem Tischchen am Kamin. Sie nahm sich mehr Zeit denn sonst, und es schmeckte ihr alles vorzüglich.
-- Comme j’ai été sage! se disait-elle en songeant aux écharpes."How good I was!" she said to herself, thinking of the scarves.Milyen okosan viseltem magam! - szólt magában, a selyem-övekre gondolva.»Wie vernünftig ich doch war!« sagte sie bei sich und dachte an die Seidentücher.
Elle entendit des pas dans l’escalier: c’était Léon. Elle se leva, et prit sur la commode; parmi des torchons à ourler, le premier de la pile. Elle semblait fort occupée quand il parut.She heard some steps on the stairs. It was Leon. She got up and took from the chest of drawers the first pile of dusters to be hemmed. When he came in she seemed very busy.Hallotta, hogy valaki jön a lépcsőn: csak Léon lehetett. Fölkelt, s a beszegni való törlőrongyok és konyharuhák közül, melyek jókora oszlopban voltak felhalmozva a szekrényen, elővette a legfelsőt. Nagyon elfoglaltnak látszott, mikor a fiatal ember megjelent.Da hörte sie Tritte auf der Treppe. Es war Leo. Sie stand schnell auf und nahm von der Kommode von einem Stoß Wischtücher, die gesäumt werden sollten, das oberste zur Hand. Als der junge Mann eintrat, tat sie sehr beschäftigt.
La conversation fut languissante, madame Bovary l’abandonnant à chaque minute, tandis qu’il demeurait lui-même comme tout embarrassé. Assis sur une chaise basse, près de la cheminée, il faisait tourner dans ses doigts l’étui d’ivoire; elle poussait son aiguille, ou, de temps à autre, avec son ongle, fronçait les plis de la toile. Elle ne parlait pas; il se taisait, captivé par son silence, comme il l’eût été par ses paroles.The conversation languished; Madame Bovary gave it up every few minutes, whilst he himself seemed quite embarrassed. Seated on a low chair near the fire, he turned round in his fingers the ivory thimble-case. She stitched on, or from time to time turned down the hem of the cloth with her nail. She did not speak; he was silent, captivated by her silence, as he would have been by her speech.A társalgás egy kicsit döczögve indult meg; Bovaryné minduntalan elhallgatott, Léon pedig nem tudott megszabadulni a zavartól, a mely ismét elfogta. A kandalló mellett egy alacsony széken ülve, gépiesen forgatta ujjai között az elefántcsont-tűtartót; Emma varrt, s néha-néha behajlította körmével a vászonnak a szélét, ott, a hol a szegést folytatni akarta. Nem beszélt; Léon is hallgatott. Emmának a szótlansága épp oly elfogódottá tette, mint a mennyire elfogódottá tették volna a szavai.Die Unterhaltung wollte nicht recht in Gang kommen. Frau Bovary schwieg immer wieder, und Leo war aus Schüchternheit einsilbig. Er saß nahe am Kamin auf einem niedrigen Sessel und spielte mit ihrem elfenbeinernen Nadelbüchschen. Emma nähte oder glättete von Zeit zu Zeit mit dem Fingernagel den umgelegten Saum. Sie verstummte ganz, und er sagte nichts, weil ihn ihr Schweigen ebenso nachdenklich machte, als ob sie wer weiß was gesprochen hätte.
-- Pauvre garçon! pensait-elle."Poor fellow!" she thought.Szegény fiú! - gondolta Emma.»Armer Junge!« dachte sie.
-- En quoi lui déplais-je? se demandait-il."How have I displeased her?" he asked himself.Vajjon mi az rajtam, vagy bennem, a mi nem tetszik neki? - kérdezgette magától Léon.»Warum bin ich bei ihr in Ungnade?« fragte er sich.
Léon, cependant, finit par dire qu’il devait, un de ces jours, aller à Rouen, pour une affaire de son étude...At last, however, Leon said that he should have, one of these days, to go to Rouen on some office business.Végre megszólalt és elmondta, hogy holnap vagy holnapután bemegy Rouen-ba, valami hivatalos dologban.Schließlich fing er an zu reden. Er müsse in den nächsten Tagen nach Rouen fahren. In einer Berufsangelegenheit.
-- Votre abonnement de musique est terminé, dois-je le reprendre?"Your music subscription is out; am I to renew it?"A zeneműkereskedésben az előfizetése már lejárt; nem parancsolja, hogy megujítsam?»Ihr Musikalienabonnement ist abgelaufen. Darf ich es erneuern?«
-- Non, répondit-elle."No," she replied.Nem - felelt. - Nem ujítom meg.»Nein«, entgegnete sie.
-- Pourquoi?"Why?"Miért?»Warum nicht?«
-- Parce que..."Because—"Mert...»Weil ...«
Et, pinçant ses lèvres, elle tira lentement une longue aiguillée de fil gris.And pursing her lips she slowly drew a long stitch of grey thread.És, ajkát biggyesztve, lassan húzta ki munkájából tűjét és az ebbe bele fűzött hosszú, szürke czérnaszálat.Emma biß sich auf die Lippen. Umständlich zog sie den grauen Zwirn hoch.
Cet ouvrage irritait Léon. Les doigts d’Emma semblaient s’y écorcher par le bout; il lui vint en tête une phrase galante, mais qu’il ne risqua pas.This work irritated Leon. It seemed to roughen the ends of her fingers. A gallant phrase came into his head, but he did not risk it.Ez a munka amúgy is bosszantotta Léont. Ugy vette észre, hogy a tű kikezdte Emma ujjainak a hegyét; az a gondolat villant meg a fejében, hogy erre vonatkozólag valami bók-félét kellene mondania, de nem merte megkoczkáztatni a kedveskedő frázist.Leo ärgerte sich über ihre Emsigkeit. »Warum zersticht sie sich die Finger?« dachte er. Eine galante Bemerkung fuhr ihm durch den Sinn, aber er wagte nicht, sie auszusprechen.
-- Vous l’abandonnez donc? reprit-il."Then you are giving it up?" he went on.Hát egészen letesz róla? - folytatta a kérdezősködést.»So wollen Sie es also aufgeben?«
-- Quoi? dit-elle vivement; la musique? Ah! mon Dieu, oui! n’ai-je pas ma maison à tenir, mon mari à soigner, mille choses enfin, bien des devoirs qui passent auparavant!"What?" she asked hurriedly. "Music? Ah! yes! Have I not my house to look after, my husband to attend to, a thousand things, in fact, many duties that must be considered first?"Miről? - szólt élénken Emma - A zenéről? Istenem, igen! A háztartás annyi dolgot ad!... gondját kell viselnem a férjemnek... végre ezer dolog van, számtalan kötelesség, a mi mind előbbrevaló!»Was?« fragte sie nervös. »Die Musik? Ach, du mein Gott! Ich habe soviel in der Wirtschaft zu tun, meinen Mann zu versorgen und tausend andre Dinge. Mit einem Wort: erst die Pflicht!«
Elle regarda la pendule. Charles était en retard. Alors elle fit la soucieuse. Deux ou trois fois même elle répéta: -- Il est si bon!She looked at the clock. Charles was late. Then, she affected anxiety. Two or three times she even repeated, "He is so good!"Ránézett a fali órára. Károlynak már otthon kellett volna lennie. Emma egyszerre átváltozott aggódó feleséggé. Kétszer vagy háromszor is elmondta:Sie blickte nach der Uhr. Karl hätte schon längst heim sein müssen. Sie stellte sich beunruhigt. Zwei- oder dreimal meinte sie im Gespräche:
Le clerc affectionnait M. Bovary. Mais cette tendresse à son endroit l’étonna d’une façon désagréable; néanmoins il continua son éloge, qu’il entendait faire à chacun, disait-il, et surtout au pharmacien.The clerk was fond of Monsieur Bovary. But this tenderness on his behalf astonished him unpleasantly; nevertheless he took up on his praises, which he said everyone was singing, especially the chemist.Ő oly jó! A közjegyző segéde szerette Bovaryt, de ez a rossz helyütt alkalmazott gyöngédség kellemetlenül hatott rá; mindamellett ő is dicsérte Bovary urat, a kit különben, mint mondta, mindenki magasztal, különösen a gyógyszerész.»Mein Mann ist so gut!« Der Adjunkt mochte Herrn Bovary sehr gut leiden. Aber diese Zärtlichkeit befremdete ihn auf das unangenehmste. Gleichwohl stimmte er in ihr Lob ein. »Darüber sind wir uns alle einig; der Apotheker sagts auch immer!« erklärte er.
-- Ah! c’est un brave homme, reprit Emma."Ah! he is a good fellow," continued Emma.Ó, a gyógyszerész nagyon derék ember! - szólt Emma.»Ja, ja, er ist ein prächtiger Mensch!« wiederholte sie.
-- Certes, reprit le clerc:"Certainly," replied the clerk.Bizonyára - felelte Léon.»Gewiß!« bestätigte der Adjunkt.
Et il se mit à parler de madame Homais, dont la tenue fort négligée leur apprêtait à rire ordinairement.And he began talking of Madame Homais, whose very untidy appearance generally made them laugh.És Homaisnéról kezdett beszélni, a ki meglehetősen elhanyagolta a külsejét, s a kinek az öltözködésén máskor sokat mulattak.Er begann dann von Frau Homais zu sprechen, über deren sehr nachlässige Kleidung sich die beiden sonst häufig amüsierten.
-- Qu’est-ce que cela fait? interrompit Emma. Une bonne mère de famille ne s’inquiète pas de sa toilette."What does it matter?" interrupted Emma. "A good housewife does not trouble about her appearance."Mit tesz az? - vágott közbe Emma. - A jó családanya nem törődik a toalettjével.»So schlimm ist es gar nicht!« behauptete Emma heute. »Eine gute Hausfrau kann sich nicht bloß um ihre Toilette kümmern.«
Puis elle retomba dans son silence.Then she relapsed into silence.Azután megint szótalan maradt.Dann versank sie in ihr früheres Stillschweigen.
Il en fut de même les jours suivants; ses discours, ses manières, tout changea. On la vit prendre à coeur son ménage, retourner à l’église régulièrement et tenir sa servante avec plus de sévérité.It was the same on the following days; her talks, her manners, everything changed. She took interest in the housework, went to church regularly, and looked after her servant with more severity.Igy volt a következő napokon is; viselete, szavai, modora, minden megváltozott. Buzgón kezdett foglalkozni a háztartásával, eljárt a templomba és utána nézett, hogy mit csinál a cselédje.So blieb sie auch an den folgenden Tagen. Ihre Sprache, ihr Benehmen, ihr ganzes Wesen waren wie verwandelt. Sie kümmerte sich um ihr Haus, ging wieder regelmäßig in die Kirche und hielt ihr Dienstmädchen strenger.
