The Naulahka: A Story of West and East

by Rudyard Kipling

Aligned by: HTLAL collection


English

Hungarian

Source: mek.oszk.hu
Translation: Tibor Déry
THE NAULAHKA: A STORY OF WEST AND EAST.A MAHARADZSA KINCSE
BY RUDYARD KIPLING AND WOLCOTT BALESTIERRUDYARD KIPLING
CHAPTER I.ELSŐ FEJEZET.
NICHOLAS TARVIN sat in the moonlight on the unrailed bridge that crossed the irrigating-ditch above Topaz, dangling his feet over the stream. A brown, sad-eyed little woman sat beside him, staring quietly at the moon. She was tanned with the tan of the girl who does not mind wind and rain and sun, and her eyes were sad with the settled melancholy of eyes that know big mountains, and seas of plain, and care, and life. The women of the West shade such eyes under their hands at sunset in their cabin doors, scanning those hills or those grassless, treeless plains for the home-coming of their men. A hard life is always hardest for the woman.Egy holdfényes éjszakán Tarwin Nick a korlátnélküli hídon ült, amely Topáz mellett keresztezte a kanálist, s lustán lógatta lábát a víz fölött. Vékony, szomorúszemű, barna leány ült mellette, némán bámulva a holdat. Napcserzette bőrén meglátszott, hogy nem kíméli magát se széltől, se esőtől, se naptól; tekintete mély szomorúságot tükrözött, amely otthonos mind­azok szemében, akik sokat látták a nagy hegyeket és síkokat, a gondot és az életet. Azokban a szemekben, amelyeket Nyugat asszonyai kezükkel beárnyékolnak, ha napnyugtakor kunyhó­juk küszöbéről elnéznek a dombok s a fűtől, fától kopár sík fölött és férjük hazajövetelét lesik. A rossz élet mindig az asszonynak a legrosszabb.
Kate Sheriff had lived with her face to the west and with her smouldering eyes fixed upon the wilderness since she could walk. She had advanced into the wilderness with the railroad. Until she had gone away to school she had never lived where the railroad ran both ways. She had often stayed long enough at the end of a section with her family to see the first glimmering streaks of the raw dawn of civilization, usually helped out by the electric light; but in the new and still newer lands to which her father's civil-engineering orders called them from year to year there were not even arc lamps. There was a saloon under a tent, and there was the section-house, where they lived, and where her mother had sometimes taken to board the men employed by her husband. But it was not these influences alone that had produced the young woman of twenty-three who sat near Tarvin, and who had just told him gently that she liked him, but that she had a duty elsewhere.Sheriff Kate nyugat felé forduló arccal nőtt fel; amióta járni tudott, szeme nem látott mást, mint a puszta vad kopárságát. A vasúttal együtt jött a pusztaságba. De amíg iskolába nem került, soha nem lakott olyan helyen, amelyet a vasút érintett volna. Családjával elég gyakran lakott már egy-egy félig kiépített szakasz végén s volt alkalma megfigyelni a civilizáció nem egy, ködlő villanyfénytől kísért hajnalhasadását, de apját egyre távolabbi vidékekre hajtotta vasútmérnöki foglalkozása s voltak idők, amikor még csak ívlámpák sem kerültek szemük elé. Az építészeti irodának szolgáló kunyhóban laktak s volt sátruk, amelyben anyja koszttal, lakással látta el a férje felügyelete alatt dolgozó munkásokat. De nem kizárólag ezek a körülmények formálták ki a Tarwin mellett ülő huszonhárom éves lány természetét, aki épp e pillanatban közölte vele, hogy szereti őt, de hogy kötelessége másfelé szólítja.
This duty, as she conceived it, was, briefly, to spend her life in the East in the effort to better the condition of the women of India. It had come to her as an inspiration and a command two years before, toward the end of her second year at the St. Louis school where she went to tie up the loose ends of the education she had given herself in lonely camps.Kötelességének pedig azt tartotta, hogy életét India asszonyainak felsegítésére szentelje. Két évvel ezelőtt parancsszerű ihlet szállta meg, a St. Louisban töltött második iskolaév vége felé, ahol a magányban szerzett nevelését igyekezett tökéletesíteni.
Kate's mission had been laid on her one April afternoon warmed and sunned with the first breath of spring. The green trees, the swelling buds, and the sunlight outside had tempted her from the prospect of a lecture on India by a Hindu woman; and it was finally because it was a school duty not to be escaped that she listened to Pundita Ramabai's account of the sad case of her sisters at home. It was a heart-breaking story, and the girls, making the offerings begged of them in strange accents, went from it stilled and awed to the measure of their natures, and talked it over in the corridors in whispers until a nervous giggle broke the tension, and they began chattering again.Kate egy napsütötte, naphevítette áprilisi délután értette meg küldetését. A tavasz első fuvallata nyomán, mindenütt kihajtó zöld rügyek, az első virágok s a heves napfény majdnem kísértésbe ejtették, hogy távol maradjon egy hindu asszony előadásáról s végül is csak a diáki kötelesség bírta rá, hogy mégis csak elmenjen és meghallgassa Pundita Ramabai-t, aki hazájabeli nővéreinek szomorú sorsáról beszélt. Szívszaggató történet volt; a lányok, miután az idegenszerű kiejtéssel előadott felszólításra átadták a nyomor enyhítésére szánt könyör­adományaikat, többé-kevésbé megrendülve mentek ki a teremből, suttogva tárgyalták meg a hallottakat, míg végül is egy ideges viháncolás fel nem oldotta a feszültséget s újra meg nem kezdődött a megszokott pletykálkodás.
Kate made her way from the hall with the fixed, inward-looking eye, the flaming cheek, and airborne limbs of one on whom the mantle of the Spirit has descended. She went quickly out into the school-garden, away from everybody, and paced the flower-bordered walks, exalted, rich, sure, happy. She had found herself. The flowers knew it, the tender-leaved trees overhead were aware, the shining sky had word. Her head was high; she wanted to dance, and, much more, she wanted to cry. A pulse in her forehead went beat, beat; the warm blood sang through her veins; she stopped every little while to take a deep draft of the good air. In those moments she dedicated herself.Kate merev, befelé fordult tekintettel, égő arccal s szárnyas léptekkel ment ki az előadásról, mintha a Szent Lélek szállta volna meg. Gyorsan lesietett a kertbe, hogy egyedül marad­has­son, végigsétált a tavaszi virágokkal beszegett utakon. Kimondhatatlanul gazdagnak, biztos­nak s boldognak érezte magát; felfedezte saját magát. A virágok mindent tudtak, feje fölött a finomlevelű ágak megértették, a ragyogó alkonyati égnek is tudomása volt arról, ami bensejé­ben történt. Büszkeség és boldogság töltötte be a lelkét, táncolni szeretett volna, de még sokkal inkább sírni. Halántékán hevesen lüktettek az erek, bőre alatt zúgott a meleg, fiatal vér; és Kate meg-megállt, hogy mély lélegzettel beszívja a friss levegőt. Ez volt az az óra, amelyben megtalálta élete hivatását.
All her life should take breath from this hour; she vowed it to the service this day revealed to her, as once to the prophets vowed all her strength and mind and heart. The angel of the Lord had laid a command upon her. She obeyed joyfully.Elhatározása egész életére kihatással volt; annak a feladatnak a teljesítésére szánta, amelyet, mint a prófétáknak küldetésüket, ez a nap kinyilatkoztatott neki. S ennek a szolgálatnak szentelte szíve s esze minden erejét. Az Úr angyala parancsot hozott. S ő vidáman engedel­meskedett.
And now after two years spent in fitting herself for her calling she returned to Topaz, a capable and instructed nurse, on fire for her work in India, to find that Tarvin wished her to stay at Topaz and marry him.S most, miután két évig készült hivatására, s mint teljesen végzett s alaposan felkészült ápolónő tért vissza Topázba, alig várva indiai munkája kezdetét, ez a Tarwin eléje áll és Topázban akarja őt tartani, hogy feleségül vegye.
"You can call it what you like," Tarvin told her, while she gazed at the moon; "you can call it duty, or you can call it woman's sphere, or you can call it, as that meddling missionary called it at church to-night, 'carrying the light to them that sit in darkness.' I've no doubt you've got a halo to put to it; they've taught you names enough for things in the East. But for me, what I say is, it's a freeze-out."- Nevezheted, aminek akarod - mondta Tarwin, mialatt a lány a holdra meredt -, nevezheted kötelességnek, magasztos hivatásnak, vagy mondhatod azt is, amit ma éjszaka a templomban az a nagyhangú misszionárius, hogy kötelességed világosságot vinni azoknak, akik a sötétségben élnek, nem kételkedem egy pillanatig sem benne, hogy egy csomó hangzatos kifogást fogsz felhozni, hisz ott keleten az emberek szép neveket találnak mindenre - én a magam részéről egyszerűen azt találom, hogy szívtelenség.
"Don't say that, Nick. It's a call."- Ne mondj ilyeneket, Nick! Ez a hivatásom!
"You've got a call to stay at home; and if you haven't heard of it, I'm a committee to notify you," said Tarvin, doggedly. He shied a pebble into the irrigating-ditch, and eyed the racing current with lowering brows.- Neked idehaza is van hivatásod, s amennyiben nem tudnál róla, felhatalmazásom van arra, hogy közöljem veled - felelte Tarwin. - Egy kavicsot hajított a kanálisba és összehúzott szemöldökkel meredt a sötéten zúgó vízbe.
"Dear Nick, how can you bear to urge any one who is free to stay at home and shirk after what we've heard to-night?"- Kedves Nick, azok után, amiket ma este hallottunk, hogy van szíved, egy szabad embert rábeszélni arra, hogy maradjon idehaza a kuckójában?
"Well, by the holy smoke, some one has got to urge girls to stand by the old machine, these days! You girls are no good at all under the new regulations until you desert. It's the road to honor."- Atyaúristen, manapság a szószékről kellene nektek lányoknak megmagyarázni, hogy nem szabad faképnél hagynotok a világ öreg masináját. Nem értetek semmit ebből az új rendből, ha megszöktök előle. A zászlót elhagyni nem becsületes dolog.
"Desert!" gasped Kate. She turned her eyes on him.- A zászlót elhagyni?... - kiáltotta Kate, Tarwinra szegezve kérdő tekintetét.
"Well, what do you call it? That's what the little girl I used to know on Section 10 of the N. P. and Y. would have called it. O Kate dear, put yourself back in the old days; remember yourself then, remember what we used to be to each other, and see if you don't see it that way. You've got a father and mother, haven't you? You can't say it's the square thing to give them up. And you've got a man sitting beside you on this bridge who loves you for all he's worth loves you, you dear old thing, for keeps. You used to like him a little bit too. Eh?"- Úgy van, hát mi másnak nevezed, amit teszel? Az a kis lány, akit az N. P. Y. vonal 10. szakaszán megismertem, bizonyára úgy gondolkodott volna erről, mint én. Kedves Kate, gondolj egy kicsit a régi időkre, idézd emlékezetedbe, hogy milyen voltál akkor, hogy mit jelentettünk akkor egymásnak s próbáld megtalálni az utadat. Neked is van apád, anyád, ugye? Csak nem akarod azt állítani, hogy becsületes dolog, elhagyni őket? És melletted, ezen a hídon is ül egy ember, aki minden porcikájával szeret téged, te drága jószág... állhatatosan szeret. Azelőtt te is szeretted őt egy kissé, nem igaz?
He slid his arm about her as he spoke, and for a moment she let it rest there.Az utolsó szavaknál óvatosan átölelte a lányt, aki egy darabig nem védekezett.
"Does that mean nothing to you either? Don't you seem to see a call here too, Kate?"- Hát mindez nem jelent semmit számodra, Kate? Nem gondolod, hogy ez is lehet hivatás?
He forced her to turn her face to him, and gazed wistfully into her eyes for a moment. They were brown, and the moonlight deepened their sober depths.Maga felé fordította a lány arcát s elgondolkodva szemeibe nézett. Barna, tiszta ragyogásukat fokozta a hold szelíd fénye.
"Do you think you have a claim?" she asked, after a moment.- Azt hiszed, hogy jogod van hozzám? - kérdezte egy pillanatnyi szünet után a lány.
"I'll think almost anything to keep you. But no; I haven't any claim or none at least that you are not free to jump. But we all have a claim; hang it, the situation has a claim. If you don't stay, you go back on it. That's what I mean."- Mindent hiszek, amivel visszatarthatlak. Jobban mondva, nem is hiszem, hogy jogom van hozzád, legalább is olyan jogom nincs, amelytől te meg ne foszthatnál, ha akarnál. De vigye el az ördög, valamennyiünknek jogunk van egymáshoz, ha a körülmények úgy fordulnak. És ha nem maradsz itt, hát az határozottan jogtalanság, ez a véleményem!
"You don't take a serious view of things, Nick," she said, putting down his arm.- Te semmiről sem beszélsz komolyan, Nick! - mondta a leány és eltolta a karját.
Tarvin didn't see the connection; but he said good-humoredly,Tarwin ugyan nem látott összefüggést szavai és e között a kijelentés között, de azért jókedvűen felelt:
"Oh, yes, I do! There's no serious view of life I won't take in fun to please you."- Dehogynem! De nincs a világnak olyan komoly dolga, amit a te kedvedért ne tudnék vidámnak látni!
"You see you're not in earnest."- Ugye mondtam! Te semmit sem veszel komolyan!
"There's one thing I'm in earnest about," he whispered in her ear.- Van egy dolog, amit komolyan veszek - suttogta a fülébe.
"Is there?" She turned away her head.- Igazán? - Elfordította fejét.
"I can't live without you." He leaned toward her, and added in a lower voice, "Another thing, Kate I won't."- Nem tudok nélküled élni! - Közelebb hajolt hozzá s még halkabban folytatta. - És nem is akarok, Kate!
Kate compressed her lips. She had her own will. They sat on the bridge beating out their difference until they heard the kitchen clock in a cabin on the other side of the ditch strike eleven. The stream came down out of the mountains that loomed above them; they were half a mile from the town. The stillness and the loneliness closed on Tarvin with a physical grip as Kate got up and said decisively that she must go home. He knew she meant that she must go to India, and his own will crumpled helplessly for the moment within hers.Kate összeszorította az ajkát. Ő is tudott „akarni”. Vitatkozásaikba merülve tovább ültek a hídon, míg a kanálison túl tizenegy órát nem ütött az egyik ház konyhaórája. A víz a hegyekből jött, amelyek mögöttük emelkedtek a magasba; félmérföldnyire voltak a várostól. A magányosság és gyötrő csend hulláma borította el Tarwint, amikor a leány felállt és határozottan kijelentette, hogy most már el kell mennie. Jól tudta, azt érti ez alatt, hogy el kell mennie Indiába és saját akaratereje pillanatnyilag összemorzsolódott a lány makacsabb energiáján.
He asked himself whether this was the will by which he earned his living, the will which at twenty-eight had made him a successful man by Topaz standards, which was taking him to the State legislature, and which would one day take him much further, unless what ceased to be what. He shook himself scornfully; but he had to add to himself that after all she was only a girl, if he did love her, before he could stride to her side, as she turned her back on him, and say,Nem értette, hova tűnt az ő régi erélye, amellyel eddig úgy tudta irányítani az életét, hogy 28 éves korára már befolyásos emberré lett Topázban és megvolt minden kilátása arra, hogy beválasszák államának törvényhozó testületébe és még magasabb pozíciókba is, feltéve, hogy azon az úton marad, amelyet megkezdett. Megrázkódott, annyira megvetette magát. Végül is csak az vigasztalta meg, hogy utóvégre is csak nőről van szó, akármennyire szereti is. Beérte az előtte haladót:
"See here, young woman, you're away off!"- Te már végleg úton vagy, kislány? - kérdezte tőle.
She did not answer, but walked on.A leány nem felelt, nyugodtan továbbment.
"You're not going to throw your life away on this Indian scheme," he pursued. "I won't have it. Your father won't have it. Your mother will kick and scream at it, and I'll be there to encourage her. We have some use for your life, if you haven't. You don't know the size of your contract. The land isn't fit for rats; it's the Bad Lands, yes; that's just what it is, a great big Bad Lands, morally, physically, and agriculturally, Bad Lands. It's no place for white men, let alone white women; there's no climate, no government, no drainage; and there's cholera, heat, and fighting until you can't rest. You'll find it all in the Sunday papers. You want to stay right where you are, young lady."- Nem fogod az életedet eldobni ezek miatt az indiai kísértetek miatt! - mondta. - Én nem fogom megengedni. Az apád sem fogja megengedni. Édesanyád bőgni és rúgkapálni fog ellene, én pedig ellened fogom uszítani. Mi hasznát tudjuk venni az életednek, ha te nem hiszed is el. Fogalmad sincs a feladatról, amelyet vállalni akarsz. Az az ország még patká­nyok­nak sem jó, egy nagy mocsár az, úgy van, egy nagy mocsár, erkölcsileg, egészségileg és földmívelés szempontjából is. Nem fehér embernek való hely, még kevésbé fehér asszonynak - rossz klímája van, rossz kormánya, kanálisai nincsenek, csak kolera van ott, hőség és küzdelem, amíg fel nem fordul az ember. Minderről olvashatsz a vasárnapi lapban. Szépen itt fogsz maradni a helyeden, drága hölgyem!
She stopped a moment in the road they were following back to Topaz and glanced at his face in the moonlight. He took her hand, and, for all his masterfulness, awaited her word with parted lips.A lány egy pillanatra megállt az út közepén és belenézett Tarwin holdfényvilágított arcába. Ez megfogta a kezét, és remegő ajakkal leste a választ:
"You're a good man, Nick, but" she drooped her eyes "I'm going to sail on the 31st for Calcutta."- Derék ember vagy, Nick - mondta Kate földresütött szemmel -, de én 31-én elutazom Kalkuttába.
CHAPTER II.MÁSODIK FEJEZET.
Beware the man who's crossed in lore,
For pent-up steam must find its vent;
Step back when he is on the move
And lend him all the continent.
The Buck and the Saw.
To sail from New York the 31st she must leave Topaz by the 27th at latest. It was now the 15th. Tarvin made the most of the intervening time. He called on her at her home every evening, and argued it out with her.Hogy 31-én hajóra szállhasson Newyorkban, 27-én el kellett hagynia Topázt. 15-ike volt. Tarwin ki akarta használni a hátralevő időt. Esténként meglátogatta a lányt, és újra meg újra megvitatták elhatározását.
Kate listened with the gentlest willingness to be convinced, but with a dread firmness round the corners of her mouth, and with a sad wish to be good to him, if she could, battling in her eyes with a sadder helplessness.Kate szelíd jóakarattal hallgatta a fiút, mint aki szeretné, ha meggyőznék, de homlokát fenyegető határozottság árnyékolta. A bánatos vágy, hogy amennyire lehet, jó lehessen hozzá, még szomorúbbá tette határozatlan, segítségért esdeklő tekintetét.
"I'm called," she cried. "I'm called. I can't get away from it. I can't help listening. I can't help going."- Nekem ez a hivatásom! - kiáltotta. - Nem tudok kitérni előle. Nekem engedelmeskednem kell. Nekem el kell mennem!
And, as she told him, grieving, how the cry of her sisters out of that dim misery, that was yet so distinct, tugged at her heart, how the useless horror and torture of their lives called on her by night and by day, Tarvin could not refuse to respect the solemnly felt need that drew her from him. He could not help begging her in every accent he knew not to harken to it, but the painful pull of the cry she heard was not a strange or incredible thing to his own generous heart. He only urged hotly that there were other cries, and that there were other people to attend to this one. He, too, had a need, the need for her; and she another, if she would stop a moment to listen to it. They needed each other; that was the supreme need. The women in India could wait; they would go over and look them up later, when the Three C.'s had come to Topaz, and he had made his pile. Meanwhile there was happiness; meanwhile there was love. He was ingenious, he was deeply in love, he knew what he wanted, and he found the most persuasive language for making it seem to be what she wanted in disguise. Kate had to strengthen her resolution often in the intervals between his visits. She could not say much in reply. She had no such gift of communicating herself as Tarvin. Hers was the still, deep, voiceless nature that can only feel and act.És ha fájdalmas hangon elmondta neki, mennyire zaklatják lelkiismeretét sötétségben, nehéz nyomorúságban élő testvéreinek segélykiáltásai, a gyötrelem és a kegyetlenség, amely között sínylődnek, akkor Tarwinnak be kellett vallania, hogy respektust érez a mások szenvedése iránti könyörület ekkora szenvedélyén. Bár nem mondott le arról, hogy Kate-et minden rendel­kezésére álló tudásával és erejével visszatartsa terve megvalósításától, maga is méltányolta azt és nemes, nagylelkű természetével megértette, hogy a leány nem tud süket füllel elhaladni a távoli szenvedés jajszava mellett. Csak annyit igyekezett megértetni a lánnyal, hogy másnak is szüksége lehet az ő segítségére, amazok megmentésére pedig viszont akadhat más is, mint éppen Kate Sheriff. Hisz ő is bajban van, neki is szüksége van Kate-re és Kate-nek is szüksége lehet rá. Kölcsönösen szükségük van egymásra és szerinte ez a szükség a legparancsolóbb. India asszonyai várjanak még, majd később, ha a C. C. C. már elérte Topázt és ő, Tarwin révbe futott, akkor átmennek együtt és utánanézhetnek a dolognak. Egyelőre a boldogságról van szó, a szerelemről van szó! Tarwin találékony volt; mélyen és igazán szeretett, pontosan tudta, hogy mit akar és félig-meddig meg tudta győzni a leányt, hogy valójában ő sem akar mást. Kate-nek a fiú minden egyes látogatása után mindig újra és újra meg kellett magát erősítenie, hogy hű maradhasson elhatározásához. Vita közben nem igen tudott mit felelni. Nem volt meg benne az a közlékenység, ami Tarwinban, nem tudott érzelmeinek kifejezést adni. Azok közé az emberek közé tartozott, akik szótalanok, mélyek, csak érezni és cselekedni tudnak.
She had the kind of pluck and the capacity for silent endurance which goes with such natures, or she must often have faltered and turned back from the resolve which had come upon her in the school garden that spring day, in the two years that followed it. Her parents were the first obstacle. They refused outright to allow her to study medicine. She had wished to be both physician and nurse, believing that in India she would find use for both callings; but since she could follow only one, she was content to enroll herself as a student at a New York training-school for nurses, and this her parents suffered in the bewilderment of finding that they had forgotten how to oppose her gently resolute will through the lifelong habit of yielding to it.Hideg és csendes bátorság volt benne és panaszkodás nélkül tudott szenvedni. Ha nem így van, már régen visszaijedt volna attól a számtalan akadálytól, amely szüntelenül az útjába állott két év előtti elhatározásának, amely ama tavaszi napon az iskola kertjében fogamzott. Szülei voltak az első akadály. Annak idején kereken megtagadták azt a kívánságát, hogy orvosnő lehessen. Ápolónő és orvosnő szeretett volna lenni egyszerre, abban a hitben, hogy Indiában mindkettőre szüksége lehet; de minthogy csak az egyik mesterséget tanulhatta ki, megelégedett azzal, hogy belépjen egy newyorki ápolónőképző tanfolyamba. Ebbe szülei kénytelen-kelletlen beleegyeztek, nem tudták megtörni gyermekük szelíd, de határozott ellenállását.
Her ideas had made her mother wish, when she explained them to her, that she had let her grow up wild, as she had once seemed certain to do. She was even sorry that the child's father had at last found something to do away from the awful railroad. The railroad now ran two ways from Topaz; Kate had returned from school to find the track stretching a hundred miles to the westward, and her family still there. This time the boom had overtaken them before they could get away. Her father had bought city lots in the acre form and was too rich to move. He had given up his calling and had gone into politics.Amikor Kate elmondta anyjának gondolatait és terveit, az asszony sajnálattal állapította meg, hogy jobb lett volna, ha kislányát nevelés nélkül, vadul engedi felnőni. Most már azt is bánta, hogy férje más foglalkozást talált az egykor annyira gyűlölt vasútépítés helyében. A vasút most végre tényleg keresztezte Topázt; amikor Kate hazajött az iskolából, a vonalnak nyugati végpontja már százmérföldnyire volt lakóhelyüktől és ők még mindig nem költöztek tovább. Ezúttal a mozdonyok, úgy látszik, végleg elhagyták őket. Apja telkeket vásárolt a városban és vagyona helyhez kötötte. Abbahagyta a mérnökséget és politikával kezdett foglalkozni.
Sheriff's love for his daughter was qualified by his general flatness; but it was the clinging affection not uncommon with shallow minds, and he had the habit of indulgence toward her which is the portion of an only child. He was accustomed to say that "what she did was about right," he guessed, and he was usually content to let it go at that. He was anxious now that his riches should do her some good, and Kate had not the heart to tell him the ways she had found to make them do her good. To her mother she confided all her plan; to her father she only said that she wished to learn to be a trained nurse. Her mother grieved in secret with the grim, philosophic, almost cheerful hopelessness of women whose lives have taught them always to expect the worst. It was a sore trial to Kate to disappoint her mother, and it cut her to the heart to know that she could not do what both her father and mother expected of her. Indefinite as the expectation was, it was simply that she should come home and live, and be a young lady, like the rest of the world, she felt its justice and reason, and she did not weep the less for them because for herself she believed, modestly, that it was ordered otherwise.Sheriff gyenge volt a leányaival szemben, mint ahogy gyenge volt általában. A felületes természetű emberek ragaszkodó szeretetével csüggött Kate-en, elnéző volt iránta, mint a legtöbb szülő egyetlen gyermekével szemben. Megszokta, hogy bármit tegyen is a leánya, rendbelevőnek találja; menjen minden a maga útján! Pillanatnyilag csak azzal a gondolattal törődött, hogy vagyonát hogy fordíthatja gyermeke hasznára és Kate-nek nem volt szíve felvilágosítani őt, hogy milyen rendeltetést szán ő ennek a vagyonnak. Anyjának részletesen elmondta tervét; apjával csak annyit közölt, hogy alaposan ki akarja magát képezni ápolónői hivatásában. Az öregasszony titokban emésztette magát; keserű, bár filozofikus, szinte azt mondhatni egykedvű reménytelenséggel nézte leányát, mint általában az olyan asszonyok, akiket az élet megtanított rá, hogy mindig csak a legrosszabbat várják. Kate-nek mélységesen fájt, hogy anyja csalódik benne, s a szíve vérzett arra a gondolatra, hogy nem teheti azt, amit apja, anyja elvárnak tőle. Hogy mit vártak tőle, arról nem igen beszéltek, de a leány könnyen kitalálhatta kívánságukat, hogy jöjjön haza és élje azt az életet, amit a többi úrilány. Belátta, hogy szüleinek ez az álláspontja természetes és józan és annál jobban sajnálta őket, mert szik­la­szilárdan, bár teljes szerénységgel meg volt arról győződve, hogy neki más a kötelessége.
This was her first trouble. The dissonance between those holy moments in the garden and the hard prose which was to give them reality and effect grew deeper as she went on. It was daunting, and sometimes it was heart-sickening; but she went forward not always strong, not every moment brave, and only a very little wise, but always forward.Ezek voltak első lelki zavarai. A nagy ellentét, amely a kertben töltött boldog pillanatok és a valóság kemény prózája között fennállt, egyre jobban mélyült. Sokat kínlódott, néha majd megszakadt a szíve, de azért továbbhaladt az útján, nem mindig egyforma eréllyel és bátorsággal, néha nem is nagyon bölcsen, de azért egyre előre!
The life at the training-school was a cruel disillusion. She had not expected the path she had set before her to bloom with ease; but at the end of her first month she could have laughed bitterly at the difference between her consecrating dreams and the fact. The dreams looked to her vocation; the fact took no account of it. She had hoped to befriend misery, to bring help and healing to pain from the first days of her apprenticeship. What she was actually set to do was to scald babies' milk-cans.Az ápolónői iskolában töltött évek is sok kegyetlen csalódást hoztak neki. Számolt azzal, hogy útja nem lesz túlságosan könnyű, de az első hónap letelte után keserűen kellett nevetnie, ha összehasonlította álmait és elképzelését a valósággal. A tények nem törődtek az álmokkal. Azt remélte, hogy már tanulása alatt is alkalma lesz rá, hogy a nyomoron enyhítsen, hogy segítséget és orvoslást hozzon a szenvedőknek. Pedig munkája abból állt, hogy a csecsemők szoptatóüvegeit mosogatta.
Her further duties in these early days were no more nearly related to the functions of a nurse, and looking about her among the other girls to see how they kept their ideals alight in the midst of work so little connected with their future calling, she perceived that they got on for the most part by not having any. As she advanced, and was trusted first with babies themselves, and later with the actual work of nursing, she was made to feel how her own purpose isolated her. The others were here for business. With one or two exceptions they had apparently taken up nursing as they might have taken up dressmaking. They were here to learn how to make twenty dollars a week, and the sense of this dispirited her even more than the work she was given to do as a preparation for her high calling. The talk of the Arkansas girl who sat on a table and swung her legs while she discussed her flirtations with the young doctors at the clinics seemed in itself sometimes a final discouragement. Through all ran the bad food, the scanty sleep, the insufficient hours for recreation, the cruelly long hours assigned for work, the nervous strain of supporting the life from the merely physical point of view.A következő időszak teendője sem hasonlított jobban ahhoz, amit az ápolónők áldásthozó működéséről magának elképzelt; és ha azt vizsgálta, hogy a többi fiatal leány hogy tudja ideáljait összeegyeztetni pillanatnyi foglalkozásával, arra az eredményre kellett jutnia, hogy azok annál könnyebben boldogultak, mennél prózaiabban fogták fel hivatásukat. Amikor később előléptették, csecsemőket bíztak rá, és végül igazi ápolónői munkát, azt tapasztalta, hogy épp a hivatásához való ideális ragaszkodása választja el őt a többiektől, akik azért jöttek ide, hogy egy mesterséget kitanuljanak. Egy-két kivétellel a szabóság, vagy bármilyen más foglalkozás ugyanazt jelentette volna nekik, mint mostani foglalkozásuk. Azért jártak ide, hogy megtanuljanak heti húsz dollárt keresni. Kate-et ez a felfedezés jobban megalázta, mint az alacsony munka, amelyre a nemes cél érdekében kötelezte magát. Ha valamilyen fiatal arkansasi leány lábait lógatva felült az asztalra és elbeszélte a klinika fiatal orvosaival való flörtjeit, Kate-en olykor szinte végképp erőt vett a kétségbeesés. E lelki bajokhoz járult még, hogy rosszul táplálkozott, keveset aludt, kegyetlenül hosszú munkaideje és kevés pihenője volt és így testileg is a legnagyobb erőfeszítésre volt szüksége, hogy kitartson elhatározása mellett.
In addition to the work which she shared with the others, she was taking regular lessons in Hindustani, and she was constantly grateful for the earlier days which had given her robust health and a sound body. Without them she must often have broken down: and soon it began to be a duty not to break down, because it had become possible to help suffering a little. It was this which reconciled her finally to the low and sordid conditions under which the whole affair of her preparation went on.A rendes munkáján kívül tanulta a hindu nyelvet. Hányszor gondolt vissza hálásan a szabadban eltöltött gyermekkorára, amely egészségessé és ellenállóvá tette a testét! Ha ez nem lett volna, nem bírta volna a megpróbáltatásokat, pedig kötelessége volt mindent kibírni, attól a pillanattól kezdve, amelyben elkezdhette igazi hivatását: a nyomor enyhítését. Ez a tudat békítette ki végül azokkal az alávaló s elkedvetlenítő feltételekkel, amelyek között tanulásá­nak ideje lefolyt.
The repulsive aspects of the nursing itself she did not mind. On the contrary she found herself liking them as she got into the swing of her work; and when, at the end of her first year, she was placed in charge of a ward at the woman's hospital, under another nurse, she began to feel herself drawing in sight of her purpose, and kindled with an interest which made even the surgical operations seem good to her because they helped, and because they allowed her to help a little.Ha visszataszító tennivalója volt, azt nem bánta. Ellenkezőleg, mihelyt jobban belejött a munkába, ez még csak jobban megszerettette vele hivatását; és mikor az első tanév végével egy főápolónő felügyelete alatt rábízták a női klinika egyik osztályának ellátását, úgy érezte, hogy közelebb jutott céljához, még jobban felébresztette benne az érdeklődést és még a sebészeti operációkat is megkedveltette vele, mert segítséget nyújtottak és neki is lehetővé tették, hogy segítsen.
From this time she went on working strongly and efficiently toward her end. Above all she wanted to be competent, to be wise and thorough. When the time came when those helpless, walled-up women should have no knowledge and no comfort to lean on but hers, she meant that they should lean on the strength of solid intelligence. Her trials were many, but it was her consolation in the midst of them all that her women loved her, and lived upon her comings and goings. Her devotion to her purpose carried her forward. She was presently in full charge, and in that long, bare ward where she strengthened so many sufferers for the last parting, where she lived with death and dealt with it, where she went about softly, soothing unspeakable pain, learning the note of human anguish, hearing no sound but the murmur of suffering or relief, she sounded one night the depths of her own nature, and received from an inward monitor the confirmation of her mission. She consecrated herself to it afresh with a joy beyond her first joy of discovery.Ebben az évben már bizakodva és örömmel dolgozott. Mindenekelőtt tanulni akart, meg akarta ismerni mesterségét, alapos és lelkiismeretes akart lenni. Ha majd eljön az idő, amikor a segítségre szoruló, a világtól elzárt hindu asszonyoknak ő lesz a támaszuk, hadd legyen ez a támasz megbízható, erős, ítélőképessége biztos és gyakorlott. Tudta, hogy még sok megpró­bál­tatáson kell keresztülmennie, de megerősítette önérzetét, hogy betegei szeretik, hogy féltő aggodalommal lesik minden lépését. A munkája iránt való teljes odaadás biztosította a sikert. Rövidesen már az ő vállain nyugodott az egész felelősség. A hosszú, kopár termekben, ahol annyi haldokló embernek adott enyhe vigaszt, ahol állandóan együtt élt a halállal és kimond­hatatlan kínokat látott és tudott enyhíteni, a haláltusa irtózatát és a végső megkönnyebbülés hangjait, ezen az őrhelyen, az éjszaka sötétjében, leszállt saját természete legrejtettebb mély­ségeibe is. Egy benső hang újólag igazolta hivatottságát. Újból, immár másodszor fogadott hűséget a magaválasztotta célnak és a mostani felismerés öröme messze túlszárnyalta az első felfedezésekor érzett boldogságot.
And now every night at half-past eight Tarvin's hat hung on the hat-rack in the hallway of her home. He removed it gloomily at a little after eleven, spending the interval in talking over her mission with her persuasively, commandingly, imploringly, indignantly. His indignation was for her plan, but it would sometimes irrepressibly transfer itself to Kate. She was capable not only of defending her plan but of defending herself and keeping her temper; and as this last was an art beyond Nick, these sessions often came to an end suddenly, and early in the evening. But the next night he would come and sit before her in penitence, and with his elbows on his knees, and his head supported moodily in his hands, would entreat her submissively to have some sense. This never lasted long, and evenings of this kind usually ended in his trying to pound sense into her by hammering his chair-arm with a convinced fist.Pillanatnyilag azonban odahaza volt Topázban és esténként félnyolc órától kezdve Tarwin kalapja függött az előszoba ruhafogasán. Röviddel tizenegy után Nick melankolikus arccal levette a fogasról, időközben pedig rábeszélően, meggyőzően, parancsolóan, könyörögve vagy méltatlankodva Kate elhatározása ellen küzdött. Méltatlankodása a leány tervének szólt, néha azonban önkénytelenül a személyére is kiterjedt. Kate nemcsak a tervét tudta megvédeni, hanem minden hevesség nélkül sajátmagát is: de minthogy ez a módszer nem illett bele Nick módszerébe, a vitatkozásoknak igen gyakran jóval tizenegy óra előtt hirtelen végük szakadt. De következő este a fiú újra visszajött, bűnbánóan ült előtte, a térdére támasztott könyökkel, fejét bánatosan a tenyerébe hajtva és könyörgött a leánynak, hogy térjen végre észre. De ez nem tartott sokáig s az így megkezdett esték rendszerint azzal végződtek, hogy Nick a szék­tám­lára irányított heves ökölcsapásokkal igyekezett Kate szegény agyába józanságot kalapálni.
No tenderness could leave Tarvin without the need to try to make others believe as he did; but it was a good-humored need, and Kate did not dislike it. She liked so many things about him that often as they sat thus, facing each other, she let her fancy wander where it had wandered in her school-girl vacations in a possible future spent by his side. She brought her fancy back again sharply. She had other things to think of now; but there must always be something between her and Tarvin different from her relation to any other man. They had lived in the same house on the prairie at the end of the section, and had risen to take up the same desolate life together morning after morning. The sun brought the morning grayly up over the sad gray plain, and at night left them alone together in the midst of the terrible spaces of silence.Tarwin, ha valakit szívébe zárt, szükségét érezte annak, hogy az illetővel elfogadtassa saját nézeteit és meggyőződéseit; de ez a szükséglet jó szívből fakadt és Kate nem is haragudott érte. Sok tulajdonságát szerette és akárhányszor, ha meghitt barátságban, így szemtől szemben álltak egymással, gondolatai visszakalandoztak abba az időbe, amikor mint iskolás lány nem egyszer álmodozott arról, hogy életét Nick oldalán fogja eltölteni. Erélyes gyeplőrántással volt kénytelen ezeket a gondolatait megállítani. Más dolgokról kellett most gondolkodnia; de azt nem tagadhatta, hogy közötte és Tarwin között más a viszony, mint amilyent akármelyik más férfival szemben el tudott képzelni. Valamikor egy házban éltek együtt a kiépített vonal leg­vé­gén és nap-nap után együtt ébredtek fel, hogy együtt éljék végig a magányos, monoton éveket. A nap ugyanazt a szürke hajnalt gyújtotta fel föléjük a végeláthatatlan szürke síkságon, és ha este lenyugodott, egyedül hagyta kettőjüket a véghetetlen tér iszonyatos csendjében. A ház mellett elfolyó iszapos patakban együtt törték télen a jeget, Tarwin hátán egymás mellett lógott a két puttony.
They broke the ice together in the muddy river near the section-house, and Tarvin carried her pail back for her. A score of other men lived under the same roof, but it was Tarvin who was kind. The others ran to do what she asked them to do; Tarvin found things to do, and did them while she slept. There was plenty to do. Her mother had a family of twenty-five, twenty of whom were boarders the men working in one capacity or another directly under Sheriff. The hands engaged in the actual work of building the railroad lived in huge barracks near by, or in temporary cabins or tents. The Sheriffs had a house; that is, they lived in a structure with projecting eaves, windows that could be raised or lowered, and a veranda. But this was the sum of their conveniences, and the mother and daughter did their work alone, with the assistance of two Swedes whose muscles were firm but whose cookery was vague.Hiszen még egy tucat fiatal legény élt vele ugyanazon fedél alatt, de Tarwin volt az, aki kedves volt szívének. A többiek megtették mindazt, amire kérte őket. De Tarwin magától végzett el mindent s még gyakran olyankor is dolgozott helyette, mikor ő aludt. Hiszen munka volt bőviben. Anyjának egy huszonöt tagú háztartást kellett ellátnia, közülük húsz idegen kosztos volt, akik Sheriff felügyelete alatt dolgoztak. A vasútépítésnél foglalkoztatott napszá­mo­sok a közeli nagy barakkokban laktak, vagy ideiglenes kunyhókban vagy sátrakban. Csak Sherifféknek volt házuk, azaz egy igazi, előreugró tetővel ellátott szerkezet, ablakokkal, amelyeket ki lehetett nyitni és be lehetett csukni és egy valóságos verandával. Ennyivel aztán be is kellett, hogy érje a kényelemszeretetük; az anyára és leányára hárult minden házimunka. Két svéd munkásnő is segédkezett nekik, kiknek ugyan erős izmaik voltak, de annál bizonytalanabb konyhai tapasztalataik.
Tarvin helped her, and she learned to lean on him; she let him help her, and Tarvin loved her for it. The bond of work shared, of a mutual dependence, of isolation, drew them to each other; and when Kate left the section-house for school there was a tacit understanding between them. The essence of such an understanding of course lies in the woman's recognition of it. When she came back from school for the first holiday, Kate's manner did not deny her obligation, but did not confirm the understanding, and Tarvin, restless and insistent as he was about other things, did not like to force his claim upon her. It wasn't a claim he could take into court.Tarwin mindenben segített Kate-nek, aki lassanként megszokta, hogy mindenben rábízza magát. Tarwin viszont hálás volt, amiért megengedte, hogy segíthessen neki. A közös munka, az egymástól való kölcsönös függés, a világtól való elzárkózottságuk egymásra utalta őket; és amikor Kate elhagyta az őrházat és beiratkozott az iskolába, hallgatólagos megegyezés állt fenn közöttük. Hogy ennek a megegyezésnek mik a határai, az természetesen rendszerint csak a leánytól függ. Amikor Kate első vakációja alkalmából hazajött, viselkedése, úgy látszott, nem szünteti meg a hatályát ennek a megegyezésnek, de nem is erősítette meg és Tarwin, akármilyen makacs és kitartó volt is egyébként, nem kívánt jogaival élni. Igaz ugyan, hogy olyan jogok voltak ezek, amelyeket semmiféle törvényszék előtt nem érvényesíthetett volna.
This kind of forbearance was well enough while he expected to have her always within reach, while he imagined for her the ordinary future of an unmarried girl. But when she said she was going to India she changed the case. He was not thinking of courtesy or forbearance, or of the propriety of waiting to be formally accepted, as he talked to her on the bridge, and afterward in the evenings. He ached with his need for her, and with the desire to keep her.Ez a türelem teljesen a helyén volt mindaddig, amíg abban a hiszemben volt, hogy a leány megmarad a közelében, és amíg olyannak képzelte a jövőjét, mint más, házasságra készülő leányokét. De amikor megtudta, hogy Kate Indiába akar menni, más módszerhez kellett folyamodnia. Nem törődött többet illendőséggel, tapintatos kímélettel és nem volt hajlandó türelmesen várakozni. Amint a holdfényben egymás mellett ültek a hídon, vágyódott utána és meg akarta tartani.
But it looked as if she were going going in spite of everything he could say, in spite of his love. He had made her believe in that, if it was any comfort; and it was real enough to her to hurt her, which was a comfort!De pillanatnyilag az volt a helyzet, hogy Kate mégis csak elmegy, akármit beszél is, akár­mennyire imádja is. Annyit mindenesetre elért, hogy megértette a leánnyal, mennyire szereti; ez volt egyedüli vigasza. Kate meg tudta becsülni a szerelmét és megfájdult a szíve arra a gondolatra, hogy el kell őt hagynia. Ez mégis csak vigasztaló volt!
Meanwhile she was costing him much in one way and another, and she liked him well enough to have a conscience about it. But when she would tell him that he must not waste so much time and thought on her, he would ask her not to bother her little head about him: he saw more in her than he did in real estate or politics just then; he knew what he was about.Ezalatt azonban mindenféle tekintetben erősen ráfizetett szerelmére és a leány szerette őt annyira, hogy ez bántsa, és súlyos gondokat okozzon neki. Mihelyt azonban arról igyekezett meggyőzni Nicket, hogy nem szabad annyi időt és erőt pazarolnia rá, a fiú azt felelte neki, hogy ne terhelje meg miatta fejecskéjét, hogy ő drágább neki, mint pénz, vagyon vagy politika és hogy igen jól tudja, mit csinál.
"I know," returned Kate. "But you forget what a delicate position you put me in. I don't want to be responsible for your defeat. Your party will say I planned it."- Tudom - felelte a leány. - De elfelejted, hogy milyen kényes helyzetbe hozasz engem. Nem szeretném, ha engem tennének felelőssé a vereségedért. Barátaid azt mondják a végén, hogy én szándékosan tartottalak vissza.
Tarvin made a positive and unguarded remark about his party, to which Kate replied that if he didn't care she must; she couldn't have it said, after the election, that he had neglected his canvass for her, and that her father had won his seat in consequence.Tarwin egy meggondolatlan, de határozott megjegyzést kockáztatott meg a barátairól, mire Kate csak annyit felelt, hogy ha ő, Nick, nem törődik velük, neki annál inkább kötelessége. Mert azt nem akarja, hogy a választás után majd azt terjesszék, hogy Tarwin őmiatta hanya­golta el a szavazókat és hogy apja ennek a körülménynek köszönheti győzelmét.
"Of course," she added frankly, "I want father to go to the State legislature, and I don't want you to go, because if you win the election, he can't; but I don't want to help prevent you from getting in."- Én természetesen azt szeretném - tette hozzá nyíltszívűen -, ha az apámat választanák meg és nem kívánhatom a te győzelmedet, mikor ez az ő vereségét jelentené. De semmiképpen sem akarok az utadban állni!
"Don't worry about your father getting that seat, young lady," cried? Tarvin. "If that's all you've got to lie awake about, you can sleep from now until the Three C.'s comes to Topaz. I'm going to Denver myself this fall, and you'd better make your plans to come along. Come! How would it suit you to be the speaker's wife, and live on Capitol Hill?"- Kisasszony, a papája megválasztása ne okozzon magának gondot! - felelte Tarwin. - Ha más gondja nincs, ettől nyugodtan alhatik, amíg a C. C. C. el nem ér Topázba! Az ősszel én fogok Den­ver­be menni, és senki más, és jobban tennéd, ha máris készülődnél az útra. Egyébként hogy esnék neked, ha az Elnök felesége lennél és a Capitoliumban lakhatnál? Ez kedvedre volna?
Kate liked him well enough to go half credulously with him in his customary assumption that the difference between his having anything he wanted and his not having it was the difference between his wanting it and his not wanting it.Kate eléggé szerette Nicket ahhoz, hogy, ha kissé hitetlenül is, látszólag maga is elfogadja, hogy valamilyen cél elérése, vagy el nem érése kizárólag attól függ, vajon komolyan akarja-e azt Nick, vagy nem.
"Nick!" she exclaimed, deriding, but doubtful, "you won't be speaker!"- Nick - kiáltotta félig gúnyosan, félig meggyőződve -, nem leszel Elnök!
"I'd undertake to be governor, if I thought the idea would fetch you. Give me a word of hope, and you'll see what I'd do."- Ha azt hinném, hogy neked örömet okoz, még arra is vállalkoznám, hogy Elnök legyek! Mondj egyetlen biztató szót és meglátod, hogy mire vagyok képes.
"No, no!" she said, shaking her head. "My governors are all rajahs, and they live a long way from here."- Nem, nem - mondta fejét rázva. - Az én Elnökeim valamennyien rajáhk és igen messze élnek.
"But say, India's half the size of the United States. Which State are you going to?"- Mondd, India, ugye, majdnem félakkora, mint Amerika. Melyik államba mész?
"Which?"- Hogy melyik...?
"Ward, township, county, section? What's your post-office address?"- Nos, hogy melyik államba, vidékre, kerületbe? Mi lesz a címed?
"Rhatore, in the province of Gokral Seetarun, Rajputana, India."- Rhatore, a Gokral Seetarun kerületben, Rajputana, India.
"All that!" he repeated despairingly. There was a horrible definiteness about it; it almost made him believe she was going. He saw her drifting hopelessly out of his life into a land on the nether rim of the world, named out of the Arabian Nights, and probably populated out of them.- Hosszú cím! - felelte kétségbeesetten. Ez a cím valami iszonyatos bizonyosságot jelentett, annak a bizonyosságát, hogy Kate mégis csak el fog menni. Már látta, hogy reménytelenül kisiklik életéből egy országba, amely a világ másik végén van - amely az Ezeregyéjszakából kapta nevét és nyilván lakosait is.
"Nonsense, Kate! You're not going to try to live in any such heathen fairyland. What's it got to do with Topaz, Kate? What's it got to do with home? You can't do it, I tell you. Let them nurse themselves. Leave it to them. Or leave it to me. I'll go over myself, turn some of their pagan jewels into money, and organize a nursing corps on a plan that you shall dictate. Then we'll be married, and I'll take you out to look at my work. I'll make a go of it. Don't say they're poor. That necklace alone would fetch money enough to organize an army of nurses. If your missionary told the truth in his sermon at church the other night, it would pay the national debt. Diamonds the size of hens' eggs, yokes of pearls, coils of sapphires the girth of a man's wrist, and emeralds until you can't rest and they hang all that around the neck of an idol, or keep it stored in a temple and call on decent white girls to come out and help nurse them I It's what I call cheek."- Nincs ennek semmi értelme, Kate! Csak nem akarod az életedet egy ilyen pogány mese­országban leélni! Mi köze van mindennek Topázhoz? Mi köze van az otthonodhoz? Nem teheted, én mondom neked. Hagyd el, csak ápolják ők szépen magukat. Vagy bízd rám! Én majd magam átmegyek, igyekszem pénzt csinálni átkozott drágaköveikből és felállítok egy egész hadsereg ápolónőt, akiket te fogsz kiképezni. Azután majd megházasodunk, és én magammal viszlek, hogy megnézzed, amit csináltam. Ne mondd, hogy azok odaát szegények. Azzal a bizonyos nyakékkel össze lehet toborozni egy egész ápolóármádiát. Ha a te misszio­ná­riusod igazat mondott múlt esti prédikációjában, azzal a nyakékkel ki lehetne fizetni Amerika összes államadósságát. Azt mondta, hogy gyémántjai akkorák, mint a tyúk tojása, gyöngyláncai, mint a hajókötelek, férfiököl-nagyságú zafírokkal és akkora smaragdokkal, hogy az embernek eláll a lélegzete - és mindezt a bálványuk nyakára aggatják, bezárják a templomukba és tisztességes fehér leányoktól koldulnak segítséget, hogy ápolják és gyámo­lítsák őket. Szemtelenség!
"As if money could help them I It's not that. There's no charity or kindness or pity in money, Nick; the only real help is to give yourself."- De hiszen pénzzel nem lehet rajtuk segíteni. Nem erre van szükségük. Pénzben nincs szánalom, sem szeretet, sem irgalom, Nick; az egyetlen igaz segítség az, ha az ember saját magát ajándékozza oda.
"All right. Then give me too. I'll go along," he said, returning to the safer humorous view.- Rendben van. Akkor ajándékozd oda magadat nekem is. Veled megyek - jelentette ki Nick, most már humoros oldaláról fogva fel a dolgot.
She laughed, but stopped herself suddenly.Kate nevetett, majd hirtelen komollyá vált.
"You mustn't come to India, Nick. You won't do that. You won't follow me. You can't."- Nem, Nick, neked nem szabad Indiába jönnöd, semmiképpen sem szabad! Szót kell fogadnod.
"Well, if I get a place as rajah, I don't say I wouldn't. There might be a dollar in it."- Nos, ha én kaphatnék egy ilyen rajah-féle állást, nem tudom, nem fogadnám-e el? Az ilyesmi pénzt hoz a házhoz.
"Nick! They wouldn't let an American be a rajah."- Ugyan Nick! Amerikaiból nem lehet rajah.
It is strange that men to whom life is a joke find comfort in women to whom it is a prayer.Különös dolog, hogy azok a férfiak, akiknek számára az élet játék, olyan asszonyokat keresnek, akiknek számára imádság.
"They might let him run a rajah, though," said Tarvin, undisturbed; "and it might be the softer snap. Rajahing itself is classed extra-hazardous, I think."- De azt talán megengedik, hogy megbuktassak egy rajáht - jegyezte meg Tarwin zavartalan nyugalommal - és talán ez lenne a jobbik üzlet. Az a véleményem, hogy rajáhnak lenni bizonyos kockázattal jár.
"How?"- Hogyhogy?
"By the accident insurance companies double premium. None of my companies would touch the risk. They might take a vizier though," he added meditatively. "They come from that Arabian Nights section, don't they?"- A biztosítótársaságok dupla prémiumot kérnek. Az én társaságom egyáltalán nem fogad el rajáhkat. Még inkább egy török basát! - tette hozzá elgondolkodva. - Bár ez a fajta is az Ezer­egy­éjszaka osztályába tartozik, ugye?
"Well, you are not to come," she said definitively. "You must keep away. Remember that."- Rendben van. Te egyáltalában nem fogsz Indiába jönni! - jelentette ki Kate ünnepélyesen. - Itt fogsz maradni. Ezt jegyezd meg magadnak!
Tarvin got up suddenly.Tarwin hirtelen felállt.
"Oh, good night! Good night!" he cried.- Jó éjszakát!... jó éjszakát! - mondta.
He shook himself together impatiently, and waved her from him with a parting gesture of rejection and cancellation. She followed him into the passage, where he was gloomily taking his hat from its wonted peg; but he would not even let her help him on with his coat.Türelmetlenül megrázkódott és elfordult a leánytól mintha soha többé nem akarná viszont­látni. Kate ennek dacára kikísérte őt a folyosóra, ahol Tarwin mogorván leakasztotta kalapját a megszokott fogasról, de nem engedte meg, hogy a leány felsegítse a kabátját.
No man can successfully conduct a love-affair and a political canvass at the same time. It was perhaps the perception of this fact that had led Sheriff to bend an approving eye on the attentions which his opponent in the coming election had lately been paying his daughter. Tarvin had always been interested in Kate, but not so consecutively and intensely. Sheriff was stumping the district, and was seldom at home, but in his irregular appearances at Topaz he smiled stolidly on his rival's occupation. In looking forward to an easy victory over him in the joint debate at Canon City, however, he had perhaps relied too much on the younger man's absorption. Tarvin's consciousness that he had not been playing his party fair had lately chafed against his pride of success. The result was irritation, and Kate's prophecies and insinuations were pepper on an open wound.Nincs olyan férfi, aki sikeresen vehetné fel egyszerre a küzdelmet egy asszonyért és egy politikai célért. Talán ez volt a meggondolás, amelyből kifolyólag Sheriff szemet hunyt afelett, hogy jövendőbeli politikai ellenfele a leányával foglalkozott. Igaz ugyan, hogy Tarwin mindig érdeklődött Kate iránt, de sohasem ennyire következetesen és kitartóan. Sheriff állan­dó­an kortesúton volt és keveset ült odahaza. De ha nagyritkán felbukkant Topázban, meg­elégedett mosollyal szemlélte ellenfele időtöltését. Mindazonáltal talán mégis lebecsülte a fiatalember képességeit, ha azt hitte, hogy a Canon Cityben megtartandó vitaülésen könnyen le fogja győzni. Tarwin érezte, hogy nem teljesítette kötelességét pártjával szemben s ez csak növelte a siker után való vágyát. Ideges lett és Kate figyelmeztetései és jövendölései úgy hatottak rá, mint bors a nyitott sebre.
The Canon City meeting was set down for the night following the conversation just recorded, and Tarvin set foot on the shaky dry-goods-box platform at the roller skating-rink that night with a raging young intention to make it understood that he was still here, if he was in love.A Canon Citybeli gyűlés a fent leirt beszélgetést követő nap estéjére volt kitűzve és Tarwin azzal az elhatározással lépett a város kitűnő görkorcsolyapályáján rozoga ládákból emelt pódiumra, hogy megmutatja az embereknek, hogy őt még akkor is számba kell venni, amikor szerelmes.
Sheriff had the opening, and Tarvin sat in the background dangling a long, restless leg from one knee. The patchily illumined huddle of auditors below him looked up at a nervous, bony, loose-hung man, with a kind, clever, aggressive eye, and a masterful chin. His nose was prominent, and he had the furrowed forehead and the hair thinned about the temples which come to young men in the West. The alert, acute glance which went roving about the hall, measuring the audience to which he was to speak, had the look of sufficiency to the next need, whatever it might be, which, perhaps, more than anything else, commends men to other men beyond the Mississippi. He was dressed in the short sack-coat which is good enough for most western public functions; but he had left at Topaz the flannel of every-day wear, and was clad in the white linen of civilization.Sheriff nyitotta meg az ülést. Mialatt beszélt, Tarwin a háttérben tartózkodott, hosszú lábait idegesen lóbálva. A terem egyenlőtlen világításában tarkán hullámzó hallgatóság egy ideges, csontos férfit látott maga felett ülni, hanyag tartással, jóakaratú, bár fenyegetően okos, kihívó szemekkel és előreugró hatalmas állal. Nagy orra volt, halántékán barázdák, homloka kopa­szodó, mint általában a Nyugat férfiaié. A figyelő éles tekintet, amely nyugodtan mérte végig a hallgatóságot, mintha meg akarná állapítani, hogy milyen emberekkel is van tulajdonképpen dolga, elárulta, hogy ebben a férfiban - akár jogosan, akár jogtalanul - él az az önbizalom, amely a Mississippin túl élő emberek közt a legjobb ajánlólevél. Rövid, zsákszerű zekét hordott, ami nyugaton ünnepélyes alkalmakra is megfelelő öltözet, de mindennapi flanelingét Topázban hagyta és felöltötte a civilizáció fehér vászoningét.
He was wondering, as he listened to Sheriff, how a father could have the heart to get off false views on silver and the tariff to this crowd while his daughter was hatching that ghastly business at home. The true views were so much mixed up in his own mind with Kate, that when he himself rose at last to answer Sheriff, he found it hard not to ask how the deuce a man expected an intelligent mass-meeting to accept the political economy he was trying to apply to the government of a State, when he couldn't so much as run his own family? Why in the world didn't he stop his daughter from making such a hash of her life? that was what he wanted to know. What were fathers for? He reserved these apt remarks, and launched instead upon a flood of figures, facts, and arguments.Sheriff beszéde azt a gondolatot keltette benne, vajon szabad-e egy családapának hamis valuta- és tarifateóriák terjesztésével megterhelni lelkiismeretét, mialatt leánya kísértetiesen nemes tetteken töri a fejét odahaza. Az ő ezüstvalutáról és tarifákról való gondolatai annyira összeforrtak Kate iránti érzelmeivel, hogy amikor felelni készült Sheriffnek, majdnem azzal a kérdéssel kezdte el beszédét: szabad-e olyan embernek, aki még a maga házában sem úr, arra vállalkozni, hogy intelligens választókra ráoktrojálja közgazdasági nézeteit. Miért nem akadá­lyoz­za meg inkább, hogy a leánya tönkretegye az életét? - ezt szeretné ő tudni. Mi tulaj­don­képpen egy apának a kötelessége? De végül is elhallgatta ezeket a tárgyilagos megjegyzéseket és merészen belemerült számadatainak és érveinek áradatába.
Tarvin had precisely the gift by which the stump orator coils himself into the heart of the stump auditor: he upbraided, he arraigned; he pleaded, insisted, denounced; he raised his lean, long arms, and called the gods and the statistics and the Republican party to witness, and, when he could make a point that way, he did not scorn to tell a story.Tarwinban nem hiányzottak a szónoki képességek, amelyekkel egy jelölt meg tudja hódítani hallgatósága szívét; vádolt, bizonyított, cáfolt, tudott védekezni és támadni és gyanúsítani, vadul hadonászott hosszú, izmos karjaival, az isteneket, a statisztikát és a köztársasági pártot hívta fel tanukul állításai igaza mellett és amikor szerét tehette, adomákat szőtt bele beszédébe.
"Why," he would cry defiantly in that colloquial shout which the political orator uses for his anecdotes, "that is like a man I used to know back in Wisconsin, who"- Így például - jegyezte meg könnyed elbeszélő hangon, amilyent a népszónokok szívesen használnak -, ismerek egy embert, akivel nemrég találkoztam Visconsinban, az...
It wasn't very much like the man in Wisconsin, and Tarvin had never been in Wisconsin, and didn't know the man; but it was a good story, and when the crowd howled with delight Sheriff gathered himself together a little and tried to smile, and that was what Tarvin wanted.A história hőse ugyan nem nagyon hasonlított a „visconsini férfihoz”, Tarwin ugyan életében sem volt Visconsinban és nem is ismerte azt az embert, de az adoma jó volt, a hallgatóság gurult nevettében és még Sheriff is illendőnek találta, hogy mosolyogjon. Tarwin elérte célját.
There were dissentient voices, and the jointness of the debate was sometimes not confined to the platform; but the deep, relishing groans which would often follow applause or laughter acted as a spur to Tarvin, who had joined the janitor of the rink that afternoon in mixing the dusky brew on the table before him, and who really did not need a spur. Under the inspiration of the mixture in the pitcher, the passionate resolve in his heart, and the groans and hisses, he melted gradually into an ecstasy of conviction which surprised even himself, and he began to feel at last that he had his audience under his hand. Then he gripped them, raised them aloft like a conjurer, patted and stroked them, dropped them to dreadful depths, snatched them back, to show that he could, caught them to his heart, and told them a story. And with that audience hugged to his breast he marched victoriously up and down upon the prostrate body of the Democratic party, chanting its requiem. It was a great time. Everybody rose at the end and said so loudly; they stood on benches and shouted it with a bellow that shook the building. They tossed their caps in the air, and danced on one another, and wanted to carry Tarvin around the hall on their shoulders.Akadt természetesen elég ellentmondó vélemény is és a vita a pódiumról gyakran átterjedt a hallgatóságra, de a mélyhangú, biztató morgás, amely legtöbbször nyomon követte a nevetést és a tapsot, felvillanyozta Tarwint és a délután folyamán - még a megelőző tanácskozás alkalmából - megivott, a görkorcsolyapálya portása által szakértelemmel elkészített barna folyadék is megtette kötelességét. Poharában a jól megkevert ital, szívében a szenvedélyes elhatározás, a hallgatóság ujjongása és tapsa rövidesen a meggyőződésnek oly extázisába sodorta Tarwint, hogy maga is szinte elcsodálkozott rajta. Érezte, hogy kezében tartja a hallga­tóságot. Belemarkolt az emberekbe, felemelte őket, megsimogatta, szakadékokba taszította és újra kiemelte őket, hogy megmutassa hatalmát, szívére zárta őket és elmondott nekik egy vidám történetet. És az így meghódított hallgatósággal a háta mögött győzedelmesen szét­tiporta a demokrata párt földön heverő testét, elénekelve halottas énekét. Történelmi pillanat volt. Ezt mindenki megállapította, amikor Tarwin befejezte beszédét. Az emberek a padokra álltak és úgy ordítottak, hogy majd feldűlt az egész épület. A férfiak a levegőbe dobálták sapkájukat, táncba indultak egymással és vállukra akarták emelni Tarwint, hogy diadalmenet­ben vigyék körül a teremben.
But Tarvin, with a choking at the throat, turned his back on it all, and, fighting his way blindly through the crowd which had gathered on the platform, reached the dressing-room behind the stage. He shut and bolted the door behind him, and flung himself into a chair, mopping his forehead.De Tarwin, végleg kifulladva, hátat fordított az ünneplésnek. Vakon keresztül törve az utat elzáró tömegen, az öltözőjébe menekült. Bezárta és bereteszelte maga mögött az ajtót és arcáról letörölve a verejtéket, levetette magát a székre.
"And the man who can do that," he muttered, "can't make one tiny little bit of a girl marry him."- És egy férfi, aki ezt meg tudja tenni - mormogta - nem bír rávenni egy cérnavékony, gyenge kis teremtést arra, hogy feleségül jöjjön hozzá.
CHAPTER III.HARMADIK FEJEZET.
Who are the rulers of Ind to whom shall we bow the knee?
Make thy peace with the women, and men shall make thee L. G.
Maxims of Hafiz.
IT was an opinion not concealed in Cafion City the next morning that Tarvin had wiped up the floor with his adversary; and it was at least definitely on record, as a result of Tarvin's speech, that when Sheriff rose half-heartedly to make the rejoinder set down for him on the program, he had been howled back into his seat by a united public opinion. But Sheriff met Tarvin at the railway-station where they were both to take the train for Topaz with a fair imitation of a nod and smile, and certainly showed no inclination to avoid him on the journey up. If Tarvin had really done Kate's father the office attributed to him by the voice of Canon City, Sheriff did not seem to be greatly disturbed by the fact. But Tarvin reflected that Sheriff had balancing grounds of consolation a reflection which led him to make the further one that he had made a fool of himself.Másnap reggel egyhangú volt Canon Cityben a vélemény, hogy Tarwin valósággal földre tiporta ellenfelét. Mindenki visszaemlékezett, hogy amikor Sheriff programszerűen felelni akart ellenfele beszédére, a hallgatóság egyértelműen lehurrogta. De Sheriff az állomáson ennek dacára udvariasan köszöntötte Tarwint - egy vonaton utaztak vissza Topázba -, és semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy elismerje ellenfele győzelmét. Ha igaza volt Canon Citynek abban, hogy Tarwin földre teperte Kate apját, ezt, úgy látszik, nem nagyon bántotta ez a vélemény. Tarwinnak viszont eszébe jutott, hogy Sheriffnek megvan minden oka a vigasz­talódásra és lassanként az a meggyőződése alakult ki, hogy ő végeredményben nevetséges szerepet játszik.
He had indeed had the satisfaction of explaining publicly to the rival candidate which was the better man, and had enjoyed the pleasure of proving to his constituents that he was still a force to be reckoned with, in spite of the mad missionary notion which had built a nest in a certain young woman's head. But how did that bring him nearer Kate? Had it not rather, so far as her father could influence the matter, put him farther away as far as it had brought his own election near. He believed he would be elected now. But to what? Even the speakership he had dangled before her did not seem so remote in the light of last night's occurrences. But the only speakership that Tarvin cared to be elected to was the speakership of Kate's heart.Igaz ugyan, most megvolt az az elégtétele, hogy a nyilvánosság előtt bebizonyította, ki ér többet kettejük közül és nem kis örömet szerzett neki az a tény is, hogy pártjának megmutat­hatta, mennyire számíthatnak rá mindig, még akkor is, ha bizonyos fiatal leányok fejében őrült világmegváltási tervek vernek gyökeret. De használt-e neki mindez Kate szemében? Ellenkezőleg, csak árthatott neki, és ha Kate apjának volt valami befolyása a leányra, mennél közelebb került győzelme által politikai tervei megvalósulásához, annyival messzebb is esett a másik lehetőségtől. Most már biztosra vette, hogy meg fogják választani. De mit segíthet ez őrajta! Most már azt sem tartotta lehetetlennek, hogy elérje azt a bizonyos elnöki méltóságot, amelynek ígéretével csábította a leányt, az éjszaka eseményei legalább is ezt igazolták. De az egyetlen méltóság és cím, amire vágyódott, a férji cím volt Kate oldalán.
He feared he shouldn't be chosen to fill that high office immediately, and as he glanced at the stumpy, sturdy form standing next him on the edge of the track, he knew whom he had to thank. She would never go to India if she had a man for a father like some men he knew. But a smooth, politic, conciliating, selfish, easy-going rich man what could you expect? Tarvin could have forgiven Sheriff's smoothness if it had been backed by force. But he had his opinion of a man who had become rich by accident in a town like Topaz. Sheriff presented the spectacle, intolerable to Tarvin, of a man who had become bewilderingly well-to-do through no fault of his own, and who now wandered vaguely about in his good fortune, seeking anxiously to avoid giving offence. In his politics he carried this far, and he was a treasury of delight just at this time to the committees of railroad engineers' balls, Knight Templars' excursions, and twilight coteries, and to the organizers of church bazaars, theatricals, and oyster suppers, who had tickets to sell. He went indiscriminately to the oyster suppers and bazaars of all denominations in Topaz, and made Kate and her mother go with him, and his collection of Baptist dolls, Presbyterian embroidery, and Roman Catholic sofa-pillows and spatter-work filled his parlor at home.Komolyan tartott attól, hogy ezt a legmagasabb méltóságot nem fogja elérni, és amikor tekin­tete rátévedt az alacsony tömzsi férfire, aki a pályaudvaron mellette várta a vonatot, hirtelen eszébe jutott, hogy ki az, akinek ezt a vereséget köszönheti. Az a leány soha nem menne Indiába, ha az apja olyan férfi volna, amilyent ő nem egyet ismer. De mi jó várható egy ilyen sima, politikus, önző, ravasz és gazdag frátertől? Tarwin meg tudta volna bocsátani Sheriff simaságát, ha emögött a simaság mögött erőt sejt. De sajnos, nem lehetett jó véleménye senkiről, aki Topázban véletlen szerencse folytán meggazdagszik. Sheriffet főleg az tette Tarwin számára ellenszenvessé, hogy érdem nélkül és anélkül, hogy tehetett volna róla, meggazdagodott és hogy most véletlen gazdagságával hátán, tovább is simán és óvatosan járt az életben, félénken ügyelve, hogy az útjába ne álljon senkinek. A politikai életben különös ügyességgel tudta valóra váltani ezeket az elveit; azonkívül dédelgetett kedvence és büsz­ke­sé­ge volt a vasúti mérnökbál rendezőbizottságának, kiránduló társaságoknak, tagja volt minden egyletnek, ő rendezte az összes jótékonysági bazárokat, színházi előadásokat és a jótékony célú osztrigás vacsorákat, amelyekhez résztvevőket kellett toborozni. Megkülönböztetés nélkül részt vett minden Topázban előforduló ünnepi ebéden és jótékonysági ünnepélyen - Kate-et és anyját is mindenüvé magával cipelte, úgyhogy lakószobájuk odahaza már színültig tele volt tömve protestáns hímzésekkel, katolikus divánpárnákkal, baptista babadíszekkel.
But his universal good nature was not so popular as it deserved to be. The twilight coteries took his money but kept their opinion of him; and Tarvin, as the opposing candidate, had shown what he thought of his rival's system of politics by openly declining to buy a single ticket. This feeble-foolish wish to please everybody was, he understood very well, at the root of Sheriff's attitude toward his daughter's mania. Kitty wanted to go so bad he supposed he'd better let her was his slouching version of the situation at home. He declared that he had opposed the idea strongly when she had first suggested it, and Tarvin did not doubt that Sheriff, who he knew was fond of her, had really done what he could. His complaint against him was not on the score of disposition but of capacity. He recognized, however, that this was finally a complaint, like all his others, against Kate; for it was Kate's will which made all pleadings vain.De általános, mindenkivel szemben tanúsított szeretetreméltósága mégsem tette őt olyan népszerűvé, mint ahogy megérdemelte volna. A különböző klikkek elfogadták pénzét, de azért megvolt róla a véleményük. Tarwin, az ellenfél, aki soha egyetlenegy báli belépőjegyet sem volt hajlandó átvenni, nyíltan megmutatta az embereknek, hogy mit tart riválisának politikai rendszeréről. Ahogy Tarwin igen helyesen megállapította, Sheriffnek ez az oktalan, dőre szen­ve­délye, hogy mindenkinek tessék, volt az oka annak is, hogy nem tudott erélyesen állást fog­lalni leánya mániájával szemben. Minthogy Kate mindenképpen el akart menni, apja kényel­mesebbnek találta, ha beletörődik. Azt állította ugyan, hogy kezdetben, amikor felmerült, hevesen ellenezte a tervet és Tarwin el is hitte neki, hogy mindent megtett, amit tehetett, hisz ragaszkodott gyermekéhez.. Nem azt vetette szemére, hogy hiányzik benne a jóakarat, hanem hogy nincs benne erő. Igaz ugyan, végeredményben el kellett ismernie, hogy Kate volt az igazi bűnös, apjával szemben is: a leány makacssága volt az, ami lehetetlenné tett minden meggyőzést!
When the train for Topaz arrived at the station, Sheriff and Tarvin got into the drawing-room car together. Tarvin did not yearn to talk to Sheriff on the way to Topaz, but neither did he wish to seem to shirk conversation. Sheriff offered him a cigar in the smoking-room of the Pullman, and when Dave Lewis, the conductor, came through, Tarvin hailed him as an old friend, and made him come back and join them when he had gone his rounds. Tarvin liked Lewis in the way that he liked the thousand other casual acquaintances in the State with whom he was popular, and his invitation was not altogether a device for avoiding private talk with Sheriff. The conductor told them that he had the president of the Three C.'s on behind in a special car, with his party.Amikor befutott a topázi vonat, Tarwin és Sheriff együtt szálltak fel a vagonba. Tarwin ugyan nem érezte annak szükségét, hogy éppen Kate apjával beszélgesse végig az utat, de nem akarta azt a látszatot sem kelteni, hogy kitér a beszélgetés elől. Sheriff szivarral kínálta meg a Pullmann-kocsi dohányzószakaszában, és amikor Dave Levis kalauz, Tarwinnak régi barátja, benyitott a szakaszukba, Nick felszólította őt, hogy üljön hozzájuk, ha majd szolgálata engedi. Tarwin szerette Levist, mint ahogy szerette a többi, százszámra menő véletlen ismerősét, akiknél nagy népszerűségnek örvendett; meghívása tehát nem egyedül abból a meggondo­lás­ból fakadt, hogy szívesebben tölti az utat egy harmadik társaságában. A kalauz megköszönte a meghívást s egyszersmind közölte vele, hogy a C. C. C. elnöke is velük utazik a vonaton, egy külön szalonkocsiban, politikai barátaival együtt.
"No!" exclaimed Tarvin, and begged him to introduce him on the spot; he was precisely the man he wanted to see. The conductor laughed, and said he wasn't a director of the road not himself; but when he had left them to go about his duties he came back, after a time, to say that the president had been asking whom he could recommend at Topaz as a fair-minded and public-spirited man, able to discuss in a reasonable spirit the question of the Three C.'s coming to Topaz. The conductor told him that he had two such gentlemen on board his train at that moment, and the president sent word to them by him that he would be glad to have a little talk with them if they would come back to his car.- Ugyan! - kiáltotta Tarwin és megkérte barátját, hogy mutassa be rögtön az elnöknek, akit amúgy is meg akart már ismerni. A kalauz nevetett és figyelmeztette Tarwint, hogy ő nem állomásfőnök - hogy egyelőre még nem az! De csakhamar, miután befejezte inspekcióját, visszajött és közölte az urakkal, hogy az elnök épp az imént kérdezte meg tőle, nem ismer-e Topázban egy becsületes és a közjóval törődő embert, akivel józanul meg lehetne vitatni a kérdést, hogy a C. C. C.-t átvezessék-e Topázon? A kalauz azt felelte neki, hogy két ilyen férfi is található a vonatján, mire az elnök megüzente az uraknak, hogy szívesen venné, ha felkeres­nék őt szalonkocsijában egy kis barátságos beszélgetésre.
For a year the directorate of the Three C.'s had been talking of running their line through Topaz, in the dispassionate and impartial manner of directorates which await encouragement. The board of trade at Topaz had promptly met and voted the encouragement. It took the shape of town bonds and gifts of land, and finally of an undertaking to purchase shares of stock in the road itself, at an inflated price. This was handsome even for a board of trade, but under the prick of town ambition and town pride Rustler had done better. Rustler lay fifteen miles from Topaz, up in the mountains, and by that much nearer the mines; and Topaz recognized it as its rival in other matters than that of the Three C.'s.A Central-Colorado-California vasútvonal felügyelő bizottsága már egy teljes éve azon tanács­kozott, hogy a vasútvonalat átvezessék-e Topázon. Ezek a tanácskozások szenvedély­telenül és tárgyilagosan folytak le, mint szoktak az olyan felügyelő bizottságoknál, amelyek támogatást vagy bátorítást várnak valamilyen oldalról. A topázi kereskedelmi kamara habozás nélkül megszavazta ezt a bátorítást, amely egy városi kölcsön és telekadományozások formá­ját öltötte, majd a vasúttársaság részvényeit vásárolták felhajtott áron. A gyorsaság, amellyel ezt az ügyet elintézték, még egy kereskedelmi kamarának is becsületére vált, de Rustler, lokál­patriotizmusától ösztökélve, még ezt is túlszárnyalta. Rustler tizenöt mérföldnyire feküdt Topáztól, hegyek között, tehát közelebb a bányákhoz és nem egyedül ebben az ügyben volt Topáz riválisa.
The two towns had enjoyed their boom at about the same time; then the boom had left Rustler and had betaken itself to Topaz. This had cost Rustler a number of citizens, who moved to the more prosperous place. Some of the citizens took their houses up bodily, loaded them on a flat car, and sent them over to Topaz as freight, to the desolation of the remaining inhabitants of Rustler. But Topaz now began in her turn to feel that she was losing her clutch. A house or two had been moved back. It was Rustler this time which was gaining. If the railroad went there, Topaz was lost. If Topaz secured the railroad, the town was made. The two towns hated each other as such towns hate in the West malignantly, viciously, joyously. If a convulsion of nature had obliterated one town, the other must have died from sheer lack of interest in life. If Topaz could have killed Rustler, or if Rustler could have killed Topaz, by more enterprise, push, and go, or by the lightnings of the local press, the surviving town would have organized a triumphal procession and a dance of victory. But the destruction of the other town by any other than the heaven-appointed means of schemes, rustle, and a board of trade would have been a poignant grief to the survivor.A két város körülbelül egyidőben keletkezett és indult virágzásnak; az első évek után azonban Rustler életereje fogyni kezdett és Topázba pártolt át. Rustlernek ez jónéhány polgárába került, akik a jobban fejlődő Topázba költöztek át. Voltak közöttük, akik egyszerűen hátukra vették házukat, azaz egy tehervagonba rakták fel és teheráruként Topázba küldték Rustler hátra­maradó lakóinak legnagyobb ijedelmére. Újabban azonban Topázban kerekedett felül az az érzés, hogy kezd hasonló sorsra jutni, mint riválisa. Egyik-másik ház már visszavándorolt a hegyi városba, amely hirtelen új fejlődésnek indult. Ha az meg tudja kaparintani a vasútvona­lat, Topáz elveszett. Ha azonban Topázé a győzelem, a város jövője biztosítva van. A két város olyan ádáz gyűlölettel viseltetett egymás iránt, ahogy az csak Nyugaton képzelhető el - rossz­májúan, kéjesen, szenvedélyesen gyűlölték egymást. Ha valamilyen természeti katasztró­fa megsemmisítette volna az egyiket, a másik, életcél hiányában talán el is sorvad. Ha Topáz Rustlert, vagy Rustler Topázt agyon tudta volna ütni nagyobb vállalkozási kedvével, energiá­jával, vagy élelmességével, vagy helyi sajtójának hathatósabb gyalázkodásaival, az életben maradt város diadalmeneteket, győzelmi táncokat rendezett volna. De ha az egyik, vagy a másik úgy pusztult volna el véletlenül, hogy nem a gondviselés által engedélyezett tisztes­séges, vagy tisztességtelen konkurencia okozta vesztét, életben maradó ellenfele szívszaggató bánatot érzett volna élete végéig.
The most precious possession of a citizen of the West is his town pride. It is the flower of that pride to hate the rival town. Town pride cannot exist without town jealousy, and it was therefore fortunate that Topaz and Rustler lay within convenient hating distance of each other, for this living belief of men in the one spot of all the great western wilderness on which they have chosen to pitch their tents contains within itself the future and the promise of the West.A Nyugat polgárának legszentebb kincse a városára való büszkesége és ennek a büszkeségnek legédesebb elégtétele a szomszéd város elleni gyűlölet. Az ember nem lehet büszke valamire, ha nem irigykednek rá és az a körülmény, hogy Topáz és Rustler tizenöt mérföldnyire voltak egymástól, tehát épp megfelelő irigykedési távolságra, csak megerősítette e két város lakóit abban az élő hitükben - amely a Nyugat férfiainak legsajátosabb tulajdonsága -, hogy a véghe­tetlen pusztaságban az az egyetlen hely érdemes csak az életre, amelyen ők véletlenül felütötték sátrukat. Ebben rejlik a Nyugat fejlődésének titka.
Tarvin cherished this sentiment as a religion. It was nearer to him than anything in the world but Kate, and sometimes it was even nearer than Kate. It did duty with him for all the higher aspirations and ideals which beckon other men. He wished to succeed, he wished to make a figure, but his best wish for himself was one with his best wish for the town. He could not succeed if the town failed; and if the town prospered he must prosper. His ambition for Topaz, his glory in Topaz, were a patriotism passionate and personal. Topaz was his country; and because it was near and real, because he could put his hand on it, and, above all, because he could buy and sell pieces of it, it was much more recognizably his country than the United States of America, which was his country in time of war.Tarwin szinte vallásosan ápolta városa szeretetét. Kate-en kívül ez volt előtte a legszentebb dolog a világon, sőt néha még Kate-nél is szentebb volt. Ez az érzés azt a helyet töltötte be nála, amit másoknál az ideálok, vagy magasabb törekvések. Sikerek után vágyódott, szerepet akart játszani az életben, de a saját életét illető kívánságok egybeestek a városát illető nagyra­vágyásával. Tarwin úgy érezte, nem érhet el sikert, ha Topáz nem boldogul, s hogy viszont minden sikerülni fog neki, ha a város erőteljesen fejlődik. Topázért érzett ambíciója, büszkesége, hírszomja volt az ő külön személyes, szenvedélyes hazaszeretete. Topáz volt az ő hazája, és mert közeli volt és kézzelfogható, mert állandóan a szeme előtt volt és főleg, mert megvehette és eladhatta egyes részeit, sokkal érthetőbben volt hazája, mint az Amerikai Egyesült Államok, amelyeket csak háború idején kellett hazájának tekintenie.
He had been present at the birth of Topaz. He had known it when his arms could almost encircle it; he had watched and fondled and caressed it; he had pegged down his heart with the first peg of the survey; and now he knew what was good for it. It wanted the Three C.'s.Tarwin jelen volt Topáz születésénél. Ismerte a várost, amikor még szinte karjaival át tudta volna fogni, őrködött felette, vigyázott álmára, kényeztette. A földmérésnél bevert első cövekkel az ő szíve is gyökeret vert. Tudta, hogy mire van szüksége Topáznak. A C. C. C.-re volt szüksége.
The conductor presented Tarvin and Sheriff to the president when he had led them back to his private car, and the president made them both known to his young wife, a blonde of twenty-five, consciously pretty and conspicuously bridal, by whose side Tarvin placed himself with his instant perception. There were apartments in the private car before and beyond the drawing-room into which they had been shown. The whole was a miracle of compactness and convenience; the decoration was of a spacious refinement. In the drawing-room was a smother of plushes in hues of no kindred, a flicker of tortured nickel-work, and a flash of mirrors. The studied soberness of the wood-work, in a more modern taste, heightened the high pitch of the rest.A kalauz az elnök szalonkocsijába vezette Tarwint és Sheriffet és bemutatta őket. Az elnök viszont fiatal feleségének mutatta be az urakat, egy huszonöt éves szőke, szépsége tudatában levő hölgynek, aki viselkedésével nem titkolta el, hogy fiatal házas. Tarwin a helyzet gyors áttekintésével a fiatalasszony mellé ült. A szalonkocsi több teremre volt osztva, az elnök a középsőben fogadta őket. Az egész kocsi valóságos csodája volt a célszerűségnek és a kénye­lemnek: berendezése rafináltan ízléses. A szalon tarka színű bársonyok fényében csillogott, simafényű öntött nikkel-edények és csiszolt tükrök díszítették. Modern stílusban dolgozott faldíszítések enyhítették a szoba pompáját, egyben emelték előkelőségét.
The president of the embryo Colorado and California Central made room for Sheriff in one of the movable wicker chairs by tilting out a heap of illustrated papers, and bent two beady black eyes on him from under a pair of bushy eyebrows. His own bulk filled and overflowed another of the frail chairs. He had the mottled cheeks and the flaccid fullness of chin of a man of fifty who has lived too well. He listened to the animated representations which Sheriff at once began making him with an irresponsive, sullen face, while Tarvin engaged Mrs. Mutrie in a conversation which did not imply the existence of railways. He knew all about the marriage of the president of the Three C. 's, and he found her very willing to let him use his knowledge flatteringly. He made her his compliments: he beguiled her into telling him about her wedding journey. They were just at the end of it; they were to settle in Denver. She wondered how she should like it. Tarvin told her how she would like it. He guaranteed Denver; he gilded and graced it for her; he made it the city of a dream, and peopled it out of an Eastern fairy tale. Then he praised the stores and the theatres. He said they beat New York, but she ought to see their theatre at Topaz. He hoped they meant to stay over a day or two at Topaz.A még embrió-állapotban levő C. C. C. elnöke egy mozgatható fonott karosszékkel kínálta meg Sheriffet, a széken elhelyezett képeslapokat egy kézmozdulattal a földre dobálva. Sűrű szemöldökű, kerek, fekete szemecskéjével figyelmesen szemlélte vendégét, ő maga kövéren egy másik, törékeny karosszéket töltött meg zsúfolásig. Foltos arca volt és dupla tokája, mint az olyan ötvenéveseknek, akik a kelleténél jobban élnek. Áthatolhatatlan, zárkózott arckifeje­zéssel hallgatta Sheriff azonnal útnak induló élénk fejtegetéseit, mialatt Tarwin Mrs. Mutrie-t vonta bele egy beszélgetésbe, melyben nyoma sem volt annak, hogy vasutak is vannak a világon. Tarwin ismerte a C. C. C. elnökének házassági történetét és látta, hogy az újdonsült asszonyka szívesen hallgatja házasságáról való hízelgő interpretációját. Bókokkal árasztotta el s megkérte, mesélje el neki részletesen nászútja történetét. A nászút épp a mai nappal ért véget; a fiatal pár Denverben akart letelepedni. Mrs. Mutrie kíváncsi volt, hogy vajon tetszeni fog-e neki a város. Tarwin a legteljesebb mértékben megnyugtatta őt. Garanciát vállalt Den­ver­ért; a legcsábítóbb színekben festette le előtte, valóságos álomvárosként írta le, amelyben egyenesen a paradicsomból leszállt álomemberek laknak. Dicséretével elhalmozta a boltokat és a színházakat is, azt állítván, hogy Newyork elbújhat Denver mellett - előbb azonban az asszonynak okvetlenül meg kell néznie a topázi színházat. Ama reményének adott egyben kifejezést, hogy vendéglátói egy-két napra meg fogják Topázt tisztelni látogatásukkal.
Tarvin would not praise Topaz crudely, as he praised Denver. He contrived to intimate its unique charm, and when he had managed to make her see it in fancy as the prettiest, and finest, and most prosperous town in the West, he left the subject. But most of their subjects were more personal, and while he discussed them with her he pushed out experimentally in one direction and another, first for a chord of sympathy, then for her weak point. He wanted to know how she could be reached. That was the way to reach the president. He had perceived it as soon as he entered the car. He knew her history, and had even known her father, who had once kept the hotel where he stayed when he went to Omaha. He asked her about the old house, and the changes of proprietorship since he had been there. Who had it now? He hoped they had kept the head waiter. And the cook? It made his mouth water to think of that cook. She laughed with instant sociability. Her childhood had been passed about the hotel. She had played in the halls and corridors, drummed on the parlor piano, and consumed candy in the office. She knew that cook knew him personally. He had given her custards to take to bed with her. Oh, yes, he was still there.Topázt magát nem is dicsérte annyira az egekig, mint Denvert. Megelégedett azzal, hogy leírja a fiatalasszonynak a város egész különösen bájos fekvését, és mikor már odáig vitte a dolgot, hogy Mrs. Mutrie meg volt róla győződve, hogy Topáz a Nyugat legcsinosabb, legelőkelőbb és legfejlődőképesebb városa, hirtelen más témára tért át. Többnyire személyes dolgokról be­szél­gettek. Tarwin minden irányban tapogatódzott, hogy egyrészt megismerje esetleges közös szimpátiáikat, másrészt az asszonyka gyenge pontjait. Meg akarta tudni, hogy melyik oldaláról támadható meg, mert őrajta keresztül vezet az út, amelyen férjét el lehetett érni, ennyit már a vagonbalépés első pillanatában megállapított. Ismerte az asszony történetét, sőt atyját szemé­lyesen is ismerte, mert tulajdonosa volt annak a szállodának, amelyben ő egyszer Omahában megszállt. Melegen érdeklődött, mi lett az öreg házzal, vajon kié most és milyen kézbe került azóta? Remélhetőleg megvan még az öreg főpincér! És persze, a szakács is ott dolgozik még mindig. Ma is összeszalad még a szájában a nyál, ha az akkori jó főztökre gondol. Az asszony vidáman nevetett, a közös emlékek bizalmasabbá tették. Hisz ő ott töltötte gyereksége idejét, abban a szállodában, a hosszú folyosókon és hallokban játszott, a fogadószoba zongoráján dörömbölt és édességeket majszolt a konyhában. Emlékezett még a szakácsra is, hiszen személyesen ismerte! Hányszor küldött neki az öreg pudingokat az ágyába... Ó, hogyne, az bizonyosan nem hagyta még el a régi házat!
There was an infectious quality in Tarvin's open and friendly manner, in his willingness to be amused, and in his lively willingness to contribute to the current stock of amusement, and there was something endearing in his hearty, manly way, his confident, joyous air, his manner of taking life strongly, and richly, and happily. He had an impartial kindness for the human species. He was own cousin to the race, and own brother to the members of it he knew, when they would let him be.Tarwin nyílt barátságos modora, mulattatásra és mulatásra való készsége, szívélyes, férfias modora, bátor vidámsága, amellyel bizakodón nyúlt az élet dolgaihoz, mindenki szívét megnyerték. Egyforma, készséges jóakarattal szemlélte az emberi nemet: atyafia volt az egész fajtának és testvére mindazoknak, akiket személyesen ismert - hacsak meg nem akadályozták ebben a szerepében.
He and Mrs. Mutrie were shortly on beautiful terms, and she made him come back with her to the bow-window at the end of the car, and point out the show sights of the Grand Cafion of the Arkansas to her. Theirs was the rearmost carriage, and they looked back through the polished sweep of glass in which the president's car terminated, at the twisting streak of the receding track, and the awful walls of towering rock between which it found its way. They stooped to the floor to catch sight of the massy heights that hung above them, and peered back at the soaring chaos of rock which, having opened to let them through, closed again immitigably as they left it behind. The train went racketing profanely through the tumbled beauty of this primeval world, miraculously keeping a foothold on the knife-edge of space won for it at the bottom of the canon from the river on one side and from the rock on the other. Mrs. Mutrie would sometimes lose her balance as the train swept them around the ceaseless curves, and only saved herself by snatching at Tarvin. It ended in his making her take his arm, and then they stood and rocked together with the motion of the train, Tarvin steadying their position with outstretched legs, while they gazed up at the monster spires and sovereign hills of stone wavering and dizzying over their heads.Így azután rövidesen bizalmas viszonyba került Mrs. Mutrie-vel is, aki nemsokára arra kérte, hogy kísérje el őt a kocsi hátsó kilátó ablakához s magyarázza el neki az arkansasi hegyeket és szakadékokat. Az elnöki kocsi óriási tükörablakán keresztül kibámultak a tömör szikla­cso­por­tokra és a hegyfalak káoszába, amelyek az utat szegélyezték. A vonat józanul és érzéstelenül robogott végig a még érintetlen táj romokba hullt töredékein s szinte csodának tetszett, miképpen tudja fenntartani egyensúlyát azon az alig pengeszélességűnek tűnő úton, amelyet a hegy és a folyó között fúrtak számára. Mrs. Mutrie gyakran megtántorodott, ha a vonat egy kanyarodóba futott be; ilyenkor Tarwinba kellett kapaszkodnia, hogy el ne essék. Végül is a fiatalember felajánlotta neki karját és most már egyszerre és együtt himbálództak a vonat ritmusában, és Tarwin szétvetett lábakkal biztosította közös egyensúlyukat. Nem tudták szemüket levenni az óriási sziklatornyokról és falakról, amelyek mintha a fejük felett lebegtek volna, vadul forgó táncban.
Mrs. Mutrie gave frequent utterance to little exclamations of wonder and applause, which began by being the appropriate feminine response to great expressions of nature, and ended in an awed murmur. Her light nature was controlled and subdued by the spectacle as it might have been silenced by the presence of death; she used her little arts and coquetries on Tarvin mechanically and halfheartedly until they were finally out of the caflon, when she gave a gasp of relief, and, taking petulant possession of him, made him return with her to the chairs they had left in the drawing-room. Sheriff was still pouring the story of the advantages of Topaz into the unattending ear of the president, whose eyes were on the window-pane. Mutrie received her pat on the back and her whispered confidence with the air of an embarrassed ogre. She flounced into her former seat, and commanded Tarvin to amuse her; and Tarvin willingly told her of a prospecting expedition he had once made into the country above the canon. He hadn't found what he was looking for, which was silver, but he had found some rather uncommon amethysts.Mrs. Mutrie gyakran hallatta az elragadtatás apró kiáltásait, amelyekkel a nők szokták fogadni a nagy természeti benyomásokat; de csakhamar megilletődötten elhallgatott. Könnyű, vidám természetét elnyomta, szinte agyonnyomta a hatalmas látvány, mint ahogy a halál jelenléte is elhallgattatta volna; meggyőződés nélkül, inkább csak megszokásból kokettált Tarwinnal és csak, mikor a vonat a sziklaszakadékok közül újra a síkságra ért, sóhajtott fel megkönnyebbül­ten és végleg birtokba véve útitársát, visszavezette Tarwint a szalonban elhagyott székeikhez. Sheriff még mindig nem fejezte be Topáz felbecsülhetetlen előnyeiről szóló beszédét, az elnök szórakozottan hallgatta és unottan bámult ki az ablakon. Mikor a fiatalasszony nevetve a vállára ütött, néhány bizalmas szót súgva a fülébe, az újdonsült férj veszedelmesen kezdett hasonlítani egy zavarba jutott emberevőhöz. De Mrs. Mutrie ismét helyet foglalt előbbi székében és ráparancsolt Tarwinra, hogy mulattassa; a fiatalember pedig készségesen eleget tett a felhívásnak és elbeszélte neki egyik sikeres expedíciója történetét. Ezüstöt ugyan nem találtak ezekben a hegyekben - ez volt kirándulásuk célja -, de helyette néhány egészen rendkívüli ametisztet.
"Oh, you don't mean it! You delightful man! Amethysts! Real live ones? I didn't know they found amethysts in Colorado."- Ne mondja! Micsoda szerencsés ember! Igazi ametiszteket talált? Fogalmam sem volt róla, hogy Coloradóban ametiszteket is lehet találni!
A singular light kindled in her eyes, a light of passion and longing. Tarvin fastened on the look instantly. Was that her weak point? If it was He was full of learning about precious stones. Were they not part of the natural resources of the country about Topaz? He could talk precious stones with her until the cows came home. But would that bring the Three C.'s to Topaz? A wild notion of working complimentary bridal resolutions and an appropriation for a diamond tiara through the board of trade danced through his head, and was dismissed. No public offerings of that kind would help Topaz. This was a case for private diplomacy, for subtle and laborious delicacies, for quiet and friendly manipulation, for the tact of finger-tips, a touch here, a touch there, and then a grip, a case, in fine, for Nicholas Tarvin, and for no one else on top of earth. He saw himself bringing the Three C.'s splendidly, royally, unexpectedly into Topaz, and fixing it there by that same Tarvin's unaided strength; he saw himself the founder of the future of the town he loved. He saw Rustler in the dust, and the owner of a certain twenty-acre plot a millionaire.Szemei különös fénnyel gyulladtak ki, ez a szenvedély fénye volt. Tarwin azonnal észrevette... ez lenne az a bizonyos megsebezhető pontja? Ha ez lenne!... Drágakövekről tudott ő neki beszélni eleget! Hiszen ezek is szeretett városának természeti kincsei közé tartoztak! Erről a tárgyról annyit mesélhetett neki, amennyi csak belé fért. Hogy vajon ezzel el lehet-e csábítani Topázba a C. C. C.-t? Egy pillanatra eszébe jutott egy utólagos nászajándék lehetősége, szeme előtt megjelent egy gyémánt nyakék képe, amelyet a topázi kereskedelmi kamara nyújtana át az asszonynak, de rögtön utána elvetette ezt az ötletet. Nem, ilyen nyilvános adományokkal nem lehet Topázon segíteni. Itt titkos diplomáciával kell dolgozni, igen óvatos tapintattal, nyugodtan és barátságosan, halk ujjal kopogtatni itt és amott, majd végezetül gyors kézzel megmarkolni az alkalmat - ezt az ügyet, mintha kizárólag Tarwin Nick számára teremtette volna az Isten, az egyetlen ember számára, aki végére tudna járni. Már látta magát, amint váratlanul, mint egy király bevezeti Topázba a C. C. C.-t, segítség nélkül, teljesen egyedül, ő, Tarwin Nick, szeretett városa jövőjének megalapítója. Lelki szemei előtt megjelent az elhagyott Rustler is és egy bizonyos húsz holdas birtok hirtelen milliomossá vált tulajdonosa.
His fancy dwelt affectionately for a moment on the twenty-acre plot; the money with which he had bought it had not come easily, and business in the last analysis was always business. But the plot, and his plan of selling a portion of it to the Three C.'s for a round-house, when the railway came, and disposing of the rest as town lots by the front foot, were minor chords in the larger harmony. His dream was of Topaz. If promoters, in accord with the high plan of providence, usually came in on the ground floor when their plans went right, that was a fact strictly by the way.Képzelete egy darabig tetszelegve időzött az említett húsz holdas birtokon; nem könnyen szerezte a pénzt, amelyen megvette. De ha pontosabban vizsgálja meg az ember, végered­ményben az üzlet mindig csak üzlet marad. A birtoknak egy részét könnyen el lehet majd adni a C. C. C.-nek a gépház építésére, a többit háztelkeknek. Ez bizonyára nem volt kellemetlen gondolat, de azért szívügye mégis csak Topáz maradt. Ha igaz, hogy a Gondviselés akkor küldi segítségét, amikor az ember arra legjobban van rászorulva, most itt volt az ideje, hogy ez a segítség jelentkezzék.
He noticed now, as he glanced at Mrs. Mutrie's hands, that she wore unusual rings. They were not numerous, but the stones were superb. He ventured to admire the huge solitaire she wore on her left hand, and, as they fell into a talk about jewels, she drew it off to let him see it. She said the diamond had a history. Her father had bought it from an actor, a tragedian who had met bad business at Omaha, after playing to empty houses at Denver, Topeka, Kansas City, and St. Jo. The money had paid the fares of the company home to New York, a fact which connected the stone with the only real good it had ever done its various owners. The tragedian had won it from a gambler who had killed his man in a quarrel over it; the man who had died for it had bought it at a low price from the absconding clerk of a diamond merchant.Csak most vette észre, mikor tekintete véletlenül Mrs. Mutrie kezeire esett, hogy az asszony milyen rendkívüli gyűrűket hord. Nem sokat, de gyönyörű kövekkel. Csodálattal szemlélt különösen egy hatalmas solitaire gyémántot balkezén, amelyet az asszony, amikor ékszerekről kezdtek el beszélni, lehúzott ujjáról és odaadott neki, hogy alaposabban megnézhesse. El­mondta neki, hogy ennek a gyémántnak hosszú története van. Az apja egy színésztől vette meg, aki Denverben, Toppekában, Kansasban üres házak előtt játszott és Omahában végleg tönkrement. A gyémánt árán az egész társaság haza tudott utazni Newyorkba és nyilván ez volt az egyetlen szolgálat, amelyet a kő különböző birtokosainak valaha is teljesített. A színész t. i. egy játékostól nyerte el, aki a gyémántért való vetélkedésben leszúrta annak előző tulajdonosát, ez az ember viszont, aki a gyémántnak köszönhette halálát, olcsó áron vásárolta volt meg egy ékszerkereskedő sikkasztó segédjétől.
"It ought to have been smuggled out of the mines by the man who found it at Kimberly, or somewhere, and sold to an I. D. B.," she said, "to make the story complete. Don't you think so, Mr. Tarvin?"- Hogy teljes legyen a névsor, már csak az hiányzik, hogy gyémántcsempészek által került légyen ki a bányákból, mondjuk Kimberleyből; nincs igazam, Mr. Tarwin?
She asked all her questions with an arch of the eyebrow, and an engaging smile which required the affirmative readily furnished by Tarvin. He would have assented to an hypothesis denying virtue to the discoveries of Galileo and Newton if Mrs. Mutrie had broached it just then. He sat tense and rigid, full of his notion, watching, waiting, like a dog on the scent.Ezeket a kérdéseket felhúzott szemöldökkel, mosolyogva intézte Tarwinhoz, mint aki feltevé­seinek megerősítését várja; amivel Tarwin nem is késlekedett. Ha Mrs. Mutrie véletlenül olyan állításokat kockáztatott volna meg e pillanatban, amelyek akár Newton és Galilei felfedezéseit döntik is halommá, Tarwin nem mondott volna neki ellent. Figyelve, kémkedve ült mellette, megfeszített akaraterővel, mint egy vizsla a vadászösvényen.
"I look into it sometimes to see if I can't find a picture of the crimes it has seen," she said. "They're so nice and shivery, don't you think so, Mr. Tarvin, particularly the murder? But what I like best about it is the stone itself. It is a beauty, isn't it? Pa used to say it was the handsomest he'd ever seen, and in a hotel you see lots of good diamonds, you know."- Gyakran sokáig nézegetem a gyémántot, keresve tükrében mindama bűn képét, amelyet látott - mondta Mrs. Mutrie. - Kéjesen hátborzongatónak találom ezeket a históriákat, külö­nösen a gyilkosságot... nem gondolja maga is, Mr. Tarwin? De legjobban mégis magát a követ szeretem, igazán gyönyörű, ugye? Papa azt állítja, hogy a legszebb, amit valaha látott, holott egy szállodában sok jó gyémánt kerül az ember szeme elé.
She gazed a moment affectionately into the liquid depths of the brilliant.Egy pillanatig szeretettel nézegette a tisztavizű követ.
"Oh, there's nothing like a beautiful stone nothing!"she breathed. Her eyes kindled. He heard for the first time in her voice the ring of absolute sincerity and unconsciousness. "I could look at a perfect jewel forever, and I don't much care what it is, so it is perfect. Pa used to know how I loved stones, and he was always trading them with the people who came to the house. Drummers are great fellows for jewelry, you know, but they don't always know a good stone from a bad one. Pa used to make some good trades," she said, pursing her pretty lips meditatively; "but he would never take anything but the best, and then he would trade that, if he could, for something better. He would always give two or three stones with the least flaw in them for one real good one. He knew they were the only ones I cared for. Oh, I do love them! They're better than folks. They're always there, and always just so beautiful."- Hát van szebb, mint egy szép drágakő! - kiáltotta ragyogó szemekkel; szavai most hangzot­tak először teljesen őszintéknek és természeteseknek. - Én egy örökkévalóságig el tudnék nézegetni egy tökéletes, hibátlan követ s nem sokat törődöm vele, hogy milyen fajta, feltéve, ha hibátlan. Papa tudja, hogy én mennyire szeretem a drágaköveket és a szállodában mindig vásárolt nekem. Tudja, az utazó ügynökök nagyon szeretik az ékszereket, de legtöbbször nem tudják megkülönböztetni a jó követ a rossztól. Így papa gyakran jó üzletekhez jutott - tette hozzá, elgondolkodva szorítva össze ajkát. - Papa mindig csak a legjobbat vette meg és csak akkor cserélte ki, ha még jobbra talált. Mindig szívesen adott két vagy három követ is egy egészen hibátlanért cserébe. Tudta, hogy engem csak a legszebbek érdekelnek. Ó, de ezeket nagyon szeretem. Többet érnek, mint az ember legtöbb ismerőse. Az ember mindig magán hordhatja őket és mindig egyformán szépek!
"I think I know a necklace you'd like, if you care for such things," said Tarvin, quietly.- Azt hiszem, ismerek egy nyakláncot, amely örömet okozna magának, ha szereti ezeket a dolgokat - jegyezte meg Tarwin nyugodtan.
"Do you?" she beamed. "Oh, where?"- Igazán? - kiáltotta Mrs. Mutrie ragyogó arccal. - Hol van?
"A long way from here."- Nagyon messze!
"Oh Tiffany's!" she exclaimed scornfully. "I know you!" she added, with resumed art of intonation.- Ó, bizonyára Tiffanynál! - kiáltotta mesterkélt haraggal. - Ismerem már magát.
"No; further."- Nem, sokkal messzebb van!
"Where?"- Hol?
"India."- Indiában.
She stared at him a moment interestedly.Az asszony egy pillanatig érdeklődve figyelte Tarwin arcát.
"Tell me what it's like," she said. Her whole attitude and accent were changed again. There was plainly one subject on which she could be serious. "Is it really good?"- Kérem, írja le nekem! - mondta. Egész hangja és magatartása megváltozott. Úgy látszik mégis volt valami a világon, ami komollyá tette. - Tényleg olyan szép?
"It's the best," said Tarvin, and stopped.- A legszebb a világon - felelte Tarwin.
"Well!" she exclaimed. "Don't tantalize me. What is it made of?"- Jól van már! Ne kínozzon! Mondja meg, hogy milyen?
"Oh, diamonds, pearls, rubies, opals, turquoises, amethysts, sapphires a rope of them. The rubies are as big as your fist; the diamonds are the size of hens' eggs. It's worth a king's ransom."- Gyémántokból van, gyöngyökből, rubinokból, opálokból, türkizekből, ametisztekből, zafí­rok­ból - egy egész kosárra való! A rubinok akkorák, mint a maga ökle, a gyémántok, mint a tyúktojások. Egy király megelégedhetne ennyi értékkel!
She caught her breath. Then after a long moment,A fiatalasszony nyitva felejtette száját. Azután halkan megszólalt.
"Oh!" she sighed; and then, "Oh!" she murmured again, languorously, wonderingly, longingly. "And where is it?" she asked briskly, of a sudden.- Ó! - sóhajtotta, nem is egyszer. - Ó! - vágyakozóan, elcsodálkozva és mohón. - És hol van? - kérdezte hirtelen.
"Round the neck of an idol in the province of Rajputana. Do you want it?" he asked grimly.- Egy bálvány nyakán a rajputanai kerületben. Szeretné, ha a magáé lenne? - kérdezte Tarwin.
She laughed.Mrs. Mutrie nevetett.
"Yes," she answered.- Igen - mondta.
"I'll get it for you," said Tarvin, simply.- Akkor meg fogom magának szerezni - jelentette ki Tarwin egyszerűen.
"Yes, you will!" pouted she.- Hogyne! - mondta duzzogva.
"I will," repeated Tarvin.- Meg fogom szerezni - ismételte Tarwin.
She threw back her gay blonde head and laughed to the painted Cupids on the ceiling of the car. She always threw back her head when she laughed; it showed her throat.Az asszonyka hátravetette csinos szőke fejét és ránevetett a vagon mennyezetére festett kövér angyalkákra. Mindig hátravetette fejét, ha nevetett: így jól érvényesült csinos nyaka.
CHAPTER IV.NEGYEDIK FEJEZET.
Tour patience, Sirs; the Devil took me up
To the burned mountain over Sicily
(Fit place for me), and there I saw my Earth
(Not all Earth's splendor, 'twas beyond my need)
And that one spot I love, all Earth to me
And her I love, my Heaven. What said I?
My Love was safe from all the powers of Hell
For you, e'en you, acquit her of my guilt
But Sula, nestling by our sail- specked sea,
My city, child of mine, my heart, my home,
Mine and my pride evil might visit there!
It was for Sula and her naked ports,
Prey to the galleys of the Algerine,
Our city Sula, that I drove my price
For love of Sula and for love of her.
The twain were woven, gold on sackcloth, twined
Fast any sundering till God shall judge
The evil and the good.
The Grand-Master's Defence.
THE president engaged rooms at the hotel beside the railroad track at Topaz, and stayed over the next day. Tarvin and Sheriff took possession of him, and showed him the town and what they called its "natural resources." Tarvin caused the president to hold rein when he had ridden with him to a point outside the town, and discoursed, in the midst of the open plain and in the face of the snow-capped mountains, on the reasonableness and necessity of making Topaz the end of a division for the new railroad, and putting the division superintendent, the workshops, and the roundhouse here.Az elnök egy napra megszállt Topázban, a pályaudvar melletti szállodában. Tarwin és Sheriff teljesen lefoglalták; megmutatták neki a várost és azt, amit Topáz „természetes segélyforrá­sainak” neveztek. Egy a városon kívüli lovaglás alkalmával Tarwin megállította az egész társaságot és a tágas síkság közepette, a hóborította hegyek alatt hosszabb beszédben kifejtette az elnöknek annak a célszerűségét, sőt szükségét, hogy Topázt válassza az új vasútvonal csomópontjává, idehelyezve az adminisztrációt, a javítóműhelyeket és az állomás épületét.
In his heart he knew the president to be absolutely opposed to bringing the railroad to Topaz at all; but he preferred to assume the minor point. It was much easier, as a matter of fact, to show that Topaz ought to be made a junction, and the end of a division, than it was to show that it ought to be a station on the Three C.'s. If it was anything, it would have to be a junction; the difficulty was to prove that it ought to be anything.Tarwin szíve mélyén jól tudta, hogy az elnök ellene van annak a tervnek, hogy a vonat Topázt keresztezze; de alkalmasabbnak találta, ha az ellenkezőjét teszi fel. Annak a bebizonyítása, hogy Topázban kell találkoznia a vonalaknak, s hogy innen kell irányítani a forgalmat, valóban sokkal könnyebb volt, mint megmagyarázni, hogy miért is kell egyáltalán érintenie a vasútnak Topázt. Ha a vonatot Topázon vezetik keresztül, Topáz magától értetődően csomóponttá válik; a kérdés csak az volt, hogy egyáltalán átvezetik-e.
Tarvin knew the whole Topaz situation forward and back, as he might have known the multiplication table. He was not president of the board of trade and the head of a land and improvement company, organized with a capital of a million on a cash basis of $2000, for nothing. Tarvin's company included all the solid men of the town; it owned the open plain from Topaz to the foothills, and had laid it out in streets, avenues, and public parks. One could see the whole thing on a map hung in the company's office on Connecticut Avenue, which was furnished in oak, floored with mosaic, carpeted with Turkish rugs, and draped with silk. There one could buy town lots at any point within two miles of the town; there, in fact, Tarvin had some town lots to sell. The habit of having them to sell had taught him the worst and the best that could be said about the place; and he knew to an exactitude all that he could make a given man believe about it.Tarwin betéve tudta Topáz helyzetét; a város körülményeit jobban ismerte, mint az egyszer­egyet. Az ember nem hiába elnöke a kereskedelmi kamarának, és egy telekértékesítő társaság felügyelő bizottságának, egymillió dollár alaptőkével, amelyből kétezer dollár be van fizetve. Tarwin vállalkozásában a város valamennyi szolid kereskedője részes volt; a társaság a város és a hegyek között elterülő egész síkságot felvásárolta és utcákra, körutakra és nyilvános parkokra osztotta. Az irodában, a Connecticut Avenue-en, mindenki betekintést nyerhetett - papíron - a tervekbe. A tölgyfabútorzatú termek, a mozaikpadló, a perzsaszőnyegek és selyem­függönyök első pillanatra levették az embert a lábáról. Telkeket is lehetett ott vásárolni kétmérföldnyi kerületben a város körül, Tarwinnak magának is voltak eladó telkei. Nagy vételi és eladási gyakorlatában megtanulta, hogy az ember mi jót, mi rosszat mondhat az eladásra kerülő áruról; pontosan tudta, hogy mit lehet, mit nem lehet elhitetni egy emberrel.
He was aware, for example, that Rustler not only had richer mines in its near neighborhood than Topaz, but that it tapped a mining country behind i it of unexplored and fabulous wealth; and he knew that the president knew it. He was equally familiar with other facts as, for example, that the mines about Topaz were fairly good, though nothing remarkable in a region of great mineral wealth; and that, although the town lay in a wide and well-irrigated valley, and in the midst of an excellent cattle country, these were limited advantages, and easily matched elsewhere. In other words, the natural resources of Topaz constituted no such claim for it as a "great railroad centre" as he would have liked any one to suppose who heard him talk.Tudta pl. azt is, hogy Rustlernek nemcsak hogy gazdagabb bányái voltak közvetlen környe­zetében, de hogy egy hallatlan gazdagságú „hinterlandra” támaszkodhatott; és tudta, hogy ezt az elnök is tudja. Mást is tudott, például azt, hogy a topázi bányák ugyan elég jók voltak, de hogy ez semmiképpen sem volt figyelemreméltó jelenség olyan területen, amely kimeríthe­tet­len gazdagságú bányákkal rendelkezett; hogy a város ugyan széles és termékeny völgyben fe­küdt, amely alkalmas volt az állattenyésztésre, de azért ez sem volt olyan előny, amelyet bár­hol másutt ne lehetett volna megtalálni. Más szóval, hogy Topáz természeti kincsei távol­ról sem okolták meg oly megdönthetetlenül annak a szükségét, hogy egy nagy vasúti csomópontot létesítsenek mellette, mint ahogy azt Tarwin meghallgatása után mindenki feltételezte volna.
But he was not talking to himself. His private word to himself was that Topaz was created to be a railroad town, and the way to create it was to make it a railroad town. This proposition, which could not have been squared to any system of logic, proceeded on the soundest system of reasoning as thus: Topaz was not an existence at all; Topaz was a hope. Very well. And when one wished to make such hopes realities in the West, what did one do? Why, get some one else to believe in them, of course. Topaz was valueless without the Three C.'s. Then what was its value to the Three C.'s? Obviously the value that the Three C.'s would give it.De hiszen ő nem is sajátmagáért beszélt. Az ő meggyőződése szerint Topázt az Isten is arra teremtette, hogy ott vasúti csomópont legyen, és ha majd egyszer az ott lesz, teljesíteni is tudni fogja hivatását. Ezt a tételt logikailag ugyan nem tudta volna bebizonyítani, de azért teljesen logikus gondolkodásból fakadt. Gondolatmenete a következő volt: Topáz még nem befejezett tény, Topáz csak remény! Rendben van! És mit csinál az ember Nyugaton, ha ilyen reményeket valósággá akar változtatni? Nos, azt csinálja, hogy az ember másokkal is elhiteti azt, amit maga hisz. Topáz a C. C. C. nélkül semmit sem ér. Micsoda értéket jelenthetett tehát a C. C. C. számára? Nyilván csak annyit, amennyit a C. C. C. kölcsönözne neki.
Tarvin's pledge to the president amounted to this, that if he would give them a chance, they would be worthy of it; and he contended that, in essence, that was all that any town could say. The point for the president to judge was, which place would be most likely to be worthy of such an opportunity, Topaz or Rustler; and he claimed there could be no question about that. When you came to size it up, he said, it was the character of the inhabitants that counted. They were dead at Rustler dead and buried. Everybody knew that; there was no trade, no industry, no life, no energy, no money there. And look at Topaz I The president could see the character of her citizens at a glance as he walked the streets. They were wide awake down here. They meant business. They believed in their town, and they were ready to put their money on her. The president had only to say what he expected of them. And then he broached to him his plan for getting one of the Denver smelters to establish a huge branch at Topaz; he said that he had an agreement with one of them in his pocket, conditioned solely on the Three C.'s coming their way. The company couldn't make any such arrangement with Rustler; he knew that. Rustler hadn't the flux, for one thing. The smelter people had come up from Denver at the expense of Topaz, and had proved Topaz's allegation that Rustler couldn't find a proper flux for smelting its ore nearer to her own borders than fifteen miles in other words, she couldn't find it this side of Topaz.Tarwinnak tehát legfőképp azt kellett megértetnie az elnökkel, hogy, ha Topáznak megadják a fejlődés lehetőségét, a város méltónak fog rá mutatkozni; végeredményben ennyi biztosítékot bármilyen más város is adhatott volna. Az elnöknek kellett döntenie afelől, hogy Topáz és Rustler közül melyik alkalmasabb ígérete betartására s Tarwin kétségbevonhatatlanul bebizo­nyította neki, hogy Topáz elsőbbségi jogához kétség nem férhet. Végeredményben csak az számít, mondta, hogy egy város lakosságának mik a képességei. Rustlerben halottak laknak! Ez köztudomású tény; Rustlerben nincs se kereskedelem, se ipar, nincs élet, nincs energia, nincs pénz. Ezzel szemben nézze meg Topázt! Az elnök egyetlen szempillantással meg­győződ­hetik bennlakóinak képességeiről. Ezek az emberek nem estek a fejük lágyára! Ezek értettek az üzlethez, hittek a városuk jövőjében és egy pillanatig sem haboztak, ha arról volt szó, hogy pénzüket belefektessék. Az elnök csak annyit tegyen, hogy mondja meg világosan, mi az, amit elvár tőlük. Végül pedig kifejtette neki legújabb tervét: egyik kitűnő, tőkeerős ismerősét, a nagy denveri vasgyár tulajdonosát rá fogja venni arra, hogy egy fióktelepet, egy kohót létesítsen Topázban és megjegyezte, hogy tulajdonképpen nemcsak tervről, hanem kész szerződésről van szó, amelynek egyedüli feltétele, hogy a C. C. C. Topázba jöjjön. Rustlerrel nem lehetett volna ilyen megegyezést kötni, ebben biztos volt. Rustlerben hiányzott a meg­felelő terep. A szakértők Topáz költségein utazgattak és meggyőződtek annak a helyességéről, hogy Rustler legfeljebb tizenöt mérföldnyi távolságban tudná a kohókat elhelyezni - tizenöt mérföldnyire, egyszóval Topázban.
Tarvin went on to say that what Topaz wanted was an outlet for her products to the Gulf of Mexico, and the Three C.'s was the road to furnish it. The president had, perhaps, listened to such statements before, for the entire and crystalline impudence of this drew no retort from his stolidity. He seemed to consider it as he considered the other representations made to him, without hearing it. A railroad president, weighing the advantages of rival towns, could not find it within his conception of dignity to ask which of the natural products of Topaz sought relief through the Gulf. But if Mutrie could have asked such a question, Tarvin would have answered unblushingly, "Rustler's." He implied this freely in the suggestion which he made immediately in the form of a con' cession. Of course, he said, if the road wanted to tap the mineral wealth of the country behind Rustler it would be a simple matter to run a branch road up there, and bring down the ore to be smelted at Topaz. Rustler had a value to the road as a mining centre; he didn't pretend to dispute that.Tarwin kifejtette az elnöknek, hogy a városnak, gyártmányai levezetésére szüksége van egy a mexikói öbölhöz vezető útra, és hogy a C. C. C. volna hivatva ezt az utat megteremteni. Úgy látszik, nem ez volt az első eset, hogy az elnöknek végig kellett hallgatnia ezt az érvelést, Tarwin állításainak égre kiáltó arcátlansága a legkevésbé sem hozta ki sodrából. Egyforma nyugalommal hallgatta a kortesbeszéd különböző nyomós okait; láthatóan egyik sem érde­kelte. Egy vasúttársaság elnöke, kinek igazságot kell tennie két egymás közt rivalizáló város között, nyilván méltóságán aluli dolognak tartotta volna megkérdezni, hogy melyek azok a gyártmányok, amelyeket Topáz a mexikói öbölbe akar szállítani. De ha véletlenül feltette volna ezt a kérdést, Tarwin pirulás nélkül azt felelte volna, hogy Rustler gyártmányai. Ezt a gondolatát egyébként - bár rettenetes - jelezte is, megjegyezvén, hogy amennyiben a vasút­társaság a Rustler mögötti terület ércgazdagságát sem akarja kihasználatlanul hagyni, mi sem könnyebb annál, mint hogy egy szárnyvonalat építsenek fel Rustlerbe, amellyel az olvasztandó ércet könnyűszerrel Topázba lehet hozni. Tarwinnak eszébe sem jutott tagadni, hogy Rustler mint bányaközpont bizonyos fontosságra tehet szert; de egy vicinális vonal szerinte éppoly jól elszállíthatja az ércet, mint egy fővonal; a szárnyvonal egyébként is teljesen megfelelne Rustler szükségleteinek és lehetővé tenné, hogy a vasúti csomópontot a természeti fekvésénél fogva alkalmasabb Topázban állítsák fel.
But a mineral road would bring down all the ore as well as a main line, make the same traffic for the road, and satisfy all proper claims of Rustler to consideration, while leaving the junction where it belonged by virtue of natural position.Majd merészen megkérdezte az elnöktől, hogy mi módon akarná felfuttatni vonatait a hegyek­ben fekvő Rustlerbe, ha ott akarja a végállomást elhelyezni s a mozdonyokat kicseréltetni.
He boldly asked the president how he expected to get up steam and speed for the climb over the Pass if he made Rustler the end of the division, and changed engines there. The place was already in the mountains; as a practical railroad-man the president must know that his engines could get no start from Rustler. The heavy grade by which the railroad would have to get out of the place, beginning in the town itself, prohibited the idea of making it the end of a division. If his engines, by good luck, weren't stalled on the grade, what did he think of the annual expense involved in driving heavy trains daily at a high mountain from the vantage-ground of a steep slope? What the Three C.'s wanted for the end of their division and their last stop before the climb over the Pass was a place like Topaz, designed for them by nature, built in the centre of a plain, which the railroad could traverse at a level for five miles before attacking the hills.Rustler meglehetősen magasan feküdt a hegyekben és egy vonatépítésben jártas embernek, mint amilyen az elnök, tudnia kell, hogy a mozdonyok onnét már nem igen tudnának startolni. A város meglehetősen meredek lejtőn feküdt és így szó sem lehetett arról, hogy ott csomó­pontot létesítsenek, tolató vágányokkal. De még ha feltehető lenne is, hogy véletlen szerencse folytán a gépek nem akadnának meg a lejtőn, miért akarná magát az elnök megterhelni a nagy üzemi költségtöbblettel, amelyek a nehéz tehervonatoknak a hegyre való felszállításából keletkeznének? A C. C. C.-nek, mielőtt nekiindul a hegyeknek, olyan végállomásra van szüksége, mint amilyen Topáz, amelyet a természet is mintha külön erre a célra jelölt volna ki. A mozdonyoknak ötmérföldnyi síkság áll rendelkezésükre, mielőtt a hegyekbe érnének.
This point Tarvin made with the fervor and relief born of dealing with one solid and irrefragable fact. It was really his best argument, and he saw that it had reached the president as the latter took up his reins silently and led the way back to town. But another glance at Mutrie's face told him that he had failed hopelessly in his main contention. The certainty of this would have been heart-breaking if he had not expected to fail. Success lay elsewhere; but before trying that he had determined to use every other means.Tarwin érvelésének ennél a pontjánál tartott ki a legnagyobb tűzzel és eréllyel - ez meg­dönthe­tet­len volt. Tudatában volt annak, hogy ezt az elnök is belátta, aki most lovát hallgatagon meg­fordította és a város felé irányította. De egy újabb tekintet Mutrie arcába arról is felvilágo­sí­totta őt, hogy végeredményben mégis csak reménytelenül elhibázta a dolgot. Ez a bizonyos­ság lelke mélyéig megrendítette volna, ha nem tudta volna jó előre, hogy veresége kikerül­hetetlen. A sikert más úton kellett keresnie; de mielőtt erre a másik útra tér, ki akart próbálni minden egyéb rendelkezésére álló eszközt.
Tarvin 's eye rested lovingly on his town as they turned their horses again toward the cluster of dwellings scattered irregularly in the midst of -the wide valley. She might be sure that he would see her through.Tarwin szeme szeretettel csüngött városa látképén, ahogy egyre jobban közeledtek a széles völgyben rendszertelenül szétszórt házak tarka tömkelege felé. Topáz számíthatott rá! - ő nem fogja elhagyni.
Of course the Topaz of his affections melted in and out of the Topaz of fact by shadings and subtleties which no measurement could record. The relation of the real Topaz to Tarvin 's Topaz, or to the Topaz of any good citizen of the place, was a matter which no friendly observer could wish to press. In Tarvin's own case it was impossible to say where actual belief stopped and willingness to believe went on. What he knew was that he did believe; and with him the best possible reason for faith in Topaz would have been that it needed to be believed in hard. The need would only have been another reason for liking it.Az a Topáz, amely az ő szerető elképzelésében élt és a józan valóság Topáza hihetetlen gyen­géd és bensőséges módon olvadt eggyé Tarwin szemében, de idegen szemlélőnek, akármilyen szíves indulattal és elnézéssel sem lett volna ajánlatos végére járni annak a viszonynak, amely a valóságbeli Topáz és Tarwin Nick, vagy bármilyen más jó polgár Topáza között fennállt. Különösen Tarwin esetében volt lehetetlen megállapítani, hogy hol végződött nála a komoly hit és hol kezdődött a bizalom. Ő csak annyit tudott, hogy hitt Topázban és e hitének leg­fontosabb támaszköve az volt, hogy Topáznak szüksége volt rá, hogy higgyenek benne.
To the ordered Eastern eye the city would have seemed a raw, untidy, lonely collection of ragged wooden buildings sprawling over a level plain. But this was only another proof that one can see only what one brings to the seeing. It was not so that Tarvin saw it; and he would not have thanked the Easterner who should have taken refuge in praise of his snow-whitened hills, walling the valley in a monstrous circle. The Easterner might keep his idea that Topaz merely blotted a beautiful picture; to Tarvin the picture was Topaz's scenery, and the scenery only an incident of Topaz. It was one of her natural advantages her own, like her climate, her altitude, and her board of trade.Ha egy a Kelet kultúrájához szokott szem nézi még Topáz „városát”, nem lát mást, mint egy csomó sivár, elhanyagolt, nyersen összedobált faházat, amelyeket a véletlen rendje szerint szórtak el a véghetetlen síkságon. Ez is csak azt a már többször nyert tapasztalatot erősítette meg, hogy mindenki csak azt tudja meglátni, amit látni tanult. Semmi sem volt úgy, ahogy Tarwin látta, de a fiatalember nem nagy hálával fogadta volna, ha valamely idegen a város dicsérete elől a tájkép szépségeire tért volna ki s a hóborította hegycsúcsokat magasztalja, amelyek a völgy hatalmas katlanát körülölelték. Könnyen meglehet, hogy az idegen szemében Topáz nem volt egyéb, mint szépséghibája egy máskülönben tökéletes képnek; Tarwin szá­mára ezzel szemben Topáz maga volt a festmény, a körülötte levő táj pedig csak egy véletlen keret, egyike a város „természeti kincseinek”, amely ugyanúgy hozzátartozik a városhoz, mint a klímája, a szélességi foka és a kereskedelmi kamarája.
He named the big mountains to the president as they rode; he showed him where their big irrigating-ditch led the water down out of the heights, and where it was brought along under the shadow of the foothills before it started across the plain toward Topaz; he told him the number of patients in their hospital, decently subduing his sense of their numerousness, as a testimony to the prosperity of the town; and as they rode into the streets he pointed out the opera-house, the post-office, the public-school, and the court-house, with the modesty a mother summons who shows her first-born.Lovaglás közben elsorolta az elnöknek a különböző hegycsúcsok neveit; megmutatta neki a nagy kanálist, amely a hegyekből leszálló vizekből táplálkozott, majd az árnyékadó dombok alján végigvonulva elérte a Topáz előtti síkságot; elmondta neki, hogy hány beteget ápolnak a város kórházában, szerényen úgy említve fel a nagy betegállományt, mint újabb bizonyságát Topáz gazdagságának és rohamos fejlődésének; és amikor elértek a városba, megmutatta neki az operát, a postaépületet, az iskolát és a törvényszéket, azt a megindító szerénységet tanúsítva magyarázataiban, amellyel a fiatal anyák szokták bemutatni újszülöttüket.
It was at least as much to avoid thinking as to exploit the merits of Topaz that he spared the president nothing. Through all his advocacy another voice had made itself heard, and now, in the sense of momentary failure, the bitterness of another failure caught him with a fresh twinge; for since his return he had seen Kate, and knew that nothing short of a miracle would prevent her from starting for India within three days. In contempt of the man who was making this possible, and in anger and desperation, he had spoken at last directly to Sheriff, appealing to him by all he held most dear to stop this wickedness. But there are limp rags which no buckram can stiffen; and Sheriff, willing as he was to oblige, could not take strength into his fibre from the outside, though Tarvin offered him all of his. His talk with Kate, supplemented by this barren interview with her father, had given him a sickening sense of powerlessness from which nothing but a large success in another direction could rescue him. He thirsted for success, and it had done him good to attack the president, even with the foreknowledge that he must fail with him.Hogy az elnököt nem kímélte meg a legjelentéktelenebb látnivalótól sem, annak oka részben az volt természetesen, hogy teljes fényében akarta bemutatni Topázt, másrészt, hogy egérutat nyerjen saját gondolatai elől. Bizakodó külső viselkedése mögött egy meglehetősen reménye vesztett belső hang szólalt meg benne és mostani kudarcát még csak keserűbbé tette egy másik, még érzékenyebb kudarcának hirtelen felbukkanó emléke; nemrég találkozott Kate-tel - röviddel a választói ülésről való hazatérte után - és tudta, hogy, hacsak csoda nem történik, a leány három napon belül megkezdi indiai útját. Haragjában és kétségbeesésében, s nem utolsó sorban, hogy kifejezze méltatlankodását azzal a férfival szemben, aki ezt lehetővé teszi, Sheriffet magát is kérdőre vonta, szinte könyörögve, hogy akadályozza meg, hogy vegye elejét ennek a szerencsétlenségnek. De vannak puha szövetek, amelyeket semmilyen kemény és durva bélésanyag sem tud feszesre simítani és Sheriffbe - bármily szívesen is lekötelezte volna ellenfelét - nem lehetett beléoltani Tarwin energiáját. Pedig ez igazán készségesen engedett volna neki át belőle. A Kate-tel folytatott beszélgetés és az apjánál sikertelenül végződő kísérlet a tehetetlenség és gyámoltalan gyenge­ség érzését keltették benne. Ebben a lelki állapotban csak egy más területen elért nagy siker önthetett volna bele friss erőt. Minden porcikájával vágyakozott ez után a siker után és jól esett neki, hogy alkalma volt az elnököt kezelésbe vennie. Pedig előre is sejtette, hogy had­járata eredménytelenül fog végződni.
He could forget Kate's existence while he fought for Topaz, but he remembered it with a pang as he parted from Mutrie. He had her promise to make one of the party he was taking to the Hot Springs that afternoon; if it had not been for that he could almost have found it in his heart to let Topaz take care of herself for the remainder of the president's stay. As it was, he looked forward to the visit to the Springs as a last opening to hope. He meant to make a final appeal; he meant to have it out with Kate, for he could not believe in defeat, and he could not think that she would go.Amíg Topázért küzdött, Kate nem jutott eszébe, de most, hogy elbúcsúzott Mutrie-től, hirtelen újra visszaemlékezett rá és nehéz lett a szíve. Megígérte a lánynak, hogy a mai délután folya­mán részt fog venni egy közös kiránduláson; ha ez az ígérete nem kötötte volna, Topázt a fe­né­be hagyja a mai délutánra és nem törődik többet az elnökkel. Így azonban ezt a kirándulást akarta felhasználni utolsó alkalomnak, hogy Kate-et rábírja elhatározásának megváltozta­tására; nem tudta elképzelni, hogy végleg alul fog maradni és hogy a leány csakugyan, való igazán el fog utazni.
The excursion to the Hot Springs was designed to show the president and Mrs. Mutrie what a future Topaz must have as a winter resort, if all other advantages failed her; and they had agreed to go with the party which Tarvin had hastily got together. With a view to a little quiet talk with Kate, he had invited three men besides Sheriff Maxim, the post-master; Heckler, the editor of the "Topaz Telegram" (both his colleagues on the board of trade); and a pleasant young Englishman named Carmathan. He expected them to do some of the talking to the president, and to give him half an hour with Kate, without detriment to Mutrie's impressions of Topaz. It had occurred to him that the president might be ready by this time for a fresh view of the town, and Heckler was the man to give it to him.A meleg forrásokhoz való kirándulásnak az volt a célja, hogy megmutassa az elnöknek és Mrs. Mutrie-nak, milyen kiválóan alkalmas a jövendőbeli Topáz téli üdülőhelynek is - ha minden egyéb kötél szakad - és a két vendég szívesen beleegyezett a tervbe. Tarwin, aki szem előtt tartotta annak a szükségét, hogy háborítatlan négyszemközti beszélgetést folytasson ma Kate-tel, Sheriffen kívül még három férfit hívott meg: Maxim polgármestert, Hacklert, a Topázi Híradó kiadóját - mindketten kollégái voltak a Kereskedelmi Kamarában - és egy szeretetreméltó fiatal angolt, Mr. Carmathant. Abban reménykedett, hogy az utóbbi foglal­koz­ni fog az elnökkel s így szerez neki egy félórácskát a Kate-tel való együttlétre, anélkül, hogy ez károsan befolyásolná Mutrie-nak Topázról való benyomásait. Szükségesnek találta továbbá azt is, hogy az elnök más nézeteket és szempontokat is megismerjen Topázról és Hackler az az ember volt, akire nyugodtan rá lehetett bízni ezt a feladatot.
Carmathan had come to Topaz two years before in his capacity of colonizing younger son, to engage in the cattle business, equipped with a riding-crop, top-boots, and $2000 in money. He had lost the money; but he knew now that riding-crops were not used in punching cattle, and he was at the moment using this knowledge, together with other information gathered on the same subject, in the calling of cowboy on a neighboring range. He was getting $30 a month, arid was accepting his luck with the philosophy which comes to the adoptive as well as to the native-born citizens of the West. Kate liked him for the pride and pluck which did not allow him the easy remedy of writing home, and for other things; and for the first half of their ride to the Hot Springs they rode side by side, while Tarvin made Mr. and Mrs. Mutrie look up at the rocky heights between which they began to pass. He showed them the mines burrowing into the face of the rock far aloft, and explained the geological formation with the purely practical learning of a man who buys and sells mines. The road, which ran alongside the track of the railroad already going through Topaz, wandered back and forth over it from time to time, as Tarvin said, at the exact angle which the Three C.'s would be choosing later. Once a train labored past them, tugging up the heavy grade that led to the town. The narrowing gorge was the first closing in of the hills, which, after widening again, gathered in the great cliffs of the caflon twenty miles below, to face each other across the chasm. The sweep of pictured rock above their heads lifted itself into strange, gnarled crags, or dipped suddenly and swam on high in straining peaks; but for the most part it was sheer wall blue and brown and purplish-red umber, ochre, and the soft hues between.Carmathan két évvel ezelőtt jött el Angliából Topázba azzal az elhatározással, hogy, mint a család legfiatalabb gyermeke, idegenben telepedjék meg. Az állattenyésztést választotta foglalkozásának és e célból egy pár magas csizmát, lovaglóostort és kétezer dollár készpénzt hozott magával. A pénze elúszott, ezzel szemben megtanulta, hogy az állattenyésztéshez nincs szükség lovaglóostorra s ezt a tapasztalatát pillanatnyilag arra használta fel, hogy egy szomszédos farmon mint cowboy keresse meg kenyerét. Havi harminc dollárt keresett, azzal a bölcs rezignációval törődve bele sorsába, amely Nyugat bennszülött és bevándorolt polgárait egyaránt jellemzi. Kate becsülte férfias büszkeségét; tudniillik, hogy nem írt haza pénzért; és kirándulásuk első felében egymás oldala mellett lovagoltak, mialatt Tarwin a vendégeket a tájkép vad szépségeire tette figyel­mes­sé. Megmutatta nekik a fejük felett függő különös alakú sziklákat, a magasan a hegyekbe vájt aknabejáratokat s a bányaüzletekben szerzett praktikus jártasságával, elmagyarázta nekik a vidék geológiai felépítését. Az út a Topázt keresztező vasútvonal mentén vezetett el, olykor-olykor keresztezve a síneket - ahogy Tarwin megjegyezte, pontosan ugyanabban a szögben, ahogy a C. C. C. vonala fogja majd keresztezni. Egyszer egy tehervonat zakatolt el mellettük, köhögve mászva meg a meredek lejtőt. Keskeny szakadékon keresztül jutottak be a dombok közé. A szakadék később kitágult, hogy húsz mérfölddel tovább újra egy óriási kanyonba torkolva, elvezessen a tátongó mélység felett. A társaság feje felett függő sziklaormok hol szakadozott kúpokká torzultak, hol mélyen be voltak vájva, hol karcsún és hegyesen ég felé törtek. Többnyire kopár kőből voltak, melynek bíborvörös, barna, okkersárga és kék színei tisztán ragyogtak a napfényben, gyakran azonban harmonikusan egymásba olvadtak.
Tarvin dropped back, and ranged his horse beside Kate's. Carmathan, with whom he was in friendly relation, gave place to him instantly, and rode forward to join the others in advance.Tarwin megállt és lovát Kate mellé irányította. Carmathan, akivel baráti viszonyban volt, azonnal átengedte helyét és előrelovagolt, hogy a többiekhez csatlakozzék.
She lifted her speaking eyes as he drew rein beside her, and begged him silently to save them both the continuance of a hopeless contest; but Tarvin 's jaw was set, and he would not have listened to an angel's voice.Kate beszédes szemeit ugyan könyörögve emelte Tarwin felé, világosan kifejezve azt a kíván­ságát, hogy kímélje meg mindkettőjüket reménytelen vitájuk újrafelvételétől, de Tarwin arca könyörtelen maradt, egy égről leszállt angyal sem tudta volna letéríteni elhatározásáról.
"I tire you by talking of this thing, Kate. I know it. But I've got to talk of it. I've got to save you."- Tudom, hogy terhedre vagyok, Kate, ha újra beszélni kezdek, de nekem beszélnem kell róla. Nekem meg kell téged mentenem.
"Don't try any more, Nick," she answered gently. "Please don't. It's my salvation to go. It is the one thing I want to do. It seems to me sometimes, when I think of it, that it was perhaps the thing I was sent into the world to do. We are all sent into the world to do something, don't you think so, Nick, even if it's ever so tiny and humble and no account? I've got to do it, Nick. Make it easy for me."- Ó, kérlek, Nick, hagyj abba minden kísérletet! - kérlelte szelíden. - Nagyon kérlek! Nekem lelki üdvöm, hogy elmenjek. Ez az egyetlen dolog, amire vágyakozom. Néha, mikor elgondol­ko­dom róla, úgy érzem, hogy talán ezért is jöttem a világra. Nyilván valamennyien azért jöttünk a világra, hogy valamilyen célt elérjünk, nem gondolod, Nick? Akármilyen szerény­nek, aprónak, vagy érdemtelennek lássék is ez a cél, nekem el kell érnem az enyémet. Ne nehezítsd meg a dolgomat!
"I'll be hammered if I will! I'll make it hard. That's what I'm here for. Every one else yields to that vicious little will of yours. Your father and mother let you do what you like. They don't begin to know what you are running your precious head into. I can't replace it. Can you? That makes me positive. It also makes me ugly."- Itt vigyen el az ördög, ha nem igyekszem oly nehézzé tenni, amennyire csak módomban áll! Ezért vagyok én a világon. Mindenki engedékeny veled szemben, mindenki kitér ez elől a makacs kis akaratod elől. Apád és édesanyád is mindent rád hagynak. Hisz ők még nem is tudják, hogy milyen falnak akarsz nekimenni azzal a kis fejeddel. Én nem fogom megfoltozni tudni, ha majd egyszer eltörött. Ezért vagyok erélyes veled szemben. Ezért vagyok utálatos.
Kate laughed.Kate nevetett.
"It does make you ugly, Nick. But I don't mind. I think I like it that you should care. If I could stay at home for any one, I'd do it for you. Believe that, won't you?"- Igen, Nick, utálatos vagy. De nem törődöm vele. Azt hiszem, örülök, hogy ennyire a gondo­mat akarod viselni. Ha van ember, akiért odahaza maradnék, az te vagy. Elhiszed nekem?
"Oh, I'll believe, and thank you into the bargain. But what good will it do me? I don't want belief. I want you."- Ó, én elhiszem és hálás is vagyok a jó szóért. De mit érek vele? Én nem hinni akarok, én... Téged akarlak.
"I know, Nick. I know. But India wants me more or not me, but what I can do, and what women like me can do. There's a cry from Macedonia, 'Come over and help us!' While I hear that cry I can find no pleasure in any other good. I could be your wife, Nick. That's easy. But with that in my ears I should be in torture every moment."- Tudom, Nick, tudom. De India még jobban akar engem... jobban mondva, nem engem, hanem azt, amit én jelenthetek számára, amit egy olyan leány, mint én, tehetek érte. Segély­kiáltást hallok: „Jöjjetek át és segítsetek rajtunk!” Amíg ezt hallom, semmi másban nem telhetik örömöm. Én szívesen lennék a feleséged, Nick. Nem esnék nehezemre. De ezzel a könyörgéssel a fülemben, örök gyötrelem volna nekem.
"That's rough on me," suggested Tarvin, glancing ruefully at the cliffs above them.- Nagyon könyörtelen vagy velem, Kate! - mondta Nick, melankolikus szemmel nézegetve a fejük felett függő sziklákat.
"Oh, no. It has nothing to do with you."- Ó, dehogy! Mindennek semmi köze hozzád!
"Yes," returned he, shutting his lips, "that's just it."- Ez az... épp ez az, ami fáj! - mondta összeszorított szájjal.
She could not help smiling a little again at his face.A leánynak önkéntelenül is mosolyognia kellett, amint Nick arcába nézett.
"I will never marry any one else, if it helps you any to know that, Nick," she said, with a sudden tenderness in her voice.- Én soha senki máshoz nem fogok férjhez menni, ha ez megnyugtat, Nick! - mondta a leány hirtelen ellágyulással.
"But you won't marry me?"- De hozzám sem jössz feleségül, ugye?
"No," she said quietly, firmly, simply.- Nem! - felelte nyugodtan és egyszerűen.
He meditated this answer a moment in bitterness. They were riding at a walk, and he let the reins drop on his pony's neck as he said,Egy ideig mély keserűséggel tűnődött ezen a feleleten. A lovak lépésben mentek, a gyeplők lazán lógtak le nyakukról.
"Oh, well. Don't matter about me. It isn't all selfishness, dear. I do want you to stay for my own sake, I want you for my very own, I want you always beside me, I want you want you; but it isn't for that I ask you to stay. It's because I can't think of you throwing yourself into the dangers and horrors of that life alone, unprotected, a girl. I can't think of it and sleep nights. I daren't think of it. The thing's monstrous. It's hideous. It's absurd. You won't do it!"- Ó, igen! - felelte Nick. - Ne törődj velem, Kate. Én nemcsak önzésből beszélek, kedves! Igaz ugyan, hogy a magam kedvéért is vissza szeretnélek tartani, a magam örömére, örökre, mert kívánlak... mert szeretlek, de nemcsak ezért kérlek arra, hogy ne utazz el. Csak iszonyattal tudom elképzelni, hogy egyedül akarsz nekivágni egy idegen világ veszélyeinek és gyötrel­meinek, egyedül, segítség nélkül, egy fiatal leány! Ha erre gondolok, nem tudok elaludni. Nem tudok másra gondolni. Ez borzalmas dolog, iszonyatos és elképzelhetetlen. Nem szabad megtenned!
"I must not think of myself," she answered in a shaken voice. "I must think of them"- Nem szabad magamra gondolnom - felelte a leány remegő hangon. - Azokkal kell törődnöm.
"But I must think of you. And you sha'n't bribe me, you sha'n't tempt me, to think of any one else. You take it all too hard. Dearest girl," he entreated, lowering his voice, "are you in charge of the misery of the earth? There is misery elsewhere, too, and pain. Can you stop it? You've got to live with the sound of the suffering of millions in your ears all your life, whatever you do. We're all in for that. We can't get away from it. We pay that price for daring to be happy for one little second."- De énnekem kell gondolnom rád, és te hiába akarsz rábírni, hogy mással is törődjek a világon. Te túlságosan kegyetlenül fogod meg a dolgot. Drága gyermekem... - hangja benső­ségessé, fohászkodóvá halkult -, azt hiszed, hogy te vagy felelős az egész világ szenvedéséért? Mindenütt van nyomor és szenvedés. Nem tudsz segíteni valamennyin! Bármihez fogsz, egész életedben a füledbe fog csengeni milliók szenvedő jaja, nem tudsz előlük elmenekülni. Valamennyien erre vagyunk kárhoztatva. Ez az ára annak, hogy néha nagy merészen egy-egy pillanatra boldogok akarunk lenni.
"I know, I know. I'm not trying to save myself. I'm not trying to stifle the sound."- Tudom, tudom. De én nem akarok elmenekülni. Én nem akarom a füleimet betömni...
"No; but you are trying to stop it, and you can't. It's like trying to scoop up the ocean with a dipper. You can't do it. But you can spoil your life in trying; and if you've got a scheme by which you can come back and have a spoiled life over again, I know some one who hasn't. O Kate, I don't ask anything for myself, or, at least, I only ask everything, but do think of that a moment sometimes when you are putting your arms around the earth, and trying to lift it up in your soft little hands you are spoiling more lives than your own. Great Scott, Kate, if you are looking for some misery to set right, you needn't go off this road. Begin on me."- Nem. Te meg akarod szüntetni a nyomort, és ezt nem tudod megtenni. Éppen olyan, mintha egy kanállal ki akarnád merni az óceánt. Nem tudod megtenni. De ez a kísérlet tönkreteheti az életedet, és ha megmondod nekem, hogy lehet egy tönkretett életet elölről kezdeni, nagy köszönettel veszem!... Én a magam részéről nem tudom. Kate, én magamnak nem kívánok semmit, jobban mondva, én mindent kívánnék, de gondold meg, mielőtt megkísérelnéd átkarolni a földet és apró puha kezeddel felemelni... gondold meg, hogy nemcsak a magad életét teszed tönkre! Atyaúristen, Kate, ha arra van szükséged, hogy a nyomorúságon enyhíts, nem kell ahhoz Indiába menned. Kezdd el rajtam!
She shook her head sadly.A leány szomorúan rázta meg fejét.
"I must begin where I see my duty, Nick. I don't say that I shall make much impression on the dreadful sum of human trouble, and I don't say it is for everybody to do what I'm going to try to do; but it's right for me. I know that, and that's all any of us can know. Oh, to be sure that people are a little better if only a little better because you have lived," she exclaimed, the look of exaltation coming into her eyes; "to know that you have lessened by the slightest bit the sorrow and suffering that must go on all the same, would be good. Even you must feel that, Nick," she said, gently laying her hand on his arm as they rode.- Nekem ott kell elkezdenem, ahová a kötelesség hív, Nick! Hisz tudom, hogy az irtózatos emberi szenvedésen nem sokat fogok tudni segíteni, és nem kívánom azt, hogy mindenki ugyanúgy cselekedjék, mint én; de nekem erre van szükségem. Ezt tudom s ez az egyetlen dolog, amit magunkról tudhatunk. Ó, ha az ember azt tudja, hogy másoknak jobb soruk van, ha csak egy kicsit is! - azért mert ő élt... ha tudja, hogy enyhített egy csöppet a nyomoron és a szenvedésen, amely ezzel persze még nem szűnt meg teljesen... ha ezt tudja, az nagyon jó dolog. Ezt neked is érezned kell, Nick! - tette hozzá halkan, kezét könnyedén a fiú karjára fektetve.
Tarvin compressed his lips.Tarwin összeszorította ajkát.
"Oh, yes; I feel it," he said desperately.- Ó, hogyne! - mondta kétségbeesetten.
"But you feel something else. So do I."- Te mást is érzel... hisz én is...
"Then feel it more. Feel it enough to trust yourself to me. I'll find a future for you. You shall bless everybody with your goodness. Do you think I should like you without it? And you shall begin by blessing me."- De akkor engedj ennek az érzésednek, engedd, hogy megerősödjék, bízd rám magad. Én rend­be hozom az életedet. Te most a jóságoddal mindenkinek csak fájdalmat okozol. Azt hiszed, szeretnélek, ha más lennél? De te épp azzal kezded, hogy nekem okozol fájdalmat!
"I can't! I can't!" she cried in distress.- Nem tehetem! Nem tehetem! - kiáltotta kétségbeesetten.
"You can't do anything else. You must come to me at last. Do you think I could live if I didn't think that? But I want to save you all that lies between. I don't want you to be driven into my arms, little girl. I want you to come and come now."- Úgy, nem tehetsz másként. És végül mégis csak vissza fogsz térni hozzám. Azt hiszed, hogy megélnék enelkül a tudat nélkül? De meg szeretnélek kímélni mindattól a szenvedéstől, ami útközben vár rád. És nem akarom, hogy a szükség kergessen a karjaimba, édes szívem! Azt akarom, hogy magadtól gyere - hogy most gyere!
For answer to this she only bowed her head on the sleeve of her riding-habit, and began to cry softly. Nick's fingers closed on the hand with which she nervously clutched the pommel of her saddle.A leány felelet helyett lovaglókosztümje ujjára hajtotta arcát és keservesen sírni kezdett. Nick ujjai görcsösen fogták körül a kis kezet, amely idegesen kapaszkodott a nyereg gombjába.
"You can't, dear?"- Nem tudod megtenni, kedves?
The brown head was shaken vehemently. Tarvin ground his teeth.A barna fej hevesen nemet intett. Tarwin az ajkába harapott.
"All right; don't mind."- Rendben van... maradjunk ennyiben!
He took her yielding hand into his, speaking gently, as he would have spoken to a child in distress. In the silent moment that lengthened between them Tarvin gave it up not Kate, not his love, not his changeless resolve to have her for his own, but just the question of her going to India. She could go if she liked. There would be two of them.Megfogta a leány odanyújtott kezét, szelíden és kedvesen beszélt neki, mint egy anya a kétség­be­esett gyermekének. Ezekben a csendes pillanatokban belátta, hogy fel kell adnia a harcot, nem Kate-ért, nem szerelméért, sem ama megváltoztathatatlan elhatározásáért, hogy végül mégis csak magáénak nevezi, hanem csakis abban a kérdésben, hogy Kate elutazik-e Indiába. Hát utazzon, ha akar. Legfeljebb majd ketten utaznak.
When they reached the Hot Springs he took an immediate opportunity to engage the willing Mrs. Mutrie in talk, and to lead her aside, while Sheriff showed the president the water steaming out of the ground, the baths, and the proposed site of a giant hotel. Kate, willing to hide her red eyes from Mrs. Mutrie 's sharp gaze, remained with her father.Amikor elérték a meleg forrásokat, megragadta az első alkalmat, hogy Mrs. Mutrie-t beszél­getésbe vonja; Sheriff ezalatt a gőzölgő örvényeket és a fürdőket mutogatta az elnöknek és a tervezett óriás szállodáról beszélt. Kate apjához csatlakozott, nehogy Mrs. Mutrie kíváncsi tekintete megakadjon vörösre sírt szemein.
When Tarvin had led the president's wife to the side of the stream that went plunging down past the Springs to find a tomb at last in the cafion below, he stopped short in the shelter of a clump of cotton woods.Tarwin az elnök feleségét a folyó mentén vezette sétára; a víz a források mögött dörögve zuhant le a szakadék sziklasírjába. Néhány gyapotcserje nőtt az úton, ezeknek árnyékában hirtelen megállt.
"Do you really want that necklace?" he asked her abruptly.- Tényleg meg akarja kapni a nyakéket? - kérdezte átmenet nélkül.
She laughed again, gurglingly, amusedly, this time, with the little air of spectacle which she could not help lending to all she did.Az asszony újra felnevetett; turbékolva, mulatva, kissé mesterkélten.
"Want it?" she repeated. "Of course I want it. I want the moon, too."- Hogy akarom-e? - ismételte. - Természetesen, hogy akarom. És kérem, a holdat is szeretném.
Tarvin laid a silencing hand upon her arm.Tarwin elhárítóan karjára tette a kezét.
"You shall have this," he said positively.- Meg fogom szerezni - mondta határozottan.
She ceased laughing, and grew almost pale at his earnestness.Az asszonynak elállt a nevetése, sápadtan s komolyan nézett Tarwin arcába.
"What do you mean?" she asked quickly.- Mit akar ezzel mondani? - kérdezte gyorsan.
"It would please you? You would be glad of it?" he asked. "What would you do to get it?"- Nagy örömet szerezne magának? Örülne, ha megszerezném? Milyen áldozatot tudna hozni azért, hogy a magáé legyen?
"Go back to Omaha on my hands and knees," she answered with equal earnestness. "Crawl to India."- A térdeimen csúsznék Omaháig - felelte most már teljes komolysággal. - Indiáig is, ha kell.
"All right," returned Tarvin, vigorously. "That settles it. Listen! I want the Three C.'s to come to Topaz. You want this. Can we trade?"- Rendben van - felelte Tarwin nyugodtan. - Most hallgasson ide. Én azt akarom, hogy a C. C. C. eljöjjön Topázba. Maga a nyakéket akarja. Akar velem üzletet kötni?
"But you can never"- De hiszen maga sohasem fogja...
"No matter; I'll attend to my part. Can you do yours?"- Azzal ne törődjön! Én teljesíteni fogom, amit vállalok. És maga?
"You mean" she began.- Azt gondolja, hogy...
"Yes," nodded her companion, decisively; "I do. Can you fix it?"- Igen, azt gondolom - felelte határozottan. - Tud nekem kötelező ígéretet tenni?
Tarvin, fiercely repressed and controlled, stood before her with clenched teeth, and hands that drove the nails into his palms, awaiting her answer.Tarwin erőltetett nyugalommal, egymásra szorított fogakkal, körmeit tenyerébe vájva állt az asszony előtt, minden porcikájával lesve a választ.
She tilted her fair head on one side with deprecation, and regarded him out of the vanishing angle of one eye provocatively, with a lingering, tantalizing look of adequacy.Mrs. Mutrie oldalt hajtotta fejét s szemszögletéből kihívó, csábító, kissé habozó tekintetet vetett a férfira. Belement az üzletbe.
"I guess what I say to Jim goes," she said at last with a dreamy smile.- Azt hiszem, hogy én sokat el tudok érni Jimnél - mondta végül is álmodozó mosollyal.
"Then it's a bargain?"- Szóval, megkötjük az üzletet?
"Yes," she answered.- Igen! - felelte.
"Shake hands on it."- Adja rá a kezét.
They joined hands. For a moment they stood confronted, penetrating each other's eyes.Kezet fogtak. Egy pillanatra hallgatagon álltak egymással szemben, egymás szemébe mé­lyeszt­ve tekintetüket.
"You'll really get it for me?"- Igazán, meg fogja nekem szerezni?
"Yes."- Igen.
"You won't go back on me?"- Megtartja a szavát?
-'No."- Igen.
He pressed her hand so that she gave a little scream.Nick erősen megszorította az asszony kezét, hogy az halkan felsikoltott.
"Ouch! You hurt."- Ó, vigyázzon... fáj!
"All right," he said hoarsely, as he dropped her hand. "It's a trade. I start for India to-morrow. '- Rendben van - felelte rekedten s elengedte. - A szerződés érvénybe lépett. Holnap elutazom Indiába.
CHAPTER V.ÖTÖDIK FEJEZET.
Now it is not good for the Christian's health to hustle the Aryan brown,
For the Christian riles and the Aryan smiles and he weareth the Christian down;
And the end of the fight is a tombstone white with the name of the late deceased,
And the epitaph drear: "A fool lies here who tried to hustle the East."
Solo from Libretto of Naulahka.
TARVIN stood on the platform of the station at Rawut Junction watching the dust cloud that followed the retreating Bombay mail.Tarwin Rhawut állomás peronján állt, tűnődő tekintetet vetve a Bombay felé távozó személy­vonat hatalmas porfelhője után.
When it had disappeared the heated air above the stone ballast began its dance again, and he turned blinking to India.Mire a por leülepedett s a forró levegő újra akadálytalanul és tisztán rezgett a fehér kövezeten, megfordult és hunyorgó szemekkel üdvözölte Indiát.
It was amazingly simple to come fourteen thousand miles. He had lain still in a ship for a certain time, and then had transferred himself to stretch at full length, in his shirt-sleeves, on the leather-padded bunk of the train which had brought him from Calcutta to Rawut Junction. The journey was long only as it kept him from sight of Kate, and kept him filled with thought of her. But was this what he had come for the yellow desolation of a Rajputana desert, and the pinched-off perspective of the track? Topaz was cosier when they had got the church, the saloon, the school, and three houses up; the loneliness made him shiver. He saw that they did not mean to do any more of it. It was a desolation which doubled desolateness, because it was left for done. It was final, intended, absolute. The grim solidity of the cut-stone station-house, the solid masonry of the empty platform, the mathematical exactitude of the station name-board looked for no future. No new railroad could help Rawut Junction. It had no ambition. It belonged to the Government. There was no green thing, no curved line, no promise of life that produces, within eyeshot of Rawut Junction. The mauve railroad-creeper on the station had been allowed to die from lack of attention.Tizennégyezer mérföldet átutazni igen egyszerű dolog. Az ember egy darabig nyugodtan fekszik a hajón, azután ingujjban végigterül egy vagon bor borította padján és megvárja, míg Kalkuttából Rhawutba érkezik. A nap csak azért tetszett Tarwinnak hosszúnak, mert nem láthatta Kate-et, holott folyton rá kellett gondolnia. De miért is jött ő tulajdonképpen ide - a Rajputana síkság kétségbeesett sárga sivatagja kedvéért, vagy hogy Rhawut kanyarodó sínjeit nézze? Hisz ennél még Topáz is lakályosabb volt, amikor még csak egy templomból, kocs­má­ból, iskolából és három lakóházból állott; ez az itteni elhagyatottság megborzongatta Tarwint. Első pillanatra látta, hogy ez a nép ebben a sivárságban akar élni, és nem akar semmit sem tenni ellene. Ez az ország maga volt a kétségbeesés, a megváltozhatatlan, mindenfelé elzárt tökéletes magány. Ennek a kőpályaudvarnak, ezeknek a merev, megmozdíthatatlan falaknak, az állomás földrajzi adatai megdönthetetlen pontosságának, mindennek nem lehetett jövője. Soha Rhawutba új vasútvonalat nem fognak vezetni. Itt nem volt ambíció. Rhawut a kormá­nyé volt. Amerre a szem elnézett, csak sivatagot látott; itt nem volt fű-fa, nem volt egyetlen görbe vonal, nem volt teremtő élet. Még az állomásépület mályvaszínű kúszónövényei is hervadoztak, mert senki sem törődött velük.
Tarvin was saved from the more positive pangs of homesickness by a little healthy human rage. A single man, fat, brown, clothed in white gauze, and wearing a black velvet cap on his head, stepped out from the building. This station-master and permanent population of Rawut Junction accepted Tarvin as a feature of the landscape: he did not look at him. Tarvin began to sympathize with the South in the war of the rebellion.Tarwint a honvágytól pillanatnyira megmentette az egészséges düh, amely erre a látványra elöntötte. Az épület felől egy kövér barna ember közeledett feléje, könnyű fehér pamutruhá­ban, fején fekete bársonysapkával. De ez az úriember, aki állomásfőnöke és egyben egyetlen állandó lakója volt Rhawutnak, oly szórakozott tekintettel nézett el Tarwin fölött a levegőbe, mintha nem is venné észre az idegent, mintha ez csak a tájképnek volna valami jelentéktelen része. Tarwin kezdett szimpátiát érezni az amerikai szabadságharc déli pártja iránt.
"When does the next train leave for Rhatore?" he asked.- Mikor indul a legközelebbi vonat Rhatoreba? - kérdezte.
"There is no train," returned the man, pausing with precise deliberation between the words. He sent his speech abroad with an air of detachment, irresponsibly, like the phonograph.- Nem indul vonat! - felelte a férfi, minden egyes szó között szünetet tartva. Gépiesen, szórakozottan, felelőtlenül hadarta el mondanivalóját, mint egy fonográf.
"No train? Where's your time-table? Where's your railroad guide? Where's your Pathfinder?"- Nem indul vonat? Hol van itt a menetrend? Hol van egy vonat-tabella? Hol van itt térkép?
"No train at all of any kind whatever."- Innét egyáltalában nem indul semmiféle vonat.
"Then what the devil are you here for?"- Hát akkor mi az Istennek van maga itt?
"Sir, I am the station-master of this station, and it is prohibited using profane language to employees of this company."- Sir, én állomásfőnök vagyok, és nem tartom megengedhetőnek, hogy ön udvariatlanul beszéljen a vasúti társaság alkalmazottaival.
"Oh, are you? Is it? Well, see here, my friend you station-master of the steep-edge of the jumping-off-place, if you want to save your life you will tell me how I get to Rhatore quick!"- Ugyan! - komolyan mondja? Nos hallgasson ide barátom, tisztelt állomásfőnöke ennek az istenverte, Isten háta mögötti országnak, ha szereti az életét, közölje velem habozás nélkül, hogy hogy kerülhetek el Rhatoreba. Siessen!
The man was silent.Az ember hallgatott.
"Well, what do I do, anyway?" shouted the West.- Nem hallja? Hogy jutok el Rhatoreba? - ordította az amerikai.
"What do I know?" answered the East.- Honnét tudjam én azt? - felelte az ázsiai.
Tarvin stared at the brown being in white, beginning at his patent-leather shoes, surmounted by openwork socks, out of which the calf of his leg bulged, and ending with the velvet smoking-cap on his head. The passionless regard of the Oriental, borrowed from the purple hills behind his station, made him wonder for one profane faithless, and spiritless moment whether Topaz and Kate were worth all they were costing.Tarwin figyelmesen megszemlélte ezt a fehérbe öltözött barna férfiút, kezdve lakkcipőjétől, melyekből hímzett kapcák alól bújtak ki a vastag lábak, egész a fekete bársonysapkáig fején. Ez a szenvedélytelen keleti tekintet, melyet tulajdonosa, mintha az állomás mögött elterülő bíbor domboktól sajátított volna el, egy pillanatra, egy aljas, bátortalan, méltatlan pillanatra kétségeket ébresztett Tarwinban, hogy vajon Topáz és Kate megérik-e mindezt az áldozatot.
"Ticket, please," said the baboo.- Kérem a jegyét! - mondta most a bábu.
The gloom darkened. This thing was here to take tickets, and would do it though men loved, and fought, and despaired and died at his feet.Alkonyodott. Ezt az emberi gépet azért állították ide, hogy jegyeket adjon és szedjen és történ­hetne bármi, emberek szerelme, küzdelme, halála, ott a szeme láttára, ő tovább szedné és adná a jegyeket.
"See here," cried Tarvin, "you shiny-toed fraud; you agate-eyed pillar of alabaster"- Annyit mondok neked te fénylő koponyájú csaló, te agátszemű márványoszlop, ha nem...
But he did not go on; speech failed in a shout of rage and despair. The desert swallowed all impartially; and the baboo, turning with awful quiet, drifted through the door of the station-house, and locked it behind him.De nem folytatta, a düh és a kétségbeesés szavát vették. A sivatag mindent elnyel, egyforma közönnyel gyűlöletet és szeretetet és a bábu megsemmisítő nyugalommal hátat fordított Tarwinnak, bement az állomásépületbe és magára zárta az ajtót.
Tarvin whistled persuasively at the door with uplifted eyebrows, jingling an American quarter against a rupee in his pocket. The window of the ticket-office opened a little way, and the baboo showed an inch of impassive face.Tarwin felhúzott szemöldökkel az ajtó elé állt, csábító füttyöt hallatva s egy amerikai negyed­dollárost és egy rúpiát csörgetve meg markában. A jegyárusító tolóablaka azonnal felhúzódott és látni engedett egy hüvelyknyit a bábu mozdulatlan arcából.
"Speaking now in offeshal capacity, your honor can getting to Rhatore via country bullock-cart."- Hivatalos minőségben szólva, Nagyságod Rhatoreba csak bivalyfogaton utazhatik, via országút.
"Find me the bullock-cart," said Tarvin.- Szerezze meg nekem a bivalyfogatot!
"Your honor granting commission on transaction?"- Nagyságod biztosítja nekem a províziót?
"Cert." It was the tone that conveyed the idea to the head under the smoking-cap. The window was dropped. Afterward, but not too immediately afterward, a long-drawn howl made itself heard the howl of a weary warlock invoking a dilatory ghost- Természetesen. - A fekete bársonysapka alatti agyat nem annyira a szó, mint inkább a hangsúly győzte meg. Az ablak lecsapódott, és ha nem is rögtön, de nem túl sokára hosszú, bőgő üvöltés hallatszott, mintha valami rosszkedvű varázsló idézne késlekedő szellemeket.
"O Moti! Moti! O-o-h!"- Ó, Moti! Moti! Ó... Ó!
"Ah there, Moti" murmured Tarvin, as he vaulted over the low stone wall, gripsack in hand, and stepped out through the ticket wicket into Rajputana. His habitual gaiety and confidence had returned with the prospect of motion.- Szóval Motinak hívnak! - morogta Tarwin s táskájával kezében átvetette magát az alacsony kőkerítésen, majd az ajtón át kilépett Rajputana földjére. Arra a kilátásra, hogy tovább utazhatik, azonnal visszanyerte megszokott jókedvét és önbizalmát.
Between himself and a purple circle of hills lay fifteen miles of profitless, rolling ground, jagged with laterite rocks, and studded with unthrifty trees all given up to drought and dust, and all colorless as the sun-bleached locks of a child of the prairies. Very far away to the right the silver gleam of a salt lake showed, and a formless blue haze of heavier forest. Sombre, desolate, oppressive, withering under a brazen sun, it smote him with its likeness to his own prairies, and with its homesick unlikeness. Apparently out of a crack in the earth in fact, as he presently perceived, out of a spot where two waves of plain folded in upon each other and contained a village came a pillar of dust, the heart of which was a bullock-cart. The distant whine of the wheels sharpened, as it drew near, to the full-bodied shriek that Tarvin knew when they pat the brakes suddenly on a freight coming into Topaz on the down grade. But this was in no sense a freight. The wheels were sections of tree butts square for the most part. Four unbarked poles bounded the corners of a flat body; the sides were made of netted rope of cocoanut fibre. Two bullocks, a little larger than Newfoundlands, smaller than Alderneys, drew a vehicle which might have contained the half of a horse's load. The cart drew up at the station, and the bullocks, after contemplating Tarvin for a moment, lay down. Tarvin seated himself on his gripsack, rested his shaggy head in his hands, and expended himself in mirth.Közötte és a bíborfényben ragyogó hegylánc között tizenöt mérföldnyi köves puszta terült el, sziklákkal s itt-ott beteges fák csoportjaival. Szárazság és por fojtogatta a tájat, mely színtelen volt, mint a prérik gyermekeinek naptól megfakult haja. Nagy távolságban egy sós tó ezüst tükre csillogott, mögötte egy kékesen sötétlő tömör facsoporttal. A kíméletlen napégette sivár táj hasonlított a hazai prérikre és más volt mégis. Tarwin szíve megsajdult a honvágytól. Nemsokára egy szakadékból, amely azonban - amint azt Tarwin rövidesen megállapította - csak egyszerű mélyedés volt két alacsony domblánc között, amelyek a falut körülfogták, óriási porfelhő emelkedett égnek; a porfelhő közepén a bivalyfogat közeledett. A kerekek halk csikorgása egyre erősödött, csakhamar fülsiketítő szűkölésbe csapva át, ami újra hazai emlé­keket ébresztett Tarwinban: ilyen hangokat gyakran hallott Topázban, ha a nehéz teher­kocsikat hirtelen lefékezték a lejtőn. Itt természetesen szó sem volt teherkocsiról: négy kerék közeledett, amelyek faragatlan, többnyire négyszögű fatuskókból voltak összeállítva, négy hámozatlan, ugyancsak faragatlan léc tartotta őket össze, a föléjük helyezett lapos deszkaláda oldalán kókuszrostokból csavart kötelek feszültek. Két kehes bivaly, valamivel nagyobbak, mint az újfundlandiak, valamivel kisebbek, mint az alberney-ek, húzták ezt az alkotmányt, amelynek akár fél lóerő is tökéletesen megfelelt volna. A kocsi befutott az állomás elé és a bivalyok, miután szemügyre vették az új utast, lefeküdtek a földre. Tarwin kényelmesen ráült útitáskájára, két kezébe támasztotta szédülő fejét és harsogó nevetésre fakadt.
"Sail in," he instructed the baboo; "make your bargain. I'm in no hurry."- Kezdje el! - mondta a bábunak. - Kösse meg az üzletet! Ráérek.
Then began a scene of declamation and riot to which a quarrel in a Leadville gambling saloon was a poor matter. The impassiveness of the station-master deserted him like a wind-blown garment. He harangued, gesticulated, and cursed; and the driver, naked except for a blue loin-cloth, was nothing behind him. They pointed at Tarvin; they seemed to be arguing over his birth and ancestry; for all he knew they were appraising his weight. When they seemed to be on the brink of an amicable solution, the question reopened itself, and they went back to the beginning, and reclassified him and the journey.A következő pillanatban, mintha égiháború tört volna ki. Ilyen ádáz üvöltözést, jajgatást, ilyen pokoli hangzavart még kaliforniai játékteremben is ritkán hall az ember. Az állomásfőnök úr méltóságteljes nyugalma egyszerre elpárolgott, mint a kámfor. Üvöltött, deklamált, káromko­dott, kezeivel hadonászott, mint egy kiszabadult őrült s a meztelen kocsis, akinek épp csak hogy a csípőjét fedte valami kendő, méltó, erős ellenfélnek bizonyult. Mind a ketten szakadat­lanul Tarwinra mutogattak, az ember azt hihette volna, hogy születéséről, őseiről vitatkoznak, holott nyilván csak a testsúlyát igyekeztek felbecsülni. Ha úgy látszott, hogy már-már barát­sá­gosan megegyeznek, váratlanul újra kitört a szenvedélyes vita, újra elölről kezdtek el mindent, újra megvitatták a testsúly és a menetidő problémáját.
Tarvin applauded both parties, sicking one on the other impartially for the first ten minutes. Then he besought them to stop, and when they would not he discovered that it was hot, and swore at them.Tarwin az első negyedóra alatt egyformán bátorította a két ellenfelet, pártatlanul uszítva egyiket a másik ellen. Azután felszólította őket, hogy vessenek véget az ügynek és amikor nem talált meghallgatásra, felfedezte, hogy tűrhetetlenül meleg van és erélyesen ráordított mindkettejükre.
The driver had for the moment exhausted himself when the baboo turned suddenly on Tarvin, and, clutching him by the arm, cried, almost shouting, "All arrange, sir! all arrange! This man most uneducated man, sir. You giving me the money, I arrange everything."A kocsis egy pillanatra kimerülve elhallgatott. Ezt a pillanatot a bábu kihasználta, Tarwinra vetette magát, megfogta a karját s a fülébe üvöltötte: „Minden el van rendezve Uraságod, minden el van rendezve! Én elrendezni! Ez az ember nagyon neveletlen ember, ön nekem adni a pénzt, én mindent elrendezni!”
Swift as thought, the driver had caught his other arm, and was imploring him in a strange tongue not to listen to his opponent. As Tarvin stepped back they followed him with uplifted hands of entreaty and representation, the station-master forgetting his English, and the driver his respect for the white man. Tarvin, eluding them both, pitched his gripsack into the bullock-cart, bounded in himself, and shouted the one Indian word he knew. It happened, fortunately, to be the word that moves all India "Challo!" which, being interpreted, is "Go on!"Gyorsan, mint a villám, a kocsis birtokába vette Tarwin másik karját, érthetetlen nyelven, de annál szenvedélyesebb hangsúllyal könyörögve, hogy ne hallgasson ellenfelére. Amikor Tarwin önkénytelenül hátralépett, mind a ketten követték, egy-egy szabad karjuk drámai gesztusaival egészítve ki szónoklatukat, mialatt az állomásfőnök egyre rosszabbul beszélt angolul és a kocsis lassanként teljesen elfelejtette a fehér emberek iránt érzett respektusát. Tarwin végül is lerázta magáról a két ellenséges hadsereget, kézitáskáját a bivalyfogatba hajította, maga is utána ugrott s elordította az egyetlen hindu szót, amit ismert. Szerencsére az a szó volt az, ami egész Indiát mozgásba tudja hozni: „challo” aminek körülbelül az az értelme, hogy „előre”.
So, leaving strife and desolation behind him, rode out into the desert of Rajputana Nicholas Tarvin of Topaz, Colorado.Viszályt és halált vetve el, amerre elhaladt, Tarwin Nick Topázból, Colorado államából, így indult neki a rajputanai sivatagnak.
CHAPTER VI.HATODIK FEJEZET.
In the State of Kot-Kumharsen, where the wild dacoits abound
And the Thakurs live in castles on the hills,
Where the bunnia and bunjara in alternate streaks are found
And the Rajah cannot liquidate his bills;
Where the Agent Sahib Bahadur shoots the black-buck for his larder
From the tonga which he uses as machan,
'Twas a white man from the west, came expressly to investigate the natural wealth of Hindustan.
Song from Libretto of Naulahka.
UNDER certain conditions four days can dwarf eternity. Tarvin had found these circumstances in the bullock-cart from which he crawled ninety-six hours after the bullocks had got up from the dust at Rawut Junction. They stretched behind him those hours in a maddening, creaking, dusty, deliberate procession. In an hour the bullock-cart went two and a half miles. Fortunes had been made and lost in Topaz happy Topaz! while the cart ploughed its way across a red-hot river-bed shut in between two walls of belted sand. New cities might have risen in the West and fallen to ruins older than Thebes while, after any of their meals by the wayside, the driver droned over a water-pipe something less wieldy than a Gatling-gun. In these waits and in others it seemed to him that the journey was chiefly made up of waits Tarvin saw himself distanced in the race of life by every male citizen of the United States, and groaned with the consciousness that he could never overtake them, or make up this lost time.Vannak körülmények, amelyek között négy nap egy örökkévalóságnak tűnik. És ilyen körül­mények között folyt le Tarwin utazása a bivalyfogatban, amelyből kilencvenhat órával azután mászott elő, hogy a bivalyok kikecmeregtek a rawuti portömegek közül. Ez a kilencvenhat óra úgy kísérte nyomon, mint egy sötét, sivító ördögökből álló menet. A bivalyfogat óránként két és fél mérföldet tett meg. Vagyonokat lehetett nyerni, vagy veszteni Topázban - ó, szerencsés Topáz! -, amíg a fogat átmászott egy vörös homokkal bélelt kiszáradt folyóágyon. Azalatt az idő alatt, amíg a kocsis az útmenti étkezések elkészítésével bíbelődött, Amerikában városok keletkeztek és dőltek romba, mint hajdan Théba. A várakozási idő alatt - Tarwinnak úgy tetszett, hogy az egész út nem egyéb ilyen várakozási időnél - az volt az érzése, hogy az Egyesült Államoknak valamennyi polgára utoléri és elhagyja, és mérhetetlen kínokat szenve­dett abban a tudatban, hogy soha életében nem fogja behozni tudni ezt az elvesztett időt.
Great gray cranes with scarlet heads stalked through the high grass of the swamps in the pockets of the hills. The snipe and the quail hardly troubled themselves to move from beneath the noses of the bullocks, and once in the dawn, lying upon a glistening rock, he saw two young panthers playing together like kittens.Bíborfejű, karcsú nád libegett a dombok közti mocsaras mélyedésekben nőtt magas fű fölött. A szalonkák és a rigók alig tartották érdemesnek, hogy kitérjenek a bivalyok orra elől; egy alkalommal pedig, amikor Tarwin egy csillogó sziklán feküdt, két fiatal párducot figyelt meg, amint vidáman játszottak egymással, mint a macskák.
A few miles from Rawut Junction his driver had taken from underneath the cart a sword, which he hung around his neck, and sometimes used on the bullocks as a goad. Tarvin saw that every man went armed in this country, as in his own. But three feet of clumsy steel struck him as a poor substitute for the delicate and nimble revolver.Néhány mérföldnyire Rhawuttól a kocsis a szekér fenekéről széles kardot szedett elő, azt a nyakába akasztotta és ostor helyett használta. Tarwin megállapította, hogy itt is, mint odahaza, minden férfi fel van fegyverezve. De ezt a háromlábnyi esetlen acélt semmiért a világon el nem cserélte volna az ő otthoni gyors és kényelmes revolveréért.
Once he stood up in the cart and hallooed, for he thought he saw the white top of a prairie schooner. But it was only a gigantic cotton-wain, drawn by sixteen bullocks, dipping and plunging across the ridges. Through all, the scorching Indian sun blazed down on him, making him wonder how he had ever dared praise the perpetual sunshine of Colorado. At dawn the rocks glittered like diamonds, and at noonday the sands of the rivers troubled his eyes with a million flashing sparks. At eventide a cold, dry wind would spring up, and the hills lying along the horizon took a hundred colors under the light of the sunset. Then Tarvin realized the meaning of "the glorious East," for the hills were turned to heaps of ruby and amethyst, while between them the mists in the valleys were opal. He lay in the bullock-cart on his back and stared at the sky, dreaming of the Naulahka, and wondering whether it would match the scenery.Egy alkalommal Tarwin vidám hurrá-kiáltásokkal felugrott a szekérben; azt hitte, hogy egy prériszekér fehér tetejét látja megcsillanni a napban, amilyet az amerikai kivándorlók hasz­nálnak. De csak egy óriási gyapjúszállító szekér volt, amelyet tizenhat bivaly húzott himbá­lózva a magaslatokon és lejtőkön át. Mindennek tetejébe az átkozott indiai nap egész út alatt oly kibírhatatlan hőséget terjesztett, hogy Tarwin nem értette meg, miért is szerette ő úgy azelőtt Colorado örökös napfényét. Hajnalban a sziklák úgy csillogtak, mint a gyémántok, délben a folyamágyak száraz homoka vakította villogásával, míg este hideg száraz szél kelet­kezett és a látóhatáron elterülő hegyek élénk színekben ragyogtak a naplementében. Tarwin most megértette, hogy miért hívják a Keletet meseországnak; a dombok mintha rubinokból és ametisztekből lettek volna faragva, míg a közöttük elterülő völgyek fehéren fénylettek, mint az opál. Hátán elterülve feküdt a szekerében, tágra nyitott szemekkel meredve az esti égre és a Naulahkáról álmodozott; kétségek fogták el, hogy drágakövei felvehetik-e a versenyt ezzel a jelenettel.
"The clouds know what I'm up to. It's a good omen," he said to himself.- A felhők tudják, hogy én milyen járatban vagyok itt. Jó jelnek veszem - mondta magában.
He cherished the definite and simple plan of buying the Naulahka and paying for it in good money to be raised at Topaz by bonding the town not, of course, ostensibly for any such purpose. Topaz was good for it, he believed, and if the Maharajah wanted too steep a price when they came to talk business he would form a syndicate.A nyakék megszerzésére vonatkozó terve abból állt, hogy egyszerűen megvásárolja tulaj­do­nosától; a hozzávaló készpénzt úgy akarta megszerezni, hogy elzálogosítja a várost. Topáz jó volt minden pénzre, erről meg volt győződve, és ha a maharadzsa túlságos magas árat akar szabni, egyszerűen szindikátust alapít.
As the cart swayed from side to side, bumping his head, he wondered where Kate was. She might, under favorable conditions, be in Bombay by this time. That much he knew from careful consideration of her route; but a girl alone could not pass from hemisphere to hemisphere as swiftly as an unfettered man spurred by love of herself and of Topaz. Perhaps she was resting for a little time with the Zenana Mission at Bombay. He refused absolutely to admit to himself that she had fallen ill by the way. She was resting, receiving her orders, absorbing a few of the wonders of the strange lands he had contemptuously thrust behind him in his eastward flight; but in a few days at most she ought to be at Rhatore, whither the bullock-cart was taking him.Mialatt a szekér ide-oda himbálózott, Tarwin, akinek feje hol a jobb, hol a bal falnak ütődött neki, azon gondolkodott, hogy vajon Kate hol lehet most. Kedvező körülmények között már Bombayba érkezhetett. Tarwin pontosan kiszámította a leány útvonalát; de tekintetbe kellett vennie, hogy a nő nem tud olyan szabadon mozogni, mint a semmi köteléktől nem akadályo­zott férfi, akinek erejét megkettőzi az iránta és Topáz iránt való szerelme. Lehetséges, hogy Kate egy darabig a Zenana missziónál maradt Bombayban. Azt az eshetőséget, hogy útközben beteg lehetett, nem akarta számításba venni. Most nyilván pihent, az utasításokat várta és megtekintette a különös ország csodáit, amelyekre Tarwin Kelet felé való vad hajszájában ügyet sem vetett - de legkésőbb néhány napon belül meg kellett érkeznie Rhatoréba.
He smiled and smacked his lips with pure enjoyment as he thought of their meeting, and amused himself with fancies about her fancies touching his present whereabouts.Magában nevetett, ajkával csettintve, ha elképzelte találkozásukat; egyelőre azzal szórakozott, hogy igyekezett kitalálni, vajon a leány hol keresi őt most gondolataival.
He had left Topaz for San Francisco by the night train over the Pass a little more than twenty-four hours after his conference with Mrs. Mutrie, saying good by to no one, and telling nobody where he was going. Kate perhaps wondered at the fervor of his "Good evening" when he left her at her father's house on their return from their ride to the Hot Springs. But she said nothing, and Tarvin contrived by an effort to take himself off without giving himself away. He had made a quiet sale of a block of town lots the next day at a sacrifice, to furnish himself with money for the voyage; but this was too much in the way of his ordinary business to excite comment, and he was finally able to gaze down at the winking lights of Topaz in the valley from the rear platform of his train, as it climbed up over the Continental Divide, with the certainty that the town he was going to India to bless and boom was not "on to" his beneficent scheme. To make sure that the right story went back to the town, he told the conductor of the train, in strict confidence, while he smoked his usual cigar with him, about a little placer-mining scheme in Alaska which he was going there to nurse for a while.Tarwin alig 24 órával Mrs. Mutrie-val való beszélgetése után San Franciscóba utazott, a topázi magaslatokon áthaladó vonattal, senkitől sem búcsúzva el és senkinek sem árulva el útitervét. Lehet, hogy feltűnt Kate-nek esti búcsúzkodásának különös bensősége, amikor apja háza előtt, a meleg forrásoktól való visszatértük után elváltak egymástól. De a leány nem tett semmi megjegyzést és Tarwin siettette a búcsút, nehogy utolsó pillanatban mégis csak elárulja titkát. Másnap reggel a legnagyobb csendben eladott néhány telket - igen alacsony áron -, hogy megszerezze magának az utazáshoz szükséges pénzt; de ez is annyira beletartozott kiszámít­hatatlan üzleti módszerébe, hogy senkinek sem tűnt fel; és amikor végül a vonat ablakaiból, mélyen maga alatt, megpillantotta a völgyben hunyorgó lámpákat, megvolt az a bizonyossága, hogy a városnak, amelynek megmentésére és felsegítésére Indiába utazott, a leghalványabb sejtelme sem volt nagyszabású tervéről. Hogy még jobban biztosítsa titkát, a kalauznak, akivel szokásához híven leült egy szivarra, a legnagyobb titoktartás terhe alatt elmondta, hogy egy kisebbfajta bányaspekulációt tervez Alaszkában, amit ott személyesen kell lebonyolítani.
The conductor embarrassed him for a moment by asking what he was going to do about his election meanwhile; but Tarvin was ready for him here too. He said that he had that fixed. He had to let him into another scheme to show him how it was fixed, but as he bound him to secrecy again, this didn't matter.A kalauz egy pillanatra zavarba hozta Tarwint azzal a kérdéssel, hogy távolléte alatt ki vezeti majd a választási harcot, de Tarwin gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét. Azt felelte neki, hogy minden el van már rendezve. Ugyancsak titoktartás terhe alatt nagyjában azt is közölte a kalauzzal, hogy milyen úton-módon van ez az ügy elintézve. Tudta Tarwin, hogy mit csinál.
He wondered now, however, whether that scheme had worked, and whether Mrs. Mutrie would keep her promise to cable the result of the election to him at Rhatore.Mindazonáltal útközben gyakran elgondolkodott azon, hogy a kalauzzal folytatott beszél­ge­tésének meglesz-e a kívánt hatása és hogy vajon Mrs. Mutrie meg fogja-e tartani ígéretét, hogy a választás eredményét megsürgönyzi neki Rhatorébe?
It was amusing to have to trust a woman to let him know whether he was a member of the Colorado legislature or not; but she was the only living person who knew his address, and as the idea had seemed to please her, in common with their whole "charming conspiracy" (this was what she called it), Tarvin had been content.Mulattatta az a gondolat, hogy az asszonytól fogja megtudni, vajon tagja-e a coloradói törvény­hozó testületnek, de Mrs. Mutrie volt az egyetlen élő ember, aki ismerte címét; és mint­hogy tetszett neki az ötlet, a „mulatságos összeesküvés”, ahogy nevezte, Tarwin örömmel fogadta el ezt a megoldást.
When he had become convinced that his eyes would never again be blessed with the sight of a white man, or his ears with the sound of intelligible speech, the cart rolled through a gorge between two hills, and stopped before the counterpart of the station at Rawut Junction. It was a double cube of red sandstone, but for this Tarvin could have taken it in bis arms it was full of white men. They were undressed excessively; they were lying in the veranda in long chairs, and between each chair was a well-worn bullock trunk.Amikor már sziklaszilárdan meg volt arról győződve, hogy soha életében többet fehérbőrű ember nem fog a szeme elé kerülni, hogy soha értelmes és érthető emberi hangok nem ütik meg többé fülét, a szekér egy, két domb közötti völgyecskén áthaladva, egy épület előtt állt meg, amely pontos hasonmása volt a rawuti állomásépületnek. Két vörös kockából állott, de színültig tele volt fehér emberekkel, hogy Tarwin majd az ölébe nem vette örömében az egész házat. Az urak nem voltak túlzott gondossággal öltözve; hosszú székekben feküdtek a verandán, mindegyik mellett egy kopott bőrkoffer.
Tarvin got himself out of the cart, unfolding his long stiffened legs with difficulty, and unkinking his muscles one by one. He was a mask of dust dust beyond sand-storms or cyclones. It had obliterated the creases of his clothing and turned his black American four-button cutaway to c, pearly white. It had done away with the distinction between the hem of his trousers and the top of his shoes. It dropped off him and rolled up from him as he moved. His fervent "Thank God!" was extinguished in a dusty cough. He stepped into the veranda, rubbing his smartingTarwin hosszú megmerevedett lábait mondhatatlan nehézségekkel kiegyenesítve, kimászott a szekérből. Jól kinyújtózkodva, megropogtatta csontjait. E pillanatban gipszmodellhez hason­lított, úgy elfedte a por és a homok, mintha a sivatag viharjából került volna ki. A por tökéle­tesen ellepte minden részecskéjét; fekete amerikai zsakettje gyöngyszínűen csillogott és nem lehetett megállapítani, hogy hol ér véget a nadrágja és hol kezdődik a cipője; minden mozdu­latánál csörgött és ömlött róla a homok. Szenvedélyes „hála istennek” kiáltása ugyancsak porba és köhögésbe fulladt. Fellépett a verandára, hevesen dörzsölve gyulladt szemeit.
"Good evening, gentlemen," he said. "Got anything to drink?"- Jó estét uraim - mondta. - Van itt valami innivaló?
No one rose, but somebody shouted for the servant. A man dressed in thin Tussur silk, yellow and ill-fitting as the shuck on a dried cob, and absolutely colorless as to his face, nodded to him and asked languidly:Senki sem állt fel a helyéről, de az egyik dzsentlemen hangosan hívta a szolgálót; míg egy másik, aki vékony, sáfrányszínű selyembe volt öltözve, ami úgy lógott le róla, mint madár­ijesztőről a rongyok, színtelen arcát feléje fordította és hanyagul megkérdezte:
"Who are you for?"- Mi járatban van itt?
"No? Have they got them here too?" said Tarvin to himself, recognizing in that brief question the universal shibboleth of the commercial traveller.- Hát még itt is van ebből a fajtából! - gondolta Tarwin, a rövid kérdésben azonnal ráismerve a kereskedelmi utazók tolvajnyelvére.
He went down the long line and twisted each hand in pure joy and thankfulness before he began to draw comparisons between the East and the West, and to ask himself if these idle, silent lotus-eaters could belong to the profession with which he had swapped stories, commodities, and political opinions this many a year in smoking-cars and hotel offices. Certainly they were debased and spiritless parodies of the alert, aggressive, joyous, brazen animals whom he knew as the drummers of the West. But perhaps a twinge in his back reminded him they had all reached this sink of desolation via country bullock-cart.Végigjárt a hosszú soron és szíve nagy örömében és hálájában mindenkivel kezet szorított. Csak azután jutott eszébe, hogy párhuzamot vonjon India és Amerika között, és hogy felvesse magában a kérdést, hogy vajon ezek a lomha és csendes lótuszevők tényleg ugyanazt a mester­séget űzik-e, mint azok a vidám fickók, akikkel a vonatok dohányzófülkéiben és kocsmákban nem egyszer ült együtt vidám történeteket és vicceket mesélve és politikai véleményeiket cse­rél­getve. Nem, ezek láthatóan csak értéktelen, szellemtelen paródiái voltak annak a mozgé­kony, vidám, tolakodó s merész fajtának, amelyből odahaza a kereskedelmi utazók kikerültek, vagy pedig - hátfájása juttatta ezt hirtelen eszébe - ők is valamennyien bivalyfogaton utaztak „via országút” s ezért süllyedtek olyan mélyre.
He thrust his nose into twelve inches of whiskey and soda, and remained there till there was no more; then dropped into a vacant chair and surveyed the group again.Tizenkét hüvelyknyi whyskibe és szódába süllyesztette ezután orrát s addig hagyta benn, amíg a pohárból az utolsó csepp is el nem fogyott. Azután belevetette magát egy üres székbe és még egyszer szemügyre vette a társaságot.
"Did some one ask who I was for? I'm for myself, I suppose, as much as any one travelling for pleasure."- Valaki azt kérdezte tőlem, hogy mit keresek itt? Semmit... kéjutazáson vagyok...
He had not time to enjoy the absurdity of this, for all five men burst into a shout of laughter, like the laughter of men who have long been estranged from mirth.Nem volt ideje rá, hogy feleletének képtelen humorát kiélvezze, mert a jelenlevő öt úr hirtelen oly harsogó nevetésre fakadt, mint ahogy az olyan emberek nevetnek, akik már hosszabb ideje meg vannak fosztva az élet vidámabb lehetőségeitől.
"Pleasure!" cried one. "O Lord!" "Pleasure! You've come to the wrong place."- Kéjutazás? - kiáltotta az egyik. - Ó, atyaúristen. Nem éppen a legalkalmasabb helyre jött!
"It's just as well you've come for pleasure. You'd be dead before you did business," said another.- Jól tette, hogy csak kéjutazásra jött ide - mondta egy másik. - Itt a feje tetejére állhat, akkor sem fog üzletet kötni.
"You might as well try to get blood out of a stone. I've been here over a fortnight."- Előbb csapolhatna vért egy sziklából, mint hogy itt üzlethez jusson. Én már 14 napja itt vagyok...
"Great Scott! What for?" asked Tarvin.- De hát miért? - kérdezte Tarwin.
"We've all been here over a week," growled a fourth.- Mi már valamennyien több mint egy hete vagyunk itt - dörmögte egy negyedik.
"But what's your lay? What's your racket?"- Mit keresnek itt? Mi a dolguk?
"Guess you're an American, ain't you?"- Ön nyilván amerikai, ugye?
"Yes; Topaz, Colorado." The statement had no effect upon them. He might as well have spoken in Greek. "But what's the trouble?"- Igen Topázból, Colorado állam. - Ez a kijelentés láthatóan semmi hatást nem váltott ki a jelenlévőkből. Akár ha görögül beszélt volna. - Hát mi itt a baj?
"Why, the King married two wives yesterday. You can hear the gongs going in the city now. He's trying to equip a new regiment of cavalry for the service of the Indian Government, and he's quarrelled with his Political Resident. I've been living at Colonel Nolan's door for three days. He says he can't do anything without authority from the supreme Government. I've tried to catch the King when he goes out pig-shooting. I write every day to the Prime Minister, when I'm not riding around the city on a camel; and here's a bunch of letters from the firm asking why I don't collect."- A király tegnap két új feleséget vett. Még hallhatja is a városban a gongütéseket. Ezenkívül egy új lovasezredet akar felállítani az indiai kormány számára s ebből az alkalomból össze­veszett az itteni politikai kormánymegbízottal. Három napja ostromlom Nolan őrnagy ajtaját, aki azt állítja, hogy semmit sem tehet a legfelsőbb kormány előzetes beleegyezése nélkül. Megkíséreltem, hogy elfogjam a királyt, amikor vaddisznó-vadászatra megy, naponként írok a miniszternek s a közbeeső időben teveháton lovaglok a város körül s ezalatt halomszámra kapom cégemtől a leveleket, amelyekben csodálkozva kérdezik, hogy miért nem inkasszálok.
At the end of ten minutes Tarvin began to understand that these washed-out representatives of half a dozen firms in Calcutta and Bombay were hopelessly besieging this place on their regular spring campaign to collect a little on account from a king who ordered by the ton and paid by the scruple. He had purchased guns, dressing-cases, mirrors, mantlepiece ornaments, crochet-work, the iridescent Christmas-tree glass balls, saddlery, mail-phaetons, four-in-hands, scent-bottles, surgical instruments, chandeliers, and chinaware by the dozen, gross, or score as his royal fancy prompted. When he lost interest in his purchases he lost interest in paying for them; and as few things amused his jaded fancy more than twenty minutes, it sometimes came to pass that the mere purchase was sufficient, and the costly packing-cases from Calcutta were never opened. The ordered peace of the Indian Empire forbade him to take up arms against his fellow sovereigns, the only lasting delight that he or his ancestors had known for thousands of years; but there remained a certain modified interest of war in battling with bill-collectors. On one side stood the Political Resident of the State, planted there to teach him good government, and, above all, economy; on the other side that is to say, at the palace gates might generally be found a commercial traveller, divided between his contempt of an evasive debtor and his English reverence for a king. Between these two his Majesty went forth to take his pleasure in pig-sticking, in racing, in the drilling of his army, in the ordering of more unnecessaries, and in the fitful government of his womankind, who knew considerably more of each commercial traveller's claims than even the Prime Minister. Behind these was the Government of India, explicitly refusing to guarantee payment of the King's debts, and from time to time sending him, on a blue velvet cushion, the jewelled insignia of an imperial order to sweeten the remonstrances of the Political Resident.Tíz perc múlva Tarwin kezdte áttekinteni a helyzetet. Ezek a lehervadt urak egy fél tucat kalkuttai és bombay-i cég ügynökei voltak, akik szokásos tavaszi hadjáratuk alkalmával felkeresték az itteni piacot, hogy némi pénzt szedjenek ki ebből az uralkodóból, aki tonna­számra rendelt és grammonként fizetett. Tucatszámra, százszámra rendelt puskákat, utazási készleteket, tükröket, kályhadíszeket, csipkéket, színes karácsonyfa-üveggolyókat, nyergeket, könnyű és nehéz kiránduló kocsikat, orvosi műszereket, porcelánfigurákat, ahogy szeszélye diktálta. Ha a bevásárlásai nem érdekelték többé, akkor a számlák kiegyenlítésével sem törődött valami nagyon, és minthogy kopott fantáziáját húsz percnél tovább semmi sem tudta foglalkoztatni, gyakran megtörtént, hogy érdeklődése már a bevásárlással teljesen kimerült és hogy a drága kalkuttai ládákat ki sem nyitották. Az indiai császárság által fenntartott béke­állapot megakadályozta őt abban, hogy hadjáratot indítson más uralkodók ellen, ami neki és őseinek évezredek óta legfőbb szórakozása volt - harcias ösztöneit most a bankjegy-gyűjtők­kel való küzdelmeiben kellett kielégítenie. Az egyik oldalon ott állt Anglia képviselője, a legfelsőbb államhatóság, azzal a rendeltetéssel, hogy megtanítsák igazságosan és takarékosan kormányozni; a másik oldalon, tudniillik palotájának kapuja előtt mindig ott talált egy kereskedelmi utazót, akinek lelkében ádáz küzdelmet vívott a rossz adós iránt érzett megvetés és a minden angol lélekben otthonos alattvalói hódolat. E között a két hatalom között kellett őfelségének - homloka verejtékével - mindennapi szórakozására időt találnia: vaddisznó-vadászatban, lóversenyben, hadserege egzecíroztatásában, további felesleges vásárlásokban és feleségeinek ügyes kormányzásában, akik valamennyien jobban ismerték minden egyes ügynök számláját, mint akár őfelsége miniszterelnöke. A háttérben viszont ott volt az indiai kormány, aki félreérthetetlenül kijelentette, hogy semmiféle garanciát nem vállal a királyi adósságokért és aki a maharadzsának időnként kék bársonydobozkákban drágakő díszítette rendjeleket küldött, hogy megédesítsék neki a politikai helytartó kellemetlenkedéseit.
"Well, I hope you make the King pay for it," said Tarvin.- Remélem, hogy mindezt alaposan megfizettetik a királlyal?
"How's that?"- Hogy érti ezt?
"Why, in my country, when a customer sillies about like that, promising to meet a man one day at the hotel and not showing up and then promising to meet him the next day at the store and not paying, a drummer says to himself: 4 Oh, all right. If you want to pay my board, and my wine, liquor, and cigar bill, while I wait, don't mind me. I'll mosey along somehow.' And after the second day he charges up his poker losings to him."- Nos, ha nálunk odahaza egy kliens hasonlóképpen viselkedik, ha találkát ad valakinek másnapra a szállodában és nem jön el és harmadnap újabb találkát beszél meg, amelyen aztán ugyancsak nem jelenik meg, az ügynök ezt mondja magában: rendben van barátocskám! Ha ki akarod fizetni a szállodaköltségemet, bor-, likőr- és szivarszámlámat, azalatt az idő alatt, míg rád várok, én nem bánom! Én majd csak eltöltöm valahogy az időm. És további két nap után már a pókerben szenvedett veszteségeivel is az adós számláját terheli meg.
"Ah, that's interesting. But how does he get those items into his account?"- Ez biz’ rendkívül érdekes. De hogy könyveli el ezt a tételt?
"They go into the next bill of goods he sells him, of course. He makes the prices right for that."- Felszámítják neki a legközelebbi alkalommal. Az árak annyival emelkednek.
"Oh, we can make prices right enough. The difficulty is to get your money."- Ó, az árak nálunk is emelkednek. A nehézség csak ott van, hogy nem tudunk a pénzünkhöz jutni.
"But I don't see how you fellows have the time to monkey around here at this rate," urged Tarvin, mystified. "Where I come from a man makes his trip on schedule time, and when he's a day behind he'll wire to his customer in the town ahead to come down to the station and meet him, and he'll sell him a bill of goods while the train waits. He could sell him the earth while one of your bullock-carts went a mile. And as to getting your money, why don't you get out an attachment on the old sinner? In your places I'd attach the whole country on him. I'd attach the palace, I'd attach his crown. I'd get a judgment against him, and I'd execute it too personally, if necessary. I'd lock the old fellow up and rule Rajputana for him, if I had to; but I'd have his money."- Én csak azt az egyet nem értem, honnét van az uraknak annyi idejük, hogy hétszámra itt heverhetnek Rhatorében - mondta Tarwin csodálkozva. - Abban az országban, ahonnét én jövök, az ügynök pontosan kiszámított idő alatt végzi el túráját és ha az egyik vagy a másik helyen véletlenül feltartják egy napra, sürgönyileg értesíti a szomszéd városban levő vevőjét, hogy jöjjön el az állomásra a vonatjához és a várakozási idő alatt köti meg vele az üzletet. Azalatt az idő alatt, amíg egy bivalyfogat egy mérföldet tesz meg, nálunk egy ügynök az egész földtekét el tudná adni. Ami pedig a pénzt illeti, miért nem fordulnak a bírósághoz? A maguk helyén én már rég zár alá vettem volna az egész országot. Zár alá vettem volna a kastélyt, zár alá vettem volna a királyi koronát. Fizetési meghagyásokat szereztem volna a dzsentlemen ellen s végrehajtattam volna - személyesen, ha erre lenne szükség. Hűvösre tétetném az öreg gazembert és magam kormányoznék helyette Rajputanában - de behajtanám a követelésemet!
A compassionate smile ran around the group. "That's because you don't know," said several at once. Then they began to explain voluminously. There was no languor about them now; they all spoke together.Az öt dzsentlemen sajnálkozó mosollyal nézte Tarwint. - Ezt ön nem érti! - mondták ketten egyszerre. Azután valamennyien bő magyarázatokba kezdtek; lomhaságuk egyszerre elhagyta őket, valamennyien egyszerre beszéltek.
The men in the veranda, though they seemed idle, were no fools, Tarvin perceived after a time. Lying still as beggars at the gate of greatness was their method of doing business. It wasted time, but in the end some sort of payment was sure to be made, especially, explained the man in the yellow coat, if you could interest the Prime Minister in your needs, and through him wake the interests of the King's women.Tarwin rövidesen megértette, hogy a verandán tartózkodó úriemberek, dacára annak, hogy a látszat ellenük szólt, igen jó üzletemberek voltak. Üzleti metódusuk abban állt, hogy mint a koldusok lefeküdtek az urak palotáinak kapui elé. Igaz, hogy ez sok időbe került, de vég­eredményben az ember mégis csak hozzájutott valami pénzhez, különösen akkor - jegyezte meg a sárga selyembe öltözött úr -, ha fel tudta ébreszteni a miniszterelnök és rajta keresztül a király feleségeinek érdeklődését.
A flicker of memory made Tarvin smile faintly as he thought of Mrs. Mutrie.Tarwin egy pillanatra elmosolyodott; Mrs. Mutrie-ra kellett gondolnia.
The man in the yellow coat went on, and Tarvin learned that the head queen was a murderess, convicted of poisoning her former husband. She had lain crouching in an iron cage awaiting execution when the King first saw her, and the King had demanded whether she would poison him if he married her, so the tale ran. Assuredly, she replied, if he treated her as her late husband had treated her. Thereupon the King had married her, partly to please his fancy, mainly through sheer delight in her brutal answer.A sárga selyemruhás férfi ragadta most magához a szót és Tarwin megtudta tőle, hogy az uralkodó királynő egy férjgyilkos asszony, aki megmérgezte első férjét. A király véletlenül meglátta, amikor egy vaskalitkában a vesztőhelyre vitték és a monda szerint megkérdezte tőle, hogy őt is megmérgezné-e, ha feleségül venné. Minden bizonnyal, felelte az asszony, ha úgy bánna vele, mint ahogy az első férje bánt vele. A király erre feleségül vette, részben, mert fantáziáját ingerelte az asszony, részben, mert tetszett neki brutálisan nyílt válasza.
This gypsy without lineage held in less than a year King and state under her feet feet which women of the household sang spitefully were roughened with travel of shameful roads. She had borne the King one son, in whom all her pride and ambition centred, and, after his birth, she had applied herself with renewed energy to the maintenance of mastery in the state. The supreme Government, a thousand miles away, knew that she was a force to be reckoned with, and had no love for her. The white-haired, soft-spoken Political Resident, Colonel Nolan, who lived in the pink house a bow-shot from the city gates, was often thwarted by her. Her latest victory was peculiarly humiliating to him, for she had discovered that a rock-hewn canal designed to supply the city with water in summer would pass through an orange-garden under her window, and had used her influence with the Maharajah against it. The Maharajah had thereupon caused it to be taken around by another way at an expense of a quarter of his year's revenue, and in the teeth of the almost tearful remonstrance of the Resident.Ez a cigányasszony, akinek eredetét senki sem ismerte, egy év leforgása alatt lábai alá gyűrte a királyt és az egész államot. Ezekről a lábakról a királyi háztartás többi asszonya azt terjesztette gyűlölködve, hogy kemények és durvák lettek a szégyen ösvényén való vándorlástól. Egy fiúgyermeket szült a királynak, akire féltékenyen büszke volt, utána megkettőzött energiával igyekezett fenntartani és megerősíteni az államügyekben való egyeduralmát. A legfelsőbb kormány, ezermérföldnyi távolságban is, jól tudta, hogy milyen hatalom ez az asszony és nem nagy szeretettel gondolt rá. A fehérhajú, mézajkú helytartónak, Nolan őrnagynak, aki egy rózsa­színű házban lakott, alig egy puskalövésnyire a város kapuitól, nem egy küzdelmet kellett vele megvívnia. Éppen az utóbbi időben szenvedett tőle igen megalázó vereséget. A királyné hirtelen felfedezte, hogy egy sziklákba vájt kanális, amely nyáron a város víz­ellátásáról volt hivatva gondoskodni, az ablakai alatti narancskertjén fog átvezetni és rábírta a maharadzsát, hogy emelje fel szavát ez ellen a terv ellen. Most tényleg más útvonalon kellett vezetni a kanálist, nagy kerülővel, ami a helytartó évi jövedelmének több mint negyedét emésztette fel, de Nolan őrnagynak semmiféle tiltakozása nem használt.
Sitabhai, the gypsy, behind her silken curtains, had both heard and seen this interview between the Rajah and his Political, and had laughed.Sitabhai, a cigányasszony selyemfüggönyök között hallgatta és nézte végig a rajah és a helytartó közötti beszélgetést: pokoli mulatságot szerzett neki e jelenet.
Tarvin devoured all this eagerly. It fed his purpose; it was grist to his mill, even if it tumbled his whole plan of attack topsy-turvy. It opened up a new world for which he had no measures and standards, and in which he must be frankly and constantly dependent on the inspiration of the next moment. He couldn't know too much of this world before taking his first step toward the Naulahka, and he was willing to hear all that these lazy fellows would tell him. He began to feel as if he should have to go back and learn his A B C's over again. What pleased this strange being they called King? what appealed to him? what tickled him? above all, what did he fear?Tarwin mohón hallgatta ezeket a történeteket. Megfeleltek céljának, vizet hajtottak a malmára, még ha fel is döntötték teljesen azt az első tervét, hogy nyílegyenesen megy neki a célnak. Új világ tárult fel a szemei előtt, amelynek törvényeit és szokásait nem ismerte s amelyben minden lépését a pillanatnyi körülményektől kellett függővé tennie. Nem ismerhette ezt a világot, amíg közepébe nem került és belátta, hogy sokat tanulhat ezektől a körülötte heverő „lusta fickóktól”. Azt érezte, hogy az abc-től kezdve, mindent újra elölről kell megtanulnia. Vajon mivel lehet megnyerni annak a különös lénynek a tetszését, akit itt királynak neveznek, mivel lehetne őt csábítani? Mivel örömet szerezni neki? És főleg mi az, amitől fél, amit respektál?
He was thinking much and rapidly. But he said, "No wonder your King is bankrupt if he has such a court to look after."Tarwin gyorsan és logikusan gondolkodott. De nem árulta el gondolatait. - Nem csoda, ha a király tönkrement, ha ekkora udvartartásról kell gondoskodnia - mondta nyugodtan.
"He's one of the richest princes in India," returned the man in the yellow coat. "He doesn't know himself what he has."- Egyike India leggazdagabb uralkodóinak - felelte a selyemruhás. - Ő maga sem tudja, mennyi kincse van.
"Why doesn't he pay his debts, then, instead of keeping you mooning about here?"- Akkor miért hagyja itt magukat siránkozni, miért nem fizeti ki az adósságait?
"Because he's a native. He'd spend a hundred thousand pounds on a marriage-feast, and delay payment of a bill for two hundred rupees four years."- Azért, mert hindu. Százezer rúpiát költ egy nászünnepélyre, de négy év óta húzódozik egy kétszáz rúpiás számla kifizetésétől.
"You ought to cure him of that," insisted Tarvin. "Send a sheriff after the crown jewels."- Miért nem szoktatják le erről! - makacskodott Tarwin. - Foglaltassák le a koronázási éksze­reket.
"You don't know Indian princes. They would pay a bill before they would let the crown jewels go. They are sacred. They are part of the Government."- Nem ismeri az indiai uralkodókat. Inkább meghalnak, semhogy megváljanak a koronázási ékszerektől. Azok szentségek. Azok részei az állami méltóságnak.
"Ah, I'd give something to see the Luck of the State!" exclaimed a voice from one of the chairs, which Tarvin afterward learned belonged to the agent of a Calcutta firm of jewellers.- Mit nem adnék én érte - kiáltotta a háttérből egy hang -, ha egyszer láthatnám az „Állam­üdvét”.A közbekiáltóról később kiderült, hogy egy kalkuttai ékszerésznek az ügynöke.
"What's that?" he asked as casually as he knew how, sipping his whiskey and soda.- Hát az micsoda? - kérdezte Tarwin, szórakozottságot tettetve, mialatt még egyszer meg­tölttette whyskis poharát.
"The Naulahka. Don't you know?"- Nem hallott soha a Naulahkáról?
Tarvin was saved the need of an answer by the man in yellow. "Pshaw! All that talk about the Naulahka is invented by the priests."A sárgaruhás férfi felmentette Tarwint a felelet alól. - Ugyan! - mondta magvetően. - Ezt az egész történetet a papok találták ki.
"I don't think so," returned the jeweller's agent, judicially. "The King told me when I was last here that he had once shown it to a viceroy. But he is the only foreigner who has ever seen it. The King assured me he didn't know where it was himself."- Azt nem hiszem - felelte az ékszerügynök megfontolt hangon. - Utolsó alkalommal, mikor itt voltam, a király maga mondta el nekem, hogy a Naulahkát egyszer megmutatta egy angol alkirálynak. Ez az egyetlen idegen, aki valaha látta. A király azt is elmondta nekem, hogy ő maga sem tudja, hol van pillanatnyilag a Naulahka.
"Pooh! Do you believe in carved emeralds two inches square?" asked the other, turning to Tarvin.- Dajkamesék! Hát elhiszi ön, hogy léteznek két hüvelykköbnyi smaragdok? - kérdezte a másik Tarwin felé fordulva.
"That's only the centrepiece," said the jeweller; "and I wouldn't mind wagering that it's a tallow-drop emerald. It isn't that that staggers me. My wonder is how these chaps, who don't care anything for water in a stone, could have taken the trouble to get together half a dozen perfect gems, much less fifty. They say that the necklace was begun when William the Conqueror came over."- A smaragdok csak az ékszer középső részét teszik - mondta az ékszerész - és én fogadni mernék, hogy egymásba forrasztott darabokról van szó. De nem ez lep meg. Azon csodál­kozom, hogy ezek a fickók, akik nem igen törődnek azzal, hogy mi a szép, tiszta vizű kő, annyi fáradságot vettek maguknak, hogy legalább egy féltucat vagy ahogy mások mondják, ötven hibátlan követ szedtek össze. Azt mondják, hogy a nyakláncot akkor kezdték csinálni, amikor Hódító Vilmos Angliába ment.
"That gives them a year or two," said Tarvin. "I would undertake to get a little jewelry together myself if you gave me eight centuries."- Szóval volt egy-két évük erre a munkára - mondta Tarwin. - Én is vállalkoznék rá, hogy összehozok egy kisebbfajta ékszert, ha nyolc évszázadot bocsátanak rendelkezésemre.
His face was turned a little away from them as he lay back in his chair. His heart was going quickly. He had been through mining-trades, land-speculations, and cattle-deals in his time. He had known moments when the turn of a hair, the wrinkle of an eyelid, meant ruin to him. But they were not moments into which eight centuries were gathered.Kissé elfordította arcát a társaságtól és visszafeküdt székébe. Szíve hevesen dobogott. Külön­bö­ző üzleteiben, bányaspekulációiban, telek- és földüzleteiben nem egyszer akadt olyan pilla­nat, amikor egy fél szó, egy szemhunyorgatás teljesen tönkretehette volna. De nyolc évszázad még soha nem esküdt össze ellene.
They looked at him with a remote pity in their eyes.A dzsentlemenek újra sajnálkozó mosollyal nézték végig Tarwint.
"Five absolutely perfect specimens of the nine precious stones," began the jeweller; "the ruby, emerald, sapphire, diamond, opal, cat's-eye, turquoise, amethyst, and"- A kilenc legritkább drágakőfajta mindegyikéből öt válogatott példány - folytatta az éksze­rész. - Rubin, smaragd, zafír, gyémánt, opál, türkiz, ametiszt és...
"Topaz?" asked Tarvin, with the air of a proprietor.- Topáz? - kérdezte Tarwin büszke arccal.
"No; black diamond black as night."- Nem, fekete gyémánt... fekete, mint az éjszaka!
"But how do you know all these things; how do you get on to them?" asked Tarvin, curiously.- Honnét tudja mindezt olyan pontosan?... Hol tudta meg mindezt? - kérdezte Tarwin kíván­csian.
"Like everything else in a native state common talk, but difficult to prove. Nobody can as much as guess where that necklace is."- Az ilyesmit nem nehéz megtudni Indiában... mindenütt beszélnek róla... de annál nehezebb utána járni az igazságnak. Senki a világon nem tudja, hogy hol őrzik ezt a Naulahkát.
"Probably under the foundations of some temple in the city," said the yellow-coated man.- Nyilván a város valamelyik templomának alapzatában - mondta a selyembe öltözött férfi.
Tarvin, in spite of the careful guard he was keeping over himself, could not help kindling at this. He saw himself digging the city up."Tarwin minden óvatossága ellenére nem tudta magát tovább türtőztetni. Már látta magát, amint ásóval a kezében felássa az egész várost.
"Where is this city?" inquired he.- Hát hol van az a város? - kiáltotta türelmetlenül.
They pointed across the sun-glare, and showed him a rock girt by a triple line of wall. It was exactly like one of the many ruined cities that Tarvin had passed in the bullock-cart. A rock of a dull and angry red surmounted that rock. Up to the foot of the rock ran the yellow sands of the actual desert the desert that supports neither tree nor shrub, only the wild ass, and somewhere in its heart, men say, the wild camel.A társaság a napsütésben izzó tájra mutatott, amelynek hátterében egy háromszoros faltól körülvett szikla csillogott. Pontosan olyan volt, mint azok a romba dőlt városok, amelyek mellett Tarwin bivalyfogatán elhaladt. A sivatag sárga homokja vette körül a sziklát - a tökéletes sivatag, amelyen fű, fa nem nő, s amelynek egyedüli lakója a vadszamár és legbense­jében a vad teve.
Tarvin stared through the palpitating haze of heat, and saw that there was neither life nor motion about the city. It was a little after noonday, and his Majesty's subjects were asleep. This solid block of loneliness, then, was the visible end of his journey the Jericho he had come from Topaz to attack.Tarwin belefúrta tekintetét a táj emésztő forró párájába s megállapította, hogy a város körül nyoma sem látszik az életnek. Dél volt, őfelsége alattvalói aludtak. A magányosságnak ez a tömör sötét sziklája volt tehát Rhatore, utazásának célja: a Jericho, amelynek meghódítására indult el Topázból.
And he reflected,Tarwin elgondolkodott.
"Now, if a man should come from New York in a bullock-cart to whistle around the Sauguache Range, I wonder what sort of fool I'd call him!"- Ha valaki bivalyfogaton jönne el Newyorkból, valamilyen topázi farmhoz, futóbolondnak nevezném - mormogta.
He rose and stretched his dusty limbs.Felállt és kinyújtózkodott.
"What time does it get cool enough to take in the town?" he asked.- Mikor lesz elég hűvös, hogy az ember bemehessen a városba? - kérdezte.
"Do what to the town? Better be careful. You might find yourself in difficulties with the Resident," warned his friendly adviser.- Mit keres a városban? Jó lesz óvatosnak lennie! Könnyen összeütközésbe kerülhet a hely­tartóval! - figyelmeztette barátságosan selyemruhás barátja.
Tarvin could not understand why a stroll through the deadest town he had ever seen should be forbidden. But he held his peace, inasmuch as he was in a strange country where nothing, save a certain desire for command on the part of the women, was as he had known it. He would take in the town thoroughly. Otherwise he began to fear that its monumental sloth there was still no sign of life upon the walled rock would swallow him up, or turn him into a languid Calcutta drummer.Tarwin nem látta be, hogy miért tiltanák el attól, hogy a világ legkihaltabb városában egy sétát tegyen. De nem tett semmiféle megjegyzést, érezve, hogy nyugton kell maradnia ebben az idegen országban, amelyben - az asszonyok hatalmi vágyától eltekintve - semmi sem volt olyan, mint ahogy ő azt megszokta. De azért alaposan kezelésbe akarta venni a várost. Attól félt, hogy ha elhagyja magát, ez a gigászi renyheség - a sziklaszirten még mindig nyoma sem volt az életnek - őt is megfertőzi, elnyeli vagy egy lusta kalkuttai üzletembert csinál belőle.
Something must be done at once before his wits were numbed. He inquired the way to the telegraph-office, half-doubting, even though he saw the wires, the existence of a telegraph in Rhatore.Igen, cselekednie kellett, mielőtt erőt vesz rajta a lustaság. Egyelőre aziránt érdeklődött, hogy hol van a sürgönyhivatal; kissé kétségbe vonta ennek az intézménynek létezését, bár a szeme előtt húzódtak a drótvezetékek.
"By the way," one of the men called after him, "it's worth remembering that any telegram you send here is handed all round the court and shown to the King."- Ne felejtse el - kiáltotta valaki utána -, hogy minden sürgönyt, amit innen elküld, előzőleg bemutatnak az udvartartásnak és elolvastatják a királlyal.
Tarvin thanked him, and thought this was worth remembering, as he trudged on through the sand toward a desecrated Mohammedan mosque near the road to the city which was doing duty as a telegraph-office,Tarwin megköszönte a figyelmeztetést, magában megállapítván, hogy ezt a lehetőséget tényleg nem szabad „elfelejtenie”, neki különösen nem szabad és hosszú léptekkel gázolt át a homokon egy üzemen kívül helyezett mohamedán mecset felé, amelyet postahivatalnak rendeztek be.