Elle retira Berthe de nourrice. Félicité l’amenait quand il venait des visites, et madame Bovary la déshabillait afin de faire voir ses membres. Elle déclarait adorer les enfants; c’était sa consolation, sa joie, sa folie, et elle accompagnait ses caresses d’expansions lyriques, qui, à d’autres qu’à des Yonvillais, eussent rappelé la Sachette de Notre-Dame de Paris.She took Berthe from nurse. When visitors called, Felicite brought her in, and Madame Bovary undressed her to show off her limbs. She declared she adored children; this was her consolation, her joy, her passion, and she accompanied her caresses with lyrical outburst which would have reminded anyone but the Yonville people of Sachette in "Notre Dame de Paris."Bertát visszavette a dajkától. Ha látogatók jöttek, Félicité a kis lányt behozta a szobába, s Bovaryné levetkőztette gyermekét, hogy kövér lábacskáit és egész kis testét megmutogathassa a vendégeknek. Kijelentette, hogy imádja a gyerekeket; ez az ő vigasztalása, öröme, bolondsága, s beczéző szavait költői áradozásokkal kisérte, a melyek, Yonville lakosait kivéve, mindenkinek eszébe juttatták volna a Notre Dame de Paris Sachette-jét.Die kleine Berta wurde aus der Ziehe zurückgeholt. Wenn Besuch kam, brachte Felicie das Kind herein, und Frau Bovary zeigte, was für stramme Beinchen es hatte. Sie beteuerte, Kinder hätte sie über alles gern; das ihre sei ihr Trost, ihre Freude, ihr Glück. Dabei liebkoste sie es unter einem Schwall von schwärmerischen Tiraden, die jeden Literaturfreund -- die biederen Yonviller waren keine! -- an die Sachette in Viktor Hügos »Notre-Dame« erinnert hätten.
Quand Charles rentrait, il trouvait auprès des cendres ses pantoufles à chauffer. Ses gilets maintenant ne manquaient plus de doublure, ni ses chemises de boutons, et même il y avait plaisir à considérer dans l’armoire tous les bonnets de coton rangés par piles égales. Elle ne rechignait plus, comme autrefois, à faire des tours dans le jardin; ce qu’il proposait était toujours consenti, bien qu’elle ne devinât pas les volontés auxquelles elle se soumettait sans un murmure; -- et lorsque Léon le voyait au coin du feu, après le dîner, les deux mains sur son ventre, les deux pieds sur les chenets, la joue rougie par la digestion, les yeux humides de bonheur, avec l’enfant qui se traînait sur le tapis, et cette femme à taille mince qui par-dessus le dossier du fauteuil venait le baiser au front: -- Quelle folie! se disait-il, et comment arriver jusqu’à elle?When Charles came home he found his slippers put to warm near the fire. His waistcoat now never wanted lining, nor his shirt buttons, and it was quite a pleasure to see in the cupboard the night-caps arranged in piles of the same height. She no longer grumbled as formerly at taking a turn in the garden; what he proposed was always done, although she did not understand the wishes to which she submitted without a murmur; and when Leon saw him by his fireside after dinner, his two hands on his stomach, his two feet on the fender, his two cheeks red with feeding, his eyes moist with happiness, the child crawling along the carpet, and this woman with the slender waist who came behind his arm-chair to kiss his forehead: "What madness!" he said to himself. "And how to reach her!"Károly most már, a mikor haza érkezett, megmelegített papucsot talált a tűzhely mellett. Mellényének a bélése nem volt rongyos, ingeiről nem hiányzott a gomb. Öröm volt látni, hogy pamut hálósipkái milyen szép két sorban voltak egymásra rakva a szekrényben. Emma nem fintorgatta az orrát, mint azelőtt, ha arról volt szó, hogy talán lemehetnének a kertbe, egy kicsit sétálni; mindenbe beleegyezett, a mit Károly ajánlott, még akkor is, ha nem találta ki, hogy mi a czélja férjének: Károly szava parancs volt, melynek meghódolt egy szónyi ellenvetés nélkül. És Léon gyakran láthatta ezt a családi képet: Károly, ebéd után, a kandallónál ül, két kezét a hasán, két lábát a tűzfogón pihentetve; arcza vörös az emésztéstől; szeme ragyog a boldogságtól; a gyermek a szőnyegen mászkál, s a karcsu asszony a karosszék mögül oda hajol férje homlokához és megcsókolja. Gyakran látta ezt a családi képet és így szólt magában: - Őrültség!... Hogy is képzelhettem!... Soha, soha se lehet az enyém!...Wenn Karl heimkam, fand er seine Hausschuhe gewärmt am Kamine stehen, seine Westen hatten kein zerrissenes Futter mehr, und an seinen Hemden waren die Knöpfe immer vollzählig. Er hatte sogar das Vergnügen, seine Hüte und Mützen wohlgeordnet im Schranke hängen zu sehen. Emma lehnte es mit einem Male nicht mehr ab, ihn zu einem kleinen Rundgang in den Garten zu begleiten. Sie war mit jedem Vorschlage, den Karl machte, sofort einverstanden; selbst wenn sie den Zweck nicht recht einsah, fügte sie sich ohne Murren. Wenn Leo die beiden nach Tisch so sah: ihn am Kamin, die Hände über dem Bauche gefaltet, die Füße behaglich gegen die Glut gestemmt, die Backen noch rot vom Mahle und die Äuglein in eitel Wonne schwimmend, vor sich das Kind, das auf dem Teppich herumrutschte, und daneben die feinlinige schlanke Frau, wie sie sich über die Lehne seines Großvaterstuhls beugte und ihm einen Kuß auf die Stirn gab, -- dann sagte er sich: »Ich Narr! Nie wird sie die meine werden!«
Elle lui parut donc si vertueuse et inaccessible, que toute espérance, même la plus vague, l’abandonna. Mais, par ce renoncement, il la plaçait en des conditions extraordinaires. Elle se dégagea, pour lui, des qualités charnelles dont il n’avait rien à obtenir; et elle alla, dans son coeur, montant toujours et s’en détachant, à la manière magnifique d’une apothéose qui s’envole. C’était un de ces sentiments purs qui n’embarrassent pas l’exercice de la vie, que l’on cultive parce qu’ils sont rares; et dont la perte affligerait plus que la possession n’est réjouissante.And thus she seemed so virtuous and inaccessible to him that he lost all hope, even the faintest. But by this renunciation he placed her on an extraordinary pinnacle. To him she stood outside those fleshly attributes from which he had nothing to obtain, and in his heart she rose ever, and became farther removed from him after the magnificent manner of an apotheosis that is taking wing. It was one of those pure feelings that do not interfere with life, that are cultivated because they are rare, and whose loss would afflict more than their passion rejoices.Emma olyan erényesnek és hozzáférhetetlennek tünt fel előtte, hogy minden reményt elveszített, még a halavány reményt is. De a mióta lemondott róla, egészen másforma lényt látott benne, mint a többi emberben. Emmának, az ő szemében, nem volt testisége; hiszen ettől a testiségtől ő semmit se várhatott. És a szép asszony képe mind magasabbra emelkedett a szivében, oly nagyszerűséggel, a minővel a megdicsőülés látomásai szállhattak fel a magasba, mielőtt végképpen elrepültek. Tiszta érzéssel volt iránta, olyan tiszta érzéssel, a mely nem igen zavarja, s nem igen változtatja meg az ember életét, - a melyet az ember szivesen ápol magában, mint valami ritka növényt, - azzal a tiszta érzéssel, mely, a míg meg van, nem sok boldogságot ad, s melynek az elvesztése mégis fájna és nagyon szomorúvá tenné az embert.Sie kam ihm ebenso vollkommen wie unnahbar vor, und ihm schwand jede, auch die leiseste Hoffnung. In seiner Resignation begann er sie zu vergöttern. Allmählich verlor sie in seinen Augen ihre Körperlichkeit, die nun einmal doch für ihn nicht da war. Vor seiner Phantasie schwebte sie immer höher, umstrahlt von einer Gloriole. Seine reine Liebe hatte nichts mehr mit seinem Alltagsleben zu tun; sie ward zu einem Heiligenkult, dessen Verlust mehr Schmerz bereitet, als der körperliche Besitz der Geliebten Genuß gewährt.
Emma maigrit, ses joues pâlirent, sa figure s’allongea. Avec ses bandeaux noirs, ses grands yeux, son nez droit, sa démarche d’oiseau, et toujours silencieuse maintenant, ne semblait-elle pas traverser l’existence en y touchant à peine, et porter au front la vague empreinte de quelque prédestination sublime? Elle était si triste et si calme, si douce à la fois et si réservée, que l’on se sentait près d’elle pris par un charme glacial, comme l’on frissonne dans les églises sous le parfum des fleurs mêlé au froid des marbres. Les autres même n’échappaient point à cette séduction. Le pharmacien disait:Emma grew thinner, her cheeks paler, her face longer. With her black hair, her large eyes, her aquiline nose, her birdlike walk, and always silent now, did she not seem to be passing through life scarcely touching it, and to bear on her brow the vague impress of some divine destiny? She was so sad and so calm, at once so gentle and so reserved, that near her one felt oneself seized by an icy charm, as we shudder in churches at the perfume of the flowers mingling with the cold of the marble. The others even did not escape from this seduction. The chemist said—Emma lesoványodott, arcza megnyult és halovány lett. Simára fésült és kétfelé választott hajával, nagy szemével, egyenes orrocskájával és most már mindig csöndes járásával, mely a madarak járására emlékeztetett, úgy tünt fel, mintha a nélkül élné végig az életet, hogy érintkezésbe jutna a külső világgal, mintha alig lépne rá a földre; és homlokán mintha valamely magasztos végzetnek, talán a másvilági szebb jövőnek titokzatos, nem könnyen fölismerhető jelét lehetett volna észrevenni... Oly szomorú és oly nyugodt volt, annyira szelid és tartózkodó egyaránt, hogy az ő közelében valami kellemes hűvösséget érzett az ember, hasonlót ahhoz a jóleső hűvösséghez, mely a virágillattal teli templomok hideg márványoszlopai között borzongat meg bennünket. Ez a sajátságos varázs nem csak Léonra, a többiekre is megtette a hatását. A gyógyszerész kijelentette:Emma magerte ab, ihre Wangen verloren die Farbe, ihr Gesicht wurde schmächtiger. Mit ihrem schwarzen gescheitelten Haar, ihren großen Augen, ihrer gerade geschnittenen Nase, ihrem Vogelgange und ihrer jetzigen Schweigsamkeit schien sie durchs Leben zu schreiten, ohne den Erdboden zu berühren, und es war, als trüge sie auf der Stirne das geheimnisvolle Mal einer höheren Bestimmung. Sie war so traurig und so still, so sanft und dabei so unnahbar, daß man ihre Gegenwart wie eine eiskalte Wonne empfand. Geradeso mischt sich in den Kirchen in den Duft der Rosen die Kälte des Marmors, so daß man zusammenschauert. Es lag ein seltsamer Zauber darin, dem niemand entrann.