A trooper of the state was lying fast asleep on the threshold, his horse picketed to a long bamboo lance driven into the ground. Other sign of life there was none, save a few doves cooing sleepily in the darkness under the arch.A küszöbön bennszülött katona feküdt mély álomban, lova földbe szúrt lándzsájához volt kötözve. Más nyoma nem volt az életnek, csak néhány galamb turbékolt álmosan a sötét boltozat homályában.
Tarvin gazed about him dispiritedly for the blue and white sign of the Western Union, or its analogue in this queer land. He saw that the telegraph-wires disappeared through a hole in the dome of the mosque. There were two or three low wooden doors under the archway. He opened one at random, and stepped upon a warm, hairy body, which sprang up with a grunt. Tarvin had hardly time to draw back before a young buffalo calf rushed out. Undisturbed, he opened another door, disclosing a flight of steps eighteen inches wide. Up these he travelled with difficulty, hoping to catch the sound of the ticker. But the building was as silent as the tomb it had once been. He opened another door, and stumbled into a room, the domed ceiling of which was inlaid with fretted tracery in barbaric colors, picked out with myriads of tiny fragments of mirrors. The flood of color and the glare of the snow-white floor made him blink after the pitchy darkness of the staircase. Still, the place was undoubtedly a telegraph-office, for an antiquated instrument was clamped upon a cheap dressing-table. The sunlight streamed through the gash in the dome which had been made to admit the telegraph-wires, and which had not been repaired.Tarwin türelmetlenül keresgélte a Western Union kék fehér pajzsát, vagy valami más jelt, ami ezt helyettesíti. Megállapította, hogy a sürgönydrótok a templom kupolájába vájt lyukban futnak össze. A boltozat alatt két-három alacsony faajtót pillantott meg. A jó szerencsére bízva magát, kinyitotta az egyiket és belépett. Meleg, szőrös testet érzett maga alatt, amely dörmögve felugrott, Tarwinnak ép annyi időt hagyva, hogy gyorsan félreugorjon, különben elgázolta volna az ingerült bivalyborjú. Majd a második ajtóval próbálkozott meg, nem veszít­vén el nyugalmát, s egy széles, alacsony lépcsőt fedezett föl mögötte. Megindult a kényel­met­len lépcsőn, azt remélve, hogy meg fogja hallani valahol a Morse-gép kopogását. De az épület olyan csendes volt, mint a sír. Ekkor újabb ajtót nyitott ki s egy szobába botlott, melynek tetőzete ezernyi tükörszilánkkal és barbár színű festményekkel volt díszítve. Ez a színáradat s a padló ragyogó fehérsége majd megvakították. Azt azonban mégis megállapította, hogy ez a sürgönyhivatal. Alacsony asztalon ósdi szerkezetű távírót fedezett fel. A kupolába tört nyílá­son át, amelyen a drótokat bevezették s amelyet többé nem falaztak be, vakítóan hullott be a napfény.
Tarvin stood in the sunlight and stared about him. He took off the soft, wide-brimmed Western hat, which he was finding too warm for this climate, and mopped his forehead. As he stood in the sunlight, straight, clean-limbed, and strong, one who lurked in this mysterious spot with designs upon him would have decided that he did not look a wholesome person to attack. He pulled at the long thin mustache which drooped at the corners of his mouth in a curve shaped by the habit of tugging at it in thought, and muttered picturesque remarks in a tongue to which these walls had never echoed. What chance was there of communicating with the United States of America from this abyss of oblivion? Even the "damn"that came back to him from the depths of the dome sounded foreign and inexpressive.Megállt a szoba közepén és figyelmesen körülnézett a szobában. Fejéről levette puha széles amerikai kalapját, amely nem felelt meg teljesen az indiai klíma követelményeinek és letörölte verejtékező homlokát. Ahogy ott karcsún, egyenesen állt a napfényben, izmos, rugalmas testtel, ereje tudatában kiegyenesedve, nem kellett attól tartania, hogy e titokzatos épület valamelyik rejtekéből támadás éri. Akinek ilyen szándéka lett volna, kétszer is meggondolja, mielőtt beleköt ebbe az emberbe. Idegesen huzigálta hosszú, szőke bajuszát, amely e gyakran ismétlődő szórakozott mozdulat következtében puhán hajlott rá a felső ajakra, erőteljes és cseppet sem kétértelmű megjegyzéseket dörmögve olyan nyelven, amelyet ezek a falak még soha nem visszhangoztak. Hát lehetett az elhagyatottságnak ebből az örvényéből valaha is érintkezésbe lépni az Egyesült Államokkal! Még a káromkodása is, amelyet a kupola bolto­zata vert vissza, idegennek és semmitmondónak tűnt fel neki ezen az idegenszerű helyen.
A sheeted figure lay on the floor.Fehérruhás alak feküdt a padozaton.
"It takes a dead man to run this place," exclaimed Tarvin, discovering the body. "Hallo, you! Get up there!"- Itt, úgy látszik halottak teljesítik a szolgálatot - kiáltotta Tarwin, aki csak most fedezte fel a fehér foltot. - Halló... álljon fel!
The figure rose to its feet with grunts, cast away its covering, and disclosed a very sleepy native in a complete suit of dove-colored satin.Az alak dörmögve megmozdult, a fehér lepedő félrecsapódott és egy álmos arcú bennszülött bújt ki alóla, aki tetőtől-talpig galambszürke selyembe volt öltözve.
"Ho!" cried he.- Hó! - kiáltotta.
"Yes," returned Tarvin, imperturbably.- Igen - felelte Tarwin zavartalan nyugalommal.
"You want to see me?"- Ön engem keres?
"No; I want to send a telegram, if there's any electric fluid in this old tomb."- Nem; de sürgönyözni szeretnék, ha van még valami villanyáram ebben a sírboltban.
"Sir," said the native, affably, "you have come to right shop. I am telegraph-operator and postmaster-general of this state."- Sir! - felelte a bennszülött barátságosan. - Ön a megfelelő helyre fordult. Ennek az államnak én vagyok a postaigazgatója és sürgönykezelője.
He seated himself in the decayed chair, opened a drawer of the table, and began to search for something.Leült a rozoga székre, kihúzta az asztalfiókot és buzgón keresgélni kezdett.
"What you looking for, young man? Lost your connection with Calcutta?"- Mit keres fiatalember? - kérdezte Tarwin. - Talán a Kalkuttával való kapcsolatot?
"Most gentlemen bring their own forms," he said with a distant note of reproach in his bland manner. "But here is form. Have you got pencil?"- A legtöbb dzsentlemen elhozni saját űrlapját - felelte a bennszülött némileg szemrehányó hangon -, de itt lenni űrlap. Van ceruza?
"Oh, see here, don't let me strain this office. Hadn't you better go and lie down again? I'll tap the message off myself. What's your signal for Calcutta?"- Nem fogom fárasztani a tekintetes hivatalt. Jobban tenné, ha visszafeküdne és tovább aludna! Én magam le tudom kopogni a sürgönyt. Milyen jelt használ, ha Kalkuttát akarja hívni?
"You, sir, not understanding this instrument."- Ön uram nem érteni ezt a szerszámot!
"Don't I? You ought to see me milk the wires at election-time."- Én nem érteni? Látna engem egy választási napon, hogy fejem a drótokat, mint a teheneket!
"This instrument require most judeecious handling, sir. You write message. I send. That is proper division of labor. Ha, ha!"- Ennek a gépnek igen szakszerű kezelésre van szüksége, ön írni, én sürgönyözni. Ez a munkabeosztás! Hah, hah!
Tarvin wrote his message, which ran thus:Tarwin a következő szöveget írta le a papírra:
"Getting there. Remember Three C.'s. TARVIN."„Munkában vagyok, ne feledkezzék meg C. C. C.-ről. Tarwin.”
It was addressed to Mrs. Mutrie at the address she had given him in Denver.A sürgöny Mrs. Mutrie-nek szólt Denverbe.
"Rush it," he said, as he handed it back over the table to the smiling image.- Most feküdjék neki, fiatalember!- szólította fel Tarwin a szelíden mosolygó hivatalnokot.
"All right; no fear. I am here for that," returned the native, understanding in general terms from the cabalistic word that his customer was in haste.- Rendben van. Semmi félelem. Azért vagyok itt - felelte a bennszülött, aki úgy látszik kezdte megérteni, hogy ennek a különös idegennek sietős a dolga.
"Will the thing ever get there?" drawled Tarvin, as he leaned over the table and met the gaze of the satin-clothed being with an air of good comradeship, which invited him to let him into the fraud, if there was one.- Mondja, meg fog ez valaha is érkezni rendeltetési helyére? - kérdezte Tarwin az asztalnak támaszkodva és bizalmasan a vállára verve a postaigazgató úrnak, mintha arra akarná bátorítani, hogy vallja be nyugodtan, nem csalás-e ez az egész rhatorei postahivatal.
"Oh, yes, to-morrow. Denver is in the United States America," said the native, looking up at Tarvin with childish glee in the sense of knowledge.- Ó, hogyne! Holnap fog megérkezni! Denver az Amerikai Egyesült Államokban fekszik - mondta a bennszülött, gyerekes büszkeséggel nézve fel Tarwin arcába.
"Shake!" exclaimed Tarvin, offering him a hairy fist. "You've been well brought up."- Adja ide a kezét fiatalember! - kiáltotta Tarwin, feléje nyújtva szőrös markát. - Micsoda tudomány lakozik önben!
He stayed half an hour fraternizing with the man on the foundation of this common ground of knowledge, and saw him work the message off on his instrument, his heart going out on that first click all the way home. In the midst of the conversation the native suddenly dived into the cluttered drawer of the dressing-table, and drew forth a telegram covered with dust, which he offered to Tarvin 's scrutiny.Körülbelül egy félóráig maradt még a hivatalban, közös ismereteik alapján összebarátkozva a tudós férfivel és elnézte, hogy dolgozik a távírón. Különös érzés fogta el, amikor látta, hogy összeköttetésbe lépett hazájával. Beszélgetésük alatt a bennszülött hirtelen keresgélni kezdett a fiókban és egy porlepte sürgönyt húzva ki, Tarwin felé nyújtotta:
"You knowing any new Englishman coming to Rhatore name Turpin?" he asked.- Nem ismerni valamilyen új angolt Rhatoréban Turpin néven? - kérdezte.
Tarvin stared at the address a moment, and then tore open the envelope to find, as he expected, that it was for him. It was from Mrs. Mutrie, congratulating him on his election to the Colorado legislature by a majority of 1518 over Sheriff.Tarwin egy pillanatig a címre meredt, majd gyors mozdulattal felszakította a borítékot. A sürgöny tényleg neki szólt. Mrs. Mutrie-től jött, aki szerencsekívánatait küldte a választási eredményhez: Tarwint 1518 szótöbbséggel megválasztották sheriffnek.
Tarvin uttered an abandoned howl of joy, executed a war-dance on the white floor of the mosque, snatched the astounded operator from behind his table, and whirled him away into a mad waltz. Then, making a low salaam to the now wholly bewildered native, he rushed from the building, waving his cable in the air, and went capering up the road.Tarwin kiadós örömüvöltésbe tört ki, majd a mecset fehér márványpadlóján győzelmi táncot járt el, a bámészkodó postamestert előráncigálva asztala mögül és egy gyors valcert jár el a méltán csodálkozó férfiúval. Azután mély szálám-köszöntéssel lerohant a lépcsőn, sürgönyét magasan lobogtatva, vad bakugrásokkal hazaindult a menedékházba.
When he was back at the rest-house again he retired to a bath to grapple seriously with the dust of the desert, while the commercial travellers without discussed his comings and goings. He plunged about luxuriously in a gigantic bowl of earthenware, while a brown-skinned water-carrier sluiced the contents of a goat-skin over his head.Hazaérve, fürdőt készíttetett magának, hogy a sivatag homokjával egyszer s mindenkorra leszámoljon. Ezalatt a verandán az ügynökök az új jövevény személyével foglalkoztak. Ami­kor Tarwin kéjesen kinyújtózott a fürdőkádnak szolgáló óriási cserépedényben s egy barna bőrű vízhordó legény fejére öntötte a kecsketömlő tartalmát, megjegyzés ütötte meg a fülét, amelyet a szokottnál valamivel hangosabban kockáztatott meg az egyik ügynök:
A voice in the veranda, a little louder than the others, said, "He's probably come prospecting for gold or boring for oil, and won't tell."- Nyilván aranyat akar venni, vagy petróleum-kutakat fúratni, de nem akar róla beszélni.
Tarvin winked a wet left eye.Tarwin nevetve hunyorgatott vizes balszemével.
CHAPTER VII.HETEDIK FEJEZET.
There is pleasure in the wet, wet clay
When the artist's hand is potting it,
There is pleasure in the wet, wet lay
When the poet's pad is blotting it,
There is pleasure in the shine of your picture on the line
At the Royal Academy;
But the pleasure felt in these is as chalk to Cheddar cheese
When it comes to a well-made Lie,
To a quite unwreckable Lie,
To a most impeccable Lie;
To a water-tight, fireproof, angle-iron, sunk-hinge, time-lock, steel-faced Lie!
Not a private hansom Lie,
But a pair and brougham Lie;
Not a little place at Tooting, but a country-house with shooting and a ringe-fence deer-park Lie!
Op. 3.
A COMMON rest-house in the desert is not overstocked with furniture or carpets. One table, two chairs, a rack on the door for clothing, and a list of charges, are sufficient for each room; and the traveller brings his own bedding. Tarvin read the tariff with deep interest before falling asleep that night, and discovered that this was only in a distant sense a hotel, and that he was open to the danger of being turned out at twelve hours' notice, after he had inhabited his unhomely apartment for a day and a night.A sivatagban található menedékházak nincsenek túltömve bútorokkal és szőnyegekkel. Az utazónak meg kell elégednie egy asztallal, két székkel, egy ruhafogassal és egy árjegyzékkel a falon: mindenki magával hozza az ágyat és a fehérneműt. Tarwin komoly figyelemmel olvas­gatta az árjegyzéket, mindaddig, míg váratlanul mély álomba nem merült; előzőleg azonban megállapította, hogy a menedékházaknak csak igen távoli hasonlatosságuk van a szállodákkal, az utazó állandóan ki lévén téve annak a veszélynek, hogy az első huszonnégy óra után kiteszik kényelmetlen szobájából.
Before he went to bed he called for pen and ink, and wrote a letter to Mrs. Mutrie on the note-paper of his land and improvement company. Under the map of Colorado, at the top, which confidently showed the railroad system of the State converging at Topaz, was the legend, "N. Tarvin, Real Estate and Insurance Agent." The tone of his letter was even more assured than the map.Mielőtt lefeküdt az ágyba, tollat és tintát kért és „Telek- és földértékesítési vállalat”-a levél­papírján levelet írt Mrs. Mutrie-nak. A levélpapír fején Colorado térképe alatt, amely biza­kodón Topázt jelölte meg az egész nyugat-amerikai vasúti hálózat központjaként, a cégfelírás következett: „Tarwin N. biztosítási- és ingatlanügynök”. Levelének hangja még bizakodóbb volt, mint a térkép.
He dreamed that night that the Maharajah was swapping the Naulahka with him for town lots. His Majesty backed out just as they were concluding the deal, and demanded that Tarvin should throw in his own favorite mine, the "Lingering Lode," to boot. In his dream Tarvin had kicked at this, and the Rajah had responded, "All right, my boy; no Three C.'s then," and Tarvin had yielded the point, had hung the Naulahka about Mrs. Mutrie's neck, and in the same breath had heard the speaker of the Colorado legislature declaring that since the coming of the Three C.'s he officially recognized Topaz as the metropolis of the West. Then, perceiving that he himself was the speaker, Tarvin began to doubt the genuineness of these remarks, and awoke, with aloes in his mouth, to find the dawn spreading over Rhatore, and beckoning him out to the conquests of reality.Ezen az éjszakán azt álmodta, hogy a maharadzsa a Naulahkát elcserélte vele topázi telkekért. Mikor már majdnem megkötötték a szerződést, őfelsége hirtelen meggondolta magát s a tel­kek tetejébe még ráadásul Tarwin kedvenc bányáját, amely a „Lassú ér” névre volt elkeresz­tel­ve, is magának követelte. Tarwin álmában ezeket a feltételeket nem akarta elfogadni, amire a rajah ezt felelte: „Rendben van fiam, de akkor a C. C. C. nem jön Topázba”, Tarwin meghátrált, a Naulahkát Mrs. Mutrie nyakába akasztotta, mialatt a coloradói törvényhozás elnöke ünnepélyesen kijelentette, hogy miután a C. C. C. eljött Topázba, a várost ezennel a Nyugat fővárosának jelenti ki. Mikor azonban Tarwin észrevette, hogy őmaga volt az elnök, hirtelen kétségek szállták meg kijelentésének szavahihetőségét illetőleg - és felébredt, szájában keserű ízzel és feje fölött a rhatorei hajnalhasadással, amely eszébe juttatta, hogy újra itt az ideje, hogy felvegye a valósággal folytatott küzdelmét.
He was confronted in the veranda by a grizzled, bearded, booted native soldier on a camel, who handed down to him a greasy little brown book, bearing the legend, Please write "seen."A verandán elsőnek egy szürke szakállas magas csizmájú bennszülött katona lépett eléje, aki tevehátról egy zsíros, barna könyvecskét nyújtott le Tarwinnak, a szokásos felírással: „Kérem, láttamozza aláírásával”.
Tarvin looked at this new development from the heated landscape with interest, but not with an outward effect of surprise. He had already learned one secret of the East, never to be surprised at anything.Tarwin érdeklődéssel szemlélte ezt az újabb eseményt, bár egyáltalában nem volt meglepve. Már megismerte Keletnek egyik nagy titkát: semmin sem szabad csodálkozni!
He took the book and read, on a thumbed page, the announcement, "Divine services conducted on Sundays in the drawing-room of the residency at 7.30 A.M. Strangers are cordially invited to attend. (Signed) L, R. Estes, American Presbyterian Mission."Kezébe vette a könyvet s a következő szöveget találta benne: „Istentisztelet minden vasárnap hét óra harminckor, a missziós ház lakószobájában. Vendéget szívesen látunk. (aláírás) L. R. Estes, amerikai presbiteriánus misszió”.
"They don't get up early for nothing in this country," mused Tarvin. "'Church at 7.30 A.M. When do they have dinner? Well, what do I do about this?" he asked the man aloud.- Hüm... hét óra harminc! Úgy látszik, itt az emberek semmiért a világon nem kelnek korán! - morogta Tarwin. - Mikor vacsoráznak itt? - Mi dolgom azzal? - kérdezte hangosan a küldöncöt.
The trooper and camel looked at him together, and grunted as they went away. It was no concern of theirs.Felelet helyett a katona és a teve tűnődő pillantást vetettek rá, majd dörmögve eltávoztak. Nem érdekelte őket az idegen.
Tarvin addressed a remark of confused purport to the retreating figures. This was plainly not a country in which business could be done at red heat. He hungered for the moment when, with the necklace in his pocket and Kate by his side, he should again set his face westward.Tarwin néhány zavaros értelmű megjegyzést kiáltott a távozók után. Meg kellett állapítania, hogy ebben az országban nem lehetett gyors üzleteket kötni; már alig várta a pillanatot, amikor a nyakékkel zsebében és Kate-tel az oldalán újra hazafelé fog vitorlázni.
The shortest way to that was to go over to call on the missionary.Hogy ezt a célját mielőbb elérje, elhatározta, hogy felkeresi a misszionáriust.
He was an American, and could tell him about the Naulahka if anybody could; Tarvin had also a shrewd suspicion that he could tell him something about Kate.Mr. Estes amerikai volt, és ha senki más, ő bizonyára fog tudni felvilágosítást adni a Naulahká­ról, talán még Kate-ről is, remélte Tarwin kissé merész optimizmusában.
The missionary's home, which was just without the city walls, was also of red sandstone, one story high, and as bare of vines, or any living thing, as the station at Rawut Junction. But he presently found that there were living beings inside the house, with warm hearts and a welcome for him. Mrs. Estes turned out to be that motherly and kindly woman, with the instinct for housekeeping, who would make a home of a cave. She had a round, smooth face, a soft skin, and quiet, happy eyes. She may have been forty. Her still untinged brown hair was brushed smoothly back; her effect was sedate and restful.A misszionárius háza, közvetlenül a város kapuja előtt, ugyancsak vörös kőből épült egyeme­letes épület volt, minden virágdísz nélkül és éppoly elhagyatottnak látszott, mint a rhawuti állomásépület. De Tarwin csakhamar felfedezte, hogy a belseje annál élénkebb volt: két melegszívű ember lakott ott, akik szívélyesen fogadták honfitársukat. Mrs. Estes egyike volt azoknak az anyai szívű jóságos asszonyoknak, akik még egy barlangból is kényelmes otthont tudnak varázsolni. Sima kerek arca volt, finom bőre és tiszta, boldog szemei. Barna haját, amelyet simán hátra fésülve viselt, még nem csapta meg a dér: körülbelül negyvenéves lehetett. Nyugalom és megbízhatóság érzése áradt egész lényéből.
Their visitor had learned that they came from Bangor, Maine, had founded a tie of brotherhood on the fact that his father had been born on a farm down Portland way, and had been invited to breakfast before he had been ten minutes in the house. Tarvin 's gift of sympathy was irresistible. He was the kind of man to whom men confide their heart-secrets, and the canker of their inmost lives, in hotel smoking-rooms. He was the repository of scores of tales of misery and error which he could do nothing to help, and of a few which he could help and had helped. Before breakfast was ready lie had from Estes and his wife the whole picture of their situation at Rhatore. They told him of their troubles with the Maharajah and with the Maharajah's wives, and of the exceeding unfruitfulness of their work; and then of their children, living in the exile of Indian children, at home. They explained that they meant Bangor; they were there with an aunt, receiving their education at the hands of a public school.Tarwin csakhamar megtudta, hogy a házaspár Bangorból származott, Maine államból és mint­hogy az ő apja is Maine államában született, egy Portland melletti farmon, bizonyos rokoni érzelmek kezdtek derengeni bennük és nem múlt el tíz perc, már meg volt híva ebédre. Tarwin ellenállhatatlan kedélyével mindenki szívét meg tudta nyerni. Azok közé a férfiak közé tartozott, akiknek az ember, akár egy szálloda dohányzójában is elmondja szíve legféltettebb titkait, beavatja legbensőbb életébe; safe depositja volt mindenfajta idegen nyomornak, bűnnek és tévedésnek, amelyen nem tudott segíteni, bár - ha csak valamennyire módja volt rá -, a legnagyobb készséggel megtette. Még mielőtt az ebéd az asztalra került, Estes és felesége elmondták neki rhatorei helyzetük minden legapróbb részletét. Elmondták, milyen össze­ütközéseik vannak a maharadzsával és a maharadzsa feleségeivel, panaszolták működésük teljes reménytelenségét, meg hogy a gyermekeiktől is meg kellett válniok, azok odahaza élnek Amerikában, Bangorban, egy nagynénjüknél, ahol iskolába járnak.
"It's five years since we saw them," said Mrs. Estes, as they sat down to breakfast. "Fred was only six when he went, and Laura was eight. They are eleven and thirteen now only think! We hope they haven't forgotten us; but how can they remember? They are only children."- Öt évvel ezelőtt láttuk őket utoljára - mondta Mrs. Estes, amikor leültek az asztalhoz. - Fred hatéves volt, amikor elment, Laura nyolcéves, most tizenegy és tizenhárom évesek szegény­kék! Remélem, hogy nem felejtkeztek el rólunk: de hát, hogy tartsanak meg emlékezetükben, hiszen csak gyerekek!
And then she told him stories of the renewal of filial ties in India, after such absences, that made his blood run cold.Azután elmondott neki néhány esetet Indiában élő szülők és Amerikában felnevelkedett gyermekek közti viszontlátásról, amelyek megfagyasztották Tarwinban a vért.
The breakfast woke a violent homesickness in Tarvin.Az ebéd szenvedélyes honvágyat ébresztett Tarwinban.
After a month at sea, two days of the chance railway meals between Calcutta and Rawut Junction, and a night at the rest-house, he was prepared to value the homely family meal, and the abundance of an American breakfast. They began with a watermelon, which did not help him to feel at home, because watermelons were next to an unknown luxury at Topaz, and when known, did not ripen in grocers' windows in the month of April. But the oatmeal brought him home again, and the steak and fried potatoes, the coffee and the hot brown pop-overs, with their beguiling yellow interiors, were reminders far too deep for tears. Mrs. Estes, enjoying his enjoyment, said they must have out the can of maple syrup, which had been sent them all the way from Bangor; and when the white-robed, silent-moving servant in the red turban came in with the waffles, she sent him for it. They were all very happy together over this, and said pleasant things about the American republic, while the punka sang its droning song over their heads.Egy nyílt tengeren eltöltött hónap, két vonaton eltöltött nap Kalkutta és Rhawut között, a véletlen hozta étkezésekkel és a menedékházban eltöltött éjszaka megtanítottak rá, hogy meg­becsülje egy családi étkezés és az amerikai konyha minden előnyét. Az ebéd ugyan dinnyével kezdődött, ami nem ébresztett benne hazai emlékeket, mert a dinnye szinte ismeretlen luxuscikk Topázban, és ha látni is itt-ott, semmi esetre sem kapható már áprilisban a sarki fűszeresnél. Annál otthonosabb volt számára a vastag korpaleves s a borjúszeletek, a sült krumpli, a feketekávé, és a barna kukoricakuglóf, csábító aranysárga belsejével, majd hogy könnyekre nem fakasztotta. Mrs. Estes, akit mulattatott vendége őszinte elragadtatása, megkérdezte Tarwint, hogy nem akarna-e egy kis hársfaszirupot enni, amit nemrég küldtek neki Bangorból s azonnal elküldte érte a fehérruhás, hangtalan léptű, piros turbános szolgát. Az egész társaság rövidesen a legboldogabb hangulatba került, Amerika dicséretét zengve, mialatt fejük felett vidáman zümmögött az indiai punkha.
Tarvin had a map of Colorado in his pocket, of course, and when the talk, swinging to one part of the United States and another, worked Westward, he spread it out on the breakfast-table between the waffles and the steak, and showed them the position of Topaz. He explained to Estes how a new railway, running north and south, would make the town, and then he had to say affectionately what a wonderful town it really was, and to tell them about the buildings they had put up in the last twelve months, and how they had picked themselves up after the fire and gone to building the next morning. The fire had brought $100,000 into the town in insurance, he said. He exaggerated his exaggerations in unconscious defiance of the hugeness of the empty landscape lying outside the window. He did not mean to let the East engulf him or Topaz.Tarwin természetesen állandóan zsebében hordta Colorado térképét, s amikor a beszélgetés az Egyesült Államok különböző pontjait érintve, egyre nyugatibb irányban haladt, kihúzta a zsebéből és a kuglóf és a borjúszeletek között kiterítette az asztalra, hogy új barátainak el­magyarázhassa Topáz földrajzi helyzetét. Néhány szóval leírta a házaspárnak, hogy egy új, északról dél felé haladó vasútvonal milyen „piacot” teremthetne a városból, gyengédségtől remegő hangon megjegyezvén, hogy Topáz már ma is gyönyörű. Majd elsorolta, hogy hány új házat építettek az elmúlt év alatt és elmesélte, hogy amikor a nagy tűzvész teljesen elpusz­tította a várost, már másnap reggel mindenki nekilátott az újraépítésnek. A tűz a biztosítások révén százezer dollárnyi tőkét hozott a városba. Tarwin a szeme előtt elterülő reménytelen sivárság elleni öntudatlan védekezésben ezúttal szokásos túlzásait is túlzásba hajtotta - nem volt szabad megengednie, hogy a Kelet elnyelje őt és Topázt.
"We've got a young lady coming to us, I think, from your state," interrupted Mrs. Estes, to whom all Western towns were alike. "Wasn't it Topaz, Lucien? I'm almost sure it was."- Egy fiatal hölgy érkezik majd hozzánk a közeli napokban, azt hiszem épp az ön államából - jegyezte meg Mrs. Estes, aki eddig nem sokat törődött Nyugat-Amerika különböző városaival. - Nem épp Topáznak hívják a helységet, Lucien? Én legalább is úgy emlékszem.
She rose and went to her work-basket for a letter, from which she confirmed her statement.Felkelt a székről és varrókészletéből előkereste a levelet.
"Yes; Topaz. A Miss Sheriff. She comes to us from the Zenana Mission. Perhaps you know her?"- Úgy van, Topáz - mondta. - A fiatal hölgyet Miss Sheriffnek hívják. A Zenana-misszió küldi őt ide. Talán ismeri is?
Tarvin's head bent over the map, which he was refolding.Tarwin a térkép fölé hajolt, lassan összehajtotta a papírlapot.
He answered shortly, "Yes; I know her. When is she likely to be here?"- Igen, ismerem - felelte röviden. - Mikor érkezik ide?
"Most any day now," said Mrs. Estes.- Minden pillanatban itt lehet - felelte Mrs. Estes.
"It seems a pity," said Tarvin, "to bring a young girl out here all alone, away from her friends though I'm sure you'll be friends to her," he added quickly, seeking Mrs. Estes 'a eyes.- Szomorú dolog, mikor egy fiatal leányt ilyen messzire elküldenek - mondta Tarwin -, egész egyedül, messze családjától és barátaitól - bár önök bizonyára oltalmukba fogadják - tette hozzá gyorsan, rövid pillantást vetve Mrs. Estes arcára.
"We shall try to keep her from getting homesick," said Mrs. Estes, with the motherly note in her voice. "There's Fred and Laura home in Bangor, you know," she added after a pause.- Mindent meg fogunk tenni, hogy elfelejtessük vele honvágyát - felelte az asszony meleg anyai hangján. - Fred és Laura is idegenben vannak, hisz tudja! - tette hozzá rövid szünet után.
"That will be good of you," said Tarvin, with more feeling than the interests of the Zenana Mission demanded.- Ez igen kedves lesz maguktól - kiáltotta Tarwin melegen. Nyilván nagy érdeklődést tanúsított a Zenana-misszió iránt.
"May I ask what your business is here?" inquired the missionary, as he passed his cup to his wife to be refilled. He had a rather formal habit of speech, and his words came muffled from the depths of a dense jungle of beard iron-gray and unusually long. He had a benevolently grim face, a precise but friendly manner, and a good way of looking one in the eye which Tarvin liked. He was a man of decided opinions, particularly about the native races of India.- Szabad érdeklődnöm, hogy milyen üzletekben jár mifelénk? - kérdezte a misszionárius, miközben üres csészéjét odanyújtotta a feleségének. Estes kissé mereven és szertartásosan beszélt - a szavak tompán kúsztak ki rendkívül hosszú, sűrű acélszürke szakálla mélységeiből. Tarwinnak tetszett új barátjának jóakarata, bár mogorva arca, kimért, barátságos modora és jóságos tekintete. Határozott nézetei voltak a világ dolgairól, de különösen az itteni benn­szülöttekről.
"Well, I'm prospecting," said Tarvin, in a leisurely tone, glancing out of the window as if he expected to see Kate start up out of the desert.- Igen, ásatásokat tervezek - mondta Tarwin nyugodt hangon, tekintetét az ablakra irányítva, mintha minden pillanatban azt várná, hogy Kate hirtelen megjelenik a sivatag közepében.
"Ah! For gold?"- Úgy! Nyilván aranyat keres?
"W-e-1-1, yes; as much that as anything."- I... i...gen, aranyat, vagy mást!
Estes invited him out upon the veranda to smoke a cigar with him; his wife brought her sewing and sat with them; and as they smoked Tarvin asked him his questions about the Naulahka. Where was it? What was it? he inquired boldly. But he found that the missionary, though an American, was no wiser about it than the lazy commercial travellers at the rest-house. He knew that it existed, but knew no man who had seen it save the Maharajah. Tarvin got at this through much talk about other things which interested him less; but he began to see an idea in the gold-mining to which the missionary persistently returned.Estes vendégét kivezette a verandára, hogy ott együtt elszívjanak egy szivart; felesége nem­sokára utánuk jött és, kezében hímzéssel, leült melléjük. Tarwin most habozás nélkül a Naulahkáról kezdett el beszélni. Mi az a Naulahka? és hol van? kérdezte átmenet nélkül. De csakhamar kiderült, hogy a misszionárius, dacára annak, hogy amerikai volt, nem tudott többet erről a tárgyról, mint a menedékház lusta ügynökei. Csak annyit tudott róla, hogy van, de nem ismert senkit a maharadzsán kívül, aki a maga szemével látta volna. Tarwin ezt a keveset is csak úgy vette ki belőle, hogy sok minden más, számára teljesen érdektelen dolgot hallgatott meg közben; de az aranyásatással kapcsolatban, amely témára a misszionárius állandóan visszatért, hirtelen új gondolata támadt.
Estes said he meant to engage in placer-mining, of course?- Ön nyilván arra gondol, hogy a folyókból nyerje az aranyat - kérdezte Estes.
"Of course," assented Tarvin.- Természetesen! - mondta Tarwin.
"But you won't find much gold in the Amet River, I fancy. The natives have washed it spasmodically for hundreds of years. There is nothing to be found but what little silt washes down from the quartz rocks of the Gungra Hills. But you will be undertaking work on a large scale, I judge?" said the missionary, looking at him curiously.- Az Amet-folyóban kevés aranyat fog találni. A bennszülöttek évszázadok óta görcsösen keresnek benne. Legfeljebb annyit találhat abban, amennyit a futóhomok a Gungra-dombokról lehoz. De ön nyilván nagystílűen akar nekikezdeni a munkának? - kérdezte a misszionárius, kíváncsi tekintetet vetve Tarwinra.
"Oh, on a large scale, of course."- Természetesen... nagystílűen.
Estes added that he supposed he had thought of the political difficulties in his way. He would have to get the consent of Colonel Nolan, and through him the consent of the British Government, if he meant to do anything serious in the state. In fact he would have to get Colonel Nolan's consent to stay in Rhatore at all.Estes megjegyezte még, hogy felteszi, hogy Tarwin nem hagyta ki számításaiból a politikai akadályokat sem, amelyek útját állhatják. Ha komolyabb eredményt akar elérni, meg kell szereznie Nolan őrnagy beleegyezését, valamint az ő közvetítésével az angol kormány engedélyét. Sőt még ahhoz is, hogy Rhatoréban tartózkodhassék, szüksége van Nolan őrnagy engedélyére.
"Do you mean that I shall have to make it worth the British Government's while to let me alone?"- Azt gondolja, szóval, hogy érdemesnek kell mutatkoznom rá, hogy az angol kormány békében hagyjon?
"Yes."- Úgy van!
"All right; I'll do that too."- Rendben van, meg fog történni!
Mrs. Estes looked up quickly at her husband from under her eyebrows. Woman-like, she was thinking.Mrs. Estes sűrű szempillái alól gyors pillantást vétett férjére. Asszony létére különvéleményt formált magának az esetről.
CHAPTER VIII.NYOLCADIK FEJEZET.
When a Lover hies abroad
Looking for his Love,
Azrael smiling sheaths his sword,
Heaven smiles above.
Earth and Sea
His servants be
And to lesser compass round,
That his Love be sooner found.
Chorus from Libretto of Naulahka.
TARVIN learned a number of things within the next week; and with what the West calls "adaptability,'" put on, with the complete suit of white linen which he donned the second day, an initiation into the whole new system of manners, usages, and traditions. They were not all agreeable, but they were all in a good cause, and he took pains to see that his new knowledge should not go for nothing, by securing an immediate presentation to the only man in the state of whom it was definitely assertable that he had seen the object of his hopes. Estes willingly presented him to the Maharajah. The missionary and he rode one morning up the steep slopes of the rock on which stood the palace, itself rock-hewn. Passing through a deep archway, they entered a marble-flagged court-yard, and there found the Maharajah, attended by one ragged and out-at-elbow menial, discussing the points of a fox-terrier, which was lying before him on the flags. Tarvin, unversed in kings, had expected a certain amount of state from one who did not pay his bills, and might be reasonably expected to cultivate reserve; but he was not prepared for the slovenly informality of a ruler in his everyday garb, released from the duty of behaving with restraint in the presence of a viceroy, nor for the picturesque mixture of dirt and decoration about the court. The Maharajah proved a large and amiable despot, brown and bush-bearded, arrayed in a gold-sprigged green velvet dressing-gown, who appeared only too delighted to meet a man who had no connection with the Government of India, and who never mentioned the subject of money.Tarwin egy csomó új dolgot tanult meg az elkövetkező hét alatt és miután alkalmazkodó képességének rögtön a második napon bizonyságát adta azzal, hogy egy fehér vászonruhát szerzett be, lassanként ismeretséget kötött az itt uralkodó és számára teljesen új erkölcsökkel és szokásokkal. Nem feleltek meg neki valami nagyon, de tudta, hogy miért teszi és nem is hagyta egy pillanatra sem kiaknázatlanul új tudományát. Így felhasználta az első alkalmat, hogy bemutattassa magát az egyetlen halandónak, aki ebben az államban érdekelte és akiről biztosan tudta, hogy saját szemeivel látta Tarwin reményeinek tárgyát. Estes szívesen vállalkozott rá, hogy bemutassa őt a maharadzsának. Egy reggel lovon elindultak a meredek sziklába vájt ösvényen, mely az ugyancsak sziklából faragott királyi kastélyhoz vezetett. Széles, sötét boltív alatt márvánnyal kövezett udvarba értek, s ott azonnal szembetalálkoztak a maharadzsával, aki egy lompos és rongyos könyökű szolga társaságában egy fox terriert néze­getett, amely előttük feküdt a füvön. Tarwinnak nem sok jártassága volt királyokat illetőleg. S úgy képzelte, hogy egy uralkodó, aki nem egyenlíti ki számláit, ez erkölcsi hiányt méltó­ság­teljes és tartózkodó magatartással fogja ellensúlyozni. Semmiképpen sem volt tehát elkészülve arra, hogy piszkos pongyolákban találja a fejedelmet, aki az angol helytartó távollétében, úgy látszik, szívesen hagyta el magát. Nem volt elkészülve arra a festői rendetlenségre sem, amely drágakövekkel vegyes szennyel borította el az udvart. Ennek a barna és sűrű szakállú maharadzsának, arannyal díszített zöld bársonypongyolájában, úgy látszik, nagy örömet okozott, hogy megismerhet valakit, aki nem áll összeköttetésben az angol kormánnyal és nem beszél pénzről. Szeretetreméltó kényúrnak látszott a Tarwinnal való megismerkedésük ez első pillanatában.
The disproportionate smallness of his hands and feet showed that the ruler of Gokral Seetarun came of the oldest blood in Rajputana; his fathers had fought hard and ridden far with sword-hilts and stirrups that would hardly serve an English child. His face was bloated and sodden, and the dull eyes stared wearily above deep, rugged pouches. To Tarvin, accustomed to read the motives of Western men in their faces, there seemed to be neither fear nor desire in those eyes only an everlasting weariness. It was like looking at an extinct Volcano a volcano that rumbled in good English.Kezeinek és lábainak aránytalan kecsessége elárulta, hogy Gokral Seetarun uralkodója Rajputana egyik legrégibb családjából származott. Ősei véres csatákat vívtak és hosszú utakat tettek meg olyan kardmarkolatokkal és kengyelekkel, amelyek Angliában gyerekjátéknak is alig illettek volna be. Duzzadt foltos arca volt, zavaros szemei álmosan tekintgettek ki a vastag könnyzacskók fölött. Tarwin, aki megszokta, hogy honfitársainak arcáról leolvassa szándékaikat, ebben a szemben nem fedezett fel semmiféle indulatot, sem félelmet, sem vágyat, csak mondhatatlan fáradtságot és unalmat. Mintha valami kialudt vulkánt látott volna maga előtt az ember, egy vulkánt, amely folyékonyan köhögött angolul.
Tarvin had a natural interest in dogs, and the keenest possible desire to ingratiate himself with the ruler of the state. As a king he considered him something of an imposture, but as a brother dog-fancier, and the lord of the Naulahka, he was to Tarvin more than a brother; that is to say, the brother of one's beloved. He spoke eloquently and to the point.Tarwin szerette és értett a kutyákhoz és érdekében volt, hogy mielőbb behízelegje magát Rajputana államfőjének kegyeibe. Mint királyt ugyan nem nagyon tudta becsülni, nem hitte el, hogy ez az ember igazi király lehessen, de mint kutyakedvelőt és mint a Naulahka urát, testvé­rének érezte; sőt, többnek ennél, a szeretője testvérének. Vidáman és közvetlenül beszélgetett a fejedelemmel.
"Come again," said the Maharajah, with a light of real interest in his eyes, as Estes, a little scandalized, drew off his guest. "Come again this evening after dinner. You have come from new countries?"- Jöjjön el újra! - mondta a maharadzsa s szemei érdeklődve felcsillantak, amikor a misszionárius némileg megbotránkozva elvezette vendégét. - Jöjjön el ma este vacsora után! Egész új vidékekről jön, ugye?
His Majesty, later, carried away by the evening draught of opium, without which no Rajput can talk or think, taught this irreverent stranger, who told him tales of white men beyond the seas, the royal game of pachisi. They played it far into the night, in the marble-flagged court-yard, surrounded by green shutters from behind which Tarvin could hear, without turning his head, the whisper of watching women and the rustle of silken robes. The palace, he saw, was all eyes.Késő este őfelsége, részegen az ópiumtól, amely nélkül egy rajah sem beszélni, sem gondol­kodni nem tud, ezt a tiszteletlen idegent - aki mulattató történeteket mesélt neki a tengerentúli fehér emberekről -, megtanította a pachisi királyi játékára. Késő éjjelig játszották ezt a játékot a márványpadozatú udvarban, amelyet zölden lefüggönyözött ablakok vettek körül, amelyek mögül - anélkül, hogy hátrafordította volna fejét - asszonyi suttogások és selyemruhák suhogása ütötte meg Tarwin fülét. Megállapította, hogy a kastélynak éber szemei vannak.
Next morning, at dawn, he found the King waiting at the head of the main street of his city for a certain notorious wild boar to come home. The game-laws of Gokral Seetarun extended to the streets of walled towns, and the wild pig rooted unconcerned at night in the alleyways. The pig came, and was dropped, at a hundred yards, by his Majesty's new Express rifle. It was a clean shot, and Tarvin applauded cordially. Had his Majesty the King ever seen a flying coin hit by a pistol-bullet? The weary eyes brightened with childish delight. The King had not seen this feat, and had not the coin. Tarvin flung an American quarter skyward, and clipped it with his revolver as it fell. Thereupon the King begged him to do it again, which Tarvin, valuing his reputation, politely declined to do unless one of the court officials would set the example.Másnap reggel hajnalhasadáskor a királyt városának egyik főutcáján találta, amint egy vadkan hazatértét leste. Gokral Seetarun vadászati törvényei a megerősített városok utcáira is kiterjedtek s a vaddisznók ennek megfelelően akadálytalanul kutathattak eledel után Rhatore szűk utcáiban. A vadkan rövidesen meg is érkezett és őfensége új angol vadászfegyverével 100 lépésnyi távolságból leterítette. Igen jó lövés volt és Tarwin őszinte örömmel gratulált őfelségének. Majd megkérdezte a fejedelmet, hogy látta-e már, hogy kell lyukat lőni egy a levegőbe felhajított pénzdarabba. Az unatkozó szemekben gyerekes érdeklődés csillogott fel. Tarwin a levegőbe dobott egy amerikai negyeddollárost és revolverével átlyukasztotta esés közben. Amikor az uralkodó megkérte, hogy ismételje meg a mutatványt, Tarwin, aki nem akarta reputációját hiába kockára tenni, azzal az udvarias felszólítással tért ki a kérés elől, hogy mielőtt megismételné, kísérelje meg valaki a mutatványt a király udvartartásából.
The King was himself anxious to try, and Tarvin threw the coin for him. The bullet whizzed unpleasantly close to Tarvin 's ear, but the quarter on the grass was dented when he picked it up. The King liked Tarvin's dent as well as if it had been his own, and Tarvin was not the man to undeceive him.A király maga vállalkozott a feladatra és Tarwin a levegőbe hajította a pénzdarabot. A golyó kényelmetlen közelségben sziszegett el Tarwin füle mellett, de a negyeddolláros, amelyet udvariasan felemelt a földről, tényleg ki volt csorbulva. A királynak, úgy látszik, mindegy volt, hogy az ő, vagy Tarwin golyója lyukasztja-e ki az érmet, fontos az volt, hogy át volt lyukasztva és Tarwin nem az az ember volt, aki kiábrándít egy unatkozó maharadzsát.
The following morning the royal favor was completely withdrawn, and it was not until he had conferred with the disconsolate drummers in the rest-house that Tarvin learned that Sitabhai had been indulging one of her queenly rages. On this he transferred himself and his abundant capacity for interesting men offhand to Colonel Nolan, and made that weary white-haired man laugh as he had not laughed since he had been a subaltern over an account of the King's revolver practice. Tarvin shared his luncheon, and discovered from him in the course of the afternoon the true policy of the Government of India in regard to the state of Gokral Seetarun. The Government hoped to elevate it; but as the Maharajah would not pay for the means of civilization, the progress was slow. Colonel Nolan's account of the internal policy of the palace, given with official caution, was absolutely different from the missionary's, which again differed entirely from the profane account of the men in the rest-house.Másnap a fejedelmi kegy észrevehetően leapadt és Tarwin csak a menedékház rosszkedvű ügynökeitől tudta meg, hogy Sitabhai egy királynői dühkitörése változtatta meg az időjárást. Nolan őrnagyot kereste fel tehát s azzal a képességével, hogy az első negyedórában megnyeri az emberek szívét, elérte, hogy ez a rosszkedvű, fehérhajú úr egy félórán belül olyan nevetésre fakadt, mint amilyenre hadnagy kora óta nem emlékezett. Tarwin együtt ebédelt vele és a délután folyamán már teljesen tisztán látható volt, hogy az indiai kormánynak mik is a tulaj­donképpeni céljai Gokral Seetarun államával. A kormány fel akarta virágoztatni az országot: minthogy azonban a maharadzsa nem akart pénzt kiadni civilizációs célokra, a dolgok igen lassan haladtak előre. Viszont, amit Nolan őrnagy - hivatalos tartózkodással - a kastély belső politikájáról mondott el, alaposan különbözött attól a verziótól, amit a misszionáriustól hallott, amely viszont ugyancsak semmiben sem egyezett meg a menedékház kereskedelmi vendégeinek pletykáival.
At twilight the Maharajah pursued Tarvin with a mounted messenger, for the favor of the royal countenance was restored, and he required the presence of the tall man who clipped coins in the air, told tales, and played pachisi. There was more than pachisi upon the board that night, and his Majesty the King grew pathetic, and confided to Tarvin a long and particular account of his own and the state's embarrassments, which presented everything in a fourth new light. He concluded with an incoherent appeal to the President of the United States, on whose illimitable powers and far-reaching authority Tarvin dwelt, with a patriotism extended for the moment to embrace the nation to which Topaz belonged. For many reasons he did not conceive that this was an auspicious time to open negotiations for the transfer of the Naulahka. The Maharajah would have given away half his kingdom, and appealed to the Resident in the morning.Alkonyat felé a maharadzsa lovasküldöncöt menesztett Tarwinért - a legfelsőbb kegy úgy látszik újra helyreállt -, és az uralkodó sürgős szükségét érezte a híres fehér dzsentlemen jelenlétének, aki revolverrel pénzt tud lelőni a levegőből, érdekes történeteket tud elbeszélni és pachisit játszani. De az éjszaka folyamán a pachisin kívül egyéb dolgok is szőnyegre kerültek, őfelsége közlékeny hangulatban volt és hosszan és bizalmasan elmondta Tarwinnak állami és legszemélyesebb bajait, amelyeket Tarwin most már negyedízben s újra egész más megvilágításban ismert meg. A felséges beszéd egy némileg összefüggéstelen és zavaros fel­hívással végződött, amely az Egyesült Államok elnökének szólt. Ennek határtalan befolyásáról és hatalmáról Tarwin előzőleg beszélt neki. Tarwin hazaszeretetét, nem tudni, milyen hirtelen felbuzdulás hatása alatt az este folyamán kivételesen kiterjesztette az egész nemzetre, melyhez Topáz tartozott. De különböző okoknál fogva még nem tartotta elérkezettnek az időt, hogy a Naulahka megvételét illetőleg tárgyalásokba bocsátkozzék. A maharadzsa pillanatnyilag nyilván elajándékozta volna fél királyságát, de másnap reggel visszavonta volna az egészet.
The next day, and many succeeding days, brought to the door of the rest-house, where Tarvin was still staying, a procession of rainbow-clad Orientals, ministers of the court each one, who looked with contempt on the waiting commercial travellers, and deferentially made themselves known to Tarvin, whom they warned in fluent and stilted English against trusting anybody except themselves. Each confidence wound up with, "And I am your true friend, sir"; and each man accused his fellows to the stranger of every crime against the state, or ill will toward the Government of India, that it had entered his own brain to conceive.Az elkövetkező nap folyamán és még sok ezt követő napon, Tarwin menedékházába való­ságos processziói érkeztek a szivárvány minden színében csillogó hindu uraknak, akik vala­mennyien miniszterek voltak, megvetéssel néztek végig a verandán nyújtózkodó ügynökökön és mély tisztelettel mutatkoztak be Tarwinnak, akit folyékony és díszes angol nyelven arra kér­tek, hogy senki másban ne bízzék meg, csak őbennük. E bizalmas beszélgetéseknek mind­egyi­ke azzal a kijelentéssel kezdődött, hogy „Bennem igaz barátjára talált, sahib!” és azzal végződött, hogy az állam vagy az angol kormány elleni bűnös merénylettel vádolta meg a különböző kartársakat. Nyilvánvaló volt, hogy mindegyik a saját vágyát vagy tervét fogta rá a másikra.
Tarvin could only faintly conjecture what all this meant. It seemed to him no extraordinary mark of court favor to play pachisi with the King, and the mazes of Oriental diplomacy were dark to him. The ministers were equally at a loss to understand him. He had walked in upon them from out the sky-line, utterly self-possessed, utterly fearless, and, so far as they could see, utterly disinterested; the greater reason, therefore, for suspecting that he was a veiled emissary of the Government, whose plans they could not fathom. That he was barbarously ignorant of everything pertaining to the Government of India only confirmed their belief. It was enough for them to know that he went to the King in secret, was closeted with him for hours, and possessed, for the time being, the royal ear.Tarwin csak homályosan fogta fel ennek az értelmét. Úgy nézte, hogy egy uralkodóval pachisit játszani, még nem jelent túl nagy kegyet: a keleti diplomácia titkai még ismeretlenek voltak előtte. Ezzel szemben a miniszter urak sem tudták, hányadán vannak Tarwinnal. Amennyire át tudtak látni az ügyön, Tarwin teljesen érdektelenül, minden félelem és hátsó gondolat nélkül jelent meg közöttük; ez eggyel több ok volt számukra, hogy a kormánynak titkos kiküldöttjét lássák benne, akinek terveibe nincs módjuk belátni. Hogy szinte barbár tudatlanságot árult el mindenben, ami India belső kormányzását illeti, csak megerősítette őket ebben a gyanújukban. Megelégedtek azzal, hogy megállapították: Tarwin titokban órákra bezárkózik a maharadzsával és a király pillanatnyilag mindenben hallgat rá.
These smooth-voiced, stately, mysterious strangers filled Tarvin with weariness and disgust, and he took out his revenge upon the commercial travellers, to whom he sold stock in his land and improvement company between their visits. The yellow-coated man, as his first friend and adviser, he allowed to purchase a very few shares in the "Lingering Lode," on the dead quiet. It was before the days of the gold boom in Lower Bengal, and there was still faith in the land.Tarwin csakhamar megunta, sőt megutálta ünnepélyes, sima nyelvű, titokzatos vendégeit; a kereskedelmi utazóknál keresett előlük vigasztalást, akiknek az egyes látogatások között részvényeket adott el „Telek- és földértékesítési társasága” részvényállományából. A sárga selyembe öltözött úriembernek, első barátjának és tanácsadójának még Tarwin kedvenc bányája, a „Lassú ér” részvényeiből is szabad volt néhányat vásárolnia. Akkoriban még nem fedezték fel Alsó-Bengália aranybányáit s az emberek még bíztak az amerikai bányákban.
These transactions took him back in fancy to Topaz, and made him long for some word about the boys at home, from whom he had absolutely cut himself off by this secret expedition, in which he was playing, necessarily alone, for the high stake common to them both. He would have given all the rupees in his pocket at any moment for a sight of the "Topaz Telegram," or even for a look at a Denver daily. What was happening to his mines to the "Mollie K.," which was being worked on a lease; to the "Mascot," which was the subject of a legal dispute; to the "Lingering Lode," where they had been on the point of striking it very rich when he left; and to his "Garfield" claim, which Fibby Winks had jumped? What had become of the mines of all his friends, of their cattle-ranches, of their deals? What, in fine, had become of Colorado and of the United States of America? They might have legislated silver out of existence at Washington, for all he knew, and turned the republic into a monarchy at the old stand.Ezek az üzletek gondolatait Topázba vezették és heves vágyat ébresztettek benne hazája és barátai után, akiktől titkos vállalkozása, melyet valamennyiök érdekében egyedül kellett végrehajtania, jó időre elválasztotta. Szíves örömest odaadta volna a zsebében található összes rúpiát, a „Topázi Hírnök” egyetlen példányáért, de még a „Denveri Hírmondó”-ért is! Vajon mi történt azóta a bányáiban a „Mollie K”-ban, amelyet bérbe adott; mi van a „Mascot”-tal, amely körül pörösködés folyik; mi újság a „Lassú ér”-ben, amelyben ép akkor bukkantak új, gazdag erekre, amikor ő elhagyta Topázt? És mi történt a „Garfield”-del, amelyhez való jogait Fibby Winks vitássá akarta tenni? Mi történt barátainak bányáival, farmjaikkal, legelőikkel és egyéb üzleteikkel? És egyáltalán mi lett azóta Coloradóból és az egész Amerikai Egyesült Államokból? Ha a washingtoni törvényhozás rendeletileg eltörli az ezüstvalutát, ha a köztársaságból királyságot csinálnak, ő azt sem fogja sohasem megtudni.
His single resource from these pangs was his visits to the house of the missionary, where they talked Bangoi, Maine, in the United States. To that house he knew that every day was bringing nearer the little girl he had come half-way round the world to keep in sight.E gyötrelmei elől való egyetlen menekülése az volt, hogy meglátogatta misszionárius barátait s ott hosszasan elbeszélgettek Bangorról, Maine államáról, az Egyesült Államokról. Tudta, hogy ehhez a házhoz mindegyik nap közelebb hozza egy lépéssel azt a kis leányt, akit, hogy szemmel tarthasson, körülutazta a fél világot.
In the splendor of a yellow-and- violet morning, ten days after his arrival, he was roused from his sleep by a small, shrill voice in the veranda demanding the immediate attendance of the new Englishman.Rhatoréba való érkezése tizedik napján, egy sárga és lila színekben ragyogó reggel, álmából vékony, rikácsoló gyerekhang ébresztette fel, amely a verandáról hangzott be szobájába. A gyerek azonnal látni kívánta „az új angolt”.
The Maharaj Kunwar, heir apparent to the throne of Gokral Seetarun, a wheat-colored child, aged nine, had ordered his miniature court, which was held quite distinct from his father's, to equip his C-spring barouche, and to take him to the resthouse.Kunwar maharadzsa, várható örököse Gokral Seetarun trónjának, egy kilencéves sápadt fiúcska, az apjáétól teljesen különálló miniatűr udvartartásának kiadta a parancsot, hogy fogassanak be könnyű bricskájába s vigyék el a menedékházba.
Like his jaded father, the child required amusement. All the women of the palace had told him that the new Englishman made the King laugh. The Maharaj Kunwar could speak English much better than his father, French, too, for the matter of that, and he was anxious to show off his accomplishments to a court whose applause he had not yet commanded.Mint blazírt apja, ez a gyerek is két kézzel kapott minden szórakozás után. A király feleségei elmondták neki, hogy „az új angol” megnevetteti a királyt - tehát eljött. Kunwar maharadzsa sokkal jobban tudott angolul, mint apja, franciául is tudott és mielőbb be akarta mutatni ezt a tudományát az idegennek, akinek csodálatát még eddig nem volt alkalma kivívnia.
Tarvin obeyed the voice because it was a child's, and came out to find an apparently empty barouche and an escort of ten gigantic troopers.Tarwin szót fogadott a hangnak, mert gyerekhang volt, de az ajtón kilépve, első pillanatban nem látott mást, mint egy látszólag üres fogatot, melyet tíz óriási bennszülött katona vett körül.
"How do you do? Comment vous portez-vous? I am the prince of this state. I am the Maharaj Kunwar. Some day I shall be king. Come for a drive with me."- Hogy érzi magát? Comment vous portez vous? Én vagyok a Kunwar maharadzsa. Egyszer én leszek a király. Nem akar velem kikocsikázni?
A tiny mittened hand was extended in greeting. The mittens were of the crudest magenta wool, with green stripes at the wrist; but the child was robed in stiff gold brocade from head to foot, and in his turban was set an aigret of diamonds six inches high, while emeralds in a thick cluster fell over his eyebrow. Under all this glitter the dark onyx eyes looked out, and they were full of pride and of the loneliness of childhood.Apró, kesztyűs kéz nyúlt feléje a kocsiból. A kesztyűk a legdurvább pamutból voltak, zöld sávval a csukló körül, de a gyerek testét tetőtől talpig merev aranybrokát-ruha fedte, turbánján hat hüvelyk hosszú gyémántdísz csillogott s hosszú smaragdlánc hullt a homlokára. A sok ragyogás közül két sötét ónixszem tekintett elő, amelyekből büszkeség sugárzott s egy magányosan eltöltött gyermekkor melankóliája.
Tarvin obediently took his seat in the barouche. He was beginning to wonder whether he should ever wonder at anything again.Tarwin szófogadóan helyet foglalt a fogatban. Közben azon csodálkozott, hogy már nem csodálkozik semmin.
"We will drive beyond the race-course on the railway road," said the child. "Who are you?" he asked, softly laying his hand on Tarvin's wrist.- A lóversenytéren át a vasúthoz fogunk kocsikázni - mondta a gyerek. - Kicsoda maga? - kérdezte aztán, Tarwin karjára fektetve könnyű kezét.
"Just a man, sonny."- Csak egy ember, fiacskám!
The face looked very old under the turban, for those born to absolute power, or those who have never known a thwarted desire, and reared under the fiercest sun in the world, age even more swiftly than the other children of the East, who are self-possessed men when they should be bashful babes.A turbán alól öregesen tekintgetett ki a kis arc. Azok, akik uralkodásra születtek, akiktől soha nem tagadják meg egyetlen egy kívánságukat sem, gyorsabban öregednek a világ legégetőbb napja alatt, mint Kelet gyermekei, akik ugyancsak öntudatos férfiak már akkor, amikor még csak félénk gyerekeknek szabadna lenniök.
"They say you come here to see things."- Azt mondják, maga azért jött ide, hogy megnézze az országot!
"That's true," said Tarvin.- Ez igaz! - mondta Tarwin.
"When I'm king I shall allow nobody to come here not even the viceroy."- Ha én egyszer király leszek, én senkit sem fogok beengedni az országba - még az alkirályt sem!
"That leaves me out," remarked Tarvin, laughing.- Nem bánom - felelte Tarwin nevetve.
"You shall come,"returned the child, measuredly, "if you make me laugh. Make me laugh now."- Magának el szabad jönnie, ha meg tud engem nevettetni - jegyezte meg a herceg engedékenyen. - Nevettessen meg most!
"Shall I, little fellow? Well there was once I wonder what would make a child laugh in this country. I've never seen one do it yet. W-h-e-w!" Tarvin gave a low, long-drawn whistle.- Megnevettessem, fiatalember? Nos, volt - egyszer... de hát mi a csudával lehet ebben az országban megnevettetni a gyerekeket? Én még nem láttam itt gyereket nevetni! ... Halló... mi az? - Tarwin halk, hosszú füttyöt hallatott.
"What's that over there, my boy?"- Mi az ott az országúton, fiam?
A little puff of dust rose very far down the road. It was made by swiftly moving wheels, consquently it had nothing to do with the regular traffic of the state.Igen messziről kis porfelhő emelkedett a magasba. Gyorsan mozgó, könnyű kerekek verték fel; tehát nem a hivatalos bivalyfogatról lehetett szó.
"That is what I came out to see," said the Maharaj Kunwar. "She will make me well. My father, the Maharajah, said so. I am not well now." He turned imperiously to a favorite groom at the back of the carriage. "Soor Singh," he spoke in the vernacular, "what is it when I become without sense? I have forgotten the English."- Ezért jöttünk el ide - jelentette ki Kunwar maharadzsa. - Ő meg fog engem gyógyítani. Ezt nekem apám, a maharadzsa mondta. Én tudniillik most nem vagyok egészséges. Soor Singh - szólította meg a bennszülöttek nyelvén a szolgát -, hogy mondják azt angolul, ha elvesztem az eszméletemet. Nem jut eszembe a szó.
The groom leaned forward.A lakáj hátrahajolt.
"Heaven-born, I do not remember," he said.- Ég gyermeke, én sem emlékszem! - mondta.
"Now I remember," said the child, suddenly. "Mrs. Estes says it is fits. What are fits?"- Nekem már eszembe jutott - mondta hirtelen a gyerek. - Mrs. Estes azt mondja, hogy az egy roham. Mi az, hogy roham?
Tarvin put his hand tenderly on the child's shoulder, but his eyes were following the dust-cloud.Tarwin gyengéden a fiú vállára fektette kezét, de tekintetét egy pillanatra sem vette le a közeledő porfelhőről.
"Let us hope she'll cure them, anyway, young un, whatever they are. But who is she?"- Reméljük gyermekem, hogy „ő” ki fog belőle gyógyítani, bármi legyen is. De ki az az „ő”?
"I do not know the name, but she will make me well. See! My father has sent a carriage to meet her."- Nem tudom a nevét, de az apám azt mondja, hogy ő egészségessé fog tenni. Látja, az apám kocsit küldött érte.
An empty barouche was drawn up by the side of the road as the rickety, straining mail-cart drew nearer, with frantic blasts upon a battered key-bugle.Amikor a rozoga postakocsi, amelynek kocsisa vad hangokat csalogatott ki repedt rézkürtjéből, láthatóvá vált, a herceg fogata az út szélére hajtott.
"It's better than a bullock-cart, anyway," said Tarvin to himself, standing up in the carriage, for he was beginning to choke.- Mindenesetre még jobb, mint a bivalyfogat! - morogta Tarwin, felállva a kocsiban, mert az izgalom majd megfullasztotta.
"Young man, don't you know who she is?" he asked huskily again.- Fiatalember, nem tudod, hogy ki az, aki jön? - kérdezte még egyszer.
"She was sent," said the Maharaj Kunwar.- Küldetésben jön - felelte Kunwar maharadzsa.
"Her name's Kate," said Tarvin in his throat, "and don't you forget it." Then to himself in a contented whisper, "Kate!"- Kate-nek hívják - mondta Tarwin rekedten. - Kate, ne felejtsd el! - Majd suttogva még egyszer megismételte a nevet: Kate.
The child waved his hand to his escort, who, dividing, lined each side of the road, with all the ragged bravery of irregular cavalry. The mail-carriage halted, and Kate, crumpled dusty, dishevelled from her long journey, and red-eyed from lack of sleep, drew back the shutters of the palanquin-like carriage, and stepped dazed into the road. Her numbed limbs would have doubled under her, but Tarvin, leaping from the barouche, caught her to him, regardless of the escort and of the calm-eyed child in the golden drapery, who was shouting, "Kate! Kate!"A herceg kezével jelt adott a kíséretnek, amely nagy zenebonával azonnal sorfalat állt az út két oldalán. A postakocsi is megállt és Kate gyűrött, poros ruhában, kuszált hajjal és álmatlan­ságtól vörös szemmel félrehúzta hordágyszerű kocsijának függönyeit és hunyorogva kilépett a napsütésbe. Megmerevedett térdei majd összecsuklottak alatta; Tarwin kiugrott a kocsijából s karjaiba zárta, nem törődve sem a bámész kísérettel, sem a nyugodt szemű gyermekkel aranybrokát-ruhájában, aki hangosan kiáltozta Kate nevét.
"Run along home, bub," said Tarvin. "Well, Kate?"- Eredj haza, fiam - mondta Tarwin a kis hercegnek. - Nos, Kate?
But Kate had only her tears for him and a gasping "You! You!"De Kate szemei könnyel teltek meg s csak annyit tudott dadogni: Te... te... te!
CHAPTER IX.KILENCEDIK FEJEZET.
We meet in an evil land
That is near to the gates of Hell;
I wait for thy command
To serve, to speed, or withstand,
And thou sayest I do not well?
Oh love, the flowers so red
Be only blossoms of flame,
The earth is full of the dead,
The new-killed, restless dead.
There is danger beneath and o'erhead,
And I guard at thy gates in fear
Of peril and jeopardy,
Of words thou canst not hear,
Of signs thou canst not see
And thou sayest 'tis ill that I came?
In Shadowland.
TEARS stood again in Kate's eyes as she uncoiled her hair before the mirror in the room Mrs. Estes had prepared against her coming tears of vexation. It was an old story with her that the world wants nothing done for it, and visits with displeasure those who must prod up its lazy content. But in landing at Bombay she had supposed herself at the end of outside hindrances and obstacles; what was now to come would belong to the wholesome difficulties of real work. And here was Nick!Amikor Kate a Mrs. Estes által gondosan kitakarított vendégszoba tükre előtt kibontotta haját, szemei újra megteltek könnyekkel - a düh könnyeivel ezúttal. Hiszen már többször tapasztalta, hogy a világ nem kedveli azokat az embereket, akik fel akarják rázni lusta nemtörődöm­ségéből, de azért - amikor megérkezett Bombaybe - mégis azt remélte, hogy nagyjában végük van a megpróbáltatásoknak és az akadályoknak, s hogy ezután már csak a komoly munka fáradsága következhetik. S erre most elébe toppan Nick!
She had made the journey from Topaz in a long mood of exaltation. She was launched; it made her giddy and happy, like the boy's first taste of the life of men. She was free at last. No one could stop her. Nothing could keep her from the life to which she had promised herself. A little moment and she might stretch forth her hand and lay it fast upon her work. A few days and she should stoop eye to eye above the pain that had called to her across seas. In her dreams piteous hands of women were raised in prayer to her, and moist, sick palms were laid in hers. The steady urge of the ship was too slow for her; she counted the throbs of the screw. Standing far in the prow, with wind-blown hair, straining her eyes toward India, her spirit went longingly forth toward those to whom she was going; and her life seemed to release itself from her, and sped far, far over the waves, until it reached them and gave itself to them. For a moment, as she set foot on land, she trembled with a revulsion of feeling. She drew near her work; but was it for her? This old fear, which had gone doubtfully with her purpose from the beginning, she put behind her with a stern refusal to question there. She was for so much of her work as Heaven would let her do; and she went forward with a new, strong, humble impulse of devotion filling and uplifting her.Topáztól kezdve egész utazása emelkedett hangulatban telt el. Végre kifutott a kikötőből, ez az érzés olyan boldogsággal töltötte el, mint amilyent az ifjú érez, ha nekiindul a férfiéletnek. Végre szabad volt! Senki többé neki nem parancsolt. Senki többé nem akadályozhatta meg, hogy hivatásának éljen. Még egy rövidke idő és kinyújthatta kezét és megkezdhette munkáját. Még néhány nap és szemtől-szembe fog állni a szenvedéssel, ami tengereken át hallatta hangját. Álmaiban kezüket tördelő alakokat látott, akik könyörögve emelték feléje karjukat és láztól forró száraz tenyereket, amint belékapaszkodtak. Türelmetlenül leste a hajó egyenletes haladását, a csavar fordulatait számolva. Amint a hajó előrészén állt, szélcibálta hajjal, tekintetét India felé irányítva, képzeletében előreszállt a nyomorultakhoz, akikhez kötelessége szólította; mintha lelke elvált volna testétől és a hullámok fölött suhanna, amilyen sebesen csak lehetett, míg el nem éri őket és oda nem adja magát nekik. Amikor szárazföldre lépett, egy pillanatra habozó ijedség fogta el. Most már közel volt céljához; de vajon méltónak fog-e bizonyulni feladatához? De erős elhatározással elvetette kétségeit, amelyek kezdettől fogva végigkísérték minden elhatározását és tervét. Annyit fog dolgozni, amennyi munkát csak engedélyez a gondviselés. Ezzel az új, erős és alázatos elhatározással indult útnak, megtisztult és szinte megduplázott erővel.
It was in this mood that she stepped out of the coach at Rhatore into Tarvin's arms.Ebben a hangulatban lépett ki a Rhatore-i országúton a postakocsiból, hogy Tarwin karjaiba boruljon.
She did justice to the kindness that had brought him over all these leagues, but she heartily wished that he had not come. The existence of a man who loved her, and for whom she could do nothing, was a sad and troubling fact enough fourteen thousand miles away. Face to face with it, alone in India, it enlarged itself unbearably, and thrust itself between her and all her hopes of bringing serious help to others. Love literally did not seem to her the most important thing in the world at that moment, and something else did; but that didn't make Nick's trouble unimportant, or prevent it, while she braided her hair, from getting in the way of her thoughts. On the morrow she was to enter upon the life which she meant should be a help to those whom it could reach, and here she was thinking of Nicholas Tarvin.Hiszen Kate méltányolni tudta a fiú jóságát, amely győzelmesen annyi akadályon hajtotta őt keresztül az ő kedvéért, de jobb szerette volna, ha nem jön el. Az a tudat, hogy van valaki, aki szereti őt, s akinek a szerelmét ő nem tudja viszonozni, eléggé kínozná őt akkor is, ha tizennégyezer mérföld választaná el tőle, de szemtől szembe ez a tudat elviselhetetlen teherré válna, amely megfosztaná őt minden erejétől s lehetetlenné tenné, hogy ő másoknak komoly segítséget nyújtson. E pillanatban nem a szerelem volt számára a legfontosabb dolog a vilá­gon; de azért nem tudott közönyös maradni Nick fájdalmával szemben s nem tudta meg­aka­dályozni, hogy akár fésülés közben is ne zavarja gondolatmenetét. Azon a napon, amelyiken meg akarta kezdeni új életét, amely hivatva volt segítséget hozni mindazoknak, akik útjába kerülnek, azon a napon elsőnek Tarwin Nickkel kellett foglalkoznia.
It was because she foresaw that she would keep on thinking of him that she wished him away. He was the tourist wandering about behind the devotee in the cathedral at prayers; he was the other thought. In his person he represented and symbolized the life she had left behind; much worse, he represented a pain she could not heal. It was not with the haunting figure of love attendant that one carried out large purposes. Nor was it with a divided mind that men conquered cities. The intent with which she was aflame needed all of her. She could not divide herself even with Nick. And yet it was good of him to come, and like him. She knew that he had not come merely in pursuit of a selfish hope; it was as he had said he couldn't sleep nights, knowing what might befall her. That was really good of him.És minthogy előrelátta, hogy ameddig a közelében lesz, mindig vele fog foglalkozni, azt kívánta, hogy minél távolabb legyen tőle. Nick itt azt jelentette számára, amit a templomok­ban a nézelődő utazó idegen a hívőknek; ő volt az idegen, a betolakodó gondolat. Azt az életet szimbolizálta Kate számára, amitől a leány végleg elfordult; sőt, ami még rosszabb, egy olyan szenvedést, amelyen ő nem tudott segíteni. Egy makacsul követelőző szerelem kísértetével a háta mögött az ember nem képes nagy tettekre; meghasonlott lélekkel még senki sem hódított meg országokat. Amire lelke egész szenvedélyével vállalkozott, az megkövetelte tőle, hogy egész életét odaadja neki. Még Nickkel sem lehetett rajta megosztoznia. És mégis csak szép volt tőle, hogy eljött, csak tőle telhetett ki ilyesmi. Kate tudta, hogy nemcsak önző remények bírták rá erre a lépésre; úgy volt, ahogy a fiú mondta, nem tudott aludni, ha nem tudta, hogy mi történik a leánnyal. Ez igazi jóság volt.
Mrs. Estes had invited Tarvin to breakfast the day before, when Kate was not expected; but Tarvin was not the man to decline an invitation at the last moment on that account, and he faced Kate across the breakfast-table next morning with a smile which evoked an unwilling smile from her. In spite of a sleepless night she was looking very fresh and pretty in the white muslin frock which had replaced her travelling-dress, and when he found himself alone with her after breakfast on the veranda (Mrs. Estes having gone to look after the morning affairs of a housekeeper, and Estes having betaken himself to his mission-school, inside the city walls), he began to make her his compliments upon the cool white, unknown to the West. But Kate stopped him.Mrs. Estes már előző nap, amikor Kate még nem tűnt fel a láthatáron, meghívta volt ebédre Tarwint s ennek esze ágában sem volt, hogy a megváltozott helyzetre való tekintettel le­mond­jon; így másnap délben diadalmasan mosolyogva üdvözölte Kate-et az ebédlőasztal mellett s a leány nem tudta megakadályozni, hogy akaratlanul el ne mosolyodjék a láttára. Az álmatlan éjszaka dacára friss és csinos volt fehér muszlinruhájában, és amikor Tarwin ebéd után egyedül maradt vele a verandán, Mrs. Estes háziasszonyi teendői után nézett, míg a férfi a város belsejében fekvő missziósiskolába ment, a fiú bókokkal árasztotta el a Nyugat-Ameri­kában szokatlan, csinos fehér ruhájáért. De Kate szavába vágott.
"Nick," she said, facing him, "will you do something for me?"- Nick - mondta az arcába nézve - megteszel valamit a kedvemért?
Seeing her much in earnest, Tarvin attempted the parry humorous; but she broke in:Tarwin látva, hogy a leány komoly beszélgetésbe akar kezdeni, humorral próbált védekezni; de Kate újra a szavába vágott:
"No; it is something I want very much, Nick. Will you do it for me?"- Nem Nick, nem így gondolom. Az, amit kérek tőled, nagyon fontos számomra. Meg akarod tenni?
"Is there anything I wouldn't do for you?" he asked seriously.- Mindent a világon megteszek érted! - felelte a fiú komolyan.
"I don't know; this, perhaps. But you must do it."- Lehet. - De vajon ezt is, amit most akarok kérni? De meg kell tenned!
"What is it?"- Mi az?
"Go away."- El kell menned innét.
He shook his head.Tarwin megrázta fejét.
"But you must."- Meg kell tenned!
"Listen, Kate," said Tarvin, thrusting his hands deep into the big pockets of his white coat. "I can't. You don't know the place you've come to. Ask me the same question a week hence. I won't agree to go. But I'll agree to talk it over with you then."- Hallgass ide, Kate - mondta Tarwin kezeit fehér kabátjának mély zsebeibe süllyesztve. - Én nem tudok elmenni. Te neked még fogalmad sincs arról, hogy hova kerültél. Majd nyolc nap múlva ismételd meg kérésedet. Akkor sem fogok elmenni. De megígérem, hogy akkor alaposan megbeszéljük a dolgot.
"I know now everything that counts," she answered. "I want to do what I've come here for. I sha'n't be able to do it if you stay. You understand, don't you, Nick? Nothing can change that."- Tudok már mindent, ami számításba jöhet - felelte Kate. - Én teljesíteni akarom kötelességemet. De nem fogom tudni megtenni, ha Te itt maradsz. Ezt megérted Nick, ugye? Ezen semmi sem változtat.
"Yes, it can. I can. I'll behave."- Dehogynem, ezen lehet változtatni. Én fogok rajta változtatni. Jól fogom magamat viselni.
"You needn't tell me you'll be kind. I know it. But even you can't be kind enough to help hindering me. Believe that, now, Nick, and go. It isn't that I want you to go, you know."- Ezt nem kell külön megígérned, elhiszem! De nem tudsz olyan jó lenni, hogy mégis ne akadályozz engem. Hidd ezt el nekem Nick és menj el. Nem azért kérem, mintha örömet okozna nekem, ha elmennél...
"Oh!" observed Tarvin, with a smile.- Ó - kiáltotta Tarwin mosolyogva.
"Well you know what I mean," returned Kate, her face unrelaxed.- Te jól tudod, hogy én mire gondolok - felelte Kate változatlan komolysággal arcán.
"Yes; I know. But if I'm good it won't matter. I know that too. You'll see," he said gently. "Awful journey, isn't it?"- Igen, tudom. De ha jól viselem magam, nem állok az utadban. Ezt is tudom és te is be fogod látni - mondta szelíden. - Kellemetlen volt az út, ugye?
"You promised me not to take it."- Azt ígérted nekem, hogy nem fogod megtenni.
"I didn't take it," returned Tarvin, smiling, and spreading a seat for her in the hammock, while he took one of the deep veranda chairs himself. He crossed his legs and fixed the white pith helmet he had lately adopted on his knee. "I came round the other way on purpose."- Nem is tettem meg, egész más úton jöttem, mint te - mondta Tarwin mosolyogva, mialatt a függő hálóban helyet készített a leány számára, maga pedig hátrafeküdt az egyik kényelmes kosárszékben. Egyik lábát a másikon átvetve, térdére állította a fehér parafasisakot, amelyet nemrég vásárolt.
"What do you mean?" asked Kate, dropping tentatively into the hammock.- Hogyhogy? - kérdezte Kate, óvatosan elterülve a függőhálóban.
"San Francisco and Yokohama, of course. You told me not to follow you."- San Franciscón és Yokohamán át jöttem természetesen. Hisz te megtiltottad, hogy kövesselek!
"Nick!" She gathered into the single syllable the reproach and reproof, the liking and despair, with which the least and the greatest of his audacities alike affected her.- Nick! - Ebben az egy szótagban benne volt minden szemrehányás és rosszallás, minden kétségbe­esés és csodálat, amellyel Tarwin e legkisebb és legnagyobb merészsége eltöltötte.
Tarvin had nothing to say for once, and in the pause that fell she had time to reassure herself of her abhorrence of his presence here, and time to still the impulse of pride, which told her that it was good to be followed over half the earth's girdle for love, and the impulse of admiration for that fine devotion time, above all, for this was worst and most shameful, to scorn the sense of loneliness and far-awayness that came rolling in on her out of the desert like a cloud, and made the protecting and homelike presence of the man she had known in the other life seem for a moment sweet and desirable.Erre a felkiáltásra egyelőre nem lehetett mit felelni. A beálló szünet alatt Kate-nek volt ideje újra megbizonyosodni arról, hogy a derék Tarwin jelenléte igenis borzalommal tölti el s eredményesen leküzdötte afölötti büszkeségét, hogy valaki szerelemből a fél világon át követi. Időt talált arra is, hogy leküzdje e megható önzetlenség fölötti elérzékenyülését és főleg arra volt bőségesen ideje, hogy elszégyellje magát elhagyatottsága fölötti hirtelen kétségbeesésén, amely mint egy súlyos sötét felhő a sivatagból nehezedett rá lelkére és kívánatossá és meghitté tette ennek a férfinek a jelenlétét, akinek erős karját még hazulról ismerte. Ez volt az az érzés, amiért a legjobban szégyellte magát.
"Come, Kate, you didn't expect me to stay at home, and let you find your way out here to take the chances of this old sand-heap, did you? It would be a cold day when I let you come to Gokral Seetarun all by your lone, little girl freezing cold, I've thought since I've been here, and seen what sort of camp it is."- Csak nem gondoltad komolyan Kate, hogy én odahaza fogok maradni és el fogom tűrni, hogy te egyedül keressed meg utadat ezek között az öreg homokbuckák között! Fázékony egy história lett volna, ha megengedem, hogy egyedül érkezzél meg ebbe a Gokral Seetarunba, kis leány - fene hideg egy dolog, azt csak azóta tudom, amióta én is itt vagyok és látom, hogy micsoda országban vagyunk.
"Why didn't you tell me you were coming?"- Miért nem mondtad meg nekem, hogy el fogsz jönni?
"You didn't seem particularly interested in what I did, when I last saw you."- Nem nagy érdeklődést tanúsítottál irántam, amikor utoljára láttuk egymást!
"Nick! I didn't want you to come here, and I had to come myself."- Nick! Én nem akartam, hogy te ide gyere, nekem pedig el kellett jönnöm!
"Well, you've come. I hope you'll like it," said he, grimly.- Nos, eljöttél. Remélem, hogy tetszik itt neked - jegyezte meg Nick csípősen.
"Is it so bad?" she asked. "Not that I shall mind."- Tényleg olyan rossz itten? - kérdezte a leány. - Nem, mintha félnék...
"Bad! Do you remember Mastodon?"- Rossz! Emlékszel Mastodonra?
Mastodon was one of those Western towns which have their future behind them a city without an inhabitant, abandoned and desolate.Mastodon egyike volt azoknak a nyugati városoknak, amelyek jövőjüket már maguk mögött hagyták - egy teljesen kihalt, elhagyatott város, egyetlen egy lakó nélkül.
"Take Mastodon for deadness, and fill it with ten Leadvilles for wickedness, Leadville the first year, and you've got a tenth of it.'- Képzeld el Mastodon elhagyatottságát és Leadviles züllöttségét s ha e kettőt megtízszerezed, akkor el tudod képzelni az itteni állapotokat.
He went on to offer her an exposition of the history, politics, and society of Gokral Seetarun, from his own point of view, dealing with the dead East from the standpoint of the living West, and dealing with it vividly. It was a burning theme, and it was a happiness to him to have a listener who could understand his attitude, even if she could not entirely sympathize with it. His tone besought her to laugh at it with him a little, if only a little, and Kate consented to laugh; but she said it all seemed to her more mournful than amusing.Nagy vonásokban megrajzolta ezután Gokral Seetarun történelmi, politikai és társadalmi álla­potainak képét. Ha szempontjai nem is voltak tárgyilagosak, nagyjában pontosan képviselték az élő Nyugatnak a halott Keletről való véleményét. Izzott a lelkesedéstől és boldog volt, hogy végre talált egy embert, aki megérti magatartását, ha nem is szimpatizál vele teljesen. Előadásának egyébként az volt a célja, hogy megnevettesse Kate-et egy kissé és Kate eleget tett e kívánságnak; bár az volt a véleménye, hogy ezek az itteni állapotok inkább szomorúak, mintsem nevetségesek.
Tarvin could agree to this readily enough, but he told her that he laughed to avoid weeping. It made him tired to see the fixedness, the apathy, and lifelessness of this rich and populous world, which should be up and stirring by rights trading, organizing, inventing, building new towns, making the old ones keep up with the procession, laying new railroads, going in for fresh enterprises, and keeping things humming.Tarwin ebben teljesen egyetértett a leánnyal, de megjegyezte, hogy ő csak azért nevet, hogy ne kelljen sírnia. Azt mondta, hogy beteggé teszi, ha látja ennek a gazdag, népes országnak a hihetetlen lomhaságát és tétlenségét, amelyet nem tud megérteni. Itt jog szerint mindennek élnie és virágoznia kellene, mondta, itt virágzó kereskedelmet és ipart lehetne űzni, itt szer­vezni lehetne és találmányokkal foglalkozni, új városokat alapítani és a régieket a civilizáció haladásának megfelelően karbantartani, új vasútvonalakat lehetne lefektetni és a vállalkozói szellemnek mindenütt teret nyitni.
"They've got resources enough," he said. "It isn't as if they had the excuse that the country's poor. It's a good country. Move the population of a lively Colorado town to Rhatore, set up a good local paper, organize a board of trade, and let the world know what there is here, and we'd have a boom in six months that would shake the empire. But what's the use? They're dead. They're mummies. They're wooden images. There isn't enough real, old-fashioned downright rustle and razzledazzle and 'git up and git' in Gokral Seetarun to run a milk-cart."- Van elég természeti segélyforrásuk - mondta -, nem mentegetőzhetnek azzal, hogy az ország szegény. Az ország megfelelne. Helyezd át Rhatoréba valamelyik élelmes coloradói város lakosságát, adj ki egy jó helyi újságot, szervezz egy kereskedelmi kamarát, közöld a világgal, hogy itt mi történik és meglátod, rövid hat hónapon belül olyan élet lesz itt, hogy az indiai kormánynak eláll szeme-szája. De mit lehet ezekkel az emberekkel itt kezdeni! Ezek halottak! Ezek múmiák! Ezek fabálványok! Ebben az egész Gokral Seetarunban nincs annyi erély, élelmesség, nincs annyi akaraterő és mozgékonyság, hogy el lehetne vele indítani egy tejes kocsit.
"Yes, yes;" she murmured, half to herself, with illumined eyes. "It's for that I've come."- Igen, igen - mormogta Kate csillogó szemekkel. - Ezért jöttem én el!
"How's that?"- Nem értem!
"Because they are not like us," she answered, turning her lustrous face on him. "If they were clever, if they were wise, what could we do for them? It is because they are lost, stumbling, foolish creatures that they need us." She heaved a deep sigh. "It is good to be here."- Azért, mert ők nem olyanok, mint mi - felelte, átszellemült arcát feléje fordítva. - Ha okosak és ügyesek lennének, nem lenne ránk szükségük! De minthogy elveszett, szegény, szerencsét­len teremtések, segítségükre kell jönnünk! - Mélyen felsóhajtott. - Boldog vagyok, hogy itt vagyok!
"It's good to have you," said Tarvin.- Én is boldog vagyok, hogy itt vagy! - mondta Tarwin.
She started.Kate összerezzent:
"Don't say such things any more, please, Nick," she said.- Ne beszélj ilyeneket, kérlek Nick! - mondta.
"Oh, well!" he groaned.- Kérlek! - dörmögte.
"But it's this way, Nick," she said earnestly, but kindly. "I don't belong to such things any more not even to the possibility of them. Think of me as a nun. Think of me as having renounced all such happiness, and all other kinds of happiness but my work."- Érts meg jól, Nick! - mondta Kate komolyan és szelíden. - Engem nem érdekelnek többé ezek a dolgok, még a lehetőségük sem. Gondold azt, hogy a munka örömét kivéve lemondtam minden földi örömről.
"H'm. May I smoke?"- Hüm. Megengeded, hogy rágyújtsak?
At her nod he lighted a cigar.Igenlő fejbólintására rágyújtott egy szivarra.
"I'm glad I'm here for the ceremony."- Örülök, hogy a szertartásnál jelen lehetek.
"What ceremony?" she asked.- Micsoda szertartásnál? - kérdezte Kate.
"Seeing you take the veil. But you won't take it."- Nos, amikor rádadják a fátylat... De azt hiszem, nem fogod megtenni!
"Why not?"- Miért ne tenném meg?
He grumbled inarticulately over his cigar a moment. Then he looked up.Néhány értelmetlen szót dörmögött szivarja füstjébe. Azután Kate arcába nézett.
"Because I've got big wealth that says you won't. I know you, I know Rhatore, and I know"- Nyomós okaim vannak rá, hogy azt higgyem, hogy nem fogod megtenni. Ismerlek téged, ismerem Rhatorét és ismerem...
"What? Who?"- Kit, mit?
"Myself," he said, looking up.- Ismerem magamat - mondta, hátravetve fejét.
She clasped her hands in her lap. "Nick," she said, leaning toward him, "you know I like you. I like you too well to let you go on thinking You talk of not being able to sleep. How do you suppose I can sleep with the thought always by me that you are laying up a pain and disappointment for yourself one that I can't help, unless I can help it by begging you to go away now. I do beg it. Please go I"- Nick - mondta, feléje hajolva -, tudod, hogy szeretlek. Tudod, hogy jobban szeretlek annál, semhogy megengedném, hogy tovább is arra gondolj... arról beszéltél, hogy nem tudsz aludni. Hát azt hiszed, hogy én fogok aludni tudni, ha folyton az a gondolat kínoz majd, hogy te gyötrődve és csalódva álmatlanul fekszel az ágyban, s hogy nem tudok rajtad segíteni... Csak azzal, hogy megkérlek, hogy menj el. Kérlek, menj el! Nagyon kérlek...
Tarvin pulled at his cigar musingly for some seconds.Tarwin gondolkodva szívta szivarját.
"Dear girl, I'm not afraid."- Kedves kis lányom, én nem félek!
She sighed, and turned her face away toward the desert. "I wish you were," she said hopelessly.A leány sóhajtva arcát fordította a sivatag felé.
"Fear is not for legislators," he retorted oracularly.- Jobb szeretném, ha félnél! - mondta reménytelenül.
She turned back to him with a sudden motion.- A törvényhozó testület tagjai nem tudják, hogy mi a félelem - felelte Tarwin szónoki hangon.
"Legislators! O Nick, are you"- Törvényhozó testület!... Ó Nick, téged...
"I'm afraid I am by a majority of 1518." He handed her the cable-despatch.- Sajnálom... igen. Megválasztottak! 1518 szótöbbséggel. - Átnyújtotta a leánynak a sürgönyt.
"Poor father!"- Szegény papa!
"Well, I don't know."- Nos, én nem tudom!...
"Oli! Well, I congratulate you, of course.- Ó... igazad van. Őszinte szívből gratulálok!
"Thanks."- Köszönöm.
"But I'm not sure it will be a good thing for you."- Bár nem vagyok benne biztos Nick, hogy ez a helyes út-e számodra?...
"Yes; that's the way it had struck me. If I spend my whole term out here, like as not my constituents won't be in a mood to advance my political career when I get back."- Igen, én sem vagyok benne biztos. Attól félek, hogy ha itt fogom eltölteni az egész parlamenti ülésszakot, választóimnak nem sok kedvük lesz rá, hogy továbbra is elősegítsék politikai érvényesülésemet.
"All the more reason"- Egy okkal több, hogy...
"No; the more reason for fixing the real thing first. I can make myself solid in politics any time. But there isn't but one time to make myself solid with you, Kate. It's here. It's now."- Úgy van, egy okkal több, hogy a fődolgot rendbe hozzam. Arra még mindig van idő, hogy a politikában horgonyt vessek, de hogy téged meghódítsalak, annak most érkezett el az ideje. Ezt most és itt kell elvégeznem.
He rose and bent over her.Felállt és föléje hajolt.
"Do you think I can postpone that, dear? I can adjourn it from day to day, and I do cheerfully, and you sha'n't hear any more of it until you're ready to. But you like me, Kate. I know that. And I well, I like you. There isn't but one end to that sort of thing."- Gondolod, kedves, hogy ezt elhalaszthatom? Egyik napról a másikra, igen s azt szívesen meg is teszem, s amíg nem akarod, nem is fogsz hallani tőlem egy szót sem erről a dologról. De te szeretsz engem Kate. Tudom, hogy szeretsz. És én... nos én is szeretlek. Az ilyen esetek csak egyféleképp szoktak végződni.
He took her hand.Kezébe vette a leány kezét.
"Good by. I'll come and take you for a look at the city to-morrow."- Isten áldjon meg. Holnap eljövök érted és megmutatom neked a várost.
Kate gazed long after his retreating figure, and then took herself into the house, where a warm, healthful chat with Mrs. Estes, chiefly about the children at Bangor, helped her to a sane view of the situation she must face with the reappearance of Tarvin. She saw that he meant to stay, and if she didn't mean to go, it was for her to find the brave way of adjusting the fact to her hopes. His perversity complicated an undertaking which she had never expected to find simple in itself; and it was finally only because she trusted all that he said implicitly that she was able to stay herself upon his promise to "behave." Liberally interpreted, this really meant much from Tarvin; perhaps it meant all that she need ask.Kate sokáig elnézett a tovatűnő alak után, azután visszament a házba. Egy bizalmas, meleg csevegés Mrs. Estes-szel, amelyben főleg a Bangorban élő gyerekeiről volt szó, megerősítette őt abban az elhatározásában, hogy józanul állást kell foglalnia a Tarwin jelenléte által előállt új helyzettel szemben. Tudomásul kellett vennie, hogy Tarwin nem fog innét elmenni, s ha csak ő nem akarja elhagyni Rhatorét, meg kellett találnia a helyes módot, hogy összeegyez­tesse ezt a tényt terveivel. Tarwin makacssága megnehezítette számára vállalkozását, amelyet amúgy sem képzelt könnyűnek; és csak az a tény, hogy megszokta, hogy vakon bízhatik Tarwin szavában, tette számára lehetővé, hogy ezúttal is megbízzék a „tisztességes viselkedést” illető ígéretében. Ha az ember teljes súlyával fogadta el ezt a kifejezést, úgy végeredményben, Kate igazán nem kívánhatott többet Tarwintól - ennél többet a fiú nem ígérhetett.
When all was said, there remained the impulse to flight; but she was ashamed to find, when he came in the morning, that a formidable pang of homesickness drew her toward him, and made his definite and cheerful presence a welcome sight. Mrs. Estes had been kind. The two women had made friends, and found each other's hearts with instant sympathy. But a home face was different, and perhaps Nick's was even more different. At all events, she willingly let him carry out his plan of showing her the city.Ha mindent jól meggondolt, még mindig fennmaradt számára az a lehetőség, hogy elmeneküljön: de másnap reggel, amikor Tarwin beállított, szégyenszemre be kellett vallania, hogy irtózatos honvágyat érez, amelyen csak Nick vidám jelenléte tud valamennyire enyhíteni. Hiszen Mrs. Estes igen kedves volt és a két asszony kölcsönös szimpátiát érezve, azonnal barátságot is kötött, de azért egy hazai arc mégis csak több volt s Nick arca talán még ezenfelül is nagyobb jelentőségű Kate számára. Mindenesetre szívesen beleegyezett, hogy Nick, ahogy megígérte előző este, megmutassa neki a várost.
In their walk about it Tarvin did not spare her the advantage of his ten days' residence in Rhatore preceding her coming; he made himself her guide, and stood on rocks overlooking things, and spouted his second-hand history with an assurance that the oldest Political Resident might have envied. He was interested in the problems of the state, if not responsible for their solution. Was he not a member of a governing body? His ceaseless and fruitful curiosity about all new things had furnished him, in ten days, with much learning about Rhatore and Gokral Seetarun, enabling him to show to Kate, with eyes scarcely less fresh than her own, the wonders of the narrow, sand-choked streets, where the footfalls of camels and men alike fell dead. They lingered by the royal menagerie of starved tigers, and the cages of the two tame hunting-leopards, hooded like hawks, that slept, and yawned, and scratched on their two bedsteads by the main gate of the city; and he showed her the ponderous door of the great gate itself, studded with foot-long spikes against the attacks of that living battering-ram, the elephant. He led her through the long lines of dark shops planted in and among the ruins of palaces, whose builders had been long since forgotten, and about the straggling; barracks, past knots of fantastically attired soldiers, who hung their day's marketing from the muzzle of the Brown Bess or flint-lock; and then he showed her the mausoleum of the kings of Gokral Seetarun, under the shadow of the great temple where the children of the sun and moon went to worship, and where the smooth, black stone bull glared across the main square at the cheap bronze statue oi Colonel Nolan's predecessor an offensively energetic and very plain Yorkshireman. Lastly, they found beyond the walls the clamoring caravansary of traders by the gateway of the Three Gods, whence the caravans of camels filed out with their burdens of glistening rock-salt for the railroad, and where 'by day and by night cloaked and jawbound riders 'of the desert, speaking a tongue that none could understand, rode in from God knows what fastness beyond the white hillocks of Jeysulmir. As they went along, Tarvin asked her about 'Topaz. How had she left it? How was the dear old town looking? Kate said she had left it only three days after his departure.Tarwin ezalatt a séta alatt nem hagyta kihasználatlanul azt az előnyét, hogy tíz nappal előbb érkezett Rhatoréba, mint Kate; biztosan adta a ciceró szerepét, sziklák tetején felkutatta a kilátópontokat és másodkézből nyert értesülései alapján olyan biztonsággal értekezett az ország helyzetéről, hogy a legöregebb politikai helytartó is megirigyelhette volna érte. Oly érdeklődéssel tárgyalta meg az indiai állam problémáit, mintha ő lett volna megbízva megoldásukkal. Hisz ő elvégre tagja volt egy törvényhozó testületnek. Az a szenvedélyes és praktikus kíváncsiság, amellyel minden számára új dolognak a végére járt, ez alatt a tíz nap alatt sok mindenfélére megtanította Rhatorét és Gokral Seetarun államát illetőleg, úgy hogy folyékonyan elmagyarázhatta Kate-nek - aki még friss szemekkel nézte környezetét, minden csodáját és titkát a zegzugos, szűk utcáknak, amelyeknek vastag homokja fölött egyformán zajtalanul haladt el emberek és tevék lába. Hosszabb ideig nézegették a királyi állatkert kiéhezett tigriseit és két szelídített vadászleopárdot, amelyek sapkákkal fejükön, mint az ölyvök ásítva, kurrogva járkáltak fel-alá a város főkapujánál elhelyezett ketreceikben. Megmutatta neki az erődítés hatalmas kapuját, amelyet az élő faltörő kos, az elefánt elleni védelemre hosszú vastövisekkel szereltek fel. Elvezette őt a sötét üzlethelyiségek közé, amelyek a nagyobbára rég romba dőlt palotákban voltak elhelyezve - építészeik neve rég feledésbe merült -, az elszórt barakkokba, amelyeket fantasztikusan feldíszített katonák tarka tömege hullámzott körül, akik csomagjaikat a puskacsövekről lógatták le. Megmutatta Gokral Seetarun királyainak mauzóleumát a nagy templom árnyékában, ahol a nap és a hold gyermekei végezték el ájtatosságaikat, és ahol a sima fekete kőből faragott bika a négyszögletű téren bámészan nézte Nolan őrnagy elődjének olcsó bronzszobrát, egy kihívóan csúnya és energikus arcú yorkshire-i dzsentlemen arcképét. Végezetül a falakon kívül megnézték a három Istenség kapuja mögött épült karavánszerájt, ahonnét a tevék hosszú menetekben indultak el csillogó sórakományukkal hátukon a vasút felé, és ahol éjjel-nappal érkeztek és indultak a sivatag felkötött állú, kabátokba burkolt lovasai, akiknek a beszédét senki sem értette meg s kik Isten tudja milyen sebességgel száguldtak elő a jeysulmir-i fehér dombok mögül. Útközben Tarwin Topáz felől érdeklődött. Milyen volt, amikor Kate elhagyta? Mi lett azzal a kedves öreg várossal? De Kate figyelmeztette, hogy hiszen ő csak három nappal tovább maradt Topázban, mint Tarwin.
"Three days! Three days is a long time in the life of a growing town."- Három nap! Három nap sok idő egy fejlődő város életében! - kiáltotta Tarwin.
Kate smiled.Kate mosolygott.
"I didn't see any changes," she said.- Nem vettem észre semmi változást - mondta.
"No? Peters was talking about breaking ground for his new brick saloon on G street the day after II left; Parsons was getting in a new dynamo for the city's electric-light plant; they were just getting to work on the grading of Massachusetts Avenue, and they had planted the first tree in my twenty-acre plot. Kearney, the druggist, was putting in a plate-glass window, and I shouldn't wonder if Maxim had got his new post-office boxes from Meriden before you left. Didn't you notice?"- Semmi változást? Hiszen Peters azt mondta, hogy az elutazásom utáni napon megkezdi a G.-utcai új kocsmája telkének a felásatását és Parson a városi villamos művek új dinamójának a megérkezésére számított; a Massachusetts-úton meg akarták kezdeni az útépítő munkákat és húsz holdas birtokomon aznap ültették el az első fát. Kearney új tükörüveget akart tétetni drogériája kirakatába s nem csodálkoznék azon sem, ha az új postaszekrények, amelyeket Maxim Neridanban megrendelt, még elutazásod előtt megérkeztek volna. Nem vettél észre semmit?
Kate shook her head.Kate tagadólag intett.
"I was thinking of something else just then."- Épp más dolgokkal voltam elfoglalva - mondta.
"Pshaw I I'd like to know. But no matter. I suppose it is asking too much to expect a woman to play her own hand, and keep the run of improvements in the town," he mused. "Women aren't built that way. And yet I used to run a political canvass and a business or two, and something else in that town." He glanced humorously at Kate, who lifted a warning hand.- Kár!... Szeretnék tudni ezekről a dolgokról. De mindegy! Nyilván nem lehet megkövetelni egy leánytól, akinek privát ügyei is vannak, hogy számon tartsa, hogy mi történik a városban. Asszonyok nem törődnek az ilyesmivel. Én egy választási hadjáratban vettem részt, volt egy vagy két üzletem, amelyeket le kellett bonyolítanom és egyidejűleg még egyéb gondom is... - ravaszkásan mosolygott Kate-ra, aki megfenyegette ujjával.
"Forbidden subject? All right. I will be good. But they had to get up early in the morning to do anything to it without letting me into it. What did your father and mother say at the last?"- Tiltott beszélgetési tárgy? Rendben van. Jól akarom magamat viselni. De annyit mondhatok, hogy aki valamit titokban akart volna előlem tartani Topázban, annak korán kellett volna felkelnie. Mit szóltak a szüleid Kate, amikor elutaztál?
"Don't speak of that," begged Kate.- Ne beszélj erről! - kérte a leány.
"Well, I won't."- Ahogy akarod.
"I wake up at night, and think of mother. It's dreadful. At the last I suppose I should have stayed behind and shirked if some one had said the right word or the wrong one as I got on board the train, and waved my handkerchief to them."- Éjszakánként felébredek és anyára gondolok. Ez borzalmas. Azt hiszem, hogy az utolsó pillanatban még meggondoltam volna magamat, és otthon maradtam volna, ha valaki ki­mond­ja a megfelelő - vagy meg nem felelő - szót, amikor felszálltam a vonatra és végérvényesen búcsút intettem nekik.
"Good heaven! Why didn't I stay!" he groaned.- Atyaúristen! Miért nem voltam én ott! - sóhajtotta Tarwin.
"You couldn't have said it, Nick," she told him quietly.- Te nem mondhattad volna ki azt a szót Nick! - felelte Kate nyugodtan.
"You mean your father could. Of course he could, and if he had happened to be some one else he would. When I think of that I want to!"- De az apád igen... ugye, azt akarod mondani? Természetesen, ő igazán megtehette volna, ha véletlenül nem az, aki. Ha erre gondolok, legszívesebben...
"Don't say anything against father, please," she said, with a tightening of the lips.- Ne mondj semmi rosszat az apámra - kiáltotta a leány remegő ajkakkal.
"O dear child!" he murmured contritely, "I didn't mean that. But I have to say something against somebody. Give me somebody to curse, and I'll be quiet."- Drága gyermekem! - morogta Tarwin megjuhászodva. - Nem akartam rosszat mondani. De valahogy ki kell fújnom a dühömet. Nevezz meg valakit, akit elátkozhatok és akkor meg fogok nyugodni.
"Nick!"- Nick!
"Well, I'm not a block of "wood," he growled.- Nos hát én sem vagyok fából! - dörmögte.
"No; you are only a very foolish man."- Nem vagy fából, csak nagyon-nagyon bolond vagy, Nick!
Tarvin smiled.Tarwin mosolygott.
"Now you're shouting."- Látod, most Te káromkodol! - mondta.
She asked him about the Maharaj Kunwar to change the subject, and Tarvin told her that he was a little brick. But he added that the society of Rhatore wasn't all as good.Hogy másról beszéljenek, Kate Kunwar maharadzsáról kezdett el érdeklődni és Tarwin elmondta neki, hogy milyen kedves kölyök az a fiú. De hozzátette, hogy a rhatorei társaság nem áll csupa ilyen kedves kölyökből.
"You ought to see Sitabhai!"- Meg kellene látogatnod Sitabhait!
He went on to tell her about the Maharajah and the people of the palace with whom she would come in contact. They talked of the strange mingling of impassiveness and childishness in the people, which had already impressed Kate, and spoke of their primitive passions and simple ideas simple as the massive strength of the Orient is simple.Majd elmondott neki mindent, amit a maharadzsáról és a kastély egyéb népéről megtudott, akikkel Kate érintkezésbe fog kerülni. Mindkettejükre meglehetősen idegenül hatott a gyerekességnek és az életuntságnak az a furcsa keveréke, amit ebben a népben felfedeztek; primitív szenvedélyei és együgyű gondolkodása - amely primitív és együgyű, mint maga az egész Kelet - rendkívül meglepték őket.
"They aren't what we should call cultured. They don't know Ibsen a little bit, and they don't go in for Tolstoi for sour apples," said Tarvin, who did not read three newspapers a day at Topaz for nothing. "If they really knew the modern young woman, I suppose her life wouldn't be worth an hour's purchase. But they've got some rattling good old-fashioned ideas, all the same the sort I used to hear once upon a time at my dear old mother's knee, away back in the state of Maine. Mother believed in marriage, you know; and that's where she agreed with me and with the fine old-style natives of India. The venerable, ramshackle, tumble-down institution of matrimony is still in use here, you know."- Nem mondhatnám, hogy nagyon műveltek. Ibsenről úgyszólván semmit sem tudnak és egy lyukas hatost sem adnának az egész Tolsztojért! - mondta Tarwin, aki nem hiába olvasott el Topázban naponként három újságot. - Azt hiszem, ha egyszer szemük elé kerülne egy mai modern asszony, egy órára sem éreznék magukat többé biztonságban. Holott van egy pár jó, régi divatú elvük, olyanok körülbelül, mint amilyeneket édesanyám szájából hallottam annak­idején Maine államában. Tudnod kell, hogy az anyám egyedül a házasságot tartotta üdvözí­tő­nek és ebben ma is egyetértek vele és a régi módi hindukkal. A házasságnak ez a tiszteletre­méltó, ósdi, szúette, divatjamúlt intézménye még ma is nagy becsben áll itt.
"But I never said I sympathized with Nora, Nick," exclaimed Kate, leaping all the chasms of connection.- De én soha nem mondtam, hogy egyetértek Nórával! - kiáltotta Kate, aki azonnal kitalálta Tarwin gondolatait.
"Well, then, that's where you are solid with the Indian Empire. The 'Doll's House ' glanced right off this blessed old-timey country. You wouldn't know where it had been hit."- Rendben van, akkor van legalább egy pont, amelyben egyetértesz a hindu császársággal. A „Babaotthon”-t nem nagyon becsülnék meg ebben az áldott ósdi országban. Nem tudnád hol elhelyezni.
"But I don't agree with all your ideas either," she felt bound to add.- De azért más dolgokban nem értek veled mindenben egyet - tette hozzá Kate.
"I can think of one," retorted Tarvin, with a shrewd smile. "But I'll convert you to my views there."- Egy dologról tudok! - mondta Tarwin ravasz mosollyal. - De éppen abban az egyben akarlak jobb belátásra bírni.
Kate stopped short in the street along which they were walking.Kate megállt az út közepén.
"I trusted you, Nick!" she said reproachfully.- Én megbíztam benned Nick! - mondta szemrehányóan.
He stopped, and gazed ruefully at her for a moment.Tarwin is megállt és egy pillanatig bánatosan Kate-ra szegezte tekintetét.
"O Lord!" he groaned. "I trusted myself! But I'm always thinking of it. What can you expect? But I tell you what, Kate, this shall be the end last, final, ultimate. I'm done. From this out I'm a reformed man. I don't promise not to think, and I'll have to go on feeling, just the same, but I'll be quiet. Shake on it."- Ó, Istenem! - nyöszörögte. Én is megbíztam magamban, de folyton erre kell gondolnom. De mondok neked valamit, Kate - most utoljára történt, visszavonhatatlanul utoljára! Megadom magamat. E pillanattól kezdve megtért bűnös vagyok. Nem ígérem meg neked, hogy nem gondolok többet rá... érzelmeimnek nem tudok parancsolni! De hallgatni fogok! Itt a kezem!
He offered his hand, and Kate took it. They walked on for some moments in silence until Tarvin said mournfully,Feléje nyújtotta kezét és Kate megrázta. Azután egy darabig hallgatagon mentek egymás mellett, amíg Tarwin bánatosan meg nem szakította a csendet.
"You didn't see Heckler just before you came away, did you?"- Heklert nyilván nem láttad elutazásod előtt?
She shook her head.Kate tagadólag intett.
"No; Jim and you never did get along much together. But I wish I knew what he's thinking about me. Didn't hear any rumor, any report, going around about what had become of me, I suppose?"- Szóval nem láttad... mindjárt gondoltam. Ti sohasem voltatok különösebb jó barátságban. De szeretném tudni, hogy mit gondol most rólam. Nem hallottál semmi hírt, semmi pletykát rólam, arról hogy hova lettem?
"They thought in town that you had gone to San Francisco to see some of the Western directors of the Colorado and California Central, I think. They thought that because the conductor of your train brought back word that you said you were going to Alaska, and they didn't believe that. I wish you had a better reputation for truth-telling at Topaz, Nick."- Azt hiszik a városban, hogy San Franciscóba mentél, hogy felkeresed a C. C. C. vezető embereit. Főleg az erősítette meg őket ebben a hitükben, hogy a vonatnak a kalauza, akivel te elutaztál, azt terjesztette, hogy Alaszkába mentél - és ezt senki sem hitte el. Szeretném, ha az igazmondást illetőleg jobb híred lenne Topázban, Nick!
"So do I, Kate; so do I," exclaimed Tarvin heartily. "But if I had, how would I ever get the right thing believed? That's just what I wanted them to think that I was looking after their interests. But where would I be if I had sent that story back? They would have had me working a land-grab in Chile before night. That reminds me don't mention that I'm here in writing home, please. Perhaps they'll figure that out, too, by the rule of contraries, if I give them the chance. But I don't want to give them the chance."- Én is szeretném Kate... én is szeretném! - kiáltotta Tarwin meggyőződéssel. De ha így lenne, hogy tudnék bármit is elhitetni az emberekkel? Nekem épp az volt a célom, hogy azt higgyék, hogy az ő érdekükben utaztam el San Franciscóba. De ha ezt mondom el a kalauznak, odahaza mindenki meg lett volna róla győződve, hogy Chilébe utaztam földet vásárolni. Erről jut eszembe, ha levelet írsz haza, ne említsd meg, hogy itt vagyok! Hiszen lehet, hogy így is rájönnek - az ellentmondás törvénye alapján -, ha módot adok rá nekik. De nem akarok rá módot adni.
"I'm not likely to mention it," said Kate, flushing.- Természetesen nem fogom megemlíteni - mondta Kate elpirulva.
A moment later she recurred to the subject of her mother. In the yearning for home that came upon her anew in the midst of all the strangeness through which Tarvin was taking her, the thought of her mother, patient, alone, looking for some word from her, hurt her as if for the first time. The memory was for the moment intolerable to her; but when Tarvin asked her why she had come at all if she felt that way, she answered with the courage of better moments: "Why do men go to war?"Egy pillanatnyi szünet után újra az anyjáról kezdett el beszélni. Ebben az idegen világban, amelyben Tarwin kalauzolta, mindjobban erőt vett rajta a honvágy és fájdalmasan emlékezett vissza anyjára, aki most elhagyatva türelmesen vár hírt leányáról. Ez a gondolat e pillanatban szinte kibírhatatlan fájdalommal hasított a leány szívébe; de amikor Tarwin megkérdezte, hogy hát miért utazott el egyáltalán, ha így érez, régi bátorságát összeszedve csak ennyit felelt: „Miért megy a férfi háborúba?”
Kate saw little of Tarvin during the next few days. Mrs. Estes made her known at the palace, and she had plenty to occupy her mind and heart. There she stepped bewilderedly into a land where it was always twilight a labyrinth of passages, court-yards, stairs, and hidden ways, all overflowing with veiled women, who peered at her and laughed behind her back, or childishly examined her dress, her helmet, and her gloves. It seemed impossible that she should ever know the smallest part of the vast warren, or distinguish one pale face from another in the gloom, as the women led her through long lines of lonely chambers where the wind sighed alone under the glittering ceilings, to hanging gardens two hundred feet above the level of the ground, but still jealously guarded by high walls, and down again, by interminable stairways, from the glare and the blue of the flat roofs to silent subterranean chambers hewn against the heat of the summer sixty feet into the heart of the living rock. At every step she found women and children, and yet more women and children. The palace was reported to hold within its walls four thousand living, and no man knew how many buried, dead.Az elkövetkező napokban Kate ritkán találkozott Tarwinnal. Mrs. Estes bemutatta a kastély­ban és ott akadt elég dolog, amivel elfoglalja szívét és eszét. Idegenkedve tévelygett ebben a különös birodalomban, ahol örökös félhomály uralkodott, a folyosók, lépcsők, udvarok és titkos ajtók labirintusaiban, amelyekben lefátyolozott asszonyok suhantak el mellette, akik cso­dálkozva meredtek szemébe és nevettek, ha a háta mögé kerültek, vagy gyerekes kíván­csi­ság­gal tapogatták meg ruháit, kalapját, kesztyűit. Kate nem hitte el, hogy valaha is ki fogja magát ismerni ezeknek a hatalmas épületeknek a tömkelegében, hogy meg fogja tudni külön­böztetni ezeket a halvány asszonyi alakokat, akik lakatlan szobák hosszú sorain vezették őt keresztül, ahol a csillogó mennyezetek alatt csak a szél jajgató panasza hallatszott - a függő­kertekben, amelyek kétszáz lábnyi magasságban épültek a város fölött, de azért féltékeny magas falakkal voltak körülvéve. A lapos tetőkről, ahol izzott a napfény, végeláthatatlan lépcsőkön csendes, földalatti termekbe vitték, amelyeket a hőség elleni védekezésben hatvanlábnyi mélységben faragtak ki a sziklából. És minden pillanatban asszonyokkal és gyerekekkel találta magát szembe, ahová lépett, újra asszonyok és gyerekek! Azt beszélték, hogy a kastélyban négyezer élő ember lakik; de hogy hány halott van benne elföldelve, senki sem tudta.
There were many women, how many she did not know, worked upon by intrigues she could not comprehend, who refused her ministrations absolutely. They were not ill, they said, and the touch of the white woman meant pollution. Others there were who thrust their children before her and bade her bring color and strength back to these pale buds born in the darkness; and terrible, fierce-eyed girls who leaped upon her out of the dark, overwhelming her with passionate complaints that she did not and dared not understand. Monstrous and obscene pictures glared at her from the walls of the little rooms, and the images of shameless gods mocked her from their greasy niches above the doorways. The heat and the smell of cooking, faint fumes of incense, and the indescribable taint of overcrowded humanity, caught her by the throat. But what she heard and what she guessed sickened her more than any visible horror. Plainly it was one thing to be stirred to generous action by a vivid recital of the state of the women of India, another to face the unutterable fact in the isolation of the women's apartments of the palace of Rhatore.Sokan az asszonyok közül - hogy hányan, nem tudta volna megmondani -, akiket a szállongó mendemondák elijesztettek, határozottan visszautasították Kate segítségét. Kijelentették, hogy nem betegek s hogy nem engedik magukat beszennyezni egy fehér nő érintésétől. Mások elhozták gyermekeiket és megkérték, hogy élessze fel ezeket a sötétben született sápadt és törékeny palántákat és izzó szemű vad leányok törtek rá sötét szobák mélyéből, szenvedélyes panaszokkal árasztva el, amelyeket nem értett meg, nem volt bátorsága megérteni. A kis szobák falairól borzalmas, szemérmetlen festmények meredtek rá; az ajtók fölött elhelyezett fülkékből fajtalan bálványok vigyorogtak. A forró levegő, a konyha és tömjénszag s az egymásra préselt emberek fojtó kigőzölgése majd megfullasztotta. De a szemmel látható szörnyűségeknél még jobban visszataszította és megijesztette az, amit félfüllel hallott vagy kitalált. Kate-nek meg kellett állapítania, hogy könnyebb dolog volt elvben elhatározni, hogy segítségére siet a hindu asszonyoknak, mint szemtől-szembe találni magát a rhatorei kastély asszonylakosztályainak kegyetlen valóságával.
Tarvin meanwhile was going about spying out the land on a system which he had contrived for himself. It was conducted on the principle of exhaustion of the possibilities in the order of their importance every movement which he made having the directest, though not always the most obvious, relation to the Naulahka.Tarwin közben egy saját maga által kigondolt rendszer szerint nekikezdett az ország kitanulmányozásának. Ez a rendszer azon az elven alapult, hogy jelentőségük sorrendjében kihasznál minden lehetőséget, minden lépése kauzális, ha nem is mindig szemmel látható összefüggésben állt végső céljával, a Naulahkával.
He was free to come and go through the royal gardens, where innumerable and very seldom paid gardeners fought with water-skin and well-wheel against the destroying heat of the desert. He was welcomed in the Maharajah's stables, where eight hundred horses were littered down nightly, and was allowed to watch them go out for their morning exercise, four hundred at a time, in a whirlwind of dust. In the outer courts of the palace it was open to him to come and go as he chose to watch the toilets of the elephants when the Maharajah went out in state, to laugh with the quarter-guard, and to unearth dragon-headed, snake-throated pieces of artillery, invented by native artificers, who, here in the East, had dreamed of the mitrailleuse. But Kate could go where he was forbidden to venture. He knew the life of a white woman to be as safe in Rhatore as in Topaz; but on the first day she disappeared, untroubled and unquestioning, behind the darkness of the veiled door leading to the apartments of the women of the palace, he found his hand going instinctively to the butt of his revolver.Szabad bejárása volt a király kertjeibe, ahol megszámlálhatatlan, de rendszertelenül fizetett kertész küzdött öntözőcsövekkel és kannákkal a sivatag pusztító hősége ellen. A maharadzsa istállóiban is, ahol éjszakánként nyolcszáz ló terült el a szalmán, szabadon járhatott-kelhetett, s meg volt neki engedve, hogy reggelenként - amikor négyszázas csoportokban vonultak ki a mezőre -, végignézze gyakorlataikat. Ugyancsak szabadon járhatott-kelhetett a kastély többi udvarában is; végignézhette ünnepélyes menetek alkalmával az elefántok öltöztetését, zavar­tala­nul cseveghetett az őrséggel és megtekinthette a sárkányfejű, kígyónyakú ágyúkat, amelyeket bennszülött mesteremberek építettek, kik itt, a távoli Keleten ebben a formában valósították meg a gépfegyvert. De ahová Kate-et beengedték, neki nem volt szabad betennie a lábát. Tudta, hogy egy fehér asszonynak épp oly biztos az élete Rhatoréban, mint Topázban, de amikor Kate, habozás nélkül, nyugodt arccal először tűnt el a kastély női lakosztályainak sötét függönyei mögött keze önkéntelenül megszorította a revolvert.
The Maharajah was an excellent friend, and no bad hand at pachisi; but as Tarvin sat opposite him, half an hour later, he reflected that he should not recommend the Maharajah's life for insurance if anything happened to his love while she remained in those mysterious chambers from which the only sign that came to the outer world was a ceaseless whispering and rustling. When Kate came out, the little Maharaj Kunwar clinging to her hand, her face was white and drawn, and her eyes full of indignant tears. She had seen.A maharadzsa jó pajtása volt és kitűnő pachisi játékos; de amikor Tarwin félórával később szemben ült vele, meg kellett állapítania, hogy nem beszélne rá egy biztosító társaságot sem a fejedelemmel való üzletkötésre, ha kedvesének valamilyen baja történne azokban a titokzatos szobákban, amelyekből suttogáson és ruhasuhogáson kívül semmi más életjel nem hatolt ki a világba. Amikor Kate később újra előkerült, arca szürke volt és eltorzult, méltatlankodó szemeiben könnyek csillogtak. Megtanult látni.
Tarvin hastened to her side, but she put him from her with the imperious gesture that women know in deep moments, and fled to Mrs. Estes.Tarwin feléje sietett, de Kate parancsoló mozdulattal, amilyent az asszonyok csak válságos pillanataikban használnak, félrelökte őt és Mrs. Esteshez menekült.
Tarvin felt himself for the moment rudely thrust out of her life. The Maharaj Kunwar found him that evening pacing up and down the veranda of the rest-house, almost sorry that he had not shot the Maharajah for bringing that look into Kate's eyes.Tarwin egy pillanatig úgy érezte, hogy Kate gyengédtelenül kilöki az életéből. Amikor Kunwar maharadzsa este meglátogatta őt a menedékház verandáján, ahol Tarwin nagy léptek­kel nyugtalanul járt fel- és alá, az amerikai szinte sajnálta, hogy nem lőtte le a maharadzsát, Kate kétségbeesésének tulajdonképpeni okát.
With deep-drawn breath he thanked his God that he was there to watch and defend, and, if need were, to carry off, at the last, by force. With a shudder he fancied her here alone, save for the distant care of Mrs. Estes.Mély sóhajtással hálát adott Istennek, hogy utána jött a leánynak s módjában van őrködni felette, megvédenie, és ha szükség mutatkozna, elvinni őt innen, akár erőszakkal is. Iszo­nyattal gondolt arra az eshetőségre, hogy Kate egyedül érkezhetett volna ide, kizárólag Mrs. Estes segítségére utalva.
"I have brought this for Kate," said the child, descending from his carriage cautiously, with a parcel that filled both his arms. "Come with me there."- Hoztam valamit Kate-nek - mondta a gyermek, óvatosan szállva ki a kocsiból. Karjaiban egy nagy csomagot tartott. - Gyere el velem hozzá!
Nothing loath, Tarvin came, and they drove over to the house of the missionary.Tarwin mit sem sejtve beült a kocsiba, amely elvitte őket a misszionárius házához.
"All the people in my palace," said the child as they went, "say that she's your Kate."- A kastélyban mindenki azt mondja, hogy ő a te Kate-ed! - jegyezte meg a fiatal maharadzsa útközben.
"I'm glad they know that much," muttered Tarvin to himself, savagely. "What's this you have got for her?" he asked the Maharaj aloud, laying his hand on the parcel.- Örülök, hogy észrevették! - morogta Tarwin dühösen. - Mi az, amit itt a kezedben tartasz? - kérdezte hangosan a gyermeket, a csomagokra mutatva.
"It is from my mother, the Queen the real Queen, you know, because I am the Prince. There is a message, too, that I must not tell."- Ezt az anyám küldi, a királynő, az igazi királynő... hisz tudod, hogy én vagyok a trónörökös. Egy üzenetet is adott Kate számára.
He began to whisper, childlike, to himself, to keep the message in mind.Halkan suttogva, ahogyan a gyermekek szokták, elismételte magában az üzenetet.
Kate was in the veranda when they arrived, and her face brightened a little at sight of the child.Kate a verandán ült, amikor megérkeztek. Szomorú arca a gyermek láttára felvidult.
"Tell my guard to stand back out of the garden. Go, and wait in the road."- Mondd meg a kíséretnek, hogy ne jöjjön be a kertbe. Az úton várjon rám!
The carriage and troopers withdrew. The child, still holding Tarvin's hand, held out the parcel to Kate. "It is from my mother," he said. "You have seen her. This man need not go. He is" he hesitated a little "of your heart, is he not? Your speech is his speech."A kocsi és a katonák visszavonultak. A gyermek, kezével Tarwinba kapaszkodva, Kate-nek átnyújtotta a csomagot. - Az anyám küldi - mondta. - Te ismered őt. Ez az ember itt maradhat, ő ugye - egy pillanatig habozott - a szíved szerint való, ugye? Amit ő mond, azt te is mondod?
Kate flushed, but did not attempt to set the child right. What could she say?Kate elpirult, de nem mondott ellent a gyermeknek. Mit is mondhatott volna!
"And I am to tell this," he continued, "first before everything, till you quite understand." He spoke hesitatingly, translating out of his own vernacular as he went on, and drawing himself to his full height, as he cleared the cluster of emeralds from his brow.- Ezt kell neked elmondanom - folytatta - mielőtt másról beszélnénk; annyiszor elmondanom, amíg meg nem érted. - Habozva beszélt, anyanyelvéből fordítva át angolra az üzenetet, apró termetét büszkén kiegyenesítve és a homlokán függő smaragdokat félresimítva.
"My mother, the Queen, the real Queen, says, 'I was three months at this work. It is for you, because I have seen your face. That which has been made may be unravelled against our will, and a gypsy's hands are always picking. For the love of the gods look to it that a gypsy unravels nothing that I have made, for it is my life and soul to me. Protect this work of mine that comes from me a cloth nine years upon the loom.' I know more English than my mother," said the child, dropping into his ordinary speech.- Anyám, a királyné - az igazi királyné üzeni: Három hónapig dolgoztam ezen a munkán. Neked adom, mert megláttam arcodat. Amit egy asszony varr, azt fel lehet fejteni és a cigányasszonyok kezei szeretnek pusztítani. Az istenek szerelmére kérlek, vigyázz rá, hogy a cigányasszony ne pusztítsa el, amit én teremtettem, mert benne lakozik a lelkem és a testem. Védd meg művemet, ami belőlem ered, amelyet kilenc év óta szövögetek. - Én jobban tudok angolul, mint az anyám - tette hozzá a gyermek rendes hétköznapi hangján.
Kate opened the parcel, and unrolled a crude yellow and black comforter, with a violent crimson fringe, clumsily knitted. With such labors the queens of Gokral Seetarun were wont to beguile their leisure.Kate kinyitotta a csomagot, amelyből egy durván kötött, fekete-sárga kendő hullt ki, ügyetlenül csomózott kárminszínű bojtokkal. Ilyen munkákkal töltik el Gokral Seetarun királynéi üres óráikat.
"That is all," said the child. But he seemed unwilling to go. There was a lump in Kate's throat, as she handled the pitiful gift. Without warning the child, never loosening for a moment his grip on Tarvin's hand, began to repeat the message word by word, his little fingers tightening on Tarvin's fist as he went on.- Ez minden! - mondta a herceg. De úgy látszott, hogy még nem akar elmenni. Kate elszorult torokkal nézegette a szegényes ajándékot. A gyermek, egy pillanatra sem engedve el Tarwin kezét hirtelen újra nekikezdett ünnepélyes mondókájának, szóról szóra elismételve, amit az előbb mondott, mialatt kis ujjai görcsösen kapaszkodtak Tarwin markába.
"Say I am very grateful indeed," said Kate, a little puzzled, and not too sure of her voice.- Mondd meg édesanyádnak, hogy nagyon hálás vagyok neki - mondta Kate elfogódott remegő hangon.
"That was not the answer," said the child; and he looked appealingly at his tall friend, the new Englishman.- Nem ez a helyes felelet - mondta a fiú, segítségkérő tekintetet vetve hosszú barátjára, az „új angolra”.
The idle talk of the commercial travellers in the veranda of the rest-house flashed through Tarvin's mind. He took a quick pace forward, and laid his hand on Kate's shoulder, whispering huskily:Tarwinnak hirtelen eszébe jutott a kereskedelmi ügynökök pletykája. Gyorsan előrelépett s Kate vállára fektetve kezét, a fülébe suttogott:
"Can't you see what it means? It's the boy the cloth nine years on the loom."- Hát nem érted meg, hogy mit akar? A fia életéről van szó, ő az a ruha, amelyet kilenc év óta sző!
"But what can I do?" cried Kate, bewildered.- De hát mit tudok én segíteni rajta? - kiáltotta Kate ijedten.
"Look after him. Keep on looking after him. You are quick enough in most things. Sitabhai wants his life. See that she doesn't get it."- Vigyázni kell rá... egy pillanatig sem engedni szem elől! Máskor olyan gyors felfogásod van! Sitabhai a gyerek életére tör. Ne engedd, hogy terve sikerüljön!
Kate began to understand a little. Everything was possible in that awful palace, even child-murder. She had already guessed the hate that lives between childless and mother queens. The Maharaj Kunwar stood motionless in the twilight, twinkling in his jewelled robes.Kate lassanként megértette, hogy miről van szó. Az iszonyú kastély falai között semmi sem volt lehetetlen, még gyermekgyilkosság sem. Már volt alkalma megismerni azt a szenvedélyes gyűlöletet, amellyel gyermektelen királynék viseltetnek az anyakirálynék ellen. Kunwar maharadzsa mozdulatlanul állt az alkonyatban; drágakövekkel fedett ruhái csillogtak az esti fényben.
"Shall I say it again?" he asked.- Mondjam el még egyszer? - kérdezte.
"No, no, no, child! No!" she cried, flinging herself on her knees before him, and snatching his little figure to her breast, with a sudden access of tenderness and pity. "O Nick! what shall we do in this horrible country?" She began to cry.- Nem, nem, nem! Nem kell! - kiáltotta Kate térdre borulva előtte. Mérhetetlen részvétet érzett és gyengéden keblére szorította a kis alakot. - Nick, mihez kezdjünk ebben az iszonyatos országban! - kiáltotta, hirtelen sírva fakadva.
"Ah!" said the Maharaj, utterly unmoved, "I was to go when I saw that you cried." He lifted up his voice for the carriage and troopers, and departed, leaving the shabby comforter on the floor.- Rendben van! - mondta a maharadzsa teljesen érzéktelenül. - Anyám azt mondta, hogyha sírni látlak, akkor elmehetek. - Előhívta a kocsiját és kíséretét és a csúnya kendőt a földön hagyva, elment.
Kate was sobbing in the half darkness. Neither Mrs. Estes nor her husband was within just then. That little "we" of hers went through Tarvin with a sweet and tingling ecstasy. He stooped and took her in his arms, and for that which followed Kate did not rebuke him.Kate hangosan sírt a félhomályban. Sem Mrs. Estes, sem a férje nem voltak a közelben. Tarwin föléje hajolt és karjaiba vette a leányt és Kate nem védekezett az ellen sem, ami ezután következett.
"We'll pull through together, little girl," he whispered to the shaken head on his shoulder.- Együtt fogunk küzdeni, édes kis leányom! - suttogta Tarwin, vállához szorítva a leány remegő fejecskéjét.
CHAPTER X.TIZEDIK FEJEZET.
Ye know the Hundred Danger Time when gay with paint and flowers,
Your household gods are bribed to help the bitter, helpless hours;
Ye know the worn and rotten mat whereon your daughter lies,
Ye know the Sootak-room unclean, the cell wherein she dies.
Dies with the babble in her ear of midwife's muttered charm,
Dies, spite young life that strains to stay, the suckling on her arm
Dies in the four-fold heated room, parched by the Birth-Fire's breath,
Foredoomed, ye say, lest anguish lack, to haunt her home in death.
A Song of the Women.
DEAR FRIEND: That was very unkind of you, and you have made my life harder. I know I was weak. The child upset me. But I must do what I came for, and I want you to strengthen me, Nick, not hinder me. Don't come for a few days, please. I need all I am or hope to be for the work I see opening here. I think I can really do some good. Let me, please. KATE.„Kedves barátom, rossz voltál hozzám; és még csak jobban megnehezítetted életemet. Tudom, hogy én is gyenge voltam; a gyerek nagyon felzaklatott. De én el akarom végezni azt, amiért idejöttem, és neked segítségemre kellene lenned, Nick, nem pedig megnehezítened! Ne gyere el most néhány napig! Az elkövetkező munkára szükségem van teljes erőmre. Azt hiszem, hasznára lehetek itt egyik-másik embernek, ne akadályozz meg benne! Kérlek! Kate.”
Tarvin read fifty different meanings into this letter, received the following morning, and read them out again. At the end of his conjectures he could be sure only of one thing that in spite of that moment's weakness, Kate was fixed upon her path. He could not yet prevail against her steadfast gentleness, and perhaps it would be better not to try. Talks in the veranda, and sentinel-like prowlings about her path when she went to the palace, were pleasant enough, but he had not come to Rhatore to tell her that he loved her. Topaz, in whose future the other half of his heart was bound up, knew that secret long ago, and Topaz was waiting for the coming of the Three C.'s, even as Nick was waiting on Kate's comings and goings. The girl was unhappy, overstrained, and despairing, but since he thanked God always -he was at hand to guard her from the absolute shock of evil fate, she might well be left for the moment to Mrs. Estes's comfort and sympathy.Tarwin ötven különböző értelmet talált ebben a másnap reggel érkezett levélben, de azért ötvenegyedszer is elolvasta. De bármit gondolt is, egy dolgot bizonyosnak kellett elfogadnia: azt, hogy Kate pillanatnyi gyengesége dacára szilárdan el van határozva, hogy kitart terve mellett. Egy lépéssel sem jutott tovább szelíd makacssága elleni küzdelmében, és talán jobb lenne, ha egyelőre abbahagyna minden további kísérletet. Hiszen nem volt rossz dolog elcsevegni vele a verandán és őrszolgálatot teljesíteni körülötte, ha a kastélyba ment, de hát elvégre nem azért jött ő Rhatoréba, hogy itt tegyen szerelmi vallomást Kate-nek. Topáz, amelynek a jövőjét annyira a szívén viselte, már rég ismerte ezt a titkot - Topáz, amely a C. C. C. megjelenésére várt most épp oly türelmetlenül, mint amilyen türelmetlenül várta Tarwin Kate megjelenését. A kis leány igaz, most szerencsétlen volt, túlcsigázott és reményevesztett, de hát itt volt ő - hála Istennek! - hogy megóvja, ha valamilyen nagyobb bajba kerül; addig viszont nyugodtan rábízhatta Mrs. Estes gondjaira.
She had already accomplished something in the guarded courts of the women's quarters, for the Maharaj Kunwar's mother had intrusted her only son's life to her care (who could help loving and trusting Kate?); but for his own part, what had he done for Topaz beyond he looked toward the city playing pachisi with the Maharajah? The low morning sun flung the shadow of the resthouse before him. The commercial travellers came out one by one, gazed at the walled bulk of Rhatore, and cursed it. Tarvin mounted his horse, of which much more hereafter, and ambled toward the city to pay his respects to the Maharajah. It was through him, if through any one, that he must possess himself of the Naulahka; he had been anxiously studying him, and shrewdly measuring the situation, and he now believed that he had formed a plan through which he might hope to make himself solid with the Maharajah a plan which, whether it brought him the Naulahka or not, would at least allow him the privilege of staying at Rhatore. This privilege certain broad hints of Colonel Nolan's had seemed to Tarvin of late plainly to threaten, and it had become clear to him that he must at once acquire a practical and publishable object for his visit, if he had to rip up the entire state to find it. To stay, he must do something in particular. What he had found to do was particular enough; it should be done forthwith, and it should bring him first the Naulahka," and then if he was at all the man he took himself for Kate IA kastély jól őrzött női lakosztályai nyilván már valami hasznát látták Kate tevékenységének, különben Kunwar maharadzsa anyja nem bízta volna rá fia életét (hát volt ember, aki ne szerette volna s ne bízott volna meg Kate-ben!); de mit tett ő a maga részéről Topázért, azon­kívül, hogy pachisit játszott a maharadzsával! Tekintete önkéntelenül a kastély felé irányult. A felkelő nap lába elé vetítette a menedékház hosszú árnyékát. A kereskedelmi utazók egyenkint kijöttek a verandára, hosszú tekintetet vetettek Rhatore megerősített háztömegére és ünnepélyesen megátkozták. Tarwin felszállt lovára - amelyről később még sokat fogunk hallani -, és a város felé ügetett. Meg akarta látogatni a maharadzsát, ő volt az egyetlen ember, aki hozzá tudta juttatni a Naulahkához; ezért figyelte meg oly sokáig és olyan gondosan a fejedelmet. Most, a helyzet pontos mérlegelése után, arra a meggyőződésre jutott, hogy sikerült egy tervet találnia, amellyel megnyerheti a maharadzsát. Hogy ez a terv hozzásegíti-e egyben a Naulahkához is, egyelőre bizonytalan volt, de mindenesetre lehetővé tette neki, hogy Rhatoréban maradjon. Tarwin tudta - Nolan őrnagynak néhány erre vonatkozó megjegyzése figyelmeztette -, hogy baj van és hogy hamarosan valami nagyon praktikus és értelmes ürügyet kell találnia további ittmaradására, ha mindjárt az egész államot tűvé kellene is érte tennie! Valamilyen egész különös ötletre volt szüksége! Ami ezt illeti, mostani terve elég különös volt; és végső eredményként arra szolgált, hogy megszerezze számára a Naulahkát és - ha az a legény volt a talpán, akinek tartotta magát - Kate-et!
As he approached the gates he saw Kate, in a brown habit, riding with Mrs. Estes out of the missionary's garden.Amikor a falak közelébe ért, meglátta Kate-et, amint barna ruhájában, Mrs. Estes kíséretében, lovon kifordult a missziós ház kertjéből.
"You needn't be afraid, dear. I sha'n't bother you," he said to himself, smiling at the dust-cloud rising behind her, as he slackened his pace. "But I wonder what's taking you out so early."- Nem kell megijedned, kislányom, nem foglak háborgatni - mondta magában mosolyogva, amint megpillantotta a lova patái alól kerekedő porfelhőt. - De azért szeretném tudni, hogy mi az isten csudáját keresel ilyen korán a városban!
The misery within the palace walls which had sent her half weeping to Mrs. Estes represented only a phase of the work for which Kate had come. If the wretchedness was so great under the shadow of the throne, what must the common folk endure? Kate was on her way to the hospital.A kastély falain belüli szolgálat csak egy töredéke volt annak a feladatnak, amire Kate idejövetelével vállalkozott. Ha a trón árnyékában is ilyen nagy volt a nyomorúság, mit kellett vajon elszenvednie a népnek! Kate most a városi kórházba lovagolt.
"There is only one native doctor at the hospital," Mrs. Estes was saying, as they went along, "and of course he's only a native; that is to say, he is idle."- A kórházban csak egyetlenegy bennszülött orvos van - mondta neki Mrs. Estes útközben - és minthogy bennszülött, természetesen lusta, mint a disznó.
"How can any one be idle here?" her companion cried, as the stored heat from under the city gates beat across their temples.- Hogy lehet itt valaki lusta! - kiáltotta a leány. A boltívek alatt felgyülemlett hőség forrón végigsimította halántékát.
"Every one grows idle so soon in Rhatore," returned Mrs. Estes, with a little sigh, thinking of Lucien's high hopes and strenuous endeavors, long since subdued to a mild apathy.- Rhatorében az emberek gyorsan ellustulnak - felelte Mrs. Estes halk sóhajjal. Nyilván Lucien magasan szárnyaló terveire és reményeire gondolt, amelyeket már régóta szelíd apátia váltott fel.
Kate sat her horse with the assured seat of a Western girl who has learned to ride and to walk at the same time. Her well-borne little figure had advantages on horseback. The glow of resolve lighting her simply framed face at the moment lent it a spiritual beauty; and she was warmed by the consciousness that she drew near her purpose and the goal of two years' working and dreaming.Kate úgy ülte meg a lovat, mint ahogy csak a nyugat-amerikai leányok tudják megülni, akik egyszerre tanulnak meg járni és lovagolni. Formás karcsú alakja előnyösen érvényesült lóháton. A tekintetében csillogó céltudatosság és merészség átszellemültté tették tekintetét és a tudat, hogy két, munkában eltöltött év után most végre közeledik álmai végső céljához, pirosra festette orcáit.
As they rounded a curve in the main street of the city, a crowd was seen waiting at the foot of a night of red sandstone steps rising to the platform of a whitewashed house three stories in height, on which appeared the sign, "State Dispensary." The letters leaned against one another, and drooped down over each side of the door.Amikor a város főutcájának egyik hajlásán befordultak, hatalmas tömeget pillantottak meg. Ez halk morajjal özönlött el egy magas, vörös kőlépcsőt, amely egy fehérre mosott három­emeletes házhoz vezetett. A ház homlokzatán „Állami kórház” felírás díszelgett. A betűk fáradtan támaszkodtak egyik a másiknak, lazán lógva le az ajtó két sarkán.
A sense of the unreality of it all came over Kate as she surveyed the crowd of women, clad in vermilion, dull-red, indigo, saffron, blue, pink-, and turquoise garments of raw silk. Almost every woman held a child on her hip, and a low wailing cry rose up as Kate drew rein. The women clustered about her stirrup, caught at her foot, and thrust their babies into her arms. She took one little one to her breast, and hushed it tenderly; it was burnt and dry with fever.Amikor Kate megpillantotta a skarlátvörös, indigó, sáfránysárga, türkizkék és rózsaszínű selymekbe öltözött asszonyok tömegét, újra az az érzés vett rajta erőt, hogy kívül került a valóságon. Majdnem mindegyik asszonynak egy kendőbe kötött gyerek lógott le a csípőjéről, és mikor Kate a bejárat előtt meghúzta a gyeplőt, a tömeg egyszerre felordított. Az asszonyok belekapaszkodtak a kantárszárakba, a lába után kapkodtak, gyerekeiket karjai közé nyomták. Az egyiket magához vette, gyengéden megringatta karjaiban, az apró teremtés szinte el volt szenesedve a láztól.
"Be careful," said Mrs. Estes; "there is smallpox in the hills behind us, and these people have no notion of precautions."- Legyen óvatos! - mondta Mrs. Estes. - A dombok közt himlőjárvány van s ennek a népnek fogalma sincs elővigyázatossági intézkedésekről.
Kate, listening to the cry of the women, did not answer. A portly, white-bearded native, in a brown camel's hair dressing-gown and patent-leather boots, came out of the dispensary, thrusting the women right and left, and bowing profoundly.Kate, aki az asszonyok panaszaira figyelt, nem felelt Mrs. Estesnek. Egy szálas, fehérszakállas bennszülött, teveszőrruhában és sárga bőrcsizmákban, jelent meg most a kórház ajtaja előtt és szétkergetve az asszonyokat, mélyen és ünnepélyesen meghajolt Kate előtt.
"You are new lady doctor?" he said. "Hospital is quite ready for inspection. Stand back from the miss sahib!" he shouted in the vernacular, as Kate slipped to the ground, and the crowd closed about her. Mrs. Estes remained in the saddle, watching the scene.- Ön lenni az új orvosnő? - kérdezte. - A kórház készen lenni inspekcióra. Ne álljatok el a miss sahib útját! - kiáltotta hindu nyelven az asszonyok felé, amikor Kate leszállt a lóról s a tömeg még szorosabban körülfogta. Mrs. Estes a nyeregben maradt, lóhátról figyelve a jelenetet.
A woman of the desert, very tall, gold-colored, and scarlet-lipped, threw back her face-cloth, caught Rate by the wrist, and made as if she would drag her away, crying aloud fiercely i,n the vernacular. The trouble in her eyes was not to be denied. Kate followed unresisting, and, as the crowd parted, saw a camel kneeling in the roadway. On its back a gaunt skeleton of a man was muttering, and picking aimlessly at the nail-studded saddle. The woman drew herself up to full height, and, without a word, flung herself down upon the ground, clasping Kate's feet. Kate stooped to raise her, her under lip quivering, and the doctor from the steps shouted cheerfully:Egy magas növésű, aranyszínű bőrű, skarlátvörös ajkú asszony leszakította arckendőjét, csuklójánál megfogta Kate-et s érthetetlen nyelvén hangosan kiáltozva, kifelé cibálta a tömegből. Szemében olyan kétségbeesés tükröződött, hogy Kate ellenállás nélkül követte. Amikor kikerültek a tömegből, az út közepén egy térdeplő tevét pillantott meg, hátán egy csontokig lesoványodott férfival, aki értelmetlen szavakat mormogott maga elé és céltalanul tépdeste a szegekkel kivert nyerget. Az asszony teljes magasságában kiegyenesedett, azután némán földre vetette magát és átölelte Kate térdét. A leány remegő ajakkal lehajolt, hogy felemelje a szerencsétlent. A bennszülött orvos vidám kiáltása ütötte meg ekkor fülét.
"Oh, that is all right. He is confirmed lunatic, her husband. She is always bringing him here."- Ó, az teljesen rendben lenni. A férj gyógyíthatatlan őrült, ő mindig idehozni.
"Have you done nothing, then?" cried Kate, turning on him angrily.- És maga nem segít rajta? - kiáltotta Kate, méltatlankodva feléje fordulva.
"What can do? She will not leave him here for treatment so I may blister him."- Mit lehet segíteni? Ő nem akarni itthagyni őt kezelésre, hogy mustártapaszt rakhassak rá.
"Blister him I" murmured Kate to herself, appalled, as she caught the woman's hands and held them firmly. "Tell her that I say he must be left here," she said aloud. The doctor conveyed the command. The woman took a deep breath, and stared at Kate under level brows for a full half-minute. Then she carried Kate's hand to the man's forehead, and sat down in the dust, veiling her head.- Mustártapaszt! - mormogta Kate felháborodva. Megfogta az asszony két kezét s erősen megszorította. - Mondja meg neki, hogy azt kívánom, hogy a férje maradjon itt! - mondta hangosan. Az orvos lefordította a parancsot. Az asszony mélyen felsóhajtott majd magasra felvont szemöldökei alól hosszú, kutató tekintetet vetett Kate arcára. Végül megfogta a leány kezét, ráfektette férje homlokára, maga pedig leült a porba és eltakarta arcát.
Kate, dumb under these strange expressions of the workings of the Eastern mind, stared at her for a moment, with an impulse of the compassion which knows no race, before she bent and kissed her quietly on the forehead.Kate elfogódva nézte a keleti léleknek e számára teljesen idegen megnyilvánulásait, majd forró részvéttel, amely nem törődik a fajok közti különbségekkel, a guggoló alak fölé hajolt és homlokon csókolta.
"Carry this man up," she said, pointing; and he was carried up the steps and into the hospital, his wife following like a dog. Once she turned and spoke to her sisters below, and there went up a little chorus of weeping and laughter.- Vigyétek fel ezt az embert! - mondta, félreérthetetlen mozdulattal kísérve szavait, mire a körülállók azonnal felemelték a beteget és felvitték a kórházba. Az asszony úgy követte a menetet, mint egy kutya. Egyszer hátrafordult és valami megjegyzést tett a többiek felé, amire egy sírással vegyes nevetésből álló kórus hangzott fel a tömegből.
"She says," said the doctor, beaming, "that she will kill any one who is impolite to you. Also, she will be the nurse of your son."- Azt mondja - fordította le vigyorogva az orvos -, hogy mindenkit agyon fog ütni, aki udvariatlan lesz magához. És azt, hogy dajkálni akarja a férfit.
Kate paused to say a word to Mrs. Estes, who was bound on an errand further into the city; then she mounted the steps with the doctor.Kate Mrs. Esteshez lépett, hogy elbúcsúzzon tőle; az asszonynak még elintéznivalói voltak a városban. Azután a doktort követve, belépett a kórházba.
"Now, will you see the hospital?" he asked. "But first let me introduce. I am Lalla Dhunpat Rai, Licentiate Medicine, from the Duff College. I was first native my province that took that degree. That was twenty years ago."- Most meg akarni nézni a kórházat? - kérdezte ez. - Előbb megengedni, hogy bemutatkoz­zam. Nevem Lalla Dhunpat Raj, praktikus orvos a Duff egyetemről. Én lenni az első benn­szülött ebben az államban, aki letette a vizsgákat. Ez húsz évvel ezelőtt volt.
Kate looked at him wonderingly.Kate csodálkozva nézett rá.
"Where have you been since?" she asked.- Hol volt azóta? - kérdezte.
"Some time I stayed in my father's house. Then I was clerk in medical stores in British India. But his Highness have graciously given me this appointment, which I hold now."- Egy darabig odahaza voltam az apámnál. Azután segéd voltam egy patikában, végül őfensége kegyesen kinevezni engem erre az állásra.
Kate lifted her eyebrows. This, then, was to be her colleague. They passed into the hospital together in silence, Kate holding the skirt of her riding-habit clear of the accumulated grime of the floor.Kate felhúzta szemöldökét. Ez volt tehát jövendőbeli kollégája! Hallgatva léptek be a kórházba; Kate magasra emelte lovaglóruhájának szoknyáját, hogy megmentse a padlón felgyülemlett szennytől.
Six roughly made pallets, laced with hide and string, stood in the filthy central court-yard of the house, and on each cot a man, swathed in a white sheet, tossed arid moaned and jabbered. A woman entered with a pot full of rancid native sweetmeats, and tried vainly to make one of the men eat of her delicacies. In the full glare of the sunlight stood a young man almost absolutely unclothed, his hands clasped behind his head, trying to outstare the sun. He began a chant, broke off, and hurried from bed to bed, shouting to each words that Kate could not understand. Then he returned to his place in the centre, and took up his interrupted song.Hat nyomorúságos, kötelekkel és zsinórokkal összefűzött szalmazsák volt elhelyezve az épület középső részében, mindegyiken egy-egy fehér ingbe öltözött férfi hánykolódott nyögve és fecsegve. Egy asszony lépett be velük együtt a terembe, kezében valami avasszagú hindu tésztával; de a férfi, akinek hozta s adni akarta, minden rábeszélés dacára sem mutatkozott hajlandónak, hogy hozzányúljon a felkínált nyalánksághoz. A szoba közepén a vakító napsütésben fiatal, majdnem teljesen meztelen férfi állott, aki a nyaka mögött átkulcsolva a kezét, hátravetett fejjel a napba meredt, mintha farkasszemet akarna vele nézni. Hirtelen énekelni kezdett, rögtön utána elhallgatott és a betegek ágyaihoz ugrott, érthetetlen szavakat kiáltozva feléjük. Azután újra visszatért a terem közepén levő őrhelyére és folytatta abbahagyott énekét.
"He is confirmed lunatic, also," said the doctor. "I have blistered and cupped him very severely, but he will not go away. He is quite harmless, except when he does not get his opium."- Ez is gyógyíthatatlan őrült - mondta az orvos. - Sok mustártapaszt tettem rá és sok eret vágtam rajta. Nem akar többet elmenni. Egészen veszélytelen, kivéve, ha nem kapja meg az ópiumadagját.
"Surely you don't allow the patients opium!" exclaimed Kate.- Ön megengedi betegeinek, hogy ópiumot egyenek! - kiáltotta Kate.
"Of course I allow opium. Otherwise they would die. All Rajputs eat opium."- Természetesen megengedni! Másképp meghalnának. Rhajputanában mindenki ópiumot enni.
"And you?" asked Kate, with horror.- És ön? - kérdezte Kate méltatlankodva.
"Once I did not when I first came. But now" He drew a smooth-worn tin tobacco-box from his waist, and took from it what appeared to Kate a handful of opium-pills.- Valamikor én nem enni, amikor idejöttem. De most... - Zsebéből egy fényesre kopott cink dohányszelencét húzott elő és egy maroknyi ópiumpirulát öntött ki belőle. A kétségbeesés majd megfullasztotta Kate-et.
Despair was going over her in successive waves. "Show me the women's ward," she said wearily.- Mutassa meg nekem a női osztályt! - mondta bátortalanul.
"Oh, they are all up-stairs and down-stairs and round about," returned the doctor, casually.- Ó, a nők fenn vannak és itt lenn is, meg köröskörül mindenütt! - felelte az orvos bizony­talanul.
"And the maternity cases?" she asked.- És a gyermekágyasok?
"They are in casual ward."- Ahol épp hely akad számukra.
"Who attends to them?"- Ki gondozza őket?
"They do not like me; but there is very clever woman from the outside she comes in."- Engem nem szeretnek; de lenni itt egy igen ügyes asszony vidékről, az jár be a kórházba.
"Has she any training any education?"- Van valami gyakorlata? Valami képzettsége?
"She is much esteemed in her own village," said the doctor. "She is here now, if you wish to see."- Nagyon becsülik a falujában - felelte az orvos. - Most itt van, ha látni akarja!
"Where?" demanded Kate.- Hol? - kérdezte Kate.
Dhunpat Rai, somewhat uneasy in his mind, made haste to lead the way up a narrow staircase to a closed door, from behind which came the wail of a new life.Dhunpat Raj, aki már kissé kényelmetlenül érezte magát, a leányt egy szűk lépcsőn át csukott ajtó elé vezette, amely mögül visongva hallatszott ki az ébredő új élet jajkiáltása.
Kate flung the door open wrathfully. In that particular ward of the State Hospital were the clay and cow-dung images of two gods, which the woman in charge was besprinkling with marigold buds. Every window, every orifice that might admit a breath of air, was closed, and the birth-fire blazed fiercely in one corner, its fumes nearly asphyxiating Kate as she entered.Kate gyorsan felrántotta az ajtót. Elsőnek két agyagból és tehéntrágyából készült bálványt pillantott meg, amelyeket a szolgálatot tevő ápolónő épp most díszített fel farkastej-bimbókkal. Az összes ablakok és minden szellőztető nyílás el voltak zárva. Az egyik sarokban a „szülés tüze” lobogott, füstjével majd megfullasztva a belépőket.
What happened between Kate and the much-esteemed woman will never be known. The girl did not emerge for half an hour. But the woman came out much sooner, dishevelled, and cackling feebly.Soha senki sem fogja megtudni azt a beszélgetést, amely Kate és a falujában oly nagy becsben tartott asszony között lefolyt. Az amerikai leány körülbelül egy félóráig maradt a teremben, az asszony jóval előbb távozott, zilált hajjal és halkan vihogva.
After this Kate was prepared for anything, even for the neglected condition of the drugs in the dispensary, the mortar was never cleaned, and every prescription carried to the patient many more drugs than were written for him, and for the foul, undrained, uncleaned, unlighted, and unventilated rooms which she entered one after another hopelessly. The patients were allowed to receive their friends as they would, and to take from their hands whatever misguided kindness offered. When death came, the mourners howled in chorus about the cot, and bore the naked body through the court-yard, amid the jeers of the lunatic, to carry to the city what infection Heaven willed.Ilyen előzmények után nem csoda, ha Kate mindenre el volt készülve - még a patikában levő gyógyszerek hihetetlen elhanyagoltsága sem lepte meg; mint ahogy nem csodálkozott azon sem, hogy a mozsarat sohasem tisztították meg és természetesnek vette, hogy a betegek sokkal nagyobb adagokat kaptak az orvosságokból, mint amilyeneket a recept előírt. Csüggedten járta végig a piszkos, szellőzetlen, nedves és sötét szobákat. A betegeknek meg volt engedve, hogy minden időben fogadják barátaikat és látogatóikat, bármennyien jöttek is, és mindent megehettek, amit a rosszul értelmezett könyörületesség felkínált nekik. Ha valamelyikük meghalt, a gyászolók üvöltve körülállták az ágyat, majd a meztelen testet az épület középső kórtermén át az őrültek ujjongásától kisérve, kivitték a városba, nem törődve azzal, hogy milyen ragályos betegséget terjesztenek.
There was no isolation of infectious cases during the progress of the disease, and children scourged with ophthalmia played light-heartedly with the children of the visitors or among diphtheria-beds. At one point, and one point only, the doctor was strong; he was highly successful in dealing with the very common trouble entered on the day-book as "loin-bite." The wood-cutters and small traders who had occasion to travel through the lonely roads of the state were not infrequently struck down by tigers, and in these cases the doctor, discarding the entire English pharmacopoeia, fell back on simples of proved repute in the neighboring villages, and wrought wonders. None the less, it was necessary to convey to him that in future there would be only one head of the State Hospital, that her orders must be obeyed without question, and that her name was Miss Kate Sheriff.A kórházban magában sem kezelték külön a ragályos betegeket és szembajban operált gyermekek vidáman játszogattak a difteritikus betegek ágyai között a látogatók gyermekeivel. Egyetlen egy betegség volt csak, amelyet a bennszülött orvos jól ismert; eredményesen kezelte azt az arrafelé igen gyakori betegséget, amelyről a diariumban „ágyékharapás” néven emlékezett meg. A favágókat és a vándorkereskedőket, akik gyakran kényszerültek rá, hogy egyedül vándoroljanak az állam elhanyagolt útjain, gyakran megtámadták a tigrisek és ezekben az esetekben az orvos, búcsút mondva az egész európai orvostudománynak, egy ősrégi helyi gyógyeljáráshoz folyamodott - amelyet nagy becsben tartottak a környező falvakban -, és valóságos csodákat ért el vele. Mindazonáltal meg kellett őt győzni arról, hogy az Állami Kórházban ezután már csak egy ember fog parancsolni - egy ember, akit Miss Sheriffnek hívnak -, s hogy ezeket a parancsokat habozás nélkül kell teljesíteni.
The doctor, reflecting that she attended on the women of the court, offered no protest. He had been through many such periods of reform and reorganization, and knew that his own inertia and a smooth tongue would carry him through many more. He bowed and assented, allowing Kate's reproaches to pass over his head, and parrying all questions with the statement: "This hospital only allowed one hundred and fifty rupees per mensem from state revenues. How can get drugs all the way from Calcutta for that?"Az orvos, akinek tudomása volt arról, hogy Kate a királyi kastély asszonyait is kezeli, nem mert tiltakozni. Nem először élt át ilyen reformálási és újraszervezési periódusokat és tudta, hogy lustasága és sima nyelve segítségével ezt is meg fogja úszni. Most meghajolt Kate előtt, mindenben igazat adott neki, szemrehányásait az egyik fülén be, a másikon kieresztette, minden támadást ezzel védve ki: - A kórház havonként csak százötven rúpiát kapni az államtól. Hogyan lehet ennyi pénzért orvosságokat hozatni a messzi Kalkuttából?
"I am paying for this order," said Kate, writing out a list of needed drugs and appliances on the desk in the bath-room, which was supposed to serve as an office; "and I shall pay for whatever else I think necessary."- Ezt a megrendelést én fizetem - mondta Kate, miközben az irodának szolgáló fürdőszoba asztalán egy listát állított össze a legszükségesebb orvosságokból és kötszerekből -, és mindent meg fogok fizetni, amire szükség lesz.
"Order going through me offeecially?" suggested Dhunpat Rai, with his head on one side.- De a megrendelést hivatalosan én küldöm el? - ajánlotta Dhunpat Raj, féloldalt fektetve fejét.
Unwilling to raise unnecessary obstacles, Kate assented. With those poor creatures lying in the rooms about her unwatched, untended, at the mercy of this creature, it was not a time to argue about commissions.Kate, nem akarván új akadályokat támasztani, ebbe beleegyezett. Neki most elsősorban a körülötte heverő, az orvosnak kénye-kedvére kiszolgáltatott boldogtalan teremtésekkel kellett törődnie és nem volt ideje rá, hogy jutalékok miatt verekedjék.
"Yes," she said decidedly; "of course." And the doctor, when he saw the size and scope of the order, felt that he could endure much at her hands.- Rendben van - felelte tehát határozott hangon. Az orvos pedig, amikor megállapította, hogy igen tekintélyes rendelésről van szó, nem tagadhatta, hogy ilyen körülmények között sok mindent érdemes eltűrnie az ifjú amerikai hölgytől.
At the end of the three hours Kate came away, fainting with weariness, want of food, and bitter heartache.Három órával érkezése után Kate eltávozott a kórházból; a fáradtság, éhség és kétségbeesés majd leverték lábáról.
CHAPTER XI.TIZENEGYEDIK FEJEZET.
Who speaks to the King carries his life in his hand.
Native Proverb.
TARVIN found the Maharajah, who had not yet taken his morning allowance of opium, sunk in the deepest depression. The man from Topaz gazed at him shrewdly, filled with his purpose.Tarwin igen rossz kedvében találta a maharadzsát, aki aznap még nem vette be reggeli ópiumadagját. A topázi gentleman, akinek e pillanatban minden gondolatát lefoglalta utazásá­nak célja, várakozva tekintett az uralkodóra.
The Maharajah's first words helped him to declare it.A maharadzsának mindjárt az első szava meghozta neki a kívánt alkalmat.
"What have you come here for?" he asked.- Minek jött ide? - kérdezte a király.
"To Rhatore?" inquired Tarvin, with a smile that embraced the whole horizon.- Rhatoréba? - kérdezte vissza Tarwin szép mosollyal, mely magába ölelte az egész világot.
"Yes; to Rhatore," grunted the Maharajah. "The agent sahib says you do not belong to any government, and that you have come here only to see things and write lies about them. Why have you come?"- Igen Rhatoréba! - dörmögte a maharadzsa. - A helytartó sahib azt állítja, hogy maga nem tartozik semmiféle kormányhoz, és hogy csak azért jött ide, hogy megnézze az országot, és hazugságokat írjon róla. Minek jött ide?
"I have come to turn your river. There is gold in it," he said steadily.- Azért jöttem, hogy felássam az Ametet. Arany van benne - felelte Tarwin rendületlen nyugalommal.
The Rajah answered him with brevity. "Go and speak to the Government," he said sulkily.- Akkor menjen a kormányhoz és beszéljen vele! - mondta bosszúsan a rajah.
"It's your river, I guess," returned Tarvin, cheerfully.- Úgy tudom, hogy a folyó az öné - jegyezte meg Tarwin vidáman.
"Mine! Nothing in the state is mine. The shopkeeper people are at my gates day and night. The agent sahib won't let me collect taxes as my fathers used to do. I have no army."- Az enyém? Ebben az államban semmi sem az enyém. A kereskedők éjjel-nappal ostromolják ajtómat, a helytartó nem engedi, hogy adókat szedjek, ahogy azt őseim tették, hadseregem pedig nincsen.
"That's perfectly true," assented Tarvin, under his breath. "I'll run off with it some morning."- Ez mind igaz! - dörmögte Tarwin a bajusza alatt. - De azért egy szép nap kereket fogok vele oldani.
"And if I had," continued the Maharajah, "I have no one to fight against. I am only an old wolf, with all my teeth drawn. Go away!"- És ha volna is hadseregem - folytatta a maharadzsa -, nincs senki, aki ellen felhasznál­hatnám. Öreg farkas vagyok, amelynek kihúzták minden fogát. Menjen!
They were talking in the flagged court-yard immediately outside that wing of the palace occupied by Sitabhai. The Maharajah was sitting in a broken Windsor chair, while his grooms brought up successive files of horses, saddled and bridled, in the hope that one of the animals might be chosen for his Majesty's ride. The stale, sick air of the palace drifted across the marble flags before the morning wind, and it was not a wholesome smell.Ez a beszélgetés a márványkövezetű udvarban folyt le, közvetlenül a Sitabhai által elfoglalt lakosztályok mellett. A maharadzsa egy rozoga faszéken ült, mialatt az istállófiúk egy egész sor megnyergelt lovat vezettek ki az udvarba, abban a reményben, hogy őfelsége reggeli sétájára ki fog egyet választani. A reggeli szél a kastély elhasznált, fojtó levegőjét kihajtotta az udvarba; nem volt valami üdítő illat.
Tarvin, who had drawn rein in the court-yard without dismounting, flung his right leg over the pony's withers, and held his peace. He had seen something of the effect of opium upon the Maharajah. A servant was approaching with a small brass bowl full of opium and water. The Maharajah swallowed the draught with many wry faces, dashed the last brown drops from his mustache and beard, and dropped back into the chair, staring with vacant eyes. In a few minutes he sprang to his feet, erect and smiling.Tarwin, aki nem szállt le lováról, jobb lábát átfektette a póni farán és várakozó álláspontra helyezkedett. Tudta, hogy milyen hatása van az ópiumnak a maharadzsára és látta, hogy a szolga egy kis érccsészében már hozza is az ópiummal kevert vizet. A maharadzsa arcfintor­gatva lenyelte az italt, bajuszáról és szakálláról lenyalogatva az utolsó barna cseppeket, majd hátravetette magát karosszékében és üres tekintettel meredt a levegőbe. De néhány pillanat múlva már talpra ugrott - erőteljesen és vidáman.
"Are you here, Sahib?" said he. "You are here, or I should not feel ready to laugh. Do you go riding this morning?"- Itt van még Tarwin sahib? - mondta. - Maradjon itt, különben nem lesz min nevetnem. Van kedve lovagolni?
"I'm your man."- Rendelkezésére állok.
"Then we will bring out the Foxhall colt. He will throw you."- Akkor kihozatom az új Foxhall-csikót, az okvetlenül leveti a hátáról.
"Very good," said Tarvin, leisurely.- Rendben van - felelte Tarwin egykedvűen.
"And I will ride my own Cutch mare. Let us get away before the agent sahib comes," said the Maharajah.- Én pedig a perzsa kancára fogok ülni. Menjünk el gyorsan, amíg nem jön el a helytartó sahib.
The blast of a bugle was heard without the court-yard, and a clatter of wheels, as the grooms departed to saddle the horses.Az udvaron túlról kürtszó és kerekek csikorgása hallatszott. Az istállófiúk sietve megnyergelték a lovakat.
The Maharaj Kunwar ran up the steps and pattered toward the Maharajah, his father, who picked him up in his lap, and fondled him.Kunwar maharadzsa jött fel tipegve a lépcsőkön. Apja gyengéden megölelte és az ölébe ültette.
"What brings thee here, Lalji?" asked the Maharajah. Lalji, the Beloved, was the familiar name by which the Prince was known within the palace.- Mi szél hozott erre, Lalji? - kérdezte az uralkodó. Lalji, a kedvenc, volt a kis herceg becéző neve.
"I came to exercise my guard. Father, they are giving me bad saddlery for my troopers from the state arsenal. Jeysingh's saddle-peak is mended with string, and Jeysingh is the best of my soldiers. Moreover, he tells me nice tales," said the Maharaj Kunwar, speaking in the vernacular, with a friendly little nod toward Tarvin.- Meg akartam egzecíroztatni az őrséget. Apám, a kincstár egész rossz nyergeket ad katonáim­nak! Jeysingh nyerge zsinórral van összekötözve, holott Jeysingh a legjobb katonám. Azon­kívül olyan szép történeteket tud! - tette hozzá Kunwar maharadzsa, anyanyelvén beszélve apjával, mialatt kezével barátságosan integetett Tarwin felé.
"Hai! Hai! Thou art like all the rest," said the King. "Always some fresh demand upon the state. And what is it now?"- Hah, Hah! Te is olyan vagy, mint a többiek! - mondta a király. - Folyton újabb követe­lésekkel jöttök. Mit akarsz tulajdonképpen?
The child joined his little hands together, and caught his father fearlessly by his monstrous beard, which, in the manner of a Rajput, was brushed up over his ears.A gyermek könyörögve tette össze két apró kezét, azután bizalmasan belenyúlt apjának félelmetes szakállába, amelyet a maharadzsa a rajputanai szokásnak megfelelően a fülén átfésülve hordott.
"Only ten little new saddles," said the child. "They are in the big saddle-rooms. I have seen them. But the keeper of the horses said that I was first to ask the King."- Csak tíz új nyerget szeretnék! - mondta. - Ott vannak a raktárban, láttam őket. De az istállómester azt mondta, hogy előbb meg kell kérdeznem a királyt.
The Maharajah's face darkened, and he swore a great oath by his gods.A maharadzsa arca elsötétedett, egy hosszú átkot mormogott szakállába.
"The King is a slave and a servant," he growled "the servant of the agent sahib and this woman-talking English Raj; but, by Indurl the King's son is at least a King's son. What right had Saroop Singh to stay thee from anything that thou desirest, Prince?"- A király - rabszolga! - dörmögte. - Rabszolgája a helytartónak, sahibnak és annak a nőies angol Rajnak. De Indurra mondom, a királyfiról meg fogják tanulni, hogy egy király fia. Milyen jogon utasította vissza Saroop Singh a kérésedet, herceg?
"I told him," said the Maharaj Kunwar, "that my father would not be pleased. But I said no more, because I was not very well, and thou knowest" the boy's head drooped under the turban "I am only a little child. I may have the saddles?"- Én is mondtam neki - felelte Kunwar maharadzsa -, hogy az apámnak ez nem fog tetszeni. De többet nem mondtam neki, mert nem éreztem magamat jól és te tudod - a fiú arca eltűnt a turbán alatt - én még csak gyermek vagyok. Megkaphatom a nyergeket?
Tarvin, to whom no word of this conversation was intelligible, sat at ease on his pony, smiling at his friend the Maharaj. The interview had begun in the dead dawn-silence of the court-yard a silence so intense that he could hear the doves cooing on a tower a hundred and fifty feet above his head. But now all four sides of the green-shuttered court-yard were alive, awake, and intent about him. He could hear muffled breathings, the rustle of draperies, and the faintest possible jarring of shutters, cautiously opened from within. A heavy smell of musk and jasmine came to his nostrils and filled him with uneasiness, for he knew, without turning his head or his eyes, that Sitabhai and her women were watching all that went on. But neither the King nor the Prince heeded. The Maharaj Kunwar was very full of his English lessons, learned at Mrs. Estes's knee, and the King was as interested as he. Lest Tarvin should fail to understand, the Prince began to speak in English again, but very slowly and distinctly, that his father also might comprehend.Tarwin, aki az egész beszélgetésből egy szót sem értett, kényelmesen ült a póniján, mosolygó pillantásokat vetve kis barátjára. Amikor hajnalban belovagolt az udvarba, halotti csend uralkodott a kastélyban; oly nagy volt a csend, hogy egy százötven láb magas torony tetejéről lehallatszott egy galamb turbékolása, most azonban felébredt a kastély s az udvar négy oldalán, a zöld függönyök mögött újra felhangzott a szokott suttogás és ruhasuhogás. Halk lélegzeteket hallott a függönyök mögül, szövetek suhogását és óvatosan kinyitott ablaktáblák csikorgását. Orrát jázmin és mosusz nehéz szaga ütötte meg, kellemetlen érzéssel töltve el őt, mert tudta - anélkül, hogy fejét hátrafordította volna -, hogy Sitabhai és szolgálói figyelik őket. De sem a maharadzsa, sem a herceg nem törődött velük. Kunwar maharadzsa teljes érdeklődését e pillanatban a Mrs. Estes térdein töltött angol nyelvórák kötötték le s a király ugyanoly élénk érdeklődéssel hallgatta csevegését. Hogy Tarwin is részt vehessen a beszél­getésben, a herceg angolul kezdett beszélni, lassan és tisztán ejtve ki a szavakat, hogy az apja mindent megértsen.
"And this is a new verse," he said, "which I learned only yesterday."- Tegnap egy új verset tanultam - közölte Lalji apjával.
"Is there any talk of their gods in it?" asked the Maharajah, suspiciously. "Remember thou art a Rajput."- Nincs benne szó az Isteneikről? - kérdezte a maharadzsa gyanakodva. - Ne felejtsd el, hogy te hindu vagy!
"No; oh, no I" said the Prince. "It is only English, and I learned it very quickly."- Nem, nem! - mondta a herceg. - A vers angolul van és nagyon gyorsan megtanultam.
"Let me hear, little Pundit. Some day thou wilt become a scribe, and go to the English colleges, and wear a long black gown."- Hát akkor mondd el, kis bölcsesség! Egy szép nap írástudó lesz belőled, angol egyetemre fogsz járni és hosszú fekete tógát fogsz viselni.
The child slipped quickly back into the vernacular.A maharadzsa újra anyanyelvén kezdett el beszélni.
"The flag of our state has five colors,' he said. "When I have fought for that, perhaps I will become an Englishman."- Lobogónkon öt szín van - mondta. - Ha majd egyszer küzdöttem alatta, akkor talán angol lesz belőlem is.
"There is no leading of armies afield any more, little one; but say thy verses."- Gyermekem, manapság mi már nem viselünk háborúkat. Most mondd el a verset!
The subdued rustle of unseen hundreds grew more intense. Tarvin leaned forward with his chin in his hand, as the Prince slid down from his father's lap, put his hands behind him, and began, without pauses or expression: Tiger, tiger, burning bright In the forests of the night, What immortal hand or eye Framed thy fearful symmetry? When thy heart began to bat, What dread hand made thy dread feet? "There is more that I have forgotten," he went on, "but the last line is: " Did he who made the lamb make thee? I learned it all very quickly," and he began to applaud himself with both hands, while Tarvin followed suit.A jelenet láthatatlan tanúinak suttogó moraja egyre erősbödött. Tarwin előrehajolt lován, tenyerére támasztva állát, mialatt a herceg leszállt apja öléből, háta mögött összekulcsolta kezét és teljesen hangsúlytalanul elhadarta kis versikéjét, azután pedig, mintegy saját sikerének tapsolva, összeütötte két tenyerét.
"I do not understand; but it is good to know English. Thy friend here speaks such English as I never knew," said the Maharajah in the vernacular.- Én nem értettem meg - vallotta be a maharadzsa -, de azért hasznos dolog, ha az ember jól tud angolul. A te barátod itt úgy beszél angolul, ahogy még soha nem hallottam beszélni.
"Aye," rejoined the Prince; "but he speaks with his face and his hands alive so; and I laugh before I know why. Now Colonel Nolan Sahib speaks like a buffalo, with his mouth shut. I cannot tell whether he is angry or pleased. But, father, what does Tarvin Sahib do here?"- Igen - hagyta helyben a herceg -, de az arcával és a kezeivel is beszél... - így ni! - és nekem nevetnem kell, még mielőtt tudnám, hogy miért. De Nolan őrnagy sahib úgy beszél, mint egy bivaly, csukott szájjal és én soha sem veszem észre, hogy jó kedve van-e vagy rossz kedve. De mondd apám, Tarwin sahib mit keres itt?
"We go for a ride together," returned the King. "When we return, perhaps I will tell thee. What do the men about thee say of him?"- Most lovagolni fogok vele... - felelte a király. - Ha visszajövünk, talán meg fogok tudni felelni kérdésedre. Mit hallottál, mi az embereknek a véleménye róla?
"They say he is a man of clean heart; and he is always kind to me."- Azt mondják, hogy tisztaszívű ember; és mindig jó hozzám.
"Has he said aught to thee of me?"- Mondott neked valamit rólam?
"Never in language that I could understand. But I do not doubt that he is a good man. See, he is laughing now."- Mondott, de sohasem tudtam megérteni. De nem kételkedem benne, hogy jó ember. Nézd, most is nevet!
Tarvin, who had pricked up his ears at hearing his own name, now resettled himself in the saddle, and gathered up his reins, as a hint to the King that it was time to be moving.Tarwin, ki a neve hallatára fülét hegyezte, most visszaült a nyeregbe és megfogta a gyeplőt, ezzel figyelmeztetve a királyt, hogy itt az ideje az indulásnak.
The grooms brought up a long, switch-tailed English thoroughbred and a lean, mouse-colored mare. The Maharajah rose to his feet.Az istállófiúk egy hosszú, nyírtfarkú angol telivért és egy sovány, egérszínű kancát vezettek ki az udvarra. A maharadzsa felállt.
"Go back to Saroop Singh and get the saddles, Prince," said he.- Menj vissza Saroop Singh-hez s kérd el tőle a nyergeket, herceg! - mondta.
"What are you going to do to-day, little man?" asked Tarvin.- Mit fogsz ma csinálni fiacskám? - kérdezte Tarwin.
"I shall go and get new equipment," answered the child, "and then I shall come to play with the prime minister's son here."- Most elhozatom az új felszerelésemet - felelte a gyermek -, azután visszajövök és játszani fogok a miniszterelnök fiával.
Again, like the hiss of a hidden snake, the rustle behind the shutters increased. Evidently some one there understood the child's words.A függönyök mögött újra felzajlott a moraj, mintha kígyó sziszegne. Valaki, úgy látszik, meghallotta a gyerek feleletét.
"Shall you see Miss Kate to-day?"- Nem látogatod meg miss Kate-et?
"Not to-day. 'Tis holiday for me. I do not go to Miss Estes to-day."- Ma nem. Ma ünnep van, ma nem megyek Mrs. Esteshez.
The King turned on Tarvin swiftly, and spoke under his breath.A király gyorsan Tarwinhoz fordult és halkan megkérdezte:
"Must he see that doctor lady every day? All my people lie to me, in the hope of winning my favor; even Colonel Nolan says that the child is very strong. Speak the truth. He is my first son."- Miért kell neki mindennap meglátogatnia a doktorkisasszonyt? Mindenki hazudik nekem, abban a reményben, hogy így elnyeri kegyemet; még Nolan őrnagy is azt mondja, hogy a fiam nagyon erős. Mondja meg nekem az igazat! Ő az én elsőszülöttem!
"He is not strong," answered Tarvin, calmly. "Perhaps it would be better to let him see Miss Sheriff this morning. You don't lose anything by keeping your weather eye open, you know."- Nem erős a fia! - felelte Tarwin nyugodtan. - Talán jobb lenne, ha ma reggel mégis csak meglátogatná miss Sheriffet. Mindenesetre jobban tenné Fenség, ha jól nyitva tartaná mind a két szemét.
"I do not understand," said the King; "but go to the missionary's house to-day, my son."- Nem értem! - mondta a király. - De te azért menj csak el a missziós házba fiam!
"I am to come here and play," answered the Prince, petulantly.- Én itt akarok játszani - felelte a herceg türelmetlenül.
"You don't know what Miss Sheriff's got for you to play with," said Tarvin.- Te nem tudod, hogy miss Sheriff milyen játékokat tud számodra! - mondta Tarwin.
"What is it?" asked the Maharaj, sharply.- Milyeneket? - kérdezte a maharadzsa mohón.
"You've got a carriage and ten troopers," replied Tarvin. "You've only got to go there and find out."- Van egy kocsid és tíz kísérőd - felelte Tarwin. - Ha odakocsizol, majd meglátod.
He drew a letter from his breast-pocket, glancing with liking at the two-cent American stamp, and scribbled a note to Kate on the envelope, which ran thus:Tarwin egy levélborítékot húzott ki kabátja zsebéből és gyengéd szeretettel nézve a ráragasztott amerikai kétcentes bélyeget, néhány sort írt Kate-nek a boríték hátára. Az üzenet a következőképpen szólt:
Keep the little fellow with you to-day. There's a wicked look about things this morning. Find something for him to do; get up games for him; do anything, but keep him away from the palace. I got your note. All right. I understand.„Tartsd ma magadnál a kölyköt. Igen fülledt errefelé a levegő. Találj ki valamit, amivel foglal­koztathatod, játsszál vele és tartsd távol a kastélytól. Leveledet megkaptam. Egyetértek vele.”
He called the Maharaj to him, and handed him the note.Magához hívta a maharadzsát és átadta neki a borítékot:
"Take this to Miss Kate, like a little man, and say I sent you," he said.- Add át ezt a levelet Miss Kate-nek, fiam, és mondd, hogy én küldöm - mondta.
"My son is not an orderly," said the King, surlily.- A fiam nem küldönc - jegyezte meg a király fölényes hangon.
"Your son is not very well, and I'm the first to speak the truth to you about him, it seems to me," said Tarvin. "Gently on that colt's mouth you." The Foxhall colt was dancing between his grooms.- A fia nem egészséges - felelte Tarwin - és azt hiszem, hogy én vagyok az első, aki meg merem mondani az igazat. - Hé, vigyázzatok, az állatnak érzékeny szája van! - kiáltotta a lovászoknak, akik alig bírták féken tartani a vadul táncoló Foxhall csődört.
"You'll be thrown," said the Maharaj Kunwar, in an ecstasy of delight. "He throws all his grooms."- Ez biztosan le fogja vetni a hátáról! - kiáltotta Kunwar maharadzsa ugrálva a gyönyörtől. - Egyik lovász sem tudja megülni.
At that moment a shutter in the court-yard clicked distinctly three times in the silence.Ebben a pillanatban tisztán lehetett hallani, hogy az udvar egyik ablakszárnyát háromszor megrecsegtetik.
One of the grooms passed to the off side of the plunging colt deftly. Tarvin put his foot into the stirrup to spring up, when the saddle turned completely round. Some one let go of the horse's head, and Tarvin had just time to kick his foot free as the animal sprang forward.Az egyik lovász óvatosan a rugdalódzó ló mellé lépett, Tarwin a kengyelbe tette lábát, de amikor fel akart ugorni, a nyereg hirtelen lecsúszott a ló hátáról. Ugyanabban a pillanatban valaki elengedte a ló fejét és Tarwinnak épp csak annyi ideje maradt, hogy kihúzza lábát a kengyelből, mielőtt a ló hatalmas ugrással elvágtatott.
"I've seen slicker ways of killing a man than that," he said quietly. "Bring my friend back," he added to one of the grooms; and when the Foxhall colt was under his hands again he cinched him up as the beast had not been girt since he had first felt the bit. "Now," he said, and leaped into the saddle, as the King clattered out of the court-yard.- Van ennél egyszerűbb mód is rá, hogy valakit megöljenek - mondta nyugodtan. - Hozd vissza a barátomat! - szólította meg az egyik istállófiút. És amikor újra előtte állt a csődör, saját kezűleg csatolta rá a nyerget, olyan alapossággal, ahogy még nem nyergelték meg az állatot, amióta kantárt érzett a szájában. - Na most! - mondta és nyeregbe vetette magát, mialatt a király már kifelé vágtatott az udvarból.
The colt reared on end, landed stiffly on his fore feet, and lashed out. Tarvin, sitting him with the cowboy seat, said quietly to the child, who was still watching his movements, "Run along, Maharaj. Don't hang around here. Let me see you started for Miss Kate." The boy obeyed, with a regretful glance at the prancing horse. Then the Foxhall colt devoted himself to unseating his rider. He refused to quit the court-yard, though Tarvin argued with him, first behind the saddle, and then between the indignant ears. Accustomed to grooms who slipped off at the first sign of rebellion, the Foxhall colt was wrathful. Without warning, he dashed through the archway, wheeled on his haunches, and bolted in pursuit of the Maharajah's mare. Once in the open, sandy country, he felt that he had a field worthy of his powers. Tarvin also saw his opportunity. The Maharajah, known in his youth as a hard rider among a nation of perhaps the hardest riders on earth, turned in his saddle and watched the battle with interest.A csődör néhányszor felágaskodott, elülső lábait mereven megfeszítette, majd hátsó lábaival kirúgott. Tarwin, aki cowboy módra ült a nyeregben, a herceghez fordult, aki mohó kíváncsisággal leste minden mozdulatát. - Indulj el maharadzsa, ne ólálkodj itt! Látni akarom, hogy tényleg elmész miss Kate-hez. - A fiú engedelmeskedett, bár nehezére esett megválni az érdekes látványtól. A Foxhall-csődör ezalatt összeszedte minden erejét, hogy lovasát kivesse a nyeregből. Semmiképpen sem lehetett rábírni, hogy kimenjen az udvarból, dacára annak, hogy Tarwin kézzel foghatóan értésére adta kívánságait - előbb a nyereg mögött, majd a méltat­lan­kod­va hegyezett fülek közé. A csődör, amely megszokta, hogy lovászai az ellenállás első jelére elszöknek mellőle, erre a szokatlan bánásmódra szinte dühöngeni kezdett. Minden figyel­meztetés nélkül hirtelen kivágtatott a kapun, hátsó lábaira állva megfordult a levegőben, majd üldözőbe vette a maharadzsa kancáját. Amikor kiérkezett a nyílt, homokos mezőre, elérkezettnek látta az időt, hogy kifejtse minden tudományát. De Tarwin is megragadta a kínálkozó alkalmat. A maharadzsa, akit fiatalkorában kitűnő lovasnak tartottak egy olyan országban, ahol a világnak talán legjobb lovasai élnek, megfordult a nyergében és érdeklődve nézte a küzdelmet.
"You ride like a Rajput," he shouted, as Tarvin flew past him. "Breathe him on a straight course in the open."- Úgy lovagol, mint egy rajput! - kiáltotta, amikor Tarwin elszáguldott mellette. - Engedje rohanni, amíg meg nem elégeli!
"Not till he's learned who's boss," replied Tarvin, and he wrenched the colt around.- Nem, addig, amíg meg nem tanulja, hogy ki parancsol kettőnk közül! - felelte Tarwin és hirtelen megfordította a lovat.
"Shabash! Shabash! Oh, well done! Well done!" cried the Maharajah, as the colt answered the bit. "Tarvin Sahib, I'll make you colonel of my regular cavalry."- Sabash, sabash! bravó, bravó! - kiáltotta a maharadzsa, amikor látta, hogy a csődör engedelmeskedik. - Tarwin sahib, ki fogom önt nevezni lovassági őrnaggyá.
"Ten million irregular devils!" said Tarvin, impolitely. "Come back, you brute! Back I"- Tízmillió ördög! - átkozódott Tarwin udvariatlanul. - Fordulj meg te vadállat!... fordulj meg!
The horse's head was bowed on his lathering chest under the pressure of the curb; but before obeying he planted his fore feet, and bucked as viciously as one of Tarvin's own broncos. "Both feet down and chest extended," he murmured gayly to himself, as the creature see-sawed up and down. He was in his element, and dreamed himself back in Topaz.A gyeplő nyomása alatt a ló feje mélyen lehajolt habverte szügyére. De mégsem engedelmes­kedett, hanem újra a homokba fúrta elülső lábait, ugyanolyan alattomosan rugdalózva, mint Tarwin amerikai prérilovai. - Előre a két lábbal és ki a mellel! - mormogta Tarwin vidáman magában, mialatt az állat virgonc kedvvel folytatta gyakorlatait. Az amerikai elemében érezte most magát, egy pillanatra azt hitte, hogy újra Topázban van.
"Maro! Maro!" exclaimed the King. "Hit him hard! Hit him well!"- Maró! Maró! - kiáltotta a király. - Most húzzon rá egynéhányat, de erőset!
"Oh, let him have his little picnic," said Tarvin, easily. "I like it."- Ugyan hagyjuk meg neki a mulatságát! - mondta Tarwin vidáman. - Engem nem bánt!
When the colt was tired he was forced to back for ten yards. "Now we'll go on," said Tarvin, and fell into a trot by the side of the Maharajah. "That river of yours is full of gold," he said, after a moment's silence, as if continuing an uninterrupted conversation.Amikor a csődör végre elfáradt, meg kellett fordulnia és tíz lépést tennie hátrafelé. - Most mehetünk tovább! - mondta Tarwin és ügetve megindult a maharadzsa oldalán. - Az Amet tele van arannyal! - jegyezte meg rövid hallgatás után, mintha épp most félbemaradt beszélgetést folytatna.
"When I was a young man," said the King, "I rode pig here. We chased them with the sword in the springtime. That was before the English came. Over there, by that pile of rock, I broke my collar-bone."- Amikor még fiatal voltam, vaddisznóvadászatra jártunk ide. Karddal vadásztuk őket tavasszal. Ez még akkor volt, mielőtt az angolok idejöttek. Ott azoknál a szikláknál egyszer eltörtem a kulcscsontomat.
"Full of gold, Maharajah Sahib. How do you propose to get it out?" Tarvin knew something already of the King's discursiveness; he did not mean to give way to it.- Tele van arannyal maharadzsa sahib! Hogy lehetne legjobban hozzáférni az aranyhoz? - Tarwin ismerte a királynak azt a hajlamát, hogy gyakran és szívesen eltért a beszélgetés tárgyától; ezt most meg akarta akadályozni.
"What do I know?" answered the King, solemnly. "Ask the agent sahib."- Nem értek én ahhoz! - felelte a király odavetőleg. - Kérdezze meg a helytartó sahibot!
"But, look here, who does run this state, you or Colonel Nolan?"- Hallgasson ide egy pillanatra maharadzsa sahib, ki kormányozza ezt az államot, ön vagy Nolan őrnagy?
"You know," returned the Maharajah. "You have seen." He pointed north and south. "There," he said, "is one railway line; yonder is another. I am a goat between two wolves."- Ön tudja. Eleget látott! - felelte a király. - Majd észak és dél felé mutatott kezével. - Amott - mondta - az egyik vasútvonal, itt lenn, a másik. Olyan vagyok, mint egy kecske két farkas között.
"Well, anyway, the country between is your own. Surely you can do what you like with that."- Mindegy, de a két vasútvonal között az ország mindenesetre az ön tulajdona. Biztos, hogy azt teheti vele, amit akar.
They had ridden some two or three miles beyond the city, parallel with the course of the Amet River, their horses sinking fetlock-deep in the soft sand. The King looked along the chain of shining pools, the white, rush-tipped hillocks of the desert, and the far-distant line of low granite-topped hills, whence the Amet sprang. It was not a prospect to delight the heart of a king.Két-három mérföldnyire voltak már a várostól, az Amet-folyó partján lovagoltak. Lovaik csülökig belesüllyedtek a puha homokba. A király hosszú tekintetet vetett a lomhán kígyózó, csillogó vízre a sivatag bükkökkel benőtt buckáira és a távoli láthatáron sötétlő gránit­dombokra, ahol az Amet eredt. Nem volt szívörvendeztető látvány egy király számára.
"Yes; I am lord of all this country," he said. "But, look you, one fourth of my revenue is swallowed up by those who collect it; one fourth those black-faced camel-breeders in the sand there will not pay, and I must not march troops against them; one fourth I myself, perhaps, receive; but the people who should pay the other fourth do not know to whom it should be sent. Yes; I am a very rich king."- Igaz, ura vagyok ennek az országnak! - mondta. - De lássa, jövedelmemnek egy negyedrészét ellopják azok, akik beszedik, egy másik negyedét a sivatag feketearcú tevehajtói, akik nem fizetnek adót - és nem szabad erőszakkal behajtanom -, a harmadik negyedet talán megkapom; míg az utolsó negyedhez nem jutok hozzá, mert azok, akik tartoznak vele, nem tudják, hogy hová küldjék a pénzt. Igen, én gazdag király vagyok!
"Well, any way you look at it, the river ought to treble your income."- Mindegy, akárhogy vesszük is, a folyó meg tudja háromszorozni a jövedelmét!
The Maharajah looked at Tarvin intently.A maharadzsa figyelmesen nézett Tarwin arcába.
"What would the Government say?" he asked.- És mit szólna hozzá az angol kormány? - kérdezte.
"I don't quite see where the Government comes in. You can lay out orange-gardens and take canals around them." (There was a deep-set twinkle of comprehension in his Majesty's eye.) "Working the river would be much easier. You've tried placer-mining here, haven't you?"- Nem látom be, hogy mi köze van ehhez az angol kormánynak, ön ott ültethet narancskerteket és ott vezethet kanálisokat, ahol kedve tartja! (Őfelsége szemei felcsillantak, látszott, hogy a célzás nem tévesztette el célját.) Sokkal könnyebb dolog ennél, egy folyót kiaknázni. Hiszen már megkísérelte egyszer?
"There was some washing in the bed of the river one summer. My jails were too full of convicts, and I feared rebellion. But there was nothing to see, except those black dogs digging in the sand. That year I won the Poonah cup with a bay pony."- Valamelyik nyáron mostak valami aranyat a folyóban. A börtönök akkor annyira túl voltak tömve, hogy lázadástól féltem. De azok a fekete kutyák nem találtak semmit. Ez abban az évben történt, amikor egy fehér pónival megnyertem a Punah-kupát.
Tarvin brought his hand down on his thigh with an unguarded smack. What was the use of talking business to this wearied man, who would pawn what the opium had left to him of soul for something to see? He shifted his ground instantly.Tarwin lemondó kézlegyintéssel válaszolt. Hogy lehet hozzáférkőzni ehhez az emberhez, aki a lelke javarészét már eladta ópiumért az ördögnek, s ami kevés még maradt belőle, gondol­kodás nélkül feláldozza egy szórakozásért. Megtalálta a módját.
"Yes; that sort of mining is nothing to look at. What you want is a little dam up Gungra way."- Igen - mondta - látványnak nem valami különös az aranymosás. Érdekesebb lenne, ha a Gungra-úton egy kis gátat emelne az ember.
"Near the hills?"- A dombok mellett?
"Yes."- Ott!
"No man has ever dammed the Amet," said the King. "It comes out of the ground, and sinks back into the ground, and when the rain falls it is as big as the Indus."- Soha senki még nem szabályozta az Ametet - mondta a király. - A víz a folyóágyból fakad s oda tér vissza, s ha esik az eső, akkorára dagad, mint az Indus.
"We'll have the whole bed of it laid bare before the rains begin bare for twelve miles," said Tarvin, watching the effect on his companion.- De mi kiszárítjuk a medrét, mielőtt elkezdődik az esős időszak... tizenkét mérföldnyi hosszúságban - felelte Tarwin, kíváncsian lesve szavainak hatását.
"No man has dammed the Amet," was the stony reply.- Soha senki még nem szabályozta az Ametet! - volt az egyhangú válasz.
"No man has ever tried. Give me all the labor I want, and I will dam the Amet."- Mert soha senki még nem próbálta meg. Bocsássa rendelkezésemre a szükséges munkaerőt s én vállalom.
"Where will the water go?" inquired the King.- S hová vezetné a folyót? - kérdezte a király.
"I'll take it around another way, as you took the canal around the orange-garden, of course."- Más utat fogok neki találni, mint ahogy a kanálisnak is találnak más utat a narancskerten kívül.
"Ah! Then Colonel Nolan talked to me as if I were a child."- Úgy! De Nolan őrnagy akkor is úgy beszélt velem, mintha gyerek lennék!
"You know why, Maharajah Sahib," said Tarvin, placidly.- De ön tudja, hogy akkor megérdemelte, maharadzsa szahib! - felelte Tarwin nyugodtan.
The King was frozen for a moment by this audacity. He knew that all the secrets of his domestic life were common talk in the mouths of the city, for no man can bridle three hundred women; but he was not prepared to find them so frankly hinted at by this irreverent stranger, who was and was not an Englishman.A király egy pillanatra megdermedt ekkora merészségre. Tudta ugyan, hogy magánéletének minden titka közszájon forog a városban, mert nincs férfi, aki be tudná tömni háromszáz asszonynak a száját, de hogy ez az idegen, aki angol is volt, meg nem is volt angol, ilyen tiszteletlen nyíltsággal beszéljen róluk, arra nem volt elkészülve.
"Colonel Nolan will say nothing this time," continued Tarvin. "Besides, it will help your people."- Nolan őrnagynak most nem lesz kifogása - folytatta Tarwin. - Egyébként is ez a terv a népnek is hasznára lesz.
"Who are also his," said the King.- Amely ugyancsak az övé! - mondta a király.
The opium was dying out of his brain, and his head fell forward upon his chest.Az ópium hatása lassanként alábbhagyott s feje lehanyatlott mellére.
"Then I shall begin to-morrow," said Tarvin. "It will be something to see. I must find the best place to dam the river, and I dare say you can lend me a few hundred convicts."- Szóval holnap elkezdem a munkálatokat - mondta Tarwin. - Lesz ott látnivaló elég! Meg kell keresnem a legalkalmasabb helyet, ahová a gátat építsem. Gondolom, rendelkezésemre bocsáthat néhány száz fegyencet?
"But why have you come here at all," asked the King, "to dam my rivers, and turn my state upside down?"- De hát miért jött tulajdonképpen ide? - kérdezte a király. - Hogy felássa a folyóimat, s hogy a feje tetejére állítsa az országomat?
"Because it's good for you to laugh, Maharajah Sahib. You know that as well as I do. I will play pachisi with you every night until you are tired, and I can speak the truth a rare commodity in these parts."- Hogy megnevettessem, maharadzsa szahib, mert jót tesz önnek a nevetés. Ezt épp oly jól tudja, mint én. Minden éjszaka pachisit fogunk játszani, amíg hanyatt nem dől az álmosságtól, s mindig meg fogom mondani önnek az igazat - ami ritka fényűzés errefelé!
"Did you speak truth about the Maharaj Kunwar? Is he indeed not well?"- Amit Kunwar maharadzsáról mondott, az is igaz? Ő csakugyan nem egészséges?
"I have told you he isn't quite strong. But there's nothing the matter with him that Miss Sheriff can't put right."- Én azt mondtam, hogy nem elég erős. De nincs semmi olyan baja, amelyen miss Sheriff ne tudna segíteni!
"Is that the truth?" demanded the King. "Remember, he has my throne after me."- Igaz ez? - kérdezte még egyszer a király. - Gondolja meg, hogy neki kell örökölni a trónomat!
"If I know Miss Sheriff, he'll have that throne. Don't you fret, Maharajah Sahib."- Amennyire én Miss Sheriffet ismerem, ennek nem is lesz akadálya. Ebben megbízhatik maharadzsa szahib!
"You are great friend of hers?" pursued his companion. "You both come from one country?"- Ön jó barátja miss Sheriffnek? Egy országból valók?
"Yes," assented Tarvin; "and one town."- Igen - bólintott Tarwin. - Egy városból!
"Tell me about that town," said the King, curiously.- Beszéljen nekem erről a városról!
Tarvin, nothing loath, told him told him at length, in detail, and with his own touches of verisimilitude, forgetting in the heat of admiration and affection that the King could understand, at best, not more than one word in ten of his vigorous Western colloquialisms. Half-way through his rhapsody the King interrupted.Tarwin, akit ilyenkor nem sokat kellett nógatni, beszélni kezdett. Beszélt hosszában, szélté­ben, egészében és részleteiben, a valószínűségnek azzal a meggyőző hangsúlyával, amely mindig rendelkezésére állt, ha Topázra került a szó. Elragadtatása hevében nem vette észre, hogy a király erőteljes amerikai tájszólásából tíz szó közül legfeljebb, ha egyet ért meg, míg végre ez váratlanul, rapszódiája közepén, félbe nem szakította egy kérdéssel:
"If it was so good, why did you not stay there?"- Ha olyan jó ott, miért nem maradt ott?
"I came to see you," said Tarvin, quickly. "I heard about you there."- Mert látni akartam önt - felelte Tarwin gyorsan. - Hallottam önről beszélni!
"Then it is true, what my poets sing to me, that my fame is known in the four corners of the earth? I will fill Bussant Rao's mouth with gold if it is so."- Szóval igaz, amiről a költőim énekelnek, hogy hírem eljutott a világ négy sarkába? Ha így van, annyi aranyat adok Bussant Raonak, amennyi a szájába fér.
"You can bet your life. Would you like me to go away, though? Say the word!" Tarvin made as if to check his horse.- Arra mérget vehet maharadzsa szahib! De ha jobb szeretné, hogy elmenjek, csak egy szót kell szólnia! - Tarwin úgy tett, mintha meg akarná fordítani a lovát.
The Maharajah remained sunk in deep thought, and when he spoke it was slowly and distinctly, that Tarvin might catch every word.A maharadzsa egy időre elmerült gondolataiba. Amikor megszólalt, lassan és érthetően beszélt, hogy Tarwin megértse minden szavát.
"I hate all the English," he said. "Their ways are not my ways, and they make such trouble over the killing of a man here and there. Your ways are not my ways; but you do not give so much trouble, and you are a friend of the doctor lady."- Gyűlölöm az angolokat! - mondta. - Az ő útjaik nem az én útjaim. Mindent a feje tetejére állítanak, ha itt-ott egyszer agyonütünk egy embert. A maga útjai sem egyeznek az én útjaimmal, de maga nem okoz annyi bajt és barátja a doktorkisasszonynak.
"Well, I hope I'm a friend of the Maharaj Kunwar's too," said Tarvin.- És talán Kunwar maharadzsának is, nem? - jegyezte meg Tarwin.
"Are you a true friend to him?" asked the King, eyeing him closely.- Igaz barátja neki? - kérdezte a király, kutató tekintetet vetve Tarwinra.
"That's all right. I'd like to see the man who tried to lay a hand on the little one. He'd vanish, King; he'd disappear; he wouldn't be. I'd mop up Gokral Seetarun with him."- Nyugodt lehet. Szeretném látni azt az embert, aki kezet merne emelni rá. Eltűnne a föld színéről, megsemmisülne, porrá omolna. Egész Gokral Seetarunt tűvé tenném érte.
"I have seen you hit that rupee. Do it again."- Láttam, hogy röptében le tud lőni egy rúpiát. Mutassa meg még egyszer!
Without thinking for a moment of the Foxhall colt, Tarvin drew his revolver, tossed a coin into the air, and fired. The coin fell beside them, a fresh one this time, marked squarely in the centre. The colt plunged furiously, and the Cutch mare curveted. There was a thunder of hoofs behind them. The escort, which, till now, had waited respectfully a quarter of a mile behind, were racing up at full speed, with levelled lances. The King laughed a little contemptuously.Nem gondolva Foxhall csődöre érzékeny idegeire, Tarwin elővette revolverét, a levegőbe dobott egy pénzdarabot és tüzelt. A pénzdarab - ezúttal egy másik - pontosan a közepén találva, a földre esett. A csődör dühösen a levegőbe ugrott, a király kancája is idegesen táncolt. Mögöttük lódobogás hallatszott. A király kísérete, amely eddig negyedmérföldnyi tiszteletteljes távolságban maradt, most előreszegzett lándzsákkal vágtatva robogott feléjük. A király megvetően nevetett.
"They are thinking you have shot me," he said. "So they will kill you, unless I stop them. Shall I stop them?"- Azt hiszik, hogy rám lőtt - mondta. - Agyonütik magát, ha nem állítom meg őket. Állítsam meg őket?
Tarvin thrust out his under jaw with a motion peculiar to himself, wheeled the colt, and waited without answering, his empty hands folded on the pommel of his saddle. The troop swept down in an irregular mob, each man crouching, lance in rest, over his saddle-bow, and the captain of the troop flourishing a long, straight Rajput sword. Tarvin felt rather than saw the lean, venomous lanceheads converging on the breast of the colt. The King drew off a few yards, and watched him Avhere he stood alone in the centre of the plain, waiting. For that single moment, in which he faced death, Tarvin thought to himself that he preferred any customer to a maharajah.Tarwin előrevetett állal gyorsan megfordította lovát és anélkül, hogy válaszra méltatta volna a királyt, üres kezeit a nyeregre támasztva, farkasszemet nézett a támadókkal. A lovasok rendetlen sorokban vágtattak feléje, előreszegzett lándzsával, lovuk nyakára hajolva; a csapat kapitánya egy hosszú és széles rajput kardot suhogtatott. Tarwin inkább érezte, semmint látta, hogy a karcsú, mérges lándzsahegyek valamennyien lova szügyére céloznak. A király néhány lépésnyire oldalt lovagolt s onnét nézte Tarwint, aki a támadást várva, egyedül állt a sík közepén. Azalatt a rövid pillanat alatt, amíg farkasszemet nézett a halállal, Tarwinnak meg kellett állapítania, hogy kellemesebb kliensei is voltak már, mint ez az indiai maharadzsa.
Suddenly his Highness shouted once, the lance-butts fell as though they had been smitten down, and the troop, opening out, whirled by on each side of Tarvin, each man striving as nearly as might be to brush the white man's boot.Őfelsége hirtelen elkiáltotta magát, a lándzsafejek lehulltak, mintha levágták volna őket és a csapat kettéválva, kétoldalt elvágtatott Tarwin mellett, amilyen közel csak lehetett, hogy legalább a fehér ember csizmáját súrolhassák.
The white man stared in front of him without turning his head, and the King gave a little grunt of approval.Ez egyenesen előrenézett, még csak meg sem mozdította fejét; a király elismerően dörmögött.
"Would you have done that for the Maharaj Kunwar?" he asked, wheeling his mare in again beside him, after a pause.- Kunwar maharadzsáért is megtette volna ezt? - kérdezte rövid szünet után, újra Tarwin oldalára kerülve.
"No," said Tarvin, placidly. "I should have begun shooting long before."- Nem - felelte ez nyugodtan - már egy negyedórával előbb elkezdtem volna lövöldözni.
"What! Fifty men?"- Hogyan? - ötven embert akart volna lelőni?
"No; the captain."- Nem, csak a kapitányukat.
The King shook in his saddle with laughter, and held up his hand. The commandant of the troop trotted up.A király hangosan nevetett, azután felemelte kezét. A csapat kapitánya hozzájuk lovagolt.
"Ohe, Pertab Singh-Ji, he says he would have shot thee." Then, turning to Tarvin, smiling, "That is my cousin."- Halló Pertab Singh Ji - mondta - azt állítja, hogy lelőtt volna téged. Ő tudniillik, az unokaöcsém! - mondta mosolyogva, Tarwin felé fordulva.
The burly Rajput captain grinned from ear to ear, and, to Tarvin 's surprise, answered in perfect English:A kövér rajput úgy vigyorgott, hogy szétállt a füle. Azután Tarwin meglepetésére tiszta angol nyelven válaszolt.
"That would do for irregular cavalry, to kill the subalterns, you understand, but we are drilled exclusively on English model, and I have my commission from the Queen. Now, in the German army"- Az ilyesmi, tudniillik, hogy az ember a parancsnokot lelövi, iskolázatlan csapatoknál tényleg nem téveszti el a hatását. De mi angol mintára vagyunk kiképezve s engem közvetlenül a királyné nevezett ki. Ami a német hadsereget illeti...
Tarvin looked at him in blank amazement.Tarwin meglepetve bámult rá.
"But you are not connected with the military," said Pertab Singh-Ji, politely. "I have heard how you shot, and I saw what you were doing. But you must please excuse. When a shot is fired near his Highness it is our order always to come up."- De hát önt nem érdeklik a katonai kérdések! - folytatta Pertab Singh Ji udvariasan. - Én hallottam a lövését és tudtam, hogy miről van szó. Elnézését kell kérnem, de parancsunk van rá, hogy azonnal közbelépjünk, ha őfelsége közelében lövés dördül el.
He saluted, and withdrew to his troop.Szalutált és visszalovagolt csapatához.
The sun was growing unpleasantly hot, and the King and Tarvin trotted back toward the city.A nap most már kellemetlen hőséget terjesztett és a király és Tarwin visszafordultak a város felé.
"How many convicts can you lend me?" asked Tarvin, as they went.- Hány fegyencet tud rendelkezésemre bocsátani? - kérdezte Tarwin rövid szünet után.
"All my jails full, if you want them," was the enthusiastic answer. "By God, Sahib, I never saw anything like that. I would give you anything."- Amennyit akar, az összes börtöneim tele vannak - volt a lelkes válasz. - Istenemre mondom sahib, ilyen férfit még nem láttam! Odaadnék magának mindent, amire csak kedve van.
Tarvin took off his hat, and mopped his forehead, laughing.Tarwin levette a kalapját és nevetve letörölte homlokáról a verejtéket.
"Very good, then. I'll ask for something that will cost you nothing."- Rendben van akkor! Olyasmit kérek öntől, ami nem fog pénzébe kerülni.
The Maharajah grunted doubtfully. People generally demanded of him things he was not willing to part with.A maharadzsa kétkedve dörmögött. Az emberek általában olyasmit kértek tőle, amit nem szívesen adott oda.
"That talk is new to me, Tarvin Sahib," said he.- Ez idegen beszéd füleimnek Tarwin sahib! - felelte.
"You'll see I'm in earnest when I say I only want to look at the Naulahka. I've seen all your state diamonds and gold carriages, but I haven't seen that."- Én pedig komolyan beszélek. Nem akarok mást, minthogy megengedje, hogy megnézzem a Naulahkát. Az összes koronázási gyémántokat láttam már és az összes aranyozott fogatokat, de ezt még nem!
The Maharajah trotted fifty yards without replying. Then:A maharadzsa hallgatagon lovagolt egy darabig. Azután:
"Do they speak of it where you come from?"- Beszélnek a Naulahkáról abban az országban, ahonnét jön? - kérdezte.
"Of course. All Americans know that it's the biggest thing in India. It's in all the guidebooks," said Tarvin, brazenly.- Természetesen! Minden amerikai tudja, hogy az a legnagyszerűbb dolog Indiában. Minden utazási könyvben meg van írva - felelte Tarwin hidegvérűen.
"Do the books say where it is? The English people are so wise."- Megmondják a könyvek azt is, hogy hol látható? Hisz az angolok olyan okosak!
The Maharajah stared straight in front of him, and almost smiled.A maharadzsa egyenesen maga elé nézett, majd gúnyosan elmosolyodott.
"No; but they say you know, and I'd like to see it."- Nem, de meg van írva, hogy ön tudja, és én szeretném látni!
"You must understand, Tarvin Sahib," the Maharajah spoke meditatively, "that this is not a state jewel, but the state jewel the jewel of the state. It is a holy thing. Even I do not keep it, and I cannot give you any order to see it."- Tudnia kell Tarwin sahib - a maharadzsa megfontoltan beszélt -, hogy a Naulahka nem közönséges koronázási ékszer, hanem az állam legfőbb dísze - szentség! Még nekem sem szabad elhozatnom és nincs módomban intézkedni, hogy önnek megmutassák.
Tarvin's heart sank.Tarwin csalódottan nézett a királyra.
"But," the Maharajah continued, "if I say where it is, you can go at your own risk, without Government interfering. I have seen you are not afraid of risk, and I am a very grateful man. Perhaps the priests will show you; perhaps they will not. Or perhaps you will not find the priests at all. Oh, I forgot; it is not in that temple that I was thinking of. No; it must be in the Gye Mukh - the Cow's Mouth. But there are no priests there, and nobody goes. Of course it is in the Cow's Mouth. I thought it was in this city," resumed the Maharajah. He spoke as if he were talking of a dropped horseshoe or a mislaid turban.- De ha én megmondom önnek, hogy hol van - folytatta emez -, ön saját veszélyére odamehet és megnézheti, anélkül, hogy a kormány engedélyét kérné rá. Láttam, hogy ön nem fél a veszélytől és hálás szívem van. Lehet, hogy a papok megmutatják önnek, lehet, hogy nem. De lehet, hogy egyáltalában nem is találja meg a papokat. Ó, hiszen el is felejtettem, nem is abban a templomban van most, amelyre gondoltam. Nem, a Gye Mukhban van most valószínűleg, a Tehénszájban! De ott nincsenek papok és oda senki sem megy el. Persze, persze, a Tehén­szájban van! Azt hittem, hogy most a városban tartják - fejezte be a maharadzsa. Úgy beszélt a Naulahkáról, mintha egy elveszett patkóról vagy turbánról lenne szó.
"Oh, of course. The Cow's Mouth," repeated Tarvin, as if this also were in the guide-books.- Ó, hogyne, a Tehénszájban! - mondta Tarwin oly természetességgel, mintha utazási kézikönyveiből rég tudomást szerzett volna erről a helyről is.
Chuckling with renewed animation, the King went on:A király felújult érdeklődéssel folytatta:
"By God, only a very brave man would go to the Gye Mukh; such a brave man as yourself, Tarvin Sahib," he added, giving his companion a shrewd look. "Ho, ho! Pertab Singh-Ji would not go. No; not with all his troops that you conquered to-day."- Istenemre mondom, csak nagyon bátor ember mer elmenni a Gye Mukhba. Csak az olyan bátor ember, mint ön, Tarwin sahib! - tetté hozzá ravasz tekintetet vetve társára. - Pertab Singh Ji például nem menne el. S ha valamennyi katonája, akikkel ma dolga akadt, elkísérné, akkor sem menne el.
"Keep your praise until I've earned it, Maharajah Sahib," said Tarvin. "Wait until I've dammed that river." He was silent for a while, as if digesting this newest piece of information.- Ne dicsérjen addig, amíg meg nem érdemlem, maharadzsa sahib! - felelte Tarwin. - Várja meg, amíg felásatom a folyót. - Elhallgatott egy darabig, mintha meg akarná emészteni a hallottakat.
"Now, you have a city like this city, I suppose?" said the Maharajah, interrogatively, pointing to Rhatore.- Nos, az ön városa, az körülbelül olyan lehet, mint ez itt! - szakította meg a csendet a király, Rhatore felé mutatva.
Tarvin had overcome in a measure his first feeling of contempt for the state of Gokral Seetarun and the city of Rhatore. He had begun to look upon them both, as was his nature in the case of people and things with which he dwelt, with a certain kindness.Tarwin már bizonyos mértékben legyőzte Gokral Seetarun állama és Rhatore iránt kezdetben érzett megvetését. Természetében rejlett, hogy bizonyos jóakarattal nézze azokat az embereket és dolgokat, amelyek között élt.
"Topaz is going to be bigger," he explained.- Topáz rövidesen nagyobb lesz - magyarázta a királynak.
"And when you are there what is your offeecial position?" asked the Maharajah.- És hogy ha ön ott van, mi a hivatalos rangja? - kérdezte a maharadzsa.
Tarvin, without answering, drew from his breast-pocket the cable from Mrs. Mutrie, and handed it in silence to the King. Where an election was concerned even the sympathy of an opium-soaked Rajput was not indifferent to him.Tarwin szó nélkül kihúzta zsebéből Mrs. Mutrie sürgönyét és átnyújtotta a királynak. Ha a megválasztásáról volt szó, még egy ópiumfaló rajput érdeklődése sem volt közönyös a szemében.
"What does it mean?" asked the King, and Tarvin threw up his hands in despair.- Mit jelent ez? - kérdezte a király. Tarwin kétségbeesésében ég felé emelte a kezét.
He explained his connection with the government of his state, making the Colorado legislature appear as one of the parliaments of America. He owned up to being the Hon. Nicholas Tarvin, if the Maharajah really wanted to give him his full title.Aztán elmagyarázta az államhoz való viszonyát, oly színben tüntetve fel a coloradói törvényhozó testületet, mintha legalább is Amerika országgyűlése lenne. Ha a király rangjának megfelelően akarná őt szólítani, „honorable” Nicholas Tarwin a teljes címe.
"Such as the members of provincial councils that come here?" suggested the Maharajah, remembering the gray-headed men who visited him from time to time, charged with authority only little less than that of a viceroy. "But still you will not write letters to that legislature about my government?" queried he suspiciously, recalling again over-curious emissaries from the British Parliament over seas, who sat their horses like sacks, and talked interminably of good government when he wished to go to bed. "And, above all," he added slowly, as they drew near to the palace, "you are most true friend of the Maharaj Kunwar? And your friend, the lady doctor, will make him well?"- Az olyasmi lehet, mint a kerületi tanácstagok, amilyenek gyakran járnak errefelé! - mondta a maharadzsa, a szürkehajú gentlemanekre gondolva, akik őt időről-időre meglátogatták, olyan méltóságteljes magatartást tanúsítva, hogy az ember alkirályoknak nézte őket. - De remélem, nem fog jelentéseket küldeni annak a testületnek kormányzati módszereimről? - kérdezte aztán gyanakodva, mert eszébe jutott, hogy az angol parlament is szokott képviselőket küldeni hozzá, akik úgy ülték meg a lovat, mint a liszteszsákok és állambölcsességről prédikáltak neki végeláthatatlanul, amikor ő már le szeretett volna feküdni. - És mindenekfölött - tette hozzá halkan, amikor a kastély feltűnt a láthatáron - ön ugyebár igaz barátja Kunwar maharadzsá­nak? És a barátnője, a doktorkisasszony, meg fogja őt gyógyítani?
"That," said Tarvin, with a sudden inspiration, "is what we are both here for!"- Hiszen ezért jöttünk el mind a ketten! - felelte Tarwin, hirtelen sugallatnak engedve.
CHAPTER XII.TIZENKETTEDIK FEJEZET.
s I saw when the rites were done
And the lamps were dead and the Gods alone
And the gray snake coiled on the altar stone
Ere I fled from a Fear that I could not see,
And the Gods of the East made mouths at me.
In Seonee.
WHEN he left the King's side, Tarvin's first impulse was to set the Foxhall colt into a gallop, and forthwith depart in search of the Naulahka. He mechanically drove his heels home, and shortened his rein under the impulse of the thought; but the colt's leap beneath him recalled him to his senses, and he restrained himself and his mount with the same motion.Miután elbúcsúzott a királytól, Tarwin legszívesebben azonnal a Naulahka keresésére indult volna. Gépiesen a menedékház felé irányította lova lépteit, gondolataiba merülve erősen meghúzta a gyeplőt, de a csődör vad ugrása azonnal visszahozta őt a valóságba, és eszébe juttatta, hogy ajánlatos lesz, ha féken tartja a saját és lova szenvedélyét.
His familiarity with the people's grotesque nomenclature left him unimpressed by the Cow's Mouth as a name for a spot, but he gave some wonder to the question why the thing should be in the Cow's Mouth. This was a matter to be laid before Estes.Tarwin már annyira megszokta a hinduk bizarr elnevezéseit, hogy a „Tehénszájon” sem ütődött meg különösebben, de hogy ott tartsák az állami ékszereket, azon mégis csak elcsodál­kozott. Ezt a dolgot Estessel kellett megbeszélnie.
"These heathen," he said to himself, "are just the sort to hide it away in a salt-lick, or bury it in a hole in the ground. Yes; a hole is about their size. They put the state diamonds in cracker-boxes tied up with boot-laces. The Naulahka is probably hanging on a tree."- Ezek a pogányok - mondta magában - képesek arra, hogy egy sóstóba rejtsék el vagy pedig egy gödörbe. Igen, egy gödörbe, ez az ő stílusuk! Az állami gyémántokat kétszersültes dobo­zok­ban tartják, amelyeket cipőpertlikkel kötnek át. A Naulahka nyilván egy fán lóg.
As he trotted toward the missionary's house, he looked at the hopeless landscape with new interest, for any spur of the low hills, or any roof in the jumbled city, might contain his treasure.Amint most a missziós ház felé ügetett, fokozott érdeklődéssel figyelte a környezetet. Mit tudhatta ő, hogy nem valamelyik homokbucka vagy a zegzugos városnak valamelyik háza rejti-e épp magában a sokat keresett kincset?
Estes, who had outlived many curiosities, and knew Rajputana as a prisoner knows the bricks of his cell, turned on Tarvin, in reply to the latter's direct question, a flood of information. There were mouths of all kinds in India, from the Burning Mouth in the north, where a jet of natural gas was worshipped by millions as the incarnation of a divinity, to the Devil's Mouth among some forgotten Buddhist ruins in the furthest southern corner of Madras.Estes, akinek már sok különös élményben volt része, és aki úgy ismerte Rajputanát, mint a fogoly börtöne falait, kérdésére valósággal elárasztotta őt a felvilágosítások tömkelegével. Mindenféle fajta „Száj” volt Indiában, kezdve északon az Égő szájtól, amelynek földgáz kiözönléseit millió áhítatos lélek imádta isteni megnyilvánulásokként, egész a legdélibb sarokban levő Ördögszájig, amely néhány elfelejtett buddhista rom között feküdt.