-- C’est une femme de grands moyens et qui ne serait pas déplacée dans une sous-préfecture."She is a woman of great parts, who wouldn't be misplaced in a sub-prefecture."Olyan kiváló és nagy tehetségü asszony az, hogy ha egy járásfőnöknek volna a felesége, akkor is megállaná a helyét!»Sie ist eine Frau großen Stils,« sagte der Apotheker einmal, »sie müßte einen Minister zum Manne haben!«
Les bourgeoises admiraient son économie, les clients sa politesse, les pauvres sa charité.The housewives admired her economy, the patients her politeness, the poor her charity.A yonvillei asszonyok csodálták a gazdálkodni tudását, Károly betegei az udvariasságát, a szegények a könyörületességét.Die Spießbürger rühmten ihre Sparsamkeit, die Patienten ihr höfliches Wesen, die armen Leute ihren milden Sinn.
Mais elle était pleine de convoitises, de rage, de haine. Cette robe aux plis droits cachait un coeur bouleversé, et ces lèvres si pudiques n’en racontaient pas la tourmente. Elle était amoureuse de Léon, et elle recherchait la solitude, afin de pouvoir plus à l’aise se délecter en son image. La vue de sa personne troublait la volupté de cette méditation. Emma palpitait au bruit de ses pas; puis, en sa présence, l’émotion tombait, et il ne lui restait ensuite qu’un immense étonnement qui se finissait en tristesse.But she was eaten up with desires, with rage, with hate. That dress with the narrow folds hid a distracted fear, of whose torment those chaste lips said nothing. She was in love with Leon, and sought solitude that she might with the more ease delight in his image. The sight of his form troubled the voluptuousness of this mediation. Emma thrilled at the sound of his step; then in his presence the emotion subsided, and afterwards there remained to her only an immense astonishment that ended in sorrow.Pedig tele volt mindenféle kivánsággal, dühös vágygyal és gyűlölséggel. Az az egyszerűen ránczolt ruha kétségbeesett szivet takart, melynek viharait a szemérmes ajkak nem beszélték el. Szerelmes volt Léonba és a magánosságot kereste, hogy kedvére gyönyörködhessék szerelmesének a képében. Léonnak a látása megzavarta ennek az álmodozásnak a gyönyörűségét. Ideges remegés fogta el, mikor hallotta, hogy Léon jön; de ha Léon ott volt mellette, izgatottsága elmult és ennek a helyén nem maradt egyéb, csak roppant csodálkozás, mely aztán szomoruságra vált.Innerlich aber war sie voller Begierden, voll Grimm und Haß. Hinter ihrem klösterlichen Kleid stürmte ein weltverlangendes Herz, und ihre keuschen Lippen verheimlichten alle Qualen der Sinnlichkeit. Sie war in Leo verliebt. Sie suchte die Einsamkeit, um in der Vorstellung ungestört zu schwelgen. Diese Wollust der Träume ward ihr durch den leibhaftigen Anblick des Geliebten nur gestört. Beim Hören seiner Tritte zitterte sie. Sobald er aber eintrat, verflog diese Erregung, und sie fühlte nichts als namenlose Verwunderung und tiefe Schwermut.
Léon ne savait pas, lorsqu’il sortait de chez elle désespéré, qu’elle se levait derrière lui afin de le voir dans la rue. Elle s’inquiétait de ses démarches, elle épiait son visage; elle inventa toute une histoire pour trouver prétexte à visiter sa chambre. La femme du pharmacien lui semblait bien heureuse de dormir sous le même toit; et ses pensées continuellement s’abattaient sur cette maison, comme les pigeons du Lion d’or qui venaient tremper là, dans les gouttières, leurs pattes roses et leurs ailes blanches. Mais plus Emma s’apercevait de son amour, plus elle le refoulait, afin qu’il ne parût pas, et pour le diminuer. Elle aurait voulu que Léon s’en doutât; et elle imaginait des hasards, des catastrophes qui l’eussent facilité. Ce qui la retenait, sans doute, c’était la paresse ou l’épouvante, et la pudeur aussi. Elle songeait qu’elle l’avait repoussé trop loin, qu’il n’était plus temps, que tout était perdu. Puis l’orgueil, la joie de se dire: «je suis vertueuse», et de se regarder dans la glace en prenant des poses résignées, la consolait un peu du sacrifice qu’elle croyait faire.Leon did not know that when he left her in despair she rose after he had gone to see him in the street. She concerned herself about his comings and goings; she watched his face; she invented quite a history to find an excuse for going to his room. The chemist's wife seemed happy to her to sleep under the same roof, and her thoughts constantly centered upon this house, like the "Lion d'Or" pigeons, who came there to dip their red feet and white wings in its gutters. But the more Emma recognised her love, the more she crushed it down, that it might not be evident, that she might make it less. She would have liked Leon to guess it, and she imagined chances, catastrophes that should facilitate this. What restrained her was, no doubt, idleness and fear, and a sense of shame also. She thought she had repulsed him too much, that the time was past, that all was lost. Then, pride, and joy of being able to say to herself, "I am virtuous," and to look at herself in the glass taking resigned poses, consoled her a little for the sacrifice she believed she was making.Léon nem sejtette, hogy valahányszor elment tőle, elcsüggedve, leverten: Emma fölkelt és utána nézett, a meddig az utczán láthatta. Nyugtalankodva érdeklődött az iránt, hogy Léon merre jár és mit csinál; kémlelte az arczát; egész mesét eszelt ki, hogy ürügyet találjon megnézni a szobáját. Irigyelte a gyógyszerész feleségét, a ki ugyanazon tető alatt aludhatik, a mely alatt ő alszik; gondolatai folyton e körül a ház körül kalandoztak és le-leszállottak rá, mint az Arany oroszlán galambjai, a melyek ide jártak, hogy az eresz-csatornában megfüröszszék rózsaszínü lábaikat és fehér szárnyaikat. De minél tisztábban látta, hogy szereti Léont, annál inkább rajta volt, hogy féken tartsa, elrejtse és legyőzze szerelmét. Szerette volna, ha Léon kitalálja titkát, és elképzelte, hogy minő véletlenek, micsoda katasztrófák idézhetnék elő, hogy a titkok zára felpattanjon. Attól azonban, hogy ehhez ő tegye meg az első lépést, visszatartotta a restség, a félelem és a szemérem is. Ugy képzelte, hogy minden reménytől megfosztotta Léont, hogy nagyon is messzire ment a visszautasitásban, hogy már késő, hogy mindennek vége. S a büszkeség, a magával való megelégedés, melylyel elmondhatta: "Erényes vagyok", az az öröm, hogy elnézhette magát a tükörben, melyben egy nagyon szenvedő és mindenről lemondó asszony alakját látta, megvigasztalta egy kissé, s valamivel könnyebbé tette a képzelt áldozatot.Leo ahnte nicht, daß Emma ans Fenster eilte, um ihm nachzusehen, wenn er entmutigt von ihr gegangen war. Voller Unruhe beobachtete sie alle seine Bewegungen und forschte in seinen Augen. Sie erfand einen ganzen Roman, nur um einen Vorwand zu haben, sein Zimmer einmal zu sehen. Die Apothekerin erschien ihr beneidenswert, weil sie mit ihm unter einem Dache schlafen durfte. Ihre Gedanken ließen sich immer wieder auf seinem Hause nieder, just wie die Tauben vom Goldnen Löwen, die hingeflogen kamen, um ihre roten Stelzen und weißen Flügel in der Dachrinne zu netzen. Je klarer sich Emma ihrer Leidenschaft bewußt ward, um so mehr drängte sie sie zurück. Ihre Liebe sollte unsichtbar und klein bleiben. Wohl war es ihr Sehnen, daß Leo die Wahrheit bemerke; sie erträumte sich Zufälle und Katastrophen, die dies herbeiführten. Aber ihre Passivität, die Angst vor der Entscheidung und auch ihr Schamgefühl hielten sie zurück. Sie bildete sich ein, sie hätte sich ihn bereits allzusehr entfremdet, es wäre nun zu spät und alles sei verloren. Und dann sagte sie sich voll Stolz und Freude: »Ich bin eine anständige Frau geblieben!« Sie stellte sich vor den Spiegel in der Pose der Resignation. Das tröstete sie ein wenig ob des Opfers, das sie zu bringen wähnte.
Alors, les appétits de la chair, les convoitises d’argent et les mélancolies de la passion, tout se confondit dans une même souffrance; -- et, au lieu d’en détourner sa pensée; elle l’y attachait davantage, s’excitant à la douleur et en cherchant partout les occasions. Elle s’irritait d’un plat mal servi ou d’une porte entrebâillée, gémissait du velours qu’elle n’avait pas, du bonheur qui lui manquait, de ses rêves trop hauts, de sa maison trop étroite.Then the lusts of the flesh, the longing for money, and the melancholy of passion all blended themselves into one suffering, and instead of turning her thoughts from it, she clave to it the more, urging herself to pain, and seeking everywhere occasion for it. She was irritated by an ill-served dish or by a half-open door; bewailed the velvets she had not, the happiness she had missed, her too exalted dreams, her narrow home.Ettől fogva a testi vágyak, a gazdagság után való sóvárgás és a szerelmével járó szomorúságok ugyanegy szenvedéssé folytak össze nála; - és a helyett, hogy másra igyekezett volna gondolni, egyre jobban ragaszkodott a boldogtalanságához: szinte édelgett a fájdalomban és kereste az alkalmat, hogy a szenvedéseivel izgathassa magát. Ha a cselédje egy tál ételt hanyagul szolgált fel, vagy ha egy ajtót véletlenül nyitva hagytak: ez már kihozta a sodrából; el tudott keseredni rajta, ha eszébe jutott, hogy selyemben-bársonyban nincs olyan bő része, mint sok más asszonynak, - s hogy a boldogság nem adatott meg neki; folyton siratta, hogy álmai nagyon magasra vinnék, s hogy háza nagyon szűk.Ihre unbefriedigte Sinnlichkeit, ihre Lüsternheit nach Reichtum und Luxus und ihre schwermütige Liebe ergaben alles in allem ein einziges Weh. Statt aber ihre Gedanken andern Dingen zuzuwenden, verlor sie sich immer mehr in dieses Leid, gefiel sich darin und trug es in alle Einzelheiten ihres Lebens. Ein ungeschickt serviertes Gericht, eine offengelassene Türe brachte sie in Aufregung. Ein hübsches Kleid, das sie nicht haben konnte, ein Vergnügen, auf das sie verzichten mußte, machte sie unglücklich. Weil sich ihre kühnen Träume nicht erfüllten, ward ihr das Haus zu eng.