There was also a Cow's Mouth some hundreds of miles away, in the court-yard of a temple at Benares, much frequented by devotees; but as far as Rajputana was concerned, there was only one Cow's Mouth, and that was to be found in a dead city.Ismert azonkívül egy Tehénszájat, amely néhány száz mérföldnyire innét, egy benaresi templom udvarában feküdt, s amelyet nagyban látogattak a hívők; de ami Rajputanát illeti, csak egyetlenegy Tehénszájról tudott s az egy kihalt városban volt.
The missionary launched into a history of wars and rapine, extending over hundreds of years, all centring round one rock-walled city in the wilderness, which had been the pride and the glory of the kings of Mewar. Tarvin listened with patience as infinite as his weariness ancient history had no charm for the man who was making his own town while Estes enlarged upon the past, and told stories of voluntary immolation on the pyre in subterranean palaces by thousands of Rajput women who, when the city fell before a Mohammedan, and their kin had died in the last charge of defence, cheated the conquerors of all but the empty glory of conquest. Estes had a taste for archaeology, and it was a pleasure to him to speak of it to a fellow countryman.A misszionárius most egy hosszabb történetbe kezdett bele, háborúkról és rabló hadjáratokról, amely több évszázadot ölelt magába, de amelynek tengelye egy sziklaövezte város volt a sivatagban, egykor Mewar királyainak dísze és büszkesége. Tarwin akkora türelemmel hallgatta, hogy annál csak fáradtsága volt nagyobb - a történelem nem érdekelte azt az embert, aki saját maga épített fel egy várost -, mialatt Estes bőbeszédűen beszélt a múltról, ezernyi rajput asszonynak önkéntes máglyahaláláról, földalatti palotákban, ahová a mohamedán hódítók elől menekültek, akik ugyan megölték férjeiket, de az üres dicsőségen kívül más zsákmányra nem tettek szert. Estes szívesen foglalkozott archeológiával s örült neki, ha egy honfitárssal beszélhetett róla.
By retracing the ninety-six miles to Rawut Junction, Tarvin might make connection with a train that would carry him sixty-seven miles westward to yet another junction, where he would change and go south by rail for a hundred and seven miles; and this would bring him within four miles of this city, its marvellous nine-storied tower of glory, which he was to note carefully, its stupendous walls and desolate palaces. The journey would occupy at least two days. At this point Tarvin suggested a map, and a glance at it showed him that Estes proposed an elaborate circus round three sides of a square, whereas a spider-like line ran more or less directly from Rhatore to Gunnaur.Ami a Gye Mukhba való utazást illeti, megmagyarázta Tarwinnak, hogy bivalyfogaton újra vissza kell utaznia Rhawutba, ahonnét vonaton elérheti a kilencvenhat mértföldnyire fekvő átszállóhelyet; azután vonaton újra százkét mérföldet kell megtennie dél felé; onnét aztán már csak négy mérföld választja el a várostól, gyönyörű kilenc emeletes tornyától, amelyet érdemes megtekintenie, gigászi falaitól és elhagyott kastélyaitól. Az utazás legalább két napot fog igénybe venni. Amikor Estes idáig ért magyarázatában, Tarwin térképet kért és az első pillanatra megállapította, hogy a misszionárius azt kívánja tőle, hogy ő egy hatalmas négyszög három oldalát utazza be, holott a térképen egy vékony vonal kötötte össze majdnem közvet­lenül Rhatorét Gunnaurral.
"This seems shorter," he said.- Ez rövidebbnek látszik - mondta.
"It's only a country road, and you have had some experience of roads in this state. Fifty-seven miles on a kutcha road in this sun would be fatal."- Ez csak mezei út s önnek már van némi fogalma, hogy milyen állapotban vannak az indiai utak. Ötvenhét mérföld ebben a napsütésben halálos lenne!
Tarvin smiled to himself. He had no particular dread of the sun, which, year by year, had stolen from his companion something of his vitality.Tarwin magában mosolygott, ő nem félt a naptól, amely a misszionáriusnak évről-évre ellopott valamit az életkedvéből és erejéből.
"I think I'll ride, anyhow. It seems a waste to travel half round India to get at a thing across the road, though it is the custom of the country."- Azt hiszem, hogy mégis csak lovon fogom megtenni az utat. Őrültség lenne fél Indiát megkerülni, hogy az ember elérjen egy helyet, ami szemközt fekszik vele, ha ez is a szokás errefelé!
He asked the missionary what the Cow's Mouth was like, and Estes explained archeologically, architecturally, and philologically to such good purpose that Tarvin understood that it was some sort of a hole in the ground - an ancient, a remarkably ancient, hole of peculiar sanctity, but nothing more than a hole.Megkérdezte még a misszionáriust, hogy hát mi is tulajdonképpen az a Tehénszáj és Estes archeológikus, építészeti és filológiai magyarázataiból csakhamar megértette, hogy az egy lyuk - egy régi, megrendítően régi és megrendítően szent lyuk, végeredményben azonban nem több, mint egy lyuk.
Tarvin decided to start without an hour's delay. The dam might wait until he returned. It was hardly likely that the King's outburst of generosity would lead him to throw open his jails on the morrow. Tarvin debated for a while whether he should tell him of the excursion he was proposing to himself, and then decided that he would look at the necklace first, and open negotiations later. This seemed to suit the customs of the country. He returned to the rest-house with Estes 's map in his pocket to take stock of his stable. Like other men of the West, he reckoned a horse a necessity before all other necessities, and had purchased one mechanically immediately after his arrival. It had been a comfort to him to note all the tricks of all the men he had ever traded horses with faithfully reproduced in the lean, swarthy Cabuli trader who had led his kicking, plunging horse up to the veranda one idle evening; and it had been a greater comfort to battle with them as he had battled in the old days. The result of the skirmish, fought out in broken English and expressive American, was an unhandsome, doubtful-tempered, mouse-colored Kathiawar stallion, who had been dismissed for vice from the service of his Majesty, and who weakly believed that, having eaten pieces of the troopers of the Deo Li Irregular Horse, ease and idleness awaited him. Tarvin had undeceived him leisurely, in such moments as he most felt the need of doing something, and the Kathiawar, though never grateful, was at least civil. He had been christened Fibby Winks in recognition of ungentlemanly conduct and a resemblance which Tarvin fancied he detected between the beast's lean face and that of the man who had jumped his claim.Tarwin elhatározta, hogy azonnal útra kel. Az ásatási munkákkal majd várnak, amíg ő visszajön. Egyébként is kétséges volt, hogy a király lelkesedési rohama eltart-e másnapig és hogy kinyitja-e számára a börtönöket. Tarwin egy darabig azon gondolkodott, hogy szóljon-e a maharadzsának tervéről; azután arra határozta el magát, hogy előbb megnézi a nyakéket és azután kezd tárgyalásokba. Ez egyébként is jobban beleillett az ország szokásaiba. Estes térképével a zsebében, visszatért a menedékházba, hogy megvizitálja istállóját. Mint minden nyugat-amerikai, az ő számára is elsőrendű szükségletet jelentettek a lovak s így, szinte gépiesen azonnal megérkezése után beszerzett magának egyet. Külön öröm volt számára, amikor a vékony napbarnította kabuli kereskedőben felfedezte a lócsiszárok összes általa ismert fogásait és trükkjeit; és még nagyobb öröm, amikor a rúgkapálózó vad lovon, amelyet egy este a lócsiszár a veranda elé vezetett, összeverekedhetett vele, mint ahogy azt a régi jó időkben tette amerikai üzletfeleivel. A tört angol nyelven és annál kifejezőbb amerikai dialektusban végigküzdött szócsatának az volt az eredménye, hogy Tarwin megvásárolta a nem nagyon tetszetős egérszínű, rosszhírű Kathiawar csődört, amelyet rossz természete miatt kidobtak őfelsége istállóiból. A csődör miután őfelsége több lovászának élete terhelte már lelkiismeretét, joggal remélhette, hogy boldog nyugalomban fogja hátralevő napjait eltölthetni. De Tarwin azokban a pillanatokban, amelyekben legjobban dühöngött benne a cselekvési vágy, alaposan meggyőzte őt tévedéséről és a csődör, ha nem is nagy hálával, de lassanként beletörődött. Tulajdonosa Fibby Winks névre keresztelte el, amely névvel Tarwin az állat lovagiatlan magatartását kívánta jellemezni s arra a hasonlóságra hívni fel a figyelmet, amely a ló hosszú feje és egy bizonyos amerikai között állt fenn, aki vitássá merte tenni Tarwin bizonyos vitathatatlan jogigényeit.
Tarvin threw back the loin-cloth as he came upon Fibby drowsing in the afternoon sun behind the rest-house.Amikor Tarwin hazajött, a lovat a menedékház mögött találta, amint a délutáni napban sütkérezve jóízűen aludt.
"We're going for a little walk down-town, Fibby," he said.- Egy kis sétát fogunk csinálni Fibby - mondta.
The Kathiawar squealed and snapped. "Yes; you always were a loafer, Fibby."A Kathiawar rosszkedvűen nyerített: - Igen, te világéletedben, lusta voltál Fibby! - jegyezte meg Tarwin egykedvűen.
Fibby was saddled by his nervous native attendant, while Tarvin took a blanket from his room and rolled up into it an imaginative assortment of provisions. Fibby was to find his rations where Heaven pleased. Then he set out as light-heartedly as though he were going for a canter round the city. It was now about three in the afternoon. All Fibby's boundless reserves of ill temper and stubborn obstinacy Tarvin resolved should be devoted, by the aid of his spurs, to covering the fifty-seven miles to Gunnaur in the next ten hours, if the road were fair. If not, he should be allowed another two hours. The return journey would not require spurs. There was a moon that night, and Tarvin knew enough of native roads in Gokrai Seetarun, and rough trails elsewhere, to be certain that he would not be confused by cross-tracks.Fibbyt az ideges bennszülött szolga megnyergelte, mialatt Tarwin szobájából lehozott egy ágyterítőt, amelyet oly gondosan hajtogatott össze, mintha egész sor válogatott úti elemózsiát tartalmazna. Fibbyt ennivalóval útközben majd ellátja a Gondviselés. Azután útra kelt, olyan könnyű szívvel, mintha a város körül tervezne egy kis sétát. Körülbelül három óra volt. Tarwin el volt határozva, hogy Fibby egész mérhetetlen nyakasságát rá fogja szánni, hogy a legközelebbi öt óra alatt megtegye az ötvenhét mérföldet, amely őt Gunnaurtól elválasztja. Ha nagyon járhatatlan lenne az út, további két órát engedélyezne a lónak. Hazafelé semmi esetre sem lesz már szükség sarkantyúra. Éjjelre sütni fog a hold és Tarwin már eléggé ismerte Gokral Seetarun útjait és tudta, hogy útkeresztezések nem igen fognak neki fejtörést okozni.
It being borne into Fibby's mind that he was required to advance, not in three directions at once, but in one, he clicked his bit comfortably in his mouth, dropped his head, and began to trot steadily. Then Tarvin pulled him up, and addressed him tenderly.Miután Tarwin Fibbyvel megérttette, hogy nem azt kívánják tőle, hogy egyszerre három irányban mozogjon, elég, ha egyben halad előre, a ló kényelmesen szájába vette a zablát, mellére hajtotta fejét és vidáman elkezdett ügetni. De Tarwin rögtön megállította és a következő gyengéd figyelmeztetést intézte hozzá:
"Fib, my boy, we're not out for exercise you'll learn that before sundown. Some galoot has been training you to waste your time over the English trot. I'll be discussing other points with you in the course of the campaign; but we'll settle this now. We don't begin with crime. Drop it, Fibby, and behave like a man-horse."- Fibby fiam nem mulatságból jöttünk ide, ezt még naplemente előtt meg fogod érteni. Úgy látom arra tanítottak, hogy drága idődet angol ügetéssel pazarold. Utunk folyamán még több más dologban lesz nézeteltérés közöttünk, de ezt azonnal el akarom oszlatni; nem szabad mindjárt az út elején vétkezni. Hagyd abba az ügetést Fibby és indulj útnak, ahogy az egy tisztességes, férfias lóhoz illik.
Tarvin was obliged to make further remarks on the same subject before Fibby returned to the easy native lope, which is also a common Western pace, tiring neither man nor beast. By this he began to understand that a long journey was demanded of him, and, lowering his tail, buckled down to it.Tarwin e tárgyról még több felvilágosítást volt kénytelen adni Fibbynek, amíg a ló megtanulta azt a könnyű galoppot, amelyben Kelet és Nyugat bennszülöttei szoktak lovagolni s amely sem az állatot, sem a lovast nem fárasztja el. Fibby kezdte megérteni, hogy most hosszú útra készülnek és farkát lógatva, alaposan nekilátott feladatának.
At first he moved in a cloud of sandy dust with the cotton-wains and the country-carts that were creaking out to the far distant railroad at Gunnaur. As the sun began to sink, his gaunt shadow danced like a goblin across low-lying volcanic rock tufted with shrubs, and here and there an aloe.Kezdetben homokos porfelhők között mozogtak, pamuttal megrakott szekerek és hindu fogatok között, amelyek a Gunnauri vasútvonal felé tartottak. Amikor a nap lemenőfélben volt, a ló nagy árnyéka, mint egy kísértet táncolt a vulkanikus alacsony bozóttal, itt-ott aloéval benőtt sziklák felett.
The carters unyoked their cattle on the roadside, and prepared to eat their evening meal by the light of dull-red fires. Fibby cocked one ear wistfully toward the flames, but held on through the gathering shadows, and Tarvin smelt the acrid juice of bruised camel's-thorn beneath his horse's hoofs. The moon rose in splendor behind him, and, following his lurching shadow, he overtook a naked man who bore over his shoulder a stick loaded with jingling bells, and fled panting and perspiring from one who followed him armed with a naked sword. This was the mail-carrier and his escort running to Gunnaur. The jingling died away on the dead air, and Fibby was ambling between interminable lines of thorn-bushes that threw mad anus to the stars, and cast shadows as solid as themselves across the road. Some beast of the night plunged through the thicket alongside, and Fibby snorted in panic. Then a porcupine crossed under his nose with a rustle of quills, and left an evil stench to poison the stillness for a moment. A point of light gleamed ahead, where a bullock-cart had broken down, and the drivers were sleeping peacefully till daylight should show the injury. Here Fibby stopped, and Tarvin, through the magic of a rupee, representing fortune to the rudely awakened sleepers, procured food and a little water for him, eased the girths, and made as much of him as he was disposed to permit. On starting again, Fibby found his second wind, and with it there woke the spirit of daring and adventure inherited from his ancestors, who were accustomed to take their masters thirty leagues in a day for the sacking of a town, to sleep by a lance driven into the earth as a picket, and to return whence they had come before the ashes of the houses had lost heat. So Fibby lifted his tail valiantly, neighed, and began to move.A földmívesek kifogták lovaikat az útszélen és a halványan parázsló tűznél elkészítették a vacsorájukat. Fibby bánatos tekintetet vetve a tűzre, füleit hegyezte, de azért derekasan kitartott az egyre nagyobbodó árnyak között. Tarwin orrát megütötte a paták alatt összezúzódó fű erős szaga. Mögöttük teljes ragyogásával felkelt a hold és sárga fényében Fibby csakhamar egy az úton szaladó, meztelen ember mellé került, aki vállán egy csengőkkel ellátott bottal, mintha lélekszakadva menekülne egy másik férfi elől, aki, kezében karddal, úgy látszott, üldözi őt. A postás volt és fegyveres kísérője, akik Gunnaurba rohantak. A csengő szava csakhamar elhalt a messzeségben és Fibby most már lassabban haladt előre a tüskebokrok végeláthatatlan sorai között, amelyek kétségbeesetten nyújtották ki karjaikat a csillagok felé, óriási árnyékokat vetve az útra. Egy éjjeli állat mozgott a bozótban és Fibby ijedten fel­nye­rített. Azután egy sündisznó gurult el közvetlenül orra alatt orsószerű mozgással és tűrhetetlen bűzzel töltötte meg a levegőt. Nem sokkal messzebb világosság látszott; egy összetört bivalyfogat volt; körülötte nyugodtan aludtak a kocsisok, reggelre halasztva el a további teendőket. Itt Fibby egyszerűen megállt és Tarwin egy rúpia bűvös hatalma segítségével, amely valóságos vagyont jelentett az édesded álomból felkeltett bennszülötteknek, abrakot és egy kis vizet szerzett neki. Meglazította a szíjakat és olyan udvariasan bánt Fibbyvel, hogy amikor ez új erőre kapva, másodszor is nekiindult az útnak, annyi háláról, jóakaratról tett tanúságot, mintha legalább őseinek kalandvágya kelne új életre benne. Hiszen Fibby olyan családból származott, amely megszokta, hogy naponként harminc tengeri mérföldnyire vigye el urát, a földbe vert lándzsához kötözve rövid pihenőt tartson, mialatt lovasa felgyújt egy várost és mielőtt még a leégett házak hamuja kihűlne, újra visszatérjen, ahonnét jött. Fibby tehát bátran felemelte farkát, nyerített és útnak indult.
The road descended for miles, crossing the dry beds of many water-courses and once a broad river, where Fibby stopped for another drink, and would have lain down to roll in a melon-bed but that his rider spurred him on up the slope. The country grew more fertile at every mile, and rolled in broader waves. Under the light of the setting moon the fields showed silver-white with the opium-poppy, or dark with sugar-cane.Az út most mérföldeken át lefelé futott, különböző kiszáradt folyók medreit keresztezte, majd egy széles alacsony folyót, ahol Fibbyt másodszor is megitatták és ahol szívesen belefeküdt volna egy dinnyeföldbe, ha lovasának éles sarkantyúi nem nógatják azonnal tovább, egy szelíden emelkedő domb csúcsa felé. A föld mérföldről mérföldre egyre termékenyebbé vált, egyre szélesebb buckák közé kerültek. A lenyugvó hold fényében ezüstfehéren csillogtak az ópiumtermelő mákföldek, itt-ott cukornád sötétlett.
Poppy and sugar ceased together, as Fibby topped a long, slow ascent, and with distended nostrils snuffed for the wind of the morning. He knew that the day would bring him rest. Tarvin peered forward where the white line of the road disappeared in the gloom of velvety scrub. He commanded a vast level plain flanked by hills of soft outline a plain that in the dim light seemed as level as the sea. Like the sea, too, it bore on its breast a ship, like a gigantic monitor with a sharp bow, cutting her way from north to south; such a ship as man never yet has seen two miles long, with three or four hundred feet free-board, lonely, silent, mastless, without lights, a derelict of the earth.A mák- és cukornád egyszeriben eltűntek, amikor Fibby egy hosszú és meredek domboldalra kapaszkodott fel és kitágult cimpákkal, nyerítve, beszívta a hajnali szellő szagát. Tudta, hogy a felkelő nap pihenést hoz az ő számára is. Tarwin kutató tekintetet vetett az út fehér vonalára, amely a távolban alacsony bozót bársonyos sötétjében tűnt el. A domb tetejéről széles, alacsony hegylánctól körülvett síkságra látott ki, amely a magasból olyan simának látszott, mint a tenger tükre. És mint a tenger, ez is hajót hordott a hátán, egy gigantikus monitort, amely hegyes orral déltől észak felé vette útját. Soha ember szeme nem látott még ilyen hajót: kétmérföldnyi hosszú, három-négyszáz lábnyi széles fedélzettel, magányosan, némán, árbocok és fények nélkül úszva a földön.
"We are nearly there, Fib, my boy," said Tarvin, drawing rein, and scanning the monstrous thing by the starlight. "We'll get as close as we can, and then wait for the daylight before going aboard."- Közel vagyunk a célhoz Fibby fiam! - mondta Tarwin, meghúzva a gyeplőt és csodálkozó tekintetet vetve a csillag fényében úszó szörnyetegre. - Igyekezni fogunk olyan közel kerülni hozzá, amennyire csak lehet és aztán ott megvárni a napfényt, mielőtt fedélzetre szállunk.
They descended the slope, which was covered with sharp stones and sleeping goats. Then the road turned sharply to the left, and began to run parallel to the ship. Tarvin urged Fibby into a more direct path, and the good horse blundered piteously across the scrub-covered ground, cut up and channelled by the rains into a network of six-foot ravines and gulches.Leszálltak a lankán, amelyet éles sziklák és itt-ott alvó kecskék csoportjai fedtek. Az út most élesen balra kanyarodott és a hajó hosszanti oldalával haladt párhuzamosan, Tarwin azonban jobbfelé, a rövidebb gyalogösvényre kergette lovát, ahol a szegény pára bokrok és bozótok és esőtől bedöntött hat láb mély vízmosások között botladozott.
Here he gave out with a despairing grunt. Tarvin took pity on him, and, fastening him to a tree, bade him think of his sins till breakfast-time, and dropped from his back into a dry and dusty water-hole. Ten steps further, and the scrub was all about him, whipping him across the brows, hooking thorns into his jacket, and looping roots in front of his knees as he pushed on up an ever-steepening incline.Fibby kétségbeesett sóhajtással megállt. Tarwin megsajnálta, leszállt róla és egy fatörzshöz kötötte, majd felszólítván őt, hogy visszatértéig tartson penitenciát fiatal élete bűneiért, elindult. Mindjárt az első lépésnél egy kiszáradt árokba zuhant bele, míg tíz lépéssel odább össze­csapott feje fölött a bozót, ostorral verte arcát, tüskéket mélyesztett ruháiba és minden­féle gyökerekkel kötözte el lábait, úgyhogy mind nehezebbé vált az egyre meredekebb ösvény megmászása.
At last Tarvin was crawling on his hands and knees, grimed from head to foot, and hardly to be distinguished from the wild pigs that passed like slate-colored shadows through the tangle of the thickets on their way to their rest. Too absorbed to hear them grunt, he pulled and screwed himself up the slope, tugging at the roots as though he would rend the Naulahka from the bowels of the earth, and swearing piously at every step. When he stopped to wipe the sweat from his face, he found, more by touch than by eye, that he knelt at the foot of a wall that ran up into the stars. Fibby, from the tangle below, was neighing dolefully.Tarwin most már négykézláb kúszott előre, testét tetőtől-talpig elborította a por és a föld, úgyhogy alig lehetett megkülönböztetni a vaddisznóktól, amelyek palaszínű árnyékokként tűntek fel itt-ott a bozót közül, éjjeli rabló hadjáratukról térve haza nyugvóhelyükre. Annyira elfoglalták az út nehézségei, hogy szinte meg sem hallotta röfögésüket; kapaszkodott, mászott, tolta magát előre, a gyökereket rázva, mintha alóluk akarná napfényre hozni a Naulahkát: minden egyes lépését istentelen káromkodással kísérve. Amikor végre egy pillanatra megállt, hogy homlokáról letörölje a verejtéket, megállapította - tapintó érzékével inkább, mint szemével -, hogy egy magas fal tövén térdepel, amely nyílegyenesen emelkedik a csillagok felé. Mélyen alatta a lepányvázott Fibby síró nyerítése hallatszott.
"You're not hurt, Fibby," he gasped, spitting out some fragments of dry grass; "you aren't on in this scene. Nobody's asking you to fly tonight," he said, looking hopelessly up at the wall again, and whistling softly in response to an owl's hooting overhead.- Neked nem fáj semmi fiam - mondta Tarwin levegő után kapkodva és szájából köpködve a port és a száraz füvet -, te ebben a jelenetben nem veszel részt. Tőled senki sem kívánja, hogy még ma éjszaka megtanulj repülni! Bátortalan tekintetet vetett a falra, miközben halk füttyszóval felelt egy huhogó bagolynak.
He began to pick his way between the foot of the wall and the scrub that grew up to it, pressing one hand against the huge cut stones, and holding the other before his face. A fig-seed had found foothold between two of the gigantic slabs, and, undisturbed through the centuries, had grown into an arrogant, gnarled tree, that writhed between the fissures and heaved the stonework apart. Tarvin considered for a while whether he could climb into the crook of the lowest branch, then moved on a few steps, and found the wall rent from top to bottom through the twenty feet of its thickness, allowing passage for the head of an army.A fal mentén igyekezett előre, egyik kezével a durván faragott kövekre támaszkodva, a másikat védekezőn tartva arca elé. Egy fügemag talált helyet évszázadokkal ezelőtt két óriási kőlap között és az idő végtelen nyugalmában ágas-bogas, hatalmas fává fejlődött, amely ágaival mindenhol betolakodott a fal hasadékai közé s megrepesztette a köveket. Tarwin egy ideig azon gondolkodott, hogy ne kapaszkodjék-e fel a legalsó ágra, azután pár lépést tett előre és váratlanul hatalmas, széles nyílás előtt találta magát, amelyen át - húsz lábnyi szélességben - egy egész hadsereg vonulhatott volna be a városba.
"Like them, exactly like them!" he mused. "I might have expected it. To build a wall sixty feet high, and put an eighty-foot hole in it! The Naulahka must be lying out on a bush, or a child's playing with it, and I can't get it!"- Ez rájuk vall... ez pontosan rájuk vall! - dörmögte. - Erre gondolhattam volna. Felépítenek egy hatvan láb magas falat és egy nyolcvan láb széles lyukat hagynak rajta. A Naulahka valószínűleg egy bokron lóg vagy egy gyermek játszik vele - és én nem tudom elérni!
He plunged through the gap, and found himself amid scattered pillars, slabs of stone, broken lintels, and tumbled tombs, and heard a low, thick hiss almost under his riding-boots. No man born of woman needs to be instructed in the voice of the serpent.A faltörmelék között botladozva áthaladt a nyíláson, megrepedt oszlopok, összedőlt pillérek, kőlapok és beomolt síremlékek közt, míg hirtelen - szinte közvetlenül lovaglócsizmái alól - egy hosszú sziszegő hang nem ütötte meg a fülét. Nincs az az asszonyszülte lény, akit meg kellene tanítani a kígyó hangjára.
Tarvin jumped, and stayed still. Fibby's neigh came faintly now. The dawn wind blew through the gap in the wall, and Tarvin wiped his forehead with a deep sigh of relief. He would do no more till the light came. This was the hour to eat and drink; also to stand very still, because of that voice from the ground.Tarwin előre ugrott, azután megállt. Fibby nyerítése már alig hallatszott. A hajnali szél üdén húzott át a fal nyílásán és Tarwin megkönnyebbült sóhajjal letörölte homlokáról a verejtéket. Most már nem akart tovább menni, amíg fel nem kel a nap. Itt volt az ideje, hogy egyék és igyék, és hogy nyugton maradjon, nehogy újra útjába akadjon az a sziszegő hang.
He pulled food and a flask from his pocket, and, staring before him in every direction, ate hungrily. The loom of the night lifted a little, and he could see the outline of some great building a few yards away. Beyond this were other shadows, faint as the visions in a dream the shadows of yet more temples and lines of houses; the wind, blowing among them, brought back a rustle of tossing hedges.Zsebéből kivette az ennivalót és tábori üvegét és figyelmesen nézelődve maga körül, nekiesett az ételnek. A sötétség már engedett; közvetlen közelében alig néhány lépésnyi távolságra egy nagy épület körvonalait pillantotta meg, majd újabb árnyékok merültek fel mögötte, mint egy álomvízió, számtalan templom és ház árnyékai. A közöttük elhúzó szél kidöntött kerítések és bokrok recsegését és suhogását hozta magával.
The shadows grew more distinct: he could see that he was standing with his face to some decayed tomb. Then his jaw fell, for, without warning or presage, the red dawn shot up behind him, and there leaped out of the night the city of the dead. Tall-built, sharp-domed palaces, flushing to the color of blood, revealed the horror of their emptiness, and glared at the day that pierced them through and through.Az árnyékok egyre nagyobbak és kézzelfoghatóbbak lettek; Tarwin megállapította, hogy egy feldöntött síremléknek támaszkodik. Hirtelen be kellett hunyni a szemét, mert háta mögött minden átmenet nélkül hirtelen kigyúlt a hajnalodó ég és a halottak városát bíborfényben kiemelte az éjszaka sötétjéből. Nagykiterjedésű, kupolás paloták meredtek hátborzongatóan üresen a véres napfény felé, amely kíméletlenül áthatolt rajtuk.
The wind passed singing down the empty streets, and, finding none to answer, returned, chasing before it a muttering cloud of dust, which presently whirled itself into a little cyclone-funnel, and laid down with a sigh.Az utcákon énekelve, fütyülve rohant végig a szél és miután nem talált senkit, aki megfelelne neki, újra eltávozott, apró kis por- és törmelékfelhőt hajtva maga előtt, amelyet hirtelen egy kis ciklontölcsérré csavart össze, majd sóhajtva földhöz vágott.
A screen of fretted marble lay on the dry grass, where it had fallen from some window above, and a gecko crawled over it to sun himself. Already the dawn flush had passed. The hot light was everywhere, and a kite had poised himself in the parched blue sky. The day, new-born, might have been as old as the city. It seemed to Tarvin that he and it were standing still to hear the centuries race by on the wings of the purposeless dust.Kecses márványcsipkézet, amely nyilván valamilyen ablakból zuhant le, feküdt a száraz fű között, egy gyík szaladt át rajta, sütkérezve a napban. A bíborhajnal már elmúlt. Kíméletlen éles fény világított meg mindent, egy kánya keringett a felhőtlen kék égen. Az újszülött nap már olyan öreg volt, mint maga a város. Tarwinnak úgy rémlett, mintha minden megállt volna körülötte, mintha évszázadok suhognának el mellette céltalan porszárnyaikon.
As he took his first step into the streets, a peacock stepped from the threshold of a lofty red house, and spread his tail in the splendor of the sun. Tarvin halted, and with perfect gravity took off his hat to the royal bird, where it blazed against the sculptures on the wall, the sole living thing in sight.Amikor befordult az első utcába, éppen egy páva sétált ki egy büszke vörös ház üres kapu­boltja alól; tollai megcsillantak a napfényben. Tarwin megállt és tökéletes komolysággal kalapot emelt a királyi madár előtt, az egyetlen élőlény előtt, amely színesen tündökölve mozgott a halott kővilágban.
The silence of the place and the insolent nakedness of the empty ways lay on him like a dead weight. For a long time he did not care to whistle, but rambled aimlessly from one wall to another, looking at the gigantic reservoirs, dry and neglected, the hollow guard-houses that studded the battlements, the time-riven arches that spanned the streets, and, above all, the carven tower with a shattered roof that sprang a hundred and fifty feet into the air, for a sign to the country-side that the royal city of Gunnaur was not dead, but would one day hum with men.A város embertelen csendje s az utcák szemérmetlen meztelensége úgy feküdt rá Tarwin lelkére, mint a holt súly. Sokáig még csak fütyörészni sem tudott, csak tervtelenül vándorolt a falak között, az óriási, természetesen kiszáradt vízgyűjtőmedencéket nézegetve, az üres őrházakat, amelyek sűrűn, mint a tüskék, szegélyezték a falakat, az utcák fölött átívelő időverte boltozatokat, majd a kilencemeletes tornyot, félig bedőlt tetőzetével, amely százötven lábnyi magasságban nyúlt ki fenyegetően a levegőbe, hogy megértesse mindenkivel: Gunnaur királyi városa nem halt még meg, hanem, egykor újra meg fog telni emberekkel.
It was from this tower, incrusted with figures in high relief of beast and man, that Tarvin, after a heavy climb, looked out on the vast sleeping land in the midst of which the dead city lay.Miután Tarwin meglehetős fáradsággal megmászta a tornyot, amelyet emberi és állati alakzatoknak kőbe faragott képei borítottak be sűrűn, mint egy kéreg, a toronytetőről lenézett a széles alvó síkságra, amelynek közepén a halott város terült el.
He saw the road by which he had come in the night, dipping and reappearing again over thirty miles of country, saw the white poppy-fields, the dull-brown scrub, and the unending plain to the northward, cut by the shining line of the rail. From his aery he peered forth as a man peers from a crow's-nest at sea; for, once down there below in the city, all view was cut off by the battlements that rose like bulwarks. On the side nearest to the railroad, sloping causeways, paved with stone, ran down to the plain under many gates, as the gangway of a ship when it is let down, and through the gaps in the walls time and the trees had torn their way to and fro there was nothing to be seen except the horizon, which might have been the deep sea.
He thought of Fibby waiting in the scrub for his breakfast, and made haste to descend to the streets again. Remembering the essentials of his talk with Estes as to the position of the Cow's Mouth, he passed up a side-lane, disturbing the squirrels and monkeys that had taken up their quarters in the cool dark of the rows of empty houses. The last house ended in a heap of ruins among a tangle of mimosa and tall grass, through which ran a narrow foot-track.Majd eszébe jutott, hogy Fibby a bozótban reggelijére vár és sietve leszállt a lemorzsolódó lépcsőkön. Estes utasítá­saihoz tartva magát, egy mellékutcába kanyarodott be, mókusokat és majmokat zavarva fel nyugalmukból, amelyek itt az üres kapuk hűvös sötétjében ütötték fel tanyájukat. Az utolsó ház egy mimózával benőtt törmelékhegyben végződött, amelyen keskeny lábnyomok sza­ladtak végig.
Tarvin marked the house as the first actual ruin he had seen. His complaint against all the others, the temples and the palaces, was that they were not ruined, but dead empty, swept, and garnished, with the seven devils of loneliness in riotous possession. In time in a few thousand years perhaps the city would crumble away.Tarwin megállapította, hogy ez az első igazi rom, amellyel ebben a városban találkozott. Ami ellenszenvessé tette számára ezeket a templomokat és palotákat, épp az a körülmény volt, hogy nem romok voltak, csak halottak - csak üresek, magányosak, elhagyatottak; a magány hét ördöge tobzódott bennük. Idővel - talán néhány ezer év múlva - az egész város el fog enyészni.
He was distinctly glad that one house at least had set the example.Valósággal boldog volt, hogy ez az egy ház elöl járt a példával.
The path dropped beneath his feet on a shelf of solid rock that curved over like the edge of a waterfall. Tarvin took only one step, and fell, for the rock was worn into deep gutters, smoother than ice, by the naked feet of millions who had trodden that way for no man knew how many years. When he rose he heard a malignant chuckle, half suppressed, which ended in a choking cough, ceased, and broke out anew. Tarvin registered an oath to find that scoffer when he had found the necklace, and looked to his foothold more carefully. At this point it seemed that the Cow's Mouth must be some sort of disused quarry fringed to the lips with rank vegetation.A gyalogösvény egy előreugró óriási sziklára vezetett, amely úgy lógott le az alatta elterülő mélységbe, mint valami vízesés. De Tarwin, alighogy rálépett, hasra vágódott, mert a sziklán mély csatornák futottak végig - csuszamlósabbak, mint a jég -, amelyeket időtlen idők óta sok milliónyi meztelen láb taposott ki. Amikor felemelkedett, fülét kárörvendő vihogás ütötte meg, az félig elnyomva köhögésbe fúlt, aztán teljesen elhallgatott, majd újra megszólalt. Tarwin megesküdött, hogy felkutatja és megbünteti a gúnyolódót, mihelyt ráakadt a nyakékre. De most már jobban vigyázott egyensúlyára. Arról a pontról, ahol most állt, úgy rémlett neki, mintha a Tehénszáj egy elhagyatott kőbánya lenne, amelynek kúszónövények nőnek ki ajkai közül.
All sight of what lay below him was blocked by the thick foliage of trees that leaned forward, bowing their heads together as night-watchers huddle over a corpse. Once upon a time there had been rude steps leading down the almost sheer descent, but the naked feet had worn them to glassy knobs and lumps, and blown dust had made a thin soil in their chinks. Tarvin looked long and angrily, because the laugh came from the bottom of this track, and then, digging his heel into the mould, began to let himself down step by step, steadying himself by the tufts of grass. Before he had realized it, he was out of reach of the sun, and neck-deep in tall grass. Still there was a sort of pathway under his feet, down the almost perpendicular side. He gripped the grass, and went on. The earth beneath his elbows grew moist, and the rock where it cropped out showed rotten with moisture and coated with moss. The air grew cold and damp.A lefelé való kilátást sűrű lombú fák állták el, amelyek egyenes törzzsel a magasba meredve összedugták fejüket, mint a halottvirrasztók a holttest fölött. Azelőtt sziklába vájt lépcsők vezettek le a mélységbe, de a meztelen talpak már rég üvegsima csatornákká koptatták le őket, amelyekben vékony rétegben hevert a szélűzte por. Tarwin hosszabb ideig dühösen nézett a mélybe, mert fülét újra megütötte a gúnyolódó vihogás, azután csizmája sarkát mélyen belefúrva a porba s kezével a fűbe fogódzva, óvatosan lefelé indult. Rövid néhány pillanat múlva, mély árnyékba került, a magas, kemény fű válláig ért. Az ösvényféle még egyre tovább vezetett, egyre lejjebb. Megfogódzott a fűben és tovább ment. Könyökével nedvességet érzett és megállapította, hogy a sziklát azokon a helyeken, ahol kiemelkedik a földből, átjárja a nedvesség és moha lepi be. A levegő hűvös volt és nedves.
Another plunge downward revealed to him what the trees were guarding, as he drew breath on a narrow stone ledge. They sprung from the masonry round the sides of a square tank of water so stagnant that it had corrupted past corruption, and lay dull-blue under the blackness of the trees. The drought of summer had shrunk it, and a bank of dried mud ran round its sides. The head of a sunken stone pillar, carved with monstrous and obscene gods, reared itself from the water like the head of a tortoise swimming to land. The birds moved in the sunlit branches of the trees far overhead. Little twigs and berries dropped into the water, and the noise of their fall echoed from side to side of the tank that received no sunlight.Egy lépést csúszott még lefelé s egy valamivel szélesebb kiugró lépcsőfokra érkezett, amelyről most már szabad kilátás nyílt a mélységbe. A fák, amelyek eddig a kilátást eltorlaszolták, egy négyszögletes tó falkerítéséből nőttek ki. A víz oly mozdulatlan volt, hogy már elérte a poshadtság legnagyobb fokát és kéken fénylett a fekete fák alatt. A nyári forróság kissé le­apasz­totta, úgyhogy a megszáradt iszapból álló fövény vette most körül. A mocsár közepéből egy eldőlt oszlop feje látszott ki, amelyet óriási és szemérmetlen faragott képek fedtek be, mint egy part felé úszó teknősbéka feje sötétlett a lomha kőtömeg a víz tükrén. Magasan Tarwin feje fölött madarak röpködtek az ágak között, apró ágak és levelek hulltak a vízre és csobogásuk visszhangja visszaverődött a tó falairól, amelyek nem ismerték a napfényt.
The chuckle that had so annoyed Tarvin broke out again as he listened. This time it was behind him, and, wheeling sharply, he saw that it came from a thin stream of water that spurted fitfully from the rudely carved head of a cow, and dripped along a stone spout into the heavy blue pool. Behind that spout the moss-grown rock rose sheer. This, then, was the Cow's Mouth.A vihogás, amely annyira bosszantotta Tarwint, most újból felhangzott. Ezúttal a háta mögött; gyorsan megfordult és észrevette, hogy egy vékony vízsugár okozza a zajt, amely egy durván kőbe faragott tehénfejből csobogott elő és onnét egy kőcsatornán át a mozdulatlan kék tóba folyt le. Közvetlenül mögötte emelkedett a sziklafal, amelyen leszállt a mélybe. A Tehénszáj­nál volt!
The tank lay at the bottom of a shaft, and the one way down to it was that by which Tarvin had come a path that led from the sunlight to the chill and mould of a vault.A tó egy mély szakadék fenekén feküdt s az egyetlen út, amely hozzávezetett, az volt, amelyet Tarwin használt.
"Well, this is kind of the King, anyhow," he said, pacing the ledge cautiously, for it was almost as slippery as the pathway on the rocks. "Now, what's the use of this?" he continued, returning. The ledge ran only round one side of the tank, and, unless he trusted to the mud-banks on the other three, there was no hope of continuing his exploration further. The Cow's Mouth chuckled again, as a fresh jet of water forced its way through the formless jaws.- Kedves a király! - dörmögte az amerikai, óvatosan lépkedve a párkányon, amely majd oly csuszamlós volt, mint a sziklalépcső. - Hát ez meg micsoda? - kérdezte megfordulva. A párkány a tónak csak az egyik partján vezetett végig, míg a másik három oldalt iszapos szenny keretezte, amelyen aligha folytathatta tovább felfedező útját. A Tehénszáj újra vihorászni kezdett, újabb vízoszlop ugrott ki formátlan állkapcsai közül.
"Oh, dry up!" he muttered impatiently, staring through the half light that veiled all.- Száradj be! - átkozódott türelmetlenül, fürkésző tekintettel kutatva a félhomályban.
He dropped a piece of rock on the mud under the lip of the ledge, then tested it with a cautious foot, found that it bore, and decided to walk round the tank. As there were more trees to the right of the ledge than to the left, he stepped off on the mud from the right, holding cautiously to the branches and the tufts of grass in case of any false step.Egy szikladarabot dobott a párkány alatti iszapra, óvatos lábbal rálépett és megállapítván, hogy elbírja súlyát, elhatározta, hogy megkísérli körüljárni a tavat. Minthogy a tó jobb oldalán több fa állt, mint a bal oldalon, jobbfelé indult neki, óvatosan belekapaszkodva a fák ágaiba és a burjánzó fűbe.
When the tank was first made its rock walls had been perfectly perpendicular, but time and weather and the war of the tree roots had broken and scarred the stone in a thousand places, giving a scant foothold here and there.A tó sziklafala eredetileg teljesen merőleges volt, de az idő, a víz és a fák gyökerei ezernyi helyen eltörték és megrepesztették a követ, itt-ott támaszpontokat teremtve, amelyeken épp hogy elfért egy emberi láb.
Tarvin crept along the right side of the tank, resolved, whatever might come, to go round it. The gloom deepened as he came directly under the largest fig-tree, throwing a thousand arms across the water, and buttressing the rock with snake-like roots as thick as a man's body. Here, sitting on a bole, he rested and looked at the ledge. The sun, shooting down the path that he had trampled through the tall grass, threw one patch of light on the discolored marble of the ledge and on the blunt muzzle of the cow's head; but where Tarvin rested under the fig-tree there was darkness, and an intolerable scent of musk. The blue water was not inviting to watch; he turned his face inward to the rock and the trees, and, looking up, caught the emerald-green of a parrot's wing moving among the upper branches.Tarwin tovább mászott a tó jobboldalán, erősen elhatározva, hogy bármi történjék is, körül fogja járni a vizet. A sötétség még nagyobb lett, amikor egy nagy fügefa alá került, amely ezer karral terjeszkedett a víz fölé, embervastagságú kígyózó gyökerekkel kapaszkodva a sziklába. Tarwin leült az egyik ágra és szemügyre vette a párkányt. A nap most megvilágította a füves ösvényt, egy-egy fénynyalábot hajított a szemközti part színtelen márványára és a tehénfej tompa szájára; de ott, ahol Tarwin ült, teljes sötétség uralkodott és a tűrhetetlen mosuszszag majd elkábította. A posványosan csillogó víz sem volt kellemes látvány, tehát inkább felfelé, a sziklák és fák felé fordította arcát s csakhamar egy csillogó, zöldszárnyú papagájt fedezett fel, amely a legfelsőbb ágak között röpdösött.
Never in his life had Tarvin so acutely desired the blessed sunshine. He was cold and damp, and conscious that a gentle breeze was blowing in his face from between the snaky tree roots.Soha életében Tarwin így még nem vágyódott az áldott napfény után. Fázott, nedvesség járta át testét; a fák gyökerei közül hideg huzat csapta meg arcát.
It was the sense of space more than actual sight that told him that there was a passage before him shrouded by the roots on which he sat, and it was his racial instinct of curiosity rather than any love of adventure that led him to throw himself at the darkness, which parted before and closed behind him.Nem annyira a szemével, mint inkább térérzékével megállapította, hogy a gyökerek alatt, amelyeken ült, egy földalatti átjárásnak kell lennie. Veleszületett kíváncsisága - jobban még, mint kalandvágya - arra ösztökélte, hogy leereszkedjék a sötétségbe, amely csakhamar összecsapódott mögötte.
He could feel that his feet were treading on cut stone overlaid with a thin layer of dried mud, and, extending his arms, found masonry on each side. Then he lighted a match, and congratulated himself that his ignorance of cows' mouths had not led him to bring a lantern with him. The first match flickered in the draft and went out, and before the flame had died he heard a sound in front of him like the shivering backward draw of a wave on a pebbly beach. The noise was not inspiriting, but Tarvin pressed on for a few steps, looking back to see that the dull glimmer of the outer day was still behind him, and lighted another match, guarding it with his hands. At his next step he shuddered from head to foot. His heel had crashed through a skull on the ground.Érezte, hogy lábai alatt faragott kövek vannak, amelyeket egy vékony réteg szárazföld fed be, karját kinyújtva kétoldalt emberi kéz készítette falakat tapintott. Gyufát gyújtott, elátkozva tehénszájakban való járatlanságát, amelynek következtében nem hozott magával lámpást. Az első gyufa fellobogott a huzatban s azonnal elaludt. De még mielőtt a parázsló fény teljesen elhalt volna, fülét nesz ütötte meg, amely olyan volt, mint kavicsos parton a visszafolyó hullámok lármája. Nem volt nagyon bátorító hang, de Tarwin néhány újabb lépést tett előre, hátra-hátra nézdegélve, hogy látja-e még a napfényt. Újabb gyufát gyújtott, kezével védve meg a huzat elől. A következő lépésnél megborzongott, libabőrös lett tetőtől talpig. Csizmája egy halotti koponyát zúzott össze.
The match showed him that he had quitted the passage, and was standing in a black space of unknown dimensions. He fancied that he saw the outline of a pillar, or rows of pillars, flickering drunkenly in the gloom, and was all too sure that the ground beneath him was strewn with bones. Then he became aware of pale emerald eyes watching him fixedly, and perceived that there was deep breathing in the place other than his own. He flung the match down, the eyes retreated, there was a wild rattle and crash in the darkness, a howl that might have been bestial or human, and Tarvin, panting between the tree roots, swung himself to the left, and fled back over the mud-banks to the ledge, where he stood, his back to the Cow's Mouth and his revolver in his hand.A gyufa fényénél megállapította, hogy az alagútnak már vége van s hogy egy fekete, ismeret­len kiterjedésű barlangban áll. Úgy rémlett neki, mintha a sötétségben egy vagy több oszlop körvonalait különböztetné meg, amelyek elmosódva hajlongtak a homályban; lába alatt a földet emberi csontvázak fedték. Rögtön utána megállapította, hogy két smaragdzöld szem mered rá közvetlen közelből; mély lélegzetvétel hangja ütötte meg fülét. Elhajította a gyufát, a szemek visszavonultak, vad recsegés hallatszott, majd utána üvöltés, amelyről nem lehetett megállapítani, hogy embertől, vagy állattól ered-e. Tarwin a gyökerek között botladozva, balra ugrott és vad rohanásban a márvány-párkányra menekült vissza, ahol hátát a Tehénszájnak támasztva, megállt és kihúzta revolverét.
In that moment of waiting for what might emerge from the hole in the side of the tank Tarvin tasted all the agonies of pure physical terror. Then he noted with the tail of his eye that a length of mud-bank to his left half the mud-bank, in fact was moving slowly into the water. It floated slowly across the tank, a long welt of filth and slime. Nothing came out of the hole between the fig-roots, but the mud-bank grounded under the ledge almost at Tarvin l s feet, and opened horny eyelids, heavy with green slime.Ezalatt a néhány rövid pillanat alatt, amikor nem tudta még, hogy mi fog előmászni a barlangból, Tarwin végigélte a fizikai halálfélelem minden fázisát. Azután - úgyszólván csak a félszemével - meglátta, hogy az iszapfalnak egy része - a tó hosszának majd a fele - lassan meg­indult a vízben. Lomhán úszott át a tavon egy hosszú darab iszap és moszat. A fügefa alatti lyukból semmi sem jött ki, de a párkány alatt az iszap morogni kezdett, pikkelyes szem­héjú zöldes nyállal fedett szemek nyíltak fel közvetlenül Tarwin lába előtt.
The Western man is familiar with many strange tilings, but the alligator does not come within the common range of his experiences. A second time Tarvin moved from point to point without being able to explain the steps he took to that end. He found himself sitting in the sunshine at the head of the slippery path that led downward. His hands were full of the wholesome jungle-grass and the clean, dry dust. He could see the dead city about him, and he felt that it was home.A nyugat-amerikaiak sok mindenféle idegen csodát ismernek, de az alligátor nem tartozik megszokott tapasztalataik közé. Tarwin, immár másodszorra ezen a napon úgy járt meg egy nehéz utat, hogy nem tudta volna megmondani, hogy hogy került a végére. A csuszamlós sziklalépcső legtetején találta magát hirtelen, a fűben ülve és sütkérezve a napfényben. Kezei tele voltak az üdítő fűvel és tiszta száraz földdel. Körülötte a halott város terült el; jól érezte magát.
The Cow's Mouth chuckled and choked out of sight as it had chuckled since the making of the tank, and that was at the making of time. A man, old, crippled, and all but naked, came through the high grass leading a little kid, and calling mechanically from time to time, "Ao, bhai! Ao!" ("Come, brother! Come!") Tarvin marvelled first at his appearance on earth at all, and next that he could so unconcernedly descend the path to the darkness and the horror below. He did not know that the sacred crocodile of the Cow's Mouth was waiting for his morning meal, as he had waited in the days when Gunnaur was peopled, and its queens never dreamed of death.A Tehénszáj vigyorogva tátongott és vihogott, mint ahogy vigyorgott és tátogott akkor, amikor megépítették a tavat, ami az idők kezdetén történhetett. Egy öreg, majdnem teljesen meztelen ember lépkedett feléje a magas füvön át, kötélen egy kis gidát húzva maga mögött és időről-időre gépiesen „Ao Bhail Ao!”-t kiáltva. Tarwin majd megdermedt a csodálkozástól és még jobban meglepődött, amikor látta, hogy az öregember félelem nélkül száll le a sötét poklokba vezető ösvényen. Nem tudta, hogy a Tehénszáj szent krokodilusai már várják mindennapi reggeli táplálékukat, mint ahogy várták évszázadok előtt is, amikor Gunnaur városában még nyüzsgött az élet és szép királynéik még nem tudták, mi a halál.
CHAPTER XIITIZENHARMADIK FEJEZET.
Beat off in our last fight were we?
The greater need to seek the sea.
For Fortune changeth as the moon
To caravel and picaroon.
Then, Eastward Ho! or Westward Ho!
Whichever wind may meetest blow.
Our quarry sails on either sea,
Fat prey for such bold lads as we,
And every sun-dried buccaneer
Must hand and reef and watch and steer,
And bear great wrath of sea and sky
Before the plate-ships wallow by.
Now, as our tall bow takes the foam,
Let no man turn his heart to home
Save to desire land the more
And larger warehouse for his store
When treasure won from Santos Bay
Shall make our sea-washed village gay.
Blackbeard.
FIBBY and Tarvin ate their breakfast together, half an hour later, in the blotched shadows of the scrub below the wall. The horse buried his nose into his provender, and said nothing. The man was equally silent. Once or twice he rose to his feet, scanned the irregular line of wall and bastion, and shook his head. He had no desire to return there. As the sun grew fiercer he found a resting-place in the heart of a circle of thorn, tucked the saddle under his head, and lay down to sleep. Fibby, rolling luxuriously, followed his master's example. The two took their rest while the air quivered with heat and the hum of insects, and the browsing goats clicked and pattered through the water-channels.Fél órával később Tarwin és Fibby együtt fogyasztották el reggelijüket a fal tövében a napcsíkokkal tarkított árnyékban. A ló az abrakostarisznyába süllyesztette orrát és nem szólt egy szót sem. Az ember ugyancsak hallgatott. Kétszer-háromszor felkelt, kutató tekintetet vetett a fal rendszertelen körvonalaira és megrázta fejét. Nem kívánt oda visszatérni. Amikor a nap már túl forrón sütött, árnyékos helyet keresett magának a tüskebokrok között, a feje alá tolta a nyerget és lefeküdt aludni. Fibby kéjesen hemperegve követte gazdája példáját, így pihentek mindketten, mialatt a levegő zümmögött a forróságtól és a bogarak röptétől és a legelésző kecskék topogva haladtak át a csatornákon.
The shadow of the Tower of Glory lengthened, fell across the walls, and ran far across the plain; the kites began to drop from the sky by twos and threes; and naked children, calling one to another, collected the goats and drove them to the smoky villages before Tarvin roused himself for the homeward journey.A város kilencemeletes tornyának árnyéka egyre nőtt, lehullott a falakról és mélyen kinyúlt a lapályra; meztelen gyermekek hangos kiáltozással összeterelték a kecskéket és a közeli falvak füstös kunyhóiba hajtották őket. Tarwin végre hazafelé indult.
He halted Fibby once for a last look at Gunnaur as they reached the rising ground. The sunlight had left the walls, and they ran black against the misty levels and the turquoise-blue of the twilight. Fires twinkled from a score of puts about the base of the city, but along the ridge of the desolation itself there was no light.Mikor felértek a várossal szemközti domb tetejére, megállította Fibbyt, hogy egy utolsó pillantást vessen Gunnaurra. A falak már árnyékba borultak, feketén váltak el a türkizkék homály és a síkság gőzölgő hátterétől. Tüzek csillogtak itt-ott a város körül, de a fal keretén belül fény nem volt látható.
"Mum's the word, Fibby," said Tarvin, picking up his reins. "We don't think well of this picnic, and we won't mention it at Rhatore."- Kellemetlen hely - mondta Tarwin megeresztve a gyeplőt. - Nem nagyon tetszik nekünk ez a kirándulás, hallgatni fogunk róla Rhatoréban, Fibby!
He chirruped, and Fibby went home as swiftly as he could lay hoof to stone, only once suggesting refreshment. Tarvin said nothing till the end of the long ride, when he heaved a deep sigh of relief as he dismounted in the fresh sunlight of the morning.Elindította a lovat és Fibby úgy vágtatott, hogy csak úgy szikráztak a patái. Egész úton csak egyszer kért pihenőt és táplálékot. Tarwin egy szót sem szólt az egész hosszú úton, de megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkát, amikor a reggel friss napfényében a menedékház előtt leszállt a lóról.
Sitting in his room, it seemed to him a waste of a most precious opportunity that he had not manufactured a torch in Gunnaur and thoroughly explored the passage. But the memory of the green eyes and the smell of musk came back to him, and he shivered. The thing was not to be done. Never again, for any consideration under the wholesome light of the sun, would he, who feared nothing, set foot in the Cow's Mouth.Amikor a szobájában ült, előbb sajnálni kezdte, hogy nem készített magának fáklyát Gunnaur­ban és nem vizsgálta meg alaposabban a földalatti átjárót. De eszébe jutottak a zöld szemek és a mosuszszag és megborzongott. Nem, erre nem vállalkozik. Soha többé, bármi történjék is! Ő, aki eddig még semmitől sem félt, nem fogja többé lábát betenni a Tehénszájba.
It was his pride that he knew when he had had enough. He had had enough of the Cow's Mouth; and the only thing for which he still wished in connection with it was to express his mind about it to the Maharajah. Unhappily, this was impossible. That idle monarch, who, he now saw plainly, had sent him there either in a mood of luxurious sportiveness or to throw him off the scent of the necklace, remained the only man from whom he could look for final victory. It was not to the Maharajah that he could afford to say all that he thought.Büszke volt rá, hogy mindig jól tudta, mikor elégel meg valamit. A Tehénszájat megelégelte s az egyetlen dolog, amire vele kapcsolatban még vágyott, az volt, hogy megmondhassa a maharadzsának véleményét. Sajnos, erre gondolnia sem lehetett. A maharadzsa nyilván vagy sportszenvedélyből küldte el őt a krokodilusok közé vagy pedig, hogy megtévessze. De ő volt az egyetlen ember, akinek jóakaratától függött a végső győzelem, így tehát nem mondhatta el neki azt, amit róla gondolt.
Fortunately the Maharajah was too much entertained by the work which Tarvin immediately instituted on the Amet River to inquire particularly whether his young friend had sought the Naulahka at the Gye Mukh. Tarvin had sought an audience with the King the morning after his return from that black spot, and, with the face of a man who had never known fear and who lacks the measure of disappointments, gayly demanded the fulfilment of the King's promise. Having failed in one direction on a large scale, he laid the first brick on the walls of a new structure without delay, as the people of Topaz had begun to build their town anew the morning after the fire. His experience at the Gye Mukh only sharpened his determination, adding to it a grim willingness to get even with the man who had sent him there.Szerencsére a királyt túlságosan elfoglalták az Amet folyó szabályozási munkálatai, amelyeket Tarwin mindjárt másnap megkezdetett s így nem jutott eszébe, hogy megkérdezze fiatal barát­ját, hogy megkereste-e a Naulahkát. Tarwin a pokolból való hazatérte utáni reggel azonnal kihallgatásra jelentkezett a királynál s az olyan ember arcával, aki félelmet nem ismer, s akit csalódás még nem ért, vidáman emlékeztette a királyt ígéretére. A gyötrő balsiker után szük­ségét érezte annak, hogy haladék nélkül új munkába kezdjen, mint ahogy Topáz lakossága is azonnal hozzákezdett a nagy tűzvész után a város újrafelépítésébe. Gye Mukhi élményei még csak jobban megerősítették őt elhatározásában s makacsul ébren tartották benne a vágyat, hogy leszámoljon azzal az emberrel, aki odaküldte őt.
The Maharajah, who felt in especial need of amusement that morning, was very ready to make good his promise, and ordered that the long man who played pachisi should be granted all the men he could use. With the energy of disgust, and with a hot memory of the least assured and comfortable moments of his life burning in his breast, Tarvin flung himself on the turning of the river and the building of his dam. It was necessary, it seemed, in the land upon which he had fallen, to raise a dust to hide one's ends. He would raise a dust, and it should be on the same scale as the catastrophe which he had just encountered thorough, business-like, uncompromising.A maharadzsa, aki aznap reggel különös szükségét érezte annak, hogy elszórakoztassák, azon­nal hajlandónak mutatkozott rá, hogy betartsa ígéretét és elrendelte, hogy a hosszú angolnak, akivel ő pachisit szokott játszani, bocsássanak rendelkezésére annyi embert, amennyit csak akart. Tarwin valóságos dühvel vetette magát bele az új munkába, az undor és az előző napok kellemetlen emlékei megduplázták erejét. Úgy látszik, hogy ebben az országban nem lehetett elkerülni, hogy az ember, ha célhoz akart érni, port ne hintsen az emberek szemébe. Kemé­nyen el volt határozva, hogy visszafizeti nekik a kölcsönt - kíméletlenül, alaposan, mint ahogy egy jó kereskedőhöz illik.
He raised it, in fact, in a stupendous cloud. Since the state was founded no one had seen anything like it. The Maharajah lent him all the convict labor of his jails, and Tarvin marched the little host of leg-ironed kaidies into camp at a point five miles beyond the city walls, and solemnly drew up his plans for the futile damming of the barren Amet. His early training as a civil engineer helped him to lay out a reasonable plan of operations, and to give a semblance of reality to his work. His notion was to back up the river by means of a dam at a point where it swept around a long curve, and to send it straight across the plain by excavating a deep bed for it. When this was completed the present bed of the river would lie bare for several miles, and if there were any gold there, as Tarvin said to himself, then would be the time to pick it up. Meanwhile his operations vastly entertained the King, who rode out every morning and watched him directing his small army for an hour or more. The marchings and countermarchings of the mob of convicts with baskets, hoes, shovels, and pannier-laden donkeys, the prodigal blasting of rocks, and the general bustle and confusion, drew the applause of the King, for whom Tarvin always reserved his best blasts.Valóban, a porhintés szinte várakozáson felül sikerült. Amióta megalapították Gokral Seetarun államát, ilyet nem látott még ember errefelé. A maharadzsa rendelkezésére bocsátotta börtöneinek összes fegyenceit. Tarwin a lábukon megvasalt „kaidies”-ek hadseregével tábort ütött fel öt mérföldnyire a várostól, majd ünnepélyesen kidolgozta a félig beszáradt Amet fantasztikus szabályozási terveit. Mérnöki képzettsége nagyban megkönnyítette a munkáját és lehetővé tette számára, hogy a célszerűség látszatával ruházza fel terveit. A folyónak egyik hajlásánál egy gát segítségével meg akarta duzzasztani a vizet és egyenes vonalban új mély medret ásatni neki, ahonnét közvetlenül lefolyhat a völgybe. Ha ez megtörtént, a régi meder jó néhány mérföldnyi hosszúságban felszabadul, és ha van benne arany - gondolta magában Tarwin - idővel ki lehet belőle ásni. Egyelőre a munkálatok fölötte mulattatták a királyt, aki reggelenként kilovagolt a folyóhoz és hosszabb időn át nézte, hogy Tarwin hogy dolgozik hadseregével. A fegyencek rendezett sorokban való felvonulása, a kosarak, ásók, kapák tömegei, a teherhordó szamarak, a bőségesen alkalmazott sziklarobbantások, a zaj s az örökös nyüzsgés a legnagyobb mértékben megnyerték az uralkodó tetszését, akinek jelenlétében folytak le mindig a legnagyobb és legmulatságosabb robbantások. Ezt Tarwin így találta helyénvalónak, tekintettel arra, hogy a király fizette a lőport, és hogy ő viselte az egész vállalkozás költségeit.
This struck him as only fair, as the King was paying for the powder, and, indeed, for the entire entertainment. Among the unpleasant necessities of his position was the need of giving daily to Colonel Nolan, to the King, and to all the drummers at the resthouse, whenever they might choose to ask him, his reasons for damming the Amet. The great Indian Government itself also presently demanded his reasons, in writing, for damming the Amet; Colonel Nolan's reasons, in writing, for allowing the Amet to be dammed; and the King's reasons for allowing anybody but a duly authorized agent of the Government to dam the Amet. This was accompanied by a request for further information. To these inquiries Tarvin, for his part, returned an evasive answer, and felt that he was qualifying himself for his political career at home. Colonel Nolan explained officially to his superiors that the convicts were employed in remunerative labor, and, unofficially, that the Maharajah had been so phenomenally good for some time past (being kept amused by this American stranger), that it would be a thousand pities to interrupt the operations. Colonel Nolan was impressed by the fact that Tarvin was the Hon. Nicholas Tarvin, and a member of the legislature of one of the United States.De kellemetlenebb kötelességei is voltak, így például, hogy naponként kénytelen volt Nolan őrnagynak, a királynak, a menedékház összes ügynökeinek - amikor épp az egyiknek vagy másiknak eszébe jutott kérdezősködni - megmagyarázni vállalkozása indítóokait. Sőt még a császári hindu kormány is írásbelileg érdeklődött, hogy mi keresnivalója van Tarwinnak az Ametnél; Nolan őrnagynál érdeklődött - ugyancsak írásban -, hogy miért engedélyezi a munkálatokat, és a királynál, hogy miért bízott meg velük egy embert, akinek a kormánytól nincs felhatalmazása. A levél részletes felvilágosításokat követelt. Tarwin a maga részéről kitérő választ adott és elégedetten állapította meg, hogy nem fog csődöt mondani otthoni államférfiúi pályáján; Nolan őrnagy hivatalosan azt felelte feljebbvalóinak, hogy a fegyencek fizetést kapnak munkájukért, félhivatalosan pedig hozzátette, hogy a maharadzsa oly kezes bizonyos idő óta (amióta ez az amerikai gondoskodik mulattatásáról), hogy bűn lenne elrontani a mulatságát. Nolan őrnagyot egyébként erősen befolyásolta az a körülmény, hogy Hon. Nicholas Tarwin tagja volt az egyik amerikai törvényhozó testületnek.
The Government, knowing something of the irrepressible race who stride booted into the council-halls of kings, and demand concessions for oil-boring from Arracan to the Peshin, said no more, but asked to be supplied with information from time to time as to the progress of the stranger's work. When Tarvin heard this he sympathized with the Indian Government. He understood this thirst for information; he wanted some himself as to the present whereabouts of the Naulahka; also touching the time it would take Kate to find out that she wanted him more than the cure of any misery whatever.A kormány, amelynek már volt dolga ezzel a szívós fajtával, amely lovagló csizmákban jelenik meg a király színe előtt, és olajfúrási koncessziókat követel Arracántól Peshinig, nem tett újabb észrevételeket, de kifejezte ama kívánságát, hogy időről-időre részletes jelentéseket kapjon a munkálatok előrehaladásáról. Amikor Tarwin meghallotta ezt a választ, heves szimpátiát kezdett érezni a császári kormány iránt. Ő nagyon meg tudta érteni, hogy az emberek kíváncsiak, ő is kíváncsi volt, hogy vajon hol van a Naulahka; kíváncsi volt, hogy mikor jön el az idő, amikor hatalmába fogja keríteni és hogy mikor fogja Kate belátni, hogy neki nagyobb szüksége van rá, mint a világnak bármilyen nyomorúságára.
At least twice a week, in fancy, he gave up the Naulahka definitely, returned to Topaz, and resumed the business of a real-estate and insurance agent. He drew a long breath after each of these decisions, with the satisfying recollection that there was still one spot on the earth's surface where a man might come directly at his desires if he possessed the sand and the hustle; where he could walk a straight path to his ambition; and where he did not by preference turn five corners to reach an object a block away.Legalább kétszer hetenként elhatározta, hogy végleg lemond a Naulahkáról, visszatér Topáz­ba, és újra elkezdi biztosítóügynöki foglalkozását. Minden egyes alkalommal megkönnyebbül­ten sóhajtott fel, megállapítván, hogy mégis csak van egy hely a földön, ahol az ember, ha van hozzávaló ökle és feje, egyenesen, kerülőutak nélkül el tudja érni célját, ahol kerülőutak nélkül ki tudja elégíteni ambícióját, és ahol nem kell a négyszögnek az ötödik sarkát is megkerülnie, hogy a túlsó oldalra eljuthasson.
Sometimes, as he grilled patiently in the riverbed under the blighting rays of the Indian sun, he would heretically blaspheme the Naulahka, refusing to believe in its existence, and persuading himself that it was as grotesque a lie as the King's parody of a civilized government, or as Dhunpat Rai's helpful surgery. The very convicts on the works, squabbling over the distribution of food, spoke of millet as being as costly as the Naulahka. Twice the Maharaj Kunwar, babbling vaingloriously to his big friend of what he would do when he came to the throne, concluded his confidences with, "And then I shall wear the Naulahka in my turban all day long."Néha, mikor türelmesen ült a folyómederben az indiai nap vakító sugarai alatt, mélyen átérzett átkokkal illette a Naulahkát, sőt eretnekségében annyira ment, hogy egyáltalán kételkedni kezdett a nyakék létezésében, lassanként meggyőzve magát arról, hogy a Naulahka sem egyéb mítosznál, hazugságnál, mint amilyen hazugság a maharadzsa „civilizált” kormánya vagy Dhunpat Rai orvosi tudománya. A fegyencek is, ha az élelmezésre panaszkodtak, gúnyosan azt kérdezgették egymástól, hogy vajon a Naulahka van-e olyan ritka, mint errefelé a kása. Kunwar maharadzsa, mikor dicsekedve arról beszélt Tarwinnak, hogy mi mindent fog ő véghez vinni, ha egyszer király lesz, két ízben is ezzel fejezte be bizalmas közléseit: „A Naulahkát pedig mindennap turbánomon fogom hordani”.
But when Tarvin asked him where that precious necklace lived, the Maharaj Kunwar shook his head, answering sweetly, "I do not know." Yet from a hundred sources he heard of the existence of that splendor, only never in reply to a direct question.De amikor hosszú barátja megkérdezte őt, hogy hát hol az az értékes nyaklánc, Kunwar maharadzsa megrázta a fejét, s szerényen bevallotta, hogy nem tudja. Igaz, hogy száz oldalról hallani hírét, de egyenes kérdésre még soha nem kapott választ.
Dhunpat Rai, in particular (once weak enough to complain of the new lady doctor's "excessive zeal and surplusage administration"), had given him an account that made his mouth water. But Dhunpat Rai had not seen the necklace since the crowning of the present King, fifteen years before.Így például Dhunpat Rai, akinek egyszer, egy gyenge pillanatában eszébe jutott, hogy az új doktorkisasszony túlzott buzgalmára és költekező adminisztrációjára panaszkodjék, olyan csábítóan írta le neki a Naulahkát, hogy Tarwin szájában összefutott a nyál. De Dhunpat Rai is bevallotta, hogy csak egyszer látta életében, 15 évvel ezelőtt, amikor a királyt megkoronázták.
The infernal thing seemed to be a myth, a word, a proverb anything rather than the finest necklace in the world. In the intervals of blasting and excavation he would make futile attempts to come upon its track. He took the city ward by ward, and explored every temple in each; he rode, under pretence of archaeological study, to the outlying forts and ruined palaces that lay beyond the city in the desert, and roved restlessly through the mausoleums that held the ashes of the dead kings of Rhatore. He told himself a hundred times that he knew each quest to be hopeless; but ha needed the consolation of persistent search. And the search was always vain.Határozottan úgy látszott, hogy a világnak ez az állítólag legszebb ékszere csak mítosz, fogalom, közmondás. Tarwin a robbantások és ásatások közti szünetekben egyre újabb reménytelen kísérleteket tett, hogy nyomára jusson. Utcáról-utcára átkutatta a várost és minden templomát; azzal az ürüggyel, hogy archeológiai kutatásokat végez, meglátogatta a külső bástyákat és a lerombolt palotákat, amelyek messze a városon kívül szétszórva álltak a sivatagban. A sírboltokat is meglátogatta és a mauzóleumot, amelyben Rhatore halott királyainak hamuja nyugodott. Százszor is elmondogatta magának, hogy minden kísérlete hiábavaló, de szüksége volt a remény vigaszára. Igaz, hogy a remény hiú maradt.
Tarvin fought his impatience when he rode abroad with the Maharajah. At the palace, which he visited at least once a day under pretence of talking about the dam, he devoted himself more sedulously than ever to pachisi. It pleased the Maharajah in those days to remove himself from the white marble pavilion in the orange-garden, where he usually spent the spring months, to Sitabhai's wing of the red-stone palace, and to sit in the court-yard watching trained parrots firing little cannons, and witnessing combats between fighting quail or great gray apes dressed in imitation of English officers. When Colonel Nolan appeared the apes were hastily dismissed; but Tarvin was allowed to watch the play throughout, when he was not engaged on the dam. He was forced to writhe in inaction and in wonder about his necklace, while these childish games went forward; but he constantly kept the corner of an eye upon the movements of the Maharaj Kunwar. There, at least, his wit could serve some one.Ha a maharadzsával kilovagolt, kénytelen volt leküzdeni türelmetlenségét. A kastélyban, amelyet azzal az ürüggyel, hogy a munkálatok előrehaladásáról számol be, legalább naponként egyszer felkereste, s egyre odaadóbb szenvedéllyel szentelte idejét a pachisinak. Ezekben a napokban a maharadzsa, aki a tavaszt rendszerint a narancskert fehér márványkastélyában szokta tölteni, elhatározta, hogy a vörös palota Sitabhai által lakott szárnyába vonul át. Az udvarban ült és az idomított papagájokat nézegette amelyek apró ágyukat sütöttek el és a nagy szürke majmokat, amelyek angol tiszti uniformisban egzecíroztak előtte. Ha Nolan őrnagy jöttét jelezték, a majmokat gyorsan eldugták, de Tarwinnak meg volt engedve, hogy szabad idejében részt vegyen ebben a mulatságban is. Kénytelen volt nyugodtan egy helyben ülni és gondolatait elterelni a nyakláncról, mialatt szeme előtt vidáman folytak az együgyű játékok; de közben félszemét mindig Kunwar maharadzsán tartotta. Legalább ebben az egy dologban hasznát vehette nyugtalan eszének.
The Maharajah had given strict orders that the child should obey all Kate's instructions. Even his heavy eyes noted an improvement in the health of the little one, and Tarvin was careful that he should know that the credit belonged to Kate alone. With impish perversity the young Prince, who had never received an order in his life before, learned to find joy in disobedience, and devoted his wits, his escort, and his barouche to gamboling in the wing of the palace belonging to Sitabhai. There he found gray-headed flatterers by the score, who abased themselves before him, and told him what manner of king he should be in the years to come. There also were pretty dancing-girls, who sang him songs, and would have corrupted his mind but that it was too young to receive corruption. There were, besides, apes and peacocks and jugglers, new ones every day, together with dancers on the slack rope, and wonderful packing-cases from Calcutta, out of which he was allowed to choose ivory-handled pistols and little gold-hilted swords with seed-pearls set in a groove along the middle, and running musically up and down as he waved the blade round his head. Finally, the sacrifice of a goat in an opal and ivory temple in the heart of the women's quarters which he might watch, allured him that way. Against these enticements Kate, moody, grave, distracted, her eyes full of the miseries on which it was her daily lot to look, and her heart torn with the curelessness of it all, could offer only little childish games in the missionary's drawing-room. The heir apparent to the throne did not care for leap-frog, which he deemed in the highest degree undignified; nor yet for puss-in-the-corner, which seemed to him overactive; nor for tennis, which he understood was played by his brother princes, but which to him appeared no part of a Rajput's education.A maharadzsa szigorú parancsot adott, hogy a gyermek mindenben engedelmeskedni tartozik Kate parancsainak. Már ő is megállapította, hogy a fiú állapotában javulás állott be és Tarwin gondosan ügyelt arra, hogy ennek érdemét egyedül Kate-nek tudják be. Ám a fiatal herceg, akinek életében eddig még senki sem parancsolt, most pokoli örömet talált abban, hogy meg­tagadja az engedelmességet és kíséretével együtt, amikor csak tehette, Sitabhai lakosztályában tartózkodott. Őszfejű talpnyalók hízelegtek ott a kisfiúnak, vég nélkül arról beszélve, hogy milyen nagy király lesz belőle, csinos táncosnők énekeltek neki és lelke fenekéig elrontották volna, ha nem lett volna még túl fiatal ahhoz, hogy elrontsák. Majmokkal játszadozott és papagájokkal, naponként új bűvészek szórakoztatták, kötéltáncosok és csábító kalkuttai ládák, amelyekből elefántcsontnyelű pisztolyokat, aranymarkolatú kis kardokat választhatott ki magának, amelyeknek közepén egy kis csatornában gyöngyök futkostak fel és alá, dallamos hangot adva, ha feje felett megforgatta a kardot. És hogy lehetett volna ellenállni annak az ígéretnek, hogy részt vehet a női lakosztály szívében egy opálokból és elefántcsontból épült kápolnában egy kecske feláldozásában? Ezekkel az örömökkel szemben Kate, aki állandóan bánatos és szórakozott volt, s akinek szemében minduntalan megjelentek a részvét könnyei, ha eszébe jutott a sok szenvedés, amit napközben látott, csak együgyű gyerekes játékokkal szórakoztathatta a missziós ház lakószobájában. A törvényes trónörökös nem talált örömet a „békaugrásban”, amit a legnagyobb mértékben méltatlannak tartott saját magához; nem érdekelte az „anyámasszony hol az olló”, amit túl mozgalmasnak talált, sem a tenisz, amelyről ugyan tudta, hogy más hercegek is játsszák, de amely szerinte nem tartozott okvetlenül egy rajput neveléséhez.
Sometimes, when he was tired (and on rare occasions when he escaped to Sitabhai's wing it was observable that he returned very tired indeed), he would listen long and intently to the stories of battle and siege which Kate read to him, and would scandalize her at the end of the tale by announcing, with flashing eye: "When I am king I will make my army do all those things."Néha - ha nagyritkán kikerült Sitabhai lakosztályából - feltűnő fáradtság jelei mutatkoztak ilyenkor rajta - szívesen hallgatta Kate-nek háborúkról és győzelmekről szóló történeteit, méltatlankodással töltve el a lányt, ha a történet végén csillogó szemekkel kijelentette: „ha egyszer király leszek, az én katonáim is meg fogják csinálni mindezeket a dolgokat”.
It was not in Kate's nature she would have thought it in the highest degree wrong to refrain from some little attempt at religious instruction. But here the child retreated into the stolidity of the East, and only said:Nem felelt meg Kate természetének, sőt igen nagy hibának tartotta volna, hogy ne avatkozzék bele a gyermek vallási nevelésébe, de Kunwar maharadzsa e téren teljesen megközelíthetetlen volt.
"All these things are very good for you, Kate, but all my gods are very good for me; and if my father knew, he would be angry."- Mindezek a dolgok igen jók lehetnek számodra - mondta -, de én meg vagyok elégedve isteneimmel és ha apám megtudná, hogy mikről beszélsz nagyon megharagudna.
"And what do you worship?" asked Kate, pitying the young pagan from the bottom of her heart.- Hát te kit imádsz? - kérdezte Kate, szíve mélyén tele részvéttel a kis pogány iránt.
"My sword and my horse," answered the Maharaj Kunwar; and he half drew the jewelled sabre that was his inseparable companion, returning it with a resolute clank that closed the discussion.- Kardomat és lovamat - felelte a herceg. Hüvelyéből félig kihúzta drágakövekkel ékesített kardját, majd erélyes mozdulattal visszatolta, minden további vitatkozásnak elejét véve.
It was impossible, he discovered, to evade the long man Tarvin as he evaded Kate. He resented being called "bub," nor did he approve of "little man." But Tarvin could drawl the word "Prince" with a quiet deference that made the young Rajput almost suspect himself the subject of a jest. And yet Tarvin Sahib treated him as a man, and allowed him, under due precautions, to handle his mighty "gun," which was not a gun, but a pistol. And once, when the Prince had coaxed the keeper of the horse into allowing him to bestride an unmanageable mount, Tarvin, riding up, had picked him out of the depths of the velvet saddle, set him on his own saddle-bow, and, in the same cloud of dust, shown him how, in his own country, they laid the reins on one side or the other of the neck of their cattle-ponies to guide them in pursuit of a steer broken from the herd.De ha Kate-et ki is tudta kerülni, Kunwar maharadzsának csakhamar rá kellett jönnie, hogy hosszú Tarwin barátja elől nincs menekvés. Nem szerette, ha ez „fiacskámnak” vagy „fiatalúr­nak” szólította. De ha Tarwin „herceg” megszólítással tüntette ki, nyugodt alázatossággal nyújtva ki hosszúra a szót, a fiatal rajput nem tudta leküzdeni a gyanút, hogy az amerikai titokban mulat rajta. Ezenfelül azonban Tarwin szahib egészen úgy bánt vele, mint egy férfivel s nem volt kifogása ellene, ha - természetesen a kellő óvatossággal - kezébe vette a „puskáját”, amely nem volt puska, csak egy revolver. Egyszer, amikor a herceg rábírta az egyik lovászt, hogy egy nehezen közelíthető lóra ültesse fel, Tarwin, aki épp arra haladt lován, egyszerűen megfogta a gallérjánál és kiemelve bársony nyergéből, a saját nyergére ültette át. Óriási porfelhők között ügettek, és az amerikai megmutatta a hercegnek, hogy a cowboyok lovuk nyakának jobb- vagy baloldalára fektetve a gyeplőt, mint mutatják meg neki az irányt, amelyben egy a csordából kitört bikát kell utolérnie.
The trick of being lifted from his saddle, appealing to the "circus" latent in the boy breast even of an Eastern prince, struck the Maharaj as so amusing that he insisted on exhibiting it before Kate; and as Tarvin was a necessary figure in the performance, he allured him into helping him with it one day before the house of the missionary. Mr. and Mrs. Estes came out upon the veranda with Kate and watched the exhibition, and the missionary pursued it with applause and requests for a repetition, which, having been duly given, Mrs. Estes asked Tarvin if he would not stay to dinner with them since he was there. Tarvin glanced doubtfully at Kate for permission, and, by a process of reasoning best known to lovers, construed the veiling of her eyes and the turning of her head into assent.Ez a mutatvány, amely alkalmas volt arra, hogy még egy keleti herceg lelkében is felébressze a „cirkuszmutatványok” utáni vágyat, annyira mulattatta a maharadzsát, hogy megkérte Tarwint, ismételjék meg Kate előtt is, és minthogy Tarwin részvétele elkerülhetetlenül fontos tényezője volt a mulatságnak, egy szép nap elcsábította a missziós ház elé. Estes úr és felesége Kate-tel együtt kijöttek a verandára. A misszionárius tapssal jutalmazta az előadást, sőt több ízben megismételtette magának, mire Mrs. Estes megkérdezte Tarwint, hogy nem akarna-e vacsorára náluk maradni, ha már amúgy is itt van. Tarwin kétkedő tekintetet vetett Kate-re és azzal a kérlelhetetlen logikával, amely a szerelmeseknek sajátsága, beleegyezésnek vette, hogy a lány lesüti szemét és elfordítja arcát.
After dinner, as they sat on the veranda in the starlight,Vacsora után, amikor a csillagok fényében a verandán ültek, Tarwin hirtelen Kate-hez fordult.
"Do you really mind?" he asked.- Tényleg rossz néven veszed? - kérdezte.
"What?" asked she, lifting her sober eyes and letting them fall upon him.- Mit? - A leány nyugodt, tiszta tekintetét rávetette Tarwin arcára.
"My seeing you sometimes. I know you don't like it; but it will help me to look after you. You must see by this time that you need looking after."- Azt, hogy néha találkozunk. Tudom, hogy nem szereted, de hogy vigyázzak rád különben? Hiszen közben nyilván beláttad, hogy néha szükséged lehet rám.
"Oh, no."- Ó, nem!
"Thank you," said Tarvin, almost humbly.- Köszönöm - felelte Tarwin majdnem alázatosan.
"I mean I don't need looking after."- Úgy értem, hogy nincs szükségem rád.
"But you don't dislike it?"- De azért nem kellemetlen, ha vigyázok rád?
"It's good of you," she said impartially.- Kedves tőled - felelte tárgyilagosan a leány.
"Well, then, it will be bad of you not to like it."- Rendben van! Akkor igazságtalan lennél, ha kellemetlennek találnád.
Kate had to smile.Kate-nek mosolyognia kellett.
"I guess I like it," she replied.- Azt hiszem örülök neki - felelte.
"And you will let me come once in a while? You can't think what the rest-house is. Those drummers will kill me yet. And the coolies at the dam are not in my set."- Szóval megengeded, hogy néhanapján eljöjjek hozzád? Nem tudod elképzelni, hogy milyen sivár a menedékház. Azok az ügynökök még meg fognak őrjíteni és az útépítő kulik sem szórakoztatnak el valami nagyon.
"Well, since you're here. But you ought not to be here. Do me a real kindness, and go away, Nick."- Ez mind helyes, belátom. De az nem helyes, hogy te egyáltalán itt vagy. Ha tényleg jó akarsz lenni hozzám, utazz el Nick!
"Give me an easier one."- Nem tudnál könnyebb feladatot adni?
"But why are you here? You can't show any rational reason."- De hát miért vagy itt? Semmi elfogadható okod nincs rá.
"Yes; that's what the British Government says. But I brought my reason along."- Ezt mondja a császári kormány is. De én tudom, hogy mit csinálok.
He confessed his longing for something homely and natural and American after a day's work under a heathen and raging sun; and when he put it in this light, Kate responded on another side. She had been brought up with a sense of responsibility for making young men feel at home; and he certainly felt at home when she was able to produce, two or three evenings later, a Topaz paper sent her by her father. Tarvin pounced on it, and turned the flimsy four pages inside out, and then back again.Tarwin bevallotta Kate-nek, hogy napi munkája végeztével szörnyű honvágy fogja el minden után, ami hazai ízű, amerikai, természetes - és Kate ebben a megvilágításban méltányolta érzelmeit. Ő abban a tudatban nőtt fel, hogy az asszonyoknak kötelességük otthonossá tenni az életet a fiatal férfiak számára. Ez teljes mértékben sikerült neki, amikor néhány nappal később átadhatott Tarwinnak két-három topázi újságot, amelyeket az apja küldött el neki. Tarwin úgy vetette rá magát az újságra, mint egy éhenhaló a kenyérre; mohó kezekkel forgatta jobbról balra, balról jobbra a négy szegényes oldalt.
He smacked his lips. "Oh, good, good, good!" he murmured relishingly. "Don't the advertisements look nice? What's the matter with Topaz?" cried he, holding the sheet from him at arm's length, and gazing ravenously up and down its columns. "Oh, she's all right."Csettintett a nyelvével. - „Remek, remek, remek!” - mormogta ragyogó arccal. - „Hát nem szép a hirdetési rovat? És mi újság Topázban?” - kiáltotta messzire eltartva magától az újságot és szerelmes tekintetekkel futva végig hasábjain. - „Ó, jól érzi magát!”
The cooing, musical singsong in which he uttered this consecrated phrase was worth going a long way to hear. "Say, we're coming on, aren't we? We're not lagging nor loafing, nor fooling our time away, if we haven't got the Three C.'s yet. We're keeping up with the procession. Hi-yi! look 'at the 'Rustler Rootlets' just about a stickful! Why, the poor old worm-eaten town is going sound, sound asleep in her old age, isn't she? Think of taking a railroad there' Listen to this:Az éneklő dallamos hangsúly, amit ennek a mondatnak adott, megérdemelte volna, hogy az emberek hosszabb utakat tegyenek meg meghallgatására. - Mondd, haladunk előre, nem gondolod? Nem lustálkodunk, nem pazaroljuk el az időnket, ha nem is szereztük még meg a C. C. C.-t. Nem maradunk el, arról szó sincs. Ha, ha! Nézd csak meg a „Rustleri híreket” - alig negyed hasáb. A jó öreg szúette város a hátára fekszik szegény, hiszen olyan öreg már! Micsoda ötlet is lenne, odavezetni a vasútvonalakat. Hallgasd csak meg ezt:
"Milo C. Lambert, the owner of 'Lambert's Last Ditch,' has a car-load of good ore on the dump, but, like all the rest of us, don't find it pays to ship without a railroad line nearer than fifteen miles. Milo says Colorado won't be good enough for him after he gets his ore away.- Miló C. a „Lambert utolsó átka” című bánya tulajdonosa, jó egy vagonrakomány érccel rendelkezik, de mint mi valamennyien, azon a nézeten van, hogy nem érdemes elszállítania, ha a legközelebbi állomás tizenöt mérföldnyire fekszik. Miló azt állítja, hogy mihelyt meg tud szabadulni árujától, elhagyja Coloradót, ahol nem lehet megélni.
"I should think not. Come to Topaz, Milo! And this:- Én nem hiszem, Miló! Gyere el Topázba! És ezt hallgasd meg:
" When the Three C.'s comes into the city in the fall we sha'n't be hearing this talk about hard times. Meantime it's an injustice to the town, which all honest citizens should resent and do their best to put down, to speak of Rustler as taking a back seat to any town of its age in the State. As a matter of fact, Rustler was never more prosperous. With mines which produced last year ore valued at a total of $1,200,000, with six churches of different denominations, with a young but prosperous and growing academy which is destined to take a front rank among American schools, with a record of new buildings erected during the past year equal if not superior to any town in the mountains, and with a population of lively and determined business men, Rustler bids fair in the coming year to be worthy of her name.- Ha a C. C. C. ősszel felépül, nehéz időkre való sok panaszkodásnak egyszeribe vége lesz. Közben azonban nagy igazságtalanságokat követnek el Rustlerrel szemben s ez ellen minden tisztességes polgárnak szót kellene emelnie, ha azt állítják, hogy Rustler elmarad Colorado bármilyen más hasonkorú városa mögött. Valójában a város most éri el fejlődése tetőfokát. Bányái, amelyekből az elmúlt év folyamán egymillió-kétszázezer dollár értékű ércet termeltek ki, hat, különböző felekezetekhez tartozó temploma, fiatal, de sokat ígérő akadémiája, amely Amerika legelső tanintézetei közé tartozik, a nagy építési tevékenység, amely nem marad el semmilyen más városé mögött, erélyes és élelmes kereskedelmi élete mindenkit meggyőzhet­nek róla, hogy ez a város becsülettel megállja a helyét.
"Who said 'afraid'? We're not hurt. Hear us whistle. But I'm sorry Heckler let that into his correspondence, " he added, with a momentary frown. "Some of our Topaz citizens might miss the fun of it, and go over to Rustler to wait for the Three C. 's. Coming in the fall, is it? Oh, dear! Oh, dear, dear, dear! This is the way they amuse themselves while they dangle their legs over Big Chief Mountain and wait for it:- De hát kinek van kifogása ellene? Nekünk igazán nem. Nekünk teljesen mindegy! De azért sajnálom, hogy Heckler közölte ezt a cikket - tette hozzá Tarwin összeráncolt homlokkal -, még megesik, hogy topázi polgáraink közül egyik vagy másik átköltözik Rustlerbe, hogy ott várja be a C. C. C.-t. Az állt, ugye, hogy ősszel építik fel? Milyen kedves! Milyen elragadó! Ez a mulatságuk szegényeknek, miközben a hegytetőjükön ülnek és lógatják lábukat. Csak várjanak, amíg meg nem unják!
"Our merchants have responded to the recent good feeling which has pervaded the town since word came that President Mutrie, on his return to Denver, was favorably considering the claims of Rustler. Robbins has his front windows prettily decorated and filled with fancy articles. His store seems to be the most popular for the youngsters who have a nickle or two to spend.- Kereskedőink mindenben méltányolni tudják azt az örömteljes hangulatot, amely a városban uralkodik, amióta köztudomásúvá vált, hogy Mutrie elnök Denverbe való hazatérte után kedvezően nyilatkozott Rustler igényeiről. Robbins gyönyörűen megrendezte kirakatát. Üzlete, úgy látszik, nagy közkedveltségnek örvend, legfiatalabbjaink körében, akiknek van egy-két fillér kiadni való pénzük.
"I should murmur! Won't you like to see the Three C.'s come sailing into Topaz one of these fine mornings, little girl?" asked Tarvin, suddenly, as he seated himself on the sofa beside her, and opened out the paper so that she could look over his shoulder.- Ez már sok! Mondd, Kate, nem örülnél neki, ha egy szép napon a C. C. C. befutna Topázba? - kérdezte hirtelen Tarwin, a lány mellé ülve a díványra és úgy nyitva ki az újságot, hogy Kate is belenézhetett.
"Would you like it, Nick?"- Te szeretnéd, Nick?
"Would I!"- De mennyire!
"Then, of course, I should. But I think you will be better off if it doesn't. It will make you too rich. See father."- Akkor természetesen én is szeretném. De azt hiszem, hogy számodra jobb lenne, ha a C. C. C. nem kerülne el Topázba. Túlságosan meggazdagodnál. Nézd meg az apámat!
"Well, I'd put on the brakes if I found myself getting real rich. I'll stop just after I've passed the Genteel Poverty Station. Isn't it good to see the old heading again Heckler's name as large as life just under 'oldest paper in Divide County,' and Heckler's fist sticking out all over a rousing editorial on the prospects of the town? Homelike, isn't it? He's got two columns of new advertising; that shows what the town's doing. And look at the good old 'ads.' from the Eastern agencies. How they take you back! I never expected to thank Heaven for a castoria advertisement; did you, Kate? But I swear it makes me feel good all over. I'll read the patent inside if you say much."- Ne félj, én tudok fékezni, ha azt látnám, hogy túl sok a pénzem. Meg fogok állni, mihelyt egyszer elhagytam a Tisztességes Szegénység állomását. De hát mondd, nem szívörvendeztető dolog, ha az ember újra kezében tarthatja ezt a kedves öreg újságot. Heckler természetfölötti nagyságú betűkkel kiszedett nevével a cím alatt és alatta ezzel a felírással: A kerület legrégibb napilapja. Heckler, kinyújtott markával a vezércikk fölött, amely a város felvirágzásáról szól. Hát nem azt hiszi az ember, hogy odahaza van? A hirdetési rovat két hasábbal megnövekedett: látszik, hogy az üzletek jól mennek! És nézd meg a kelet-amerikai ügynökségek kedves öreg hirdetéseit! Milyen otthonos mindez. Soha nem gondoltam volna, hogy egy castor-hirdetésért hálát fogok adni a gondviselésnek. Te elhitted volna, Kate? Esküszöm, hogy boldoggá tesz. Ha sokat ellenkezel, még a belső oldalakat is elolvasom!
Kate smiled. The paper gave her a little pang of homesickness too. She had her own feeling for Topaz; but what reached her through the "Telegram's" lively pages was the picture of her mother sitting in her kitchen in the long afternoons (she had sat in the kitchen so long in the poor and wandering days of the family that she did it now by 'preference), gazing sadly out at white-topped Big Chief, and wondering what her daughter was doing at that hour. Kate remembered well that afternoon hour in the kitchen when the work was done. She recalled from the section-house days the superannuated rocker, once a parlor chair, which her mother had hung with skins and told off for kitchen service. Kate remembered with starting tears that her mother had always wanted her to sit in it, and how good it had been to see from her own hassock next the oven the little mother swallowed up in its deeps. She heard the cat purring under the stove, and the kettle singing; the clock ticked in her ear, and the cracks between the boards in the floor of the hastily built section-house blew the cold prairie air against her heels.Kate mosolygott. Az újság őbenne is felébresztette a honvágyat, ő is szerette Topázt; de a „Híradó” élő lapjai őbenne anyja emlékét idézték fel, amint a hosszú délutánokon konyhájá­ban üldögélt (annyit ült szegényes vándoréletében a konyhában, hogy most már megszokásból is ott maradt), bánatos tekintetet vetve a hóborította hegyormokra és azon tűnődve, hogy vajon hol van most és mit csinál a lánya. Kate-nek élénk emlékezetében maradtak ezek a délutáni órák. Különösen egy hintaszékre emlékezett vissza vasútépítési idejükből, amely egykor sza­lon­jukat díszítette, majd mikor végleg kikopott, kikerült a konyhába, ahol anyja prémekkel fedte be. Könnyek szöktek a szemébe, amikor visszaemlékezett rá, hogy az anyja hányszor kínálta meg őt üléssel benne, és amikor ő mégis ülve maradt a tűzhely melletti alacsony zsá­molyán, az öregasszony mint süllyedt el a vén bútordarab feneketlen mélységeiben. Hallotta, amint a tűz mellett dorombol a macska és zümmög a vizes fazék, tisztán hallotta az óra ketyegését és érezte, ahogy a sebtében felépített őrház rossz padozata rései között befújnak a hideg préri-szelek.
She gazed over Tarvin's shoulder at the two cuts of Topaz which appeared in every issue of the "Telegram," the one representing the town in its first year, the other the town of to-day, and a lump rose in her throat.Tarwin vállán áthajolva meglátta a két fametszetet, amelyek a „Híradó” minden számában megjelentek. Az egyik születése első évében ábrázolta a várost, a másik mai állapotában; szíve ellágyult.
"Quite a difference, isn't there?" said Tarvin, following her eye. "Do you remember where your father's tent used to stand, and the old section-house, just here by the river?" He pointed, and Kate nodded without speaking.- Micsoda különbség! - kiáltott fel Tarwin a leány tekintetét követve. - Emlékszel még, hogy hol állt apád sátra és emlékszel az öreg őrházra, közvetlenül a folyó mellett? - Rámutatott a képre, Kate hallgatagon intett feléje:
"Those were good days, weren't they? Your father wasn't as rich as he is now, and neither was I; but we were all mighty happy together."- Szép napok voltak azok, ugye? Az apád még nem volt olyan gazdag, mint ma és én még sokkal kevésbé, de boldogok és jókedvűek voltunk valamennyien.
Kate's thought drifted back to that time, and called up other visions of her mother expending her slight frame in many forms of hard work. The memory of the little characteristic motion with which she would shield with raised hand the worn young old face when she would be broiling above an open fire, or frying doughnuts, or lifting the stove-lid, forced her to gulp down the tears. The simple picture was too clear, even to the light of the fire on the face, and the pink light shining through the frail hand.Kate gondolatai újra visszakalandoztak a múltba, újabb és újabb emlékeket idézve fel anyjáról. Egy különösen jellegzetes mozdulatára emlékezett vissza élesen: amikor anyja a sparhert előtt állt főzőcskézve, fánkot sütve, vagy a parazsat élesztve és jobb kezét a homloka elé emelte, hogy fiatal és mégis oly öreg arcát megvédje a tűz izzó leheletétől. Tisztán látta maga előtt a képet, a tűz visszfényét az arcon és a rózsaszínű lángot, amint átsütött a vékony ujjak között.
"Hello!" said Tarvin, casting his eye up and down the columns, "they've had to put another team on to keep the streets clean. We had one. Heckler don't forget the climate either. And they are doing well at the Mesa House. That's a good sign. The tourists will all have to stop over at Topaz when the new line comes through, and we have the right hotel. Some towns might think we had a little tourist traffic now. Here's Loomis dining fifty at the Mesa the other day through express. They've formed a new syndicate to work the Hot Springs. Do you know, I shouldn't wonder if they made a town down there. Heckler's right. It will help Topaz. We don't . mind a town that near. It makes a suburb of it."- Halló! - kiáltotta Tarwin, aki nem bírt megválni olvasmányától. - Még egy fogatot vettek az utcatisztításra. Ez már a második. Heckler az időjárásról sem feledkezik el. A Mesa-szállo­dában pedig, úgy látszik, sok dolguk van az embereknek. Jó jel. Az utazók mind meg fognak állni Topázban, ha felépült az új vonal és lesz egy igazi szállodánk. Vannak városok, amelyek már most is megirigyelhetnék idegenforgalmunkat. A múltkor ötvenen ebédeltek a Mesában - sürgönyi megrendelésre. És egy új társaságot alapítottak a meleg források kiaknázására! Tudod, én nem csodálkoznám azon, ha ott egész új város keletkezne, Hecklernek igaza van, ez is csak fejlesztené Topázt. Nem félnénk tőle. Külvárosa lenne Topáznak!
He marked his sense of the concession implied in letting him stay that evening by going early; but he did not go so early on the following evening, and as he showed no inclination to broach forbidden subjects, Kate found herself glad to have him there, and it became a habit of his to drop in, in the evenings, and to join the group that gathered, with open doors and windows, about the family lamp. In the happiness of seeing visible effects from her labors blossoming under her eyes, Kate regarded his presence less and less. Sometimes she would let him draw her out upon the veranda, under the sumptuous Indian night nights when the heat-lightning played like a drawn sword on the horizon, and the heavens hovered near the earth, and the earth was very still. But commonly they sat within, with the missionary and his wife, talking of Topaz, of the hospital, of the Maharaj Kunwar, of the dam, and sometimes of the Estes children at Bangor. For the most part, however, when the talk was among the group, it fell upon the infinitesimal gossip of a sequestered life, to the irritation and misery of Tarvin.Tarwin hálából, hogy Kate megengedte neki, hogy eljöhessen hozzá, korán ment el aznap este; másnap este már valamivel későbben, és minthogy tisztességtudóan viselkedett és nem érintett tiltott témákat, Kate szívesen vette társaságát. Tarwin csakhamar megszokta, hogy esténként rendszeresen csatlakozzék a családhoz, amely nyitott ajtók és ablakok mögött csevegett a családi lámpa körül, Kate pedig, akit boldoggá tett az a tudat, hogy munkájának egyre kézzel­foghatóbb eredményei vannak, egyre kevésbé neheztelt Tarwinra. Néha együtt kiültek a verandára, a csodálatos indiai éjszakákon; a „Hővillámok”, mint tüzes kardok villantak fel a láthatáron, az égboltozat mélyen lecsüngött a földre és a föld hallgatott. De legtöbbször bent ültek a szobában, a misszionárius házaspár társaságában. Topázról, a kórházról, Kunwar maharadzsáról, a folyamszabályozási munkálatokról, néha pedig Estesek gyermekeiről beszél­getve. Tarwin bosszúságára azonban gyakran apró pletykákba fúlt a beszélgetés, amelyek elkerülhetetlen tartozékai az elfojtott kisvárosi életnek.
When the conversation lagged in these deeps he would fetch up violently with a challenge to Estes on the subject of the tariff or silver legislation, and after that the talk was at least lively. Tarvin was, by his training, largely a newspaper-educated man. But he had also been taught at first hand by life itself, and by the habit of making his own history; and he used the hairy fist of horse-sense in dealing with the theories of newspaper politics and the systems of the schools.Ha a beszélgetés ilyen medrekbe siklott át, Tarwin heves vitatkozásba kezdett Estessel, arra kényszerítve a misszionáriust, hogy elmondja vámokról és ezüst valutákról való véleményét; az a téma legalább tanulságos volt. Tarwin szorgalmas újságolvasásból nyerte képzettségét, a legfontosabb dolgokra azonban az élet tanította meg; a napilap-politikával és az iskolai módszerekkel szemben mindig érvényesíteni tudta a józan ész szőrös öklét.
Argument had no allurements for him, however; it was with Kate that he talked when he could, and oftenest, of late, of the hospital, since her progress there had begun to encourage her. She yielded at last to his entreaties to be allowed to see this paragon, and to look for himself upon the reforms she had wrought.Nem kedvelte azonban az üres vitákat és ahányszor csak tehette, félrevonta Kate-et, hogy elbeszélgessen vele a kórházban végzett munkájáról. Amióta látható eredményei mutatkoztak e munkának, Kate bátorsága is megnőtt. Megígérte Tarwinnak, hogy végre megmutatja neki „mintaintézetét”, hogy maga győződhessék meg a reformokról, amelyeket ott keresztülvitt.
Matters had greatly improved since the days of the lunatic and the "much-esteemed woman," but only Kate knew how much remained to be done. The hospital was at least clean and sweet if she inspected it every day, and the people in their fashion were grateful for kinder tending and more skilful treatment than they had hitherto dreamed of. Upon each cure a rumor went abroad through the country-side of a new power in the land, and other patients came; or the convalescent herself would bring back a sister, a child, or a mother with absolute faith in the power of the White Fairy to make all whole. They could not know all the help that Kate brought in the train of her quiet movements, but for what they knew they blessed her as they lay. Her new energy swept even Dhunpat Rai along the path of reform. He became curious in the limewashing of stonework, the disinfecting of wards, the proper airing of bedlinen, and even the destruction by fire of the bedsteads, once his perquisite, on which smallpox patients had died. Native-like, he worked best for a woman with the knowledge that there was an energetic white man in the background.Sok minden megváltozott a „gyógyíthatatlan őrült” és „a falujában nagybecsült asszony” ideje óta. De csak Kate volt vele tisztában, hogy mi mindennek kell még megváltoznia. A kórház most legalább tiszta volt, feltéve, hogy naponként megvizsgálta és a betegek a maguk módján hálásak voltak a jóságos és józan bánásmódért, amelyben most részük volt és amilyenről azelőtt álmodni sem mertek volna. Minden sikerült kezelésnek csakhamar szétment a híre az országban és újabb betegek jelentkeztek; vagy pedig a gyógyult beteg maga hozta el gyerme­két, nővérét, vagy anyját, akik már rendíthetetlenül meg voltak győződve a fehér tündér mindenható hatalmáról. Nem tudták ugyan megtalálni, hogy ez a doktorkisasszony valójában mennyit segít rajtuk nyugodt mozdulataival, de amit láttak, azért hálásak voltak. Még Dhunpat Rai-t is elragadta Kate friss energiája. Valóságos ambícióval látott neki a falak újramesze­lésének, szobák dezinficiálásának, ágynemű szellőztetésének és még akkor sem támasztott nehézségeket, amikor Kate elégettette a himlőben elhalt betegek ágyait, amelyeket azelőtt saját számlája javára eladott. Természetesen nem tévesztette el hatását az sem, hogy tudta, hogy egy igen erélyes fehér férfi áll Kate háta mögött, buzgó jóakarattal segítette tehát a leányt. Tarwin látogatásának és néhány tréfásan odavetett szónak megvolt a maguk hatása.
Tarvin's visit, and a few cheery words addressed to him by that capable outsider, supplied him with this knowledge. Tarvin could not understand the uncouth talk of the out-patients, and did not visit the women's wards; but he saw enough to congratulate Kate unreservedly. She smiled contentedly. Mrs. Estes was sympathetic, but in no way enthusiastic; and it was good to be praised by Nick, who had found so much to blame in her project.Tarwin nem értette meg a betegek tájszólásban előadott mondókáit és nem látogathatta meg a női osztályt, de azért eleget látott ahhoz, hogy őszintén gratuláljon Kate-nek. A lány elége­detten mosolygott. Mrs. Estes ugyan érdeklődött munkája iránt, de hiányzott belőle minden lelkesedés: jól esett neki tehát Nick dicsérete, akinek részéről azelőtt oly kevés helyesléssel találkozott terve.
"It's clean and it's wholesome, little girl," he said, peering and sniffing; "and you've done miracles with these jellyfish. If you'd been on the opposition ticket instead of your father I shouldn't be a member of the legislature."- Tisztaság van itt és jó levegő, kislány - mondta, miután mindent jól megnézett és körül­szimatolt -, és te valóságos csodákat tettél ezekkel a halvérűekkel. Ha az apád helyén te lettél volna ellenfelem a választásokon, ma nem lennék a törvényhozó testület tagja!
Kate never talked to him about that large part of her work which lay among the women of the Maharajah's palace. Little by little she learned her way about such portions of the pile as she was permitted to traverse. From the first she had understood that the palace was ruled by one Queen, of whom the women spoke under their breath, and whose lightest word, conveyed by the mouth of a grinning child, set the packed mazes humming. Once only had she seen this Queen, glimmering like a tiger-beetle among a pile of kincob cushions a lithe, black-haired young girl, it seemed, with a voice as soft as running water at night, and with eyes that had no shadow of fear in them. She turned lazily, the jewels clinking on ankle, arm, and bosom, and looked at Kate for a long time without speaking.Kate működésének arról a részéről, amely a maharadzsa női lakosztályaiban folyt le, soha nem beszélt Tarwinnak. Sokáig tartott, amíg eligazodott a palotának azokban a részeiben, amelyeket megnyitottak számára. Megtanulta, hogy az egész kastélyban egyetlenegy királyné uralkodik, akinek a nevét csak suttogva ejtették ki a többiek, s akinek leghalkabb parancsai is - ordító gyerekek adták őket tovább - mozgásba hozták az egész rajt. Csak egyetlenegyszer látta a királynét - csillogva és fehéren, mint egy szkarabeusz feküdt vánkosainak tömegei között - egy feketehajú ruganyos testű fiatal lány, oly lágyan csobogó hanggal, amilyen éjjel a források nesze és olyan szemekkel, amelyek nem tudták, mi a félelem. Lustán megfordult, bokáján, karján s mellén halkan megcsörrentek az ékszerek és hallgatag hosszú tekintetet vetett Kate-re.
"I have sent that I may see you," she said at last. "You have come here across the water to help these cattle?"- Üzentem, mert látni kívántam - mondta végül is. - Azért kelt át a tengeren, hogy ezen a söpredéken segítsen?
Kate nodded, every instinct in her revolting at the silver-tongued splendor at her feet.Kate bólintott; lelke mélyében heves ellenszenvet érzett a lábainál heverő ezüsthangú nő iránt.
"You are not married?" The Queen put her hands behind her head and looked at the painted peacocks on the ceiling.- Nincs férjnél, ugye? - kérdezte a királynő, feje alá tolva kezeit és a szoba mennyezetének festett páváit nézegetve.
Kate did not reply, but her heart was hot.Kate nem felelt, de szíve hevesen dobogott.
"Is there any sickness here?" she asked at last sharply. "I have much to do."- Beteg itt valaki? - kérdezte végül is éles hangon. - Kevés időm van.
"There is none, unless it may be that you yourself are sick. There are those who sicken without knowing it."- Nem, itt senki sem beteg, hacsak maga nem az. Vannak, akik betegek és nem tudnak róla.
The eyes turned to meet Kate's, which were blazing with indignation. This woman, lapped in idleness, had struck at the life of the Maharaj Kunwar; and the horror of it was that she was younger than herself.A királyné szemei Kate-re szegeződtek. Az elpirult a méltatlankodástól. Ez az asszony, aki semmittevéssel töltötte életét, Kunwar maharadzsa életére tör: Kate-et borzalom fogta el, ha arra gondolt, hogy Sitabhai fiatalabb őnála.
"Achcha," said the Queen, still more slowly, watching her face. "If you hate me so, why do you not say so? You white people love truth."- Akka! - mondta a királyné nagyon lassan, tekintetét le nem véve Kate arcáról. - Ha annyira gyűlöl engem, miért nem mondja meg. Ti fehérek szeretitek az igazságot.
Kate turned on her heel to leave the room. Sitabhai called her back for an instant, and, moved by some royal caprice, would have caressed her, but she fled indignant, and was careful never again to venture into that wing of the palace. None of the women there called for her services, and not one but several times, when she passed the mouth of the covered way that led to Sitabhai's apartments, she saw a little naked child flourishing a jewelled knife, and shouting round the headless carcass of a goat whose blood was flooding the white marble. "That,"said the women, "is the gypsy's son. He learns to kill daily. A snake is a snake, and a gypsy is a gypsy, till they are dead."Kate sarkon fordult, hogy elhagyja a szobát, de Sitabhai visszahívta és egy királyi szeszé­lyének engedve, megcsókolta volna, ha Kate nem hőköl ijedten vissza. Sietve eltávozott és gondja volt rá, hogy többé ne kerüljön el a palotának ebbe a részébe; az ott lakó asszonyok közül amúgy sem vette senki sem igénybe szolgálatait. Többször megtörtént, hogy át kellett haladnia a fedett folyosón, amely Sitabhai lakosztályaiba vezetett; ilyenkor nem egyszer találkozott egy meztelen fiúcskával, aki drágakő ékítette kését diadalujjongással verte bele egy kecske fejetlen törzsébe, amelynek vére elöntötte a fehér márványpadlót. - Ez - mondták az asszonyok -, a cigányasszony fia. Mindennap ölni tanul. A kígyó kígyó marad, a cigány cigány, utolsó leheletükig.
There was no slaughter of goats, singing of songs, or twangling of musical instruments in the wing of the palace that made itself specially Kate's own. Here lived, forgotten by the Maharajah and mocked by Sitabhai's maidens, the mother of the Maharaj Kunwar.A palotának abban a részében, amelyben Kate legtöbbet tartózkodott, nem hangzott ének, zene nem szólt, kecskéket nem öltek. Elhagyatottan, Kunwar maharadzsa anyja élt itten, akiről a király nem akart tudni, akit Sitabhai asszonyai kinevettek. Sitabhai mindent elrabolt tőle.
Sitabhai had taken from her by the dark arts of the gypsies, so the Queen's adherents said; by her own beauty and knowledge in love, they sang in the other wing of the palace all honor and consideration due to her as the Queen Mother. There were scores of empty rooms where once there had been scores of waiting-women, and those who remained with the fallen Queen were forlorn and ill-favored. She herself was a middle-aged woman, by Eastern standards; that is to say, she had passed twenty-five, and had never been more than ordinarily comely.- A cigányok ördögi bűvészetével - mondták a királyné hívei -, szépségével és szerelme hatalmával - állította az ellenpárt. Ahol azelőtt nyüzsgött az élet, most üres termek tátongtak; rossz szemmel nézték az udvarnál azokat, akik kitartottak a kegyvesztett királyné mellett. A ki­rályné maga keleti fogalmak szerint középkorú asszony volt; annyit jelentett ez, hogy huszon­öt éves lehetett körülbelül. Látszott rajta, hogy fiatalabb korában sem lehetett különö­sebben szép.
Her eyes were dull with much weeping, and her mind was full of superstitions fears for every hour of the night and the day, and vague terrors, bred of loneliness, that made her tremble at the sound of a footfall. In the years of her prosperity she had been accustomed to perfume herself, put on her jewels, and with braided hair await the Maharajah's coming. She would still call for her jewels, attire herself as of old, and wait amid the respectful silence of her attendants till the long night gave way to the dawn, and the dawn showed the furrows on her cheeks. Kate had seen one such vigil, and perhaps showed in her eyes the wonder that she could not repress, for the Queen Mother fawned on her timidly after the jewels had been put away, and begged her not to laugh.Szemei zavarosak voltak a sok sírástól és lelke tele volt babonákkal; a napnak és az éjszaká­nak minden órája újabb félelmeket jelentett számára; magányában a legkisebb zaj is, egy becsapódó ajtó, remegő félelemmel töltötte el. Azelőtt, boldogsága éveiben megszokta, hogy illatosítsa magát, felrakja ékszereit és befonva haját megvárja a maharadzsa jöttét. Most is esténként felékesítette magát, felaggatta ékszereit és ünnepélyesen hallgató kísérete közepette átvirrasztotta az éjszakát, a hosszú éjszakát, míg a beköszöntő hajnal szürkére nem festette kendőzött arcát. Kate egyszer részt vett egy ilyen virrasztásban és talán szemei nem tudták eltitkolni, hogy mennyire érthetetlen mindez számára, mert az anyakirályné, miután levetette ékszereit, félénken magához intette és megkérte, hogy ne nevesse ki.
"You do not understand, Miss Kate," she pleaded. "There is one custom in your country and another in ours; but still you are a woman, and you will know."- Maga nem értheti ezt meg, Miss Kate - mondta siránkozó hangon. - Minden országnak más szokásai vannak. De maga is csak nő és majd eljön az idő, mikor meg fog engem érteni.
"But you know that no one will come," Kate said tenderly.- De hiszen felséged tudja, hogy a maharadzsa nem fog eljönni - felelte Kate gyengéd, baráti hangon.
"Yes, I know; but no, you are not a woman, only a fairy that has come across the water to help me and mine."- Igen, tudom, de... de maga mégsem nő, maga egy tündér, aki átjött a vizeken, hogy rajtam és enyéimen segítsen.
Here again Kate was baffled. Except in the message sent by the Maharaj Kunwar, the Queen Mother never referred to the danger that threatened her son's life. Again and again Kate had tried to lead up to the subject to gain some hint at least, of the nature of the plot.Kate meg volt lepve. Az egy üzenet kivételével, amelyet Kunwar maharadzsa hozott számára annak idején, soha egy szó nem árulta el, hogy a királynő félti fia életét. Kate gyakran megkísérelte, hogy erre a tárgyra terelje a beszédet; szeretett volna valamennyire tájékozódni, hogy milyen veszélyről is van szó, de minden kísérlete hiábavaló volt.
"I know nothing," the Queen would reply "Here behind the curtain no one knows anything. Miss Kate, if my own women lay dead out there in the sun at noon," she pointed downward through the tracery of her window to the flagged path below, "I should know nothing. Of what I said I know nothing; but surely it is allowed," she lowered her voice to a whisper, "oh, surely it is allowed to a mother to bid another woman look to her son. He is so old now that he thinks himself a man, and wanders far, and so young that he thinks the world will do him no harm. Ahi! And he is so wise that he knows a thousand times more than I: he speaks English like an Englishman. How can I control him with my little learning and my very great love? I say to you, Be good to my son. That I can say aloud, and write it upon a wall, if need were. There is no harm in that. But if I said more, look you, the plaster between the stones beneath me would gape to suck it in, and the wind would blow all my words across to the villages. I am a stranger here a Rajputni from Kulu, a thousand thousand coss away. They bore me here in a litter to be married in the dark they bore me for a month; and except that some of my women have told me, I should not know which way the home wind blows when it goes to Kulu. What can a strange cow do in the byre? May the gods witness."- Nem tudok semmit! - szokta mondani a királyné. - E mögött a függöny mögött senki sem tud semmit. Miss Kate, ha a szolgálónőim valamennyien itt feküdnének holtan - kezeivel az ablak rácsán át a kövezett ösvényre mutatott - én soha nem tudnám meg. Amit most mondtam, arról sem tudok. De - tette suttogva hozzá -, de nem lehet bűn, ha egy anya egy másik asszony védel­mébe helyezi fiát. Ő már elég öreg arra, hogy férfinek tartsa magát és kimenjen a nagy­világba és még elég fiatal, hogy megcsalják. Ah! És olyan bölcs, hiszen ezerszerte többet tud, mint én, és úgy beszél angolul, mint egy született angol. Hogy tudjak vigyázni rá én, aki oly keveset tudok, és olyan nagyon szeretem. Ezért kérem magát, legyen jó a fiamhoz. Hiszen mondhatnám ezt hangosan is, hiszen felírhatnám ezt a falakra is, ha szükséges! Ez nem bűn. De lássa, ha többet mondanék, lábaim alatt a padló felszíná és a szél széjjel hordaná szavaimat a falvak közé. Itt idegen vagyok - Kuluból jöttem, ezer és ezer mérföldnyi távolságból. Zárt palankínban hoztak engem ide a nász előtt - egy teljes hónapig ültem a sötétben és ha a szolgálónőim nem mondták volna meg, azt sem tudnám, hogy merre fúj a szél Kulu felé. Mit tehet egy idegen tehén az ő istállóikban! Hadd fogják pártját az istenek!
"Ah, but tell me what you think?"- De mondja meg legalább nekem, hogy milyen veszélyre gondol?
"I think nothing," the Queen would answer sullenly. "What have women to do with thinking? They love and they suffer. I have said all that I may say. Miss Kate, some day you will bear a little son. As you have been good to my son, so may the gods be good to yours when that time comes, and you know how the heart is full of love."- Nem gondolok semmire - felelte a királyné mogorván. - Asszonyok nem gondolkodnak. Szeretnek és szenvednek. Elmondtam mindent, amit elmondhatok. Miss Kate, maga is jó volt az én fiamhoz, olyan jók legyenek az Istenek a magáéhoz, amikor eljön az idő és meg fogja tudni, hogy mennyi szeretet fér egy anyaszívbe.
"If I am to protect him, I must know. You leave me in the dark."- Ha azt akarja, hogy megvédjem, tudnom kell, hogy mi elől. Így sötétben tapogatódzom.
"And I also am in the dark and the darkness is full of danger."- Én is sötétségben élek s a sötétség tele van veszélyekkel.
TARVIN himself was much about the palace, not only because he perceived that it was there he might most hopefully keep his ear to the ground for news of the Naulahka, but because it enabled him to observe Kate's comings and goings, and with his hand ready for a rapid movement to his pistol-pocket.Tarwin sokat tartózkodott a kastélyban, nemcsak azért, mert azt remélte, hogy ott hall leg­előbb hírt Naulahkáról, hanem mert így ellenőrizhette legjobban Kate-et, védő keze és pisz­tolya itt voltak legközelebb hozzá.
His gaze followed her at these times, as at others, with the longing look of the lover; but he said nothing, and Kate was grateful to him. It was a time, as it seemed to him, to play the part of the Tarvin who had carried water for her long ago at the end of the section; it was a time to stand back, to watch, to guard, but not to trouble her.A szerelmesek sóvárgó tekintetével leste a lány alakját; de nem beszélt szerelméről és Kate hálás volt érte. Tarwin úgy érezte, hogy újra eljött az idő, amikor régi szerepét kell eljátszania a lány mellett, mint abban az időben, amikor az épülő vasútvonal mentén vizet hordott utána és házimunkáiban segédkezett, a háttérben kellett állnia, vigyáznia rá, de zavarnia nem szabadott.
The Maharai Kunwar came often under his eye, and he was constantly inventing amusing things for him to do remote from Sitabhai's court-yard; but the boy would occasionally break away, and then it was Tarvin's task to go after him and make sure that he came to no harm. One afternoon when he had spent some time in coaxing the child away, and had finally resorted to force, much to the child's disgust, a twelve-foot balk of teak-wood, as he was passing out under an arch in process of repair, crashed down from the scaffolding just in front of Fibby's nose. The horse retired into the court-yard on his hind legs, and Tarvin heard the rustle of the women behind the shutters.Kunwar maharadzsával találkozott gyakran a kastélyban. Tarwin fáradhatatlan szívóssággal eszelt ki számára egyre új és új játékokat, amikkel távol tarthatja Sitabhai udvarától; de így is gyakran kisiklott kezei közül a fiú s ilyenkor Tarwinnak követnie kellett őt és vigyáznia, hogy ne történjék bántódása. Valamelyik délután, amelyet nagy részben azzal töltött el, hogy előbb szépszerével, majd végül erőszakkal magánál tartotta a herceget, Tarwint majd agyonütötte egy tizenkét láb hosszú teák-fából való palló, amely egy javítás alatt levő kapu deszka-állványáról zuhant le közvetlenül Fibby orra előtt. A ló ijedten hátrált vissza az udvarba; a függönyök mögött asszonyi suttogás hallatszott.
He reflected on the incurable slackness of these people, stopped to swear at the workmen crouched on the scaffolding in the hollow of the arch, and went on. They were no less careless about the dam, it was in the blood, he supposed, for the head man of a coolie-gang, who must have crossed the Amet twenty times, showed him a new ford across a particularly inviting channel, which ended m a quicksand; and when Tarvin had flung himself clear, the gang spent half the day in hauling Fibby out with ropes. They could not even build a temporary bridge without leaving the boards loose, so that a horse's hoof found its way between; and the gangs seemed to make a point of letting bullock-carts run down the steep embankments into the small of Tarvin's back, when, at infrequent intervals, that happened to be turned.Tarwin ingerülten átkozódott a hinduk javíthatatlan hanyagsága miatt, majd jól összeszidta a deszkaállványon guggoló munkásokat és tovább lovagolt. Ilyen hanyagsággal a saját munkásainál is találkozott minduntalan - úgy látszik, ez már a vérében van ennek a népnek. Így pl. az egyik kulicsapat vezetője, aki már legalább hússzor kelt át az Ameten, egy új gázlót mutatott neki a folyón; de amikor Tarwin megkísérelte az átkelést, futóhomokba süppedt; az amerikai nagy nehezen kikászmálódott belőle, de a kulicsapat egy teljes félnapig dolgozott, míg kötelekkel partra tudta vonszolni a szegény Fibbyt. Még egy ideiglenes hidat sem tudtak úgy felütni, hogy a laza pallók között ne akadt volna bele minduntalan Tarwin lovának lába. És különös tehetségük volt rá, hogy a meredek parton bivalyfogatokat gurítsanak le, egyenesen Tarwin háta irányába, ha az véletlenül - ami elég ritkán esett meg - ezt a testrészét fordította feléjük.
Tarvin was filled with great respect for the British Government, which worked on these materials, and began to understand the mild-faced melancholy and decisive views of Lucien Estes about the native population, as well as to sympathize more keenly than ever with Kate.Tarwin kezdett bámulatot érezni az angol kormány iránt, amely ezzel az anyaggal dolgozni tud, és Lucien Estesnek a bennszülöttekről való melankolikus véleményét is megértette már, mint ahogy Kate részvétét is jobban tudta most méltányolni.
This curious people were now, he learned with horror, to fill the cup of their follies by marrying the young Maharaj Kunwar to a three-year-old babe, brought from the Kulu hills, at vast expense, to be his bride. He sought out Kate at the missionary's, and found her quivering with indignation. She had just heard.Ez a különös nép most azzal akarta betetőzni őrültségeit, hogy megházasította Kunwar maharadzsát. A menyasszony egy hároméves gyermek volt, akit óriási költséggel hozattak le a messzi Kulu-dombokról. Tarwin, mihelyt meghallotta a hírt, elrohant a missziós házba, ahol Kate-et, aki már tudta az újságot, a legnagyobb felháborodásban találta.
"It's like them to waste a wedding where it isn't wanted," said Tarvin, soothingly. Since he saw Kate excited, it became his part to be calm. "Don't worry your overworked head about it, Kate. You are trying to do too much, and you are feeling too much. You will break down before you know it, from sheer exhaustion of the chord of sympathy."- Ez is rájuk vall - mondta Tarwin -, lakodalmat ülni, amikor arra semmi szükség. - Most, hogy Kate izgatott volt, neki nyugodtnak kellett maradnia. - Neked elég gondod van már Kate, ne törődj vele. Te túl sokat dolgozol és nagyon is sokat kívánsz magadtól. Hiszen tönkretesz ez a túlságos együttérzés!
"Oh, no!" said Kate. "I feel quite strong enough for anything that may come. I mustn't break down. Think of this marriage coming on. The Maharaj will need me more than ever. He has just told me that he won't get any sleep for three days and three nights while their priests are praying over him."- Ó nem! - felelte Kate. - Elég erősnek érzem magamat, bármi jöjjön is. Nem szabad kidőlnöm. Gondolj csak erre a házasságra! A maharadzsának nagyobb szüksége lesz rám, mint valaha. Épp most mondta nekem, hogy három nap és három éjjel nem szabad aludnia, ami alatt a papok imádkoznak fölötte.
"Crazy! Why, it's a quicker way of killing him than Sitabhai's. Heavens! I daren't think of it. Let's talk of something else. Any papers from your father lately? This kind of thing makes Topaz taste sort of good."- Őrület! Így talán még gyorsabban megölik, mint Sitabhai. Jóságos atyaúristen! Hiszen ez szinte elképzelhetetlen. Beszéljünk valami másról. Nem kaptál újabb újságokat az apádtól? Az ilyen históriák még jobban felkeltik az emberben a honvágyat.
She gave him a package received by the last post, and he fell silent as he ran his eye hastily over a copy of the "Telegram" six weeks old; but he seemed to find little comfort in it. His brows knitted.Kate átnyújtott neki egy keresztkötés alatt érkezett küldeményt és Tarwin azonnal elhallgatva belemélyedt a hathetes újságokba. De úgy látszik, nem nagy örömet talált bennük. Homloka összeráncolódott.
"Pshaw!" he exclaimed with irritation, "this won't do!"- Atyaúristen, ez így lehetetlenség! - kiáltotta ingerülten.
"What is it?"- Mi történt?
"Heckler bluffing about the Three C.'s, and not doing it well. That isn't like Jim. He talks about it as a sure thing as hard as if he didn't believe in it, and had a private tip from somewhere that it wasn't coming after all. I've no doubt he has. But he needn't give it away to Rustler like that. Let's look at the real-estate transfers. Ah! that tells the story," he exclaimed excitedly, as his eye rested on the record of the sale of a parcel of lots on G street. "Prices are going down away, 'way down. The boys are caving. They're giving up the fight."- Heckler csak úgy dobálódzik a C. C. C.-vel; de milyen ügyefogyottan csinálja! Az ember nem ezt várná Jimtől. Olyan határozottan beszél róla, mintha maga sem hinne benne, mintha bizalmas közléseket kapott volna, hogy nem fog sikerülni a tervünk. Igen, bizonyára így van. De azért nem lenne szabad ennyire elhagynia magát - már csak Rustlerre való tekintettel sem. Nézzük csak meg az ingatlanforgalmat. Aha, itt van a kutya elásva - kiáltotta izgatottan. - Az árak zuhannak, a G.-utcai telkeket nevetséges árakon kínálják. A fiúk kishitűek lettek. Úgy látszik, feladták a harcot!
He leaped up and marched about the room nervously.Felkelt és idegesen járkált fel és alá a szobában.
"Heavens! if I could only get word to them!"- Atyaúristen! Ha beszélhetnék velük, ha elmondhatnám nekik!
"Why what, Nick? What word do you want to send them?"- Mit akarsz nekik elmondani, Nick?
He pulled himself up instantly.Tarwin azonnal visszanyerte önuralmát.
"To let them know that I believe in it," he said. "To get them to hold on."- Azt, hogy én nem vesztettem el a hitemet. Hogy nem szabad engedni!
"But suppose the road doesn't come to Topaz, after all. How can you know, away off here in India?"- De gondolj arra, hogy hátha mégsem építik meg a vasutat. Mit tudhatsz te itt Indiában ezekről a dolgokról!?
"Come to Topaz, little girl!" he shouted. "Come to Topaz! It's coming if I have to lay the rails I"- Gyere vissza Topázba, kislány - ordította Tarwin. - Gyere vissza Topázba. A C. C. C. fel fog épülni, még ha magamnak kellene is saját kezűleg lerakni a síneket!
But the news about the temper of the town vexed and disconcerted him notwithstanding, and after he left Kate that night he sent a cable to Heckler, through Mrs. Mutrie, desiring her to forward the despatch from Denver, as if that were the originating office of the message.Mindazonáltal a város rossz hangulata meglehetősen izgatta és zavarta Tarwint. A missziós házból hazamenet még az éjszaka sürgönyt küldött Hecklernek, Mrs. Mutrie útján, akinek Denverből kellett azt feladnia Tarwin nevében. A sürgöny így szólt:
HECKLER, TOPAZ. Take a brace, for God's sake! Got dead cinch on Three C.'s. Trust me, and loom like . TARVIN.„Heckler, Topáz. Ne lógasd a fejedet, áldjon meg az Isten! Bízzál a C. C. C.-ben. Bízzatok bennem, legyetek bátrak, Tarwin.”
CHAPTER XIV.TIZENNEGYEDIK FEJEZET.
Because I sought it far from men
In deserts and alone,
I found it burning overhead,
The jewel of a throne.
Because I sought I sought it so
And spent my days to find,
It blazed one moment ere it left
The blacker night behind.
The Crystals of Iswara.
A CITY of tents had grown up in three days without the walls of Rhatore a city greened with far-brought lawns of turf, and stuck about with hastily transplanted orange-trees, wooden lampposts painted in gaudy colors, and a cast-iron fountain of hideous design. Many guests were expected at Rhatore to grace the marriage of the Maharaj Kunwar barons, princes, thakurs, lords of waste fortresses and of hopeless crags of the North and the South, fiefs from the fat, poppy-blazoned plains of Mewar, and brother rajahs of the King. They came accompanied by their escorts, horse and foot.Három napon belül Rhatore falai körül egy zölden csillogó sátortábor keletkezett, amelynek utcáit messziről hozott pázsitdarabokkal takarták le, közöttük sebtében elültetett narancsfák virultak, tarkán befestett, fából faragott lámpások álltak a sarkokon, s a közepén egy groteszk formájú, öntöttvasból készült szökőkút. Kunwar maharadzsa házasságára sok előkelő vendég érkezett Rhatoréba, bárók, hercegek, thakurok, akik hatalmas várak és nyomorúságos falvak fölött uralkodtak; összesereglettek észak és dél összes nagyurai és eljöttek a kövér pipacs­földek­től tarkálló mewari síkság rajáhi is, a király hűbéresei. Mindegyik elhozta magával nagy kíséretét, számtalan embert és lovat.
In a land where genealogies, to be respectable, must run back without a break for eight hundred years, it is a delicate matter not to offend; and all were desperately jealous of the place and precedence of their neighbors in the camp. Lest the task should be too easy, the household bards of the princes came with them, and squabbled with the court officials of Gokral Seetarun. Behind the tents stretched long lines of horse-pickets, where the fat pink-and-blue-spotted stallions neighed and squealed at one another, under their heavy velvet trappings, all day long; and the ragged militia of twenty tiny native states smoked and gambled among their saddles, or quarrelled at the daily distribution of food furnished by the generosity of the Maharajah. From hundreds of miles about, vagrant and mendicant priests of every denomination had flocked into the city, and their salmon-colored raiment, black blankets, or ash-smeared nudity gave Tarvin many minutes of untrammelled entertainment as he watched them roaming fearlessly from tent to tent, their red eyes rolling in their heads, alternately threatening or fawning for gifts. The rest-house, as Tarvin discovered, was crammed with fresh contingents of commercial travellers. His Highness was not likely to pay at such a season, but fresh orders would be plentiful. The city itself was brilliant with coats of pink-and-white lime-wash, and the main streets were obstructed with the bamboo scaffoldings of fireworks. Every house-front was swept and newly luted with clean mud, and the doorways were hung with marigolds and strings of jasmine-buds. Through the crowds tramped the sweating sweetmeat-dealers, venders of hawks, dealers in cheap jewelry and glass bracelets and little English mirrors, while camels, loaded with wedding gifts of far-off kings, ploughed through the crowd, or the mace-bearers of the state cleared a path with their silver staves for the passage of the Maharajah's carriages. Forty barouches were in use, and, as long as horse-flesh held out, or harness could be patched with string, it did not beseem the dignity of the state to provide less than four horses to each. As these horses were untrained, and as the little native boys, out of sheer lightness of heart, touched off squibs and crackers at high noon, the streets were animated.Egy országban, ahol mindenki, aki tart magára valamit, legalább nyolcszáz évre visszamenő­leg hibátlanul ki tudja mutatni családfáját, természetesen igen kényes dolog a rangkérdés; mindenki irigy féltékenységgel leste szomszédja elhelyezkedését a sátortáborban. Hogy a feladatot még megnehezítsék, mindenki magával hozta házi költőjét, akik valamennyien csakhamar összeverekedtek Gokral Seetarun hivatalos énekeseivel. A sátrak mögött végtelen sorokban cölöpök voltak beverve, a lepányvázott, kékes és vöröses foltokkal tarka csődörök szakadatlanul nyerítettek és kapálództak földig érő bársony nyeregtakarójuk alatt; húsz különböző államocskának testőrsége pipázott és kártyázott a nyergek között, a maharadzsa által szétosztott ételeken és italokon veszekedve. Vándorló koldusbarátok, akik a legkülön­bözőbb felekezetekhez tartoztak, sereglettek össze több száz mérföldnyi körzetből. Tarwin érdeklődve nézegette lazacszínű ruháikat, fekete takaróikat, és hamuval beszórt, szennyes, mezítelen testüket, amint félelem nélkül, szikrázó vörös szemekkel vonultak egyik sátortól a másikhoz, hol könyörgésekkel, hol fenyegetésekkel csalva ki az adományokat. A menedékház is egyszeriben megtelt frissen érkezett ügynökök hadseregével. Nem volt ugyan valószínű, hogy őfelsége ezt az időpontot fogja felhasználni, hogy kifizesse adósságait, de új rendelések nem maradhattak el. A város maga újonnan be volt festve, fehér és rózsaszín színekben ragyogott, a főutcákban a tűzijáték céljaira felépített számtalan bambuszállvány akadályozta a forgalmat. A házak utcai frontja tisztára volt seperve és szépen kimeszelve, a kapuk fölött jázminkoszorúk lógtak, utcai árusok dolgoztak mindenütt izzadva a nyüzsgő tömeg között, édességeket, üveggyöngyöket, olcsó ékszereket, angol tükröket és sólymokat kínálva, súlyos terhekkel megrakott tevék himbálództak el a házak között; néha feltűntek a maharadzsa kengyelfutói, ezüst pálcikáikkal helyet teremtve a királyi fogatok részére. Negyven hinta állt az udvartartás rendelkezésére, és amíg a lovak bírták, s amíg volt kötél, amellyel össze­kötöz­hették a szerszámokat, a király méltóságán alulinak tartotta volna, hogy négy lónál kevesebbet fogasson a kocsik elé. Minthogy ezek a lovak még nagyrészt tanulatlanok voltak és minthogy Rhatore bennszülött ifjúsága szíve nagy boldogságában már világos nappal is tűzijátékokkal mulatozott, az utcakép meglehetősen mozgalmas volt.
The hill on which the palace stood seemed to smoke like a volcano, for the little dignitaries came without cessation, each expecting the salute of cannon due to his rank. Between the roars of the ordnance, strains of uncouth music would break from the red walls, and presently some officer of the court would ride out of one of the gates, followed by all his retinue, each man gorgeous as a cock-pheasant in spring, his moustache fresh oiled, and curled fiercely over his ears; or one of the royal elephants, swathed in red velvet and bullion from shoulder to ankle, would roll out under the weight of his silver howdah, and trumpet till the streets were cleared for his passage. Seventy elephants were fed daily by the King no mean charge, since each beast consumed as much green fodder daily as he could carry on his back, as well as thirty or forty pounds of flour. Now and again one of the monsters, maddened by the noise and confusion, and by the presence of strange rivals, would be overtaken with paroxysms of blind fury. Then he would be hastily stripped of his trappings, bound with ropes and iron chains, hustled out of the city between two of his fellows, and tied down half a mile away by the banks of the Amet, to scream and rage till the horses in the neighboring camps broke their pickets and stampeded wildly among the tents. Pertab Singh, commandant of his Highness 's body-guard, was in his glory. Every hour of the day gave him excuse for charging with his troop on mysterious but important errands between the palace and the tents of the princes. The formal interchange of visits alone occupied two days. Each prince with his escort would solemnly drive to the palace, and half an hour later the silver state barouche and the Maharajah himself, jewelled from head to heel, would return the visit, while the guns gave word of the event to the city of houses and to the city of tents. When night fell on the camp there was no silence till near the dawn, for strolling players, singers of songs, and tellers of stories, dancing-girls, brawny Oudh wrestlers, and camp-followers beyond counting, wandered from tent to tent making merry. When these had departed, the temples in the city sent forth the hoarse cries of conchs, and Kate, listening, seemed to hear in every blast the wail of the little Maharaj Kunwar, who was being prepared for his marriage by interminable prayers and purifications. She saw as little of the boy as Tarvin did of the King. In those days every request for an audience was met with, "He is with his priests." Tarvin cursed all the priests of Rhatore, and condemned to every variety of perdition the hangdog fakirs that prowled about his path.A domb, amelyen a kastély állt, mintha füstölgő vulkánná változott volna át: szakadatlanul újabb és újabb főúri vendégek érkeztek, valamennyien megkövetelték a rangjuknak megfelelő ágyúlövés-üdvözleteket. Ha az ágyúk egy-egy pillanatra elhallgattak, rikoltó zene hangzott fel azonnal a vörös falakról; itt-ott kinyílt egy kapu, tisztek lovagoltak ki rajtuk, egész ezredükkel a hátuk mögött, a legénység ünnepi díszben pompázott, mint tavasszal a fajdkakasok, frissen olajozott bajszuk harciasan simult a fülük mögé. A királyi elefántok ünnepélyes léptekkel söpörték végig az utakat, sarkig érő, aranyhímzésű, bíborvörös bársony takaróikon csillogtak az ezüst hordszékek, harsány trombitaszóval tisztították meg maguk előtt az utat. Hetven elefántot látott el naponta a király, ami nem volt kis kiadás, minthogy mindegyike naponkint annyi zöldtakarmányt fogyasztott el, amennyi a hátán elfért, ezenfelül pedig legalább harminc vagy negyven font lisztet. A lárma, és rikoltozás vagy az idegen riválisok jelenléte néha meg­vadí­totta ezeket a szörnyetegeket; ilyenkor sietve leszaggatták róluk a takarót, megkötözték és megláncolták őket és két józanabb társuk kíséretében félmérföldnyire kivezették a városból az Amet folyóhoz, ahol aztán dühönghettek és ordíthattak, ahogy a torkukon kifért. A szomszé­dos sátorvárosban ilyenkor a lovak kirángatták a cölöpöket, és vadul vágtattak fel-alá a sátrak között. Pertab Singh, őfensége testőrségének parancsnoka most elemében volt. A napnak minden órájában alkalmat talált rá, hogy csapatának élén titokzatos rendeltetéssel ide-oda vágtasson a kastély és a hercegek sátrai között. A látogatások és viszontlátogatások két teljes napot vettek igénybe. Mindegyik herceg egész kíséretével ünnepélyesen elhajtatott a kas­tély­ba, fél órával később a maharadzsa ezüst kocsijában, tetőtől talpig ékszerekkel teleaggatva, viszonozta a látogatást, mialatt az ágyúk ünnepélyesen közölték az eseményt a kővárossal és a sátorvárossal. Szinte hajnalig tartott megszakítás nélkül a zenebona; éjszakánkint vándorzené­szek, énekesek, mesemondók, táncosnők, díjbirkózók jártak sátorról sátorra szerencsét próbálni. S ha végre elült a világi zaj, a város templomaiból kihallatszott a kagylók fülsiketítő csikorgása - és Kate-nek úgy rémlett, mintha Kunwar maharadzsa jajveszékelne a falak mögül, ahol végeláthatatlan imádkozásokkal és tisztulási szertartásokkal készítették elő a kisfiút közeli házasságára. Kate nem tudott most a herceg közelébe férkőzni, mint ahogy Tarwin is hiába kereste a királyt. Valahányszor kihallgatásra jelentkezett, azzal utasították el, hogy „a papokkal van”. Tarwin elátkozta Rhatore összes papjait, válogatott pokolba kívánva a fakírokat is, akik pillanatonkint az útjába kerültek.
"I wish to goodness they'd come to a point with this fool business," he said to himself. "I haven't got a century to spend in Rhatore."- Adná az Isten, hogy már vége lenne ennek az őrületnek! - mondta magában. - Nincs még egy évszázadom Rhatore számára.
After nearly a week of uninterrupted clamor, blazing sunshine, and moving crowds clad in garments the colors of which made Tarvin's eyes ache, there arrived, by the same road that had borne Kate to the city, two carriages containing five Englishmen and three Englishwomen, who, later, walked about the city with lack-lustre eyes, bored by the official duty which compelled them to witness in the hot weather a crime which it was not only beyond them to hinder, but to which they were obliged to lend their official patronage.Közel egy hétig tartó szakadatlan zenebona és égető napfény után, amely megsüketítette és megvakította Tarwint, az úton, amelyen Kate érkezett a városba, két kocsi futott be öt angol férfiból és három angol nőből álló rakományával. Az újonnan érkezettek közönyös tekintettel vándoroltak végig a városon, látható rokonszenvvel teljesítve hivatalos kötelességüket, amely arra kényszerítette őket, hogy jelenlétükkel jóváhagyjanak egy bűnt, amelyről - ha már nem tudták megakadályozni - legszívesebben nem vettek volna tudomást.
The agent to the Governor-General that is to say, the official representative of the Viceroy in Rajputana had some time before represented to the Maharajah that he might range himself in the way of progress and enlightenment by ordering that his son should not be given in marriage for another ten years. The Maharajah, pleading the immemorial custom of his land and the influence of the priests, gilded his refusal by a generous donation to a women's hospital in Calcutta which was not in want of funds.A főkormányzó kiküldötte - az alkirály hivatalos rajputanai követe - röviddel ezelőtt annak a reményének adott kifejezést a maharadzsa előtt, hogy civilizált uralkodóhoz illően szakítani fog a gyermekházasságok barbár szokásaival és el fogja rendelni, hogy fiát az elkövetkező 10 év alatt nem szabad megházasítani. A király az ősrégi szokásra és a papság befolyására hivat­kozva megtagadta a kérést, egyidejűleg nagylelkű pénzadományt küldött az amúgy is gazdag kalkuttai női kórháznak, hogy így édesítse meg valamennyire a visszautasítás keserűségét.
For his own part, Tarvin could not comprehend how any government could lend its countenance to this wicked farce, calling itself a marriage, which was presently to be played out with the assistance of two children. He was presently introduced to the agent of the Governor-General, who was anxious to learn more about the damming of the Amet. To be asked about the damming of the Amet, when he was making no more progress than at present with the Naulahka, seemed to Tarvin, however, the last touch of insult, and he was not communicative, asking the agent, instead, a number of urgent questions about the approaching infamy at the palace. The agent declaring the marriage to be a political necessity, the destination suggested by Tarvin for political necessities of this sort caused the official to stiffen, and to look this wild American up and down with startled curiosity. They parted on poor terms.Ami Tarwint illeti, nem tudta megérteni, hogy a világnak bármilyen kormánya hogy nézheti nyugodt szemmel ezt az istenkáromló komédiát, melyet két tehetetlen gyermekkel játszanak el. Épp most mutatták be a főkormányzó kiküldöttjének, aki égett a vágytól, hogy közelebbi részleteket tudjon meg az Amet szabályozási munkálatairól. De Tarwin úgy találta, hogy ez az érdeklődés most, amikor épp oly kevéssé haladt előre az Amettel, mint amilyen eredménytele­nek voltak a Naulahka utáni kutatásai, személyes sértés számba megy; szűkszavúan válaszolt a követnek, ezzel szemben kérdésekkel árasztva őt el a herceg házasságát illetően. Miután ez elmagyarázta neki, hogy a házasság politikai szükségszerűség, Tarwin nem tudott ellenállni annak a kényszernek, hogy elmondja az effajta politikai szükségszerűségekről való vélemé­nyét, aminek következtében a hivatalnok láthatóan elhidegült, hirtelen támadt érdeklődéssel alaposan szemügyre véve a faragatlan amerikait. Búcsújuk nem volt valami szívélyes.
With the rest of the party Tarvin was more at ease. The agent's wife, a tall brunette, belonging to one of those families which from the earliest days of the East India Company have administered the fortunes of India, solemnly inspected Kate's work at the hospital; and being only a woman, and not an official, was attracted, and showed that she was attracted, by the sad-eyed little woman who did not talk about her work. Therefore Tarvin devoted himself to the amusement and entertainment of the agent's wife, and she pronounced him an extraordinary person. "But, then, all Americans are extraordinary, you know, though they're so clever."A társaság többi tagjával jobban megfért. A követ felesége, egy barna, magas növésű hölgy, akinek családja egyike volt azoknak, akik a Kelet-Indiai Társaság fennállása óta elsőként vettek részt India kormányzásában, ünnepélyesen meglátogatta Kate kórházát. Minthogy nem hivatalos kiküldetésben járt és minthogy asszony volt, nem titkolt szimpátiát érzett a szomorú szemű kis amerikai leány iránt, aki oly kevés szót vesztegetett munkájáról. Ez elég ok volt Tarwinnak arra, hogy az elkövetkező napokban a résztvevő hölgy mulattatásának és felvidítá­sának szentelje idejét. Különös egy ember ez az amerikai - mondta ez -, de úgy látszik, minden amerikainak van valami bolondériája, bármilyen okosak is egyébként!
Not forgetting in the midst of this tumultuous pageant that he was a citizen of Topaz, Tarvin told her about that blessed city of the plain, away off there under the Sauguache Range, where half his heart lay. He called it "the magic city," implying that the dwellers of the western continent had agreed to call it so by general consent. She was not bored; she enjoyed it. Talk of land and improvement companies, boards of trade, town lots, and the Three C.'s was fresh to her, and it became easy to lead up to what Tarvin actually had in mind. What about the Naulahka? Had she ever seen it? He asked these questions boldly.Tarwin, aki a nagy zenebona közepette sem feledkezett meg arról, hogy topázi polgár, sokat beszélt az áldott városról, a nagy préri közepén, amelyen oly véghetetlen szeretettel csüngött. A „varázsváros” - így hívta Tarwin Topázt, nem riadva vissza attól az állítástól sem, hogy egész Nyugat-Amerikában ez Topáznak becéző neve. A követ feleségét mulattatta Tarwin lelkesedése. Újság volt számára mindaz, amiről beszélt - telekértékesítési társaságok, ipar­kama­rák, telekspekulációk, vasútépítés -, és Tarwin csakhamar sikerrel terelte a beszélgetést arra a pontra, amely őt egyedül érdekelte. Hidegvérűen megkérdezte a hölgytől, hogy hallott-e a Naulahkáról, hogy látta-e valaha?
No; she knew nothing of the Naulahka. Her thoughts were bounded by the thought of going home in the spring. Home for her meant a little house near Surbiton, close to the Crystal Palace, where her three-year-old boy was waiting for her; and the interests of the other English men and women seemed equally remote from Rajputana not to mention the Naulahka. It was only inferentially that Tarvin could gather that they had spent the greater part of their working lives within the limits of the country. They talked as gypsies might talk by the roadside a little before the horses are put into the caravan. The ways were hot, they implied, and very dusty; and they hoped one day to be able to rest. The wedding was only one more weary incident on the line of march, and they devoutly wished it over. One of them even envied Tarvin for coming to the state with his fresh eye and his lively belief in the possibility of getting something out of the land beside a harvest of regrets.Nem, soha nem hallott róla. Egész érdeklődését most egyetlenegy gondolat kötötte le - az, hogy tavasszal hazamegy. „Hazája” egy kis ház volt Surbiton-ban, a Kristálypalota közelében, ahol hároméves kisfia várta. Az angol társaság többi tagja is láthatóan kevés érdeklődést tanúsított Rajputana iránt, még kevesebbet a Naulahka iránt. Tarwin csak keresztkérdések útján tudta meg, hogy ezek az emberek munkaéveik legnagyobb részét ebben az országban töltötték el, úgy beszéltek róla, mint a cigányok beszélnek egy helységről az országút szélén, közvetlenül mielőtt befogják lovaikat, hogy a szomszédos helységbe vonuljanak. Igen, az utak rosszak, porosak és melegek; valamennyien abban bizakodtak, hogy rövidesen nyugalomba vonulhatnak. Ez a házasság csak egy újabb incidens volt útjukban, szerettek volna mielőbb túlesni rajta. A társaság egyik tagja nem titkolta el Tarwin előtt, hogy irigyli őt, amiért friss szemmel tudja még látni Indiát, és hisz abban, hogy ebben az országban csalódásokon kívül mást is arathat az ember.
The last day of the marriage ceremonies began and ended with more cannon, more fireworks, more clattering of hoofs, more trumpeting of elephants, and with the clamor of bands trying to play "God Save the Queen." The Maharaj Kunwar was to appear in the evening (in an Indian state wedding the bride is neither mentioned nor seen) at a banquet, where the agent of the Governor-General would propose his health and that of his father. The Maharaj was to make a speech in his best English. A court scribe had already composed a long oration to be used by his father.Eljött az ünnepségek utolsó napja - még nagyobb lármával, több ágyúlövéssel, több tűzi­játékkal, lódobogással és elefánttrombitálással és zenekarokkal, amelyek megkísérelték, hogy eljátsszák a „God Save the Queen”-t. Este Kunwar maharadzsának részt kellett vennie egy banketten (az indiai nászokon nem mutatják meg és nem is említik a menyasszonyt), amelyen a kormánykiküldöttnek fel kellett őt köszöntenie. A király szép angol nyelven akart válaszolni, a beszédet egy udvari írnok írta meg számára.
Tarvin was beginning seriously to doubt whether he should ever see the child alive again, and, before the banquet, rode out into the seething city to reconnoitre. It was twilight, and the torches were flaring between the houses. Wild outlanders from the desert, who had never seen a white man before, caught his horse by the bridle, examined him curiously, and with a grunt let him pass. The many-colored turbans showed under the flickering light like the jewels of a broken necklace, and all the white housetops were crowded with the veiled figures of women. In half an hour the Maharaj Kunwar would make his way from the royal temple to the banqueting-tent at the head of a procession of caparisoned elephants.Tarwin komolyan kételkedni kezdett abban, hogy valaha is élve viszont fogja látni a herceget. Közvetlenül a bankett előtt belovagolt az emberektől nyüzsgő városba, hogy nyomára akadhasson. Alkonyodott már, fáklyák lobogtak a házak között. A sivatag vad bennszülöttei, akik még soha nem láttak fehér embert, kantárszáránál fogva megállították lovát, kíváncsian megnézegették, majd dörmögve tovább engedték. A sokszínű turbánok úgy ragyogtak a fáklyafényben, mint egy eltört nyaklánc széthullott ékkövei, a fehér háztetőkön sűrű sorokban ültek a lefátyolozott arcú asszonyok. Tarwin megtudta, hogy Kunwar maharadzsa egy fél óra múlva meg fog jelenni a királyi templom küszöbén, hogy onnét az ünnepi díszbe öltözött elefántmenet élén bevonuljon a bankett-sátorba.
Tarvin forced his way inch by inch through the dense crowd that waited at the foot of the temple steps. He merely wished to satisfy himself that the child was well; he wanted to see him come from the temple. As he looked about him he saw that he was the only white man in the crowd, and pitied his jaded acquaintances, who could find no pleasure in the wild scene under his eyes.Tarwin lépésről-lépésre küzdötte ki magának a sűrű tömegben a templomlépcsőkhöz vezető utat. Csak annyit akart megtudni, hogy a gyermek egészséges-e; látni akarta, amint kilép a templomból. Amint most körülnézett a tömegben, megállapította, hogy ő az egyetlen fehér ember a városban; sajnálkozással vegyes részvéttel gondolt új angol ismerőseire, akik nem tartották érdemesnek, hogy megtekintsék az elkövetkező vad jeleneteket.
The temple doors were closed, and the torchlight flashed back from the ivory and silver with which they were inlaid. Somewhere out of sight stood the elephants, for Tarvin could hear their deep breathing and an occasional squeal above the hum of the crowd. Half a troop of cavalry, very worn and dusty with the day's labors, were trying to clear an open space before the temple, but they might as well have tried to divide a rainbow. From the roofs of the houses the women were throwing flowers, sweetmeats, and colored rice into the crowd, while small bards, not yet attached to the house of any prince, chanted aloud in praise of the Maharajah, the Maharaj Kunwar, the Viceroy, the agent of the Governor-General, Colonel Nolan, and any one else who might possibly reward praise with pence. One of these men, recognizing Tarvin, struck up a chant in his honor. He had come 5 said the song, from a far country to dam an ungovernable river, and fill the country-side with gold; his step was like the step of a dromedary in the spring; his eye terrible as that of an elephant; and the graces of his person such that the hearts of all the women of Rhatore turned to water when he rode upon the public way. Lastly, he would reward the singer of this poor song with untold generosity, and his name and fame should endure in the land so long as the flag of Gokral Seetarun had five colors, or as long as the Naulahka adorned the throat of kings.A templom kapui még zárva voltak; a fáklyafényben fel-felcsillantak ezüst- és elefántcsont faragásai. Az elefántok valahol a közelben táborozhattak; Tarwin hallotta vad prüszkölésüket, hébe-korba egy-egy éles üvöltés szakította meg a tömeg moraját. Egy kis csapat porlepte lovas, kimerülten a napi munkától, utat próbált nyitni a templom előtt, de akár egy szivárványt akartak volna kettévágni! A háztetőkről az asszonyok virágokat, édességeket és festett rizst dobáltak a tömeg közé, mialatt a facéran maradt vándor énekesek, akiket még eddig senki sem fogadott fel szolgálatába, dicshimnuszokat zengtek a király, Kunwar maharadzsa, az alkirály, a kormánykiküldött, Nolan őrnagy vagy bárki más tiszteletére, akitől el lehetett várni, hogy meg fogja jutalmazni fáradozásukat. Egyikük, felismerve Tarwint, az ő tiszteletére kezdett énekelni. Messzi országból jött a fehér férfi - így szólt az ének -, hogy megszabályozzon egy féktelen folyót és arannyal töltse meg a nép zsebeit; lépése, mint a dromedár lépése tavasszal, tekintete félelmetes, mint az elefánt tekintete és varázsa oly hatalmas, hogy Rhatore minden asszonyát megbabonázza, ha végiglovagol a városon. E költemény szerény szerzőjét is leírhatatlan nagylelkűséggel fogja megajándékozni; neve és híre fenn fog állni, amíg Gokral Seetarun állama és királyainak dísze, a Naulahka el nem tűnik a föld színéről.
Then, with an ear-splitting shriek of conchs, the temple doors opened inward, and the voices of the crowd were hushed into a whisper of awe. Tarvin's hands tightened on the reins of his horse, and he leaned forward to stare. The opened doors of the temples framed a square of utter darkness, and to the screeching of the conchs was added a throbbing of innumerable drums. A breath of incense, strong enough to make him cough, drifted across the crowd, which were absolutely silent now.Most fülszaggató kavicscsikorgás közepette hirtelen felnyílt a templom kapuja s az ordító tömeg tiszteletteljesen elhallgatott. Tarwin megfogta lova gyeplőjét s izgatottan előrehajolt. A templom nyitott kapui szurokfekete sötétséget kereteztek be; a szerzetesek üvöltését dob­pergetés kísérte. A templomból kitörő erős tömjénszag majd megfullasztotta Tarwint, a tömeg pedig teljesen elhallgatott.
The next moment the Maharaj Kunwar, alone and unattended, came out of the darkness, and stood in the torchlight with his hands on the hilt of his sword. The face beneath the turban, draped with loops of diamonds under an emerald aigret, was absolutely colorless. There were purple circles about his eyes, and his mouth was half open; but the pity Tarvin felt for the child's weariness was silenced by a sudden thrill and leap of his heart, for on the gold cloth of the Maharaj Kun war's breast lay the Naulahka.A következő pillanatban Kunwar maharadzsa váratlanul megjelent a templom küszöbén és kezét kardja markolatára támasztva, megállt a fáklyafényben. Arca a turbán alatt, amelyről gyémántfüggők lógtak le egy smaragdcsat alól, teljesen szürke volt. A szemeit kék karikák vették körül, száját félig nyitva tartotta; de a részvétet, amit Tarwin érzett a megkínzott gyermek iránt, egyszeriben felváltotta a meglepetés erős szívdobogása: a maharadzsa mellén, az aranyruha fölött, ott feküdt a Naulahka.
There was no need, this time, to ask any questions. It was not he who saw it; its great deep eyes seemed to fall on him. It blazed with the dull red of the ruby, the angry green of the emerald, the cold blue of the sapphire, and the white, hot glory of the diamond. But dulling all these glories was the superb radiance of one gem that lay above the great carved emerald on the central clasp. It was the black diamond black as the pitch of the infernal lake, and lighted from below with the fires of hell.Semmi szükség sem volt rá, hogy megkérdezze, hogy ez-e az igazi? Nem Tarwin volt az, aki meglátta a nyakéket, a nyakék vetette rá nagy szikrázó szemeit. Sötétpirosan meredtek rá a rubinok, méregzölden a smaragdok, hidegen a kék zafírok, fehér tűzzel a gyémántok. De mindezt a fényt túlragyogta egy kő, amely a nagy zöld smaragd fölött függött - a fekete gyémánt, fekete mint a pokol tava és tüzes mint a kárhozat.
The thing lay on the boy's shoulders, a yoke of flame. It outshone the silent Indian stars above, turned the tossing torches to smears of dull yellow, and sucked the glitter from the cloth of gold on which it lay.Mint egy lángoló átok, feküdte meg a nyakék a herceg vállait. Fényével túlragyogta India csillagait, sárga zavaros foltokká homályosította a fáklyák fényét, magába szívta az aranyruha minden csillogását.
There was no time to think, to estimate, to appraise, scarcely a moment even to realize, for the conchs suddenly wailed again, the Maharaj stepped back into the darkness, and the doors of the temple were shut.Tarwinnak nem volt ideje rá, hogy gondolkodjék, elbámészkodjék vagy felbecsülje értékét. A kagylók hirtelen újra megszólaltak, Kunwar maharadzsa visszalépett a templom sötétjébe, mögötte becsukódtak a kapuk.
CHAPTER XV.TIZENÖTÖDIK FEJEZET.
From smallpox and the Evil Eye, a wasteful marriage-feast, and the kindness of my co-wife may the gods protect my son.
Hindu Proverb.
TARVIN made his way to the banquet with his face aflame and his tongue dry between his teeth. He had seen it. It existed. It was not a myth. And he would have it; he would take it back with him. Mrs. Mutrie should hang it about the sculptured neck that looked so well when she laughed; and the Three C.'s should come to Topaz. He would be the saviour of his town; the boys at home would take the horses out of his carriage and drag him up Pennsylvania Avenue with their own hands; and town lots would sell next year in Topaz by the running inch.Tarwin lángoló arccal, kiszáradt torokkal érkezett a bankett-sátorba. Látta a Naulahkát! A Naulahka valóság volt, nem mítosz! Meg fogja szerezni, haza fogja magával vinni, Mrs. Mutrie szépen ívelt nyakára aggatja, felragyog majd az asszony csábító nevetése és a C. C. C. felépül Topázban! Íme, ő városának megmentője lesz; a legények lelkesen kifogják kocsija elől a lovakat, diadalmenetben végigviszik a Pennsylvania úton és jövőre már négyzetcenti­méterenként fogják árulni Topázban a telkeket.
It was worth all the waiting, worth the damming of a hundred rivers, worth a century of pachisi playing, and a thousand miles of bullock-cart. As he drained a glass to the health of the young Maharaj Kunwar at the banquet that evening, he renewed his pledge to himself to fight it out on this line if it took all summer. His pride of success had lain low of late, and taken many hurts; but now that he had seen his prize he esteemed it already within his grasp, as he had argued at Topaz that Kate must be his because he loved her.Ezért érdemes volt akármeddig is várnia, akár száz folyót is szabályoznia, évszázadokig játszani pachisit és tízezer mérföldeket tennie bivalyfogaton. Amikor a banketten Kunwar maharadzsa egészségére ürítette poharát, újra megesküdött, hogy addig nem nyugszik, amíg el nem éri célját, és még ha az egész nyarat is itt kell töltenie, s önbizalma az utolsó időben többször megrendült; de most, hogy meglátta a zsákmányt, úgy tűnt fel neki, mintha máris a kezei között lenne: ugyanúgy, mint ahogy Topázban azt hitte, hogy Kate - azért mert ő szereti - az övé.
Next morning he woke with a confused notion that he stood on the threshold of great deeds; and then, in his bath, he wondered whence he had plucked the certainty and exultation of the night before. He had, indeed, seen the Naulahka, but the temple doors had closed on the vision. He found himself asking whether either temple or necklace had been real, and in the midst of his wonder and excitement was half-way to the city before he knew that he had left the rest-house. When he came to himself, however, he knew well whither he was going and what he was going for. If he had seen the Naulahka, he meant to keep it in sight. It had disappeared into the temple. To the temple, therefore, he would go.Másnap reggel azzal a zavaros tudattal ébredt fel, hogy nagy események küszöbén áll; később azonban, a hideg fürdőben, kétségek kezdtek benne felülkerekedni és már nem értette meg az előző este diadalmámorát. Igaz, hogy látta a Naulahkát. De a templomajtók újra elnyelték a víziót. Már szinte kételkedni kezdett benne, hogy vajon valóság volt-e egyáltalában a templom és a nyaklánc. Ily izgatott gondolatok között kelt útra a város felé, de csakhamar megnyu­godott. S mihelyt megnyugodott, már tudta is, hogy mi a teendője. Minthogy egyszer már meglátta a Naulahkát, most nem volt szabad többé szem elől tévesztenie. A nyakék a templomban tűnt el, a templomba kellett tehát mennie.
Fragments of burnt-out torches lay on the temple steps among trampled flowers and spilt oil, and the marigold garlands hung limp and wilted on the fat shoulders of the black stone bulls that guarded the inner court. Tarvin took off his white pith helmet (it was very hot, though it was only two hours after dawn), pushed back the scanty hair from his high forehead, and surveyed the remnants of yesterday's feast. The city was still asleep after its holiday. The doors of the building were wide open, and he ascended the steps and walked in, with none to hinder.Kiégett fáklyák, széttaposott virágok hevertek a kiöntött olaj pocsolyái között a lépcsőkön, s a belső udvarban jázminkoszorúk lógtak le hervadtan a fekete kőből faragott bikák kövér vállairól. Tarwin levette fejéről fehér parafasisakját - nagy forróság volt, dacára annak, hogy alig két órával ezelőtt kelt fel a nap -, magas homlokáról kisimította ritkás haját és szemügyre vette az ünnepély hervadt maradékait. A város még mélyen aludt. A templom kapui tárva-nyitva voltak; senki sem akadályozta meg benne, hogy felmenjen a lépcsőkön és belépjen a szentély belsejébe.
The formless, four-faced god Iswara, standing in the centre of the temple, was smeared and discolored with stains of melted butter, and the black smoke of exhausted incense. Tarvin looked at the figure curiously, half expecting to find the Naulahka hung about one of its four necks. Behind him, in the deeper gloom of the temple, stood other divinities, many-handed and many-headed, tossing their arms aloft, protruding their tongues, and grinning at one another. The remains of many sacrifices lay about them, and in the half light Tarvin could see that the knees of one were dark with dried blood. Overhead the dark roof ran up into a Hindu dome, and there was a soft rustle and scratching of nesting bats.Az Iswara-bálvány formátlan négyfejű szobra, mely az épület közepén állt, fekete és szennyes volt a tömjénfüsttől és az olvasztott vajtól. Tarwin kíváncsian nézegette, félig-meddig abban a reményben, hogy a Naulahka ott fog függni a négy nyak valamelyikén. Mögötte, a templom sötétjében, még több más istenség többfejű, sokkarú szobra állt, felemelt kezekkel, vigyorgó ábrázatokkal és kinyújtott nyelvekkel. Áldozati szertartások maradékai hevertek körülöttük; a félhomály dacára, Tarwin meglátta, hogy az egyiknek térde fekete a rászáradt vértől. A temp­lom felül sötét hindu kupolában végződött, amelynek falai alatt suhogva röpködtek a dene­vérek.
Tarvin, with his hat on the back of his head and his hands in his pockets, gazed at the image, looking about him and whistling softly. He had been a month in India, but he had not yet penetrated to the interior of a temple. Standing there, he recognized with fresh force how entirely the life, habits, and traditions of this strange people alienated them from all that seemed good and right to him; and he was vaguely angered to know that it was the servants of these horrors who possessed a necklace which had power to change the destiny of a Christian and civilized town like Topaz.Tarwin, feje búbján a parafasisakkal, kezeit zsebeibe mélyesztve, halkan fütyörészve, gondosan szemügyre vette a templom belsejét. Már egy hónapja volt Indiában, de még eddig nem tudott bekerülni templomba. Újra meg kellett állapítania, mennyire idegenek számára e nép szokásai, tradíciói, élete, mennyire különbözik mindattól, amit ő jónak és helyesnek hisz; szörnyen bosszantotta az a tudat, hogy ez undorító bálványok szolgáinak a hatalmában van az a nyaklánc, amelynek birtokától függ a civilizált és keresztényi Topáz sorsa.
He knew that he would be expelled without ceremony for profanation, if discovered, and made haste to finish his investigations, with a half-formed belief that the slovenliness of the race might have caused them to leave the Naulahka about somewhere, as a woman might leave her jewels on her dressing-table after a late return from a ball the night before. He peered about and under the gods, one by one, while the bats squeaked above him. Then he returned to the central image of Iswara, and in his former attitude regarded the idol.Tarwin tudta, hogyha rajtakapják, habozás nélkül kiutasítják a templomból; tehát sietve folytatta vizsgálódását. A bennszülöttek hanyagságában bízva, félig-meddig azt remélte, hogy a Naulahka valamelyik sarokban fog heverni, mint a nők ékszerei toalett-asztalukon, ha előző éjjel későn jöttek haza a bálból. Jól megnézett tehát minden egyes szobrot, mialatt a denevérek zavartalanul röpdöstek feje felett. Majd visszatért a templom közepébe és kezeit zsebeibe süllyesztve, újra Iswara isten bálványa elé állt.
It occurred to him that, though he was on level ground, most of his weight was resting on his toes, and he stepped back to recover his balance. The slab of sandstone he had just quitted rolled over slowly as a porpoise rolls in the still sea, revealing for an instant a black chasm below. Then it shouldered up into its place again without a sound, and Tarvin wiped the cold sweat from his forehead. If he had found the Naulahka at that instant he would have smashed it in pure rage. He went out into the sunlight once more, devoting the country where such things were possible to its own gods; he could think of nothing worse. A priest, sprung from an unguessable retreat, came out of the temple immediately afterward, and smiled upon him.Egyszerre csak úgy rémlett neki, mintha a testsúlya, ámbár a padló tökéletesen sík volt alatta, kizárólag a lábujjain nyugodna, s hogy visszanyerje egyensúlyát, néhány lépést hátrált. A kőlap, amelyen még az imént állt, lassan megfordult, mint ahogyan a teknősbéka fordul meg lassan a csendes tóban s egy fekete lyuk nyílt tátongva a márványpadozatban. A következő pillanatban a kőlap újra a helyére fordult. Tarwin homlokát hideg verejték verte ki. Ha most kezébe kerül a Naulahka, dühében széttapossa. Gyorsan kilépett a tiszta forró napfénybe, saját isteneinek ajánlva ezt az átkozott országot; rosszabbat már nem kívánhatott neki.
Tarvin, willing to renew his hold on the wholesome world in which there were homes and women, betook himself to the missionary's cottage, where he invited himself to breakfast.Alighogy Tarwin hátat fordított a templomnak, egy hindu pap bújt elő fölfedezhetetlen rejtekéből és mosolyogva nézett a távozó után.
Mr. and Mrs. Estes had kept themselves strictly aloof from the marriage ceremony, but they could enjoy Tarvin 's account of it, delivered from the Topaz point of view. Kate was unfeignedly glad to see him. She was full of the discreditable desertion of Dhunpat Rai and the hospital staff from their posts. They had all gone to watch the wedding festivities, and for three days had not appeared at the hospital. The entire work of the place had devolved on herself and the wild woman of the desert who was watching her husband's cure. Kate was very tired, and her heart was troubled with misgivings for the welfare of the little Prince, which she communicated to Tarvin when he drew her out upon the veranda after breakfast.Az amerikai, aki heves szükségét érezte annak, hogy megújítsa a józan világgal való kap­cso­latait, a missziósházba ment és meghívta saját magát ebédre. Az Estes-házaspár szándékosan távolmaradt a lakodalmi ünnepségektől, de érdeklődve hallgatta Tarwin leírását. Kate is tagadhatatlanul örült a látogatásnak. Szent harag dúlt lelkében: Dhunpat Rai s a kórház egész személyzete egyszerűen megszöktek s három nap óta nem mutatkoztak a kórházban. Az egész munkát neki kellett elvégeznie, neki és a sivatagból jött asszonynak, aki „gyógyíthatatlanul őrült” férjét ápolta. Kate nagyon ki volt merülve, ezenfelül pedig erősen nyugtalankodott a kis herceg sorsa fölött. Amikor ebéd után Tarwinnal együtt kimentek a verandára, a lány keservesen elpanaszkodott neki.
"I'm sure he wants absolute rest now," she said, almost tearfully. "He came to me at the end of the dinner last night I was then in the women's wing of the palace and cried for half an hour. Poor little baby! It's cruel."- Biztosan tudom, hogy most feltétlen nyugalomra van szüksége - mondta, s könnyek szöktek szemébe. - Tegnap este a kastélyban voltam, vacsora után hozzám jött s egy félóráig sírt az ölemben. Szegény kis gyermek, ez kegyetlenség!
"Oh, well, he'll be resting to-day. Don't worry."- Hiszen ma egész nap kipihenheti magát. Ne nyugtalankodj Kate!
"No; to-day they take his bride back to her own people again, and he has to drive out with the procession, or something in this sun, too. It's very wicked. Doesn't it ever make your head ache, Nick? I sometimes think of you sitting out on that dam of yours, and wonder how you can bear it."- Nem, ma hazaviszik a menyasszonyt, és neki el kell kísérnie őt - nem tudom meddig és ebben a melegben! Szinte elképzelhetetlen! Neked nem fáj a fejed a naptól? Én néha gondolok rád s nem tudom elképzelni, hogy hogy bírod ki a forróságot, amint ott ülsz a gátjaidon.
"I can bear a good deal for you, little girl," returned Tarvin, looking down into her eyes.- Sok mindent kibírok, ha rólad van szó, kislány! - felelte Tarwin, mélyen a szemébe nézve a lánynak.
"Why, how is that for me, Nick?"- Hogyan, Nick? Azt a gátat nem nekem építed!
"You'll see if you live long enough," he assured her; but he was not anxious to discuss his dam, and returned to the safer subject of the Maharaj Kunwar.- Majd megtudod, ha elég soká élsz! - felelte Tarwin. Nem szeretett a saját munkájáról beszélni; megnyugtatóbb volt számára, ha Kunwar maharadzsáról értekezhetett.
Next day and the day after he rode aimlessly about in the neighborhood of the temple, not caring to trust himself within its walls again, but determined to keep his eye upon the first and last spot where he had seen the Naulahka. There was no chance at present of getting speech with the only living person, save the King, whom he definitely knew had touched the treasure. It was maddening to await the reappearance of the Maharaj Kunwar in his barouche, but he summoned what patience he could. He hoped much from him; but meanwhile he often looked in at the hospital to see how Kate fared. The traitor Dhunpat Rai and his helpers had returned; but the hospital was crowded with cases from the furthest portions of the state fractures caused by the King's reckless barouches, and one or two cases, new in Kate's experience, of men drugged, under the guise of friendship, for the sake of the money they carried with them, and left helpless in the public ways.A következő napokban meglehetős tervtelenül ődöngött a templom szomszédságában; a belsejébe nem mert többé behatolni, de szem előtt akarta tartani a helyet, ahol először és talán utoljára látta meg a Naulahkát. Pillanatnyilag semmi mód nem volt rá, hogy beszédbe eresz­ked­hessek azzal az egyetlenegy élőlénnyel, aki - a király kivételével - tényleg kezei között tartotta a nyakéket. Félőrülten a türelmetlenségtől várta Kunwar maharadzsa visszatértét. Sokat remélt ettől a viszontlátástól; közben azonban - hogy türelmetlenségét csillapítsa - gyak­ran felkereste Kate-et a kórházban. Az áruló Dhunpat Rai és személyzete már újra vissza­tértek, de a kórház tele volt távoli vidékekről jött vendégekkel - többnyire a király vágtató fogatai okozta csonttörésekről volt szó, egy-két esetben pedig - ami Kate praxisában eddig elő nem fordult - vándorlegényekről, akiket barátkozás ürügye alatt kábítószerekkel elaltattak, pénzüket elrabolták és őket ott hagyták az országúton.
Tarvin, as he cast his shrewd eye about the perfectly kept men's ward, humbly owned to himself that, after all, she was doing better work in Rhatore than he. She at least did not run a hospital to cover up deeper and darker designs, and she had the inestimable advantage over him of having her goal in sight. It was not snatched from her after one maddening glimpse; it was not the charge of a mysterious priesthood, or of an impalpable state; it was not hidden in treacherous temples, nor hung round the necks of vanishing infants.Tarwin, amint kutatva végignézett a tökéletesen rendben tartott férfiosztályon, be kellett hogy vallja magának, hogy Kate jobban dolgozott Rhatoréban, mint ő. Neki ez a munka nem volt ürügy, amellyel más, kevésbé tiszta szándékokat takart s az a nagy előnye volt vele szemben, hogy pontosan tudta, hogy mit akar. A cél, amely felé törekedett, nem tűnt el egyetlenegy röpke felcsillanás után, nem volt prédája titokzatos papi maffiáknak, vagy egy hozzáférhe­tetlen államhatalomnak; nem volt elrejtve áruló templomokban, nem akasztották elérhetetlen hercegek nyakába.
One morning, before the hour at which he usually set out for the dam, Kate sent a note over to him at the rest-house asking him to call at the hospital as soon as possible. For one rapturous moment he dreamed of impossible things. But, smiling bitterly at his readiness to hope, he lighted a cigar, and obeyed the order.Egy reggel, mielőtt még kilovagolt volna a folyamhoz, Tarwin levelet kapott Kate-től a menedékházba. A leány nyomatékkal kérte, hogy a lehető leggyorsabban jöjjön el a kórházba. Tarwin agyában egy pillanatra képtelen gondolatok villantak fel. De keserű nevetéssel csakhamar elűzte őket, szivarra gyújtott és engedelmeskedett a parancsnak.
Kate met him on the steps, and led him into the dispensary.Kate a lépcsőkön várta, és gyorsan a patikába vezette.
She laid an eager hand on his arm.Kezét a karjára tette:
"Do you know anything about the symptoms of hemp-poisoning?" she asked him.- Van valami fogalmad arról, hogy a kendermérgezésnek mik a szimptómái? - kérdezte.
He caught her by both hands quickly, and stared wildly into her face. "Why? Why? Has any one been daring?"Tarwin megragadta a leány kezét és vadul az arcába meredt. - Miért? Miért? Ki merészel...
She laughed nervously. "No, no. It isn't me. It's him."Kate idegesen nevetett. - Nem, nem! Nem rólam van szó... ő...
"Who?"- Kicsoda?
"The Maharaj the child. I'm certain of it now."- A maharadzsa - a herceg. Most már biztos vagyok a dolgomban!
She went on to tell him how, that morning, the barouche, the escort, and a pompous native had hurried up to the missionary's door bearing the almost lifeless form of the Maharaj Kunwar; how she had at first attributed the attack, whatever it might be, to exhaustion consequent upon the wedding festivities; how the little one had roused from his stupor, blue-lipped and hollow-eyed, and had fallen from one convulsion into another, until she had begun to despair; and how, at the last, he had dropped into a deep sleep of exhaustion, when she had left him in the care of Mrs. Estes. She added that Mrs. Estes had believed that the young Prince was suffering from a return of his usual malady; she had seen him in paroxysms of this kind twice before Kate came.Sietve elmondta Tarwinnak, hogy reggel a missziósház elé vágtatott teljes kísérettel a királyi fogat, amelyből egy díszesen felcicomázott bennszülött kiemelte Kunwar maharadzsa élette­len kis testét. Kate kezdetben azt hitte, hogy a lakodalmi ünnepségek okozta végkimerülés provokálta a rohamot, de a fiú csakhamar felébredt, elkékült ajkakkal és merev szemekkel és olyan görcsök lepték el, hogy Kate szinte kétségbeesett. Végül, nyilván a kimerüléstől, mély álomba merült, úgyhogy Mrs. Estes gondjaira hagyhatta egy órára. Kate hozzátette még, hogy Mrs. Estes véleménye szerint csak a herceg régi bajának felújulásáról van szó, az asszony kétszer is látta őt ebben az állapotában, mielőtt még Kate Rhatoréba érkezett.
"Now look at this," said Kate, taking down the chart of her hospital cases, on which were recorded the symptoms and progress of two cases of hemp-poisoning that had come to her within the past week.- Most azonban nézz ide! - mondta Kate s Tarwin kezei közé nyomta a kórházi naplót, amelyben pontosan, összes szimptómáival le volt írva annak a két férfinek az esete, akiket a múlt héten kendermérgezéssel a kórházba hoztak.
"These men," she said, "had been given sweetmeats by a gang of travelling gypsies, and all their money was taken from them before they woke up. Read for yourself."- Ezek az emberek - mondta Kate - édességeket vettek egy csapat vándorcigánytól s addig nem ébredtek fel, amíg ezek minden pénzüktől meg nem fosztották őket. Olvasd el magad a kórtörténetet!
Tarvin read, biting his lips. At the end he looked up at her sharply.Tarwin ajkát harapdálva elolvasta. Majd kutatva nézett Kate-re.
"Yes," he said, with an emphatic nod of his head "yes. Sitabhai?"- Igen! - monda jelentőségteljesen bólintva. - Igen. Sitabhai?
"Who else would dare?" answered Kate, passionately.- Ki másnak lenne bátorsága? - felelte Kate szenvedélyesen.
"I know. I know. But how to stop her going on! how to bring it home to her!"- Tudom, tudom! De hogy lehet az útjába állni, hogy lehet megakadályozni!
"Tell the Maharajah," responded Kate, decidedly.- Mondd meg a maharadzsának! - felelte Kate határozott hangon.
Tarvin took her hand. "Good! I'll try it But there's no shadow of proof, you know."Tarwin megfogta a kezét. - Rendben van, meg fogom kísérelni. De tudod, hogy a legkisebb bizonyítékom sincs ellene.
"No matter. Remember the boy. Try. I must go back to him now."- Nem baj! Gondolj a gyermekre és próbáld meg. Nekem most vissza kell mennem hozzá.
The two returned to the house of the missionary together, saying very little on the way. Tarvin 's indignation that Kate should be mixed up in this miserable business almost turned to anger at Kate herself, as he rode beside her; but his wrath was extinguished at sight of the Maharaj Kunwar. The child lay on a bed in an inner room at the missionary's, almost too weak to turn his head.Hallgatagon visszalovagoltak a missziósházba. Tarwin annyira bosszankodott azon, hogy Kate bele van keverve ezekbe az aljas üzletekbe, hogy dühe szinte a leány ellen fordult, de amikor meglátta Kunwar maharadzsát, minden harag elpárolgott lelkéből. A gyermek a missziós­háznak egy belső szobájában feküdt az ágyban és oly gyenge volt, hogy még csak a fejét sem tudta megfordítani.
As Kate and Tarvin entered, Mrs. Estes rose from giving him his medicine, said a word to Kate by way of report, and returned to her own work. The child was clothed only in a soft muslin coat; but his sword and jewelled belt lay across his feet.Amikor Kate és Tarwin beléptek a szobába Mrs. Estes épp orvosságot adott a fiúnak, majd felkelt és magukra hagyta őket. A herceg testét csak egy vékony muszlining takarta, de kardja és drágakő díszítette öve a lábainál feküdt.
"Salaam, Tarvin Sahib," he murmured. "I am very sorry that I was ill."- Szálam, Tarwin szahib! - mormogta alig hallható hangon. - Nagyon sajnálom, hogy beteg voltam.
Tarvin bent over him tenderly. "Don't try to talk, little one."Tarwin gyengéden föléje hajolt. - Nem kell most beszélned, kisfiam!
"Nay; I am well now," was the answer. "Soon we will go riding together."- Nem baj, most már jól vagyok - felelte a fiú. - Most már nemsokára újra kilovagolhatunk együtt.
"Were you very sick, little man?"- Nagyon beteg voltál, kis legény?
"I cannot tell. It is all dark to me. I was in the palace laughing with some of the dance-girls. Then I fell. And after that I remember no more till I came here."- Nem tudom megmondani. Minden sötét körülöttem. A kastélyban voltam... a táncosnőkkel nevetgéltem, azután elestem. Másra nem emlékszem, amíg ide nem hoztak.
He gulped down the cooling draught that Kate gave him, and resettled himself on the pillows, while one wax-yellow hand played with the hilt of his sword. Kate was kneeling by his side, one arm under the pillow supporting his head; and it seemed to Tarvin that he had never before done justice to the beauty latent in her good, plain, strong features. The trim little figure took softer outlines, the firm mouth quivered, the eyes were filled with a light that Tarvin had never seen before.Mohón lenyelte a hűsítő italt, amit Kate a szájába öntött, majd visszaesett a párnák közé, míg viaszsárga kezével kardját tapogatta. Kate a földön térdepelt mellette, karját a vánkosok alá dugva, hogy megtámassza a gyermek fejét és Tarwin csak most látta be, hogy eddig még mindig nem tudta eléggé méltányolni, mennyi titkos szépséget rejtenek Kate jóságos, okos, kemény vonásai. Leányosan szigorú alakja most puha vonalakba ömlött, erélyes szája meg-megremegett, szemeiben olyan fény csillogott, amilyent Tarwin még nem látott eddig.
"Come to the other side so," said the child, beckoning Tarvin in the native fashion, by folding all his tiny fingers into his palms rapidly and repeatedly. Tarvin knelt obediently on the other side of the couch. "Now I am a king, and this is my court."- Gyere a másik oldalra, így! - mondta a gyermek, a bennszülöttek jellegzetes kézmozdula­tával a vékony ujjaknak többszöri kinyújtásával, majd behúzásával támasztva alá kívánságát. Tarwin szófogadóan letérdepelt az ágy másik oldalára. - Most király vagyok és ti vagytok az udvarom!
Kate laughed musically in her delight at seeing the boy recovering strength. Tarvin slid his arm under the pillow, found Kate's hand there, and held it.Kate dallamosan felnevetett, boldog volt, hogy a fiú látszólag ily gyorsan rendbe jön. Tarwin a vánkosok alá dugta karját, megtalálta Kate kezét és megfogta.
The portiere at the door of the room dropped softly. Mrs. Estes had stolen in for a moment, and imagined that she saw enough to cause her to steal out again. She had been thinking a great deal since the days when Tarvin first introduced himself.Az ajtófüggöny halkan felemelkedett. Mrs. Estes nézett be egy pillanatra, de amit látott gyors visszavonulásra késztette. Nem csodálkozott egy csöppet sem, hiszen már Tarwin első látogatásakor is megvolt a véleménye a dologról.
The child's eyes began to grow dull and heavy, and Kate would have withdrawn her arm to give him another draught.A gyermek szemei most újra zavarosak lettek. Kate ki akarta karját húzni a vánkos alól, hogy újra megitassa.
"Nay; stay so," he said imperiously; and relapsing into the vernacular, muttered thickly:- Nem, maradj így! - mondta parancsoló hangon, majd hindu nyelven dadogva folytatta.
"Those who serve the king shall not lack their reward. They shall have villages free of tax three, five villages; Sujjain, Amet, and Gungra. Let it be entered as a free gift when they marry. They shall marry, and be about me always Miss Kate and Tarvin Sahib."- Azok, akik a királyt szolgálják, el fogják nyerni jutalmukat. Falvakat kapnak ajándékba, adómentesen... Három, öt falut... Sunjaint, Ametet és Gungrat. Írják fel, hogy ez őket meg­illeti... ha megházasodnak. Házasodjanak meg és legyenek mindig körülöttem, Miss Kate és Tarwin szahib!
Tarvin did not understand why Kate's hand was withdrawn swiftly. He did not know the vernacular as she did.Tarwin nem értette meg, hogy Kate keze miért húzódik ki hirtelen az övéből, ő nem értette olyan jól az itteni nyelvjárást.
"He is getting delirious again," said Kate, under her breath. "Poor, poor little one!"- Már megint félrebeszél - suttogta Kate. - Szegény, szegény gyermek!
Tarvin ground his teeth, and cursed Sitabhai between them. Kate was wiping the damp forehead, and trying to still the head as it was thrown restlessly from side to side. Tarvin held the child's hands, which closed fiercely on his own, as the boy was racked and convulsed by the last effects of the hemp.Tarwin ajkába harapott és magában elátkozta Sitabhait. Kate a herceg homlokáról letörölte a verejtéket, majd megtámasztotta a kis fejet, amely szünet nélkül dobálódzott jobbra-balra. Tarwin megfogta a gyermek kezeit, melynek vékony ujjai görcsösen kapaszkodtak az övéibe, lesoványodott testecskéjét görcsökben rázta a méreg.
For some minutes he fought and writhed, calling upon the names of many gods, striving to reach his sword, and ordering imaginary regiments to hang those white dogs to the beams of the palace gate, and to smoke them to death.Néhány percig a gyermek vadul hánykolódott, különböző istenek neveit kiáltozva, kardja után kapkodva és képzelt testőrségének megparancsolva, hogy ezeket a fehér kutyákat akasszák fel a kastély kapuja elé és füstöljék őket halálra.
Then the crisis passed, and he began to talk to himself and to call for his mother.Azután elmúlt a krízis, halkan mormogott maga elé és anyját hívta.
The vision of a little grave dug in the open plain sloping to the river, where they had laid out the Topaz cemetery, rose before Tarvin's memory. They were lowering Heckler's first baby into it, in its pine coffin; and Kate, standing by the graveside, was writing the child's name on the finger's length of smoothed pine which was to be its only headstone.Vízió rajzolódott Tarwin lelki szemei elé: egy kisgyermek sírjának az emléke, amelyet messzi, messzi síkon ástak, közel a folyóparthoz, a topázi temetőben. Ott temették el Heckler első gyermekét, kis fenyőfakoporsójában. Kate a sír mellett állva egy ujj hosszúságú fenyődeszkára felírta a kisleány nevét, akinek ez volt a sírköve.
" Nay, nay, nay I " wailed the Maharaj Kunwar. "I am speaking the truth; and oh, I was so tired at that pagal dance in the temple, and I only crossed the court-yard. ... It was a new girl from Lucknow; she sang the song of 'The Green Pulse of Mundore.' . . . Yes; but only some almond curd. I was hungry, too. A little white almond curd, mother. Why should I not eat when I feel inclined? Am I a sweeper's son, or a prince? Pick me up! pick me up! It is very hot inside my head. . . . Louder. I do not understand. "Will they take me over to Kate? She will make all well. What was the message?"- Nem, nem, nem! - rikácsolta a maharadzsa. - Én az igazat mondom. Ó, én olyan fáradt voltam azután, hogy a templomban táncoltunk, épp csak hogy átmentem az udvaron - Egy új táncosnő volt ott, Lucknow-ből, elénekelte nekem a „mundorei zöld bokor” dalát... Igen! De csak egy csöpp mandulasajtot! Tudod nagyon éhes voltam, csak egy csöpp mandulasajtot ettem, anyám! Miért ne enném meg, ha kedvem van rá, anyám? Utcaseprő fia vagyok-e, vagy pedig királyfi? Emeljetek fel! Emeljetek fel! A fejem nagyon forró belül. Hangosabban... Hangosabban, nem értem. Kate-hez visznek? Ő meggyógyít engem. Mit üzentél neki?
The child began to wring his hands despairingly.A gyermek kétségbeesetten tördelte kezeit.
" The message! the message! I have forgotten the message. No one in the state speaks English as I speak English.- Az üzenet! Az üzenet! Elfelejtettem az üzenetet! Senki Rhatoréban úgy nem beszél angolul, mint én.
But I have forgotten the message.De elfelejtettem az üzenetet...
Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Framed thy fearful symmetry?
Yes, mother; till she cries. I am to say the whole of it till she cries. I will not forget. I did not forget the first message. By the great god Har! I have forgotten this message."Igen anyám, amíg sírni nem kezd. Addig kell elismé­telnem, amíg sírni nem kezd... Nem fogom elfelejteni. Hiszen a múltkor sem felejtettem el. Har istenére mondom, elfelejtettem az üzenetet!
And he began to cry.Keservesen sírni kezdett.
Kate, who had watched so long by bedsides of pain, was calm and strong; she soothed the child, speaking to him in a low, quieting voice, administering a sedative draught, doing the right thing, as Tarvin saw, surely and steadily, undisturbed. It was he who was shaken by the agony that he could not alleviate.Kate, aki már annyi betegágynál virrasztott, nyugodt és erős maradt, halk, megnyugtató han­gon beszélt hozzá, lázcsillapító italt öntött szájába, nyugodt biztonsággal, zavartalanul végezte el dolgát. Tarwint ezzel szemben mélyen megrázta a beteg gyermek gyötrődése, amelyet tehetetlenül kellett néznie.
The Maharaj Kunwar drew a long, sobbing breath, and contracted his eyebrows.Kunwar maharadzsa hosszan felsóhajtott, majd felhúzta szemöldökeit.
"Mahadeo ki jai!" he shouted. "It has come back. 'A gypsy has done this. A gypsy has done this.' And I was to say it until she cried."- Mahadeo ki jai! - kiáltotta. - Most újra visszatért. Egy cigányasszony tette, egy cigány­asszony tette... Ezt kell ismételgetnem előtte, amíg sírni nem kezd!
Kate half rose, with an awful look at Tarvin. He returned it, and, nodding, strode from the room, dashing the tears from his eyes.Kate felegyenesedett, vad pillantást vetett Tarwinra. Ez visszanézett rá és fejével igent intett; kiment a szobából, szeméből gyorsan kitörölve a könnyeket.
CHAPTER XVI.TIZENHATODIK FEJEZET.
Heart of my heart, is it meet or wise
To warn a King of his enemies?
We know what Heaven or Hell may bring,
But no man knoweth the mind of the King.
The Ballad of the King's Jett.
"WANT to see the Maharajah."- A maharadzsát akarom látni.
"He cannot be seen."- A maharadzsával nem lehet beszélni.
"I shall wait until he comes."- Akkor megvárom, amíg jön.
"He will not be seen all day."- Egész nap nem fog jönni.
"Then I shall wait all day."- Akkor egész nap fogom várni.
Tarvin settled himself comfortably in his saddle, and drew up in the centre of the court-yard, where he was wont to confer with the Maharajah.Tarwin kényelmesen visszaült nyergébe s az udvar közepére vezette lovát, arra a helyre, ahol együtt szoktak üldögélni a maharadzsával.
The pigeons were asleep in the sunlight, and the little fountain was talking to itself, as a pigeon cooes before settling to its nest. The white marble flagging glared like hot iron, and waves of heat flooded him from the green-shaded walls. The guardian of the gate tucked himself up in his sheet again and slept. And with him slept, as it seemed, the whole world in a welter of silence as intense as the heat. Tarvin 's horse champed his bit, and the echoes of the ringing iron tinkled from side to side of the court-yard. The man himself whipped a silk handkerchief round his neck as some slight protection against the peeling sunbeams, and, scorning the shade of the archway, waited in the open that the Maharajah might see there was an urgency in his visit.A galambok elaludtak a napfényben, a kis szökőkút magában beszélgetett, mint ahogy a galamb turbékol, mielőtt fészkébe száll. A fehér márványpadozat tüzelt, mint az izzó vas, forró levegőhullámok verődtek vissza a zöldrácsos falakról. A kapuőr újra beburkolódzott vásznaiba és elaludt vele együtt, mintha az egész világ elaludt volna, lélegzetelállító csendben, melynél csak a hőség volt nagyobb. Tarwin lova kantárába harapott, a vas csörgése visszhang­zott az udvar falairól, míg a lovas egy selyemkendőt csavart nyaka köré, hogy valamennyire megóvja magát a napsugarak szúrásaitól, szándékosan nem kereste fel a kapuboltozat árnyékát, hogy a maharadzsa megértse, hogy sürgős beszélnivalója van vele.
In a few minutes there crept out of the stillness a sound like the far-off rustle of wind across a wheat-field on a still autumn day. It came from behind the green shutters, and with its coming Tarvin mechanically straightened himself in the saddle. It grew, died down again, and at last remained fixed in a continuous murmur for which the ear strained uneasily such a murmur as heralds the advance of a loud racing tide in a, nightmare, when the dreamer cannot flee nor declare his terror in any voice but a whisper. After the rustle came the smell of jasmine and musk that Tarvin knew well.Néhány perc múlva különös nesz zavarta meg a nagy csendet. Mintha szél zizegtetné meg ősszel a búzaföldeket. A zöld ablaktáblák mögül támadt a zaj, melynek hallatára Tarwin gépiesen feszesebben ült fel nyergében. A lárma megnőtt, majd újra elhalkult, végül állandó mormogásba fúlva, amelyre az ember akarata ellenére is felfigyelt. Ilyen mormogás jelzi álomban az áradó víz közeledtét, amely elől az alvó nem tud elmenekülni, csak rekedt sutto­gás­ban beszéli ki félelmét. A mormogással együtt jázmin- és mosuszillatok áradtak ki az udvarba. Tarwin már jól ismerte őket.
The palace wing had wakened from its afternoon siesta, and was looking at him with a hundred eyes. He felt the glances that he could not see, and they filled him with wrath as he sat immovable, while the horse swished at the flies. Somebody behind the shutters yawned a polite little yawn. Tarvin chose to regard it as an insult, and resolved to stay where he was till he or the horse dropped. The shadow of the afternoon sun crept across the court-yard inch by inch, and wrapped him at last in stifling shade.A kastély felébredt délutáni álmából és a magányos lovas felé nyitotta ki száz szemét. Tarwin érezte arcán a tekinteteket, amelyeket nem láthatott, düh töltötte el lelkét, amint mozdulatlanul ült a napfényben, míg Fibby farkával a legyek után csapkodott. Valaki diszkréten aprót ásított az ablaktáblák mögött. Bármilyen udvarias is volt ez az ásítás, Tarwin személyes sértésnek vette, elhatározta, hogy nem mozdul el helyéről, amíg ő, vagy lova le nem esnek a lábukról. Lépésről-lépésre haladt lefelé a nap, míg végre a nyugati fal forró árnyéka el nem borította Tarwint.
There was a muffled hum quite distinct from the rustle of voices within the palace. A little ivory-inlaid door opened, and the Maharajah rolled into the court-yard. He was in the ugliest muslin undress, and his little saffron-colored Rajput turban was set awry on his head, so that the emerald plume tilted drunkenly. His eyes were red with opium, and he walked as a bear walks when he is overtaken by the dawn in the poppy-field, where he has gorged his fill through the night-watches.Tompa zümmögés hallatszott most a palotából, amelyet tisztán meg lehetett különböztetni az eddigi suttogástól. Egy kis, elefántcsont faragásokkal díszített ajtó nyílt ki és a maharadzsa kigurult az udvarba. Lompos, csúnya háziruha lógott le testéről, fején ferdén ült sáfránysárga turbánja, amelyről részegen lobogott a smaragdzöld hosszú toll. Szemei vörösek voltak az ópiumtól, cammogva, tántorogva járt, mint a medvék, ha egy átdézsmált éjszaka után a mákföldeken éri el őket a hajnal.
Tarvin's face darkened at the sight, and the Maharajah, catching the look, bade his attendants stand back out of earshot.Tarwin arca elsötétült erre a látványra és a maharadzsa, észrevéve a méltatlankodó tekintetet, intett kísérőinek, hogy maradjanak hátra.
"Have you been waiting long, Tarvin Sahib?" he asked huskily, with an air of great good will. "You know I see no man at this afternoon hour, and and they did not bring me the news."- Sokáig várt rám, Tarwin szahib? - kérdezte rekedten, kegyes arckifejezéssel. - Tudja, hogy ebben az órában nem fogadok senkit. Nem is jelentették nekem, hogy maga itt van.
"I can wait," said Tarvin, composedly.- Várhatok - felelte Tarwin nyugodtan.
The King seated himself in the broken Windsor chair, which was splitting in the heat, and eyed Tarvin suspiciously.A király leült a repedezett karosszékbe, amely recsegett a hőségtől és gyanakodva nézett Tarwinra.
"Have they given you enough convicts from the jails? Why are you not on the dam, then, instead of breaking my rest? By God! is a king to have no peace because of you and such as you?"- Elég fegyencet kapott a munkájához? Hát akkor miért nincs a folyónál? Miért zavar itt engem? Istenemre mondom, hát még egy királynak sem lehet nyugta a magafajtájú emberek­től?
Tarvin let this outburst go by without comment.Tarwin ellenkezés nélkül fogadta e kitörést.
"I have come to you about the Maharaj Kunwar," he said quietly.- Kunwar maharadzsa miatt jöttem - mondta nyugodtan.
"What of him?" said the Maharajah, quickly. "I I have not seen him for some days."- Mi van vele? - kérdezte a maharadzsa gyorsan. - Én... több napja nem láttam.
"Why?" asked Tarvin, bluntly.- Miért nem? - kérdezte Tarwin éles hangon.
"Affairs of state and urgent political necessity," murmured the King, evading Tarvin 's wrathful eyes. "Why should I be troubled by these things, when I know that no harm has come to the boy?"- Állami ügyek... sürgős politikai elfoglaltság - dörmögte a király, kitérve Tarwin fenyegető tekintete elől. - Miért kell nekem mindennel törődnöm, amikor tudom, hogy a fiamnak nem történhetik baja?
"No harm!"- Azt hiszi?
"How could harm arrive?" The voice dropped into an almost conciliatory whine. "You yourself, Tarvin Sahib, promised to be his true friend. That was on the day you rode so well, and stood so well against my body-guard. Never have I seen such riding, and therefore why should I be troubled? Let us drink."- Hát mi baja történhetnék? - kérdezte a király békülékeny, szinte már siránkozó hangon. - Hiszen maga is megígérte nekem, hogy igaz barátja lesz neki Tarwin szahib! Az azon a napon történt, amikor olyan jól megülte a lovat és farkasszemet nézett egész testőrségemmel. Sohasem láttam még embert jobban lovagolni és ezért tudom, hogy megbízhatok magában. Igyunk egyet!
He beckoned to his attendants. One of them came forward with a long silver tumbler concealed beneath his flowing garments, and poured into it an allowance of liqueur brandy that made Tarvin, used to potent drinks, open his eyes. The second man produced a bottle of champagne, opened it with a skill born of long practice, and rilled up the tumbler with the creaming wine.Intett a kíséretének. Az egyik szolga ezüstserleget húzott ki bő köpenye alól. A likőrnek olyan erős szaga volt, hogy Tarwinnak, aki pedig megszokta az erős italokat, könnyek szöktek a szemébe. Egy másik szolga pezsgősüveggel szolgált, nagy gyakorlatra valló gyorsasággal kinyitotta s megtöltötte a habzó itallal a serleget. A maharadzsa felhajtotta az italt, szakálláról letörölte a habot, majd mentegetőzve Tarwin felé fordult.
The Maharajah drank deep, and wiped the foam from his beard, saying apologetically: "Such things are not for political agents to see; but you, Sahib, are true friend of the state. Therefore I let you see. Shall they mix you one like this?"- A kormánymegbízottaknak ezt nem kell látniok - mondta -, de maga, Tarwin szahib, igaz barátja az államnak, maga láthatja. Töltessek magának is egy pohárral?
"Thanks. I didn't come here to drink. I came to tell you that the Maharaj has been very ill."- Köszönöm. Nem azért jöttem, hogy igyák, hanem hogy megmondjam, hogy a herceg igen beteg volt.
"I was told there was a little fever," said the King, leaning back in his chair. "But he is with Miss Sheriff, and she will make all well. Just a little fever, Tarvin Sahib. Drink with me."- Azt mondták nekem, hogy egy kissé lázas - felelte a király, hátrahajolva székében. - De úgy tudom, Miss Sheriffnél van, aki meg fogja gyógyítani. Csak egy kis láz, Tarwin szahib! Igyék az egészségemre!
"A little hell! Can you understand what I am saying? The little chap has been half poisoned."- Egy kis pokoltűz, felség! Nem érti, hogy mit mondok? A kisfiút megmérgezték!
"Then it was the English medicines," said the Maharajah, with a bland smile. "Once they made me very sick, and I went back to the native hakims. You are always making funny talks, Tarvin Sahib."- Annak nyilván az angol orvosságok az okai - mondta a maharadzsa, ostobán mosolyogva. - Egyszer én is nagyon beteg lettem tőlük, azóta mindig csak a hazai szereket használom. Maga sokat bolondozik velem, Tarwin szahib!
With a mighty effort Tarvin choked down his rage, and tapped his foot with his riding-whip, speaking very clearly and distinctly: "I haven't come here to make funny talk to-day. The little chap is with Miss Sheriff now. He was driven over there; and somebody in the palace has been trying to poison him with hemp."Tarwin emberfölötti erőfeszítéssel leküzdötte dühét, majd lovaglóostorával rávágott csiz­májára. - Nem azért jöttem ma ide, hogy mulattassam felség! A herceg most Miss Sheriffnél van - ájultan hozták oda. Valaki a kastélyból megmérgezte kenderrel...
"Bhang!" said the Maharajah, stupidly.- Bhanggal! - mondta ostobán a maharadzsa.
"I don't know what you call the mess, but he has been poisoned. But for Miss Sheriff he would have died; your first son would have died. He has been poisoned, do you hear, Maharajah Sahib? and by some one in the palace."- Nem tudom, hogy hogy nevezik errefelé, de tény az, hogy megmérgezték. Ha nincs itt Miss Sheriff, az ön elsőszülöttje ma halott. Megmérgezték... hallja, maharadzsa szahib... megmér­gez­ték, itt a kastélyban!
"He has eaten something bad, and it has made him sick," said the King, surlily. "Little boys eat anything. By God! no man would dare to lay a finger on my son."- Romlott ételt evett nyilván és attól betegedett meg - felelte a király fölényesen. - A gyermekek mindenfélét összeesznek. Istenemre mondom, nincs olyan ember, aki kezet merne emelni az én fiam ellen!
"What would you do to prevent it?"- Mit tesz, hogy megakadályozza?
The Maharajah half rose to his feet, and his red eyes filled with fury.A maharadzsa kiegyenesedett, vöröses szemei dühösen megvillantak.
"I would tie him to the fore foot of my biggest elephant, and kill him through an afternoon!"- A legnagyobb elefántom elülső lábához kötném - mondta - és egy teljes délutánon át kínoztatnám, míg meg nem döglik!
Then he relapsed, foaming, into the vernacular, and poured out a list of the hideous tortures that were within his will but not in his power to inflict. "I would do all these things to any man who touched him," he concluded. Tarvin smiled incredulously.Szája habzott, miközben - most már hindu nyelven - elsorolta azokat a szörnyű kínzásokat, amelyeket, legjobb akarata mellett is, aligha lett volna módjában végrehajtania. - Senki nem kerülné el ezt a sorsot, aki hozzá merné nyúlni - fejezte be fenyegetőzéseit. Tarwin hitetlenül mosolygott.
"I know what you think," stormed the King, maddened by the liquor and the opium. "You think that because there is an English government I can make trials only by law, and all that nonsense. Stuff! What do I care for the law that is in books? Will the walls of my palace tell anything that I do?"- Tudom, hogy mire gondol - tört ki a király félőrülten az ópiumtól és a likőrtől. - Azt hiszik, hogy mert angol kormányunk van, én csak az ő törvényeik szerint ítélkezhetem. Szamárság! Mit törődöm én azzal, ami a könyvekben áll. Azt hiszi, hogy kastélyom falai elmondják mindazt, ami mögöttük történik?
"They won't. If they did, they might let you know that it is a woman inside the palace who is at the bottom of this."- Nem, azok némák! Különben már megmondták volna magának, hogy él közöttük egy asszony, aki nem riad vissza a gyilkosságtól sem.
The Maharajah's face turned gray under its brown. Then he burst forth anew, almost huskily: "Am I a king or a potter that I must have the affairs of my zenana dragged into the sunlight by any white dog that chooses to howl at me? Go out, or the guard will drive you out like a jackal."A király barna arca elszürkült, rekedt üvöltésbe tört ki. - Mi vagyok én - ordította -, király, vagy fazekas, hogy háremem ügyeiről nyilvánosan számadást adjak, ha valamilyen fehér kutyának eszébe jut, hogy megugasson. Takarodj innen, vagy őrségem kikerget, mint egy sakált!
"That's all right," said Tarvin, calmly. "But what has it to do with the Prince, Maharajah Sahib? Come over to Mr. Estes's, and I'll show you. You've had some experience of drugs, I suppose. You can decide for yourself. The boy has been poisoned."- Azt megteheti! - felelte Tarwin nyugodtan. - De mit segít az a hercegen, maharadzsa szahib? Jöjjön el velem Mrs. Esteshez, hogy megmutassam a fiát. Gondolom, ért valamit a mérgek­hez. Meggyőződhetik majd személyesen róla, hogy igazat mondok-e. A fiút megmérgezték.
"It was an accursed day for my state when I first allowed the missionaries to come, and a worse day when I did not drive you out."- Átkozott legyen a nap, amelyiken megengedtem, hogy a misszionáriusok belépjenek országomba és háromszorosan átkozott az, amelyiken nem kergettelek ki innét!
"Not in the least. I'm here to look after the Maharaj Kunwar, and I'm going to do it. You prefer leaving him to be killed by your women."- Nincs igaza, felség. Én azért vagyok itt, hogy Kunwar maharadzsára vigyázzak és meg fogom tenni kötelességemet, még ha ön szívesebben venné is, ha a háremében megmérgeznék.
"Tarvin Sahib, do you know what you say?"- Tarwin szahib, tudja, hogy mit beszél?
"Shouldn't be saying it if I didn't. I have all the proof in my hands."- Ha nem tudnám, akkor nem beszélnék. Bizonyítékok vannak a kezeim között.
"But when there is a poisoning there are no proofs of any kind, least of all when a woman poisons! One does justice on suspicion, and by the English law it is a most illiberal policy to kill on suspicion. Tarvin Sahib, the English have taken away from me everything that a Rajput desires, and I and the others are rolling in idleness like horses that never go to exercise. But at least I am master there!"- Ha mérgezésről van szó, akkor nincs bizonyíték, legkevésbé, ha asszony követte el. Leg­feljebb gyanúról lehet szó, de az angol törvény azt mondja, hogy puszta gyanúra senkit sem szabad elítélni. Tarwin szahib, az angolok mindent elvettek tőlem, ami a rajputok büszkesége volt, elpusztulunk a semmittevésben, mint a lovak, amelyeket nem vezetnek ki istállóikból. De idebenn én vagyok az úr!
He waved a hand toward the green shutters, and spoke in a lower key, dropping back into his chair, and closing his eyes.Kezével a zöld zsalugáteres ablakok felé mutatott. Halkan beszélt, fáradtan visszaesve karosszékébe és félig behunyta szemét.
Tarvin looked at him despairingly.Tarwin kétségbeesetten nézett rá.
"No one man would dare no man would dare," murmured the Maharajah, more faintly. "And as for the other thing that you spoke of, it is not in your power. By God! I am a Rajput and a king. I do not talk of the life behind the curtain."- Senki sem merné... senki sem merészelné - mormogta a maharadzsa halkan. - És ami a másik dolgot illeti, amiről beszélt, ahhoz nincsen joga. Rajput vagyok és király. Ami a függönyök mögött történik, arról nem beszélek senkivel.
Then Tarvin took his courage in both hands and spoke.Tarwin összeszedte minden bátorságát.
"I don't want you to talk," he said; "I merely want to warn you against Sitabhai. She's poisoning the Prince."- Nem akarom, hogy beszéljen róla - mondta. - Én csak Sitabhaitól akarom óvni. Ő mérgezte meg a herceget.
The Maharajah shuddered. That a European should mention the name of his queen was in itself sufficient insult, and one beyond all his experience. But that a European should cry aloud in the open court-yard a charge such as Tarvin had just made surpassed imagination. The Maharajah had just come from Sitabhai, who had lulled him to rest with songs and endearments sacred to him alone; and here was this lean outlander assailing her with vile charges. But for the drugs he would, in the extremity of his rage, have fallen upon Tarvin, who was saying, "I can prove it quite enough to satisfy Colonel Nolan."A maharadzsa megrázkódott. Hogy egy európai ki merje ejteni ajkán a királyné nevét, már maga oly sértés volt, amilyenre eddig senkinek sem volt még bátorsága, de hogy ennek tetejébe a nyílt udvaron hangosan még meg is vádolja, gyilkossággal vádolja meg a királynét, az felülmúlt minden képzeletet. A maharadzsa épp most jött Sitabhaitól, aki énekkel, becéző szavakkal, amilyeneket más férfi füle soha nem hallhat, édesítette meg délutáni nyugalmát: s erre most eléje áll ez az idegen és gyilkossággal vádolja. Ha nem kábult volna el az ópiumtól, dühében rávetette volna magát Tarwinra. Ez nyugodtan folytatta: - Azok a bizonyítékok, amelyek a kezeim között vannak, teljesen elégségesek ahhoz, hogy Nolan őrnagyot meggyőzzék!
The Maharajah stared at Tarvin with shiny eyes, and Tarvin thought for a moment that he was going to fall in a fit; but it was the drink and the opium reasserting their power upon him. He mumbled angrily. The head fell forward, the words ceased, and he sat in his chair breathing heavily, as senseless as a log.A maharadzsa üveges szemekkel meredt Tarwinra, aki egy pillanatig azt hitte, hogy a király el fog ájulni; de ez csak az ópium és az alkohol utóhatása volt. Dühösen dörmögött és sóhaj­to­zott, feje előre esett, elhallgatott, majd hörögve, eszméletlenül visszaesett székébe, érzékte­lenül, mint egy darab fa.
Tarvin gathered up his reins, and watched the sodden monarch for a long time in silence, as the rustle behind the shutters rose and fell. Then he turned to go, and rode out through the arch, thinking.Tarwin meghúzta a gyeplőt, majd hosszasan elgondolkodva, megnézte a részeg uralkodót, mialatt az ablaktábla mögött dagadva-apadva tovább zúgott a mormogás. Megfordította lovát és tűnődve kilovagolt a kapun.
Something sprang out of the darkness where the guard slept, and where the King's fighting apes were tethered; and the horse reared as a gray ape, its chain broken at the waistband, flung itself on the pommel of the saddle, chattering. Tarvin felt and smelt the beast. It thrust one paw into the horse's mane, and with the other encircled his own throat. Instinctively he reached back, and before the teeth under the grimy blue gums had time to close he had fired twice, pressing the muzzle of the pistol into the hide. The creature rolled off to the ground, moaning like a human being, and the smoke of the two shots drifted back through the hollow of the arch and dissolved in the open court-yard.A kapuboltozat homályában, ahol a király harci majmai feküdtek leláncolva, hirtelen egy sötét tömeg ugrott elő; Fibby ijedten hátrálni kezdett, mikor a láncáról elszabadult szürke majom rikoltozva ráugrott a nyeregre. Tarwin érezte az állat erős szagát. A majom egyik kezével a ló sörényébe kapaszkodott, a másikkal a férfi nyakát fojtogatta. Tarwin ösztönösen hátranyúlt s még mielőtt az undok kék állkapcsok becsukódhattak volna, revolverét a puha testbe nyomva, gyors egymásutánban kétszer elsütötte. Az állat szinte emberi hangon sóhajtva, lezuhant a földre, a lőporfüst kigomolygott a sötét kapu alól és lassan szétterjedt az udvarban.
CHAPTER XVII.TIZENHETEDIK FEJEZET.
Strangers drawn from the ends of the earth, jewelled and plumed were we.
I was the Lord of the Inca Race, and she was the Queen of the Sea.
Under the stars beyond our stars where the reinless meteors glow,
Hotly we stormed Valhalla, a million years ago.
Dust of the stars was under our feet, glitter of stars above
Wrecks of our wrath dropped reeling down as we fought and we spurned and we strove
Worlds upon worlds we tossed aside and scattered them to and fro,
The night that we stormed Valhalla, a million years ago.
She with the star I had marked for my own I with my set desire
Lost in the loom of the Night of Nights, 'wildered by worlds afire
Met in a war 'twixt love and hate where the reinless meteors glow,
Hewing our way to Valhalla, a million years ago.
The Sack of the Gods.
IN summer the nights of the desert are hotter than the days, for when the sun goes down earth, masonry, and marble give forth their stored heat, and the low clouds, promising rain and never bringing it, allow nothing to escape.A sivatagban az éjszakák még forróbbak, mint a nappalok, mert ha a nap lenyugodott, a falak s a márvány kisugározzák a felgyülemlett hőséget és az alacsonyan függő felhők, amelyek mindig ígérgetik, de soha nem hozzák az esőt, visszanyomják a forró levegőt a földre.
Tarvin was tying at rest in the veranda of the rest-house, smoking a cheroot and wondering how far he had bettered the case of the Maharaj Kunwar by appealing to the Maharajah. His reflections were not disturbed; the last of the commercial travellers had gone back to Calcutta and Bombay, grumbling up to the final moment of their stay, and the rest-house was all his own. Surveying his kingdom, he meditated, between the puffs of his cheroot, on the desperate and apparently hopeless condition of things. They had got to the precise point where he liked them. When a situation looked as this one did, only Nicholas Tarvin could put it through and come out on top. Kate was obdurate; the Naulahka was damnably coy; the Maharajah was ready to turn him out of the state. Sitabhai had heard him denounce her. His life was likely to come to a sudden and mysterious end, without so much as the satisfaction of knowing that Heckler and the boys would avenge him; and if it went on, it looked as though it would have to go on without Kate, and without the gift of new life to Topaz in other words, without being worth the trouble of living.Tarwin a menedékház verandáján feküdt szivarozva és azon gondolkodott, hogy vajon segí­tett-e ő délutáni közbelépésével Kunwar maharadzsán. Gondolkodását semmi sem zavarta. Már az utolsó ügynökök is visszatértek Kalkuttába vagy Bombaybe s a menedékház most teljesen rendelkezésére állt. Tarwin, tűnődő pillantást vetve birodalmára, elgondolkodott rajta, hogy milyen kétségbeejtő és reménytelen a helyzet. De hisz valójában ez volt az az állapot, amely legjobban felelt meg neki. Ha egy ügy ennyire elromlott, csak Tarwin Nicholas tud segíteni rajta. Kate továbbra is nyakas maradt; a Naulahka újra elveszett, a maharadzsa azon a ponton volt, hogy kiutasítsa őt az országból, Sitabhai pedig meghallotta, hogy elárulta őt a királynak. Élete a legnagyobb veszedelemben forgott s Tarwin el volt rá készülve, hogy váratlanul és titokzatosan véget ér s még az a vigasza sem lehetett, hogy Heckler és a többi topázi fiú megbosszulhatja. Ha pedig nem így történik, akkor is be kellett vallania magának, hogy Kate nélkül - Topáz pedig a C. C. C. nélkül - lesz alighanem kénytelen végigélni életét - egyszóval, hogy semmiképp sem érdemes élni!
The moonlight, shining on the city beyond the sands, threw fantastic shadows on temple spires and the watch-towers along the walls. A dog in search of food snuffed dolefully about Tarvin's chair, and withdrew to howl at him at a distance. It was a singularly melancholy howl. Tarvin smoked till the moon went down in the thick darkness of an Indian night. She had scarcely set when he was aware of something blacker than the night between him and the horizon.A holdfény sárgán ömlött a homoktengerben sötétlő városra, melynek kupolái és tornyai fantasztikus árnyakat vetettek a sivatagra. Egy éhes kutya szimatolt Tarwin széke körül, majd visszavonult és hosszan vonított a sötétben. Különös bánatos vonítás volt ez. Tarwin tovább szivarozott, míg le nem nyugodott a hold s az indiai éjszaka teljes sötétségbe nem burkolta a földet. De a nagy sötétségben is meglátta, hogy egy még az éjszakánál is feketébb árnyék merül fel hirtelen előtte.
"Is it you, Tarvin Sahib?" the voice inquired in broken English.- Ön az, Tarwin szahib? - kérdezte valaki tört angol nyelven.
Tarvin sprang to his feet before replying. He was beginning to be a little suspicious of fresh apparitions. His hand went to his hip-pocket. Any horror, he argued, might jump out at him from the darkness in a country managed on the plan of a Kiralfy trick spectacle.Tarwin gyorsan felugrott, a kérdésre nem válaszolt. Újabban bizonyos gyanakvással szemlélt minden váratlanul feltűnő jelenséget. Keze a revolver után kutatott zsebében.
"Nay; do not be afraid," said the voice. "It is I Juggut Singh."- Nem, ne féljen! - folytatta a hang -, én vagyok, Juggut Singh.
Tarvin pulled thoughtfully at his cigar. "The state is full of Singhs," he said. "Which?"Tarwin gondolkodva szívta szivarját. - Ez az ország tele van Singh-ekkel - felelte. - Melyik Singh maga?
"I, Juggut Singh, of the household of the Maharajah."- Juggut Singh, a maharadzsa kastélyából.
"H'm. Does the King want to see me?"- Hüm. A király akar velem beszélni?
The figure advanced a pace nearer.
"No, Sahib; the Queen."- Nem, szahib, a királyné!
"Which?" repeated Tarvin.- Melyik? - kérdezte Tarwin még egyszer.