Ce qui l’exaspérait, c’est que Charles n’avait pas l’air de se douter de son supplice. La conviction où il était de la rendre heureuse lui semblait une insulte imbécile, et sa sécurité, là- dessus, de l’ingratitude. Pour qui donc était-elle sage? N’était- il pas, lui, obstacle à toute félicité, la cause de toute misère, et comme l’ardillon pointu de cette courroie complexe qui la bouclait de tous côtés?What exasperated her was that Charles did not seem to notice her anguish. His conviction that he was making her happy seemed to her an imbecile insult, and his sureness on this point ingratitude. For whose sake, then was she virtuous? Was it not for him, the obstacle to all felicity, the cause of all misery, and, as it were, the sharp clasp of that complex strap that bucked her in on all sides.De semmi se lázította fel annyira, mint az, hogy Károlyon egy cseppet se látszott meg, mintha csak sejtené is az ő szenvedéseit. Károlynak az a meggyőződése, hogy boldoggá teszi a feleségét, olyan ostobaságnak tünt fel előtte, a mely őt sérti és megalázza; s a biztonságban, melyben férje ringatózott, mindezeken kivül még hálátlanságot is talált. Mert kiért történik, hogy ő oly kifogástalanul viseli magát? Nem Károly-e a fő-akadálya minden boldogságnak? Nem ő-e az oka minden nyomoruságnak? Annak a sok szíjjból álló köteléknek, a mely a szegény asszonyt minden oldalról nyomorgatja, a csattján hegyes peczek van, mely a köteléket összeszorítja... a férj nem erre emlékeztet e?Daß Karl keine Dulderin in ihr sah, das empörte sie am allermeisten. Seine felsenfeste Überzeugung, daß er seine Frau glücklich mache, dünkte sie Beschränktheit, Beleidigung, Undankbarkeit. Für wen war sie denn so vernünftig? War es nicht gerade Karl, der sie von jedwedem Glück trennte? War nicht er der Anlaß all ihres Elends, das Schloß an der Tür ihres qualvollen Käfigs?
Donc, elle reporta sur lui seul la haine nombreuse qui résultait de ses ennuis, et chaque effort pour l’amoindrir ne servait qu’à l’augmenter; car cette peine inutile s’ajoutait aux autres motifs de désespoir et contribuait encore plus à l’écartement. Sa propre douceur à elle-même lui donnait des rébellions. La médiocrité domestique la poussait à des fantaisies luxueuses, la tendresse matrimoniale en des désirs adultères. Elle aurait voulu que Charles la battît, pour pouvoir plus justement le détester, s’en venger. Elle s’étonnait parfois des conjectures atroces qui lui arrivaient à la pensée; et il fallait continuer à sourire, s’entendre répéter qu’elle était heureuse, faire semblant de l’être, le laisser croire!On him alone, then, she concentrated all the various hatreds that resulted from her boredom, and every effort to diminish only augmented it; for this useless trouble was added to the other reasons for despair, and contributed still more to the separation between them. Her own gentleness to herself made her rebel against him. Domestic mediocrity drove her to lewd fancies, marriage tenderness to adulterous desires. She would have liked Charles to beat her, that she might have a better right to hate him, to revenge herself upon him. She was surprised sometimes at the atrocious conjectures that came into her thoughts, and she had to go on smiling, to hear repeated to her at all hours that she was happy, to pretend to be happy, to let it be believed.A sok gyűlölség tehát, mely elégedetlenségéből, boszúságaiból, gyötrődéséből fakadt, mind férje ellen fordult; és erőfeszítése, hogy békülékenyebb legyen Károlylyal szemben, csak növelte gyűlölségét, mert hiábavaló erőködése is szaporította a kétségbeesését előidéző okokat, és még inkább eltávolította férjétől. De a szelidebb pillanatai is, - az, hogy néha nyájasságot erőtetett magára, csak arra szolgáltak, hogy azután még jobban felháborodjék a tulajdon lanyhaságán. A szegényes életmód, melybe bele kellett törődnie, megkivántatta vele a fényűzés örömeit, s a házasélet kötelességei fölébresztették benne a házasságtörés vágyát. Szerette volna, ha Károly rosszúl bánik vele, ha veri, hogy még inkább megutálhassa, hogy alapos oka legyen a boszuállásra. Néha magát is meglepte, hogy milyen iszonyú sejtelmek járnak a fejében; és tovább is mosolyognia kellett, folyton azt hallania, hogy mindenki boldognak tartja, úgy tennie, mintha csakugyan az volna, elhitetnie az emberekkel, hogy nem tévednek, ő boldog!So häufte sie auf ihn alle Bitternisse ihres Herzens. Jeder Versuch, diese Verstimmungen zu bekämpfen, verschlimmerten sie nur. Denn die vergebliche Mühe machte sie noch mutloser und entfernte sie noch mehr von ihrem Manne. Gerade seine Gutmütigkeit reizte sie zur Rebellion. Die Spießerlichkeit ihrer Wohnung verlockte sie zu Utopien von Pracht und Herrlichkeit, und die ehelichen Freuden zu ehebrecherischen Gelüsten. Sie bedauerte es, daß Karl sie nicht schlecht behandelte; dann hätte sie gerechten Anlaß gehabt, sich an ihm zu rächen. Zuweilen freilich erschrak sie vor den Irrwegen, auf die sie in Gedanken geriet. Und immer mußte sie lächeln, wenn sie in einem fort hörte, daß sie glücklich sei, oder wenn sie sich gar selber noch Mühe gab, so zu tun und die Leute in ihrem Glauben zu lassen.
Elle avait des dégoûts, cependant, de cette hypocrisie. Des tentations la prenaient de s’enfuir avec Léon, quelque part, bien loin, pour essayer une destinée nouvelle; mais aussitôt il s’ouvrait dans son âme un gouffre vague, plein d’obscurité.Yet she had loathing of this hypocrisy. She was seized with the temptation to flee somewhere with Leon to try a new life; but at once a vague chasm full of darkness opened within her soul.Néha azonban bele csömörlött ebbe a képmutatásba. Elfogta a kisértés, hogy hátha elmenekülne Léonnal, valahová nagyon messzire, a hol új életet lehetne kezdeni?!... De a hogy erre gondolt, mindig úgy rémlett neki, mintha egy nagyon sötét s bizonytalan mélységű szakadék tátongana előtte.Manchmal hatte sie diese Komödie satt. Sie fühlte sich versucht, mit dem Geliebten auf und davon zu gehen, irgendwohin, weit, weit fort, wo ein andrer Stern ihrer harrte. Zugleich jedoch drohten ihr in Gedanken riefe, dunkle Abgründe.
-- D’ailleurs, il ne m’aime plus, pensait-elle; que devenir? quel secours attendre, quelle consolation, quel allégement?"Besides, he no longer loves me," she thought. "What is to become of me? What help is to be hoped for, what consolation, what solace?"Különben is már nem szeret! - gondolta. De hát mittevő legyen? Micsoda segítséget várjon? Minő vigaszt vagy enyhülést reméljen?»Er liebt mich ja gar nicht mehr!« sagte sie sich. »Was soll da aus mir werden? Welche Zuflucht, welcher Trost, welche Erleichterung bleibt mir noch?«
Elle restait brisée, haletante, inerte, sanglotant à voix basse et avec des larmes qui coulaient.She was left broken, breathless, inert, sobbing in a low voice, with flowing tears.Megtörten, lihegve sóhajtozott, majd kimerülten roskadt össze; csöndesen zokogott és szeméből csurgott a könny.Gebrochen, fiebernd, halbtot schluchzte sie leise vor sich hin, unter endlosen Tränen.
-- Pourquoi ne point le dire à Monsieur? lui demandait la domestique, lorsqu’elle entrait pendant ces crises."Why don't you tell master?" the servant asked her when she came in during these crises.Miért nem mondja el az urnak, hogy baja van? - kérdezte a cseléd, a ki éppen akkor lépett be a szobába, mikor Emmát ismét elfogta egy ilyen roham.»Warum sagt es die gnädige Frau nicht dem Herrn Doktor?« fragte das Dienstmädchen, als es einmal während eines solchen Anfalles ins Zimmer kam.
-- Ce sont les nerfs, répondait Emma; ne lui en parle pas, tu l’affligerais."It is the nerves," said Emma. "Do not speak to him of it; it would worry him."Csak ideges vagyok - felelt Emma. - Ne szólj neki erről; elszomorítanád.»Ach was! Ich bin nervös!« erklärte Emma. »Daß du ihm ja nichts davon erzählst! Du würdest ihn nur beunruhigen.«
-- Ah! oui, reprenait Félicité, vous êtes justement comme la Guérine, la fille au père Guérin, le pêcheur du Pollet, que j’ai connue à Dieppe, avant de venir chez vous. Elle était si triste, si triste, qu’à la voir debout sur le seuil de sa maison, elle vous faisait l’effet d’un drap d’enterrement tendu devant la porte. Son mal, à ce qu’il paraît, était une manière de brouillard qu’elle avait dans la tête, et les médecins n’y pouvaient rien, ni le curé non plus. Quand ça la prenait trop fort, elle s’en allait toute seule sur le bord de la mer, si bien que le lieutenant de la douane, en faisant sa tournée, souvent la trouvait étendue à plat ventre et pleurant sur les galets. Puis, après son mariage, ça lui a passé, dit-on."Ah! yes," Felicite went on, "you are just like La Guerine, Pere Guerin's daughter, the fisherman at Pollet, that I used to know at Dieppe before I came to you. She was so sad, so sad, to see her standing upright on the threshold of her house, she seemed to you like a winding-sheet spread out before the door. Her illness, it appears, was a kind of fog that she had in her head, and the doctors could not do anything, nor the priest either. When she was taken too bad she went off quite alone to the sea-shore, so that the customs officer, going his rounds, often found her lying flat on her face, crying on the shingle. Then, after her marriage, it went off, they say."Igen, igen - folytatta Félicité. - A nagysága éppen úgy van, mint a Guérin-lány, Guérin apónak, a pollet-i halásznak a lánya, a kit Dieppeben sokszor láttam, azelőtt, hogy a nagyságához jöttem. A Guérin-lány olyan szomorú, de olyan szomorú volt, hogy, ha néha kiállott a ház elé, a küszöbre, az ember azt gondolta volna, hogy talán egy halottnak a szemfödelét akasztották ki az ajtóba. A baja, úgy látszik, az volt, hogy valami homály volt a fejében, és a doktorok nem tudtak tenni erről, de a plébános se. Mikor ez nagyon elfogta, kiment a tengerpartra egyesegyedül, úgy, hogy a vámtiszt, a ki őrjáratra indult, akárhányszor ott találta a part kavicsán, a mint a hasán feküdt és sirt. Hanem aztán, mikor férjhez ment, elmult a baja, azt mondják.»Ach Gott«, meinte Felicie. »Der Tochter des alten Fischers Guérin aus Pollet, einer Bekannten von mir in Dieppe, wo ich vorher gedient habe, der ging es ganz genau so. War die trübsinnig! Schrecklich trübsinnig! Und leichenblaß sah sie immer aus. Ihr Leiden war so was wie ein Nebel im Kopfe, und die Ärzte und sogar der Pfarrer wußten kein Mittel dagegen. Wenns ganz schlimm kam, dann lief sie immer ganz allein ans Meer. Der Zollaufseher hat sie auf seiner Patrouille oft gesehen, platt auf dem Bauche liegen und auf den Steinen weinen. Später, als sie einen Mann hatte, soll sichs gegeben haben ...«
-- Mais, moi, reprenait Emma, c’est après le mariage que ça m’est venu."But with me," replied Emma, "it was after marriage that it began."Csakhogy én - felelt Emma - akkor kaptam meg ezt a bajt, mikor már férjnél voltam.»Bei mir aber«, erwiderte Emma, »ist es erst nach der Hochzeit so gekommen.«
VIChapter SixVI.Sechstes Kapitel
Un soir que la fenêtre était ouverte, et que, assise au bord, elle venait de regarder Lestiboudois, le bedeau, qui taillait le buis, elle entendit tout à coup sonner l’Angelus.One evening when the window was open, and she, sitting by it, had been watching Lestiboudois, the beadle, trimming the box, she suddenly heard the Angelus ringing.Egy este, a mikor Emma a nyitott ablak párkányán üldögélve, elnézte, mi történik kívül - egy perczczel előbb még látta Lestiboudois-t, az egyházfit, a mint ez a puszpáng bokrokat nyírta - egyszerre csak hallja, hogy megcsendül az Angelus.Eines Abends saß Emma am offnen Fenster. Eben hatte sie noch Lestiboudois, dem Kirchendiener, zugesehen, wie er unten im Garten den Buchsbaum zugestutzt hatte. Plötzlich drang ihr das Ave-Maria-Läuten ins Ohr.
On était au commencement d’avril, quand les primevères sont écloses; un vent tiède se roule sur les plates-bandes labourées, et les jardins, comme des femmes, semblent faire leur toilette pour les fêtes de l’été. Par les barreaux de la tonnelle et au delà tout alentour, on voyait la rivière dans la prairie, où elle dessinait sur l’herbe des sinuosités vagabondes. La vapeur du soir passait entre les peupliers sans feuilles, estompant leurs contours d’une teinte violette, plus pâle et plus transparente qu’une gaze subtile arrêtée sur leurs branchages. Au loin, des bestiaux marchaient; on n’entendait ni leurs pas, ni leurs mugissements; et la cloche, sonnant toujours, continuait dans les airs sa lamentation pacifique.It was the beginning of April, when the primroses are in bloom, and a warm wind blows over the flower-beds newly turned, and the gardens, like women, seem to be getting ready for the summer fetes. Through the bars of the arbour and away beyond, the river seen in the fields, meandering through the grass in wandering curves. The evening vapours rose between the leafless poplars, touching their outlines with a violet tint, paler and more transparent than a subtle gauze caught athwart their branches. In the distance cattle moved about; neither their steps nor their lowing could be heard; and the bell, still ringing through the air, kept up its peaceful lamentation.Április elején voltak, a mikor a kankalin már kinyilt; a mikor a megmunkált földeken langyos szellő játszadozik; a mikor a kertek, a nyár ünnepeire készülődve, mintha öltözködnének és cziczomáznák magukat, mint az asszonyok. A kerti sátor keresztrudjai között és túl a sátoron, erre is, arra is, látni lehetett a folyót, mely hol jobbra, hol balra kalandozó, össze-vissza kanyarulataival kigyózó görbevonalat rajzolt a rét fűvére. Az esti pára, mely a nyárfák között gomolygott, a még levéltelen fák körvonalait kissé elhomályosította violás színével; ez a violás színü pára halványabb és átlátszóbb volt, mintha egy nagy, s igen finom fátyol akadt volna fel a gallyakon. A messzeségben szarvasmarhák bandukoltak; nem lehetett hallani se a lépéseiket, se a bőgésüket; és a harang egyre szólt, tele zúgva a levegőt szelid panaszával.Es war Anfang April. Die Primeln blühten, und ein lauer Wind hüpfte über die aufgeharkten Beete. Der Garten putzte sich für die Festtage des Sommers. Durch die Latten der Laube und weiterhin leuchtete der Bach, der sich in schnörkeligen Windungen in den flachen Wiesen hinwand. Der Abenddunst schwebte um die noch kahlen Pappeln und löste die Linien ihrer Aste zu weichem Violett auf, duftig und durchsichtig wie ein feiner Schleier. In der Ferne zogen Herden heim, aber ihr Huftritt und ihr Brüllen verklangen. Nur die Abendglocke läutete immerfort und füllte die Luft mit wehmütigem Frieden.
À ce tintement répété, la pensée de la jeune femme s’égarait dans ses vieux souvenirs de jeunesse et de pension. Elle se rappela les grands chandeliers, qui dépassaient sur l’autel les vases pleins de fleurs et le tabernacle à colonnettes. Elle aurait voulu, comme autrefois, être encore confondue dans la longue ligne des voiles blancs, que marquaient de noir ça et là les capuchons raides des bonnes soeurs inclinées sur leur prie-Dieu; le dimanche, à la messe, quand elle relevait sa tête, elle apercevait le doux visage de la Vierge parmi les tourbillons bleuâtres de l’encens qui montait. Alors un attendrissement la saisit; elle se sentit molle et tout abandonnée, comme un duvet d’oiseau qui tournoie dans la tempête; et ce fut sans en avoir conscience qu’elle s’achemina vers l’église, disposée à n’importe quelle dévotion, pourvu qu’elle y absorbât son âme et que l’existence entière y disparût.With this repeated tinkling the thoughts of the young woman lost themselves in old memories of her youth and school-days. She remembered the great candlesticks that rose above the vases full of flowers on the altar, and the tabernacle with its small columns. She would have liked to be once more lost in the long line of white veils, marked off here and there by the stuff black hoods of the good sisters bending over their prie-Dieu. At mass on Sundays, when she looked up, she saw the gentle face of the Virgin amid the blue smoke of the rising incense. Then she was moved; she felt herself weak and quite deserted, like the down of a bird whirled by the tempest, and it was unconsciously that she went towards the church, included to no matter what devotions, so that her soul was absorbed and all existence lost in it.A folytonos harangkongás felizgatta a fiatal asszony gondolkozását; ezek a bánatos hangok eszébe juttatták a régmultat, azt az időt, mikor a kolostorban élt. Emlékei fölébredtek s szinte látta a roppant gyertyatartókat, melyek az oltáron magasabbra nyultak, mint a virággal teli nagy vázák és az oszlopocskákkal diszített szentségtartó. Arra gondolt, milyen jó volna, ha most is, mint egykor, ott volna a fehér fátyolos alakok hosszú sorában, melyet csak itt-ott szakított meg egy kis feketeség: az imazsámolyaikra hajló kedves testvérek keményre vasalt kámzsája. Eszébe jutott, hogy vasárnaponkint, a mise alatt, ha fölemelte a fejét, a tömjén kékesen kavargó füstoszlopának közepett ott látta a Szűz édes arczát. És elérzékenyedett. Annyira elhagyatottnak, oly puhának érezte magát, mint a milyen egy madárnak a pelyhe, mely ide-oda kering, forog a viharban; és a nélkül, hogy tudta volna, mit akar, megindult a templom felé, készen bármily ájtatosságra, csak legyen, a minek odaadhassa egész lelkét, úgy, hogy megfelejtkezhessék minden nyomorúságáról, arról is, hogy él.Bei diesen gleichförmigen Tönen verloren sich die Gedanken der jungen Frau in alte Jugend- und Klostererinnerungen. Sie dachte an die hohen Leuchter auf dem Hochaltar, die sich über die blumenreichen Vasen und über das Tabernakel mit seinen Säulchen emporgereckt hatten. Wie einst hätte sie wieder knien mögen in der langen Reihe der weißen Schleier, die sich grell abhoben von den schwarzen steifen Kapuzen der in ihren Betstühlen hingesunkenen Schwestern. Sonntags während der Messe, wenn sie aufschaute und in das von bläulichem Weihrauch umwobene holde Antlitz der Madonna blickte, dann war sie immer tief ergriffen und ganz weich gestimmt gewesen, leicht und ohne Last wie eine Flaumfeder, die der Sturmwind wegweht ... Mit einem Male, ohne daß sie sich über den Vorgang klar ward, fand sie sich auf dem Wege zur Kirche. Ein Drang nach Andacht hatte sie ergriffen: ihre Seele sehnte sich, darin aufzugehen und alles Irdische zu vergessen.
Elle rencontra, sur la place, Lestiboudois, qui s’en revenait; car, pour ne pas rogner la journée, il préférait interrompre sa besogne puis la reprendre, si bien qu’il tintait l’Angelus selon sa commodité. D’ailleurs, la sonnerie, faite plus tôt, avertissait les gamins de l’heure du catéchisme.On the Place she met Lestivoudois on his way back, for, in order not to shorten his day's labour, he preferred interrupting his work, then beginning it again, so that he rang the Angelus to suit his own convenience. Besides, the ringing over a little earlier warned the lads of catechism hour.A téren Lestiboudois-val találkozott, a ki már visszatérőben volt; mert, hogy jól használja fel a napját, előbb abbahagyta a másik foglalkozását, s azután megint hozzálátott, - úgy rendezvén el a dolgát, hogy az Angelus-t akkor harangozta el, a mikor egyéb munkája éppen engedte, s a mikor a megkezdett dolog félbeszakítása a legkevésbbé volt terhére. Különben, ha korábban harangozott, mint kellett volna, ennek megvolt legalább az a haszna, hogy a fiúkat idejekorán figyelmeztette a hittan-órára.Auf dem Marktplatze begegnete ihr Lestiboudois, der bereits wieder aus der Kirche kam, um zu seiner unterbrochenen Arbeit zurückzukehren. Die war ihm immer die Hauptsache, und das Läuten der Glocke besorgte er, wie es ihm gerade paßte. Übrigens war das Läuten ein Zeichen für die Kinder im Dorfe, daß es Zeit zur Katechismusstunde war.