The figure was in the veranda at his side, almost whispering in his ear. "There is only one who would dare to leave the palace. It is the Gypsy."Az ember most már a verandán volt, közvetlenül Tarwin mellett. - Csak egy van, aki el meri hagyni a kastélyt - suttogta az amerikai fülébe. - A cigányasszony!
Tarvin snapped his fingers blissfully and soundlessly in the dark, and made a little click of triumph with his tongue.Tarwin halkan megpattogtatta ujjait, nyelvével diadalmasan csettintett. - Kellemes fogadóórái vannak a hölgynek - mondta.
"Pleasant calling-hours the lady keeps," he said. "This is no place for speaking, Sahib. I was to say, 'Come, unless you are afraid of the dark.' '- Most nincs időnk erről beszélni, szahib. Ez az üzenetem van az ön számára: gyere el, ha nem félsz a sötétségtől!
"Oh, were you? Well, now, look here, Juggut; let's talk this thing out. I'd like to see your friend Sitabhai. Where are you keeping her? Where do you want me to go?"- Ugyan? Nos, hallgasson ide Juggut, beszéljünk erről a tárgyról egy keveset. Örülök, hogy megismerhetem Sitabhai barátját. De hát hol van ő most? Hova menjek én el?
"I was to say, 'Come with me.' Are you afraid?" The man spoke this time at his own prompting.- Az üzenet így szól: gyere el hozzám. Fél, szahib? - Ezt a kérdést Juggut Singh saját buzgalmából tette fel.
"Oh, I'm afraid fast enough," said Tarvin, blowing a cloud of smoke from him. "It isn't that."- Ó, tudok én félni is, ha szükség van rá - mondta Tarwin, vastag füstfelhőt fújva szivarjából. - De most nem erről van szó!
"There are horses very swift horses. It is the Queen's order. Come with me."- Lovakat hoztam magammal, gyors lovakat. A királyné parancsa ez. Jöjjön velem!
Tarvin smoked on, unhurrying; and when he finally picked himself out of the chair it was muscle by muscle. He drew his revolver from his pocket, turned the chambers slowly one after another to the vague light, under Juggut Singh's watchful eye, and returned it to his pocket again, giving his companion a wink as he did so.Tarwin nyugodtan tovább szivarozott, s amikor végül felemelkedett karosszékéből, olyan méltóságteljes lassúsággal mozgott, mintha minden egyes izmát külön fel kellene szedegetnie a székről. Majd zsebéből kihúzta revolverét, Juggut Singh szeme előtt gondosan megvizsgálta, visszatette a zsebébe, s intett társának, hogy indulhatnak.
"Well, come on, Juggut," he said, and they passed behind the rest-house to a spot where two horses, their heads enveloped in cloaks to prevent them from neighing, were waiting at their pickets. The man mounted one, and Tarvin took the other silently, satisfying himself before getting into the saddle that the girths were not loose this time. They left the city road at a walking pace by a cart-track leading to the hills.- Rendben van, mehetünk - mondta. Megkerülték a menedékházat. A hátsó fal mögött két ló állott lekötve, fejük vászonba csa­var­va, hogy ne nyeríthessenek. A hindu felszállt az egyikre, míg Tarwin gondosan megvizsgálta a másik nyergét, hogy vajon rendesen le van-e szíjazva ezúttal. Csakhamar elhagyták az országutat s egy mezei ösvényre tértek, amely a dombok felé vezetett.
"Now," said Juggut Singh, after they had gone a quarter of a mile in this fashion, and were alone under the stars, "we can ride."- Nos - mondta Juggut Singh, miután negyedmérföldnyire eltávoztak a menedékháztól és egyedül lovagoltak a csillagok alatt -, most nekiindulhatunk!
He bowed forward, struck his stirrups home, and began lashing his animal furiously. Nothing short of the fear of death would have made the pampered eunuch of the palace ride at this pace. Tarvin watched him roll in the saddle, chuckled a little, and followed.Előrehajolt, lábát kihúzta a kengyelből s vadul nekiiramodott. Csak halálfélelem bírhatta rá a kastély elkényeztetett eunuchját, hogy ezt a tempót vállalja. Tarwin látta, amint a kövér ember ide-oda rázkódik a nyeregben, röhögött egyet, majd utána iramodott.
"You wouldn't make much of a cow-puncher, Jugget, would you?"- Cowboynak nem nagyon lenne alkalmas, mit gondol, Juggut? - kérdezte.
"Ride," gasped Juggut Singh, "for the cleft between the two hills ride!" The dry sand flew behind their horses' hoofs, and the hot winds whistled about their ears as they headed up the easy slope toward the hills, three miles from the palace. In the old days, before the introduction of telegraphs, the opium speculators of the desert were wont to telegraph the rise and fall in the price of the drug from little beacon-towers on the hills. It was toward one of these disused stations that Juggut Singh was straining. The horses fell into a walk as the slope grew steeper, and the outline of the squat-domed tower began to show clear against the sky. A few moments later Tarvin heard the hoofs of their horses ring on solid marble, and saw that he was riding near the edge of a great reservoir, full of water to the lip.- Előre - lihegte a hindu. - A két domb közti mélyedés felé - előre! - A lovak patái alatt porzott a száraz homok, forró szelek úsztak el fejük fölött, amint vágtatva igyekeztek fel a domb­oldalon, körülbelül hárommérföldnyire a várostól. Régebben, mielőtt még meghonosították volna Indiában a sürgönyhivatalokat, a sivatag ópiumkereskedői az ópium árának emelkedé­séről vagy eséséről fényjelekkel értesítették egymást, amelyeket éjszakánként alacsony őr­tornyokról eregettek. Egy ilyen őrtorony felé vezette most Juggut Singh az amerikait. A lovak már csak lépésben haladtak előre, az út egyre meredekebb lett s a sötétségből csakhamar ki­bontakoztak a torony sötét körvonalai. Néhány pillanattal később kemény márványon csattog­tak a lovak patái és Tarwin látta, hogy egy nagy, színültig megtöltött vízmedence mellett haladtak el.
Eastward, a few twinkling lights in the open plain showed the position of Rhatore, and took him back to the night when he had said good by to Topaz from the rear platform of a Pullman. Night-fowl called to one another from the weeds at the far end of the tank, and a great fish leaped at the reflection of a star.Kelet felé néhány hunyorgó fény mutatta, hogy hol fekszik Rhatore; hirtelen eszébe jutott az az éjszaka, amelyen egy Pullmann-kocsi hátulsó platformjáról búcsút intett Topáznak. Egy közeli tó nádasában éjjeli madarak hívogatták egymást; nagy hal ugrott ki a vízből, egy csillag tükörképe után kapva.
"The watch-tower is at the further end of the dam," said Juggut Singh. "The Gypsy is there."- A torony a fal másik végén áll - mondta Juggut Singh - és ott vár ránk a cigányasszony.
"Will they never have done with that name?" uttered an incomparably sweet voice out of the darkness. "It is well that I am of a gentle temper, or the fish would know more of thee, Juggut Singh."- Hát ez az elnevezés soha nem fog már feledésbe menni? - hangzott fel a sötétben egy leírhatatlanul édesen dallamos hang. - Szerencséd, hogy szelíd kedvemben vagyok, Juggut Singh, különben gyorsan megismerkednének veled a halak!
Tarvin checked his horse with a jerk, for almost under his bridle stood a figure enveloped from head to foot in a mist of pale-yellow gauze. It had started up from behind the red tomb of a once famous Rajput cavalier who was supposed by the country-side to gallop nightly round the dam he had built. This was one of the reasons why the Dungar Talao was not visited after nightfall.Tarwin hirtelen visszarántotta lovát, mert szinte közvetlenül a gyeplő alatt felmerült a királyné, tetőtől talpig halványsárga selyembe burkolt alakja. Egy egykor hírhedt rajput lovag vörös sírköve mögül lépett elő, akiről a néphit azt tartotta, hogy szelleme éjszakánként körüllovagolja a medencét, amelyet ő épített fel. A sötétség beállta után az emberek gondosan elkerülték Dungar Talaót.
"Come down, Tarvin Sahib," said the voice mockingly in English. "I, at least, am not a gray ape. Juggut Singh, go wait with the horses below the watch-tower."- Szálljon le, Tarwin szahib! - mondta kissé gúnyosan a hang. - Én legalább nem vagyok szürke majom. Juggut Singh, vezesd a lovakat a torony mögé!
"Yes, Juggut; and don't go to sleep," enjoined Tarvin "we might want you." He alighted, and stood before the veiled form of Sitabhai. "Shekand," she said, after a little pause, putting out a hand that was smaller even than Kate's. "Ah, Sahib, I knew that you would come. I knew that you were not afraid."- Úgy van, Juggut, de ne aludjon el közben - tette hozzá Tarwin. - Lehet, hogy szükségem lesz magára. - Leugrott a lóról.
She held his hand as she spoke, and pressed it tenderly. Tarvin buried the tiny hand deep in his engulfing paw, and, pressing it in a grip that made her give an involuntary cry, shook it with a hearty motion.- Ó, szahib, tudtam, hogy el fog jönni! - mondta a királyné, Tarwin felé nyújtva kezét, amely még Kate-énél is kisebb volt. - Tudtam, hogy nem fog félni.
"Happy to make your acquaintance," he said, as she murmured under her breath, "By Indur, he has a hold!"Gyengéden megszorította Tarwin kezét. Az amerikai hatalmas marka teljesen elnyelte a vékony ujjakat, a cigányasszony önkéntelenül fájdalmasan felsikoltott.
"And I am pleased to see you, too," she answered aloud. Tarvin noted the music of the voice. He wondered what the face behind the veil might look like.- Indurra mondom, jó marka van - mormogta, mialatt Tarwin közölte vele, hogy örül, hogy végre megismerheti. - Magam is örülök - felelte a királyné. Tarwin újra megállapította, hogy milyen dallamos a hangja. Kíváncsi volt hogy vajon milyen arcot takar a fátyol?
She sat down composedly on the slab of the tomb, motioning him to a seat beside her.A királyné nyugodt mozdulattal leült a sírkő lapjára, egy kézmozdulattal intve Tarwinnak, hogy üljön le mellé.
"All white men like straight talk," she said, speaking slowly, and with uncertain mastery of English pronunciation. "Tell me, Tarvin Sahib, how much you know."- A fehér emberek szeretik a nyílt beszédet - mondta lassan s nem a leghibátlanabb angol kiejtéssel. - Mondja meg nekem, Tarwin szahib, mit tud rólam?
She withdrew her veil as she spoke, and turned her face toward him. Tarvin saw that she was beautiful. The perception thrust itself insensibly between him and his other perceptions about her.Arcáról lehúzta a fátyolt és az amerikai szemébe nézett. Tarwin megállapította, hogy ez az arc gyönyörű. Lehet, hogy ez a megállapítás önkéntelenül is megváltoztatta a cigányasszonyról való véleményét.
"You don't want me to give myself away, do you, Queen?"- Csak nem kívánja azt, hogy kiszolgáltassam magam, királyné? - felelte.
"I do not understand. But I know you do not talk like the other white men," she said sweetly.- Nem értem, hogy mire gondol. De tudom, hogy maga másképp beszél, mint a többi fehér ember - mondta édesen.
"Well, then, you don't expect me to tell you the truth?"- Csak nem azt várja tőlem, hogy megmondjam az igazat?
"No," she replied. "Else you would tell me why you are here. Why do you give me so much trouble?"- Nem - felelte a királyné. - Különben megmondaná nekem, hogy miért van itt. Mondja, miért okoz nekem annyi bajt?
"I trouble you?"- Tényleg annyi bajt okozok? - kérdezte Tarwin.
Sitabhai laughed, throwing back her head, and clasping her hands behind her neck. Tarvin watched her curiously in the starlight. All his senses were alert; he was keenly on his guard, and he cast a wary eye about and behind him from time to time. But he could see nothing but the dull glimmer of the water that lapped at the foot of the marble steps, and hear nothing save the cry of the night-owls.Sitabhai felnevetett, kezeit összekulcsolva nyaka mögött, hátravetette fejét. Tarwin kíváncsian nézegette a csillagok fényében. Tudta, hogy óvatosnak kell lennie; időről időre fürkésző tekintetet vetett maga körül, de nem látott mást, mint a víz gyenge csillogását, amint csobogva mosta a márványlépcsőket, nem hallott mást, mint a bagoly éjjeli huhogását.
"O Tarvin Sahib," she said. "You know! After the first time I was sorry."- Ó, Tarwin szahib! - mondta az asszony. - Tudja, hogy azért az első alkalommal megsaj­náltam?
"Which time was that?" inquired Tarvin, vaguely.- Mikor volt az? - kérdezte Tarwin bizonytalanul.
"Of course it was when the saddle turned. And then when the timber fell from the archway I thought at least that I had maimed your horse. Was he hurt?"- Természetesen akkor, amikor a nyereg lefordult. Amikor aztán a palló lezuhant a kapuról, azt hittem, hogy legalább a lovát megsebezte... Nem így volt?
"No," said Tarvin, stupefied by her engaging frankness.- Nem - felelte Tarwin, aki mégis csak meglepődött ezen a leplezetlen nyíltságon.
"Surely you knew," she said almost reproachfully.- Ezt csak tudta? - mondta a királyné szinte szemrehányóan.
He shook his head. "No, Sitabhai, my dear," he said slowly and impressively; "I wasn't on to you, and it's my eternal shame. But I'm beginning to sabe. You worked the little business at the dam, too, I suppose, and the bridge and the bullock-carts. And I thought it was their infernal clumsiness! Well, I'll be" He whistled melodiously, and the sound was answered by the hoarse croak of a crane across the reeds.Tarwin tagadólag rázta a fejét. - Nem, Sitabhai, nem kedvesem! - felelte lassan, minden szót aláhúzva. - Szégyenemre be kell vallanom, hogy nem gondoltam magára. De most már kez­dem érteni az ügyeket. Gondolom, az Ametnél lefolyt kis tréfákat is maga találta ki, a híddal és a leguruló bivalyszekerekkel. És én még azt hittem, hogy minden csak hanyagságból tör­tént! - Halkan füttyentett, a hangra, mintegy válaszképpen, rekedt madárvijjogás hangzott fel.
The Queen leaped to her feet, thrusting her hand into her bosom. "A signal!" Then, sinking back upon the slab of the tomb, "But you have brought no one with you. I know you are not afraid to go alone."A királyné felugrott, kezével öltönyébe nyúlva. - Jeladás! - kiáltotta, de rögtön utána meg­nyugodva visszaült a sírkőre. - Nem, hiszen maga egyedül jött. Tudom, hogy nem fél.
"Oh, I'm not trying to do you up, young lady," he answered. "I'm too busy admiring your picturesque and systematic deviltry. So you're at the bottom of all my troubles? That quicksand trick was a pretty one. Do you often work it?"- Nem, nekem semmiként sem szándékom magát láb alól eltenni, szép hölgyem - felelte Tarwin -, lelkes bámulója vagyok találékony és mulattató gonoszságainak. Szóval, magának köszönhetem minden kalandomat? Az a futóhomokkal való ügy is igen ügyes volt. Többször felhasználta már?
"Oh, on the dam!" exclaimed the Queen, waving her hands lightly. "I only gave them orders to do what they could. But they are very clumsy people only coolie people. They told me what they had done, and I was angry."- A folyóra gondol? - kiáltotta a királyné, kezével legyintve. - Nem, csak annyit mondtam nekik, hogy tegyenek, amit jónak látnak. De azok a kulik nagyon ügyetlenek. Amikor jelentették nekem az esetet, igen dühös voltam.
"Kill any one?"- Kit gyilkolt meg akkor?
"No; why should I?"- Senkit. Miért tettem volna?
"Well, if it comes to that, why should you be so hot on killing me?" inquired Tarvin, dryly.- Nos, ha már itt tartunk, mondja meg, hogy miért vágyódik oly forrón arra, hogy engem megöljön? - kérdezte Tarwin száraz hangon.
"I do not like any white men to stay here, and I knew that you had come to stay." Tarvin smiled at the unconscious Americanism. "Besides," she went on, "the Maharajah was fond of you, and I had never killed a white man. Then, too, I like you."- Nem szeretem, ha fehér emberek tartózkodnak a közelemben, és magáról mindjárt tudtam, hogy hosszabb ideig akar itt maradni. Ezenfelül pedig a maharadzsa valósággal magába szeretett és én még sohasem öltem meg fehér embert és szeretem magát!
"Oh!" responded Tarvin, expressively.- Ó! - kiáltott Tarwin meglepődéssel.
"By Malang Shah, and you never knew!" She was swearing by the god of her own clan the god of the gypsies.- Malang Sah-ra mondom! És maga sohasem vette észre! - A saját istenére esküdött, a cigányok istenére.
"Well, don't rub it in," said Tarvin.- Inkább ne esküdjék - mondta Tarwin.
"And you killed my big pet ape," she went on. "He used to salaam to me in the mornings like Luchman Rao, the prime minister. Tarvin Sahib, I have known many Englishmen. I have danced on the slack-rope before the mess-tents of the officers on the line of march, and taken my little begging-gourd up to the big bearded colonel where I was no higher than his knee." She lowered her hand to within a foot of the ground. "And when I grew older," she continued, "I thought that I knew the hearts of all men. But, by Malang Shah, Tarvin Sahib, I never saw a man like unto you! Nay," she went on almost beseechingly, "do not say that you did not know. There is a love-song in my tongue, 'I have not slept between moon and moon because of you '; and indeed for me that song is quite true. Sometimes I think that I did not quite wish to see you die. But it would be better that you were dead. I, and I alono, command this state. And now, after that which you have told the King"- S azonkívül megölte kedvenc majmomat - folytatta a királyné. - Oly szépen szálámozott nekem minden reggel, egészen úgy, mint Luchman Rao, a miniszterelnök. Tarwin szahib, én már sok angolt láttam. Én már táncoltam kötélen a tisztek sátrai előtt és kis alamizsna­zacskómmal nagyszakállú őrnagyok között szaladgáltam, akiknek a térdéig sem értem fel. És amikor később megöregedtem, azt hittem, hogy megismertem a férfiak szívét, de Malang Sah-ra mondom, Tarwin szahib, sohasem láttam még olyan férfit, mint maga. Nem, ne feleljen - mondta szinte könyörögve -, ne mondja, hogy nem tudott róla. A cigányoknak van egy szerelmi énekük: „Holdtöltétől holdfogytáig nem aludtam miattad”. Most én énekelhetném ezt. Néha azt hiszem, nem is kívántam komolyan, hogy meghaljon. Pedig sokkal jobb lenne, ha meghalna. Ebben az országban én, csak én parancsolok. Most pedig, azok után, amiket a királynak mondott...
"Yes? You heard, then?"- Megtudta?
She nodded. "After that I cannot see that there is any other way unless you go away."Fejével igenlőleg bólintott. - Most már tulajdonképpen nem is látok más lehetőséget - legfeljebb azt, hogy elmegy innen.
"I'm not going," said Tarvin.- Nem megyek el - mondta Tarwin.
"That is good," said the Queen, with a little laugh. "And so I shall not miss seeing you. in the court-yard day by day. I thought the sun would have killed you when you waited for the Maharajah. Be grateful to me, Tarvin Sahib, for I made the Maharajah come out. And you did me an ill turn."- Ez nincs jól így! - felelte a királyné halk nevetéssel. - Szóval, el kell készülnöm rá, hogy nap-nap után látni fogom az udvarban. Ma már azt hittem, hogy megöli a nap, amikor olyan sokáig várt a maharadzsára. Hálásnak kellene lennie nekem, Tarwin szahib, mert én küldtem ki őt végül is. És mivel fizetett meg érte?
"My dear young lady," said Tarvin, earnestly, "if you'd pull in your wicked little fangs, no one wants to hurt you. But I can't let you beat me about the Maharaj Kunwar. I'm here to see that the young man stays with us. Keep off the grass, and I'll drop it."- Kedves fiatal hölgyem - felelte Tarwin komoly hangon -, ha behúzná átkozott kis hegyes karmait, senki a világon nem bántaná magát, de Kunwar maharadzsa miatt nem hátrálhatok meg. Azért vagyok itt, hogy a herceg életére vigyázzak. Mondjon le terveiről s én eltűnök!
"Again I do not understand," said the Queen, bewildered. "But what is the life of a little child to you who are a stranger here?"- Ezt újra nem értem - mondta a királyné csodálkozva. - Mit érdekli önt, aki idegen ebben az országban, a gyermeknek az élete?
"What is it to me? Why, it's fair play; it's the life of a little child. What more do you want? Is nothing sacred to you?"- Hogy mit érdekel engem? Csak annyiban érdekel, amennyiben minden tisztességes embert érdekel egy ártatlan gyermek élete. Kell ennél több magyarázat is? Hát nincs semmi, ami szent maga előtt?
"I also have a son," returned the Queen, "and he is not weak. Nay, Tarvin Sahib, the child always was sickly from his birth. How can he govern men? My son will be a Rajput; and in the time to come But that is no concern of the white men. Let this little one go back to the gods."- Nekem is van fiam - felelte a királyné - és az nem beteg. Hallgasson ide, Tarwin szahib, az a fiú születése óta beteges. Nem fog az férfiaknak parancsolni tudni. De az én fiam igazi rajput, és amikor eljön az idő... de hát ez nem tartozik a fehér emberekre! Engedje nyugodtan, hogy az a másik megtérjen őseihez!
"Not if I know it," responded Tarvin, decisively.- Nem engedem, amíg meg tudom akadályozni! - felelte Tarwin határozottan.
"Otherwise," swept on the Queen, "he will live infirm and miserable for ninety years. I know the bastard Kulu stock that he comes from. Yes; I have sung at the gate of his mother's palace when she and I were children I in the dust, and she in her marriage-litter. To-day she is in the dust. Tarvin Sahib," her voice melted appealingly, "I shall never bear another son; but I may at least mould the state from behind the curtain, as many queens have done. I am not a palace-bred woman. Those" she pointed scornfully toward the lights of Rhatore "have never seen the wheat wave, or heard the wind blow, or sat in a saddle, or talked face to face with men in the streets. They call me the gypsy, and they cower under their robes like fat slugs when I choose to lift my hand to the Maharajah's beard. Their bards sing of their ancestry for twelve hundred years. They are noble, forsooth! By Indur and Allah, yea, and the God of your missionaries too, their children and the British government shall remember me for twice twelve hundred years. Ahi, Tarvin Sahib, you do not know how wise my little son is. I do not let him go to the missionary's. All that he shall need afterward and indeed it is no little thing to govern this state he shall learn from me; for I have seen the world, and I know. And until you came all was going so softly, so softly, to its end! The little one would have died yes; and there would have been no more trouble. And never man nor woman in the palace would have breathed to the King one word of what you cried aloud before the sun in the court-yard. Now, suspicion will never cease in the King's mind, and I do not know I do not know" She bent forward earnestly. "Tarvin Sahib, if I have spoken one word of truth this night, tell me how much is known to you."- Ha nem hal meg - folytatta a királyné -, kilencven nyomorúságos beteg év vár rá a földön. Ismerem a tisztátlan vért, amelyből származik. Igen, énekeltem anyja palotájának kapuja előtt, amikor még mindketten gyermekek voltunk - az anyja és én -, én a porban, ő a lakodalmi hordágyában ült. Ma ő fekszik a porban. Tarwin szahib - hangja behízelgően suttogott -, én nekem több fiam nem lesz, de függönyeim mögül fel tudnám építeni az államot, mint ahogy sok királyné tette már előttem. Nem vagyok szobanövény. Ezek ott - megvetően mutatott a város hunyorgó tüzei felé - soha nem láttak hullámzó búzaföldeket, soha nem hallották zúgni a szelet, nem ültek nyeregben, az országutakon szemtől-szembe nem beszéltek soha férfival. Cigányasszonynak hívnak engem, s ha eszembe jut, hogy kezemmel megborzoljam a maha­radzsa szakállát, ijedtükben remegve bújnak fátylaik mögé, mint a kövér csigák házukba. Költőik ezerkétszáz éves őseikről énekelnek. Nemes vér folyik ereikben. De Indurra és Alahra mondom és a misszionáriusok Istenére is, a gyermekeik és az angol kormány kétszer ezerkétszáz évig vissza fognak emlékezni Sitabhaira. Ahi Tarwin szahib! Maga nem tudja, hogy az én kisfiam milyen okos. Én nem engedem őt a misszionáriusokhoz. Mindenre, amire később szüksége lesz - és nem kicsiny dolog egy államot kormányozni -, én tanítom meg, mert én láttam a világot és ismerem az életet. És amíg maga nem jött ide, olyan simán ment minden, olyan simán! A másik már meghalt volna és ezzel eltűnt volna minden akadály. És nem lett volna az egész kastélyban férfi vagy nő, aki fülébe merte volna suttogni a királynak azt, amit maga világos nappal hangosan kimondott az udvarban. Most már többé soha nem fog elaludni a gyanú a király lelkében és én nem tudom... én nem tudom... - komoly arccal előre hajolt - Tarwin szahib, ha én ma éjjel igazat beszéltem, mondja meg nekem legalább, hogy mi az, amit tud rólam!
Tarvin preserved absolute silence. She stole one hand pleadingly on his knee.Tarwin csökönyösen hallgatott. A királyné rimánkodva térdére fektette kezét.
"And none would have suspected. When the ladies of the Viceroy came last year, I gave out of my own treasures twenty-five thousand rupees to the nursing-hospital, and the lady sahib kissed me on both cheeks, and I talked English, and showed them how I spent my time knitting I who knit and unknit the hearts of men."- Senki nem gyanított volna semmit. Amikor az alkirály hölgyei nálam jártak múlt évben, saját kincstáramból huszonötezer rúpiát utalványoztam ki a gyerekkórháznak és a hölgy, szahib, megcsókolta mind a két arcomat, angolul beszéltem vele és megmutattam neki, hogy hogy töltöm az időmet - fonással. Én, aki férfiszíveket fonok be, amikor kedvem tartja rá!
This time Tarvin did not whistle; he merely smiled and murmured sympathetically. The large and masterly range of her wickedness, and the coolness with which she addressed herself to it, gave her a sort of distinction. More than this, he respected her for the personal achievement which of all feats most nearly appeals to the breast of the men of the West she had done him up. It was true her plans had failed; but she had played them all on him without his knowledge. He almost revered her for it.Tarwin most nem fütyült; mosolygott és beleegyezően dörmögött. Kegyetlenségének nagyvonalúsága s a hűvös nyugalom, amellyel beszélt, bizonyos mértékben megnemesítették ezt az asszonyt. De még ennél is jobban hatott rá tökéletes szépsége - a nyugat-amerikai férfiak meg tudják becsülni a női szépséget. Sitabhai imponált neki. Igaz ugyan, hogy tervei csütörtököt mondtak, de hogy úgy tudta őket keresztülvinni, hogy ő, Tarwin, még csak nem is sejtette, hogy mi készül ellene, szinte hódolattal töltötte el a cigányasszony iránt.
"Now you begin to understand," said Sitabhai; "there is something more to think of. Do you mean to go to Colonel Nolan, Sahib, with all your story about me?"- Most már talán megérti - mondta Sitabhai -, hogy itt nagyobb tét forog kockán, mint egy beteg gyermek. Igazán el akar menni Nolan őrnagyhoz és el akar neki mindent mondani?
"Unless you keep your hands off the Maharaj Kunwar yes," said Tarvin, not allowing his feelings to interfere with business.- Ha nem ígéri meg, hogy békében hagyja Kunwar maharadzsát, akkor kénytelen vagyok elmenni - mondta Tarwin, aki üzleti ügyekben soha nem engedett személyes érzelmeinek.
"That is very foolish," said the Queen; "because Colonel Nolan will give much trouble to the King, and the King will turn the palace into confusion, and every one of my handmaids, except a few, will give witness against me; and I perhaps shall come to be much suspected. Then you would think, Tarvin Sahib, that you had prevented me. But you cannot stay here forever. You cannot stay here until I die. And so soon as you are gone." She snapped her fingers.- Nem okos dolog! - mondta a királyné. - Az őrnagy sok bajt fog okozni a királynak, a király fel fogja forgatni az egész palotát és minden szolgáló énellenem fog tanúskodni, a királynak pedig erős gyanúja lesz ellenem. Azt fogja gondolni akkor, Tarwin szahib, hogy jó előre figyelmeztetett engem. De hiszen nem maradhat itt örökre. És mihelyt hátat fordít Rhatorénak... - csettintett ujjaival.
"You won't get the chance," said Tarvin, unshakenly. "I'll fix that. What do you take me for?"- Erről tegyen le! - mondta Tarwin rendíthetetlen nyugalommal. - Majd én gondoskodom róla. Kinek néz engem?
The Queen bit the back of her forefinger irresolutely. There was no saying what this man, who strode unharmed through her machinations, might or might not be able to do. Had she been dealing with one of her own race, she would have played threat against threat. But the perfectly composed and loose-knit figure by her side, watching every movement, chin in hand, ready, alert, confident, was an unknown quantity that baffled and distressed her.A királyné gondolkodva rágta körmeit. Igazán nem tudhatta, hogy mi mindenre képes még ez a férfi, akinek jelenlétében eddig minden terve csütörtököt mondott. Ha egy bennszülöttel, vagy maga fajtájabelivel állott volna szemben, fenyegetést alkalmazott volna a fenyegetés ellen, de ez az erőteljes, öntudatos férfialak itt, aki fegyverrel izmos kezében, gyanakodón és minden pillanatban ugrásra készen ült mellette, ismeretlen hatalom volt a számára, amely megijesztette és megzavarta.
There was a sound of a discreet cough, and Juggut Singh waddled toward them, bowing abjectly, to whisper something to the Queen. She laughed scornfully, and motioned him back to his post.Szerény köhécselés hallatszott. Juggut Singh kacsázott elő a fal mellől s alázatos hajlongások között valamit a fülébe súgott a királynénak. Ez megvetően nevetett és visszaküldte a helyére.
"He says the night is passing," she explained, "and it is death for him and for me to be without the palace."- Azt mondja, hogy vége felé közeledik az éjszaka, s hogy biztos halált jelent mindkettőnk számára, ha a hajnalhasadás a palotán kívül ér.
"Don't let me keep you," said Tarvin, rising. "I think we understand each other." He looked into her eyes. "Hands off!"- Akkor nem akarom tartóztatni - mondta Tarwin és felkelt. - Azt hiszem, megértjük egymást - a királyné szemébe nézett. - Le a kezekkel - ez a jelszó!
"Then I may not do what I please?" she said, "and you will go to Colonel Nolan to-morrow?"- Szóval, nem tehetem többé azt, amire kedvem van? - kérdezte a királyné. - És maga holnap elmegy Nolan őrnagyhoz?
"That depends," said Tarvin, shutting his lips. He thrust his hand into his pockets as he stood looking down at her.- Az attól függ - mondta Tarwin, kezeit zsebeibe mélyesztve.
"Seat yourself again a moment, Tarvin Sahib,' said Sitabhai, patting the slab of the tomb invitingly with her little palm. Tarvin obeyed. " Now, if I let no more timber fall, and keep the gray apes tied fast "- Üljön le még egy pillanatra, Tarwin szahib! - mondta Sitabhai, kezével a sír kőlapjára mutatva. Tarwin engedelmeskedett. - Ha több palló nem fog zuhanni, és ha a szürke majmok nyugton maradnak...
" And dry up the quicksands in the Amet River, ' v pursued Tarvin, grimly. "I see. My dear little spitfire, you are at liberty to do what you like. Don't let me interfere with your amusements."- És az Ametben felszárad a futóhomok - folytatta Tarwin mosolyogva. - Értem. Édes kis ördögöm, teljes szabadsága van, tehet, amit akar. Nem akarom megfosztani kis örömeitől!
"I was wrong. I should have known that nothing would make you afraid," said she, eying him thoughtfully out of the corner of her eye; "and, excepting you, Tarvin Sahib, there is no man that I fear. If you were a king as I a queen, we would hold Hindustan between our two hands."- Igaza van, rossz úton jártam. Tudnom kellett volna, hogy maga semmi veszélytől nem fél - felelte a királyné, tűnődő tekintetet vetve Tarwinra -, mint ahogy - a maga kivételével - nincs férfi, akitől én félnék. Ha maga király lenne és én a királyné, egész Hindosztánt a kezeink között tartanánk.
She clasped his locked fist as she spoke, and Tarvin, remembering that sudden motion to her bosom when he had whistled, laid his own hand quickly above hers, and held them fast.Sitabhai Tarwin öklére fektette a kezét. Az amerikai, akinek eszébe jutott a hirtelen mozdulat, amellyel a cigányasszony néhány perccel előbb ruhájába nyúlt, gyorsan ráfektette másik kezét a vékony ujjakra és erősen megfogta őket.
"Is there nothing, Tarvin Sahib, that would make you leave me in peace? What is it you care for? You did not come here to keep the Maharaj Kunwar alive."- Nincs semmi, amivel meg tudnám magát vesztegetni, Tarwin szahib, hogy békében hagyjon? Mi a célja Rhatoréban? Nem azért jött ide, hogy Kunwar maharadzsára vigyázzon!
"How do you know I didn't?"- Honnét tudja?
"You are very wise," she said, with a little laugh, "but it is not good to pretend to be too wise. Shall I tell you why you came?"- Maga igen okos - felelte Sitabhai dallamos nevetéssel -, de az ember ne akarjon még okosabbnak látszani, mint amilyen. Mondjam meg magának, hogy miért jött ide?
"Well, why did I? Speak up."- Nos, mondja meg!
"You came here, as you came to the temple of Iswara, to find that which you will never find, unless" she leaned toward him "I help you. Was it very cold in the Cow's Mouth, Tarvin Sahib?"- Azért jött ide, amiért az Iswara templomába is elment, hogy megtalálja azt, amit soha nem fog megtalálni, míg... - Sitabhai Tarwin vállára hajolt. - Segíteni fogok magán. Nagyon hideg volt a Tehénszájban?
Tarvin drew back, frowning, but not betraying himself further.Tarwin összeráncolta homlokát, de nem vesztette el önuralmát.
"I was afraid that the snakes would have killed you there."- Akkor féltem, hogy megcsípik a kígyók.
"Were you?"- Igazán?
"Yes," she said softly. "And I was afraid, too, that you might not have stepped swiftly enough for the turning stone in the temple." Tarvin glanced at her.- Igen - felelte szelíden az asszony -, és a múltkor meg attól féltem, hogy nem fog elég gyorsan hátraugorni a templom süllyesztőjéről.
"No?"- Igazán?
"Yes. Ah! I knew what was in your mind, even before you spoke to the King when the body-guard charged."- Igen. Ó, én pontosan tudtam, mielőtt még beszélt a királlyal, hogy mit keres maga itt Rhatoréban.
"See here, young woman, do you run a private inquiry agency?"- Lám, lám, kis barátnőm! Nem irányít maga üres óráiban egy tudakozódó irodát?
She laughed.Sitabhai nevetett.
"There is a song in the palace now about your bravery. But the boldest thing was to speak to the King about the Naulahka. He told me all you said. But he even he did not dream that any feringhi could dare to covet it. And I was so good I did not tell him. But I knew men like you are not made for little things. Tarvin Sahib," she said, leaning close, releasing her hand and laying it softly on his shoulder, "you and I are kin indeed! For it is more easy to govern this state aye, and from this state to recapture all Hindustan from these white dogs, the English than to do what you have dreamed of. And yet a stout heart makes all things easy. Was it for yourself, Tarvin Sahib, that you wanted the Naulahka, or for another even as I desire Gokral Seetarun for my son? We are not little people. It is for another, is it not?"- A palotában mindenki a maga bátorságáról beszél. De legmerészebb akkor volt, amikor a Naulahkáról beszélt a királlyal, ő mindent elmondott nekem, amit maga beszélt vele. De arra, hogy egy feringhi-nek eszébe juthasson, hogy elrabolja a nyakéket, még ő sem gondolt. És én jó voltam, Tarwin szahib és nem mondtam meg neki. Hallgasson ide - folytatta, kezeit kihúzva Tarwin markából és gyengéden a vállára fektette -, mi ketten egymáshoz illünk. Mert sokkal könnyebb dolog lenne ezt az államot kormányozni... és könnyebb lenne még vissza­hódítani Hindosztánt is és kikergetni belőle a fehér angol kutyákat, még az is könnyebb lenne, mint az, amire maga vállalkozott. De erős szívvel mindent el lehet érni. Mondja, Tarwin szahib, a saját maga számára akarja megszerezni a Naulahkát, vagy valaki más számára - mint ahogy én is a fiamnak akarom megszerezni Gokral Seetarunt. Nem kicsinyes egyikünk sem. Ugye, más valaki számára akarja?
"Look here," said Tarvin, reverently, as he took her hand from his shoulder and held it firmly in his clutch again, "are there many of you in India?"- Mondja - felelte Tarwin tiszteletteljesen, miközben az asszony kezét levette válláról és újra erősen a kezei közé fogta -, mondja, olyan, mint maga, nem sok lehet Indiában?
"But one. I am like yourself alone." Her chin drooped against his shoulder, and she looked up at him out of her eyes as dark as the lake. The scarlet mouth and the quivering nostrils were so close to his own that the fragrant breath swept his cheek.- Nincs. Egyedül vagyok - és elhagyatott. - Az asszony álla végigsúrolta Tarwin vállát, fekete szemei felnéztek rá, sötéten, mint a tó, amely mellett ültek. A bíborpiros száj és a remegő orrcimpák oly közel voltak arcához, hogy érezte a forró, édes leheletet.
"Are you making states, Tarvin Sahib, like me? No; surely it is a woman. Your government is decreed for you, and you do what it orders. I turned the canal which the Government said should run through my orange-garden, even as I will bend the King to my will, even as I will kill the boy, even as I will myself rule in Gokral Seetarun through my child. But you, Tarvin Sahib you wish only a woman! Is it not so? And she is too little to bear the weight of the Luck of the State. She grows paler day by day."- Maga is országokon akar uralkodni, Tarwin szahib, mint én? Nem, magánál asszonyról van szó. A maga kormánya gondolkodik maga helyett, és maga azt teszi, amit az elrendel. Én elvezettem a kanálist, amelyet a kormány a narancskertemen át akart ásatni, mint ahogy a király akaratát is megtöröm, mint ahogy a herceget meg fogom ölni, és mint ahogy uralkodni fogok a fiam által Gokral Seetarunon. De maga, Tarwin szahib - maga csak egy nőt akar. Nem így van? Pedig szegény túl kicsi és túl sápadt ahhoz, hogy vállain elbírja az államügyek súlyát. Napról napra halványodik.
She felt the man quiver, but he said nothing. From the tangle of scrub and brushwood at the far end of the lake broke forth a hoarse barking cough that filled the hills with desolation as water brims a cup. Tarvin leaped to his feet. For the first time he heard the angry complaint of the tiger going home to his lair after a fruitless night of ranging.A királyné érezte, hogy a férfi megremeg. De Tarwin hallgatott. A tó szemközti oldaláról a nád és bozót közül hirtelen rekedt, ugatós köhögés hallatszott, amely félelemmel töltötte el az éji tájat, mint ahogy vízzel telik meg a pohár. Tarwin felugrott; most hallotta először életében a tigris dühös panaszkodását, amikor eredménytelen éjszakai vadászat után hazatér barlang­jába.
"It is nothing," said the Queen, without stirring. "It is only the tiger of the Dungar Talao. I have heard them howling many times when I was a gypsy, and even if he came you would shoot him. would you not, as you shot the ape?"- Ez semmi! - mondta a királyné szemrebbenés nélkül. - Ez a Dungar Talao tigrise. Sokszor hallottam üvölteni, amikor még cigánylány voltam. Ha idejönne, maga lelőné, ugye, mint ahogy lelőtte a kis szürke majmomat is.
She nestled close to him, and, as he sank beside her on the stone again, his arm slipped unconsciously about her waist.Még közelebb hajolt hozzá és Tarwin, amikor újra leült melléje a kőlapra, önkéntelenül derekára fektette karját.
The shadow of the beast drifted across an open space by the lake-shore as noiselessly as thistledown draws through the air of summer, and Tarvin's arm tightened in its resting-place tightened on a bossed girdle that struck cold on his palm through many folds of muslin.A tigris árnyéka most felbukkant a nád között, nesztelenül suhant el, mint békanyál a forró tavaszi levegőben és Tarwin karja még szorosabban ölelte körül a fiatal testet, a forró selyme­ket, amelyek alatt váratlanul egy vastagon púpozott, a ruhákon keresztül is hideg tapintású övre bukkant tapogatózó tenyere.
"So little and so frail how could she wear it?" resumed the Queen.- Olyan kicsi és olyan vézna - hogy is bírhatná el? - ismételte a királyné.
She turned a little in his embrace, and Tarvin's arm brushed against one, and another, and then another, strand of the girdle, studded like the first with irregular bosses, till under his elbow he felt a great square stone.Tarwin felé fordult, akinek a keze most az öv újabb szemeihez ért, amelyekről, mint az elsőről, egyenlőtlen domborodások emelkedtek, - könyöke nagy, négyszögű csathoz súrlódott.
He started, and tightened his hold about her waist, with paling lips.Elsápadt és még szorosabbra fogta körül az asszony derekát.
"But we two," the Queen went on, in a low voice, regarding him dreamily, "could make the kingdom fight like the water-buffaloes in spring. Would you be my prime minister, Tarvin Sahib, and advise me through the curtain?"- De mi ketten - folytatta a királyné éneklő hangján, álmodozva nézve a férfira -, mi ketten harcba tudnánk vinni ezt az országot. Akarna a miniszterem lenni, Tarwin szahib és a függönyön át tanácskozni velem?
"I don't know whether I could trust you," said Tarvin, briefly.- Nem tudom, hogy megbízhatnék-e magában - felelte Tarwin röviden.
"I do not know whether I could trust myself," responded the Queen; "for after a time it might be that I should be servant who have always been queen. I have come near to casting my heart under the hoofs of your horse not once, but many times." She put her arms around his neck and joined them there, gazing into his eyes, and drawing his head down to hers. "Is it a little thing," she cooed, "if I ask you to be my king? In the old days, before the English came, Englishmen of no birth stole the hearts of begums, and led their armies. They were kings in all but the name. We do not know when the old days may return, and we might lead our armies together."- Én pedig nem tudom, hogy magamban megbízhatnék-e - felelte a királyné. - Lehet, hogy szol­gálnom kellene, nekem, aki egész életemben csak parancsoltam. Nem egyszer úgy éreztem már, hogy szívemet a lova patái alá tudnám vetni... - Karjával átkulcsolta Tarwin nyakát, fejét lehúzta a vállára és mélyen belenézett a szemébe. - Hát olyan semmi dolog az - turbékolta -, ha arra kérem, hogy legyen a királyom? A régi időkben, mielőtt még az angolok elfoglalták az országot, voltak itt angol férfiak, akik meghódították egy-egy begun szívét és harcba vitték hadseregeiket. Nem tudhatni, hogy mikor térnek vissza a régi idők és hogy nem vezethetjük-e majd együtt háborúba seregeinket!
"All right. Keep the place open for me. I might come back and apply for it one of these days when I've worked a scheme or two at home."- Rendben van. Ne töltse be egyelőre ezt az állást. Lehet, hogy visszajövök és elfoglalom egyik vagy másik nap, ha odahaza elintéztem egyet-mást a dolgaimból.
"Then you are going away you will leave us soon?"- El akar menni? El akar hagyni bennünket?
"I'll leave you when I've got what I want, my dear," he answered, pressing her closer.- El fogok menni, ha megszereztem azt, amire szükségem van, kedvesem - felelte Tarwin, még közelebb húzva magához a királynét.
She bit her lip. "I might have known," she said softly. "I, too, have never turned aside from anything I desired. Well, and what is it?"Sitabhai az ajkába harapott. - Tudnom kellett volna - felelte szelíden. - Én sem mondok le semmiről, amit egyszer a fejembe vettem... Nos, mi van?
The mouth drooped a little at the corners, as the head fell on his shoulder. Glancing down, he saw the ruby-jewelled jade handle of a little knife at her breast.Szája kissé megvonaglott, feje lehanyatlott. Tarwin amint lenézett rá, egy tőr rubinokkal ékesített markolatát pillantotta meg keblében.
He disengaged himself from her arms with a quick movement, and rose to his feet. She was very lovely as she stretched her arms appealingly out to him in the half light; but he was there for other things. Tarvin looked at her between the eyes, and her glance fell.Gyors mozdulattal kibontakozott karjai közül és felugrott. Valóban elragadó volt ez az asszony, amint az alkonyati fényben hívólag terjesztette ki feléje karjait; de neki most más dolga volt. Szemébe nézett a királynénak s ez elfordította tekintetét.
"I'll take what you have around your waist, please."- Adja ide kérem azt, amit a dereka körül hord!
"I might have known that the white man thinks only of money!" she cried scornfully.- Tudhattam volna, hogy fehér emberek csak a pénzzel törődnek - kiáltotta Sitabhai meg­vetően.
She unclasped a silver belt from her waist and threw it from her, clinking, upon the marble.Ezüstláncot csatolt le derekáról és Tarwin lábai elé dobta; a lánc csörögve hullt a márványkőre.
Tarvin did not give it a glance.Az amerikai még csak tekintetre sem méltatta.
"You know me better than that," he said quietly. "Come, hold up your hands. Your game is played."- Jobban ismer maga engem! - felelte nyugodtan. - Jöjjön ide és emelje fel a karjait. A játéknak vége!
"I do not understand," she said. "Shall I give you some rupees?" she asked scornfully. "Be quick, Juggut Singh is bringing the horses."- Nem értem - felelte az asszony -, adjak tán még egy pár rúpiát?... Siessen, Juggut Singh már hozza a lovakat.
"Oh, I'll be quick enough. Give me the Naulahka."- Ne féljen, hamar fogunk végezni. Adja ide a Naulahkát!
"The Naulahka?"- A Naulahkát?
"The same. I'm tired of tipsy bridges, and ungirt horses, and uneasy arches, and dizzy quicksands. I want the necklace."- Azt. Unom már az összedűlő hidakat, a nyergetlen lovakat, a rosszul épített állványokat és a futóhomokot. A nyakláncot akarom.
"And I may have the boy?"- És maga átengedi nekem a herceget?
"No; neither boy nor necklace."- Nem, sem a herceget sem a nyakláncot.
"And will you go to Colonel Nolan in the morning?"- És reggel el akar menni az őrnagyhoz?
"The morning is here now. You'd better be quick."- Már reggel van. Jobban tenné, ha sietne!
"Will you go to Colonel Nolan?" she repeated, rising, and facing him.- El fog menni az őrnagyhoz? - ismételte meg az asszony, kiegyenesedve és mereven nézve Tarwin arcába.
"Yes; if you don't give me the necklace."- Ha nem adja ide a nyakláncot!
"And if I do?"- És ha ideadom?
"No. Is it a trade?"- Akkor nem megyek el. Megkötjük az üzletet?
It was his question to Mrs. Mutrie.Ugyanaz a kérdés volt ez, amellyel Mrs. Mutrie-val való beszélgetését fejezte be néhány hónappal előbb.
The Queen looked desperately at the day-star that was beginning to pale in the East. Even her power over the King could not save her from death if the day discovered her beyond the palace walls.A királyné kétségbeesetten nézett a hajnalcsillagra, amely már láthatóan halványodott fejük felett. Bármennyire hatalmában tartotta is a királyt, még az sem óvhatta meg a biztos haláltól, ha a napfény a falakon kívül éri.
The man spoke as one who held her life in the hollow of his hand; and she knew he was right. If he had proof he would not scruple to bring it before the Maharajah; and if the Maharajah believed Sitabhai could feel the sword at her throat. She would be no founder of a dynasty, but a nameless disappearance in the palace. Mercifully, the King had not been in a state to understand the charges Tarvin had brought against her in the court-yard. But she lay open now to anything this reckless and determined stranger might choose to do against her. At the least he could bring upon her the formless suspicion of an Indian court, worse than death to her plans, and the removal of Maharaj Kunwar beyond her power, through the interposition of Colonel Nolan; and at the worst But she did not pursue this train of thought.A férfi pedig itt előtte, úgy beszélt vele, mintha kezei között tartaná sorsát: és Sitabhai tudta, hogy igaza van. Ha Tarwinnak bizonyítékok voltak a kezei között, gondolkodás nélkül bemutatja őket a maharadzsának; és ha a maharadzsát meg tudja győzni... Sitabhai már érezte nyakán a vas hideg érintését. Nem fog dinasztiát alapíthatni, névtelenül fog eltűnni a kastély pincéiben. Egyelőre szerencsére a király még nem tudott semmi bizonyosat; amikor Tarwin beszélt vele az udvaron, túl részeg volt arra, hogy megértse, miről is van szó, de most teljesen ki volt szolgáltatva ennek a kíméletet nem ismerő, öntudatos idegen férfinak. Tudta, hogy Tarwin fel tudja ébreszteni ellene az udvar kivédhetetlen, testetlen gyanakvását, amely egyszeriben megsemmisítené minden tervét, tudta, hogy Nolan őrnagy közvetítésével Kunwar maharadzsát is kivonhatják hatalmi köréből, nem beszélve arról... Nem folytatta tovább gondolatmenetét.
She cursed the miserable weakness of liking for him which had prevented her from killing him just now as he lay in her arms. She had meant to kill him from the first moment of their interview; she had let herself toy too long with the fascination of being dominated by a will stronger than her own, but there was still time.Elátkozta nyomorúságos gyengeségét, amiért nem tudta megölni ezt a férfit, amikor néhány pillanattal előbb karjai között feküdt. Amikor idejött, el volt határozva, hogy meg fogja ölni; de izgatta az az érzés, hogy egy nála erősebb akarattal találkozik s eljátszotta az időt. De talán még nem késő.
"And if I do not give you the Naulahka?" she asked.- És ha nem adom oda a Naulahkát? - kérdezte.
"I guess you know best about that."- Azt hiszem, maga is tudja, hogy akkor mi történik.
As her eye wandered out on the plain she saw that the stars no longer had fire in them; the black water of the reservoir paled and grew gray, and the wild fowl were waking in the reeds. The dawn was upon her, as merciless as the man Juggut Singh was leading up the horses, motioning to her in an agony of impatience and terror. The sky was against her; and there was no help on earth.Sitabhai elnézett a síkság fölött. A csillagok egyre halványodtak, a medence fekete vize is szürkült már, a nádasban ébredeztek a madarak. A hajnal épp oly kíméletlenül üldözte őt, mint ez a férfi. Juggut Singh elővezette a lovakat, kétségbeesett mozdulattal nógatva őt. Ellene volt az ég és a földön nem volt segítség számára.
She put her hands behind her. Tarvin heard the snap of a clasp, and the Naulahka lay about her feet in ripples of flame.Kezeivel hátranyúlt. Tarwin éles csattanást hallott, és mint egy tűznyaláb, lábainál hevert a Naulahka.
Without looking at him or the necklace, she moved toward the horses. Tarvin stooped swiftly and possessed himself of the treasure. Juggut Singh had released his horse. Tarvin strode forward and caught at the bridle, cramming the necklace into his breast-pocket.Elindult a lovak felé, egyetlenegy pillantásra sem méltatva sem a férfit, sem a földön heverő nyakéket. Tarwin gyorsan lehajolt és birtokába vette a kincset. Juggut Singh eleresztette a lovát. Tarwin melléje lépett, megfogta a gyeplőt, szabad kezével kabátja belső zsebébe süllyesztve a nyakéket.
He bent to make sure of his girth. The Queen, standing behind her horse, waited an instant to mount.Majd lehajolt, hogy megvizsgálja a nyerget. A királyné lova mögött állt és várakozott.
"Good by, Tarvin Sahib; and remember the gypsy," she said, flinging her arm out over the horse's withers. "Heh!"- Isten áldja meg, Tarwin szahib. Ne felejtse el a cigányasszonyt! - mondta, karjával átölelve a ló nyakát. - Heh!
A flicker of light passed his eye. The jade handle of the Queen's knife quivered in the saddle-flap half an inch above his right shoulder. His horse plunged forward at the Queen's stallion, with a snort of pain.Tarwin szemei előtt valami megvillant a sötétben. A királyné drágakő ékítette tőre a nyeregbe fúródott, félhüvelyknyire Tarwin jobbvállától. A ló fájdalmas nyerítéssel ugrott a királyné csődöre felé.
"Kill him, Juggut Singh I" gasped the Queen, pointing to Tarvin, as the eunuch scrambled into his saddle. "Kill him I"- Öld meg, Juggut Singh! - kiáltotta Sitabhai az eunuch felé, aki épp nyergébe kapaszkodott. - Öld meg!
Tarvin caught her tender wrist in his fast grip. "Easy there, girl! Easy!" She returned his gaze, baffled. "Let me put you up," he said. He put his arms about her and swung her into the saddle.Az amerikai erősen megfogta a vékony csuklót. - Csak lassan, szívem, csak lassan! - Az asszony ijedten feléje fordította arcát. - Fel akarom segíteni a lóra.
"Now give us a kiss," he said, as she looked down at him.Átölelte mindkét karjával és felemelte a nyeregbe. - Most pedig adjon egy csókot! - mondta.
She stooped. "No, you don't! Give me your hands." He prisoned both wrists, and kissed her full upon the mouth. Then he smote the horse resoundingly upon the flank, and the animal blundered down the path and leaped out into the plain.Sitabhai lehajolt. - Nem, majd én. Adja ide a kezeit! - Megfogta a két kezét és tüzesen szájon csókolta. Azután tenyerével rávágott a lóra, amely botladozva lefelé indult az ösvényen, majd a síkra érve, vadul nekiiramodott.
He watched the Queen and Juggut Singh disappear in a cloud of dust and flying stones, and turned with a deep sigh of relief to the lake. Drawing the Naulahka from its resting-place, and laying it fondly out upon his hands, he fed his eyes upon it.Megvárta, amíg a királyné és Juggut Singh eltűnnek a porfelhők mögött, majd meg­könnyeb­bült mély sóhajtással visszatért a vízmedencéhez. Zsebéből kihúzta a Naulahkát, gyengéden kiterítette a tenyerében és gyönyörködve nézegette.
The stones kindled with the glow of the dawn, and mocked the shifting colors of the hill. The shining ropes of gems put to shame the red glare that shot up from behind the reeds, as they had dulled the glare of the torches on the night of the little Prince's wedding. The tender green of the reeds themselves, the intense blue of the lake, the beryl of the flashing kingfishers, and the blinding ripples spreading under the first rays of the sun, as a bevy of coots flapped the water from their wings the necklace abashed them all. Only the black diamond took no joy from the joy of the morning, but lay among its glorious fellows as sombre and red-hearted as the troublous night out of which Tarvin had snatched it.A kövek ragyogtak a hajnali fényben, elhomályosítva a dombok tündöklő színeit. Mint ahogy a kis herceg nyakán elhomályosították a fáklyák fényét, most túlragyogták a vörös izzást is, amely a nád mögött a nap jövetelét jelezte, túlragyogták a fű gyenge, fiatal zöldjét, a tó mélykékjét, az elsuhanó halak gyöngyházfényét, de még a nap első vakító sugarait is. Csak a fekete gyémánt nem vett részt a megszülető nap örömében; feketén, piros színűen nyugodott diadalmas társai között, mint a zavaros éjszaka, amelynek öléből Tarwin elrabolta.
Tarvin ran the stones through his hands one by one, and there were forty-five of them each stone perfect and flawless of its kind; nipped, lest any of its beauty should be hidden, by a tiny gold clasp, each stone swinging all but free from the strand of soft gold on which it was strung, and each stone worth a king's ransom or a queen's good name.Tarwin végigcsorgatta ujjai között a nyakláncot; negyvenöt kőből állt, egyik tökéletesebb volt mint a másik. Hogy semmit se veszítsenek szépségükből, vékony aranykeretbe voltak foglalva és szabadon függtek a halvány arany szalagon, amely egymásba fogta őket. Minden egyes kő felért egy király váltságdíjával, vagy egy királyné jó hírnevével.
It was a good moment for Tarvin. His life gathered into it. Topaz was safe ITarwin jól érezte magát. Elérte élete célját, Topáz meg volt mentve.
The wild duck were stringing to and fro across the lake, and the cranes called to one another, stalking through reeds almost as tall as their scarlet heads. From some temple hidden among the hills a lone priest chanted sonorously as he made the morning sacrifice to hi god, and from the city in the plain cam the boom oi the first ward-drums, telling that the gates were open and the day was born.A tó fölött vadkacsák úsztak el. Hosszúlábú gémek bukkantak fel itt-ott a nádból, amely csakhamar újra összecsapódott skarlátpiros fejük fölött. Egy templomból, a dombok közül felhangzott a papok reggeli áldozati éneke, a város felől pedig a szél elhozta a dobpergést, amellyel a lakosságnak tudomására hozták, hogy az éjszaka véget ért és a kapuk megnyíltak.
Tarvin lifted his head from the necklace. The jade-handled knife was lying at his feet. He picked up the delicate weapon and threw it into the lake.Tarwin felemelte a fejét. Egy rubin ékesítette tőr hevert lábainál. Felemelte a karcsú fegyvert és beledobta a tóba.
"And now for Kate," he said.- Most pedig Kate jön sorra - mondta.
CHAPTER XVIII.TIZENNYOLCADIK FEJEZET.
Now we are come to our Kingdom,
And the State is thus and thus.
Our legions wait at the palace gate
Little it profits us.
Now we are come to our Kingdom.
Now we are come to our Kingdom;
The crown is ours to take
With a naked sword at the council-board,
And under the throne the snake.
Now we are come to our Kingdom.
Now we are come to our Kingdom,
But my love's eyelids fall
All that I wrouht for, all that I fought for,
Delight her nothing at all.
My crown is withered leaves,
For she sits in the dust and grieves.
Now we are come to our Kingdom.
King Anthony.
THE palace on its red rook seemed to be still asleep as he cantered across the empty plain. A man on a camel rode out of one of the city gates at right angles to his course, and Tarvin noted with interest how swiftly a long-legged camel of the desert can move. Familiar as he had now become with the ostrich-necked beasts, he could not help associating them with Barnum's Circus and boyhood memories. The man drew near and crossed in front of him. Then, in the stillness of the morning, Tarvin heard the dry click of a voice he understood. It was the sound made by bringing up the cartridge of a repeating rifle. Mechanically he slipped from the saddle, and was on the other side of the horse as the rifle spoke, and a puff of blue smoke drifted up and hung motionless above the camel.A királyi kastély még békésen szendergett vörös sziklatrónusán, amikor Tarwin belovagolt a városba. Az egyik városkapuból, amely derékszögben állt az ösvényhez, melyen Tarwin lovagolt, teveháton egy ember vágtatott ki az országútra s Tarwin érdeklődve nézegette, hogy a sivatagnak ez a hosszúlábú állata milyen sebesen tud rohanni. Bármennyire megszokta is már e struccnyakú teherhordó állatokat, mégis mindig eszébe juttatták még gyerekkori cirkuszemlékeit. A lovas egyre közeledett s nemsokára keresztezte Tarwin ösvényét. Azután a nagy reggeli csendben ismerős éles hang hangzott fel: egy ismétlőfegyver rugócsattanása. Tarwin gépiesen leugrott a nyeregből és már a ló mögött guggolt, amikor elhangzott a lövés és kék füstfelhő szállt fel a teve fölött a levegőbe, ahol mozdulatlanul megállt.
"I might have known she'd get in her work early," he muttered, peering over his horse's withers. "I can't drop him at this distance with a revolver. What's the fool waiting for?"- Gondolhattam volna, hogy Sitabhai korán kezd neki a munkának - dörmögte. - Revolverem, sajnos, nem visz erre a távolságra. De mire vár ez a bolond?
Then he perceived that, with characteristic native inaptitude, the man had contrived to jam his lever, and was beating it furiously on the forepart of the saddle. Tarvin remounted hastily, and galloped up, revolver in hand, to cover the blanched visage of Juggut Singh.Azután megértette, hogy ellenfele, a bennszülötteknél szokásos ügyefogyottsággal, elrekesz­tette a puska kakasát, látta, amint dühösen veregeti vele a nyerget. Gyorsan felugrott a lóra és revolverével a kezében ellenfeléhez vágtatott, akiben csakhamar felismerte a sápadt arcú Juggut Singhet.
"You! Why, Juggut, old man, this isn't kind of you."- Maga az? Ez nem szép magától Juggut.
"It was an order," said Juggut, quivering with apprehension. "It was no fault of mine. I I do not understand these things."- Parancsom van rá - felelte ez, remegve a félelemtől. - Én igazán nem tehetek róla. Én... én nem értek ezekhez a dolgokhoz!
"I should smile. Let me show you." He took the rifle from the trembling hand. "The cartridge is jammed, my friend; it don't shoot as well that way. It only needs a little knack so. You ought to learn it, Juggut." He jerked the empty shell over his shoulder.- Nevetséges. Adja ide, majd megmutatom - kivette a puskát a remegő kezéből -, a patron kissé elhajolt, barátom; így nem lehet jól lőni vele. Csak meg kell kissé rázni - így! Ezt meg kellett volna tanulnia, Juggut! - Tarwin eldobta az üres patront.
"What will you do to me?" cried the eunuch. "She would have killed me if I had not come."- Mit fog most velem csinálni? - siránkozott az eunuch. - Sitabhai megölt volna engem, ha nem engedelmeskedem neki.
"Don't you believe it, Juggut. She's a Jumbo at theory, but weak in practice. Go on ahead, please.'- Ne gondolja, Juggut! Ördög a teóriában, de gyenge a kivitelben. Most pedig menjen előre!
They started back toward the city, Juggut leading the way on his camel, and looking back apprehensively every minute. Tarvin smiled at him dryly but reassuringly, balancing on his hip the captured rifle. He observed that it was a very good rifle if properly used.Mindketten elindultak a város felé, elöl Juggut teveháton, pillanatonként félénken hátra­fordulva, Tarwin megnyugtatóan mosolygott rá, a zsákmányolt puska vidáman himbálózott derekán. Megállapította, hogy - ha tudnak vele bánni - kitűnő fegyver.
At the entrance to Sitabhai's wing of the palace Juggut Singh dismounted and slunk into the courtyard, the livid image of fear and shame. Tarvin clattered after him, and as the eunuch was about to disappear through a door, called him back.Sitabhai kastélyának bejárata előtt Juggut Singh leszállt és bevánszorgott az udvarra - meg­testesülése volt a félelemnek, és a szégyennek. Tarwin mögötte ügetett, s amikor az eunuch épp el akart tűnni az egyik ajtó mögött, visszahívta.
"You have forgotten your gun, Juggut," he said. "Don't be afraid of it."- Elfelejtkezett a puskájáról, Juggut! - mondta. - Nem kell félnie tőle!
Juggut was putting up a doubtful hand to take it from him.Juggut habozva feléje nyújtotta kezét.
"It won't hurt anybody this trip. Take yourself back to the lady, and tell her you are returned with thanks."- Egyikünknek sem ártott ez a kis kirándulás. Menjen vissza a hölgyhöz, mondja meg neki, hogy hazajött és adja át üdvözleteimet.
No sound came to his ear from behind the green shutters as he rode away leaving Juggut staring after him. Nothing fell upon him from out of the arch, and the apes were tied securely. Sitabhai's next move was evidently yet to be played. His own next move he had already considered. It was a case for bolting.A zöld ablaktáblák mögül egy hang sem hallatszott, amikor Tarwin kilovagolt, maga mögött hagyva a bámészkodó Juggutot. A kapuboltozatból nem esett le semmi a fejére, a szürke majmok nyugodtan feküdtek láncaikon; Sitabhai úgy látszik még nem készült el legközelebbi sakkhúzásával. Tarwin ezzel szemben tisztában volt vele, hogy mi a legközelebbi teendője. Fel kellett tűznie a diadalzászlót.
He rode to the mosque outside the city, routed out his old friend in dove-colored satin, and made him send this message:Kilovagolt a városon kívül fekvő sürgönyhivatalhoz, felzavarta galambszürke selyembe öltözött barátját s a következő sürgönyt menesztette:
"MRS. MUTRIE, DENVER. Necklace is yours. Get throat ready, and lay that track into Topaz. TARVIN."„Mrs. Mutrie, Denver. - Nyaklánc az ön tulajdona. Nyakát tartsa készenlétben. Síneket fektettesse le Topáz felé. - Tarwin.”
Then he turned his horse's head toward Kate. He buttoned his coat tightly across his chest, and patted the resting-place of the Naulahka fondly, as he strode up the path to the missionary's veranda, when he had tethered Fibby outside. His high good humor with himself and the world spoke through his eyes as he greeted Mrs. Estes at the door.Majd lova nyakát a missziósház irányába fordítva, Kate-hez lovagolt. Erősen begombolta kabátját, gyengéden simogatva zsebét, amelyben a Naulahka nyugodott. Mrs. Estes, aki elsőnek üdvözölte őt a verandán, azonnal leolvasta arcáról, hogy Tarwin a legnagyobb mérték­ben meg van elégedve magával és a világgal.
"You have been hearing something pleasant," she said. "Won't you come in?"- Úgy látszik, jó hírt hozott - mondta -, jöjjön beljebb!
"Well, either the pleasantest, or next to the pleasantest, I'm not sure which," he answered, with a smile, as he followed her into the familiar sitting-room. "I'd like to tell you all about it, Mrs. Estes. I feel almightily like telling somebody. But it isn't a healthy story for this neighborhood." He glanced about him. "I'd hire the town-crier and a few musical instruments, and advertise it, if I had my way; and we'd all have a little Fourth of July celebration and a bonfire, and I'd read the Declaration of Independence over the natives with a relish. But it won't do. There is a story I'd like to tell you, though," he added, with a sudden thought. "You know why I come here so much, don't you, Mrs. Estes I mean outside of your kindness to me, and my liking you all so much, and our always having such good times together? You know, don't you?"- Igen, a lehető legjobb hírt, vagy legalábbis a másodsorban következő legjobbat - felelte az amerikai mosolyogva, amikor leültek az ebédlőben. - Szeretném elmondani magának, Mrs. Estes, nem tudom mit adnék érte, ha valakinek elmondhatnám, de ezen a környéken nem nagyon ajánlatos dolog tudomással bírni erről a történetről! - Körülnézett a szobában. - Legszívesebben felfogadnám a városi kikiáltót és még néhány zenészt hozzá, és tűzijátékokat gyújtanék s egy ünnepélyes deklarációt olvasnék fel, amelyekkel visszaadnám a benn­szü­löttek­nek szabadságukat, de sajnos nem lehet. Van azonban, amit elmondhatok magának, Mrs. Estes - tette hozzá. - Hiszen tudja, hogy miért jövök olyan gyakran magukhoz. Nemcsak azért, mert olyan szívesek hozzám és szeretem mindkettőjüket, és igazán otthonosan vagyok itt. Azt hiszem, tudja, ugye?
Mrs. Estes smiled. "I suppose I do," she said.Mrs. Estes mosolygott. - Azt hiszem, tudom - felelte.
"Well, that's right. That's right. I thought you did. Then I hope you're my friend."- Nos, akkor helyben vagyunk, örülök. Mindjárt gondoltam, hogy kitalálta. Remélem, az én pártomon van!
"If you mean that I wish you well, I do. But you can understand that I feel responsible for Miss Sheriff. I have sometimes thought I ought to let her mother know."- Hogyne, ha azt érti ezalatt, hogy a javát kívánom. De meg fogja érteni, hogy bizonyos felelősséget érzek Miss Sheriffért. Már többször gondoltam rá, hogy talán írnom kellene az anyjának.
"Oh, her mother knows. She's full of it. You might say she liked it. The trouble isn't there, you know, Mrs. Estes."- Ó, az anyja tudja. Az anyja mindent tud, és bátran mondhatom, hogy neki sincs semmi kifogása. Nem ott van a baj, Mrs. Estes.
"No. She's a singular girl; very strong, very sweet. I've grown to love her dearly. She has wonderful courage. But I should like it better for her if she would give it up, and all that goes with it. She would be better married," she said meditatively.- Igen, tudom. Kate különös lány, nagyon kedves, de nagyon makacs. Igazán megszerettem, bátor leány. De jobb szeretném, ha letenne bátorságáról és különböző terveiről. Mint feleség még jobban megfelelne hivatásának - mondta tűnődve a háziasszony.
Tarvin gazed at her admiringly. "How wise you are, Mrs. Estes I How wise you are I" he murmured. "If I've told her that once I've told her a dozen times. Don't you think, also, that it would be better if she were married at once right away, without too much loss of time?"Tarwin tiszteletteljes pillantást vetett rá. - Milyen okos ön, Mrs. Estes, milyen okos! - dör­mögte. - Ugyanezt elmondtam Kate-nek nem egyszer, de százszor is már. És nem gondolja, hogy az lenne a legjobb, ha azonnal férjhez menne, gondolkodás nélkül - anélkül, hogy több időt vesztegetnénk?
His companion looked at him to see if he was in earnest. Tarvin was sometimes a little perplexing to her. "I think if you are clever you will leave it to the course of events," she replied, after a moment. "I have watched her work here, hoping that she might succeed where every one else has failed. But I know in my heart that she won't. There's too much against her. She's working against thousands of years of traditions, and training, and habits of life. Sooner or later they are certain to defeat her; and then, whatever her courage, she must give in. I've thought sometimes lately that she might have trouble very soon. There's a good deal of dissatisfaction at the hospital. Lucien hears some stories that make me anxious."Mrs. Estes figyelmesen Tarwinra nézett, hogy megállapítsa, komolyan beszél-e. Honfitársa néha kissé zavarba hozta. - Azt hiszem, hogy legjobban tenné, ha rábízná magát az eseményekre - mondta néhány pillanat múlva. - Figyelem Kate munkáját, mert azt remélem, hogy az, ahol mindenki más csődöt mondott, neki sikerülni fog. De magamban azért tudom, hogy nem fog sikerülni. Itt minden ellene van, sok ezer évi tradíció, szokás és megszokás. Előbb vagy utóbb, bármilyen bátor is, meg kell majd hátrálnia. Az utóbbi időben arra a meg­győződésre jutottam, hogy a bajok alighanem rövidesen meg fognak kezdődni. A kórházban mostanában nagy az elégedetlenség. Lucien olyan híreket hallott, amelyek megijesztettek.
"Anxious! I should say so. That's the worst of it. It isn't only that she won't come to me, Mrs. Estes, that you can understand, but she is running her head meanwhile into all sorts of impossible dangers. I haven't time to wait until she sees that point. I haven't time to wait until she sees any point at all but that this present moment, now and here, would be a good moment in which to marry Nicholas Tarvin. I've got to get out of Rhatore. That's the long and the short of it, Mrs. Estes. Don't ask me why. It's necessary. And I must take Kate with me. Help me if you love her."- Megijesztették?... De mennyire. Hiszen ez a legrosszabb az egész dologban és nem az, hogy engem várat meg, ezt meg fogja érteni, Mrs. Estes. Kate a legnagyobb veszélynek teszi ki magát. De én nem akarom megvárni, amíg ezt ő maga belátja, amíg belátja azt, hogy elérkezett a legjobb pillanat, hogy Tarwin Nicholas felesége legyen. Nekem el kell mennem Rhatoréból - ez a veleje a sok beszédnek. Ne kérdezze, hogy miért, el kell mennem. És magammal viszem Kate-et. Segítsen nekem, ha szereti őt.
To this appeal Mrs. Estes made the handsomest response in her power, by saying that she would go up and tell her that he wished to see her. This seemed to take some time; and Tarvin waited patiently, with a smile on his lips. He did not doubt that Kate would yield. In the glow of another success it was not possible to him to suppose that she would not come around now. Had he not the Naulahka? She went with it; she was indissolubly connected with it. Yet he was willing to impress into his service all the help he could get, and he was glad to believe that Mrs. Estes was talking to her.A szenvedélyes kérésre Mrs. Estes megadta az egyetlen lehetséges feleletet; közölte Tarwinnal, hogy felmegy Kate-hez és bejelenti neki látogatását. Ez némi időt vett igénybe, de Tarwin türelmesen mosolyogva várt. Nem kételkedett benne, hogy Kate most engedni fog. Az egyik célját már elérte - zsebében volt a Naulahka -, lehetetlen volt, hogy ne érje el a másikat is. Kate sorsa hozzá volt fűzve a Naulahkáéhoz. Mindazonáltal nem akart visszautasítani semmiféle segítséget, amely megkönnyíthette útját s így hálás volt Mrs. Estesnek is, amiért olyan sokáig beszélt Kate-tel.
It was an added prophecy of success when he found from a copy of a recent issue of the "Topaz Telegram," which he picked up while he waited, that the "Lingering Lode" had justified his expectations. The people he had left in charge had struck a true fissure vein, and were taking out f500 a week. He crushed the paper into his pocket, restraining an inclination to dance; it was perhaps safest, on reflection, to postpone that exercise until he had seen Kate. The little congratulatory whistle that he struck up instead, he had to sober a moment later into a smile as Kate opened the door and came in to him. There could be no two ways about it with her now. His smile, do what he would, almost said as much.Újabb jó jel volt, amikor az asztalon a Topázi Híradónak egy friss számára bukkant, amelyből megtudta, hogy nem csalódott a „Lassú Ezüstér”-ben sem. Az emberek, akiket a bánya kiaknázásával megbízott, kiadós érre bukkantak, amely ötszáz dollárt jövedelmezett heten­ként. Zsebébe dugta az újságot, legyűrve magában a vágyat, hogy diadaltáncot járjon el; talán mégis ajánlatosabb volna, ha ezt a kis gyakorlatot elhalasztja, amíg nem beszél Kate-tel. Még az apró örömfüttyről is le kellett tennie, mert a lány ebben a pillanatban kinyitotta az ajtót és bejött a szobába. Rámosolygott, s ez a mosoly többet mondott, mint amit szavakkal kifejezhetett volna.
A single glance at her face showed him, however, that the affair struck her less simply. He forgave her; she could not know the source of his inner certitude. He even took time to like the gray house-dress, trimmed with black velvet, that she was wearing in place of the white which had become habitual to her.Egy pillantás Kate arcára azonban meggyőzte Tarwint, hogy a lány még egyáltalán nem látja olyan egyszerűnek és elintézettnek az ügyet. Nem haragudott érte. Hiszen Kate nem ismerte diadalérzésének forrását. Még arra is volt ideje, hogy szemügyre vegye a lány szürke, fekete bársonnyal díszített pongyoláját; megszokta, hogy utóbbi időben mindig fehérben lássa.
"I'm glad you've dropped white for a moment," he said, as he rose to shake hands with her. "It's a sign. It represents a general abandonment and desertion of this blessed country; and that's just the mood I want to find you in. I want you to drop it, chuck it, throw it up." He held her brown little hand in the swarthy fist he pushed out from his own white sleeve, and looked down into her eyes attentively.- Nagyon örülök - mondta, megrázva Kate kezét -, hogy letettél a fehérről egy időre. Jó jelnek veszem. Azt jelenti, hogy meguntad már némileg ezt az áldott országot, s nekem kapóra jön ez a hangulatod. Szeretném, ha feladnád, elhagynád, a pokolba hagynád ezeket a dolgokat. - A kis barna kéz fogva maradt a nagy, szőrös tenyérben. Tarwin figyelmesen nézett a lányra.
"What?"- Mi az, amit a pokolba hagyjak?
"India the whole business. I want you to come with me." He spoke gently.- Indiát - az egész históriát. Azt akarom, hogy velem gyere. - Szelíd, rábeszélő hangon beszélt.
She looked up, and he saw in the quivering lines about her mouth signs of the contest on this theme that she had passed through before coming down to him.Kate felnézett rá és Tarwin a lány remegő száján meglátta, hogy ez a téma - mialatt ő lenn várt rá - nyilván már foglalkoztatta Kate-et.
"You are going? I'm so glad." She hesitated a moment. "You know why?" she added, with what he saw was an intention of kindness.- Te el akarsz utazni? Úgy örülök neki! - Egy pillanatig habozott. - Tudod, hogy miért? - tette hozzá kedveskedve.
Tarvin laughed as he seated himself.Tarwin nevetve leült.
"I like that. Yes; I'm going," he said. "But I'm not going alone. You're in the plan," he assured her, with a nod.- Így van rendjén. Igen, elmegyek - mondta. - De nem megyek el egyedül. Te is velem jössz!
She shook her head.A lány tagadólag rázta fejét.
"No; don't say that, Kate. You mustn't. It's serious this time."- Nem, Kate, ne mondj ilyeneket! Nem szabad megtagadnod. Ezúttal komoly a dolog!
"Hasn't it always been?" she sank into a chair. "It's always been serious enough for me that I couldn't do what you wish, I mean. Not doing it that is doing, something else; the one thing I want to do is the most serious thing in the world to me. Nothing has happened to change me, Nick. I would tell you in a moment if it had. How is it different for either of us?"- Nem volt-e mindig komoly? - kérdezte a lány, miközben szintén leült egy székre. - Az én szá­momra mindig komoly dolog volt, hogy nem tehettem meg azt, amit kívánsz. Nem tehettem, mert mást kellett tennem, az egyetlen dolgot, ami fontos, ami komoly dolgom volt eddig ezen a világon. Semmi sem történt azóta, ami megváltoztatta volna elhatározásomat, Nick! Megmondtam volna, ha másként van. Mennyiben változott most a helyzetünk?
"Lots of ways. But that I've got to leave Rhatore for a sample. You don't think I'd leave you behind, I hope."- Sokban. Például abban, hogy el kell hagynom Rhatorét. Remélem, nem gondolod, hogy magadra hagylak?
She studied the hands she had folded in her lap for a moment. Then she looked up and faced him with her open gaze.A lány ölében összekulcsolt kezeit nézegette egy ideig. Azután felemelte arcát és nyílt tekintetével Tarwinra nézett.
"Nick," she said, "let me try to explain as clearly as I can how all this seems to me. You can correct me if I'm wrong."- Nick - kezdte el -, szeretném neked elmagyarázni, amilyen világosan csak tudom, hogy gondolkodom én a dologról. Ha tévednék, majd megmondod.
"Oh, you're sure to be wrong!" he cried; but he leaned forward.- Természetes, hogy tévedsz! - kiáltotta Tarwin, mindazonáltal feszült figyelemmel előre hajolva.
"Well, let me try. You ask me to marry you?"- Nos, hadd kíséreljem meg mégis. Te azt akarod, hogy hozzád menjek feleségül?
"I do," answered Tarvin, solemnly. "Give me a chance of saying that before a clergyman, and you'll see."- Azt akarom - felelte Tarwin ünnepélyesen. - Tedd lehetővé, hogy pap előtt fejezzem ki ezt a kívánságomat, és majd meglátod, komolyan beszélek-e!
"I am grateful, Nick. It's a gift the highest, the best and I'm grateful. But what is it you really want? Shall you mind my asking that, Nick? You want me to round out your life; you want me to complete your other ambitions. Isn't that so? Tell me honestly, Nick; isn't that so?"- Hálás vagyok neked Nick. Ez a legnagyobb és a legszebb ajándék és én hálás vagyok érte. De megengeded, hogy megkérdezzem, mi az, amit tulajdonképpen akarsz? Azt akarod ugye, hogy kikerekítsem az életedet, hogy kiegészítsem egyéb ambícióidat, nem így van? Mondd meg becsületesen Nick! Nincs igazam?
"No!" roared Tarvin.- Nincs! - üvöltötte Tarwin.
"Ah, but it is! Marriage is that way. It is right. Marriage means that to be absorbed into another's life: to live your own, not as your own, but as another's. It is a good life. It's a woman's life. I can like it; I can 'believe in it. But I can't see myself in it. A woman gives the whole of herself in marriage in all happy marriages. I haven't the whole of myself to give. It belongs to something else. And I couldn't offer you a part; it is all the best men give to women, but from a woman it would do no man any good."- De így van. Ez a házasság és helyes, hogy ilyen. Megházasodni annyit jelent, mint felolvadni a más életében, nem a saját életét, hanem a másét élni. Ez jól van így, ez a nőnek való élet. Én is ezt tartom a helyesnek, hinni is tudok benne, de önmagamat nem tudom elképzelni ebben a szerepben. A nő teljesen odaadja magát a házasságban - minden boldog házasságban. De én nem tudom teljesen odaadni magamat. Én nekem más kötelességeim is vannak, s nem tudnám magamat, csak részben odaadni neked, csak annyira, amennyire a férfiak adják oda magukat a házasságban. De a nőtől ez nem elég!
"You mean that you have the choice between giving up your work and giving up me, and that . the last is easiest."- Ez tehát annyit jelent, hogy választanod kell köztem és a munkád között, és hogy könnyebben mondasz le rólam!
"I don't say that; but suppose I did, would it be so strange? Be honest, Nick. Suppose I asked you to give up the centre and meaning of your life? Suppose I asked you to give up your work? And suppose I offered in exchange marriage! No, no!" She shook her head. "Marriage is good; but what man would pay that price for it?"- Nem ezt mondtam, Nick, de tegyük fel, hogy ezt mondtam volna, olyan érthetetlen lenne? Légy becsületes, Nick! Tegyük fel, hogy én azt kérném tőled: áldozd fel énértem az életed céljait és terveit. Tegyük fel, hogy azt kérném tőled, áldozd fel a munkádat és ellenértékül - házasságot ajánlanék. Nem, nem, nem lehet! - Megrázta a fejét. - A házasság jó dolog, de melyik férfi fizetné meg érte ezt az árat?
"My dearest girl, isn't that just the opportunity of women?"- De, drága fiam, a nők meg szokták fizetni.
"The opportunity of the happy women yes; but it isn't given to every one to see marriage like that. Even for women there is more than one kind of devotion."- Igen, a szerencsés, a boldog nők igen; de nem mindenkinek adatott meg, hogy így lássa a házasságot. Még nők számára is van más út, hogy feláldozzák, hogy odaadják magukat.
"Oh, look here, Kate! A man isn't an orphan asylum or a home for the friendless. You take him too seriously. You talk as if you had to make him your leading charity, and give up everything to the business. Of course you have to pretend something of the kind at the start, but in practice you only have to eat a few dinners, attend a semiannual board-meeting, and a strawberry-festival or two to keep the thing going. It's just a general agreement to drink your coffee with a man in the morning, and be somewhere around, not too far from the fire, in not too ugly a dress, when he comes home in the evening. Come! It's an easy contract. Try me, Kate, and you'll see how simple I'll make it for you. I know about the other things. I understand well enough that you would never care for a life which didn't allow you to make a lot of people happy besides your husband. I recognize that. I begin with it. And I say that's just what I want. You have a talent for making folks happy. Well, I secure you on a special agreement to make me happy, and after you've attended to that, I want you to sail in and make the whole world bloom with your kindness. And you'll do it, too. Confound it, Kate, we'll do it! No one knows how good two people could be if they formed a syndicate and made a business of it. It hasn't been tried. Try it with me! O, Kate, I love you, I need you, and if you'll let me, I'll make a life for you!"- Hallgass ide, Kate. A férfi végeredményben nem árvaház, sem menhely hajléktalanok számára. Te túl komolyan veszed őt. Úgy képzeled a házasságot, mint egy jótékonysági intézményt, amely minden egyéb munkától végérvényesen elvonna. Kezdetben tényleg így fest a dolog, de a valóságban nincs más kötelessége a nőnek, mint végigenni egy pár dísz­vacsorát, évenként kétszer fogadni férje üzletbarátait és egy-két kerti ünnepélyt rendezni, hogy fenntartsa az üzemet. Éppen csak arra kötelezed magadat a házassággal, hogy reggelenként egy férfival együtt iszod meg a kávét, s hogy esténként ott tartózkodsz valahol a kandalló körül, lehetőleg valamilyen csinosabb ruhában, ha hazajön a munkájából. Gyere el velem, Kate, könnyű szerződés ez. Próbáld meg velem, majd meglátod, hogy mennyire meg fogom könnyíteni számodra a dolgot. Nem vagyok én süket egyéb vágyaiddal szemben sem. Meg tudom érteni, hogy nem szeretnéd az olyan életet, amelyben férjeden kívül nem tehetnél még egy csomó más embert is boldoggá. Ezt elismerem. Sőt, én is szeretném. Neked megvan az a tehetséged, hogy boldoggá tedd az embereket, nos, én nem kívánok mást, mint hogy velem kezdd el, és ha ez egyszer megtörtént, hát folytasd házunkon kívül is, és jóságoddal virágkertté változtasd az egész világot. És ezt meg fogod tenni, Kate, mind a ketten együtt fogjuk megtenni. Senki sem tudja még, hogy mennyi jóság lehet két emberben, ha társas üzletet alapítanak jó szívük kiaknázására. Még senki sem kísérelte meg. Próbáld meg velem! Ó, Kate, én szeretlek, szükségem van rád, és ha megengeded, meg fogom tudni alapozni az életedet.
"I know, Nick, you would be kind. You would do all that a man can do. But it isn't the man who makes marriages happy or possible; it's the woman, and it must be. I should either do my part and shirk the other, and then I should be miserable; or I should shirk you, and be more miserable. Either way, such happiness is not for me."- Tudom, hogy te jó lennél hozzám. Megtennél mindent, amit férfi megtehet. De nem a férfitől függ a házasság boldogsága, hanem a nőtől. Én vagy elvégezném az egyik kötelességemet és elhanyagolnám a másikat, és akkor szerencsétlen lennék; vagy pedig elhanyagolnálak téged, és az még szerencsétlenebbé tenne. Egyik úton sem találnám a boldogságot.
Tarvin's hand found the Naulahka within his breast, and clutched it tightly. Strength seemed to go out of it into him strength to restrain himself from losing all by a dozen savage words.Tarwin megtapogatta zsebében a Naulahkát. Úgy érezte, mintha titkos erő áradna ki belőle - erő és nyugalom, amely megóvja őt attól, hogy kimondjon egy elsietett szót, amellyel talán mindent elrontana.
"Kate, my girl," he said quietly, "we haven't time to conjure dangers. We have to face a real one. You are not safe here. I can't leave you in this place, and I've got to go. That is why I ask you to marry me at once."- Kate, hallgass ide! - felelte nyugodtan -, nincs időnk rá, hogy képzelt veszélyekről tárgyal­junk, elég, ha szembenézünk a meglevővel. Te itt nem vagy biztonságban. Én nem hagyhatlak itt, nekem pedig el kell mennem. Arra kérlek, házasodjunk össze azonnal!
"But I fear nothing. Who would harm me?"- De én nem félek semmitől. Ki akarna engem bántani?
"Sitabhai," he answered grimly. "But what difference does it make? I tell you, you are not safe. Be sure that I know."- Sitabhai - felelte Tarwin. - De bárhogy lenne is, hidd el nekem, nem vagy biztonságban. Hidd el nekem, hogy tudom, mit beszélek.
"And you?"- És te?
"Oh, I don't count.- Ó, én nem számítok.
"The truth, Nick!" she demanded.- Mondd meg az igazat, Nick!
"Well, I always said that there was nothing like the climate of Topaz."- Nos, én mindig mondtam, hogy sehol sincs egészségesebb éghajlat, mint Topázban.
"You mean you are in danger great danger, perhaps."- Te azt hiszed, hogy veszélyben vagy - nagy veszélyben?
"Sitabhai isn't going round hunting for ways to save my precious life, that's a fact." He smiled at her.- Sitabhai tényleg nem azon töri a fejét, hogyan óvhatná meg minden veszélytől az én becses életemet. - A lányra mosolygott.
"Then you must go away at once; you must not lose an hour. O, Nick, you won't wait!"- Akkor azonnal el kell menned innen! Egy percet sem szabad veszítened! Ó, Nick, el kell menned!
"That's what I say. I can do without Rhatore; but I can't do without you. You must come."- Hiszen én is azt mondom. Rhatore nélkül tudok élni, de nélküled nem. Velem kell jönnöd!
"Do you mean that if I don't you will stay?" she asked desperately.- Azt érted ezalatt, hogy nem mész el, ha nem jövök veled? - kérdezte Kate kétségbeesetten.
"No; that would be a threat. I mean I'll wait for you." His eyes laughed at her.- Nem, mert ez fenyegetés lenne. Azt értem, hogy várok rád, amíg nem jössz. - Nevető szemmel nézett a lányra.
"Nick, is this because of what I asked you to do?" she demanded suddenly.- Nick, azért történt mindez, amit az én kérésemre tettél? - kérdezte hirtelen.
"You didn't ask me," he defended.- Te nem kértél engem semmire.
"Then it is, and I am much to blame."- Szóval, mégis... és engem terhel a felelősség.
"What, because I spoke to the King? My deal girl, that isn't more than the introductory walk-around of this circus. Don't run away with any question of responsibility. The only thing you are responsible for at this moment is to run with me flee, vamose, get out. Your life isn't worth an hour's purchase here. I'm convinced of that. And mine isn't worth a minute's."- Miért... mert én a királlyal beszéltem? Drága gyermekem, ez csak megnyitó körmenete volt ennek a cirkusznak. Ne hidd egy pillanatig sem, hogy bármiért is felelős vagy. Az egyetlen dolog, amiért felelős vagy az, hogy mi elmeneküljünk innen, hogy eltűnjünk, hogy a nyo­munkat se lássák. Az életed egy órára sincs biztonságban többé, az enyém egy percre sem, erről meg vagyok győződve.
"You see what a situation you put me in," she said accusingly.- Látod, hogy milyen helyzetbe juttatsz engem? - mondta Kate vádlón.
"I don't put you in it, but I offer you a simple solution."- Én nem juttatlak semmiféle helyzetbe; ellenkezőleg, felkínálom az egyetlen megoldást.
"Yourself!"- Saját magadat.
"Well, yes; I said it was simple. I don't claim it's brilliant. Almost any one could do more for you, and there are millions of better men; but there isn't one who could love you better. O, Kate, Kate!" he cried, rising, "trust yourself to my love, and I'll back myself against the world to make you happy."- Nos igen; hisz mondtam, hogy az egyetlent. Nem mondom, hogy nincs ennél jobb. Lehet, hogy van, aki többet meg tudna tenni érted, és milliószámra van férfi, aki többet ér nálam, de egy sincs olyan, aki jobban szeretne. Ó, Kate, Kate - kiáltotta felugorva székéről -, bízd rám magadat és kifordítom négy sarkából a világot, hogy boldoggá tegyelek!
"No, no!" she exclaimed eagerly; "you must go away."- Nem, nem... Neked el kell menned!
He shook his head.Tarwin megrázta fejét.
"I can't leave you. Ask that of some one else. Do you suppose a man who loves you can abandon you in this desert wilderness to take your chances? Do you suppose any man could do that? Kate, my darling, come with me. You torment me, you kill me, by forcing me to allow you a single moment out of my sight. I tell you, you are in imminent, deadly peril. You won't stay, knowing that. Surely you won't sacrifice your life for these creatures."- Nem tudlak elhagyni. Kérd ezt akárki mástól, én nem tudom megtenni. El tudod képzelni, hogy egy férfi, aki szeret téged, itt tudna hagyni ebben a vadonban, kiszolgáltatva ezer veszélynek? El tudod képzelni, hogy bármelyik férfi meg tudná ezt tenni? Kate, kis szívem, gyere velem. Te gyötörsz, te megölsz engem, ha arra kényszerítesz, hogy csak egy pillanatra is elveszítselek szem elől. Még egyszer megismétlem, halálos veszélyben forogsz. Nem marad­hatsz itt, ha ezt tudod. Csak nem akarod ezek miatt az emberek miatt feláldozni életedet?
"Yes!" she cried, rising, with the uplifted look on her face "yes! If it is good to live for them, it is good to die for them. I do not believe my life is necessary; but if it is necessary, that too!"- De igen! - kiáltotta a lány felcsillámló szemekkel és felugrott székéről. - De igen! Ha helyes, hogy az ember nekik szentelje az életét, akkor meg is szabad halni értük. Nem hiszem, hogy szükségük volna a halálomra, de ha így van, ezt sem sajnálom tőlük!
Tarvin gazed at her, baffled, disheartened, at a loss. "And you won't come?"Tarwin tanácstalanul, ijedten meredt rá. - Szóval, nem akarsz eljönni?
"I can't. Good by, Nick. It's the end."- Nem tudok. Isten áldjon meg, Nick. Többet nem mondhatok.
He took her hand. "Good afternoon," he responded.Tarwin megfogta a kezét. - Jó estét - felelte.
"It's end enough for to-day."- Ma estére legalább is végeztünk!
She pursued him anxiously with her eye as he turned away; suddenly she started after him. "But you will go?"Kate aggódva követte őt tekintetével. Amint kifordult az ajtón, hirtelen utána iramodott.
"Go! No! No!" he shouted.- De el fogsz menni? - kérdezte.
"I'll stay now if I have to organize a standing army, declare myself king, and hold the rest-house as the seat of government. Go!"- Elmenni? Nem, nem! - kiáltotta Tarwin. - Itt maradok, és ha hadsereget kellene is toboroz­nom, királlyá választatnom magamat és fegyveres erővel védenem meg a menedékházat az ellenkormány támadásai ellen!
She put forth a detaining, despairing hand, but he was gone.Kate rimánkodó mozdulattal nyújtotta utána a kezét, de Tarwin már eltűnt.
Kate returned to the little Maharaj Kunwar, who had been allowed to lighten his convalescence by bringing down from the palace a number of his toys and pets. She sat down by the side of the bed, and cried for a long time silently.A lány visszament Kunwar maharadzsához, aki még a missziósházban lakott. Hogy gyorsab­ban teljék az idő, Kate megengedte neki, hogy a kastélyból elhozassa játékait és kedvenc állatait. Leült melléjé az ágy szélére és sokáig némán sírt.
"What is it, Miss Kate?" asked the Prince, after he had watched her for some minutes, wondering. "Indeed, I am quite well now, so there is nothing to cry for. When I go back to the palace I will tell my father all that you have done for me, and he will give you a village. We Rajputs do not forget."- Mi a baja, Miss Kate? - kérdezte a herceg, miután egy darabig csodálkozva nézegette a lányt. - Én most már jól vagyok, tehát nem kell sírnod. Ha ismét hazamegyek a kastélyba, elmondom majd apámnak, hogy mit tettél értem és ő egy falut fog neked ajándékozni. Mi rajputok nem felejtünk el semmit.
"It's not that, Lalji," she said, stooping over him, drying her tear-stained eyes.- Nem itt van a baj, Lalji! - felelte a lány a gyermek fölé hajolva és szeméből kitörölve a könnyeket.
"Then my father will give you two villages. No one must cry when I am getting well, for I am a king's son. Where is Moti? I want him to sit upon a chair."- Hát akkor apám két falut fog neked adni. Senkinek sem szabad sírnia, ha én jól érzem magam, mert én a királynak a fia vagyok. Hol van Moti? Szeretném, ha mellém ülne a székre!
Kate rose obediently, and began to call for the Maharaj Kunwar's latest pet a little gray monkey, with a gold collar, who wandered at liberty through the house and garden, and at night did his best to win a place for himself by the young Prince's side. He answered the call from the boughs of a tree in the garden, where he was arguing with the wild parrots, and entered the room, crooning softly in the monkey tongue.Kate szófogadóan felállt, hogy megkeresse Kunwar maharadzsa legújabb kedvencét, egy kis arany nyakláncos szürke majmot, amely nappal szabadon kószált a házban és a kertben, de éjszakánként minden lehetőt elkövetett, hogy a herceg ágyában aludhasson. Kate hívogatására egy fa tetejéről felelt, ahol a vad papagájokkal játszadozott, majd halkan mormolva majomnyelvén, bejött a szobába.
"Come here, little Hanuman," said the Prince, raising one hand. The monkey bounded to his side. "I have heard of a king," said the Prince, playing with his golden collar, "who spent three lacs in marrying two monkeys. Moti, wouldst thou like a wife? No, no; a gold collar is enough for thee. We will spend our three lacs in marrying Miss Kate to Tarvin Sahib, when we get well, and thou shalt dance at the wedding."- Ide gyere, kis Hanuman! - mondta a herceg, felemelve egyik kezét. A majom egy ugrással mellette termett. - Meséltek nekem egy királyról - folytatta, az állat arany nyakláncával játszadozva -, aki háromszázezer rúpiát adott ki, hogy megünnepeljen egy majomházasságot. Moti, nem akarnál te is egy feleséget? Nem kell, ugye?... Elég neked az arany nyaklánc. Mi majd Miss Kate és Tarwin szahib házasságán fogjuk elkölteni a háromszázezer rúpiát, majd ha egészségesek leszünk... és te majd táncolsz a lakodalmi ünnepségen!
He was speaking in the vernacular, but Kate understood too well the coupling of her name with Tarvin's.A herceg hindu nyelven beszélgetett a majommal, de Kate egymás mellett hallván a saját és Tarwin nevét, tisztában volt vele, hogy miről van szó.
"Don't, Lalji, don't!"- Ne beszélj erről, Lalji!
"Why not, Kate? Why, even I am married."- Miért ne, Kate? Hiszen én is házasember vagyok már.
"Yes, yes. But it is different. Kate would rather you didn't, Lalji."- Igen, igen. De az más! Kate jobb szeretné, ha te sem lennél az!
"Very well," answered the Maharaj, with a pout. "Now I am only a little child. When I am well I will be a king again, and no one can refuse my gifts. Listen. Those are my father's trumpets. He is coming to see me."- Ahogy gondolod - felelte a maharadzsa duzzogó arccal. - Most én még csak kisgyermek vagyok. Ha újra egészséges leszek, újra király leszek, és senki sem fogja visszautasítani ajándékaimat. Figyelj csak. Apám trombitáit hallom. Idejön, hogy meglátogasson.
A bugle call sounded in the distance. There was a clattering of horses' feet, and a little later the Maharajah's carriage and escort thundered up to the door of the missionary's house. Kate looked anxiously to see if the noise irritated her young charge; but his eyes brightened, his nostrils quivered, and he whispered, as his hand tightened on the hilt of the sword always by his side:Messziről kürtszó hallatszott, majd lódobogás és néhány pillanattal később a maharadzsa fogata és kísérete a missziósház ajtaja elé érkezett. Kate nyugtalanul figyelte kis betegét, hogy nem árt-e neki az izgalom, de a maharadzsa szemei felcsillantak, orrcimpái megremegtek és kezével megfogva kardját, mely, mint mindig, most is oldalánál hevert, majd suttogva szólt oda Kate-nek:
"That is very good I My father has brought all his sowars."- Ez szép. Apám elhozta összes lovasait!
Before Kate could rise, Mr. Estes had ushered the Maharajah into the room, which was dwarfed by his bulk and by the bravery of his presence. He had been assisting at a review of his bodyguard, and came therefore in his full uniform as commander-in-chief of the army of the state, which was no mean affair. The Maharaj Kunwar ran his eyes delightedly up and down the august figure of his father, beginning with the polished gold-spurred jack-boots, and ascending to the snow-white doeskin breeches, the tunic blazing with gold, and the diamonds of the Order of the Star of India, ending with the saffron turban and its nodding emerald aigret. The King drew off his gauntlets, and shook hands cordially with Kate. After an orgy it was noticeable that his Highness became more civilized.Mielőtt még Kate felkelhetett volna, Mr. Estes bevezette a királyt a szobába, mely őfelsége megjelenésének terjedelme és fénye mellett szánalmasan apróvá zsugorodott. A király szemlét tartott testőrsége fölött, ezért a hadsereg főparancsnoki uniformisa volt rajta, ami nem volt csekélység. Kunwar maharadzsa gyönyörködve nézte apja méltóságteljes alakját, kezdve az aranysarkantyús fénylő csizmától s a fehér bőrből készült lovaglónadrágtól egész az aranytól roskadozó, gyémánt rendjelekkel díszített kabátig, s a smaragdokkal teletűzdelt sáfránysárga turbánig. A király levetette kesztyűjét, és barátságosan megrázta Kate kezét; orgiák után őfelsége mindig sokkal civilizáltabb volt.
"And is the child well?" he asked. "They told me that it was a little fever, and I, too, have had some fever."- A fiú egészséges már? - kérdezte. - Azt mondták nekem, hogy kissé lázas s én magam is lázas voltam az utóbbi időben.
"The Prince's trouble was much worse than that, I am afraid, Maharajah Sahib," said Kate.- Sajnos, a herceg betegsége súlyosabb volt, maharadzsa szahib - felelte Kate.
"Ah, little one," said the King, bending over his son very tenderly, and speaking in the vernacular, "this is the fault of eating too much."- Szegénykém - mondta a király, gyengéden fia ágya fölé hajolva s anyanyelvén beszélgetve vele. - Látod, mi történik, ha túl sokat eszik az ember!
"Nay, father, I did not eat, and I am quite well."- Nem, apám, én nem ettem sokat és most egészen egészséges vagyok.
Kate stood at the head of the bed stroking the boy's hair.Kate az ágy mellett állt, a herceg haját simogatva.
"How many troops paraded this morning?"- Hány katona vett ma részt a szemlén?
"Both squadrons, my General," answered the father, his eye lighting with pride. "Thou art all a Rajput, my son."- Mind a két hadtest, tábornokom - felelte a király, büszkén csillogó szemekkel. - Te igazi rajput vagy, fiam!
"And my escort, where were they?"- És az én testőrségem hol állt?
"With Pertab Singh's troop. They led the charge at the end of the fight."- Pertab Singh csapataival. A küzdelem végén ők vezették a támadást.
"By the Sacred Horse," said the Maharaj Kunwar, "they shall lead in true fight one day. Shall they not, my father? Thou on the right flank, and I on the left."- A Szent Lóra mondom - kiáltotta Kunwar maharadzsa -, fognak ők még komoly támadásban is részt venni. Nem igaz, apám? Te a balszárnyon és én a jobbon!
"Even so. But to do these things a prince must not be ill, and he must learn many things."- Hogyne, fiam. De ahhoz egészségesnek kell lenned és sokat tanulnod még!
"I know," returned the Prince, reflectively. "My father, I have lain here some nights, thinking. Am I a little child?" He looked at Kate a minute, and whispered: "I would speak to my father. Let no one come in."- Tudom - felelte a herceg elgondolkodva. - Apám, én sokat gondolkodtam az elmúlt éjszakákon. Mondd, kisgyermek vagyok még? - Egy pillanatig Kate-ra nézett, majd a fülébe suttogta: - Szeretnék az apámmal beszélni. Ne engedj senkit a szobába!
Kate left the room quickly, with a backward smile at the boy, and the King seated himself by the bed.Kate barátságos mosollyal gyorsan elhagyta a szobát és a király leült az ágy mellé.
"No; I am not a little child," said the Prince. "In five years I shall be a man, and many men will obey me. But how shall I know the right or the wrong in giving an order?"- Nem, nem vagyok már kisgyermek - mondta a herceg. - Öt év múlva férfi leszek és számtalan férfi fog nekem engedelmeskedni. De hogy tudjam majd, helyes-e, vagy helytelen a parancs, amit adok?
"It is necessary to learn many things," repeated the Maharajah, vaguely.- Sok mindent kell még tanulnod - ismételte bizonytalanul a maharadzsa.
"Yes; I have thought of that lying here in the dark," said the Prince. "And it is in my mind that these things are not all learned within the walls of the palace, or from women. My father, let me go away to learn how to be a prince!"- Igen. Sokat gondolkodtam ezen, amikor itt a sötétben feküdtem - felelte a herceg. - És azt gondolom, apám, hogy ezeket a dolgokat nem tudom a kastély falain belül asszonyoktól megtanulni. Apám, engedjen el, hogy megtanuljam, hogyan kell viselkedni egy hercegnek.
"But whither wouldst thou go? Surely my kingdom is thy home, beloved."- De hova akarnál elmenni? Hiszen az én királyságom a te hazád!
"I know, I know," returned the boy, "And I will come back again, but do not let me be a laughing-stock to the other princes. At the wedding the Rawut of Bunnaul mocked me because my school-books were not so many as his. And Tie is only the son of an ennobled lord. He is without ancestry. But he has been up and down Rajputana as far as Delhi and Agra, ay, and Abu; and he is in the upper class of the Princes' School at Ajmir. Father, all the sons of the kings go there. They do not play with the women; they ride with men. And the air and the water are good at Ajmir. And I should like to go."- Tudom, tudom - felelte a fiú. - A lakodalmon Bunnaul ravut kinevetett, mert nincs annyi iskolakönyvem, mint neki. Holott az ő apja csak nemrég kapta meg a nemességet és nincsenek ősei. De látta már egész Rajputanát, látta Delhit és Agrát és még Abut is és az ajmiri herceg­iskola legfelsőbb osztályába jár már. Apám, minden királynak a fia odajár iskolába. És ott nem játszanak asszonyokkal, hanem férfiakkal lovagolnak. És azt mondják, hogy jó levegő és jó víz van Ajmirban. Szeretnék odamenni!
The face of the Maharajah grew troubled, for the boy was very dear to him.A király arca elsötétedett; igaz szeretettel csüngött a fián.
"But an evil might befall thee, Lalji. Think again."- De hátha valami bajod történik ott, Lalji?
"I have thought," responded the Prince. "What evil can come to me under the charge of the Englishman there? The Rawut of Bunnaul told me that I should have my own rooms, my own servants, and my own stables, like the other princes and that I should be much considered there."- Gondoltam rá - felelte a herceg. - De mi bajom történhetik, ha az angolok vigyáznak rám? Bunnaul ravut azt mondta nekem, hogy külön szobáim lesznek ott, külön szolgaszemély­zetem, külön istállóm, mint a többi hercegnek. És hogy sokkal nagyobb tekintélyem lesz.
"Yes," said the King, soothingly. "We be children of the sun, thou and I, my Prince."- Igaz - felelte a király elgondolkodva. - Mi a nap gyermekei vagyunk mindketten, hercegem.
"Then it concerns me to be as learned and as strong and as valiant as the best of my race. Father, I am sick of running about the rooms of the women, of listening to my mother, and to the singing of the dance-girls; and they are always pressing their kisses on me. Let me go to Ajmir. Let me go to the Princes' School. And in a year, even in a year, so says the Rawut of Bunnaul, I shall be fit to lead my escort as a king should lead them. Is it a promise, my father?"- Igen és nekem ezért kötelességem, hogy a legerősebb, a legképzettebb és a legbátrabb legyek fajtámból. Apám, én már nem szeretek az asszonyok szobáiban szaladgálni, anyám meséit hallgatni és a táncosnőket nézni, akik folyton csókolnak. Engedj el Ajmirba. Engedj el a hercegiskolába. És egy év múlva - csak egy év kell, mondja Bunnaul ravut -, már tudni fogom, mi illik egy királyhoz, és hogyan kell a testőrséget vezetni. Megígéred, apám?
"When thou art well," answered the Maharajah, "we will speak of it again, not as a father to a child, but as a man to a man."- Ha majd egészséges leszel - felelte a maharadzsa -, újra beszélünk róla. Nem úgy, mint apa a gyermekkel, hanem mint férfi a férfival.
The Maharaj Kunwar's eyes grew bright with pleasure. "That is good," he said "as a man to a man."Kunwar maharadzsa szemei felcsillantak az örömtől. - Így jó lesz - mondta -, mint férfi a férfival.
The Maharajah fondled him in his arms for a few minutes, and told him the small news of the palace such things as would interest a little boy. Then he said, laughing, "Have I your leave to go?"A király néhány percre karjaiba vette a herceget és elmondott neki egyet-mást a kastélyban legutóbb történtekről - azokból, amik a kisfiút érdekelhették. Majd nevetve megkérdezte a herceget: - Most pedig elengedsz?
"O my father!" The Prince buried his head in his father's beard, and threw his arms around him. The Maharajah disengaged himself gently, and as gently went out into the veranda. Before Kate returned he had disappeared in a cloud of dust and a flourish of trumpets. As he was going, a messenger came to the house bearing a grass-woven basket piled high with shaddock, banana, and pomegranate emerald, gold, and copper, which he laid at Kate's feet, saying, "It is a present from the Queen."- Ó, apám! - A fiú apja szakállába dugta fejét és átölelte a nyakát. A maharadzsa szelíden kibontakozott az ölelésből és halkan kiment a verandára. Mielőtt még Kate visszajöhetett volna, a csapat hangos trombitaszó közepette eltűnt a porfelhők mögött. Alig néhány pillanattal később egy küldönc érkezett egy fűből font kosárkával, amelyben zölden, bronz- és aranyszínűen csillogtak a barackok, banánok és gránátalmák. A küldönc Kate lábaihoz tette a kosarat. - A királyné küldi! - mondta.
The little Prince within heard the voice, and cried joyfully: "Kate, my mother has sent you those. Are they big fruits? Oh, give me a pomegranate," he begged as she came back into his room. "I have tasted none since last winter."A herceg meghallotta a hangot és vidáman kikiáltott: - Kate, ezt az anyám küldi neked. Nagyok a gyümölcsök? Ó, adj nekem egy gránátalmát! - kérlelte, amikor a lány bejött a szobába. - Múlt tél óta nem ettem.