Déjà quelques-uns, qui se trouvaient arrivés, jouaient aux billes sur les dalles du cimetière. D’autres, à califourchon sur le mur, agitaient leurs jambes, en fauchant avec leurs sabots les grandes orties poussées entre la petite enceinte et les dernières tombes. C’était la seule place qui fût verte; tout le reste n’était que pierres, et couvert continuellement d’une poudre fine, malgré le balai de la sacristie.Already a few who had arrived were playing marbles on the stones of the cemetery. Others, astride the wall, swung their legs, kicking with their clogs the large nettles growing between the little enclosure and the newest graves. This was the only green spot. All the rest was but stones, always covered with a fine powder, despite the vestry-broom.Ezek közül néhányan már meg is érkeztek s az óra kezdetét várva játszani kezdtek a temetőben. A legtöbben a sírok kőlapjain golyóztak; mások a temető falán lovagolva a lábukat lógázták s faczipőikkel szorgalmasan kaszálták a csalánt, mely a kőkerítés és a legutóljára ásott sírok között már jó magasra nőtt. A temetőnek csak ezen az egy helyén zöldelt valami kevés növényzet; egyebütt nem lehetett mást látni, csak követ, melyet - noha a plébánia a seprésről való gondoskodást nem hanyagolta el - állandóan finom por borított.Ein paar Jungen waren schon da und spielten Ball auf den Friedhofssteinen. Andre saßen rittlings auf der Mauer, baumelten mit den Beinen und köpften mit ihren Schuhspitzen die hohen Brennesseln, die zwischen der letzten Gräberreihe und der niedrigen Umfassungsmauer aufgeschossen waren. Das war das einzige bißchen Grün, denn die Grabmäler standen ganz dicht aneinander, und über ihnen lag beständig feiner Staub, der dem reinigenden Besen trotzte.
Les enfants en chaussons couraient là comme sur un parquet fait pour eux, et on entendait les éclats de leurs voix à travers le bourdonnement de la cloche. Il diminuait avec les oscillations de la grosse corde qui, tombant des hauteurs du clocher, traînait à terre par le bout. Des hirondelles passaient en poussant de petits cris, coupaient l’air au tranchant de leur vol, et rentraient vite dans leurs nids jaunes, sous les tuiles du larmier. Au fond de l’église, une lampe brûlait, c’est-à-dire une mèche de veilleuse dans un verre suspendu. Sa lumière, de loin, semblait une tache blanchâtre qui tremblait sur l’huile. Un long rayon de soleil traversait toute la nef et rendait plus sombres encore les bas- côtés et les angles.The children in list shoes ran about there as if it were an enclosure made for them. The shouts of their voices could be heard through the humming of the bell. This grew less and less with the swinging of the great rope that, hanging from the top of the belfry, dragged its end on the ground. Swallows flitted to and fro uttering little cries, cut the air with the edge of their wings, and swiftly returned to their yellow nests under the tiles of the coping. At the end of the church a lamp was burning, the wick of a night-light in a glass hung up. Its light from a distance looked like a white stain trembling in the oil. A long ray of the sun fell across the nave and seemed to darken the lower sides and the corners.A mezítlábas gyerekek úgy szaladgáltak ezeken a kőlapokon, mint valamely nekik készült és számukra fentartott területen; lármájuk túlharsogta a harang zúgását. A harangszó különben nemsokára elhallgatott; a toronyból lelógó nagy harangkötél, melynek a vége lent hempergett a földön, egy darabig még ingott-lengett, aztán a zümmögés is megszünt. Fecskék röppentek tova, csiripelve, csípogva; nagy ívet hasítottak a levegőbe, s aztán sebesen tértek vissza sárga fészkeikbe, a csatornát tova vezető, kiugró födél cserép-zsindelyei alá. A templom mélyén lámpa égett, vagyis, jobban mondva: egy mécsnek a kanócza, üvegburában, mely a mennyezetről csüngött le, zsinóron. Fénye messziről reszkető fehér foltnak látszott, mely ide-oda uszkált az olajban. A napnak egy hosszú sugara végig vonult a templom nagy hajóján és még sötétebbé tette az oldalhajókat és a szögleteket.Die Kinder liefen in Strümpfen darüber wie über einen eigens für sie hingebreiteten Teppich, und ihre aufjauchzenden Stimmen mischten sich in das letzte Ausklingen der Glocken. Das Summen verstummte, und der Strang der großen Glocke, der vom Kirchturm herabhing und mit dem Ende auf dem Erdboden hin und her geschleift war, beruhigte sich allmählich. Schwalben schossen pfeilschnell durch die Luft, kurze Schreie ausstoßend, und flogen zurück in ihre gelben Nester unter dem Turmdache. Im Chor der Kirche brannte eine Lampe oder vielmehr ein Nachtlicht unter einer hängenden Glasglocke. Von weitem sah die Flamme wie ein über dem Öl schwimmender zittriger weißer Fleck aus. Ein langer Sonnenstrahl durchquerte das Hauptschiff; in um so tieferem Dunkel lagen die Nebenschiffe und Nischen.
-- Où est le curé? demanda madame Bovary à un jeune garçon qui s’amusait à secouer le tourniquet dans son trou trop lâche."Where is the cure?" asked Madame Bovary of one of the lads, who was amusing himself by shaking a swivel in a hole too large for it.Hol van a főtisztelendő úr? - kérdezte Bovaryné egy gyerektől, a ki azzal szórakozott, hogy buzgón forgatta, rázta, feszegette a gyalogátjárónál lévő forgókeresztet, melyet amúgy is csak az imádság tartott az alapzatául szolgáló czölöpben, mert ennek az ürege, a hová a forgókereszt be volt erősítve, már igen kitágult.»Wo ist der Pfarrer?« fragte Frau Bovary einen Knaben, der sich damit belustigte, die bereits lockere Klinke der Friedhofspforte völlig abzuwürgen.
-- Il va venir, répondit-il."He is just coming," he answered.Mindjárt jön - felelt a gyerek.»Der wird gleich kommen!« war die Antwort.
En effet, la porte du presbytère grinça, l’abbé Bournisien parut; les enfants, pêle-mêle, s’enfuirent dans l’église.And in fact the door of the presbytery grated; Abbe Bournisien appeared; the children, pell-mell, fled into the church.És csakugyan, mintha már nyikorgott volna a plébánia ajtaja. Néhány pillanat mulva Bournisien abbé megjelent, s a gyerekek, egymás nyakára hágva, ész nélkül szaladtak be a templomba.Wirklich knarrte die Tür des Pfarrhauses, und der Abbé Bournisien erschien. Die Kinder rannten eiligst in die Kirche hinein.
-- Ces polissons-là! murmura l’ecclésiastique, toujours les mêmes!"These young scamps!" murmured the priest, "always the same!"Akasztófáravalók! - dörmögött a pap. - Nem lehet ezeket megjavítani!»Rasselbande!« murmelte der Priester. »Einen wie alle Tage!«
Et, ramassant un catéchisme en lambeaux qu’il venait de heurter avec son pied: -- Ça ne respecte rien! Mais, dès qu’il aperçut madame Bovary: -- Excusez-moi, dit-il, je ne vous remettais pas.Then, picking up a catechism all in rags that he had struck with is foot, "They respect nothing!" But as soon as he caught sight of Madame Bovary, "Excuse me," he said; "I did not recognise you."S fölemelve a földről egy nagyon rongyos katekizmust, a melybe a lába bele ütközött, így morgott tovább: - Nem tartanak ezek tiszteletben semmit!... Semmi, de semmi se szent előttük!... Hanem, a hogy észrevette Bovarynét:Er hob einen zerflederten Katechismus auf, an den sein Fuß gestoßen war. »Nichts wird respektiert!« Da bemerkte er Frau Bovary. »Verzeihung!« sagte er. »Ich hatte Sie nicht erkannt.«
Il fourra le catéchisme dans sa poche et s’arrêta, continuant à balancer entre deux doigts la lourde clef de la sacristie.He thrust the catechism into his pocket, and stopped short, balancing the heavy vestry key between his two fingers.Bocsásson meg - szólt - nem vettem észre mindjárt... A katekizmust bedugta a zsebébe s megállt, tovább is himbálva két ujja közt a sekrestye nehéz kulcsát.Er steckte den Katechismus in die Tasche und blieb stehen, indem er den schweren Sakristeischlüssel auf zwei Fingern balancierte.
La lueur du soleil couchant qui frappait, en plein son visage pâlissait le lasting de sa soutane, luisante sous les coudes, effiloquée par le bas. Des taches de graisse et de tabac suivaient sur sa poitrine large la ligne des petits boutons, et elles devenaient plus nombreuses en s’écartant de son rabat, où reposaient les plis abondants de sa peau rouge; elle était semée de macules jaunes qui disparaissaient dans les poils rudes de sa barbe grisonnante. Il venait de dîner et respirait bruyamment.The light of the setting sun that fell full upon his face paled the lasting of his cassock, shiny at the elbows, unravelled at the hem. Grease and tobacco stains followed along his broad chest the lines of the buttons, and grew more numerous the farther they were from his neckcloth, in which the massive folds of his red chin rested; this was dotted with yellow spots, that disappeared beneath the coarse hair of his greyish beard. He had just dined and was breathing noisily.A lemenő nap fénye, mely arczába verődött, valamivel világosabbnak tüntette fel könyökénél kifényesedett s alul meglehetősen kikoszlott reverendáját. Széles mellén az apró gombok függőleges sorához a zsir- és burnót-foltok hasonlóan hosszú és egyenes sora csatlakozott, de a legtöbb pecsétet mégis fentebb lehetett látni, mindjárt a papi gallér alatt, melyen kövér tokája nyugodott. Vörös nyakát sárgás foltok borították, s ezek csak ott tüntek el, a hol már kiütközött a hanyagul beretvált, szürkülő szakál. Éppen most ebédelt és erősen szuszogott.Der Schein der Abendsonne fiel ihm voll ins Gesicht und nahm seiner Soutane alle Farbe. Sie glänzte übrigens an den Ellenbogen bereits, und in den Säumen war sie ausgefasert. Fett- und Tabakflecke begleiteten die Linie der kleinen Knöpfe die Brust entlang. Nach dem Kragen zu, unter dem Doppelkinn seines Gesichts, wurden sie zahlreicher. Es war von Sommersprossen besät, die sich in seinen stoppeligen grauen Bart hinein verloren. Er kam vom Essen und atmete geräuschvoll.
-- Comment vous portez-vous? ajouta-t-il."How are you?" he added.Hogy' van? - kérdezte.»Wie geht es Ihnen?« erkundigte er sich.
-- Mal, répondit Emma; je souffre."Not well," replied Emma; "I am ill."Rosszul - felelt Emma. - Szenvedek.»Schlecht!« antwortete Emma.
-- Eh bien, moi aussi, reprit l’ecclésiastique. Ces premières chaleurs, n’est-ce pas, vous amollissent étonnamment? Enfin, que voulez-vous! nous sommes nés pour souffrir, comme dit saint Paul. Mais, M. Bovary, qu’est-ce qu’il en pense?"Well, and so am I," answered the priest. "These first warm days weaken one most remarkably, don't they? But, after all, we are born to suffer, as St. Paul says. But what does Monsieur Bovary think of it?"Ó, én is! - szólt a pap. - Mikor kitavaszodik az idő, az első meleg napok csodálatosan elbágyasztják az embert. Úgy-e, ön is tapasztalta ezt? De hát, kérem, azért születtünk, hogy szenvedjünk, mint Szent Pál mondta. Hanem, mondja, mit szól ehhez Bovary úr?»Ja, ja! Ganz wie mir«, erwiderte der Priester. »Die ersten warmen Tage machen einen unglaublich matt, nicht wahr? Aber es ist nun einmal so! Wir sind zum Leiden geboren, wie Sankt Paulus sagt. Und wie denkt Herr Bovary darüber?«
-- Lui! fit-elle avec un geste de dédain."He!" she said with a gesture of contempt.Ő! - fakadt ki Emma, a megvetés egy önkéntelen mozdulatával.»Ach der!« Sie machte eine verächtliche Gebärde.
-- Quoi! répliqua le bonhomme tout étonné, il ne vous ordonne pas quelque chose?"What!" replied the good fellow, quite astonished, "doesn't he prescribe something for you?"Hogyan? - kérdezte a derék ember megütődve. - Nem rendel önnek semmit?»Was?« erwiderte der ehrwürdige Mann ganz erstaunt. »Verordnet er Ihnen denn nichts?«
-- Ah! dit Emma, ce ne sont pas les remèdes de la terre qu’il me faudrait."Ah!" said Emma, "it is no earthly remedy I need."Ah! - mondotta Emma. - Nekem nem földi orvosság kell.»Ach,« meinte sie, »irdische Heilmittel, die nutzen mir nichts.«
Mais le curé, de temps à autre, regardait dans l’église, où tous les gamins agenouillés se poussaient de l’épaule, et tombaient comme des capucins de cartes.But the cure from time to time looked into the church, where the kneeling boys were shouldering one another, and tumbling over like packs of cards.De a plébános, időnkint, be-bepillantott a templomba, a hol a térdeplő gyerekek a vállukkal lökdösték egymást, úgy hogy néha egy egész sor fiú olyanformán bukott előre, mint sok, hosszában megtört s egyenesen fölállított kártya, a melyeket valaki lefricskáz.Trotzdem sich der Geistliche unterhielt, warf er seinen Blick doch hin und wieder in die Kirche, wo die Jungen, die niedergekniet waren, sich gegenseitig mit den Schultern anrempelten, so daß sie reihenweise wie die Kegel umpurzelten.
-- Je voudrais savoir..., reprit-elle."I should like to know—" she went on.Szeretném tudni... - kezdte ujra Emma.»Ich möchte gern wissen ...«, fuhr Emma fort.
-- Attends, attends, Riboudet, cria l’ecclésiastique d’une voix colère, je m’en vas aller te chauffer les oreilles, mauvais galopin! Puis, se tournant vers Emma: -- C’est le fils de Boudet le charpentier; ses parents sont à leur aise et lui laissent faire ses fantaisies. Pourtant il apprendrait vite, s’il le voulait, car il est plein d’esprit. Et moi quelquefois, par plaisanterie, je l’appelle donc Riboudet (comme la côte que l’on prend pour aller à Maromme), et je dis même: mon Riboudet. Ah! ah! Mont-Riboudet! L’autre jour, j’ai rapporté ce mot-là à Monseigneur, qui en a ri... il a daigné en rire. -- Et M. Bovary, comment va-t-il?"You look out, Riboudet," cried the priest in an angry voice; "I'll warm your ears, you imp!" Then turning to Emma, "He's Boudet the carpenter's son; his parents are well off, and let him do just as he pleases. Yet he could learn quickly if he would, for he is very sharp. And so sometimes for a joke I call him Riboudet (like the road one takes to go to Maromme) and I even say 'Mon Riboudet.' Ha! Ha! 'Mont Riboudet.' The other day I repeated that just to Monsignor, and he laughed at it; he condescended to laugh at it. And how is Monsieur Bovary?"- Várj, várj, Riboudet! - kiáltott fel a pap haragosan. - Mindjárt megtépázom a füledet, semmirekellő! Aztán, Emma felé fordulva: - Ez Boudet-nak, az ácsnak a fia - szólt. - A szülei jómóduak és mindent megengednek neki. Pedig könnyen tanulna, ha akarna, mert nagyon eszes fiú. Én néha, tréfából, Riboudet-nak hívom, a hogyan azt a hegyoldalt nevezik, a melyen át Maromme-ba ér az ember. Sőt néha így szólitom ki: Det-Boudet-Riboudet. Ah, ah! Det-Boudet-Riboudet! A multkor elmondtam ezt a kegyelmes úrnak, a ki nagyon nevetett rajta... nevetni méltóztatott rajta. - Hát Bovary úr, ő hogy' van?»Warte nur, Boudet, warte du nur!« unterbrach sie der Priester in zornigem Tone. »Ich werde dich gleich an den Ohren kriegen, du Schlingel, du!« Zu Emma gewandt, fügte er hinzu: »Das ist der Junge vom Zimmermann Boudet. Seine Eltern sind schwache Leute; sie lassen dem Jungen die größten Narrenpossen durch. Der Bengel könnte sehr wohl was lernen, wenn er nur wollte, denn er ist gar nicht dumm ... Na, und wie gehts dem Herrn Gemahl?«
Elle semblait ne pas entendre. Il continua:She seemed not to hear him. And he went on—Bovaryné mintha nem hallotta volna. A pap folytatta:Emma tat, als ob sie die Frage überhört hätte. Der Geistliche fuhr fort:
-- Toujours fort occupé, sans doute? car nous sommes certainement, lui et moi, les deux personnes de la paroisse qui avons le plus à faire. Mais lui, il est le médecin des corps, ajouta-t-il avec un rire épais, et moi, je le suis des âmes!"Always very busy, no doubt; for he and I are certainly the busiest people in the parish. But he is doctor of the body," he added with a thick laugh, "and I of the soul."Persze, nagyon el van foglalva? Mert kétségtelen, hogy az egész egyházközségben neki meg nekem van a legtöbb dolgunk. Tudniillik ő a test orvosa - magyarázta jóizüen nevetve - én meg a léleké!»Immer tüchtig beschäftigt, nicht wahr? Ja, ja! Er und ich, wir beiden haben im Kirchspiel zweifellos am meisten zu tun ...« Er lachte behäbig, »... er als Arzt des Leibes und ich der Seele.«
Elle fixa sur le prêtre des yeux suppliants. -- Oui..., dit-elle, vous soulagez toutes les misères.She fixed her pleading eyes upon the priest. "Yes," she said, "you solace all sorrows."Emma úgy tekintett a papra, mintha könyörögni akarna neki. - Igen... - szólt - az ön szava könnyít minden nyomorúságon.Emma schaute ihn flehentlich an. »Sie! Ja!« sagte sie. »Sie heilen alle Wunden!«
-- Ah! ne m’en parlez pas, madame Bovary! Ce matin même, il a fallu que j’aille dans le Bas-Diauville pour une vache qui avait l’enfle; ils croyaient que c’était un sort. Toutes leurs vaches, je ne sais comment... Mais, pardon! Longuermarre et Boudet! sac à papier! voulez-vous bien finir!"Ah! don't talk to me of it, Madame Bovary. This morning I had to go to Bas-Diauville for a cow that was ill; they thought it was under a spell. All their cows, I don't know how it is—But pardon me! Longuemarre and Boudet! Bless me! Will you leave off?"Sajnos, nem könnyit, Bovaryné asszony! Ma reggel is el kellett mennem Bas-Diauville-ba, mert ott egy tehén felfuvódott, s az emberek azt hitték, hogy a tehenet megbabonázták. Minden tehenük, tudom is én hogyan és miért... De, bocsánatot kérek... Longuemarre és Boudet!... Vigyen el benneteket az ördög!... Nem nyughattok, a míg helyben nem hagylak benneteket?!...»Oh! Sprechen Sie nicht so, Frau Bovary! Gerade heute vormittag, da bin ich nach Bas-Diauville gerufen worden, zu einer wassersüchtigen Kuh. Die Leute glaubten, das Tier sei verhext. Merkwürdig! Alle Kühe da ... Verzeihen Sie mal! -- Longuemarre und Boudet! Zum Donnerwetter! Wollt ihr stille sein!«
Et, d’un bond, il s’élança dans l’église.And with a bound he ran into the church.És berohant a templomba.Mit einem großen Satze war er drinnen in der Kirche.
Les gamins, alors, se pressaient autour du grand pupitre, grimpaient sur le tabouret du chantre, ouvraient le missel; et d’autres, à pas de loup, allaient se hasarder bientôt jusque dans le confessionnal. Mais le curé, soudain, distribua sur tous une grêle de soufflets. Les prenant par le collet de la veste, il les enlevait de terre et les reposait à deux genoux sur les pavés du choeur, fortement, comme s’il eût voulu les y planter.The boys were just then clustering round the large desk, climbing over the precentor's footstool, opening the missal; and others on tiptoe were just about to venture into the confessional. But the priest suddenly distributed a shower of cuffs among them. Seizing them by the collars of their coats, he lifted them from the ground, and deposited them on their knees on the stones of the choir, firmly, as if he meant planting them there.A fiúk ezalatt a sekrestye nagy, fiókos asztala körül tülekedtek, s előszedték a misekönyvet; néhányan fölmentek a karzatra s rámásztak a kántor karfa és támla nélkül való, mozgó székére; egy páran végül odáig vitték a szemtelenséget, hogy oda lopóztak a gyóntatószékhez és belebujtak. De egyszerre megjelent a plébános és a pofonok egész jégesőjét ontotta rájok. Megfogta a ruhájuk gallérját, felkapta őket a földről és úgy odateremtette térdeiket a templomkarzat kövezetéhez, mintha leakarta volna czövekelni őket.Da flohen die Knaben hinter das Meßpult oder kletterten auf den Sitz des Vorsängers. Andre verkrochen sich in den Beichtstuhl. Aber der Pfarrer teilte behend rechts und links einen Hagel von Backpfeifen aus; einen der Jungen packte er am Rockkragen, hob ihn in die Luft und duckte ihn dann in die Knie, als ob er ihn mit aller Gewalt in die Steinfliese hineindrücken wollte.