Kate set the basket on the table, and the Prince's mood changed. He wanted pomegranate sherbet, and Kate must mix the sugar and the milk and the syrup and the plump red seeds. Kate left the room for an instant to get a glass, and it occurred to Moti, who had been foiled in an attempt to appropriate the Prince's emeralds, and had hidden under the bed, to steal forth and seize upon a ripe banana. Knowing well that the Maharaj Kunwar could not move, Moti paid no attention to his voice, but settled himself deliberately on his haunches, chose his banana, stripped off the skin with his little black fingers, grinned at the Prince, and began to eat.Kate az asztalra tette a kosarat, de a hercegnek közbe már más jutott az eszébe. Gránátalmából készült szorbetet akart és megkérte Kate-et, hogy keverjen össze cukrot és tejet a gyümölcs levével és piros magjaival. A lány kiment a szobából, hogy poharat hozzon és Moti, a kis majom, amely nemrég verést kapott, mert el akarta tulajdonítani a herceg smaragdjait, kiugrott az ágy alól és felhasználta az alkalmat, hogy egy szép banánt lopjon ki a kosárból. Tudta, hogy Kunwar maharadzsa nem tud mozogni, ügyet sem vetett tehát a herceg fenyegetőzéseire, hanem kényelmesen leült az asztalra, kiválasztott egy banánt, apró fekete ujjaival ügyesen lehámozta, rávigyorgott a hercegre és beleharapott.
"Very well, Moti," said the Maharaj Kunwar, in the vernacular; "Kate says you are not a god, but only a little gray monkey, and I think so too. When she comes back you will be beaten, Hanuman."- Rendben van, Moti - kiáltotta Kunwar maharadzsa anyanyelvén. - Kate azt mondja, hogy te nem vagy Isten, hanem csak egy kis szürke majom és én is azt hiszem. Ha visszajön, meg fog verni Hanumman!
Moti had eaten half the banana when Kate returned, but he did not try to escape. She cuffed the marauder lightly, and he fell over on his side.Mire Kate visszatért, Moti már megette a banán felét, de esze ágában sem volt elmenekülni. A lány meglökte a kis rablót s ez azonnal hanyatt esett.
"Why, Lalji, what's the matter with Moti?" she asked, regarding the monkey curiously.- Mi baja van Motinak, Lalji? - kérdezte Kate, kíváncsian nézegetve a majmot.
"He has been stealing, and now I suppose he is playing dead man. Hit him!"- Lopott és most halottnak teszi magát. Üss rá egyet!
Kate bent over the limp little body; but there was no need to chastise Moti. He was dead.Kate a mozdulatlan kis test fölé hajolt, de azon már nem volt mit büntetni; a majom meg­döglött.
She turned pale, and lifting the basket of fruit quickly to her nostrils, sniffed delicately at it. A faint, sweet, cloying odor rose from the brilliant pile. It was overpowering. She set the basket down, putting her hand to her head. The odor dizzied her.A lány elhalványodott, majd gyorsan kezébe vette a gyümölcsös kosarat és óvatosan meg­szagolta. Finom, édeskés, kábító illat szállt fel a fénylő gyümölcsökről. Kate gyorsan visszatette az asztalra a kosarat, kezével végigsimítva homlokát. A szag majd elkábította.
"Well," said the Prince, who could not see his dead pet, "I want my sherbet."- Nos - mondta a kis herceg, aki nem láthatta a kis majmot. - Add ide a szorbetemet!
"The fruit is not quite good, I'm afraid, Lalji," she said, with an effort. As she spoke she tossed into the garden, through the open window, the uneaten fragment of the banana that Moti had clasped so closely to his wicked little breast. A parrot instantly swooped down from the trees on the morsel, and took it back to his perch in the branches. It was done before Kate, still unsteadied, could make a motion to stop it, and a moment later a little ball of green feathers fell from the covert of leaves, and the parrot also lay dead on the ground.- Attól félek Lalji, hogy a gyümölcsök nem egészen jók - felelte Kate erőltetett nyugalommal. Megfogta a fél banánt, amelyet Moti oly gyengéd szeretettel szorított gonosz apró szívéhez és a nyitott ablakon át a kertbe dobta. A fák ágai közül egy papagáj azonnal rávetette magát a csábító falatra, és csőrébe fogva felvitte az ágak közé. Egy pillanat alatt történt mindez, mielőtt még Kate, aki félig eszméletlen volt, elriaszthatta volna a madarat; a következő pillanatban egy csomó zöld toll hullt le a földre, a papagáj döglötten feküdt a fűben.
"No; the fruit is not good," she said mechanically, her eyes wide with terror, and her face blanched. Her thoughts leaped to Tarvin. Ah, the warnings and the entreaties that she had put from her! He had said that she was not safe. Was he not right? The awful subtlety of the danger in which she stood was a thing to shake a stronger woman than she. From where would it come next? Out of what covert might it not leap? The very air might be poisoned. She scarcely dared to breathe.- Nem, ez a gyümölcs nem jó - ismételte meg Kate gépiesen, az ijedségtől tágra nyílt szemekkel és viaszsárga arccal. Tarwin jutott eszébe. Hát úgy látszik, mégis igaza volt, amikor óvta őt és könyörgött neki, hogy menjen el. És ő nem hallgatta meg. Azt mondta, hogy veszélyben forog. Hát nem volt igaza? A veszélynek ez a leskelődő alattomos volta erősebb asszonyi idegeket is megrázott volna, mint az övéi voltak. Mi a legközelebbi veszély, ami fenyegeti? Micsoda búvóhelyről fog előkúszni, honnét fog rácsapni? Maga a levegő is meg van mérgezve. Alig mert lélegzetet venni.
The audacity of the attack daunted her as much as its design. If this might be done in open day, under cover of friendship, immediately after the visit of the King, what might not the gypsy in the palace dare next? She and the Maharaj Kunwar were under the same roof; if Tarvin was right in supposing that Sitabhai could wish her harm, the fruit was evidently intended for them both. She shuddered to think how she herself might have given the fruit to the Maharaj innocently.A kivitel hallatlan merészsége tán még jobban megijesztette, mint maga a terv. Ha világos nappal, barátság ürügye alatt, rögtön a király látogatása után ezt meg merte tenni a cigány­asszony, mi jót várhat akkor magában a kastélyban! Ő és Kunwar maharadzsa egy tető alatt éltek, és ha Tarwin helyesen tételezte fel, hogy Sitabhai az ő életére is tör, a gyümölcs nyilván mindkettőjüknek volt szánva. Összeborzadt arra a gondolatra, hogy mit sem sejtve, még néhány pillanattal előbb enni akart adni a maharadzsának az almákból.
The Prince turned in his bed and regarded Kate.A herceg megfordult ágyában és figyelmesen megnézte Kate-et.
"You are not well?" he asked, with grave politeness. "Then do not trouble about the sherbet. Give me Moti to play with."- Rosszul vagy? - kérdezte komoly udvariassággal. - Akkor ne fáradj a szorbettel. Add ide Motit, hogy játszhassam vele!
"O Lalji, Lalji!" cried Kate, tottering to the bed. She dropped beside the boy, cast her arms defendingly about him, and burst into tears.- Ó, Lalji, Lalji! - kiáltotta Kate az ágy felé vánszorogva. Rávetette magát a kisfiúra, karjait védően maga elé tárta és hevesen elkezdett sírni.
"You have cried twice," said the Prince, watching her heaving shoulders curiously. "I shall tell Tarvin Sahib."- Ma már másodszor sírsz - mondta a herceg, kíváncsian nézegetve a lány remegő vállait. - Meg fogom mondani Tarwin szahibnak!
The word smote Kate's heart, and filled her with a bitter and fruitless longing. Oh, for a moment of the sure and saving strength she had just rejected! Where was he? she asked herself reproachfully. What had happened to the man she had sent from her to take the chances of life and death in this awful land?Ez a szó szívén találta Kate-et, keserű, teljesíthetetlen vággyal töltötte el. Ó, csak egy pillanatra érezhetné azt a biztos, segítséget adó erőt, amelyet ellökött magától. Hol van most Tarwin? - kérdezte magától szemrehányóan. Vajon mi történt vele, akit ő elküldött magától, s akit most ezernyi veszedelem fenyeget ebben az irtózatos országban.
At that hour Tarvin was sitting in his room at the rest-house, with both doors open to the stifling wind of the desert, that he might command all approaches clearly, his revolver on the table in front of him, and the Naulahka in his pocket, yearning to be gone, and loathing this conquest that did not include Kate.Tarwin ezalatt a menedékházban ült szobájában. Mind a két ajtaja nyitva volt, a szobába behatolt a sivatag forró szele. Látni akarta, hogy mi történik körülötte, előtte az asztalon feküdt a revolver, zsebében a Naulahka, szenvedélyes türelmetlenség emésztette, átkozta zsákmányát, amely Kate nélkül semmit sem ér.
CHAPTER XIX.TIZENKILENCEDIK FEJEZET.
We be the Gods of the East
Older than all,
Masters of mourning and feast
How shall we fall?
Will they gape to the huska that ye proffer
Or yearn to your song,
And we have we nothing to offer
Who ruled them so long
In the fume of the incense, the clash of the cymbal, the blare of the conch and the gong?
Over the strife of the schools
Low the day burns
Back with the kine from the pools
Each one returns
To the life that he knows where the altar flame glows and the tulsi is trimmed in the urns.
Song.
THE evening and the long night gave Kate ample time for self-examination after she had locked up the treacherous fruit, and consoled the Maharaj, through her tears, for the mysterious death of Moti. One thing only seemed absolutely clear to her, when she rose red-eyed and unrefreshed the next morning: her work was with the women as long as life remained, and the sole refuge for her present trouble was in the portion of that work which lay nearest to her hand. Meanwhile the man who loved her remained in Gokral Seetarun, in deadly peril of his life, that he might be within call of her; and she could not call him, for to summon him was to yield, and she dared not.Miután Kate jól elzárta a mérgezett gyümölcsöt és a kis maharadzsát is, amennyire lehetett, megvigasztalta Motija halála miatt, alapos lelkiismereti vizsgálat alá vette saját magát. Egész éjszaka nem aludt. Amikor reggel vörös szemekkel és zúgó fejjel felkelt, csak egyetlenegy dologgal volt tisztában: míg életben marad, nem szabad tágítania szerencsétlen hindu nővérei mellől, bajaiért nem szabad másutt vigaszt keresnie, mint épp ebben a munkában. A férfi, aki őt szerette, Gokral Seetarunban maradt - halálos veszedelemben -, hogy minden pillanatban az ő segítségére siethessen; de neki nem szabad őt hívnia, nem szabad gyengének lennie és elárulnia kötelességét.
She took her way to the hospital. The dread for him that had assailed her yesterday had become a horror that would not let her think.Elment a kórházba, de gondolatai egy pillanatig sem tudtak elszakadni Tarwintól; mint a lidércnyomás, úgy ülte meg a félelem, hogy valami baja talál esni.
The woman 'of the desert was waiting as usual at the foot of the steps, her hands clasped over her knee, and her face veiled. Behind her was Dhunpat Rai, who should have been among the wards; and she could see that the court-yard was filled with people strangers and visitors, who, by her new regulations, were allowed to come only once a week. This was not their visiting-day, and Kate, strained and worn by all that she had passed through since the day before, felt an angry impulse in her heart go out against them, and spoke wrathfully.A kórház lépcsőin, mint rendesen, a sivatag asszonya fogadta, lefátyolozott arccal és kezeit térdei köré kulcsolva. Dhunpat Rai állt mögötte, akinek pedig a betegek között lett volna a helye; Kate észrevette, hogy a kórház udvara tele van emberekkel - idegenekkel és látoga­tókkal -, akiknek pedig, az új rendelkezések értelmében, hetenként csak egyszer volt szabad eljönniük. Ma nem volt látogatási nap és Kate, akit az előző nap már nagyon megviselt, ingerült haraggal támadt neki Dhunpat Rainak.
"What is the meaning of this, Dhunpat Rai?" she demanded, alighting.- Mi történik itt? - kérdezte remegő hangon.
"There is commotion of popular bigotry within," said Dhunpat Rai. "It is nothing. I have seen it before. Only do not go in."- Lázadás... vallási fanatizmusból - felelte a bennszülött orvos. - Nincs baj. Én előre látom. De maga ne menjen be!
She put him aside without a word, and was about to enter when she met one of her patients, a man in the last stage of typhoid fever, being borne out by half a dozen clamoring friends, who shouted at her menacingly. The woman of the desert was at her side in an instant, raising her hand, in the brown hollow of which lay a long, broad-bladed knife.Kate szó nélkül félrelökte és épp be akart lépni a kórházba, amikor egy menettel találkozott, amely hangos fenyegetőzések közepette vállain hozta ki Kate egy súlyosan tífuszos betegét. A sivatag asszonya egy pillanat alatt Kate oldala mellett termett, magasan felemelt kezében hosszú, széles pengéjű kés csillogott.
"Be still, dogs!" she shouted, in their own tongue. "Dare not to lay hands on this peri, who has done all for you!"- Hallgassatok, kutyák! - kiabálta anyanyelvén. - Ne merjetek kezet emelni ez ellen a peri ellen, aki mindent feláldozott értetek!
"She is killing our people," shouted a villager.- Meggyilkolja népünket! - üvöltötte az egyik paraszt.
"Maybe," said the woman, with a flashing smile; "but I know who will be lying here dead if you do not suffer her to pass. Are you Rajputs; or Bhils from the hills, hunters of fish and diggers after grubs, that you run like cattle because a lying priest from nowhere troubles your heads of mud? Is she killing your people? How long can you keep that man alive with your charms and your muntras!" she demanded, pointing to the stricken form on the stretcher. "Out go out! Is this hospital your own village to defile? Have you paid one penny for the roof above you or the drugs in your bellies? Get hence before I spit upon you!" She brushed them aside with a regal gesture.- Lehet - mondta az asszony megvető mosollyal -, de én tudom, hogy én kit fogok meg­gyil­kol­ni, ha valaki bántalmazni meri őt. Mik vagytok ti, rajputok, vagy pedig vadállatok, vakondok vagy halvadászok, hogy egy hazudozó csuhás szavára adtok, aki megzavarta szalmával kitömött fejeteket! Gyilkolja a népünket? Hát ti mennyi ideig fogjátok életben tartani varázs­lataitokkal és mantrátokkal ezt az embert, aki a halálán van? - kérdezte, ujjával a hordágyon fekvő, csontig soványodott emberi alakra mutatva. - Ki innét... menjetek ki! Ez a kórház nem a tiétek! Nem fizettetek egyetlen pennyt sem a tetőért, ami a fejetek fölött van, vagy az orvos­ságokért a hasatokban. Takarodjatok el innét, mielőtt az arcotokba köpök! - Királyi kéz­mozdulattal ajtót mutatott a csőcseléknek.
"It is best not to go in," said Dhunpat Rai in Kate's ear. "There is local holy man in the court-yard, and he is agitating their minds. Also, I myself feel much indisposed."- Jobb lenne, ha nem menne be - suttogta Dhunpat Rai Kate fülébe. - Valami környékbeli szent ember van benn az udvarban és felzavarja lelküket. Én magam is rosszul éreztem magamat.
"But what does all this mean?" demanded Kate again.- De mit jelent mindez? - ismételte meg Kate kérdését.
For the hospital was in the hands of a hurrying crowd, who were strapping up bedding and cooking-pots, lamps and linen, calling to one another up and down the staircases in subdued voices, and bringing the sick from the upper wards as ants bring eggs out of a broken hill, six or eight to each man some holding bunches of marigold flowers in their hands, and pausing to mutter prayers at each step, others peering fearfully into the dispensary, and yet others drawing water from the well and pouring it out around the beds.A kórházat üvöltöző tömeg lepte el, amely összeszedte, és vállaira rakta az összes ágyakat, főzőedényeket, fehérneműt, tompa hangon kiáltozott és a felső termekből lecipelte a bete­geket, mint ahogy a hangyák mentik ki tojásaikat az elpusztult bolyból. Hatan vagy nyolcan cipeltek egy-egy beteget; voltak, akik virágcsokrokat tartottak kezükben és minden lépés után megálltak, hogy elmormolhassák halk imájukat, mások félénk, fürkésző tekinteteket vetettek a patikába, vagy vizet hoztak a kútból és kiöntötték az ágyak köré.
In the centre of the court-yard, as naked as the lunatic who had once lived there, sat an ash-smeared, long-haired, eagle-taloned, half-mad, wandering native priest, and waved above his head his buckhorn staff, sharp as a lance at one end, while he chanted in a loud, monotonous voice some song that drove the men and women to work more quickly.Az udvar közepén anyaszültmeztelenül - mint egykor Kate érkezésekor a gyógyíthatatlan őrült -, hamuval beszórva, hosszú hajjal, vad körmökkel kezein és lábain, egy félőrült vándor­szerzetes ült, aki feje fölött hosszú, hegyes végű botot forgatott és egyhangú énekével gyorsabb munkára ösztökélte a megvadult népet.
As Kate faced him, white with wrath, her eyes blazing, the song turned to a yelp of fierce hatred.Amikor Kate a dühtől fehéren, villogó szemekkel eléje lépett, az ének hirtelen vad üvöltésbe csapott át.
She dashed among the women swiftly her own women, whom she thought had grown to love her. But their relatives were about them, and Kate was thrust back by a bare-shouldered, loud-voiced dweller of the out-villages in the heart of the desert.Kate gyorsan az asszonyok közé vegyült, a saját női betegei közé, akikről oka volt feltenni, hogy megszerették őt. De rokonaik nem engedték hozzájuk és egy széles vállú, hangos szavú férfi, a sivatag belsejéből, visszalökte a lányt.
The man had no intention of doing her harm, but the woman of the desert slashed him across the face with her knife, and he withdrew howling.Az ember láthatólag nem akarta bántalmazni Kate-et, de már a következő pillanatban a sivatag asszonya laposan arcába vágott késével és a férfi üvöltve meghátrált.
"Let me speak to them," said Kate, and the woman beside her quelled the clamor of the crowd with uplifted hands. Only the priest continued his song. Kate strode toward him, her little figure erect and quivering, crying in the vernacular, "Be silent, thou, or I will find means to close thy mouth!"- Hadd beszéljek hozzájuk! - mondta Kate. Az asszony felemelte karjait s a tömeg csakugyan elhallgatott. Csak a vándorszerzetes folytatta egyhangú énekét. Kate remegve a dühtől, feléje tartott és hindu nyelven rákiáltott: - Hallgass el, vagy találok módot rá, hogy elhallgattassalak!
The man was hushed, and Kate, returning to her women, stood among them, and began to speak impassionedly.A szerzetes elhallgatott és Kate visszatérve asszonyai közé, nyugodt hangon beszélni kezdett.
"O, my women, what have I done?" she cried, still in the vernacular. "If there is any fault here, who should right it but your friend? Surely you can speak to me day or night." She threw out her arms. "Surilo hamaree bhain-log! Listen, my sisters I Have you gone mad, that you wish to go abroad now, half -cured, sick, or dying? You are free to go at any hour. Only, for your own sake, and for the sake of your children, do not go before I have cured you, if God so please. It is summer in the desert now, and many of you have come from many cross distant."- Ó, asszonyok, hát mit tettem nektek? - kiáltotta. - Ha valami bajotok van, ki tud jobban segíteni rajtatok, mint én? Tudjátok, hogy akármikor eljöhettek hozzám panaszkodni. Hall­gassatok ide, nővéreim! Mi történt veletek, hogy félig gyógyultan, betegen vagy haldokolva el akartok menni innét? Hiszen szabadok vagytok! Elmehettek, amikor akartok. De a saját érdeketekben, gyermekeitek érdekében ne menjetek addig, amíg Isten segítségével meg nem gyógyítottalak benneteket. Most nyár van a sivatagban és sokan közületek nagyon messze laknak.
"She speaks truth, she speaks truth," said a voice in the crowd.- Igazat beszél! Igazat beszél! - mondta valaki a tömegben.
"Ay, I do speak truth. And I have dealt fairly by ye. Surely it is upon your heads to tell me the cause of this flight, and not to run away like mice. My sisters, ye are weak and ill, and your friends do not know wkat is best for ye. But I know."- Igen, igazat beszélek és mindig becsületes voltam hozzátok. Most rajtatok a sor, hogy őszintén megmondjátok nekem, mi történt veletek, ahelyett, hogy menekülnétek, mint az egerek. Nővéreim, ti betegek vagytok és gyengék, s a barátaitok nem tudják, mire van szükségetek. De én tudom!
"Arre! But what can we do?" cried a feeble voice. "It is no fault of ours. I, at least, would fain die in peace, but the priest says"- Erre! De mihez kezdjünk? - szólalt meg egy gyenge hang. - Nem rajtunk múlik. Én a magam részéről jobb szeretnék békében meghalni, de a szerzetes azt mondja...
Then the clamor broke out afresh.Újra kitört a lárma.
"There are charms written upon the plasters"- A mustártapaszokra varázsmondások vannak írva!
"Why should we become Christians against our will? The wise woman that was sent away asks it."- Miért váljunk mi akaratunk ellenére keresztényekké? A bölcs asszony, akit innen elkergettél, az is ezt kérdezi!
"What are the meanings of the red marks on the plasters?"- Mit jelentenek a tapaszokon a vörös jelek?
"Why should we have strange devil-marks stamped upon our bodies? And they burn, too, like the fires of hell."- Miért nyomod testeinkre az ördög pecsétjét? Éget, mint a pokol tüze!
"The priest came yesterday, that holy man yonder, and he said it had been revealed to him, sitting among the hills, that this devil's plan was on foot to make us lose our religion" "And to send us out of the hospital with marks upon our bodies ay, and all the babies we should bear in the hospital should have tails like camels, and ears like mules. The wise woman says so; the priest says so."- Tegnap eljött a szerzetes - az a szent ember ott - és elmondta, hogy amikor dombjai között ült, az istenek kinyilvánították neki, hogy a tapasz ördöge el akar téríteni tőlük... és ha elhagyjuk a kórházat, testünkön rajta marad az ördög jele... Igen, és a gyermekeknek, akiket a kórházban fogunk szülni, farkuk lesz, mint a tevéknek és fülük lesz, mint az öszvéreknek. A bölcs asszony is ezt mondja, és a szerzetes is ezt mondja.
"Hush! hush!" cried Kate, in the face of these various words. "What plasters? What child's talk is this of plasters and devils? Not one child, but many have been born here, and all were comely. Ye know it! This is the word of the worthless woman whom I sent away because she was torturing you."- Hallgassatok, hallgassatok! - kiáltotta Kate, túlkiabálva a hangzavart. - Micsoda tapaszokról beszéltek? Micsoda gyerekmese ez tapaszokról és ördögökről? Nem egy gyerek született már itt a kórházban és valamennyi egészséges és csinos volt. Ti ezt jól tudjátok. Miért hisztek an­nak a méltatlan fehérszemélynek, akit el kellett innen kergetnem, mert kínzott benneteket?...
"Nay; but the priest said"- De a szerzetes azt mondja...
"What care I for the priest? Has he nursed you? Has he watched by you of nights? Has he sat by your bedside, and smoothed your pillow, and held your hand in pain? Has he taken your children from you and put them to sleep, when he needed an hour's rest?"- Mit törődöm a szerzetesetekkel! Törődött ő veletek eddig? Ápolt-e benneteket? Virrasztott az ágyatok mellett? Megigazította vánkosaitokat, fogta-e a kezeteket, ha görcsökben hánykolódtatok? Gondozta-e a gyermekeiteket, míg ti aludtatok?
"He is a holy man. He has worked miracles. We dare not face the anger of the gods."- Ő szent ember. Csodákat tett. Nem szabad felidézni az istenek dühét.
One woman, bolder than the rest, shouted, "Look at this," and held before Kate's face one of the prepared mustard leaves lately ordered from Calcutta, which bore upon the back, in red ink, the maker's name and trademark. "What is this devil's thing?" demanded the woman, fiercely. The woman of the desert caught her by the shoulder and forced her to her knees.Az egyik asszony, aki merészebb volt a többinél, egy mustártapaszt lobogtatott meg kezében, egyet azok közül, amelyeket Kate nemrég Kalkuttából hozatott, s amelynek hátán vörös nyomdafestékkel volt rányomtatva az előállító gyár neve. - Idenézz! Mit jelent ez az ördögi írás? - üvöltötte dühében. De már a következő pillanatban mellette termett a sivatag asszonya és vállon fogva, térdre kényszerítette.
"Be still, woman without a nose!" she cried, her voice vibrating with passion. "She is not of thy clay, and thy touch would defile her. Remember thine own dunghill, and speak softly."- Hallgass te, még orrod sincsen! - kiáltotta szenvedélytől remegő hangon. - Ő nem a te fajtádból való és nem engedem, hogy beszennyezd kezed érintésével. Gondolj vissza a saját szemétdombodra és beszélj halkabban!
Kate picked up the plaster, smiling.Kate mosolyogva kezébe vette a tapaszt.
"And who says there is devil's work in this?" she demanded.- És ki mondja azt, hogy ez az ördögnek a jele? - kérdezte.
"The holy man, the priest. Surely he should know."- A szent ember, a szerzetes. Ő bizonyára tudja.
"Nay, ye should know," said Kate, patiently. She understood now, and could pity. "Ye have worn it. Did it work thee any harm, Pithira?" She pointed directly toward her. "Thou hast thanked me not once but many times for giving thee relief through this charm. If it was the devil's work, why did it not consume thee?"- Nem, nem tudja - felelte Kate türelmesen. Most már megértette ezeket a szegény embereket, és mérhetetlen részvét fogta el irányukban. - Hiszen ti használtátok már ezeket a tapaszokat. Ártott neked valaha is, Pithira? - kezével a megszólítottra mutatott. - Hányszor megköszönted már nekem, hogy megkönnyítettem vele szenvedéseidet! Ha az ördög áruja lett volna, elemésztett volna!
"Indeed, it burnt very much indeed," responded the woman, with a nervous laugh.- Hiszen eleget égetett! - felelte az asszony ideges nevetéssel.
Kate could not help laughing.Kate-nek is nevetnie kellett.
"That is true. I cannot make my drugs pleasant. But ye know that they do good. What do these people, your friends villagers, camel-drivers, goatherds know of English drugs? Are they so wise among their hills, or is the priest so wise, that they can judge for ye here, fifty miles away from them? Do not listen I Oh, do not listen! Tell them that ye will stay with me, and I will make ye well. I can do no more. It was for that I came. I heard of your misery ten thousand miles away, and it burnt into my heart. Would I have come so far to work you harm? Go back to your beds, my sisters, and bid these foolish people depart."- Ez igaz! - mondta. - Az orvosság nem kellemes dolog. De ti tudjátok, hogy jót tesz nektek. Mit értenek a ti barátaitok - parasztok, tevehajtók, kecskepásztorok - az angol orvosságokhoz? Olyan bölcsek ők dombjaik között, vagy pedig ez a szerzetes olyan bölcs-e, hogy ötvenmér­földnyi távolságból meg tudta állapítani, hogy az orvosságaim rosszak? Ne hallgassatok rá, ne hallgassatok rájuk! Mondjátok meg neki, hogy nálam akartok maradni és én meg foglak benneteket gyógyítani. Mást nem tehetek. Ezért jöttem el hozzátok. Tízezer mérföldnyire éltem tőletek, hallottam szenvedéseitekről és szívem megfájdult. El tudjátok hinni, hogy azért jöttem el olyan messziről, hogy bántsalak benneteket? Menjetek vissza ágyaitokba, testvéreim és mondjátok meg ezeknek a bolondoknak, hogy térjenek haza!
There was a murmur among the women, as if of assent and doubt. For a moment the decision swayed one way and the other.A tömeg felmorajlott, bizalom és kétely küzdöttek egymással. Néhány pillanatig nem lehetett tudni, hogy melyik fog felülkerekedni.
Then the man whose face had been slashed shouted, . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Ekkor felemelkedett a férfi, akin a sivatag asszonya végigvágott késével és elüvöltötte magát:
"What is the use of talking? Let us take our wives and sisters away. We do not wish to have sons like devils. Give us your voice, O father!" he cried to the priest.- Mi értelme van a sok beszédnek? Vigyük haza feleségeinket és nővéreinket. Nem akarunk gyerekeket, akik az ördöghöz hasonlítanak. Ah, atyám, segíts nekünk! - kiáltotta a szerzetes felé.
The holy man drew himself up, and swept away Kate's appeal with a torrent of abuse, imprecation, and threats of damnation; and the crowd began to slip past Kate by twos and threes, half carrying and half forcing their kinsfolk with them.A szent ember felállt helyéről és Kate szavainak hatását egy pillanat alatt elsöpörte átkozó­dá­sainak, fenyegetőzéseinek és fohászkodásainak árvízével; kettesével, hármasával mene­kül­tek el a betegek Kate oldala mellől; aki nem jött jószántából, azt erőszakkal cipelték a rokonok.
Kate called on the women by name, beseeching them to stay, reasoning, arguing, expostulating. But to no purpose. Many of them were in tears; but the answer from all was the same. They were sorry, but they were only poor women, and they feared the wrath of their husbands.Kate a nevén szólította mindegyiket, rimánkodva, kérlelve, magyarázva, hogy maradjanak vele. De hasztalanul. Voltak, akik sírtak, de valamennyien azt felelték, hogy akármennyire sajnálják itt hagyni, ők csak gyenge asszonyok és félnek férjeik haragjától.
Minute after minute the wards were depopulated of their occupants, as the priest resumed his song, and began to dance frenziedly in the court-yard. The stream of colors broke out down the steps into the street, and Kate saw the last of her carefully swathed women borne out into the pitiless sunglare only the woman of the desert remaining by her side.Percről-percre egyre jobban ürültek a kórtermek, mialatt a szerzetes hangosan énekelve, az udvar közepén vad táncba kezdett. A tarka ruhájú tömeg a lépcsőkön át kiözönlött az utcára; Kate gondosan ápolt betegei egymás után tűntek el a kíméletlen, forró napsütésben gőzölgő házak között. Csak a sivatag asszonya maradt mellette.
Kate looked on with stony eyes. Her hospital was empty.Kate tágra nyílt szemekkel meredt utánuk. A kórház üres volt.
CHAPTER XX.HUSZADIK FEJEZET.
Out little maid that hath no breasts,
Our Sister, sayeth such and such;
And we must bow to her behests
Our sister toileth overmuch.
A field untilled, a web unwove,
A bud withheld from sun and bee,
An alien in the courts of love,
And priestess of His shrine is she.
We love her, but we laugh the while;
We laugh, but sobs are mixed with laughter;
Our sister hath no time to smile
She knows not must follow after.
Wind of the South, arise and blow
From beds of spice, thy locks shake free
Breathe on her heart that she may know,
Breathe on her eyes that she may seel
Alas! we vex her with our mirth
And plague her with most tender scorn
Who stands beside the Gates of Birth,
Herself a child a child unborn.
Our little maid that hath no breasts;
Our Sister, sayeth such and such;
And we must bow to her behests
Our sister toileth overmuch.
Queens' Song from Libretto of Naulahka.
"HAS the Miss Sahib any orders?" asked Dhunpat Rai, with Oriental calmness, as Kate turned toward the woman of the desert, staying herself against her massive shoulder.- Van-e Miss Szahibnak valami parancsa számomra? - kérdezte Dhunpat Rai, igazi keleti nyu­ga­lommal, amikor Kate kétségbeesetten lépett a sivatag asszonyához, annak széles vállához támasztva fejét.
Kate simply shook her head with closed lips.A lány szótalanul megrázta fejét.
"It is very sad," said Dhunpat Rai thoughtfully, as though the matter were one in which he had no interest, "but it is on account of religious bigotry and intolerance which is prevalent mania in these parts. Once twice before I have seen the same thing. About powders, sometimes, and once they said that the graduated glasses were holy vessels, and zinc ointment was cow-fat. But I have never seen all the hospital disembark simultaneously. I do not think they will come back; but my appointment is State appointment," he said with a bland smile, "and so I shall draw my offeeshal income as before."- Nagyon szomorú dolog! - mondta Dhunpat Rai elgondolkozva s oly közönnyel, mintha semmi köze sem lett volna mindehhez -, de ezen a vidéken igen erős a vallási fanatizmus és a babonákban való hit. Velem ez most már harmadszor történik meg. Egyszer az orvosságok miatt történik, máskor azt mondják, hogy a lombikok szent edények és hogy a cinkvazelin tehénzsír. De még soha nem láttam, hogy a kórház teljesen kiürült volna. Nem hiszem, hogy ezek valaha is vissza fognak jönni; de én a fizetésemet az államtól kapom - fejezte be elégedett mosollyal -, és ezután is meg fogom kapni úgy, mint annak előtte!
Kate stared at him. "Do you mean that they will never come back?" she asked falteringly.Kate kétségbeesett tekintetet vetett rá. - Azt gondolja, hogy soha nem fognak visszajönni? - kérdezte dadogva.
"Oh, yes in time one or two; two or three of the men when they are hurt by tigers, or have ophthalmia; but the women no. Their husbands will never allow. Ask that woman I"- Ó, igen... idővel... egy vagy kettő. Talán férfiak, akiket megharapott a tigris, vagy akiknek szemgyulladásuk van... de asszonyok nem. A férjeik nem fogják többé megengedni. Kérdezze meg csak ezt az asszonyt!
Kate bent a piteous look of inquiry upon the woman of the desert, who, stooping down, took up a little sand, let it trickle through her fingers, brushed her palms together, and shook her head. Kate watched these movements despairingly.Kate rimánkodó, segítségkérő tekintetet vetett barátnőjére, aki lehajolt, egy kevés homokot markolt fel a földről, kicsorgatta ujjai közül, majd egymáshoz dörzsölte a tenyereit és megrázta fejét. Kate kétségbeesve figyelte minden mozdulatát.
"You see it is all up no good," said Dhunpat Rai, not unkindly, but unable to conceal a certain expression of satisfaction in a defeat which the wise had already predicted. "And now what will your honor do? Shall I lock up dispensary, or will you audit drug accounts now?"- Látja, hogy mindennek vége van! - mondta Dhunpat Rai, részvéttel hangjában, mind­azon­által nem tudván leplezni afelett érzett elégtételét, hogy ő már rég előre látta ezt a vereséget. - És most mihez kíván kezdeni nagyságod? Zárjam le a patikát, vagy át akarja nézni a számlákat?
Kate waved him off feebly. "No, no! Not now. I must think. I must have time. I will send you word. Come, dear one," she added in the vernacular to the woman of the desert, and hand in hand they went out from the hospital together. The sturdy Rajput woman caught her up like a child when they were outside, and set her upon her horse, and tramped doggedly alongside, as they set off together toward the house of the missionary.Kate intett neki, hogy menjen el. - Nem, nem! Most nem! Most gondolkodnom kell, időre van szükségem. Majd küldök üzenetet. Jöjjön velem, kedvesem! - tette hozzá hinduul, a sivatag asszonyához fordulva. Kéz a kézben együtt hagyták el a kórházat. Amikor az utcára érkeztek, a hatalmas rajput asszony karjaiba fogta Kate-et, mint a gyermeket és felültette lovára. A missziósház felé indultak el, az asszony hűségesen, mint egy kutya, szaladt Kate oldalán.
"And whither wilt thou go?" asked Kate, in the woman's own tongue.- És te most hova akarsz menni? - kérdezte Kate az asszonyt.
"I was the first of them all," answered the patient being at her side; "it is fitting therefore that I should be the last. Where thou goest I will go and afterward what will fall will fall."- Én jöttem legrégebben a kórházba - felelte ez -, úgy illik tehát, hogy én maradjak veled legtovább. Amerre te mégy, oda megyek én is - és azután történjék, aminek történnie kell!
Kate leaned down and took the woman's hand in hers with a grateful pressure.Kate kihajolt a nyeregből és gyengéd hálával megszorította az asszony barna kezét.
At the missionary's gate she had to call up her courage not to break down. She had told Mrs. Estes so much of her hopes for the future, had dwelt so lovingly on all that she meant to teach these helpless creatures, had so constantly conferred with her about the help she had fancied herself to be daily bringing to them, that to own that her work had fallen to this ruin was unspeakably bitter. The thought of Tarvin she fought back. It went too deep.Amikor a missziósházba érkeztek, Kate-nek össze kellett szednie minden bátorságát, hogy össze ne rogyjon. Annyit beszélt Mrs. Estesnek jövőbeli terveiről és reményeiről, oly szere­tettel védelmezte meg azokat a szegény teremtéseket, olyan meghatódással beszélt hálájukról, hogy most elképzelni sem tudta, hogy fogja bevallani barátnőjének terveinek ezt a tökéletes csődjét. Tarwinra még csak gondolni sem akart. Ahhoz nem volt elég ereje.
But, fortunately, Mrs. Estes seemed not to be at home, and a messenger from the queen-mother awaited Kate to demand her presence at the palace with Maharaj Kunwar.Szerencsére azonban Mrs. Estes nem volt odahaza. A házban az anyakirálynénak egy kül­dönce várta, aki arra kérte őt, hogy Kunwar maharadzsával együtt jelenjen meg a kastélyban.
The woman of the desert laid a restraining hand on her arm, but Kate shook it off.A sivatag asszonya vissza akarta őt tartani karjával, de Kate elhárító mozdulatot tett.
"No, no, no I I must go. I must do something," she exclaimed, almost fiercely, "since there is still some one who will let me. I must have work. It is my only refuge, kind one. Go you on to the palace."- Nem, nem, nem! El kell mennem. Tennem kell valamit! - kiáltotta szenvedélyesen. - Dolgoz­nom kell. Ez egyetlen menekvésem, kedvesem! Menj előre a kastélyhoz!
The woman yielded silently and trudged on up the dusty road, while Kate sped into the house and to the room where the young Prince lay.Az asszony némán engedelmeskedett és nekiindult a poros országútnak, mialatt Kate betért a házba és felkereste a kis herceget.
"Lalji," she said, bending over him, "do you feel well enough to be lifted into the carriage and taken over to see your mother?"- Lalji! - mondta, a gyermek fölé hajolva. - Elég erős vagy már ahhoz, hogy beülj a kocsiba és meglátogasd anyádat?
"I would rather see my father," responded the boy from the sofa, to which he had been transferred as a reward for the improvement he had made since yesterday. "I wish to speak to my father upon a most important thing."- Inkább az apámat szeretném látni! - felelte a fiú, aki jutalmul, amiért gyógyulása olyan szépen haladt előre, tegnap óta a díványon feküdhetett. - Igen fontos dologról kell apámmal beszélnem!
"But your mother hasn't seen you for so long, dear."- De kedvesem, az édesanyád már olyan régen nem látott.
"Very well; I will go."- Rendben van, akkor menjünk!
"Then I will tell them to get the carriage ready."- Jól van, megrendelem a kocsit.
Kate turned to leave the room.Kate megfordult, hogy kimenjen a szobából.
"No, please; I will have my own. Who is without there?"- Kérem, a saját kocsimat szeretném. Ki jött el értem?
"Heaven-born, it is I," answered the deep voice of a trooper.- Én vagyok, ég szülöttje! - felelte kintről a katona mély hangján.
"Achcha! Ride swiftly, and tell them to send down my barouche and escort. If it is not here in ten minutes, tell Sirop Singh that I will cut his pay and blacken his face before all my men. This day I go abroad again."- Akka! Lovagolj gyorsan haza és mondd meg nekik, hogy küldjék el a fogatomat és kísére­temet. Ha tíz percen belül nem érkeznek meg, leszállítom Sirop Singh fizetését s kíséretem szeme láttára befeketíttetem az arcát. Ma van első napja, hogy elhagyom az ágyat!
"May the mercy of God be upon the Heavenborn for ten thousand years," responded the voice from without, as the trooper heaved himself into the saddle and clattered away.- Még tízezer évig nyugodjon rajtad Isten szeme. Ég szülöttje! - felelte kintről a hang. A katona nyeregbe vetette magát és elrobogott.
By the time that the Prince was ready, a lumbering equipage, stuffed with many cushions, waited at the door. Kate and Mrs. Estes half helped and half carried the child into it, though he strove to stand on his feet in the veranda and acknowledge the salute of his escort as befitted a man.Mire a herceg elkészült, a kocsi, tele puha párnákkal, a missziósház elé robogott. Kate és Mrs. Estes a karjukon vitték ki a kisfiút, aki a verandán mindenáron a saját lábán akart megállni, hogy katonásan viszonozhassa kísérete tisztelgését.
"Ahi! I am very weak," he said, with a little laugh, as they drove to the palace. "Certainly it seems to myself that I shall never get well in Rhatore."- Ah, még igen gyenge vagyok! - mondta nevetve, mialatt a palota felé kocsiztak. - Úgy érzem, mintha soha nem tudnék meggyógyulni Rhatoréban.
Kate put her arm about him and drew him closer to her.Kate átölelte és szorosan magához húzta a gyermeket.
"Kate," he continued, "if I ask anything of my father, will you say that that thing is good for me?"- Kate - folytatta ez -, ha én kérek valamit az apámtól, meg fogod neki mondani, hogy teljesítse?
Kate, whose thoughts were still bitter and far away, patted his shoulder vaguely as she lifted her tear-stained eyes toward the red height on which the palace stood.A leány, akinek keserű gondolatai messzire elkalandoztak, gyengéden megsimogatta a herceg vállát. Könnyáztatta tekintetét a palota hatalmas vörös sziklaalapzata felé emelte.
"How can I tell, Lalji?" She smiled down into his upturned face.- Honnét tudjam azt, Lalji? - kérdezte, bíztató mosollyal nézve le a gyermek feléje emelt arcára.
"But it is a most wise thing."- Pedig nagyon bölcs dolog az, amit kérek.
"Is it?" asked she fondly.- Igazán? - kérdezte a lány.
"Yes; I have thought it out by myself. I am myself a Raj Kumar, and I would go to the Raj Kumar College, where they train the sons of princes to become kings. That is only at Ajmir; but I must go and learn, and fight, and ride with the other princes of Rajputana, and then I shall be altogether a man. I am going to the Raj Kumar College at Ajmir, that I may learn about the world. But you shall see how it is wise. The world looks very big since I have been ill. Kate, how big is the world which you have seen across the Black Water? Where is Tarvin Sahib? I have wished to see him too. Is Tarvin Sahib angry with me or with you?"- Igen; én magam gondoltam ki. Én egy Rai Kumár vagyok és el szeretnék menni a Rai Kumár-iskolába, ahol a hercegekből királyokat nevelnek. Ilyen iskola csak Ajmirban van, és oda akarok menni és tanulni, vívni és lovagolni Rajputana többi hercegével, hogy egész ember legyen belőlem. Abban az iskolában mindent meg akarok tanulni a világról. Ez ugye okos dolog, Kate? Amióta beteg vagyok, olyan nagynak tűnik fel nekem a világ! Kate, milyen nagy az a világ, amelyet a fekete vízen túl láttál? És hol van Tarwin szahib? Őt is szeretném látni! Talán haragszik rám vagy rád?
He plied her with a hundred questions till they halted before one of the gates in the flank of the palace that led to his mother's wing. The woman of the desert rose from the ground beside it, and held out her arms.Ilyen és hasonló kérdésekkel ostromolta Kate-et, míg a kocsi meg nem állt a palota egy mellékbejárata előtt, amely anyja lakosztályaihoz vezetett. A sivatag asszonya a földön ült mellette; amikor a kocsi megérkezett, felkelt és kinyújtotta karjait.
"I heard the message come," she said to Kate, "and I knew what was required. Give me the child to carry in. Nay, my Prince, there is no cause for fear. I am of good blood."- Hallottam az üzenetet - mondta Kate-nek. - Engedd át nekem a gyermeket, hogy karjaimon bevigyem. Nem, ne félj herceg, nincs mitől félned. Jó családból származom!
"Women of good blood walk veiled, and do not speak in the streets," said the child doubtfully.- Jó családból származó asszonyok lefátyolozzák az arcukat, és nem beszélnek az utcán - felelte kétkedve a gyermek.
"One law for thee and thine, and another for me and mine," the woman answered with a laugh. "We who earn our bread by toil cannot go veiled, but our fathers lived before us for many hundred years, even as did thine, Heaven-born. Come then, the white fairy cannot carry thee so tenderly as I can."- Más törvény parancsol neked és a tieidnek és más nekem és az én fajtámból valóknak - felelte nevetve az asszony. - Mi, akik munkával keressük meg a kenyerünket, nem járhatunk lefátyolozva; de az én apáim sok száz évvel ezelőtt éltek már ebben az országban, csakúgy, mint a tieid, Ég szülöttje! Gyere ide, a fehér asszony nem tud olyan gyengéden a karjára venni, mint én!
She put her arms about him, and held him to her breast as easily as though he had been a three-year-old child. He leaned back luxuriously, and waved a wasted hand; the grim gate grated on its hinges as it swung back, and they entered together the woman, the child, and the girl.Karjára vette a herceget, és olyan könnyedén szorította kebléhez, mintha csak hároméves gyerek lenne. A kisfiú kényelmesen elnyúlt karjaiban, majd jelt adott sovány kis kezével; a kapu súlyos szárnyai csikorogva kinyíltak s az asszony, a gyerek s a lány beléptek rajta.
There was no lavish display of ornament in that part of the palace. The gaudy tile-work on the walls had flaked and crumbled away in many places, the shutters lacked paint and hung awry, and there was litter and refuse in the court-yard behind the gates. A queen who has lost the King's favor loses much else as well in material comforts.A kastélynak ez a része nem volt ékes; a falak tarka mozaikja elfakult, sok helyütt letöre­dezett, az ablaktáblákról lejött a festék, az udvar tele volt szeméttel és porral. Egy királyné, aki elvesztette uralkodója kegyét, sok minden egyebet is elveszít a világi javakból.
A door opened and a voice called. The three plunged into half darkness, and traversed a long, upward-sloping passage, floored with shining white stucco as smooth as marble, which communicated with the Queen's apartments. The Maharaj Kunwar's mother lived by preference in one long, low room that faced to the northeast, that she might press her face against the marble tracery and dream of her home across the sands, eight hundred miles away, among the Kulu hills. The hum of the crowded palace could not be heard there, and the footsteps of her few waiting-women alone broke the silence.Egy ajtó nyílt ki, egy hang szólalt meg. Félhomályba kerültek, majd egy hosszú, sötét folyosóra, mely márvány fényében ragyogó fehér stukkaturával volt díszítve; innét csigalépcső vezetett a királyné lakosztályaihoz. Kunwar maharadzsa anyja egy hosszú, alacsony szobában lakott, amelynek ablakai északkeletre nyíltak; arcát a hideg márványnak szorítva, hazájáról álmodozott itt, amely nyolcszáz mérföldnyire a sivatagon túl, a Kulu dombok között feküdt. Hang nem hatolt ebbe a szobába, a kastély zsibongása kívül maradt a falakon, legfeljebb, ha néhány szolgálónőjének ritka lépte törte meg a tökéletes csendet.
The woman of the desert, with the Prince hugged more closely to her breast, moved through the labyrinth of empty rooms, narrow staircases, and roofed court-yards with the air of a caged panther. Kate and the Prince were familiar with the dark and the tortuousness, the silence and the sullen mystery. To the one it was part and parcel of the horrors amid which she had elected to move; to the other it was his daily life.Mint a fogoly párduc, úgy lépkedett a sivatag asszonya az üres szobák, szűk lépcsőházak, fedett udvarok labirintusában, karján a herceggel, akit egyre szorosabban ölelt kebléhez. A herceg és Kate már megszokta ezt a sötétséget, ezt a csendet, a félhomály rejtélyeit; az egyik közöttük élt, a másik kénytelen-kelletlen elfogadta mint elkerülhetetlen kísérőjelenségeit annak a feladatnak, amelyet vállalt. - Csak a sivatag asszonya mozgott számára idegen területen.
At last the journey ended. Kate lifted a heavy curtain, as the Prince called for his mother; and the Queen, rising from a pile of white cushions by the window, cried passionatelyAz utazás véget ért. Kate felemelt egy nehéz függönyt s a herceg hangosan hívta anyját; a királyné, aki fehér vánkoson ült egy ablak mellett, felugrott s szenvedélyes kiáltással feléjük rohant:
"Is it well with the child?"- Egészséges a gyerek?
The Prince struggled to the floor from the woman's arms, and the Queen hung sobbing over him, calling him a thousand endearing names, and fondling him from head to foot. The child's reserve melted he had striven for a moment to carry himself as a man of the Rajput race: that is to say, as one shocked beyond expression at any public display of emotion and he laughed and wept in his mother's arms. The woman of the desert drew her hand across her eyes, muttering to herself, and Kate turned to look out of the window.A herceg az asszony karjaiból rugdalózva a padló felé igyekezett. Anyja zokogva rávetette magát a kis testre, ezer becéző névvel illetve, minden kis porcikáját csókkal árasztva el. A kisfiú nem tudott ellenállni ennek a szenvedélyes kitörésnek. Eleinte úgy képzelte, hogy igazi rajput férfihez méltón fog viselkedni, aki nyilvánosság előtt nem enged meg magának semmiféle érzelmi kitörést - de most hangosan sírt és nevetett anyja karjai között. A sivatag asszonya tenyerével megtörölte szemeit, Kate elfordult és kinézett az ablakon.
"How shall I give you thanks?" said the Queen at last. "Oh, my son my little son child of my heart, the gods and she have made thee well again. But who is that yonder?"- Hogy köszönjem meg magának! - kiáltotta végül is a királyné. - Ó, kisfiam, kisfiacskám, szívem galambja, Ő és az istenek meggyógyítottak téged! De ki ez az asszony?
Her eyes fell for the first time on the woman of the desert, where the latter stood by the doorway draped in dull-red.Csak most látta meg a sivatag asszonyát, aki bíbor ruhájában hallgatagon állt a függöny mellett.
"She carried me here from the carriage," said the Prince, "saying that she was a Rajput of good blood."- Ő hozott ki a kocsiból - felelte a herceg. - Azt állítja, hogy jó családból származó rajput.
"I am of Chohan blood a Rajput and a mother of Rajputs," said the woman simply, still standing. "The white fairy worked a miracle upon my man. He was sick in the head and did not know me. It is true that he died, but before the passing of the breath he knew me and called me by my name."- A Chohanok törzséből származom - rajput vagyok és rajputok anyja - felelte a még mindig mozdulatlanul álló asszony. - A fehér tündér csodát tett férjemmel. Beteg volt a feje és nem ismert meg engem. Igaz, hogy meghalt, de mielőtt ellehelte utolsó leheletét, megismert engem és a nevemen szólított.
"And she carried thee!" said the Queen with a shiver, drawing the Prince closer to her, for, like all Indian women, she counted the touch and glance of a widow things of evil omen.- És ő hozott ki a kocsiból? - kiáltotta megremegve a királyné, még szorosabban ölelve körül a herceget. A hindu asszonyok azt tartják, hogy az özvegyek tekintete és keze érintése bajt okoz.
The woman fell at the Queen's feet. "Forgive me, forgive me," she cried. "I had borne three little ones, and the gods took them all and my man at the last. It was good it was so good to hold a child in my arms again. Thou canst forgive," she wailed, "thou art so rich in thy son, and I am only a widow."Az asszony a királyné lábai elé vetette magát. - Bocsáss meg nekem, bocsáss meg! - kiáltotta. - Három gyermeket hoztam a világra és az istenek mindet elvették tőlem, legvégül még a férjemet is. Olyan jó volt... olyan nagyon jó volt, újra gyermeket tartani karjaimban. Te meg­bocsáthatsz nekem - siránkozott az asszony -, te gazdag vagy, mert fiad van, én pedig csak egy özvegy vagyok!
"And I a widow in life," said the Queen under her breath. "Of a truth, I should forgive. Rise thou."- Én is csak az vagyok - mormogta a királyné maga elé. - Igazság szerint meg kellene bocsátanom. Kelj fel!
The woman lay still where she had fallen, clutching at the Queen's naked feet.De az asszony fekve maradt a földön és görcsösen átölelte a királyné meztelen lábait.
"Rise, then, my sister," the Queen whispered.- Kelj fel, testvér! - suttogta a királyné.
"We of the fields," murmured the woman of the desert, "we do not know how to speak to the great people. If my words are rough, does the Queen forgive me?"- Mi, akik a mezőkről jövünk - mormogta az asszony - nem tudunk beszélni az előkelő emberekkel. Meg fog nekem bocsátani a királyné, ha szavaim durvák lesznek?
"Indeed I forgive. Thy speech is softer than that of the hill women of Kulu, but some of the words are new."- Megbocsátok. Nyelved lágyabb, mint a Kulu dombok asszonyaié, de sok szót használsz, amelyet nem ismerek.
"I am of the desert a herder of camels, a milker of goats. What should I know of the speech of courts? Let the white fairy speak for me."- Én a sivatagból jövök, tevehajcsár vagyok és kecskepásztor. Hogy tudhatnék a királyok nyelvén? Beszéljen helyettem a fehér tündér!
Kate listened with an alien ear. Now that she had discharged her duty, her freed mind went back to Tarvin's danger and the shame and overthrow of an hour ago. She saw the women in her hospital slipping away one by one, her work unravelled, and all hope of good brought to wreck; and she saw Tarvin dying atrocious deaths, and, as she felt, by her hand.Kate szórakozottan hallgatott. Most, hogy elvégezte ezt a feladatát, újra eszébe jutott a Tarwint fenyegető veszély és az előző óráknak minden megalázása és szégyene. Szemei előtt újra megjelent a tűrhetetlen kép, amint a kórházban az asszonyok, egyik a másik után, ki­lopóz­kodnak a kapun; munkája meg volt semmisítve, minden reménye, hogy valaha is újra kezdheti, füstbe ment és tudta, hogy Tarwinra ezer gyötrelmes halál leselkedik - az ő hibájából.
"What is it?" she asked wearily, as the woman plucked at her skirt. Then to the Queen, "This is a woman who alone of all those whom I tried to benefit remained at my side to-day, Queen."- Mi kell? - kérdezte szórakozottan, amikor az asszony meghúzta szoknyája szegélyét. Majd a királynéhoz fordult: - Ez az egyetlen asszony maradt csak mellettem mindazok közül, akiknek javát akartam, királyné!
"There has been a talk in the palace," said the Queen, her arm round the Prince's neck, "a talk that trouble had come to your hospital, Sahiba."- Igen, beszéltek róla a kastélyban - felelte ez, karjával átölelve a herceg nyakát -, beszéltek róla, hogy lázadás tört ki a kórházadban, szahiba!
"There is no hospital now," Kate answered, grimly.- Nincs már kórházam - felelte Kate keserűen.
"You promised to take me there, Kate, some day," the Prince said in English.- Pedig megígérted nekem, hogy odaviszel egyszer - mondta szemrehányóan a herceg.
"The women were fools," said the woman of the desert quietly, from her place on the ground. "A mad priest told them a lie that there was a charm among the drugs"- Az asszonyok megbolondultak - mondta nyugodt hangján a sivatag asszonya, aki még mindig a földön ült. - Egy eszeveszett szerzetes hazugságokat beszélt nekik... elhitette velük, hogy az orvosságok meg vannak babonázva...
"Deliver us from all evil spirits and exorcisms," the Queen murmured.- Ments meg bennünket a rossz szellemektől és az ördögöktől! - suttogta a királyné.
"A charm among her drugs that she handles with her own hands, and so forsooth, Sahiba, they must run out shrieking that their children will be misborn apes and their chicken-souls given to the devils. Ahot They will know in a week, not one or two, but many, whither their souls go: for they will die the corn and the corn in the ear together."- Hogy meg vannak babonázva... holott saját kezűleg készítette el őket!... Elrohantak, szahiba és azt kiabálták, hogy nem akarnak torzszülött majmokat hozni a világra, és nem akarnak a pokolba kerülni. Hisz majd megtudják már egy héten belül, hogy hová kerülnek, mert valamennyien meg fognak halni!
Kate shivered. She knew too well that the woman spoke the truth.Kate megrázkódott, ő tudta legjobban, hogy az asszony igazat beszél.
"But the drugs!" began the Queen. "Who knows what powers there may be in the drugs?" she laughed nervously, glancing at Kate.- De ezek az orvosságok! - kezdte el a királyné. - Az ember sohasem tudhatja, hogy nincs-e bennük valami varázs? - Idegesen felnevetett és félénk tekintetet vetett Kate-re.
"Dekho! Look at her," said the woman, with quiet scorn. "She is a girl and naught else. What could she do to the Gates of Life?"- Deckho. Nézd meg jól! - mondta az asszony nyugodt fölénnyel. - Ő meg csak lány és semmi más. Mit tudna ő tenni az Élet Kapuinál?
"She has made my son whole; therefore she is my sister," said the Queen.- Meggyógyította a fiamat, és ezért nővéremnek fogadom - mondta a királyné.
"She caused my man to speak to me before the death hour; therefore I am her servant as well as thine, Sahiba," said the other.- Neki köszönhetem, hogy férjem a halála előtt még beszélt velem; ezért szolgálni akarom őt, csakúgy, mint téged, szahiba! - mondta az asszony.
The Prince looked up in his mother's face curiously.A herceg kíváncsian nézett anyja arcába.
"She calls thee 'thou,'" he said, as though the woman did not exist. "That is not seemly between a villager and a queen, thee and thou!"- Tegez téged - jegyezte meg, mintha az asszony nem hallhatná, amit mond. - Parasztasszony és királyné nem szokták egymást tegezni.
"We be both women, little son. Stay still in my. arms. Oh, it is good to feel thee here again, worthless one."- Mind a ketten asszonyok vagyunk, kisfiam. Maradj nyugodtan a karjaimban. Oh, milyen jó, hogy itt tarthatlak megint, te szegény kis ördög!
"The Heaven-born looks as frail as dried maize," said the woman quickly.- Ég Szülötte, olyan vagy, mint a száraz kukorica - mondta gyorsan az asszony.
"A dried monkey, rather," returned the Queen, dropping her lips on the child's head. Both mothers spoke aloud and with emphasis, that the gods, jealous of human happiness, might hear and take for truth the disparagement that veils deepest love.- Nem, inkább, mint egy lesoványodott majom - felelte a királyné, ajkát a gyermek homlokához szorítva. Mind a két asszony hangosan és nyomatékkal beszélt, hogy az istenek, akik könnyen megirigyelik az emberi boldogságot, meghallhassák őket.
"Ao, my little monkey is dead," said the Prince, moving restlessly. "I need another one. Let me go into the palace and find another monkey."- Aho, a kis majom meghalt - mondta a herceg, aki egy pillanatig sem maradt nyugton. - Egy másikat akarok. Engedjetek a kastélyba, hogy keressek magamnak egyet!
"He must not wander into the palace from this chamber," said the Queen passionately, turning to Kate. "Thou art all too weak, beloved. Oh, Miss Sahib, he must not go." She knew by experience that it was fruitless to cross her son's will.- Nem szabad a kastélyban szaladgálnia! - mondta a királyné szenvedélyesen, Kate felé fordulva. - Még nagyon gyenge vagy, kisfiam! Ó, Miss szahib, ne engedd el! - A királyné tapasztalatból tudta, hogy fia nem engedelmeskedik neki.
"It is my order," said the Prince, without turning his head. "I will go."- Ez parancsom - mondta a herceg és még csak a fejét sem fordította meg. - A kastélyba akarok menni.
"Stay with us, beloved," said Kate. She was wondering whether the hospital could be dragged together again, after three months, and whether it was possible she might have overrated the danger to Nick.- Maradj velünk, kedvesem! - mondta Kate, aki éppen azon gondolkodott, hogy nem lehetne-e néhány hónapon belül mégis csak újra összefoltozni a kórházat, s hogy nem becsülte-e vajon túl a Nicket fenyegető veszélyt.
"I go," said the Prince, breaking from his mother's arms. "I am tired of this talk."- Megyek - mondta a herceg, kibontakozva anyja karjaiból. - Unom már a sok beszédet.
"Does the Queen give leave?" asked the woman of the desert under her breath. The Queen nodded, and the Prince found himself caught between two brown arms, against whose strength it was impossible to struggle.- Megengedi nekem a királyné? - kérdezte suttogva a sivatag asszonya. A királyné fejével bólintott s a herceg hirtelen két erős, barna kar bilincsei között találta magát, amelyekből nem volt szabadulás.
"Let me go, widow!" he shouted furiously.- Engedj el, te... te özvegy! - kiabálta dühösen.
"It is not good for a Rajput to make light of a mother of Rajputs, my king," was the unmoved answer. "If the young steer does not obey the cow, he learns obedience from the yoke. The Heaven-born is not strong. He will fall among those passages and stairs. He will stay here. When the rage has left his body he will be weaker than before. Even now" the large bright eyes bent themselves on the face of the child "even now," the calm voice continued, "the rage is going. One moment more, Heaven-born, and thou wilt be a Prince no longer, but only a little, little child, such as I have borne. Ahi, such as I shall never bear again."- Nem való egy rajputhoz, hogy rajputok anyját sértegesse! - volt a rendíthetetlen válasz. - Ha a fiatal bika nem engedelmeskedik a tehénnek, megtanítja engedelmességre az iga. Az Ég Szülötte még gyenge, még nem tud járni ezeken a folyosókon és lépcsőkőn. Jobb, ha itt marad velünk. Ha a dühe elpárolgott, még gyengébb lesz, mint azelőtt. Már most - a nagy, ragyogó szemek belemélyedtek a gyermek szemeibe -, már most - folytatta a nyugodt hang - már most szűnőben van a harag. Még egy pillanat, királyom s nem vagy többé herceg, csak egy kicsi, kicsi gyermek, olyan, mint amilyent én hoztam a világra, ahi, amilyent, sajnos, többé nem fogok a világra hozni!
With the last words the Prince's head nodded forward on her shoulder. The gust of passion had spent itself, leaving him, as she had foreseen, weak to sleep.Az utolsó szavaknál a herceg feje már az asszony vállain nyugodott. A düh szenvedélye kitombolta magát s elálmosította a gyermeket.
"Shame oh, shame!" he muttered thickly. "Indeed I do not wish to go. Let me sleep."- Ó, szégyen... micsoda szégyen! - mormogta álmos hangon. - Most már nem akarok elmenni, hagyjatok aludni!
Az asszony megsimogatta vállait, míg a királyné ki nem nyújtotta éhes karját, hogy visszakövetelje legsajátabb tulajdonát. Egy vánkosra fektette le a gyermeket, hosszú musselin-ruhájával betakarta és hosszan, szenvedélyesen nézte egyetlen kincsét. Az asszony újra leült a földre és összegubbaszkodott. Kate egy vánkosra ült és az olcsó amerikai falióra ketyegését leste, amely valahol a falon függött. Valahonnét énekszó hallatszott; a vastag falak letompí­tották a hangot. A forró déli szél zúgva tört be az ablakredőnyökön és az udvarról, amely száz lábnyi mélységben feküdt alattuk, hallani lehetett a testőrség lovainak nyugtalan kapálását, amint farkukkal csapdosnak és kantárukat harapdálják. Kate Tarwinra gondolt és egyre nagyobb félelem fogta el. A királyné a herceg fölé hajolt; az anyai szeretet könnyeket sajtolt szeméből.
"He is asleep," she said at last. "What was the talk about his monkey, Miss Sahib?"- Most elaludt - mondta végül. - Mi történt azzal a majommal, Miss szahib?
"It died," Kate said, and spurred herself to the lie. "I think it had eaten bad fruit in the garden."- Meghalt - felelte habozva Kate, aki nem szívesen hazudott. - Gondolom, talán valami romlott gyümölcsöt evett a kertben.
"In the garden?" said the Queen quickly.- A kertben? - kérdezte gyorsan a királyné.
"Yes, in the garden."- Igen, a kertben.
The woman of the desert turned her eyes from one woman to the other. These were matters too high for her, and she began timidly to rub the Queen's feet.A sivatag asszonya kérdően nézett a beszélgetőkre. Nem értette jól, hogy miről van szó; félénken simogatta a királyné lábait.
"Monkeys often die," she observed. "I have seen as it were a pestilence among the monkey folk over there at Banswari."- A majmok könnyen meghalnak - jegyezte meg. - Banswarraban láttam egyszer, hogy pestis tört ki a majmok között.
"In what fashion did it die?" insisted the Queen.- Hogyan halt meg? - kérdezte a királyné.
"I I do not know," Kate stammered, and there was another long silence as the hot afternoon wore on.- Én... nem tudom - dadogta Kate, és újra valamennyien elhallgattak a fülledt délutáni csendben.
"Miss Kate, what do you think about my son?" whispered the Queen. "Is he well, or is he not well?"- Miss Kate, mi a véleménye a fiamról? - suttogta a királyné. - Egészséges-e, vagy nem egészséges?
"He is not very well. In time he will grow (stronger, but it would be better if he could go away for a while."- Nem nagyon egészséges. Idővel meg fog erősödni, de jobb lenne, ha egy időre elkerülne innét.
The Queen bowed her head quietly. "I have 'thought of that also many times sitting here alone;;and it was the tearing out of my own heart from my breast. Yes, it would be well if he were to Igo away. But" she stretched out her hands 'despairingly toward the sunshine "what do I know of the world where he will go, and how can I be sure that he will be safe? Here even here" .. . . She checked herself suddenly. "Since you have come, Miss Kate, my heart has known a little .comfort, but I do not know when you will go away again."A királyné nyugodtan bólintott fejével. - Már én is sokszor gondoltam erre, amikor egyedül üldögéltem a szobában: s akkor úgy éreztem, hogy kiszakad a szívem a mellemből. Igen, tudom, jó lenne, ha elmenne innét. De én semmit sem ismerek a világból - kétségbeesett mozdulattal nyújtotta karjait a napfény felé - és honnét tudjam azt, hogy jó helyre kerül s hogy biztonságban lesz-e. Hisz még itt is... - hirtelen elhallgatott. - Amióta maga eljött hozzánk, Miss Kate, szívem valamennyire megnyugodott, de én nem tudom, hogy mikor fog ismét elmenni innét.
"I cannot guard the child against every evil," Kate replied, covering her face with her hands; "but send him away from this place as swiftly as may be. In God's name let him go away."- Én nem tudom a gyermeket megóvni minden veszélytől - felelte Kate, kezeivel eltakarva arcát. - De egyet mondhatok, küldje el őt innen, amilyen gyorsan csak lehet. Az Istenért, küldje el őt gyorsan!
"Such hai! Such hai! It is the truth, the truth!"- Such hai. Such hai, igaza van, igaza van!
The Queen turned from Kate to the woman at her feet.A királyné a lábainál ülő asszonyhoz fordult.
"Thou hast borne three?" she said.- Te három gyermeket szültél? - kérdezte.
"Yea, three, and one other that never drew breath. They were all men-children," said the woman of the desert.- Igen, hármat... és egy negyediket, aki halva született. Valamennyien fiúk voltak - felelte az asszony.
"And the gods took them?"- És az Istenek elrabolták őket?
"Of smallpox one, and fever the two others."- Az egyik himlőben halt meg, a másik kettőt elvitte a láz.
"Art thou certain that it was the gods?"- Biztos vagy benne, hogy az Istenek vették el őket?
"I was with them always till the end."- Velük voltam az utolsó pillanatig.
"Thy man, then, was all thine own?"- A férjed tehát - egészen a tied volt?
"We were only two, he and I. Among our villages the men are poor, and one wife suffices."- Ketten voltunk csak, ő és én. A mi falunkban a férfiak szegények és megelégszenek egy asszonnyal.
"Arre! They are rich among the villages. Listen now. If a co-wife had sought the lives of those three of thine"- Ó, ti gazdagok vagytok faluitokban. Hallgass ide most! Ha férjednek lett volna egy második felesége és az meg akarta volna ölni a gyermekeidet...
"I would have killed her. What else?" The woman's nostrils dilated and her hand went swiftly to her bosom.- Agyonütöttem volna... az természetes. - Az asszony orrcimpái megremegtek, kezével kebléhez nyúlt.
"And if in place of three there had been one only, the delight of thy eyes, and thou hadst known that thou shouldst never bear another, and the co-wife working in darkness had sought for that life? What then?"- És ha a három helyett csak egy gyermeked lett volna, és ha tudtad volna, hogy soha második gyermeked nem lehet és az asszony alattomosan ennek az egynek az életére tört volna, mit tennél?
"I would have slain her but with no easy death. At her man's side and in his arms I would have slain her. If she died before my vengeance arrived I would seek for her in hell."- Agyonütném... de nem halna meg könnyű halállal! A férje oldalán, a karjai között ütném agyon. És ha meghalna, mielőtt kitölthetném rajta bosszúmat, utána kúsznék a pokolba.
"Thou canst go out in the sunshine and walk in the streets and no man turns his head," said the Queen bitterly. "Thy hands are free and thy face is uncovered. What if thou wert a slave among slaves, a stranger among stranger people, and" the voice dropped "dispossessed of the favor of thy lord?"- Te kiléphetsz a napba és járhatsz az utcákon, anélkül, hogy a férfiak megfordulnának utánad! - mondta keserűen a királyné. - Kezeid szabadok, arcodon nincs fátyol. De ha rabszolganő lennél rabszolganők között, idegenek között és - hangja suttogóvá vált - elvesztetted volna férjed szívét?
The woman, stooping, kissed the pale feet under her hands.Az asszony megcsókolta a királyné apró lábát.
"Then I would not wear myself with strife, but, remembering that a man-child may grow into a king, would send that child away beyond the power of the co-wife."- Akkor nem emészteném magamat, hanem arra gondolnék, hogy a fiamból királynak kell lennie és elküldeném őt oda, ahová a vetélytársnőm hatalma nem ér el.
"Is it so easy to cut away the hand?" said the Queen, sobbing.- Az ember nem vágja le olyan könnyen a saját kezét - felelte zokogva a királyné.
"Better the hand than the heart, Sahiba. Who could guard such a child in this place?"- Jobb, ha a kezedet veszted el, mint ha a szívedet szakítanák ki, szahiba! Ki tudna egy ilyen gyermekre vigyázni ebben a kastélyban?
The Queen pointed to Kate. "She came from far off, and she has once already brought him back from death."A királyné Kate-re mutatott. - Ő messziről jött és egyszer már megmentette a haláltól.
"Her drugs are good and her skill is great, but thou knowest she is but a maiden, who has known neither gain nor loss. It may be that I am luckless, and that my eyes are evil thus did not my man say last autumn but it may be. Yet I know the pain at the breast and the yearning ovel the child new-born as thou hast known it."- Az orvosságai jók és nagy a jósága, de te tudod, hogy ő még csak lány, akit még sem veszteség, sem nyereség nem ért. Lehet, hogy én szerencsétlen vagyok, s hogy tekintetem bajt hoz - férjem ugyan másképp beszélt rólam -, de lehet, hogy így van. De azért ismerem a fájdalmat és tudom, hogy mi az, ha az anya újszülöttjét félti - mint ahogy te is tudod!
"As I have known it."- Mint ahogy én is tudom!
"My house is empty and I am a widow and childless, and never again shall a man call me to wed."- Házam üres, özvegy vagyok és gyermektelen és soha férfi többé nem fog feleségének szólítani.
"As I am as I am."- Engem sem... engem sem...
"Nay, the little one is left, whatever else may go; and the little one must be well guarded. If there is any jealousy against the child it were not well to keep him in this hotbed. Let him go out."- Nem, neked megmarad a gyermeked, bármi történjék is. Vigyázz a gyermekedre! Ha vannak, akik irigykednek rá, el kell küldened őt ebből a kígyófészekből. Küldd el!
"But whither? Miss Kate, dost thou know? The world is all dark to us who sit behind the curtain."- De hová? Miss Kate, te talán tudod. Mi, akik a függöny mögött ülünk, nem ismerjük a világot.
"I know that the child of his own motion desires to go to the princes' school in Ajmir. He has told me that much," said Kate, who had lost no word of the conversation from her place on the cushion, bowed forward with her chin supported in her hands. "It will be only for a year or two."- Annyit tudok, hogy a gyermek saját jószántából el akar menni az ajmiri iskolába. Gyakran beszélt nekem erről - mondta Kate, aki feszült figyelemmel kísérte végig a két asszony közötti beszélgetést. Egy vánkoson ült a királyné mellett, állát tenyerébe támasztva. - Hiszen csak egy-két évről van szó!
The Queen laughed a little through her tears. "Only a year or two, Miss Kate. Dost thou know how long is one night when he is not here?"A királyné könnyei dacára elmosolyodott. - Csak egy vagy két év, Miss Kate? Te nem tudod, hogy milyen hosszú egy éjszaka, ha ő nincs velem!
"And he can return at call; but no cry will bring back mine own. Only a year or two. The world is dark also to those who do not sit behind the curtain, Sahiba. It is no fault of hers. How should she know?" said the woman of the desert under her breath to the Queen.- De ő visszajöhet, ha hívod, míg az enyéimet semmiféle hívás nem kelti már életre. Csak egy vagy két év! A világ azoknak is sötét, szahiba, akik nem ülnek a függöny mögött. Nem az ő hibája. Honnét tudhatná ő? - felelte halk hangon a sivatag asszonya a királynénak.
Against her will, Kate began to feel annoyed at this persistent exclusion of herself from the talk, and the assumption that she, with her own great trouble upon her, whose work was pre-eminently to deal with sorrow, must have no place in this double grief.Akarata ellenére is bántotta már Kate-et, hogy a két asszony állandóan kizárja őt a beszél­ge­tésből; hogy úgy beszélnek róla, mintha ő, akinek a szíve most is tele van fájdalommal, és aki élete céljául azt tűzte ki magának, hogy mások szenvedésén enyhítsen, nem tudná megérteni, hogy mi a szenvedés.
"How should I not know?" said Kate impetuously. "Do I not know pain? Is it not my life?"- Miért ne tudnám? - kiáltotta szenvedélyesen. - Hát nem ismerem én a szenvedést? Nem az-e az egész életem?
"Not yet," said the Queen quietly. "Neither pain nor joy. Miss Kate, thou art very wise, and I am only a woman who has never stirred beyond the palace walls. But I am wiser than thou, for I know that which thou dost not know, though thou hast given back my son to me, and to this woman her husband's speech. How shall I repay thee all I owe?"- Ma még nem - felelte szelíden a királyné. - Te sem szenvedést, sem örömöt nem ismersz még. Miss Kate, te nagyon bölcs vagy, én pedig csak egy asszony vagyok, aki soha nem kerültem ki palotám négy falai közül, de azért többet tudok, mint te, mert tudom azt, amit te még nem tudsz, dacára annak, hogy fiamat megmentetted és meggyógyítottad ennek az asszonynak a férjét. Mivel jutalmazzalak meg érte?
"Let her hear truth," said the woman under her breath. "We be all three women here, Sahiba dead leaf, flowering tree, and the blossom unopened."- Mondd meg neki az igazat! - suttogta a sivatag asszonya. - Nők vagyunk mind a hárman, szahiba - elhalt ág, virágzó fa és csukott bimbó!
The Queen caught Kate's hands and gently pulled her forward till her head fell on the Queen's knees. Wearied with the emotions of the morning, unutterably tired in body and spirit, the girl had no desire to lift it. The small hands put her hair back from her forehead, and the full dark eyes, worn with much weeping, looked into her own. The woman of the desert flung an arm round her waist.A királyné megfogta Kate kezét, és gyengéden magához húzta, míg a lány feje le nem hajolt térdeire. Kate, akinek a délelőtt izgalmai testét-lelkét megőrölték, megviselték, nem ellen­kezett. Az apró kezek kisimították homlokából sötét haját, nagy, fekete szemek, amelyek már sokat sírtak, szegezték rá szenvedélyes tekintetüket, s a sivatag asszonya puhán körülölelte a derekát.
"Listen, my sister," began the Queen, with an infinite tenderness. "There is a proverb among my own people, in the mountains of the north, that a rat found a piece of turmeric, and opened a druggist's shop. Even so with the pain that thou dost know and heal, beloved. Thou art not angry? Nay, thou must not take offence. Forget that thou art white, and I black, and remember only that we three be sisters. Little sister, with us women 'tis thus, and no other way. From all, except such as have borne a child, the world is hid. I make my prayers trembling to such and such a god, who thou sayest is black stone, and I tremble at the gusts of the night because I believe that the devils ride by my windows at such hours; and I sit here in the dark knitting wool and preparing sweetmeats that come back untasted from my lord's table. And thou coming from ten thousand leagues away, very wise and fearing nothing, hast taught me, oh, ten thousand things. Yet thou art the child, and I am still the mother, and what I know thou canst not know, arid the wells of my happiness thou canst not fathom, nor the bitter waters of my sorrow till thou hast tasted sorrow and grief alike. I have told thee of the child all and more than all thou sayest? Little sister, I have told thee less than the beginning of my love for him, because I knew that thou couldst not understand. I have told thee my sorrows all and more than all, thou sayest, when I laid my head against thy breast? How could I tell thee all? Thou art a maiden, and the heart in thy bosom, beneath my heart, betrayed in its very beat that it did not understand. Nay, that woman there, coming from without, knows more of me than thee? And they taught thee in a school, thou hast told me, all manner of healing, and there is no disease in life that thou dost not understand? Little sister, how couldst thou understand life that hast never given it? Hast thou ever felt the tug of the child at the breast? Nay, what need to blush? Hast thou? I know thou hast not. Though I heard thy speech for the first time, and looking from the window saw thee walking, I should know. And the others my sisters in the world know also. But they do not all speak to thee as I do. When the life quickens under the breast, they, waking in the night, hear all the earth walking to that measure. Why should they tell thee? To-day the hospital has broken from under thee. Is it not so? And the women went out one by one? And what didst thou say to them?"- Hallgass ide, testvérem! - kezdte el a királyné, mondhatatlan gyengédséggel hangjában. - Az északi hegyek között, ahol az én népem lakik, egy közmondás járja a patkányról, amely egy darab sáfrányt talált s azzal patikát nyitott, így vagy te, kedvesem a fájdalommal is, amit te ismersz és meg tudsz gyógyítani. Haragszol? - nem, ne bántódj meg! Felejtsd el, hogy te fehér vagy és én fekete és gondolj csak arra, hogy mind a hárman testvérek vagyunk. Kis testvérem, számunkra, a nők számára csak egyetlenegy út van! Aki még nem szült gyermeket, az nem ismeri az életet. Én remegő imádságokat küldök hol az egyik, hol a másik istenemhez, akikről te azt állítod, hogy csak fekete kövek, félek az éji széltől, mert azt hiszem, hogy ördögök lovagolnak el ablakom előtt, sötétben ülök, kötök, horgolok és édességeket készítek, amelyek érintetlenül jönnek vissza férjem asztaláról. Te pedig, aki sok ezer mérföldnyi utat tettél meg, hogy idejöhess, te nagyon bölcs vagy és nem félsz semmitől, te sok mindenre megtanítottál engem - de mégis te vagy a gyermek és én vagyok az anya, és amit én tudok, azt te nem tudhatod, nem ismerheted boldogságom forrásait, mint ahogy nem ismerheted bánatom keserű tengerét sem, míg meg nem ismered magad is ezt a boldogságot. Beszéltem neked a gyermekemről? Sokat beszéltem neked, nagyon sokat, ugye? Kis testvérem, még mindig nagyon kevés az, amit mondtam neked, nagyon kevés, mert tudom, hogy te még nem érthetsz meg. Te azt hiszed, hogy elmondtam neked minden bánatomat, amikor válladra fektettem fejemet? Hogy mondhattam volna el mindent? Te még lány vagy és szíved, mely az enyém mellett nyugodott, már a dobogásával elárulta, hogy nem érthetsz meg engem, és íme ez az asszony itt, aki most jött hozzám, máris többet tud rólam, mint te. És azt mondtad nekem, hogy iskolában tanítottak meg rá, hogyan kell a betegeket gyógyítani, és hogy nincs olyan betegség, melyet te nem ismernél. Kis testvérem, hogy ismerhetnéd te az életet, aki sohasem adtál még életet a földnek. Éreztél-e kebleden valaha éhes gyermeket? Miért pirulsz el? Tudom, hogy még nem éreztél. Amikor először hallottalak beszélni, amikor az ablakból kinézve figyeltem járásodat, már mindent tudtam. És a többiek - nővéreim szerte a világban -, ők is tudják, csak nem beszélnek úgy veled, mint én teszem. Ha ölükben ébredezni kezd az élet és ébren fekszenek az éjszakában, a föld minden mozdulata ehhez az ütemhez igazodik. Miért mondanák ezt meg neked? Ma a kórházban megsemmisült egész munkád, nem így történt? És az asszonyok valamennyien elhagytak. És mit mondtál te nekik?
The woman of the desert, answering for her, spoke. "She said, 'Come back, and I will make ye well.' 'A sivatag asszonya felelt Kate helyett: - Azt mondta: jöjjetek vissza, meg foglak benneteket gyógyítani!
"And by what oath did she affirm her words?"- És milyen esküvel erősítette meg fogadalmát?
"There was no oath," said the woman of the desert; "she stood in the gate and called."- Nem esküdött - felelte az asszony. - A kapuban állt és rimánkodott.
"And upon what should a maiden call to bring wavering women back again? The toil that she has borne for their sake? They cannot see it. But of the pains that a woman has shared with them, a woman knows. There was no child in thy arms. The mother look was not in thy eyes. By what magic, then, wouldst thou speak to women? There was a charm among the drugs, they said, and their children would be misshapen. What didst thou know of the springs of life and death to teach them otherwise? It is written in the books of thy school, I know, that such things cannot be. But we women do not read books. It is not from them that we learn of life. How should such an one prevail, unless the gods help her and the gods are very far away. Thou hast given thy life to the helping of women. Little sister, when wilt thou also be a woman?"- De hát mire is esküdhetne egy lány, milyen esküvel indíthatna meg félelemtől remegő asszonyokat? A munkájára esküdjék, amit értük végez? Azt ők nem értik meg, ők csak az asszonyok közös fájdalmát ismerik. Karjaidban nem nyugodott még gyermek, szemeid nem ismerik az anya tekintetét, mivel akarsz ezekre az asszonyokra hatni? Azt állították, hogy orvosságaid meg vannak babonázva, és hogy gyerekeik torzszülöttek lesznek. Ha nem ismered az élet és halál forrásait, hogy tudnád őket jobb belátásra bírni. Tudom, hogy az iskolák könyveiben meg van írva, hogy a varázslat és a babona hazugság. De mi asszonyok nem olvasunk könyveket, mi nem könyvekből tanuljuk az életet. Hogy irányíthatná tehát sorsunkat az, aki másképp nem ismeri; hacsak nem segítik meg az istenek - de az istenek nagyon messze vannak. Te arra áldoztad fel életedet, hogy segíts az asszonyoknak. Mikor lesz belőled is asszony, kis nővérem!
The voice ceased. Kate's head was buried deep in the Queen's lap. She let it lie there without stirring.A hang elhallgatott. Kate feje mélyen a királyné térdei között nyugodott, nem mozdult.
"Ay!" said the woman of the desert. "The mark of coverture has been taken from my head. my glass bangles are broken on my arm, and I am unlucky to meet when a man sets forth on a journey. Till I die I must be alone, earning my bread alone, and thinking of the dead. But though I knew that it was to come again, at the end of one year instead of ten, I would still thank the gods that have given me love and a child. Will the Miss Sahib take this in payment for all she did for my man? 'A wandering priest, a childless woman, and a stone in the water are of one blood. ' So says the talk of our people. What will the Miss Sahib do now? The Queen has spoken the truth. The gods and thy own wisdom, which is past the wisdom of a maid, have helped thee so far, as I, who was with thee always, have seen. The gods have warned thee that their help is at an end. What remains? Is this work for such as thou? Is it not as the Queen says? She, sitting here alone, and seeing nothing, has seen that which I, moving with thee among the sick day by day, have seen and known. Little sister, is it not so?"- Ay! - mondta a sivatag asszonya. - A házasság jelvényét levették homlokomról, üveg­karkötőim letöredeztek, és azt mondják, hogy szerencsétlenül jár a férfi, aki velem találkozik, mielőtt útra kel. Halálom napjáig egyedül kell maradnom, magamnak keresnem meg kenyeremet és a halottakra gondolnom. De ha tudnám, hogy minden bajt még egyszer el kell viselnem, tízszeresen kell elviselnem, akkor is hálás lennék az isteneknek, akik szerelemmel és gyermekekkel ajándékoztak meg. Miss szahib, fogadja el ezeket a szavakat fizetségnek mindazért, amit férjemmel tett. Vándorszerzetes, gyermektelen asszony és vízbe hullott kő egyformák! - mondja egy közmondás. Mihez akar most Miss szahib kezdeni? A királyné igazat beszélt. Eddig megsegítettek az istenek és bölcsességed; erről tanúskodom én, aki kezdettől fogva veled voltam. De most az istenek figyelmeztettek, hogy nem segítenek tovább. Most mihez fogsz kezdeni? Neked való ez a munka? Nem mondott a királyné igazat? Ő, aki egyedül ül itt és semmit sem látott, tudta azt, amit én, aki napról-napra minden mozdulatodnál jelen voltam, tudtam és láttam. Nem így van, kis nővérem?
Kate lifted her head slowly from the Queen's knee, and rose.Kate lassan kiemelte fejét a királyné öléből és felállt.
"Take the child, and let us go," she said hoarsely.- Vedd magadhoz a gyermeket és induljunk! - mondta rekedt hangon.
The merciful darkness of the room hid her face.A kegyes félhomály eltakarta a többiek elől arcát.
"Nay," said the Queen, "this woman shall take him. Go thou back alone."- Nem - mondta a királyné. - Az asszony maga fogja visszavinni. Menj el magad.
Kate vanished.Kate elment.
CHAPTER XXI.HUSZONEGYEDIK FEJEZET.
The Law whereby my Lady moves
Was never Law to me,
But 'tis enough that she approves
Whatever Law it be.
For m that Law and by that Law
My constant course I'll steer;
Not that I heed or deem it dread,
But that she holds it dear.
Tho' Asia sent for my content
Her richest argosies,
Those would I spurn and bid return
If that should give her ease.
With equal heart I'd watch depart
Each spiced sail from sight,
Huns bitterness, desiring less
Great gear than her delight.
Yet such am I, yea such am I
Sore bond and freest free
The Law that sways my Lady's ways
Is mystery to me!
To sit still, and to keep sitting still, is the first lesson that the young jockey must learn. Tarvin was learning it in bitterness of spirit. For the sake of his town, for the sake of his love, and, above all, for the sake of his love's life, he must go. The town was waiting, his horse was saddled at the door, but his love would not come. He must sit still.Nyugodtan ülni: ez az első, amit a fiatal zsokénak meg kell tanulnia. Tarwin is megtanulta és nem nagy örömére szolgált. Szülővárosa érdekében, szerelme érdekében, mindenekfölött azonban szerelmesének élete érdekében el kellett volna mennie. Topáz várta, a kapu előtt megnyergelve várta lova, de szerelmese nem akart jönni. Nyugodtan kellett ülnie.
The burning desert wind blew through the open veranda as remorselessly as Sitabhai's hate. Looking out, he saw nothing but the city asleep in the sunshine and the wheeling kites above it. Yet when evening fell, and a man might be able by bold riding to escape to the railway, certain shrouded figures would creep from the walls and take up their position within easy gunshot of the rest-house. One squatted at each point of the compass, and between them, all night long, came and went a man on horseback. Tarvin could hear the steady beat of the hoofs as he went his rounds, and the sound did not give him fresh hope. But for Kate but for Kate, he repeated to himself, he would have been long since beyond reach of horse or bullet. The hours were very slow, and as he sat and watched the shadows grow and shorten it seemed to him, as it had seemed so often before, that this and no other was the moment that Topaz would choose to throw her chances from her.A sivatag forró szele a nyílt verandán éppoly kíméletlenül csapott arcába, mint Sitabhai gyűlölete. Ha kinézett az ablakon, nem látott mást, mint messze a forró napfényben sütkérező várost, keringő kányákat az égen. Ha azonban beesteledett s egy merész lovas esetleg el tudta volna érni a vasútállomást, titokzatos emberi alakok szálltak le a falakról és lőtávolságnyira körülvették a menedékházat. A szélrózsa minden irányában helyezkedtek el és közöttük, megállás nélkül, reggelig ide-oda vágtatott egy állig felfegyverkezett lovas. Tarwin egész éjszaka tisztán hallotta lovának patkódobogását; nem volt valami bátorító hang. És mégis, ha nincs Kate - ismételgette szüntelenül magában -, már rég lőtávolságon kívül került volna. Az órák lassan múltak. És amint magában ült a házban és figyelte az árnyékot, amint nő és fogy és újra nő, úgy rémlett neki, mintha épp ez lenne az a pillanat, amelyben Topáz végleg elveszti a játszmát.
He had lost already, he counted, eight-and-forty precious hours, and, so far as he could see, the remainder of the year might be spent in an equally unprofitable fashion.Kiszámította, hogy már negyvennyolc értékes órát vesztett el ily módon és az volt a benyomása, hogy - ha a körülményektől függ - az egész életét is eltöltheti még ebben a semmi reménnyel sem kecsegtető helyzetben.
Meantime Kate lay exposed to every imaginable danger. Sitabhai was sure to assume that he had wrested the necklace from her for the sake of the "frail white girl"; she had said as much on the dam. It was for Kate's sake, in a measure; but Tarvin reflected bitterly that an Oriental had no sense of proportion, and, like the snake, strikes first at that which is nearest. And Kate? How in the world was he to explain the case to her? He had told her of danger about her path as well as his own, and she had decided to face that danger. For her courage and devotion he loved her; but her obstinacy made him grit his teeth. There was but one grimly comical element in the terrible jumble. What would the King say to Sitabhai when he discovered that she had lost the Luck of the State? In what manner would she veil that loss; and, above all, into what sort of royal rage would she fall? Tarvin shook his head meditatively. "It's quite bad enough for me," he said, "just about as bad as it can possibly be made; but I have a wandering suspicion that it may be unwholesome for Juggut. Yes! I can spare time to be very sorry for Juggut. My fat friend, you should have held straight that first time, outside the city walls!"S Kate ezalatt minden elképzelhető veszély martaléka lehet. Sitabhai egész bizonyosan azon a nézeten volt, hogy ő a „gyenge fehér lány” kedvéért rabolta el tőle a nyakéket; elégszer megmondta neki. Hiszen, bizonyos mértékig valóban Kate érdekében szerezte meg; de Tarwin keserűen állapította meg, hogy a keleti embereknek kevés érzékük van a valóság iránt, és azt ütik, akit legközelebb érnek. És Kate? Hogy tudná őt meggyőzni? Hiszen már egyszer alaposan elmagyarázta neki, hogy mind a ketten állandó veszedelemben forognak, s akkor a leány kijelentette, hogy ami a maga személyét illeti, ő szembe néz a veszéllyel. Szerette benne ezt a bátorságot és ezt az önfeláldozást, de fogcsikorgatva be kellett vallania, hogy sok benne a makacsság is. A szörnyű helyzetnek volt egy egyébként komikus eleme is. Mit fog a király szólni, ha felfedezi, hogy Sitabhai elvesztette az Állam Üdvét? Hogy fogja a cigányasszony leleplezni ezt a veszteséget és főképp, hogy fog megnyilvánulni a királyi düh? Tarwin tűnődve rázta a fejét. - Hiszen számomra is elég rossz már a helyzet - mondta. - Rosszabb már nem is lehetne! De az a gyanúm, hogy szegény Juggut számára még egészségtelenebb a dolog. Igen, akármilyen rosszul érzem is ma magam, annyi időm azért marad, hogy sajnáljam derék barátomat. Mennyivel könnyebben volna most, ha annak idején a város kapuja előtt jobban céloz tevéje hátáról!
He rose and looked out into the sunlight, wondering which of the scattered vagrants by the roadside might be an emissary from the palace. A man lay apparently asleep by the side of his camel near the road that ran to the city. Tarvin stepped out casually from the veranda, and saw, as soon as he was fairly in the open, that the sleeper rolled round to the other side of his beast. He strolled forward a few paces. The sunlight glinted above the back of the camel on something that shone like silver. Tarvin marched straight toward the glitter, his pistol in his hand. The man, when he came up to him, was buried in innocent slumber. Under the fold of his garment peered the muzzle of a new and very clean rifle.Felállt és kinézett a napsütötte országútra, azon gondolkodva, hogy a sok, látszólag céltalanul csavargó alak között vajon melyik a királyi kastély kéme. A város felé vezető út mellett egy ember feküdt egy teve árnyékában, látszólag mély álomba merülve. Tarwin lelépett a verandáról és megállapította, hogy az alvó ember azonnal a teve másik oldalára hempergett. Még néhány lépést tett előre. A teve hátán valami ezüstösen fénylő tárgyról verődtek vissza a napsugarak. Tarwin egyenesen a csillogás felé tartott, revolverrel a kezében. Mikor odaért, az ember édesdeden szunnyadt, de kabátja ráncai közül egy vadonatúj, gondosan tisztán tartott puska csöve fénylett elő.
"Looks as if Sitabhai was calling out the militia, and supplying them with outfits from her private armory. Juggut's gun was new, too," said Tarvin, standing over the sleeper. "But this man knows more about guns than Juggut. Hi!"- Sitabhai alighanem behívta a milíciát és saját fegyvertárából szerelte fel - mondta magában Tarwin, az alvó ember mellett álldogálva. - Juggut puskája is egészen új volt. De úgy látszik, ez az ember jobban ért a puskához. Hé!
He stooped down and stirred the man up with the muzzle of his revolver.Lehajolt és revolverének csövével meglökte az alvót.
"I'm afraid I must trouble you for that gun. And tell the lady to drop it, will you? It won't pay."- Sajnálom, hogy zavarnom kell, de kénytelen vagyok kölcsön kérni a puskáját. És közölje a hölggyel, hogy ne fáradjon tovább, nem éri meg a pénzt!
The man understood the unspoken eloquence of the pistol, and nothing more. He gave up his gun sullenly enough, and moved away, lashing his camel spitefully.A földön fekvő ember megértette Tarwin revolverének néma beszédét, ha nem is értette meg a kísérő szavakat. Mogorván átadta a puskát és dühösen ostorozva tevéjét, útnak indult.
"Now, I wonder how many more of her army I shall have to disarm," said Tarvin, retracing his steps, the captured gun over his shoulder. "1 wonder no, I won't believe that she would dare to do anything to Kate! She knows enough of me to be sure that I'd blow her and her old palace into to-morrow. If she's half the woman she pretends to be, she'll reckon with me before she goes much further."- Vajon hány embert fogok még lefegyverezni ebből a hadseregből? - kérdezte magában Tarwin, amint a zsákmánnyal vállán visszatért a menedékházba. - Hogy vajon... nem, nem, nem! Nem fog merni Kate-hez nyúlni, Sitabhai tudja, hogy habozás nélkül a másvilágra expediálnám őt egész kastélyával egyetemben, ha Kate-nek csak a haja szála is meggörbül. Ha csak félig olyan okos is, mint amilyennek tartja magát, előbb velem fog leszámolni.
In vain he attempted to force himself into this belief. Sitabhai had shown him what sort of thing her mercy might be, and Kate might have tasted it ere this. To go to her now to be maimed or crippled at the least if he went to her now was impossible. Yet, he decided that he would go. He returned hastily to Fibby, whom he had left not three minutes before flicking flies off in the sunshine at the back of the rest-house. But Fibby lay on his side groaning piteously, hamstrung and dying.De hiába volt minden igyekezete, hogy meggyőzze magát. Sitabhai már megmutatta, hogy a hála milyen fegyvereivel tud élni és lehet, hogy ezt közben már Kate is kitapasztalta. Tarwin tudta, hogy nem keresheti fel a lányt, ha nem akarja kitenni magát annak a veszélynek, hogy útközben nyomorékká lőjék. Mindazonáltal arra az elhatározásra jutott, hogy elmegy. Sietve megkereste Fibbyt, amely még három perccel ezelőtt a menedékház mögött sütkérezett a napon, legyek után kapkodva. De Fibby most az oldalán feküdt, keservesen nyögve, kötéllel a nyaka körül - haldokolva.
Tarvin could hear his groom industriously polishing a bit round the corner, and when the man came up in response to his call he flung himself down by the side of the horse, howling with grief.Tarwin hallotta, hogy az udvar túlsó sarkán szolgája buzgón tevékenykedik, magához hívta s az ember, a ló teteméhez érkezve, üvöltve a földre vetette magát.
"An enemy hath done this, an enemy hath done this!" he clamored. "My beautiful brown horse that never did harm except when he kicked through fulness of meat! Where shall I find a new service if I let my charge die thus?"- Ezt egy ellenség tette! Ezt egy ellenség tette! - ordította. - Ó, te szép barna lovam, aki semmi bajt nem csináltál soha! Hol fogok én új szolgálatot találni, ha így döglik meg a kezeim között a gondjaimra bízott állat?
"I wish I knew! I wish I knew!" said Tarvin, puzzled, and almost despairing. "There'd be a Ibullet through one black head, if I were just a little surer. Get up, you I Fibby, old man, I forgive you all your sins. You were a good old boy, and here's luck."- Csak tudnám biztosan, csak tudnám biztosan - mondta Tarwin, aki most már tényleg közel volt a kétségbeeséshez. - Ha bizonyos lennék a dolgomban, ennek a fickónak már rég golyó lenne a fekete fejében. Hé, állj fel! Fibby, öreg barátom, megbocsátom összes bűneidet. Derék gyerek voltál, áldjon meg az Isten!
The blue smoke enveloped Fibby's head for an instant, the head fell like a hammer, and the good horse was out of his pain. The groom, rising, rent the air with grief, till Tarvin kicked him out of the pickets and bade him begone. Then it was noticeable that his cries ceased suddenly, and, as he retreated into his mud-house to tie up his effects, he smiled and dug up some silver from a hole under his bedstead.Kék füstfelhő takarta el Fibbyt egy pillanatra, a ló feje levágódott mint a kalapács és a következő pillanatban már kiszenvedett. A szolga zavartalanul folytatta üvöltését, míg Tarwin egy rúgással véget nem vetett gyengédsége kitörésének s meg nem parancsolta neki, hogy takarodjék. Feltűnő volt, hogy milyen hirtelen hallgatott el. Amikor visszatért agyagkunyhó­jába, hogy összecsomagolja holmiját, már elégedett mosoly játszadozott ajkai körül, ágya alól valami ezüstfényű tárgyat kaparászott elő.
Tarvin, dismounted, looked east, west, north, (South for help, as Sitabhai had looked on the dam. A wandering gang of gypsies with their lean bullocks and yelping dogs turned an angle of the city wall, and rested like a flock of unclean birds by the city gate. The sight in itself was not unusual, 'but city regulations forbade camping within a quarter of a mile of the walls.Tarwin, immár teljesen leszerelve, kutatva nézett északra, délre, keletre, nyugatra segítség után, mint ahogy Sitabhai tette azon az éjszakán a tó mellett. Egy vándorló cigánycsapat jelent meg e pillanatban a város falai előtt, sovány bölényeivel és ugató kutyáival, és mint egy csapat piszkos madár, letelepedett az egyik kapu előtt Ez a látvány errefelé nem volt szokatlan, hacsak annyiban nem, hogy a cigányoknak szigorúan meg volt tiltva, hogy a város falaitól számított negyedmérföldnyi körzeten belül letelepedjenek.
"Some of the lady's poor relatives, I suppose. They have blocked the way through the gate pretty well. Now, if I were to make a bolt of it to the missionary's they'd have me, wouldn't they?" muttered Tarvin to himself. "On the whole, I've iseen prettier professions than trading with Eastern queens. They don't seem to understand the rules of the game."- Úgy látszik, a lady szegény rokonai! - morogta Tarwin szakállába. - Igen ügyesen elállták a városhoz vezető utat! Ha most elsétálnék a missziósházba, a kezeik közé kerülnék. Be kell vallanom, hogy jobb mulatságot is tudok, mint keleti királynőkkel üzleteket kötni. Nem nagyon tartják be a játékszabályokat!
At that moment a cloud of dust whirled through the gypsy camp, as the escort of the Maharaj Kunwar, clearing the way for the barouche, scattered the dark band to the left and right. Tarvin wondered what this might portend. The escort halted with the customary rattle of accoutrements at the rest-house door, the barouche behind them. A single trooper, two hundred yards or more in the rear, lifted his voice in a deferential shout as 'he pursued the carriage. He was answered by a chuckle from the escort, and two shrill screams of delight from the occupants of the barouche.Ebben a pillanatban nagy porfelhő emelkedett fel a cigánytáborból; Kunwar maharadzsa kísérete nyitott magának és ura fogatának utat a sötétbőrű társaság között. Tarwin még fel sem ocsúdott csodálkozásából, amikor a kocsi a megszokott dobogás és ostorcsattogtatás között már a menedékház elé gördült. Az egyik katona, aki körülbelül kétszáz yardnyira maradt hátra, hangos, de tiszteletteljes kiáltozással, jelentést tett a kocsiban ülőknek, akik vékony gyerekhangon vidáman felnevettek, míg a kíséret dörgő nevetéssel fogadta a jelentést.
A child whom Tarvin had never before seen stood upright in the back of the carriage, and hurled a torrent of abuse in the vernacular at the outpaced trooper. Again the escort laughed.A kocsi hátsó ülésén egy gyermek állt, akit Tarwin még nem ismert és anyanyelvén valóságos szitoközönt zúdított a jelentést tevő katonára. A kíséret újra nevetett.
"Tarvin Sahib! Tarvin Sahib!" piped the Maharaj Kunwar. "Come and look at us."- Tarwin szahib, Tarwin szahib! - csicseregte Kunwar maharadzsa hangja. - Gyere le hozzánk!
For a moment Tarvin fancied this a fresh device of the enemy; but, reassured by the sight of his old and trusted ally, the Maharaj, he stepped forward.Tarwin egy pillanatig arra gondolt, hogy ellensége egy újabb sakkhúzásával áll szemben, de régi és kipróbált fegyverbarátjának, Kunwar maharadzsának láttára megnyugodott és a kocsihoz lépett.
"Prince," he said, as he took his hand, "you ought not to be out."- Herceg - mondta, kezet szorítva a kisfiúval -, neked még nem szabadna kikocsikáznod!
"Oh, it is all right," said the young man hastily, though his little pale face belied it. "I gave the order and we came. Miss Kate gives me orders; but she took me over to the palace, and there I give orders. This is Umr Singh my brother, the little Prince; but shall be King."- Ó, már egészen rendben vagyok! - felelte a gyermek gyorsan, noha arcának feltűnő sápadt­sága láthatóan meghazudtolta. - Kiadtam a parancsot és eljöttünk. Miss Kate szokott nekem parancsolni; de elvitt engem a kastélyba és ott én parancsolok. Ez Umr Singh, testvérem, a kis herceg - de én leszek a király!
The second child raised his eyes slowly and looked full at Tarvin. The eyes and the low broad forehead were those of Sitabhai, and the mouth closed firmly over the little pearl-like teeth, as his mother's mouth had closed in the conflict on the Dungar Talao.A másik fiú felemelte tekintetét és Tarwin arcába szegezte. Szemeit és alacsony homlokát egészen az anyjától örökölte és ajkai oly szorosan csukódtak össze kis gyöngyfogai fölött, mint az anyjáé akkor éjjel dungar-talaói beszélgetésükkor.
"He is from the other side of the palace," answered the Maharaj, still in English. "From the other side, where I must not go. But when I was in the palace I went to him ha, ha, Tarvin Sahib and he was killing a goat. Look! His hands are all red now."- A kastély másik oldaláról való! - mondta a maharadzsa angolul. - A másik oldalról, ahová nekem nem szabad menni. De amikor a kastélyba kerültem, mégis csak átmentem... ba-ha Tarwin szahib... s ő épp egy kecskét ölt le, amikor odaértem. Nézz ide! A kezei még mindig vörösek!
Umr Singh opened a tiny palm at a word from the Maharaj in the vernacular, and flung it outward at Tarvin. It was dark with dried blood, and a bearded whisper ran among the escort. The commandant turned in his saddle, and, nodding at Tarvin, muttered, "Sitabhai!" Tarvin caught the first word, and it was sufficient for him. Providence had sent him help out of a clear sky. He framed a plan instantly.A maharadzsa egy szavára Umr Singh kinyitotta a kis markát és Tarwin elé tartotta. Fekete volt a rászáradt vértől; a kíséret összesúgott. A csapat parancsnoka megfordult nyergében és Tarwin felé integetve fejével, egy szót mormogott: „Sitabhai”. Tarwin megértette. Maga az égi gondviselés küldött neki most segítséget. Egy pillanat alatt elkészült tervével.
"But how did you come here, you young imps?" he demanded.- De hogy jöttetek ide, kis fickók? - kérdezte.
"Oh, there are only women in the palace yonder, 2 A. and I am a Rajput and a man. He cannot speak any English at all," he added, pointing to his companion; "but when we have played together I have told him about you, Tarvin Sahib, and about the day you picked me out of my saddle, and he wished to come too, to see all the things you show me, so I gave the order very quietly, and we came out of the little door together. And so we are here! Salaam baba," he said patronizingly, to the child at his side, and the child, slowly and gravely, raised his hand to his forehead, still gazing with fixed, incurious eyes on the stranger. Then he whispered something that made the Maharaj Kunwar laugh.- Ó, a kastélyban csak asszonyok vannak és én rajput vagyok és férfi. Nem ért semmit angolul - tette hozzá a herceg, társára mutatva. - Amikor együtt játszottunk, beszéltem neki rólad, Tarwin szahib és arról a napról, amikor kiemeltél engem a nyeregből és ő is el akart jönni, hogy megnézzen mindent, és így titokban kiadtam a parancsot és egy hátsó ajtón együtt kijöttünk. És így értünk ide. Szálam baba! - mondta leereszkedő hangon a mellette ülő gyerek­nek, aki méltóságteljesen homlokához emelte kezét, de kutató, nyugodt tekintetét egy pilla­natra sem vette le Tarwin arcáról. Azután testvére fülébe suttogott valamit, ami ezt hangos nevetésre késztette.
"He says," said the Maharaj Kunwar, "that you are not so big as he thought. His mother told him that you were stronger than any man, but some of these troopers are bigger than you."- Azt mondja - fordította le Kunwar maharadzsa -, hogy te nem vagy olyan nagy, mint amilyen­nek képzelt. Az anyja azt mondta neki, hogy Tarwin szahib erősebb minden más férfinél, de ő azt találja, hogy az én katonáim között is van, aki nagyobb, mint te.
"Well, what do you want me to do?" asked Tarvin.- Nos és most mit kívántok tőlem? - kérdezte Tarwin.
"Show him your gun, and how you shoot rupees, and what you do that makes horses quiet when they kick, and all those things."- Mutasd meg neki a puskádat, és hogy hogy lősz le rúpiákat a levegőből, és hogy szelídíted meg a vad lovakat és minden effajta dolgot!
"All right," said Tarvin. "But I can't show them here. Come over to Mr. Estes with me."- Rendben van - mondta Tarwin. - De itt ezeket nem tudom megmutatni. Jöjjetek velem Mrs. Esteshez!
"I do not like to go there. My monkey is dead. And I do not think Kate would like to see us. She is always crying now. She took me up to the palace yesterday, and this morning I went to her again; but she would not see me."- Nem akarok odamenni. A kis majmom meghalt. De azt hiszem, hogy Kate sem örülne neki, ha eljönnék. Most mindig sír. Tegnap elvitt engem a kastélyba és ma reggel nála voltam, de nem akart fogadni.
Tarvin could have hugged the child for the blessed assurance that Kate at least still lived.Tarwin majd megcsókolta a gyermeket ezért a hírért, amelyből megtudta, hogy Kate legalább is életben van még.
"Isn't she at the hospital, then?" he asked thickly.- Hát nincs most a kórházban? - kérdezte Tarwin remegő hangon.
"Oh, the hospital has all gone phut. There are no women now. They all ran away."- Nincs többé kórház! Nincs több asszony benne. Valamennyien elszaladtak.
"No!" cried Tarvin. "Say that again, little man. What for?"- Hogyan? - kiáltotta Tarwin. - Mondd csak még egyszer kisfiam! Mi történt? Miért szaladtak el?
"Devils," said the Maharaj Kunwar briefly. "What do I know? It was some women's talk. Show him how you ride, Tarvin Sahib."- Az ördögök miatt! - felelte röviden Kunwar maharadzsa. - Mit tudom én? Asszonyi fecsegés. Most mutasd meg a testvéremnek, hogy tudsz lovagolni, Tarwin szahib!
Again Umr Singh whispered to his companion, and put one leg over the side of the barouche. "He says he will ride in front of you, as I told him I did," interpreted the Prince. "Gurdit Singh, dismount!"Umr Singh újra sugdolózni kezdett, mialatt bal lábát a kocsi lépcsőjére helyezte. -