-- Allez, dit-il quand il fut revenu près d’Emma, et en déployant son large mouchoir d’indienne, dont il mit un angle entre ses dents, les cultivateurs sont bien à plaindre!"Yes," said he, when he returned to Emma, unfolding his large cotton handkerchief, one corner of which he put between his teeth, "farmers are much to be pitied."Mikor aztán visszatért Emmához: - Bizony, kérem - szólt, kibontva nagy, karton zsebkendőjét, melynek egyik csücskét a fogai közé vette - a mezőgazdák sajnálatraméltók!»So!« sagte er zu Frau Bovary, als er wieder bei ihr war, während er sein großes Kattuntaschentuch entfaltete und sich den Schweiß von der Stirn wischte. »Die Landleute sind recht zu bedauern ...«
-- Il y en a d’autres, répondit-elle."Others, too," she replied.Vannak mások is - felelt Emma - a kik sajnálatraméltók...»Andre Leute auch«, meinte sie.
-- Assurément! les ouvriers des villes, par exemple."Assuredly. Town-labourers, for example."Bizonyára! A városi munkások például...»Gewiß! Die Arbeiter in den Städten zum Beispiel.«
-- Ce ne sont pas eux..."It is not they—"Nem azokra gondolok...»Die meine ich nicht.«
-- Pardonnez-moi! j’ai connu là de pauvres mères de famille, des femmes vertueuses, je vous assure, de véritables saintes, qui manquaient même de pain."Pardon! I've there known poor mothers of families, virtuous women, I assure you, real saints, who wanted even bread."Bocsánatot kérek!... Ismertem én ott szegény családanyákat... erényes asszonyokat, mondhatom... valóságos szenteket, a kiknek még kenyerük se volt.»Erlauben Sie mir! Ich habe unter ihnen Familienmütter kennen lernen, ehrbare Frauen, ich sage Ihnen: wahre Heilige. Und sie hatten nicht einmal das tägliche Brot.«
-- Mais celles, reprit Emma (et les coins de sa bouche se tordaient en parlant), celles, monsieur le curé, qui ont du pain, et qui n’ont pas..."But those," replied Emma, and the corners of her mouth twitched as she spoke, "those, Monsieur le Cure, who have bread and have no—"Azokra gondolok, plébános úr - folytatta Emma és mialatt beszélt, a szája széle vonaglott - a kiknek van kenyerük, de nincs...»Ich meine solche,« fuhr Emma fort, und ihre Mundwinkel zitterten, während sie sprach, »solche, Herr Pfarrer, die zwar ihr täglich Brot haben, aber kein ...«
-- De feu l’hiver, dit le prêtre."Fire in the winter," said the priest.Tüzelőjük télen át - szólt a pap.»Kein Holz im Winter ...«, ergänzte der Priester.
-- Eh! qu’importe?"Oh, what does that matter?"Eh, mit tesz az!»Ach, was liegt daran?«
-- Comment! qu’importe? Il me semble, à moi, que lorsqu’on est bien chauffé, bien nourri..., car enfin..."What! What does it matter? It seems to me that when one has firing and food—for, after all—"Hogyan? Mit tesz az?! De hiszen... az én szerény véleményem az, hogy ha az ember nem fázik, s ha jól táplálkozik... mert végre is...»Was daran liegt? Mich dünkt, wer gut zu essen hat und eine warme Stube ... denn schließlich ...«
-- Mon Dieu! mon Dieu! soupirait-elle."My God! my God!" she sighed.Ó, Istenem! Istenem! - sóhajtozott Emma.»O du mein Gott!« seufzte Emma.
-- Vous vous trouvez gênée? fit-il, en s’avançant d’un air inquiet; c’est la digestion, sans doute? Il faut rentrer chez vous, madame Bovary, boire un peu de thé; ça vous fortifiera, ou bien un verre d’eau fraîche avec de la cassonade."It is indigestion, no doubt? You must get home, Madame Bovary; drink a little tea, that will strengthen you, or else a glass of fresh water with a little moist sugar."Rosszul van? - nyugtalankodott a pap, s közelebb lépett hozzá. - Bizonyosan egy kis gyomorrontás, nem lehet egyéb! Akkor jó lesz, ha haza megy, Bovaryné asszony! Igyék meg egy csésze teát... ez mindenesetre jót fog tenni... vagy egy pohár czukros vizet.»Ist Ihnen nicht wohl?« fragte er, indem er sich ihr besorgt näherte. »Gewiß Magenbeschwerden? Sie müssen heimgehen, Frau Bovary, und eine Tasse Tee trinken! Das wird Sie kräftigen. Oder vielleicht lieber eine Limonade?«
-- Pourquoi? Et elle avait l’air de quelqu’un qui se réveille d’un songe."Why?" And she looked like one awaking from a dream.Miért? S olyan volt az arcza, mint azé az emberé, a kit álmából zavartak fel.»Wozu?« Sie sah aus, als erwache sie aus einem Traume.
-- C’est que vous passiez la main sur votre front. J’ai cru qu’un étourdissement vous prenait. Puis, se ravisant: -- Mais vous me demandiez quelque chose? Qu’est-ce donc? Je ne sais plus."Well, you see, you were putting your hand to your forehead. I thought you felt faint." Then, bethinking himself, "But you were asking me something? What was it? I really don't remember."Mert a homlokára tette a kezét. Azt hittem, hogy szédülés környékezi. Azután eszébe jutott: - De kérdezni akart valamit? Mit? Már nem tudom.»Sie faßten mit der Hand nach Ihrer Stirn, und da glaubte ich, es sei Ihnen schwindlig.« Er besann sich. »Aber wollten Sie mich nicht etwas fragen? Mir ist es so. Was war es denn?«
-- Moi? Rien..., rien..., répétait Emma."I? Nothing! nothing!" repeated Emma.Én?!... Semmit... semmit... - ismételte Emma.»Ich? Nichts ... oh, nichts!« stammelte Emma.
Et son regard, qu’elle promenait autour d’elle, s’abaissa lentement sur le vieillard à soutane. Ils se considéraient tous les deux, face à face, sans parler.And the glance she cast round her slowly fell upon the old man in the cassock. They looked at one another face to face without speaking.És tekintete, mely előbb tévetegül járt erre-arra, lassankint megállapodott s rátapadt a reverendás öreg emberre. Egy pár pillanatig nézték egymást, a nélkül, hogy egy szót szóltak volna.Ihr Blick, der in der Ferne verweilt hatte, fiel müd auf den alten Mann in der Soutane. Sie sahen sich beide in die Augen, ohne etwas zu sagen.
-- Alors, madame Bovary, dit-il enfin, faites excuse, mais le devoir avant tout, vous savez; il faut que j’expédie mes garnements. Voilà les premières communions qui vont venir. Nous serons encore surpris, j’en ai peur! Aussi, à partir de l’Ascension, je les tiens recta tous les mercredis une heure de plus. Ces pauvres enfants! on ne saurait les diriger trop tôt dans la voie du Seigneur, comme, du reste, il nous l’a recommandé lui- même par la bouche de son divin Fils... Bonne santé, madame; mes respects à monsieur votre mari!"Then, Madame Bovary," he said at last, "excuse me, but duty first, you know; I must look after my good-for-nothings. The first communion will soon be upon us, and I fear we shall be behind after all. So after Ascension Day I keep them recta* an extra hour every Wednesday. Poor children! One cannot lead them too soon into the path of the Lord, as, moreover, he has himself recommended us to do by the mouth of his Divine Son. Good health to you, madame; my respects to your husband."Akkor hát, Bovaryné asszony - szólt végre a pap - bocsánatot kérek, de, tetszik tudni, első a kötelesség; ideje, hogy leczkét adjak ezeknek a semmirekellőknek. Nemsokára itt lesz az első áldozás napja, és tartok tőle, hogy máris elkéstünk egy kicsit. Azért áldozó csütörtöktől fogva minden szerdán recta egy órával többet kell tanulniok. Szegény gyerekek! Az, hogy az igaz útra vezessük őket, soha se történhetik elég korán; különben ezt ajánlotta nekünk maga az Ur is, isteni Fiának a szavai által... Jó egészséget, Bovaryné asszony; tiszteletemet kedves férjének!»Dann entschuldigen Sie, Frau Bovary«, sagte er nach einer Weile. »Die Pflicht ruft mich. Ich muß zu meinen Taugenichtsen da. Die erste Kommunion rückt heran. Ich fürchte, sie überrumpelt uns. Seit Himmelfahrt behalte ich die Kinder alle Mittwoch eine Stunde länger hier. Die armen Kleinen! Man kann sie nicht früh genug auf den Weg des Herrn leiten, wie es Gottes Sohn uns ja anbefohlen hat ... Recht gute Besserung, Frau Doktor! Empfehlen Sie mich, bitte, Ihrem Herrn Gemahl!«
Et il entra dans l’église, en faisant dès la porte une génuflexion.And he went into the church making a genuflexion as soon as he reached the door.És bement a templomba, miután az ajtóban térdet hajtott.Damit trat er in die Kirche, nachdem er an der Schwelle das Knie gebeugt hatte.
Emma le vit qui disparaissait entre la double ligne des bancs, marchant à pas lourds, la tête un peu penchée sur l’épaule, et avec ses deux mains entrouvertes, qu’il portait en dehors.Emma saw him disappear between the double row of forms, walking with a heavy tread, his head a little bent over his shoulder, and with his two hands half-open behind him.Emma utána nézett és látta, mint tünik el a két padsor között, nehézkesen lépegetve, egy kicsit előre görbülve, két kezét és karját kiterjesztve.Emma sah ihm nach, bis er zwischen den Bänken verschwand. Er ging schwerfällig, den Kopf ein wenig eingezogen, die beiden Hände in segnender Haltung.
Puis elle tourna sur ses talons, tout d’un bloc comme une statue sur un pivot, et prit le chemin de sa maison. Mais la grosse voix du curé, la voix claire des gamins arrivaient encore à son oreille et continuaient derrière elle:Then she turned on her heel all of one piece, like a statue on a pivot, and went homewards. But the loud voice of the priest, the clear voices of the boys still reached her ears, and went on behind her.Mikor eltünt, Emma sarkon fordult, olyan hirtelen mozdulattal, mint a hogy egy forgatható szobrocska fordul meg a talapzata körül, s megindult hazafelé. De még jó darab